Marosvásárhely szaklíceumaiban és szakiskoláiban idén egyetlen magyar osztályt akarnak engedélyezni. Megdöbbentő hír, mert a diktatúra legsötétebb éveiben évente legkevesebb 18 osztály indult. Mindezt úgy érték el, hogy az összes helyekre a jelöltek anyanyelvi különbség nélkül felvételiznek román nyelv és irodalomból, valamint mennyiségtanból. A román dolgozat megírásakor a román tanuló anyanyelvén nyilván jobb jegyet ér el, ezzel sikerül elérni, hogy minél kevesebb magyar tanuló kerüljön szakiskolába. A cikkíró szerint vissza kell vonni ezt a rendelkezést és biztosítani kell az anyanyelven történő felvételit. /Szabó György Pál: Marosvásárhely szakiskoláiban idén egyetlen magyar osztályt akarnak indítani? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Két évvel a rendszerváltozás után a romániai magyar oktatás helyzete egyre nyomasztóbb. Az ultranacioanlista asszimilációs iskolapolitika folytatódik. Az 1991/92-es tanévben például Maros megye szaklíceumaiban feleannyi magyar nyelvű osztály van, mint volt a Ceusescu-diktatúra idején. Nem sikerült a marosvásárhelyi Bolyai Líceumot sem visszaszerezni, sőt több román osztályt helyzetek ide, mint korábban bármikor. Jellemző, hogy a nemrég függetlenné vált Moldovai Köztársaságban az ottani kormány első rendelkezéseivel szétválasztotta az erőszakosan egyesített iskolákat, mert azok voltak az oroszosítás leghatékonyabb eszközei, miközben Erdélyben szeparatizmusnak nevezik a hasonló magyar követelést. Maros megyében továbbra sincs nemhogy magyar tagozat, de még magyar osztály sem az egészségügyi, kereskedelmi, gazdasági, erdészeti és más keresett szaklíceumokban. Nincs magyar műegyetem, nem engedik visszaállítani a világhírű magyar nyelvű Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemet, ellenkezőleg, minden utánpótlás nélkül kényszernyugdíjba küldték az utolsó magyar egyetemi orvosprofesszorokat. Nem adják vissza a Bolyai Tudományegyetemet. Beszivárognak a magyar tagozatokra is a román tanárok, akik csak román nyelven oktatnak. /Szabó György Pál (Marosvásárhely): Kulturális népirtás. = Ring (Budapest), márc. 10./

Jeszenszky Géza külügyminiszter szeptemberi látogatásakor Nicolae Vacaroiu miniszterelnök kijelentette, hogy Romániában megoldották a magyar nyelvű oktatás kérdését, mivel a magyar nyelvű iskolák száma meghaladja a magyar lakosság arányát. Ez emlékeztet a néhai diktátor, Ceausescu szavaira: a nemzetiségi kérdés megoldott. Valójában például Maros megyében a magyar lakosság részaránya a hivatalos 1992-es adatok szerint 40,3 %, ugyanakkor a megye magyar nyelvű IX. osztályainak az aránya 20,7 %, tehát minden második gyermek nem anyanyelvén tanul. /Szabó György Pál: Ő ne tudná? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

Nyárádszeredában is megalakult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ helyi fiókja. Az alakuló ülésen részt vett Szabó György Pál, a Maros megyei szervezet elnöke és Tófalvi Zoltán területi alelnök. Nyárádszeredában ideiglenes vezetőséget választottak, elnök Kádár Gyöngyi. /Népújság (Marosvásárhely), febr 12./

"Szabó György Pál az RMDSZ egységéért állt ki, a közös munkáért. "Nekünk egyetlen fegyverünk az egységes és cselekvő fellépés!"- írta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./ "

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ év végi közgyűlést tartott dec. 15-én Marosvásárhelyen Dávid Gyula országos elnök, Kötő József főjegyző, valamint az EMKE megyei elnökei jelenlétében. Az EMKE Maros megyei szervezete ugyanezen a napon tisztújító közgyűlést tartott. Szabó György Pál elnök ismertette az elmúlt évi tevékenységet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Nov. 10-én Nyárádszentmárton unitárius közössége ünnepelte a honfoglalás 1100. évfordulóját. Beszédet mondott többek között Szabó György Pál, a Maros megyei EMKE elnöke. Millecentenáriumi emléktáblát avattak a 725 éves kazettás mennyezetű műemlék-templom falán, majd megnyitották az EMKE millecentenáriumi, történelmi címereket bemutató vándorkiállítását és megtekintették Sándor János népművész fafaragásait. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

"Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, az Aranka György Nyelvművelő Kör a kolozsvári Apáczai Csere János Líceummal Kolozsváron szervezte meg márc. 21-22-én az Aranka György Nyelvművelő Verseny országos döntőjét. Zsigmond Győző, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke üdvözölte a jelenlevőket. Dr. Péntek János professzor az anyanyelv ápolásának fontosságát emelte ki. A díjkiosztó ünnepség márc. 23-án volt, Széken. Dr. Péntek János Széken, Aranka György szülőhelyén emlékezett a névadóra, felelevenítve Aranka György pályafutását. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./"

"Felértékelődik az EMKE: Az RMDSZ helyett ugyanis a jövőben az EMKE fogja kapni a kisebbségeknek járó kormánytámogatást. Júl. 21-én Marosvásárhelyen az RMDSZ székházában Szabó György Pál Maros megyei EMKE-elnök és Nagy Pál alelnök hívott össze tanácskozást. A megjelentek között volt Virág György, a megyei tanács alelnöke, dr. Deé Nagy Anikó megyei elnökségi tag, tudományos főkutató. Szabó György Pál beszámolt az EMKE megyei helyzetéről. Az EMKÉ-nek 32 művelődési egyesülete van a megyében, száznál több létesítmény, kórusok és csoportok csatlakoztak hozzá. A hálózat kiépítése sikerült, de anyagilag csőd szélén áll az EMKE. Székháza nincs, képviselete az országos román művelődési szervekben nincsen, tehát eddig úgyszólván nemlétezőnek tekintették. - Nagy gond a Kultúrpalota kihasználtsága: figyelmen kívül hagyják, hogy a megyében fele-fele arányban élnek magyarok és románok. A Teleki Téka sorsa máig tisztázatlan. - Marosvásárhelyen nincs EMKE-könyvtár. /Bölöni Domokos: Nincsen székház, nincsen pénz, nincsenek könyvtárak. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./ "

"Fehéregyházán a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület minden évben július utolsó vasárnapján emlékezik Petőfire. Idén júl. 26-án tartották meg az ünnepséget, melyen jelen volt Fehéregyháza testvérvárosának, Kiskunfélegyházának küldöttsége, de eljöttek Kecskemét, Barót, Székelyudvarhely, valamint az RMDSZ és az EMKE képviselői is. Gábor Dénes, az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott beszédet. Petőfi Erdélyt választotta, élete utolsó napján ugyanis feleségének azt írta, hogy Sepsiszentgyörgyöt kinézte lakhelyül. "Minket választott Petőfi", hangzott el Markó beszédében. "Minket, erdélyi magyarokat. Hiszen Petőfi Sándor megfutamodhatott volna, menekülhetett volna, neki nem volt kötelessége abban a csatában jelen lenni, s ezzel a választással utódokat is választott magának: mi vagyunk az őrzői, a legfőbb letéteményesei Petőfi Sándor emlékének és emlékhelyének." Petőfire emlékezett Dávid Gyula, az EMKE elnöke és Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke, aki kifejtette, hogy a Németh László-i "minőség forradalmának" végbe kell mennie Erdélyben is, a tehetséggondozásban, hogy felváltsa a trianoni tragédiát követő önpusztítást, amelynek következtében "fogyunk, beolvadunk, szórványosodunk és széledünk". Két kiadvány is köszöntötte az eseményt: megjelent Petőfi Sándor Összes műveinek kétkötetes kiadása a marosvásárhelyi Mentor és a kolozsvári Polis Kiadó közös gondozásában, ez egyébként a Romániában kiadott harmadik Petőfi-összes. A Fehéregyházi emlékeztető című füzet pedig előkészíti a jövő esztendei nagy ünnepséget. /Balázsi Ildikó: Fehéregyháza. . "Minket választott Petőfi Sándor!". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18./"

