Február 26-án délután került sor a Kulcsár Gabriella által kezdeményezett Zenélő Kolozsvár második előadására, amelynek díszvendége a zeneiskola alapító igazgatója, a 80. életévéhez közeledő Guttman Mihály volt. J. Haydn G-dúr trióját Kállay Zsófia, Kállay Lilla és Kállay Panna zeneiskolás tanulók előadásában hallhatta a közönség. Végül Kállay Tünde tanár vezényletével a zeneiskola IX–X. osztályos tanulói Vermesy Péter hat kórusát adták elő. /Nagy-Hintós Diana: Zenélő Kolozsvár II. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Évek óta jó sepsiszentgyörgyi lakosnak lenni annak, aki szereti a klasszikus zenét, különösen tavasszal, a sárkányölő hős ünnepén. Templomokban, múzeumban zeng Mozart, Bach, Haydn, Händel csodálatos muzsikája, továbbá Bartók, Kodály alkotásai hallhatók. A nyitókoncert színvonalas volt, elsősorban az est két szólistájának, Szilágyi Zsolt neves tenoristának és Béres Melinda hegedűművésznek köszönetően. Fellépett a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar a fiatal Florián Gergely vezetésével. Különleges színfolt volt Márk Attila anekdotákkal, idézetekkel, korabeli újságcikkekkel fűszerezett előadása Bartókról. Világi és egyházi zene fonódott össze a Művészeti Líceum Szerenád zenekara és a Laudate kamarakórus közös fellépésén. /(Baranyai): Komolyzenei kaleidoszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Színház, zene, film, tánc, képzőművészet és irodalom: címszavakban ez lenne a Biennále felhozatala. A külhoni magyarok kulturális fesztiválját Budapesten a Miniszterelnöki Hivatal 2009 októberében második alkalommal rendezi meg. Október 14. és 31. között Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről és Vajdaságból érkeznek vendégek a magyar fővárosba. A fesztivál nyitókoncertje érdekes lesz, az 1956-os emigránsokból alakult világhírű zenekar, a Philharmonia Hungarica tíz év szünet után újra összeáll, hogy a nemzetközi hírű hegedűművész, Ágoston András vezetésével és Vásáry Tamás karmester vezényletével Kodály és Haydn egy-egy művét, valamint Beethoven V. szimfóniáját szólaltatja meg. A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka Verdi Álarcosbál című műve lesz. Budapesten először mutatkozik be a magyarkanizsai Nagy József Regionális Kreatív Műhely, továbbá fellép a Komáromi Jókai Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Hon és külhon fesztiválja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

Évszakok – in memoriam Joseph Haydn, Felix Mendelssohn-Bartholdy, Radnóti Miklós című képzőművészeti tárlatot nyitották meg december 10-én Kolozsváron az Apáczai Galériában. A tárlaton 24 alkotó munkája tekinthető meg, akik határon innen és túlról érkeztek munkáikkal Kolozsvárra. A mostani tárlat része az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete által támogatott kiállítás-sorozatnak. /”Végeláthatatlan útnak vagyunk a letéteményesei”. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Esterházy megkapja a legmagasabb román irodalmi kitüntetést
A legmagasabb román irodalmi kitüntetést, az Ordinul Meritul Cultural in grad de Comandort adományozta Traian Băsescu államfő Esterházy Péter Kossuth-díjas magyar írónak 60. születésnapja alkalmából.
A hivatalos indoklás szerint Európa egyik legnagyobb, nemzetközi szinten is elismert, sok nyelvre lefordított irodalmi munkásságáért, a közép- és kelet-európai térség problémáinak irodalmi szintű feldolgozásáért ítélték oda a kitüntetést.
Esterházynak eddig nyolc könyve jelent meg román nyelven: A szív segédigéi, az Egy nő, a Kis magyar pornográfia, a Harmonia caelestis, a Javított kiadás, a Hrabal könyve, a Hahn-Hahn grófnő pillantása, valamint két dráma – a Rubens és a nemeuklideszi asszonyok és a Harminchárom változat Haydn-koponyára – egy kötetben. (MTI)
Transindex.ro

Román állami kitüntetés Esterházy Péternek
A bukaresti George Enescu Nemzeti Múzeumban veszi át holnap Esterházy Péter író a kulturális érdemrend legmagasabb, parancsnoki fokozatát. A kitüntetést az író nemzetközi szinten elismert munkásságáért és a térség problémáinak irodalmi megjelenítéséért kapta a román államtól. Esterházy Péter román fordításban megjelent művei: A szív segédigéi, Egy nő, Kis magyar pornográfia, Harmonia caelestis, Javított kiadás, Hrabal könyve, Hahn-Hahn grófnő pillantása, Rubens és a nem euklideszi asszonyok és Harminchárom változat Haydn-koponyára.
Erdély.ma

Himnusz
Egy meghatározás szerint a himnusz vallásos jellegű, Istent dicsőítő, hozzá segítségért fohászkodó, imaszerű ének. A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja. Később már nem csak vallásos tartalmakat fejezett ki.
Egy másik definíció pedig így szól: a nemzeti himnuszok olyan hazafias zeneművek, amelyeket egy állam alkotmánya, törvényei hivatalos állami jelképként, nemzeti himnuszként ismernek el, illetve amelyeket egy nemzet vagy nép öntudatának zenei kifejezésére elfogad. A XIX. és XX. század folyamán a nemzetállamok felemelkedésével a legtöbb ország választott magának nemzeti himnuszt.
A diktatúrákban az volt jellemző, hogy a párt himnusza egyben az állam hivatalos himnusza is. Például a Szovjetunió himnusza 1944-ig az Internacionálé, amely a bolsevik párt himnusza is volt egyben.
A Himnusz Kölcsey Ferenc verse, 1823-ban írta. Ez ma Magyarország nemzeti himnusza. Zenéjét Erkel Ferenc szerezte, és 1844-ben a budapesti Nemzeti Színház mutatta be, ám csak 1903-ban lett az ország hivatalos himnusza. Előtte az állami himnusz Joseph Haydn Gott erhalte című műve, tehát az osztrák császári himnusz volt. A magyar nép ezt sosem tekintette sajátjának. Valójában a katolikus magyarság himnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, a református magyarságé pedig a Tebenned bíztunk elejétől fogva zsoltár volt. Egykori történet szerint Rákosi Mátyás sem tudta rávenni Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy „szocialista" himnusz szerzésére. Kodály csak ennyit mondott: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz."
A Székely himnusz szövegét Csanády György írta 1921-ben, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők tulajdonképpen nem himnuszt akartak alkotni a székelyeknek, de az évtizedeken át betiltott dal óriási népszerűségre tett szert Erdélyben, Magyarországon s szerte a világon, ahol magyarok élnek, a rendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar himnusszal meg a Szózattal. Erdélyben egészen Ceauşescu bukásáig tiltott volt, büntették éneklését, de baráti körben, titokban mégis elhangzott az elnyomás elleni tiltakozásként. Elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek és a hozzájuk közel állók is segítették. A himnuszt a 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen fogadták el Székelyföld hivatalos himnuszának.
A tévesen régi székely himnusznak nevezett dal (Ó, én édes jó Istenem...) Bartók Béla Este a székelyeknél című művéből származik. Feltehetőleg 1920 körül írt hozzá szöveget egy ismeretlen költő. Mivel a nem katolikus székelyek himnuszként nem énekelték ezt a Mária-dalt, így vált a székelyek himnuszává a Csanády által szerzett ének.
A Csángó himnusz szövege egy XIX. századi költemény, amelyet Petrás Ince János jegyzett fel. A Ceauşescu-rezsim bukása után megnyílt a lehetőség a csángó öntudat összefogottabb formában való ápolására. Ekkor merült fel a saját himnusz iránti igény. Előkerült a Petrás által lejegyzett mű, amit egy régi csángó keserves dallamával párosítottak, s világra jött emígyen a Csángó himnusz.
Mindezek tükrében tehát valamely ország, nemzet himnusza olyan mű, amelyet utolsó betűig kívülről fújni illik, mégpedig vigyázzállásban, nemzeti imaként, és nem illő sem telefon-csengőhangként használni, sem rádióból dalként lekérni az Akácos út mellett a vasárnapi ebédhez. Jó, hogy egyre közismertebb, népszerűbb minden magyarsághoz kötődő ereklyénk, hisz hetven évig jóformán tabuk voltak mindezek, de adjuk meg nekik az illő tiszteletet.
Pálmai Tamás. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Véget ért az ötödik kántorképző
Péntek este került sor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ötödik kántorképző tanfolyamának résztvevőiből álló kórus hangversenyére a várad-újvárosi református templomban.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ötödik kántorképző tanfolyamán összesen huszonnyolcan vettek részt, akik közel két héten keresztül intenzív egyházzenei oktatásban részesülhettek nyolc oktató irányításával. A képzés istentisztelettel egybekötött, hagyományos záróhangversenyére péntek este került sor a nagyvárad-újvárosi református templomban. Mintegy félszáz érdeklődő – közöttük több lelkipásztor is – tiszteletét tette a záróhangversenyen. Igét hirdetett Ft. Csűry István püspök Pál apostol Efézusbeliekhez írott levele hatodik fejezetének 18. igeszakasza alapján. „Isten a mai napon igéje által azt akarja kérdezni tőlünk, hogy tudunk-e rendet teremteni ebben a kaotikus világban? Isten lelki fegyvereket ad a megoldást kereső embernek, nem támadó, de nem is védekező eszközöket. A mi fegyverünk az imádság és a könyörgés, és addig nincs miért aggódni, ameddig szívünkben ott az igazság” – fogalmazott az igehirdető. A református püspök arra buzdította a jelenlévőket, hogy teljes létükkel szolgálják az Urat és építsék azt a világot, amit Isten nekik adott. Huszonnyolc résztvevő
Az istentisztelet után Orosz Otília Valéria, a kántorképző szervezője szólt az egybegyűltekhez. Az igehirdető szavaihoz kapcsolódóan elmondta: a közel két hét leforgása alatt minden reggel annak a gondolatnak a jegyében kezdték a képzéseket, hogy az éneklés Isten igéjének és dicsőségének a hirdetése. Néhány tényszerű adattal is szolgált a jelenlévőknek. Így megtudhattuk, hogy az öt év alatt közel hatvan kántor vett részt a tanfolyamon. A mostani képzésen huszonnyolcan voltak. Végül köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a tanfolyam megszervezéséhez. A hangverseny keretében Palestrina, J. Haydn, Berkesi, Draskóczy művek csendültek fel Márkus Zoltán karnagy, valamint a képző egyes hallgatóinak vezényletével. Mészáros Tímea. erdon.ro

