Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Hamza Viktória
2 tétel
2014. szeptember 22.
Lovas ünnep: Székelyföld büszke lehet
A Székelyföldi Lovas Ünnep nézőinek nem volt okuk a csalódásra, azt kapták, amire számítottak, amit már évek óta megszokhattak: színes, látványos, szórakoztató műsort, kikapcsolódási lehetőséget minden korosztály, a család minden tagja számára, s mindezt kimagasló színvonalon megszervezve. A lovas hétvége felnőtt új nevéhez, nemcsak Gyergyó, de egész Székelyföld rangos eseménye lett.
A hetven műsorszám sokoldalúságának köszönhetően egy dologra nem nyílt lehetőség a Székelyföldi Lovas Ünnepen: unatkozásra. A fellépők, versenyszámok, bemutatók sorát sikerült úgy összeállítania a főszervező Bajkó családnak, hogy ne laposodhasson el a látvány, a lovas versenyszám vagy kutyás produkció mellett beillettek a rendezvénybe az ünnepélyesebb mozzanatok, mint a zászlófelvonás vagy a kulturális jellegű műsorszámok, mint egy népi vagy modern táncprodukció, vagy akár a fúvószenekarok előadása. A hetven műsorszám részletes bemutatására nem törekedhettünk, pillanatképeket ragadtunk ki.
Kutyaszépségek díszköre
A kutyakiállítás visszatérő eseménye a lovas ünnepnek, s aki nem ismeri közelebbről a környék „kutyásait”, nem is gondolná, hogy ilyen sok, bemutatásra méltó fajtiszta ebet tartanak mifelénk. A „versenyzőket” fajtájuk szerint külön értékelte a szakavatott zsűri, kilenc kategóriában hirdettek győztest, de alig akadt olyan kutya, amelyik ne érdemelt volna elismerést.
A hetven műsorszám sokoldalúságának köszönhetően egy dologra nem nyílt lehetőség a Székelyföldi Lovas Ünnepen: unatkozásra. A fellépők, versenyszámok, bemutatók sorát sikerült úgy összeállítania a főszervező Bajkó családnak, hogy ne laposodhasson el a látvány, a lovas versenyszám vagy kutyás produkció mellett beillettek a rendezvénybe az ünnepélyesebb mozzanatok, mint a zászlófelvonás vagy a kulturális jellegű műsorszámok, mint egy népi vagy modern táncprodukció, vagy akár a fúvószenekarok előadása. A hetven műsorszám részletes bemutatására nem törekedhettünk, pillanatképeket ragadtunk ki.
A ló is ért a szóból
Az eseménysor egyik „sztárját”, azaz a mifelénk még nem látott és világszinten is ritkának számító produkciót Magyarországról Hamza Viktória hozta el. Sokaknak „tátva maradt a szájuk”, látván, hogy miként tud együttműködni ember és ló, ostor, zabla és más irányítóeszközök használata nélkül. Tényleg hihető volt: a ló valóban ugyanúgy akarja, hogy jól sikerüljön a fellépés, mint a gazdája.
Mosás, favágás, cséplés lóerővel
Száz éve, dédszüleink korában nem volt elektromos áram minden háztartásban, mégis kényelmesen megéltek – mondják sokan, kik úgy látják, a technika túlságosan nagy szerepet kap az életünkben. Mások ezzel szemben azt mondják, hogy a világ fejlődik, s gépek nélkül ma már aligha lehetne megélni. Nos, a Czimbalmos Tivadar által, német mintára szerkesztett „lógép” mindkét félnek igazat tud adni: a ló erejével számos olyan gép működtethető, amire szükség lesz akkor is, ha egyszer csak kikapcsolják az áramot: fát vág, ruhát mos, csépel. Ami még nem működik, annak módját majd kitaláljuk – tehetnénk hozzá.
Lobog a zászló
Székelyföldi Lovas Ünnep. A név kötelez. Természetes volt: annak, hogy az esemény immár hivatalosan is székelyföldi rangúvá vált, meg kell mutatkoznia, meg kell adni a módját. Erre volt felemelő alkalom a székely zászló ünnepélyes felvonása.
