K Ö Z L E M É N Y
A Kököstől Bereckig tartó autonómia-menetelés tizennégy helyszínének egyikén, a maksai református templom előtti téren többezren gyűltek össze vasárnap délelőtt a Székelyföld autonómiájáért és a történelmi régiókért meghirdetett menetelés keretében tartott szabadtéri istentiszteleten, melyen igét hirdetett Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) volt püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Az igehirdető Jerikó falai leomlásának történetét elevenítette fel tanulságképpen: egyedül a hit segíthet abban, hogy elérjük céljainkat. Az ószövetségi és újszövetségi igeszakaszok a székelység, az erdélyi magyarság, valamint a volt kommunista országok sorsát idézi fel bennünk. Amiképpen a zsidóknak hit által sikerült elérniük, hogy Jerikó falai leomoljanak, hasonlóképpen székely népünk is így érheti el célját: az autonómiát. Kilencvenhárom éve ugyanazok a falak merednek előttünk, és mi még mindig csak rést ütöttünk azokon. Tőkés László számos bibliai és erdélyi példát említett, amikor a hit által az Úr megmutatta erejét. Küzdelmünkben szükségünk van Józsué hitére, Dávid hitére, de ugyanúgy Gábor Áron vagy Bethlen Gábor hitére. „Az Úr hadakozik érettünk, csak ő döntheti le fogságunk falait” – hangsúlyozta az igehirdető, aki ugyanakkor a hitbéli egység és politikai együttműködés fontosságára is felhívta a figyelmet. Céljaink elérése érdekében akár Bukarestig vagy Brüsszelig is hajlandóak vagyunk elmenni – szögezte le.
Az istentisztelet után Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szólt az egybegyűltekhez. Az igehirdető szavaihoz kapcsolódva kifejtette, hogy az autonómia ügye mellett kiálló, többezer résztvevőről sugárzik a hit és az erő, ami biztató, hiszen enélkül nem sikerülhet „visszaállítani a rendet”. Fontos látnunk, hogy az autonómia az egyedüli megoldás, nemcsak az olyan ünnepeken, mint a mai nap, hanem a dolgos hétköznapokon is. Addig nem lesz béke és nyugalom ezen a tájon, míg szabadságunkat ki nem vívjuk, és ettől nem tántoríthat el bennünket senki – hangzott el.
A házigazdák szerepében Bács Benke László, Maksa polgármestere és Györgyi Zsolt lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, ezután a Siklódi Férfikórus adott elő hazafias dalokat, ezzel lelkesítve a hallgatóságot.
A menetelés közben a szervezők és a magyar politikai pártok képviselői a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szerkesztett rádióműsoron keresztül szóltak a résztvevőkhöz, ekképpen tették lehetővé, hogy a több mint ötven kilométeres útszakaszon felvonuló emberek ugyanannak az egységes demonstrációnak a részeseivé váljanak.
2013. október 26., Maksa
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

Székely Ferenc kötetbemutatója Szászrégenben
A szászrégeni DIO Házban mutatták be Székely Ferenc Égbe nyúló kapaszkodó című beszélgető-könyvét. Ha lett volna csillár, azon is függtek volna, ugyanis több mint száz érdeklődő jött el a február 17-i találkozóra.
A könyvbemutatót házigazdaként Demeter József lelkész nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket, s őszintén bevallotta: örül, hogy ilyen szép számban jöttek el, nem számított ekkora hallgatóságra. (32 évi ittléte során kevésszer volt ilyen zsúfolva a terem, amelynek építését 2002-ben fejezték be Makovecz Imre tervei alapján.)
A továbbiakban az "irányító szerepet" átvette Böjthe Lídia magyartanár, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke. Beszélt az Égbe nyúló kapaszkodó kötet tartalmáról, céljáról, szerkezeti felépítéséről, ismertette a tíz interjúalany nevét. Köszöntötte a két "vendégalanyt": Gál Éva Emese gyergyószenmiklósi költőt és képzőművészt, illetve Baróthi Ádám helybéli szobrászművészt. A szerző, Székely Ferenc, immár a negyedik ilyen jellegű kötetet tette le az olvasók asztalára az utóbbi négy esztendőben. Évente decemberben jelenik meg az éppen soron következő könyv, amolyan karácsonyi ajándékként…
Ezután a kérdező beszélt a kötetről, néhány háttérinformációt osztva meg a jelenlévőkkel (ilyenek: a szerzőről kapott életrajzi, bibliográfiai adatok gyarapítása, főleg az egyén gyerekkorának és ifjúsági éveinek megidézése/vallatása, amiről alig találunk adatot a lexikonokban, vagy Wikipédián, az internetes portálokon. Erre Zsidó Ferenc is kitér, aki a lexikonszerkesztőknek nyújtott előlegezett segítségéről szól a kötet bevezetőjében…)
Székely Ferenc elmondta azon "évfordulós" alkotók nevét is, akiket nagyon szeretett volna szerepeltetni a kötetben, de sajnos nem sikerült. Különböző okok miatt hiányzik a könyvből Lendvay Éva, Elekes Ferenc, Nyárádi Szabó Zoltán, Máriás József, Esterházy Péter.