Nemzeti ünneprontás
Román-magyar diplomáciai viszályt okozott a december 1-jei budapesti rendezvény
Miközben december elsején, a román nemzeti ünnepen a budapesti román nagykövetség nem tarthatja meg rendezvényét a magyar Nemzeti Színházban, a székelyföldi önkormányzatok sorra jelentik be: a magyar nemzeti ünnepet, március 15-ét, saját hatáskörben hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánították.
Vihart kavart a román–magyar diplomáciai kapcsolatokban, hogy Alföldi Róbert, a magyar Nemzeti Színház igazgatója politikai nyomásra visszavonta azt a bérleti megállapodást, amelynek alapján az épületben a budapesti román nagykövetség rendezvényt tartott volna Románia nemzeti ünnepe alkalmából.
A bukaresti külügyminisztérium tegnap „sajnálatosnak” nevezte a kialakult helyzetet. Közleményük szerint a kiváló kétoldalú kapcsolatok tükrében a gesztus „elszigetelt kivételnek” minősül, és a magyar hatóságok támogatását kérik, hogy megfelelő helyszínt találjanak a november 30-i rendezvénynek.
Alföldi Róbert szerda este közölte: visszavonja a teátrum bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Közleményében emlékeztetett: „a Nemzeti Színház vezetőjeként engedélyeztem, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban, és bérbe vegyék a Nagytermet.”
Gesztusát az igazgató azzal indokolta, hogy „a két nemzet viharos történelme után, a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz”. Visszalépését pedig azzal magyarázta, rosszul mérte fel azt, hogy gesztusa félreérthető, és sok magyar ember érzését megsérti. „Az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakult helyzetet” – fogalmazott.
Alföldi Róbert arra utalt, hogy szándékai nyilvánosságra kerülése után a magyarországi jobboldali politikusok és publicisták össztüzébe került. Támadóinak – a Fidesznek, a Kereszténydemokrata Néppártnak és a Jobbiknak – az volt az érve, hogy a magyar nemzet többsége számára Erdély egykori elvesztése máig ható mély traumát jelent, ezért nem engedhető meg, hogy a „magyar nemzeti kultúra egyik szimbolikus terében”, a Nemzeti Színházban rendezzék meg. A Jobbik közleményében egyenesen hazaárulónak nevezte az igazgatót, és provokációnak azt, hogy a budapesti Román Kulturális Intézet a „magyar nemzet teátrumáját” kívánta bérbe venni a román nemzeti ünnep alkalmából.
Brânduşa Armanca: szó sincs provokációról
A budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója lapunk kérdésére elutasította a provokáció vádját. Brânduşa Armanca az ügy hátteréről elmondta: a román nagykövetség minden évben rendezvényt szervez a magyar fővárosban a román nemzeti ünnep alkalmából, s mivel ezek kulturális jellegűek, a szervezésből kiveszi a részét az intézet is.
„Intézetünk évente egy-egy reprezentatív intézményt keres meg azzal a kéréssel, adjon helyet a rendezvényünknek. Így 2005-ben az Uránia Nemzeti Filmszínház, 2006-ban a Művészetek Palotája, 2008-ban a Thália Színház, 2009-ben pedig a Belvárosi Színház fogadott be minket. Idén több intézményvezetőt is megkerestünk, és Alföldi Róbert volt az, aki igent mondott” – magyarázta az ÚMSZ-nek az igazgató.
Mint elmondta, az idei nemzeti ünnepen a Romanian Piano Trio ad elő Budapesten Bartók, Enescu és Haydn műveket. Brânduşa Armanca a kialakult helyzetet nem kívánta kommentálni, mint fogalmazott: ezt a román külügyre bízza.
Alföldi menesztése a tét
Lapunk budapesti forrásokból úgy tudja, az ügy hátterében Alföldi Róbert eltávolításának szándéka áll. A Gyurcsány-kormány idején kinevezett színházigazgatót a Fidesz hatalomra kerülése óta rendszeresen támadják a KDNP és a Jobbik politikusai távozását követelve. A támadások akkor erősödtek fel, amikor a Magyar Hírlap cikket jelentetett meg az Alföldi és a Román Kulturális Intézet közötti egyezségről. „Ez a cikk megrendelésre született. Ürügyként szolgál arra, hogy az igazgatót menesszék” – mondta informátorunk.
A cikk megjelenése után a Jobbik tüntetést helyezett kilátásba, ha a Nemzeti Színházban megtartják a román rendezvényt. Tegnap Szávay István, a Jobbik politikusa arról beszélt: változatlanul Alföldi Róbert menesztését várják a kormánytól. A Jobbik véleménye szerint az igazgató „kuplerájjá züllesztette” a Nemzeti Színházat.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Sárkány alszik velünk
A magyar-román diplomáciai kapcsolatokban igen bizarr helyzetet eredményezett a tény, hogy a budapesti Nemzeti Színház először kiadta épületét a budapesti román nagykövetségnek és a kulturális intézetnek, hogy megemlékezhessenek - egyebekben Bartók-, Enescu- és Haydn-zeneművekkel - a román nemzeti ünnepről.
Majd a kialakuló ,,rossz" hangulatra és a személye elleni támadásokra hivatkozva Alföldi Róbert igazgató egyszerűen visszavonta a megállapodást. Az igazgató azzal indokolta gesztusát, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, s ez a megemlékezés ,,sok magyar ember érzését sérti". Alföldi azzal érvelt, hogy ,,a két nemzet viharos történelme során, a román és magyar nép a kultúra segítségével is közeledhetne egymáshoz". Ezért adta ki először a Nemzeti Színház nagytermét. Amiben az ég kerek világán senki nem találhatna semmi kivetnivalót, ha nem pontosan a román nemzeti ünnepről lenne szó, amit a nagykövetség és a kulturális intézet évek óta Budapesten is megünnepel... Hogy a magyar nemzet érzékenységét ez az ünneplés sértheti, azt az érdekeltek elhárítják. Miért is sértené? - kérdezik. Hasonlatos ez a török hódoltság korához bizonyos tekintetben, csak akkor a törökök nem kényszerítették a magyar nemzetre a mohácsi vész megemlékezésének ünnepét. A visszavonást - ami eléggé bizarr helyzetet eredményezett a különben is állandóan nyughatatlan román-magyar kapcsolatokban - Alföldi a következőképpen indokolta: ,,...az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakuló helyzetet". S azután a személye elleni támadásokról beszélt. A két gesztus - a kiadás és annak visszavonása - azonban nemhogy kioltotta volna, hanem felerősítette az ellentéteket. S azt gondoljuk, ezt pici tapintattal és aszketikus nyugalommal el lehetett volna kerülni, az év bármelyik napján játszhatnak Bartókot vagy Enescut a Nemzeti Színházban, kivéve a nemzeti ünnepen, amikor óhatatlanul is provokációnak hat. Ha valaki ezt nem érti, elérti vagy félreérti, nem tudja, hogy mivel játszik akkor, amikor a szélsőjobb az egész térségben feljövőben. S a román-magyar ,,megbékélést" nem kimondottan jó efféle próbáknak kitenni, mert hamar kiderülhet nagy írónk szerencsés hasonlatát idelopva, hogy sárkány alszik velünk...
Bogdán László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldi körúton Kányádi Sándor
Erdélyben és a Partiumban is számos kulturális rendezvénnyel ünneplik a Magyar Kultúra Napját, január 22-ét, sok helyen napokig tart a programsorozat. Nagyváradon és Székelyudvarhelyen például már hétfőn megkezdődött az ünnepi programok sora. A háromszékiek a Magyar Kultúra Napja alkalmából Kányádi Sándor költővel találkozhatnak, Liszt Ferenc zeneszerzőről hallgathatnak előadást, koncerteken vehetnek részt.
Erdélyben és a Partiumban is számos kulturális rendezvénnyel ünneplik a Magyar Kultúra Napját, január 22-ét, sok helyen napokig tart a programsorozat. Nagyváradon és Székelyudvarhelyen például már hétfőn megkezdődött az ünnepi programok sora. A háromszékiek a Magyar Kultúra Napja alkalmából Kányádi Sándor költővel találkozhatnak, Liszt Ferenc zeneszerzőről hallgathatnak előadást, koncerteken vehetnek részt.
Magyar Köztársaság Sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja, a Bod Péter Megyei Könyvtár és a Kovászna Megyei Művelődési Központ a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb szerzőjével, Kányádi Sándorral szervez közönségtalálkozó körutat.
A népszerű költő szerdán Székelyudvarhelyen, csütörtökön Kovásznán és Kézdivásárhelyen, pénteken Baróton, majd szombaton Sepsiszentgyörgyön találkozik olvasóival. A rendezvényt a Magyar Írószövetség támogatja. Sepsiszentgyörgyön pénteken a színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar koncertezik, a színház kamaratermében pedig a Próba Után Lacikánál Borozunk nevű zenekar mutatja be a Kovács András Ferenc megzenésített verseiből összeállított lírai koncertjét. A sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban vasárnap a 200 éve született Liszt Ferencre emlékeznek.
A zeneszerző Via Crucis című művéről tart előadást Valádi Enikő zenetanár, majd hallható lesz a teljes kompozíció a Snaps Vocal Band és Horváth Zoltán orgonaművész előadásában. A Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében január 22-én a csíkszeredai Nagy István Művészeti Gimnázium aulájában Ruralia hungarica címmel komolyzenei kocertre kerül sor, többek között Bartók Béla-, Dohnányi Ernő-, Hubay Jenő- és Joseph Haydn-művek csendülnek fel. A Szeben megyei Vízaknán pedig vasárnap a Református Gyülekezeti Otthonban Székely panoráma címmel nyílik fotókiállítás a Hargita Megyei Kulturális Központ csíkszentdomokosi fotótáborának anyagából.
A Csíki Játékszín immár másodszor várja ingyenes felolvasó-színházi előadással közönségét. Szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján kortárs magyar drámát olvasott fel a társulat, ezúttal pedig szombaton 18 órai kezdettel a József Attila- és Kossuth-díjas Janikovszky Éva műveiből olvasnak fel a színház művészei, majd Cári Tibor szerzeményeiből kerül sor egy minikoncertre, a zeneszerző és Veress Albert előadásában. Az újabb ingyenes fellépést követően az évad folyamán még egy alkalommal várják díjmentesen a közönséget a színház művészei, a Magyar Költészet Napján.
Kolozsváron a lutheránus egyház és az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) is szervez programokat a kultúra napján. A lutheránus templomban tegnap kiállítást nyitottak meg, szombaton pedig ökumenikus istentiszteletre és operagálára kerül sor a Kolozsvári Magyar Opera művészeinek közreműködésével.
A szombati istentiszteletet követően többek között Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Lukács Tamás országgyűlési képviselő mond beszédet. Az EME szervezésében Szegedy-Maszák Mihály, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára tart előadást Babits Mihály nemzetfölfogása és neoklasszicizmusa címmel szombaton 11 órától a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának székházában, délután négytől pedig a társaság székházában az EME debütdíjának átadására kerül sor. Krónika (Kolozsvár)

