"Máj. 31-én a Pro Kalotaszeg Egyesület szervezésében a Kolozs megyei Gyerőmonostoron és Bánffyhunyadon megemlékeztek a 155 éve született Gyarmathy Zsigáné Hory Etelkára, "Kalotaszeg nagyasszonyára". A megemlékezés a több mint 800 éves magyargyerőmonostori református templomban kezdődött, ahol dr. Bustya Dezső, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője és püspök-helyettese hirdetett igét. A helyi méltatásokat követően dr. Kötő József oktatásügyi államtitkár nyomatékosan hangsúlyozta "a nagy erdélyi patrónák" nyomdokain járó hajdani papleány sokrétű tevékenységének mához és megmaradásunkhoz szóló üzenetét. "Csak tiszta forrásokból merítsünk itt, a Kalotaszegen is, mint tette ezt hajdanán Gyarmathy Zsigáné is, aki szellemi kisugárzásával és sokrétű tevékenységével maradandót alkotott népe és az egyetemes magyar kultúra számára" - mondotta. A templom kertjében Hory Farkas, a nagy általános műveltséggel rendelkező néhai apa sírját a Kolozs megyei RMDSZ nevében Boros János megyei elnök koszorúzta meg. Ugyanaznap Bánffyhunyadon emléktáblát lepleztek le azon a házon, ahol Gyarmathy Zsigáné élt és alkotott, majd a nagy számban megjelent emlékezők dr. Péntek János egyetemi tanár előadását hallgatták meg. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Művelődési és Egyházügyi Főosztályának ünnepi üzenetét Sebesi Karen Attila előadó tolmácsolta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 2., 1276. sz./"

Erdélyben Székelyföldhöz hasonlóan talán csak Kalotaszegen alkot a magyarság egységes tömböt. A több mint negyven települést Trianon óta a mindenkori román hatalom igyekezett elrománosítani. Az 1989-es fordulat utáni években sorra alakultak az egyesületek, Bánffyhunyadon a Kós Károly Kulturális Egyesület, Kalotszentkirályon az Ady Endre Kulturális Egyesület, Kőrösfőn a Rákóczi Kulturális Egyesület. Két éve bejegyezték a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületet, melynek célja a kalotaszegi magyarság kulturális életének fellendítése és összehangolása. Sorra emlékeztek meg olyan történelmi személyiségekről, mint Kájoni János, Vasvári Pál, Gyarmathy Zsigáné, Ady Endre, Kós Károly és Ravasz László. Idén elkészült hat kalotaszegi település címere és zászlója, ebből négyet már fel is avattak olyan önzetlen emberek segítségével, mint Okos Márton, Pécsi L. Dániel vagy Petrás Mária. Az egyik ilyen ünnepség a 240 lelkes Zsobokon volt, ahol ekkor felavatták a Bethesda Gyermekotthon új iskolaépületét, a vadonatúj malmot és sütödét, majd Csiha Kálmán püspök felszentelte a falu címerét és zászlaját, amelyet ingyen készített el Pécsi L. Dániel budapesti jelképtervező. Okos Márton, a Mocsáry Lajos Alapítvány irodavezetője bejelentette, hogy idén az Erdélynek járó Mocsáry-díjat Molnár János és Molnár Irma lelkipásztor házaspárnak ítélték oda azért a munkáért, amit Zsobokon végeztek. Másnap Csucsán leleplezték Petrás Mária Budapesten élő csángó szobrász alkotását, amely a csucsai református templom falát díszíti. /Péntek László: Zászlók, címerek, kopjafák Kalotaszegen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 20./

Gyarmathy Zsigáné, Kalotaszeg nagyasszonya emlékének adózik a Kalotaszeg áprilisi száma, a lapalapító neves gyerőmonostori papleány halálának 90. évfordulóján. Olvashatunk Gyarmathy Zsigánéról, az irodalmárról, a népművelőről, a népművészet szerelmeséről és annak népszerűsítőjéről, a gyermek- és haza-, otthonszeretőről. A folyóiratban Szőke Zoltánné Bak Erzsébet, a Tordaszentlászlói Női Kar elnöke köszöntötte a tízéves nagyatádi kórust. Boldizsár Zeyk Imre részleteket közölt Tordaszentlászló közbirtokosságának, "Úrbéres közönségének" történetéből. /Áprilisi Kalotaszeg XI. Szent László-napi kórustalálkozó Tordaszentlászlón. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

Inaktelkén a háromnapos rendezvénysorozat /júl. 7-9/ a IV. Református Világtalálkozó, a millenniumi rendezvények és a hagyományteremtő Kalotaszegi Napok keretébe illeszkedett. Az első nap istentisztelettel kezdődött, majd bemutatták Gyarmathy Zsigáné Tarka képek a kalotaszegi varrottasok világából című, 1896-ban megjelent kötetének hasonmás kiadását. A kötetet Beke György író méltatta, megemlékezve Kalotaszeg nagyasszonyának áldozatos munkásságáról. Júl. 8-án Balogh Ferenc, Gazda Klára és Mezei Elemér a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárai tartottak előadást Kalotaszeg történelméről, népi építészetéről, népviseletéről, néphagyományairól, népességviszonyairól. Megnyitották a tájházat, mely Bálint Erzsébet tiszteletes asszony áldozatos gyűjtőmunkájának köszönhető. Júl. 9-én, vasárnap a református világtalálkozó ünnepi istentiszteletére került sor. /Horváth Gyöngyvér: Inaktelki találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

"Jún. 3-án koszorúzási ünnepséggel emlékeztek Bánffyhunyadon /a helyi Kós Károly Kulturális Társaság szervezésében/ Kalotaszeg Nagyasszonyára, Gyarmathy Zsigáné - született Hori Etelkára. Lőrincz András helyi kutató ismertette a Nagyasszony életének fontosabb állomásait, külön kitért férje, Gyarmathy Zsigmond királyi tanácsos szerepére, Kalotaszeg felvirágoztatására irányuló törekvésére. Ő volt az, aki megalakította a kalotaszegi Takarékpénztárt, a házaspár nevéhez fűződik az árvaház, valamint a normáliskola beindítása is. Szentandrási István városi RMDSZ-elnök hangsúlyozta: nagy szükség lenne az összefogásra, amely sajnos jelenleg nem jellemzi a bánffyhunyadi magyarságot. A temetőben a Gyarmathy-sír a Gyarmathyné nevét viselő általános iskolások irodalmi köre szépen kitisztította, rendbetette. A sírnál elmondott ünnepi beszédében Péntek Attila, a Kós Károly Kulturális Társaság elnöke hangsúlyozta, milyen nagyszerű munkát végzett Gyarmathyné több mint száz évvel ezelőtt, hiszen hatását és áldásos gyümölcsét a mai kalotaszegiek, akár magyarok, akár románok, élvezik, hiszen jókora jövedelmet jelent számukra a kalotaszegi népi varrottasok eladása, értékesítése. /Péntek László: Kalotaszeg Nagyasszonyának élő hagyatéka. Gyarmathy Zsigánéra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./"