Száguldás, ugrás, ügyesség, versenyzés
A fő hangsúly természetesen idén is a lovas sportokon, ezek népszerűsítésén volt a Székelyföldi Lovas Ünnepen. A díjugratás és fogathajtás sportágakban Székelyföld és Erdély legjobbjai között vannak az itt fellépő versenyzők. Persze a fogathajtó bajnok nem szállhatott versenybe, Bajkó Tibornak szervezőként vagy műsorvezetőként, „hangulatcsinálóként” más feladatai voltak ezúttal.
A Székelyföldi Lovas Ünnep eredményeit, a különböző versenyszámok győzteseinek nevét a Gyergyói Hírlapban közöljük. Egy eredményt azonban már most ismertetünk: a legnagyobb érdeklődéssel várt versenyre a zuhogó esőben is több ezren voltak kíváncsiak, a közösségek vezetői nem engedhették meg maguknak, hogy feladják a küzdelmet az esőre hivatkozva. A legjobb pedig – már ami az itt adódott próbákat illeti – Márton László Szilárd, Csomafalva polgármestere lett.
Gergely Imre, Székelyhon.ro
A Székelyföldi Lovas Ünnep nézőinek nem volt okuk a csalódásra, azt kapták, amire számítottak, amit már évek óta megszokhattak: színes, látványos, szórakoztató műsort, kikapcsolódási lehetőséget minden korosztály, a család minden tagja számára, s mindezt kimagasló színvonalon megszervezve. A lovas hétvége felnőtt új nevéhez, nemcsak Gyergyó, de egész Székelyföld rangos eseménye lett.
A hetven műsorszám sokoldalúságának köszönhetően egy dologra nem nyílt lehetőség a Székelyföldi Lovas Ünnepen: unatkozásra. A fellépők, versenyszámok, bemutatók sorát sikerült úgy összeállítania a főszervező Bajkó családnak, hogy ne laposodhasson el a látvány, a lovas versenyszám vagy kutyás produkció mellett beillettek a rendezvénybe az ünnepélyesebb mozzanatok, mint a zászlófelvonás vagy a kulturális jellegű műsorszámok, mint egy népi vagy modern táncprodukció, vagy akár a fúvószenekarok előadása. A hetven műsorszám részletes bemutatására nem törekedhettünk, pillanatképeket ragadtunk ki.
Kutyaszépségek díszköre
A kutyakiállítás visszatérő eseménye a lovas ünnepnek, s aki nem ismeri közelebbről a környék „kutyásait”, nem is gondolná, hogy ilyen sok, bemutatásra méltó fajtiszta ebet tartanak mifelénk. A „versenyzőket” fajtájuk szerint külön értékelte a szakavatott zsűri, kilenc kategóriában hirdettek győztest, de alig akadt olyan kutya, amelyik ne érdemelt volna elismerést.
A hetven műsorszám sokoldalúságának köszönhetően egy dologra nem nyílt lehetőség a Székelyföldi Lovas Ünnepen: unatkozásra. A fellépők, versenyszámok, bemutatók sorát sikerült úgy összeállítania a főszervező Bajkó családnak, hogy ne laposodhasson el a látvány, a lovas versenyszám vagy kutyás produkció mellett beillettek a rendezvénybe az ünnepélyesebb mozzanatok, mint a zászlófelvonás vagy a kulturális jellegű műsorszámok, mint egy népi vagy modern táncprodukció, vagy akár a fúvószenekarok előadása. A hetven műsorszám részletes bemutatására nem törekedhettünk, pillanatképeket ragadtunk ki.
A ló is ért a szóból
Az eseménysor egyik „sztárját”, azaz a mifelénk még nem látott és világszinten is ritkának számító produkciót Magyarországról Hamza Viktória hozta el. Sokaknak „tátva maradt a szájuk”, látván, hogy miként tud együttműködni ember és ló, ostor, zabla és más irányítóeszközök használata nélkül. Tényleg hihető volt: a ló valóban ugyanúgy akarja, hogy jól sikerüljön a fellépés, mint a gazdája.
Mosás, favágás, cséplés lóerővel
Száz éve, dédszüleink korában nem volt elektromos áram minden háztartásban, mégis kényelmesen megéltek – mondják sokan, kik úgy látják, a technika túlságosan nagy szerepet kap az életünkben. Mások ezzel szemben azt mondják, hogy a világ fejlődik, s gépek nélkül ma már aligha lehetne megélni. Nos, a Czimbalmos Tivadar által, német mintára szerkesztett „lógép” mindkét félnek igazat tud adni: a ló erejével számos olyan gép működtethető, amire szükség lesz akkor is, ha egyszer csak kikapcsolják az áramot: fát vág, ruhát mos, csépel. Ami még nem működik, annak módját majd kitaláljuk – tehetnénk hozzá.
Lobog a zászló
Székelyföldi Lovas Ünnep. A név kötelez. Természetes volt: annak, hogy az esemény immár hivatalosan is székelyföldi rangúvá vált, meg kell mutatkoznia, meg kell adni a módját. Erre volt felemelő alkalom a székely zászló ünnepélyes felvonása.
Száguldás, ugrás, ügyesség, versenyzés
A fő hangsúly természetesen idén is a lovas sportokon, ezek népszerűsítésén volt a Székelyföldi Lovas Ünnepen. A díjugratás és fogathajtás sportágakban Székelyföld és Erdély legjobbjai között vannak az itt fellépő versenyzők. Persze a fogathajtó bajnok nem szállhatott versenybe, Bajkó Tibornak szervezőként vagy műsorvezetőként, „hangulatcsinálóként” más feladatai voltak ezúttal.
A Székelyföldi Lovas Ünnep eredményeit, a különböző versenyszámok győzteseinek nevét a Gyergyói Hírlapban közöljük. Egy eredményt azonban már most ismertetünk: a legnagyobb érdeklődéssel várt versenyre a zuhogó esőben is több ezren voltak kíváncsiak, a közösségek vezetői nem engedhették meg maguknak, hogy feladják a küzdelmet az esőre hivatkozva. A legjobb pedig – már ami az itt adódott próbákat illeti – Márton László Szilárd, Csomafalva polgármestere lett.
Gergely Imre, Székelyhon.ro
2016. szeptember 4.
Magasra tette a lécet a kilencedik Székelyföldi Lovas Ünnep
Remek hétvégéje volt azoknak, akik a szombatot és vasárnapot a gyergyószentmiklósi lovas pályán töltötték. Látvány, magas színvonalú műsor, minőségi szórakoztatás fogadta a több ezer nézőt – ahogyan mindig, a Gyergyói Lovas napokból Székelyföldi Lovas Ünneppé nőtt rendezvényen.
A főszerepben ezúttal is a lovas sportok voltak, illetve a gazdák lóval közös munkája, és más lovas tevékenységek alkották a kétnapos eseménysor gerincét. Persze a zenének, táncnak is helye volt itt. A programkínálat színessége biztosította azt, hogy egyáltalán nem volt túlzás az a kijelentés, hogy a legkisebbektől az idősekig, jómódban élők és kevésbé tehetősek számára is egyformán vonzó és élményt, kikapcsolódást nyújtó esemény volt a 9. Székelyföldi Lovas Ünnep. És mindez precíz szervezés mellett, a tervezett időbeosztás percre pontos betartásával.
A hatvan programszám mindegyikét nincs módunkban bemutatni, csak kiragadtunk közölük néhányat, de ebből is megállapítható: Bajkó Tibor és Ildikó főszervezők, illetve a Krigel SK csapata ismét kitett magáért. Még a szervezés előkészületi időszakában elmondták, az idei egy főpróba lesz a 2017 szeptemberében esedékes jubileumi, 10. Székelyföldi Lovas Ünnepre készülve. Amikor valami „igazán nagyot” szeretnének megvalósítani. Felmerül a kérdés, ha főpróba ilyen színvonalat hozott, milyen lesz az „igazán nagy” lovasünnep? Már érdemes készülnie a nézőknek is.
A legtöbb izgalmat hozó versenyszám rendszerint a fogathajtók viadala. A „lovassportok királya” címet is kiérdemelhetné. A Páll Ágnesről elnevezett fogathajtó versenyen a szabály egyszerű volt: úgy száguldani végig a pályán, hogy lehető legkevesebb hibát vétsenek, azaz egyik kerék, és egy lóláb se érintse a bójákkal jelzett kapukat.
