Nyitóünnepség szépséghibákkal
Hobai professzor tiltakozásképpen nem vette át az oklevelet
Kellemetlen epizódokkal tarkítottan zajlott csütörtök este a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hagyományos téli ünnepének, a tudományos szesszióval összekötött 2011-es egyetemi napoknak a megnyitója. Az év elején nyugdíjba kényszerített magyar egyetemi tanárok többsége nem jelent meg, hogy a vezetőség által adományozott diplomát átvegye a rektortól. A román oktatók közül dr. Hobai Stefan, a biokémia nyugalmazott professzora a helyszínen utasította vissza az oklevél átvételét. Az idén nem avattak díszdoktorokat.
A meghívottak számát sajnos nem a gyógyszerészeti egyetem új aulájának befogadóképességéhez mérték, így sokan az oktatók, meghívottak közül sem jutottak be a terembe. A kívül rekedtek egy ideig a folyosón beszélgettek, majd eltávoztak.
Dr. Copotoiu Constantin rektor a korábbi évekhez képest kevésbé ékes beszédet tartott. A kissé fáradtan előadott szöveget nem túl sikerült angol fordításban vetítették ki, holott a románul beszélő meghívottak mellett magyarországi vendégei is voltak a megnyitónak.
"Nem hagytuk legyőzni magunkat, az egyetem egyben maradt", ami az igaz emberek harcolni tudásának köszönhető – jelentette ki a rektor, utalva a szenátus román többségének a döntésére, amely a tanügyminisztérium többszöri figyelmeztetése ellenére sem volt hajlandó az új tanügyi törvény előírásaihoz igazítani az egyetem szervezési és működési szabályzatát. Így az önálló magyar főtanszékekből álló tagozat létrehozása elmaradt, az egyetemnek pedig nincs jóváhagyott chartája. A későbbiekben hozzátette, hogy az intézmény szerkezete kikristályosodott, s a 66 év alatt sikerült megőrizni az identitásbeli folytonosságot. Kérdés, hogy milyen folytonosságra értette, hisz az egykor a magyar oktatás céljára létrehozott felsőoktatási intézményben éppen most folyik a magyar tagozat felszámolása.
A rektornak természetesen a szenátusban történtekre is volt magyarázata. Beszédében elhangzott, hogy az egyetemeknek két törvénynek kell eleget tenniük az akkreditáció elnyerése érdekében. A tanügyi jogszabály mellett a minőségbiztosításra vonatkozó törvénynek is, ami előírja, hogy öt hallgatóra kell jusson egy egyetemi oktató. Ezt figyelembe véve a fogorvosi és a gyógyszerészeti karon a magyar nyelvű oktatást jövőtől fel is számolhatnák, az általános orvosi karra pedig mindössze 50 hallgatót vehetnének fel. Amit úgy értelmezhetünk, hogy a szenátus román többsége a magyar oktatás iránti aggodalomtól vezérelve nem szavazta meg az önálló magyar főtanszékek létrehozását. Arra sajnos nem kaptunk magyarázatot, hogy miért fontosabb a minőségre vonatkozó jogszabály a tanügyi törvénynél. És arra sem, hogy rektorként az elmúlt nyolc év alatt mit tett azért, hogy a magyar vonal foghíjas helyeit feltöltsék.
Copotoiu professzor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy csak a második, azaz a B csoportba sorolták be az egyetemet, mivel nem az oktatói és gyógyító munkát vették figyelembe, hanem a tudományos kutatásban elért eredményeket. Megoldásképpen azt tanácsolta kollégáinak, hogy érdemes fizetni azért, hogy a nagy elismertségnek örvendő lapokban közöljék tudományos dolgozataikat. Majd azzal vigasztalta a megjelenteket, hogy a MetroPolis közvélemény-kutatása alapján a marosvásárhelyi a legjobb s a legnépszerűbb egyetem Erdélyben.
Nagy esemény volt az idén a közoktatási törvény elfogadása, csakhogy ez az egyetem lefejezésével járt, hisz az aktív, értékes, munkabírásuk teljében levő 65 éves professzorokat kellett nyugdíjba küldeni, ami az oktatók hiányához vezetett – sajnálkozott a rektor, aki kitért arra is, hogy a lakosság 24 százaléka 2030-ban 60 év fölötti személy lesz. Ennek ellenére az egyetem gyorsan és barátságtalanul szabadult meg a szóban forgó tanároktól, de nem mindenkitől, ahogy a prezídiumban ülőket nézve kiderült. A történtek után nem volt meglepő, hogy az érintettek nem vettek részt a nyitóünnepségen, akik közül egyesek állítólag nem is kaptak meghívót.
