Jövőre tovább nő a szakosztályok száma Kolozs megyében
Még idén megérkezik a tanárok bérhátraléka
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség már elkezdte a 2015/2016-os évi beiskolázási terv elkészítését, amelyet jövő év január végéig kell elküldeni jóváhagyás végett az oktatási minisztériumba. Valentin Cuibus főtanfelügyelő elmondta: az új tanévban még több hároméves szakosztályt indítanak, mint a jelenlegiben, de ez nem lesz az elméleti osztályok kárára, hanem az eddig is akadozva működő négyéves technológiai líceumok osztályainak a számát csökkentik. A magyar szakoktatásban nem várható semmilyen változás: megmaradhat a Református Kollégiumban a három szakosztály és a Szállításügyi Líceumban a magyar autószerelő osztály. A főtanfelügyelő közölte: minisztériumi rendelet értelmében a pedagógusok már idén decemberben megkapják azt a bérhátralékot, amelyekre a korábbi bírósági ítéletek alapján jogosultak, s amelyek törlesztését 2015-re ígérte a kormány. Megtudtuk: az I. és II. osztályos digitális tankönyvek átadása is folyamatban van.
– A tanévkezdés óta több munkáltatóval tárgyalt a tanfelügyelőség, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a 2015/2016-os tanévben tovább növeljük az idén szeptemberében beindított hároméves szakoktatási osztályok számát. Jelen tanévben 25 ilyen osztályt indítottunk; a következőben ez a szám 30–35-re fog nőni. Ezzel pedig elérjük azt, hogy az elméleti és a szakoktatás aránya 50–50%-os legyen – magyarázta Valentin Cuibus tanfelügyelő, majd azt is elmondta, hogy az 50%-os szakoktatásba jelenleg még a négyéves technológiai líceumi oktatás is beletartozik. A tanfelügyelőségen eredetileg 618 helyet hirdetettek meg a szakosztályokban, de végül 718 gyereket vettek fel, jövőre pedig a szakosztályokba járó tanulók száma elérheti az 1000-et – összegzett, hozzátéve: a tanfelügyelőségnek a 2015/2016-os tanévre vonatkozó beiskolázási tervet január 23-ig kell elküldenie az oktatási tárcához, jóváhagyás végett.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Irodalmi pezsgés ezután is a megújult Bulgakovban
Remek szórakozást ígér minden korosztály számára Méhes György vidám családregény-sorozata, amelynek első két kötetét (Micsoda társaság!, Tatárok a tengeren) tegnap délelőtt mutatták be a Bulgakov irodalmi kávézóban, az intézmény megújulása apropóján szervezett sajtóreggelin. Mint kiderült, az első kötetben például Apu (Nagyfőnök), Anyu, Krisztinka és a jámbor Öcsi nyaral együtt egy másik családdal – Vilmos atyával, Pindur nénivel, Bogárkával és a jó kis Vilikivél –, de ugyanígy a többi részben is olvashatunk a főszereplők viszontagságairól. Az esemény hangulatát jámbor Öcsi és a jó kis Vilike „színrelépése és színvallása” emelte, akik immár Nagy Elekként és Dáné Tibor Kálmánként elevenítettek fel egy-két hasonlóan izgalmas élményt az ötven évvel ezelőtt történtekből.  
A 2007-ben elhunyt Kossuth-díjas erdélyi magyar író emlékét őrző könyvek mellett arról is szó esett a találkozón, hogy milyen újdonságokkal várja vendégeit mostantól a Bulgakov kávézó.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Pörgettyű a Tékában, családi perpatvarral
Immár tizedik éve szervezik meg Szamosújváron a Pörgettyű kreatív anyanyelvi vetélkedőt.  A szervező Téka Alapítvány munkatársai fontosnak tartják a diákok anyanyelvi nevelését, a magyar nyelv helyes szóbeli és írásbeli használatára való biztatást, de mindezt úgy, hogy az egyben élmény legyen a diákok számára. A környékbeli magyar gyerekek az évek során megszerették a rendezvényt, a pedagógusok partnerek lettek ebben, így évről évre egyre több korosztályt és települést sikerül bevonni.
Szabadság (Kolozsvár)

In memoriam Vermesy Péter (1939–1989)
Vermesy Péter emlékhangversenyre került sor a zeneszerző születésének 75. és halálozásának 25. évfordulója alkalmából.
A Romániai Magyar Dalosszövetség és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében november 29-én, az Egyetemiek Háza nagytermében sorra kerülő emlékezés meghívottjai közül elsőként a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Kar Zenepedagógiai Szakának Kamarakórusa állt pódiumra, Windahager-Geréd Erzsébet vezényletével, hogy az Ipa, Iva páva című fiúkari népdalfeldolgozással köszöntse az egybegyűlteket. Utánuk a lányok következtek a Pimpimpáré néhány különböző színekben játszó miniatűrjével, alkalmanként Miklós Noémi zongorakíséretével. Az énekes remekművek csokrában a vidám, humoros, játékos dalok mellett, nekem legjobban az Őszi levél tetszett, amelyen egy bánatos fuvola-szellő suhant át.
KULCSÁR GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár)

Elsősorban az ember érdekel, akihez aztán hozzárendeljük a témát”
Sinkó Ferenc volt az interferenciás Livingroom vendége
Sinkó Ferenc szeret emberek között lenni, mindig is közösségben tudott jól dolgozni. Hisz a pozitív világlátásban – szavajárása, a „ne búsulj, mert jó lesz” szállóigévé vált a környezetében –, ugyanakkor a visszajelzések is nagymértékben motiválják. A színész, koreográfus, rendező 2002 óta tagja a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, tanít a BBTE Színház és Televízió Karán, feleségével, Kelemen Kingával, valamint Jakab Melinda koreográfussal 2004-ben alapította meg a GroundFloor Group Egyesületet. 2006-ban szervezték meg először a Trans-Contact Fesztivált, majd azóta újabb hat alkalommal, lehetőséget teremtve előadóművészeknek és amatőröknek egyaránt, hogy világhírű szakemberek képzésein vegyenek részt.
– Eddig még egyik munkám sem ütközött a másikkal, inkább mindegyik résznek megvolt a helye a puzzle-ben, sőt még a család is belefért. Ez az egyik nagy fejezet az életemből – magyarázta a művész a Livingroom elnevezésű sorozat hétfő esti beszélgetésén, ahol az eddigi két alkalomhoz hasonlóan ezúttal is jó zenével és finom falatokkal várták az érdeklődőket. Előbbiről Farkas Loránd (ének, basszusgitár), Balla Szabolcs (szaxofon), Ferencz Áron (dob), Menyhárt Tibor (gitár) és Enyed Károly (zongora) gondoskodott, Laczó Júlia és kuktája, Orbán Attila pedig Cézár-salátát készített.
Az apropót, hogy az Interferenciákra időzítették a Sinkó Ferenccel való találkozást, egyrészt a fesztivál témája szolgáltatta: színészi és koreográfusi tevékenysége során folyamatosan kapcsolatba kerül a test történeteivel, ugyanakkor két olyan előadás is szerepel a tizenkét napos rendezvénysorozat programjában, amelyek elkészítésében része volt (színészként a Caravaggio Terminal, rendezőként pedig a Parallel elkészítésében működött közre) – magyarázta bevezetőjében Bodolai Balázs, aki Kántor Melindával közösen faggatta a meghívottat.
Előbb a gyermekkoráról, amelyet legkisebb családtagként a szülők óvó gondoskodása jellemzett. Bánffyhunyadon született, Zilahon nőtt fel, egy ideig tájfutott, majd 5-6 évig cserkészkedett, mint mondja, ez utóbbi volt a legjobb dolog akkortájt az életében, mind a mai napig szívesen gondol vissza arra a közösségre, sok mindent tanult tőlük. Egy ideig román óvodába is járt, adott pillanatban még gesztenyével is megdobálta a magyar tagozatosokat. Később aztán, a cserkészcsapat mókamestereként vicceket mondott a tábortűz körül, máskor szavalóversenyre ment, vagy március 15-i ünnepségek lebonyolításában segédkezett, a színházzal viszont nem nagyon volt kapcsolata gyermekkorában. A színire édesapja biztatására jelentkezett, azelőtt mindössze két előadást látott: a Lear királyt és egy másik produkciót, amikor a nagyváradi társulat Zilahon vendégszerepelt.
A főiskola révén új irányt vett az élete, egyfajta újraszületéssel ért fel megérkezni oda. Hatházi András és Szilágyi Palkó Csaba osztályába járt, ahol jól érezte magát, jó volt hallgatni a tanárokat, figyelni rájuk, s tenni azt, amit tőlük kértek. Az egyetem befejezése után, egy kéthónapos bécsi mesterkurzuson ismerkedett meg a kontakt improvizációval, úgy érzi, sokat fejlődött azáltal, ahogyan ott foglalkoztak velük. Mivel szükségét érezte egy intézményes keret megteremtésének, amely által alkalom nyílik ezen a téren alkotni, a feleségével már hazafelé úton megbeszélték, miről kellene szólnia az egyesületnek; itthon aztán hamarosan létre is hozták a GroundFloor Groupot, egy évre rá pedig már nemzetközi kontakt improvizációs fesztivált szerveztek Trans-Contact címmel.
Sok mindenről szó esik még a beszélgetésen, például, hogy elsősorban a testtudatot fejleszti a kontakt improvizáció, s hogy bécsi tapasztalatai nyomán kezdett el foglalkozni ennek oktatásával, valósággal lenyűgözte, hogy ennyire emberközpontú ez a táncforma. Ugyanakkor a munkamegosztással kapcsolatban is elárul néhány dolgot: ő inkább ötletekkel, tervekkel járul hozzá az egyesület működéséhez, fejlődéséhez, minden, ami konkrétum, az a feleségének, Kelemen Kingának a hatáskörébe tartozik, akivel ily módon a magánéletben és a munkában is jól kiegészítik egymást.
A GroundFloor Group produkciói közül a Parallelre terelődik aztán a figyelem, amelynek világát Sinkó Ferenc és Leta Popescu rendezők a két szereplő, Lucia Mărneanu és bodoki-halmen kata történeteiből, általuk megélt élethelyzetekből kiindulva, azoktól elrugaszkodva alkották meg. – Találkozásokból születnek az ötletek; emberek inspirálnak, többnyire barátok, hozzám közel álló személyek, ez pedig egyfajta biztonságot ad, hogy belevágjak dolgokba. Eddig minden rendezésem nagyon személyes volt, ami összefüggés azzal, hogy elsősorban az ember érdekel, akihez aztán a témát rendeljük. A Parallel is így kezdődött: ránéztem Katára, és mondtam neki, hogy színpadon a helye, majd sokat beszélgettünk – részletezi.
Mint kiderült, januárban a színházban is rendez, Csehov Hattyúdalát viszi színre Keresztes Sándorral. Amikor Tompa Gábor igazgató felkérte, rögtön igent mondott, és az is egyértelmű volt, hogy kivel dolgozna, mint mondja, őt is inspirálja, és példaértékű számára, ahogyan kollégája a fiatalokkal kommunikál.
S hogy Sinkó Ferenc szerint lehet-e tanítani a diákokat a színész mesterségre? Úgy véli, akkor a legjobb, ha motiválják, biztatják őket, hogy haladjanak előre, legyenek nyitottak, és keressék meg a saját útjukat. – Nincs receptem, viszont nagyon is kétirányú ez a dolog: közben én is nyitott vagyok, és megpróbálok minél több ötletet, inspirációt befogadni tőlük, majd ezeket visszafordítani az ő javukra – összegzi.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb feljelentések
Tovább gyűrűzik a december 1-jei balhé
A rendőrségen tett feljelentést Mădălin Guruianu a december elsejei eseményekkel kapcsolatban. A Nemzeti liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi elnöke mind a Noua Dreaptă ellen, mind a kézdivásárhelyi „zászlósok” ellen panaszt emelt.
Guruianu azt mondja: ha a jóérzés kiveszett az emberekből, akkor más módon kell megakadályozni azt, hogy a hét eleji események megismétlődjenek.
– Teljesen elfogadhatatlan, hogy hívatlan, bandába szerveződött csőcselék árassza el a megyeszékhely utcáit, és sovinista, idegengyűlölő jelszavakkal bántsák az itt élő magyarokat. Ugyanakkor megengedhetetlen az is, hogy fekete zászlók kitűzésével sértegessék a románokat nemzeti ünnepük alkalmával – foglalta össze álláspontját.
A liberális politikus szerint a Noua Dreaptă evidens módon, verbálisan uszított, a kézdivásárhelyi fekete zászló pedig „vizuális uszításnak” tekinthető. Meglátása szerint azzal, hogy a fekete zászlóra piros–fehér–zöld szalagot tűztek, ez elveszítette a gyászt szimbolizáló jellegét, és egy eszközzé „lépett elő”, amelyet egyértelműen a nemzeti ünnep elleni támadásra használtak fel. Guruianu arra számít, hogy a rendőrség hatékonyan és gyorsan felgöngyölíti mindkét ügyet.