"Kalotaszentkirályon a júl. 29-én megnyílt 11. Nemzetközi Néptánctábort az Ady Endre Emléknapok előzték meg, amely keretében felavatták a település zászlaját és címerét /A címert Bakó László készítette/. Az Ady-napokat a rendezvényt szervező Bakó László, az Ady Endre Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg. Okos Márton a közönségnek bemutatta Gyarmathy Zsigáné Tarka képek a kalotaszegi varrottasokról című könyvének magyarországi újrakiadását. A közönség megtekinthette Bakó László festőművész akvarellkiállítását is. /Péntek László: Nemzetközi tánctábor követi az Ady-napokat. Zászló- és címeravatás Kalotaszentkirályon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./"

A megjelentek kis létszáma miatt döntésképtelen első ülést követően újabb gyűlést hirdetett meg a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület. November végén Buzás Pál, az egyesület elnöke és a vezetőség lemondott tisztségéről, a jelen lévő tagok Kudor Istvánt bízták meg a Pro Kalotaszeg ügyeinek igazgatásával. Az egyesület utóbbi kétéves tevékenységéről Buzás Pál, a leköszönő elnök számolt be. Az egyesületünk fontos célja az 1990-ben indult Kalotaszeg folyóirat fenntartása. A kiadás gondjaival küszködő öttagú szerkesztőbizottság csupán tiszteletpéldánnyal tudja honorálni a cikkírók munkáját. Túl vannak a századik lapszámon. Két alkalommal a Kőrösfői Rákóczi Kultúregylettel közösen megszervezték a Riszegtetői majálist, népdalvetélkedővel, sportvetélkedőkkel, gyermekjátékokkal. A bánffyhunyadi református egyházzal karöltve előadóesteket szerveztek. Két, egyenként kilenc képeslapból álló sorozatot adtak ki, ezek kalotaszegi életképeket, népszokásokat, műemlékeket ábrázolnak. Gyarmathy Zsigánénak, Kalotaszeg nagyasszonyának emlékére Gergely István jeles kolozsvári szobrászművész készített emlékplakettet. /K. E.: Ideiglenes vezetőség a Pro Kalotaszeg élén. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

Tavaly szervezték meg először a Gyarmathy Zsigáné Helyismereti Vetélkedősorozatot, ahol a bánffyhunyadi V?VIII. osztályos diákok mérték össze tudásukat Kalotaszeg néprajzából, irodalmából, történelméből és földrajzából. Idén immár az egész Felszegre kiterjedően, a versenyt négynaposra bővítve, a Kós Károly Kulturális Egyesület égisze alatt szervezték meg a vetélkedősorozatot. Ápr. 5?6-án a Kalotaszentkirályban zajlott a verseny első fordulója, a kőrösfői és kalotaszentkirályi diákok részvételével. Ezt követően bánffyhunyadi diákok "mérkőztek" a helyi kultúrotthonban. Összesen 16, teljes létszámú magyar osztály több mint 250 tanulója csillogtatta tehetségét és tudását. /Péntek László: Felöleli a Felszeget a Gyarmathy Zsigáné Helyismereti Vetélkedő. Tetemes támogatást nyújtottak a felszegi vállalkozók. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./

Máj. 25-26-án a kőrösfői diákok történelmi vetélkedőjével kezdődött az a kétnapos ünnepség, amelyet a Magyarok Világszövetsége és az Illyés Közalapítvány támogatásával a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet szervezett Gyarmathy Zsigáné, Kalotaszeg Nagyasszonya születésének 159. évfordulója alkalmából. Bemutatták a Kalotaszegi Madonna című filmet is. Az emlékünnepség Bánffyhunyadon folytatódott. Dr. Péntek János, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanszékvezető tanára "Gyarmathy Zsigáné, a néprajzkutató" című előadásában ismertette Gyarmathyné életének fontosabb eseményeit. Zsakó Erzsébet textilmérnök és Orbán Erzsébet tanárnő az "Erdélyi népi varrottasok" című előadása sorána megjelentek betekintést nyerhettek a népi varrottasok készítésének titkaiba. /Csáki Jutka: Gyarmathy Zsigáné-emléknapok Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

"A közelmúltban tisztújító közgyűlést tartott a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet, újraválasztották elnöki tisztségébe Péntek Lászlót, aki immár több mint hét éve tölti be ezt a funkciót. A Rákóczi Kultúregylet nevéhez több nagyszabású emlékünnepség fűződik: Kalotaszegen minden májusban Gyarmathy Zsigáné Emléknapokat szerveznek, július 6-án pedig Vasvári Pál Emléknapokat tartanak. A Kossuth Emlékünnepség kapcsán négynapos emléktúrára indultak, amelynek során különböző emlékhelyeket kerestek fel. Zilahon megkoszorúzták a Wesselényi-szobrot, Szatmárpálfalván a Gróf Teleki Blanka Emlékházba látogattak el. A kőrösfői egylet tagjai három napig a magyarországi Vasvári Pál Társaság vendégei voltak. Az egylet másik nagy megvalósítása, hogy 75 gyermeket tudtak ingyenesen üdültetni a csáfordjánosfai nemzetközi diáktáborban. /Balázsi-Pál Előd: Ígéretes jövő vár a Rákóczi Kultúregyletre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./"

"Megjelent Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka elbeszéléskötete (Bíró Kata, Arvin Press Kiadó, Bukarest, 2003), amelynek anyagát válogatta M. Reinhart Erzsébet. M. Reinhart Erzsébet évek óta foglalkozik a magyar irodalom nők által írt szegmentumával. Hóry Etelka /sz. Magyargyerőmonostor, 1843. máj. 28. - Kolozsvár, 1910./ egyszerre tudott kora sikeres írónője, ugyanakkor kiváló háziasszony, jó feleség, példás anya lenni. Neki köszönhetően 1885-ben egy országos kiállításon bemutattak egy kalotaszegi szobát. A kalotaszegi varrottast, amely már-már feledésbe merült, ő tanította meg a falu lányainak, asszonyainak. A varrottas eljutott Amerikába, Párizsba, Berlinbe, de legnagyobb sikere Angliában volt. Ennek történetét írja meg a szépirodalom és a néprajzi alkotás határán álló albumában (Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából). Hóry Etelka a Németh László-i mélylélektani ábrázolás megelőlegezője egyes elbeszéléseiben. /Gáspár Hajnal: Írónőink sor(s)ában: Hóry Etelka elbeszéléskötetéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./"

"Nov. 9-én ért véget Felszeg két neves iskolájának helyismereti vetélkedője, amelyet Kalotaszeg nagyasszonyáról, Gyarmathy Zsigáné született Hory Etelkáról neveztek el. A Gyarmathy Zsigáné honismereti vetélkedőt immáron negyedik alkalommal rendezték meg, két ízben a bánffyhunyadi V-VIII. osztályos diákok számára, és két alkalommal Kalotaszentkirályon, a helyi és a kőrösfői diáksereg számára. Az irodalmi vetélkedőt az ügyességi vetélkedők követték. A néprajzi vetélkedőn a versenyző csapatok egy, a vidékükre jellemző népszokást elevenítettek meg, eredeti viseletben. Magyarvalkón a csapatok akadályversenyen vettek részt. /Kismihály Hajnalka: Térképpel és tudással egymásért. Véget ért a IV. Gyarmathy Zsigáné Helyismereti Vetélkedő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./"