Himnuszunk, nemzeti imádságunk
A magyar kultúra napja – 2011
Ünneplő és éneklő közösség!
Annak emlékére ünnepeljük 1989 óta minden esztendőben január 22-én a Magyar Kultúra Napját, hogy Kölcsey Ferencz 1823-ban ezen a napon fejezte be a Hymnus megírását.
A kultúra szó latin eredetű. A négy igei alakot a szótárak így hozzák: coleo-colere-colui-cultum. Jelentése: művelni. Eredetileg a föld megművelésére vonatkozó fogalom volt. Az agrikultúra kifejezés földművelést jelent. Mai értelemben azonban ennél sokkal többet jelent a szó: szellemi javakban való gyarapodást, az emberi szellem pallérozását, lélek-művelést, műveltséget, legfelsőbb szinten pedig (figyelem!) kultuszt, vagyis istentiszteletet, istendicsőítést-istenimádást. Valójában a tárgyak használatától kezdve, az életmód, az önkifejezés különböző módjain át a világlátásig minden a kultúra körébe tartozik. Az 1965-ben véget ért II. vatikáni zsinat Gaudium et spes (öröm és remény) című dokumentumában, e tekintetben így fogalmaz: „...a kultúrának a személy tökéletesedését, a közösség meg az egész emberiség javát kell szolgálnia. Éppen ezért
úgy kell kiművelni a szellemet,
hogy fokozódjék benne a képesség a csodálatra, a lényeglátásra, a szemlélődésre, az önálló ítéletalkotásra, továbbá a vallási, erkölcsi és szociális érzék kifejlesztésére” (59).
Zárójelben egy kis szemléltető adalék: holnap (hétfőn) emlékezünk a katolikus nőszövetség Szentegyház utcai székházában Bajor Andor halálának 20. évfordulójára. Ő mesélte hajdanában nekem, hogy amikor egyik külföldi útja során a szentpétervári Ermitázsban megállt, majd leülve hosszasabban elidőzött Rembrandtnak a tékozló fiú visszatérését ábrázoló világhírű festménye előtt, egyszer csak nagyon elérzékenyült, könnyezni, majd valósággal zokogni kezdett, mert a művészi látvány hatására saját addigi eltékozoltnak vélt élete pergett le filmszerűen pillanatok alatt lelki szeme előtt. Vajon miért történhetett ez meg vele? Azért, és most ismét a II. vatikáni zsinat említett dokumentumából idézek, mert: „Egy műalkotás többet mondhat Istenről, mint sok elvont ismeret, világosabbá teheti az értelem számára az evangéliumi tanítást, és azt úgy képes bemutatni, mint ami hozzátartozik az élethez”(62). A festészeten túl persze gondolnunk kell itt a szobrászatra, az építészetre, a színházművészetre, zenére és nem utolsósorban az irodalomra, illetve az e területeken született kimagasló művészi alkotásokra.
Nem kétséges, hogy összmagyar kultúránknak, amelynek a határai tudvalevőleg nem azonosak Magyarország jelenlegi határaival, az egyik legtöbbre becsült szellemi terméke és felbecsülhetetlen értékű kincse sok más művészi érték mellett, a Kölcsey által írt Hymnus, amelynek
„a nemzet imádságaként”
számontartott szövegére húsz évvel később, Erkel Ferenc komponált zenét. A himnusz hallatán az „átkosban”, ha ritkán megfordulhattunk a budavári Mátyás-templomban, bizony mi is elsírtuk magunkat. A budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött eredeti Kölcsey-kéziraton, amelyet sokan láthattak a napokban, mindössze néhány apró javítás látható, amiből szinte teljes bizonyossággal megállapítható, hogy valóságos zuhatagként ömlött szerzője tollából az ihletett szöveg, az összesen 64 verssor. És itt engedjenek meg ismét egy apróságnak tűnő, de a szöveg-pontosság szempontjából nem mellékes megjegyzést: ragaszkodjunk szigorúan szó és betű szerint a himnusz szövegéhez, s ezért nem a „hozz reá vigesztendőt”, hanem „hozz rá vigesztendőt” mondjunk, írjunk és énekeljünk – mindig. Az eredeti szöveg ugyanis így íródott. Ezt megköveteli mindannyiunktól a művészi-irodalmi alkotás iránti tisztesség és a szöveghűség.
A joggal fennköltnek minősíthető himnusz-szöveg, tartalmát és üzenetét tekintve, minden más
európai himnusztól lényegesen különbözik.
„Más” – ahogy szombaton Markó Béla az evangélikus templomban mondta. Ezen állítás igazolását egy minapi, világhálón érkezett elektronikus levélből veszem, amely ilyen jellegű összehasonlítás céljából a sok himnusz közül hármat sorol fel:
1. A német himnusz. Szövege így kezdődik: Deutschland, Deutschland über alles in der Welt – Németország, Németország a világban mindenek felett! A 2. világháború befejezése után a győztes európai hatalmak tiltakozása következtében ezt így már nem éneklik, hanem a 3. szakaszt, Haydn zenéjére.
2. A széthullott Szovjetunió himnusza. Ez a himnusz a hatalmas birodalomban soha nem létezett emberi szabadságot, s az emberiség levitézlett alakjait, Lenint és Sztálint éltette több évtizeden keresztül, s ezért menthetetlenül gyökeres változtatásra szorult. A mostani orosz himnusz mindössze 11 éves.
3. A Marseillaiseként közismert francia himnusz. Ez, mint köztudott, vérben álló harcról és fegyverbehívásról, tehát csatáról, illetve háborúról szól.
A felsoroltakkal vagy a fel nem sorolt többivel szemben a magyar himnusz senki emberfiát nem magasztal és nem is éltet: sem királyt, sem császárt, sem köztársasági elnököt, és nem is uszít senki ellen, hanem a legbuzgóbban fohászkodik a sorsunkat kezében tartó mindenható és gondviselő Istenhez, áldást kérve tőle – mind jósors, mind balsors idejére.
Közbevetésként hadd mondjam el itt megint, egy 20 évvel ezelőtti anekdotikus élményemet. Amikor nem sokkal az 1989-es romániai változások után durva támadás érte az erdélyi katolikus egyház vezetését a politikai hatalom részéről, a himnusz eléneklése miatt a gyulafehárvári székesegyházban, 1990-ben, az akkori főpásztor, néhai Bálint Lajos érsek, engem küldött le Bukarestbe, a Román Televízió székházába, hogy az akkori hétfői adásban a himnusz szövegét szószerinti román fordításban tolmácsoljam, és vele kapcsolatosan az imént említett tényeket a román nézőknek és hallgatóknak az ország nyilvánossága előtt elmondjam. És mellette persze azt is, hogy a románok részéről teljesen indokolatlanul kifogásolt himnusz-szöveg, az évszázadokon át sokszor szorongatott helyzetbe került, néha már-már a kétségbeesés szélére sodródott magyar népnek a lélek legmélyéről fakadó imádsága, s nem egyéb. Tehát fohász: Isten, áldd meg a magyart! Húsz év távolából egyfajta büszkeséggel emlékezem vissza erre a televíziós szereplésemre, mint felelősségteljes egyházi küldetésre.
Mint köztudott, a mi himnuszunk annyira kiállta a zord idők politikai és ideológiai változásait, más népek himnuszaival szemben, hogy máig sem kellett azon egy jottányit is változtatni. Pedig a kommunista Rákosi Mátyás például, az 50-es évek elején Kodály Zoltánt és Illyés Gyulát is fölkérte egy teljesen új szövegnek és egy teljesen új dallamnak a megírására-megkomponálására, ekképpen érvelvén a maga „igaza” mellett: az már még sem lehet, hogy a „dolgozó nép” himnusza, vagy bármely ünnepség, himnusz címen éppen az Isten nevével kezdődjék. Ám, Kodály és Illyés, nem voltak hajlandók a „megtisztelő” feladat vállalására. Nos, Testvérek, ilyenek voltak (tehát kiváló jellemek!) ők, és a mi többi nagyjaink is – a múltban.
És most, a kifejezetten magyar kultúra idei napja alkalmából, közülük csupán két személyt név szerint is ki kell emelnem, akiknek az emlékére idén mind az anyaországban, mind a határokon kívül – így hát nálunk Erdélyben is – évfordulós megemlékezéseket szerveznek.
Az egyik személyiség a „haza bölcse”, a nem pusztán egyéni érdekeket hajszoló politikus, hanem valóságos államférfi, a 135 éve meghalt Deák Ferenc, a passzív ellenállás politikájának volt a zászlóvivője, az 1867-es kiegyezés eszmei megteremtője. Az erdélyi katolikusok Vasárnap című hetilapjának mai számában egy kortárstörténész erről az időről így ír: „Deák Ferenc és Ferenc József császár műve gyakorlatilag a nemzeti szuverenitást sokkal inkább biztosítá mint 1526 óta bármely törvényünk. Az új eszményt most már nem egyedül a magyar kard garantálta, mint a 48-as törvényeket, amelynek ereje akkor gyöngének bizonyult, hanem a nemzet akarata mellett a dinasztia és a másik állam, Ausztria békés megegyezése”. A vérzivataros 1848–49-es szabadságharc leverése után szinte csak egyedül volt tisztában azzal, hogy nemsokára eljön a nemzetállamok kora, és Magyarországnak emiatt rendkívül ellenséges környezetben kell majd politizálnia.
Különben az alaposan meggondolkoztató bölcs szentencia is, amit sokan ismernek, tőle származik, idézem: „amit hatalom ront meg, ismét feléledhet, de amit a nemzet könnyelműsége önkényt odavet, vagy gyávasága elhanyagol, azt visszaszerezni ritkán lehet”. Mint rendkívül tömör „üzenet”, ma is időszerű és érvényes!
A másik nagy magyar személyiség, akit ugyancsak név szerint említek itt és most meg, a 200 éve született világhírű muzsikus és zeneszerző, Liszt Ferenc. Isten kegyelméből az utóbbi esztendők folyamán szerencsém volt kétszer is megfordulni bayreuthi sírjánál, ahol a mauzóleum falán a német mellett, ez az érzelmeket pozitívan sokkoló magyar felirat olvasható: „Hírhedt zenésze a világnak, bárhová juss, mindig hű rokon”.Bár sokan kétségbevonták és kétségbevonják ma is az ő magyarságát, ízig-vérig magyar volt és annak is vallotta magát! Egyik levelében szó szerint ezt írja: „Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és lélekben magyar maradjak, és ezért, a magyar zenei kultúrát erőteljesen szeretném támogatni”.
E gyönyörű vallomás kapcsán tegyük fel önmagunknak a lelkiismeretet vizsgáztató és mindenkitől választ is váró kérdést: ki a magyar? Illyés Gyulával adom meg a választ:az, aki vállalja! És ő, a zene világhírű Mestere, Liszt Ferenc, vállalta!
Befejezésül és tanulságul is, saját magyarságunkat illetően, fogalmazzunk meg egészen gyakorlati következtetéseket: a vérbeli származás a magyar mivolthoz egymagában nem elég, melléje tettek is kellenek. A puszta szó sem elég, bárhol és bármilyen fennkölten is hangozzék. Ugyanis: nem magyarkodni, hanem ahogy a „legnagyobb magyar”, Széchenyi fogalmaz:
„magyarosodni” kell!
Tehát: minél több nyelv- irodalom- és történelemismeretre szert tenni, a történelem leadta kemény leckékből előítélet mentesen tanulni, népi hagyományainkat és művészi értékeinket, varrottasainkat, táncainkat és dalainkat az itt fellépő kórusokhoz hasonlóan megbecsülni, továbbadni, a mai élet adta lehetőségekkel élni, tervszerűen és szorgosan építkezni! Mert nem elég például folyton-folyvást autonómiáról beszélni, azért legalább a magunk helyén és a magunk eszközeivel tenni is kell.
Sajnos, két évtizeddel a 89-es változások után még mindig azon csodálkozunk és sopánkodunk is sokszor, hogy sem az egyén, sem a közösség nem találja a maga boldogulásának az útját. Ez, higgyék el uraim és hölgyeim, sok egyéb mellett talán azért is van, mert egymásközti kapcsolatainkban elfelejtettük gyakorolni a Jézus által meghirdetett és megkívánt egyenes beszédet. Mit mondott Ő? Beszédetek legyen igen, igen vagy nem, nem, – ami ezen felül van, az az ördögtől van. Nos, mi beszélünk ugyan, néha túlságosan is sokat, de beszédünkben legtöbbször nem azt közöljük partnereinkkel-vitafeleinkkel, amit érzünk vagy amit gondolunk, hanem jól bevált formuláink segítségével, önös érdekeink erőszakos érvényesítése céljából mellébeszélünk, a felelősöket mindig másokban keressük, s ezért a gyógyító önvizsgálatra és a tényleges újjászületésre képtelenek vagyunk.
S mi a végeredmény? A tespedtség, a fojtó közöny, a nagyfokú elbizonytalanodás, a szellemi-lelki bénaság és tanácstalanság egyfelől – hazugság, önzés, demagógia, képmutatás, érzéketlenség másfelől. Egyszer már tudomásul kell vennünk, hogy pusztán a szavak szintjén nem lehet megúszni az életet, a magyar életet sem, meg kell teremtenünk és meg is kell élnünk mind egyénileg, mind közösségileg saját életünket, saját történelmünket. Csak akkor lehetünk lélekben valamelyest elégedettek és nyugodtak, ha a magunk területén megtettük a tőlünk telhetőt. Nos, innen már akkor csak egy lépés a kultúra legfelső foka, a kultusz, az istendicséret és istenimádás, amelynek keretében a „segíts magadon és az Isten is megsegít” népi bölcsesség szem előtt tartásával imára kulcsolhatjuk kezünket, s eget ostromlóan őszintén fohászkodhatunk, mégpedig a himnusz záró szavaival: „Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának. Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának. Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt. Megbűnhödte már e nép a múltat s jövendőt”!
Isten, áldd meg a magyart!
JAKAB GÁBOR
Elhangzotta törökvágási református templomban, 2011. január 23-án. Szabadság (Kolozsvár)

Jubileumi koncertet tartottak
Jubileumi koncert a Partiumi Keresztény Egyetemen
Partiumi Keresztény Egyetem Zeneművészeti Tanszéke fennállásának tizenötödik évfordulóját az egykori és a jelenlegi egyetemi hallgatókból álló kórus jubileumi koncertjével ünnepelte. 
Péntek délután, a tanintézmény dísztermében sorra kerülő örömteli jubileumi koncertet egy rendkívül szomorú haláleset árnyékolta be: Veres László Zsolt véndiák, egyben végzős egyetemi hallgató tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából. „Jövő héten fejezte volna be a zenepedagógia szakot. Aki ismerte azt tudja, hogy milyen sokoldalú személyiség volt, mind emberi, mind szakmai szempontból.” – mondta köszöntőjében dr. Fodor Attila tanszékvezető. A jelenlévők egy perces néma tisztelgéssel adóztak emlékének. Berkesi Sándor Liszt- és Magyar Örökség díjas karnagy a műsorra tűzött kórusműveket mutatta be. Megtudhattuk, hogy a jövő héten záróvizsgázó hallgatók vezénylik az előadott műveket. Változatos stíluskörök dalai csendültek fel. Hallhattunk többek között egy kora barokk művet, pünkösdi korált, Bach-kantátát, román népdalfeldolgozásokat, továbbá Haydn, Liszt, Bartók, Kodály és Lászlóffy műveket is. 
Mészáros Tímea
erdon.ro

Nagyvárad: köztereket neveznek el magyar személyiségekről
Schlauch Lőrinc bíborosról nevezték el a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota kertjét és utcát neveznek el Thurzó Sándor 2009-ben elhunyt váradi muzikológusról – így döntött tegnap a váradi önkormányzat.
Schlauch Lőrinc bíborosról nevezték el a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota kertjét – erről döntött tegnap a városi önkormányzat. Az Aradon – akkor még külön településként létező Újaradon – született és 1902-ben Nagyváradon elhunyt bíboros ajándékozta a városnak azt a telket, amelyen jelenleg Nagyvárad egyik legszebb ligete, a Petőfi park terül el, illetve a sokáig múzeumkertként emlegetett kertet, amely a püspöki palotát, illetve a római katolikus székesegyházat veszi körül. Feljegyezték róla, hogy szívügyének tekintette a parkok és kertek rendben tartását.
A váradiak egyébként a jelenlegi Petőfi parkot ismerik Schaluch-kertként, lévén ez a liget korábbi hivatalos elnevezése. Fodor József, a váradi püspökség vikáriusa azonban azt mondja, mivel a park jelenleg is magyar személyiség nevét őrzi, a püspökség nem kérte a név megváltoztatását, így lett inkább a palotakert a név várományosa. A kert egyébként mostanáig a Kanonok sorhoz tartozott hivatalosan, ám mivel csak két épület áll rajta – a palota és a székesegyház –, nem lesz szükség arra, hogy bármelyik váradi lakos kénytelen legyen megváltoztatnia lakhelye nevét a személyi igazolványában, a névváltoztatás tehát semmilyen bonyodalmat nem okoz.
A vikárius a Krónikának azt is elmesélte, hogy korábban a városvezetőség egy távoli, lakótelepi utcát akart a bíborosról elnevezni, de ezt a püspökség igen méltatlannak tartotta, hiszen Nagyvárad egyik legjelentősebb személyiségéről van szó.
A városi önkormányzat tegnap arról is döntött, hogy utcát neveznek el Thurzó Sándor 2009-ben elhunyt váradi muzikológusról, a Varadinum Vonósnégyes alapítójáról, a város nagyra becsült szülöttéről. A Thurzó utca a Késmárk (Ogorului) utcából indul ki, összekötve azt a Vucskics (Ceyrat, azelőtt Toamnei) utcával. Thurzó Sándor 1920-ban született, 1836 és 1974 között volt a Nagyváradi Állami Filharmónia tagja hegedűművészként. 1956 és 1959 között a váradi bábszínház igazgatója volt. Nevéhez a váradi zenetörténetben végzett kutatások fűződnek, illetve a mai napig évente megrendezett Haydn – Pichl – Ditters von Dittersdorf nemzetközi komolyzenei fesztivál. A művészre nemrég koncerttel emlékeztek Nagyváradon.
(Telekcsere a régi birtokért. Egy telekcserének köszönhetően kerülhetett ismét a nagyváradi római katolikus püspökség birtokába egy olyan telek, amelyet valamilyen okból a restitúció alkalmával nem kapott vissza. Fodor József vikárius a Krónikának elmagyarázta: a Széles (Menumorut) utcai egykori Szent József-kórház mögött található egy olyan telek, amelyet tisztázatlan okokból nem kapott vissza a püspökség az épülettel együtt. Most azonban kénytelen cserébe adni is valamit a városnak: a közelben ugyanis még több teleknek is tulajdonosa a váradi katolikus püspökség, egyebek közt olyanoknak is, amelyeket már rég közterületként használnak. Köztük van az a telek is, amelyen egykor az úgynevezett kántorház állt. Ezt később lebontották, ám a telek az egyházé maradt. Ezt cserélik most el a kórház melletti területért – tudtuk meg. A Szent József-kórházat egyébként a püspökség hamarosan teljesen felújítja – kívülről már szinte teljesen megújult az épület.)
 Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Frigyre lépni a szülőfölddel – Himnusz-emlékmű
Az első kőbe vésett „Himnusz” Emlékművet, V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas képzőművész alkotását Budakeszin avatják fel a tervek szerint 2005 őszén.
„Minden nemzet Himnusza, az összetartozás és a megmaradás vágyát, a jövőbe vetett hitet fejezi ki” – olvashatjuk a hír felvezetését a Nemzeti Világhálón. „Ennek szellemében írta meg Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen gyönyörű költeményét, melyet Erkel Ferenc zenésített meg 1844-ben. Nincs magyar ember, aki a Himnusz hallatán vagy éneklése közben ne érzékenyülne el – ha csak egy kicsit is – hisz a mű olyan korban született, amikor a magyar nemzet fennmaradása is kétséges volt, és az azóta eltelt idő is küzdelmekkel teli. DE ÉL NEMZETÜNK és csak egy szebb jövőbe vetett hit lehet az, ami fennmaradásunkat az „idők végezetéig" biztosítja. Egy költeményből, dalból szobrot-emlékművet alkotni igen gyönyörű gondolat, hisz így tehető láthatóvá az, ami eddig csak tudatunkban élt.”
Az ötlet igen nagy eszmei támogatásra talált, így lett az emlékmű fővédnöke Jókai Anna Kossuth-díjas író és a gyakorlati megvalósítás szervezője a „PSZÜART, a Lélek Művészete Alapítvány", amely a gazdasági, adminisztratív teendőket vállalta fel.
Budakeszi város vezetése és lakossága nagy megtiszteltetésnek érzi, és örömmel fogadja a „Himnusz” Emlékmű felajánlását a város számára. Budakeszi Erkel Ferenc kultusza közismert, zenei élete számottevő, Budapesthez való közelsége, festői környezete is indokolja a választást. Művelődési Központja is az Erkel Ferenc nevét viseli.
„Az alkotás a központi Isten alak és az azt körülvevő kör alakú kisugárzásba beleírt vers szövegen kívül, mindkét oldalon a három-három kapuba elhelyezett harangokkal a tizenkilenc megyét és Budapestet is „megszólaltatja" – olvashatjuk továbbá.
Mi, határon túli magyarok, akik a múlt századi két, számunkra tragikus „békecsinálás” révén az Ó-hazától elszakíttattunk a Himnuszt Nemzeti Imánkként tiszteljük, templomainkban zsoltárként, egyházi imaként, fohászként énekeljük, számunkra a Himnusz közösségi ünnepeinken a nemzet lelkének megszólaltatója, a magyarság szellemi egységének kifejezője. Énekeltük vagy magunkban dúdoltuk akkor is, amikor ezért megtorlás vagy akár börtönbüntetés várt ránk.
Ezt Budakeszi város vezetése és lakossága mélyen átérzi és tiszteli. Ennek bizonyságául említsük meg, hogy a város vezetése és lakossága a Szent István-i örökség továbbvivőjeként Trianon után is jelentős számú határon kívüli magyart fogadott be, vagy más nemzetiségű volt lakóját fogadta vissza, és várja mindig az odaérkezőket szíves vendéglátással. Mi több, a városvezetés határon kívüli kapcsolatteremtő készsége révén a Kárpát-medence magyarok lakta régiók peremvidékét is elérte, és bennünket, Székelyföld délkeleti csücskében élő háromszékieket Budakeszi város önkormányzati küldöttsége, a civil szervezetek képviselői és tagjai rendszeresen felkeresnek, ekképpen vélük együtt cselekvő részesei lehetünk annak az erőfeszítésnek, amelyet a Kárpát-medencében élő magyarság szellemi egységének megteremtéséért együttesen kell megvívnunk.
Bizonyságul és a téma napi frissesége okán is hadd idézzem kedves budakeszi barátainknak a sepsisznetgyörgyi Vox Humana kórus vendégszereplésével kapcsolatos hozzánk címzett levelét:
„Igen nagy élményben volt tegnap részünk a Vox Humana kórus és Szilágyi Zsolt jóvoltából. Gyönyörű hangversenyt adtak a budakeszi templomban, amelynek szerintem nagyon jó az akusztikája. Kicsit hideg volt, de ez semmit nem vont le a forró hangulatból. Először a Stella kórus énekelt, utána következett a Vox Humana. Kezdésnek Zsolt énekelt – épp a névnapján -, Erkel: Bánk bán, Hazám, hazám.
Szinte beleremegtek a templom falai, azonnal felcsattant utána a vastaps. Utána pedig következtek a szebbnél-szebb kórus darabok. Nekem személy szerint a Haydn mise részlet tetszett a legjobban és rögtön utána a záró Puolenc darab.
Az egyetemi Bartók kórusban 5 évig énekeltem, részt vettem jó néhány rangos kórus fesztiválon
(Montreaux, Spittal), ahol nagydíjasok voltunk, egy kicsit tehát meg tudom ítélni egy-egy kórusról, hogy milyen.
A sepsiszentgyörgyi Vox Humana nagyszerű!!! Tátva maradt a szám, hogy milyen jók! (...) Gyors hírben most ennyit, üdvözlettel: Márta, Maxi, Klári” A világ magyarsága együvé tartozásának legbeszédesebb szimbóluma már is Budakeszin valósult meg: itt található a Határon Túli Magyarok Emléktemploma, amelyben, ugyancsak jelképi értékkel Szilágyi Zsolt karmester és több kontinensen elismert énekművész Erkel Ferenc Bánk bán áriáját énekelte. Tisztelettel kérjük V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas művésznőt, Jókai Anna Kossuth-díjas írónőt, az emlékműállítás fővédnökét, a Budakeszi városvezetést, a kivitelezőket és mindenki mást, akinek a „Himnusz” Emlékmű szívügye, hogy „a tizenkilenc megyét megszólaltatja” szöveges üzenet helyett „a Kárpát-medence minden magyarok lakta térségét megszólaltatja”, vagy „a történelmi Magyarország minden táját megszólaltatja” üzenet tolmácsolására alkalmas meghatározás mellett döntsenek. A művésznő álmai szerint a Budakesziben állítandó emlékművön minden nemzeti ünnepen a Himnusz hangja csendülne fel, harangjáték formájában. Így válhatna ez a műalkotás egy nemzeti zarándokhellyé.
Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője Szatmárcsekén, a Partiumban született, szülőfaluja ma is nemzeti kegyhely. Erkel Ferenc, ragyogó művészi karrierjének jelentős „indítóhelyei” Pozsony, ahol zongorajátékát tökéletesítette, és kincses Kolozsvár, ahol hat évig tartózkodott, tanított és zenekarvezetőként a hangszerelés titkaiban elmélyedt.
„A Himnusz nemzeti imádságunk, híd, lélektől lélekig” – vallja az emlékmű alkotója, és hittel hiszik a kivitelezés támogatói is.
Kérjük, tekintsenek bennünket, határon túli magyarokat is az össz-nemzeti összefogással épülő emlékmű támogatóinak, hogy a Magyar Rádió jóvoltából a Hunyadi János nándorfehérvári csatájára emlékeztető déli harangszavával együtt a budakeszi „Himnusz” Emlékmű ünnepi harangkoncertjéből a mi hangunk is hallassék. 2005. április 22.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből
Erdély.ma

Konzulátusi támogatás az Életfának
Példát mutattak segítőkészségből és emberségből a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusának munkatársai december 3-án: adventi állófogadást szerveztek az Életfa Családsegítő Egyesület fennállásának 7. évfordulója alkalmából. A rendezvényre civil szervezetek képviselői, üzletemberek, közéleti személyiségek kaptak meghívót, mintegy alkalmat kínálva számukra, hogy megismerjék az évek óta a kolozsvári és környékbeli magyar családokért tevékenykedő egyesület munkáját. A fogadáson felszolgált finomságokat támogatásuk jeléül maguk a konzulátusi alkalmazottak és munkatársak készítették el, akik gondoskodtak a szemet is gyönyörködtető tálalásról is, és nagy-nagy szeretettel és baráti mosollyal kínálták a meghívottakat.
A Báthory István Elméleti Líceum hangulatos könyvtárterme kitűnő helyszínt szolgáltatott a rendezvénynek, amelynek első mozzanataként a házigazda Magdó János főkonzul, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke, Deme Ilona és a fővédnöki tisztséget magára vállaló Lévai Szeréna konzulné fogadta a vendégeket, majd Kerekes Edit, lapunk főszerkesztő-helyettese műsorvezetői minőségében kérte szólásra a házigazdákat. A főkonzul kiemelte: akik eljöttek, azok számára minden bizonnyal fontos, hogy szolidaritást vállaljanak egy jó üggyel. Ugyanerre hívta fel a figyelmet a konzul asszony, aki elmondta: csak rövid ideje került kapcsolatba az egyesülettel, de meggyőződött arról, hogy az állandó programok, tevékenységek, a folyamatos segítség és tanácsadás a magyar családok lelki és anyagi jólétét szolgálják. Deme Ilona elnök összefoglalójában ismertette az elmúlt hét év eredményeit, kiemelve, hogy az egyesület mintegy 6 ezer magyar család életében van jelen. – A következő hét évben olyan problémákra szeretnénk megoldást találni, amelyek túlnőnek az egyes családok problémáin, és az egész erdélyi magyar társadalmat érintik. Ilyen például a gyes-törvény, a nem létező magyar bölcsődék problémája, a tanügyi törvény, és egy ilyen méretű problémát kíván orvosolni az alakulóban lévő nevelési tanácsadóközpontunk is – foglalta össze az egyesület terveit az elnök.
Magdó János főkonzul és Lévai Szeréna konzulné mindenkit arra buzdított: vegyenek példát a konzulátus önzetlen munkatársairól, és ki-ki lehetőségeihez mérten támogassa céljai – a magyarság fennmaradása – elérésében az Életfa Családsegítő Egyesületet. Az elhangzottakat egy kis művészi műsor is elmélyítette: Müller Márta Haydn F-dúr szonátájának első tételét adta elő zongorán, a Koros Fekete Fanni, Bardocz Boglár, Bardocz Botond és Pattantyús Ábrahám Balázs alkotta vonósnégyes pedig Purcell g-moll Chaconne-jával örvendeztette meg a vendégeket.
S. B. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

Szőts Dániel 88 éves
Sepsiszentgyörgy mindnyájunk által tisztelt és szeretett, Pro Urbe- és Pro Comitatu Covasnae-díjas, örökifjú Dani bácsija családja, barátai, világháborús bajtársai és a vitézi rend tagjainak jelenlétében az árkosi Szentkereszty-kastély nagytermében ünnepelte születésnapját.
Kopacz Attila az Árkosi Művelődési Központ igazgatói és az ARTprinter Könyvkiadó tulajdonosi minőségében köszöntötte az ünneplőket, mutatta be a szakértelemmel gondozott, igényes kivitelezésű, Múltam emlékei című, több mint háromszáz oldalas kötetet, melyben Dani bátyánk felmenőire is emlékezve, pályafutásának egyes szakaszait – gyermekkorát, a Székely Mikó Kollégiumban töltött diákéveit, a halállal is szembenéző katonaéletét, egyetemi tanulmányait, orvostudományi és közegészségügyi működését, egyházi szolgálatát – fényképekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrálva eleveníti fel, ugyanakkor helyet ad szeretett családja bemutatásának, a szülőföld hírnevének, nemzeti kultúránk öregbítéséért, védelméért kifejtett tevékenységének, több közéleti írásának. „Dr. Szőts Dániel nagy múltú, és kötelezettségét dicsőséggel és becsülettel viselő család sarjaként, katonák, ügyvédek, orvosok, tisztviselők sora után maga is remeket alkotott életével” – olvashatjuk György Attila sommázását a könyv előszavában. Dani bátyánk a köszöntésére megjelentek mindegyikét dedikált kötettel ajándékozta meg, és a kastély szellemének igézetében derűs nosztalgiával emlékezett arra, hogy hetven évvel ezelőtt mint karpaszományos tizedes rövid ideig itt is teljesített katonai szolgálatot. A meglepetés erejével hatott a Kopacz Attila által szervezett ünnepi kamarakoncert, melyen Robert Ciufu, a ploieşti-i Carmen Sylva Zeneiskola végzős diákja Joseph Haydn és Liszt Ferenc zongorára írt néhány művét, köztük a 2. Magyar Rapszódiát adta elő. A találkozót néhány pohár bor melletti baráti beszélgetés zárta. Kívánjuk, hogy mindnyájunk javára adjon Isten Dani bátyánknak még számos esztendőt egészségben eltölteni.
József Álmos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Behálózta előadásával a hallgatóságot
Barabási az NSA-ról: „Mi úgy sejtjük, elég naivan csinálják”
A csilláron is lógtak volna szerda este a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Auditorium Maximum zsúfolásig telt termében Barabási Albert-László világhírű hálózatkutató előadását megtekinteni óhajtók – ha lenne a teremnek csillára. Az erdélyi születésű Barabási Behálózva – a hálózatok tudománya címmel tartotta meg előadását a Kolozsvári Akadémiai Bizottság által szervezett Értékek Akadémiája sorozat keretén belül.
A Concordia Vonósnégyes Haydn muzsikájával hangolta rá a többnyire egyetemistákból és kolozsvári értelmiségiekből álló hallgatóságot az érdekfeszítő előadásra. A Northeastern Egyetem, a Harvard és a CEU professzorát, Barabási Albert-Lászlót Néda Zoltán, a BBTE fizikaprofesszora konferálta fel. A többnyire Amerikában élő professzor otthonosan lépett az emelvényre és könnyed mozdulattal a zakóját a földre vetve, lazaságával oldotta témájának súlyosságát: a komplex rendszerek hálózatokon keresztüli megértésének tudományára irányította a hallgatóság figyelmét. Barabási nevéhez köti a tudományos világ a hálózatok új tudományának megszületését. Az egyik legidézettebb cikkévé az 1999-ben a Nature-ben publikált tanulmánya vált, amit a skálafüggetlen hálózatokról szóló diskurzus alapkövének tekintenek. Munkássága néhány év alatt megváltoztatta a tudományos világ paradigmáit, a fizikától az orvostudományig, a társadalomtudományoktól a sejtbiológiáig arra jutottak a szakemberek, hogy a komplex rendszerek többsége leírható hálózatként. A hálózatok legfontosabb jellemzője, hogy olyan csomópontokból állanak, amelyek bizonyos szabályok szerint kapcsolódnak egymáshoz. Barabási az előadás során többnyire Behálózva című tudománynépszerűsítő bestsellerének alapgondolatait foglalta össze.
Bár korábban úgy gondolták – Erdős Pál és Rényi Alfréd matematikusok munkásságának köszönhetően –, hogy a hálózatokon belül a kapcsolatok véletlenszerűen jönnek létre, Barabási és munkatársai számtalan példán keresztül bebizonyították, hogy valójában a komplex hálózatok nem „demokratikusak”, hanem létezik bennük néhány olyan csomópont, amelyik nagyon sok kapcsolattal rendelkezik, így bizonyos szinten ezek tartják össze a hálózatot. Ilyen csomópontok például a weboldalak között a Facebook vagy a Google, vagy az emberek között a sztárok.
Barabási szemléletes videókkal és frappáns példákon keresztül mutatta be a hálózatok legfőbb tulajdonságait, majd áttért azok kontrollálhatóságára. A fogalom elmondása szerint problémát jelenthet, ugyanis sokakban elsőre a társadalmi kontrollálhatóság gondolata merül fel. Egy egyszerű példával szemléltette a hálózatok kontrollálhatóságának lényegét: egy autó több ezer alkatrészből áll, amelyek meghatározott rend szerint kapcsolódnak egymáshoz, azonban a sofőrnek csupán néhány alkatrészt – kormányt, gázpedált, féket, kuplungot – kell irányítania ahhoz, hogy az autó kezelhetővé váljon.
Az előadást követően egy kérdés arra vonatkozott, hogy a hadiipar és a kémszolgálatok miként hasznosítják a hálózatkutatás eredményeit. Barabási válaszában elmondta, hogy az eredményeik egyik legnagyobb felhasználója az NSA (National Security Agency – Nemzetbiztonsági Hivatal, USA), azonban hozzátette, hogy úgy sejtik, ezt elég naivan teszik. Hangsúlyozta, hogy nem áll szándékukban segíteni nekik.
Három évvel korábban, első kolozsvári előadásán az emberi viselkedés kiszámíthatóságával kapcsolatos kutatási eredményeket mutatta be, azonban az ilyen kutatásaikat a nyáron felszámolták: addig nem foglalkoznak ezzel a témával, amíg nincs erről társadalmi, tudományos párbeszéd.
Szabadság (Kolozsvár)

