"Harmadik alkalommal rendezték meg a hét végén a moldvai csángók bemutatkozását és támogatását szolgáló Csángó napot Erdély több városában. - A Csángó nap célja az értékek felmutatása, nem a panasz -jelentette ki nov. 24-én Csíkszeredán Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány vezetője. - Munkánk eredménye beért, hisz ma egy olyan népmeséket tartalmazó kötetet mutattunk be, amelyeket egy moldvai csángómagyar kislány, Iancu Laura gyűjtött szülőfalujában, a moldvai Magyarfaluban - hangsúlyozta Borbáth Erzsébet. Hasonló rendezvényeket szerveztek a hét végén Sepsiszentgyörgyön és Brassóban, jövő hét végén pedig Gyergyószárhegyen tartanak csángó napot. /Csángó nap Erdélyben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 25./"

"A huszonnégy éves Iancu Laura magyarfalusi (félreeső moldvai csángó település) kislány hetedik osztályos tanulóként került a csíkszeredai József Attila Általános Iskolába, amikor még alig beszélte a magyar nyelvet. A székelyudvarhelyi tanítóképző elvégzése után tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen folytatja. A Johófiú Jankó című "magyarfalusi csángó népmeséket és más beszédeket" tartalmazó könyv összeállítója, ha kezdetben néprajzi szakkutatók irányításával dolgozott -, ma már az önállósulás felé tart. Iancu Laura verseit már kezdik közölni a lapok. /Ferencz Imre: Ajánlás versekhez. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 29./ Iancu Laura Johófiú Jankó - Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek című gyűjtése abból a vágyból is született, hogy Moldva "legdélibb csángómagyar településének", Magyarfalu népmeséi megmeneküljenek az elmúlástól. A könyv megjelenését támogatta a Kulturális Örökség Minisztériuma. /Dr. Balázs Lajos: Vágyak könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 29./"

"Három kötet bemutatására kerül sor ápr. 10-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. Halász Péter: Bokrétába kötögettem vala. A moldvai magyarok néprajzához című kötetét, Harangozó Imre: "Ott hul éltek vala a magyarok..." (Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából) című könyvét és Iancu Laura: Johófiú Jankó (Magyarfalusi csándó népmesék és más beszédek) című könyvét mutatja be Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, illetve Keszeg Vilmos. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./"

"Borbáth Erzsébet a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnöke a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy 1992. decembere óta az alapítvány mindenese. A moldvai csángó gyermekek százai jöttek a Székelyföldre magyar nyelven tanulni. Nagyon sok türelemre, megértésre, szeretetre volt szükségük. 2000 novemberében Hegyeli Attila kezdeményezésére Klézsén a Csángószövetség hazatért fiatal értelmiségi vezetői az RMDSZ, az EMKE és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szakembereinek segítségével kidolgoztak egy cselekvési tervet. Az oktatási fejezetet az erdélyi és moldvai tapasztalatok alapján Hegyeli Attila és Borbáth Erzsébet együtt készítette el. 1992-től 2003. szeptemberéig a Domokos Pál Péter Alapítvány gondoskodott az Erdélyben tanuló moldvai csángó diákok teljes bentlakási ellátásáról és a gyermekek felzárkóztató-nevelési programjáról. Olyan év is volt, hogy 134 diák költségeit kellett fedezni, ebből csak Csíkszeredában 104 diákét. A román kormány nem gátolt, de nem is támogatott. A magyar kormányok az első kormányváltás után fokozatosan csökkentették a támogatást. Nagyon nehéz volt összegyűjteni a pénzt. Sok-sok amerikai, kanadai, nyugat-európai, magyarországi, erdélyi magánszemélynek, civil szervezetnek is köszönhetik a csángó diákok, hogy magyarul tanulhattak, tanulhatnak. Végre a 2003-2004-es tanévre sikerült kidolgozni egy átfogó, egységes csángó oktatási programot. Ennek a részévé vált az erdélyi képzés is. A DPPA továbbra is felelősen hozzájárul a program megvalósításához, de a felelősséget átadta a megerősödött Moldvai Csángómagyarok Szövetségének. /D. L.: Gyermekek százai jöttek a Székelyföldre tanulni. Beszélgetés Borbáth Erzsébettel, a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./A csíkszeredai székhelyű Domokos Pál Péter Alapítvány - elnöke Ferenczes István költő, szerkesztő, alelnöke Borbáth Erzsébet tanárnő - idén szeptember 30-án tájékoztatót tett közzé az alapítvány hozzájárulásáról a moldvai csángómagyar diákok erdélyi, magyar nyelvű képzéséhez a 2003-2004-es tanévben. Eszerint a 2002-2003-as tanévben 71 moldvai csángó diák tanult Erdélyben és a bukaresti Ady Endre Líceumban a DPPA támogatásával. - Kitűnő eredménnyel diplomázott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán Füstös Gabriella, aki sikeres versenyvizsgával Csíkszeredában dolgozik, és az ott tanuló 45 csángó diák pszichopedagógusa is. Lujzikalagorban tartotta első magyar nyelvű miséjét a Gyulafehérváron végzett Palkó Ágoston, illetve Magyarfaluban a Veszprémben végzett Polgár Róbert. Megjelent a Budapesten tanuló Iancu Laura Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek című gyűjteménye. Azonban egyre kevesebben folytatják tanulmányaikat elméleti líceumokban, kevesen jutnak be főiskolára, egyetemekre. A Csíkszeredában tanuló moldvai csángó diákok felzárkóztató, nevelési programjának megvalósításához létfontosságú volt az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány tulajdonában lévő, a DPPA által működtetett csángó bentlakás, amely a csángó gyermekek számára létesült 1993-ban. /Beszédes számok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./"

"Kilencedik alkalommal osztotta ki díjait a Bálint András Alapítvány kuratóriuma. A Hargita Népe hajdani munkatársának emlékére családja és barátai által tett alapítvány évente olyan székelyföldi pályakezdő újságírókat részesít elismerésben, akik tehetséggel, elkötelezettséggel szolgálják a régió magyarságának érdekeit. Az idei díjazottak: Mirk Kata-Szidónia és Iancu Laura. A két fiatal lány hazatért a majd évtizedes külföldi tanulás és peregrináció után. Mindkét díjazott a csángó-ügy elkötelezettje. Mirk Kata-Szidónia a Moldvai Magyarság folyóirat szerkesztőjeként, a moldvai Magyarfaluból indult Iancu Laura pedig Budapesten nyert pszichológusi képesítést. Borsodi Zoltán vállalkozó ajánlotta fel a díjjal járó pénzösszeget, ezt toldotta meg Bencze Tibor a Corvina Könyvkereskedés és Burus Endre a Pro Print Könyvkiadó ajándékaival. /Sarány István: Bálint András-díj - kilencedikszer. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 23./"

Csíkszeredán ápr. 2-án mutatták be Iancu Laura Pár csángó szó című verseskötetét. A moldvai Magyarfaluból származó szerző a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, jelenleg a szegedi József Attila Tudományegyetem néprajz szakos hallgatója levelező tagozaton. A bemutatott verseskötete istenes és szerelmes verseket tartalmaz, melyekhez Ferenczes István írt előszót. /Iancu Laura verseskötete. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

