Az egyházak kifosztása földreformmal kezdődött, majd jött az egyházi iskolák államosítása, könyvtárak, levéltárak, anyakönyveket elkobzása. Amikor mindez lezárult, következett a kegytárgyak megdézsmálása. Bukarestben elhatározták, hogy közgyűjtemény jellegű nemzeti történelmi múzeumot alakítanak ki. A múzeum anyagát a nagyobb városok gyűjteményeiből és az egyházaktól szedték össze. 1971 tavaszán páncélozott jármű állt meg többek között néhány unitárius egyházközség lelkészi hivatalánál, és az előzetesen elkészíttetett leltár alapján felszólították a lelkészt, hogy adja át az egyházközség legértékesebb tárgyait a bukaresti múzeumnak, úgymond megőrzésre. Ami az unitárius egyházat illeti, Nyárádszentmártonból, Désfalváról, Küküllődombóról vittek el egy-egy kelyhet, Kolozsvárról egy kisebb úrvacsorai tányért /pathénát/ és egy nagyobbat 1560-as évszámmal. Az úgynevezett megőrzést évente igazolták egészen 1990-ig, utána csak ritkábban. Időközben az egyházak többször visszakérték kegytárgyaikat, de válaszra nem méltatták őket. 1990 áprilisában azután sok levelezés után, három darabot, a nyárádszentmártoni és désfalvi kelyhet, valamint a kolozsvári pathénát visszaadták. Azóta többször kérték a további kegytárgyak visszaadását, de sorozatos miniszteri utasítások ezt megakadályozták. 2000-ben már törvény írta elő jogos tulajdon visszaadását. Végül a minisztériumi bizottság véleménye alapján engedélyezték a visszaszolgáltatást. Elmentek Bukarestbe, hogy elhozzák a kegyszereket. A múzeum türelmet kért addig, amíg a törvény végrehajtási utasítását kibocsátják. Ezzel is eltelt két év. Újabb levélben kérték a törvény végrehajtását. Levelezés közben megkérdezték: miért kérik vissza. A minisztériumi bizottságnak újra jóvá kellett hagynia a visszaadást. Ez megtörtént 2005 áprilisában. Kiderült, hogy csak a kolozsvári úrvacsorai tányért adják vissza. A küküllődombói kehely a szakértők véleménye szerint a XIV. század végén vagy a XV. század elején készült gótikus munka. Tehát kb. 600 éves. Emiatt ez kincstári besorolást adták neki, ezért miniszteri rendeletre volt szükség kiadásához. Lassan ez is megszületett, 2005 május végén megkapták a kelyhet is. Harmincnégy év telt el a kegytárgyak elvétele és visszaadása között. /Mikó Lőrinc egyházi tanácsos: Unitárius kegyszereink. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Szabadon engedték azt a két szerb fiatalembert, akiket azért tartottak őrizetben, mert magyar fiatalokra támadtak Temerinben. A helyi rendőrség – most először – hivatalosan is elismerte: a szerbek azért bántalmazták a magyar fiatalokat, mert anyanyelvükön beszéltek. Azt, hogy a tárgyalás mikor folytatódik, egyelőre nem lehet tudni, közölte Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke, aki Ágoston András pártelnökkel a helyi rendőrfőnöknél tájékozódott. A magyar politikusok elképesztőnek tartják, hogy a verekedést kiprovokáló egyik szerb férfi ellen eddig 14 bűnvádi följelentést tettek, ám csak egyetlen egyszer ítélték el, most pedig a szabálysértési bíró az eljárás befejezése előtt társával együtt szabadon engedte őket. A VMDP álláspontja az, hogy a magyarveréseket a vajdasági magyar pártok nem tudják megakadályozni. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök eközben felkérte a külügyminisztert, hogy hivatalosan tájékozódjon szerb partnerénél a temerini incidensről. Közben Szabadkán újabb nemzetgyűlölő falfirkák jelentek meg: ezúttal horvátokat gyalázó feliratot festett valaki egy iskola falára. /Vajdaság: szabadlábon a magyarok támadói. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Andrei Marga szuperrektor főként nyugati vendégek jelenlétében multikulturálisnak mondta Kolozsváron a Babes–Bolyai Egyetemet. A hajdani rektorokat domborművek ábrázolják. Az első rektor 1919-ből Sextil Puscariu névre hallgat, pedig az egyetem a saját történetét 1581-ig vezeti vissza. Az 1940–1945 közötti részt mintha szánt szándékkal feledték volna el. Az 1945–1959. közötti időszakból is csak a Babes Egyetem rektorai sorakoznak, a Bolyai Egyetemé hiányoznak. Az egyetemi könyvtár bejáratának négynyelvű (román, angol, német és francia) a felirata. A BBTE különböző karain sokszor a kizárólag magyar szakokat érintő információkat is román nyelven teszik ki. Nincs magyar felirat az egyetemen. Az egyetemi ajándékbolt választéka is egynyelvű. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség kérhetné az egyetemen a magyar nyelvű táblák kifüggesztését, de eddig nem tette meg. /Kiss Bence, bence@walla.com: Nem akarunk magyar feliratokat? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