Könyvbemutató és koncert Szovátán
A Bernády Közművelődési Egylet, Szováta város önkormányzata és a szovátai unitárius egyházközség szervezésében március 14-én 18 órától könyvbemutatóra és komolyzenei koncertre kerül sor a szovátai unitárius templomban. A szovátai származású Puskás Bálint Zoltán alkotmánybíró, volt háromszéki RMDSZ-es szenátor …nem ilyen lovat akartam című könyvét Bede Ferenc mutatja be, a szerzőt volt osztályfőnöke, Fekete Árpád nyugalmazott tanár méltatja. A rendezvényen a marosvásárhelyi Tiberius vonósnégyes Haydn-, Beethoven-, Mozart-műveket játszik.
Népújság (Marosvásárhely),

Végre, Arcadia!
Jóleső érzés töltött el, amikor a hatodik Kolozsvári Magyar Napok programfüzetéből tudomást szereztem az Arcadia vonósnégyes – Ana Török (I. hegedű), Răsvan Dumitru (II. hegedű), Traian Boală (brácsa) és Török Zsolt (cselló) – fellépéséről. Az együttes közel tízéves, töretlen ívű sikertörténetét figyelembe véve épp ideje volt, hogy ez a kamaraegyüttes a magyar napokon is fellépjen.
A telt házas eseményen a vonósnégyes repertoárja némiképp igazodott ahhoz, hogy ezen a koncerten nem csak vájt fülű zenetudoroknak és a komolyzene megszállottjainak játszanak, hanem olyanoknak is, akik számára a klasszikus és ezen belül a kamarazene az újdonság erejével hat. J. Haydn B-dúr vonósnégyese op. 1. Nr. 1. és F. Mendelssohn-Bartholdy f-moll kvartettje op. 80 ugyanis elsősorban dallamosságával fogja meg a hallgatóság figyelmét. A koncert utolsó műsorszáma, Bartók Béla: Román népi táncok című műve (Dan Variu átiratában) mostanra a közérthető és bárki által „fogyasztható” művek közé sorolandó.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Szépségben felfedezni fel Istent
Csűry István püspök hirdetet igét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kántorképző Tanfolyamának tízéves jubileumán. Kántorszenteléssel folytatódott az ünnepi istentisztelet.
Fontos, hogy azok, akik Isten szolgálatában állnak, hogyan érzik a feladatot, amelyet Isten rájuk bízott, mondta Csűry István a 46. Zsoltár 5-8 igeverseiből kiindulva.
Isten akarata
Ősidőktől fogva Isten hatalmas dolgokat fed fel, rendet teremt a káoszban, s bár egyesek azon a véleményen vannak, hogy mindez egy „édeni álom” – valójában tudjuk, hogy Isten az édent ajánlotta fel az embernek, s az, hogy ki kellett onnan mennie, az az ember cselekedetén múlott.
Az egyházkerület történetében második alkalommal zajlott kántorszentelés, ezúttal két évfolyam hat végzősét szentelték fel. Mind a hatan megfogadták, hogy minden erejükből segíteni és támogatni fogják egyházuk elöljáróit, református vallásukat nem hagyják el – majd a püspök mindenkor bátor és erős szolgálatot kívánt nekik.
Az ünnepség során a Nagyváradi Kántorképző Tanfolyam kórusa, a Partiumi Keresztény Egyetem kórusa, valamint a Nagyváradi Kántorkórus lépett fel. Többek között Draskóczi, Haydn, Szokolay Sándor, Mendehlson művek hangzottak el, vezényelt Berkesi Sándor Liszt-díjas kántor, Márkus Zoltán újonnan felszentelt kántor, Orosz Otília Valéria kántor, karnagy és Brugós Anikó karnagy.
Neumann Andrea
erdon.ro