E. Á.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A pattogó mérce
Kies hazánkban már nem csak különböző mércék működnek azonos cselekedetek megítélésére, de a sokfajta mérce is kalimpálhat kedvére, ha a földkerekség legfelelőtlenebb hon­atyái kezébe kerül. Itt van az alsóház sepsiszentgyörgyi képviselőjének, Markó Attilának az ügye. Miután felháborító módon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték az elhíresült Mikó-ügyben, most újra bíróság elé kerül, lévén, hogy tagja volt egy visszaszolgáltatási-kártérítési testületnek, mely – állítólag! – egy fővárosi ingatlanért úgy állapított meg jóvátételi összeget, hogy mértéktelenül felértékelte azt.
Az alulértékelés és a túlbecslés bevett szokás nálunk felé, az egyiket akkor alkalmazzák, ha a cimboráknak kell elkótyavetyélni köztulajdonokat, a másik a kártérítések esetében működik. Ennek az áldozata lett most Markó Attila, akinek bűnéül nem tudnak egyebet felróni, mint azt a tényt, hogy ott ült ebben a restitúciós testületben.
A Mikó-ügyben Markó „járulékos áldozatnak” érezheti magát, és még így is örvendezhetne, hogy felfüggesztettel megúszta, de ott nem az ő bezáratása volt a cél, hanem a Mikó visszaállamosítása. Ezt az újabb históriát viszont egyáltalán nem biztos, hogy megússza, holott semmilyen konkrét vádról nem tudunk, melyet személyesen ellene lehetne felhozni, sem csúszópénzről, sem befolyással való üzérkedésről, sem hivatali visszaélésről. Annyi történt, hogy valószínűleg ő is rábólintott egy olyan kárpótlási tételre, melynek részleteit talán nem is ismerte. 
Amit a „pattogó” mércéről mondtam, az – lám-lám! – fényesen beigazolódott a román képviselőházban, amely ugyanabban az ügyben nem vonta meg Cătălin Teodorescu képviselő mentelmi jogát, tehát ő nem vonható bűnvádi eljárás alá. Markó igen! Pedig a bizottságban még pont fordítva történt, ott Teodorescut elmarasztalták, Markó Attilát nem. De azóta az RMDSZ bejelentette szándékát, miszerint kilép a kormányból.
Ennek az egész Markó-ügynek, sajnos, van egy kellemetlen itthoni kihatása is. Háromszék újabb magyar nemzetiségű képviselőt veszít el – reményeink szerint csak időlegesen! –, s a megválasztott felsőháromszéki szenátor, Olosz Gergely visszalépése, majd a mostani történet után, csaknem felére csökken itteni magyar képviseletünk a bukaresti törvényhozásban. Ezen kell gondolkodni!
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Házról házra „jár” a honosítás
Jelentősen csökkent a könnyített honosítás iránti érdeklődés az elmúlt időszakban, ezért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett demokrácia-központok munkatársai házról házra járva népszerűsítenék az eljárást – jelentette be Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke. 
Mint elmondta, a központok munkatársai ezentúl házról házra járva próbálják népszerűsíteni a könynyített honosítást, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy az igénylők saját településükön is benyújthassák a szükséges iratokat.
Sándor Krisztina hozzátette: az elmúlt négy évben az erdélyi vonatkozású igénylések közel hatvan százalékát az EMNT demokrácia-központjaiban bonyolították le, így megközelítőleg 215 ezer kérelmezőnek segítettek a magyar állampolgárság megszerzésében.
Újságírói kérdésre kifejtette, a csökkenő érdeklődés azt jelenti, hogy míg korábban a demokrácia-központok irodáit havi 1000-1500 személy kereste fel, jelenleg havonta 500-an nyújtják be kérelmüket, ráadásul ez a szám a nyári szabadságolások ideje alatt még kisebb volt. Mint részletezte, a Partiumban és Közép-Erdélyben a csökkenő érdeklődés már korábban érzékelhető volt, most azonban már a Székelyföldön is hasonló a tendencia.
„Ami biztató lehet a kérelmezők számára, hogy a kezdeti nagy érdeklődés után most sokkal gyorsabban halad az ügyintézés, nyugodtan jöhet mindenki, akit eddig a várakozás, a hosszas sorban állás riasztott el” – fűzte hozzá Sándor Krisztina.
Az EMNT ügyvezetője ugyanakkor bejelentette: egész hetes rendezvénysorozatot szervez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az 1989-es forradalom kitörésének 25. évfordulója alkalmából. December 15–21. között Budapesten, Temesváron, Nagyváradon és Menyőben konferenciára, előadásokra, megemlékezésekre és könyvbemutatókra kerül sor, valamint egy temesvári emlékműsor keretei között rangos hazai és külföldi vendégek és közjogi méltóságok is felszólalnak.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár

Tiltakozik a szatmárnémeti zsidó hitközség
A szatmárnémeti zsinagóga mellett építendő négyemeletes ingatlan ellen tiltakozik a helyi zsidó hitközség, amely szerint a környék amúgy is túlzsúfolt, ráadásul műemlékké nyilvánított kegyhelyük a magas épület takarásában végleg eltűnne szem elől.
Az elképzelés szerint a Várdomb utcai 121 éves zsinagóga közvetlen szomszédságában álló, használaton kívüli kazánház helyén építtet az új tulajdonos, Denisa Popdan négyemeletes ingatlant. Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközség vezetője lapunknak elmondta: semmiképp sem egyeznek bele az építkezésbe, hiszen a kazánház túlságosan közel van a zsinagógához.
Érvelése szerint az amúgy is zsúfolt városközpontba nem hiányzik még egy nagy épület, ráadásul a műemléképületek védelmére vonatkozó jogszabályok előírják, hogy tíz méteres körzetben tilos más ingatlanokat felhúzni, a kazánház pedig mindössze nyolc méterre van a kegyhelytől. Emlékeztetett: Bukarestben a római katolikus Szent József templom mellett felhúzott harminc emeletes plázát is le kell bontania az építtetőnek, mivel a kegyhelyek közvetlen szomszédságában levő területekre speciális szabályok vonatkoznak.
A szatmárnémeti önkormányzattól egyelőre nem kaptunk tájékoztatást az ügyben, Mircea Drăgan, a megyei műemlékvédelmi igazgatóság szakértője azonban lapunknak elmondta: az önkormányzatnak mindenképpen figyelembe kellene vennie a zsidó hitközség álláspontját. Rámutatott: az ügy abban az esetben kerül hozzájuk elbírásra, amennyiben a város megadja az építkezési engedélyt. Hozzátette: a kérdést ugyan a műemlékvédelmi szakértőkből álló bizottság dönti el, de a maga részéről elfogadhatatlannak tartja az építkezést.
A vonatkozó városrendészeti tervezet kapcsán nemrég közvitát szervezett a szatmárnémeti önkormányzat, amelyen mind a szatmárnémeti, mint az országos zsidó hitközség írásban nyújtotta be kifogásait, emellett a Szatmár megyei kereskedelmi és iparkamara is ellenezte a jóváhagyást, mivel az ő székházuk szintén alig pár méterre esik a tervezett építménytől.
A nyilvános közvitán Denisa Popdan kifejtette: bírósági végzés révén jutott a romos fűtőházhoz, amelyet kártalanításként kapott olyan magánlakásokért cserébe, amelyeket az állam eladott. Hangsúlyozta: ebben az esetben nem érvényes a kazánházakat megvásárló vagy azokat bérleti szerződéssel használó személyekre vonatkozó önkormányzati korlátozás, miszerint az ingatlanok használói nem bővíthetik ezeket sem fölfelé, sem oldalirányban a felújítások során.
A nyilvános meghallgatás során a tulajdonos személyeskedő hangnemre váltott, ezért a zsidó hitközség képviselői elhagyták a termet. A tervezet ismertetőjéből nem derült ki, hogy az épületben lakrészeket, irodákat vagy üzleteket alakítanak ki.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár

Sürgetik a romastratégiát – Szemet szúrtak a kilakoltatások
A Romániában élő romák társadalmi beilleszkedését szolgáló stratégia kidolgozását sürgeti legfrissebb jelentésében az Amnesty International.
A világ legnagyobb emberjogi szervezete rámutat: annak ellenére, hogy Románia elkötelezte magát a romák diszkriminációja ellen folytatott küzdelemben, az ország nem tud látványos eredményeket felmutatni az Európai Unióhoz való csatlakozás óta.
A jelentés megállapítja, a roma közösségeknek a munkahelyekhez, az oktatáshoz, a lakhatáshoz, valamint egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférése elengedhetetlen a társadalmi beilleszkedésükhöz, ezeken a területeken azonban Románia nem teljesítette azokat a vállalásait, melyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) keretében elfogadott, gazdasági, szociális és kulturális jogokra vonatkozó egyezménybe rögzítettek.
Az Amnesty International azt kérte a román kormánytól, hogy vessen véget a romák kilakoltatásának. Az emberjogi szervezet szerint egyetlen törvény sem bünteti az erőszakos kitelepítéseket, mi több, a kormány szemet huny az önkormányzatok döntései fölött, amikor ezek kitelepítik városaikból a roma közösségeket. Romániában az elmúlt öt évben több százan vesztették el otthonukat kilakoltatás miatt – állítják a szervezet képviselői. Az Amnesty International elemzése szerint Romániában a roma lakosság mintegy 75 százaléka él szegénységben.
A szervezet egyébként korábban elmarasztalta a csíkszeredai polgármesteri hivatalt, mert nem biztosított a Tavasz utcai cigányoknak emberhez méltó lakhatási körülményeket. Felszólította ugyanakkor a nagybányai polgármesteri hivatalt is, hogy szüntesse meg a mintegy 1100 roma kilakoltatását. Az Amnesty diszkriminációt kiáltott akkor is, amikor a nagybányai önkormányzat betonfallal kerítette körbe a romák által lakott tömbházakat a megyeszékhely területén. Úgy vélték, az önkormányzat egyértelműen megalázta a roma közösséget.
Krónika (Kolozsvár

Coming out.
Előre leszegezem: nem hiszek az autonómiában, és nem hiszek a Romániában való együttélésben sem. Meg lehet tenni: mi mást tehetnénk, egyelőre? Egyszerűen csak nem hiszek benne.
Az autonómiában azért nem, mert az számomra, ahogy mindenki számára, erdélyi magyarok és románok, bárki számára: csak ugródeszka lenne. Fontos ugródeszka, az biztos. Ezt nyilván, Bukarestben is tudják, ne áltassuk magunk. És ez így helyes.
Autonómiát, függetlenséget, szecessziót nem kérünk: kikövetelünk. Na, itt még van, amit tanulni.
Még egy pillanatig visszatérek: a Romániában való együttélésben azért nem hiszek, mert nem. Mert ez bizonyította be az elmúlt majdnem évszázad: nem, és kész. Aki ezt nem érti, annak az apja sem itt született, nem hogy a nagyapja.
Huszonöt év óta eljátszottuk kártyáink nagy részét. A rossz hír az: az összes ászt, politikai képviseletünkkel. A jó hír az: hamiskártyásokkal játszunk, annyi ász van, amennyit nem szégyell előhúzni az ember a kabátujjból.
Mindig van új esély. Nemzeti érdekképviselettel, sőt, ami számomra is szimpatikus: interetnikai érdekképviselettel Erdélyért. A nemlétező szászokkal, a létező Székelyfölddel, és a kétség kívűl legerősebb erdélyi románsággal. A kérdés nem az, lesz-e Erdély: az mindig lesz. A kérdés az: milyen lesz? És kinek mekkora szelet, hogyan? Ne higgyük, ha egyszer létrejön – és remélem, létrejön – nem lesz ez késélre menő harc.
Hát jól gondoljuk át az esélyeket. A puskapor szárazon, de az agyak is.
Jobb előre megbeszélni, mint utána.
És: hajrá Erdély!
György Attila
Facebook
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pályakezdés öregdiákok szemével
A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Alumni központja pályaorientációs találkozót szervezett szerda délután az egyetem nagyváradi székhelyén.
