Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Halaváts Gyula
2 tétel
1998. szeptember 5.
Halaváts Gyula /Zséna, 1853. július 7. – Budapest, 1926. július 29./ a Bánság geográfusa. Első munkájában kutatta Krassó-Szörény megye földtanát (1880), majd Fehértemplom vidékét (1882), Oravicabánya vidékét (1884), Versec környékét (1885). Ezután következett Dognácska és környékének kutatása (1887, 1888), majd Boksánbánya vidéke (1889), Kölnig Szócsán, Nagyzorlenc területe (1893), Resicabánya (1893), majd Buziás területe (1898). Az Erdélyi-medence tektonikája zárja be bánsági és erdélyi kutatásait (1913). A háború befejezése után az Alföld geológiájával foglalkozott, főleg annak Duna–Tisza közötti részével. Megjelentek cikkei az Archaeológiai Értesítőben is. A háború után a Földtani Intézet elárvult könyvtárát hozta rendbe és vezette haláláig. /Dr. Mészáros Miklós: Halaváts Gyula, a Bánság földtanának kutatója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./
2010. december 20.
Könyv a régi dévai református templomról
Meglepő témát dolgozott fel csütörtökön bemutatott könyvéhez Ionuţ Codrea fiatal dévai történész: a város legrégibb és sokáig legjelentősebb temploma, a huszadik század elején lebontott református templom történetét.
A könyv románul jelent meg és szinte kizárólag román közönség előtt került bemutatásra. Ennek ellenére a fogadtatása roppant kedvező volt, s a fiatal történészt dicsérettel halmozták el, noha a könyv a katolikusból a XVI. században reformátussá vált Déváról és a város főtemplomáról szól.
Bátorság olyan műemlékről írni, ami már több mint 100 éve nem létezik. A fiatal Ionuţ Codrea vállalta a kihívást. Éppen ez keltette fel érdeklődését, a történésznek az az érdekesebb, ami már nincs, nyilatkozta a könyvbemutató végén. Főleg régi fényképek, térképek, valamint Szőts Sándor és Halaváts Gyula századfordulós monográfiái jelentették a kiindulópontot. A kutatómunka körülbelül két évig tartott, a magyar nyelvű történelmi források feldolgozásában Bodó Krisztina történész kollégája segített.
Hogyan választott témának az 1905-ben lebontott régi református templomot, melynek utódja októberben ünnepelte századik évfordulóját? Hiszen a magyar történelem – finoman fogalmazva – nemigen számított a román történész-szakma csemegéjének. A magyar történelem mindenütt ott van Erdélyben, bármely régész vagy középkori-szakértő óhatatlanul szembesül vele. Ráadásul a román historiográfia eléggé elhanyagolta Déva történetét, mondta Ionuţ Codrea. Déva legrégibb és évszázadokig legjelentősebb főtemploma megérdemli a tanulmányt. A könyv a gazdag információkon kívül érdekes, századfordulós fotókat és régi térképeket is tartalmaz, méghozzá roppant színvonalas kiadásban.
Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad)
Meglepő témát dolgozott fel csütörtökön bemutatott könyvéhez Ionuţ Codrea fiatal dévai történész: a város legrégibb és sokáig legjelentősebb temploma, a huszadik század elején lebontott református templom történetét.
A könyv románul jelent meg és szinte kizárólag román közönség előtt került bemutatásra. Ennek ellenére a fogadtatása roppant kedvező volt, s a fiatal történészt dicsérettel halmozták el, noha a könyv a katolikusból a XVI. században reformátussá vált Déváról és a város főtemplomáról szól.
Bátorság olyan műemlékről írni, ami már több mint 100 éve nem létezik. A fiatal Ionuţ Codrea vállalta a kihívást. Éppen ez keltette fel érdeklődését, a történésznek az az érdekesebb, ami már nincs, nyilatkozta a könyvbemutató végén. Főleg régi fényképek, térképek, valamint Szőts Sándor és Halaváts Gyula századfordulós monográfiái jelentették a kiindulópontot. A kutatómunka körülbelül két évig tartott, a magyar nyelvű történelmi források feldolgozásában Bodó Krisztina történész kollégája segített.
Hogyan választott témának az 1905-ben lebontott régi református templomot, melynek utódja októberben ünnepelte századik évfordulóját? Hiszen a magyar történelem – finoman fogalmazva – nemigen számított a román történész-szakma csemegéjének. A magyar történelem mindenütt ott van Erdélyben, bármely régész vagy középkori-szakértő óhatatlanul szembesül vele. Ráadásul a román historiográfia eléggé elhanyagolta Déva történetét, mondta Ionuţ Codrea. Déva legrégibb és évszázadokig legjelentősebb főtemploma megérdemli a tanulmányt. A könyv a gazdag információkon kívül érdekes, századfordulós fotókat és régi térképeket is tartalmaz, méghozzá roppant színvonalas kiadásban.
Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad)