Napirenden Strasbourgban a kisebbségi nyelvi jogok
Az Európai Parlament (EP) Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoportjának (Intergroup) strasbourgi ülésén, május 24-én a franciaországi regionális és kisebbségi nyelvek használati jogának kérdése került górcső alá. A Kevésbé Használatos Nyelvek Európai Irodájának égisze alatt történő eszmecserére azért került sor, mert a közelmúltban Franciaországban felerősödtek a nyelvi jogi tüntetéseken hangoztatott követelések Bretagne-ban, Korzikában, Occitániában és Elzászban.
Közvetlenül a francia elnökválasztás után azért tűzte napirendre a kérdés megvitatását a Kisebbségi Munkacsoport, mert François Hollande elnökjelöltként beiktatta választási programjába a regionális és kisebbségi nyelvi jogok kérdésének megnyugtató rendezését, és ígéretet tett arra, hogy elnöklése alatt Franciaország ratifikálni fogja a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját, elismerve ezáltal a kisebbségi vagy regionális nyelvek beszélőinek nyelvi jogait, illetve ezek használatának jogát.
A Kisebbségi Intergroup következő ülésének meghívottjai Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők, valamint az RMDSZ hazai tisztségviselői lesznek, akik a kisebbségi kérdések iránt elkötelezett EP-s képviselő-kollégák révén a nemzetközi közvélemény figyelmét szeretnék a magyar kisebbségi közösség szempontjából aggasztó fordulatot vett romániai helyzetre terelni.
Szabadság (Kolozsvár)

Hírsaláta
AZ INTERNET VILÁGÁT IS ELÉRTE A ROMÁNOSÍTÁS. A kolozsvári magyar konzulátus 2013. február 11-én vette észre, eltűnt Kolozsvár magyar neve a Facebook helységnévlistájáról, így a magyar nyelvű felhasználói felületen sem lehet magyarul kiírni lakhelyként, születési helyként vagy átutazási területet jelölő városnévként. Hétfőig magyarul jelent meg Kolozsvár, most csak Cluj-Napoca szerepel. Ez olyan – írja a konzulátus –, mintha visszarepültünk volna az időben a 80-as évek végére, amikor Romániában nem lehetett, nem szabadott leírni az erdélyi városok magyar nevét!
MAGYARUL IS MEGJELENIK A KOMMUNISTA ELLENÁLLÁS HŐSEIRŐL SZÓLÓ FOLYÓIRAT. A marosvásárhelyi kultúrpalota Tükörtermében mutatták be A kommunista ellenállás hősei című folyóirat első számát. A kiadvány a Maros Megyei Tanács és a Transilvania Grup Business Kft. (Zi de zi napilap) együttműködésében, a volt politikai foglyok egyesületének támogatásával jött létre. A terv szerint az ingyenesen terjesztett folyóiratnak összesen hat kiadása lesz, havonta egy, kiadásonként 2000 példányban, összesen több mint 40 ezer lej értékben. A folyóirat következő számait magyarul is kiadják – nyilatkozta Ciprian Dobre, a megyei tanács elnöke, hiszen az ellenállásban és az áldozatvállalásban nem volt különbség. (Hírkereső) PONTA PÁRIZSRA SZÁMÍT. Victor Ponta kormányfő szerdán bejelentette, jövő héten Párizsba utazik, hogy Francois Hollande államelnökkel és Jean-Marc Ayrault kormányfővel tárgyaljon Románia schengeni övezethez való csatlakozásáról. (Mediafax) RÁCS MÖGÖTT EGY LEGFŐBB BÍRÓ. A Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék jogerősen négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte egy korrupcióval vádolt korábbi tagját, Maria David bírót. A Mediafax hírügynökség jelentése szerint a másodfokon ítélkező öttagú bírói testület befolyással való üzérkedés miatt ítélte el a korábbi kollégát. A korrupcióellenes ügyészség által összeállított vádirat szerint a bíró 2009-ben 200 ezer euró csúszópénzt fogadott el egy üzletembertől, akinek azt ígérte, közbenjár egy számára kedvező ítélet kieszközléséért. Maria Davidot 2012 februárjában csúszópénz elfogadásakor tetten érték a nyomozók. A bíró előzetes letartóztatásban várta az ítéletet. A TERVEZETTNÉL NAGYOBB AZ INFLÁCIÓ. Januárban 1,34 százalékkal nőtt az előző hónaphoz képest az infláció Romániában – közölte az országos statisztikai intézet. Az élelmiszerek 1,2, az ipari cikkek 2 százalékkal drágultak, míg a szolgáltatások 0,2 százalékkal kevesebbe kerültek januárban, mint decemberben. A tavalyi év januárjához képest a fogyasztói árindex 5,97 százalékkal nőtt. A román központi bank az év első felében 5–6 százalékos inflációval számol, amely az év második felében várhatóan mérséklődni fog. Az idei évre a központi bank 3,5 százalékos célinflációt jelölt ki, 2014-re 3,2 százalékot. Tavaly az éves infláció 4,95 százalék volt Romániában, ami meghaladta a központi bank előrejelzését.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Feldühítette az EPP-t Reding Magyarország elleni hadjárata
Címlapján hozza az uniós ügyekkel foglalkozó European Voice című hetilap, hogy Viviane Reding alapjogi, igazságügyi és állampolgárságért felelős uniós biztos a jelenlegi magyar kormánnyal szemben tanúsított „agresszív” hozzáállása miatt vitába keveredett az Európai Néppárttal, amelynek maga is tagja.
A lap úgy értékeli, a párt EP-képviselőcsoportjának vezetője, Joseph Daul ellentámadást indított, mert úgy véli, Reding stábja „titkos tájékoztatást” folytat Orbán Viktor kormánya ellen. Dault az internetes Új Magyar Szó két cikke dühítette fel, amelyekben a kolozsvári portál Redinghez közel álló forrásokra hivatkozva arról cikkezett, hogy az Európai Néppárt a Fidesz kizárását fontolgatja, valamint, hogy José Manuel Barroso, a bizottság elnöke már eldöntötte, hogy a magyar alaptörvény módosítása „nem elfogadható”, és ebben Angela Merkel német kancellár támogatását is bírja.
A lap emlékeztet, hogy a kolozsvári portálnak címzett levelében Daul tagadta a cikkek állításait. Daul irodája utánajárt, hogy a maszol.ro által idézett vacsorán, amelyen állítólag a Fidesz sorsáról esett szó, Reding stábjából csak maga a biztos és kabinetfőnöke, Martin Selmayr vett részt. A lap Reding hivatalánál is érdeklődött, hogy ők állnak-e a tájékoztatás hátterében, de ott nem óhajtottak kommentárt fűzni a történtekhez. A cikk ismerteti, hogy a maszol.ro állításait Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke is tagadta.
A European Voice írása szerint az incidens megerősítette „némelyek aggodalmát a bizottságban”, miszerint Reding elferdíti vagy legalábbis nem megfelelően tükrözi a biztosi kollégiumon belül Magyarországról kialakult „véleményegyensúlyt”.
Az írás idézi Schöpflin György fideszes EP-képviselőt, aki szerint Reding célja az, hogy alapot teremtsen a bizottság számára egy olyan eszköz létrehozására, amellyel a brüsszeli testület „megfegyelmezheti” a tagállamokat, ehhez viszont Schöpflin szerint Redingnek el kellene szigetelnie a Fideszt az Európai Néppártban, ami viszont a szélsőjobb malmára hajthatja a vizet.
Az írás arra is kitér, hogy Reding a francia jobboldalt is feldühítette, amikor 2010-ben kifogásolta, hogy a jobboldali Nicolas Sarkozy vezette Franciaország romákat toloncol haza, majd a szocialista François Hollande győzelmekor azt írta a Twitteren, hogy Franciaországba végre visszatért az igazság.
Szabadság (Kolozsvár)

Iohannis Párizsban, Ponta Amerikában tárgyal
Kétnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett tegnap Klaus Iohannis államfő, ahol vendéglátójával, Francois Hollande francia államfővel nemcsak a kétoldalú politikai-gazdasági kapcsolatokról tanácskozik, hanem az ukrán válság politikai megoldási lehetőségeiről is.
Ezzel egy időben Victor Ponta kormányfő tegnap az Egyesült Államokba utazott. Egyhetes ottléte alatt amerikai vállalatok képviselőivel és politikai vezetőkkel találkozik Washingtonban és New Yorkban. „A kitűnő politikai és katonai viszonyok mellett jobb gazdasági kapcsolatokra is szükség van” – mondta Ponta a minisztereknek a tegnapi kormányülésen, ismét felkérve a minisztereket, hogy távolítsák el a bürokratikus és közigazgatási sorompókat a beruházók elől.
A kormányfő utazása miatt az e heti kormányülést tegnap tartották.
A múlt héten, a kormányülés előtt Ponta miniszterelnök Dean Thompsonnal, az AEÁ bukaresti külképviseletének megbízott vezetőjével tartott megbeszélést a Victoria-palotában. A találkozó után Ponta felkérte a minisztereket, újítsanak az AEÁ-kal való gazdasági viszonyon, rámutatva: el kell távolítani mindenféle akadályt a nagy amerikai beruházók elől.
nyugatijelen.com / Transindex / Mediafax
Erdély.ma

Gyalázgatnak, gyalázgatnak…
Szombaton múlt egy hete, hogy meggyalázták az aradi Szabadság-szobrot. Lefestették az aradi vértanúkat piros-sárga-kékre, és még rá is pingáltak néhány keresetlen szót. Vártam egy hétig, hogy tudósít-e róla a román közszolgálati média vagy a hírtelevíziók, de nem. Gondolom, a CNN-t vagy más, nagy európai tévétársaságokat sem foglalkoztatott az eset.
Nem olyan nagy ügy a tizenhárom aradi vértanú kivégzésének és az 1848-as forradalomban elesett több tízezer magyar szabadságharcosnak is emléket állító szoborcsoport megbecstelenítése. Ez itt, a román sajtóban nem hír.
Az viszont bejárta a világsajtót, és nálunk is mutatták a múlt héten, hogy az elzászi Sarre-Union zsidó temetőben körülbelül 200 sírkövet borogattak fel valami huligánok. A francia belügyminiszter rögtön elítélte a gyalázatos cselekedetet, és a francia elnök, Francois Hollande tüstént oda is látogatott, bátorítva a zsidókat: „Az állam minden erejével megvédi önöket. Mert önökön keresztül a köztársaságot támadják, annak értékeit, elveit, ígéreteit. A sírgyalázással minden vallást megsértenek”… stb. Az öt fiatalkorú elkövetőt már őrizetbe is vette a rendőrség. Az Aradon történt gaztettről csak a romániai magyarok és a magyarországiak szereznek tudomást. Ha más nem is, de a magyarok szorgalmasan elítélik itt és ott is, aztán feledésbe merül az egész. Megszokhattuk volna eddig, hiszen sok magyar emlékművet és szobrot megcsonkítanak, lefestenek. (Most csak a Segesvár melletti ispánkúti Petőfi-emlékművet említem.) De ezekből a történésekből nem lesz hír nálunk. Ha viszont egy román emlékművet mázolnának piros-fehér-zöldre, akkor a román köz-, és hírtelevíziók, a rendőrség, csendőrség legalább egy hétig foglalkozna vele. Az aradi szoborgyalázókat nem veszik őrizetbe, mert fényes nappal cselekedvén, nem tudják azonosítani őket. A belügyminiszter nem ítéli el a barbár cselekményt, az államelnök nem megy Aradra és nem tesz a francia elnökéhez hasonló nyilatkozatokat.
A német kancellár asszony, Angela Merkel, a nemrég történt párizsi lövöldözés után, melyet iszlám szélsőségesek követtek el, megvédte a Németországban élő békés iszlám közösséget, mondván: az iszlám Németország része. Kis különbség van, ugyebár, az első vagy második generációs bevándorló iszlám vallásúak és az ezer éve itt élő magyarok közt. Őket a német vagy más európai országok részének tekintik, míg minket Románia nem. Mi nem férünk bele Romániába, hiszen az egységes nemzetállam.
Ezt az aradi szoborgyalázást nagyon rosszul tálalta a magyar sajtó. Azt kellett volna kiemelni, hogy a szent román nemzeti színeket magyar szabadságharcosokkal gyalázták meg, és akkor rögtön kézre kerítették volna a tetteseket, és a sajtó is mindjárt felkapta volna a hírt. Mert a nemzeti színeket és az egységes román nemzetállamot mindig meg kell védeni. Miként a székely zászló ellen küzdenek hős prefektusaink, s a cluj-napocai polgármester az ellen, nehogy magyarul is kiírják a város nevét, vagy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége a magyar karok ellen harcol.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Trianon? Köszi, inkább ne beszéljünk róla!
Johannis meghívta Hollande-ot december elsejézni 2018-ban. A magyarság erdélyi vezetői vajon gondolkodnak ennyire előre?
r: Klaus Johannis, Románia elnöke, meghívta François Hollande-ot, Franciaország köztársasági elnökét a 2018. december 1-jei ünnepségre, ugyanis éppen 100 éve lesz, hogy Románia határai többé-kevésbé felvették mai formájukat. Johannis tehát előre gondolkodik – a magyarság erdélyi vezetői vajon mit lépnek?
Rosszindulat nélkül írhatom le: ezen a kérdésen, alighanem, még senki sem gondolkozott. Kevésbé mentes a csipkelődési vágytól a megállapítás, hogy nem ártott volna. Elsősorban az RMDSZ felelőssége valamit, bármit kitalálni erre az eseményre, hisz az MPP végelgyengülése és az EMNP kudarcsorozata után megmaradó, egyetlen potens játékosként minden szem rászegeződik.
Forró pityóka a kérdés:
egyrészt mert az erdélyi magyarság számára aligha lesz ünnep december elseje. A kölcsönös tolerancia jegyében illik és fontos is tiszteletben tartani a nemzeti ünnepeket. Ez minden honos nemzet minden ünnepére igaz állítás, amely a többségtől a kisebbségeken át mindenkire igaz. Igaz, mert ezt sulykoljuk magyarokként jó ideje mi magunk is. (Amikor épp nem vesszentrianonozunk – de ennek a retorikának egy erősen kisebbségfóbiás Európában nem lesz befogadója, ráadásul politikailag nem is korrekt, ami pedig kulcskérdés.)
Vajon az elkövetkező három évben valaki gondolkodik-e el azon, hogy miként lehet politikailag korrekt, EU-ban is befogadható módon a magyarság helyzetéről beszélni? Johannis nemrég elhangzott nyilatkozata szerint Romániában ugyanis nincs magyar kérdés.Humoristák szájába illő mondat illik erre a kijelentésre:
magyar válasz sincs.
Menjünk tovább: a magyarságnak konszenzusszerűen vajon van-e véleménye arról, hogyan is kell a románsághoz, Romániához viszonyulni? Az arcukba nézve, nemzetiségi kérdésekről zavartan heherészünk, a hátuk mögött, habzó szájjal ütjük az asztalt? A vesszen Trianon alternatíva itt újra elvérzik. Romániában, akár tetszik, akár nem, román partnerekre van szükség. Politikai partnereket (és itt nem a folyamatosan köpönyegforgató, pillanatnyi érdekek mentén minden etikát mellőzően politizáló alakulatok mozgatóiról beszélek) nem sikerült közel 100 év alatt találnunk – legalábbis nem olyan számban, hogy az tényleg erőt jelentsen. Ahhoz viszont, hogy Európában az erdélyi magyarság számára fontos kérdésekről beszéljen valaki, ahhoz, hogy Románia jelen formája 100 éves fennállásának megünneplésében a magyarság faktor legyen, politikailag korrekt módon, politikai inkorrektséget, intoleranciát kell mutatni. Ez pedig nem képzelhető el román partnerek nélkül. Ki a román partner?
Ha megnézzük, hogy Románia mindenkori kormányzata mit tett értünk, magyarokért, aligha tudnánk jó szívvel ünnepelni 1918. december 1. 100 éves évfordulóját. Valószínűleg a románságért sem tett sokat a mindenkori kormány – de oldalukon a nemzeti összetartozás. Pedig a helyzet korántsem ennyire egyértelmű.
Román partner lehet mindenki, aki úgy érzi, hogy a közel 100 év alatt az alkalmi elit az életszínvonalat nem közelebb vitte Európához, hanem éket vert Európa és Románia közé. Ez nagyjából mindenkire érvényes. Meg lehet tehát mindenkit szólítani? Naivság volna ezt feltételezni – de azokat sem szólítottuk meg, akik természetüknél, műveltségüknél fogva hajlandók átlépni a permanensen újratermelődő nacionalizmuson.
Szűk három év alatt nehéz lesz (most optimista vagyok, mert feltételezem, hogy valaki próbálkozik ilyesmivel) 25 év stratégiai építkezését bepótolni. Elsősorban azért, mert tudatosan, vagy kevésbé tudatosan a magyarság elszigetelődésén dolgoztunk, politikailag, de civil, polgári életünkben is. A cél, hogy a beolvadástól menekítsük magunk, szentesítette az eszközt. A hatékonyságról lehet vitatkozni, de az más lapra tartozik. Világos, hogy nincsen nagyobb számú támogatója a magyarságnak román oldalról: ha a román ajkú politikum önmaga ellenében határozott meg bennünket, mi is beálltunk a sorba, és a románsággal ellentétben határoztuk meg önmagunk. Elvárható valakitől, hogy egy olyan csoporthoz szimpatikusan viszonyuljunk, akinek ellenében meghatározzuk magunk?
2018-ban lesz közfigyelem. Ha újra csak magyarul, csak magunknak nyilatkozunk, inkább szedjük le a pókhálókat otthon a nagyszobából. Annak legalább van látszata. A magyarok igényeiről, gondjairól elsősorban románul, de angol és francia nyelven is kell beszélni, kiadványokat, miegymást készíteni.
Ștefan cel Mareről azt írta a középiskolás történelemkönyv, hogy szinte minden csatáját megnyerte, ha netán mégsem, akkor meg olyan előnyös békét kötött, hogy az felért egy győzelemmel. Az előnyös békekötés művészetét egyelőre nem sajátítottuk el. Most meg itt a fekete leves. Johannis, aki mégiscsak mérsékelt politikus, elmondja, hogy Romániában nincs etnikai kérdés. Székelyföldön nincs olyan, hogy román kérdés, másutt nincs olyan, hogy magyar kérdés, feltételezett bónuszként az egész országban pedig nincs olyan, hogy roma kérdés.
Ezek után szinte látom a jövőt: Kovács Péter, vagy az RMDSZ éppen aktuális megmondó embere 2018. december 1-jén kiáll és a sajtónak nyilatkozik az éppen aktuális MOGYE jellegű problémáról, meg arról, hogy ájjájáj, minket itt aztán nagyon megdiszkrimináltak. Az év során zajló megemlékezéseken finoman közli majd egy-egy román szónok, hogy a magyarság csak örvendjen, hogy ilyen jó dolga van. Eközben mi meg zsummogunk a markunkba, magyar popsiba magyar pacikukit kiáltunk, ugyanezt elcsípjük majd román színezetben, közben pedig titokban várjuk, hogy az óra 2019-re váltson. Trianon? Köszi, inkább ne beszéljünk róla.
Kiss Bence
Transindex.ro

Javítani kell Schengenen (Francia–román találkozó)
A migrációs válság miatt nyomás alá került, belső határellenőrzés nélküli schengeni övezet jövője érdekében emelt szót tegnap François Hollande francia államfő és Dacian Cioloş miniszterelnök párizsi megbeszélésüket követően.
„Biztosítani akarjuk Schengen jövőjét, mert annak szétesése nagyon súlyos következményekkel járna az Európai Unióra nézve” – mondta a francia államfő a román kormányfővel tartott közös sajtótájékoztatóján az Elysée-palotában. Mint mondotta, javítani kell Schengenen, és időnként felül kell vizsgálni egyes alkalmazási szabályozásokat, de az uniós polgárok szabad mozgása szempontjából meg kell őrizni Schengent.
