A Verbum Keresztény Kulturális Egyesületet 2005-ben hozta létre a gyulafehérvári érsekség, valamint a szatmárnémeti, a nagyváradi és a temesvári római katolikus püspökség. Ez az intézmény adja ki a Keresztény Szó katolikus kulturális folyóiratot és a Vasárnap hetilapot. Kevésbé ismeretes azonban könyvkiadási tevékenysége. A napokban első ízben szervezett könyvbemutatót az egyesület kolozsvári, Albert Einstein utca 2 sz. alatti székhelyén, Szőcs Béla nyárádszeredai plébános Használjátok fel Isten kegyelmét című kötetét ismertették. A Verbum gondnoka, Gál György Attila köszöntőjében kiemelte, több mint fél évszázadnyi „kényszerszünetet” kell pótolniuk. Oláh Dénes szentpéteri plébános, az egyesületet irányító kuratórium elnöke Szőcs Béláról elmondotta, hogy Használjátok fel Isten kegyelmét! cím alatt, négy kötetre tervezett elmélkedéseit adja közre. Eddig kettő látott napvilágot. /Fodor György: Első könyvbemutató a Verbumnál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10 

Tizenöt éve rendezik meg a falunapokat a Kászoni-medencében, az öt faluból álló területen. Kászon község három faluja: Altíz, Feltíz és Impér egybeépültek, Újfalu és Jakabfalva kisebb távolságra (öt, illetve három kilométerre) fekszik a községközponttól. Június 21–22-én tartották meg a falunapokat, amelyek keretében az immár nyugalmazott plébános, Fábián Dénes könyveit bemutatták. Fábián Dénes irodalmi vénával megáldott, író pap: Öregekről öregeknek szóló sorozata közkedvelt, a Tusnádon szerkesztett és Csík környékén terjesztett lelkiségi lap, a Krisztus Világossága hasábjain adták közre. Kászon völgye keresztjei /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ címen kiadott könyve a környék történetének e speciális szeletét dolgozta fel. /Gál György Attila: Ünnepség a Kászonokban. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 29./

Úgy tartják néhol – a székelyeknél is –: a fiúgyermekből akkor lesz „ember”, amikor a szülő meghal. Ma már az is világosan látszik, hogy 2004. december 5. felnőtté „ütötte” az erdélyi magyarságot is. Addig minden erdélyi emberben ott volt valahol a „kis testvér” tudata, felnézett az Anyaországra, tőlük várta el a jó szót, a védelmet. Ennek egy csapásra vége lett. Kénytelen volt rájönni az elcsatolt területek magyarsága: bizony, magára maradt. Nemzeti értelemben éppen nekik, a kirekesztetteknek kell majd példát mutatni. Amúgy székely vagy pannon, „határon túli” vagy „kismagyar”: mégiscsak egy család maradtunk, írta György Attila. /György Attila: Keresetlen szavak. Hungária. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

Az erdélyi magyar kulturális folyóiratok sikeres évként könyvelték el a 2008-as esztendőt: műfordítói műhely, kreatív írásműhely, folyóirat- és könyvszerkesztői képzés, szabadegyetemi előadássorozat, könyv- és folyóirat-bemutatók, közönségtalálkozók szerveződnek a lapok védnöksége alatt, ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kiadványok weboldalai is. Az 1990-ben átalakult Utunk volt a közvetlen előzménye a Kolozsváron szerkesztett Helikon című lapnak, de az irodalmi folyóirat múltja még régebbre nyúlik vissza, így nem véletlen, hogy a lap nevében az Erdélyi Helikonra is történik utalás – mondta el Karácsonyi Zsolt költő, a lap főszerkesztő-helyettese. „Megpróbáljuk ébren tartani az irodalmi emlékezetet különböző, nem is olyan rég még kortárs szerzőkről szóló tanulmányok, összeállítások és visszaemlékezések révén” – ismertette a Szilágyi István főszerkesztésében megjelenő lap szerkesztési elveit Karácsonyi. A helikon.ro weboldalon olvashatók a nyomtatásban megjelent szövegek, lehet, hogy a közeljövőben itt önálló rovatok is indulnak majd. Tavalyi két új szerkesztő, Demeter Zsuzsa és Papp Attila Zsolt került a laphoz, és nekik köszönhetően állandósult a film- és az interjúrovat, ugyanakkor megerősödött a kritikarovat is. Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője beszámolója szerint a folyóirat 1200–1500-as példányszámban jelenik meg havonta, de a www.korunk.org címen elérhető honlap olvasóinak száma havonta közel tízszerese a nyomtatott példányok számának. A Korunk a teljes kultúráról tájékoztatást kíván nyújtani, legfontosabb műfajuk tanulmány. Minden lapszámunkban van egy-egy tematikus összeállítás, ez jó lehetőséget biztosít, hogy nyitottak maradjanak több kultúra, több tudományág felé. A Korunk nem csupán folyóirat, hanem komplex intézményhálózat. A Korunk Akadémián kreatív írásműhely, folyóirat- és könyvszerkesztői képzés, műfordítói műhely, szabadegyetemi előadássorozat működik. A Korunk Galéria 1973 óta szervez kiállításokat. Tizenöt éve működik könyvkiadójuk, a Komp-Press, amelyik a tudományos és művészeti könyvek piacán az egyik legjelentősebb kiadó Erdélyben, évente mintegy tíz könyvcímet jelentet meg. 2008-ban a Korunk bekerült a magyarországi országos lapterjesztői hálózatba. A marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat 1989 decemberében jött létre, az akkori Igaz Szó-s szerkesztők kezdeményezésére – emlékeztetett Szabó Róbert Csaba, a folyóirat főszerkesztő-helyettese. A főszerkesztő Kovács András Ferenc költő. A lato. ro címen a nyomtatott lap teljes anyaga hozzáférhető a világhálón. A folyóirat legfőbb műhelye a Látó Irodalmi Színpad. Hatvanadik születésnapját ünnepelte tavaly a kolozsvári Művelődés című közművelődési folyóirat, amely 1956-tól a Művelődési Minisztérium lapja volt – akkor Művelődési Útmutató címen Bukarestben szerkesztették –, a lap a nyolcvanas évekbeli rövid kényszerszünet után 1990-ben indult újra Kolozsváron – mondta el Szabó Zsolt egyetemi tanár, aki immár tizennyolcadik éve tölti be a Művelődés főszerkesztői tisztét. A havonta ezerkétszáz példányban megjelenő folyóirat kezdetben a kultúra és a tudomány minden területével foglalkozott, majd a helytörténeti témák és tudománynépszerűsítés felé fordultak, foglalkoznak faluszociológiával, falufejlesztéssel és az ezzel kapcsolatos társadalmi együttműködés gyakorlati kérdéseivel is. A folyóirat rendszeresen szervez kiállításokat és találkozókat. A folyóirat digitalizálása folyamatban van, egyelőre a 2005-ös és az azt követő évfolyamok érhetők el a www.muvelodes.ro weboldalon. „A legnagyobb eredmény az, hogy sikerült talpon maradni” – vonta meg a hatvanadik év mérlegét a főszerkesztő. A csíkszeredai Székelyföld kulturális havilap létrejöttét a Hargita Megyei Önkormányzat kezdeményezte, élén az akkori polgármesterrel, Kolumbán Gáborral –1997-ben indult Ferenczes István főszerkesztő vezetésével a folyóirat, amely köré tömörültek az 1990-es évek elején és derekán feltűnt fiatal alkotók: Fekete Vince, György Attila, Lövétei Lázár László és Molnár Vilmos. „Úgyszólván előzmény nélküli volt a lap, hiszen a Székelyföldnek mindent a nulláról kellett kezdenie: megteremteni az infrastruktúrát, kialakítani a klientúrát, olvasótábort, terjesztőhálózatot” – ismertette a kezdeteket Fekete Vince költő, a Székelyföld főszerkesztő-helyettese. Átlagosan kétezres példányszámban jelenik meg a lap, de volt olyan számuk is, amelyből utána kellett nyomtatni, és több mint ezer előfizetőjük van nemcsak Erdélyből, hanem szinte a világ minden részéről, a www.hargitakiado.ro weboldalon pedig teljes terjedelmében olvasható a Székelyföld. A folyóirat terjedelmének nem egészen egyharmadát a szépirodalom teszi ki, emellett különféle rovataik vannak, mint az Academica Transsylvanica, Ujjlenyomat, Ködoszlás, Aranyág, Kelet Népe, Scripta Mundi, Literata Hungarica, Műteremtés, amelyekben portréinterjúkat, kordokumentumokat, oral-historyt, történelmi és szépirodalmi tanulmányokat, néprajzi írásokat, a csángókkal foglalkozó munkákat, magyar és világirodalmi figyelőt, színházi rovatot, politikai vagy képzőművészeti írásokat találhat az olvasó. A Székelyföld több könyvbemutatót és folyóirat-bemutatót is tervez 2009-re. A Várad című, Nagyváradon megjelenő, irodalmi, művészeti, tudományos és társadalmi folyóiratot 2002-ben alapította meg a Nagyváradi Ady Társaság, 2006 elején pedig a lap komolyabb anyagi támogatás reményében átkerült a Bihar Megyei Tanács kiadásába – foglalta össze röviden a Várad történetét Szűcs László főszerkesztő. A havi 300–500 példányban megjelenő folyóiratnak erdélyi és magyarországi előfizetői is vannak. A www.varad.ro weboldalt a közelmúltban átalakították, mert a partiumi régió kulturális portáljává kívánják fejleszteni azt, a nyomtatott folyóirat tartamát pedig a www.varadlap.ro oldalon találhatják meg az érdeklődők. A folyóirathoz kötődő legsikeresebb rendezvény, a havonta sorra kerülő, immár harmadik évadát élő Törzsasztal-beszélgetéssorozat, amelynek közismert, többnyire Magyarországon élő írók a meghívottjai. /Kultúra papíron és a világhálón. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