A csángók támogatása kapcsán évek időnként felbukkan az az állítás, hogy az erre szánt pénzeknek csak töredéke jut el Moldvába, a többit Erdélyben és Magyarországon költik el. Lakatos Mihály, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának vezetője kifejtette, hogy a minisztérium nem „pénzeket költ el", hanem támogatásokat folyósít. A Hegyeli Attila által irányított oktatási program nagyon fontos dimenziója a feladatnak, de ugyanolyan fontos az is, hogy a csángómagyarok problémái napirenden legyenek az európai fórumokon. Korábban elhangzott, hogy tavaly a 100 millió forintos keretből 20 millió jutott Moldvába és abból is lefaragtak. Lakatos rámutatott, hogy a 20 millió kifejezetten a moldvai csángómagyar falvak gyermekeivel való magyar nyelvű foglalkozások folytatását és bővítését szolgálta. Emellett csak a pusztinai közösségi ház létrehozását a tárca tizenhárommillió forinttal támogatta. A csángómagyar vonatkozású kulturális kezdeményezésekre mintegy negyvenmillió forint jutott az elmúlt esztendőben. Iskolán kívüli oktatásra húszmillió, kutatási programokra hétmilliót, beruházásokra mintegy harmincmillió forintot fordítottak. A csángó gyermekek erdélyi és magyarországi táboroztatására mintegy hatmillió forintot költöttek. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közel ugyanennyit kapott a Székelyföldön továbbtanuló csángómagyar gyermekek nyári táborozásának biztosítására, több helyszínen. – A MCSMSZ több mint kétmillió forint támogatásban részesült hagyományőrző mozgalom szervezésére moldvai csángó falvakban, illetve a Pusztinai Napok megrendezésére. A különféle magyarországi rendezvényekre mintegy tizenkétmilliót fordítottak. Kiadványokra mintegy tízmillió forint jutott. Erdélyi kiadásban támogatták például Petrás Incze János és Janku Laura versesköteteinek, illetve a Codex Bandinus és a Világszárnya című könyvek megjelentetését, a Moldvai Magyarság című, magyar és román nyelven megjelenő folyóiratot és kétszázezer forint értékben járultak hozzá a Romániai Magyar Szó eljuttatásához csángó családoknak. Magyarországi kiadásban támogatták többek között a Moldvai csángó okmánytár, Aranyhajú ikergyermekek, A csángók mondavilága, Csángókról, igaz tudósítások című könyvek megjelentetését, illetve a Moldvai magyar helységnévtár térképét, A moldvai magyarság írott nyelvemlékei című fotóalbumot, a csángó irodalom digitalizálását, a csángó népzene CD formátumban való kiadását, moldvai csángó népdalgyűjtések feldolgozását, gondozását és megjelentetését, valamint 5000 db. oktatási célú CD-ROM előállítását a magyar közoktatás különböző szintjei számára. Az MCSMSZ hatszázezer forint támogatáshoz jutott évkönyv és weblap készítésére. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete a moldvai, gyimesi és barcasági csángók folklorisztikai vizsgálatára kapott támogatást, a Teleki László Intézet egy olyan levéltári kutatásra pályázott, amely a csángó kérdés jelentőségét vizsgálja a román-magyar politikai kapcsolatokban, a Magyar Nyelvtudományi Társaság pedig a moldvai csángó nyelvhasználat kutatására jutott támogatáshoz. Guther M. Ilona: Beszélgetés Lakatos Mihállyal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának vezetőjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

Május 19-én Csíkszeredában a Corvina Könyvesházban két csángó szerzőt avattak, a huszonéves Gábor Felíciát és a hatvanon túli Demse Mártont. Mindketten elsőkönyvesek, s megjelent munkájuk címében mindketten fontosnak tartották hangsúlyozni írásaik csángó jellegét. /Demse Márton: Csángó küzdelem, Gábor Felícia: Csángó vagyok/ Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője, a folyóirat kiadójának igazgatója kiemelte: „Lakatos Demeter után, Duma-István András és Demse Márton mellett, Iancu Laura és Gábor Felícia könyvei jelzik, hogy a moldvai csángó-magyaroknak vannak már íróik, akik a szeretmenti tűzhely mellől indulnak a magyar irodalom felé”. Demse Márton megírta emlékeit, múltja a csángó küzdelem jegyében telt el. Somoska csángó faluban született, a székelyudvarhelyi tanítóképző elvégzése után hazatért, de akkor már csak román nyelven taníthatott. A négytanerős falusi iskolában ő a legmagasabb szakképzettségű. Hiába követelték, nem szakította meg kapcsolatait a csángó népéletet megismerni, kutatni szándékozó bel- és külföldi néprajzosokkal. Többszöri letartóztatás, meghurcoltatás, kéziratainak elkobzása dacára sem ijedt meg. Mozdonyvezető lett, a rendszerváltás után Magyarországra távozott, s a titkosrendőrségtől visszakapott kéziratai, feljegyzései alapján, nyugdíjas napjaira összeállította könyvét. Gábor Felícia – aki mára már férje után Diósiként mutatkozott be, Budapesten vetette papírra eddigi életének ellentmondásoktól szabdalt, hányatott eseményeit. A lujzikalagori kislány csángó nyelvi világából indult, a nagy család, ismeretségi kör különböző szereplőivel hol magyarul, hol csángó nyelven, hol meg románul beszél. /Cseke Gábor: Csángó könyvekről. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./

Donkóné Simon Judit magyar szakos tanárnő Érden a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában. A városban jórészt neki köszönhetően, Erdély nem csupán egy távoli földrajzi térség, hanem a magyar szellemi építkezés, tudatformálás közvetlen élményanyaga. Az általa vezetett Erdélyi Kör tagjaival egy évtizede tartott erdélyi honismereti barangolások közösséget teremtettek. Bebarangolták Erdélyt, eljutottak a moldvai csángók földjére is. Két szép nyomdai kivitelben megjelentetett kiadvány – Erdélyi honismereti barangolás Nagyváradtól a Hargitáig; Erdélyi honismereti barangolás Szatmártól Aradig – jelzi azt az útvonalat, amelyet az utóbbi években bejártak. Ez a közösség gyűlt egybe baráti találkozóra október 1-jén Budapesten a Magyarok Házában. A találkozó vendége volt Jáki Sándor Teodóz győri bencés szerzetes-tanár, aki az utóbbi harminc év során százegyszer járt Erdélyben és nyolcvanegyszer a csángók közt, Moldvában. Élményeinek töredékét közölte az immár harmadik kiadást megért Csángókról, igaz tudósítások című könyvében. Vele tartott dr. Cs. Varga István, az ELTE Tanárképző Főiskolájának tanára, aki 2002 nyarán, az atya kíséretében, maga is ellátogatott Erdélybe és Moldvába. Az Erdélyben és Csángóföldön tett szellemi utazás tanulságait Rokonföldön című könyvében osztotta meg az olvasókkal. Jáki szerint a háromszázezres csángóság egyharmada elvesztette magyar nyelvét és identitását, harmadrésze hűen őrzi azt, harmadrésze válaszúton van – rajtunk is múlik, hogy merre billen a mérleg nyelve. A hetvenhatodik életévét betöltött bencés szerzetes útjai során több ezer vallásos népéneket jegyzett le. A rendezvényen jelen volt a Budapesten tanuló Iancu Laura magyarfalui csángó költőnő /Pár csángó szó című kötetét a Hargita Kiadóhivatal jelentette meg 2004-ben/, aki bemutatta a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete kiadásában megjelentetett Magyarfalui emlékek című fotódokumentum-kötetét. A találkozóra elhozott CD-ken csángó gyermekek énekelnek – a lemezeket téglajegyekként árusítják a Böjte Csaba által megálmodott Béke Királynője moldvai csángó magyar iskolaközpont javára. A találkozón felidézték Hajdó István gyergyói főesperesnek az idei csíksomlyói búcsún elhangzott prédikációját, amelyet a budapesti Trezor Kiadó ez év nyarán kiadott Régi új retorika. A szóképek és a szónoki beszéd című kötetében Mádl Ferenc köztársasági elnöknek a Magyar Állandó Értekezlet 2004. november 12-én A történelem egy nemzetbe rendezett minket… címmel elhangzott beszédével együtt. /Máriás József: Baráti találkozó – Erdély bűvöletében. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 7./

