Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Hegedűs Valér
1 tétel
2016. szeptember 16.
Zenés emlékmorzsák
A tanítást az egyik legszebb, és mindennél fontosabb feladatnak tekintem. Így történt, hogy az elmúlt tanévben, filharmonikusaink 2015/2016-os évadjának péntek esti hangversenyeiről a Nagyváradi kurzusaim legtöbbször elszólítottak. Sokszor bánkódtam az itthon hagyott élő koncertek, a szép műsorok, a nagyszerű szólisták miatt, de zenei hiányérzetemet néhány opera-, tánc-, kamara- és szólóest megtekintésével időközben mégis sikerült pótolnom. Esetenként a Duna TV, és a Mezzo csatornáknak köszönhetően értékes, műfajilag színes műsorokat hallgattam/néztem, amelyek zenés emlékmorzsáim megírására ösztönöztek. A hosszú hónapok alatt felgyűlt emléktarisznyámból kikívánkozó gondolatsorok ide-oda repdesve, nem követnek időbeli sorrendet.
„A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle”
Isten iránti mély hitről, a szülőföld szeretetéről, az egyetértésről szólt az a zenés műsor, amivel Pitti Katalin, Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, érdemes művész, és Hegedűs Valér orgonaművész április 10-én az unitárius templomban várta a Kolozsvári közönséget.
Pitti Katalin utoljára az 1980-as években énekelt a Kolozsvári Magyar Opera színpadán. Már akkor a szívébe zárta a várost és az erdélyieket, és ez az érzés, az azóta eltelt évek alatt tovább erősödött. Azért szeret ide jönni, mert – amint mondta – itt magyarabb a magyar, szépen beszélik a nyelvet, és kitartással őrzik kultúrájukat. Csak sajnálhatjuk, hogy opera-életünkből oly sok esztendőn keresztül, valahogyan kimAradt, pedig „aranykorában”, nagy szerepeiben, lett volna mit hallani és tanulni tőle.
Ha jóságos szemébe néz az ember, máris megérzi azt az emberszeretetet, azt a művészet iránti elkötelezettséget, ami egész életében vezérelte. Mindig adni, és boldoggá tenni akart. Honlapján nem hiába áll a Hamvas Béla-idézet: „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az étherig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit, felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj, és élj, mert a világ a tied.” (Hamvas Béla: A láthatatlan történet)
Pitti Katalin az évek múlásával is igyekszik Hamvas Béla szavait betartani, művészi önmagából mindent, amit elért, amit tud, amit átélt, megosztani. Ezt tette ezen a zsúfolásig megtelt templomi hangversenyen is, kimondhatatlan szeretettel és művészet iránti alázattal.
KULCSÁR GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár)
A tanítást az egyik legszebb, és mindennél fontosabb feladatnak tekintem. Így történt, hogy az elmúlt tanévben, filharmonikusaink 2015/2016-os évadjának péntek esti hangversenyeiről a Nagyváradi kurzusaim legtöbbször elszólítottak. Sokszor bánkódtam az itthon hagyott élő koncertek, a szép műsorok, a nagyszerű szólisták miatt, de zenei hiányérzetemet néhány opera-, tánc-, kamara- és szólóest megtekintésével időközben mégis sikerült pótolnom. Esetenként a Duna TV, és a Mezzo csatornáknak köszönhetően értékes, műfajilag színes műsorokat hallgattam/néztem, amelyek zenés emlékmorzsáim megírására ösztönöztek. A hosszú hónapok alatt felgyűlt emléktarisznyámból kikívánkozó gondolatsorok ide-oda repdesve, nem követnek időbeli sorrendet.
„A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle”
Isten iránti mély hitről, a szülőföld szeretetéről, az egyetértésről szólt az a zenés műsor, amivel Pitti Katalin, Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, érdemes művész, és Hegedűs Valér orgonaművész április 10-én az unitárius templomban várta a Kolozsvári közönséget.
Pitti Katalin utoljára az 1980-as években énekelt a Kolozsvári Magyar Opera színpadán. Már akkor a szívébe zárta a várost és az erdélyieket, és ez az érzés, az azóta eltelt évek alatt tovább erősödött. Azért szeret ide jönni, mert – amint mondta – itt magyarabb a magyar, szépen beszélik a nyelvet, és kitartással őrzik kultúrájukat. Csak sajnálhatjuk, hogy opera-életünkből oly sok esztendőn keresztül, valahogyan kimAradt, pedig „aranykorában”, nagy szerepeiben, lett volna mit hallani és tanulni tőle.
Ha jóságos szemébe néz az ember, máris megérzi azt az emberszeretetet, azt a művészet iránti elkötelezettséget, ami egész életében vezérelte. Mindig adni, és boldoggá tenni akart. Honlapján nem hiába áll a Hamvas Béla-idézet: „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az étherig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit, felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj, és élj, mert a világ a tied.” (Hamvas Béla: A láthatatlan történet)
Pitti Katalin az évek múlásával is igyekszik Hamvas Béla szavait betartani, művészi önmagából mindent, amit elért, amit tud, amit átélt, megosztani. Ezt tette ezen a zsúfolásig megtelt templomi hangversenyen is, kimondhatatlan szeretettel és művészet iránti alázattal.
KULCSÁR GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár)