Böjte Csaba ferences pap 1992 novemberében kapott kinevezést Dévára. Romhalmazt talált a régi épület helyén. Böjte bejárta a dél-erdélyi szórványt, és tapasztalhatta, hogy semmiféle intézménye sincs annak a közel 40 ezer magyar embernek, akik falvakban, kisvárosokban élnek és próbálnak megmaradni. Az első napokban kolduló gyerekeket látott. Felkereste a gyermekek legközelebbi rokonait, és szinte mindegyikük kérte, hogy fogadják be őket és biztosítsanak nekik oktatási, nevelési lehetőséget. 1993 szeptemberében indultak egy összevont, I–IV. osztályos iskolával, 21 gyerekkel. Jelenleg 374 gyermek van Déván és Szászvároson, akik az ország minden részéből jöttek. Minden gyereknek a története más. Más gondok, más problémák. A szerzetes szerint Déva hídfő is lehetne a Székelyföld és Magyarország között, fontos lenne a magyarságnak Dél-Erdélyben egy ilyen hídfőállást kiépíteni. Úgy látja, hogy az RMDSZ-nek nincs kiforrott stratégiája sem a szórvány-, sem a szociális támogatások terén. – A szórványba olyan lelkipásztorok, papok kellenének, akik mernek megszólítani vegyes házasságból jött gyermekeket is, mernek nyitni az emberek felé. Három évvel ezelőtt kezdték el a munkát Szászvároson. Akkor ott hét magyar gyerek volt az I–IV. osztályos iskolában. Most 87-en vannak az óvodában és az iskolában együttesen. – Minden gyermek lelki sebbel érkezik hozzájuk. /Fábián Tibor: A dél-erdélyi szórvány apostola. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 13./

Fülöp Lídia lugosi író elmondta, hogy még sok terve van. Felgyűltek benne az élmények. Negyed század telt el azóta, hogy első könyve, a Hosszú úton című verseskötete megjelent. Öt esztendővel ezelőtt jelentette meg a Végnélküli inasévek című önéletrajzi regényének első kötetét. Megszületett a folytatás, a második kötet, mely az 1945–1983 közötti időszakot mutatja be. Elkészült könyvét most javítgatja. /Pongrácz P. Mária: Megírom az életem. Fülöp Lídia műhelytitkaiból. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

Immár a második fényképalbum született meg a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatásával. Karda Emese, a központ vezetője elmondta, hogy tíz fotóművészt táboroztattak Borszéken egy héten keresztül. A Művelődési Központ terve, hogy egész Hargita megyét, majd később az egész Székelyföldet lefedjék ilyen albumokkal. Dr. Balázs Lajos néprajzkutató a fotóalbumról kiemelte: a Zsindelyország című albumban korábban Székelyvarság térségét hasonló kiadványban mutatták be. A mostani kötet címe: Barangolás (különben kétnyelvű kiadványról van szó.), Borszéket mutatta be. /(Máthé Éva): Dicséretes kezdeményezés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Jancsó Árpád temesvári mérnök magyar és román nyelvű szakmunkái a bánsági utak és hidak történetéről, útügyi szakszótára, franciaországi úti jegyzetei élvezetes olvasmányok. Most rendhagyó könyvvel áll elő: albumot készít Temesvár több évszázados ábrázolásaiból. Nemcsak a metszeteket fogja publikálni, hanem a könyvek vagy lapok eredeti kiadásainak címlapmásolatát is, amelyben az ábrázolások fellelhetők. A kiadvány anyagának nagy részét Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban és az Országos Széchényi Könyvtárban találta. Jancsó Árpád a Mirton Könyvkiadóval folytat tárgyalásokat, várhatóan februárban napvilágot lát a könyv. A szerző jelenleg az anyagi eszközök előteremtésén dolgozik. A négynyelvű könyvbe díszes ex libriseket iktat be a jelentősebb támogatók részére. /Szekernyés Irén: Temesvár több száz éves metszeteken. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