A csíkszeredai Csángó Napok rendezvénysorozatai közül talán az idei volt a legsikeresebb – összegezte Borbáth Erzsébet, a csángó kultúra népszerűsítését szolgáló esemény egyik szervezője. A moldvai csángó magyar gyermekek csíkszeredai, erdélyi taníttatásában jelentős szerepet vállaló pedagógus szerint az idei megbeszélésekre nem telepedett rá a politika. November 26-án a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában csángó diákok csángó költők verseiből szavaltak, majd a Tanulók Háza Borsika gyermeknéptánc-együttese moldvai táncokat mutatott be. A Moldvai csángó diákok Csíkszereda középiskoláiban témájú szakmai eszmecserén a 46 moldvai csángó magyar diák csíkszeredai oktatásában szerepet vállaló intézmény képviseletében számoltak be sikerekről, keresték a gondokra a megoldást. Ferenczes István költő ismertette az általa vezetett Hargita Kiadóhivatal csángó témájú kiadványait. /Sarány István: A csángó kultúrát népszerűsítő rendezvények. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./ Bemutatták a Iancu Laura-Benedek Katalin szerzőpáros: Magyarfalusi emlékek című könyvét és a Moldvai Magyarság című folyóiratot. Darvas Kozma József esperes szerint a magyar misék erőltetése helyett kezdetben a magyar irkára van szükség, hiszen a magyar misék bevezetésének csak akkor van értelme, ha ezt a moldvai csángók is értik. Ehhez pedig magyar óvodák, iskolák kellenek. /Daczó Dénes: Csángókért szólt a harang. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Vegyes érzésekkel emlékezik a Csíkszeredában töltött évekre, mondta Iancu Laura a vele készített interjúban. Alig akarták otthonról elengedni, mert a szülei féltek. Nagy szeretettel fogadták őket. A visszaemlékezéstől is gazdagodik, vallja. A legfontosabb, hogy aki segít a moldvai magyarokon, önzetlenül tegye, ne önérdekből, ne öncélból. Lehetne könyvtárat összehozni, hogy az olvasáskultúrát megteremtenek ezekben a magyarlakta falvakban. Nincs folyóirat, nincs újság ezeken a településeken. A csángók székelyföldi magyar oktatása nélkül egy csángó nem tudna Moldvában magyar értelmiségivé válni. Csíkszeredában az volt a legfontosabb, a legnagyobb segítőeszköz, hogy egy magyar közösségbe illeszkedtek be. Itt nem csak iskolába jártak, hanem egy társadalomnak a tagjai lettek. Nemes gondolkodásúak a moldvai magyarok, de elszomorító a kisebbségérzet, ami külső közvetítéssel erőltettek rájuk. Ennek leküzdése csak magyar közösségben lehetséges. /Az emlékezéstől is gazdagodom. Interjú Iancu Laurával. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

„Nincs szükség szólamokra, csak szeretetre!” Ezzel a mottóval szervezték meg november utolsó hétvégéjén a VI. csíkszeredai Csángó Napokat. A csíkszeredai Tanulók Háza keretében működő Borsika néptáncegyüttes Moldovának szép lűtőind című zenés műsorával köszöntötte a résztvevőket. A moldvai csángó gyermekek csíkszeredai oktatása 1990-ben a József Attila Általános Iskolában kezdődött. 1999-ig, a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Iskola alapításáig, évente 50-60 moldvai magyar gyermek tanult Csíkban. A rendszerváltást követően ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy azok a diákok, akik szülőföldjükön csupán családi körben beszélhettek magyarul, az iskolában anyanyelvükön tanulhassanak. Ez a munka nemcsak a gyermekek és szüleik részéről kívánt türelmet és áldozatot, hanem a pedagógusok részéről is – hangsúlyozta Borbáth Erzsébet, aki annak idején iskolaigazgatóként szervezte meg tanintézményében a moldvai gyermekek befogadását. A moldvai magyar gyermekek oktatása 1999-ben a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum elindulásával újabb szakaszhoz érkezett. 2000-től a csángó falvakban is megkezdődhetett az iskolán kívüli magyar oktatás. 2003-tól a csángószövetségek ki tudták harcolni több faluban is az iskolai magyarórák bevezetését. A székelyföldi iskolákban nagyon sok olyan csángó diák tanult az elmúlt években, aki érettségizett, egyetemet végzett, végül visszament dolgozni szülőfalujába. Akik hivatásszerűen pedagógusi pályát választva visszatértek Moldvába, nagyon sokat tudnak segíteni az otthon élőknek. Bemutatták Iancu Laura Magyarfalusi emlékek című kötetét. A fiatal szerző Csíkszeredában végezte középiskolai tanulmányait. Jelenleg Budapesten él és a negyedik egyetemét végzi. Írásait több folyóirat rendszeresen közli. Könyvében a legrégebbi fotók 1929-ben készültek, de több kép az 1940-es évek pillanatait őrzi. A szentmisén gyűlt perselypénzt a Szeret-Klézse Alapítvány céljainak támogatására ajánlották fel a szervezők. /Csúcs Mária: A megmaradás feltétele: a szeretet és kapcsolattartás. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

Megújult külalakban jelenik meg a Moldvai Magyarság – Gazeta ceangailor din Moldova című kétnyelvű folyóirat. Továbbra is a Hargita Kiadóhivatal adja ki, a Székelyföld Alapítvány támogatásával (igazgató: Ferenczes István), főszerkesztője Sántha Attila, szerkesztő Iancu Laura, munkatársak Bartha György, Oláh-Gál Elvira, Sylvester Lajos, grafikai szerkesztője Ádám Gyula. Duma-István András a júliusi, 7. számban Képek a csángó-magyar világból, című írásában kifejtette, hogy 1992 és 2002 között 230.000-re emelkedett a moldvai magyar eredetű katolikusok száma. Közülük a magyar nyelvet beszélő katolikusok lélekszáma 70.000 lehet, akik között a 18 éven aluliak aránya 50 százalék, azaz 35.000. Így iskoláskorú kb. 20-22.000 fő, ez a moldvai magyarság igazi potenciálja, és nem 9.000. A magyar oktatási programban 12-13 faluról esik szó, valójában 60-70 falu van, ahol még beszélik a magyar nyelvet. A másik oldalon viszont a Iasi Püspökségnek van 13 óvodája, 5 középiskolája, két felsőoktatási intézménye és egy egyeteme. Itt nem tanítják a csángók eredeti történelmét, sem a magyar nyelvet, hanem valami teljesen mást. /b.d.: A másik gépezet is működik. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

