Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Horváth Adrienne
6 tétel
2009. április 23.
A hét végén négy orvosi könyvet mutatnak be Marosvásárhelyen, az Erdélyi Múzeum-Egyesület XIX. tudományos ülésszakának keretében. Dr. Vass Levente: Urológia tömören, dr. Nemes-Nagy Enikő és szerzőtársai: Általános és alkalmazott biokémia (szülészeti és neonatológiai vonatkozásokkal), dr. Horváth Adrienne: Csecsemőgondozás, valamint dr. Műhlfay György és szerzőtársai: A hangok csodálatos világa című szakmai kiadványokról van szó. Dr. Vass Levente urológus szakorvos és egyetemi tanársegéd könyve elsősorban egyetemi hallgatóknak, urológiai ismereteiket bővíteni és felfrissíteni akaró családorvosoknak szól. Dr. Nemes-Nagy Enikő és szerzőtársainak munkája a biokémia alapjait ismerteti, összefoglalja a nőgyógyászat, gyermekgyógyászat, endokrinológia, hematológia, belgyógyászat, toxikológia és intenzív terápia biokémiai vonatkozásait. Dr. Horváth Adrienne Csecsemőgondozás című könyvében a gyermekgyógyászattal, a csecsemők, gyermekek és serdülők egészségével, növekedésével és fejlődésével foglalkozik, míg dr. Műhlfay György és szerzőtársai könyve a halláskárosultak rehabilitációjáról, a hallással összefüggő betegségek diagnosztizálásáról szól. A bemutatásra kerülő könyvek a Studium Alapítvány Kiadó illetve az Országos Tankönyvkiadó gondozásában láttak napvilágot. /(antalfi): Négyes szakkönyvbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 23./
2013. április 27.
Gyermekek, akiket nem kísér szülői szeretet
– Zsuzsikám, Zsuzsikám, de jó hogy lettél! Nagyanyád, hogy örülne neked, mert ő is Zsuzsa volt! De én téged itt hagylak! Mit csináljak veled otthon? Se fűtésünk, se villanyunk, se pénzünk, se ruhácskád nincs! Hogy vigyelek haza? Otthon van még három! – ezeket motyogta egy fiatalasszony császármetszés utáni kábulatában a szülőszoba szomszédságában. A gyermekáldást szívrepesve váró, s a gyermekre kincsként tekintő anyák fejében meg sem foganna ilyen gondolat, ezért mellbevágóak az elhangzott szavak! Kitisztult fejjel talán el sem árulta volna szándékát az újdonsült négygyermekes anya. Pedig a szándék előre ott lappang. Ma is szülnek olyan anyák, akiknek a gyermek nyűg, teher, nem kívánt jövevény. Maros megyében az utóbbi nyolc évben 506 gyermeket hagytak a kórházban.
Tavaly 48 gyermeket hagytak el
– 2005-ben 131 gyereket hagytak el, de miután ugyanebben az évben hatályba lépett a gyermekjogvédelemre vonatkozó 272/2004-es számú törvény, javult a helyzet, az ezt követő évben már "csak" 87 nem kívánt gyerek maradt intézményi gondozásban. Az elhagyott gyermekek száma az évek során csökkenő tendenciát mutatott, tavaly például 48 esetről beszélhettünk. A 48 gyerekből 28-at a gyermekkórházban, tízet az újszülöttosztályon, nyolcat a szülészeten és egyet-egyet a fertőző betegségek klinikáján, illetve a kardiológiai klinikán hagytak el – mondta Deák Elida, a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság gyermekjogvédelemért felelős aligazgatója.
Megszöknek az anyák!
A szóban forgó törvény megjelenése lehetővé tette, hogy hatékonyabban lépjenek fel a gyermekjogvédelem terén. A kórházakban, a polgármesteri hivatalokban szociális asszisztenseket alkalmaznak, ami nagyban hozzájárul a bajban levő terhes nők, anyák támogatásához. A szociális asszisztensek révén azonosítják a problémákat, és segítik a nehéz szociális helyzetben, szegénységben, rendezetlen családi körülmények között élő terhes anyákat, úgymond előkészítik a "terepet" a gyermek fogadására. Ez a prevenció része, amihez a civil szervezetek is hozzájárulnak. Ennek ellenére azok az anyák, akik előre megfontolt szándékkal úgy mennek be szülni, hogy otthagyják a gyermekeiket, nem visznek magukkal személyi iratokat, és megszöknek a kórházból. Sok esetben hamis névvel jelentkeznek be a szülészeten, s aztán bottal üthetik a nyomukat, pontosabban több intézmény összehangolt kutakodása következik. – Újabban a rendőrség és a gyermekjogvédelem asszisztensek közreműködésével lefényképezi azokat az anyákat, akikről előre feltételezik, hogy megszöknek, mert a fénykép segítségével utólag könnyebben azonosíthatók. Ezzel az óvintézkedéssel minimálisra csökken azoknak az anyáknak a száma, akiket a rendőrség, a helyi önkormányzatok alkalmazottai segítségével nem találunk meg. Ha az apa ismeretlen is, az anyára az anyakönyvezés miatt feltétlenül szükség van, hiszen az újszülöttnek ki kell állítani a születési bizonyítványát, s ehhez kellenek az anya adatai. Ha mégsem kerül elő az anya, akkor csak az adott település polgármesterének rendeletével anyakönyvezhető a gyermek. Az elhagyott gyermekek egy része családi típusú otthonokba, más részük pótmamákhoz kerül, de vannak rendellenességgel született gyermekek is, őket a neuropszichiátriai rehabilitációs központban vagy más gyógykezelő intézetben helyezzük el – tájékoztatott az aligazgató.
458 gyerek 258 pótmamánál
Dr. Horváth Adrienne, a Marosvásárhelyi 2-es Számú Gyermekklinika vezetője elmondta, jelenleg egy elhagyott kisbabát ápolnak, de volt úgy, hogy hármat-négyet is a gondjaikra bíztak. Télen, amikor otthon nincs fűtési lehetőség, többen "felejtik ott" a csecsemőket.
Szomorú és szívszorító érzés elhagyott csecsemők, kisgyermekek közelségébe kerülni, s szembesülni azzal, hogy nemcsak filmekben történhet meg az ártatlan életekkel szemben elkövetett kegyetlenség. A családi típusú házakban szervezett nyílt napokon láthattuk, hogy nem is a finom ebédre éhesek, nem is szép ruhára, játékra vágynak annyira, mint egy figyelő tekintetre, szerető ölelésre. Az elhagyott gyermekek, pláne akkor, ha valamilyen rendellenességgel jöttek a világra, egész életükre kiszolgáltatottak és sérültek lesznek. Azok a szerencsésebbek, akiket pótszülőkhöz helyeznek el, s akik legalább a pótmamát anyának szólíthatják. Maros megyében jelenleg 458 gyermeket 258 pótszülő nevel. Számoljunk csak! Huszonötös létszámmal számolva, tizennyolc osztálynyi gyermek.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
– Zsuzsikám, Zsuzsikám, de jó hogy lettél! Nagyanyád, hogy örülne neked, mert ő is Zsuzsa volt! De én téged itt hagylak! Mit csináljak veled otthon? Se fűtésünk, se villanyunk, se pénzünk, se ruhácskád nincs! Hogy vigyelek haza? Otthon van még három! – ezeket motyogta egy fiatalasszony császármetszés utáni kábulatában a szülőszoba szomszédságában. A gyermekáldást szívrepesve váró, s a gyermekre kincsként tekintő anyák fejében meg sem foganna ilyen gondolat, ezért mellbevágóak az elhangzott szavak! Kitisztult fejjel talán el sem árulta volna szándékát az újdonsült négygyermekes anya. Pedig a szándék előre ott lappang. Ma is szülnek olyan anyák, akiknek a gyermek nyűg, teher, nem kívánt jövevény. Maros megyében az utóbbi nyolc évben 506 gyermeket hagytak a kórházban.