François Hollande hangsúlyozta, üdvözölésre méltó, amit Románia tesz, hogy ugyanolyan irányba halad, mint Franciaország, azaz biztosítja Európa külső határainak tényleges biztonságát. „Támogatjuk az Európai Bizottságot abban, hogy határellenőrzési pontokat állítson fel annak érdekében, hogy a lehető legemberségesebben bánjunk az érkező menekültekkel, és ne legyünk kiszolgáltatva olyan emberek mozgásának, akik, mint tudjuk, nagyon fájdalmas helyzeteket teremtenek” – tette hozzá, azt is jelezve, még idén ellátogat Romániába. Dacian Cioloş megerősítette, hogy Románia támogatja az európai határok megerősítésére szolgáló uniós elképzeléseket. „Azt reméljük, Románia ezen hozzájárulása elismert kritériumként szolgál majd ahhoz, hogy csatlakozhassunk a schengeni övezethez” – mondta a román kormányfő. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Román–francia egyetértés Schengen-ügyben
A migrációs válság miatt nyomás alá került, belső határellenőrzés nélküli schengeni övezet jövője érdekében emelt szót szerdán Francois Hollande francia államfő és Dacian Ciolos miniszterelnök a párizsi megbeszélést követően.
"Biztosítani akarjuk Schengen jövőjét, mert annak szétesése nagyon súlyos következményekkel járna az Európai Unióra nézve" – mondta a francia államfő a román kormányfővel tartott közös sajtótájékoztatóján az Elysée-palotában. "Javítanunk kell Schengenen, és időnként felül kell vizsgálni egyes alkalmazási szabályozásokat, de meg kell őriznünk Schengent, azaz (az uniós polgárok) szabad mozgását" – tette hozzá.
"Üdvözöljük, amit Románia tesz, azt, hogy ugyanolyan irányba halad, mint Franciaország, azaz biztosítja Európa külső határainak tényleges biztonságát" – hangsúlyozta Francois Hollande, aki jelezte, hogy még idén ellátogat Romániába. "Támogatjuk az Európai Bizottságot abban, hogy határellenőrzési pontokat állítson fel, annak érdekében, hogy a lehető legemberségesebben bánjunk az érkező menekültekkel és ne legyünk kiszolgáltatva olyan emberek mozgásának, akik, mint tudjuk, nagyon fájdalmas helyzeteket teremtenek" – tette hozzá.
Dacian Ciolos megerősítette, hogy Románia támogatja az európai határok megerősítésére szolgáló uniós elképzeléseket.
"Azt reméljük, hogy Románia ezen hozzájárulása az egyik elismert kritérium lesz ahhoz, hogy csatlakozhasson a schengeni övezethez" – mondta a román kormányfő. Népújság (Marosvásárhely)

Bukarestben tárgyalt Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke
Több európai ország vezetőjével kezdett tegnap tárgyalásokat Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az Európai Unió (EU) és Nagy-Britannia viszonyrendszerét megreformáló javaslatcsomag kapcsán.
Kétnapos villámlátogatása alkalmával Tusk elsőként Párizsba, majd Bukarestbe utazott, ahol François Hollande és Klaus Johannis államfővel egyeztetett a kérdésben. Kedden Athénben, Prágában és Berlinben próbál támogatást szerezni az általa februárban ismertetett egyezménytervezethez, amelyről a csütörtökön kezdődő EU-csúcson kellene egyezségre jutniuk az állam-és kormányfőknek.

„A győzteseknek is fel kellene vállalniuk a háborús bűnöket”
Amíg a vesztesek után a győztesek is nem vallják be a háborús bűneiket, amíg a román prefektusok nem koszorúznak az áldozatok emlékére tartott megemlékezéseken Nagyenyeden, Abrudbányán, Szárazajtán, Csíkszentdomokoson vagy éppen Etéden és Siklódon, amíg nem beszéljük ki a múltat, addig valós megbékélésről nem lehet beszélni – fejtette ki Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, hozzátéve, hogy a múlt közös feldolgozásának igénye, most, a Román Királyság 1916. augusztus 27-i hadba lépésének és Magyarországra való betörésének centenáriumán különösen időszerű. A politikus elmondta, hogy üknagyapja, Hegyi Sándor egyike volt annak a 15 siklódi civilnek, akiket száz évvel ezelőtt, 1916 októberében román katonák lőttek agyon.
A Hegyiek nyughelye Siklód határában az árnyas cserefák alatt, a Bakó-kertben lassan eggyé válik a természettel. Hegyi Sándor homokkő síremlékét a kommunista rendszerben valaki összevágta, így eredeti felirata –„Itt nyugszik Idős Hegyi Sándor, ki élt 82 évet, meghalt 1916. október 2-án a Román Hadjárat alatt ölés által. Béke poraira!” – megsemmisült, de a család új táblát helyezett el, a történet pedig, ha nagy kiesésekkel is, de nemzedékről nemzedékre száll. A Csíkszeredai Hegyi Géza, az egyik ükunoka úgy tudja, hogy amikor Siklódon a betörés elől el nem menekült idős embereket összeszedte a román katonaság, és Székelyudvarhely felé akarták meneteltetni, Hegyi Sándort, aki nem tudott menni, egy puskatussal megütötték, s így lemAradt. Amikor pedig a Mátyus-patakból inni akart, hogy magához térjen, s éppen neki volt térdelve a forrásnak, egy arra járó katona, aki meglátta, hogy mozog, lelőtte. Egy másik változat szerint az idős ember lábát csizmával együtt levágták, az öregember fájdalmában sírt, ordított, és ekkor egy tiszt lelőtte.
Az írástudó fölműves halála
Egyik unokája, az 1894-ben született Hegyi Géza az 1970-es években írott feljegyzéseiben örökítette meg a történteket. „Az én nagyapám, Hegyi Sándor született az 1833-dik évben, meghalt 1916-ban – írta Hegyi Géza. – Ismertem jól, neki sem volt gomb a ruházatján, kötővel kötötte meg az ing nyakát, bár később már lehetett volna, de nem kellett. Azt mondta, hogy neki jól van, ahogy eddig jó volt, pedig írástudó ember volt, szeretett olvasni. Még 80 éves korában is nagyon szeretett Petőfi költeményekből, újságokból és más régi könyvekből olvasni. 1914–15-ben sebesült szabadságon voltam haza a harctérről, s akkor vallotta Petőfivel, hogy „egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg…”, de bizony nem párnák közt halt meg szegény.