Tiltakoznak a Nagyváradi Állami Színház két társulatának színművészei az ellen, hogy a stúdióteremnek otthont adó épületet a Transilvania cégcsoport vásárolja meg. A művészek japánsztrájkot hirdettek, azaz mától kezdve fehér karszalaggal lépnek színpadra. A milliárdos Micula fivérek szállodát és mélygarázst szeretnének építeni a nyári színház helyén. Meleg Vilmos, a Szigligeti Ede Társulat igazgatója jelezte, ha a japánsztrájk nem lesz eredményes, a színművészek a tiltakozás más módszerekhez fognak folyamodni. /Pengő Zoltán: Japánsztrájk a váradi színpadon. = Krónika (Kolozsvár), jan.13./

A múlt év végén a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadónál látott napvilágot a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Képtára alapkiállításának katalógusa, Panteon címen. Vargha Mihály, a képtár igazgatója, a kötet szerkesztője rámutatott, a Panteon az első kiadvány a 125 éve létező gyűjteményről. A képtár 2500 műtárggyal rendelkezik, az alapkiállításon viszont alig másfél százat tudnak bemutatni. /Demeter Virág-Katalin: Katalógus a múzeum gyűjteményéről. = Krónika (Kolozsvár), jan.13./

1849. január 8-án az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópa vezette román sereg megrohanta a védtelenül hagyott Nagyenyedet, és lemészárolta a védtelen magyar lakosságot. A martalócok nemcsak Nagyenyeden, hanem szerte a megyében meggyilkoltak magyarokat, öregeket, gyerekeket és nőket. A vérengzés január 11-ig tartott. A vérfürdő áldozatainak tömegsírja a várfal tövében található. Az első megemlékezést 1998-ban tartották, és azóta a nagyenyedi magyarság január 8-án mindig fejet hajt az áldozatok emléke előtt. Eddig a református templom nyújtott otthont az ökumenikus istentiszteletnek, idén a római katolikus istenháza vette át ezt a szerepkört. /N. T.: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./ Rácz Levente, Fehér megyei RMDSZ-elnök bízik abban, hogy eljön annak is az ideje, amikor majd a templomfalakon kívül lehet beszélni e szomorú eseményekről Nagyenyeden. Egyelőre még nem érett meg Nagyenyed arra, hogy szembenézzen ezekkel a dolgokkal. /Sz. Cs.: Nagyenyed fekete vízkeresztje – 1849. január 8. Főhajtás a mártírok előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./ Rácz Levente beszédében felidézte a történteket. Az 1848. szeptember 16-i balázsfalvi gyűlésen a románság képviselői – miután a császár megengedte fegyverkezésüket – külön nemzetőrség állítása mellett voksoltak. Ezt követően sorra végigpusztították Alsófehért, az akkor legtöbbet szenvedett vármegyét, és ezen belül Hegyalja magyar lakossággal rendelkező számos települését: Zalatnát, Magyarcsesztvét, Magyarigent, Búzásbocsárdot, Borosbocsárdot, Sárdot, Krakkót, Benedeket, Borbándot, Koslárt, Harit, Asszonynépét, Forrót, Nagylakot, Marosújvárt és Felvincet. Axente Sever parancsnoksága alatt ezen települések nagy részében a magyar közösségeket majdnem teljesen kiirtották. A nagyenyediek jelentős része ekkor nem tartózkodott a városban: a férfiak jelentős része a honvédségnél szolgált, a nők egy része elmenekült Kolozsvárra , a kollégiumban az oktatás szünetelt. Becslések szerint mégis kb. 4000 fegyvertelen ember maradt a városban, többnyire öregek, nők és gyermekek. A magyar lakosság egy része túlzott bizakodást mutatott, mert nem hitték, hogy a szelíd román emberek, akikkel addig együtt éltek, képesek legyenek őket lemészárolni és kirabolni. 1849. január 8-án Axente Sever feleskette embereit, hogy kő kövön nem marad Nagyenyeden. Prodan biztosította a város elöljáróit, hogy nincs szándékukban bejönni a városba, a polgárok maradjanak nyugodtan házaikban, és térjenek nyugovóra. Ezt követően indultak el a románok. Felgyújtották a házakat, nőket, gyerekeket és öregeket is öltek. A város magyarságának egy része a minorita rendházba és a katolikus templomba menekült, de hiába, őket is megölték. Az áldozatok száma kb. 800-ra emelkedett. /Részletek Rácz Levente ünnepi beszédéből. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Az Adevarul című napilap szerint a kormánypárt megsérti a sajtószabadságot. Ugyanabban a lapban terjedelmes írást közöltek, amelynek minden mondata tele van magyarellenes uszításokkal. A kormánypárt támogatja a marosvásárhelyi orvosi egyetemen a szeparatizmus megvalósítását. Ha megnő a magyar helyek száma, ehhez megfelelő számú egyetemi előadótanárt, professzort, tanársegédet stb. kell alkalmazni, állami költségvetésből kell fizetni. Mózes Edit megjegyezte: nem sajtószabadság, hogy nap mint nap írhatják minden következmény nélkül a magyarellenes, romaellenes irományokat? A román lap elfelejtette megírni, hogy a marosvásárhelyi egyetem (egyébként a kolozsvári is) létesítésekor kizárólag magyar tannyelvű volt. /Mózes Edith: Memóriazavarok. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./