Tavaly 48 gyermeket hagytak el
– 2005-ben 131 gyereket hagytak el, de miután ugyanebben az évben hatályba lépett a gyermekjogvédelemre vonatkozó 272/2004-es számú törvény, javult a helyzet, az ezt követő évben már "csak" 87 nem kívánt gyerek maradt intézményi gondozásban. Az elhagyott gyermekek száma az évek során csökkenő tendenciát mutatott, tavaly például 48 esetről beszélhettünk. A 48 gyerekből 28-at a gyermekkórházban, tízet az újszülöttosztályon, nyolcat a szülészeten és egyet-egyet a fertőző betegségek klinikáján, illetve a kardiológiai klinikán hagytak el – mondta Deák Elida, a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság gyermekjogvédelemért felelős aligazgatója.
Megszöknek az anyák!
A szóban forgó törvény megjelenése lehetővé tette, hogy hatékonyabban lépjenek fel a gyermekjogvédelem terén. A kórházakban, a polgármesteri hivatalokban szociális asszisztenseket alkalmaznak, ami nagyban hozzájárul a bajban levő terhes nők, anyák támogatásához. A szociális asszisztensek révén azonosítják a problémákat, és segítik a nehéz szociális helyzetben, szegénységben, rendezetlen családi körülmények között élő terhes anyákat, úgymond előkészítik a "terepet" a gyermek fogadására. Ez a prevenció része, amihez a civil szervezetek is hozzájárulnak. Ennek ellenére azok az anyák, akik előre megfontolt szándékkal úgy mennek be szülni, hogy otthagyják a gyermekeiket, nem visznek magukkal személyi iratokat, és megszöknek a kórházból. Sok esetben hamis névvel jelentkeznek be a szülészeten, s aztán bottal üthetik a nyomukat, pontosabban több intézmény összehangolt kutakodása következik. – Újabban a rendőrség és a gyermekjogvédelem asszisztensek közreműködésével lefényképezi azokat az anyákat, akikről előre feltételezik, hogy megszöknek, mert a fénykép segítségével utólag könnyebben azonosíthatók. Ezzel az óvintézkedéssel minimálisra csökken azoknak az anyáknak a száma, akiket a rendőrség, a helyi önkormányzatok alkalmazottai segítségével nem találunk meg. Ha az apa ismeretlen is, az anyára az anyakönyvezés miatt feltétlenül szükség van, hiszen az újszülöttnek ki kell állítani a születési bizonyítványát, s ehhez kellenek az anya adatai. Ha mégsem kerül elő az anya, akkor csak az adott település polgármesterének rendeletével anyakönyvezhető a gyermek. Az elhagyott gyermekek egy része családi típusú otthonokba, más részük pótmamákhoz kerül, de vannak rendellenességgel született gyermekek is, őket a neuropszichiátriai rehabilitációs központban vagy más gyógykezelő intézetben helyezzük el – tájékoztatott az aligazgató.
458 gyerek 258 pótmamánál
Dr. Horváth Adrienne, a Marosvásárhelyi 2-es Számú Gyermekklinika vezetője elmondta, jelenleg egy elhagyott kisbabát ápolnak, de volt úgy, hogy hármat-négyet is a gondjaikra bíztak. Télen, amikor otthon nincs fűtési lehetőség, többen "felejtik ott" a csecsemőket.
Szomorú és szívszorító érzés elhagyott csecsemők, kisgyermekek közelségébe kerülni, s szembesülni azzal, hogy nemcsak filmekben történhet meg az ártatlan életekkel szemben elkövetett kegyetlenség. A családi típusú házakban szervezett nyílt napokon láthattuk, hogy nem is a finom ebédre éhesek, nem is szép ruhára, játékra vágynak annyira, mint egy figyelő tekintetre, szerető ölelésre. Az elhagyott gyermekek, pláne akkor, ha valamilyen rendellenességgel jöttek a világra, egész életükre kiszolgáltatottak és sérültek lesznek. Azok a szerencsésebbek, akiket pótszülőkhöz helyeznek el, s akik legalább a pótmamát anyának szólíthatják. Maros megyében jelenleg 458 gyermeket 258 pótszülő nevel. Számoljunk csak! Huszonötös létszámmal számolva, tizennyolc osztálynyi gyermek.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
2014. december 24.
Csoda Tordaszentlászlón: 48 év után ismét többen születnek
Első vidéki kismamaklub, szorgalmas emberek, ötszáz mézeskalács
Legutóbb 1966-ban jegyeztek természetes népszaporulatot a kalotaszegi nagyközségben, most közel fél évszázad után ismét örömmel nyugtázzák a manapság igen ritka jelenséget: több születés, mint temetés volt a faluban tavaly. A jelenség okait keresve a kíváncsi látogató sok érdekességre bukkanhat Tordaszentlászlón: a régió első és eleddig egyetlen vidéki kismamaklubja működik itt, a gazdasági helyzetre nem a munkanélküliség és szegénység az általánosan jellemző, hanem a kiegyensúlyozottság, és igen erősek a közösségi kötelékek. A helyi kórus, fúvószenekar és színjátszó csoport sokszor hallat magáról, de az már sokaknak újdonságként hathat, hogy az asszonyok kalákában sütnek kürtőskalácsot a vendégségeknek, a templom elé nagy adventi koszorút fonnak a fiatalok, a közös karácsonyfára saját készítésű díszeket aggatnak a gyerekek, karácsonykor és szilveszter éjjelén is találkoznak a falubeliek.
Hogy kisangyalként viselkednek-e, vagy éppen csintalankodnak bizonyos helyzetekben, az bizony sok mindentől függhet: a vérmérsékletüktől, a társaságtól, attól, hogy éppen mennyire mozognak otthonosan az adott környezetben; vitathatatlan azonban, hogy a kisgyerekek édesanyjuk közelében érzik magukat a legjobban. A magyarázat egyszerű: ez a bensőséges, biztonságot és nyugalmat adó állapot semmi mással nem pótolható. Egy-két szélsőségesebb esetet leszámítva, a mindenféle külső körülmény hatására jelentkező idegesség, rohanás ellenére pedig az édesanyák számára is az a legkedvesebb, legtartalmasabb idő, amelyet gyermekeikkel tölthetnek. A kellemes ötvöződik a hasznossal a tordaszentlászlói Bogyó és Babóca klubban, ahol az édesanyák minőségi időt tölthetnek szerda esténként gyermekeikkel, a többi szülőtől és a szakemberektől eltanult, ellesett praktikák, ötletek révén szebbé tehetik ezeket az éveket – saját maguk, családjuk és a közösség számára egyaránt.
