Megpezsdülhet a lovasélet
Színvonalas díjlovaglóversenynek adott helyet Illyefalva november első vasárnapján. Huszonnyolc versenyző három kategóriában állt rajthoz a Háromszéki Lovas Egyesület által hagyományteremtő szándékkal szervezett megmérettetésen. A viadal kitűnő szervezése, a nagyszámú versenyző, a felvonultatott lovak minősége, a lovasok tudása és megjelenése, a nézők népes tábora mind azt mutatja: Háromszéken megpezsdült a lovasélet, minden körülmény adott ahhoz, hogy a lovas szakágak, a lótenyésztés, a ló szabadidős kihasználása vonatkozásában is élvonalba kerülhessünk. Más kezdeményezéseket is számon tartunk, a Benedek-mezőn lovasiskola alapítását tűzte ki célul a Vadon Egyesület. Kíváncsiak voltunk tehát, hogy milyen munka zajlik a színfalak mögött, mit tesznek mindezért a lovasélet elkötelezettjei, milyen szabályok szerint kell megszervezniük a nyilvános eseményeket.
Meghonosítanák a díjlovaglást
A Háromszéki Lovas Egyesület még fiatal, idén tavasszal jegyezték be hivatalosan. Célként fogalmazták meg a lovas „szakma” népszerűsítését, a különböző szakágakban dolgozó versenyzők támogatását, lovas edzőtáborok szervezését – mondta el érdeklődésünkre az illyefalvi Filep Marót (Marci), a szervezet öt alapító tagjának egyike, az illyefalvi díjlovaglás versenyigazgatója. Rögtön hozzáfűzte: a díjlovaglás fejlesztését is szem előtt tartják, hiszen ez minden lovas szakág alapja. Máris tervezik, hogy tavasszal megszervezik a második illyefalvi díjlovagló-rangadót is.
– Hogyan lehetne megfogalmazni a díjlovaglás lényegét? – tettük fel a kérdést a lovas szakembernek. Válaszul lovas tematikájú könyvei közül vett el egyet, s abból olvasta: a díjlovaglás tulajdonképpen az idomító lovaglás magyar elnevezése. A versenyrendezés gondolata a campagne lovak díjazására alakított társaságtól indult, melyet Széchenyi Dénes 1872-ben alapított Pozsonyban. Tovább kutatva, a Wikipédia internetes lexikonban a következő meghatározást találtuk: a díjlovaglás egyrészt a lovassportok egyik szakága, melyet sokan a lovassportok királynőjének tartanak, másrészt a ló kiképzésének egyik módja. Díjlovas versenyeket rendeznek a kezdőtől egészen az olimpiai szintig. A díjlovaglás magyar elnevezése a szakág régi német elnevezésének (Preizreiten) tükörfordítása. A sportág neve jelenleg németül Dressurreiten, míg angol neve a dressage, francia eredetű szó, melyet általánosan edzésnek, kiképzésnek vagy idomításnak fordítanak – éppen ezért sokan használják a magyar nyelvben is az idomító lovaglás kifejezést. Alapvető célja a ló szervezetének, természetes adottságainak és az emberrel való kapcsolatának fejlesztése egymásra épül lépésekből álló kiképzési skála segítségével.
Díjlovaglásra minden ló megfelel, melyet mozgása alkalmassá tesz erre. Az alapfokú belovaglás körülbelül három hónapot tart, ez idő alatt kiderül, miben tehetséges a paripa. Már csikó korukban figyelik a lovakat, lényeges, hogy a későbbiekben a lovas alatt is ugyanezeket a mozdulatokat legyenek képesek megismételni – magyarázta Marci. Szakszemmel nézve van, hová fejlődnie a sportágnak, országos szinten elmaradás tapasztalható, nyilvánvaló az edzőhiány. Ezért tartják fontosnak, hogy újabb díjlovaglóversenyeket szervezzenek, hozzájárulva az utánpótlás neveléséhez, tisztább képet adva a lovasoknak, ló- és klubtulajdonosnak a díjlovagláshoz szükséges katonás fegyelemről, pontosságról. Azt is elmondta: a román lovasszövetség elnöke, dr. Kelemen Attila már támogatásáról biztosította. Mi több, az illyefalvi verseny bírája, Kele­men Melinda – akinek önzetlen munkájáért köszönettel tartozik a Háromszéki Lovas Egyesület – országos díjlovaglóversenyre hívta Filep Marótot és Bartha Zsoltot, a kézdialmási Táltos Paripa Lovarda edzőjét, lovasát. Ez is jó alkalom lesz arra, hogy a háromszéki szakemberek jobban belelássanak színvonalas versenyek kulisszatitkaiba – ezt a tapasztalatot értékesíthetik majd itthoni versenyek szervezésében.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünnepelt a marosvásárhelyi Református Kollégium
A vallási oktatás újraindításának 20. évfordulójára emlékeztek kétnapos rendezvénysorozat keretében. Szombaton a Nemzeti Színházban ünnepi műsort szerveztek, ahol beszédek hangzottak el, visszatekintettek az ősi iskola múltjára, felelevenítették az újrakezdés nehézségeit, mindezt a gyermekek, növendékek eladásaival fűszerezve. Vasárnap a Vártemplomban tartottak ünnepi istentiszteletet.
MI vagyunk a kollégium, építjük, formáljuk az iskolát
Az ünnepséget Kovács Szabolcs egykori iskolalelkész áhítata kezdte, majd sorra következtek a díszbeszédek, amelyek közé a Református Kollégium jövőjét szavatoló kis óvodások, valamint az elkészít és első osztályos kisgyerekek műsorát ékelték, ezzel színessé és hangulatossá tették az estét.
– 457 éve indult el útjára Marosvásárhelyen a református felekezeti oktatás. Mégis a 20 éves refit ünnepeljük. Az iskola 391 éven keresztül volt a marosvásárhelyi magyar oktatás fellegvára. Annyi éven át állt a magyarság szolgálatában, és nevelt, oktatott. Tette ezt hittel, szeretettel, odaadással. Nemcsak neveket, hanem személyiségeket adott Marosvásárhelynek és a nagyvilágnak. Tette a dolgát mindenki: tanár és diák egyaránt. Tette a dolgát a két Bolyai, Bernády György, Köteles Sámuel, Molter Károly, Gecse Dániel, Vályi Gyula, Aranka György, Koós Ferenc, Borsos Tamás, Török János és még sokan mások. Értékeket kaptak és ugyanazt adták tovább a jövő nemzedékének. A közel négy évszázadon keresztül kivívta a tiszteletet és az elismerést.
1948-ben ezt a dics múltat az akkori rendszer egy tollvonással megszüntette, porba tiporta. Nehéz időket élt át a Református Kollégium, de előretekintett, s a múltban kivívott tiszteletet továbbadta az új iskolának. Ez lett később a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, amely méltón vállalta fel a jogutód szerepét az egykori kollégium épületében. Színvonalas oktatás, eredmények. Ez az iskola is tiszteletet vívott ki magának Marosvásárhelyen és nem csak. De ez az iskola már nem a kollégium volt… A kommunista rendszer is, mint bármelyik rendszer az idők folyamán, megbukott. Új szelek kezdtek fújdogálni az egykori Református Kollégium épületében. A régi iskola újraindításáról kezdtek suttogni, de csak nagyon halkan. Hiszen nagyon sokan voltak azok, akik hallani sem akartak erről. Még most is sokan vannak... 46 évi szünet után, egy lelkes csapatnak köszönhetően újraindult az oktatás. És most MI vagyunk a kollégium, mi építjük, formáljuk a régi iskolát. Tiszta lelkiismerettel és örömmel jelenthetem ki, hogy jól csináljuk. Diákok, szülők és tanárok egyaránt. A Református Kollégium ismét elismert iskola, az eredményeink vizsgákon és versenyeken magukról beszélnek. Az új kollégiumnak van azonosságtudata, van jelleme és szellemisége – mondta ünnepi beszédében Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik az iskola ügye mellé álltak, a szülőknek, akik bíztak az iskolában és gyermekeiket ebbe az iskolába íratták.
Kész a leltár
Székely Emese volt igazgatót, aki több mint egy éve köszönt le, hosszan megtapsolták. Elmondta, hogy a 12 évet – süti megfogalmazásban – a felelősségviselés jellemezte. Ahogy lehetett! Sokszor fogalmazódott meg benne, hogy két úr szolgája. Az egyház és az állam között kellett úgy lavírozni, hogy megmaradjanak, megerősödjenek, gyarapodjanak, és közben a köz megelégedésére tegyék a legfontosabb dolgukat: az oktatást és a nevelést.
– Az egyházkerülettel, a tanfelügyelőséggel és a tanügyminisztériummal való állandó egyeztetés, a szakok akkreditálása körüli bonyodalmak, a minőség biztosítása, pályázatok, ösztöndíjak, a szülőkkel való kapcsolattartás, a tanárok kiválasztása és alkalmazása, a városi tanáccsal való – többnyire kérések formájában történ – kommunikáció, az esti tagozat létrehozása, fegyelmi kérdések, elbocsátások, külföldi iskolákkal létrejött közös projektek, jelentések, csendes napok, versenyek, a holland támogatókkal való tervezgetés az iskola bővítéséről mind- mind olyan dolgok, amik miatt egy állandó készenléti működésre kellett beállítanom az életem. Nem mondom, hogy nehéz volt, és azt se mondom, hogy könnyű volt. Nem volt unalmas. Csodálatos embereket ismertem meg, csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt. Sokan közülük már nem lehetnek közöttünk. Főtiszteletű Csiha Kálmán egykori püspök, Tőkés Elek tanügyi tanácsos, nagytiszteletű Sárpataki János esperes, László Zoltán lelkész igazgató, Csíki Ágnes zenetanár, Gáspár Mónika tanárnő… Emlékük legyen áldott! – mondta Székely Emese, majd köszöntötte az iskolát, amely már meg tudja határozni önmagát és helyét a vidék oktatási intézményei körében. – Van kivívott helye és van elismertsége, amelyikben úgy próbáltunk hatni diákjaink éntudatára, hogy ne kiszolgáltatottjai, hanem alakítói legyenek a jövőnek. Itt a köszönet ideje is. Köszönöm a Jóistennek, hogy adta nekem ezt a munkát, köszönöm azoknak, akik annak idején bíztak bennem és kiválasztottak erre a feladatra, köszönöm azoknak, akik szerettek és köszönöm azoknak, akik nem fogadtak el. Így lettem gazdagabb. Én iskolám, köszönöm most neked! Kész a leltár! – fejezte be beszédét Székely Emese volt igazgató.
A beszédek során Kirsch Attila, az Öregdiákok Baráti Körének elnöke, Illés Ildikó főtanfelügyel-helyettes, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke szólalt fel. Fellépett a Quintet együttes, az After 5, az István, a király rockoperából csendültek fel részletek, volt zongora- és szaxofonjáték, szavalatok hangzottak el Nagy Hajnalka Zsuzsanna és Vas Márton eladásában.