1916-ban a román hadüzenet után a román hadsereg egész Siklódig vonult előre, mikor még nem volt, aki fenntartóztassa őket. És amikor már visszakényszerült vonulni, az öregeket összeszedték, vagy 32-t (…). Egy részit, 5-6-ot a falu közt, másokat a falu szélén agyonlőttek és a legcsúnyább dolgokat csinálták velük. A többit hajtották át a havasokon Bakó felé, az én nagyapám is el volt indítva, de mikor a siklódi hegyet hagyták volna el, az egyik katona mondta, hogy eresszék vissza, mert nem tudott menni a többivel, a másik egy barázdán belökte és otthagyták. Mikor a többit átkísérték a hegyen, ő aztán megindult hazafele, át Küsmezőn, ki Cserefalán, míg beért a Küsmöd felé vezető útba, azon áthaladva a Margitvölgy alatti forráskútnál egy román lovasjárőr rálőtt vagy négyet, mert a ruháján és testén annyi lövés látszott. Így végződött 83 éves korban élete. (…) A többit hajtották tovább, ki az úton, ki ott helyben, Bakóban éhen, szomjan, tetvesen meghaltak. Nagyon kevesen jöttek haza, de itthon is rövid élet után meghaltak.”
„Szigorúan meghagyom az utódoknak”
Id. Hegyi Géza, aki már korábban felgyógyult sebesüléséből, ezekben a napokban, egészen 1917 áprilisáig a hegyekben, a román fronton harcolt. „1917 márciusában sokszor megpróbáltak támadni, de nem sikerült. Nagyon nagy veszteségeik voltak, egymáson feküdtek előttünk a halott román katonák, feketére feldagadt testtel, mivel mi jól felszerelt állásban voltunk. Látva a sikertelen, hiábavaló támadást, visszahúzódtak és védőállásba helyezkedtek el. Mi akkor kíváncsiságból a halottak közé előrementünk, melyek feldagadva egymáson feküdtek a vassisak alatt, és már oszlani kezdtek a testek. Én a holtak között járva, cigarettát cigarettáról gyújtva – mert már szag is nagy volt – nézelődtem közöttük. Egyszer egy köpennyel betakart katonát pillantottam meg, amelynek a sárga homloka kevéssé kilátszott, és mivel nem volt olyan fekete, mint a többi, odaléptem közel hozzá. Ahogy takarom ki az arcát, reám néz félve, bágyadt szemével. Én is sajnálattal néztem rá, s kissé megbátrodott, látva, hogy cigaretta van a számban, ő is a zsebéből kikotor egy cigarettavéget, s kéri, hogy adjak tüzet. Én arra elővettem egy egész cigarettát, odaadtam és meggyújtottam. Arra szegény még jobban megbátrodott, kérte, hogy adjak vizet, de előtte meg kellett győződjem, hogy hol van megsebesülve, mert aki haslövést kapott, annak nem szabad vizet adni. Megnézem, hát ágyékon van keresztüllőve gyalogsági golyóval, de már a nyüvek nyüzsögtek az élő ember sebében, és az ujjával a seb körül vakarta, biztos fájt és viszketett, de ennél többet nem tudott segíteni magán. Adtam neki vizet és azonnal az egészségügyiekkel előrehozattam, küldték az elsősegélyhelyre, ahonnan visszavitték a kórházba.”
1917 áprilisának végén a Kézdivásárhelyi kórházban találkozott ismét a magyar katona és a felgyógyult román hadifogoly, aki köszönte Hegyi Gézának, hogy megmentette az életét. „Én ezzel nem végeztem hazaárulást – folytatódik a visszaemlékezés –, mert embertársam életét mentettem meg, nem első és nem utolsó esetben csak a törvényt tartottam be. Szigorúan meghagyom az utódoknak és mindazoknak, akik ezt elolvassák, hogy minden ilyen alkalomkor így cselekedjenek, mert csak így érdemlik meg ők is Istennek gondviselő jóvoltát.”
Az utódok
– Hegyi Géza, a visszaemlékezés írója nagyapámnak, Hegyi Péternek volt testvére – mesélte Hegyi István nyugalmazott Csíkszeredai református lelkész. – Talpraesett, egyenes székely embernek ismertem, aki mindig fehér harisnyában járt, köténnyel védte a székely ruháját: egy köténnyel a méhek között, egy másik köténnyel az asztalosműhelyben. Mindig példaképemnek tartottam. De a családban a régi dolgokról, az üknagyapámmal történtekről hallgattak. Már rég pap voltam, amikor édesapám, aki szintén református lelkész volt, beavatott azzal, hogy a sírfeliratot leírta és ideadta. Én aztán az 1990-es évek közepe táján elvittem a családomat is Siklódra, megmutattam a sírt, elmondtam, amit tudok.
– Bennem harag, bosszúvágy nincsen, de egy nagy-nagy fenntartás, távolságtartás van. Sajnálom, hogy későre tudtam meg, és csak lassan bontakozik ki mindez, mert ha korábban megtudom, többet tehettem volna, hogy az emléke jobban megmAradjon. Egyébként azt vallom, amit Martin Luther King is, aki azt mondta, hogy „A fehér embernek testvére akarok lenni, nem a sógora.” Szóval, úgy gondolom, nem kell összekeveredni. Pedig mostanában könnyen vegyülünk… – válaszol azon kérdésre, hogy miként tudta feldolgozni a történetet.
– Az embernek nem esik jól, hogy így végezték – vélekedett ifj. Hegyi Géza, aki méhészként nagyapja nyomdokaiban jár. – Ebből is láthatjuk, hogy visszamenőleg még rosszabb idők voltak, mint amilyen időt most élünk. Rosszul esik, de rajtunk kívül kinek fáj?
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő édesanyja révén szintén Hegyi-leszármazott, de üknagyapjának történetét nagyon hosszú ideig nem ismerte.
– Nem mondták el nekünk, gondolom azért is, hogy ne érintsen bennünket érzelmileg. Így is kaptunk elég pofont, hiszen a gyerekkoromat szórványban töltöttem. Olyan 25 éves lehettem, amikor megtudtam, és néha elgondoltam, hogy megtörténhet, hogy annak a katonának is a dédunokája ott ül a román parlamentben, aki fejszével szó szerint feldarabolta nagyapámat…. Nagyon nehéz dolog lezárni ezeket a történeteket, amíg nincsenek feldolgozva, amíg a vesztesek után a győztesek is nem vallják be a háborús bűnöket, amíg nincsen közös feldolgozása a múltnak. Nem véletlenül találták ki például a magyar–szerb, vagy a magyar–román vegyes bizottságokat, mert amíg nincsenek közös megemlékezések és közös főhajtások, addig még sok türelemre és főhajtásra van szükség. Sógor Csaba egy franciaországi mártírtelepülés, Oradour-sur-Glane példáját hozta fel, amelynek lakosságát 1944. június 10-én kegyetlenül meggyilkolták a németek, és csaknem hetven évnek kellett eltelnie, amíg 2013. szeptember elején Joachim Gauck német államfő és François Hollande francia elnök együttesen az egykori mészárlás helyszínére látogatott és a templom romjainál megemlékezett az áldozatokról. Gauck ekkor „minden német nevében” köszönetet mondott a franciáknak, akik a második világháború szörnyűségei ellenére „a megbékélés szellemében” fordultak Németország felé. – A románok mindig felróják nekünk Ipp és Ördögkút tragikus eseményeit, de hallani sem akarnak az 1848–49-es vérengzések helyszíneiről, Sárdról, Nagyenyedről, Abrudbányáról, de mondhatnám a Maniu-gárdisták által elkövetett atrocitásokat Szárazajtán és Csíkszentdomokoson, vagy említhetem Köröstárkányt is, Etédet vagy Siklódot is, ha már az első világháborúnál tartunk. Akkor kezdődik el a múlt lezárása, ha a román prefektus is eljön Csíkszentdomokosra vagy Szárazajtára koszorúzni. De addig nagyon sok türelemre, kitartásra és közös munkára van szükség a megbékélés útján. Nemcsak a sebek feltépése miatt van szükség a megemlékezésekre, hanem azért is, hogy kezdődjön el a szembenézés, és egy valós megbékélés.