Egy nagy szobát képzeljünk magunk elé, a földön rengeteg játék: babák, plüssállatok, építőkockák, a „főzéshez” nélkülözhetetlen edénykék, és még mi minden… Ebben az izgalmas galaxisban bármikor ki lehet borítani a színes golyókat vagy begurítani valamelyiket a sarokba, máskor kézbe venni a kockákat, és valami nagyszerűt építeni; de anya karjára is fel lehet csimpaszkodni, vagy az ölében fedezni fel egy-egy szép meséskönyvet… Életkora, habitusa válogatja, hogy kinek mi a legkedvesebb elfoglaltság, mert olyan is akad, akinek a babakocsiban a legkényelmesebb, ott olyan édesen lehet aluszkálni, míg anyáék felnőttes gondjaikról beszélgetnek.
Az ötletgazda, Balázs Attila lelkipásztor olyan előadókat hív meg, akik gyakorlatias tanácsokkal tudnak segíteni az édesanyáknak a gyermeknevelésben. Nemrég a pozitív nevelés témakörében indult egy sorozat, ennek részeként mostanság Rigó Éva pszichológussal társaloghatnak a kismamák. A fiatal szakember, aki előadásába több alkalommal beleszövi tizennégy hónapos kislánya, Sára nevét, miközben különböző példákkal illusztrálja mondanivalóját, olyannyira megkedvelte a baba-mama klubot, hogy szívesen jön akkor is, ha épp nem ő tart előadást. Ezúttal viszont övé a pálya, és az új készségek tanításáról beszél: érdemes erre odafigyelni minden nap, „mert ugye azt szeretnénk, hogy gyermekünk minél többet tudjon, ezáltal minél inkább meg tudja állni a helyét a világban”. Nem mindegy azonban, hogy milyen eszközöket alkalmazunk, az utasító, fenyítő szavak, gesztusok, mimikák, netán erőszak helyett célravezetőbb a szeretetteljes, segítő közeledés. Sose mondjuk, hogy ejnye-bejnye, rosszul csináltad, hanem valami ilyesmit: nagyon jól kiraktad a puzzle első részét, de úgy látom, elakadtál, semmi baj, mert anya itt van, és segít. De ugyanilyen fontos a dicséret és a példamutatás, utóbbira is érzékletes hasonlatot hoz fel az előadó: „fáradtan érek haza, s a zoknimat a sarokba hajítom; mit gondoltok, mit csinál másnap? Ugyanazt. És tudjátok, mennyire élvezi?”
Örültek, hogy kimozdulhatnak
Mihelyst kicsit félre vonulunk, elégedetten nyugtázza Balázs Attila, hogy egyre inkább önállósodik a csoport, már két hónapja jobbnak látja, ha nem ül mellettük a foglalkozásokon. Nem biztos, hogy az ő jelenlétében – egyrészt lelkészként, másrészt férfiként – meg tudnak nyílni, s mernek kérdezni, nyíltan beszélni a problémáikról. A klub gondolata tavaly szeptemberben fogalmazódott meg, miközben az egyik helyi fiatallal, Ambrus Tímeával beszélgettek. A lelkész ezután felkereste azokat a családokat, ahol újszülött és ötéves közötti gyermekeket neveltek, s meghívta az anyukákat egy első találkozóra. Nagyon örültek, hogy kimozdulhatnak, már akkor látszott, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Nem sokkal később, 36 anyukával nyitotta meg kapuit aztán a baba-mama klub, és természetesen a gyerekeikkel, akik „nullától” ötéves korig mindig elkísérik őket – ami rendjén is van, elvégre miért maradna otthon az ember fia/lánya, amikor anyuval lehet, vagy találkozhat a vele egykorú, szintén huncut teremtésekkel?
A lakossági adatok is bizonyítják, hogy érdemes odafigyelni erre a korosztályra: jelenleg a faluban több az öt év alatti gyerek, mint ahányan előkészítő osztályostól nyolcadikosig vannak. Tavaly nem is indult első osztály Szentlászlón, de ötödikben is csak hárman, hatodikban és hetedikben pedig négyen-négyen vannak – részletezi Balázs Attila, aki reménykedik abban, hogy a klub révén is minél többen kedvet kapnak a gyermekvállaláshoz.
A legfontosabb, hogy együtt legyenek, „csak úgy”…
A születésnaposokat is megünneplik, ami nagymértékben erősíti a közösség összetartozás-érzését; elvégre, függetlenül attól, hogy éppen van-e előadás vagy nincs, a legfontosabb, hogy „csak úgy”, együtt legyenek, „nem kell mindig valami céljuk legyen ezeknek a találkozóknak, hiszen már annak értelme van, hogy találkoznak és beszélgetnek”. – Nagyon lelkesítő, számomra legalábbis mindenképp, de az anyukák is büszkék arra, hogy az országban ez az egyetlen baba-mama klub, amely faluhelyen működik, sehol máshol nincs ilyen. Hátha mások is látnak ebben fantáziát. Nem baj, ha nincsenek harmincan, ha heten-nyolcan összejönnek, az is jó, hiszen együtt lehetnek, és tanulhatnak egymástól – összegzi egyfajta ars poeticaként a lelkipásztor.
Az anyukák is rendre igazolják a Bogyó és Babóca klub létjogosultságát: Tamás Gebe Ildikó a jó hangulatról beszél, miközben karon ülő kisfiát, a négy és fél hónapos Benjámint csitítgatja, majd arról is, hogy milyen jól érzik itt magukat. Beninél alig hat nappal fiatalabb Horváth Adrienn, aki olyan csendesen bóbiskol a babakocsiban, akár a bunda, bár a hangzavar már kellően a tetőfokára hágott. – Szereti a zajt, otthon is nyugodtan alszik, még akkor is, ha megy a zene vagy a tévé. Nem suttogunk mellette – mondja édesanyja, Horváth Eliz-Henrietta, akit arról is faggatok, mit szól az apuka, hogy eljárnak a klubba. Örül, hogy mi is ki tudunk mozdulni – jön a válasz, majd tovább mesél: ha csak lehet, minden héten itt vannak, eddig már sok jótanácsot kaptak, s ezután is számítanak a szakemberek és a többi kismama segítségére. A szülők, másrészt a gyerekek egymással való találkozásának fontosságát említi Deák Hilda, Ilka anyukája, és hozzáfűzi: őket is határozottan biztatja az apuka, hogy jöjjenek.
A kezdeményezés a nagyobb tesók körében is népszerű, míg anyu komoly témákról beszélget a szakemberekkel, s a kicsi elbóbiskol-játszadozik kedvére, a hat-hét-nyolcévesek a szomszéd teremben rajzolnak, énekelnek a lelkésszel és az egyik édesanyával. Most éppen karácsonyi kifestőssel bíbelődnek, saját és társuk alkotása viszont szemmel láthatóan leköti a figyelmüket, eleinte szűkszavú válaszokat adnak a kérdéseimre: apu nem szól semmit, amikor a klubba indulnak szerda délutánonként, máskor meg annyit mond, hogy jó; vagy, hogy akármit képesek elénekeli, múlt héten például mindent énekeltek…
De izgalmas karácsonyi sztorik is előkerülnek, amikor már kicsit összebarátkozunk Tamással, Márkkal, Erikkel, Botival, Annával, Emőkével és a többiekkel. A háttérben felcsendül az Egyszer volt egy kemence kezdetű dalocska, s egyiküknek eszébe jut, hogy a teraszon hagyott ajándékból csinos kis karácsonyfát bontottak ki egyik évben, mások az angyaltól kért ajándékokról mesélnek: babát, legót kértek, de bizony még „töltős elemet” is… Számolgatják, hogy ki az idősebb, ki kivel fog egy osztályba járni jövőtől, magyarázzák a testvéri és baráti kapcsolatokat, és így tovább. Olyan is van, aki arról beszél, hogy apukája Norvégiában dolgozik, „újraépíti a házakat”, de karácsonyra bizonyosan hazajön.
Lelkes segítők: Timi és Ildikó
Ambrus Tímea marketingesként dolgozik egy kolozsvári székhelyű szállásfoglaló oldalnál, emellett egyetemre jár, de semmi pénzért nem hiányozna a baba-mama klubból. Első útja most is ide vezetett, nem járt otthon reggel óta, de tudják a szülei, hogy jó helyen van – ha szerda, akkor Bogyó és Babóca. Rajong a gyerekekért, szívesen idézi fel a klub indulásának körülményeit. – Minden gyerek azt hiszi, hogy ő a világ közepe, mindaddig, amíg az óvodában nem találkozik másokkal. Ezért is jött az ötlet, hogy már korábban megteremtsük az együttlét lehetőségét, és ez nagyon jól működik, érezhető, tapasztalható a fejlődés. Első alkalommal az anyukák is még csak ültek, és várták tőlünk az ötleteket, azóta viszont ők is kommunikálnak, beszélgetnek, ami nagyon jó – magyarázza Timi. Szót ejt arról is, hogy gyermekük világra jövetele után „sokan irigylik a kismamákat, amiért otthon ülhetnek, és semmit nem kell csinálniuk; de végeredményben ez a legnagyobb feladat, hogy otthon ülnek, és foglalkoznak a gyerekkel. Ez a másfél óra pedig róluk szól, róluk és a gyerekükről”.
Timitől hallott a klubról Rigó Éva, a pozitív szülői magatartás népszerűsítője, aki október óta rendszeresen részt vesz a találkozókon. Korábban positive parentinggel foglalkozott hat évig Dublinban, tapasztalatait pedig, amelyeket a különböző kísérletek, gyakorlatok révén gyűjtött, itthon szeretné kamatoztatni, minél több kismamával megismertetné ezt a fajta hozzáállást. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen: egyrészt át kell programozni az agyat, és elfelejteni azt a kifejezést, hogy nem szabad. – Alternatívákat kell ajánlani a gyereknek. Nálunk a lakásban lépcső van, és amikor a lányom elkezd fölfele mászni, megszólítom: Sára! Rám néz, majd folytatom: gyere anyához, jössz? És megtanulta, hogy amíg anya nem tart vele, addig ő sem megy fel a lépcsőn – részletezi. A férjével mindketten alkalmazzák, nagyon fontos: mindketten. De a nonverbális jelzések is sokat segíthetnek a gyerek és a szülő közötti kapcsolat mélyítésében, a mosoly, a fölfelé mutató hüvelykujj, a pacsi és a vállveregetés mind-mind olyan gesztus, amelyből érezheti a gyerek, hogy szülei büszkék rá.
Mert jót tenni jó...
Időközben alakult ki az a kedves szokás, hogy amint Szentlászlón kisbaba születik, a klubtagok ajándék pelenkát és rugdalózót vásárolnak, majd Attila és Timi segítségével eljuttatják az anyukának. Meghívás társul a figyelmesség mellé: őket is szeretettel várják a baba-mama klubba. Saját közösségük mellett ugyanakkor másokon is igyekeznek segíteni a kismamák: egyik alkalommal, az Aksza Utcagyerek Missziós Ház megkeresésére, sok kicsi sokra megy alapon két tonna alapélelmiszert gyűjtöttek össze két hét alatt, tavaly pedig, bár nem hirdettek a faluban cipősdoboz-akciót, a szülők jelezték: szeretnék, ha újból lenne módjuk az adakozásra. Idén sem volt ez másként, ami örvendetes, elvégre mindig vannak olyanok, akik segítségre szorulnak, jól jön ilyenkor a közösségi összefogás.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
Első vidéki kismamaklub, szorgalmas emberek, ötszáz mézeskalács
Legutóbb 1966-ban jegyeztek természetes népszaporulatot a kalotaszegi nagyközségben, most közel fél évszázad után ismét örömmel nyugtázzák a manapság igen ritka jelenséget: több születés, mint temetés volt a faluban tavaly. A jelenség okait keresve a kíváncsi látogató sok érdekességre bukkanhat Tordaszentlászlón: a régió első és eleddig egyetlen vidéki kismamaklubja működik itt, a gazdasági helyzetre nem a munkanélküliség és szegénység az általánosan jellemző, hanem a kiegyensúlyozottság, és igen erősek a közösségi kötelékek. A helyi kórus, fúvószenekar és színjátszó csoport sokszor hallat magáról, de az már sokaknak újdonságként hathat, hogy az asszonyok kalákában sütnek kürtőskalácsot a vendégségeknek, a templom elé nagy adventi koszorút fonnak a fiatalok, a közös karácsonyfára saját készítésű díszeket aggatnak a gyerekek, karácsonykor és szilveszter éjjelén is találkoznak a falubeliek.
Hogy kisangyalként viselkednek-e, vagy éppen csintalankodnak bizonyos helyzetekben, az bizony sok mindentől függhet: a vérmérsékletüktől, a társaságtól, attól, hogy éppen mennyire mozognak otthonosan az adott környezetben; vitathatatlan azonban, hogy a kisgyerekek édesanyjuk közelében érzik magukat a legjobban. A magyarázat egyszerű: ez a bensőséges, biztonságot és nyugalmat adó állapot semmi mással nem pótolható. Egy-két szélsőségesebb esetet leszámítva, a mindenféle külső körülmény hatására jelentkező idegesség, rohanás ellenére pedig az édesanyák számára is az a legkedvesebb, legtartalmasabb idő, amelyet gyermekeikkel tölthetnek. A kellemes ötvöződik a hasznossal a tordaszentlászlói Bogyó és Babóca klubban, ahol az édesanyák minőségi időt tölthetnek szerda esténként gyermekeikkel, a többi szülőtől és a szakemberektől eltanult, ellesett praktikák, ötletek révén szebbé tehetik ezeket az éveket – saját maguk, családjuk és a közösség számára egyaránt.
Egy nagy szobát képzeljünk magunk elé, a földön rengeteg játék: babák, plüssállatok, építőkockák, a „főzéshez” nélkülözhetetlen edénykék, és még mi minden… Ebben az izgalmas galaxisban bármikor ki lehet borítani a színes golyókat vagy begurítani valamelyiket a sarokba, máskor kézbe venni a kockákat, és valami nagyszerűt építeni; de anya karjára is fel lehet csimpaszkodni, vagy az ölében fedezni fel egy-egy szép meséskönyvet… Életkora, habitusa válogatja, hogy kinek mi a legkedvesebb elfoglaltság, mert olyan is akad, akinek a babakocsiban a legkényelmesebb, ott olyan édesen lehet aluszkálni, míg anyáék felnőttes gondjaikról beszélgetnek.