Péter Mónika tanárnő kollégáival együtt több éve megszervezik a Gyarmathy Zsigáné helyismereti vetélkedőt Bánffyhunyadon, amelyen a bánffyhunyadi, kőrösfői, valamint a kalotaszentkirályi általános iskola diákjai vesznek részt. Idén máj. 9-én a bánffyhunyadi Octavian Goga Elméleti Líceum magyar tagozatos diákjai számára is megszervezték a vetélkedőt, amelynek keretében Kalotaszeg irodalma, néprajza, történelme témakörökben mérhették össze tudásukat. A szervező Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke, Szrága Zoltán köszönetet mondott minden támogatónak. /Péntek László: Bánffyhunyad. Gyarmathy Zsigáné vetélkedő Kalotaszeg fővárosában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

161 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Magyargyerőmonostoron Hary Etelka, Kalotaszeg Nagyasszonya, aki Gyarmathy Zsigáné néven vált híressé, mint néprajzkutató és író. Születésnapja tiszteletére az idén a Körösfői Rákóczi Kultúregylet szervezett koszorúzási ünnepséget Bánffyhunyadon, ahol Gyarmathyné élt. Péter Mónika tanárnő, a Gyarmathy Zsigáné Irodalmi Kör vezetője ismertette a Nagyasszony életútját. Lakatos András megyei tanácsosjelölt beszédében rámutatott: A 19. század végén a kalotaszegi magyarság nagyon nehéz gazdasági helyzetbe került. A vasút megépítésével az emberek elestek legfőbb jövedelmi forrásuktól, a fuvarozás lehetőségétől, emiatt a lakosság válaszút elé került: vagy elvándorolnak, vagy más munkalehetőség után néznek. Ekkor kezdte hatalmas munkáját a Gyarmathy-házaspár: fellendítették a háziipart, világhírűvé tették a kalotaszegi népi hímzést. /Péntek László: Bánffyhunyad. Kalotaszeg Nagyasszonyára emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Szept. 20–24. között a kalotaszentkirályi Ady Endre Kulturális Egyesület immár második alkalommal szervezte meg a Gyarmathy Zsigáné nevét viselő alkotótábort. A táborba hat településről vettek részt gyerekek, akik a kalotaszegi faragás alapjait sajátíthatták el, de a varrás illetve a bogozás rejtelmeibe is betekintést nyerhettek. Hatvan diák vett részt a táborban. /Alkotótábor az Ady Endre Iskolában. Fafaragás, varrás, bogozás Kalotaszentkirályon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Május 28-án a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet, illetve a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezete Gyarmathy Zsigáné néprajzkutató, író (Kalotaszeg Nagyasszonya) születésének 162. évfordulója alkalmából emlékünnepséget szervezett a kőrösfői református templomban. Ferencz László esperes kifejtette: Gyarmathy Zsigáné valóságos Isten áldása volt Kőrösfő számára, hiszen az 1800-as évek vége táján a kalotaszegiek nagy szegénységben éltek. A Nagyasszony megtanította az asszonyokat és lányokat a varrás, a népi hímzés tudományára, amely sok családnak jó megélhetést biztosított. Mihály Ágnes történelem szakos tanár beszélt Gyarmathy Zsigáné életéről. /Dézsi Ildikó: Megemlékezés Kalotaszeg Nagyasszonyára. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Magyargyerőmonostor Kalotaszeg déli határfaluja. A honfoglaló Kalatha nemzetségből származó öt észak-erdélyi család: Gyerő, Kabos, Radó, Kemény, Mikola közül a Mikola nemzetség építette fel ezen a birtokon 1196-ban családi monostorát, amely az egyik leszármazottól, a Gyerőffy családtól kapta a nevét. A falu két híres szülötte Debreczeni Márton (1802–1851) bányamérnök, tudós, feltaláló, az utolsó magyar eposz szerzője és Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka (1843–1911), a kalotaszegi népművészet intézményesítője. Mindkettőjük emléktáblája a templom mellett található, ugyanitt áll a Debreczeni Márton nevét viselő, 2002-ben felavatott tájház is. A lakosság 28 százaléka magyar, a református gyülekezet 187 lelket számlál. A második bécsi döntés szerint Magyargyerőmonostor és Magyarvalkó nem került vissza Magyarországhoz, ez lelkileg és gazdaságilag tönkretette a két falut. A harmincas években 600 református élt a faluban, a hatvanas években 350, ma már csak 187-en vannak. A fiatal családok leggyakrabban elmennek, máshol keresnek boldogulást. Sinkó Katalin, Magyargyerőmonostor szülötte, néphagyomány- és falukutató, a Kalotaszegi Nagyírásos gyűjteménykötet összeállítója elmondta, hogy régen tervezték már a tájház létrehozását, az épület maga egy körülbelül 200 éves faház, megőrizte a népi építészet stílusjegyeit. Az anyagot folyamatosan bővítik. Gyönyörű Magyargyerőmonostor népviselete, néprajzi szempontból Kalotaszeg „Felszeg” nevű tájegységéhez tartozik. /Történelmi értékek és dolgozó, békés nép: Magyargyerőmonostor. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület. Az érdeklődők megtekinthették a zsoboki alkotótáborban készült képzőművészeti munkákat. Szeptember 25-én Vasas Samu-emléktáblát avattak, és elhelyezték a Kós Károly Emlékház alapkövét. Szrága Zoltán, a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg a kétnapos rendezvénysorozatot szeptember 24-én, szombaton. 10 éves a Kós Károly Kulturális Egyesület címmel Laczi Levente, az egyesület alelnöke vezetésével az egyesület tagjai összegezték az elmúlt öt év tevékenységét. Többek között farsangi mulatságokat, Kós Károly-napokat, könyvbemutatókat, Gyarmathy Zsigáné helyismereti vetélkedőket szerveztek, megünnepelték a költészet napját, besegítettek a Riszeg tetői találkozó megszervezésébe, valamint Wass Albertről is megemlékeztek – hangzott el. Bogdán Botond, az egyesület titkárának közreműködésével bemutatták a Kós Károly Kulturális Egyesület honlapját (www.infokalotaszeg.ro). Délután a Kalotaszeg Képes Krónika fényképalbumot mutatta be a két szerző, Váradi Péter-Pál és szövegírója, Lőwey Lilla. A kerekasztal-beszélgetésen Vasas Samura, a Kós Károly Kör alapítójára emlékeztek. Vasas Samu /1927-1997/ számos tevékenységnek volt mozgatórugója a városban: a Kós Károly színjátszó kör alapembereként, a Kalotaszeg című folyóirat újraindítójaként, íróként, tanárként és tanfelügyelőként tartják számon. „Samu bácsi” vásárolta meg a Ravasz László házat is, amely most a Kós Károly Kulturális Egyesület székhelye. Pomogáts Béla, aki sok közéleti tisztsége mellett Kalotaszentkirály díszpolgára, leleplezte a Vasas Samu emléktáblát. /Dézsi Ildikó: Vasas Samura emlékeztek Bánffyhunyadon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Gyarmathy Zsigmond (1833–1908) és felesége, Gyarmathy Zsigáné (1845–1910), magyargyerőmonostori papkisasszonyként született Hory Etelka meghatározó egyéniségei voltak a XIX. századi Kalotaszeg életének. A házaspár nevéhez fűződik az árvaház, valamint a „normáliskola” beindítása is. A nagyasszony alapította 1890-ben a Kalotaszeg című lapot. Ő tette világhírűvé a kalotaszegi varrottasokat: kiállításokat szervezett az európai városokban Londontól Budapestig, világdivatot teremtett a kalotaszegi népművészetből. Rábeszélte az asszonyokat a varrásra, s mindehhez piacot szervezett. Gyarmathy Zsigmondról ösztöndíjat neveztek el, emellett Gyarmathy Zsigáné helyismereti vetélkedőt szerveznek minden évben Körösfőn, Bánffyhunyadon, Gyarmathy Zsigáné nevével fémjelzett alkotótábort szerveznek évente Kalotaszentkirályon. /Gyarmathy Zsigmond és Zsigáné. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

