Az erdélyi autonómia helyzete
Új év, új lehetőségek, új kötelességek az autonómiaharc terepén. De még mielőtt az előttünk álló feladatokra koncentrálnánk, tekintsünk vissza az elmúlt évek történéseire, eredményeire. Hiszen annak ellenére, hogy nem értünk el átütő eredményeket, azért még elégedettek lehetünk.
Az elmúlt években a transzszilvanizmus és az ebből kiinduló irányzatok roppant népszerűségre tettek szert. Ez főleg annak köszönhető, hogy Sabin Gherman a kilencvenes évek sikertelenségei után újra bátrabban kezdett beszélni a Bukarest és Erdély közötti különbségekről. Az erdélyi büszkeség visszaállításának folyamatában szép eredmények születtek. Sabin műsorának nézettsége mutatta, hogy nem lehetetlen a románság nagy tömegeinek „felvilágosítása”. Ezzel párhuzamosan a közösségi média segítségével egyre több hasonló gondolkodású ember talált egymásra, kötött erős barátságot. 2012 őszén meg is rendezték az első transzszilvanista találkozókat, ahol látni lehetett, hogy mennyire sokféle elképzelés van Erdély jövőjéről, autonómiáról, regionalizmusról. Egy biztos, az akkori állapotokkal senki sem volt elégedett. A találkozók sora csakhamar megszakadt, de a kapcsolattartás az interneten folyamatos volt. 2013 elején elindult az Erdély autonómiáját kérő online aláírásgyűjtés is, amivel ekkor még nem foglakozott a média. 2014 tavaszán Ovidiu Iane parlamenti felszólalásában a petíció visszavonását követelte, jogi lépésekkel fenyegetőzve. 2013. május 18-án Kolozsváron megtörtént az első nyilvános, Erdély autonómiáját kérő demonstráció (fotó), amelyen húszan vettek részt. A lényeg azonban az erdélyi zászlókon volt, hiszen először volt látható ilyen nagy számban köztéren a régió zászlaja. Ezen a demonstráción döntötték el a résztvevők, hogy a mozgalmat jogi alapokra kell helyezni, be kell jegyezni egy egyesületet, Mircea Daian javaslatára a Liga Transilvania Democrată névben egyeztünk meg. Az egyesület bejegyzése azonban folyamatosan tolódott, mert számos kérdésben nem sikerült közös megegyezésre jutni, sokan otthagyták a mozgalmat, a maradókon elkeseredettség lett úrrá. 2013 őszén besztercei kezdeményezésre megalakult a Mişcarea Ardeleană mozgalom, amely rövid idő alatt Erdély több városában is megjelent.
E mozgalom megjelenése a liga tagjait is cselekvésre késztette, újabb tagokkal megkezdődött az egyesület bejegyzése. 2013 decemberében Szebenben találkozott több transzszilvanista mozgalom, a találkozón részt vett Sabin Gherman is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az egyesület bejegyzését nem szabad tovább halogatni. 2014 tavaszára sikerült bejegyezni az egyesületet, márciusban leadásra került a tízezer aláírással ellátott petíció. A frissen bejegyzett liga tagsága folyamatosan növekedett, de még mindig nem sikerült közös programot alkotni. E felismerés újabb bizonytalanság érzetét keltette a transzszilvanisták körében. A nyár eseménytelenül telt el, de az elnökválasztási kampány annál több lehetőséget ígért. A liga mindeközben megalkotta programját, elkészült az első letisztázott elképzelés a transzszilvanizmus mai formájáról. Az elnökválasztási kampányban Sabin Gheman többször mutatkozott Szilágyi Zsolt elnökjelölttel, nem tagadva, hogy az ő programjával ért egyet. A második fordulóban pedig egyértelműen Johannist, az erdélyi jelöltet támogatta, ahogy a transzszilvanista, autonomista mozgalmak többsége is. Győzelme nagy sikert jelentett, abban azonban mindenki egyetértett, hogy Ponta győzelme felgyorsította volna az erdélyi románok mozgolódását, míg Johannisszé megnehezíti az erdélyi autonómiáért küzdők harcát. Decemberben a petíció eljutott az Európai Parlamenthez is, reakció 2015. februárra várható. Eddigre Klaus Johannis is kézbe kapja az időközben 14 ezer aláírással ellátott petíciót. 