A könyvhétre megjelenő erdélyi könyvek között van az Azrael árnyékában /Mentor/ című Dsida Jenő kötet Kovács András Ferenc válogatásában. Új kiadásban jelent meg Szabó T. Attila először 1970-ben kiadott, Haja, haja, virágom című virágének-gyűjteménye, bővítve, CD-melléklettel, Gy. Szabó Béla illusztrációival (Kriterion). Páll Lajos A csodák házában (Pallas-Akadémia) című gyűjteményében a költő-festő nagy témái jelennek meg újra. Iancu Laura Karmaiból kihullajt című második kötete (Magyar Napló) ott folytatja, ahol az első abbahagyta, a csángó mélyvilágból kiszakadó költőnő vallomásaival. Három kisregényével van jelen Bánffy Miklós (Balassi Kiadó). Az eddig csak a Helikon folyóiratban folytatásokban megjelent öregkori krimi, a Milolu (1948-49) mellett olvasható a Reggeltől estig (1927) és a Bűvös éjszaka (1946). Hiányzol-e magadnak címmel jelent meg Lászlóffy Csaba két önvallomásos kisregénye (Napkút). A Nyírő-sorozat az emigrációban megjelent A zöld csillag című regénnyel folytatódik (Pallas-Akadémia). A fáradhatatlan Pomogáts Béla az erdélyi irodalommal foglalkozó, A szellem stratégiája című tanulmányaival is jelen van (Mentor). Láng Zsolt A kripta című drámakötete (Koinónia) válasz ad arra, hogy van-e új erdélyi magyar dráma. Demény Péter válogatásában jelent meg a Bálint Tibor emlékezete című kötet. A Nap Kiadó In memoriam című népszerű sorozatában jelent meg a tavaly elhunyt Sütő Andrásról egy gyűjtemény Görömbei András válogatásában, ugyanitt Dávid Gyula válogatásában a sorozat 60. köteteként adták ki a Reményik Sándor emlékezete című antológiát. Sas Péter válogatta és rendezte sajtó alá Kelemen Lajos Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetét (Kriterion), végre ismét hozzáférhetővé válnak izgalmas írásai. Napvilágot látott Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című, évtizedek óta kiadásra váró munkája (Pallas Akadémia). A monográfiát Szőcs János egészítette ki újabb adatokkal. A Mentor Erdély emlékezte című sorozatának új darabja Pál-Antal Sándor Marosszék a XVIII. század elején című monográfiája. Az idő vaskalapja címmel jelent meg Kántor Lajos és Sükösd Mihály negyedszázadot átívelő levelezése (Kalligram). Megjelent Széles Klára régóta készülő Lászlóffy Aladár-monográfiája Mit látsz egy íróasztalon? címmel (Napkút). /Bogdán László: Könyvheti újdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Tíz éves fennállását ünnepli a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége. Anyagi gondok miatt két alkalommal is fenyegette a megszűnés veszélye a Székelyföldet. Most két ünnepi kiadvánnyal jelentkeznek, a folyóirat első Évkönyvével, valamint az Academica Transsylvanica című, erdélyi tudósokkal folytatott beszélgetéseket összegző gazdag kötettel. Ferenczes István főszerkesztő, József Attila-díjas költő és író elmondta, régi álma volt, hogy kellene ide egy lap. Végül 1996–97-ben adódott lehetőség, hogy a megyei önkormányzatok létrehozhattak bizonyos kulturális és más jellegű intézményeket. Ezt használták ki, segítségükre volt Kolumbán Gábor. A kezdeti nehézségeket az okozta, hogy Csíkszeredában a folyóirat-szerkesztésnek nem volt előzménye, ráadásul semmiféle infrastruktúra nem volt. Egy táskaírógéppel kezdték a munkát, 1997 októberétől György Attilával és Molnár Vilmossal egy kölcsönkapott számítógépen dolgoztak. Majd érkezett Fekete Vince, Lövétei Lázár László és Mirk Szidónia-Kata. 1990 után megjelent egy új írógeneráció Erdélyben. Kulturális folyóiratként határozták meg a lapot, így a társművészetek, a zene, a képzőművészet, a néprajz, a történelem, a szociológia stb. is beférhettek. Voltak nehéz időszakok, az RMDSZ által irányított kuratóriumoktól, a Communitas Alapítványtól, de az Illyés Közalapítványtól sem kapták meg azt a támogatást, amit a többi lapok. – A tíz év alatt harminc könyvet adtak ki az ugyancsak megyei tanácsi döntéssel 1999 áprilisában létrehozott Hargita Kiadóhivatal keretében. Olyan helytörténeti művek kiadására vállalkoztak, mint pl. a Csíki Székely Krónika. Amikor Sepsiszentgyörgyön 2000-ben megszűnt a Moldvai Magyarság csángó újság és két évig nem jelent meg, vállalták a kiadását. Azóta azt is itt szerkesztik, kétnyelvű lapként. Elindították a Biblioteca Moldaviensis-sorozatot is nemzeti és történelmi öntudatépítő szereppel. Közben ráébredtek, hogy vannak csángó származású írók, költők. Ők adták ki Duma András, Iancu Laura, Demse Márton és Gábor Felicia köteteit. A Székelyföld folyóiratnak 1200 előfizetője van. A folyóirat 1998 óta ad ki nívó-díjakat. Évente két-három szerzőt díjaznak. Idén kivételesen öt díjazottjuk van. A mostani díjazottak kezdettől fogva színvonalas írásokat közöltek a Székelyföldben, Szőcs Gézától az első lapszámoktól kezdve kapnak kéziratokat, Lakatos Mihály is állandó szerzőjük, Kenéz Ferenc az utóbbi időben lett hűséges munkatársuk, de Kerényi Ferenc Petőfi-kutató és kitűnő irodalomtörténész több írását is lehozták már, Balázs Lajos a csíkszentdomokosi néprajzi dolgozatainak nagy részét a folyóiratban közölte. Ferenczes Istvánnak ez alatt a tíz év alatt fontosabb volt a lap, mint a saját írásai. Nem írt annyit, amennyit szeretett volna. /Antal Ildikó: „Álmomban is a Székelyföldet szerkesztem” = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./ A Székelyföld folyóirat idei díjazottjai: Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész, Szőcs Géza (nívódíj), Balázs Lajos néprajzkutató, Lakatos Mihály író. A Fekete Vincze által kitalált és elkeresztelt Székely bicskarendet Kenéz Ferenc költőnek adományozta a szerkesztőség. /Tízéves a Székelyföld című folyóirat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

A csíkszeredai Hargita Kiadó Bibliotheca Moldoviensis című, hét kötetből álló kétnyelvű sorozata azzal a céllal jött létre, hogy magyar és román nyelven is hozzáférhetővé tegye a moldvai csángómagyarokra vonatkozó nélkülözhetetlen forrásmunkákat. Ez a sorozat segíti az előítéletek nélkül román történészeket is, hogy rátaláljanak a csángó múlt és jelen igazságára, jelezte Halász Péter a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főtanácsosa a Bibliotheca Moldoviensis sorozat bemutatása kapcsán november 20-án, a budapesti Magyarok Házában. A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiája tizennégy, a közelmúltban megjelent, de eddig Magyarországon még be nem mutatott verseskötettel, monográfiával, sorozattal, naplóval és regénnyel kedveskedett az egybegyűlteknek. Az este egyik szereplője volt az 1978-ban, Magyarfaluban született Iancu Laura, akinek első verseskötete 2004-ben jelent meg Csíkszeredában Pár csángó szó címmel. A négy diplomával rendelkező költő most második, Karmaiból kihullajt című verseskötetéből olvasott fel. Bemutatták a Bakó megyei Somoskán született Demse Márton önéletrajzi fogantatású kötetét /Somoskai tél/, Halász Péternek a moldvai magyarok hagyományos állattartásával foglalkozó monográfiáját, Csoma Gergely szobrászművész naplójának segítségével a tanári pálya is fölvillant. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók pesti diadala. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

Az Erdélyi Társadalom (ET) legutóbbi két lapszámát mutatta be június 4-én a Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság, a társaság székhelyén, Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője beszélt a Peti Lehel és Pozsony Ferenc által szerkesztett, a moldvai csángók kutatásának szentelt lapszámról. Elemezte a szerzők (Agnieszka Barszczewska, Tánczos Vilmos, Peti Lehel, Meinolf Arens, Ilyés Sándor, Kinda István, Iancu Laura, Miklós Zoltán, Gergely Orsolya, Szabó Á. Töhötöm) által alapos kutatásokkal elkészített, lapszámot. Ezután Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta a Kiss Dénes által szerkesztett, négy fejezetből álló vallástudományi számot és a szerzők (Gagyi József, Fosztó László, Iuliana Conovic, Fejes Ildikó, Sárközi Csongor, Máthé-Tóth András, Peti Lehel, Kiss Dénes, Nagy Réka, Bernáth Krisztina, Nagy Attila) munkáit. Megjegyezte: a tizedik akár ünnepi lapszámnak is tekinthető a kerek évforduló miatt. /Bende Attila: Erdélyi Társadalom a Kriza-társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

Ha a riport, a szociográfia, egyszóval a tény- és valóságirodalom műfajai kerülnek szóba, akkor az első képviselők, megújítók között bukkan fel Beke György neve is. Beke György köteteinek sokasága szerepelt a jövő újságírói számára már-már kötelezőnek megjelölt bibliográfia-listán, talán ennek is köszönhető, hogy mindenki igyekezett megtalálni ezek között a saját régiójához kötődő, erről szóló leírást, és legalább azt elolvasni. Ezt követően pedig tanulni Beke Györgytől: szakmát, habitust, alázatot. Sokak életében jelentett követendő mintát, arra kitűnő példa a halálának első évfordulójára megjelentetett emlékkönyv /Beke György emlékezete – Halálának első évfordulóján. Közdok. Budapest, 2008./, amelyben pályatársak, barátok, tisztelők, tanítványok sokasága idézi fel Beke Györgyöt, az írót, a mestert, a barátot. Az emlékezők között van Fodor Sándor, Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Magyari Lajos, Nagy Pál, Cseke Péter, a kötet szerkesztője Pomogáts Béla. Sütő Andrást két, Beke Györgyhöz címzett levelével szintén jelen van a kiadványban. Többen is használták az „egyszemélyes intézmény” kifejezést, ezzel is jelezve, hogy Beke valami olyat tudott, amit sem előtte, sem utána nem tud már senki ugyanúgy művelni. S hogy a fiatalok sem vonták ki magukat a hatása alól, arra jó példa Iancu Laura visszaemlékezése. /S. B. Á. : Beke György emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

Iancu Laurát alig harminc esztendős korára a magyar kultúra és a csángó magyar folklórkutatás nagy ígéreteként tarják számon. A csángó magyar községben, Magyarfalun született, a Csíkszeredában, majd Budapesten diákoskodó, jelenleg is ott élő költőnő eddig három néprajzi könyvet (Johófiú Jankó, Magyarfalusi emlékek, Aranyréce), s két verseskötetet (Pár csángó szó, Karmaiból kihullajt) jelentetett meg. Iancu Laura szüntelenül kutatja Magyarfalu néprajzát és készül egy prózakötet kiadására is. /Pósa Zoltán: A magyar líra és a csángó-magyar kultúra nagy ígérete. Magyar Nemzet Online. – Erdély. ma, febr. 4./

Az összefogás és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta a csángó magyarok védelméért Gál Kinga EP-képviselő a február január 7-én Budapesten megrendezett XIII. Csángó Bálon, amelynek díszvendége Kallós Zoltán néprajzkutató volt. Az EP-képviselő megnyitóbeszédében kiemelte: a civil összefogás, az embertől emberig tartó kapcsolat az, „ami átvinni látszik a csángókat a túlsó partra”. A rendezvényen felolvasták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nyilatkozatát, amelyben a csángó magyar oktatás mellett szálltak síkra. Kifejtették: tűrhetetlen és tarthatatlan, hogy egy uniós országban a csángóknak még a puszta nemzeti hovatartozását is tagadják, megkérdőjelezik. A nyilatkozat szerint az EMNT stratégiai programot hirdet a moldvai csángók védelmében, mert a hivatalos állami szervek a mai napig akadályozzák az anyanyelv elsajátítását segítő programokat. A színpadi műsor Kallós Zoltán világhírű néprajzkutató munkásságára épült, aki évtizedeket töltött a csángó kultúra tanulmányozásával. Az idei bálon először mutatták be a „csángó kultúra követeit”: 2008-ban Nyisztor Ilona népdalénekes a Csángó Kultúráért díjat, Iancu Laura fiatal költő a Tokaji Írótábor nagydíját kapta meg. Tánczos Vilmos néprajzkutató és Pécsi Györgyi irodalomtörténész és kritikus mutatta be tevékenységét, Csoma Gergely fotóművész, szobrász Pataki János Csángók – Az elfelejtett magyarok című könyvét ismertette. /Összefogás a csángók védelméért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