Az ötletgazda, Balázs Attila lelkipásztor olyan előadókat hív meg, akik gyakorlatias tanácsokkal tudnak segíteni az édesanyáknak a gyermeknevelésben. Nemrég a pozitív nevelés témakörében indult egy sorozat, ennek részeként mostanság Rigó Éva pszichológussal társaloghatnak a kismamák. A fiatal szakember, aki előadásába több alkalommal beleszövi tizennégy hónapos kislánya, Sára nevét, miközben különböző példákkal illusztrálja mondanivalóját, olyannyira megkedvelte a baba-mama klubot, hogy szívesen jön akkor is, ha épp nem ő tart előadást. Ezúttal viszont övé a pálya, és az új készségek tanításáról beszél: érdemes erre odafigyelni minden nap, „mert ugye azt szeretnénk, hogy gyermekünk minél többet tudjon, ezáltal minél inkább meg tudja állni a helyét a világban”. Nem mindegy azonban, hogy milyen eszközöket alkalmazunk, az utasító, fenyítő szavak, gesztusok, mimikák, netán erőszak helyett célravezetőbb a szeretetteljes, segítő közeledés. Sose mondjuk, hogy ejnye-bejnye, rosszul csináltad, hanem valami ilyesmit: nagyon jól kiraktad a puzzle első részét, de úgy látom, elakadtál, semmi baj, mert anya itt van, és segít. De ugyanilyen fontos a dicséret és a példamutatás, utóbbira is érzékletes hasonlatot hoz fel az előadó: „fáradtan érek haza, s a zoknimat a sarokba hajítom; mit gondoltok, mit csinál másnap? Ugyanazt. És tudjátok, mennyire élvezi?”
Örültek, hogy kimozdulhatnak
Mihelyst kicsit félre vonulunk, elégedetten nyugtázza Balázs Attila, hogy egyre inkább önállósodik a csoport, már két hónapja jobbnak látja, ha nem ül mellettük a foglalkozásokon. Nem biztos, hogy az ő jelenlétében – egyrészt lelkészként, másrészt férfiként – meg tudnak nyílni, s mernek kérdezni, nyíltan beszélni a problémáikról. A klub gondolata tavaly szeptemberben fogalmazódott meg, miközben az egyik helyi fiatallal, Ambrus Tímeával beszélgettek. A lelkész ezután felkereste azokat a családokat, ahol újszülött és ötéves közötti gyermekeket neveltek, s meghívta az anyukákat egy első találkozóra. Nagyon örültek, hogy kimozdulhatnak, már akkor látszott, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Nem sokkal később, 36 anyukával nyitotta meg kapuit aztán a baba-mama klub, és természetesen a gyerekeikkel, akik „nullától” ötéves korig mindig elkísérik őket – ami rendjén is van, elvégre miért maradna otthon az ember fia/lánya, amikor anyuval lehet, vagy találkozhat a vele egykorú, szintén huncut teremtésekkel?
A lakossági adatok is bizonyítják, hogy érdemes odafigyelni erre a korosztályra: jelenleg a faluban több az öt év alatti gyerek, mint ahányan előkészítő osztályostól nyolcadikosig vannak. Tavaly nem is indult első osztály Szentlászlón, de ötödikben is csak hárman, hatodikban és hetedikben pedig négyen-négyen vannak – részletezi Balázs Attila, aki reménykedik abban, hogy a klub révén is minél többen kedvet kapnak a gyermekvállaláshoz.
A legfontosabb, hogy együtt legyenek, „csak úgy”…
A születésnaposokat is megünneplik, ami nagymértékben erősíti a közösség összetartozás-érzését; elvégre, függetlenül attól, hogy éppen van-e előadás vagy nincs, a legfontosabb, hogy „csak úgy”, együtt legyenek, „nem kell mindig valami céljuk legyen ezeknek a találkozóknak, hiszen már annak értelme van, hogy találkoznak és beszélgetnek”. – Nagyon lelkesítő, számomra legalábbis mindenképp, de az anyukák is büszkék arra, hogy az országban ez az egyetlen baba-mama klub, amely faluhelyen működik, sehol máshol nincs ilyen. Hátha mások is látnak ebben fantáziát. Nem baj, ha nincsenek harmincan, ha heten-nyolcan összejönnek, az is jó, hiszen együtt lehetnek, és tanulhatnak egymástól – összegzi egyfajta ars poeticaként a lelkipásztor.
Az anyukák is rendre igazolják a Bogyó és Babóca klub létjogosultságát: Tamás Gebe Ildikó a jó hangulatról beszél, miközben karon ülő kisfiát, a négy és fél hónapos Benjámint csitítgatja, majd arról is, hogy milyen jól érzik itt magukat. Beninél alig hat nappal fiatalabb Horváth Adrienn, aki olyan csendesen bóbiskol a babakocsiban, akár a bunda, bár a hangzavar már kellően a tetőfokára hágott. – Szereti a zajt, otthon is nyugodtan alszik, még akkor is, ha megy a zene vagy a tévé. Nem suttogunk mellette – mondja édesanyja, Horváth Eliz-Henrietta, akit arról is faggatok, mit szól az apuka, hogy eljárnak a klubba. Örül, hogy mi is ki tudunk mozdulni – jön a válasz, majd tovább mesél: ha csak lehet, minden héten itt vannak, eddig már sok jótanácsot kaptak, s ezután is számítanak a szakemberek és a többi kismama segítségére. A szülők, másrészt a gyerekek egymással való találkozásának fontosságát említi Deák Hilda, Ilka anyukája, és hozzáfűzi: őket is határozottan biztatja az apuka, hogy jöjjenek.
A kezdeményezés a nagyobb tesók körében is népszerű, míg anyu komoly témákról beszélget a szakemberekkel, s a kicsi elbóbiskol-játszadozik kedvére, a hat-hét-nyolcévesek a szomszéd teremben rajzolnak, énekelnek a lelkésszel és az egyik édesanyával. Most éppen karácsonyi kifestőssel bíbelődnek, saját és társuk alkotása viszont szemmel láthatóan leköti a figyelmüket, eleinte szűkszavú válaszokat adnak a kérdéseimre: apu nem szól semmit, amikor a klubba indulnak szerda délutánonként, máskor meg annyit mond, hogy jó; vagy, hogy akármit képesek elénekeli, múlt héten például mindent énekeltek…
De izgalmas karácsonyi sztorik is előkerülnek, amikor már kicsit összebarátkozunk Tamással, Márkkal, Erikkel, Botival, Annával, Emőkével és a többiekkel. A háttérben felcsendül az Egyszer volt egy kemence kezdetű dalocska, s egyiküknek eszébe jut, hogy a teraszon hagyott ajándékból csinos kis karácsonyfát bontottak ki egyik évben, mások az angyaltól kért ajándékokról mesélnek: babát, legót kértek, de bizony még „töltős elemet” is… Számolgatják, hogy ki az idősebb, ki kivel fog egy osztályba járni jövőtől, magyarázzák a testvéri és baráti kapcsolatokat, és így tovább. Olyan is van, aki arról beszél, hogy apukája Norvégiában dolgozik, „újraépíti a házakat”, de karácsonyra bizonyosan hazajön.