A PKE Bartók termében megrendezett eseményre az Alumni központ az egyetem öregdiákjainak egy csoportját hívta meg, akik beszéltek az érdeklődő egyetemi hallgatóknak élettapasztalataikról, az egyetem elvégzése után előttük felmerült lehetőségekről, kihívásokról. A Bartók termet zsúfolásig megtöltő közönségnek Szakács Zsuzsa a PKE ifjúsági referense, az Alumni Központ titkára bemutatta az általa képviselt szervezetet. Elmondta, hogy mind a diákság, mind pedig az egyetem vezetősége körében megfogalmazódott annak szükségessége, hogy szorosabb kapcsolat létesüljön az egyetem és a végzett hallgatók között. E célkitűzés megvalósítására jött létre az Alumni központ, melynek missziója, hogy az egyetem és a végzős hallgatók között egy olyan kölcsönösségen alapuló kapcsolat alakuljon ki, melynek hozadékaként minden partiumos diák megtartó közösség tagja maradhat a diplomaátadó után is. Az ifjúsági referens kifejtette, hogy az Alumni központ közösségépítő, szakmai és támogató programokat bonyolít le. A mostani esemény a szakmai programok pályaorientációs tevékenységi körébe illeszkedett, melynek keretében a PKE egykori diákjai osztották meg tapasztalataikat az egyetem jelenlegi hallgatóival. Az egyenként mintegy nyolc perces expozék során a hat felszólaló – Németh László és Ercsei Zsolt grafikusok, Horváth István, a Partiumi Magyar Művelődési Céh programkoordinátora, Farkas Kinga, a Vacsifészek projekt kitalálója és működtetője, Mike Szomor Abigél lelkipásztor és Szabó Csaba Zoltán doktorandusz – elmondták, milyen módon tudták a gyakorlatban hasznosítani az egyetemen elsajátított tudást, majd a beszámolók után a hallgatók tették fel nekik kérdéseiket. Pap István
erdon.ro

Ülésezik a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
December ötödikén tartja soros plenáris ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. A tanácskozásra - melyről hírportálunkon részletesen is beszámolunk - reggel 9 órától kerül sor a magyar Országgyűlés Vadász termében.
Kövér: Az önrendelkezési igény és jog olyan alapérték, amely érdekazonosságot teremthet számbeli kisebbségben élő európai nemzeti közösségek, az európai nemzetállamok és a Európai Unió között Az Országgyűlés elnöke szerint esély nyílhat a következő esztendőkben arra, hogy alapvető nemzeti kérdésekben mindenekelőtt "mindannyian magyarok legyünk", és csak másodsorban jobboldaliak, baloldaliak, konzervatívok vagy liberálisok.
Erről Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki plenáris ülésén beszélt a Parlamentben, kiemelve: ha így lesz, annak mindenki nyertese lesz határon innen és túl egyaránt. A KMKF-nek a következő négy évben ezt a célt kell szolgálnia, miként tette azt az elmúlt tíz esztendőben is - tette hozzá.
Utalva a rendszerváltozásra rámutatott: a huszonöt esztendő alatt "elveszített illúzióink egyenes arányban állnak a megszerzett tapasztalatainkkal".
"Magas összegű gazdasági, társadalmi és demográfiai tanulópénzen valamennyien megtanulhattuk, hogy a centrum és periféria nem pusztán elvont politikatudományi fogalmak, hanem létező politikai valóság, létező politikai gyakorlat: egy negyedszázad alatt Kelet-Európa országai politikai és gazdasági értelemben a Szovjetunió perifériájából az Európai Unió perifériájává váltak" - fogalmazott. Hangsúlyozta: minden illúzióvesztés ellenére a Kárpát-medence országai és népei civilizációs minőségi váltásként élték meg az elmúlt negyedszázadot. Nem puskatussal terelték őket, hanem önként választották ezt az utat, kérve a csatlakozás lehetőségét, bízva abban, hogy a perifériális lét ellenére, kitartó és demokratikus politikai küzdelmek révén bővíthetők az önrendelkezési jogok, érvényesíthetők a nemzeti érdekek. Most viszont az a veszély, hogy maga az Európai Unió is politikai és gazdasági perifériává válhat - állapította meg a házelnök.
Kövér László köszöntőjében beszélt arról is, hogy az önrendelkezési igény és jog olyan alapérték, amely felelősen és megfelelő keretek között gyakorolva érdekazonosságot teremthet számbeli kisebbségben élő európai nemzeti közösségek, az európai nemzetállamok és a Európai Unió között. A magyar célkitűzésnek annak kell lennie, hogy a térségben meghaladják azt az állapotot, hogy az államközi kapcsolatokban a racionális gazdasági és politikai együttműködés követelményét felülírják az eddig irracionálisan kezelt etnikai szempontok. Szerbia vonatkozásában ez a folyamat elindult, vannak biztató előjelek Szlovákiában is, és a Romániában bekövetkezett politikai fordulat is hordozza ennek az esélyét - jegyezte meg Kövér László.
Kiemelte: a magyar nemzetpolitikának, határon innen és túl, az elmúlt negyedszázadban kialakult egy meghatározó versenyelőnye és egy meghatározó versenyhátránya. Az előny az, hogy kiszámítható, a hátrány pedig az, hogy nem állt mögötte a magyar politikai osztály teljes nemzeti egyetértése. A következő esztendőkben jó esély nyílik arra, hogy az előnyt növeljék, a hátrányt pedig csökkentsék - jelentette ki.
Szili Katalin korábbi házelnök a KMKF kezdeményezőjeként felidézte a szervezet tíz évvel ezelőtti megalapítását, és azt mondta: nem az vezérelte, hogy kipipálják, tettek valamit a nemzetpolitika területén. Fontos döntésnek nevezte az állampolgárság kiterjesztéséről szóló jogszabály 2010-es elfogadását, és azt mondta, hogy a KMKF asztala körül ülők mindig meg tudták teremteni a minimumot és képesek voltak az együttműködésre. Azt kívánta, hogy a KMKF kormányzati ciklusokon átnyúlva sokáig fennmaradjon, a résztvevők egy erős nemzet tagjaként cselekedjenek, és tegyék félre a politikai kicsinyességet.
Az ülés a tervek szerint zárónyilatkozat elfogadásával zárul.
(Később: köszönti a résztvevőket és beszámol a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese is, majd a Nemzeti összetartozás bizottságának beszámolója következik a bizottság munkájáról. Beszámolnak a KMKF munkacsoportjainak társelnökei is, valamint kiértékelik a 2014. évi választásokat illetve a 2015-ös kilátásokat. Ezt követően a KMKF magyarországi tagszervezeteinek hozzászólásai következnek, de felszólalnak az európai parlamenti képviselők is. Az MKP-ból heten vannak jelen a plenáris ülésen: Berényi József elnök, Szigeti László OT-elnök, Farkas Iván, Németh Gabriella alelnökök, Bárdos Gyula elnökségi tág, Furik Csaba, Kassa megye önkormányzatának képviselője, valamint Csáky Pál európai parlamenti képviselő.) A KMKF megalakulásának körülményei
A KMKF tulajdonképpen a gyurcsányi nemzetpolitikai ámokfutás szülötte. Akkor hívták életre, amikor a magyar-magyar kapcsolatok a magyarországi balliberális kormányzatnak "köszönhetően" a mélyponton voltak. Noha hivatalosan a Magyar Állandó Értekezlet mellett, annak kiegészítéseként alakították meg, végül hosszú évekig utóbbi helyett működött. Szili Katalin, az Országgyűlés akkori MSZP-s elnöke 2004. szeptember 10-re hívta össze a KMKF alakuló ülését, melynek Statútumát másnap fogadták el (ezt azóta több alkalommal is kiegészítették, módosították). Az alapkoncepció az volt, hogy a kormányzati együttműködés (MÁÉRT) mellett létrejöjjön a törvényhozó hatalmi ág szintjén működő, intézményesített magyar-magyar kapcsolatrendszer is. Csakhogy a 2004-es Magyar Állandó Értekezletre már igencsak nyomasztó légkörben került sor: egy hónappal a december ötödiki népszavazás előtt az anyanyelven kívül más nem sok közös volt az ott megjelent felekben (kormány - határon túli magyar képviselők). A hagyományoktól eltérően már zárónyilatkozatot sem fogadtak el a 2004-es értekezleten, aztán 2010-ig össze sem hívták többé. Az egyensúly 2010-ben megtörtént helyrebillentésével azonban a KMKF nem vált feleslegessé, okafogyottá, hiszen a kormányzati szintű nemzetpolitika mellett e törvényhozói szint megfelelően kiegészíti előbbit.
Szlovákia parlamenti határozatban ítélte el a KMKF-t
Szlovákia mindig is gyakorlott versenyző volt a bicskanyitogató parlamenti határozatok meghozatalában, gondoljunk csak a 2007-es, Beneš-dekrétumokat megerősítő törvényhozási aktusra. 2008-ban pedig már a KMKF regionális politikát és társadalmi fejlődést veszélyeztető hatásaira figyelmeztetett. Amint annak idején beszámoltunk róla, Dušan Caplovič akkori miniszterelnök-helyettes tárta a nyilvánosság elé a határozatot, mely szerint a KMKF, mint a magyar Országgyűlés égisze alatt működő szervezet veszélyt jelent Közép-Európa politikai és társadalmi fejlődésére. Mégpedig azért, mert annak tagjai szlovákiai (magyar) parlamenti képviselők is, ez pedig a sajátos szlovák logikából fakadóan sérti az ország szuverenitását.
A KMKF hivatása
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának hivatását, célkitűzéseit alapdokumentuma, a Statútum rögzíti. Ennek értelmében a KMKF a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) kiegészítése a parlamenti együttműködés dimenziójával. Létrehozásával a végrehajtó szerv, a Kormány mellett a másik hatalmi ág, a törvényhozás szintjén is rendszeressé, következésképpen eredményesebbé válik az együttműködés a magyarországi parlamenti pártok és a magyar nemzeti közösségek szervezeteinek képviselői között. A KMKF olyan hasonló problémákkal, egybeeső érdekekkel is rendelkező magyar szervezetek képviselőinek konzultációs fóruma, akik között a legfőbb összekapcsoló erő a magyarsághoz tartozásuk, illetve a térség népei és országai közötti együttműködés előmozdításának szándéka. A KMKF ajánlásokat fogalmazhat meg magyarországi intézmények számára, így létrehozásának és működésének nincs nemzetközi jogi relevanciája. A KMKF feladatai közé tartozik az Európai Unión kívül maradó magyar kisebbségi közösségek támogatása, és ezáltal eredeti állampolgárság szerinti államaik csatlakozásának elősegítése az európai, illetve euro-atlanti szervezetekhez.
Tagjai, szervezete és működése
A KMKF munkájában teljes jogú és tiszteletbeli tagok, valamint szakértők vesznek részt. Teljes jogú tagok a határon túli magyar közösségek parlamenti, vagy ennek hiányában regionális jogalkotó testületbe megválasztott képviselői. A KMKF-nek alanyi jogon tagja valamennyi parlamenti képviselő, ilyenek hiányában országonként maximum 6 regionális képviselő vehet részt a munkában a KMKF elnökének meghívására. A parlamenti képviselettel nem rendelkező pártok is részesei lehetnek a fórumnak, amennyiben a legutolsó választásokon eredményesen szerepeltek: minden megszerzett 1 % után 1 képviselőt delegálhatnak, továbbá szervezetenként 1 képviselőt delegálhatnak azok, amelyek nem indultak el országos parlamenti választásokon, de regionális szintű képviselettel rendelkeznek.
A KMKF magyarországi tagjai a Magyar Országgyűlés képviselői, minden pártból három személy; tagokat az egyes pártok jelölnek. Tagok továbbá az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai (3 fő), a KMKF elnöke által felkért független képviselő. A magyarországi pártok, illetve valamely szomszédos országban magyar szervezet képviselőjeként megválasztott európai parlamenti képviselők maguk közül országonként legfeljebb négy tagot delegálnak. A tiszteletbeli tagokat a KMKF elnöke kéri fel, akik felszólalhatnak a plenáris ülésen és a munkacsoportokban is. Szintén az elnök kéri fel a szakértőket is - őket a nyugati magyarság soraiból, hogy munkájukkal segítsék a KMKF tevékenységét.
A KMKF háromszintű szervezeti szerkezetben működik. Az egyik szint a plenáris ülés, melyet az Országgyűlés Elnöke hív össze és elnököl évente legalább egy alkalommal, és emellett amennyiben a tagok legalább fele ezt kéri. Ennek napirendjére az összmagyarságot érintő stratégiai kérdések kerülnek. Az ülések tartalmi előkészítésének, illetve a munkacsoportok működtetése céljából létre kell hozni egy Állandó Bizottságot – ez a második szint –, melynek tagjai a küldő szervezettől kapott mandátumuk birtokában lefolytatják a vitákat és előkészítik a plenáris üléseket, esetleges dokumentumokat. A KMKF harmadik szintjeként a munkacsoportok működnek. Ilyen pl. a Regionális önkormányzati munkacsoport, a Társadalmi szervezetek munkacsoportja, a Szórvány-diaszpóra munkacsoport és a Szakpolitikai munkacsoport.