A Vadasdon élő nyugalmazott könyvtáros számon tartja irodalmunk jeleseit, táblázatokat vezet, évekre "lebontva", hogy ki mikor lesz 60, 65, 85, 90 éves. Szomorú, hogy már többekkel készült olyan interjú, amelyről utólag derült ki, hogy az utolsó.
Elárulta: 2016-ban olyan alanyokat "nézett ki" magának, mint Vári Attila, Bodor Ádám, Olosz Katalin, Bágyoni Szabó István, Fazakas Tibor, Cseke Gábor, Bölöni Domokos, Molnár H. Lajos, Kiss J. Botond, Markó Béla, Döbrentei Kornél.
Kis Miki Melinda szászrégeni pedagógus, a helyi tv magyar adásának bemondója Gál Éva Emese két versét olvasta fel, és részleteket az interjúkból.
A Gyergyószentmiklóson élő Gál Éva Emese sem jött üres kézzel, szép magyar verset hozott, amit ő maga "nyújtott át" olvasóinak, nagy sikert aratva, majd Székely Ferenc néhány rögtönzött kérdésére válaszolt. Örül, mondta, hogy ilyen megtiszteltetésben volt része itt, a szomszédos megyében, és sajnálattal vette tudomásul, hogy szülővárosa, Szatmárnémeti sohasem hívta meg költőként; egyszer kiállítást rendeztek ott képzőművészeti alkotásaiból.
Majd ismertette további művészi terveit.
Baróthi Ádám nagy megtisztelésnek tartja, hogy pár nappal 70. születésnapja előtt (2015. nov. 21.) olyan részleteket mondhatott el tanári pályafutásáról, alkotó éveiből, amelyek eddig sohasem jelentek meg nyomtatásban. Kiemelte a Budapesten élő Kocsis István drámaíró válaszainak aktuális üzenetét, akinek több darabját játszották Szászrégenben ’89 előtt és utána is.
Székely Ferenc felolvasta dr. Cseke Péternek az alkalomra küldött, szászrégeni olvasóihoz címzett levelét, amit a jelenlévők vastapssal jutalmaztak. (Cseke Péter nagyon szeretett volna itt lenni, de épp Budapestre hívták meg, ezért levélben köszöntötte régeni olvasóit.)
Az interjúk készítőjének minden eddigi kötetéhez hozzá lehetett jutni (A megmentett hűség, 2012; A szülőföld ölében, 2014; Harangszó a szélben, 2015; Égbe nyúló kapaszkodó, 2015), és a tavaly ősszel kiadott Károly herceg látogatása Erdőszentgyörgyön című munkáját is elhozta, és azok mind gazdára találtak. Utólag is postáznia kell azoknak, akik ott lévén már nem jutottak hozzá, de igényt tartanak arra, hogy elolvassák a bemutatott könyvet.
"Nagy öröm számomra – mondta Székely Ferenc a találkozó után –, hogy a szórványnak számító Felső-Maros mentén, Szászrégenben ilyen erős a közösség, hogy a várost gyökereikhez, hitükhöz és megmaradásukhoz szívósan ragaszkodó magyarok lakják. Amíg ilyen emberekkel találkozunk, érdemes könyvet írni s bízni a jövőben!"
Szentgyörgyi Zsolt. Népújság (Marosvásárhely)

Megújult a maksai templom
Térj hát vissza a te Istenedhez – Hóseás próféta könyvéből vett idézet fogadja ezentúl a maksai református templomba betérőket. A külső felújításon átesett száztizenhat éves templomot hálaadó istentiszteleten ünnepelte tegnap a helyi közösség.
