Fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte szeptemberben a Torockói Néprajzi Múzeum. Ez alkalommal emlékeztek a múzeumalapító sepsiszentgyörgyi Győrbíró Pálra (Sepsiillyefalva, 1913– Sepsiszentgyörgy, 1987).   Győrbíró Pál tanítót 1951-ben helyezték Torockóra. Ekkor kezdte gyűjtő és kutató-, múzeumszervezői munkáját. Öt éven át gyűjtött, tizenkilenc évig volt a múzeum hivatalosan kinevezett őre. Munkájának eredményéről maga számolt be Balassa Iván néprajzkutatónak: ,,2000 db régi kézirat, az egykori vasművesség sok-sok tárgyi emléke, festett bútorok, helyi népviselet, kerámiák, régészeti leletek.” 1956-ban háromezer tárgy szerepelt a leltárán. Győrbíró Pál a csíkszeredai tanítóképzőben végzett Domokos P. Péter tanítványaként. Tőle kapta az ösztönzést, mely meghatározta későbbi érdeklődési körét. /Torockó és Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

Városon lakó fiatalok kevésbé vagy egyáltalán nem ismerik a szűkebb környék helyneveit sem. Nem állnak sokkal jobban falusi gyermekeink sem. Több, sokkal több helynevet ismernek, de édeskevés ahhoz, amit tudnia kell egy mai fiatalnak szülőfalujáról, szülőföldjéről. Sepsiszentgyörgy helyneveit Kisgyörgy Zoltán gyűjtötte össze Györbíró Pállal és dr. Imreh Barnával közösen Szabó T. Attila leírt szabályai szerint, a történeti helynevek egy részét pedig Bogáts Dénes adta ki még 1929-ben. Tucatnyi háromszéki falu helynévanyagát jegyezték már fel. 2008 végén 220 oldalas, nagy formátumú nyelvtudományi tanulmány jelent meg, Péter Sándor munkája: Térszínformanevek és vízrajzi köznevek a felső-háromszéki helynevekben /Proserved Cathedra Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ címmel. Péter Sándor nyelvszakos sepsiszentgyörgyi tanár doktori disszertációja tizenkét felső-háromszéki település történeti és jelenkori helynévanyagát összesíti a névtudomány mai elvárásainak szabályai szerint. /Kisgyörgy Zoltán: Beszél-e a föld? Beszél-e a táj? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./