A Magyar Kollégium és a Magyar Művelődési Intézet 2000 óta ötödik alkalommal rendezi meg idén, június 17-19-én a Budakalászi Találkozó néven közismertté vált Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát. Erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és horvátországi közművelődési civil szervezetek vezetőinek részvételével indult a találkozó a millennium évében, majd az évek során rendre bekapcsolódtak a szlovéniai, a bukaresti, a burgenlandi magyarság képviselői, majd a moldvai csángók, tavaly először voltak Bosznia-Hercegovinából, idén pedig kiegészült a kör a csehországiakkal. Idén már több mint száz szervezet képviselői jönnek el találkozóra. Azonban sem az EMKE, sem a CSEMADOK csúcsvezetőségéből – bár minden évben kaptak értesítőt – nem volt senki kíváncsi Az Illyés Közalapítványtól sem jött el senki. /Guther M. Ilona: Budakalászi Találkozó – ötödször. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

A sepsikilyéni unitárius műemléktemplom restaurálása az elmúlt tél elején befejeződött, de a teljes felújítás még nem ért véget. A magyar művelődési államtitkár megígérte, a kormány további támogatást nyújt a felújítási munkálatok még hátralévő részére. Benczédi Sándor, a Keöpeczi Sebestyén Műemlékvédelmi Társaság vezetője elmondta, idén a magyar kormány egymillió forintot folyósít a templom padlózatának felújítására. /Értékmentő beruházás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Resicabányán az évzáró ünnepen a Diaconovici-Tietz Líceumban működő osztatlan magyar osztály a maga kilenc tanulójával szinte elvész a tömegben. Losonczi Enikő tanítónő elmondta, hogy ebben az évben a kilenc gyermek váltakozó eredménnyel tanult. Két negyedikes végez, de a különböző osztályokban összesen három bukott ismétlőre, nagyrészt a szülők nemtörődömségének következményeként. Ismét tanító nélkül marad a “magyar tagozat”, mert Losonczi Enikő Németországba megy férjhez. /Makay Botond: Két gyermek búcsúzik a magyar iskolától. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 15./

Az előző évek hagyományaihoz hasonlóan idén július 31-én szervezik meg a Petőfi Sándor emlékünnepséget Fehéregyházán, tájékoztatott Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nemrégiben megválasztott elnöke. Szabó József az 1990-ben létrehozott egyesületben nyolc évet Gábos Dezső elnök mellett gazdasági alelnökként tevékenykedett. Idén február 20-án választották elnökké. A fehéregyházi Petőfi múzeum szomszédságában az egyesület 2001-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával vásárolt egy házat, amit Petőfi Magyar Háznak kereszteltek el. Ugyanezen évben egy könyvtárat is létesítettek, amit nagykátai, kecskeméti és kiskunfélegyházi adományozók révén háromezer kötetesre bővítettek. Három számítógép is rendelkezésükre áll. 2003 márciusában Kovács László külügyminiszter látogatását követően kétmillió forintos támogatást nyújtott a magyar kormány. Ebből a pénzből külső javításokat végeztek az épületen, bevezették a vizet, villanyhálózatát felújították. Két vendégszobát, fürdőszobát és konyhát építettek. A tervek szerint az ispán-kúti megrongált Petőfi emlékműre új emléktáblát helyeznek el. /Mészely Réka: Új elnök a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület élén. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