"Egyre inkább nyilvánvaló - legalábbis számunkra, erdélyi magyarok számára, hogy még a második évezred végén is - a közélet minden területén - alapvetően és általánosan érvényes nemzetstratégia csak a magyarként és magyarnak való megmaradásért folyó élethalálharc maradt. - olvasható Szabó György Pálnak az erdélyi magyar közművelődésről írott eszmefuttatásában. "Megette a fene az olyan "megtartó" közművelődést, amely csak eseményekben, rendezvényekben és megemlékezésekben gondolkodik - csak ezek érdekében hajlandó anyagi áldozatokra - és nem az élet minél több területére kiterjedő, folyamatos, természetes és hagyományos népéleti alaptevékenységben." A századvégen Romániában azt, hogy a huszadik századvég Romániájában élő nem román nemzetrészek s így a magyarság számára is csak a szimpla megmaradásért folyó küzdelem lehet és kell legyen az alapvető és mindent meghatározó nemzetstratégia...", hangsúlyozta, ezt a román alkotmány első mondata Románia egységes nemzetállam. Valójában az ország egynegyede más nemzetiségű, illúzió tehát nem lehet. "A megmaradás azonban mindenekelőtt ifjúságot jelent. Ifjúságot, mert a nemzet számára az ifjúság jelenti a folytatást és a jövendőt egyaránt. Amilyen egy nemzet ifjúsága, olyan lesz a jövendője is." "Nem elég csak köldöknéző előadásokat tartani róluk a legkülönbözőbb elit értelmiségi körök svédasztalai körül. Tenni is kell gyakorlatilag valamit ezen a területen." "Ösztöndíjak százezreit kell létrehozni a nemzet számára annak érdekében, hogy minden magyar fiatal minden szakon és minden fokon továbbtanulhasson, képezhesse magát, tehetsége vonalán bajnokká, egyéniséggé válhasson. Ne hagyjuk elkallódni ilyen értelemben többé egyetlen magyar gyermeket sem!" /Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke: Az erdélyi magyar közművelődés stratégiája és prioritásai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./"

"Az asszimilációs program "most már sajnos a mi kormánykoalíciós asszisztálásunkkal" folytatódik, állapította meg Szabó György Pál, áttekintve Maros megye oktatási helyzetét. Miközben az RMDSZ az önálló magyar nyelvű egyetem visszaállításáért küzd, addig megállás nélkül halad előre a román nacionalizmus aknamunkája a magyar elemi és középiskolai oktatás ellen. A 3703-as oktatási minisztériumi rendelet közölte az 1998-99-es iskolaévre a Maros megyei beiskolázás tervszámokat, anélkül, hogy közölné a VIII. osztályt végzettek, ezen belül nemzetiségenként a létszámadatokat. Így azután nem lehet ellenőrizni, hogy megfelelő-e az engedélyezett osztályok száma. Maros megyében az új tanévben a IX: osztályban román tagozaton 3775 /75,1 %/, magyar tagozaton 1175 /23,4 %/, a németen 75 /1,5 %/ hely biztosított. A hatvanas években még 50 %-os volt a magyar tanulók részére megadott arányszám. A felvételi vizsgákon azután ezt a keretszámot sem tudták betölteni a magyar jelentkezők, így végül 1175 helyett csak 936 magyar diák tanulhat anyanyelvén a IX. osztályban. /Szabó György Pál: Beiskolázási diagnózis 1998-99 /Maros megye/. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./"

"Márc. 4-én, vasárnap Mezőkölpényben, a református egyház gyülekezeti otthonában könyvtárat avattak. 400 kötettel alakult meg a könyvtár. Az adományozók között van a falu szülötte, Nagy Pál irodalomtörténész és Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke, dr. Orosz Albert (a falu gyerekorvosa volt), a kolozsvári Byblos Alapítvány és a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtáralapítvány. Napjainkban a falvakban anyagi problémák háttér miatt sorra szűnnek meg a könyvtárak. Ezért is örvendetes hír, hogy Kölpény kis közössége - mindössze 226 református lélek - olvashat, művelődhet. /Könyvtáravatás Mezőkölpényben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./"

"Okt. 21-én, vasárnap szüreti Gyöngykoszorú Találkozót szerveztek Nyárádszeredában. A rendezvény megálmodói - Szabó Éva néprajz szakos pedagógus és férje, Szabó György Pál, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei elnöke - kifejtették, a fesztivál nem versenyjellegű. A felvonulással kezdődött ünnepi rendezvényen hat néptáncegyüttes, valamint a Bocskai Dalkör lépett színpadra a község művelődési otthonában. 1991 márciusában tartották az első Gyöngykoszorú Találkozót. Szabó Éva minden találkozót lefilmezett. Mára 54 darab háromórás kazetta gyűlt össze, amelyből rövidesen CD készül. Ezelőtt tíz évvel Nyárádszeredából indult a Gyöngykoszorú-mozgalom, amely azóta nem lankadt. Szabó György Pál rámutatott: "Amikor elkezdtük, Maros megyében mindössze két-három műkedvelő néptánccsoport létezett. Ma több mint 120 tánccsoport működik, hetente találkoznak, és jól érzik magukat a néptánc- és népviselet világában. Újra visszafoglaljuk édes anyanyelvünket dalban, táncban, viseletben." Többek között a nyárádszeredai Bocskai Dalkörnek és a Bekecs Tánccsoportnak, az ákosfalvi Forrás Együttesnek, a nyárádmagyarósi, hármasfalui, makfalvi és szentgericei hagyományőrző néptánccsoportoknak tapsoltak a jelenlevők. /Antal Erika: Szüreti Gyöngykoszorú Találkozót tartottak Nyárádszeredában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./"

"Ötödszörre gyűltek össze a megyeszékhelyen, Marosvásárhelyen a magyar néptánc-együttesek dec. 9-én, vasárnap. Ez a Karácsonyi Gyöngykoszorú a Szabó házaspár búcsúzása egyben, és Szabó György Pál meg is kapta a vastapsot. Tíz csoport vagy együttes lépett fel. A marosludasi Hajdina csoport a Borókával "összekapcsolva" mutatkozott be, miután előzőleg Ludason és Magyarózdon szerepeltek nagy sikerrel. Marosmagyaró az ifjúsági csoportot küldte el, Mezőpanit három nemzedéket képviselő 28 párral lépett színpadra. Felléptek többek között a vajdaszentiványiak, a nyárádszeredai Bekecs táncegyüttes, a mezőbándi Komlód, a szentgericeiek pedig harminc táncost vittek színpadra. /B.D. [Bölöni Domokos]: Nem parancsol senki most? ! = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./"

"Megalakulásának 10 éves évfordulója alkalmából a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) elismerése jeléül nem csak életműdíjjal jutalmazta a tanerőket, hanem kitüntetésben részesítette a kiváló pedagógusokat. Tőkés András, a Maros megyei RMPSZ elnöke a díj fontosságát hangsúlyozta. Maros megyében Ezüst Gyopár-díjat vehetett át Donáth Árpád - főtanfelügyelő-helyettes, Kovács Júlia - szaktanfelügyelő, RMPSZ- ügyvezető elnök, Horváth Gabriella - a Bolyai Líceum aligazgatója, RMPSZ-ügyvezető elnök, Ábrám Noémi - tanítónő, Mihály István - tanár, Bocskai László - a segesvári pedagógus-szövetség elnöke, ugyanakkor díszoklevélben részesült Szabó György Pál - tanár, Mánya Béla - tanár, Farkas Ernő - szaktanfelügyelő, Csegzi Sándor - alpolgármester, tanár, Borsos Szabolcs - tanár, Andrási Árpád - marosludasi pedagógus- szövetség elnöke, Kun László - a régeni pedagógus-szövetség elnöke, Pataki László - a dicsőszentmártoni pedagógus-szövetség elnöke. /Kovács Orsolya: Ezüst Gyopár- díjak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 27./"

"Júl. 20-án harmadik alkalommal került sor Görgényüvegcsűrön a Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népviselet- és hagyományőrző találkozóra a helyi Csalogány néptáncegyüttes és a római katolikus egyház szervezésében. Két évvel ezelőtt megtartották az első seregszemlét. A III. görgényüvegcsűri Gyöngykoszorú- találkozó a megjelentek felvonulásával kezdődött. Az ökumenikus istentiszteletet után beszédet mondott többek között dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke és Szabó György Pál tiszteletbeli EMKE-elnök, a Gyöngykoszorú-mozgalom elindítója. Felléptek az erdőcsinádi, gernyeszegi, magyarói, marossárpataki, maros-szentkirályi, mezőpaniti, vajda-szentiványi, görgényszentimrei együttesek, valamint az üvegcsűri Csalogány néptáncegyüttes négy csoportja. /Gyöngykoszorú-találkozó Görgényüvegcsűrön. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./"