Az utóbbi évek megvalósításai közül a rektor a fogászati kar új épületét, a multifunkcionális sporttermet, az uszodát említette, amihez hozzátehetnénk, hogy a tudományos kutatásra összpontosító elvárások ismeretében talán hasznosabb lett volna egy jól felszerelt kutatóközponttal bővíteni az egyetem infrastruktúráját.
Constantin Copotoiu beszámolt az első helyben szervezett rezidensvizsga sikerességéről, amelyen a résztvevők jó eredményeket értek el, s nem volt egy óvás sem. Három szakon megszervezték a mesterképzést, s az IBM az orvosi egyetem miatt létesít kutatóközpontot Marosvásárhelyen, hangsúlyozta, amit a Dorin Floreát helyettesítő Claudiu Maior alpolgármester is megerősített.
A nyugdíjba küldött professzorok mellett oklevéllel tüntették ki a tavalyi évfolyamelsőket (akik közül hárman már doktorálnak), a rezidensvizsga első helyzettjeit, a diákszövetségi vezetőket.
A nyitóünnepségen felszólalt dr. Kásler Miklós professzor, a Budapesti Onkológiai Intézet igazgatója, aki hetedik éve vesz részt az egyetemi napokon. Bibliai idézetekkel átszőtt, adventi hangulatú beszédében értékelte a két intézet közötti együttműködést, amelynek 20 PH-doktori cím az eredménye, s szólt a román és a magyar nép egymásra utaltságáról is.
Rajta kívül szót kapott az Ausztráliából érkezett dr. Petcu Eugen egyetemi előadótanár és dr. Kiss Loránd, a szebeni egyetem sebészprofesszora.
Tegnap délelőtt doktorátusi dolgozatok megvédésével és tudományos szesszióval folytatódtak az egyetemi napok.
Dr. Hobai Stefan nyugalmazott egyetemi tanár a megnyitón kijelentette, hogy miután a diákoktól megkapta a legkorrektebb professzornak járó oklevelet, visszautasítja az egyetem vezetőségének az oklevelét. A Népújság kérésére elmondta, hogy így akar tiltakozni a stílus ellen, ahogyan a MOGYE-t vezetik.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Az „igazság” egyik oldala
Sajtótájékoztató a MOGYE-n
egnap délben Constantin Copotoiu, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora – Brînzaniuc Klara rektorhelyettes valamint a szenátus román tagjai többségének a jelenlétében – az említettek álláspontját tükröző közleményt olvasott fel a sajtó képviselőinek. Az újságírókat a rektor szerint azért hívták össze, hogy ismertessék a marosvásárhelyi felsőoktatási intézménnyel kapcsolatos „igazságot.” A vita során a jelen levő szenátusi tagok egy része olyan heves kirohanással válaszolt a Népújság által feltett kérdésekre, amelyek alapján nem volt nehéz elképzelni az egyetem legfelső vezetőtestületében uralkodó hangulatot.
A rektor által szignált közlemény szerint aggodalommal figyelik Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének arra vonatkozó kijelentését, hogy a szövetség azzal a feltétellel vesz részt az új kormányban, ha politikai alku útján rendezik a MOGYE-n kialakult helyzetet. Az oktatási törvény minden előírását, köztük azokat is, amelyek a kisebbségi oktatásra vonatkoznak, betartják. Az egyetem által kibocsátott és jóváhagyott valamennyi dokumentumban és szabályozásban tiszteletben tartották és biztosították a magyar nyelvű oktatáshoz való jogot. „Ilyen körülmények között határozottan visszautasítunk bármilyen politikai beavatkozást az egyetem belső ügyeibe, s nem érthetünk egyet azzal, hogy az intézmény a politikai zsarolás eszközévé váljon” – áll a közleményben, amely szerint az egyetemen most folynak a törvényes választások, s az alkotmány által szavatolt egyetemi autonómia alapján a felsőoktatási intézmény bármely belső problémáját a vezetőségnek kell megoldania.