Ha a fogathajtást a „lovassportok királya” cím illeti meg, akkor a díjugratás a „lovassportok királynője”. Gyergyó térségében is évről évre növekszik a díjugratók száma, a közönség körében pedig változatlanul nagyon népszerű. Jelezte ezt a Páll Ágnes díjugratóversenyen is a taps a jól sikerült ugrások, és a pálya sikeres teljesítése után. A ló és a lovas közös mozgása, szép ívű átlendülések az akadályok fölött a laikus nézők közében is egyöntetű tetszés arattak. A taps nagyon is járt a lovasoknak
A nézőknek az lehetett az érzése, hogy a ló mindjárt meg is szólal, és így fog válaszolni az embernek. Hamza Viktória szabadidomító gyeplő és ostor nélkül, csak pusztán mozdulataival és szavaival érte el azt, hogy a lova azt tegye, amire ő utasította (vagy kérte?). Egy korábbi interjújában mondta: „bármit el lehet érni a lovakkal erőszak nélkül is, habár több időt vesz igénybe, s ezáltal nehezebb ez az út.” Bizonyított:meghallgatják, megértik szavait a lovak.
Korábban már láthatott a gyergyószentmiklósi közönség lovas kaszkadőr mutatványokat, de mégis újdonságnak számított ez a műsorszám. Ugyanis ezúttal már nem távolról érkezett vendégek, hanem a mieink, erdélyi lovasok mutatkoztak be látványos, akrobatikus mutatványokkal. Az Erdélyi Lovaskaszkadőr Egyesület bemutatójában a kozák tradíción alapuló trükklovaglás hagyományai elevenedtek meg, A tapasztalt lovasoknak nem okozott nehézséget a szokatlan attrakció bemutatása, de elhangzott. Rengeteg gyakorlás van emögött. Figyelmeztettek. Bármennyire is azt hiszi valaki, hogy erre ő is képes, azért otthoni kipróbálásra nem ajánlott mindez.
Akadályfutás, kacsatánc, kecskecipelés és szédülten célba rúgás, többek között ezek voltak a kihívások a „hétpróbás” fogathajtók számára. A legfőbb cél pedig, hogy versenyző és néző is egyaránt jól szórakozzon. Nevetésben nem is volt ebben hiány. A verseny végén győztest is hirdettek, de ezúttal a dobogóról lemAradók sem voltak túl csalódottak.
Nemcsak a sportlovaknak, de a gazdák munkára használt lovainak is komoly szerep jutott a Székelyföldi Lovas ünnepen. A legnagyobb erőre pedig az erdőkitermeléseknél, a rönkhúzatásnál van szükség. Biztosan van olyan, hogy egyik gazda a saját lovait tartja minden szomszédjáénál jobbnak. Hogy ezt igazolni is tudja, itt volt a lehetőség: négy nehéz rönköt kellett a lovak után kötni és elhúzni minél nagyobb távolságra, rövid idő alatt. Nemcsak a lónak volt ez nehéz, hanem a gazdáknak sem lehetett könnyű, hogy az ostort sem használhatták és még szitokszavaktól is tartózkodniuk kellett, a lovaik biztatásánál. Pedig ugye, az erdőn előfordul ilyesmi és a lovak is hozzászoktak.
Nemcsak a lovas kultúrára figyelnek hanem más kultúrának is helye van a Székelyföldi Lovas ünnepen. Ezúttal is a műsor része volt a Step dance és a Hóvirág együttes táncosainak fellépése, zenélt a ditrói fúvószenekar, Máyer Róbert kíséretével énekelt Oláh Vivien, és érdemes volt meghallgatni a Török Adél által előadott dalokat is. Hagyományos módon ezúttal is díjazták a rajz és irodalmi pályázatra műveiket beküldőket is.