Január 28-án a kolozsvári Verbum Kiadó székhelyén kettős könyvbemutató volt, Sebestyén Péter és Szőcs Béla egy-egy új könyvét ismerhették meg az érdeklődők. Gál György Attila, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület gondnoka hangsúlyozta, hogy ez a második alkalom, amikor a kiadó saját könyveiből tartanak bemutatót. Szőcs Béla nyárádszeredai plébános Használjátok fel Isten kegyelmét! című sorozatának 2007-ben megjelent első kötete az advent-karácsonyi időszakra szóló elmélkedéseket tartalmazza, míg a 2008-ban megjelent második kötet a szerző nagyböjti és húsvéti elmélkedéseit hozza. A most bemutatott harmadik kötet az évközi időre kínál gondolatokat. Sebestyén Péter marosvásárhely-szentimrei plébános új könyve egy rádiós sorozat elhangzott anyagát gyűjtötte egybe. A Marosvásárhelyi Rádió ökumenikus vallási műsorában elhangzott elmélkedéssorozat tavaly októberben ért véget. /Vass Csongor: Kettős könyvbemutató a Verbum Kiadónál. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 8./

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson szervezett író-olvasó találkozót február 20-án. A Sepsiszentgyörgyön élő Farkas Árpád, Bogdán László és Szonda Szabolcs, valamint a Kolozsvárról érkezett Király Zoltán, Gáll Attila és Farkas Wellmann Endre költők olvastak fel verseikből. Az árkosi találkozó az E-MIL székelyföldi felolvasó körútjának utolsó állomása volt, előtte a csíkszeredai Corvina Könyvesházban is fellépett a Kolozsváron élő költők csapata, kiegészülve a liga más tagjaival, Lövétei Lázár Lászlóval, Molnár Vilmossal, Muszka Sándorral és György Attilával, az est házigazdájával. Kézdivásárhelyre is ellátogatottak a költők. Király Zoltán költő, az E-MIL ügyvezető igazgatója a kézdivásárhelyi találkozót tartotta a legsikeresebbnek. /Bonczidai Éva: Vita a tankönyvekről és a költészet hasznáról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

Meghalt Fábián Dénes (1938–2009), Kászonújfalu hagyományokat őrző és ápoló plébánosa. Február 19-én, temetésén Kászonújfaluban hajdani szemináriumi osztálytársa, Jakab Gábor búcsúztatta. /Jakab Gábor: Meghalt Fábián Dénes, Kászonújfalu hagyományokat őrző és ápoló plébánosa. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 1./ Emlékeztető: Fábián Dénes Kászon völgye keresztjei /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ címen kiadott könyve a környék történetének e speciális szeletét dolgozta fel. /Gál György Attila: Ünnepség a Kászonokban. = Vasárnap (Kolozsvár), 2008. jún. 29./

Nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása. Az SZDSZ és médiabirodalma viszont nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép, sorolta Borbély Zsolt Attila. Az SZDSZ a nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását gátolta: előbb az alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, majd gátlástalanul kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Erdélyben egy maroknyi kvázi-liberális csoport támad időnként a nemzeti oldal ellen, minden társadalmi támogatottság nélkül. 1992-ben aláírást gyűjtöttek az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa által ellenszavazat nélkül elfogadott autonómianyilatkozat, az ún. Kolozsvári Nyilatkozat ellen. 1997-ben ugyanezen csoport több tagja a Bolyai Egyetem létrehozása ellen foglalt állást, gyűjtöttek aláírást az Erdélyben egyébként nem létező antiszemitizmus ellen s akcióztak, midőn az Erdélyi Magyar Ifjak nem engedték be az SZDSZ-es Eörsi Mátyást Bocskai István szülőházába. Most György Attilát támadják, aki írt róluk és arról a Demszky Gáborról, aki kitüntette a békés ünneplő embereket kardlapoztató, ellenük lovasrohamot vezénylő és szemeket kilövető Gergényi Pétert. Többen aláírásukkal biztosították György Attilát támogatásukról és elismerésüket fejezték ki Kozán István, a Hargita Népe főszerkesztőjének, aki közölte György Attila „Liberálisok” című írását. Egyben arra kérik, hogy ne engedjen az álliberális nyomásnak, a „civil tiltakozók” elhatárolódási igényének, a baloldal jól ismert szalámitaktikájának. /Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./

Az erdélyi magyar kulturális életben is megkezdődött a Magyarországon már sok év óta tartó egymás ellen fordulás, a liberális értelmiségiek aláírásgyűjtésbe kezdtek György Attila ellen, aki Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./ címen a liberálisok elítélő cikket írt. A Transindex internetes portálon Kelemen Attila Ármin, a Transindex portál igazgatója, Gáspárik Attila és mások tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdtek György Attila írása ellen, felszólítva Kozán Istvánt, a Hargita Népe főszerkesztőjét, hogy március 15-ig „markánsan határolódjon el” a cikktől és tegyen ígéretet arra, hogy a Hargita Népe elővigyázatosabb lesz. /Civil állásfoglalás. = Transindex, márc. 11./ Sokan aláírták ezt az állásfoglalást, az Új Magyar Szó napilap, az Erdélyi Riport hetilap több szerkesztője, Parászka Boróka, továbbá egyetemi oktatók /Selyem Zsuzsa, Pásztor Gyöngyi, Könczei Csilla, Néda Zoltán, Magyari Nándor László például/, azután Eckstenin-Kovács Péter, Czika Tihamér, több doktorandusz és mások. Borbély Zsolt Attila kiállt György Attila védelmében, ő az író mellett kezdett aláírásgyűjtést. Kifejtette, hogy az SZDSZ hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő az ő víziójukban, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép. /Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./ Mindhárom írást /György Attila cikkét, az ellene megfogalmazott állásfoglalást és Borbély Zsolt Attila írását/ együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.