János apostol Jelenések könyvéből vett levelekre építette ünnepi prédikációját Balogh Zoltán. A Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese a levelekben rejlő kettősségre hívta fel a figyelmet, egyfelől dicséret, biztatás, másfelől szemrehányás, fenyegetés, sőt, büntetés. „E kettő dialektikájában kell megtalálni a helyes keresztyén életfolytatást” – mondta az esperes, hangsúlyozva, hogy a feladatvállalásban, az áldozathozatalban nincsenek kis és nagy gyülekezetek. A maksaiak most a jól végzett munka örömével állnak Isten színe előtt, mert a sokszor megakadt felújítás során megtalálták az imádság és a munka közötti egyensúlyt – köszöntötte az ünnepségre eljött híveket az esperes.
Istennek hála a templomot megújítottuk, hagyjuk, hogy a templom megújítson bennünket – fogalmazott Györgyi Zsolt. A maksai gyülekezetet négy éve pásztoroló lelkész tételesen is felsorolta a Jakab Márton Győző helyi vállalkozó által elvégzett munkálatokat: a templomhajó és a torony falait megtisztították, lekezelték, kijavították és lemeszelték, a tetőt körbecsatornázták, ajtókat-ablakokat lefestették, a torony bádogszerkezetét kijavították, és megújult a templom környéke is. A felújítás 65 ezer lejbe került, legnagyobb részét – csaknem húszezer lejt – a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumától pályázták meg, a helyi tanács tíz-, a megyei tanács pedig ötezer lejjel járult hozzá a felújításhoz. A maksai hívek adakozó kedve is jelentős volt, hiszen a gyűjtés folyamán 6700 lej gyűlt össze, de sokan közmunkával is hozzájárultak a munkálatokhoz. Köszönetet mondott Bartha Sándor főgondnoknak, a presbitériumnak és minden adakozónak. A felújított templomba Tamás Sándor tanácselnök Háromszék hivatalos zászlóját vitte ajándékba, Deszke János polgármester a közös munka örömét hangsúlyozta. A Pro Musica kórus még ünnepélyesebbé tette az istentiszteletet.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tüzet raknak a szívekben
Maksai-szenterzsébeti énekegyüttes a középdöntőben 
Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod? Vagyon bizony, nem is egy, hanem három, dicsérte meg a székelyföldi Cickom énekegyüttes tagjait Sebestyén Márta zsűritag a Fölszállott a páva elődöntőjében. „Rátok nézni is puszta gyönyörűség, az embernek röpköd a szíve, és megtelik örömmel” – értékelte produkciójukat.
A maksai Györgyi Hajnal Csillag szenterzsébeti barátnőivel került be a Duna tévé népszerű tehetségkutatójába. A lányok Cickom énekegyüttesként jelentkeztek a műsorba, az elődöntőn sóvidéki dalokat énekeltek – ahogy ők fogalmaztak, az atyhaiak biztatására, leégett templomuk okán. Közel maximális pontszámmal, a zsűri szabadkártyájával jutottak tovább, így családjaikkal együtt lázasan készülődnek a középdöntőre, ahol most kevésbé ismert gyűjtésből származó szenterzsébeti dalokat adnak elő.
Mentoruk a magyarországi Juhász Erika népdalénekes. A zsűri szerint valósággal tüzet raknak a szívekben, üdén és élettelien énekelnek, érződik, hogy szívből jövő és nem színpadi a produkciójuk.
Kincses Gyöngy Erzsébet, Kincses Ilka Mária és Györgyi Hajnal Csillag a távolság ellenére a legjobb barátnők, de tulajdonképpen családi hagyományt folytatnak, hiszen az édesapák, Györgyi Zsolt és Kincses Kálmán maksai, illetve székelyszenterzsébeti református lelkészek közötti barátság is gyerekkorra nyúlik vissza.
Rendszeresen találkoznak, és mivel a lányok nemcsak játszani, énekelni is szeretnek együtt, megszületett az ötlet, hogy nevezzenek be a Fölszállott a páva vetélkedőre. Hétvégenként találkoznak, próbálnak, felkészítőjük a keresztanyjuk, Kászoniné Fejős Gabriella nagysolymosi tiszteletes asszony, aki ezúttal csipkelődőbb hangulatú, a fiú-lány viszonyról szóló dalokat tanított be. A negyedik osztályos Hajnal Csillag egyedül is szép eredményekkel vett részt különböző népdalvetélkedőkön, hegedűórára jár, szeret lovagolni, talán ezért is egy lovacska a Cickom együttes kabalája – tudtuk meg édesapjától, aki elmesélte, korábban tanult meg a kislány énekelni, mint beszélni.
A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a Hagyományok Háza negyedszer rendezi meg a tehetségkutatót, az első középdöntőt már megtartották, ma lesz a második. A győzteseket a december 16-i döntőben választják ki. 