A rendezvényen részt vettek az Erdélyi Református Kollégium küldöttségei, a mezőcsáti küldöttség.
Tegnap a Vártemplomban Szegedi László generális direktor hirdetett igét, majd szavalatok hangzottak el, a kollégium kórusa énekelt.
Az ünnepi alkalomra egy emlékkönyvet adtak ki, amelyben igazgatók, tanárok, öreg- és jelenlegi diákok beszámolói, vallomásai láttak napvilágot.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Szép remények Marosvécsen
Talán még sohasem voltak egyszerre ennyien a Kemény család vécsi kastélyában. Nagyon sokan várták a november 8-i kapunyitást, legalább félezer ember fordult meg szombaton az ódon falak között és a várat övez sétányokon, az őszi színekben pompázó kastélyparkban. Erdély számos településéről érkeztek érdeklődők, de jöttek messzebbről, az anyaországból és még távolabbról is. Jelen akartak lenni a nagy eseményen, amelyet a szónokok közül többen neveztek történelminek. Sajnos, elkoptatott a jelző, ez esetben a használata mégis jogos, hiszen akárha maga a történelem szólítaná meg az ide látogatót. A műemlék épület sok évszázad zaklatott eseményeinek méltóságteljes tanúja, régi krónikák, tudós munkák, írói remekművek sokat emlegetett helyszíne, a Kemények több mint háromszáz esztendőn át birtokolták, aztán az új hatalom kisemmizte őket, és a diktatúrát megdönt rendszerváltás után még negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy ténylegesen megvalósuljon a jóvátétel, a család visszakapja tulajdonát, amely a két világháború között a "várúr", Kemény János és szerettei jóvoltából az erdélyi magyarság felbecsülhetetlen értékű szellemi fellegvárává vált. Hogyne lenne történelmi a pillanat, amikor az örökösök, az unokák és dédunokák, akiknek évtizedeken át bejárásuk se lehetett a kastélyba, most olyan nyílt napot szervezhettek, amelyen a különböző nemzedékeket képviselő közönség is érzékelhette, valós lehetőség adódik az impozáns építmény felújítására, arra, hogy a közösséget is szolgálva nyerje vissza régi dicsségét.
Egyelőre csak esélyről beszélhetünk, hiszen láthattuk, nagy átalakuláson kell átmennie, hogy a mai elvárások szintjén tölthesse be a nemes hivatást, a kulturális műhely szerepet, amelyet az örökösök szánnak neki, de összefogással ez is lehetségesnek tűnik. Az eseményt méltató, a valós és jelképes kapunyitást köszönt elöljárók – a beszédek sorrendjében Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tőkés László, az EMNT elnöke, Böjte Csaba ferences szerzetes, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke – is az összefogás, a közös építés, építkezés fontosságát hangsúlyozták. A párbeszéd házává kell tenni a várkastélyt, és ahogy egykor a "honfoglaló, nagy írónemzedék" bizonyos ellentétek dacára is szót tudott érteni a közös ügy érdekében, a mai magyarok se tévedhetnek a széthúzás útvesztőibe. A múlt, amelyet az épület történetét ismertet Vécsi Nagy Zoltán is felidézett, fontos számunkra, és a küzdelmes jelen is az, de talán még fontosabb az eljövend időszak, olyan jövőben kell gondolkodnunk, amely itthon tudja tartani a fiatalokat. Hogy a község számára mit jelent a korábbi rendeltetését visszanyer Kemény-kastély, azt Ördög Ferenc polgármester és Benkő Mihály református lelkész részletezte a Hunyadi László szobrászművész mintázta Kemény János-dombormű megkoszorúzása előtt. A Nagy Kemény Géza vezette ünnepség végén az örökösök nevében Kemény Zoltán mondott pohárköszöntőt.
Aztán a tömeg vette birtokba a hatalmas műemlék épületet. Órákon át hömpölygött az emberözön, pincétől a padlásig bejárták a szobák, folyosók, mellékhelyiségek, lépcsők labirintusát. Igyekeztek mindent felfedezni. Ebben jelzések, feliratok, eligazítások segítették, fotók tanúsították, hogy néztek ki korábban a termek, milyen volt a díszítés, a berendezés. Volt, akiket a bástyák, az erkélyek, a kilátók vonzottak a leginkább, hiszen a kastélyból gyönyörű tájakra látni. Lehangoló is lehetett volna a fűtetlen, sivár, üres belső terek látványa, ha nem ellensúlyozza az, hogy mindenki ünnepi lélekkel barangolt ezen a felejthetetlen napon a boltívekkel, váratlan benyílókkal, titokzatos csigalépcsőkkel, feljárókkal izgalmassá szabdalt 3000 négyzetméteren. És ha nem mindegyre ugyanoda tér vissza, abba a nagyobb helyiségbe, ahol színész előadók – Kilyén Ilka, B. Fülöp Erzsébet és Kozsik József – szólaltatták meg a hajdani helikoni találkozók halhatatlan egyéniségeit, és olyan közkedvelt zenészek, énekesek, mint Szabó Előd vagy Robert Brai gondoskodtak a színvonalas szórakoztatásról. Ifjabb tehetségek, szólisták és együttesek, marosvécsi gyerekcsoportok is felléptek. És a csendkedvelő szemlélődőkre is gondoltak a rendezők: a kastély egyik meghittebb helyiségében a Kemény János- emlékszobára bukkanunk. A Mecénás, az író kedves berendezései, könyvei és számos korabeli fotó, grafika, kisplasztika, plakett sejteti, milyen lehetett itt az élet az Erdélyi Helikon fénykorában. A szoba a nyílt nap után is látogatható. Persze a tél, pláne ha zord is, nagy kerékkötővé válhat. De tavaszra máris új, népes rendezvény van kilátásban, a vécsi iskolások szeretnék, ha áprilisban a kastélyban szervezhetnék meg hagyományos vetélkedőjüket. A család örömmel ad otthont a versenynek. És remélhetőleg előbb, mint utóbb, egyre több más jelents rendezvénynek is. Miért ne hinnénk, hogy a szombaton hangoztatott sok szép remény mihamarabb beteljesül?