Az egyik székelyföldi napilapban az erdélyi jobboldal egyik emblematikus publicistája radikális hangvételű írásban emlékezett meg a magát liberálisnak nevező magyarországi oldalról. Erre reagálva az egyik, liberálisként számon tartott portál megszervezte az első nagy erdélyi elhatárolódási versenyt. A nagyoktól (Élet és Irodalom, Magyar Narancs – Mancs meg a többiek) ellesett, harcosan radikális hangvételű filippikában ostorozzák az említett írás szerzőjét, és a cikktől való elhatárolódásra szólították fel a napilap főszerkesztőjét. Az ostorozásból természetesen nem hiányozhat az ilyenkor szokásos nácizás. És persze ott van a jeles pesti orgánumok által meghonosított aláírásgyűjtés is, amelyet civil kezdeményezésként hirdettek meg, és amelyben lehetővé teszik, hogy minden szimpatizáns osztozzon harcos proletár dühükben. A másik oldalon egy jobb oldali portál meg a szerző mellett kezdett hasonló akcióba. Az inkriminált publicisztika nem tekinthető náci írásnak. Éppen a balliberális oldal szokta ostorozni a jobbosokat azzal, hogy „importálják a megosztást”. Erre most ők honosítják meg ezt, holott Erdélyben inkább valami mellett szoktak aláírni – lásd a Bolyai Egyetem melletti aláírásgyűjtési akciókat. /Balogh Levente: Elhatárolódók. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./ Előzmény: György Attila cikkét, az ellene megfogalmazott állásfoglalást és Borbély Zsolt Attila írását együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.

Meddig terjed a szólás szabadsága? Kell-e, kinek kell és kinek szabad korlátoznia? Két eset is történt az elmúlt napokban, amelyek aktuálissá tették ezeket a kérdéseket. A Hargita Népe napilapban az Ambrus Attila által íróként, jobboldali gondolkodóként nagyra becsült György Attila azt állította, hogy noha nem ildomos köpködni, az olyanok, akik a hazaáruló magyar liberálisokat meghívják könyvbemutatóra, megérdemlik, hogy leköpjék őket. Aki elszenvedte az atrocitást, az Ambrus Attila által szintén nagyra becsült költő, baloldali gondolkodó. Az írás azonnal két táborba sorolta a romániai, a magyarországi, a Nyugaton élő magyar értelmiségieket, a háziasszonyokat, gázszerelőket, kőműveseket stb. A liberálisok követelték, hogy Kozán István, a Hargita Népe főszerkesztője határolódjon el György Attila véleményétől. Mások a szólásszabadság nevében védték az írót. Ambrus Attila nem csatlakozott sem az egyik, sem a másik táborhoz, mert meggyőződése, hogy a főszerkesztőnek nem kell elhatárolódnia a lapjában megjelent véleményektől. /Ambrus Attila: A szólás szabadossága. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./ Előzmény: György Attila: Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./, Civil állásfoglalás. = Transindex, márc. 11./, Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./ Mindhárom írást együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.

Kelemen Attila Ármin a Transilvania.ro portálon értékelte az általa indított aláírásgyűjtési akciót. A Hargita Népében megjelent György Attila Liberálisok c. írása /márc. 4./, ezt Kelemen Attila Ármin barátaival gyűlöletkeltő szövegnek minősítette, ezért felhívta Karda Emesét, a Hargita Népe kiadóját, akitől azt kérte, a lap határolódjon el György Attila nézeteitől, de ez nem történt meg, ezután felhívta Kozán István felelős szerkesztőt, de ő sem hajlott az elhatárolódásra. Március 11-én indították az aláírásgyűjtést, Gáspárik Attila és Eckstein-Kovács Péter segített a mozgósításban. Március 15-én zárták le a gyűjtést, addig 285 személy támogatta nevével az ügyet. Kelemen Attila Ármin elítélte a Hargita Népét, mert nem határolódott el a cikktől, „lapult, ami nem nagy intellektuális dicsőség”. Kelemen Attila Ármin értékelt: sikeres volt az aláírásgyűjtés, felmutatta, hogy van „egy számottevő, európai gondolkodású, a gyűlöletkeltés ellen állást foglalni akaró romániai magyar elit. Az akcióhoz a romániai magyarság emblematikus figurái csatlakoztak, írók, szerkesztők (többek között a Hargita Népe egykori főszerkesztője, Borbély László is), számos jogász, ügyvéd, egyetemi előadó, közéleti szereplő, nagyon sok diák.” Ilyen „erődemonstráció” láttán a Hargita Megyei Tanácsnak fel kell vennie napirendre a „mi lesz a Hargita Népével” ügyet. Kelemen Attila Ármin nemcsak értékelt, ítélkezett is: meg kell vizsgálni a napilap ügyét. Ugyancsak elítélte Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács vezetőjének témában született blogbejegyzését, aki azt javasolja, az értelmiségi csoportok üljenek le, és beszéljék meg problémáikat egy pohár bor mellett. Kelemen ezt elutasította, Borbolyt passzív bátorítással vádolta. Látványos reakció volt a Borbély Zsolt Attila–Erdély.ma ellen-aláírásgyűjtési akciója. Nagy mennyiségű, elsősorban magyarországi aláírást gyűjtöttek be. Az ellen-aláírásgyűjtési akcióban részt vett a magyarországi konzervatív média egy része is, ami jelentősen hozzájárult sikeréhez. /Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK. A Hargita Népe ügy – kiértékelés. = Transilvania.ro, márc. 24./ Kelemen értékelésében kifogásolta, hogy az ellen-aláírásgyűjtési akció során több magyarországi is aláírt. Az ő gyűjtésében is szerepelnek magyarországiak.