A képviselő szerint, amíg a románok nem is tudnak arról, hogy mi történt ebben az országban, addig hiába várjuk, hogy szembenézzenek. Nem tudnak ezekről az esetekről, nem értik mi a magyar közösség problémája.
– Az októberre tervezett etédi megemlékezés is része lehet ennek a folyamatnak – tette hozzá Sógor Csaba. – A síremlékek, a koszorúzások, a közös történelmi megbeszélések és kibeszélések után még sok munka vár ránk – lásd például a közös német–francia tévéadót –, mert a valódi multikulturalitás azt jelenti, hogy a kultúrák találkoznak. Az igazi megbékélés ott kezdődik, ahol nemcsak a győztesek írják a történelmet. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ezek a háborús borzalmak kell hogy figyelmeztessenek, bennünket, hogy lehet szidni az EU-t, de az, hogy ma béke van, az éppen a háborúknak és a civil áldozatoknak köszönhetően történhet meg, mert belátták a győztesek is, hogy nem lehet másképp egy békés Európát felépíteni.
Daczó Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)

Hollande közös európai haderő mellett érvelt Bukarestben
Európának új korszakra van szüksége védelmének megszervezése és finanszírozása terén – hangoztatta Francois Hollande francia elnök Bukarestben kedden, miután román kollégájával, Klaus Johannisszal tárgyalt.
A két elnök közös sajtóértekezletén Hollande úgy értékelte: a terrorizmus elleni küzdelem új, közös védelmi rendszert követel az európaiaktól, a pozsonyi csúcsértekezleten pedig az uniós vezetőknek megoldást kell találniuk az Európai Unió külső határainak védelmére.
Kifejtette, Franciaországnak van Európában a legnagyobb védelmi költségvetése, de szerinte másoknak is növelniük kell védelmi kiadásaikat, hozzá kell járulniuk Európa védelméhez. Rámutatott, Európa nem azért egyesült, hogy „mindenki megtalálja a közös költségvetésében a kedvére való részt”, hanem azért, mert tagállamainak közös értékei és célkitűzései vannak, ezért az unió biztonságát is együttes erőfeszítéssel kell megteremteniük.
Hollande egy közös európai haderő, illetve közös európai hadiipar kialakítása mellett érvelt Bukarestben, amely képes szavatolni a schengeni övezetben, illetve az unió határain belül élők biztonságát, anélkül, hogy valamilyen külső erő beavatkozására várna.
Klaus Johannis kijelentette, Románia támogatja az európai haderő felállításáról szóló francia-német kezdeményezést, amely szerinte nem konkurenciája vagy helyettesítője lesz a NATO-nak, hanem az észak-atlanti szövetség és az EU tevékenysége közötti „összefonódás”, amely mindkét fél számára előnyös.
Johannis szerint egy rugalmasabb, polgárainak igényeire jobban figyelő, egységét megőrző unióra van szükség. Az emberek jólétet és biztonságot várnak az Európai Uniótól – tette hozzá a román elnök.
A két államfő megállapodott abban, hogy 2018. december 1-je és 2019 júliusa között Franciaország és Románia „kölcsönös kulturális szezonnal” emlékezik meg a modern Románia megalakulásának százéves évfordulójáról, az 1918-as, Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó Gyulafehérvári román nemzetgyűlésről. A francia-román centenáriumi rendezvények egybeesnek a román uniós elnökség (2019 első fele) időszakával – mutatott rá Francois Hollande.
Hozzátette, Romániának latin gyökerei vannak, és frankofon (francia nyelvű) ország, ahol a diákok 20 százaléka első, 80 százaléka pedig második idegen nyelvként tanulja a franciát.
Hollande személyében, akit népes politikus- és üzletember-küldöttség kísért, hosszú ideje először érkezett francia államfő hivatalos állami látogatásra Romániába. Utoljára 2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök tett rövid Bukaresti látogatást, hogy Traian Băsescu akkori román államfővel a két ország stratégiai partnerségéről írjon alá közös nyilatkozatot.
MTI
Székelyhon.ro

Közös múlt, közös jövő (Hollande Romániában)
Európának új korszakra van szüksége védelmének megszervezése és finanszírozása terén – hangoztatta Francois Hollande francia államelnök tegnap Bukarestben, miután Klaus Iohannis államfővel tárgyalt. Ez alkalommal Klaus Iohannis a legmagasabb román állami kitüntetést – Románia Csillaga Érdemrend a lánccal – adományozta vendégének „a román történelem és kultúra iránt tanúsított megértésért és érdeklődésért”.
A két elnök közös sajtóértekezletén Hollande úgy értékelte: a terrorizmus elleni küzdelem új, közös védelmi rendszert követel az európaiaktól, a pozsonyi csúcsértekezleten az uniós vezetőknek megoldást kell találniuk az EU külső határainak védelmére. Hollande egy közös európai haderő, illetve közös európai hadiipar kialakítása mellett érvelt, amely képes szavatolni a schengeni övezetben, illetve az unió határain belül élők biztonságát, anélkül, hogy valamilyen külső erő beavatkozására várna.
Klaus Iohannis kijelentette: Románia támogatja az európai haderő felállításáról szóló francia–német kezdeményezést, amely szerinte nem konkurenciája vagy helyettesítője lesz a NATO-nak, hanem az észak-atlanti szövetség és az EU tevékenysége közötti „összefonódás”, amely mindkét fél számára előnyös. Hozzátette: rugalmasabb, polgárainak igényeire jobban figyelő, egységét megőrző unióra van szükség. Az emberek jólétet és biztonságot várnak az EU-tól. A két államfő megállapodott abban, hogy 2018. december 1-je és 2019 júliusa között Franciaország és Románia „kölcsönös kulturális szezonnal” emlékezik meg a modern Románia megalakulásának százéves évfordulójáról, Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó Gyulafehérvári román nemzetgyűlésről. A francia–román centenáriumi rendezvények egybeesnek a román uniós elnökség (2019 első fele) időszakával. A francia elnök leszögezte: Romániának latin gyökerei vannak, és frankofón ország, ahol a diákok 20 százaléka első, 80 százaléka pedig második idegen nyelvként tanulja a franciát.