Bolhacirkusz és szabadság (Beszélgetés Csíky Boldizsár zeneszerzővel)
„Szeretem ahogy lát, ahogy hall, ahogy beszél, ahogy láttat, ahogy hallgattat, ahogy beszéltet” – fogalmazott Kincses Margit zongoraművész Csíky Boldizsár 75. születésnapi köszöntőjében. A kortárs magyar zeneszerzés egyik legelismertebb személyiségével többek között arra kerestük a választ: mi viszi fel az embert a hegy tetejére?
– Szokott fütyörészni, dúdolgatni, ha magában van?
– Nem nagyon, viszont – és ezzel valószínűleg így van a zeneszerzők többsége – majdnem mindig hallok magamban valami zenét. Most, miközben beszélgetünk, éppen a Mozart hegedűre és brácsára írt Simfonia Concertantéjának második tételét. Ha egy képzett muzsikus ránéz egy kottára, azonnal felcsendül benne a zene. Szinte főbe kólintott, amikor egyszer a könyvtárban kezembe adták a Haydn Búcsúszimfóniájának kéziratát, és azt láttam, hogy a mester két vízszintesen elhelyezett kottapapíroldalon szinte fel sem vette a tollát például a brácsaszólam leírása közben. Ami azt jelenti, hogy közben hallotta a többi szólamot. Ez nekem magas, szinte demoralizáló volt. A belső hallás talán részben magyarázza, hogy nem dúdolok vagy fütyörészek, hiszen az a bennem szóló zenével együtt valami zavaros, elviselhetetlen polifóniát gerjesztene. Hacsak nem a saját ötleteimet próbálgatom…
– Milyen partitúra szólal meg önben legkönnyebben?
– Ez jelentős mértékben technikai probléma. Nem vagyok annyira virtuóz kottaolvasó, hogy mondjuk egy óriási zenekart felvonultató Richard Strauss-partitúrát azonnal halljak: azzal kínlódom, baktatok vele. Egy Mozart-szimfóniával vagy Bach-művel könnyebben boldogulok. Ismerek azonban kollégákat, akik harmincsoros partitúrákat olvasnak minden gond nélkül. Éveken át rendeztek például Budapesten egy igen rangos karmesterversenyt, én is zsűriztem ott. A remek ifjú karmesterek között szinte lehetetlen volt különbséget tenni, ezért aztán a legvégén már direkt hibákat írtunk a partitúrába, mondjuk olyan jellegűeket, hogy egy melódiarészletet nem az oboa játszott, hanem a fuvola, és lestük, észreveszik-e? Beismerem, gonosz dolgok voltak ezek, de egy osztrák karmester például mind a tizenkét hibát kiszúrta. A gyakorló karmesterek többnyire jobbak ezekben a dolgokban, mint a zeneszerzők, akik munka közben legfeljebb zongorakontrollt használhatnak.
– A könnyebben megszülető művei egyben a kedvencei is? Évtizedek múltán is éppúgy vállalja az alkotásait, vagy folyamatosan csiszolgatná őket?
– Minden a megszólalás, a visszaigazolás pillanatában dől el. Az ember ideális hangzatokat és hangszerszíneket hall, vet papírra, ám a felcsendülés pillanatában kiderülhet róla: bizony nem szól a legjobban. Ez alól csak a legnagyobbak kivételek, mi, az „alsóbb regiszter” sokszor kínlódunk vele. A műfaji besoroláson túl műveimet stiláris szempontból is elég pontosan lehet csoportosítani. Van egy határozottan népzenei ihletésű csoport, ahová nem csak vokális művek tartoznak – ami pedig logikus volna a magyar nyelv vonzó sajátosságaiból fakadóan. Egy másik csoport annak a huszadik századi, tizenkét fokú szeriális iskolának hatására született, amit az új bécsi iskola képviselői hagytak ránk, de bennem korántsem a rájuk jellemző doktriner formában él. Ezek a műveim sokkal érzelmesebbek és szűkszavúbbak, mint amit ez a zeneszerzési technika feltételezne, mivel mindig féltem tőle, hogy az előadó vagy a közönség egyszer csak arra gondol: ejnye, miért nincs már vége? Aztán vannak olyan műveim, amelyeket egyszerűbb hangvételben írtam, ezek többnyire egyházzenei darabok, kisebb kórusoknak szánva, ahol a technikai szint már-már meghatározza a stílust, hiszen miközben nem lehet túllépni egy bizonyos szintet, nem szabad leereszkedni a tömegdalok nívójára sem. És van a legutóbb születettek kategóriája. Több mint tizenöt éve – amikor a Magyar Rádió kórusa elénekelte egy Balassi-versre írt művemet – éreztem először, hogy na, ez olyan egyéni hang, ami csak én vagyok.
– Inspirálja vagy inkább bénítja az alkotásban, ha felkérésre, határidőre kell zenét írnia?
– A zenei lapzárta is olyan, hogy akkorra valamit meg kell csinálni. Miközben a végterméken nem szabad látszania, hogy bizonyos kényszerítő körülmények között született. A hasonló helyzetek, a fokozott összpontosítás más forrásokat is mozgósít, mint amihez az ember szokványos helyzetekben nyúl. Különleges politikai, társadalmi, családi, érzelmi viszonyok is inspirálóan képesek hatni. Írtam például ’89-ben dühömben, csak azért is egy divertimentót, ami, ugyebár, szórakoztató, könnyed műfaj. Akkoriban óriási nyomás alatt voltam, borotvaélen táncolt a további karrierem, a feszültség ezt hozta ki belőlem. Egy öreg, sokat tapasztalt református lelkész barátom mondta, amikor megszűnt a kommunista világ, hogy most arra kíváncsi, mi következik: bolhacirkusz vagy alkotói szabadság? A bolhaidomítás ugyanis úgy zajlik, hogy az üvegkalitkát egy üveglappal lefedik, hogy a bolhák ne tudjanak kiugrálni belőle. Aztán egy idő után már le is vehetik a lapot, mivel a bolhák időközben megszokják, hogy csak bizonyos magasságig ugorhatnak, másképp beverik a fejüket. És valóban, sok alkotó esetében a rendszerváltozás után a szimbolikus üveglap levétele hihetetlen bénaságokat okozott. – Van kedvenc „megrendelője”? A Maros Népi Együttesnek például sokáig rendszeres szerzője volt.
– Nem az egyetlen, de mindenképpen említenem kell a budapesti Angelica kórust, amelynek a karmestere azt mondta, írhatok nekik, amit akarok. Ettől egy szerző természetesen vérszemet kap, de valóban írhattam bármit, s az Angelica nemegyszer szebben adta elő, mint amilyennek eredetileg képzeltem. Azóta is nagy kedvvel és késztetéssel írok nekik. A visszaigazolás ténye természetesen lehet inspiráló, de hervasztó is. Néha viszont a megrendelőtől függetlenül úgy mélyedtem el a zenei anyagban, hogy gyakorlatilag megszűnt az alkotás megrendelésjellege.
– Általában érdekli az embereket egy-egy mű keletkezéstörténete. Csíky Boldizsár művei – például A Hegy, a Gulág vagy a csellóra írt mise – rendelkezik valami hasonlóval?
– Picit elcsúsztatottnak tartom azt a képet, amely úgy próbálja vonzóvá tenni egy művész pályáját vagy műveit, hogy az életrajzában nagy, a műveket előidéző megrázkódtatásokat keres.
Természetesen van ilyen – gondoljunk csak Verdi Requiemjére –, de nem ez a jellemző. Ha a fentiekre kérdezett, ezeknek éppen van ilyen hátterük. Apám a marosvásárhelyi vártemplom papja volt, ’53-ban halt meg, valószínűleg a stressz következtében, hiszen egy ideig úgy éltünk, hogy sose tudhattuk, hol és mikor áll meg az a bizonyos fekete autó. Ez a hangulat, fenyegetettség végigkísérte az életemet, de nem gondoltam rá, hogy ebből valaha is zenemű születik. Néhány évvel ezelőtt viszont találkoztam egy idős emberrel, aki elkezdte mesélni, hogy a Szovjetunióban az Usszuri folyó mentén lévő uránbányában dolgozott, meg hogy miként sikerült életben maradnia, aztán 11 ezer kilométeren át hazajutnia. Elkezdtem győzködni őt, írja le az emlékeit, de ez csak úgy sikerült, hogy „ráuszítottam” egy újságíró ismerősömet, Máthé Évát. Az ily módon megszületett könyv nyomán sűrűsödött bennem ez a történet zenei élménnyé, született meg a Gulág.
– Milyen hangszeren szólalt meg először ez a dráma?
– Természetesen nagyzenekaron. Írás közben jöttem rá, hogy fel kell oldanom a történetet, nem szabad abban a rettenetes sötét hangulatban hagynom a közönséget, és egy férfikórusra írt egyszerűbb dallammal, egy férfikaron megszólaló De profundisszal zártam, amely – lévén egy Dávid-zsoltár – mondhatni szakralizálta a darabot. A Hegy eredeténél viszont egészen közvetlen élmény áll: egy öreg vadőr hurcolt fel a Kelemen-havasok tetejére. Előzetesen meghallotta, hogy kétségbe vonom, képes-e egyáltalán hatvanévesen felmenni a hegyre. Mit mondjak, úgy meghordozott, hogy alig tudtam felcipelni magamat. A csúcsról szétnézve kezdtem el gondolkodni: mi viszi fel az embert a hegy tetejére? Miért ült bele Kolumbusz azokba a rozoga hajókba? Miért nyúlt bele Fermi a láncreakcióba? A magyarázat: a megismerés kényszere. Ez áll a darab természetleíró, deskriptív álcája mögött. A Hegy tételeinek címei – Körvonalak ködben, Mélységiszony, A csúcs vonzása, Nosztalgia – ezt próbálják érzékeltetni.
– És a csellóra írt mise?
– A Misa Instrumentalisnak nincs különösebb története. Korábban senki sem írt szólócsellóra misét. Engem a liturgikus szöveg hullámverése ragadott meg. A Credóhoz vagy a Dies iraehez, vagy akármelyik miserészhez óriási zenei háttér tapad a nagyszerű művek jóvoltából. Az irodalmat ismerő szerzőre nagy hatást gyakorol a szavak előélete. E gordonkadarab a liturgikus szöveg prozódiáját követi, a hangszer ez alapján szövi a gondolatot. Nagyon nehéz csellóra jó polifóniát írni, bár nagyon igyekeztem, nekem csak egy fugatóra futotta.
– A hatvanas években avantgárd zeneszerzőnek titulálták, mostanában meg konzervatív avantgárdnak. Segítene értelmezni ezt a folyamatot?
– Selmeczi Györgyöt, a kolozsvári operához Budapestről gyakran hazajáró karnagyot, kiváló zeneszerző barátomat idézném, aki nagyon érzékeny a stiláris dolgokra, műveli is az óriási repertoárt a kuplétól a legnehezebb zenekari művekig. Szerinte a hatvanas évek végére kialakult bennem egy Bartókból, dodekafóniából, népzenei háttérből összeállt összegző reflex. Megvolt ez itt nekünk Kelet-Közép-Európában, ebből kiindulva jött egy nagy elrugaszkodás, amely aztán mindenféle kísérletezések és kanyarok után gyakorlatilag ugyanoda tért vissza. Én nem tettem meg ezeket a kanyarokat, jártam a magam útját, s egyszer csak újra találkoztunk a nagyon radikálisokkal is, akik időközben valahol kitombolták magukat. Részemről nem volt ez tudatos, legerőteljesebben talán a gyakorlati zenével való folytonos kapcsolatom alakította így. A zeneakadémia elvégzése után ugyanis a marosvásárhelyi filharmónia művészeti titkárává neveztek ki. Bár ez a munkakör a bőgőhúrok beszerzését vagy a zenészek szállásgondjainak rendezését is jelentette, de állandó kapcsolatot is egy zenekarral. Élőben tapasztalhattam meg, mi az a stiláris határ, amit egy jó zenekar képes elviselni, közben pedig a hangszerek képességeit és korlátait is megismerhettem, és ennek zeneszerzőként ugyancsak nagy hasznát vettem.
Csíky Boldizsár
Zeneszerző, tanár, muzikológus, 1937. október 3-án született Marosvásárhelyen. A Bolyai Gimnázium, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia végzettje. 1961 és 1990 között a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia művészeti titkára, majd 1997-ig igazgatója. Fontosabb művei: Concertatio nagyzenekarra, Erdélyi Rapszódia szimfonikus zenekarra, Gulag – symphonic memorial, Divertimento fúvósoktettre, Prelúdium, Fúga és Posztlúdium szimfonikus zenekarra, La quiete di Piazza Dante, szimfonikus kép, Missa Instrumentalis gordonkára, Passacaglia egy Bolyai-képletre, szólóhegedűre, Szillogizmus zongorára, Barcsai-kantáta kórusra és zenekarra, A Hegy – nagyzenekarra. Kitüntetések: a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Bartók–Pásztory-díja (1986), A Román Akadémia George Enescu-díja (1980), a Magyar Kulturális Kormányzat Erkel Ferenc-díja (2002), a Magyar Berzsenyi Társaság Berzsenyi Dániel-díja (1999), Marosvásárhely díszpolgára (2003), a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013), a KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) életműdíja (2015). Közéleti tevékenység: a Kemény Zsigmond Társaság elnöke, a Pro Európa Liga társelnöke, a dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a Teleki Téka kuratóriumának tagja, marosvásárhelyi önkormányzati képviselő (1990–1998). Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A dal ünnepe Uzonban
Felemelő érzés volt részt venni szombaton az Uzonban tartott I. Református Kórustalálkozón. Jó ötletnek bizonyult itt, az Alvégen is kórustalálkozót szervezni, a rendezvényt az Uzoni Református Dalárda és a református egyházközség kezdeményezte.
A Feketeügy menti településen már 1879 óta hagyománya van a közös éneklésnek, miként kiderült a vendégfogadó uzoni lelkipásztor, Ungvári Barna András szavaiból. „Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét, hirdessétek napról napra az ő szabadítását” (Zsolt 96,2) – hangzott el a szószékről, majd a lelkész köszöntötte az érkező kórusokat.
A repertoár gazdag volt, kórusonként két-három vagy négy dal került bemutatásra, a vallásos szerzemények mértéktartóan keveredtek a népdalokkal, a népdalfeldolgozásokkal, sőt, a férfi dalkörök ajkán a hazafias és betyáregyveleggel is. Az uzoni református dalárda rövid történetét és a fellépő együtteseket Szabó Margit, a helybeli Tatrangi Sándor Általános Iskola igazgatója mutatta be. A vendégfogadók dalárdája Az úton című ősi ír áldással nyitott: Az Úr vezessen végig az úton, ha szerteszét sodor is a sors, mert ha Őbenne bízva bízunk, nagy örömben majd találkozunk (vezényelt Miklós Árpád). Sokak számára meglepetés volt a keresztvári ( Brassó megye) Fekete Lajos Református Férfidalárda fellépése, akik hazai szerzeménnyel lepték meg a jelenlévőket: névadójuk, a lisznyói származású Fekete Lajos egykori dalszerző kántortanító karmesterük két alkotását énekelték. A dalok szinte leckeként hangzottak, karnagyuk Gábos Ferenc volt.
Kiss Zoltán keresztvári lelkipásztor üdvözlőbeszédében hangsúlyozta az együtt éneklés közösségformáló és megtartóerejét. A szórványban élő magyar közösségeknek szükségük van ezekre a közös élményekre, hozzájárulnak zenei anyanyelvünk megéléséhez, megőrzéséhez, továbbadásához, nemzeti tudatunk erősítéséhez. Egyed Kolumbán Erzsébet kilyéni tiszteletes asszony vezényelte a 12. évébe lépő református vegyes kart. Mély átéléssel adták elő Joseph Haydn–Beharka Pál Az Úrra hagyjad utad! című dalát és a Mester, a bősz vihar dühöng! című, ismeretlen szerzőtől származó művet. Énekelve sorakozott az úrasztala köré a gidófalvi református vegyes kar fiatal karmesterükkel, a brassói zeneakadémia végzettjével, Oláh-Badi Alpárral. Az Általmennék én a Tiszán... című népdalfeldogozásuk után Claude Goudimel és Csomasz Tóth Kálmán istenes szerzeményeit adták elő. A szomszédság nevében vett részt a találkozón a Kelemen Alpár vezette, negyedszázados évfordulóját ünneplő Szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör. Különleges volt hallani a férfiak ajkáról Jacques Berthier El Senyor című Taizé-szerzeményét. Fellépésük rendhagyó, mert a mélyen vallásos számot népdalcsokor és betyárnóták követték hegedű- és gitárkísérettel. Vendégként lépett fel a szomszéd egyházmegyéből érkező papolci vegyes kórus négy vallásos dallal (Karnagy Márton János kántor) és a találkozó zárószámaként a kibővült és megújult Sepsi Református Egyházmegye Tiszi Kara zömében magyar zeneszerzők (Kávási és Berkesi Sándor) dalaival. Karmesterük és zenei kíséret: Hajdú Loránd. Mintegy a találkozó koronájaként a jelen lévő énekesek ajkáról felhangzott Händel Győzelmi indulója, vezényelt Sipos Zoltán ismert sepsiszentgyörgyi karmester. Meghitt hangulatban, népes tömeg előtt fiatalok leplezték le a kórustalálkozó emlékkopjáját. Áldás előtt Balázs Antal faragómester, nyugalmazott tanító jellegzetes humorával részletezte az emlékkopjába faragott jelképeket, piacos felébe a találkozó vezérigéjét („Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét”), hátoldalába Holló Ernő versidézetét („A dal megtisztít, fölemel...”) és az uzoni kórus jelmondatát („Szívből fakadjon mindig dalunk”) véste. A koszorúzás zenei aláfestését Miklós Katalin és Jácinta hegedű- és brácsaduója szolgáltatta, majd felhangzott nemzeti imánk. Szólt a köszönet azoknak is, akik anyagiakkal támogatták a rangos rendezvényt.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Meghalt Esterházy Péter Kossuth-díjas író
Meghalt Esterházy Péter – közölte az MTI-vel az író családja és kiadója. „A család és a Magvető Kiadó mély fájdalommal tudatja, hogy 2016. július 14-én a délutáni órákban Esterházy Péter elhunyt" – olvasható a család és Nyáry Krisztián igazgató közleményében. A kiadó a család kérésére mást nem közölt. A 66 évesen elhunyt Kossuth-díjas írót a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Esterházy Péter, aki a mai magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja volt, tavaly októberben az Élet és Irodalomban írott cikkében jelentette be, hogy súlyos beteg, hasnyálmirigyrákkal küzd. Betegségéről könyvet is írt, amely Hasnyálmirigynapló címmel jelent meg az idei könyvhétre. A rendezvényt az író nyitotta meg június 9-én és ez a kötet volt a legnépszerűbb a könyvhét fővárosi programjain.
Esterházy Péter író halála súlyos veszteség a magyar és a nemzetközi irodalmi életnek – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma csütörtök este az MTI-vel. „Aki írónak születik, az egyúttal felelősnek születik mindazokért, akiknek ír. A posztmodern író felelőssége annál nagyobb, minél mélyebb benne ennek a felelősségnek a felismerése. Így született az az életmű, amely gazdagon, briliáns újításokkal, nyelvi meglepetésekkel árad és ostromolja a mai olvasó felszínes izgalmaktól megfáradt agyát és szívét. Tud újat, tud valami frissebbet mondani a mai és az utánunk jövő nemzedéknek. Tud meglepő és egyúttal nagyon ismerős lenni. Tud a miénk lenni” – olvasható az Emmi méltatásában.
A történelmi szerepet betöltő Esterházy család fraknói grófi alágának leszármazottja Budapesten született 1950. április 14-én. Az író születése után nem sokkal a családot Hortra telepítették ki, a fiatal Esterházy Péter az 1956-os forradalom után főként az általános iskolában szenvedte el az úgynevezett osztályharc megkülönböztetéseit.
A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, az ELTE Természettudományi Karán diplomázott matematika szakon, számítástechnikai rendszerszervezőként dolgozott 1978-ig, utána az írást tekintette főfoglalkozásának. Első nagy sikerét az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény) című művével, a szocreál termelési regény paródiájával aratta.
A nyolcvanas évek elejétől évente jelentek meg kisregényei – Függő, Ki szavatol a lady biztonságáért?, Fuharosok, Kis Magyar Pornográfia, Daisy, A szív segédigéi –, 1987-ben nagy feltűnést keltett Csokonai Lili álnéven írt Tizenhét hattyúk című regénye, amelynek főhőse, Weöres Sándor Psychéjének modern utóda ékes 17. századi nyelven adta elő napjainkban játszódó szerelmi történetét. Későbbi „nő-tárgyú” könyvei (Hrabal könyve, Egy nő) arról tanúskodnak, hogy írójuk hihetetlen beleérzéssel térképezte fel és tárta olvasói elé a nőiség lényegét, finom árnyalatait.
Nagy siker volt Harmonia caelestis című fikciós családi krónikája, majd a Javított kiadás, amelyben saját ironikus-indulatos megjegyzéseivel adta közre apja ügynöki jelentéseinek egyes részleteit. Futballkönyvei (Utazás a tizenhatos mélyére, Semmi művészet) is nagy népszerűségnek örvendenek. 2010-ben jelent meg Esti című kötete, amelyben Kosztolányi Dezső Esti Kornél-novelláit írta tovább „esterházyul”. 2013-ban publikálta Egyszerű történet vessző száz oldal című regényét, amely a 17. századba kalauzolja olvasóját. 2015-ben jelent meg Szüts Miklós festőművésszel közös kötete, A bűnös. Drámaíróként is jelentőset alkotott, színpadon is játszották Rubens és a nemeuklideszi asszonyok, a Harminchárom változat Haydn-koponyára és az Én vagyok a Te című darabjait. Műveiből több film is készült (Idő van, Tiszta Amerika, Anna filmje, Érzékek iskolája). Tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának és a Berlini Művészeti Akadémiának. Több rangos elismerésben is részesült, 1996-ban Kossuth-díjat kapott, 1999-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díjat vehette át. MTI
Erdély.ma