Június 12-én, vasárnap Kálmándon a település Amerikából hazalátogatott legnevesebb fia felavatta azt a róla és feleségéről „Dr. dr. Joseph és dr. Traute Solomayer Lelkipásztori és Közösségi Ház”-nak elnevezett létesítményt, melynek költségei nagyobb részét ő, kisebb részben a helyi tanács fedezte. Solomayer 1922-ben látta meg a napvilágot Kálmándon, Szolomayer József földműves gyermekeként. 1941-ben sikerrel felvételizett a debreceni Tisza István Tudományegyetem orvosi fakultására. Közbeszólt a háború, és tanulmányait Ausztriában fejezte be, orvosi pályáját itt kezdte. 1951-ben Amerikába költözött, Clevelandben telepedett le. Magas tisztségeket töltött be, a rákkutatással kapcsolatos tudományos felfedezéséért nemzetközi elismerésben részesült, szakkönyveket publikált. Jelentős vagyonra tett szert. Azt tartja, hogy „akinek a jó Isten sokat adott, annak kötelessége abból másoknak is juttatni”, ezért szülőfaluja, Kálmánd lakosaival a messzi távolból is törődik. A közelmúltban vagyona jelentős részét végrendeletileg „a kálmándi iskolára, óvodára, egyházra stb. általában a kálmándi népre” hagyta. Egy svájci bankban helyezett el egy nagyobb összeget, annak eldöntését pedig, hogy az évente esedékes kamatot mire költsék, helyi lakosokból összeállított kuratóriumra bízta. /Boros Ernő: Világhírű amerikai vendég és avatóünnepség Kálmándon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Technikai felszereléssel gazdagodott a sepsiszentgyörgyi helyi televízió. A közel félmillió forint értékű berendezést, a veszprémi önkormányzat közbenjárására, a Veszprém Televízió adományozta a Média 3 televíziónak. A sepsiszentgyörgyi helyi televízió műsora tavaly ősszel indult újra, napi tízórás képújságot – naponta váltogatva magyar és román nyelvű híradót – és heti kétórás saját produkcióban készült műsort sugároz. Az elmúlt évben hat civil szervezet és alapítvány hozta létre a Media 3 Rt.-t, amely helyi erőforrásokból indította el a televíziót. A Sepsiszentgyörgyön évekig működő STV 2003 augusztusában szüntette be adását, mert nem volt pénz a továbbműködtetésére. /Bíró Blanka: Felszerelést kapott a szentgyörgyi tévé. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