Az Oktatási Minisztérium (OM) a határon túli magyar oktatás támogatására 1,365 milliárd forintot irányozott elő az elmúlt évben, 2004-ben ez a keret két milliárd forint körül van. Az idén az OM a legfontosabb feladatának a szórványvidékeken történő magyar oktatás támogatását tekinti. Ugyanakkor a hazai állami egyetemeken dolgozó magyar oktatók továbbképzését is finanszírozza. Egy magyarországi kormányrendelet értelmében tavalytól az erdélyi pedagógusok egyénileg is jelentkezhettek az anyaországi programokra. A gond viszont az volt, hogy ezeket a tanfolyamokat tanév közben szervezték, csak 45 határon túli pedagógus vett részt anyaországi tanfolyamokon. A 2004-re vonatkozó pályázati kiírások január közepétől jelennek meg a minisztérium honlapján, amelynek a címe: www.OM.hu. Március 15-ig lehet majd jelentkezni. Ettől az évtől a határon túli magyar pedagógusok évente 14 ezer forint értékben ingyenesen szakkönyveket kaphatnak. A szaktárca két könyvkereskedéssel: a budapesti Kódex és a szegedi Kazinczy Ferenc Könyvesbolttal kötött erre vonatkozó szerződést, ott lehet majd válogatni. A könyveket személyesen lehet átvenni, illetve egy személy még egy másik tanárnak adhat megbízást. A OM idén nagyobb összeget áldoz a Julianus testvériskola programra, főként az azonos földrajzi régiókban levő magyar, illetve határon túli magyar tanintézetek együttműködését szorgalmazza. Arra is figyelnek, hogy tankönyvíró műhelyeket támogassanak. /(Máthé Éva): Ingyenes szakkönyvek magyar pedagógusoknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