"Sikeres volt Marosvásárhelyen a közelmúltban megrendezett hagyományőrzők hatodik megyei Gyöngykoszorú találkozója. Amit a mozgalomkezdeményező Szabó házaspár - György Pál ny. tanár és felesége, Éva - pár évvel ezelőtt megálmodott, ma már valóság. Az évek során ötszáz gyermek öltözött népviseletbe. Sikó András tanár, a kitűnő szakember munkája megfizethetetlen. Nagyon sokat tesz a magyar néptáncért, népzenéért, és mindenekelőtt a népzenészképzésért. /Járay Fekete Katalin: Érdemes volna elgondolkozni. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./"

"Okt. 22-én székházavatót tartott az EMKE Maros megyei szervezete. A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciójának támogatásával jutottak hozzá két helyiséghez, amelyet rendbe tettek és berendeztek. Dr. Ábrám Zoltán orvos, az EMKE Maros megyei elnöke kitért arra, hogy évekig a közművelődési palota egy kis, eldugott helyiségében tűrték meg őket. Fodor Imre alpolgármester hangsúlyozta, hogy az EMKE újjáalakulása óta mindig példát mutatott a Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népzene-találkozók, a népművészeti kiállítások, népfőiskolai tevékenységek megszervezésével. Szabó György Pál volt EMKE-elnök pedig fontosnak tartotta megjegyezni, hogy amióta az új vezetőség dolgozik, sokrétűbb, dinamikusabb lett a szervezet tevékenysége. /(mezey): Új székházban az EMKE. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./ Szabó György Pál tanár kijelentette: az EMKÉ-nek nem szabad lemondania arról, hogy a város gyönyörű Kultúrpalotában kapjon rangjához méltó székhelyet, hisz Bernády György egykori polgármester ugyanarra a célra építette a palotát, mint ami az EMKE célkitűzése: a magyar közművelődés éltetésere, felvirágoztatására. A székházavató ünnepségen Demeter András, a Sapientia Egyetem diákja Székely János verset szavalt, Wilhelem András, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákja gordonkázott. /Falásnyi székház, de az övék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./"

Arad megyében összesen hat személy nevezett be a parlamenti tisztségekért folyó küzdelembe. Képviselői mandátumra Király András György, az Arad megyei RMDSZ elnöke, civilben történelemtanár, Horváth Levente Ákos tanácsos, tanár-közgazdász, Nagy István tanár, valamint Pénzes Gyula György pályázik. Szenátorjelöltek Cziszter Kálmán építészmérnök, egykori RMDSZ elnök, valamint Bölöni György, az RMDSZ egyik ügyvezető elnöke. A jelöltek megmérettetésére okt. 9-én, a 300 tagú megyei jelöltállító közgyűlésen kerül sor. /Aradon hatan indulnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

Hirtelen elhunyt Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ tanár, művelődésszervező, a Maros megyei EMKE-szervezet tiszteletbeli elnöke. 1990-1991-ben az RMDSZ megyei alelnöke, majd elnökségi tagja. 1991-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapítója, 2001-ig a Maros megyei szervezet elnöke, 2001-től tiszteletbeli elnöke. A közművelődésben szerzett érdemeiért 1995-ben Kún Kocsárd-díjban részesült. Az EMKE Maros megyei elnökeként a kilencvenes évek elején kezdeményezte a Gyöngykoszorú népzene- és néptánc-találkozók sorozatát. Cikkei, tanulmányai jelentek meg a lapokban. /Elhunyt Szabó György Pál tanár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./ Szabó György Pál a legmegbízhatóbb, legfáradhatatlanabb, legsegítőkészebb munkatársnak bizonyult. Sohasem kellett munkára biztatni. Igényes értelmiségi volt, emlékeztek rá Csirák Csaba és dr. Kiss László, a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Társaság társelnökei. /Az Igen embere. Szabó György Pálra emlékezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