A Kőrösfői Rákóczi Kultúregylet és a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezete Gyarmathy Zsigáné Emléknapokat szervezett Magyargyerőmonostoron, Körösfőn és Bánffyhunyadon. Az érdeklődők többek között gyalogos emléktúrán, olvasóversenyen és filmvetítésen vehettek részt. Magyargyerőmonostorra a templom előcsarnokában Sinkó András helyi születésű tervezőművész Zsolnay-porcelánkiállítását lehetett megtekinteni. A porcelántárgyakat dr. Gergely Hugó egyetemi tanár ajándékozta a gyülekezetnek. Az ünnepi istentiszteletet koszorúzás követte Gyarmathy Zsigáné szülőházánál. Péntek László a Kőrösfői Rákóczi Kultúregylet elnöke elmondta: Gyarmathy Zsigáné emlékére azért szerveznek évente emléknapokat, mert Kalotaszeg nagyon sokat köszönhet a népművészetet felkaroló Nagyasszonynak. /Dézsi Ildikó: Gyarmathy Zsigánéra emlékeztek Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Mint minden évben, idén is megemlékeztek Gyarmathy Zsigáné, született Hory Etelkáról, Kalotaszeg nagyasszonyáról. Pünkösd másodnapján szülőfalujában, Magyargyerőmonostoron ünnepi istentisztelettel kezdődött a Kőrösfői Rákóczi Kultúregylet és a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezete által szervezett ünnepség. Az istentisztelet után koszorúzási ünnepség zajlott a parókia falán elhelyezett emléktáblánál. Bánffyhunyadon a temetőben, a Gyarmathy síremléknél folytatódott a megemlékezés. Péntek László, a Rákóczi Kultúregylet elnöke mondott beszédet, amelyben megjegyezte: háttérbe szorult az írónő irodalmi munkássága, hiszen még életében 7 regényét, 121 elbeszélését adták ki, s 60 egyéb írása jelent meg a különböző szépirodalmi és tudományos lapokban. /Magyargyerőmonostor. Gyarmathy Zsigánéra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

A Sztánai Füzetek sorozatban ötödikként megjelent kis kötet igazi helytörténeti csemege. A Buzás Pál által szerkesztett kiadvány /Buzás Pál: Kalotaszegi Irodalmi Breviárium. Művelődés – Szentimrei Alapítvány, Kolozsvár – Sztána, 2008/. Olyan nevek szerepelnek a kötetben, mint Vasvári Pál, Kájoni János, Debreczeni Márton, Gyarmathi Zsigmond és Gyarmathi Zsigáné Hory Etelka, Gyalui Farkas, Ravasz László, Szentimrei Jenő, de Ady Endrét és felesége Boncza Berta is. /S. B. Á: Képzeletbeli kalotaszegi utazás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

Tavaly év végén új sorozatának 150. számához érkezett a Kalotaszeg folyóirat. Ez a harmadik vonulat, egyenes folytatása a többszörös lapalapító törekvésnek, amely 1890-ben kezdődött (Gyarmathy Zsigáné, Kós Károly, Herrmann Antal), és 1912-ben folytatódott. Az 1989-es változás után Vasas Samu bánffyhunyadi tanár-néprajzkutató-szakíró szerkesztésében 1990 végén (dátum nélkül) a próbaszámmal indult el immár harmadszor a bánffyhunyadi székhelyű Kalotaszeg új sorozata. A sajtótermék kéthetente megjelenő, kulturális, közéleti lapnak indult, ami a csökkenő anyagi lehetőségek következében folyóirattá, majd összevont kéthavi (háromhavi) lappá módosult. A lap védnökségét (kezdetben) a bánffyhunyadi RMDSZ, míg kiadását a Pro Kalotaszeg Művelődési Egyesület vállalta. Vasas Samu Bánffyhunyad mellett Kalotaszeg különböző pontjairól válogatta össze a szerkesztőket. A szerkesztői munka ügyszeretetből, anyagi ellenszolgáltatás nélkül történt, a munkatársak írásaik jutalmául a lap tiszteletpéldányát kaptát. Az 1990-es induláskor Török F. László volt a főszerkesztő, 1992-től Vasas Samu átvette a főszerkesztői feladatkört, amit 1997-ben bekövetkezett haláláig betöltött. Azóta a főszerkesztő Kusztos Tibor, Buzás Pál a főszerkesztő-helyettes. A lap kezdeti, felfelé ívelő szakaszának melléktermékei a Kalotaszegi Füzetek, amelyből 1993-ban összesen három könyvecske jelent meg. Szép falinaptárak is születtek (1991–1995), továbbá a kalotaszegi templomokat bemutató ingyenes különlenyomatok. /Buzás Pál: Ünnepel a kalotaszegi lap. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Kalotaszeg, 1890 és 2013
Rácsodálkozásban, felfedezésekben, de még sok mosolyban is lehet részünk, ha fellapozzuk a Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat legújabb, ámde a 120 évvel ezelőtti kezdetekről regélő legrégebbi számainak antológiáját. Talán nem véletlen, hogy Buzás Pál éppen az 1890–91-ben megjelent folyóiratokat hagyta sorozata végére: az már mindannyiunk számára csak leírásokból, olvasmányokból megelevenedő világot jelent, amelynek az összefüggéseit is úgy kell megfejteni, felkutatni. Mert ahogyan egy napilap egy napig, egy havilap egy hónapig él – és mégsincs ez egészen így: a 19. századi Kalotaszeg antológiában közölt írások is egy szép egésszé illeszkednek össze, hangulatos miliőjét idézve fel egy általunk nem ismert világnak, több mint 120 évvel ezelőtti valóságokat kerek történetekké kovácsolva össze.
Az akkor virágkorát élő, ma már nyomaiban sem fellelhető Jegenyefürdő bérlője, Herrmann Antal néprajzkutató ötlete nyomán Kalotaszeg nagyasszonyával, Gyarmathy Zsigánéval együtt indították útjára a Kalotaszeg című lapot 1890-ben. Az antológiában foglalt írások részletes képet kínálnak a lap alapításáról, a pezsgő jegenyei fürdőéletről, a kalotaszegi gazdasági életről, mezőgazdaságról, oktatásról, de komoly néprajzi tanulmányokat és gyűjtéseket is olvashatunk, amelyek a néprajzkutatás hajnalán születtek, továbbá értékes irodalmi alkotások is megjelentek a lapban. Különleges élmény szembesülni azzal, hogyan éltek egy évszázaddal ezelőtt, hogyan gondolkodtak a kalotaszegiek, mi foglalkoztatta őket, hogyan alakultak a közügyeik. A kishírek közül efféléket tallózott a szerkesztő: Agyonrúgta a ló, A hunyadi Katalin-vásár, A járásbíróságnál nincs semmiféle váróterem, A korcsolyasport, Nyolclábú malac. Bármilyen furcsán hangozzék, de még egész sor újdonsággal is szolgálhat az ilyen ódon cikkek gyűjteménye: nem sokan tudják ma már, hogy Zsobokon márványgyár létezett, Jegenyében messze földön híres fürdő és etnográfusstelep, Bánffyhunyadon szikvízgyár.
Néhány „ínyencség” a tartalomjegyzékből: A Párbaj, A jegenyefürdői színház búcsúelőadása, Kulturális viszonyok Bánffyhunyadon, Körösfő új földeket kap, Meddig terjed Kalotaszeg?, Kalotaszegi szerelmi varázslás, Újesztendei köszöntők Kalotaszegen, A kedves meny, Hogyan csaptak be engem először, A bánffyhunyadi kórház.
Nem véletlen, hogy a Kalotaszeg legújabb, 2013-as tavaszi száma is hírt ad ezen antológia megjelenéséről, és kiválóan illeszkedik az alkalomhoz a sorokból is egyértelműen „halkszavú”, szerény zenész-íróember, Buzás Pál rövid önéletrajzi írása Éneklő életéről. Sorozatban újraközlik dr. Wlislocki Henrik néprajzkutató 1890-es cikkét Az újszülött a kalotaszegi néphitben címmel, a Kalotaszeg falvait bemutató sorozatban ezúttal Magyarléta van terítéken, továbbá ismertetik Fekete Károly A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kötetét, annak márciusi bánffyhunyadi bemutatója kapcsán.
K. E.
Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat Antológia (1890-1891) Szerkesztette Búzás Pál /Művelődés, Kolozsvár, 2012/
Szabadság (Kolozsvár).