Lelkes segítők: Timi és Ildikó
Ambrus Tímea marketingesként dolgozik egy kolozsvári székhelyű szállásfoglaló oldalnál, emellett egyetemre jár, de semmi pénzért nem hiányozna a baba-mama klubból. Első útja most is ide vezetett, nem járt otthon reggel óta, de tudják a szülei, hogy jó helyen van – ha szerda, akkor Bogyó és Babóca. Rajong a gyerekekért, szívesen idézi fel a klub indulásának körülményeit. – Minden gyerek azt hiszi, hogy ő a világ közepe, mindaddig, amíg az óvodában nem találkozik másokkal. Ezért is jött az ötlet, hogy már korábban megteremtsük az együttlét lehetőségét, és ez nagyon jól működik, érezhető, tapasztalható a fejlődés. Első alkalommal az anyukák is még csak ültek, és várták tőlünk az ötleteket, azóta viszont ők is kommunikálnak, beszélgetnek, ami nagyon jó – magyarázza Timi. Szót ejt arról is, hogy gyermekük világra jövetele után „sokan irigylik a kismamákat, amiért otthon ülhetnek, és semmit nem kell csinálniuk; de végeredményben ez a legnagyobb feladat, hogy otthon ülnek, és foglalkoznak a gyerekkel. Ez a másfél óra pedig róluk szól, róluk és a gyerekükről”.
Timitől hallott a klubról Rigó Éva, a pozitív szülői magatartás népszerűsítője, aki október óta rendszeresen részt vesz a találkozókon. Korábban positive parentinggel foglalkozott hat évig Dublinban, tapasztalatait pedig, amelyeket a különböző kísérletek, gyakorlatok révén gyűjtött, itthon szeretné kamatoztatni, minél több kismamával megismertetné ezt a fajta hozzáállást. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen: egyrészt át kell programozni az agyat, és elfelejteni azt a kifejezést, hogy nem szabad. – Alternatívákat kell ajánlani a gyereknek. Nálunk a lakásban lépcső van, és amikor a lányom elkezd fölfele mászni, megszólítom: Sára! Rám néz, majd folytatom: gyere anyához, jössz? És megtanulta, hogy amíg anya nem tart vele, addig ő sem megy fel a lépcsőn – részletezi. A férjével mindketten alkalmazzák, nagyon fontos: mindketten. De a nonverbális jelzések is sokat segíthetnek a gyerek és a szülő közötti kapcsolat mélyítésében, a mosoly, a fölfelé mutató hüvelykujj, a pacsi és a vállveregetés mind-mind olyan gesztus, amelyből érezheti a gyerek, hogy szülei büszkék rá.
Mert jót tenni jó...
Időközben alakult ki az a kedves szokás, hogy amint Szentlászlón kisbaba születik, a klubtagok ajándék pelenkát és rugdalózót vásárolnak, majd Attila és Timi segítségével eljuttatják az anyukának. Meghívás társul a figyelmesség mellé: őket is szeretettel várják a baba-mama klubba. Saját közösségük mellett ugyanakkor másokon is igyekeznek segíteni a kismamák: egyik alkalommal, az Aksza Utcagyerek Missziós Ház megkeresésére, sok kicsi sokra megy alapon két tonna alapélelmiszert gyűjtöttek össze két hét alatt, tavaly pedig, bár nem hirdettek a faluban cipősdoboz-akciót, a szülők jelezték: szeretnék, ha újból lenne módjuk az adakozásra. Idén sem volt ez másként, ami örvendetes, elvégre mindig vannak olyanok, akik segítségre szorulnak, jól jön ilyenkor a közösségi összefogás.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
2016. március 30.
Az én táncomtól a mi táncunkig
A Nagyvárad Táncegyüttes nagyszabású előadás bemutatására készül, melyet hosszas háttérmunka készített elő.
A Stabat Mater című táncoratórium április 16-án kerül bemutatásra a Szigligeti Színházban, de részleteket már januárban is láthatott a közönség a készülő előadásból. A táncoratórium, mely a Közép Európa Táncszínházzal való együttműködésben készül, az egyik legismertebb középkori éneket, illetve Gionacchino Rossini ehhez írott azonos című zeneművét használja alapul –erre építi fel dramaturgiai ívét.
Az eltelt századok során sokakat érintett meg a Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmát megfogalmazó szöveg és Rossini négy szólistára, vegyeskarra és zenekarra ehhez írott műve, mely most az Nagyvárad Táncegyüttes és a Közép Európa Táncszínház művészei által táncban fogalmazódik újra. A téma aktualitása minden szempontból megkerülhetetlen, kapcsolódik a korhoz, és a körülményekhez melyben élünk. Aktualitását pedig mégjobban erősíti a periódus, melyben bemutatásra kerül.
Összefüggések
Történelmi határok, történelmi örökségek, kulturális örökségek és új utak, új találkozások keresésének összességéből formálódik az előadás – ezen újsütetű alkotói közösség egyöntetű válaszából, amelynek alapja a hit, a színház, a tánc és a humán értékek erejébe vetett hit. Hit az elszenvedett fájdalom feloldásában, a méltósággal viselt fájdalom feloldásában és nem utolsó sorban a tánc és a színház egyetemes erejében – fogalmaz az előadás rendező koreográfusa Kun Attila táncművész, aki 2013 óta a KET művészeti vezetője.
Az együttműködéshez hozzájárul, hogy a Közép Európa Táncszínház tagjai a kortárs tánc témakörében továbbképzéseket, workshopokat is tartottak a felkészülési periódusban. Horváth Adrienn Kortárs akrobatika, Mádi László pedig Az én táncom címmel tartott foglalkozásain ismét új tudással gazdagodhatott a táncosok mozgáskultúrája. A többes célt szolgáló képzések hozzájárultak a közös munka sikeréhez és a darab koreográfiáinak előkészítéséhez is.
Mindez azonban nem valósulhatott volna meg az Emberi Erőforrások Minisztériumának segítsége nélkül, mely a határon túli magyar színházak és táncegyüttesek részére, kiemelt művészeti célok megvalósítására kiírt pályázatával támogatta a két együttes közötti együttműködést, a február és március hónapokban tartott továbbképzések és az áprilisban bemutatandó előadás megvalósulását.
Így lesz az „én táncomból” a „mi táncunk” a nagyváradiaké és mindenkié, aki majd részt vesz az előadáson. erdon.ro
A Nagyvárad Táncegyüttes nagyszabású előadás bemutatására készül, melyet hosszas háttérmunka készített elő.
A Stabat Mater című táncoratórium április 16-án kerül bemutatásra a Szigligeti Színházban, de részleteket már januárban is láthatott a közönség a készülő előadásból. A táncoratórium, mely a Közép Európa Táncszínházzal való együttműködésben készül, az egyik legismertebb középkori éneket, illetve Gionacchino Rossini ehhez írott azonos című zeneművét használja alapul –erre építi fel dramaturgiai ívét.