A Temes megyei RMDSZ az idei első kisrégiós találkozót Újszentesen tartotta Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, Bodó Barna és Szász Enikő megyei tanácsosok, illetve négy Temesvár környéki település RMDSZ vezetősége és önkormányzati képviselői jelenlétében. Szász Enikő arra hívta fel a figyelmet, hogy a Temes megyei magyar közösség létszámának aggasztó fogyása (tíz év alatt 62.000-ről 51.000-re csökkent) mellett a helyi és megyei tanácsosok létszámának csökkentése is feladja a leckét a helyi RMDSZ-nek. A jelöltek listáját minden településen legalább két, jól látható helyen közzéteszik, majd megkérdezik a jelölteket, vállalják-e a jelölést, végül kifüggesztik a végleges jelöltlistákat. A helyi előválasztásokkal kapcsolatban különvéleményt fogalmazott meg Szilágyi Géza újszentesi polgármester: két nappal az urnás szavazás előtt házról házra járva szétosztják a jelöltlistákat, bárkinek, aki részt akar venni az RMDSZ jelöltek állításában. Azután ismét kimennek az urnával és begyűjtik a szavazatokat. /(Pataki Zoltán): A helyhatósági választásokra összpontosítanak Temesben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Sokan elhitték, hogy a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség visszakapta a Batthyáneumot. A hírügynökség államtitkári forrásokra hivatkozva kész tényként említették az intézmény restitúcióját, és az Adevarul országos napilap már el is siratta a könyvtárat. Az érsekséget senki sem értesítette hivatalosan semmilyen döntésről. Egy tavaly nyári döntés szerint a könyvtárat közösen birtokolja a román állam és a katolikus egyház. Most az állam kompromisszumként kívánja felkínálni a jelenlegi döntést, amely szerint a könyvtár maradjon meg eddig a helyén, a gyulafehérvári székházban, de állami használatban. Az állam nem akarja visszaszolgáltatni a könyvtárat. Az érsekségnek belépési joga sem volt a könyvtárba. Az érsekség fellebbezett ezen döntés ellen, az ügy jelenleg Strasbourgban vár ítéletre. Razvan Theodorescu kulturális miniszter kijelentette: Románia számára elfogadhatatlan, hogy egy kisebbségi magyar egyházé legyen az a könyvtár. /(sbá): Alku tárgya a Batthyáneum. A felemás egyházi restitúció gubancai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

A volt zilahi Wesselényi Református Kollégiumban, a jelenleg "Colegiu National SILVANIA" névre hallgató főgimnáziumban a közel tíz román tannyelvű párhuzamos osztály mellett évfolyamonként két magyar tannyelvű osztály működik, ezenkívül itt tartja óráit a Vasile Goldis magánegyetem néhány tagozata is. A napokban az egyházi javak visszaszolgáltatását elemző bizottság átiratot küldött a Zilahra, a Polgármesteri Hivatalhoz, amelyben pontosítást kértek a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek az épületre igényt tartó kérésére. A város polgármestere ismertette a polgármesteri hivatal válaszát. Eszerint az igényelt ingatlan tulajdonosa a román állam általi átvétel pillanatáig a Wesselényi Kollégium volt, a Wesselényi Kollégium épülete soha nem volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vagy valamely református egyház-község joghatósága alatt. Az egyházkerület által megfogalmazott igényt a fenti indokok alapján elfogadhatatlannak tartja. /J. L., K. E.: Kié a zilahi Wesselényi Kollégium? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Az Északi Színház /Szatmárnémeti/ bábtársulata feléleszti a néhány évvel ezelőtt külön gyermekeknek szervezett Kuckó Színházat. Erre hetente, szombatonként kerülne sor. /(c): Szombattól újraéled a Kuckó Színház. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 14./

Tizenöt napirendi pontot vitatott meg január 13-án rendkívüli ülésén Székelyudvarhely önkormányzati testülete. A Tomcsa Sándor Színház, valamint az Udvarhely Néptáncműhely régi óhaja teljesült: ezentúl a Művelődési Háztól leválva, független, önálló jogi státussal rendelkező intézmény lesz mind a színház, mind a néptáncműhely. Mindhárom intézmény ugyanazon épületben ugyan – a Művelődési Házban –, de külön működési szabályzattal, önálló költségvetéssel fog működni. A Haáz Rezső Múzeum által kezdeményezett, a Szejkefürdőn létesítendő Borvízmúzeum előtanulmányát is jóváhagyták. /Szász Emese: Önálló színház és néptáncműhely Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