Kolozsváron a Szabadság szerkesztői találkoztak az olvasókkal. Balló Áron, a Szabadság című napilap főszerkesztője tartott előadást. A napilap nem részesül állami támogatásban. Balló elmondta, hogy megújult a honlapjuk. Új rovatokat szeretnének bevezetni. /Köllő Katalin: Újdonságok a Szabadságban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Idén először jelenik meg a maga teljességében az erdélyi művészeti élet Magyarország egyik legfontosabb nyári kulturális eseményén, a július 29–augusztus 7. között a Balaton-felvidéken zajló Művészetek Völgye Fesztiválon. Az erdélyi művészek bemutatkozását a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont segítségével biztosítják a szervezők: Kapolcson és a környékbeli falvakban Völgyvendég-Erdély, illetve Tündérkert – Erdély a Völgyben címmel szán kiemelt szerepet az erdélyi művészeti ágaknak a rendező Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet. Az erdélyi irodalmat a csíkszeredai Pallas Akadémia, a Hargita Kiadó és az Erdélyi Magyar Könyvklub népszerűsíti. A színházat a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház képviseli tíz napon át, több helyszínen mutatja be a Scapin furfangjai, A helység kalapácsa, Fagyöngyszüret, Gólyakalifa, Szerencsefi felnőtt- és gyerekelőadásokat. Sokrétű zenei kínálatot visz Kapolcsra a nagykárolyi Deák Endre és együttese, a Marosvásárhelyi Színiakadémia Zenekara, a kolozsvári Amaryllis reneszánsz-, és sepsiszentgyörgyi Codex régizene együttes. Csángó, magyar, moldvai, gyimesi, felcsíki népzenekincsből a sepsiszentgyörgyi Fabatka, világzenéből a Szatmári Északi Színház Mystic együttese nyújt ízelítőt. A képzőművészeti kiállítások központi magja Balla József, Ambrus Imre, Nagy Imre erdélyi reprezentatív tárlata lesz, eköré csoportosul három-négy fiatal képzőművész. /Gergely Edit: Összművészeti bemutatkozást szervez a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

Brassai Sámuel, a neves erdélyi polihisztor Torockószentgyörgyön született. Tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, melynek később tanára, majd igazgatója lett. Hosszú élete során a természettudomány majdnem minden ágát művelte, foglalkozott földrajzzal, matematikával, fizikával, kémiával, növénytannal, emellett kiváló irodalmár, esztéta, műkritikus, bölcselő és teológus volt. Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a nyelvészetben, tíz nyelvet beszélt, s ma is helytállóak és követendőek pedagógiai nézetei. /Brassai Sámuel emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Életének 98 évében, június 12-én elhunyt Óváry Zoltán, az orvostudomány kimagasló személyisége. Óváry Zoltán 1907. április 13-án született Kolozsváron. Életének utolsó hetéig – 47 éven keresztül – immunológia professzorként és kutatóként dolgozott a New York-i Orvostudományi Egyetemen. Nemzetközileg elismert felfedezései közé tartozik a passzív bőranafilaxis reakció, amely áttörést jelentett az allergia tudományág terén. Óváry Zoltán szívén viselte szűkebb szülőhazájának és sorsközösségének jövőjét. A Hungarian Human Rights Foundation működésének kezdete óta, 30 éve Óváry professzor teljes mértékben és önzetlen módon támogatta az alapítvány célkitűzéseit az erdélyi magyarság helyzetének javítása érdekében. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem bőkezű adományozójaként Óváry Zoltán emlékét őrzi a kolozsvári Bocskai Házban róla elnevezett fő előadóterem is. /Dr. Óváry Purjesz Zoltán 1907–2005. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Második évfolyamának ötödik száma jelent meg a Kibédi Hírmondónak, Kibéd község lapjának. Inkább a múltidézés jellemzi a kiadványt. Kibéden már több évszázada jelen van a gyapjúfeldolgozás, olvasható a lapban. Az első templom Kibéden 1552-ben épült. 1709-ben leégett. 1710-ben a hívek megépítették a második templomot. Április 25-én a Kibéden, a Mátyus István Általános Iskolában találkoztak a kibédi, makfalvi és hármasfalusi általános iskolák tanulói, sportvetélkedőre került sor. /b. d.: „Ha a hagymára gondolunk...”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

A személyi adatok magyarországi nyilvántartásáról szóló törvény módosítása meggyorsítja, egyszerűbbé teszi a határon túliak magyarországi letelepedésével kapcsolatos eljárásokat – mondta az előterjesztő Avarkeszi Dezső (MSZP) a törvényjavaslat általános vitájában június 15-én, az Országgyűlésben. A javaslat célja – emelte ki – hogy részben már az idegenrendészeti eljárásban, másrészt pedig az állampolgársági, honosítási eljárásban minél kevésbé kelljen a leendő állampolgároknak a különböző hatóságokhoz menni, ehelyett az iratok mozogjanak a hatóságok között. /Országgyűlési vita a határon túli magyarságot érintő kérdésekről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