A Kányádi Sándort 80. születésnapján köszöntő budapesti rendezvényen Iancu Laura költőnő Kányádi Sándor c. megrázó versével köszöntötte az erdélyi költőfejedelmet, s benne az alábbi súlyos szentenciát mondta ki nyelvünk állapotáról: „ki egyszer lenyelte / a nyelvet / egyetlen egyszer lakhat jól / vele... ”. Hogyan fogalmazná meg csángó voltát? Gyakorlatilag mit jelent ma csángóként élni? Iancu Laura önmagáról: „Moldvában, Magyarfaluban született magyar vagyok. ” Szerinte nincsenek csángók. „A csángóság egy állapot! A 19. századi moldvai magyar folklór, a népköltészet még a Kárpát-medence egyazon nyelvén formálódott. Azóta, bizonyos hiányosságok és hatások miatt, az írásbeliség hiánya és a román nyelv hatása miatt a moldvai magyar tájnyelvek sajátos, „életképtelen” mederbe terelődtek. ” – mondta. Iancu Laura két-három havonta hosszabb időre hazamegy. Számára a felnőtté válás tere már Budapest volt. Nincs pontos adat arról, hogy hány csángó él Budapesten. Az egyetemi tanulmányokat folytatók száma bizonyosan meghaladja a 130-at. – Beke György ragyogóan meg tudta rajzolni a csángó ember lelkét, világképét. Írásai, különösen a riportjai nélkülözhetetlenek a múlt „rekonstruálásához”. Iancu Laura (1978, Magyarfalu – Moldva) csángómagyar író, költő hatgyermekes katolikus családban nőtt fel. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, óvodapedagógusként, majd teológus-hittantanárként diplomázott. A Szegedi Tudományegyetemen néprajzosként végzett. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén végzős PHD hallgató. A Moldvai Magyarság c. csíkszeredai folyóirat, illetve az Irodalmi Páholy szerkesztője. Kötetei: Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek (Velence, 2002); Pár csángó szó (versek, Csíkszereda, 2004); Magyarfalusi emlékek (paraszti fénykép-monográfia, Budapest, 2005); Aranyréce (mesék Moldvából, Budapest, 2005); Karmaiból kihullajt (versek, Budapest, 2007). /Hevesi Mónár József: Kétszeres félnyelvűségen túl. Iancu Laura csángómagyar író, költő szerint a moldvai magyar kisebbség helyzetfelmérése el sem kezdődött. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Csíkszeredában mondták, hogy csángó vagyok, ott tudtam meg, hogy sem román, sem magyar nem vagyok. – A templomban úgy tanultam meg a Miatyánkat románul, hogy nem értettem. Ezeket a gondolatokat moldvai csángó származású fiataloktól jegyezték le, akik felsőfokú iskolákat végeztek, életükkel, hivatástudatukkal példát mutatnak otthon maradt falustársaiknak. Nem felejtették el, hogy honnan jönnek, mit hoztak otthonról. A tíz csángó fiatal jelen volt azon a bákói konferencián, melyet a budapesti Teleki László Alapítvány októberben szervezett Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák/A moldvai csángók címmel. Bogdán Tibor Magyarfaluban született, ott nevelkedett, jelenleg a csángó ügyek elkötelezettjeként keresi kenyerét Budapesten, a Máltai Szeretetszolgálat mellett működő Csángó Koordinációs Irodában, és a Csángó Tükör főszerkesztőjeként ad hírt a világnak szülőföldjéről. A csíkszeredai József Attila Gimnázium igazgatónője, Bartha Erzsébet és Györgydeák Lajos csíkmenasági plébános úgy él a fiatalok emlékezetében, hogy nélkülük nem bírták volna ki Csíkszeredában, a családtól távol, és egy olyan környezetben, ahol csúfolták, lenézték őket. A magyarfalusi Pogár Róbertet Gergely István plébános irányította a papi pályára. Veszprémben végezte el a teológiát, Olaszországban egyházjogot tanult, két éve Murakeresztúron plébános. Pogár szerint a magyar mise ügyében stratégiát kellene változtatni, aminek alapja a párbeszéd lenne, vegyes bizottságot kellene létrehozni. Petrás Máriát énekesként, képzőművészként sokfelé ismerik, legutóbbi nagy sikerű, Mária erejével című kerámiakiállítását a háromszéki közönség is láthatta a zabolai Csángó Múzeumban. Nem Petrás Mária az egyetlen csángó fiatal, aki a népi kultúrából meríti az életéhez szükséges eligazítást, a magyarfalusi Iancu Laura ezt ekképpen fogalmazta meg: ,,A néprajzban, a népi kultúrában látom azt a hidat, ami összeköt azzal a világgal, ahová tartozom. ” Iancu Laura Budapesten tanítóképző főiskolát és párhuzamosan teológiát végzett, majd beiratkozott politológiára, jelenleg doktori dolgozatát írja. Laczkó Flórián Lábnyikból indult, jelenleg a horvát határ melletti Zákányban plébános. A külsőrekecsini Ignácz Mónika kicsi korától festő akart lenni, és el is érte. Vizuális és kommunikáció szakon végezte a főiskolát Nyíregyházán, utána a pécsi képzőművészeti egyetemen tanult, már csak a szakdolgozatot kell megírnia. A lujzikalagori Solomon Adrián Budapesten diplomázott a külkereskedelmi főiskolán, jelenleg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A somoskai Benke Grátzy jelenleg Gyöngyösön zenész, művelődésszervező főiskolát végzett. /Fekete Réka: Nem felejtették el, honnan indultak (Csángó fiatalok itthon és Magyarországon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

Csángóprogram Csíkban
Idén is támogatja a Hargita megyei önkormányzat a csángó diákok székelyföldi oktatását – döntötte el a napokban a testület. A megyeszékhelyen 76 gyerek tanul jelenleg is a megyei tanács segítségével, a testület erre a célra idén 25 ezer lejt különített el.
A segítséget azért tartják fontosnak az önkormányzati képviselők, mert a diákprogram révén élő és perspektivikus kapcsolat alakulhat ki a helyiek és a Bákó megyéből tanulni ide érkezők között, ez pedig nemcsak a segélyezettek, de a régió számára is fontos.
Mint megtudtuk, a csíki „csángópolitika” nemcsak az oktatásszervezésben merül ki. Ebben az évben két akció is felhívta a figyelmet az összefogás és a támogatás fontosságára. Csíkszeredában a kapcsolattartás jegyében bemutatták Posch Dániel Csángó magyarok Moldvában című kötetét, valamint Iancu Laura, Budapesten élő csángó származású költőnő könyveit.
Benke Pável Bákó megyei RMDSZ-elnök és Ferencz Éva, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási programfelelőse pedig az együttműködés további lehetőségéről tárgyalt a helyi politikusokkal.
A kezdeményezők úgy vélik, a siker érdekében fontos a minél szélesebb társadalmi figyelem és támogatás, ezért Csíkszeredában ősszel csángó napokat tartanak. A jövőben rendszeressé kívánják tenni a csángó táncház működését, a szervezők abban bíznak, hogy a hagyományőrző csoportok részvétele mindenki számára vonzó, értékes élményt kínál.
Inczefi Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Iancu Laura: a csángóság egy állapot
Veszprém – Amit ma csángó nyelvnek nevezünk, valójában nem is létezik. Inkább nyelvjárások vannak, amik településenként változnak. A csángóság pedig egy állapot. Ezeket a kijelentéseket Iancu Laura csángó-magyar író, költő, néprajzkutató tette, aki a minap a Vetési Albert Gimnázium tematikus hetének vendége volt.
A költőnő kérdésre válaszolva elmesélte: évek óta kétlaki életet él, sokat van távol, de mindig visszatér a ma másfél ezres lakosú szülőfalujába. Mint mondta, lelkileg ez mindig megviseli kicsit, hiszen sokat változott a település gyerekkora óta, a gyökereit már nem igazán találja.
Majd a költőnő a magyarságtudat témájára tért át.
A nyelv és a nemzeti identitás összefüggnek. A csángókat gyakran éri az a vád, hogy nincs magyar identitásuk, amivel nem értek egyet. Van, de ezt elsősorban a vallás határozza meg, aminek történelmi okai is vannak.
Hozzátette, a katolikus hit nagyon nagy szerepet játszik mindennapjaikban. A papnak hihetetlen hatalmat tulajdonítanak, a közösség tart tőlük, az átkától pedig kimondottan félnek. Olyannyira, hogy még néhány falubeli halálesetet is ennek tulajdonítottak, ami tovább növelte a pap tekintélyét. A csángó nyelv kapcsán az írónő elmondta, mindenki az erőszakos asszimilációról beszél, ő azonban nem csak ebben látja a problémát.
- A nyelvvesztés elsődleges oka, hogy nincs írott változata. Csak szóbeliségében él, amit otthon, kis közösségekben használnak. Emellett egy egynyelvű, tiszta román közeg veszi közre, ezért a csángók a hiányzó szavaikat a román nyelvből pótolják és nem a magyarból. Ahhoz, hogy az utóbbi kerüljön előtérbe, egy magyar nyelvű közegnek kellene körülölelnie minket.
„Félnyelvű" gyerekkoráról elmesélte, sorstársaival együtt az iskolában döbbentek rá, se a románt, se a magyart nem tudják igazán. Mivel a hét öt napját a mezőgazdaságban, a földeken töltötték, a hatvanas évektől kezdve pedig a tsz-ekben dolgoztak, nem volt módjukban tanulni. Az akkori politika és kormány érdeke is az volt, hogy a csángók írástudatlanok maradjanak, megtartva őket az egyszerű paraszti világban. Ezt szolgálta az is, hogy képzetlen, tanulatlan tanárokat küldtek ki hozzájuk. A „magasabb" kultúrával való találkozást egyedül az írástudó papokon keresztül a vallás jelentette. Innen is ered tehát a csángók erős vallásossága. - A csángóság állapot. Olyan, mint csángó „faj", etnikai értelemben nem létezik. Vagy magyar, vagy román. Éppen ezért szerencsésebbnek tartom a moldvai magyarság kifejezést – ezeket már a csángó identitásról, önmaguk meghatározásáról fogalmazta meg az írónő.
A csángómagyarság természetét firtató kérdésre válaszolva kifejtette, legjellemzőbb tulajdonságuk a kisebbrendűség. A hatalommal szembeni állandó alávetettség miatt sosem harcoltak például a jogaikért. Ebbéli próbálkozásaik kimerülnek néhány visszafogott, szerény hangvételű panaszlevélben. Iancu Laura kifejtette még, amit ma Magyarországon csángó folklór és néptánc címszó alatt a színpadokon láthatunk, az többnyire odahaza, náluk is már csak a színpadoké.
- Napjainkban igen kevés településen fedezhetőek fel például a tradicionális csángó menyecskeruhák. A legtöbben már nem hordanak népviseletet. Azok az idők elmúltak...
Szabó Zsuzsanna
naplo-online.hu. Erdély.ma