Az egyetem nem játékzseton, hanem olyan szakemberek testülete, akik romániai és európai csúcsokra emelték a marosvásárhelyi orvostudományt. Ezzel szemben az utóbbi időben az RMDSZ-párti kollégák, illetve egyes román kollégák is az egyetem hírnevének a csorbítására törekednek, azt akarván bizonyítani, hogy amióta 1962-ben bevezették a román nyelvű orvosképzést, csökkent az oktatás és kutatás minősége.
A sajtótájékoztató során a rektor sűrűn idézte az oktatási törvény azon cikkelyeit, amelyekkel a magyar tagozat megalakításától elzárkózó jelenlegi vezetés magyarázza a bizonyítványát. Véleménye szerint akkor kezdődött a politikum beavatkozása a MOGYE ügyeibe, amikor a felsőoktatási intézményt multikulturális egyetemnek nyilvánították. Ezt a szenátus nem kérte és nem is kérdték ki a véleményét – hangsúlyozta Copotoiu a többi romániai egyetem példáját hozva fel, amelyeken szintén több nyelven folyik az oktatás. Meglepődve vették tudomásul, hogy az RMDSZ-politikusok a magyar nyelv bevezetését kérték a MOGYE-n, majd leszögezte, hogy az előadásokat magyarul tartják, ami ellen a szenátus egyetlen román tagja sem tiltakozik. Sőt, kiálltak a magyar vonal létrehozása mellett, ha az a törvényes szabályozások (?) alapján történik – mondta, majd hozzátette, hogy egyetlen felelős vezető sem fog olyan fontos okiratokat aláírni, amelyek politikai egyezség alapján születtek.
Copotoiu rektor Markó Béla kormányfő-helyettessel és a tanügyminiszterrel folytatott megbeszélésen azt javasolta, hogy a magyar oktatási vonal létrehozására vonatkozó cikkelyben szerepeljen, hogy azt a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság és a szakminisztérium is jóvá kell hagyja és kormányhatározat kell szentesítse. A továbbiakban a rektor kifejtette, hogy a felsőoktatás minőségére vonatkozó törvény alapján minden öt egyetemi hallgatóra egy oktató kell jusson. Az egyetemen azonban a 400 román oktatóhoz viszonyítva több mint ezer diákra mindössze 90 magyar tanár jut. Ilyen körülmények között nem hirdethetnének felvételit magyar helyekre sem a gyógyszerészeti, sem a fogorvosi karon, az általános orvosin pedig csökkenteni kellene a magyar helyek számát.
A rektor beszámolt arról is, hogy a magyar oktatás érdekében a magyar kormány is megpróbált nyomást gyakorolni az egyetemre, de a látogatóban levő nagykövetnek sikerült megmagyarázni a helyzetet. A magyarországi egyetemek rektorai is kiálltak amellett, hogy megalakuljon a magyar oktatási vonal, de ugyanabban a közleményben elismerték, hogy az oktatók hiánya miatt nincsenek meg a szükséges feltételek. Az egyetem legnagyobb gondja a káderhiány – hangsúlyozta a rektor. A legutóbbi versenyvizsgán hat magyar oktatói helyet nem tudtak betölteni, mivel nem volt elég jelentkező, s akik megpályázták a helyeket, nem tettek eleget az új törvény által megszabott feltételeknek. A magyarországi gyógyszerészkollégák szintén levelet intéztek az egyetemhez, amelyben megfogalmazták a magyar nyelvű oktatás szükségességét, de senki sem jött el közülük, hogy meggyőződjön a valós helyzetről.
A rektor szemrehányást tett Hobai Ştefan professzornak, aki plágiummal vádolta meg az intézmény lapjában megjelent cikkek szerzőit.
Csak Marosvásárhelyen plagizálnak, csak az itteni románok? – hangzott el a kérdés, majd így folytatta: mindenütt a világon a tudományos cikkeket úgy írják, hogy másokat idéznek, természetesen megjelölve a forrást.
Constantin Copotoiu szerint a MOGYE tekintélyét rombolta Brassai Attila professzor is, aki valótlanságokat állított az európai fórumokon.
Amikor a politikusokkal és az egyetem vezetőségének magyar tagjaival egyezségre jutva, a már említett törvénycikkely megszavazását kérte a szenátusban, a magyar oktatók Szilágyi Tibor professzor vezetésével elutasították azt, s ezért nem szavazták meg a románok sem – sajnálkozott a rektor, aki szerint az új tanügyi törvény egyetlen cikkelye sem kötelezi az egyetemet, hogy a magyar oktatásra vonatkozó előírásokat szó szerint bevezessék. A későbbiekben arra hivatkozott, hogy a MOGYE a tanulmányok végeztével nem adhat ki oklevelet egyetlen végzősnek sem, ha nincs akkreditálva valamennyi oktatási programjuk.