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

Megnyílt a Kálvin idősotthon
Szombaton ünnepélyes keretek között nyitották meg Marosvásárhelyen a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete által építtetett Kálvin idősotthont. A 3700 négyzetméter összfelületű ingatlan egyik szárnyában egy- és kétágyas, 72 személy befogadására alkalmas 48 lakrész, a másik szárnyában tíz, nyugdíjas lelkészeknek otthont adó lakás található. A rendezvényen jelen volt Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kántor Csaba püspökhelyettes, Lukács József, a Királyhágó- melléki Református Egyház püspökhelyettese, Tárkányi Márton, a nyugdíjintézet igazgatója, Jakab István, az otthon igazgatója, valamint több egyházi és világi meghívott.
– Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! – ezzel a Zsoltárok könyvéből vett fohásszal – melyet Kántor Csaba püspökhelyettes is alapigéjének választott –, az időskort megér ember könyörgésével nyitotta meg kapuját az idősotthon. Mint mondta, szeretetteljes szolgálat indul el az otthonban, amely támaszt és vigaszt nyújt fogyatkozó erejű időseknek, odahajol az elesettekhez, betegekhez, reményt nyújt a hitevesztetteknek.
– Az elmúlt öt év a magyar református egyházban a kálvini jubileumi évek jegyében zajlott. Sepsiszentgyörgyön szobrot állítottunk a nagy reformátornak, most pedig átadjuk ezt a hajlékot, amelyet szintén róla neveztünk el. A Romániai Magyar Református Egyház munkásai, fizetett alkalmazottai egy nyugdíjintézetbe tömörülve dolgoznak, és megpróbálják a munkával megteremtett javakat úgy felhasználni, hogy ne csak a saját életüket tegyék öncélúan ezzel a vagyonnal biztonságossá, hanem úgy dolgoznak, hogy a tágabb közösséget is szolgálják – mondta Kató Béla püspök. A nyugdíjintézet abból a megfontolásból döntött az idősotthon létrehozása mellett, hogy a fiatalok által befizetett nyugdíjalapot ésszerűen használják fel. Közismert, ebben az országban egyre kevesebben dolgoznak, az átlagéletkor kitolódik, és arra kell számítani, hogy nem lesz aki befizessen a nyugdíjalapba. A pénzt olyan ingatlanokba fektetik, amelyek az idő teltével is megőrzik az értéküket. Amikor Marosvásárhelyen az Eminescu utcában, közel a Diakóniai Házhoz, eladó lett a telek, bár magas áron árulták, úgy döntöttek, hogy a város szívében ez a hely lesz a megfelel. Áll rajta egy 150 éves ház, ezt szerették volna átalakítani. Az építkezési engedélyeztetés során a városrendezési osztály arra szólította fel az új tulajdonost, hogy az épület utca felőli falát teljes hosszában két méterrel költöztesse bennebb. Pereskedni nem volt érdemes, ezért úgy döntöttek, hogy lebontják a régi házat, és újat építenek. A várossal sokat vitatkoztak, egyezkedtek, de végül három év után az egyház megkapta a 100.000 eurós kárpótlást.
– Ma egy csodálatosan szép, modern, a XXI. század igényeinek megfelelően berendezett idősotthont adhatunk át, amiből semmi sem hiányzik. Isten dicsségét szolgálja a mi munkánk, s a megteremtett javak felhasználási módjában rejlik ez. Egy ilyen háznak nemcsak az építése, de a fenntartása is nehéz és költséges. Olyan világot élünk, amikor a világ minden tája felé szétszélednek a fiatalok. Itthon maradnak a szülők, akik annak idején abban reménykedtek, hogy a gyermekeik gondoskodnak róluk. Az otthon nekik nyújt segítséget. Óriási dolog egy keresztyén központban biztonságban tudni az idős szülőket. Az egyház nem az anyagi haszon megszerzésére törekszik, a realitásokkal szembenézve próbál segíteni azokon is, akik önhibájukon kívül kerültek oda, hogy saját forrásaikból nem képesek önmaguk ellátására befizetni. Bízunk abban, hogy az otthon méltó lesz Kálvin nevéhez, s az itt dolgozó nővérek, gondozók Isten erejével tudnak szolgálni. Ha az intézménynek nem lesz ilyen kisugárzása, akkor csak egy lesz a többi között – mondta a püspök.
Jakab István, az otthon igazgatója azt hangsúlyozta, hogy ebben a házban a szeretetnek kell uralkodnia, amit bevisznek az itt lakók szobájába. Az ápolás és gondozás mellett vissza szeretnék adni azt a méltóságot, amit a társadalom egyre inkább megvon az emberektől.