Tehát ma 20.30-kor kezdődik a Duna televízióban a Fölszállott a páva középdöntője, amikor drukkolhatunk székelyföldi lányoknak is. Nemcsak a zsűri értékelésével, hanem a közönségszavazattal is tovább lehet jutni a döntőbe. A műsor ideje alatt a +36-20/30/70-4422-999 telefonszámra várják a versenyzők a szavazatokat, a Cickom együttes kódja 14; csak az adás ideje alatt lehet szavazni, egy számról húsz alkalommal. Szurkoljunk, és szavazzunk a Cickom énekegyüttesre!
Gy. Turoczki Emese Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kisgyörgy Zoltán: Falufüzetek
Bodok (Oltszemmel és Zalánnal), Borosnyó (Nagy- és Kisborosnyó, valamint Feldoboly, Cófalva, Lécfalva) két kiadásban, Bölön Bölönpatakkal, Egerpatak, Előpatak (Árapatakkal, Erősddel és Hetével – kétnyelvű kiadvány), Gidófalva (Angyalossal, Fotosmartonossal, Étfalvazoltánnal), Ikafalva, Illyefalva (Sepsiszentkirállyal és Aldobollyal), Maksa (Eresztevénnyel és Sepsibesenyővel) két kiadásban, Málnás (Málnásfürdővel és Zalánpatakkal), Sepsikőröspatak (Kálnokkal) két kiadásban, Szotyor – íme egyelőre ezekről a háromszéki helységekről adott ki falufüzeteknek nevezett, kivitelezésben kifogástalan kiadványokat a Háromszék kiadóvállalata. Ki más lehetne egy személyben ezeknek kezdeményezője, szövegírója, illusztrációinak válogatója, szerkesztője, mint Kisgyörgy Zoltán, Háromszék mindenkinél jobb ismerője, kutatója.
Munkájában Albert Levente fényképész és Oláh Mihály tördelőszerkesztő segítette. A borítólapokkal, térképpel, falucímerrel, a kiadvány végi kötelező záradékkal (kolofon) mindössze 16 oldalba összesűrített közlendő mesteri példája annak, hogyan lehet ilyen kis terjedelembe egybeválogatni mindazt, amit helytörténetből, földrajzi leírásból, néprajzból, hagyományokból, faluigazgatásból, fejlesztésből, a helység egykori és mai jelentős személyiségeiből fontos beszerkeszteni egy ilyen kis kiadványba úgy, hogy az felkeltse a füzetet kezébe vevő érdeklődését. Nos, Kisgyörgy Zoltánnak mindez tökéletesen sikerül. Elég ha csak Bodok esetében Kéncsás várát és az új Sütei borvízferedőt, Borosnyó esetében a cófalvi aranybaltákat, az emlékparképítő Damó Gyulát vagy a szobrász Éltes Barnát, Bölönben Erzsébet királyné szobrát vagy a Buksa pisztrangászatot, Egerpatakon az országzászló-állítást, Módi-Kóréh Sándor falufelelőst, Előpatakon az árapataki hősi emlékművet és az új gyógyfürdőt, Gidófalván a zoltáni restaurált barokk kapu és a mindenes Berde József polgármester bemutatását, Ikafalva védőszentjeit, Illyefalván a keresztény ifjúsági központot és Erzsébet királyné fasorát, Rákossi Károly és Györgyi Zsolt maksai, illetve Babos Barabás Berta és Dénes Lajos Levente sepsibesenyői lelkészt, valamint az újjászületett ersztevényi Benke-kúriát ábrázoló fényképeket, Málnáson a kőbányát és a zalánpataki templombúcsút, Kőröspatak és Kálnok egykori közös templomának romjait és a fúvószenekart, Szotyorban Nagy Tamásné emléktábláját és a Henrietta Panziót említem felsorolásomban. E füzetekből a feltáruló múlt és jelen összefonódása önkéntelenül is azt sugallja, hogy Kisgyörgy Zoltán emlékeztetőit, ismertetőit nemcsak elolvasni kell, hanem elménkben-lelkünkben feldolgoznunk, magunkévá tennünk, mi több, társuljunk településeink még rejtőzködő titkainak feltárásán munkálkodók mellé, hagyományainkat ápoljuk és adjuk át utódainknak, vidékfejlesztési elképzeléseinket próbáljuk gyakorlatba ültetni. A füzetek beszerezhetők a Háromszék szerkesztőségében, illetve az egyes községek polgármesteri hivatalaiban. A sorozat folytatásaként készülőben Maksa újabb, bővített, Hidvég kétnyelvű és Székelypetőfalva falufüzete.
József Álmos / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)