Hitélet – Haydn páratlan oratóriuma a Szent Mihály-templomban
Tisztelgés Guttman Mihály és Gabriella emléke előtt
Mind zeneművészeti, mind hitéleti szempontból rendkívüli hangversenyre kerül sor a Kolozsvári Szent Mihály-templomban július 22-én este 7 órától. Haydn remekművét a hittfeldi kórus (Németország) és a Kolozsvári Szent Cecília kórus adja elő, nemzetközileg elismert énekesek együttműködésével. A belépés ingyenes. A további részletekről a templom karnagyát, dr. Potyó István zenetanárt kérdeztük.
Joseph Haydn: Die Schöpfung – A teremtés oratórium, azeneirodalom egyik legismertebb és legfenségesebb műve csendül fel pénteken. Az oratórium az 1798-as bécsi bemutató óta az egyik legragyogóbb természetfestő, leíró és ábrázoló zenei alkotásként írta be magát a zenetörténet örök értékű remekművei közé.
FODOR GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)

Török Ákos fekete-fehér billentyűi (Kézdiszentlélekről indult)
Támogatóinak köszönhetően néhány nap múlva saját elektronikus zongoráján gyakorolhat az idei tanévtől a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnáziumban tanuló tizenhat éves kézdiszentléleki Török Ákos, aki a rövid őszi vakáció után ma újból visszazökken a megszokott ritmusba, és reggel fél hétkor már a fehér-fekete billentyűkön varázsolja elő az első futamokat. Múlt heti itthonléte alkalmából kérdeztük, hogy a tíz éve kezdődött szerelem a zongora iránt nem vett-e el valamit a gyermekkorából, hisz amíg mások fára másztak, rúgták a bőrt, ő gyakorolt, jelenleg a lovaglásról és az erdőjárásról is le kell mondania. Azt válaszolta: a gyermekkora teljes volt, mert azt csinálta, amit a legjobban szeret, „a lovaglás és az erdő hiányzik, elég furcsa, hogy ez kimarad az életemből, de muszáj kibírni és ki is fogom, mert ezt akarom folytatni”.
Édesanyja szerint sorsszerű volt Ákos találkozása a zongorával, hisz a családban nem volt senkinek zenei előélete. „Huncut is voltam, szerettem játszani is, de a zongora jobban megragadott, mint amit más gyermekek csináltak. Megláttam a zongorát egy esküvőben, és egész éjszaka a zongoristát figyeltem. Nagyon megtetszett, nem is tudom elmondani, hogy pontosan mit éreztem” – emlékezik vissza Ákos. Az első osztályt a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Általános Iskola zeneosztályában kezdte, az is véletlen volt, hogy bejutott, mert a helyek már beteltek, amikor valaki visszalépett, és a kis Ákos hirtelen Páll Laura zenetanár tanítványává vált, „aki nagyon megszerettette a zongorát, és a zongora alapjait is nagyon jól megtanította”. Harmadik osztályig nem volt otthon zongora a Török családnál, hogy is lett volna, amikor Ákos három évvel nagyobb bátyja mellett a szülők két gyermeket vettek magukhoz hivatásos nevelőszülőkként, így a család hattagúra szaporodott. „Én úgy szeretem őket, mint az édes testvéremet. Szilárdka, amióta megszületett, nálunk nevelkedett, most hétéves, Szidónia Izolda tízéves lesz. Egy kicsit sajnálom is őket, hogy ilyen helyzetbe kerültek, de azt is látom, hogy szüleim úgy nevelik a testvéreimet, hogy mindent megtesznek értük, amit nekünk tettek meg. Ez nekem nagyon tetszik, és örvendek, hogy ilyen testvéreim vannak.” Locsolópénzből zongora
„Amíg nem volt zongoránk, az asztalon gyakoroltam be, amit felhagyott a tanárnő. Aztán a locsolópénzünkből, amit a testvéremmel gyűjtöttünk, vettünk egy zongorát, amin tudtam gyakorolni. Nem volt drága zongora, de a gyakorlásra jó volt.”
Ötödik osztálytól Diaconu Mónika volt Ákos zenetanára a Molnár Józsiás Általános Iskolában, majd VIII. és IX. osztályban Constantin Rozália egyengette az útját a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban. Mindkettejükről azt tartja, azért kapott sokat tőlük, mert át tudták adni mindazt, amit tudnia kell. Szerinte lehet valaki világhírű zenész, ha nem tudja tolmácsolni az adott hangszerről való tudást, akkor tanárként nem lehet eredményes. Ákos hálás mindazért, amit tőlük kapott, „nélkülük, Constantin Rozália két éve nélkül nem jutottam volna a Virtuózokig”. A Virtuózok
Török Ákost sokan a Virtuózok tehetségkutató műsorából ismerték meg. A magyarországi közmédia komolyzenei tehetségkutatójának műsorkészítő csapata azokat a fiatalokat próbálja felkutatni, akik kiválóan játszanak a klasszikus zenei hangszerek valamelyikén, vagy klasszikus énekben nyújtanak kiemelkedő teljesítményt. A Virtuózok határon túliakhoz való eljuttatásában és az ő bevonásukban Molnár Levente gyergyóremetei születésű operaénekes vállalt fontos szerepet, általa valósult meg tavaly a csíkszeredai előválogató, amelyen Ákos továbbjutott a budapesti meghallgatásig, majd az elődöntőbe. A neves előadóművészekből álló zsűri Csíkszeredában nemcsak az Ákos által előadott klasszikus mű kidolgozását értékelte, hanem saját szerzeményére is felfigyelt, amelynek Molnár Levente az Édes átok címet adta, Ákos szerint találóan.
A Virtuózok nem csak tehetségkutató verseny, annál jóval több, hisz a felfedezetteknek lehetőséget biztosítanak, hogy neves mesterektől tanuljanak, koncertkörúton vegyenek részt, mint legutóbb a Kézdivásárhelyt és Sepsiszentgyörgyöt is érintő székelyföldi turné, és még a továbbtanulásukban, fejlődésükben is egyengetik az útjukat. Az első mesterkurzust Ákos a Plugor Sándor Művészeti Líceumnak köszönheti. Idén júniusban a ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskolában képezte magát Réti Tamás és Eckhardt Gábor zongoraművésznél, júliusban a pomázi György Ádám Kastélyakadémián vett részt a világ több országából meghívott tehetséges fiatalokkal együtt, mely lehetőséget a Virtuózokon nyerte az Amerikai Kereskedelmi Kamara különdíjaként. Itt a Liszt Ferenc Zeneakadémia több tanárától, világhírű előadóművészektől tanulhatott, György Ádám, Nádor György, Réti Balázs nevét említi, és megjegyzi, György Ádám nem csak előadói példaképe, de még a Rubik-kocka kirakását is tőle tanulta. Egy vele készített interjúban (Magyar Nemzet, 2016. július 13.) György Ádám így nyilatkozott Ákosról: „Egy rendkívül szimpatikus és szeretetre méltó fiú, aki már ezalatt a néhány nap alatt is nagyon sokat fejlődött. Az ő esetében például több szempontból is jó inspiráció ez a kurzus. Az összes magyar résztvevővel együtt láthatja, hogy egy zongoraművész karrierje nemcsak abból áll, hogy gyakorol-e a hangszeren, vagy azt éppen milyen minőségben és mennyit teszi, hanem ez egy sokkal összetettebb kérdés.”
A sorozat folytatódott a nagykanizsai mesterkurzuson, majd megcsillant a lehetőség, hogy Ákos felvételizzen a budapesti Bartók Béla-gyakorlóiskolába.
Budapesti tanévkezdés
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakközépiskola (mely nevet 2014-től viseli) Magyarország legrégebbi középfokú zeneoktatási intézménye. A tanoda ismertetőjében olvassuk, hogy alapításának története a reformkorba nyúlik vissza. 1840-ben Mátray Gábor igazgatásával alakult meg a Nemzeti Zenede, a Pest-Budai Hangász Egylet Énekesiskolájaként 75 növendékkel. Az alapításhoz szükséges összeg előteremtésében vezető szerepet játszott Liszt Ferenc, aki két nagy sikerű hangversenyt adott a Hangász Egylet javára. Tíz évvel később már kétszáz növendéke volt az intézménynek, és a korábbi ének, zeneszerzés és kórus szakok mellett megalakul a zongora, hegedű, gordonka, fuvola és klarinét tanszak is. 1867-ben Nemzeti Zenedére keresztelik az intézményt, és a Zeneakadémia 1875-ös megalakulásáig a magyar zeneoktatás legrangosabb otthona. Rövid időre állami kezelésbe kerül, majd ismét egyesületben működik. A gimnáziumi tagozat létrehozása Kresz Géza hegedűművész nevéhez fűződik, aki 1941-től veszi át az intézmény vezetését. 1948-ban állami rendelettel felszámolják, és Állami Konzervatóriumként folytatja tevékenységét. 1966-tól Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolaként működik, 1973-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gyakorlóiskolája, új nevén Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakközépiskola. Jelenleg közel négyszáz hallgatója van huszonnégy tanszakon. Ákos meséli: „Augusztusban merült fel először, hogy mehetnék Budapestre. Jelentkeztem a pótfelvételire, ott meghallgattak, sikerült. Még nem nagyon gondolkodtam azon, hogy milyen lenne, ha ott tanulnék, úgy belesodródtam. Budapesten nehezebb, mint itthon, mert nagyok a távolságok, reggel korán kell bemennem az iskolába gyakorolni. Háromnegyed hatkor kelek, villamossal megyek, fél hétkor már ott kell lennem. Nyolctól vannak az órák, de a zongorához csak ilyen korán férek hozzá.” Néhány nap múlva ez már a múlté. Ákosnak saját zongorája lesz, amin a kollégiumban is gyakorolhat, „csak felteszem a fülhallgatót, és nem zavarok senkit”. Összegyűjtött pénzére is büszke, hisz azért megdolgozott, „lemuzsikálta”, de a támogatók nélkül álma nem sikerülhetne. Szinte alig meri sorolni segítőit, fél, hogy valaki kimarad, hisz azokat is említenie kellene, akik mellette állnak, elsősorban szülei, egykori diáktársai, akik nem irigykednek, hanem őszintén gratulálnak, „hisz sokan tehetségesek, vannak még rajtam kívül is jók, de örvendenek az én sikereimnek”. A dr. Bock Industries és a Bóbita Egyesület közösen meghirdetett ösztöndíja, a Pro Sanitate Alapítvány, a Zarah Moden és a New Fashion készruhagyár, a kézdivásárhelyi Rotary Klub, az RMDSZ, Molnár Levente és édesapja, dr. Molnár Csaba támogatása már az édesanya által összesített listán szerepel, köszönetet mond a család nevében mindannyiuknak.
Az úton végig kell menni
Ákos zongoraművész akar lenni, miközben már régóta az. Szereti Chopin, Liszt Ferenc, Haydn, Bach műveit, „és még sok másik szerzőét, mert nagyon szépeket alkottak”. Liszt Ferenc XV. magyar rapszódiájával nehezen küzdött meg, „talán még nem nekem való, fizikailag is nehéz. Muszáj tornászni és jól táplálkozni. Eddig lovagoltam, erre itt nincs lehetőségem, de heti öt tornaóra van, és ez jó. Eszem is eleget, bár a házi ízek nagyon hiányoznak.”
Napi négy óra gyakorlás, „de az ennél több a jó”, hét végén egy kis pihenés, esetleg filmnézés a barátokkal, egy kis angol tanulás, és hétfőn reggel újból csörög az óra. Ákos hazagondol, szüleire, testvéreire, egykori tanáraira, barátaira. Kézdiszentlélektől nyolcszáz kilométerre egyetlen célja, hogy zongoraművész legyen. De tudja, az oda vezető út nem könnyű, „az úton végig kell menni”: négy év zenei előkészítő középiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kívánja folytatni tanulmányait, el szeretné játszani a világ zongorairodalmának legfontosabb darabjait, és a sok száz többit, és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rendezvényajánló - (Kolozsvár)
A SZAKMA KIVÁLÓSÁGAI TALÁLKOZNAK a ZeneSzó decemberi rendezvényén, december 14-én, szerdán délután 6 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5. szám). Az est meghívottja az erdélyi magyar zeneélet doyenje, Csíky Boldizsár zeneszerző, akivel Németh G. István muzikológus, a budapesti Zenetudományi Intézet munkatársa beszélget. Közreműködik Molnár Mária mezzoszoprán és Csíky Oana zongoraművész
A TRANSILVAN KVARTETT kamarakoncertjére várják az érdeklődőket december 14-én, szerdán este 7 órától a Művészeti Múzeum (Bánffy-palota, Főtér/Piața Unirii 30. szám) Tonitza termében. Műsoron: Haydn-, Beethoven- és Sosztakovics-művek.
PARFÜM… GYŰJTEMÉNYES (Parfum... de colecţie) címmel nyílik kiállítás december 14-én, szerdán délután 6 órakor a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota, Főtér/Piaţa Unirii 30. szám), az Artmark Galéria, az intézmény és a Polaris Alapítvány együttműködésében. Az egybegyűlteket Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató, Adina Renţea, az Artmark vezetője, Ioan Sbârciu, a Kézőművészeti és Formatervezői Egyetem szenátusának elnöke és Cristina Petruţ, a Polaris alelnöke köszönti. A tárlat 2017. március 5-ig tekinthető meg, szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között
A THOREAU UNOKAÖCCSE (Nepotu’ lui Thoreau) nevű irodalmi kör öt, egyenként 600 lej értékű díjat ad át olyan fiatal romániai alkotóknak (felső korhatár: 40 év), akik 2016-ban kötettel jelentkeztek. A díjátadót december 14-én, szerdán este 7 órától tartják az Insomnia kávéházban (Egyetem/Universității utca 2. szám). A kör házigazdáiból és tagjaiból álló zsűri – François Bréda, Ștefan Manasia, Szántai János, Alex Goldiș és Ovio Olaru – a következő kategóriákban ítéli oda az elismeréseket: román nyelvű verseskötet, román nyelvű prózakötet, román nyelvű debütkötet, magyar nyelvű verseskötet, illetve fordításkötet.
JITIANU LIVIU TART ELŐADÁST A NŐSZÖVETSÉG DÍSZTERMÉBEN – Démonok a XX. században címmel Jitianu Liviu egyetemi docens tart előadást december 14-én, szerdán este 7 órától a Szent Mihály Nőszövetség dísztermében (Szentegyház/I. Maniu utca 2.), a Szent Mihály Plébánia keretében működő Keresztény Értelmiségi Kör rendezvényén.
AZ ÖNISMERET- NÉPISMERET csoport karácsonyra hangoló találkozót tart december 14-én, szerdán délután 5 órakor a Heltai Könyvtárban.
INTEGRÁLT JÁTSZÓHÁZ A CSEMETE ZENEÓVODÁBAN – minden szerdán délután fél 6-tól együtt beszélgethetnek és játszhatnak fogyatékos gyerekek, fiatalok egészséges társaikkal a Csemete Óvodában. A közös foglalkozások lehetőséget teremtenek egymás jobb megismerésére és elfogadására, a mássághoz való viszonyulás megtanulására. Minden 5 és 18 év közötti gyereket, fiatalt szeretettel várnak a Pap/Párizs utca 13. szám alatti óvodába, a részvétel ingyenes. Szabadság (Kolozsvár)

