A bölöni reformátusok története
Fancsal Zsolt tiszteletes sok szempontból példakép. Bölöni szolgálata idején sok olyat tett, amiért a falu emlékezetében ― és nem csak a reformátusokéban ― neve jó ideig szépen cseng. Ő az, aki végigvitte a templom restaurálását, imatermet épített, kórust, ifjúsági együttest alapított, és könyvet hagyott hátra maga után. Ezek a megfogható dolgok ― hogy kicsiny gyülekezetének mennyi lelki támaszt nyújtott, arról bölöni hívei tanúskodhatnak.
Papi hivatásának kiteljesedő időszakában váltott, ment át Magyarhermányba szolgálni ― amit maga után hagyott, arról viszont érdemes szót ejteni. Vaskos kötetben /Múltunkban a jövőnk, jövőnkben a múltunk. A bölöni református egyházközség története. Hiperborea, 2010/ dolgozta fel a bölöni református egyházközség igen értékes irattári anyagát, nem a maga dicsőségére, de az utókornak emlékezetül. Mert Bölönt ugyan úgy emlegetik, mint az unitáriusok Rómája, de a református közösségre az unitáriusokéval egyenrangú szerepet rótt a történelem. Lélekszámában mindig is kicsi volt a reformátusok tábora, ám az évszázadok során nem csappant, s olykor tehetősségét meghaladó tettekre volt képes. És mindezek kevésbé ismert tények, hiszen alaposan ez idáig senki nem foglalkozott a bölöni reformátusok történetével ― ez egyik oka, amiért Fancsal Zsolt tiszteletes úgy gondolta, hozzá kell fognia az egyházközség irattárának tanulmányozásához, feldolgozásához. Másrészt az a kevés adat, ami itt-ott fellelhető, téves ― a restaurált, idén április 18-án felszentelt műemlék református templom építési éveként például hivatalos iratokban is az 1712-es évszám jelenik meg, holott egy korábbi templom létére közvetlen bizonyíték egy ― ma már nem létező ― 1653-as vizitációs jegyzőkönyvre való utalás, illetve egy 1709-ből származó adománylevél, melyben Gróf Hídvégi Nemes Gábor temetőhelyet ad ,,az református templom megett”. És még jó néhány téves adatot igazít ki könyvében Fancsal Zsolt ― de mindezek mellett nagy erénye a szerzőnek, hogy az évszázadok során fennállt, a ,,reformátusok és unitáriusok közötti áldatlan állapotokat”, holott az egyházközség irattárában található jegyzőkönyvek legtöbbje egy-egy vádirat az unitáriusok ellen, csupán tényekként, egy lezárult folyamatról beszélő dokumentumokként tálalja.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)