Francois Hollande francia csúcstechnológiai beruházásokat is felkeresett: délelőtt a Bukarest melletti Măgurelén járt, ahol az európai uniós támogatással megvalósítandó szuperlézer romániai berendezéseit építi egy 60 millió eurós szerződés alapján a francia Thales űrkutatási és hadiipari óriáscég, délután a Brassó megyei Vidombákra repült, ahol Dacian Cioloş kormányfővel együtt avatta fel az Airbus Helicopters 50 millió eurós beruházásból felépült új üzemét. A francia államfő szerint ezek a beruházások is bizonyítják, hogy Franciaország jövőbe mutató csúcstechnológiákkal járul hozzá Románia fejlődéséhez, nemcsak az olcsó munkaerőt keresi. Hollande személyében csaknem két évtized után először érkezett francia államfő hivatalos állami látogatásra Romániába. Utoljára 2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök tett rövid Bukaresti látogatást, hogy Traian Băsescu akkori román államfővel a két ország stratégiai partnerségéről írjon alá közös nyilatkozatot.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Francia–román összefogás Európa megvédésére
Európának új korszakra van szüksége védelmének megszervezése és finanszírozása terén – hangoztatta François Hollande francia elnök Bukarestben kedden, miután Klaus Johannisszal tárgyalt.
A két elnök közös sajtóértekezletén Hollande úgy értékelte: a terrorizmus elleni küzdelem új, közös védelmi rendszert követel az európaiaktól, a pozsonyi csúcsértekezleten pedig az uniós vezetőknek megoldást kell találniuk az Európai Unió (EU) külső határainak védelmére. Johannis közlése szerint a francia elnök pozitív magatartást tanúsított Románia Schengen-övezethez való csatlakozásához.
Hollande személyében, akit népes politikus- és üzletember-küldöttség kísér, csaknem két évtized után először érkezett francia államfő hivatalos állami látogatásra Romániába. Utoljára 2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök tett rövid Bukaresti látogatást, hogy Traian Băsescu akkori államfővel a két ország stratégiai partnerségéről írjon alá közös nyilatkozatot.
Szabadság (Kolozsvár)

Pozsony előtt, Pozsony után
Románia mindenre rábólint, amit Brüsszel kér vagy javasol, próbálja kihasználni a természetes határai adta előnyöket. A román államfő az ET találkozó után újságíróknak elmondta, szeretné, ha valamelyik Angliából távozó uniós irodát vagy ügynökséget Romániába költöztetnék. Helyezkedni tudni kell. Simon Judit jegyzete.
Az Európai Tanács pozsonyi ülését nagy várakozás, és ha lehet, még nagyobb kíváncsiság előzte meg. Ez volt az első csúcstalálkozó a kilépni készülő britek nélkül, és sokan számítottak arra, hogy eljött a nagy konszenzusok ideje. Nem jött el, de van remény, legalábbis ez derül ki az informálisnak nevezett találkozó zárónyilatkozatából. Igazából nem is jöhetett, mert a menekültkérdés, Merkel gyenge szereplése a tartományi, illetve fővárosi választásokon, a francia államfő és német kancellár a csúcsot megelőző látogatásai a tagországok fővárosaiba, az olasz kormányfő duzzogása, amiért kihagyták a jelképesen közös sajtótájékoztatóból, a Visegrádi négyek – ez esetben lehet csak hármak – külön-út keresése, arra enged következtetni, hogy elkezdődött a brexit utáni helyezkedés. Noha London még el sem kezdte a kiválási tárgyalásokat az EU-val, az államok máris újra szeletelnék a tortát, szeretnék minél jobban pozícionálni magukat az előbb-utóbb szoros(abb)ra rántott Unióban.
A pozsonyi találkozót megelőzően, Junker, az Európai Bizottság elnöke szezonnyitó beszédnek hatására, az elemzők arra számítottak, hogy a szlovák fővárosban legalább az európai közös védelmi rendszer, a közös haditechnikai fejlesztés terve szó szerint elhangzik, mi több, a jelenlévő állam- és kormányfők rá is bólintanak. Az Európai Tanács ugyan informális találkozónak nevezte a csúcsot, de az elemzők mégis több konkrétumra számítottak.
Az egyetlen konkrét döntés, hogy hat hónap múlva döntenek
az Unió legégetőbb kérdéseiről, melyeket meg is neveznek a zárónyilatkozatban, pontosabban a Pozsonyi Ütemtervet tartalmazó dokumentumban. Szlovákia soros elnöksége alatt, az elkövetkező fél évben kell kidolgozni az európai határok szoros védelmét, s megoldani, hogy ne induljon újra „a migránsok ellenőrzés nélküli beáramlása a tavalyihoz hasonló módon; az irreguláris migránsok számát tovább kell csökkenteni. Biztosítani kell a külső határok teljes ellenőrzését, és helyre kell állítani a schengeni rendszer rendes működését.” A dokumentum célként tűzi ki a Törökországgal kötött megállapodás betartását, más szóval, tovább kell fizetni Ankarának, ha tetszik, ha nem Erdogan erőpolitikája. Több EU-n kívüli állammal is tárgyalni kell arról, hogy tartsák távol a bevándorlókat az Unió határaitól, illetve legyen hová visszatoloncolni az illegálisan érkezőket. A biztonságot szolgálná az ET szerint, hogy „ha bárki átlépi az EU külső határát, akkor is, ha az uniós tagállam polgáráról van szó, adatait ellenőrizzék az érintett adatbázisok lekérdezésével, melyeket egymással össze kell kapcsolni. Meg kell kezdeni az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) létrehozását, amely lehetővé tenné a vízummentességre jogosult utazók előzetes ellenőrzését, illetve szükség esetén beutazásuk megtagadását.”
A pozsonyi dokumentum kétszer is hangsúlyozza a radikalizálódás megfékezésének szükségességét a tagállamokban. Ezek a passzusok korántsem csak a bevándorlókra, bevándoroltakra utalnak, hanem a radikálisnak mondott szélsőséges politikai erőkre, megnyilvánulásokra is, tekintve, hogy elsősorban a volt szocialista országokban, de más államokban is megerősödőben vannak a szélsőséges politikai erők, illetve szélsőséges retorikák.
Az ütemterv tartalmazza a gazdasági megerősödést, a szociális jólét növelését, a munkahelyteremtést a fiatalok számára, és nem utolsó sorban az EU polgárai biztonságának megőrzését.
Mindezeket hat hónap alatt szeretné elvégezni Brüsszel, ami nem kis feladat a rá jellemző nehézkés és lassú bürokráciával. Arról sem esett szó, pedig az elemzők erre is számítottak, hogy az ET ülésén felvetődik az alapszabály módosítása legalább annyiban, hogy a gyors döntések meghozatala érdekében nem minden esetben legyen szükséges valamennyi tagállam beleegyezése.