Dr. Miskolczy Ambrus történész professzor: A történelem sémákkal manipulál
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem erdélyi származású tanára, az MTA doktora, Felvilágosodás és a reformmozgalom kezdetei Erdélyben címmel tartotta meg első előadását a Szacsvay Akadémián. Az irodalomkutatásban is jeleskedő tudóssal Szilágyi Aladár beszélgetett.
Professzor úr Marosvásárhelyen született. Felidézné néhány mondat erejéig a gyermekkora, ifjúsága éveit?
Ez számomra szép és fájdalmas kérdés… Erre – a kérdés szerint – minél rövidebben kell válaszolni. Szép volt, jó volt, vége volt. Anyám Marosvásárhelyen meghalt, azután eljöttünk Budapestre. Sok szeretettel emlékszem – többek között – Puli barátomra, Nagy Ferencre, együtt jártunk halászni iskola helyett… Úgy tudom, zsoké lett Bukarestben, az élet elválasztott minket. Apám, Miskolczy Dezső neurológus orvosprofesszor volt, 1940-ben került Erdélybe. Akkor ismerte meg anyámat, Béldi Zsuzsannát, és amikor a kolozsvári egyetemet ki akarták telepíteni, ők maradtak, ő volt a rektor. Aztán az illetékes román hatóságoktól biztatást kaptak, hogy az egyetem változatlanul működhet, folytatták a munkájukat. Az orvosi kart áthelyezték Marosvásárhelyre, de amikor keresztapám, Haynal Imre belgyógyászprofesszor meglátta, hogy hova kerültek, azt mondta, ez egy istálló, és elment… Apám viszont ott maradt 1964-ig. Álmaimban persze sok minden előjön, de jó, ha vigyázunk az álmainkkal. (És az már egy rémálom, ha az interneten látom, hogy gyermekkori barátomról, Spielmann Sebestyén Mihályról szélsőjobboldali nímandok miket írnak. És még fájóbb, ha erre itt, Nagyváradon gondolok, ahol Szabó Dezső úgy érezte, hogy „Itt ütött meg, mint egy reveláció a zsidóság csodálatos teremtő ereje.” Ebből az elveszett – ám, ma is biztatással, emberi melegséggel eltöltő – világból láthatunk viszont valamit akkor, ha a sétálóutca Holnapos-szoborcsoportjára tekintünk, és el-eltűnődünk az ott megjelenített írók egy-egy írásán. Kíváncsi lennék, hogy az internetet antiszemita halandzsával teleszemetelő figurák mit is tudnának Adytól és a szoborcsoporton mellette megjelenített barátaitól idézni.) Egyébként hadd jelezzem: apám Juhász Gyulának orvosa volt, írt is egy elemzést a költő agyvelejéről.
Ön még érettségi előtt került Pestre. Akkor már foglalkoztatta a pályaválasztás gondolata, mi determinálta azt, hogy történész legyen?
Azt szokták mondani, hogy aki nem ért a matematikához, abból történész lesz. Nem értettem a matematikához, tehát történész lettem. De nem csak ezért. Egy ellenvilágban nőttem fel. Maniunak az apja mondta, amikor a fia magyar tankönyvekből tanult: „jaj, gyermekem, micsoda hazugságokat kell nektek megtanulni.” Ugyanezt a saját bőrömön éreztem, az emberben van valami igazságkeresési szenvedély, nem tudom, hogy miért, lehet, hogy csak bajnak, de lehet, az viszi előre. Igazából történész úgy lettem, hogy Szabad György professzorom megkérdezte, miről szeretném megírni a szakdolgozatomat, s amikor én közöltem, hogy… semmiről. Akkor azt mondta: ezt nem lehet!
Szinte kínálta magát az eredete is, hogy főleg az erdélyi dolgokkal foglalkozzon. A mítoszteremtéssel, annak az eszmetörténeti vonatkozásaival is. Ugyanakkor történész létére foglalatosságai közül nem hiányzik az irodalomtörténet sem. Egy ideig Ön vezette az ELTE román tanszékét? Ez a megbízatás hogyan jött össze?
Úgy, hogy a román tanszéken kitört némi válság, és nem akadt olyan, aki megfelelő képesítéssel a posztot elfoglalhatta volna. Én akkoriban védtem meg kandidátusi értekezésemet Erdély történetéből, így adódott ez. Az Erdély története című gyűjteményes munkában én írtam a reformkori és az 1848–49-es fejezetet. Meg kell mondanom, én nem vagyok nagy irodalmár, kevés írót szeretek, azokat viszont alaposabban olvasom. Elsősorban Camus-t és Dosztojevszkijt. De azért sokat írtam Kazinczyról, igaz, elsősorban a politikusról, és írtam egy könyvet Bartók nagy költeménye, a Cantata profana geneziséről. Egyébként némileg az erdélyi magyar irodalomban nőttem fel, mert megörököltük egyrészt Sényi Lászlónak, másrészt Bornemissza Karolának az Erdélyi Szépmíves Céh-sorozatát. Abból elég sok kötetet megnéztem, és kialakult valami mély erdélyi illuzionizmus bennem, mert Wass Albert és Nagy István, olyanok, akik nem szerették egymást, és akiket én sem nagyon szeretek most, akkor még egész jól megfértek egymás mellett. Voltak a történelemnek olyan pillanatai, amikor sikerült az embereknek együtt dolgozniuk nemesebb eszmények érdekében. Felemelő, és ez az erdélyi elit-illuzionizmus még most is megvan bennem, időnként ehhez visszatérek, ezzel foglalkozom, holott tudom, hogy amit Tündérkertnek nevezünk, az nem tündérkert vagy nagyon is az. Mert a tündérek nem olyan jóságos, hanem kifejezetten ártó lények, és a kortársak is így értették, ameddig Móricz Zsigmond, illetve előtte Gyarmati Zsigáné ezt a mítoszt ki nem találta. Ezzel, azt hiszem, megérkeztünk a mítoszok világába…
Hadd jegyezzek meg még valamit, ami jó cáfolata annak, hogy Miskolczy Ambrus úgymond „nem foglalkozik az irodalommal”: a Várad folyóirat 2011/8-as számában közölt egy érdekes tanulmányt a Mioriţáról, Ballada, folklór, nemzetkarakterológia címmel…
Igen, a Mioriţáról írtam egy nagyobb értekezést és egy könyvet, ami most vár megjelenésre. Alkalom szüli a tolvajt, még a Ceauşescu-korban bejártam a budapesti román nagykövetségre, ahol könyveket kaptam. Ugye, az ember sok mindenre képes, annak megvolt a gyöngéd bája. Miután megtörtént a rendszerváltozás, az egyik ottani atyafi, aki hálás volt nekem, hogy bejártam, mert már senki nem állt velük szóba, közölte: eljött az ideje, hogy engem is kinyírjanak, mert… régi módon írom a történelmet, amint azt az Erdély története is tanúsítja. Zárójelben megjegyzem: szerintem Erdély történetét senki nem írta meg korszerűbben, mint ahogy mi tettük. Ezek után, amikor kijöttem, pontosan tudtam, hogy nekem egy olyan értekezést kell írnom, amelyben minden benne van: történelem, irodalom, és az, amit ma transzkulturalitásnak és interkulturalitásnak nevezünk. A Mioriţa ilyen szempontból ideális volt, mert valóban bejárta a világot, a modern mítoszképzésnek alanya, tárgya, alfája és omegája ebben a mi térségünkben. Be kell vallanom, ez a téma egyik kedvenc szórakozásom, az egyik dédapám pásztor volt Bácskában, tehát némi aktív atavizmus is munkált bennem.
Milyen a viszonya a román kutatókkal, van, akivel érdemben munkakapcsolatot tud tartani?
A magam módján mindig jó kapcsolataim voltak. Ezt részben annak is köszönhettem, hogy apám a Román Akadémiának is a tagja volt, és mondjuk, az eléggé mindenható Ştefan Pascu kollegával egész jól el lehetett beszélgetni az időjárásról, hogy ne beszéljünk másról… Nota bene, még segítette is egy kicsit a kutatásaimat, amennyire tudta, és átszólt a levéltárba, hogy adjanak valami anyagot. Azokkal a román történészekkel van igazán jó kapcsolatom, akik maguk is kutattak a levéltárban. Kialakul egyfajta szolidaritás, még akkor is, ha tudjuk egymásról, hogy bizonyos kérdésekben a véleményünk nem egyezik. A román történetírás mindig is kétpólusú volt. Részint van egy nagyon magas, európai szintű teljesítmény, és hát az ellenpólus az nem egészen ilyen. Számomra, amikor a Ceauşescu-érában, abban a szellemi sivatagban forgolódtam, Henri H. Stahlnak a munkássága volt a vonzó, ahogyan ő e teljesen átpolitizált, átnacionalizált, hiszterizált táj fölé emelkedve, szociológia címén a legjobb, legnemesebb történetírást művelte. Ma pedig ezt az európai csúcsokkal felérő vonulatot Lucian Boia képviseli.
Akiről professzor úr többször is írt…
Igen, most fog megjelenni egy könyvem, amiben három Lucian Boiáról szóló recenzióm szerepel. Ő pontosan példázza azt, hogy a történelem művészet is, írásművészet. Legutóbb Matei Vişniec nálunk, a Román Tanszéken járt, és arról bölcselkedtünk, hogy az irodalom felől sokkal jobban meg lehet érteni egy országot, mint ha a történetírás felől közelítjük meg. Az irodalom árnyalatokat jelenít meg, a történelem meg sémákkal manipulál.
Hadd térjünk rá előadása egyik témájára. Erdélynek a 18. század végén is megvolt a sajátos státusa, ebben fontos szerepe volt az 1796-os országgyűlésnek. Ennek a rendi alkotmányosság visszaállítása volt az egyik fő követelménye. Jól látom ezt?