Tízéves a Castellum Alapítvány, az erdélyi magyar történelmi családok egyesülete. Torma Miklós ügyvezető alelnök elmondta, hogy az évfordulóra március elején fognak emlékezni, egyszerre az 1949. márciusi kitelepítés 55. évfordulójával. 1949. március 2-áról 3-ára virradó éjjel az összes nemesi családot kitelepítették, kényszerlakhelyre hurcolták, ahol személyazonossági igazolványába bekerült a félelmetes két betű: D.O., vagyis domiciliu obligatoriu, ami kényszerlakhelyet jelentett. Ez az intézkedés 1963 végéig hatályban maradt, majd enyhült a gyakorlati alkalmazása. 1989 után az összes politikai üldözöttnek – romániai viszonyok között – jelentősebb pénzösszeget havi illetmény formájában biztosítottak. Majd sorban jöttek más kárpótlási törvények is, de a gyakorlati alkalmazásuk csaknem teljesen elakadt. Kevés család esetében történtek meg a visszaszolgáltatások. A minisztériumok igyekeznek fékezni a sokat módosított törvények előírásainak alkalmazását. Papp László nagyenyedi plébános 1992-ben megkezdte a szervezési munkát: levelek százait küldte el a történelmi családok tagjainak, majd 1993 októberére meghirdette az első, lelkigyakorlattal összekötött találkozót Nagyenyedre. A kezdeményezés sikerrel járt, még három találkozó zajlott le Nagyenyeden, majd Papp László 1998-ban megalakította a jogilag bejegyzett Castellum Alapítványt. A szervezetet a nemes és haladó hagyományok felkarolásának, ápolásának szándékával hozták létre. /Komoróczy György: Tízéves a Castellum Alapítvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

A kászonaltízi Kazun Közművelődési és Közéleti Egyesület szervezésében faragóműhely indult gyermekek és fiatalok részére. Az oktatást idős mesterek vállalták, Csúcs Péter és Mihály Sándor, akik szeretnék átadni tudásukat a fiataloknak. /Nagy Imre-Zsolt, Kászonaltíz: Fafaragás Kászonban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

Féléve vehették újra birtokunkba a dévai telepi kultúrotthont, melyet rövid időn belül gazdag tevékenységi körrel működő Magyar Házzá alakítottak, jelezte Kiszely József, a Segesvári Miklós Pál Egylet elnöke, aki a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetőivel karöltve igyekszik talpra állítani a visszakapott ingatlant. A dévai Magyar Házat, a bukovinai székely telepesek hajdani kultúrotthonát hosszú évtizedekig birtokolta a hadsereg. Amikor 2003 júniusában elhagyták az ingatlant, a két ,,örökös” művelődési egylet egy víz-, gázvezeték és szennycsatorna nélküli lepusztult épületet vehetett át. Azóta közmunkával kifestették az összes termet, adományokból egy ideiglenes konyhát is felszereltek. Szintén adományokból, közmunkával visszaállították a hajdani színpadot. A legnagyobb gond azonban a víz, a gáz és a csatornázás hiánya. Ezek bevezetése a házba jelentős anyagi teherrel jár. Kiszely József a Magyar Házat működtető művelődési egyesületek nevében segítséget kért, adakozásra szólított fel. /Adakozzunk a Magyar Házért! = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

Megjelent az Erdélyi (könyv) Műhely negyedévi folyóirat Romániai magyar könyvszemle alcímmel a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadónál. Simó Márton szerkesztő szerint a kiadvány „arra való lenne, hogy segítsen eligazodni az erdélyi, a határon túli és az anyaországi kiadók háza táján". A Hargita megyei szerzők kötetei közül Simó Márton Az utolsó tanító /Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda/, Sebestyén Péter Készenlétben /Glória Kiadó, Kolozsvár/ és a Csíki Műemlékvédő Egyesület által kiadott „A mi utcánk” címet viselő albumot ismertették. /Sarány István: Új könyves kiadvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

Megjelent Nagy Benedek: Közdelem hajnalig /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című publicisztikai kötete. /(Daczó Dénes): Közdelem hajnalig. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Három új kötete jelent meg a korondi születésű, Székelyudvarhelyen élő K. Kovács András népművésznek. Mindhárom (két verseskötet és egy kisregény) a székelyudvarhelyi Infoprint Kiadó gondozásában látott napvilágot. A fészek melege című verseskötet a szerző 1969–2003 közötti időszakban írt költeményeit tartalmazza. Mondogató címmel a szerző harmadik gyerekverseskötetét is kézbe vehetik az érdeklődők. A szerző legfrissebb könyve, a Félrevert harangok című, önéletrajzi ihletésű kisregény. /Szász Emese: K. Kovács András új könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