Mit nyújt még az otthon? Mentálhigiénés szakemberek segítenek a beköltözők beilleszkedésében, ünnepségeket, rendezvényeket szerveznek, csoportos és egyéni gyógytornát tartanak azoknak, akiknek ezt a háziorvos elírja, gyógymasszázst biztosítanak. A társalgóban lehetőség nyílik különböző foglalkozásokra – kézimunka, társasjáték, színház, zene –, biztosított a tévé és az internetszolgáltatás. Minden vasárnap és ünnepnapokon istentiszteletet tartanak.
Tárkányi Márton, a nyugdíjpénztár igazgatója köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak az otthon felépítéséhez, majd a meghívottaknak bemutatták az épületet.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Márton-napi vigasságok a Kis- Küküllő mentén
Közösségösszefonó Százfonat Erdőszentgyörgyön
Az Erdőszentgyörgyi Százfonat Szociokulturális Egyesület kezdeményezésére szombaton, november 8-án a Kis-Küküll jobb és bal partján elterül Erdőszentgyörgyön Márton-napi vigasságokat tartottak. A rendezvény életre hívását a helyi Százfonat néptáncegyüttes november hónapi megalakulása is sarkallta.
Amint Ambrus Emese és Róbert, a Százfonat Kulturális Egyesület vezetői elmondták, a Márton-napi vigasságokat hagyományteremtő céllal szervezték meg idén második alkalommal. A megalakulásának hatodik évfordulóját idén ünneplő hetvenhat tagú Százfonat néptánccsoportban óvodásoktól felnőtt ifjakig majd’ minden korosztály megtalálható. Kilencven százalékuk Erdőszentgyörgyi, de a környez településekről is vannak tagjaik, sőt vegyes házasságokban élők is tartoznak közösségükhöz. A környékbeli kézművesek kirakóvásárát a kézművestermékek készítésének bemutatása gazdagította. A kisebbek a művelődési ház előtti asztalokon a lámpáskészítés fortélyait ismerhették meg, majd sötétedés után a Marton László, Br Hunyadi Gyula, Sinkó András által szolgáltatott zeneszó mellett a maguk készítette lámpásokkal díszítették ki a kultúrház környékét. Bözödről szalmafonókat kértek fel kézműves-bemutatóra, valamint fafaragók is jelen voltak a faragászat fortélyainak ismertetésére.
Az esti órákban sorra kerül Ludas Matyi tánceladást a Veres Kálmán által egykor útjára indított Százfonat népi együttes közép- és nagycsoportjának táncosai adták el. Táncoktató Tőkés Lóránt unitárius lelkész és felesége, Tőkés Csilla. Ezt megelőzően az együttes picinyeinek bemutatkozásán szórakozhattak a résztvevők, felkészítjük Ambrus Emese tanítón volt. Az eladás belépti díjából begyűlt összeget az óvoda tornatermének a felszerelésére fordítják.
Az eladást táncházmulatság zárta. Azért döntöttek a táncházmulatsági jelleg mellett, mert, mint jelezték, ahhoz nem nőtték ki eléggé magukat, hogy hagyományos táncházat tarthassanak, ezért olyan páros táncokban gondolkodtak, amelyek között a szülők is megtalálhatják a számukra legmegfelelőbb szórakozási lehetőséget.
Amint az egyesületi elnök elmondta, távlati céljuk a helyi termékek iránti figyelmet felkelteni, és a kézművestermékek mellett egészséges, házi készítésű élelmiszereket is népszerűsíteni, árusítani. Gyümölcstermeszt vidék lévén arra ösztönöznék a helybélieket, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a termesztésre és hagyományos, házi készítésű termékeik értékesítésére.
– Ez egy nagyon nagy csoport köré tömörül rendezvény igazi csapatmunkája. A helyi kirakóvásár résztvevői, a kézműves-tevékenységekben részt vevő pedagógusok mellett megemlíteném a szülők Folkfonat elnevezésű hagyományőrző csoportját, akik már több mint egy hónapja készítik a díszleteket, a tombolahúzásra a csomagokat, de minden szülő kivette a részét a szendvicskészítésből, - kínálásból, a mézeskalácslúd-készítésből, amivel a gyerekeket ajándékozzuk meg, a rengeteg elkészít tevékenységből. A gyerekbörze számára a szülők egy csoportja gyerekruhákat és - játékokat gyűjtött és árusított, a begyűlt pénzt pedig felajánlottuk az óvoda tornatermi felszerelésének kibővítésére. A helyi Naplemente idősek klubja kürtőskalácsot készített az esti táncházas mulatságra. Kicsitől nagyig mindenki kivette a részét a táncegyüttes születésnapi mulatságának megszervezésében.
A tombolahúzás fődíját, a Márton- napi libát Gálfalvi Gréta IV. B osztályos tanuló vihette haza.
A rendezvény lebonyolítását anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatta a helyi polgármesteri hivatal és tanács, illetve a Communitás Alapítvány is, de az egyesület vezetősége köszönetet mond mindazon támogatóknak, aki anyagilag és erkölcsileg, fáradságot nem kímélve hozzájárultak a Márton-napi vigasságok megszervezéséhez" – mondta Ambrus Emese helyi tanácsos, a kulturális egyesület elnöke.
Szer Pálosy Piroska
A 100fonat Szociokulturális Egyesületet 2010 február 10-én jegyezték be mint hivatalos szervezet de szociális tevékenységét 2005 októberében kezdte a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztató programjával, kulturális tevékenységét 2008 novemberében a 100fonat Néptáncegyüttes alakulásával.
Népújság (Marosvásárhely)

Határátkelőket avatott „titokban” Ponta
November 8-án, szombaton egyszerre három román–szerb állandó határátkelő nyílt meg Fénynél, Kunszlsnél és Valkánynál. A Kunszls (Lunga)–Nákófalva (Nakovo) közötti átkelőt Alekszandar Vucsics szerb és Victor Ponta román kormányfők nyitották meg, Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes és Mircea Duşa nemzetvédelmi miniszter jelenlétében. A szombat délutánra meghirdetett temesvári kormányellenes tüntetésre való tekintettel Victor Ponta miniszterelnök látogatását az utolsó pillanatig titokban tartották a hatóságok, csak a PSD Temes megyei vezérkarát és a Nagykomlós környéki lakosságot mozgósították az ünnepélyes határnyitásra.
A Szerbia irányából díszegyenruhás határőrök és határrendészek sorfala között Kunszlsre érkező Alekszandar Vucsics és Victor Ponta miniszterelnököket román és szerb népviseletbe öltöztetett fiatalok és iskolás gyerekek kenyérrel és sóval fogadták. A szerb kormányfő a határnyitásakor elmondta: a három átkelő megnyitása egyszerűbbé teszi a kapcsolattartást a határ két oldalán élők között, ezáltal a baráti, családi és a gazdasági kapcsolatok is erősödhetnek. Victor Ponta a román mondást idézte, amely szerint Romániának két igaz barátja van: Szerbia és a Fekete-tenger. A román kormányfő hangsúlyozta, hogy Románia támogatja Szerbia uniós csatlakozását és a Belgrád–Temesvár autópálya tervéről is beszélt, amely uniós forrásokból egyelőre nem valósulhat meg, de a két kormány keresi a megoldást az autópálya projekt finanszírozására. Ponta a Temes megyei médiáknak azt is elmondta: a temesvári déli körgyűrű tervét beemelték a Stratégiai Szállítási Tervbe, és az EU-forrásokból valósulhat meg a 2014–2020 időszakban.
A határátkelő felavatása után a román kormányfő, Temesvárt széles ívben elkerülve, Titu Bojin Temes megyei tanácselnök és a többi helyi PSD-s vezető kíséretében Varjasra távozott, ahol a kormánypárt Temes megyei polgármestereivel találkozott. 
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Szeben megye az idei Magyar Szórvány Napjának házigazdája
Az RMDSZ a nagyváradi kongresszusán, 2011 februárjában határozatot fogadott el a Magyar Szórvány Napjáról, amelyet november 15-én tartunk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napján.
Déva, Brassó és Nagyenyed után idén Medgyes és Nagyszeben lesz a házigazdája az erdélyi központi rendezvényeknek november 15-én, szombaton.
A Medgyesen sorra kerül konferencia napirendjén szórványoktatási kérdések és Szeben megyei magyar közösséget bemutató előadások szerepelnek.
Az esemény szervezi az RMDSZ Szeben megyei szervezete és a Szövetség Főtitkársága. A rendezvény díszmeghívottja Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és Seszták Miklós, a magyar kormány nemzeti fejlesztési minisztere.
Tavalytól a Magyar Állandó Értekezlet szórvány-szakbizottságának döntése értelmében az egész Kárpát-medencében megünneplik a Magyar Szórvány Napját november 15-én.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)

Felavatták fel az ország első örmény intézetét
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) avatták fel az ország első örmény intézetét, amely a közép- és kelet-európai örmény közösségek kutatásával fog foglalkozni. Ioan Aurel Pop, a BBTE rektora az avató ünnepségen kijelentette, hogy az intézetnek a jelent és a jövőt illet kutatási témákkal is kell majd foglalkoznia, nem csak a múltat kell kutatnia. A rektor szerint már a középkortól kezdődően a kelet-európai térségben megtelepedő első kicsiny örmény közösségek „virágzást hoztak a térségbe életmódjukkal, és stabil és virágzó társadalmi-gazdasági légkört teremtettek ott, ahol letelepedtek”. Hamlet Gasparian, Örményország bukaresti nagykövete kijelentette, hogy az intézet tevékenysége hozzá fog segíteni ahhoz, hogy a kortárs európai térség sokszínű kultúrájában felfedezzék az örmény elemet is, illetve, hogy gazdagítsák az örmény identitást. Az új intézet már a huszadik, amelyet a BBTE az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozásra hozott létre.
Nyugati Jelen (Arad)

EMNP: Johannis támogatása a természetes
Általános tisztújítást hirdetett meg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöksége azt követen, hogy a romániai elnökválasztás első fordulója után Toró T. Tibor elnök és Szilágyi Zsolt alelnök, elnökjelölt is benyújtotta lemondását.
Az EMNP vasárnapi marosvásárhelyi elnökségi ülése után tartott sajtótájékoztatón Zakariás Zoltán, a párt választmányának az elnöke bejelentette, az országos elnökség értékelte a lemondott vezetők felelősségvállalását, de megállapította, hogy a felelősség közös, és ebben a formában nem fogadta el a lemondásokat. Az elnökség elrendelte az alulról kezdd általános tisztújítást a pártban, és elhatározta, hogy 2015. február 15-re összehívja a párt rendkívüli országos tisztújító küldöttgyűlését. Az EMNP elnöksége úgy értékelte, hogy helyes volt az a korábbi döntése, hogy Szilágyi Zsoltot elindítja a romániai elnökválasztási versenyben.