Nyolc önkormányzati vezető, polgármesterek és alpolgármesterek álltak rajthoz a lovasünnep legnépszerűbb versenyszámában a polgármesterek csatájában. Előbb segédhajtóként kellett bizonyítsanak, a hajtót segítve a kitűzött táv minél gyorsabb teljesítésében, majd csatacsillag-dobásban, és lasszóvetésben is meg kellett mutatniuk képességeiket. Könnyen teljesítette mindenki a lufiborotválás feladatát, pedig egy igencsak éles, félméteres bicskával kellett ezt tenniük. Aztán autóvezetés közben kellett káposztafejeket „behalászniuk”. A küzdelem szoros volt, de végül a csíkkarcfalvi alpolgármester Szőcs László nyert Bege László Alfalu alpolgármestere és Puskás Elemér, Ditró polgármestere előtt.
Sajnos már csak az emléke van közöttünk a fiatalon elhunyt Sándor Ernőnek, aki a korábbi lovasnapok egyik legfontosabb szervezője volt, és kutyafogathajtóként jeleskedett „hógolyóival”, azaz négy hófehér szamojéd kutyájával. A Székelyföldi Lovas Ünnep kutyafogatversenye mostantól az ő nevét viseli.
Gergely Imre
Székelyhon.ro
Remek hétvégéje volt azoknak, akik a szombatot és vasárnapot a gyergyószentmiklósi lovas pályán töltötték. Látvány, magas színvonalú műsor, minőségi szórakoztatás fogadta a több ezer nézőt – ahogyan mindig, a Gyergyói Lovas napokból Székelyföldi Lovas Ünneppé nőtt rendezvényen.
A főszerepben ezúttal is a lovas sportok voltak, illetve a gazdák lóval közös munkája, és más lovas tevékenységek alkották a kétnapos eseménysor gerincét. Persze a zenének, táncnak is helye volt itt. A programkínálat színessége biztosította azt, hogy egyáltalán nem volt túlzás az a kijelentés, hogy a legkisebbektől az idősekig, jómódban élők és kevésbé tehetősek számára is egyformán vonzó és élményt, kikapcsolódást nyújtó esemény volt a 9. Székelyföldi Lovas Ünnep. És mindez precíz szervezés mellett, a tervezett időbeosztás percre pontos betartásával.
A hatvan programszám mindegyikét nincs módunkban bemutatni, csak kiragadtunk közölük néhányat, de ebből is megállapítható: Bajkó Tibor és Ildikó főszervezők, illetve a Krigel SK csapata ismét kitett magáért. Még a szervezés előkészületi időszakában elmondták, az idei egy főpróba lesz a 2017 szeptemberében esedékes jubileumi, 10. Székelyföldi Lovas Ünnepre készülve. Amikor valami „igazán nagyot” szeretnének megvalósítani. Felmerül a kérdés, ha főpróba ilyen színvonalat hozott, milyen lesz az „igazán nagy” lovasünnep? Már érdemes készülnie a nézőknek is.
A legtöbb izgalmat hozó versenyszám rendszerint a fogathajtók viadala. A „lovassportok királya” címet is kiérdemelhetné. A Páll Ágnesről elnevezett fogathajtó versenyen a szabály egyszerű volt: úgy száguldani végig a pályán, hogy lehető legkevesebb hibát vétsenek, azaz egyik kerék, és egy lóláb se érintse a bójákkal jelzett kapukat.
Ha a fogathajtást a „lovassportok királya” cím illeti meg, akkor a díjugratás a „lovassportok királynője”. Gyergyó térségében is évről évre növekszik a díjugratók száma, a közönség körében pedig változatlanul nagyon népszerű. Jelezte ezt a Páll Ágnes díjugratóversenyen is a taps a jól sikerült ugrások, és a pálya sikeres teljesítése után. A ló és a lovas közös mozgása, szép ívű átlendülések az akadályok fölött a laikus nézők közében is egyöntetű tetszés arattak. A taps nagyon is járt a lovasoknak
A nézőknek az lehetett az érzése, hogy a ló mindjárt meg is szólal, és így fog válaszolni az embernek. Hamza Viktória szabadidomító gyeplő és ostor nélkül, csak pusztán mozdulataival és szavaival érte el azt, hogy a lova azt tegye, amire ő utasította (vagy kérte?). Egy korábbi interjújában mondta: „bármit el lehet érni a lovakkal erőszak nélkül is, habár több időt vesz igénybe, s ezáltal nehezebb ez az út.” Bizonyított:meghallgatják, megértik szavait a lovak.