Borbáth Erzsébet, aki magyarul tanította a csángókat
A József Attila Általános Iskola nyugalmazott igazgatónője és Domokos Pál Péter Alapítvány elnöke. Ez a két intézmény vállalta fel, hogy 1990-től a csángó gyerekeket Csíkszeredában anyanyelvükön, magyarul tanítsa, fejlessze beszédkészségüket. Magyartanárként ez a feladat főleg Erzsike nénire várt, ám ez olyannyira jól sikerült, hogy ebből a generációból nőtt ki az ismert csángó költőnő, Iancu Laura is.
Borbáth Erzsébet az egyetemen először az elmélet szintjén ismerkedett meg a csángókkal, majd a Gyimesbe került tanítani, így a gyimesi csángókat személyesen is megismerhette. Később egy Moldvába szervezett kirándulás alkalmával találkoztak egy lujzikalagori csángó asszonnyal, aki beszélt nyelvjárásukról és a falut is meg szerette volna mutatni, de a milícia nem engedte be a csíki kirándulókat.
Az újabb kapcsolat a csángósággal 1990-ben alakult ki, amikor is Beder Tibor, az RMDSZ akkori szórványfelelőse javaslatára a csíkszeredai József Attila iskolában csángó gyerekek is kezdtek tanulni. Mind a tanulóknak, mind a tanároknak nagy erőfeszítést kellett tenniük, hogy a román tannyelvről sikerüljön átállni a magyarral. Később anyanyelvi előkészítő táborokat szerveztek, hogy kiválaszthassák azt a harminc gyereket, akit felvehetnek az iskolába.
Erdély.ma

Csángó nap Csíkban
Irodalmi műsor, kiállítás és közönségtalálkozó is szerepel a 10. Csángó Nap programján, amelyet vasárnap tartanak Csíkszeredában. A csángó kultúrát és néphagyományt ismertető és népszerűsítő, egynapos rendezvény idén az irodalmat állítja a középpontba. Vasárnap az ünnepi szentmise után a csíkszeredai megyeháza tanácstermében irodalmi műsort adnak elő a Csíkszeredában tanuló moldvai diákok. Ez követően a csángó költő, Lakatos Demeter születésének 100. évfordulójára emlékeznek. Csángó szerzők az irodalomban címmel előadás tart Farkas Gábor irodalomkritikus, majd közönségtalálkozót rendeznek moldvai csángó szerzőkkel, alkotókkal. A meghívottak: Duma András író, költő, Iancu Laura költő, Nyisztor Tinka csángó–magyar kutató és Perka Mihály történelemtanár. Kiállítással is várják a közönséget: Petrás Mária csángó keramikusművész és Ádám Gyula fotográfus alkotásaiból nyílik tárlat.
Krónika (Kolozsvár)

Egy nap a csángókért
Immár tizedik alkalommal tartottak tegnap a moldvai csángó kultúrát, néphagyományt ismertető és népszerűsítő Csángó Napot Csíkszeredában, a Hargita Megyei Tanács és a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében.
Az esemény mottója a száz éve született Lakatos Demeter csángó költő verssora: „Moldovának tájairól érkezem...” volt. A rendezvény A moldvai csángókért szól a harang címmel tartott ünnepi szentmisével kezdődött a Millenniumi templomban, majd délután a megyeháza márványtermében folytatódott. Az utóbbi helyszínen az egybegyűlteket Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője köszöntötte, és örömét fejezte ki, hogy immár tizedik alkalommal rendezhetik meg a Csángó Napot Csíkszeredában. Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy a moldvai csángó magyarokra és a csángó magyar kulturális értékek felmutatására nagy figyelmet kell fordítani.
„A szívós és kitartó munkának mindig van eredménye. Ki kell tartani, büszkéknek, elégedetteknek kell lennünk az eddig elért eredményekkel, hisz a kicsi dolgokból lesznek a nagy dolgok, és együtt, közös erővel képesek vagyunk egymást megvédeni, képesek vagyunk közösen erőfeszítéseket tenni egy szebb jövőért. Bukarest, Budapest és Brüsszel nélkül is képesnek kell lennünk egy fenntartható rendszer kialakítására” – hangsúlyozta a megyei önkormányzat elnöke.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége nevében Ferenczi Gabriella köszöntötte az egybegyűlteket, majd a rendezvény irodalmi műsorral folytatódott. A résztvevőknek lehetőségük nyílt találkozni és beszélgetni moldvai csángó szerzőkkel és alkotókkal, Duma Andrással, Iancu Laurával, Nyisztor Tinkával, Perka Mihállyal. A rendezvény végén a Petrás Mária keramikusművész és Ádám Gyula fotográfus alkotásaiból készült kiállítást nyitották meg.
Krónika (Kolozsvár)