Kelemen Attila Ármin kiértékelte a György Attila „Liberálisok” című cikke kapcsán elindított transindexes aláírásgyűjtési akciót. A kiértékelés viszonylag tisztességes hangvételű, (elmarad a balliberális oldalon szinte kötelező fasisztázás, kirekesztőzés, nácizás és szélsőségesezés) ezért foglalkozott vele érdemben Borbély Zsolt. A gyűlöltkeltés vádja olyan gumikategória, mint az „osztályellenség”, a „reakció” s a többi kommunista szóvirág. Ilyen alapon mindenkit gyűlöletkeltéssel lehetne vádolni, aki továbbmegy az álliberális hímezés-hámozásnál. A magyar jogszolgáltatás szerint ha nincs kifejezett tevőlegességre utaló konkrét iránymutatás az uszító hangú szövegben, akkor a bíróságnak nincs keresnivalója az adott ügyben. Például a Hétköznapi Csalódások nevű balos punkzenekar elítélhető lenne azért, mert egyik dalukban arra buzdítanak, hogy „akasszuk fel Csurkát”, de a cigányok által 1993-ban Kecskeméten brutálisan meggyilkolt 16 éves magyar fiú emlékére balladát író Egészséges Fejbőr nem. Kelemen Attila Ármin szerint György Attila arról írt, hogy „köpd le az ellenfeleidet, mert jogod van hozzá. ” György Attila valójában az adott helyzetben helyeselte a gesztust, s fenntartásokat fogalmazott meg a konkrét gesztussal szemben általános síkon. „Demszky Gábor, attól a perctől kezdve, hogy kitüntette a szemeket kilövető, csontokat törető, fejeket viperával beverető és békés emberek ellen lovasrohamot vezénylő Gergényi Pétert, kiírta magát a szalonképes politikusok közül. Aki őt képes meghívni és népszerűsíteni, az nem egyszerűen politikai ellenfél, hanem az újkori magyar demokrácia elárulója. ” György Attila cikke nem arról szólt, hogy „micsoda képtelenség Demszky-féle nemzetárulók eszméit Erdélybe importálni. ” Kelemen Attila megemlékezett a Borbély Zsolt Attila által kezdeményezett „ellen-aláírásgyűjtésről” is: „nagy mennyiségű, elsősorban magyarországi aláírást gyűjtöttek be”. Nos, a György Attila mellett kiálló erdélyi aláírók 190-en voltak, s Kelemen Attiláék listáján 192-en. Kelemen Attila feltette a kérdést: „Mi lehet az oka ennek a gyűlölethullámnak?” A válasz nagyon egyszerű, írta Borbély Zsolt Attila. „A magát baloldalinak hazudó politikai garnitúra tevékenységének eredményeként Magyarország lassanként megszűnik létezni, mint magyar ország. A Magyarországon megtermelt profit több mint 90%-a a multinacionális vállalatoké, amit lehetett kiárusítottak, a stratégiai ágazatoktól (pl. energiaszektor) a nyereséges vállalatokig. „ „A problémát érzékelők közös lelki élménye a tehetetlenség. A tehetetlenség pedig jellemzően gyűlöletet szül, ami átsugárzik mindazokra, akik támogatják Magyarország sírásóit. ” /Borbély Zsolt Attila: A kiértékelés kiértékelése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2008. ápr. 8. Előzmény: Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK –A Hargita Népe ügy –kiértékelés. = Transilvania. ro, márc. 24./

Ambrus Attila, a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének elnöke néhány gondolatot fűzött azokhoz az állásfoglalásokhoz, amelyek György Attilának a Hargita Népében megjelent eszmefuttatása kapcsán láttak napvilágot. György Attila leginkább vitatott mondatai: „A magyar politikai élet »liberálisaira« nyugodtan ki lehet mondani, hogy senkiházi gazemberek. (...) A magyar liberálisokat egyetlen dolog tartja össze, na persze a lopott szajrén kívül: ez pedig a magyarság gyűlölete. (…) Ebbe a gyűlöletbe fognak belepusztulni. Előbb-utóbb. Remélem előbb, mint utóbb (…)” Publicisztikai kezdeményezésekre, internetes oldalakon két aláírásgyűjtés indult: az idézett gondolatok Székedi Ferenc szerint – nem György Attila – ellen mintegy háromszázan, zömükben romániai magyar értelmiségiek emelték fel szavukat, György Attila mellett közel hatszor annyian törtek lándzsát, a magyarországi társadalom legkülönbözőbb rétegeiből is. Ambrus Attila a szólásszabadság igenlése és az indulatos beszéd elutasítása között egyensúlyozva nem csatlakozott sem egyik, sem másik táborhoz, mivel a köpködés szorgalmazásán kívül ugyanúgy nagyra becsüli a jobboldali gondolkodót, az írót, mint a köpködést elszenvedő baloldali gondolkodót, a költőt. Székedi Ferenc, a lap munkatársa ezt nem fogadta el, mert szerinte a kifogásolt cikk csöpög a gyűlölettől. A gyűlöletbeszédről van szó. Arról, hogy a szakma felemeli vagy sem a szavát a Bayer Zsolt által fémjelzett magyarországi publicisztikai stílus erdélyi átültetése ellen. /Székedi Ferenc: A csatlakozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./ Előzmény: Ambrus Attila: A szólás szabadossága. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2009. márc. 25./

Székedi Ferenc az Új Magyar Szó március 31-én megjelent A csatlakozás című cikkében felrótta, hogy Ambrus Attila jegyzetében nem foglalt állást a Magyar Újságírók Románia Egyesületének (MÚRE) elnökeként egy sajtóetikai ügyben. Ambrus Attila szabadkozott, megmagyarázta: etikai kérdésekre azért nem tért ki, mert arra csak a MÚRE Becsületbírósága illetékes, ezért felhívta a Becsületbíróság figyelmét György Attila Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./ című cikkére. Ambrus Attila szerint „a Hargita Népe főszerkesztőjének, Kozán Istvánnak nem elhatárolódnia kell György Attila írásától, hanem el kellett volna utasítania a cikk megjelentetését. (És ez nem cenzúra, hanem szükséges öncenzúra.)” Ambrus Attila javasolta, hogy az április 17-én Tatrangon tartott MÚRE-tanácskozás témái közt szerepeljen a gyűlöletbeszéd elfojtásának lehetősége a romániai magyar sajtóban. /Ambrus Attila: Az ügyész ítélete. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./ Előzmény: Ambrus Attila: A szólás szabadossága. = Új Magyar Szó, márc. 25.

Személyesen érintette az Új Magyar Szóban megjelent két írás, Székedi Ferenc és Ambrus Attila cikke, írta Vincze Lóránt, az ÚMSZ lapvezetője és főszerkesztője Mindketten György Attilának a Hargita Népében megjelent írásával kapcsolatban cikkeztek. Vincze Lóránt /a MÚRE Becsületbíróságának elnöke/ nem foglalkozott még György Attila cikkével, minden jogi eljárás időigényes. A testületnek tanácskoznia kell erről. Lehetséges: valaki formálisan bepanaszolja a kifogásolt írást (eddig ez nem történt meg), vagy hivatalból indít eljárást Becsületbíróság, mely „nem gyorsreagálású médiakommandó. ” Bármilyen döntést hoz is a Becsületbíróság, nem pótolja a szakmai alázatot, a leírt szó felelősségét, a következmények előrelátását, a lapkiadók felelősségét. /Vincze Lóránt: Megfontolt szavak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

A Hargita Népe napilap szerkesztőségéből kiszivárogtattak egy hangfelvételt arról a beszélgetésről, amely Karda Emese, a lap kiadójának nemrég leköszönt vezetője, valamint Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és Hajdu Gábor megyei tanácsos között hangzott el néhány hete. A felvételt az ÚMSZ szerint maga Karda Emese készítette a másik két jelenlévő tudomása nélkül. Ezen Borboly Csaba tisztségben lévő felelős kiadónak, Karda Emesének felajánlott egy gazdasági igazgatói állást a megyei tanácsnál. A felvételen Borboly azt bizonygatta, hogy a szerkesztőségen belül senkivel semmi baja, mindezt azzal támasztva alá, hogy György Attila március negyedikén megjelentetett Liberálisok című írása kapcsán kipattant „botrány” során is a lap mellé állt. /Horváth István: Szivárogtatott a Hargita Népe. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