Ami kiderült Pozsonyban, hogy a britek kiválása szükségessé teszi a kontinentális Európai védelmi rendszer megerősítését, valamint azt is, hogy az EU hangadói Berlin és Párizs. Ezt igazolja az ominózus Merkel-Hollande közös sajtótájékoztató, ahová nem hívták meg az olasz kormányfőt. A fiatal Mateo Renzi már azért is remélte, hogy a német kancellár és a francia államfő meghívják harmadiknak, mert nem sokkal a csúcstalálkozó előtt hármasban tárgyaltak a világ dolgairól. Olaszország számíthat ugyan nagyobb szeletre az európai tortából, de semmiképpen sem foghatja a kést.
Románia sem akar kimAradni az újraosztásból. Bukarest jó helyzetben van, hiszen három unión kívüli állammal határos, melyből kettő finoman szólva is problémás, a harmadik határait pedig komolyan döngetik a Németországba igyekvő bevándorlók.
Az ütemtervben szerepel, hogy a „határvédő” államoknak anyagi támogatást is kell nyújtani, ami nem kevés pénzt jelenthet az országnak, ha nem is annyit, amennyit Bulgária kaphat a török határ okán. Amúgy az Európai Bizottsághoz közeli források szerint Románia felvételét a schengeni övezetbe éppen a bolgár–török határ akadályozza, és bármily fájdalmas ez, Bukarest és Szófia egyazon csomagban vannak. Ennek ellenére, ha hinni lehet a francia és a román államfőnek, hamarosan megtörténik a sokadik első lépés Schengen felé, az ellenőrzés megszüntetése a repülőtereken. Ez persze az árúkra vonatkozik, mert az utasok ellenőrzése még szigorúbb lenne.
Románia mindenre rábólint, amit Brüsszel kér vagy javasol, és próbálja kihasználni a természetes déli határai adta előnyöket. Mi több, bizonyítandó, hogy az EU rendelkezésére áll, máris elkezdett fegyvereket vásárolni. Iohannis az ET találkozó után újságíróknak elmondta, szeretné, ha valamelyik Angliából távozó irodát vagy uniós ügynökséget Romániába költöztetnék. Az államfő felvetése azért érdekes, mert bizonyítja a helyezkedést. Bármilyen kicsi is legyen egy uniós ügynökség, pénzt hozhat és bevonhatja az országot az uniós körforgásba. Még az is lehet, hogy a jelenlegi bizonytalanságból jól jöhet ki Románia, és amikor végre rendeződnek az EU sorai, Bukarest a sorban előbbre állhat.
erdelyiriport.ro

Románia csak felvevőpiacnak kell Pár hónappal ezelőtt bukaresti szakértők és véleményformálók, sőt a jobbközép államfőt nem túlságosan kedvelő kormánypárti politikusok is dicshimnuszokat zengedeztek Románia geopolitikai súlyának látványos megerősödéséről.
Az eufóriának, az ország külpolitikai téren elért sikereinek kétségkívül megvolt, és ma is megvan az alapja. Donald Trump amerikai elnök megválasztását követően – júniusban – Klaus Johannist fogadta a kelet-közép-európai országok vezetői közül elsőként a Fehér Házban, ugyanabban a hónapban a román államfő Berlinben tett hivatalos látogatást. A múlt héten pedig Johannis látta vendégül Franciaország nemrég megválasztott államfőjét a Cotroceni-ben.
A világ bármelyik országa megirigyelné a hasonló diplomáciai teljesítményt, elvégre mindenki szeretne szoros, és ami a legfontosabb: saját politikai, gazdasági érdekeit előremozdító kapcsolatot kialakítani a világ nagyhatalmaival. És itt el is érkeztünk a probléma lényegéhez, néhány hónap távlatából ugyanis elmondható, hogy Bukarest diplomáciai babérjai a valóságban nem, vagy csak nagyon kis mértékben szolgálják az ország érdekeit.
Eddig sem volt titok, hogy Amerika egyszerű hídfőállásként tekint Romániára (is) a világhatalmi játszmák színterén, ezért létesített nálunk rakétavédelmi pajzsot. Ám ezen túlmenően sem az amerikai vízumkötelezettség évek óta lebegtetett eltörlése, sem az új befektetések idecsalogatása terén nem sikerült áttörést elérnie Bukarestnek. Ugyanez a helyzet Francia- és Németország esetében, amelynek vezetői például nyilatkozatok szintjén teljes mellszélességgel támogatják Románia schengeni csatlakozását, ám pillanatig sem képesek lobbizni érte.
A magyarázat egyre nyilvánvalóbb: valamennyi nagyhatalom nem egyenrangú partnernek, mindössze felvevőpiacnak tekinti Romániát. Washington is, Berlin is és Párizs is egyformán azért igyekszik magához édesgetni és fontos szövetségesként láttatni Bukarestet, hogy a román kormány minél többet költsön el nála a nagyszabású haderőfejlesztésre szánt eurómilliárdokból, kihasználva, hogy Románia összterméke két százalékát fordítja ezentúl védelemre.
Ennek az irdatlan költekezésnek a hasztalanságáról már cikkeztünk, ráirányítva a figyelmet többek közt, hogy luxus közel félszáz F-16-os vadászgépet és megannyi rakétát vásárolni, amikor a kórházaknak nincs pénzük kötszerre, az állam pedig maholnap nem tudja előteremteni a nyugdíjra valót. Az amerikaiak, a németek és a franciák szó szerint versengenek azért, hogy a román hadsereg tőlük vásároljon haditechnikát, ez lapul Johannis washingtoni és berlini fogadtatása, illetve Macron nemrégi bukaresti látogatása mögött.
Ugyanakkor paradoxon, de Románia maga alatt is vágja a fát a nagyhatalmakhoz való dörgölőzésben. Nem titok, hogy a nyugat-európai országok féltékenyek, és nem nézik jó szemmel, hogy a bukaresti hatóságok több mint két évtizede teljesen szervilisek Washingtonnal (lásd például a CIA-börtönök ügyét) szemben, ráadásul most is többnyire tengerentúli fegyverekre költik a pénzt, ahelyett, hogy az uniós piacot (hadiipart) helyeznék előtérbe.
Az igazán szomorú viszont az, hogy Románia a saját hadiiparát is semmibe veszi, ahelyett ugyanis, hogy a Vidombákon létesített (és nem mellékesen Francois Hollande volt francia államfő jelenlétében tavaly ősszel felavatott) Airbus helikoptergyártól rendelt volna gépmadarakat, az amerikai Bellnek tett ajánlatot. Mi ez, ha nem a nemzetgazdasági érdekek aláásása? Ha tehát ezentúl bárki Romániának a világpolitikában learatott fergeteges sikereiről hozsannázik, ne feledjük, az nem más, mint drága pénzen vásárolt buksisimogatás.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)