Ez teljesen így van. II. József vezette be a legbrutálisabb reformdiktatúrát, mely Erdélyben volt a legkeményebb. Irgalmatlanul fölszámolta a rendi nemzeteket, sőt, a „szász nemzet” kifejezést be is tiltotta, nem ismerte el csak az erdélyieket, Siebenbürgereket. Fel akarta számolni „a nacionalizmusokat”. A józsefi politikában van valami „ördögi”, az, amit programszerűen vallott: a nagyokat megalázni és elszegényíteni. Ilyen programmal nem lehet csak ellenhatásokat kiváltani. Felülről akarta nivellálni a társadalmat, az állam szolgáivá tenni mindenkit. Az ő ideálja a modern katonai jóléti állam volt, amelyik úgy működik, mint egy hadsereg. A cél az is volt, a háború, a balkáni hódítás. Ebbe csak belebukni lehetett. Anyja többször is meg akarta fosztani a trónöröklés lehetőségétől, az öccse, Lipót meg őrültnek tartotta, miután elolvasta a különböző állampolitikai fejtegetéseit. Kazinczy a feljegyzéseiben leírja: „A József felvilágosodottsága hadnagyocskai felvilágosodás volt, s igen gyakran csak pajzánság.” Volt viszont egy ragyogó reformnemzedék, amelyik bizonyos mérsékeltebb reformokra hajlandó volt, mint azt az 1790-es évek fejleményei bizonyítják. A rendi alkotmánynak a visszaállítása kiindulópont lehetett volna a mérsékeltebb reformpolitika számára. Közbejött a francia forradalom, a francia forradalom radikalizálódása, párhuzamosan a reakció elhatalmasodása.
Ami a jakobinus mozgalom elterjedését illeti, Partiumban olyan jeles hívei voltak, mint Kazinczy Ferenc avagy Szentjóbi Szabó László, Erdélyben mennyire volt jelen a jakobinizmus?
Hát ez az, amit nem tudunk, tudniillik Bánffy György gubernátor nagyon bölcsen, nagyon okosan eltűntette a nyomokat. Mentek a feljelentések, hogy Erdélyben is hatalmas összeesküvés készül, megalakult a Diána vadásztársaság, egy erdélyi hadsereg felállításának a tervét dolgozta ki. Valószínűleg arra készültek – ahogy a magyarországi jakobinusok is –, hogy adott esetben, ha megjelennek a francia hadak, akkor itt felfordulás lesz, és annak akarták az elejét venni.
Térjünk vissza ahhoz a bizonyos 1795-ös diétához. Állandó kérdés volt Erdély uniója a Magyar Királysággal, a magyar nyelv és kultúra helyzete is. Aranka Györgynek a Nyelvművelő Társaság létrehozására vonatkozó javaslata mennyire maradt a kezdeményezés szintjén, mennyire vált közkinccsé?
Egy hatalmas fordulatnak vagyunk tanúi. Éspedig a nyelvi nemzet megjelenésének. Hadd idézzük Bessenyeit (ha már Biharban vagyunk): minden nemzetet a nyelve tesz tudóssá. Kialakul az a hangulat, az a meggyőződés, hogy a nyugati kultúrához csak az anyanyelven keresztül lehet fölzárkózni, erre a Nyugat a jó példa, ahonnan a latint száműzték. Azt lehet mondani, a történelmi Magyarországot a latin nyelv tartotta össze, mint „lingua franca”, mert horvátok, szlovákok, magyarok, németek, románok ezen a nyelven értették meg egymást. A nyelvi nacionalizmus radikális fordulat, mely elveti a viszályoknak a magvát is. A kérdés most már az: vajon a magyar nyelvet a latin helyére lehet-e ültetni, és meg lehet-e nyerni a magyar nyelvnek a nem magyarokat? De minden nép a maga nyelvén akar tudós lenni, ezt akarják tenni magyarok, románok, szlovákok, horvátok. Az 1848-49-es forradalomnak az a nagy tanulsága, hogy adott esetben mégis lehet valamilyen kompromisszumot, köztes megoldást elérni. És ami tragikus fejlemény, az, hogy Magyarországot nem sikerült Svájccá alakítani. Lónyai Menyhért azokban a márciusi napokban írja a pozsonyi diétáról: hát igen, elképzelhető, hogy most egy éves polgárháborúnak nézünk elébe, és a végén hazánk valamiféle Svájccá alakul…
Ami a reformkort illeti, ugye, Erdélyben is egyre erősebben érződnek a hatásai ezeknek a törekvéseknek. Hadd szorítkozzak csupán két személyiségre, Wesselényi Miklósra és Bölöni Farkas Sándorra gondolok. Mennyire emblematikus alakjai ők ennek a kornak?
Ők az igazi emblematikus figurái ennek a kornak. Hadd kezdjem Bölöni Farkas Sándorral. Amerikát megjárja, a könyve óriási siker, Gyulay Lajos írja róla, hogy amerikai utazását még a hentesek is olvassák Kolozsvárt. Egy másik világnak az üzenetét hozza. Nagyjából ugyanabban az időben járja meg Amerikát, mint Alexis de Tocqueville, a francia történész. Tocqueville briliáns, gazdag fejtegetésekben írja le elméletileg azt, hogy az egyenlőség olyan eszme, amely előtt nincs akadály, az egyenlőségi vágy szenvedélye miden akadályt el fog söpörni. A világ arra felé megy. Bölöni Farkas Sándor ugyanezt mondja el, de az empíria felől közelíti meg a kérdést. Amerikában az embereknek csak egyetlen útlevelük van: a természetjog, az egyenlőség – többet ilyen cenzúrai viszonyok között Erdélyben nem lehetett megtenni. Elszorul az embernek a szíve, miért nem alakulhatott ki nálunk – már csak a cenzúra miatt is – olyan magas, disztinktív diszkusszió, mint a franciáknál. Bölöninek még egy gondolatát érdemes kiemelni, mégpedig a naplójából. A lelkiismeret gondolatát, amikor egy képzeletbeli bíróság elé idézi magát, és azt mondja, igen, „más nemzetnek a nyelvét el akartam venni”. Tudniillik előszeretettel melengette a magyarosítási törekvéseket. És megjelent írásaiban a tolerancia gondolata. Bölöni Farkas Sándor abban segít, hogy a tolerancia eszményét ébren tartsuk, és ne felejtsük el.
És ami Wesselényi Miklóst illeti, miként sommázná az ő történelmi szerepét?
Wesselényi Miklós romantikus hős, a magyar reformmozgalom alapító egyénisége, Kossuthnak a mestere. Wesselényi jelöli ki a reformmozgalomnak az útját, akkor, amikor szembefordul Széchenyivel. Igen, politikai harcot kell vívni, ha az ország nem akar kiszolgáltatott állapotba kerülni. A reformokat nem lehet csak politikai harc útján elérni. Tudniillik ment egy csúnya játék, amelyet II. József úgy mondott: „ha a paraszt nem akar velünk lenni, akkor nekünk végünk van”. Gyakorlatilag az uralkodói hatalom szövetkezni akart a parasztsággal, hogy sakkban tartsa azt a társadalmi réteget, amelyik korszerű alkotmányos berendezkedést kíván. Ez egy az egész térségünkben lezajló játék, Wesselényi ezt ismerte fel, jobbágyfelszabadítással akarta elejét venni. Kossuth már a harmincas években kimondta: előbb-utóbb ki fog törni az európai forradalom. Az ember szabad akar lenni, joga van hozzá. Vörösmarty írta: „Fölfelé megy borban a gyöngy. Jól teszi.”
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Toró: szánalmas az RMDSZ által választott megoldás
„Áldott falu. Májusban mintha virágot hintene az egész völgyre a Teremtő jó Atya… A falu ilyenkor nem is látszik… csak virág, fehér és rózsaszínű virág: gyümölcsfa, nemes gyümölcsfa virága és illata.” Így írt a Bánffyhunyadtól alig 3 kilométerre fekvő Magyarbikalról száz évvel ezelőtt Kós Károly, néhány esztendővel korábban, 1907 májusában pedig Gyarmathy Zsigáné is szavakba öntötte a település iránti csodálatát: „Ha egy virággal borított falut akartok látni, most jöjjetek… nem is falu, hanem egy fehér virágtenger, amelyre a tavaszi ég ragyog… ringó virágözön… csodálatos illat a tavaszi légben.” Sebestyén Kálmán művelődéstörténész 1996-os monográfiájában (Magyarbikal története) további érdekességekre is felfigyelhet a kíváncsi olvasó, például arra, hogy a falu valamikor a XII. század végén, a XIII. század elején alakult ki, a krónikák 1249-ben említették elsőként. Akkortájt még Terra Bekaly volt a neve, majd a történelem során Bykallyának és Magyar Bükkallyának is hívták, a fölötte húzódó bükkerdőre utalva.
Szánalmasnak tartja az RMDSZ megoldását Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a szövetség azon döntését minősítette, miszerint a Minority SafePack-ügy után is kormányon marad, miközben Kelemen Hunor lemond kormánytisztségeiről, utódja pedig Biró Rozália szenátor lesz.
A néppárti politikus úgy vélekedett: ezzel a lépésével az RMDSZ bebizonyította, hogy a szövetségnek fontosabb a kormányban betöltött magas rangú tisztségek megőrzése, mint a romániai magyarság ügyének nemzetközi fórumok előtti felvállalása. Toró kétes múltú személynek nevezte Birót, aki ellen érdekösszefonódás miatt vizsgálatot is indított az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA). A néppárt helyesli, hogy az RMDSZ önálló jelöltet indít az év végi államelnök-választáson, aki hangot ad a közösség elvárásainak, de szeretnék, hogy a megszerzett szavazatokat az RMDSZ ne arra használja fel, hogy a második forduló előtt kétes értékű politikai tárgyalásokat folytasson.
Kormányon maradása és Biró Rozália jelölése miatt élesen bírálta az RMDSZ-t Tőkés László európai parlamenti (EP-) képviselő is.
– Amikor az RMDSZ kormányszerepet vállalt, tudta, hogy a Minority SafePack kapcsán szembekerül a román kormánnyal. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) érdeklődéssel figyelte, amint az RMDSZ vezérkara megpróbál visszavonulni a kormányba lépéssel saját magának állított csapdából. Azt reméltük, hogy az RMDSZ kőkemény kiállással bebizonyítja végre: a romániai magyar közösséggel nem lehet bármit megtenni. De csalódnunk kellett. Mindössze annyi történt, hogy az RMDSZ vezérkara lecserélte első emberét a második emberére, így a Minority SafePack luxemburgi perében már nem Kelemen Hunor országos elnök ül szemben Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettessel, hanem Kelemen ül szemben Biró Rozália kormányfő-helyettessel, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elnökével – hangzott el a sajtóértekezleten. Toró szerint ez politikai tudathasadás.
NAGY-HINTÓS DIANA, Szabadság (Kolozsvár)