Korábban már láthatott a gyergyószentmiklósi közönség lovas kaszkadőr mutatványokat, de mégis újdonságnak számított ez a műsorszám. Ugyanis ezúttal már nem távolról érkezett vendégek, hanem a mieink, erdélyi lovasok mutatkoztak be látványos, akrobatikus mutatványokkal. Az Erdélyi Lovaskaszkadőr Egyesület bemutatójában a kozák tradíción alapuló trükklovaglás hagyományai elevenedtek meg, A tapasztalt lovasoknak nem okozott nehézséget a szokatlan attrakció bemutatása, de elhangzott. Rengeteg gyakorlás van emögött. Figyelmeztettek. Bármennyire is azt hiszi valaki, hogy erre ő is képes, azért otthoni kipróbálásra nem ajánlott mindez.
Akadályfutás, kacsatánc, kecskecipelés és szédülten célba rúgás, többek között ezek voltak a kihívások a „hétpróbás” fogathajtók számára. A legfőbb cél pedig, hogy versenyző és néző is egyaránt jól szórakozzon. Nevetésben nem is volt ebben hiány. A verseny végén győztest is hirdettek, de ezúttal a dobogóról lemAradók sem voltak túl csalódottak.
Nemcsak a sportlovaknak, de a gazdák munkára használt lovainak is komoly szerep jutott a Székelyföldi Lovas ünnepen. A legnagyobb erőre pedig az erdőkitermeléseknél, a rönkhúzatásnál van szükség. Biztosan van olyan, hogy egyik gazda a saját lovait tartja minden szomszédjáénál jobbnak. Hogy ezt igazolni is tudja, itt volt a lehetőség: négy nehéz rönköt kellett a lovak után kötni és elhúzni minél nagyobb távolságra, rövid idő alatt. Nemcsak a lónak volt ez nehéz, hanem a gazdáknak sem lehetett könnyű, hogy az ostort sem használhatták és még szitokszavaktól is tartózkodniuk kellett, a lovaik biztatásánál. Pedig ugye, az erdőn előfordul ilyesmi és a lovak is hozzászoktak.
Nemcsak a lovas kultúrára figyelnek hanem más kultúrának is helye van a Székelyföldi Lovas ünnepen. Ezúttal is a műsor része volt a Step dance és a Hóvirág együttes táncosainak fellépése, zenélt a ditrói fúvószenekar, Máyer Róbert kíséretével énekelt Oláh Vivien, és érdemes volt meghallgatni a Török Adél által előadott dalokat is. Hagyományos módon ezúttal is díjazták a rajz és irodalmi pályázatra műveiket beküldőket is.
Nyolc önkormányzati vezető, polgármesterek és alpolgármesterek álltak rajthoz a lovasünnep legnépszerűbb versenyszámában a polgármesterek csatájában. Előbb segédhajtóként kellett bizonyítsanak, a hajtót segítve a kitűzött táv minél gyorsabb teljesítésében, majd csatacsillag-dobásban, és lasszóvetésben is meg kellett mutatniuk képességeiket. Könnyen teljesítette mindenki a lufiborotválás feladatát, pedig egy igencsak éles, félméteres bicskával kellett ezt tenniük. Aztán autóvezetés közben kellett káposztafejeket „behalászniuk”. A küzdelem szoros volt, de végül a csíkkarcfalvi alpolgármester Szőcs László nyert Bege László Alfalu alpolgármestere és Puskás Elemér, Ditró polgármestere előtt.
Sajnos már csak az emléke van közöttünk a fiatalon elhunyt Sándor Ernőnek, aki a korábbi lovasnapok egyik legfontosabb szervezője volt, és kutyafogathajtóként jeleskedett „hógolyóival”, azaz négy hófehér szamojéd kutyájával. A Székelyföldi Lovas Ünnep kutyafogatversenye mostantól az ő nevét viseli.
Gergely Imre
Székelyhon.ro