„A gazdasági válság veszélyezteti a sajtót, és ez Hargita megyére fokozottan érvényes” – figyelmeztetett Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök a megyei önkormányzat üléstermében tartott kerekasztal-megbeszélésen. A rendezvényt a Project on Ethnic Relations (PER) és az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) szervezte, a Hargita Népe napilapban korábban megjelent, Liberálisok című, György Attila által jegyzett cikk nyomán kialakult közéleti vita szolgáltatott hozzá apropót. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a magyar nyelvű írott sajtó komolyságát, megbízhatóságát, profizmusát emelte ki a román sajtóéval szemben. Ennek ellentmondott a jelen lévő magyar sajtósok többsége, akik ugyanakkor azt is sajnálatosnak tartották, hogy a román és a magyar média közötti kommunikáció a szándékok ellenére minimális maradt. A kerekasztal-megbeszélésen többen – köztük Kelemen Attila Ármin, az Erdély FM rádió igazgatója és Sipos Zoltán, a Transindex hírportál felelős szerkesztője Borboly Csaba tanácselnököt vonták felelősségre amiatt, hogy a szerintük a gyűlöletbeszéd fogalmát kimerítő, a megyei önkormányzatnak alárendelt kiadó által működtetett Hargita Népében megjelent György Attila-írás kapcsán kétértelműen viszonyult a kérdéshez. Eközben – a sajtószabadság témakörében tartott konferencián – a házigazda Borboly Csaba tanácselnök hordozható számítógépén zavartalanul láttamozta a Hargita Népe május 18-i lapszámának nyomdakész oldalait. /Sajtószabadság, hargitásan. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem Médiaműhelyében Az erdélyi és a magyarországi média a határon túli magyar–magyar ,,ütközetekben” témát járták körbe – Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Balogh Levente (Krónika), Bíró Zsolt (Marosvásárhelyi Rádió) és Sylvester Lajos részvételével, Farkas Attila (Budapest) moderátor ,,vezényletével”. Ezután következett a Nemzeti újságírás. Van-e tabu? címen tartott beszélgetés. Résztvevők: Borbély Zsolt Attila, Bayer Zsolt /Budapest/, György Attila, Farkas Réka /Háromszék/, Dénes László /Reggeli Újság főszerkesztője/, Makay József /Erdélyi Napló főszerkesztője/. A Háromszék ebben a felállásban, különállónak képzelhette magát, mert amíg Füzes Oszkár nagykövet külpolitikai újságíróként arról értekezett, hogy véleménye szerint a hagyományos sajtószabadság megszűnt, az újságíró azt írhatja meg, amit a tulajdonos vagy a főnöke engedélyez, és ezt a témát feszegette a rádiós Bíró Zsolt is, addig a Háromszék szerkesztősége, nélkülözve a különféle politikai és gazdasági érdekcsoportok támogatását, szabadon írhat. Sylvester Lajos természetesnek és általánosíthatónak tartja, hogy a kisebbségi sajtó jelentős hányadának a kisebbségi létből következően markánsan népi-nemzeti kötődésűnek kellene lennie. Ezt a Háromszék vállalja. Ebből kifolyólag magyar–magyar csaták nincsenek, inkább jelentéktelenebb ütközetek, amikor „egyik-másik pesti módi szerint öltözködő brancsbéli tollászkodó le nem nacionalistáz bennünket”, írta. Javítani kellene az Erdély-imázst, mert Magyarországon keveset tudnak Erdélyről. Szó esett egy erdélyi sajtóügynökség létrehozásának szükségességéről is. A taburól szóló vitában nagy nyomatékot kapott a náci és a kommunista bűnök egylényegűségének kimondása, az évtizedek óta folyó tabuteremtés-sorozat elutasítása. /Sylvester Lajos: Erdély-imázs (XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./

Megdöbbentően rosszindulatú, uszító hangvételű, rasszista, fajgyűlölő cikk jelent meg július 13-án a Manna.ro honlapon, a Nesze neked csabakirályfizás című írás szerzője Parászka Boróka. A Manna.ro honlapot a Scripta Kiadó adja ki, mely a közelmúltig Verestóy Attila szenátor tulajdona volt. A Scripta Kiadóban jelenleg a Free Press Románia Alapítvány a többségi tulajdonos, fő kiadványai az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport – melyek köztudottan az RMDSZ szócsövei. Ebben a cikkben Parászka a Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant, magyar–roma ellentétek kapcsán írt, leszögezve: „Hogy Székelyföld sötét, indulatos, szegény, tanácstalan és igazságtalan, az csak most vált egyértelművé. ” Parászka Boróka írása az elhallgatás és a nyílt hazugság technikáit váltogatja, szerinte a konfliktus azért tört ki, mert pár ló máshol legelt, s az anyák „csökött répát loptak a híg levesbe”. Parászka tudatosan elhallgatja, hogy mindkét községben a romák sorozatos erőszakos tettei miatt fogyott el a lakosság türelme. Parászka Boróka bátran kérdez és válaszol: „Miféle szerencsétlen, nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. ” S még itt sem áll meg, rasszista, magyarellenes dühvel kimondja a szentenciát: „A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” Ezek vagyunk tehát mi, csíki magyarok, székelyek Parászka Boróka és a manna.ro honlap szerkesztői szerint: szerencsétlen nyomorultak, állatok, vonta le a következtetést Szondy Zoltán. Parászka cikke ellen nem tiltakoztak. Pár hónapja közéleti személyiségek aláírásgyűjtést indítottak tiltakozásul a Hargita Népében megjelent György Attila-írás nyomán, pedig abban sem fajt, sem vallást nem sértett a szerző, csupán egy magyarországi liberális pártot érintett meg. Ha azonban Parászka Boróka nem saját népét, hanem az udvarhelyi zsidókat vagy a gyergyói örményeket nevezte szerencsétlen, nyomorult állatoknak, akkor már gyűlnének az aláírások... Magyarellenes, uszító hangvételű, gyűlöletkeltésre alkalmas cikk jelent meg a manna.ro honlapon, szerzője Parászka Boróka. Szondy Zoltán várja a MÚRE, a Diszkriminációellenes Tanács s más, erre hivatott szervek lépéseit. /Szondy Zoltán, Hargita Népe: Szabad gyalázni a csíki magyarokat? = Erdély. Ma, júl. 23./