Öt országból 70 magyar gyerek táborozik Magyarbikalon
Kecskemétiek Kalotaszegen: a határ elválaszt, a szeretet összeköt
Mozgalmas az élet Magyarbikalon: nagy ünnepség keretében átadták a felújított kultúrotthont, testvértelepülési szerződést szentesítettek a magyarországi Tépével, most pedig hetven kárpátaljai, vajdasági, felvidéki, magyarországi és erdélyi diák táborozik a kalotaszegi faluban, a Kecskeméti Református Egyházközség Szeretet-hét programjában. Minden nyáron két tábort szerveznek a kecskemétiek: egyet városukban, egyet pedig valamely határon túli testvérgyülekezetben, így került sorra az idén Magyarbikal. Az isteni gondviselés és a közösségi összetartás szép bizonyítékát adó tábor a haza és a természet iránti ragaszkodást, Isten és az embertárs iránti szeretetet kívánja erősíteni a kecskeméti és a határon túli magyar gyerekek körében. Sok helyen év közben is arra gyűjtenek a gyülekezet tagjai, hogy támogathassák a gyerekek táboroztatását. Az előkészületekből és a lebonyolításból a magyarbikaliak is kivették részüket.
„Áldott falu. Májusban mintha virágot hintene az egész völgyre a Teremtő jó Atya… A falu ilyenkor nem is látszik… csak virág, fehér és rózsaszínű virág: gyümölcsfa, nemes gyümölcsfa virága és illata.” Így írt a Bánffyhunyadtól alig 3 kilométerre fekvő Magyarbikalról száz évvel ezelőtt Kós Károly, néhány esztendővel korábban, 1907 májusában pedig Gyarmathy Zsigáné is szavakba öntötte a település iránti csodálatát: „Ha egy virággal borított falut akartok látni, most jöjjetek… nem is falu, hanem egy fehér virágtenger, amelyre a tavaszi ég ¬ragyog… ringó virágözön… csodálatos illat a tavaszi légben.” Sebestyén Kálmán művelődéstörténész 1996-os monográfiájában (Magyarbikal története) további érdekességekre is felfigyelhet a kíváncsi olvasó, például arra, hogy a falu valamikor a XII. század végén, a XIII. század elején alakult ki, a krónikák 1249-ben említették elsőként. Akkortájt még Terra Bekaly volt a neve, majd a történelem során Bykallyának és Magyar Bükkallyának is hívták, a fölötte húzódó bükkerdőre utalva.
FERENCZ ZSOLT, Szabadság (Kolozsvár)