A tízéves Napsugár néptáncosait ünnepelték április 15-én Marosvásárhelyen. Felléptek az ünnepeltek a vendég törökszentmiklósiakkal, marcaliakkal, soproniakkal, ürömiekkel. Füzesi Albert, Fazakas János munkatársi csoportja, egykori vagy mai táncosok irányították a picinyeket. Jelenleg 110 gyermek tanul a napsugaras oktatóktól anyanyelvi kultúrát, dalt, táncot, viseletet. Lukácsy Szilamér erdőcsanádi református lelkész kezdeményezte a kapcsolatot a „csanádosok” között, akik most eljöttek, hogy együtt hozzák tető alá szövetségüket: (egyelőre) Csanádalberti, Csanádapáca, Csanádpalota, Érsekcsanád, Magyarcsanád testvériesülését Erdőcsanáddal. A moldvai csángómagyarok oktatását segítő gyűjtés erdőcsinádi akciójának eredménye: 2,8 millió lej értékű téglajegy. Az ünnepségen mezőcsávási fúvósok és a marossárpataki huszárok mellett népviseleti felvonulás is volt. A kultúrházban 34 néptánc-csoport és együttes lépett fel, összesen 738 személy táncolt Erdőcsinádon. A megjelentek láthatták Puskás György népi ihletésű fotótárlatát is. Erdőcsinád 1989 előtt világvégi helynek számított, azóta egy lelkésznek és a terveit felkaroló közösségnek köszönhetően ifjúsági ház működik, csángómagyar gyermekek tanulják anyanyelvüket, régiós találkozók zajlanak, továbbá az eredeti néptánc olyan fórumává nőtte ki magát, amelyet a nemzetközi „folklórbörzén” is jegyeznek. Mindez néhai Szabó György Pál EMKE-elnök és özvegye, Szabó Éva konok, kitartó munkálkodásának a beérő gyümölcse is. /Bölöni Domokos: Táncos hétvége. Erdőcsinád – Erdőcsanád. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

Beke György augusztus 3-án a 79. életévébe lép. Ebből az alkalomból közölték az író szülőföldhöz szóló üzenetét, mely a Felső-magyarországi Szépírás Kiadó gondozásában megjelent könyvben, Somos Béla Beke György pályaképe című összeállításában olvasható. Számára mindig Uzon, a szülőfalu volt az erkölcsi mérce, vallja. Uzon bizalma arra kötelezi, hogy befejezze erdélyi barangoló könyveinek sorozatát. Mostani földrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy egyszerre figyeljen valamennyi kisebbségi régióra a Kárpát-medencében. A sokféle magyar sors tanulságait nem ismerjük eléggé. – Meggyőződése, hogy a jövő egyetlen útja az önrendelkezés. /Sylvester Lajos: Szabad rendelkezés önmagunkkal (Születésnapi üzenet). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./

Október 8-án a hagyományőrző táncosok, dalosok hetedik alkalommal találkoztak Kibéden. A népviseleti parádé ezúttal sem maradt el. Emlékeztek Szabó György Pál tanárra, aki újból életre hívta a Gyöngykoszorú mozgalmat. Barabási Attila-Csaba feleségével, Zsuzsánna igazgató asszonnyal a Sóvidék művelődésének zászlóvivői közé léptek. A Kenden élő Magyarosi Erzsébet tanárnő az erdőszentgyörgyi iskolaközpont igazgatójaként Kibéden is otthon érzi magát, ugyanúgy a mindig alkotási lázban égő Ráduly János néprajzkutató. A kultúrházban Ferenczi Ernő ny. kántortanító festményeiből nyílt alkalmi kiállítás. A csávásiak nyitómuzsikája után egymást követték a fiatalok: a helybeliek Madaras Gábor nevét viselő csoportja, aztán a koronkaiak, a szovátai Mezőhavas zenekar, ott voltak Dicsőszentmárton, Holtmaros, Csíkszereda, Makfalva, Gernyeszeg, Mezőmadaras, Szászváros, Hármasfalu, Parajd táncosai és énekesei. /Bölöni Domokos: Derű és reménység Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

Mindenki hiányzik valakinek. Végső búcsút kellett venni többektől, köztük van Fülöp G. Dénes, a felejthetetlen marosvásárhelyi vártemplomi lelkipásztor, Kövesdi Kiss Ferenc, a Mezőség szórvány-magyarjainak fáradhatatlan istápolója, Illyés Kinga előadóművész, Izsák József irodalomtörténész, Ferenczy István, az erdélyi magyar színjátszás kiemelkedő alakja, Szabó György Pál, a mindenes EMKE-elnök és pedagógus, Imreh Ernő jogász, Sipos Lajos, Vásárhely házainak, hajdani nagyjainak szenvedélyes ismertetője, Ágoston Albert, a kollégium ügyét védelmező öregdiák... néhány név a hiányzók hosszú névsorából. Folytatni lehet a korábban eltávozottakkal, akik a kultúra különböző ágazataiban nagy betűkkel írták be nevüket Marosvásárhely újkori történelmének könyvébe: Molter Károly, Tompa Miklós, Kovács György, Bözödi György, Gagyi László, Csorba András, Erdős Irma, Gyarmaty István, Kabós Éva, Székely János, Tóth István, Oláh Tibor. /Nagy Pál: Akik hiányoznak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