Románia Csillaga (Steaua Romaniei) érdemrend tiszti fokozatával tüntette ki január 13-án Ion Iliescu államfő Domokos Gézát, volt RMDSZ elnököt (1990–1993) irodalmi munkásságáért és közéleti tevékenységéért. A kitüntetés átadása alkalmából rendezett ünnepségen részt vett Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. /Kitüntették Domokos Gézát. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Ismét Kolozsváron vendégszerepel a Maros Művészegyüttes. A Sodrásban című műsort jövő héten mutatják be. A művészeti vezető-koreográfus, Könczei Árpád szavait idézve, az előadás címe "szimbolikus, egyrészt az embertelen, száguldó, számunkra, magyarok számára tragikusan kegyetlen huszadik század sodrását, másrészt a tánc sodró lendületét is szimbolizálja. A katonákról szóló táncos történettel szeretnék emléket állítani mindazon honvédeknek, akik az 1848–49-es szabadságharcban, majd Galíciában, Fiuménél, az Isonzónál, a Kárpát-kanyarban, vagy a Don-kanyarban elestek az első- és második világháború alatt." A táncjáték két részből áll. Az első a bemelegítő, amelyben Nyárádselyéből és Nyárádmagyarósról, Marossárpatakról, Válaszútról és Köménytelkéről származó táncokat mutatnak be az együttes tagjai. A második rész a tulajdonképpeni "történet a katonákról". /(béva): Sodrásban. A Maros Művészegyüttes vendégjátéka. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Január 10-én Almásmálomban a kultúrotthonban tartották a hagyományos farsangi mulatságot. A helyi Almavirág Hagyományőrző Csoport előadásával indult a rendezvény. Az Almavirág Hagyományőrző Csoport 2001-ben kezdte tevékenységét, és hivatásos táncoktatók segítségével sajátította el a hagyományos mezőségi táncelemeket. A hagyományőrző csoport lelkes tagjai, Krizbai Rózsika óvónő irányításával a mezőségi népdalok és néptáncok megőrzését és továbbadását próbálják megvalósítani a szórványfaluban. /Székely Emese: Csodálatos szombat este. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Krebsz János, a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára a Romániai Magyar Szóban naponta jelentkezik. A gyűlöletbeszédről írt, példának hozva, hogy a Tilos Rádióban szentestén egy műsorvezető azt találta mondani: kiirtanám az összes keresztényt. „Azóta hetek teltek el, s nem érkezett híradás arról, hogy valahol is üldözni kezdték volna Jézus követőit, és arról sem, hogy valamelyik keresztény gyülekezet a kijelentés nyomán ki akarna vándorolni vagy vatikáni állampolgárságért folyamodott volna.” Krebsz szerint „körülbelül olyan vétket követett el a műsorvezető, mintha húsz-harminc évvel ezelőtt Lenin elvtárs valószínűsíthető meleg hajlamairól jelentett volna ki szentségtörő mondatokat. Mindannyiunknak tele a hócipője ezzel az ajándékfarsanggal, amivé a karácsony alakult, ahogy elegünk volt a nagy és atyai vezérek emberi kiválóságának folyamatos sulykolásából.” /Krebsz János (a szerző a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára): Még egyszer a gyűlöletbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

A Korunk folyóirat a 2004. esztendővel kezdődően kiemelten jutalmazni kívánja egy-egy munkatársát, aki fontos szerepet vállal a folyóirat munkájában. A jelképes kulcsot, Korunk Kulcsát a szerkesztőség első alkalommal Tettamanti Béla Budapesten élő grafikusnak ítélte. Tettamanti 1991 januárja óta közel kétszáz rajzával volt és van jelen a lapban. Munkái szerepeltek a Korunk Galériában (Kolozsvár, 1996) és a Műcsarnokban szervezett Korunk-esten (Budapest, 1998). – A Kulcs átadására 2004 februárjában, a Korunk szerkesztőségében kerül sor. /Korunk Kulcsa. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

A múlt héten nem jelent meg a KMDSZ másik diáklapja, a Perspektíva. Újjászervezés miatt egészen márciusig nem is lehet majd találkozni vele. Molnár Zsolt, a legutóbbi főszerkesztő is átadja a koordinálást. Úgy érzi, a tanulmányi eredményei nem megfelelőek. A három elsőéves /Adorjáni Anna, Vass Lehel és Veres Viktória/ vihetné tovább a lapot. A KMDSZ anyagi helyzete miatt nem tudtak 1500 példányban megjelenni. A KMDSZ vezetősége nem szólt bele a lap szerkesztésébe. /Lőrincz Edina: Márciusig nem lesz Perspektíva. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Január 9-én a bukaresti Calvineumban a Koós Ferenc Kör megtartotta ez évi első gyűlését, melynek keretén belül Reinhart Erzsébet mutatta be az általa szerkesztett és tavaly a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában Budapesten megjelent magyar–román és román–magyar szótárt. A szótár mintegy 20.000 címszót tartalmaz, melyek összeállításánál a különböző szavak legalább két-három szinonímájának megadására törekedtek. /Gáspár Hajnal: Új kétnyelvű szótár jelent meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

"Ez a sorozatban a negyedik kiadvány. Az eddigiekben nem csalódtunk, és remélhetőleg ez is tartalmas" – mondta megnyitójában dr. Egyed Ákos elnök és házigazda Kolozsváron, az EME zsúfolásig megtelt tanácstermében január 12-én, amikor a Romániai Magyar Évkönyv 2003-at mutatták be. A kötet öt fejezetre tagolódik: A demokrácia útján; Adatok és folyamatok; Magyar nyelvű oktatás és művelődés; Tanulmányok; Kronológiák, dokumentumok. Dr. Péntek János professzor, az egyik fontos tanulmány (A többpólusú magyar felsőoktatás) szerzője kijózanító szándékúnak nevezte ezt a nem klasszikus értelemben kalendáriumnak tekinthető munkát, mivel az szakszerű, tárgyilagos és felelősségteljes módon tár fel a nemzeti közösség számára fontos témákat. Dr. Bodó Barna felelős szerkesztő elmondta, a legfrissebb kötet szerzőinek több mint fele kolozsvári szakember és diák, az első bemutatót ezért itt tartották. A megjelentetés támogatói, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Új Kézfogás Közalapítvány mellett a Communitas Alapítvány. /Ö. I. B.: Bemutatták a Romániai Magyar Évkönyv 2003-at. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Január 13-án Kolozsváron, a Röser Antikváriumban bemutatták Veress Károly: Az értelem értelméről (Hermeneutikai vizsgálódások) /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című esszékötetét. Rigán Loránd egyetemi tanársegéd kifejtette: Kolozsváron az utóbbi időben egy hermeneutikai irányultságú filozófiai iskola kezdődött, amely nagy mértékben dr. Veress Károly egyetemi docens beszélgetéseinek köszönheti létét. Ezeket a beszélgetéseket a szerző diákjaival, illetve kollégáival folytatja. – A boltban éppen tíz esztendővel ezelőtt tartották az első könyvbemutatót. /(sbá): Mindenkit érintő hermeneutika. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Kosztándi Jenő festőművészt mutatja be a Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozatának új kötete. Az albumot decemberben a művész szülővárosában, Kézdivásárhelyen mutatták be. A kötet gerince a 31 színes reprodukció. Kosztándi Jenő /sz. Kézdivásárhely, 1930. máj. 26./ 1949-ben sikeresen felvételizett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet képzőművészeti szakára. Tanárai voltak Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Kovács Zoltán, 1955-ben végzett Miklóssy Gábor tanítványként festészeti szakon. Kézdivásárhelyen telepedett le. Az 1971-ben a kézdivásárhelyi Elméleti Líceum /ma Nagy Mózes Elméleti Gimnázium/ keretében létrehozott, ma is működő képzőművészeti tagozat szervezője volt, ahol nyugdíjazásáig, 1991-ig tanított festészetet. /F. I.: Kosztándi Jenő műterme. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./