Alig akad magyar ember Déván, aki legalább hallomásból ne ismerné a Hasa nevet. Gligor Hasa Hunyad megye talán legnagyobb magyarfalója. A magyar iskola tanulói emlékezhetnek egykori román nyelv is irodalom tanáruk magyarellenességére. Az 1990-ben beindított önálló magyar iskolára éppen Hasa közbenjárásának “köszönhetően” szűnt meg. Szinte nem létezett olyan magyar kezdeményezés Déván a kilencvenes évek elején, amelyet Hasa, akkoriban még a Vatra Romaneasca elnöke, meg ne próbált volna torpedózni. A Vas megyei küldöttség fogadásánál rendezett sajtóértekezletről sem hiányozhatott. Sőt, a mélyen gyűlölt magyarokat megfelelőnek tartotta arra, hogy anyagi támogatást kérjen vármonográfiája magyarra való fordításához. /Chirmiciu András: Derék (párt)katona?! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./

Pofonok
Két pofont kapott Déva méltósága az USL-s városvezetéstől. Szimbolikusak, mégis fájdalmasak.
Az első még karácsony előtt csattant, amikor a helyi tanács díszpolgári címmel tüntette ki a megye legnagyobb magyarfalóját, Gligor Haşát. Alig akad magyar ember Déván, aki legalább hallomásból ne találkozott volna a névvel. Holott nem Švejk, a derék katona által a világirodalomba aranybetűkkel jegyzett Jaroslav Hašek szerencsétlen román fordításáról van szó, hanem szellemi hasonmásai, Păunescu és Vadim példájára irodalmi babérokra pályázó Gligor Haşáról.
A magyar iskola gyerekei roppant kellemetlen emlékeket őriznek egykori román nyelv is irodalomtanáruk zsigeri magyarellenességéről, a tanárok viszont inkább az 1990-ben beindított, majd egy évvel később éppen Haşa közbenjárásának „köszönhetően” beszüntetett önálló magyar iskola nyomán! Szinte nem létezett olyan magyar kezdeményezés Déván a kilencvenes évek elején, amelyet Haşa a Vatra Românească elnökeként ne próbált volna megtorpedózni.
Állandó furkálásaival szinte mindenünnen kiutáltatta magát, román kollégái között is általános közutálatnak „örvend”. Az 1989 előtt oszlopos párttag Haşa később a sajtóba menekült, s felszólalásaival a szervezőket és az újságírókat egyaránt bőszítette. Sajtóbéli pályafutása is kudarccal végződött, azóta az irodalommal és történelemmel foglalkozik. Nyilván erősen nacionalista, mítoszokon alapuló történelmi témájú „remekműveket” produkál, mintegy a nyolcvanas évek állami nacionalizmusa túlésének mintapéldájaként. Irományai „sikere” szinte kizárólag egy-egy állami intézmény felkarolásának köszönhető, de ettől Gligor Haşa nagy irodalmárnak tekinti magát, illetve a dévai kulturális élet meghatározó személyiségének.
Jaroslav Hašek örökzöld művében Švejk, a derék katona büszkén kürtölte világgá: hivatalos iratokkal tudja igazolni idióta mivoltát. Az USL-s dévai városvezetés azonban másféle okmánnyal tisztelgett a helyi Švejk „érdemei“ előtt: a díszpolgári címmel!
Mintha ez nem lett volna elég, nem sokkal később a városvezetés ismét megalázta a dévaiak méltóságát, amikor az 1989 előtti utolsó kommunista polgármestert (és volt városi első titkárt), Ilie Lavut emelte a helyi rendőrség élére. Gyalázat az 1989 decemberének igazi hőseivel szemben, olyanokkal, akik életüket kockáztatták a szabadságért és utcára vonultak a kommunista diktatúra ellen. 1989-ben a diktatúrát kiszolgáló Lavu a tömeg haragja elől menekült, a megbízható elvtárs ocsmány múltja erény a mostani vezetőség számára!
Milyen szemlélet uralkodhat a dévai USL-nél, ha ilyen jellemeket díjaz? Mert bármely becsületes ember számára egyszerűen arculcsapás.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),