Július elsejétől Romániában bevezetik az “erős” vagy “kemény” lejt, a mostani pénzből 4 nullát vágnak le. A kétféle pénz egyszerre lesz hivatalosan forgalomban 2006 végéig – és az átszámítás sem megy majd egyik pillanatról a másikra. A forgalomból a régi pénzeket fokozatosan vonják be és helyettesítik újjal, a lakosságnak tehát a jövő év végéig nem kell beváltania új lejre a régit. A beváltás 2007. január elseje után kezdődik és határidő nélküli. Az új pénzek általános jellemzői A papírpénzek 1, 5, 10, 100 és 500 lejesek lesznek, amelyek a mostani 10 ezer, 50 ezer, 100 ezer, 1 milliós bankjegyeknek felelnek meg, illetve az új 500 lejesnek jelenleg nincs megfelelője, régi lejben számítva 5 milliót ér. A fémpénzek (banisok) ismét visszatérnek. /Két hét múlva jön az erős lej. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

Az utóbbi időben egyre gyakrabban lehet hallani ,,magyarverésekről”. Ez a magyarverősdi talán a Vajdaságban érte el a csúcspontját, legújabban Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön is megismétlődött. Egyesek szerint gyerekcsínyekről van szó csupán. De mi lesz a lelki sebekkel? Az együttélés és a közös jövő elméletével? A vajdasági magyarverés már Strasbourgig jutott, az erdélyi csak Bukarestig. Ott valószínűleg stagnálni fog egy jó ideig, amíg aztán valaki ,,ad acta” teszi. /Simó Edmund: Bozgorka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

A Calin Popescu Tariceanu-kormány első ízben élt egy sajátos törvényhozási lehetőséggel: felelősségvállalással érvényesített egy sor törvénycsomagot. Az érvényben levő szabályozások értelmében az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújthat be. Mircea Geoana, az SZDP elnöke bejelentette: pártja él ezzel a lehetőséggel. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke kifejtette, hogy a cél a minél teljesebb restitúció. A törvénycsomag alapjában megfelel az RMDSZ programjának. /Béres Katalin: Markó Béla szerint. A felelősségvállalás tétje életbevágó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Randolph L. Braham professzornak, a New York-i City University keretén belül működő Rosenthal Holokausztkutató Intézet dési származású igazgatójának irányításával már több éve folyik a munka a magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiáján. Az Erdélyben is jól ismert tudós vezette 23 tagú kutatócsoport feltérképezte az 1941-es Magyarország valamennyi, a holokausztban jórészt elpusztított zsidó közösségét, az észak-erdélyieket beleértve. Minden egyes település elpusztult zsidó közösségének sorsával külön szócikk foglalkozik a többkötetes munkában, amelyet előbb magyarul, majd angol nyelven is szeretnének megjelentetni. A „földrajzi” meghatározás arra vonatkozik, hogy az 1941–1944 közötti időszakban Magyarországot alkotó 41 vármegye minden egyes olyan települése bekerült az enciklopédiába, amelyen akár csak egyetlen zsidó élt. Tehát nem csupán a trianoni országrész közösségeinek történelméről szól majd a munka, hanem az 1938 és 1941 között Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszaszerzett területeken élők vészkorszakbeli sorsáról is. A szerzők ismert magyarországi, izraeli, egyesült államokbeli és romániai holokauszt kutatók. 1990-ben Várszegi Gábor, a budapesti Fotex cég elnöke alapítványt hozott létre. Adományainak köszönhetően évente több fiatal holokausztkutató – a szakterület következő generációja, köztük szép számban erdélyiek is – részesül 750 és 1200 dollár közötti ösztöndíjban, s szintén Várszegi bőkezű segítsége teszi lehetővé az intézet által elkészített munkák kiadását, széleskörű ismertetését. /Tibori Szabó Zoltán: Készül a magyar holokauszt enciklopédiája. Emlékmű az áldozatoknak – negyed évszázadnyi ingyenmunkával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