Az egyetemi autonómiát az alkotmány szavatolja, s a szenátus jóváhagyásával lehet az intézmény szerkezetét, az oktatási programokat, az oktatási vonalakat létrehozni, módosítani. A MOGYE nem működhet csak a felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság engedélyével, amit csak a három nyelven folyó oktatás együttes akkreditálásával kaphattak meg. Ha létrejönne a magyar vonal, vannak olyan katedrák, ahol egy magyar oktató sincsen – mondta, s példának a saját szakát, a sebészetet is felhozta: az öt marosvásárhelyi szakklinikán mindössze két egyetemi tanársegéd képviseli a magyar oktatást.
Mivel az egyetem nem kapott időben választ az Oktatási Minisztériumtól, a szaktárca által is kifogásolt szervezési és működési szabályzatot érvényesnek tekintik, s a késésért keresetet nyújtanak be a minisztérium ellen.
– Az elmúlt évek során mit tett az egyetem, hogy a magyar oktatásban minden szükséges helyet betöltsenek?
Kérdésünkre a rektor azt válaszolta, hogy meghirdették az állásokat, de azokra nem volt jelentkező. Amióta a rektori tisztséget betölti, a magyar oktatók minden ilyen természetű kérését teljesítette. Kérdésünk kapcsán az Általános Orvosi Kar dékánja is az utolsó versenyvizsgára hivatkozott. Érdeklődésünkre, hogy a korábbi években mi volt a helyzet, a rektorhelyettes azzal érvelt, hogy az utolsó három évben minden egyetemen zárolták az állásokat, s az új törvény szerint nagyon pontosan megszabott és magas szintű elvárásoknak kell eleget tenni.
Jelenleg 45 állás meghirdetését várják – hangzott el a továbbiakban.
Amikor arról érdeklődtünk, hogy a sebészetre az évek során miért nem vettek fel magyar fiatalokat, a rektor azzal érvelt, hogy nyolc éve várja, hogy jelentkezzen valaki, majd hozzátette, hogy a nőgyógyászatra és az ortopédiára már évek óta csak magyarokat vesznek fel. Azzal vádolta meg Szabó Béla professzort, hogy nem készítette el a bábaképző szakok akkreditációs dossziéját, amiért munkajogi pert indíthatnának ellene. Végül pedig azt rótta fel a magyar oktatóknak, hogy nem vettek és vesznek részt az egyetem vezetésében, csak az érdkeli őket, hogy megalakítsák a magyar tagozatot.
A egyetemi autonómia a törvény fölött áll, mivel az alkotmány szavatolja – szögezték le a szenátus jelen levő tagjai.
„Úgy gondoljuk, hogy az egyetem ellen a magyar kormány egy egész sor akciót indított. A múlt héten egy román újságíró tájékoztatott, hogy az országban fedett ügynökként egy magyar újságíró járt, aki azt akarta javasolni az egyik egyetemi oktatónak, hogy vásároljon meg egy doktorátusi dolgozatot, hogy azután megrágalmazza, lefilmezze, rögzítse, amit mond és feljelentse az Országos Korrupcióellenes Ügynökségnél, s bebizonyítsa, hogy mi, román oktatók mennyire korruptak vagyunk – hangzott el a rektor legmeghökkentőbb kijelentése a tegnapi sajtótájékoztatón.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Válás MOGYE módra
Marosvásárhely fekete márciusának hangulatát idézte az a sajtótájékoztató, amelyet a MOGYE rektora tartott arról, hogy visszautasítják a politikum beavatkozását az egyetem ügyeibe. Az elhangzott kérdésekre a hátsó sorokat elfoglaló szenátusi tagok egyetemi tanároktól szokatlanul heves kirohanásokkal reagáltak. Olyan indulatok szabadultak el, amelyek visszautalnak és felerősítik az 1990 márciusában megfogalmazott és azóta is befejezetlenül maradt kérés jogosságát, miszerint a magyar orvos- és gyógyszerészképzés céljára létrehozott marosvásárhelyi egyetemen elemi elvárás, hogy önálló magyar tagozat működjön mind a három karon. A hozzászólások arról győztek meg, hogy az egymás kölcsönös elfogadására, elképzeléseinek tiszteletben