A X. Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében június 21-én a Kultúrpalotában adták át a díszpolgári címeket és a Pro urbe-kitüntetéseket. Idén a díszpolgári címet két magyar /Szalman Lóránt, Kiss Elemér/ és két román, illetve post mortem Szabó György Pálnak és egy románnak adományozták, Pro urbe-kitüntetést Sepp Rieder, Eric Hayes és dr. Gyimesi Endre vehetett át. Szalman Lóránt /sz. Kolozsvár, 1929. szept. 11./ Kolozsváron végezte a zenekonzervatóriumot. Marosvásárhelyen kezdetben kórusvezető, majd a Marosvásárhelyi Székely Ének- és Táncegyüttes igazgatója. Karvezetőként folytatta tevékenységét, majd a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója, számos hazai és külföldi turnén vett részt zenekarával. 1989. december 1-től nyugdíjas, megalapította a Musica Humana női kórust. Kiss Elemér Kolozsváron végzett matematika-fizika szakon, 1974-ben doktorált matematikából. 1951-1961 között a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára, 1961-1978 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet tanára, 1978-1990 között a marosvásárhelyi almérnöki intézet előadótanára, 1990-1999 között pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem professzora. 2001-től a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Tudományegyetemen előadótanár, jelenleg is itt tanít. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több könyvet és egyetemi jegyzetet adott ki. Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizikát végezte el. 1952-1955 között a bukaresti Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd hazatért, általános iskolákban tanított. Nyugdíjazása után gazdag szociális és kulturális tevékenységet fejtett ki, tíz éven át töltötte be az EMKE elnöki tisztségét, 2001-től az EMKE tiszteletbeli elnöke. A népzene- és néptáncmozgalom kezdeményezője Maros megyében. 1995-ben Kun Kocsárd-kitüntetést kapott. Dr. Gyimesi Endre /Keszthely, 1952. okt. 20./ az ELTE irodalom szakán doktorált, Keszthelyen a könyvtár igazgatója, 1988-tól pedig a megyei levéltár igazgatója. 1994-ben választották a Marosvásárhellyel testvérváros Zalaegerszeg polgármesterévé, majd országgyűlési képviselővé. /Antalfi Imola: X. Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárok és Pro urbe-kitüntetettek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

Sikeres volt április 19-én a XV. Gyöngykoszorú Erdőcsinádon. A dal, a tánc, a néphagyományok széles körű felújítását célzó mozgalmat Szabó György Pál és Szabó Éva pedagógus-házaspár kezdeményezésére indította 1991-ben az EMKE, és azóta hetvennél több találkozót tartottak, mindet Maros megyében. A népviseleti parádét ezúttal is Miholcsa József sárpataki Mátyás-huszárjai vezették, majd új házigazdaként Bálint Csaba református lelkész köszöntötte a mintegy húsz csoportot. Emlékeztettek Szabó György Pálnak a tizedik találkozón elhangzott szavaira: „Újra visszafoglaljuk édes anyanyelvünket dalban, táncban és népviseletben”. Emléklapot, Bernády-albumot nyújtottak át az együtteseknek, továbbá Molnár Dénes (Erdőcsinádon élő) képzőművésznek, Miholcsa József szobrászművésznek és huszárjainak, végül az Erdőcsinádon született Füzesi Albert marosvásárhelyi táncmesternek, főszervezőnek. /Bölöni Domokos: Dalban, táncban, népviseletben. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