Az eltelt századok során sokakat érintett meg a Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmát megfogalmazó szöveg és Rossini négy szólistára, vegyeskarra és zenekarra ehhez írott műve, mely most az Nagyvárad Táncegyüttes és a Közép Európa Táncszínház művészei által táncban fogalmazódik újra. A téma aktualitása minden szempontból megkerülhetetlen, kapcsolódik a korhoz, és a körülményekhez melyben élünk. Aktualitását pedig mégjobban erősíti a periódus, melyben bemutatásra kerül.
Összefüggések
Történelmi határok, történelmi örökségek, kulturális örökségek és új utak, új találkozások keresésének összességéből formálódik az előadás – ezen újsütetű alkotói közösség egyöntetű válaszából, amelynek alapja a hit, a színház, a tánc és a humán értékek erejébe vetett hit. Hit az elszenvedett fájdalom feloldásában, a méltósággal viselt fájdalom feloldásában és nem utolsó sorban a tánc és a színház egyetemes erejében – fogalmaz az előadás rendező koreográfusa Kun Attila táncművész, aki 2013 óta a KET művészeti vezetője.
Az együttműködéshez hozzájárul, hogy a Közép Európa Táncszínház tagjai a kortárs tánc témakörében továbbképzéseket, workshopokat is tartottak a felkészülési periódusban. Horváth Adrienn Kortárs akrobatika, Mádi László pedig Az én táncom címmel tartott foglalkozásain ismét új tudással gazdagodhatott a táncosok mozgáskultúrája. A többes célt szolgáló képzések hozzájárultak a közös munka sikeréhez és a darab koreográfiáinak előkészítéséhez is.
Mindez azonban nem valósulhatott volna meg az Emberi Erőforrások Minisztériumának segítsége nélkül, mely a határon túli magyar színházak és táncegyüttesek részére, kiemelt művészeti célok megvalósítására kiírt pályázatával támogatta a két együttes közötti együttműködést, a február és március hónapokban tartott továbbképzések és az áprilisban bemutatandó előadás megvalósulását.
Így lesz az „én táncomból” a „mi táncunk” a nagyváradiaké és mindenkié, aki majd részt vesz az előadáson. erdon.ro
2016. szeptember 22.
Dr. Pap Zoltán
gyermekgyógyász-professzor
1928–2016
Tanítványai, kollégái, barátai, akik tiszteltük és szerettük, mély megrendüléssel értesültünk, hogy dr. Pap Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszékének nyugalmazott egyetemi tanára, professzor emeritus, a 2. Számú Gyermekgyógyászati Klinika volt klinikavezetője, 2016. szeptember 20-án, életének 88. évében elhunyt.
1928. szeptember 28-án született a Kovászna megyei Gidófalván. Középiskolai tanulmányait Zilahon a Wesselényi Kollégiumban végezte, 1947–53 között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Gyermekgyógyászati Karán tanult. Fiatal gyermekorvosként Erdőszentgyörgyön, majd Marosvásárhelyen dolgozott. A gyermekgyógyászati szakvizsga letétele után, 1959-től nyugdíjazásáig a MOGYE Gyermekklinikáján dolgozott, kezdetben tanársegédként, majd 1972-től adjunktusi, 1982- től egyetemi előadótanári és 1990-től egyetemi tanári beosztásban. 1998-ban történt nyugdíjazásáig a 2-es Számú Gyermekklinika vezetője, ezután konzultáns professzora volt.
Tudományos ismereteit Prágában, Budapesten, Berlinben, Drezdában, Frankfurtban is tökéletesítette. Tudományos érdeklődése a gyermekkori gyomor- bél rendszeri bántalmak felé irányult. Az általa bevezetett újszerű diagnosztikai és terápiás módszerek, mint a vékonybél- biopszia és a verejték pilocarpinos iontoforézise révén 1972-től a Marosvásárhelyi 2-es Sz. Gyermekklinikán is lehetővé vált a lisztérzékenység és a mucoviscidosis diagnózisa és kezelése. Saját készítésű receptúrája szerint közel20 évig gyártották Gyergyóremetén a Gluvilact 0, 1 és 2 elnevezésű csecsemőtápszereket.
A krónikus májbetegségben szenvedő gyermekeknél bevezette a tűbiopsziás szövettani vizsgálatot. Kiváló szakmai tudása és tudományos érdeklődése eredményeképpen rendes és tiszteletbeli tagja volt számos hazai és nemzetközi tudományos társaságnak, mint a Romániai Gyermekorvosok Társasága, a Magyar Gyermekgyógyász Társaság, az Európai Mucoviscidosis Társaság, a Német Gasztroenterológiai és Táplálkozástudományi Társaság, a Nemzetközi Gyermeknefrológiai Társaság.
Negyvenéves oktatói tevékenysége alatt diákjaival lelkesen, alaposan, baráti szellemben foglalkozott. Gyermekgyógyászati poliklinika című önálló jegyzete 1981-ben, majd az általa szerkesztett kétkötetes Gyermekgyógyászat egyetemi jegyzet 1982-ben román, 1989-ben magyar nyelven jelent meg. Több mint 150 szakközleménye jelent meg elismert orvosi folyóiratokban. Nagy sikernek örvendtek az 1983-ban megjelent Kismamák tudnivalói, valamint az 1989-ben kiadott Csecsemő- és gyermekgondozás – hasznos tanácsok szülőknek című könyvei.
1994–98 között az Erdélyi Múzeum- Egyesület Orvostudományi Szakosztályának elnöki tisztségét töltötte be.
Pap Zoltán személyében nemcsak a kiváló gyermekgyógyászt és mentort, hanem a néptanítót és közéleti személyiséget is tisztelhettük. Munkásságának elismerése jeléül számos kitüntetésben részesült: 1998-ban Marosvásárhely díszpolgára címmel tüntették ki, 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjává választották, 2004-től a Magyar Gyermekgyógyászok Társaságának tiszteletbeli tagja, 2007-ben a MOGYE professzor emeritus címmel tüntette ki, 2008-ban az Egészségügyi Minisztérium és a Maros megyei Prefektúra kiválósági oklevéllel tüntette ki, 2009-ben Pápai Páriz Ferenc- emlékdíjat nyújtottak át neki.
Tevékenységét a gyermekek iránt érzett meleg, őszinte, szívből jövő szeretet jellemezte.
Emlékét örökké megőrizzük. Nyugodjon békében!
A MOGYE magyar tagozatának vezetősége nevében dr. Nagy Előd rektorhelyettes
A 2. Számú Gyermekklinika nevében dr. Horváth Adrienne egyetemi előadótanár, gyermekgyógyász főorvos
Marosvásárhely, 2016. szeptember 21.
Népújság (Marosvásárhely)
gyermekgyógyász-professzor
1928–2016
Tanítványai, kollégái, barátai, akik tiszteltük és szerettük, mély megrendüléssel értesültünk, hogy dr. Pap Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszékének nyugalmazott egyetemi tanára, professzor emeritus, a 2. Számú Gyermekgyógyászati Klinika volt klinikavezetője, 2016. szeptember 20-án, életének 88. évében elhunyt.
