Templomfelújítás és múltunk megismerése (Sepsikőröspatak)
A napokban fejezték be a sepsikőröspataki református templom tetőzetének felújítását. A beruházást – mely során cserépfákat, cserépdeszkákat és a szarufákat, illetve az elkorhadt sárgerendákat cserélték ki, és cserepeztek is – a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a hívők adományaiból és a helyi önkormányzat hozzájárulásával valósították meg.
Nagy Zsolt Attila tiszteletes elmondása szerint a beruházáshoz a magyarországi támogatás mellett is többévnyi takarékoskodásra volt szükségük. Számított, hogy az utóbbi években a helyi tanács is támogatta őket, s az is, hogy a megyei tanács is írt ki pályázatot az egyházak számára. Ezek nem nagy összegek, néhány ezer lejre tehetők, de az idejében megvásárolt és féltve őrzött cserepek és gerendák most nagy szolgálatot tettek, s köszönet jár az egyházközség tagjainak is, akik erejükhöz mérten hozzájárultak a sikerhez. „Nagy lépést tettünk templomunk teljes felújítása érdekében, de sok lesz még a tennivaló tavasszal, ha a nemrég letett pályázatunk ismét sikeres lesz. Nagyon bízom abban, hogy megkapjuk a támogatást, és várhatóan május-júniustól nekifoghatunk a templom külső-belső felújításának, a torony megújításának és a nyílászárók cseréjének” – mondotta a tiszteletes. A tetőtér felújítása annak alapos kitakarításával is járt, s a porréteg eltávolítása után néhány érdekességre is fény derült. A templom 1935-ös felújításán dolgozó mesteremberek aláírásait és bejegyzéseinek többségét lehetett könnyen leolvasni a jó állapotban megmaradt gerendákról. Kiderült, amikor „a templomot megnagyobitotak”, ott dolgozott Veres József, Gábor András „is sok követ és téglát hozot”, jelen volt Chvoj Rudolf (talán Alfonz?) és a bodosi Szabó Endre, Hadházy Dezső kéményseprőként, Kiss Sámuel bádogosmesterként dolgozott. Zsunkuly József csak nevét írta fel, de feltételezhetjük róla, hogy bodoki származású. Lapunk archívumában keresve akadtunk rá főmunkatársunk, Kisgyörgy Zoltán több olyan írására is, amelyekben hasonló nevű bodoki fafaragóról ír – úgy véljük, az ő édesapja vagy nagyapja lehetett a mester, mert hogy ilyen egyezés véletlen műve lenne, nem valószínű. A bejegyzések megtalálása amúgy a mostani felújításon dolgozókat is megihlette: 2017. XI. 21-i dátummal jól látható helyre írták fel a mester vezeték- és a segéd keresztnevét: Bod, Laci. Nagy Zsolt Attila tiszteletes is arra készül, hogy követi a hagyományt, és a mostani nevezetes eseményről tavasszal emlékiratot helyez el a toronygombban. S ha már a toronygombhoz hozzányúlnak, hogy történelmünket jobban, részletesebben megismerjék, alaposan szemügyre veszik azt az emlékiratot, amelyiket az Aranykönyv egy 1983. augusztus 20-án keltezett bejegyzése alapján nyolcvankét esztendeje elhelyeztek ott. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)