A Kolozsvári Zsidó Hitközség a holokauszt kolozsvári áldoztaira emlékezett június 5-én. Kolozs megye prefektusa megjelent az emlékezésen, arról beszélt, hogy amikor 1940-ben a magyar csapatok bevonultak Észak-Erdélybe, Ippen, Ördögkúton és más helységekben románokat öltek meg. Feltevődik néhány kérdés: mi közük ezeknek a sajnálatos incidenseknek a zsidók ellen irányuló holokauszthoz? Felszólalt egy máramarosi szervezet képviselője is, kifejtve, hogy míg a magyarok deportálták a zsidókat, a románok igyekeztek menteni őket. Ez a szembeállítás nem igaz. A felszólaló Raoul Sorbant dicsőítette, akinek azonban „zsidómentési akciói” jórészt kitaláltak, nem bizonyíthatók. /Fey László: Rendhagyó megemlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Illyefalva, Kökös, Réty és Uzon községek önkormányzata úgy döntött, hogy kisrégiókat hoznak létre fejlesztési programok megvalósítására, hogy a prefektúra többé ne gyakorolhasson ellenőrzést döntéseik felett. Két hónappal ezelőtt Demeter János megyei tanácselnök kifejtette, hogy a prefektúra korábbi vezetése politikai okokból támadta a kistérségek megalakításával kapcsolatos határozatokat. /Kisrégiók: első lépés az autonómia felé? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Június 15-én ballagtak az utolsó román tannyelvű osztályok tagjai a Bolyai Farkas Líceumban, a volt Marosvásárhelyi Református Kollégiumban. A marosvásárhelyi magyarságnak, a református egyháznak joga van ahhoz, hogy magyarnak és részben reformátusnak tudja a négyszáz éves iskolát. /(Máthé Éva): Utolsó kicsengetés a Bolyai Farkas Líceumban. Elballagtak az utolsó román tannyelvű osztályok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Amikor Kiss Kálmán előbújik marosvásárhelyi irodájából, mindig szolgál meglepetéssel. Egyszer, hogy kapcsolatot épített ki a magyarországi SZDSZ-szel, de kiderült, nem igaz. Azután, hogy formációja romániai Magyar Szabaddemokrata Pártból átalakult Romániai Székelyek Egyesületévé (RSZE). Annak ellenére, hogy dr. Csapó József irányításával már van Székely Nemzeti Tanács. Kiss Kálmán 2004-ben parlamenti képviseletre pályázott. Kijelentette: „Az egyesület függetleníteni szeretné a székelyeket a magyar kiskirályoktól.” Kiss Kálmán később átnyergelt a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt csatlósának. Corneliu Vadim Tudor vezér ölelő karokkal fogadta, kapóra jött, hogy Hajdu Győző mellett most már Kiss Kálmánnal is tudja bizonyítani, hogy ő nem soviniszta. Kiss Kálmán a parlamenti választások előtt két nappal, 2004. november 26-án a Romania Mare hetilapban Frunda György, a gyógyíthatatlan gazember címen nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párt elnökéhez, a következő tartalommal: Kiss Kálmán és a Magyar Polgári Szövetség (Szász Jenő) jelenléte a választási listákon csökkenti az RMDSZ esélyeit, hogy bejusson a parlamentbe, ezért Frunda György támadást intézett ellenük, ami összefüggésben áll az RDMSZ-nek azzal a törekvésével, hogy „elnemzetietlenítse” a székelyeket. Kiss Kálmán nem kapta meg a szükséges szavazatokat, a Nagy-Románia Párt is diszkréten megszabadult tőle. Most pedig május 31-én az Adevarul hasábjain tudósítás látott napvilágot: A székelyek a magyaroktól is független autonómiára törekednek. Kiss Kálmán és pártja a székely kaput választva címerének, autonóm formációvá kíván válni, a RSZE a kisebbségi törvény alapján részesedni akar az etnikai szervezeteknek kijáró pénzalapokból. Cserében Kiss Kálmán kilátásba helyezte, hogy létrehozza a Székelyföld Alapítványt és ennek könyvkiadóját a „székelyek nemzeti identitásának ápolására”. Tevékenységét kiterjeszti majd az Egyesület Államokban és Nyugat-Európában élő székelyekre is, hogy a kapcsolatok kiépítése után megalakuljon a Székelyek Világszövetsége. /Barabás István: Nagy-román székelyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Bognár Leventét, Arad alpolgármesterét a felesége családja által visszaszerzett aradi, ingatlan miatt a helybeli sajtóban többször érte heves támadás. A napokban pedig C. V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke egy sajtóértekezleten a vagyon-visszaszolgáltatási törvény elodázásának egyik okát úgymond “az aradi RMDSZ-es alpolgármester által elkövetett visszaéléshez hasonló esetek eltussolásában látja”. Bognár Levente a Nyugati Jelennek kijelentette, hogy az ingatlan visszaigénylése tőle függetlenül, felesége nagynénje által történt. Miután visszakapta, telekkönyvezték a nevére, egy nagy-romániás feljelentés alapján bűnvádi eljárást indítottak Bognár Levente ellen. 2001-ben indult az első bűnvádi eljárás, amit 2002 júniusában lezártak. A második eljárás 2004 májusában indult és még nincs lezárva, de az elkészült újabb szakértői vélemény is kizárja a szóban forgó, 1950-ben megfogalmazott végrendelet hamisságának a lehetőségét. Bognár Levente, mint lehetséges hamisító ellen folyt az eljárás. Valószínű, hogy valakiknek az volt az érdekük, hogy ne legyen tulajdonosváltás, a lakók vásárolják meg az egész ingatlant, amit aztán valaki potom pénzért megszerzett volna tőlük. Ezt a feltételezést alátámasztja, hogy ahányszor a lakók Bukarestben jártak protestálni, valaki fedezte a költségeiket. Egyébként a bűnvádi eljárás beindítása óta a lakók nem fizetnek lakbért. /Balta János: Újabb támadás Bognár Levente ellen. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