Elbúcsúzott a közönségtől Tódor Albert
Pénteken hivatalos tisztségében utolsó sajtótájékoztatóján értékelte a most befejeződött évadot és eddigi munkásságát Tódor Albert, a Nagyváradi Állami Filharmónia nyugalomba vonult igazgatója, aki nyolc évet töltött az intézmény élén.
A Nagyváradi Állami Filharmónia 2016–2017-es évadának végeztével évadzáró sajtótájékoztatót tartott pénteken Tódor Albert, az intézmény főigazgatója, és Foica László művészeti igazgató. A most lezárult évadról Foica László elmondta, hogy a közönség részéről számos pozitív visszajelzést kaptak mind a koncertek programját, minőségét, mind pedig a meghívott vendégek művészi kvalitásait tekintve. Az évad során 43 nagyzenekari koncertje, öt nagyszabású vokál-szimfonikus koncertje, egy operagálája és egy balettkoncertje volt a filharmóniának, melyeket a különböző fesztiválkoncertek egészítettek ki. Foica kiemelte, hogy nemcsak közismert kompozíciókat, de kevéssé ismert zeneműveket is előadtak, mint például Mercadante vagy Boccherini műveit, Joseph Haydn fiatalkori művét, sőt, Wolfgang Amadeus Mozart ritkábban játszott alkotásait is. Számos, Nagyváradon először felcsendülő művet is megszólaltatott a filharmónia, ezek közül három országos premier volt: Carmen Petra-Basacopol Zongoraversenye, Szergej Bortkievicz Per Aspera ad Astra című műve és Ignacy Jan Paderewski a-moll Zongoraversenye (op. 17). Nagy sikert aratott a filmzenékből összeállított koncert és az újévi koncert is, tette hozzá. Itt Tódor Albert vette át a szót, kiemelve, hogy a filharmónia folyamatosan nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson fiatal tehetségeknek, ugyanakkor a tavaly mintegy húsz leckekoncertet is tartottak. Nagy siker volt az Ennio Morriconéval lebonyolított turné, amelyre az idén is sor fog kerülni.
Rangos meghívottak
Foica László hozzátette, hogy a 2016–17-es évadban is számos rangos meghívottja volt a Nagyváradi Állami Filharmóniának, például Peter Oschanitzky, Josef Suilen, Walter Hilgers, Paul Mann karmesterek, Bálint János, Gianluca Vanzelli fuvolaművészek, Horia Maxim, Székely Attila, Demény Balázs zongoraművészek, Zalai Antal, Alda Dizdari, Nicolas Koeckert hegedűművészek, hogy csak néhányat említsünk a számos meghívott hangszeres szólista közül. Emellett a kolozsvári magyar és román opera, a Bukaresti Nemzeti Opera, a Brassói Opera, a konstancai opera és balett társulat énekes szólistáit, valamint magyarországi, németországi, egyesült államokbeli és japán énekeseket is lehetett hallani a most lezárult évad során. A Nagyváradi Állami Filharmóniának jelenleg egyébként 115 alkalmazottja van, közülük 65 a zenekar, 36 a kórus tagja. A közeljövőben négy hangszeres muzsikust készül felvenni az intézmény.
Értékelés
A továbbiakban a nyugalomba vonuló Tódor Albert megköszönte a filharmónia munkaközösségének, a komolyzene kedvelő publikumnak, a szponzoroknak és a Bihar Megyei Tanácsnak is azt a támogatást, amelyet kapott az intézmény élén eltöltött nyolc év alatt. Kiemelte, hogy a most lezárult évadban is a közönségtől érkező visszajelzésekből az derül ki, hogy mindenki nagyon elégedett volt az intézmény munkájával. A filharmónia elmúlt évadának történetéhez tartozik, tehát az évadra való visszatekintés része az is, hogy Traian Bodea, az intézményt fenntartó Bihar Megyei Tanács alelnöke kevesellte a filharmóniában elvégzett munka mennyiségét. Kérésünkre, hogy reagáljon erre, Tódor Albert elmondta, hogy sokan nem tudják, mekkora munkamennyiség áll egy koncert előadása mögött, hiszen sokan azt hiszik, hogy a zenekar munkája csak az a két és fél, vagy három és fél óra, amíg a koncert tart, de ez nem így van, hiszen ahhoz, hogy valaki nagyzenekarban játszhasson, gyerekkorában el kell kezdenie a képzést, ami karrierje végéig tart. Egy komolyzenei előadóművésznek naponta legalább négy-hat órát kell gyakorolnia a hétvégeken is, ugyanakkor minden egyes zenemű megszólaltatásához külön fel kell készülni, hangsúlyozta Tódor Albert.
Elvárások
Mint arról már beszámoltunk, a Nagyváradi Állami Filharmónia új főigazgatója Meleg Vilmos színművész, a Szigligeti Színtársulat egykori művészeti vezetője lesz. Arra a kérdésünkre, hogy mit vár az új intézményvezetőtől, Foica László elmondta: azt szeretné, ha az új főigazgató tisztelettel tekintene azokra az eredményekre, amelyeket a filharmónia az elmúlt években elért, ugyanakkor érdeklődéssel várja az új igazgatónak mindazokat a javaslatait, amelyekkel a filharmónia munkáját és működését még jobbá lehet tenni. Kifejezte továbbá reményét, hogy nagyon jó partner lesz az új igazgató abban, hogy a filharmónia a közönség igényeit minél jobban ki tudja elégíteni. Végezetül megjegyezte, hogy nem lehetett megvárni az új igazgató kinevezését, így a filharmónia következő évadának műsorterve már nagyjából elkészült. Pap István / erdon.ro

Visszatekintés a 24. Segesvári Akadémia első hetére
A Nagy-Küküllő középkori partján megrendezésre kerülő Segesvári Akadémia első hetét (2017. augusztus 1-től 7-ig) a nyári iskolákra jellemző legkülönfélébb tevékenységek jellemezték: hegedű, zongora, brácsa, cselló, bőgő, klarinét, hárfa, ének és kamarazenei mesterkurzusok, zeneszerzés és Alexander-technika workshopok, míg esténként a belföldről és külföldről érkező vendégtanárok és -művészek hangversenyein lehetett részt venni.
Az első három koncert Veress Sándor és Dinu Lipatti zeneszerzők emlékének állított emléket, akiknek 110., illetve 100. születési évfordulóját ünnepeljük idén.
A hangversenyek célja volt egyfelől megragadni a két zeneszerző művészi személyiségét a romániai születésük kontextusában (Veress Sándor Kolozsváron, Dinu Lipatti pedig Bukarestben született), másfelől a Svájccal való kapcsolódásukat is értelmezni, ugyanis ez az az ország, amely mindkettőjüket befogadta, és ahol művészetük kiteljesedett. A választott téma által is hangsúlyozni kívántuk a Segesvári Akadémia svájci-romániai kapcsolatait, egy olyan projektét, amely immár 24. kiadását éli, és amelyet 1993-ban a romániai származású svájci hegedűművész, Alexandru Gavrilovici alapított a svájci Heidi Indermühle fuvolistával.
A negyedik napon a Segesvári Polgármesteri Hivatal Barokk termében az Icoane román népzenei együttes lépett fel a Trio Transilvannal közösen.
Az Icoane együttest a Gheorghe Dima Zeneakadémia diákjai és végzősei alkotják, illetve más főiskolák hallgatói, akiket az autentikus népzene iránti szeretet köt össze.
2017. augusztus 5-e, szombat az éneké volt.
Az augusztus 6-i, vasárnap esti koncert, A 20. századi orosz zene címmel, a legkülönfélébb európai művészeket gyűjtötte össze zenélni Svájcból, Romániából, Spanyolországból, Ausztriából, Koszovóból és Finnországból.
Egy korszakalkotó hangszer, névszerint a fortepiano különös hangzásvilágát és az ahhoz kapcsolódó kivételes előadásmódot mutatta fel az augusztus 7-i hangverseny. forte+piano = Fortepiano címmel Tobias Schabenberger (fortepiano), Alexandru Gavrilovici (hegedű) és Alexandre Foster (cselló) Joseph Haydn és Franz Schubert munkásságából adtak elő fontosabb műveket a segesvári közönség számára.
A soron következő koncertek műsorai ugyancsak változatos témákat követnek: minden este más és más költői-filozofikus gondolat köré szerveződik, amely aztán a zeneművészet vonalrendszerében ölt testet. Az ingyenesen látogatható hangversenyek minden este 8 órakor kezdődnek. A projekt Segesvári Megyei Jogú Város és a Segesvári Helyi Tanács támogatásával jött létre. A projekt tartalma nem föltétlenül tükrözi a Város álláspontját, és a Város nem tartozik felelősséggel a projekt iránt.
(közlemény) Erdély.ma

Megalakult a Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara
Megalakult a Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara, amelynek debütáló fellépése augusztus 21-én lesz a Pesti Vigadóban.
A belépődíjmentes hangversenyen Kodály Zoltán Marosszéki táncok és Páva-variációk című zenekari darabjai, valamint Psalmus Hungaricus című, tenorszólóra, vegyeskarra és zenekarra írt műve szólal meg Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, az MMA rendes tagja vezényletével, Kiss B. Atilla operaénekes, az MMA rendes tagja és a Magyar Rádió Énekkara közreműködésével. A határon túli zenészek zenekara augusztus 25-én a Pécsi Bazilikában lép fel, ahol Joseph Haydn Teremtés című oratóriumát a Vashegyi György vezette Purcell Kórussal közösen szólaltatják meg.
A két hangversenyből álló projektre összeállt zenekar tagjai többségében az Erdélyben működő zenekarokból érkeznek, úgymint a Kolozsvári Filharmónia Zenekarából, a Kolozsvári Magyar Opera Zenekarából, a Kolozsvári Román Opera Zenekarából, a Marosvásárhelyi Filharmónia Zenekarából, a Nagyváradi Filharmónia Zenekarából, a Szatmári Filharmónia Zenekarából, a Csíki Kamarazenekarból, valamint az újvidéki Kotor Art Fesztiválzenekarból. A meghívott művészek közül többen Nyugat-Európában is komoly karriert futottak be, valamint olyan világhírű kamaraegyüttes tagjai, mint a Tiberius Kvartett.
A zenekar Vashegyi György karmester, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának ötlete alapján alakult meg azzal a céllal, hogy egységbe szervezze a Trianon által elszakított nemzetrészek szimfonikus és kamarazenekarainak kiemelkedő képességű magyar zenészeit.
A kezdeményezés megvalósítása hatalmas erkölcsi támogatást nyújthat a legkiválóbb határon túli magyar zenészeknek, valamint – magában hordozva a magyarság összetartozásának érzését – erősítheti az itthoni és külhoni magyarok között kialakult kapcsolatok ápolását is. Mindezen túl a zenekar szimbolikája felhívhatja a figyelmet a határon túli magyar muzsikusok elismertségének és megbecsülésének szükségességére” – közölte a Magyar Művészeti Akadémia szerdán az MTI-vel.
MTI; Krónika (Kolozsvár)