SZD
Felvidék.ma

Băsescu lemondásra szólította fel Pontát
Traian Băsescu államfő felszólította Victor Pontát, hogy mondjon le a miniszterelnöki tisztségről, és a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökeként alakítson olyan kormányt, amelyben ő maga nem vesz részt.
A hivatalából három héten belül távozó elnök csütörtök esti sajtónyilatkozatában úgy vélekedett: Ponta elvesztette hitelét az Európai Unióban, és ha az ő vezetésével alakul új kormány Romániában, az az országot is hitelteleníti. Szerinte Európában senki sem hiszi el, hogy a Ponta-kabinet nem szándékosan korlátozta a hagyományosan jobbra húzó román emigrációt abban, hogy éljen választójogával a novemberi elnökválasztáson.
Băsescu kijelentette: Európa nem felejtette el Ponta plágium-ügyét, az államfő 2012-es felfüggesztésekor elkövetett szabálytalanságokat és a kormányfő állítólagos ügynökmúltját, ezért Ponta „mérhetetlen károkat okoz Romániának”, ha nem távozik sürgősen a kormány éléről.
Az államfő szerint Ponta azóta ügyködik „izgatottan” egy új kormányzati struktúra kialakításán, amióta az RMDSZ bejelentette, hogy távozik a kabinetből. Băsescu megjegyezte, az RMDSZ biztosan nem azért lép ki a kormányból – ha ez egyáltalán bekövetkezik – mert a szövetség politikusai annyira érzékenyek lennének a választók által megfogalmazott üzenetre, mert szerinte „nagyon sokszor” bebizonyították, hogy ez nem érdekli őket.
A román államfő azonban nem kérdőjelezte meg, hogy a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező PSD-nek kellene továbbra is kormányoznia, ugyanakkor felszólította Pontát: értse meg, hogy további jelenléte a kormányban sérti Románia érdekeit.
Băsescu kimondatlanul is Victor Ponta múlt pénteken tett kijelentésére utalt, aki azt állította: hajlandó lenne távozni a kormány éléről, ha az államfő garantálná, hogy a jelenlegi kormánykoalícióból bíz meg másvalakit kormányalakítással.
Traian Băsescu december 21-én adja át az államfői tisztséget Klaus Johannis megválasztott elnöknek. Băsescu tíz év után távozik az elnöki hivatalból, de állítása szerint nem vonul vissza a politikai életből, hanem belép a védnökségével idén alakult Népi Mozgalom Pártba.
MTI
Székelyhon.ro

A KMKF is elítéli az erdélyi magyarokat ért jogsértéseket
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) javasolja, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa a magyar szórvány napjává november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésnapját. Egyebek között ezt tartalmazza a fórum pénteki budapesti ülésén elfogadott zárónyilatkozat, amelyben sikeresnek ítélik a külhoni magyarság részvételét a magyarországi választásokon, ugyanakkor elítélik az erdélyi magyarságot a közelmúltban ért jogsértéseket. 
Az MTI-hez eljuttatott dokumentum alapján a résztvevők azt javasolják, november 15-e legyen az a nap, amikor az összefogás jegyében a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra, rendezvények, híradások, előadások, konferenciák, és közösségépítő programok révén. Jelezték: Erdélyben 2011 óta, Kárpát-medence szerte pedig 2013-től ünnepelik a magyar szórvány napját ezen a napon.
A KMKF üdvözli, hogy a május 6-án megalakult magyar parlament – Magyarország történelmében – az első képviselőház, amit az általános, titkos és egyenlő választójog alapján, a határon túli magyarság részvételével választottak meg, és az egész nemzetet képviseli. A fórum eredményesnek tartja a külhoni magyar állampolgárok részvételét a magyarországi választásokon, ami még teljesebbé teszi a magyarság közjogi egységét.
Kövér: esély nyílhat, hogy mindannyian magyarok legyünk Az Országgyűlés elnöke szerint esély nyílhat a következő esztendőkben arra, hogy alapvető nemzeti kérdésekben mindenekelőtt „mindannyian magyarok legyünk", és csak másodsorban jobboldaliak, baloldaliak, konzervatívok vagy liberálisok. Erről Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki plenáris ülésén beszélt a Parlamentben, kiemelve: ha így lesz, annak mindenki nyertese lesz határon innen és túl egyaránt. A KMKF-nek a következő négy évben ezt a célt kell szolgálnia, miként tette azt az elmúlt tíz esztendőben is – tette hozzá. Kövér László köszöntőjében beszélt arról is, hogy a napjainkban Ukrajnában zajló történéseket sokan ukrán–orosz területi vitának tartják, és vannak akik mindezt amerikai–orosz érdekharcnak minősítik. Ő azok véleményét osztja, akik az ukrajnai geopolitikai küzdelmek egyik nagy tétjének Európa, az Európai Unió önrendelkezési joga és képessége megerősítését vagy elveszítését tartják.
A KMKF sikeresnek értékeli a magyar pártok szereplését a Kárpát-medence országaiban lezajlott parlamenti, európai és helyhatósági választásokon.
Külön értéke van annak, hogy az európai parlamenti választások eredményeként nem uniós országok magyar közösségei, így a vajdasági és a kárpátaljai nemzetrészek is képviselőt küldhettek Brüsszelbe – olvasható az ötoldalas dokumentumban.
A tíz éve létrehozott plénum üdvözli, hogy a honosítási és visszahonosítási folyamat révén immár 680 ezer honfitárssal, közülük 630 ezer esküt tett magyar állampolgárral bővült a magyar nemzet.
A KMKF üdvözli a magyar kormány azon szándékát, hogy a nemzetegyesítést a határok átjárhatóságának javításával, benne a határátkelők számának jelentős növelésével kívánja megvalósítani.
A fórum támogatja a romániai magyar közösség azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon használhassa, ugyanakkor tiltakozik a román hatóságok hozzáállása és ismétlődő jogkorlátozó, megfélemlítést célzó intézkedései ellen.
Elfogadhatatlannak tartják, hogy a bukaresti szenátusban elfogadták azt a törvénytervezetet, amely bűncselekménynek minősítené, és magas pénzbírsággal büntetné a más államok zászlóinak „szabálytalan” kitűzését Romániában. Reményüket fejezik ki, hogy a képviselőház nem szavazza meg az erről szóló törvénytervezetet.
Elítélik a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium visszaállamosítását, amivel Románia megsértette a saját alkotmányát, a demokratikus joggyakorlatot, az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a restitúciót szabályozó kormányhatározatában vállalt kötelezettségeit, és amivel egyszersmind fenyegeti minden romániai egyház jogi helyzetét is.
Jelezték: minden jogi és erkölcsi támogatást megadnak a Romániai Református Egyház Erdélyi Egyházkerületének és az érintetteknek, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához történt fellebbezése sikeres legyen, és jogos tulajdonát visszaszerezze.
A KMKF aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakítása kapcsán kialakult vita továbbra sem rendeződött. Elítéli az egyetem román vezetésének intoleráns, a megoldást ellenző megnyilvánulásait. Javasolja, hogy az erdélyi magyar tudományos világ képviselői kérjék az MTA elnökét, vizsgálja meg a közvetítés lehetőségét. Támogatják az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit és alkotmánymódosító szándékait.
A fórum csalódottságának ad hangot, hogy a szlovák alkotmánybíróság többszöri halogatás után ismételten nem hozott érdemi döntést a szlovák állampolgársági törvény kifogásolt rendelkezései ügyében.
Reményét fejezi ki egyúttal, hogy a szlovák törvényhozás olyan értelemben módosítja a vonatkozó jogszabályt, amely megszünteti a Szlovákiában élő nemzeti közösségek identitásának megélését gátló adminisztratív korlátozást, és lehetővé teszi számukra a nemzetiségük szerinti állampolgárság felvételét is. A KMKF külön üdvözli, hogy a Magyar Közösség Pártja országosan a harmadik legerősebb pártként zárta az önkormányzati választásokat.
Üdvözlik, hogy Szerbia január 21-én megkezdhette a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, s hogy a magyar–szerb megbékélési folyamat újabb eredményeként a szerb kormány megszüntette a Csúrog, Zsablya és Mozsor teljes magyar lakosságát háborús bűnössé nyilvánító közigazgatási határozatok hatályát, amivel az ország jogrendjéből maradéktalanul kikerült a kollektív bűnösség elve. A fórum egyúttal kifejezi reményét, hogy a kormánydöntés a folyamatban lévő rehabilitációs eljárások felgyorsulását eredményezi.
Kiemelték: a KMKF elkötelezett a szuverén, független, európai és demokratikus Ukrajna mellett, amely garantálja a területén élő népcsoportok, köztük a kárpátaljai magyarság biztonságát, kollektív jogainak gyakorlását és anyaországi kapcsolatainak fejlesztését; ezért támogatja Ukrajna európai orientációjának erősödését és sikerét.
A fórum ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az ukrajnai helyzet miatt, elítéli a konfliktusok megoldásában az erőszak alkalmazását, a véres konfrontáció helyett pedig a tárgyalásos rendezést támogatja. A KMKF reméli, hogy Ukrajnában rövid időn belül a háborút felváltja a béke, az ország stabil demokratikus jogállammá alakul, amelyben a nemzeti kisebbségek jogai az európai normáknak megfelelően szavatolva vannak. Továbbra is támogatják a magyar többségű választókerület visszaállítását Kárpátalján – írták.
Székelyhon.ro

Erőre van szükség
Most, hogy alábbhagyott picit a román elnökválasztás eredménye körüli lelkendezés, s a dolgok nagyjából visszatértek Romániához mérten normális kerékvágásukba, nézzük meg higgadtabban, milyen helyzetbe kerültünk. A szavazás másnapján-harmadnapján sokan voltak azon magyarok, akik elítélő szavakkal illették a székelyföldi és erdélyi magyarság relatív távolmaradását az urnáktól. Én most azt mondom, nem volt igazuk: nem baj az, hogy a magyarság nem mutatott épp akkora érdeklődést a szavazás iránt, mint a románok, ismételten jelét adva egy politikai törésvonalnak.
A magyarság tekintélyes része azért elment szavazni, s elsöprő hányaduk Klaus Johannisra voksolt. Egy fecske azonban nem csinál nyarat, s egyetlen elnökválasztás nem fogja átformálni azt a Romániát, amelyben a magyar nemzeti közösség egyre kevésbé érzi otthon magát, s egyre alacsonyabb mértékben tudnak a magyarok hű, vagy ha úgy tetszik, lojális állampolgárai lenni az országnak.
Mert mi történt az ominózus elnökválasztás óta eltelt alig három hétben az úgynevezett magyar ügyekben? Soroljuk, a teljesség igénye nélkül: újraállamosították a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumot, elvették az épületet a református egyháztól, s jogerősen elítélték a restitúciós bizottság tagjait, akik annak idején odaítélték az épületet az egyháznak. Markó Attila képviselő, a bizottság tagja ráadásul most parlamenti mentelmi jogát is elvesztette egy másik restitúciós ügyben, amelyhez bevallása szerint tulajdonképpen köze sem volt, s akármikor rács mögé kerülhet. Vasile Liviu Oprea Maros megyei prefektus a visszaszolgáltatott, több mint kilencezer hektárnyi egykori Bánffy-erdőről szóló bírósági ítéletet szeretné mondvacsinált okokra hivatkozva megsemmisíttetni, perújrafelvételi kérelmében gyakorlatilag a kollektív bűnösség érvrendszerének felhasználásával a magyarságot, mint „a grófok leszármazottjait” kockázati tényezőnek nevezi a szászrégeni, amúgy színromán bíróság pártatlanságát illetően. A perújrafelvételhez szükséges tizenötezer lejes illetéket egyébként mindannyiunk adólejeiből a Közigazgatási- és Belügyminisztérium fedezi, amely ezek szerint egyetért a prefektus által felhozott szempontokkal, a magyarságot veszélyforrásként fogadja el, de a tőlük is beszedett adót ellenük felhasználja. Oprea Kovászna megyei kollégája, Marius Popică nem látott semmilyen magyarellenes megnyilvánulást az Új Jobboldal szélsőséges szervezet december 1-jei háromszéki felvonulása alkalmából, ahol pedig dokumentáltan elhangzottak a szokásos magyarellenes rigmusok. A szenátusban hallgatólagosan elfogadtak egy olyan törvényt, amelyet éppen Klaus Johannis liberális pártja nyújtott be, s amely gyakorlatilag bűncselekménnyé nyilvánítaná a romántól eltérő nemzeti szimbólumok használatát. Ha ez a törvény életbe lép, azt kívánjuk majd, hogy tényleg reklámzászlónak minősüljön a székely lobogó, mint ahogy a Marosvásárhelyi Helyi Rendőrség által kiállított ominózus jegyzőkönyvben szerepelt.