György Attila új könyve /Hajós a kikötőben. Cseh András rajzaival. Méry Kiadó, 2009/ vallomás és meditáció, számvetés és emlékezés keveredik, noha csupán Szindbád, a hajós egy napját meséli el. Népe, a székelység sorsán, történetén, jellemén, történelmén, adottságain, természetén, szokásain meditál a szerző. Könyve szemérmes szerelmi vallomás a helyről és népéről. /Bogdán László: Hajós a kikötőben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Megrovásban részesítette a Hargita Népe napilapot a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Etikai Bizottsága, olvasható a szervezet közleményében. A lapot Bögözi Attila újságíró panaszolta be György Attila Liberálisok című jegyzetének 2009. március 4-i közlése miatt. Az Etikai Bizottság megállapította, hogy György Attila Liberálisok című cikkében többszörösen vétett a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által elfogadott Újságírói Etikai Kódex (ÚEK) ellen. A határozat szerint a „szerző teljes általánosítással lefasisztázza a „mi liberálisainkat” (mármint a magyar liberálisokat), és ezt semmivel sem támasztja alá, tehát rágalmaz, [... ]ugyanolyan általánosítással állítja, hogy „a magyar politikai élet »liberálisaira« nyugodtan ki lehet mondani, hogy senkiházi, hazaáruló gazemberek”, [... ] leereszkedően megengedő hangsúllyal különbséget tesz – diszkriminál – erdélyi, illetve partiumi magyar ember között (azt sugallva, hogy utóbbi kevésbé „magyar”, mint előbbi), [... ] érthetőnek, sőt helyeslendőnek tartja a fizikai meggyalázás, illetve erőszak egyik formáját, [... ] nemhogy elítélné, de – éppen ellenkezőleg – „szinte szimpatikusnak” állítja be többek között azt a közvélemény-kutatási eredményt is, amely szerint „az asszonyt nyugodtan lehet verni”, tehát több mint elfogadhatónak minősíti az erőszakot – ezúttal a családon belüli erőszakot, [... ] teljesen általánosítva lopással rágalmazza meg a magyar liberálisokat, emellett pedig szintén mindegyiküket a magyarság gyűlöletével vádolja, és abbéli reményének ad hangot, hogy a magyar liberálisok ebbe a gyűlöletbe fognak belepusztulni”. /Manna. ro, aug. 18./

Október 21-én a sepsiszentgyörgyi Holló Ernő Sajtóklub a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztőit látta vendégül. Fekete Vincét, Lövétei Lázár Lászlót, Molnár Vilmost és György Attilát Bogdán László kérdezte a Székelyföld tizenhárom esztendejéről. /(f. e.): Tizenhárom év Székelyföld. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Tízéves álma teljesült a szentegyházi György Attilának, a helyi Szent Gellért Alapítvány ügyvezetőjének azzal, hogy élő Betlehemet alakíthatott ki a szentegyházasfalvi római katolikus templom előtti téren. Már megtartották a főpróbát, és a tervek szerint december 24-én az éjféli szentmise, valamint a másnapi ünnepi misék előtt és alatt működne a Betlehem. /Kozán István: Élő Betlehem Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./

Csíkszeredában, a Székelyföld folyóirat székhelyén ünnepélyes keretek között átadták a Bálint András-emlékdíjat. Az idei díjazott Balázs Árpád székelyudvarhelyi újságíró. A díjat – ahogy a Hargita Népe volt kollégájának halála és a róla elnevezett díj alapítása óta mindig – az özvegy, Bálint Jolán adta át. György Attila köszönetet mondott a kuratórium nevében Borsodi Zoltán vállalkozónak, aki minden évben a díjjal járó adományt biztosítja. /Takács Éva: Átadták a Bálint András-díjat. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./

A ,,jó” székely (Sarkos szavak)
Anyaországi, (szélső)jobboldali portálok, hangadók szerint a jó székely olyan, amilyennek ma azt az angyalföldi, borsodi vagy tápiószentmártoni magyar ember megálmodja egy Nyirő-kötet és hat feles barack után. Kemény, mint a szikla, ugyanúgy porlik, zsigerből utálja a zsidót és a kommunistát, könnybe lábad a szeme, mikor magyar turistát lát a galambdúcos porta előtt, és egyáltalán, mindenben, mindenkor egyetért azzal, aki visszakézből büdösolához és édeserdélyittvagyomozik.
Ha nem ilyen, akkor az szerintük nem is székely, az kollaboráns, hazaáruló, korcs, hülye, a nagyapja legalábbis kocsmáros volt a faluvégen, és ha nem, akkor biztosan van valamilyen RMDSZ-es rokona, ami, tekintetbe véve a székely népsűrűséget, valószínűleg igaz is.
Mármost a valódi székely valóban nem rajong senkiért, aki nem magyar vagy pláne székely: de esze ágában sincs kapásból pocskondiázni, földig alázni, kiirtani bárki mást, aki nem olyan, mint ő. Nem, ezt meghagyja az anyaország rosszabbik részének, és legfennebb azoknak oszt ki két jól irányzott pofont, akik anyaországból jövet őt megpróbálják igaz magyarrá nevelni.
És ezt milyen jól teszi...
Anyaországi, hivatásos magyarok szerint a jó székely utálja Orbán Viktort is, mint a kukoricagölődint, a jó székely elkötelezett Kelet-párti, a jó székely Dózsa óta egyengeti a kaszát, hogy na majd eccer jó rendet vágunk az ármányos nem magyar világban.
Holott az igazi székelynek van annyi esze, hogy megnézze, kitől kapott egyetemet, állampolgárságot, pénzt, paripát, kedvet a fegyverhez: és mindezt nem téveszti össze a nemzeti bóvlival házaló anyaországival. Dózsát nem szereti, mert miatta már levágtak sok fület, és egyébként is, az is hülye, aki a kaszát nem kaszálásra használja, különösen, hogy errefelé még maga kénytelen megművelni földjét. Keletről meg megvan a maga véleménye, elég jól ismeri, szegről-végről, szuronyhegyről az oroszokat.
Anyaországi, hivatásos (szélső)jobboldali közíró nem érti, pláne, ha eddig még soha nem járt Erdélyben pünkösdi búcsún kívül, hogy mégis, hogy van az, hogy a székelynek véleménye van, és nem zsigerileg hungarista? Nem érti, hogy soha nem volt az, nem érti, hogy a székely legalább olyan okos és művelt, mint ő. Nem érti, hogy két nyelvet beszélni nem gyengeség és nemzeti korrumpálódás, hanem nagy erény — de honnan is értené?!
Hivatásos magyar turista Erdélyben, aki háromkilós mustárt vásárol két erdélyi műemlék megtekintése között, nem érti, hogy van az, hogy az a sok derék, vendégszerető ember miért nem olyan, mint ő: és azt persze nem lehet megértetni vele, hogy tényleg, ha a székely is annyira hülye és önző lenne, akkor nem látná őt vendégül legközelebb.
Anyaországi nadrágszíjparcellán vagy panelban felnőtt, amúgy jóindulatú ember nem érti, hogy Székelyföld az, ami, saját élete van, és ugyanolyan jóindulattal fogadja el a tápos vendéget, ahogy évszázadokkal ezelőtt a román juhászt vagy cigány kéregetőt. Mert ilyen, és kész.
Valami ilyesmiről írta Mikszáth annak idején: ,,mintha egy tenger lenne köztük és miközöttünk".
De persze, már ő is a politikai osztályra gondolt. Mert amúgy a nemzet egy. Kivétel ezek közül csak azok, akik megszabják, milyen is kéne én legyek.
György Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