A CIVEK – Civilek Háromszékért Szövetség két témakörben szándékozott egyeztetni A civil szféra és az önkormányzat partnerségi kapcsolata című kerekasztal-beszélgetésen: Sepsiszentgyörgy pályáztatási rendszerének átalakítása, valamint a Lábas Ház működtetése. A CIVEK által kidolgozott javaslatcsomagot Berecki Kinga elnök ismertette. Az önkormányzatnak nem kulturális, illetve sport tematikájú pályázati alapot kellene elkülönítenie költségvetéséből, hanem működési alapot és projektalapot, a pályázatok elővéleményezését pedig egy, a CIVEK által kijelölt szakbizottságnak kellene elvégeznie. E javaslatokkal csupán annyi a gond – hívta fel Sztakics Éva alpolgármester a figyelmet –, hogy a törvény nem engedi, hogy önkormányzatok civil szervezetek működési költségeit fedezzék, másrészről csak Sepsiszentgyörgyön évente 100–150 civil szervezet pályázik, ehhez képest a mindössze harminckettőt tömörítő CIVEK-ről nem lehet tudni, mennyire ernyőszervezete az összes háromszéki vagy legalább sepsiszentgyörgyi civil kezdeményezésnek. /Váry O. Péter: Változást akarnak (Civil kerekasztal). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Erdőcsinádot most vonzó kiránduló- és visszatelepülési helyként tartják számon. Füzesi Albert innen indult, ma is itt van. Szabó György Pál és Szabó Éva indította el, és mára az erdélyi magyarság egyik rangos néptáncos fórumává vált a Gyöngykoszorú. 1991 tavaszán indult a Nyárádmentéről, majd bekapcsolódtak a Maros és a Küküllők, a Mezőség tájain élő magyarok, a tömb- és szórványközösségek. Életüket mentették énekbe, dalba, zenébe, táncba. Április 25-én volt Erdőcsinádon a Gyöngykoszorú. /Bölöni Domokos: A Füzesi Albert-féle szindróma. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 27./

Huszárszobrot kap Székelyudvarhely
Várhatóan még a héten újabb alkotással gazdagodik a szobrok városaként is emlegetett Székelyudvarhely: Bunta Levente polgármester a magyar Országgyűlés épületében rendezett csütörtöki ünnepélyen vette át azt az oklevelet, amelynek köszönhetően egy ideig Székelyudvarhelyé lesz annak a tizennyolc életnagyságú huszárszobornak egyike, melyek korábban Budapesten voltak kiállítva.
Ajándék a magyar kormánytól. Bunta Levente még keresi a szobor helyét. A magyar kormány március 15. – Közös Tavaszunk című ünnepi programsorozata részeként bemutatott huszárszobor-kiállítást március 9–19. között több százezren tekintették meg Budapest kilenc forgalmas pontján.
Az érdeklődők a helyszíneket végigjárva megismerhették valamennyi 1848-ban harcoló huszárezred díszes egyenruháját, a szobrok talapzatán pedig az adott huszárezred történetéről, a szabadságharcban betöltött szerepéről olvashattak magyar és angol nyelven. A nagy érdeklődésre való tekintettel a miniszterelnöki hivatal felhívást tett közzé a huszárszobrok végleges elhelyezésére. A felhívásra 21 magyarországi és határon túli település jelentkezett.
A szobrok sorsáról háromtagú szakmai bírálóbizottság döntött a települések történelmi és a huszárhagyományokhoz való kötődése alapján. Székelyudvarhelyen kívül Sepsiszentgyörgy pályázata is nyert, így a háromszéki megyeszékhely is kaphat egy szobrot, melyet az Erzsébet parkban állítanak ki.
A tizennyolc életnagyságú, műgyantából készült szobor azt a tizennyolc huszárezredet jelképezi, amely részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban, mindegyik szobor ezredének egyenruháját viseli.
Székelyudvarhely a 15. számú Mátyás huszárezred erdélyi alakulatát jelképző szobrot kapta meg. „Ez a szobor valójában megtiszteltetés Székelyudvarhely számára, hiszen mind a magyar történelemben vállalt szerepünk, mind pedig a huszárhagyományok ápolásában elért sikereink elismerését is jelenti” – mondta Bunta Levente polgármester.
A szobrot egyébként csak meghatározatlan ideig kapta meg Székelyudvarhely, mivel tervezik egy brüsszeli kiállítás megszervezését is. Addig viszont Székelyudvarhelyen állítják ki, de egyelőre nem tudni a pontos helyét, ugyanis a polgármesteri hivatal azt tervezi, hogy a lakók döntsenek arról, hogy az életnagyságú alkotást hol látnák szívesen. A szoborelhelyezési javaslatokat a varoshaza@varoshaza.ro e-mail címre várja a polgármesteri hivatal.
Csáki Emese
Krónika (Kolozsvár)