Mintha az elnökválasztás óta még jobban megerősödött volna a román államapparátus magyarellenes igyekezete. A megválasztott elnök pedig nyilvánosan a nemzetiségi kérdésben semmilyen állást nem foglal azon kívül, hogy váltig hangoztatja, ő „német etnikumú románnak” tartja magát.
Amikor az RMDSZ felső vezető testülete, a Szövetségi Állandó Tanács az elnökválasztást követően úgy döntött, hogy kilép a kormánykoalícióból, Kelemen Hunor elnök azt mondta: megértették választóik üzenetét, s felfogták, hogy a kormányzás nem prioritás, az elkövetkezendő időben a közösségépítésre fognak nagyobb hangsúlyt helyezni. Ez a kijelentés a legnagyobb romániai magyar politikai szervezeten belüli, sokak által remélt paradigmaváltást készítheti elő: nem az a fontos, hogy Bukarestből könyöradományokat járjunk ki, pár száz méteres aszfaltcsíkokra kolduljunk össze pénzeket, beszállva egy erkölcstelen politikai cserekereskedelembe. Arra van szükség, hogy az erdélyi magyarságot a bukaresti hatalom magyarellenes érdekeivel nyíltan szembefordulva, belülről erősítsük, elkerülve a „magyar származású románság” felé vezető asszimilációt, megállítva vagy legalább lassítva a történelem beolvasztó kerekét. Mert mi magyar nemzetiségű, magyar tudatú, sok esetben magyar állampolgárságú polgárai akarunk lenni Romániának, megmaradva nagyszámú, kultúráját megélő, önerőből gyarapodó, független közösségként. S ha nem megy ez szép szóval, menni fog erővel. De ahhoz erőre van szükség.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

Felhívás kussolásra
A jelek szerint egyelőre semmi foganatja annak, hogy az „etnikai együttélés normalizálására” szólították fel a romániai magyar civil, illetve politikai szervezetek vezetőit. Nem is csoda.
A Csíkszeredában megjelenő román nyelvű lap szerint fiatalok és idősek Bukarestből, Nagyszebenből, Buzăuból, Târgovișteből és Brassóból, valamint más helységekből, illetve a Hargita, Kovászna és Maros megyei civil szervezetek képviselői az ortodox érsek áldásával fogalmazták meg ezt a bizonyos felhívást. A dokumentumot a december elsejei nemzeti ünnepük alkalmából olvasták fel Sepsiszentgyörgyön.
Bukaresttől Târgovișteig úgy látják a fiatalok és öregek, Hargita, Kovászna és Maros megyéknek nagy károkat okoz, hogy a régió egy „potenciális konfliktusövezet” látszatát kelti, ez pedig nem jó sem a románoknak, sem a magyaroknak. Némi szelektív történelmi emlékeztetőt követően aztán az öregek és fiatalok belecsapnak a lecsóba, és leszögezik: itt az ideje, hogy a magyar civil és politikai szervezetek vezetői beismerjék, a nemzetközi szerződésekben rögzített, a nemzeti kisebbségekkel szembeni kötelezettségeit Románia maradéktalanul teljesítette. Sőt, azt is kijelentik igen határozottan, hogy az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatban megfogalmazott elvi vállalásokat is teljesítette Románia. Nem, nincs itt semmi félreértés, ugyanis szerintük a 96 évvel ezelőtti dokumentumot nem szó szerint kell érteni, hanem történelmi kontextusba kell helyezni.
Aha, persze, nem úgy kell érteni, hogy autonómiát adunk a nemzeti kisebbségeknek, hanem hogy kapjátok be. Kontextussal együtt. Világos, értjük ezt. Volt időnk megérteni, éppen ezért szoktunk morogni.
A felhívás szerzői egyúttal követelik, hogy a magyar közösség legitim vezetői ítéljék el a magyar szélsőségeseket. A „Vesszen Trianon” és a „Székelyföld nem Románia” lózungok szerintük nem alkalmasak arra, hogy szimpátiát ébresszenek a románságban. Hát ezeket általában nem szimpátiakeltés céljából szokták hangoztatni. Mint ahogy a „Kifelé a magyarokkal az országból” és hasonlókat sem azért szoktak emlegetni a román szélsőségesek, hogy mi megkedveljük őket. Szó, ami szó, ez a kezdeményezés, pontosabban mondva felhívás egy centit sem visz előre. Hiába van rajta püspöki áldás, mit sem ér az egész, ha annyi az üzenete, hogy legyen nekünk elég az, ami van, és kussoljunk.
Pedig igencsak szükség volna megbékélésre, normális viszonyokra, vagy ha úgy jobban értik, normalizálódásra. Az egyébként akkor lesz, amikor majd a magyar közösség Bukaresttől Târgovișteig őszintén azt hangoztatja, hogy bőven elég az, ami van.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Több mint kétezer gyermek szülei dolgoznak külföldön
Hargita megyében a tanintézetekbe járó gyermekek 4,4 százalékának dolgoznak külföldön a szülei, az esetek mintegy 15 százalékában mindkét szülő határon túl keresi a kenyeret. Az itthon maradt gyermekek iskolai teljesítménye gyakran romlik, előfordul, hogy rossz társaságba csapódnak vagy különböző lelki problémák jelentkeznek náluk.
A Hargita megyei tanfelügyelőség adatai szerint a jelenlegi tanévben Hargita megyében összesen 2380 óvodás, elemista, felsős, középiskolás és szakiskolás gyermek szülei dolgoznak külföldön. A legtöbb érintett az elemisták között van, 660 elemi iskolás  gyermek szülője vállalt külföldön munkát. 338 óvodást, 627 felső tagozatost, 653 középiskolást, 102 szakiskolást érint még a jelenség. Ők összesen a megyebeli diáklétszám 4,4 százalékát teszik ki. Többségüknek az apja dolgozik külföldön, az esetek 57,9 százalékában ő az, aki külföldön keresi a betevőt. Nem ritka azonban az sem, hogy az anya vállal munkát külföldön, az esetek 26,9 százalékában van ez így. Kisebb arányban, 15,1 százalékban az is előfordul, hogy mindkét szülő határon túl dolgozik.
A szülők Angliában, Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Ausztriában, Hollandiában, Kanadában, Belgiumban, Svédországban, Magyarországon, Egyiptomban, Cipruson, Írországban, Finnországban, Norvégiában, Portugáliában, Irakban, Csehországban dolgoznak.
Az itthon maradt gyermekekre legtöbb esetben a nagyszülők vigyáznak, de van, akit nagynénjénél, nagybátyjánál, a szülők barátainál helyeztek el. Olyan eset is akadt, amikor a nagyobb testvér vigyázott a kisebbre. Az is előfordult, hogy a gyermek egyedül maradt otthon, így végül gondozásba vették, gyermekotthonba került.
A legtöbb érintett gyermek Balánbányán van, a Geo Bogza Általános Iskolának 108, a Liviu Rebreanu Szakközépiskolának 81 ilyen diákja van. Sok gyermek szülei dolgoznak még külföldön Parajdról, Maroshévízről, Gyergyóremetéről, Csíkszeredából, Gyergyóditróból, Székelykeresztúrról, Székelyudvarhelyről, Zetelakáról.
Bartolf Hedvig, Hargita megye főtanfelügyelője pénteken sajtótájékoztatón kifejtette, idén nőtt azon gyermekek száma, akik szülei külföldön dolgoznak. Lucica Erdei tanfelügyelővel közösen ismertette, felmérték a helyzet, munkacsoportot hoztak létre és intézkedési tervet dolgoztak ki az egyedül maradt gyermekek támogatására. Az akcióterv indoklásában rámutatnak, az itthon maradt gyermek elhagyásként élheti meg a vele a történteket, ez bizonytalanság-érzethez, depresszív állapothoz, agresszív vagy indifferens magatartáshoz vezethet, csökkenhet a gyermek koncentrálóképessége, elveszítheti érdeklődését a tanulás iránt, romolhat iskolai teljesítménye, elszigetelheti magát a többiektől, nem talál motivációt. Kialakulhatnak magatartási zavarok, rossz társaságba keveredhet, ami nyomán fokozódhat az iskolaelhagyás veszélye is. Úgy látják, a külföldön dolgozó szülők gyermekeinek speciális igénye van az érzelmi támogatásra, egyéni megközelítésre van szükség esetükben és tanácsokkal kell őket segíteni.
A külföldön dolgozó szülők gyermekeinek megsegítésére tervezett intézkedések keretében tanév végéig a megyebeli tanintézetekben többek között tanácsadást nyújtanak az érintett gyermekeknek és azoknak is, akik gondjaira őket bízták. Különböző, a közösségi érzést erősítő iskola utáni tevékenységekbe vonják be az érintett iskolásokat.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára utazott Magyarországra Markó Attila
A ma is ülésező Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára utazott el Magyarországra Markó Attila, amelyre az összes magyar nemzetiségű képviselő és szenátor is hivatalos. Székely István politológus elmondta, eddig a sajtó is korrektül viszonyult Markóhoz, anélkül, hogy elutazásának tényét többletjelentéssel ruházta volna fel abban a kontextusban, hogy a képviselő már nem tartózkodott az országban akkor, amikor a Korrupcióellenes Ügyosztálynál meg kellett volna jelennie. "A KMKF egy régóta leszögezett, egyeztetett találkozó, aminek a tevékenysége tegnap délután megkezdődött. Tehát egybeesés, hogy Markó Attilának tegnap délelőtt kellett jelentkeznie a DNA-nál meghallgatásra, amikor ő már Magyarországon tartózkodott" - mondta Székely.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő néhány perce tette közzé a Facebook-oldalán egy fotót a KMKF üléséről, amelyen Markó Attila is látható.
A politológus ugyanakkor nem gondolja azt, hogy Markó Attila ügye negatív fényben tüntetné fel a szövetséget. "Markó Attila mindkét ügye esetében teljesen világos, hogy politikai indíttatásúak, amelyekről úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás valamely szintje ebbéli mivoltukat ki is fogja mondani. Mondom ezt annak ellenére, hogy a Mikó-per esetében van egy végleges bírósági döntés, amely Markó Attilát felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Én úgy gondolom, hogy ennek az ügynek a vonatkozásában még lesz folytatás" - vélekedett Székely.
A Markót a Mikó-ügyben is képviselő ügyvéd, Eugen Iordăchescu megkeresésünkre azt mondta, hogy nincs érvényben előzetes letartóztatási parancs a képviselő ellen. "Annyi történt, hogy a DNA kérésére a képviselőház megvonta Markó Attila mentelmi jogát. Ez nem jelenti azt, hogy köröznék Markót. Ahhoz, hogy körözzék, a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék kellene úgy döntsön, hogy szükség van erre, és ez esetben értesítenie kellene erről a vádlottat, valamint az ügyvédjét. Eddig ez nem történt meg, és nem lehet tudni, hogy egyáltalán meg fog-e történni" - szögezte le. (hírszerk.) Székelyhon.ro

Csíkiak a Prima Primissima díjazottjai között
Tizenkettedik alkalommal vehették át a Prima Primissima díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a budapesti Művészetek Palotájában megtartott pénteki gálaesten. Két díjazott Székelyföldön született.
A magyar tudomány kategóriában Barabási Albert László Csíkkarcfalván született fizikus, a hálózatelmélet kidolgozója nyerte el a nagydíjat, a magyar népművészet és közművelődés kategóriában pedig Sárosi Bálint népzenekutató, aki Csíkrákoson látta meg a napvilágot.
A magyar irodalom kategóriában Turczi István költőnek, írónak, a magyar népművészet és közművelődés kategóriában Sárosi Bálint népzenekutatónak, a magyar zeneművészet kategóriában pedig Sztevanovity Dusán dalszövegírónak, zenésznek ítélték oda a díjat. A képzőművészet kategóriában Konok Tamás festő- és szobrászművész, a magyar oktatás és köznevelés kategóriában a Fővárosi Állat- és Növénykert, a magyar sport kategóriában Polgár Judit sakkozó lett Prima Primissima díjas. A magyar építészet kategóriában Pálfy Sándor építész, a magyar tudomány kategóriában Barabási Albert László fizikus, a magyar sajtó kategóriában az On the Spot (Cseke Eszter és S. Takács András dokumentumfilm sorozata), a magyar színház- és filmművészet kategóriában pedig Csomós Mari színművész kapta az elismerést. A közönségdíjat a Jászság Népi Együttes kapta.