/Szőke László internetes blogja:/
Udvarhelyi maffiákok: lelkészverő SZJ, alias vitéz Szíjgyártó Szabolcs 08/25/2010
Szomorú azzal szembesülni, hogy nekünk még maffiákokból is az aljasabbja jutott. Bocs, mármint Székelyudvarhelynek, a városnak, amit én is magaménak érzek, tetszik vagy sem némelyeknek.
Nos, ugye, Rüsz Domokos áprilisi, nyilvános összeverése csak „pletyka”. Sokan látták, mégis az. És az arany (bika)láncos Szíjgyártó Szabolcs bizonyára röhögött akkor is a markában. Miként kebelmaffiótái is, amint nézték, ahogy az unitárius lelkészt verik fényes nappal a MOL töltőállomásnál.
Vitéz SZJ, alias Szíjgyártó Szabolcs amolyan modernkori honfoglaló maffiótaként (bocs, idiótaként!) kikötötte csilivili négykerekű paripáját oda, ahová nem szabad. De legalábbis nem illik. Másoknak. Neki igen. Mert ő, kérem szépen, ej, de sokra vitte: lelkészeket verhet össze fényes nappal. Minden valamirevaló lófő székely összehányta volna magát anno ekkora vitézség láttán, dehát Udvarhelyről lekopik a székely, a lófő kiveszett, csak az ilyen maffiákok szaporodnak mint a gomba.
Ugye, ez az eset sem történt meg, állítólag rendőrségi feljelentés sem született. Aztán né, mégis, mert sikerült megszerezni egy másolatát annak a fránya, nemlétező írásos panasznak. Szép, ékes román nyelven megírva, hogy a helyi rendőrparancsnok is megértse - holott nyugodtan be lehetett volna adni magyarul is, nyilván, de mi tisztelettudóak vagyunk, s a csak románul beszélő rendőrnek is igyekszünk a kedvében járni, hadd ne kelljen szegénynek tolmácsot foglalkoztatnia. Nem kellett, olvashatta ő saját anyanyelvén, aztán el is süllyesztette valamelyik asztalfiók mélyére. Mert csak kihúzza valahogy a nyugdíjig úgy, hogy ne kelljen a bikaláncos fiúkkal foglalkoznia. Akikről mellesleg fotóalbuma is van már. Nem tudtam, de benne van a feljelentésben. Benne, abban is.
A csak magyarul beszélő olvasók kedvéért összefoglalom édes anyanyelvünkön a történteket. Rüsz Domokos unitárius lelkész szerette volna ellenőrizni autógumijainak nyomását. De több mint 10 perce parkolt egy négykerekű paripa ott, és a tulajnak esze ágában sem volt onnan elhajtani. Ugyanis neki ott támadt kedve parkolni. Az. Aztán, mekkora tévedés, az unitárius lelkész dudált egyet-kettőt, hogy előkerüljön a BMW tulajdonosa, s engedné már át a helyet. Erre aztán meg is jelent az fújtatva, üvöltve (hiába na, az ujjnyi vastagságú aranylánc jót tesz a hangszálaknak is), hogy mit képzel Rüsz Domokos, hogy csak úgy letülköli? Hát nem tanult tisztességet az udvarhelyi unitárius lelkész?
Vitéz Szíjgyártó Szabolcs, a tulok, ott parkol, ahol akar. És, amolyan szórakozásként, összeverték a lelkészt másodmagával, köpködtek is kicsit, aztán röhögve elhajtottak a MOL töltőállomásról, ami amolyan törzshelyül funkcionál számukra, és néminemű adásvétel is folyik arrafelé néha, de ebben most ne mélyedjünk el. Hát így foglalhatnám össze (ál)irodalmiasan az eseményeket. (Részletek a feljelentésben!) Szomorú mozzanata a történetnek az is, hogy a MOL töltőállomás alkalmazottai megtagadták a segítséget Rüsz Domokostól azzal, hogy ők nem látnak, nem hallanak semmmit (közben verték az unitárius lelkészt a szemük láttára), bemenekültek az üzletbe, hogy tényleg ne lássanak semmit. Nem voltak hajlandók arra sem, hogy a rendőrséget hívják.
Túl azon, hogy jobb helyeken a segítségnyújtás elmulasztásáért seggrepacsi jár, azért elküldöm a feljelentést a MOL Románia vezérigazgatójának is azzal a kéréssel, hogy nézne utána, mi is történt nevezett dátumon udvarhelyi állomásuknál? Hogy kicsit piszkálná meg az alkalmazottak felelősségét is, és kérem majd a biztonsági kamera felvételeit is, hátha megőrizték. Legalább nekünk legyen meg, itt, a blogon, ha már a rendőrség nem volt kíváncsi rá.
Vitéz Szíjgyártó Szabolcsot és a még vitézebb maffiákokat pedig megnyugtatom, kicsi a világ. Először is, miközben szakmányban vakartam ott, ahol ők is vakargatják néha, munkatársa is voltam a MOL Románia havi magazinjának. Illetve az udvarhelyi média adott egy kommunikációs igazgatót is a MOL Romániának. De, szintén vakarózás közben, összehozott a sors is néhányszor a MOL Románia jelenlegi vezérigazgatójával, igaz, akkor más munkakörben dolgozott az anyavállalatnál. Ezt csak azért jegyzem meg, hogy bizony van apropó, amire hivatkozni, amikor megkeresem a MOL Romániát, és elnézést ezért a kis kitérőért.
Kedves maffiákok, hogy mi a cél, kérditek? Kikapni a seggetek alól a MOL töltőállomást. Nem fog történni semmi, és továbbra is ott rontjátok a levegőt? Semmi baj, akkor bizony bojkottálni kell a MOL-kutat, nem a cég ellenében, hanem udvarhelyi ügyfelei védelmében. Önvédelemből!
Ui.: A szóhasználatért elnézést kérek, jól tudom, nem leszek több sem én, sem ez a bejegyzés a vulgaritástól, de a célszemélyek intelligenciájához igazodtam most az egyszer. És nincsen igaza György Attilának, amikor azt mondja, ne keveredj disznók közé, mert te is sáros leszel. Nincs, mert ezek a disznók saját bélsarukban is kitűnően érzik magukat. Nekem viszont zavarja az orrom, ha már Udvarhelyen telepedtek meg. Ezért aztán megpróbálkozom a takarítással. Ingyen és bérmentve. Hogy ne borítsa be végleg ez az orrfacsaró bűz Székelyudvarhelyet... Fekete.fehér.info