Recepttel a kezükben, a tűző napon állnak nagy sorokban a betegek egyes marosvásárhelyi gyógyszertárak előtt. Valamennyien az ingyenes vagy ártámogatott gyógyszerek kiváltása reményében várakoznak. Nem egy patikánál fordult elő, hogy miután egypár beteget kiszolgáltak, közölték a sorban állókkal: a keret elfogyott, több gyógyszert nem adhatnak. Dr. Csíki Zsuzsanna, a Megyei Egészségbiztosító Pénztár vezérigazgatója közölte, a sürgősségi kormányrendelet alapján a 2005. évi országos egészségbiztosítási alapba visszatartott összeg 10 százalékát felszabadítják. Az összegnek töredéke jut gyógyszerekre. Arra várnak, hogy közöljék, mennyi jut Maros megyének. /(mezey): Nagy sorok a gyógyszertárak előtt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

Lakatos Zoltán a korábban Miron Cozma által vezetett Zsil-völgyi Bányászszakszervezetek Ligája elnökeként bocsánatot kért a román néptől az 1990. június 13–17. közötti bukaresti bányászjárásért. Ezzel a gesztussal arra törekedtek, fejtette ki Lakatos Zoltán, hogy megőrizzék a Zsil völgyére jellemző stabilitást. A szakszervezet jelenlegi vezetősége azt vallja, az Állami Kőszénfejtő Társasággal (CNH) megoldást lehet találni a gondokra a kétoldalú, békés tárgyalások útján. Jelenleg 13 ezer bányász dolgozik a petrozsényi székhelyű társaságnál, amely 1997 és 2005 között 46 ezer alkalmazottjától vált meg. A Zsil-völgyi bányásztársadalom ma teljesen másképp gondolkodik a jövőről, mint tíz vagy 15 évvel ezelőtt. /Rostás Szabolcs: „Soha többé bányászjárást”. Interjú Lakatos Zoltánnal, a Zsil-völgyi Bányászszakszervezetek Ligája elnökével. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./

A román hadsereg jelentős része félévszázada lapátos bakákból állt. Elsősorban az „osztályellenség”, vagyis volt gyárosok, kereskedők, kulákok, papok gyermekei tartoztak ide. Kegyetlenül megdolgoztatták őket, s alig volt jobb öltözetük és kosztjuk, mint a raboknak. Napirenden voltak a munkahelyi balesetek, sokan egész életükre megnyomorodtak. Közéjük tartozott Jáger Sándor is Krasznadobráról, mert apját kuláklistára tették. Főleg magyar és német fiatalokat soroztak ide. Jáger Sándor gyógyíthatatlan (izületi és más) betegségeket szerzett. Személyében most az egyik utolsó munkaszolgálatos katona távozott, s vitte magával tízezrek, százezrek szenvedését. /Sike Lajos: Rekviem a lapátos katonáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

A vajdasági parlamentnek a nemzetek közötti viszonnyal foglalkozó bizottsága megállapította, hogy az elmúlt két évben 178 nemzeti színezetű incidens történt a tartományban, és a jogsértések közel fele a magyar közösség ellen irányult: 178 nemzeti színezetű incidensből 82 jogsértés kárvallottjai vajdasági magyarok voltak, a horvátok ellen irányuló incidensek száma elérte a 19-et, a szerbek ellen 15, az albánok ellen 14, míg romák ellen 12 jogsértés történt. Korhecz Tamás, a kisebbségi minisztérium vezetője úgy fogalmazott beszámolójában, hogy a szóban forgó időszakban megszaporodtak a nemzeti előjelű incidensek, de – kivéve a falfirkákat – rendkívül nehéz volt megállapítani nemzeti indíttatásukat. /A vajdasági parlament szerint: Az incidensek fele a magyarok ellen irányult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Az alsócsernártoni temetőben Cseh Tibor utolsó kívánsága szerint az Észak-Amerikából hazahozott hamvak fölött, felmenői temetői közösségének sírcsoportjában faragott kopjafa áll. A temetésen részt vevő családtagok, rokonok egy másik emlékjelet is állítottak: létrehozták az Alsócsernátoni Cseh Tibor Alapítványt. Az alapítólevél szerint „ Magyar nemzete iránti hűségéről és elkötelezettségéről tanúbizonyságot adó és azt hittel, szívvel, lélekkel megélő néhai Cseh Tibor mérnök, író és közéleti személyiség emlékére hozta létre a Cseh család és azok leszármazottai az Úr 2005. évének május 29. napján.” Az alapítók között a családon kívül Haszmann Pál és a Haszmann család tagjai is szerepelnek. Az alapítvány célja: kimagasló tanulmányi eredményeket felmutató csernátoni tanuló (elemi és középiskolás, főiskolás és egyetemista) tanulmányi kiadásainak támogatása. /Sylvester Lajos: Alsócsernátoni Cseh Tibor Alapítvány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Szabó Dezső az elmúlt század egyik legvitatottabb, legellentmondásosabb, legnagyobb hatású írói közé tartozott. Háromkötetes tanulmánygyűjteménye, Az egész látóhatár előszavában kijelentette, hogy ,,monumentumot állítottam az idő kapujába, és a jövő felé haladó magyar ki nem kerülheti azt”. Próféciája igaznak bizonyult! Noha az ötvenes évektől mindent megtettek azért, hogy Szabó Dezsőt kitörüljék az irodalomból, írta Bogdán László. A lapban közölték Szabó Dezső egy ismeretlen szarkasztikus írását. /Bogdán László: Szabó Dezső és a görénykurzus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./