Szabadság (Kolozsvár)

Szabad Romániáért, demokráciáért tüntettek
„Le Pontával”, „Demokráciát akarunk”, „Szabad Romániát”, „Le a kommunizmussal”, „Ponta, ne felejtsd a diaszpóra szavazatait” és egyéb rigmusokat skandáló tömeg vonult végig Kolozsvár belvárosában szombaton este; a Facebookon meghirdetett akcióhoz becslések szerint mintegy 8-10 ezren csatlakoztak, egyetemisták és idősebbek mellett sokan családostul, gyerekeikkel együtt fejezték ki nemtetszésüket a jelenlegi miniszterelnök, egyben államelnökjelölt politikájával szemben.
A különböző feliratú és méretű transzparensekkel, piros-sárga-kék zászlókkal és héliummal töltött Mickey egér figurákkal felszerelkezett tömeg a Főtéren gyülekezett, ahonnan a Prefektúra épülete elé vonult, majd a Mátyás-szoborcsoporthoz tért vissza. A kolozsvári tüntetéssel egyidőben az ország más városaiban – így Temesváron, Iaşi-ban, Nagyváradon, Bukarestben – is utcára vonultak az emberek. Fotóriportunk a www.szabadsag.ro Riport rovatában tekinthet meg.
Szabadság (Kolozsvár)

Ismét terítéken a szórvány gondjai
A nagyvárosi szórvány volt a témája a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) hétvégén tartott szórványkonferenciájának.
A pénteki megnyitón Jakab Adorján, a Miért elnökhelyettese, Póka András György, Kalotaszentkirály polgármestere és Antal Géza, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) elnöke köszöntötte a résztvevőket.
„Szórvány nélkül nincs összmagyarság. Kalotaszeg a híd, amely félúton helyezkedik el a Székelyföld és az anyaország között” – fogalmazott Póka András György, majd arról beszélt, hogy a többségében magyarlakta település lakosaival közösen hogyan építik sikeresen a közösséget.
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke beszédében elmondta, november 15-én negyedik alkalommal ünneplik meg a magyar szórvány napját, amelynek idén Szeben megye ad otthont. „A szimbolikus alkalmak fontosak a közösség számára, hiszen az összefogást, a felelősségérzetet erősítik” – mondta az EP-képviselő, rámutatva, hogy ezen a napon a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra.
Elmondta, Déva, Brassó és Nagyenyed után most Medgyes és Nagyszeben lesz a házigazdája a rendezvénynek. Előbbi településen konferenciát tartanak, melynek napirendjén szórványoktatási kérdések és a Szeben megyei magyar közösséget bemutató eladások szerepelnek. A rendezvény kiemelt meghívottja Kelemen Hunor és Seszták Miklós, a magyar kormány nemzeti fejlesztési minisztere lesz.
Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő eladásában a magyar közösségi és ifjúsági életről, közösségépítési lehetőségekről beszélt, és gyakorlati tanácsokkal is ellátta a hallgatóságot. Azt tanácsolta a fiataloknak, hogy vizsgálják meg a lehetőségeket, amelyek segítségével közösségüket építhetik.
„Először meg kell találni azokat a réseket a kulturális és közösségi piacon, amelyek nincsenek lefedve, majd megvizsgálni az igény és kínálat viszonyát helyi szinten. Mindenekelőtt piacképes, fenntartható megoldásokat kell találni” – hangsúlyozta Molnár Zsolt. Rámutatott, csak akkor fog jól működni hosszú távon a romániai magyar közösségi élet, ha a pénzügyi hátterét is meg tudjuk teremteni, éppen ezért fontos olyan szakembereket kiképezni, akik jártasak a fundraising területén.
Krónika (Kolozsvár)

Faültetéssel ünnepelt a jubiláló szatmári EKE
Faültetéssel, kirándulással és emléktábla-avatással ünnepli az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) szatmári osztálya megalakulásának 20. évfordulóját.
Miután a tagság és a szimpatizánsok körülbelül egy hónapja a Kolozs megyei Várfalván tartottak többnapos tábort, szombaton Szatmárnémetiben 20 darab platán elültetésével emlékeztek meg a jeles évfordulóról.
Szabó László elnöktől megtudtuk, bár a 19. század végén alakult, majd országos méretűvé vált szervezetnek a kommunizmus idején történt feloszlatása előtt szinte minden nagyobb településen volt tagszervezete, Szatmárnémeti esetén nem találtak erre utaló feljegyzést, így 1994-ben valóban alapításról és nem újjászervezésről volt szó.
Az ötlet és a megvalósítás egyaránt Csillag Antal, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium egykori földrajztanárától származott, akinek tiszteletére hamarosan emléktáblát helyeznek el. Az elnök szerint nem is egyet, hanem kettőt – egyet a Kölcsey régi épületében, melyben jelenleg a református gimnázium működik, és egyet abban az ingatlanban, ahol jelenleg működik az iskola.
Szabó László szerint az aktív tagságuk létszáma 50 közelében mozog, a szimpatizánsaik viszont ennél jóval többen vannak, egy-egy népszerű megmozdulásra sokan érkeznek. „A szervezet alapszabályzatában szereplő mindhárom területen, azaz természetjárás, örökségvédelem és környezetvédelem témájában egyaránt örömmel fogadjuk a kezdeményezéseket, a tevékenységek olyan irányba bővülnek, amerre az aktív emberek alakítják” – fejtette ki.