1928. szeptember 28-án született a Kovászna megyei Gidófalván. Középiskolai tanulmányait Zilahon a Wesselényi Kollégiumban végezte, 1947–53 között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Gyermekgyógyászati Karán tanult. Fiatal gyermekorvosként Erdőszentgyörgyön, majd Marosvásárhelyen dolgozott. A gyermekgyógyászati szakvizsga letétele után, 1959-től nyugdíjazásáig a MOGYE Gyermekklinikáján dolgozott, kezdetben tanársegédként, majd 1972-től adjunktusi, 1982- től egyetemi előadótanári és 1990-től egyetemi tanári beosztásban. 1998-ban történt nyugdíjazásáig a 2-es Számú Gyermekklinika vezetője, ezután konzultáns professzora volt.
Tudományos ismereteit Prágában, Budapesten, Berlinben, Drezdában, Frankfurtban is tökéletesítette. Tudományos érdeklődése a gyermekkori gyomor- bél rendszeri bántalmak felé irányult. Az általa bevezetett újszerű diagnosztikai és terápiás módszerek, mint a vékonybél- biopszia és a verejték pilocarpinos iontoforézise révén 1972-től a Marosvásárhelyi 2-es Sz. Gyermekklinikán is lehetővé vált a lisztérzékenység és a mucoviscidosis diagnózisa és kezelése. Saját készítésű receptúrája szerint közel20 évig gyártották Gyergyóremetén a Gluvilact 0, 1 és 2 elnevezésű csecsemőtápszereket.
A krónikus májbetegségben szenvedő gyermekeknél bevezette a tűbiopsziás szövettani vizsgálatot. Kiváló szakmai tudása és tudományos érdeklődése eredményeképpen rendes és tiszteletbeli tagja volt számos hazai és nemzetközi tudományos társaságnak, mint a Romániai Gyermekorvosok Társasága, a Magyar Gyermekgyógyász Társaság, az Európai Mucoviscidosis Társaság, a Német Gasztroenterológiai és Táplálkozástudományi Társaság, a Nemzetközi Gyermeknefrológiai Társaság.
Negyvenéves oktatói tevékenysége alatt diákjaival lelkesen, alaposan, baráti szellemben foglalkozott. Gyermekgyógyászati poliklinika című önálló jegyzete 1981-ben, majd az általa szerkesztett kétkötetes Gyermekgyógyászat egyetemi jegyzet 1982-ben román, 1989-ben magyar nyelven jelent meg. Több mint 150 szakközleménye jelent meg elismert orvosi folyóiratokban. Nagy sikernek örvendtek az 1983-ban megjelent Kismamák tudnivalói, valamint az 1989-ben kiadott Csecsemő- és gyermekgondozás – hasznos tanácsok szülőknek című könyvei.
1994–98 között az Erdélyi Múzeum- Egyesület Orvostudományi Szakosztályának elnöki tisztségét töltötte be.
Pap Zoltán személyében nemcsak a kiváló gyermekgyógyászt és mentort, hanem a néptanítót és közéleti személyiséget is tisztelhettük. Munkásságának elismerése jeléül számos kitüntetésben részesült: 1998-ban Marosvásárhely díszpolgára címmel tüntették ki, 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjává választották, 2004-től a Magyar Gyermekgyógyászok Társaságának tiszteletbeli tagja, 2007-ben a MOGYE professzor emeritus címmel tüntette ki, 2008-ban az Egészségügyi Minisztérium és a Maros megyei Prefektúra kiválósági oklevéllel tüntette ki, 2009-ben Pápai Páriz Ferenc- emlékdíjat nyújtottak át neki.
Tevékenységét a gyermekek iránt érzett meleg, őszinte, szívből jövő szeretet jellemezte.
Emlékét örökké megőrizzük. Nyugodjon békében!
A MOGYE magyar tagozatának vezetősége nevében dr. Nagy Előd rektorhelyettes
A 2. Számú Gyermekklinika nevében dr. Horváth Adrienne egyetemi előadótanár, gyermekgyógyász főorvos
Marosvásárhely, 2016. szeptember 21.
Népújság (Marosvásárhely)
2017. október 11.
Két vendégelőadás jön a táncműhelyhez
Kun Attila koreográfus két előadását is láthatja az udvarhelyi közönség október közepén, a Ki vagy te, kortárs tánc? és a Peregrinusok előadásokra már kaphatók a jegyek.
A Művelődési Ház stúdióterében október 18-án, szerdán 19 órakor látható a Közép-Európa Táncszínház produkciója, a Ki vagy te, kortárs tánc? című táncismereti előadás. Az előadásban részletek láthatók a Közép-Európa Táncszínház emblematikus előadásaiból – Horda, Tiszta föld, Tánc-Tér-Képek, Vándornaplók –, amelyeket narratív táncismereti részek kötnek össze.
A társulat tagjai a sokéves oktatói tudásukat, és a színházi nevelési programjaik során szerzett tapasztalataikat is felhasználták az előadás létrehozásakor. Előadják Jakab Zsanett, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Nagy Csaba Mátyás, Dunai Bettina, Kovács Péter, Kun Attila, Mádi László és Wéninger Dalma. A jegyek ára diákoknak, nyugdíjasoknak 10 lej, felnőtteknek 15 lej.
Másnap, október 19-én a Peregrinusok című előadást adja elő Horváth Adrienn, Hargitai Mariann, Jakab Zsanett, Mádi László, Kovács Péter, Dunai Bettina, Nagy Csaba Mátyás, Füzesi Csongor és Nyeste Adrienn, ez az előadás is 19 órától kezdődik és szintén Kun Attila a koreográfusa. A helyszín ezúttal a Művelődési Ház nagyterme lesz, a jegyek ára diákoknak, nyugdíjasoknak 15 lej, felnőtteknek 20 lej. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)
Kun Attila koreográfus két előadását is láthatja az udvarhelyi közönség október közepén, a Ki vagy te, kortárs tánc? és a Peregrinusok előadásokra már kaphatók a jegyek.
A Művelődési Ház stúdióterében október 18-án, szerdán 19 órakor látható a Közép-Európa Táncszínház produkciója, a Ki vagy te, kortárs tánc? című táncismereti előadás. Az előadásban részletek láthatók a Közép-Európa Táncszínház emblematikus előadásaiból – Horda, Tiszta föld, Tánc-Tér-Képek, Vándornaplók –, amelyeket narratív táncismereti részek kötnek össze.
A társulat tagjai a sokéves oktatói tudásukat, és a színházi nevelési programjaik során szerzett tapasztalataikat is felhasználták az előadás létrehozásakor. Előadják Jakab Zsanett, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Nagy Csaba Mátyás, Dunai Bettina, Kovács Péter, Kun Attila, Mádi László és Wéninger Dalma. A jegyek ára diákoknak, nyugdíjasoknak 10 lej, felnőtteknek 15 lej.
Másnap, október 19-én a Peregrinusok című előadást adja elő Horváth Adrienn, Hargitai Mariann, Jakab Zsanett, Mádi László, Kovács Péter, Dunai Bettina, Nagy Csaba Mátyás, Füzesi Csongor és Nyeste Adrienn, ez az előadás is 19 órától kezdődik és szintén Kun Attila a koreográfusa. A helyszín ezúttal a Művelődési Ház nagyterme lesz, a jegyek ára diákoknak, nyugdíjasoknak 15 lej, felnőtteknek 20 lej. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)