2015. január 10-re a liga minden transzszilvanista, autonomista mozgalmat, aktivistát meghívott Kolozsvárra. Hát így állunk. Eközben több száz embernek van már Erdély-zászlója, több ezer autón van Erdély-címer vagy TS matrica. Egyre többen azonosulnak a transzszilvanizmussal, egyre többek értik meg az erdélyi autonómia fontosságát. Az elnökválasztás sokakban felébresztette az erdélyi büszkeséget, egyre több román, ha nem is támogatja, de hajlandó vitatkozni az autonómiáról. Soha ilyen jó termőtalaja nem volt ezen gondolatoknak. Az előttünk álló év éppen ezért rengeteg lehetőséget tartogat, veszélyes is, mert sok lehetőség mellett elmehetünk, ha nem vagyunk elég éberek. Harcunkat nem szabad feladnunk, részt kell vennünk az elkövetkező politikai folyamatokban, hogy ne nélkülünk, hanem velünk hozzák meg a minket is érintő döntéseket. Egy újabb gyulafehérvári döntésen nekünk is ott kell lennünk, hogy megvédjük érdekeinket. A petíció a https://www.causes.com/actions/1725889-autonomie-pentru-transilvania oldalon megtalálható és aláírható.
Fancsali Ernő
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újságírók napja: nacionalista kezdeményezés
Úgy döntöttek a képviselők, hogy visszaküldik a bizottságba azt a törvénytervezetet, június 28-ára tűzné ki a román újságírók napját, miután az RMDSZ leszögezte, a törvény „nyilvánvalóan nacionalista”, más képviselők pedig azt mondták, nincs szükség arra, hogy minden szakmának napja legyen.
„Ez a törvénytervezet azt javasolja, hogy az év egyik napján emlékezzünk meg egyes állampolgárok szakmájáról. Sok ilyen törvényt fogadtunk el, az RMDSZ megszavazta azokat. Elméletileg mi egyet tudunk érteni azzal, hogy legyen egy nap, amin a romániai újságírókra gondolunk, csak ez a törvény nem erről szól, még ha a jelentésben ezt is írták. Ez csak a román újságírókról szól. Gondolhatjuk úgy, hogy amikor románt mondunk, akkor minden román állampolgárra gondolunk, így mi azt a módosítást javasoltuk, hogy legyen a romániai újságírók napja. De ha elolvassuk az indoklást, azt látjuk, nem a romániai újságírókról van szó” – jelentette ki Márton Árpád, az RMDSZ parlamenti képviselője, aki szerint a törvény kizárja azokat, akik a nemzeti kisebbségek nyelvén írnak. „A törvény indoklása nyilvánvalóan nacionalista, így a mi frakciónk nem tud megszavazni egy ilyen jogszabályt” – hangsúlyozta Márton Árpád.
Remus Cernea független képviselő is amellett foglalt állást, hogy a jogszabálytervezetet vissza kell küldeni a bizottság elé. „Ha a parlament értékelni akarja a román újságírók munkáját, tegye meg mindenkivel, aki ezt a munkát végzi Romániában. Kár lenne, hogy erre a törvényre nacionalista és diszkriminatív árnyék vetüljön” – mondta.
Ovidiu Cristian Iane szociáldemokrata párti honatya eközben arról beszélt, hogy pártja megszavazza a jogszabályt, neki azonban személy szerint nagy fenntartásai vannak, mert „nem hiszem, hogy kell egy nap minden szakmának ebben az országban”.
Végül a képviselők úgy döntöttek, visszaküldik a bizottság elé a Románia Haladásáért Országos Szövetség tíz volt szenátora – köztük Gabriel Oprea – és egy szociáldemokrata szenátor által kezdeményezett törvénytervezetet, melyet egyébként a szenátus már elutasított.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)