tartására és a megértésre irányuló minden törekvés kudarcra ítéltetett. De mit is várhatunk attól a rektortól, aki felháborodottan utasítja el az egyetem multikulturális besorolását, s közben azt bizonygatja, hogy a magyar oktatás érdekeit szem előtt tartva zárkóztak el az önálló főtanszékek létrehozásától. És mit várhatunk attól a vezetőségtől, amely az elmúlt években is tovább folytatta a magyar tagozat elsorvasztását, még akkor is, ha voltak olyan látszattevékenységek, amelyek alkalmasak lehetnek a helyzet ideiglenes kozmetikázására. De van-e mit magyarázni, amikor egyértelmű az eredmény: 400 oktató a román, 94 a magyar tagozaton, miközben a magyar hallgatók a diáklétszám felét teszik ki mind a három karon. Ami pedig a versenyvizsgákat illeti, a magyar végzősök érthető módon nem kívántak olyan katedrákra pályázni, ahol évek óta nyoma sincs magyar oktatónak, s ahol nem nehéz kitalálni, hogy milyen ellenséges környezetben kellene helytállniuk. Ahogy ezt a magyar oktatók egy része megtapasztalhatta, akik közül néhányat perrel, sőt a munkaszerződés felbontásával fenyegetett meg a rektor. Ezzel szemben a plágiumon kapott és tettét be is ismerő román oktató védelmében a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökséghez folyamodott a rektorhelyettes asszony. A cinizmus tetőfoka, hogy levelében elismeri ugyan, hogy a nyugdíjba küldött Hobai Stefan professzor akart a vezetőségen bosszút állni a plágium nyilvánossá tételével, mégis kijelenti, hogy a dolgok jelenlegi állása alapján az egyetem kettészakításán ügyködő magyar kollégák vádolhatók “minden olyan lehetséges gesztusért, amely bármelyik román nemzetiségű egyetemi káder ellen irányul”. A kölcsönös vádak egyértelművé teszik, hogy ezt a kényszerházasságot, amelynek az a célja, hogy önállóságától megfosztva állandó alárendelt szerepben tartsák a magyar oktatás szereplőit, nem érdemes fenntartani. A váláshoz azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy az oktatási törvényt azzal az alkalmazási útmutatóval egészítsék ki, miszerint a felsőoktatás minőségének ellenőrei időt adnak a törvényben előírt módon megalakuló magyar tagozatnak, hogy foghíjas szerkezetét kiegészíthesse.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Plágium-ügy: „Nem lehet szőnyeg alá seperni!”
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nem csak a tanügyi törvény be nem tartása és a magyar oktatók és diákok ellen irányuló diszkrimináció miatt vált hírhedté, hanem vezető tisztségben levő tanárok plagizálása is a vásárhelyi egyetemre vonta az ország, de külföld figyelmét is. Az év elején a tanintézmény volt rektora, Constantin Copotoiu és rektorhelyettese, Brînzaniuc Klára esetében merült fel a plágium gyanúja, de nem sokkal később a jelenlegi rektort, Leonard Azamfireit is más személy szellemi tulajdonával való visszaéléssel vádoltak. Az ügy legfrissebb fejleménye, hogy – mivel a plágiumot vizsgáló bizottság, illetve az oktatási tárca nem reagált a vádakra – a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Hantz Péter büntetőfeljelentést tett Azamfirei ellen, ugyanakkor a nemzetközi sajtó is cikkezett a román hatóságok sajátos hozzáállásáról. A BKB Azamfirei rektor lemondását és megbüntetését, valamint Copotoiu volt rektor felelősségre vonását, és a Semmelweis Egyetemen szerzett díszdoktori címének visszavonását követeli. Az ügy előzményeiről, külföldi visszhangjáról és esetleges kimeneteléről Hantz Pétert kérdezték a Központ munkatársai.
– Ön volt az, aki először nyilvánosságra hozta, hogy a MOGYE vezető tisztségeket betöltő három oktatója plagizált. Hogyan jött erre rá? Milyen kutatómunka előzte meg ezt?