Gundel Takács Gábor és Novodomszky Éva, a gála házigazdái emlékeztettek, a közönség által kiválasztott közönségdíjas továbbra is az alapító Demjén Sándor felajánlásából részesül jutalomban. Demján Sándortól az elmúlt évtől Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója vette át a kuratórium elnökségét, magas láza miatt azonban idén nem tudott személyesen részt venni a díjátadón. Helyette Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke mondott köszöntőt, amelyben hangsúlyozta: „ünnepről” jött, és „egy nagy ünnepre” érkezett. Beszámolója szerint az 1989 februárjában megalakult Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója ugyanis Barcelonában a 25 évvel ezelőtti eseményekre emlékező rendezvényen képviselhette Magyarországot, és idézhette meg a magyar nemzet akkori vezetőinek lépéseit, akik 25 évvel ezelőtt „bátor, előremutató, életet jelentő” döntéseket hoztak – közölte.
Kozma Imre atya a díjátadóra utalva hangsúlyozta: „a mai este nagy lehetőség, hiszen csillagok gyűlnek, és fényt árasztanak nekünk mindannyiunk örömére”, így sikerülhet legyőzni a pesszimizmus, a gyűlölködés, az igazságtalanság jelentette sötétséget.
Barabási Albert László fizikus, mérnök 1967-ben Csíkkarcfalván született, egyetemi tanulmányait 1986–1989 között a Bukaresti Egyetem fizika és mérnöki szakán kezdte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1991-ben fizikából végzett mesterképzést, fraktálelméletből diplomázott. Tudományos fokozatot 1994-ben a Bostoni Egyetemen szerzett. Ezután az IBM alkalmazta, itt került közelebbi kapcsolatba a később szakterületévé vált hálózatelmélettel. A csíki származású világhírű tudós az Indiana állambeli Notre Dame Egyetem professzora volt 2007-ig. Jelenleg Bostonban dolgozik a Northeastern Egyetemen és a Harvardon. 2007 óta a Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának (Center for Complex Network Research) vezetője. 2003 óta az Amerikai Fizikai Társaság, 2004 óta a Magyar Tudományos Akadémia, 2007 óta pedig az Academia Europaea tagja. Behálózva című könyvét 13 nyelvre fordították le, és több országban felkerült a bestseller listára.
Az 1925-ben Csíkrákoson született Sárosi Bálint Széchenyi-díjas népzenekutató, a zenetudományok akadémiai doktora sokoldalúan művelt tudós, ugyanakkor a gyakorlatban is otthonos: valamennyi népi hangszer ismerője, tudója, előadója. Az első volt, aki Magyarországon tudományos elmélyedéssel tanulmányozta a teljes magyar írástalan hagyományos zenét, beleértve az úgynevezett cigányzenét és a cigányzenészek szerepét is, és foglalta össze több kötetben az elért tudományos eredményeket. Emellett az Innsbrucki, illetve a Göttingeni Egyetem vendégprofesszora is volt. Több kitüntetést kapott, többek között a Munka Érdemrend Aranyfokozatát, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét és Elnöki Aranyérmet.
A Prima-díjasok 5 millió forint, a Prima Primissimák 15 millió forint jutalomban részesülnek, a közönségdíj értéke szintén 15 millió forint.
Székelyhon.ro

Az elfelejtett évforduló
Ma már nem is beszédtéma. Bármennyire heves indulatokat szült, bármennyire megbocsáthatatlannak, elkeserítőnek, iszonyúnak láttuk akkor, ma már jóformán eszünkbe sem jut ama december 5-e.
Pedig alig tíz éve történt, hogy a Gyurcsány Ferencék által irányított, minden szempontból szégyenteljes, talán minden idők legocsmányabb kampánya után Magyarország megtagadta a határain kívül élő magyar nemzettársakat. És mégis, ma már milyen távolinak tűnik ama népszavazás, mennyit változott azóta a világ, Magyarország, mi magunk. Persze, nem ment ez egyik napról a másikra, igen sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy ma már csak rossz emléknek tűnjön mindaz, ami tíz évvel korábban történt. Kétségkívül, a fordulat 2010-ben állt be, amikor valóságos fülkeforradalom nyomán az országot lezüllesztő, mély gazdasági és erkölcsi válságba sodró baloldali pártokat a magyar választók példásan megbüntették, és elsöprő többséggel szavaztak bizalmat a nemzeti elkötelezettségű erőknek. De szükség volt arra is, hogy az Orbán Viktor vezetésével felálló új kormány kinyilvánítsa: felelősséget vállal a külhoni magyarságért. Tette ezt nem csak szóban, de tettekben is: ezt szolgálta a könnyített honosításról szóló törvény elfogadása, június 4-e nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása, a felelősségvállalás alaptörvénybe iktatása. És kellett az is, hogy e jogszabályokra, eme elkötelezettségre megfelelő választ adjon a Magyarország határain kívül élő magyarság: az, hogy valósággal megrohamozták a Demokrácia Központokat, a külképviseleteket, és ma már félmilliót is meghaladja azok száma, akik fontosnak tartották felvenni a magyar állampolgárságot. Ez utóbbi sem volt feltétlenül magától értetődő, Erdélyben például aligha alakulhatott volna ki konszenzus a magyar szervezetek körében a könnyített honosítás ügyé­ben, ha az RMDSZ élén az a csapat marad, amely Markó Béla vezetésével partnereket csak a magyarországi baloldalban látott. Ugyanezt nagyjából Magyarország esetében is elmondhatjuk: a kettős állampolgárság intézményét ma már mindegyik alakulat elfogadja, a külhoni magyarság iránti felelősségvállalást is fontosnak tartják – talán Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója az egyetlen kivétel e tekintetben –, más kérdés, hogy tehetik-e ezt hitelesen azok a baloldali politikusok, akik ma sem átallják az Európai Parlamentben és minden lehetséges fórumon támadni Magyarországot.
Kevesebb, mint öt év alatt sikerült tehát megfordítani a megosztás politikáját, az egymás ellen fordulás folyamatát. Ma már természetes az összetartozás – ma már csak a Mikulásvárásé december 5-e. És jól van ez így.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

November 15., a magyar szórvány napja (Budapesten ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma)
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) javasolja, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa a magyar szórvány napjává november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésnapját. Egyebek között ezt tartalmazza a fórum tegnapi, budapesti ülésén elfogadott zárónyilatkozat, amelyben sikeresnek ítélik a külhoni magyarság részvételét a magyarországi választásokon.
A résztvevők azt javasolják, november 15-e legyen az a nap, amikor az összefogás jegyében a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra rendezvények, híradások, előadások, konferenciák és közösségépítő programok révén. Jelezték: Erdélyben 2011 óta, Kárpát-medence-szerte pedig 2013-től ünneplik a magyar szórvány napját ezen a napon.
A KMKF üdvözli, hogy a május 6-án megalakult magyar parlament, Magyarország történelmében az első képviselőház, amit az általános, titkos és egyenlő választójog alapján, a határon túli magyarság részvételével választottak meg, és az egész nemzetet képviseli. A fórum támogatja a romániai magyar közösség azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon használhassa, ugyanakkor tiltakozik a román hatóságok hozzáállása és ismétlődő jogkorlátozó, megfélemlítést célzó intézkedései ellen. Elfo­gadhatatlannak tartják, hogy a bukaresti szenátusban megszavazták azt a törvénytervezetet, amely bűncselekménynek minősítené és magas pénzbírsággal büntetné a más államok zászlóinak „szabálytalan” kitűzését Romániában.
Elítélik továbbá a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium visszaállamosítását, amivel Románia megsértette saját alkotmányát, a demokratikus joggyakorlatot, az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a restitúciót szabályozó kormányhatározatában vállalt kötelezettségeit, és amivel egyszersmind fenyegeti minden romániai egyház jogi helyzetét is. Jelezték: minden jogi és erkölcsi támogatást megadnak a Romániai Református Egyház Erdélyi Egyházkerületének és az érintetteknek, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához történt fellebbezése sikeres legyen, és jogos tulajdonát visszaszerezze.
A KMKF aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakítása kapcsán kialakult vita továbbra sem rendeződött. Elítéli az egyetem román vezetésének intoleráns, a megoldást ellenző megnyilvánulásait. Javasolja, hogy az erdélyi magyar tudományos világ képviselői kérjék az MTA elnökét, vizsgálja meg a közvetítés lehetőségét.
A fórum csalódottságának ad hangot, hogy a szlovák alkotmánybíróság többszöri halogatás után ismételten nem hozott érdemi döntést a szlovák állampolgársági törvény kifogásolt rendelkezései ügyében.  A fórum ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az ukrajnai helyzet miatt, elítéli a konfliktusok megoldásában az erőszak alkalmazását, a véres konfrontáció helyett pedig a tárgyalásos rendezést támogatja. Ugyanakkor továbbra is támogatják a magyar többségű választókerület visszaállítását Kárpátalján.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nézeteltérések a költségvetés körül
Félbeszakadhatnak a román kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közötti tárgyalások a jövő évi államháztartási hiánycéllal kapcsolatos nézeteltérések miatt.
Az IMF és az Európai Bizottság küldöttsége jelenleg Bukarestben tartózkodik, ahol december 10-ig kellene tárgyalásokat folytatniuk a jövő évi állami költségvetésről. A korábbi egyezség szerint az államháztartási hiánycél a bruttó hazai össztermék (GDP) 1,4 százaléka 2015-ben, ehhez képest az IMF azt kérte, hogy a deficit ne legyen nagyobb 0,9 százaléknál. A nemzetközi hitelezők azzal az érvvel támasztották alá kérésüket, hogy a továbbiakban nem abszolút értékben kellene meghatározni a hiányt, ahol csak a már megtörtént kifizetéseket veszik figyelembe, hanem számoljanak törvényes kötelezettségek során vállalt, beütemezett kifizetésekkel is. A nézeteltérést Darius Vâlcov költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter is megerősítette. Kijelentette, a nemzetközi hitelezőknek ezt a kérését nem fogadja el a kormány. Hozzátette: az ő megbízása arról szól, hogy a hiány 1,4 százalékos legyen, sőt, ha lehet, növeljék a Románia uniós projektjeinek önrészét fedező kiadások érdekében.
Korábban olyan hírek láttak napvilágot, miszerint az államháztartási hiány a kiadások csökkentése nélkül elérheti GDP-arányosan a 2,1 százalékot, ezért a kormány 0,7 százalékos deficitnövelést próbál kialkudni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyvkiadás a diktatúrában (45 éves a Kriterion)
Jó hangulatú kerekasztal-beszélgetés helyszíne volt tegnap az árkosi kastély: a Kriterion Könyvkiadó régi munkatársai gyűltek össze a 45. évfordulóra, és bár hiányzók is voltak, a nap folyamán sikerült feleleveníteni a kezdeteket és azt a két évtizedes küzdelmet, amelynek során a romániai nemzetiségek kiadója a szakmának mérce, az olvasóknak öröm, az ott dolgozóknak második családja lett.
A rendezvényt nem pusztán a nosztalgia indokolja: tudományos kutatás tárgyát is képezi a 2007-ben elhunyt Domokos Géza irányítása alatt álló, jelentős kisebbségvédelmi feladatot vállaló intézmény, illetve az egész korszak. A szervező Domokos Géza Egyesület, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Szabédi László Emlékház, a Bukaresti Magyar Intézet és az Árkosi Művelődési Központ szakemberei arra keresik a választ, hogy a Kriterion által felkarolt kisebbségi kultúra hogyan, milyen módon erősödött meg és maradt talpon a diktatórikus kommunista rendszerben. A meglévő dokumentumok ugyanis éppen arra a háttérmunkára nem világítanak rá, ami az igény megfogalmazódásától a megvalósulásig – amelynek csak egyik lépcsője az akkor még Criterion nevű új kiadót engedélyező, a Hivatalos Közlönyben 1969. december 8-án megjelent miniszteri rendelet – vezetett, illetve ami egy-egy új könyv kinyomtatásához kellett. Ma már nevetve mesélik, hogy milyen módon sikerült a szerkesztői gárdát, a bukaresti és vidéki csapatokat összetoborozni – kit a kényszermunka után, kit korrektorként, kit könyvelőként vettek fel –, és az is derű forrása, hogy a nyílt és burkolt utasítások, a cenzúra és a szövevényes hatalmi viszonyok között milyen ügyeskedések, olykor véletlenek segítették az új kötetek, új kultúrák megjelenését. Domokos Géza tartotta a hátát mindenért, és együtt nőtt a feladattal – hangzott el a tegnapi találkozón; az is az ő érdeme volt, hogy a kiadó pár év után már 14 nyelven szólalt meg, és többek között a hivatalosan nem is létező romániai ukrán, szlovák, jiddis, lipován, tatár közösségeknek is anyanyelvű olvasnivalót adott. Ez a soknyelvű, sokszínű szerkesztőség olyan hangulatban dolgozott együtt, ami ma is megkapó és reményt keltő; jó néhány ízes történet is megéri, hogy átmentsék a következő generációknak. A Bartha Ágnes irodalomtörténész által vezetett műhelybeszélgetéseken Bálint Lajos, Dávid Gyula, Elena Diatcu, Kacsó Judit, Steva Lepoiev, Molnár Gusztáv, Panait Róza, H. Szabó Gyula, Szabó Zsolt mesélt az általuk megélt örömökről, nehézségekről, a nagy sikerű sorozatokról, a magyarországi és romániai könyvkiadás közötti különbségekről, magukról, a szerzőkről, az olvasókról és azokról az ünnepekről, amikor egy-egy könyvbemutatón mindannyian találkoztak. A demokráciában ez a viszony is megváltozott, de ez majd egy következő kutatás tárgya lehet. Egy tanulság mindenképpen adódik: a legnehezebb körülmények között is lehet értéket teremteni. Példa rá a Kriterion.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közösségi küzdelem a megmaradásért (Húszéves a Nicolae Colan Általános Iskola)
Az alig nagykorú iskola különös utat tört magának a közoktatás intézményrendszerében. Igen rövid idő alatt olyan intézménnyé vált, amely a család, az iskola és a helyi közösség partnerségére épül, és amelynek létéért a szülők ádáz küzdelmet folytattak és folytatnak – mondta köszöntőbeszédében Kátai Zsuzsanna szülőbizottsági elnök tegnap a sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskola fennállásának húszéves évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. Ennél találóbban sem az egykori és jelenlegi iskolavezetők, sem a tanfelügyelőség, a helyi önkormányzat, a civil társadalom képviselői nem fogalmazták meg, hogy mi is történt 1994-től az Olt negyedi lakótelep kétnyelvű iskolájában. Opra Kálmán alapító igazgató a kezdeteket ismertette, amikor a sepsiszentgyörgyi zeneiskolából, ahol a túlméretezett diáklétszám miatt három váltásban tanítottak, a hagyományos oktatású osztályok kiváltak, és létrejött az új iskola. 1994 szeptemberében 1302 tanulóval nyitotta meg kapuját az a kétnyelvű tanoda, amely a helyi román közösség kezdeményezésére még abban az esztendőben felvette az árapataki származású ortodox egyházfő, Nicolae Colan nevét, de a kezdeti fellendülés hamar véget ért, alig néhány év múlva rohamosan apadni kezdett a diáklétszám. Szőcs Emese jelenlegi iskolaigazgató ennek okát többek között abban látja, hogy a városban gyárak zártak be, a munkanélküliek egy része külföldön keresi boldogulását, sok család kitelepedett, és így kezdett kiürülni a lakónegyed iskolája. Beszédében hangsúlyozta, hogy tanárok, igazgatók váltották egymást, állandóan módosultak a törvények, de mindig sikerült megtalálniuk a türelem, a tolerancia útját, és odavonzani olyan családokat, akik értékelték ezt az utat.
Keresztély Irma főtanfelügyelő méltatta az iskola kitartását olyan időkben is, amikor a diáklétszám már annyira csökkent, hogy az intézmény léte forgott kockán, de akkor kaput nyitottak az alternatív oktatásnak, és megmentették az intézményt. Jelenleg 341 diák tanul itt, és a 2011-ben idecsatolt két óvodában 314 gyermeket fogadnak naponta. Itt működik az újraindult iskolai Waldorf-oktatás, és a megyében egyedülálló diszlexiás tagozat, ami arra késztette a pedagógusokat, hogy folyamatosan képezzék magukat az említett szakterületeken.
Köszöntőt mondott Kelemen Szilárd tanácstag, aki a helyi önkormányzat képviselője az iskola vezetőtanácsában, Nagy Zoltán pedig a polgármesteri kabinet küldöttjeként ismertette, hogy 2015-ben a város kétmillió lejt fordít a Nicolae Colan Általános Iskola udvarának felújítására és az óvoda konyhájának beüzemelésére. A kétnyelvű évfordulós ünnepségen román részről felszólalt az iskola aligazgatója, a megyei főtanfelügyelő helyettese, a helyi román civil szervezetek és a kormányhivatal képviselője, az iskola diákjai pedig magyar és román nyelvű énekekből, szavalatokból összeállított műsort mutattak be Benedek Magdolna irányításával. A szervezők emléklappal mutatták ki hálájukat az iskola egykori igazgatóinak és nyugalmazott tanárainak, a díszmeghívott pedig a vajdasági Magyarkanizsa Jovan Jovanovic Zmaj kétnyelvű, magyar–szerb testvériskolájának küldöttsége volt Juhász Márta iskolaigazgató vezetésével, aki lapunknak elmondta, eddig ők fogadták a sepsiszentgyörgyi diákokat az általuk szervezett gyermekfesztiválokon, most először viszonozták a látogatást, és legnagyobb örömük az, hogy a gyermekek az elmúlt találkozások alkalmával olyan szoros barátságokat kötöttek, hogy induláskor pontosan megnevezték, hogy Háromszéken melyik családnál szeretnének megszállni. A magyarkanizsai iskolavezető hálás a két testvérváros önkormányzatának, amiért támogatják az iskolák együttműködését, és bízik abban, hogy ezt a kapcsolatot a jövőben kiszélesítik szakmai vonalon is.
A húszéves évfordulós ünnepség a névadó iskolaudvaron álló  szobrának koszorúzásával ért véget, de adventi hangulat is belengte az iskolát, mert előző nap a kis kézművesek adventi koszorúkat és díszeket készítettek, és minden bizonnyal karácsonyig a festett, ragasztott üdvözlőlapok is gazdára találnak.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tudor Duică: Miért nem örül a magyar december elsején?
Nagyon sok román őszintén felháborodik azon, hogy magyar polgártársaik december 1-jén, Románia nemzeti ünnepén nem örvendeznek velük együtt, sőt, komor, a magyarságra nézve gyászos napnak tartják azt... Elemezzük egy kicsit alaposabban ezt a kérdést.
Az egyik ok a gyulafehérvári nyilatkozat rendelkezéseinek be nem tartása, mely, többek között, a következőket mondta ki:„Teljes nemzeti szabadság minden együttélő népnek. Minden nép a saját kebeléből származó egyének által, saját nyelvén fogja képezni, igazgatni magát és ítélkezni maga felett. Minden nép az őt alkotó egyének számának megfelelő arányban kap képviseletet az ország törvényhozó testületeiben és kormányában.” Ha akkor, 1920-ban, amikor Erdély népességének 53 százaléka volt román, a többi 47 százalék más etnikai közösség tagja, csak nagyon kis mértékben alkalmazták azt a teljes nemzeti szabadságnak nevezett koncepciót, vajon most mennyi esély van rá, amikor a románok a népesség 73 százalékát teszik ki?...
Hol volt a törvényhozó testületekben való képviselet joga, amikor az etnikai közösségeknek egyetlen képviselőjük sem volt Erdély Kormányzó Tanácsában? Már az elejétől kezdve úrhatnám stílussal indítottunk, és ennek a politikának a szerencsétlen következményét éljük át teljes mértékben ma is. Erdélyt, a Bánságot és Bukovinát meghódított területekként kezelték, ez a szomorú igazság.
Persze, a nyilatkozat nem volt kötelező érvényű, de a román politikusok – legalábbis erkölcsi szempontból – súlyos hibát követtek el Erdély 43 százaléknyi nem román polgárával szemben… „Egyenlő jogok és teljes felekezeti autonóm szabadság az állam minden felekezete számára.” Ma, amikor az ortodox egyház állam az államban, mégis mit gondoltok, hogyan érzik magukat a többi felekezet tagjai? Mégis mit gondoltok, hogy érzik magukat a görög-katolikusok, a római katolikusok, a reformátusok, az unitáriusok, az evangélikusok az ortodox ultranacionalista offenzíva láttán? Mégis mit gondoltok, hogyan érezzük magunkat mi, erdélyiek és bánságiak, etnikumtól függetlenül, egy államegyház típusú szervezet folyamatos és agresszív offenzívájával szemben? A román állam, szándékosan, vagy sem – ezt döntsétek el ti –, hibát hibára halmozott. Szinte indigóval másolta le pont az osztrák–magyar állam által elkövetett tévedéseket! Mondunk néhány hasonmás példát:
– a nem román keresztneveket román megfelelőjükre cserélték; – megteremtették az önkormányzás, az autonómia teljes hiányát, és idővel létrehoztak egy szuperközpontosított, nacionalista államot; – megváltoztatták több száz település magyar vagy német nevét, bizonyos időszakokban még a települések és földrajzi helyek magyar nevének használatát is tiltották; – a természetes asszimiláció nem szokatlan jelensége mellett (1867 és 1918 között két százalékkal csökkent a román népesség) az állam brutális politikát folytatott az erdélyi és bánsági városok etnikai arányainak megváltoztatására, így aztán 1918-tól mostanáig a románok aránya Erdélyben és a Bánságban az 1918-as 53 százalékról 73 százalékra nőtt.
A városokban egyszerűen megfordították a százalékos arányokat, nem törődve e térségek évszázados hagyományaival. Persze, egyes városokban több románra volt szükség, de amit tettünk, az a jóérzés minden határán túlment.
Az 1990 után készített becslések szerint kb. egymillió román érkezett az Ókirályságból (Regátból) Erdélybe és a Bánságba. A szászok, svábok és zsidók 85–90 százaléka eltűnt, a magyarok több mint 500 ezer embert vesztettek, az erdélyi és a bánsági románok szintén kevesebben lettek 700 ezerfővel. Erdélynek és a Bánságnak ma már csak 6 millió 450 ezer lakója van, ez Románia lakosságának körülbelül 33 százaléka…
A magyarok által a dualista korszakban elkövetett hibák nyilvánvalóak, és a tisztességes magyarok nem restellik ezt elismerni. De valószínűleg sokkal egyszerűbb a fogat fogért elvet alkalmazni, mint megpróbálni becsületesen megoldani a gondokat.
Íme, miért nem boldogok a magyarok december 1-jén, és miért vélik úgy, hogy a mai nap nemzeti ünneppé történő kijelölése szándékosan ellenük történt, miközben simán lehetett volna másik megoldást találni, ami nem piszkálta volna fel a gyanakvást. Ennek ellenére tiszteletben tartják, de egy kicsit túlzás tőlük elvárni, hogy repessenek az örömtől!
Állandóan azt kérjük tőlük, hogy legyenek jó románok, legyenek szolidárisak, de mindig másodrangú polgárokként kezeltük őket. Ha pedig valamelyikük meg mer szólalni, rögtön eszébe juttatjuk, hogy ők is így bántak velünk a történelem folyamán, és ha nem tetszik, menjenek Magyarországra! 2014-ben, a civilizált Európában nem ez, hanem a romániai etnikai és vallási közösségek hagyományai, kultúrája, öröksége iránti sokkal nagyobb nyitottság a megoldás. Ahhoz, hogy december 1-je valóban minden román állampolgár nemzeti ünnepe legyen, toleránsabbaknak kell majd lennünk, és el kell fogadnunk a különbözőségeinket. Mert ezek a különbségek adják Erdély és a Bánság báját.
Gyerünk, mentsük meg, amit még meg lehet, és ne hagyjuk, hogy a gyűlölet és a sovinizmus élvezzen elsőbbséget közöttünk.
A románok és magyarok előtt nagy és jó távlatok állnak, egyetlen feltétellel: tanulják meg kölcsönösen tisztelni egymást!
Kós Károly szavaival zárnám soraimat: „Az erdélyi embert minden vonatkozásban determinálja ez a föld. (…) Van erdélyi psziché, amely nem az erdélyi magyarság privilégiuma, de predesztinációja az erdélyi németségnek és románságnak is.”
A románt kicserélhetitek magyarra és ugyanazt az eredményt kapjátok. „Ezer esztendő alatt Erdély földjén megtörténik az a gyönyörű csuda, hogy három nép és három kultúra éli életét egymás mellett úgy, hogy mindhárom megőrzi – mert megőrizheti – a maga külön való egyéniségét, de amellett közös és minden környező néptől idegen és rokon néptől és kultúrától elütő karaktert is veszen fel.”
Ha egyszer s mindenkorra megértjük, hogy sokkal fontosabb az, ami összeköt, mint ami szétválaszt minket, akkor gyermekeink – nemsokára – azt mondhatják majd: december 1-je vagy március 15-e egyesítenek, nem pedig megosztanak bennünket… (Corbiialb.ro)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Változások, kihívások
Nagyernyében tanácskozott az RMDSZ megyei vidékfejlesztési és mezőgazdasági bizottsága
A december 5-én tartott, sajtóreggelivel egybekötött beszélgetésen a bizottság tagjai mellett jelen volt Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, Balogh József megyei ügyvezető alelnök, Nagy Tamás Péter államtitkár.
A tanácskozáson a gazdák problémáiról, az elkövetkezendő időszak pályázási lehetőségeiről beszéltek.
