Új szobor Kiss Gedeonnak
Felavatták tegnap Szatmárnémetiben „a fák ezredesének” új szobrát, Parádi Szodorai Hajnalka alkotását. A város legnépszerűbb történelmi személyiségének szobra közadakozásból jött létre. Az adományokból árva gyerekek karácsonyi ajándékaira is jutott.
Másodszor avattak szobrot Szatmárnémetiben Kiss Gedeonnak, az egykori városkapitánynak, a helyi legnépszerűbb történelmi személyiségnek tegnap. Az elsőt 110 évvel ezelőtt egy kiváló pesti szobrász, Horvay János alkotta meg, ez azonban a második világháború végén eltűnt. Az új szobor Parádi Szodorai Hajnalka szatmári képzőművész alkotása, és közadományból jött létre, akárcsak az első.
Az első szobor hollétére vonatkozóan több bejelentés is érkezett az utóbbi években, nem sikerült megtalálni. Ekkor Békéssy Erzsébet, a megyei környezetvédelmi felügyelőség igazgatója gyűjtést indított egy új szobor készítéséhez és felállításához, és ehhez a városi tanács engedélyét is megkapta.
„Szatmárnémeti magyar lakossága legalább olyan jól vizsgázott városszeretetből, mint elődei, a Kiss Gedeon szobrához szükséges pénz határidő előtt összegyűlt! Ez azt bizonyítja, hogy megbecsüli saját értékeit, hagyományait, amelyből jövőjét építheti” – mondta el a tegnapi szoboravatáson Békéssy Erzsébet.
Kiss Gedeon negyvennyolcas honvéd, városkapitány, főjegyző, Petőfi barátja, a Kölcsey Kör, a városi múzeum és tűzoltóság megalapítója, Szatmárnémeti parkosításának elindítója volt. A város parkosításában vállalt aktív szerepe miatt „a fák ezredesének” is hívtak. Népszerűségére jellemző hogy, már temetése napját, 1898, május 27-ét követően javaslat született, hogy szobrot állítsanak neki, ami nem sokkal később meg is valósult a város legszebb parkjában, a maga alkotta Kossuth-kertben, mely azóta is külön ékessége a Szamos-parti városnak.
A tegnapi szoboravató tömeget vonzott a Kossuth-kertbe. Ezúttal az új szobrot nem az első helyére, a főbejárathoz tették, hanem az úgynevezett Zöld Ház elé, amelyet egy nyertes uniós pályázat nyomán abból a neoreneszánsz épületből, az egykori városi gőzfürdőből alakítottak ki. A városi gőzfürdő kezdeményezője szintén Kiss Gedeon volt.
A gyűjtés szervezőitől azt is megtudtuk: a szobor elkészüléséhez csak ezer euróra volt szükség, az összes járulékos munkát, alapok öntése, talapzat elkészítése stb., különböző magáncégek vállalták fel. Az összegyűlt 7266 lejes végösszeg meghaladja a szükséges ezer eurót, a fölösleget árva gyerekek karácsonyi ajándékára ajánlják fel. Azt is eldöntötték, hogy ezentúl minden évben megemlékeznek az egykori, igen népszerű városvezetőről, június 5-én, a környezetvédelmi világnapon kívánnak előtte tisztelegni.
Sike Lajos, Új Magyar Szó (Bukarest)

Szobrok sorsa a Kárpát-hazában
Kívülről és távolról nézve azt hihetné bárki, hogy szobrokat, emlékműveket csak akkor semmisítenek meg, cserélnek ki, ha egy területen impériumváltás történik, s az új hatalom eltünteti a régieket, s helyükbe a saját dicsőségüket zengőket állít. Hát erre a Kárpát-medencében százával–ezrével akad példa, el odáig, hogy a vérmesebb új tulajdonosok még a temetők sírköveit sem restellik átszövegezni.
De nem csupán a mások birtokába került területeken és helységekben történt meg ez, hanem a maradék Magyarországon is, ahol az első világháborút követően az átélt tragédiának állítottak számos emléket, s az akkoriban emelt szobrok, emlékművek a hatalmas veszteség tragikomikumát sugallták, akár korokat és megesett történéseket is átértelmezve. Nem ítélhetjük el ezért sem az ideológiai hangadókat, sem a megrendeléseket kivitelező művészeket, hiszen akkor ez volt a korszellem.
A budapesti Országház előtt 1927-ben felállított szoborcsoport is ebben a szellemben fogant, s Horvay János Kossuth-emlékművének alakjai – az 1848-as első felelős magyar kormány minisztereit ábrázoló megjelenítések – oly töprengőek, vívódóak, sőt tragikus levegőt árasztók, mintha ezek a reformkori nagyszerű férfiak már mind túl lennének a szabadságharc elvesztésén, s magukat gyötörve kutatnák a bizonytalan jövő kilátásait. Kossuth Lajos a központi alakja ennek a szoboregyüttesnek, s erre egész pályafutása predesztinálta, hiszen a 48-as kormányban csak egy volt a kilenc miniszter közül, s az elsők között első szerepét a főrendi Batthyány Lajos játszotta. A kompozíció mégis hiteles és megrendítően katartikus, méltó arra, hogy a nemzet első terén álljon.
Ám, amint mondottam, a szobroknak is megvan a maguk sorsa, akár a könyveknek és az embereknek, s még jó, ha a nagy világváltozások nem semmisítik meg végleg őket. Voltaképpen ezt a sorsot szánta Horvay János gyönyörű alkotásának a Rákosi-rezsim, amikor hatalomra kerülve eltávolította a parlament elől. Helyébe ugyan Kossuth-emlékművet állíttatott 1952-ben, s nem a szobrász Kisfaludy Strobl Zsigmond bűne, hogy ez az új hiteltelenre sikeredett. Szerencsére Horvay szoborcsoportja nem tűnt el a diadalmas kommunizmus hazug forgatagában, megmentették azt egy dunántúli kisváros, Dombóvár polgárai. És örökbe fogadták. Így vált lehetővé, hogy másolatát, hiteles replikáját újra felállíthassák a megújult Kossuth téren, azzal a márciusi reménnyel, hogy már az idők végezetéig ott is marad. Méltón áll méltó helyen.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)