Szeptember 8-án Budapesten az Alexandra Könyvesházban került sor az aradi Irodalmi Jelen folyóirat 2004 őszén meghirdetett negyvenezer dolláros regénypályázata díjainak kiosztására. Böszörményi Zoltán, a regénypályázat kiírója bejelentette, az eredeti hat helyett, tíz díjat osztanak ki Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen főszerkesztője, a zsűri elnöke méltatta a pályázatok számokban is kifejezhető sikerét: a 283 pályamunka 3 világrészről, 12 országból érkezett. A regénypályázatra a legtöbb pályamunkát (az összes mű nagyjából háromnegyedét) Magyarországról, jó félszázat Romániából, a többit Szlovákiából, Ukrajnából, Szerbiából, Németországból, Írországból, Franciaországból, Svájcból, Svédországból, az Amerikai Egyesült Államokból és Ausztráliából küldték be. Galgó Balázs színművész felolvasta a zsűri által összeállított értékelőt. A díjakat Böszörményi Zoltán adta át. /Jámbor Gyula: Amerikától Ausztráliáig próbáltak szerencsét. Példátlan siker az Irodalmi Jelen regénypályázatán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./ A díjazottak: I. díj: Sigmond István II. díj: Nagy Koppány Zsolt III. díj: Balogh Róbert Különdíjak: Bencze Erika, Czegő Zoltán, Halász Margit, Ircsik Vilmos, Kapdebo Tamás, Siklósi Horváth Klára és Tar Károly (Irodalmi Jelen – OTP különdíj)

Látó: lapszámbemutató a falu jegyében
Legújabb, májusi lapszámát mutatta be a marosvásárhelyi G-kávézóban a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztősége. A szerzők ez alkalommal, szerkesztői felkérésre a falu témáját járták körbe, saját falusi élményeikről, a faluhoz kötődő kapcsolataikról, emlékeikről írtak.
Az összegyűlteket Kovács András Ferenc főszerkesztő köszöntötte, aki elmondta, a jól sikerült lapszámokat ezentúl bemutatják a közönségnek, beszélgetést szerveznek, olyan kötetlen irodalmi esteket, ahol a szerzők felolvasnak írásaikból, ahol az olvasók is elmondhatják észrevételeiket. A most megjelent tematikus Látót Vida Gábor szerkesztette, a téma ötlete is tőle származik, igaz, már vagy öt éve érlelődik, hogy a Berlin-, Velence-, Bukarest-Látók után jó lenne egy falu-Látót is készíteni. Az ötlet tetszett a szerzőknek, annyira, hogy helyszűke miatt több írás is kimaradt a lapból, azok a következő, a júniusi, júliusi számokban jelennek majd meg.
Szabó Róbert Csaba saját gyerekkori élményéről beszélve elmondta, olyan helyszín volt a falu, ahonnan jött, amit nem hogy nem akar kitörölni az emlékeiből, de folyamatosan abból táplálkozik. Láng Zsolt azt mesélte el, hogy 23 évesen találkozott először a faluval, és azóta is otthona. „Hogy mi a falu, azt nem tudom megmondani. Az, ahol mindenki köszön mindenkinek? Vagy ahol mindenki ismer mindenkit? Ahol mindenki mezőgazdaságból él?” – sorolta a kérdéseket, majd arra a következtetésre jutott, hogy jó ott lenni a közösségben, hogy a közösség élményét egy faluban lehet megélni a legjobban. László Noémi versét Kovács András Ferenc olvasta fel, majd vallott saját falu-élményeiről. Több falu is van, amely meghatározó volt az életében: Marossárpatak, ahonnan az édesapja származott. Aztán a Szászrégennel egybenőtt Abafája vagy Bözöd, Szentábrahám, Siménfalva, Szatmár környékéről Kiskolcs, Daróc. Más-más valamennyi, különféle hangulattal, szokásrenddel, ízekkel, tájakkal, emberekkel. Gálfalvi György, a Látó volt főszerkesztője a faluról, mint „világ széléről” beszélt, ahol állandóan kapaszkodni kell, nehogy „beleessünk a semmibe”.
A Látó májusi tematikus számában Varga László Edgár, Bánki Éva, Vajda Noémi Anna, László Noémi, Markó Béla, György Péter, Tóth Krisztina, Halász Margit, Lövétei Lázár László, Varga Illés, Hajdú Farkas-Zoltán, Fekete Vince, Magyary Ágnes, Márton Evelin, Szabó Róbert Csaba, Váradi Nagy Pál, Selyem Zsuzsa, Felleg József, Láng Zsolt, Virginás Andrea, Vermesser Levente írása olvasható.
Antal Erika
Székelyhon.ro