Birtalan István, Marosszentgyörgy alpolgármestere, a rendezvény főszervezője szerint azért fontosak ezek a találkozók, hogy az információ minél gyorsabban és minél pontosabban jusson el vidékre, ahol nagy problémák vannak, és még nagyobbak lesznek az elkövetkezendőkben, amikor a gabona és a hús ára csökkenni fog. De a következő években probléma lesz az élő állatok értékesítése is, ami kiemelt lehetőség volt eddig a magyar vidékeken a gazdáknak. – Valamikor biztattam őket, foglalkozzanak mezőgazdasággal, most egy kicsit mea culpázok, és arra biztatom őket, más irányban is próbálkozzanak – nyilatkozta a Népújságnak Birtalan.
Bordi Zsolt, a kifizetési ügynökség aligazgatója arról beszélt, hogy miként módosulnak a Nyárád és Küküllő menti kaszálókra vonatkozó támogatások a 2014–2020-as időszakban.
Balogh József megyei ügyvezető alelnök szerint olyan helyzetbe kerültek a kistermelők, akik öt, hat, maximum tíz hektáron dolgoznak, hogy akár összeadva azokat a támogatásokat, amit hektáronként kaptak, veszteségesen működnek. – A gond ott van, hogy el vannak adósodva, és ezeket az adósságokat törleszteniük kell a következő esztendőig, mert ha nem, nem jutnak se vetőmaghoz, se gyomirtóhoz, se műtrágyához. De még ennél is nagyobb baj, hogy újabbnál újabb törvények jelennek meg, ahol egy kalap alá veszik az egész mezőgazdasági rendszert Romániában – jelentette ki, kitérve arra, hogy például a hegyvidék, ahol hatalmasak a vadkárok, ugyanolyan támogatásban részesül, mint az alföld, ahol ezer és ezer hektáron dolgoznak. Mint mondta, ezeket a hátrányokat kellene ledolgozni, olyan térképeket kidolgozni, ahol tájegységek szerint lehet támogatást nyújtani. – Én is foglalkozom mezőgazdasággal, de ha ebből kellene megéljek, nem tudom, mi lenne. Fajállatokat is tartok, lipicai lovakat, elkezdtük a kacsa- és libatenyésztést is. Mert gabonát értékesíteni a mai árakon kész csőd. Nagyon el kell gondolkozniuk azoknak, akik a közel hétlejes üzemanyaggal próbálnak termelni. Ráadásul olyan aszályos ősz volt, hogy sok helyen nem tudtak szántani, a földek parlagon vannak, és a jövő évi búzatermés kompromittálva van – mondta Balogh József.
Nagy Tamás Péter államtitkár a mezőgazdasági bizottság meghívására vett részt a tanácskozáson, és a tíz hónapos államtitkári tevékenységéről, valamint a pályázási lehetőségekről tájékoztatta a megjelenteket. Ugyanakkor beszélt a nehézségekről is, és arról, hogyan próbálták ezeket orvosolni. Ismertette a vidékfejlesztési program újdonságait, hogy a gazdák sikeresen tudjanak pályázni. Ismertette a kifizetésekkel kapcsolatos újdonságokat a 2015–2020-as időszakra, hogy a gazdák tudjanak üzleti terveket készíteni, és tudják hatékonyan felhasználni ezeket a lehetőségeket. – Nagy változások lesznek az állattenyésztési támogatások terén, nagyobb európai támogatási lehetőségekhez jutnak majd a gazdák, a támogatások 2020-ig évről évre növekedni fognak, a 40 év alatti fiatal gazdák több pénzforráshoz juthatnak – jelentette ki. Hangsúlyozta a családi gazdaságok, a szövetkezetesítés fontosságát, és erre biztatta az érdekelteket, mert ilyen körülmények között 90 százalékban vissza nem térítendő finanszírozást tudnak megpályázni.
Fegyverneky Sándor, a megyei állat- egészségügyi igazgatóság ügyvezető igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy december a hagyományos disznóvágások ideje, és az esetleges trichinellózis felfedezése érdekében vizsgáltassák meg a húst a körzeti állatorvosokkal. November-december folyamán megyeszerte felkészítőket tartottak, ugyanis minden körzeti állatorvos, aki részt vett a felkészítőkön, és megfelelő felszereltséggel rendelkezik, elvégezheti ezeket a vizsgálatokat. Arra kért mindenkit, ne sajnálják azt a pár percet, amit esetleg sorbanállással kell eltölteniük, ugyanis a biztonságuk érdekében történik a vizsgálat.
Brassai Zsombor a Népújság kérdésére kijelentette: – Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy ilyen kompetens szakmai grémium álljon az RMDSZ megyei elnöksége mellett, és ezúton is köszönöm a kollégáknak, hogy hónapról hónapra eljönnek, részt vesznek a találkozóinkon. Fontosnak tartom, mivel abból indulunk ki, hogy Maros megyében a magyar közösségnek igen jelentős része, legkevesebb 65 százaléka vidéki környezetben él, s ennek megfelelően a kihívásai is ebből a vidékiségből származnak. Többségük mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozik, illetve nagyon sokan próbálnak meg vidékfejlesztési lehetőségeket vagy támogatási rendszereket kihasználva vidékfejlesztési folyamatokat elindítani, és a vidéknek egy új értéket adni.
Az információ óriási hatalom, amit nyújtani tudunk, ha az a kérdés, hogy mit tud az RMDSZ ezekben az ügyekben segíteni, akkor azt gondolom, elsősorban ezt tudjuk mi, ezt tudnánk, és szeretnénk folyamatosan információt biztosítani, információkhoz juttatni az érdekelt gazdákat, a szervezeteket, amelyek vidékfejlesztési projekteket indítanak el. Ennek megfelelően szerveztünk már több szakmai tanácskozást, és az a tervünk, hogy a jövőben heti rendszerességgel különböző térségekbe, különböző településekre menjünk ki a kollégákkal együtt, és találkozókat szervezzünk a gazdákkal, azokkal a civil szervezeti vezetőkkel vagy szakmai szervezetek vezetőivel, önkormányzati vezetőkkel, akik a vidékfejlesztési projekteket próbálják hasznosítani a közösség érdekében. Ez lesz a jövőben a legnagyobb kihívás, ezt a találkozósorozatot kell végigvigyük, és eljuttassuk konkrétan, kézzelfoghatóan, ha úgy tetszik, az érdekeltekhez. Azért fontos ez, mert tulajdonképpen a napokban fogadták el Románia vidékfejlesztési stratégiáját. Ennek alapján indulnak el a támogatások, és itt maximálisan érdekelt mindenki, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználhassa, pályázati információkat kell nyújtani, ösztönző példákat kell fölmutatni, és adott esetben, a különböző hatóságoknál, a különböző bürokráciai buktatókban segíteni azokat, akik vállalkoznak és élni akarnak a lehetőséggel.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Határon túli román közösségek
Korunk 2014. december
A diaszpóra évszázada? – teszi fel a kérdést Vasile Sebastian Dâncu kolozsvári szociológiaprofesszor, és egyben üdvözli a Korunk szerkesztőségének kezdeményezését, hogy a Szigetek, szórványok, zárványok címmel megjelent lapszámát (2014. 6.) követően interkulturális párbeszédet nyitott a román diaszpóra identitása kapcsán. A szerkesztői koncepció három pillérre épít: elméleti-történeti tanulmányokra, helyszíni tudósításokra, valamint a külhoni román költők, írók és tudósok (egy részének) a bemutatására.
A tanulmányok szerzői (Liviu-Petru Zapârtan, Bakk Miklós, Csortán Ferenc, Bodó Barna) tisztázzák a diaszpóra, a határontúliság/külhoniság fogalmát, az állam- vagy nemzetépítés különbözőségét, bemutatják a románság csángóit – "történetesen" a románok és szerbek közötti erőtérben. Az Ausztria és Ausztrália közötti ívben jelenik meg a külhoni román közösségek közelképe. A Ceausescu diktatúrájából elmenekült emigráns írók életérzéséről a magyarul is tudó, Párizsban élő Dan Culcer "tudósít". Nem volt nehéz őt szóra bírnia a Csíkszeredában élő Cseke Gábornak, aki egy kis antológiával lepte meg a Korunk decemberi számának olvasóit (Román költők a nagyvilág minden tájáról: Yossef Abraham, Victor Teleuca, Stefan Bastovoi, Dan Culcer, Maria Popescu-Butucea, Alexandru Dohi, Andrei Fischof, Teodora Galatean, Vasile Romanciuc, Alexandra Lungu, Andrei Mocuta).
Népújság (Marosvásárhely)

Nemzetközi konferencia az 1989-es forradalomról:
„25 év múlva: Miről álmodtunk? Mire ébredtünk?”
A december 1–3. időszakban nemzetközi konferenciát szerveztek az 1989-es forradalomról a  temesvári Megyeháza multifunkcionális termében. A „25 év múlva: Miről álmodtunk? Mire ébredtünk?” című tudományos konferencia előadói között voltak Ana Blandiana, Romulus Rusan írók, Anneli Ute Gabanyi, Stéphane Courtois, Edward Kanterian, Thierry Wolton, Roman Wyborski külföldi szakértők, illetve a temesvári civil társadalom képviselői, köztük Brânduşa Armanca, Traian Orban, Florian Mihalcea, Daniel Vighi.
Ana Blandiana költő, akit csütörtökön a Nyugati Egyetem díszdoktorává avatott, a rendezvény névadója volt. – A „25 év múlva: Miről álmodtunk? Mire ébredtünk?” címet néhány hónappal ezelőtt adtuk a temesvári rendezvénynek – nyilatkozta Temesváron Ana Blandiana. – Azóta, úgy tűnik, hogy a fiatalok felébredtek és elmentek szavazni (…) a civil társadalom megpróbálja ellenőrzése alá vonni a politikát és ez jó dolog. Lehet, hogy ez naivitás a részemről, de bízok benne, hogy a becsületes fiatalok is elkezdenek politizálni, és kiszorítják a politikából azokat, akik pénzen vásárolták a mandátumukat, és egyetlen gondjuk, hogy tetézve megtérüljön a befektetésük.
Romulus Rusan író szerint 25 esztendővel a forradalom után, az elnökválasztás alkalmával mintha sikerült volna „újraindítani” a forradalmat, és újból bízhatunk az adott szóban, a normális párbeszédben, a törvény és az igazságszolgáltatás erejében.
Lucian Vasile Szabo író, lapszerkesztő, egyetemi tanár, a konferencia egyik szervezője a Nyugati Jelennek elmondta: a temesvári konferencia célja, hogy megtudjuk, mi történt 1989-ben és az azóta eltelt 25 év alatt. A konferencián nemzetközi szaktekintélyek vettek részt, akik nemcsak az 1989-es forradalmi év eseményeiről, hanem azok európai kontextusairól, például a Szovjetunióban történt fordulatról tartottak előadásokat. Elhangzottak egészen részletes elemzések a temesvári forradalom eseményeiről is. – A forradalom óta eltelt 25 év során alapvetően két álláspont ütközött Romániában – mondta Lucian Vasile Szabo –, egyesek azt kifogásolják, hogy az ország még mindig nem került be a nyugati civilizált államok közé, mert a dolgok nem változtak meg eléggé, mások éppen ellenkezőleg, attól frusztráltak, hogy a dolgok túlságosan megváltoztak, és ők, a régi kommunisták, szekusok elveszítették az ellenőrzést az események felett, nem urai a helyzetnek többé.
Sokan vitatják Tőkés László szerepét az 1989-es forradalom kirobbantásában, mondta a politológus, tőlük csak azt kérdezhetjük: miért nem indult el a forradalom Doina Cornea vagy Mircea Dinescu házától? Miért nem ott gyűltek össze a kolozsváriak vagy a bukarestiek és miért nem ők indították el a forradalmat? –Az emberek Temesváron a református parókia előtt gyülekeztek égő gyertyával a kezükben – mondta Lucian Vasile Szabo –, egy kis egyház kis gyülekezetéről van szó, amely országos szinten jelentéktelennek látszik, mégis innen indult el a forradalom! Persze, utólag kiderült, hogy nem csak Tőkés Lászlóért gyűlt össze a tömeg, de a református parókiától indult el a forradalom és ezt nem lehet letagadni!
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Ünnepel a Figura
Fennállása 30. évfordulóját ünnepli a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, amely ebből az alkalomból szombaton előadást, kiállítást és koncertet rendez.
Gyergyószentmiklós színháza 1984 és 1990 között kísérleti csoportként működött Bocsárdi László rendező vezetésével, előadásainak szakmai sikere nyomán a társulat 1990. szeptember 1-jén kapta meg az intézményi státust a román kulturális minisztériumtól.
Szabadság (Kolozsvár)