Csángónak lenni keresztség”
A Moldvában élő magyarok életében két meghatározó tényező létezik: a csángóság és az istenhit – e két szempont köré épült a 10. Csángó Nap programja, ami a csángóságról szóló beszélgetéssel zárult vasárnap este.
Egy nap a csángókért. Múltról, jelenről, jövőről egyaránt szó esett a csíkszeredai eseményen
A Hargita megyei önkormányzat és a Hargita Megyei Kulturális Központ a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének közreműködésével Csíkszeredában megtartott esemény keretében a megyeháza márványtermében a moldvai csángó magyarok irodalmi, néprajzi példaképeivel találkozhattak az érdeklődők Lakatos Demeter, az első neves csángó költő születésének 100. évfordulója apropóján.
Amint Ferenczi Gabriella, a csángó magyarok szövetségének képviselője rámutatott, a Moldvában élőknek nagyon fontos, hogy legyenek példaképeik, akikre büszkék lehetnek. Halász Péter néprajzkutató ilyen példaképeket sorakoztatott fel a jelenlévők előtt, bemutatva azokat a kortárs alkotókat, akik bár nem tudtak jelen lenni az eseményen, munkájuk figyelemre méltó: Petrás Mária, „a legszebb kerámiákat készítő énekes és a legszebben éneklő kerámiaművész”, Gábor Felícia író, akinek Csángó vagyok című könyvéből a moldvai gyerekek több részletet is felolvastak, de szó esett Perka Mihály tanárról, Laczkó Mihályról és Demse Mártonról is.
„Ezek az emberek elindultak a felelős értelmiséggé válás útján. Szükség van rájuk Moldvában, mint egy falat kenyérre, hiszen nyomot hagytak maguk után, amit mások követhetnek” – fogalmazott a néprajzkutató, aki úgy véli, a moldvai magyarok sorsa a többi magyar sorsánál is tragikusabb. Farkas Gábor debreceni költő, irodalomkritikus a moldvai magyar nyelvű irodalom kanonizációs folyamatáról mesélt az egybegyűlteknek, amely során elfogadottá, elismertté válik majd a csángó szerzők munkája.
Vissza a gyökerekhez
A jubileumi rendezvényen az érdeklődők személyesen is megismerkedhettek Duma András íróval, aki a moldvai csángó hagyományokat, népszokásokat tanítja „vissza” az ottani gyerekeknek.
Iancu Laura Kárpát-medence-szerte ismert költőről ugyanakkor megtudhattuk, egyike volt azon csángó gyerekeknek, akik 1990-ben Borbáth Erzsébet tanárnő, akkori igazgatónő jóvoltából a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában kezdhették meg tanulmányaikat, magyar nyelven. „Ez a lehetőség olyan mérföldkő volt, ami meghatározta, hogy milyen irányban haladhatunk előre. Elmentem, és bár nincs visszaút, nem szakadtam el Moldvától, hiszen csángónak lenni olyan keresztség, amit nem tudunk levakarni magunkról” – ecsetelte az egybegyűlteknek a költő.
Nyisztor Tinka magyar papokat sürget
„Ha nem lesznek odahaza megértő papjaink, elveszünk. Szükség van magyar misékre, az öregek nem tudnak meggyónni, mert nincsenek magyar papok. Olyan szellemi vezetőkre lenne szükség, akik nem azt akarják, hogy eltűnjünk a föld színéről” – hangsúlyozta Nyisztor Tinka néprajzkutató, hozzátéve, „aki elfelejti az anyanyelvét, az Istennel sem tud kommunikálni”. „Moldvában legelőször a papok felejtették el az anyanyelvüket” – mutatott rá szomorúan a jelenlegi helyzetre.
Az eseményen jelen volt Sógor Csaba EP-képviselő is, aki ismertette a Mük szeretünk itt élni című csángó tematikájú, háromnyelvű kötetet, majd Kosztolányi Dezső szavaival zárta beszédét: „...parasztjaink azt tartják, hogy akinek holt hírét költik, az sokáig él. Úgy látszik, ez a népekre és nyelvekre is áll”.
Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul a könnyített honosítási eljárás kifejezetten moldvai csángókra vonatkozó passzusát ismertette, amelyben szerepel az a csángó településeket felsorakoztató lista is, amely helységekből származók biztosan megkaphatják a magyar állampolgárságot. Annak kapcsán, hogy ma már Moldvában igen kevés csángó ismeri anyanyelvét, a főkonzul kihangsúlyozta, azért is van szükség minél több magyar látogatására a Csángóföldön, hogy az ott élők a jövőben is fontosnak tartsák a magyar nyelv éltetését, használatát.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Több erdélyi művész és tudós részesült magyar állami kitüntetésben
Bogdán Zsolt és Selmeczi György a Magyarország Érdemes Művésze díjat vette át tegnap, Kézdi Imola pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapja meg ma, de rajtuk kívül több erdélyi művész és tudós részesül elismerésben a nemzeti ünnep alkalmából.
Két kolozsvári művész is átvehette tegnap a Magyarország Érdemes Művésze díjat a nemzeti ünnep alkalmából. Bogdán Zsolt színművész és Selmeczi György Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti vezetője a budapesti Iparművészeti Múzeum dísztermében Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-minisztertől, Halász János parlamenti államtitkártól és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkártól vette át az elismerést a többi díjazottal együtt.
„Márai Sándor szerint az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka” – fogalmazott a nemzetierőforrás-miniszter a díjátadón.
A nemzeti ünnep alkalmából a Kolozsvári Állami Magyar Színház másik színművésze, Kézdi Imola is magyar állami kitüntetésben részesül, ő a ma esti néptánctalálkozó gálaműsora után veheti át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét Szilágyi Mátyástól, Magyarország kolozsvári főkonzuljától a Kolozsvári Magyar Operában. Bogdán Zsolt egyébként 2002-ben a Jászai Mari-díjat, 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztjét vette át, míg Kézdi Imola 2010-ben kapta meg a Jászai Mari-díjat.
Tegnap egyébként többek között a Magyarország Kiváló Művésze díjat és a Magyarország Babérkoszorúja díjat is kiosztották az Iparművészeti Múzeumban, a Parlamentben pedig Schmitt Pál köztársasági elnök Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök társaságában kiosztotta a magyar művészeti és tudományos élet legrangosabb kitüntetésének számító Kossuth- és Széchenyi-díjakat is az idei kitüntetetteknek.
Az államfő emlékeztetett: az UNESCO döntése értelmében 2012-es esztendőt a száz éve született Szentágothai János életművének szenteljük. „Az ő eredményessége és gazdag személyisége mindenestül azt üzeni nekünk, hogy csak a jelenben érdemes keresni a nagyság titkát” – méltatta a neves tudós alakját Schmitt.
A Kossuth Nagydíjat Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő, író kapta meg, váratlan balesete miatt azonban az elismerést csak később tudja átvenni. A Széchenyi Nagydíjat Vizi E. Szilveszter Széchenyi-díjas orvos, agykutató, az MTA rendes tagja vette át az államfőtől. Kossuth-díjban 17 művész, köztük színészek, építészek, zenészek, filmrendezők részesültek. A könnyűzene területén például Demjén Ferenc és Kovács Ákos kapta meg a kitüntetést. Széchenyi-díjban pedig 17 tudós részesült.
További erdélyi kitüntetettek
Az erdélyi művészek közül Kardos M. Róbert nagyváradi színművész Jászai Mari-díjban, Böszörményi Zoltán író, költő, Iancu Laura költő és Kenéz Ferenc költő József Attila-díjban, Soó Zöld Margit festőművész pedig Munkácsy Mihály-díjban részesül. Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja a Kolozsvári Magyar Operában ma este Kézdi Imola színművész mellett Dávid Lajosnak, Gaal György Elemérnek, és Mózes Attila írónak adja át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, Asztalos Lajosnak és Bú József Olivérnek a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, Pataky Józsefnek és Tolna Éva Gizellának pedig a Magyar Arany Érdemkeresztet. Csíkszeredában Bíró Béla a Magyar Arany Érdemkeresztet, Nagy László a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, míg Pál Ibolya Mária a Magyar Ezüst Érdemkeresztet veheti át, Pap Géza pedig Budapesten kapja meg a Magyar Érdemrend középkeresztjét.
Krónika (Kolozsvár)

Magyar állami kitüntetések erdélyi személyiségeknek
Magyar állami kitüntetéseket kaptak a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a következő erdélyi és erdélyi származású személyiségek: Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Selmeczi György Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti vezetője (Magyarország érdemes művésze díj); Kardos M. Róbert színművész (Jászai Mari-díj); Böszörményi Zoltán író, költő, Iancu Laura költő, Kenéz Ferenc költő (József Attila-díj); Soó Zöld Margit festőművész (Munkácsy Mihály-díj); Asztalos Lajos, Bú József Olivér, Pál Ibolya Mária (Magyar Ezüst Érdemkereszt); Dávid Lajos, Gaal György Elemér, Kézdi Imola, Mózes Attila, Nagy László (Magyar Érdemrend Lovagkeresztje); Pataky József, Tolna Éva Gizella, Bíró Béla (Magyar Arany Érdemkereszt), valamint Pap Géza (Magyar Érdemrend Középkeresztje).
Szabadság (Kolozsvár)