– A MOGYE említett vezetőinek csalásait Stefan Hobai biokémikus, az egyetem volt oktatója leplezte le. Ez azonban csak az első lépés volt a felelősségre vonáshoz vezető rögös úton. Nem sokkal a plágium ismertté válása után magyar és román professzorok kerestek meg azzal a kéréssel, hogy vállaljam el az ügy továbbvitelét. Egy marosvásárhelyi tudósnak nemcsak a lehetőségei hiányoznak ehhez, hanem azzal is szembe kell néznie, hogy esetleg kirúgják az állásából, ahogy engem is kirúgtak a Babes-Bolyai Tudományegyetemről. Brassai Attilát, a MOGYE professzorát meg is fenyegették azután, hogy az egyetemen folyó törvénysértésekről előadást tartott az Európai Parlamentben. A plágium ténye számomra első látásra nyilvánvaló volt. Sőt azt is gyanítottam, hogy egyesek nem létező betegek fiktív adataival dolgoztak. Egy számítógépes vizsgálat után fölvettem a kapcsolatot az eredeti cikkek szerzőivel, akik válaszlevelükben megerősítették a plágium tényét, ezután pedig bejelentést tettem az Oktatási Minisztériumnál. Mivel ennek semmi foganatja nem volt – holott Romániában a plagizálás bűncselekménynek számít –, bepereltem az Oktatási Minisztériumot és az Országos Tudományos Etikai Bizottságot, és feljelentést tettem Azamfierei, a MOGYE rektora ellen. A történtekről a Bolyai Kezdeményező Bizottság a nemzetközi közvéleményt is értesítette.
– A romániai oktatási tárca, illetve az Országos Tudományos Kutatás Etikai Bizottsága eddig nem javasolt megoldást. Mit gondol, ki „tesz igazságot” az ügyben?
– A feloszlatott Etikai Bizottság tisztességesen végezte a dolgát. A jelentést a határidő lejárta előtt két héttel már elkészítették, de a korrupt román politika már eredetileg is számolt azzal, hogy esetleg egy-egy ügyben kellemetlen eredmény születhet. Így a bizottságnak megszabták, hogy csak a minisztérium láttamozása után adhatja ki munkája eredményét. A jelentéseiket látva az új kormány inkább gyorsan feloszlatta őket, és bábokat rakott a helyükre.
A jelentés tehát nem nyilvános, de több részlet is kiszivárgott belőle. A volt elnök, Ganea professzor asszony elmondta nekem, hogy a bukaresti Elias kórház beteglapjait is ellenőrizték, és mindhárom esetben szankciókat fogalmaztak meg. Marius Echim, a feloszlatott etikai bizottság alelnöke ennél tovább mert menni: a Nature magazint arról tájékoztatta, hogy mindhárom esetben megállapították a plágium tényét, és fenntartások nélkül két oktató elbocsátását javasolták. Nem árulta viszont el, hogy mely két oktatóról van szó.
A jelenlegi korrupt romániai politikai és akadémiai vezetés önszántából soha nem fog igazságot tenni. Akkor lesz majd igazság, ha a külföldi nyomás, és esetleg egy tisztességesen dolgozó ügyész ezt kikényszeríti. Ez nemsokára be fog következni, és minél inkább próbálják takargatni a mocskot, annál súlyosabbak lesznek a következmények. De ennek így is kell történnie.
– Külföldön – akadémiai berkekben – milyen visszhangja van az ügynek?
– Úgy gondolom, hogy ennél sokkal fontosabbak a politikai reakciók. A Nature és az FAZ cikke után már mindenki számára nyilvánvaló, hogy az ügyet nem lehet helyi szinten a szőnyeg alá söpörni.
– A plágium gyanúja megerősítést kapott éppen azoktól a tudósoktól, akiknek munkájukból másolt a három szóban forgó oktató. A külföldi kutatók nem tudnak semmit tenni a plagizáló tanárok megbüntetése érdekében?
– Külföldi tudósok nem foglalkoznak román tolvajok hajkurászásával és megbüntetésével, de ráirányítják a nemzetközi közvélemény figyelmét a vásárhelyi állapotokra, amelyek hűen tükrözik mindazt, ami az országban folyik. Írásos nyilatkozatot is adtak a plágium tényéről, amelyet bárki megtekinthet a www.bolyai.eu honlapon.
– Hogyan vélekedik ön arról, hogy Romániában – amely állítólag jogállam – felelős tisztséget betöltő személyek büntetlenül plagizálhatnak?
– Románia nem jogállam, hanem a korlátlan lehetőségek országa. A román politikai elit szemlátomást keresztülgázol a törvényeken és az elemi tisztességen, de elfelejtik, hogy egy nemzetközi botrány még rajtuk is keresztül tud gázolni.
Pál Piroska
kozpont.ro