Magyarországi kitüntetések erdélyieknek
Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese hétfőn a kolozsvári főkonzulátuson több erdélyi személyiségnek ad át magyar állami kitüntetést.
A Schmitt Pál magyar államelnök által odaítélt Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszttel elismerést kap dr. Kovács András művészettörténész, Maros Dezső gépészmérnök, a Műszaki Egyetem tanára, a Román Akadémia főkutatója, Tőkés István nyugalmazott teológiaprofesszor, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettese. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszttel kitüntetést adományozzák Nagy Pál irodalomtörténésznek, Mihály Ferenc egyetemi tanár-vállalkozónak, Murádin László nyelvésznek és Sipos László festő- és grafikusművésznek. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel érdemrendet Emődi Tamás, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület tanácsosa kapja. S A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából művészeti díjakat adott át tegnap Budapesten a Néprajzi Múzeumban Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztere. A díjazottak között több erdélyi művész van, idén Jászai Mari-díjat kapott Péter Hilda és Hatházi András, mindketten sepsiszentgyörgyi származású színészek, jelenleg a kolozsvári színház művészei. A József Attila-díj erdélyi kitüntetettje György Attila és Balázs Imre József.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hat erdélyi magyar művészt díjaztak Budapesten
Balázs Imre József kolozsvári költőt, György Attila csíkszeredai prózaírót, Hatházi András és Péter Hilda kolozsvári színművészeket, Kolozsi Tibor Kolozsváron élő szobrászművészt és Jakobovits Márta nagyváradi keramikusművészt tüntette ki pénteken a budapesti Néprajzi Múzeumban Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter.
Hat erdélyi magyar művész kapott magyar állami kitüntetést a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából. A díjakat pénteken a budapesti Néprajzi Múzeumban Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter adta át.
„Minden nemzet számára fontos alkotóinak megbecsülése. Meg kell becsülni azokat, akik nem elhallgatják, hanem működésbe hozzák az igazságot” – mondta köszöntőjében Réthelyi Miklós.
A kiemelkedő irodalmi tevékenységért évente 13 alkotónak átadott József Attila-díj idei kitüntetettjei között szerepel Balázs Imre József kolozsvári költő, a Korunk című művelődési folyóirat főszerkesztője, akinek egy gyermekverseket tartalmazó kötettel együtt eddig öt verseskönyve jelent meg, valamint György Attila csíkszeredai prózaíró, a Székelyföld című kulturális folyóirat szerkesztője, aki 2009-ben adta ki hetedik kötetét.
A kiemelkedő színművészeti és színháztudományi munkásságot elismerő Jászai Mari-díjban a Kolozsvári Állami Magyar Színház két színművésze: Hatházi András és Péter Hilda részesült. Hatházi András színművészi karrierje mellett íróként, drámaíróként is tevékenykedik, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára, több filmben is játszott, legutóbb Marian Crişan Morgen című filmjének egyik főszerepét játszotta. A sepsiszentgyörgyi születésű Péter Hilda a szülővárosában lévő Tamási Áron Színházban kezdte pályafutását. Az UNITER-díjas színművész 2006-tól szerződött a kolozsvári színházhoz, a Varga Katalin című film címszerepét alakította.
A képzőművészet terén nyújtott kiemelkedő tevékenységért járó Munkácsy Mihály-díjjal az erdélyiek közül Kolozsi Tibor szobrászművészt jutalmazták. A Kolozsváron élő szobrászművésznek köztéri alkotási is vannak, ő vezette a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport restaurálási munkálatait. A kiemelkedő iparművészeti, ipari tervezőművészeti tevékenységet elismerő Ferenczy Noémi-díjjal idén a hagyományokhoz híven 12 alkotót, köztük a nagyváradi Jakobovits Márta keramikusművészt jutalmazták.
Pénteken többek között az esszé- és tanulmányírói teljesítményt elismerő Balassa Péter-, a mozgóképes területen kifejtett kiemelkedő alkotói, valamint művészi és tudományos tevékenységért járó Balázs Béla-, a kiemelkedő zeneszerzői, zenei rendezői tevékenységért járó Erkel Ferenc- és a kiemelkedő zenei és előadó-művészeti tevékenység elismerésére alapított Liszt Ferenc-díjat is kiosztották a Néprajzi Múzeumban. A legmagasabb magyar állami kulturális kitüntetést, a Kossuth-díjat, amelyet az 1848-as forradalom 100. évfordulója alkalmából 1948-ban alapított az Országgyűlés, valamint a tudományos élet kiemelkedő képviselőinek járó Széchenyi-díjat március 14-én osztják ki Budapesten.
Krónika (Kolozsvár)

A karaván halad (Sarkos szavak)
Jellemző a mai(?) magyar politikai közéletre: ha nemzetpolitikai kérdésről van szó, az első felvetés mindig erről szól: jó ez a kormánypártnak? Az ellenzéknek? A határon túliaknak? A palesztin–izraeli konfliktusnak? Vagy a szlovákoknak, vagy a csendes-óceáni bennszülötteknek?
És mindez mindig külön-külön, valakinek, nyilván, sose jó.
Amúgy, ami sosem jó a fentebb felsoroltaknak és ezer más tényezőnek, azok kivétel nélkül mindig a nemzet egészét érintő kérdések.
A magyar nemzetét, nyilván.
Legyen az státustörvény, kedvezményes honosítás, alkotmány, Szent Korona említése, nyugdíjpénztár, a pingvinek vagy a magyar tengeralattjáró-flotta fejlesztése:
1. Ha magyar, az rossz, és senkinek nem használ.
2. Már rég megmondták, nem jó ez így.
A baj “csak” azzal van, hogy mindezt folyamatosan azok mondják, akik csődbe vitték az országot gazdaságilag, erkölcsileg, kulturálisan és önbecsülés szempontjából egyaránt.
Ettől még mindig ők a megmondóemberek, a “független” szakértők, akik lehetnek, huszonéves újoncok, vagy veterán kommunisták, egy közös bennük: nem sok közük van a való élethez. De azért ők azok, akik mindig, pártkurzustól és kormánytól függetlenül nyilatkoznak: nem jó, ami a magyar nemzetpolitikát építi.
Persze, ezt nem így mondják. Most éppen nem, mert nem merik. Lehet ezt másképp is mondani, hogy például, a határon túliaknak azért nem szabad megadni a választójogot, mert: “Nem ismerjük a határon túli magyarok pártszimpátiáját, és az sem valószínű, hogy túlságosan érdeklődnének a magyar belpolitika iránt.”
Cinizmusból jeles. Ha már ez is szempont... hogy nem ismerik a pártszimpátiát. Miért, ehhez kellene kötni a szavazati jogot, és nem a magyar állampolgársághoz?! És hogy nem valószínű az érdeklődés... Azért megkérném Orsolyát, a Nézőpont Intézet munkatársát, aki ezt a Transindex kérdésére válaszolta, nézzen már szét kicsit az erdélyi prérin, és ne csak a Transindexből informálódjon. Az erdélyi ember, ahogyan a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki: határon túli, de nem hülye.
Ha hülye lenne, nem kérne magyar állampolgárságot, szavazati jogot, egyáltalán: élne, csak úgy “a világba”, és ha állást kapna egy intézettől, politikai elemzéseket írna arról, hogy miért nem jó, ha a magyarok magyarokra szavazhatnak.
Azért az elemzők dacára, vagy éppen ezért: a helyzet biztató. Jelen pillanatig 70 000 ember kérte a magyar állampolgárságot, év végéig bőven meglesz a 150 000. Magyarország nem fogy, a “természetes” fogyás dacára, hanem nő. Hatvanöt éve a magyarság intézményesen is egyesül. Nem csak névlegesen, hanem ténylegesen.
Ilyenkor már értem is, miért nem jó ez, és miért fanyalognak ilyenkor a hivatásos elemzők azon, hogy, jaj, ez ennek nem jó, de annak sem jó.
Arról véletlenül sincs szó: ez tizenötmillió embernek jó. Akkor is, ha még nem tudja. A nemzet sorsa nem egyéni, és még kevésbé a pillanatnyi politikai érdekek döntése. Végre ezt is megértük, hogy volt, aki ezt felismerte: kétharmadnyi többséggel.
Hogy mi jó nekik, mi jó nekünk, mi jó a magyaroknak: hadd ne mondja meg nekünk az, aki eddig csupa vesztes és nemzetellenes ügy mellett tette le voksát.
Illetve hadd mondja: csak ne figyeljünk rá.
A karaván halad, a kutya üget mellette.
György Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)