Kalotaszeg ajánló
Megjelent a Kalotaszeg őszi és téli lapszáma
Az őszi lapszámban Kalotaszegtől Galíciáig. Zentelkiek a hadak útján című rovat következő részét olvashatják id. Vincze Zoltán gondozásában, de a tordai csata 70. évfordulójáról is megemlékeznek a vitéz Adonyi Ferenc vezérkari őrnagy naplórészleteivel. Keresztes Sándor októberben felavatott emléktáblájának történetét eleveníti fel Okos Márton, Szabó Róbert az egykori politikus életrajzát ismerteti. Az Ady Endre-emlékhelyekről Péter Mónika-Mária cikkezik, de olvashatnak a bánffyhunyadi Gyarmathy Zsigáné emléknapról, honismereti és alkotótáborról, továbbá az Erdélyi magyar népművészek kötetről ír Buzás Pál.
Szabadság (Kolozsvár)

Táborozó – Tizenharmadszor szerveztek alkotótábort Kalotaszentkirályon
A kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskolában szevezett XIII. Gyarmathy Zsigáné Alkotótábor keretében a fiatalok öt kézműves foglalkozás világába nyerhettek betekintést az oktatók irányításával július 20.–24. között.
A faragást Pálfi Csaba, Both-Máté János, Both-Máté Dénes és Gábora András (az iskola volt diákjai), a gyöngyözést Böndi Katalin, Kolcsár Ildikó tanítónők és Máté Éva-Enikő (volt diák), a vagdalásos varrást Vincze-Jancsi Tímea tanítónő, az írás utáni varrást Laczi Júlianna-Zsófia tanítónő, a fonalgrafikát pedig Márton Ildikó-Beáta (szintén volt diák) segítségével sajátíthatták el a kíváncsi táborozók. A bevállalósabbak Péter Mónika-Mária tanárnő vezetésével igazi antik darabokat gyűjthettek be a falu lakosaitól, hogy lassan, de biztosan létrejöhessen Kalotaszentkirály első tájháza. Az esték igazi kalotaszegies hangulatát a már fentebb említett Máté Éva-Enikő és Gábora Zoltán (volt diák) biztosította népdal és néptánc oktatással. Időtlen idők óta hagyomány a táborban, hogy a táborozók együttes erővel nagy közös szőnyeget szőnek Kispál Katalin és Okos Katalin vezetésével, amelyet a tábor legvégén kettévágnak, és az egyik felét a szilágylompérti táborozók vihetik haza iskolájukba a testvérkapcsolat jelképeként.
Csete Melinda
Szabadság (Kolozsvár)

2015 – Tél – Bánffyhunyad
Boldizsár Zeyk Imre A második bécsi döntés következményei Dél-Erdélyben 1940–45 című írását, Eplényi Anna A településszerkezet és a falukép tájkaraktert befolyásoló szerepe Kalotaszegen című cikkét is tartalmazza a Kalotaszeg téli kiadása, de Péntek Tímea is értekezik a körösfői ragadvány- és csúfnevekről, Sebestyén Kálmán pedig Nyilas Miksáné, Aumüller Jozefáról cikkezik, aki Gyarmathy Zsigánét oktatta kézimunkázásra.
Péter-Jani Csilla és Péter Mónika-Mária Kalotaszegi vagdalásos mintagyűjtemény című, a Magyar Néprajzi Társaság által meghirdtetett pályázatra benyújtott dolgozatát ismerteti, Pap Ákos pedig az V. Magyarvalkói Almafesztiválról számol be. Pap Ágnes a csucsai Kalotaszegi Nőszövetség találkozójának eseményeit összegzi, Laczi Levente a Járd ki lábam, járd ki most… bánffyhunyadi legényes verseny eseményeit rögzíti cikkében, de olvashatjuk Kádár Elemérnek az erdélyi táncházasok levelező listáján közzétett levelét is. Szabadság (Kolozsvár)