Elmondta, az évente szervezett Tour de Tour kerékpáros tájékozódási verseny és az autómentes nap alkalmából tartott biciklis kirándulások mellett jelenleg igen népszerű a tiszai kenutúrájuk. Ugyanakkor olyan programok is megjelentek az egyesületi életben, mint a Mária-út kialakításában való részvétel.
A kirándulásokon és sporttevékenységeken túl a legtöbben a Túr menti, több mint 20 ezer hektáros Natura 2000-es terület gondnokaiként ismerik a szervezetet, ami nem ritkán vezet konfliktusokhoz a beruházni akaró vállalkozókkal, vagy épp politikusokkal. Szabó László ezzel kapcsolatban elmondta, a szervezet egy szakemberekből álló csoportja vállalkozott erre a komoly feladatra, mely valóban sért néha egyes érdekeket.
Kifejtette, volt eset rá, hogy megkeresték: vezetőként próbáljon meg enyhíteni a gondnokság szigorán, azonban ezt elutasította. Elmondta, neki nem szakmája a természetvédelem, ezért a vitákba nem kíván belefolyni, fellépni pedig csakis akkor lenne hajlandó, ha törvénytelenség gyanúja merülne fel, amire eddig nem volt példa. Az elnök szerint a jövőben is szívesen fogadnak mindenkit, aki szeretne bekapcsolódni az egyesületi életbe.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Savanyú nemzeti ködben
Figyelem, ahogy emésztik a pirroszi győzelmet, a tét nélküli elnökválasztást a romániai magyarok, főként azok, akik győztesnek tekintik magukat.
Ahhoz a kutyához hasonlítom a tisztviselőkből, önjelölt politikusokból, minden karizma nélküli valakikből valakikké ványadt politikusokat, amely kutya kergeti a saját farkát, eszeveszetten forog önmaga körül, és vakog, amikor azt véli, hogy elérte azt. Nehéz lélegzetvételek, légszomj-állapotok után fogalmazódnak bennem a kérdések, a válaszok; holott teljes világosságban láttam kezdettől, negyedszázada az egész menetet – igen, ez volt a nagy menetelés, nem a tavaly októberi. Akkor megcsillant bennem is, bennünk is, épít szándékú magyarokban is az összefogás lehetősége.
Ez az eleve elátkozott mostani kampány maga volt a tagadás. A tavalyi nagy meneteléskor maga a nagy ellenség, a román pártrendszer is észrevette a lehetőségünket, és komolyan foglalkozott azzal; ellenünkre természetesen. (Nem felejtem azt a behemót „tűzoltóautót”, mely ott kushadt Sepsiszentgyörgy határában, Szépmezőn, a menetelés egyik gócában, és lehetetlenné tette a zsebtelefonos és mindenfajta kapcsolattartást.) A mostani, lecsurgott magyar kampány megtagadta még a lehetőségét is az autonómiának. Ahogyan az elhangzott Sepsiszentgyörgy városi tanácsában nyáron egy román képviselő szájából: az autonómia csak kampányfogás.
A boldog kérdőzők láttán szép csöndesen föltűnik előttem Arisztotelész (i. e. 384 – 322) görög filozófus-tudós arca és megállapítása. „Ha a görögök egyezségre, összefogásra tudtak volna jutni, ers, nagy birodalmuk lehetett volna.” Spárta, Atthén és a többi városállamocska mind a maga javát kereste, pedig nem voltak ostobák. Leonidász vezér szavai ott vannak kőbe vésve a thermopülai csata (i. e. 480) emlékművén: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”.
Mi ezt nem mondhatjuk el. Nem azt végezzük – ezt többek között én mondom, az Erdélyi Magyar Néppárt egyik képviselője –, amit nemzetünk, nemzetrészünk és szülőföldünk, a Székelyföld megkövetel ma is, immár 94 éve. Elmarasztaló képet rögtönöztem karrierista, megélhetési politikusokról. És az igaz képet. Volt, van áldozatos, önzetlen politikusa a romániai magyarságnak, Tőkés László. Elemi erejű gyűlölet övezi bizonyos körökben itthon, éppen azért, amilyen volt, és amit cselekszik ma is a magyar nemzet javára. És itt, vele egy napon említem azt a megfogalmazást, mely szerint egy kapus alkalmazása is attól függ nálunk, tagja-e a nagy győztes pártnak kelme.
Amit cselekedtem 22 és fél esztendő alatt (1988–2010) íróként Magyarországon, publicisztikában, versben meg prózában, mind az egység, a nemzeti összefogás jegyében történt, kéttucatnyi lapban, folyóiratban – amíg tehettem. Több ezer írás. Aztán jött a parancsolat violaszín pecsét alatt: kitörölni a magyar sajtóból! Erre mondhatja azt is akárki, hogy így talán könnyű volt onnan disszidálni haza, Romániába. Na ne higgye... És a pecsét jött velem, érzem, tudom.
Idézek Márai Sándor 1943–44-es naplójából. „Mennyit adtak az írók ennek az országnak, s mennyire megveti, lenézi ez az ország íróit! Hódol nekik, igen, mert tudja, hogy nemzeti hiúságának írókra is van szüksége, mint a parvenünek lakásában képekre és nippekre. De egy földművelésügyi miniszteri tanácsos – aki, mellesleg, az én adómból él pereputtyostul – mindenütt az országban többet számít, mint akármelyik él vagy halott író, akinek köszönheti ez a nemzet, hogy van és magyar. (...) Nem: ha francia vagy angol. Nem: ha cseh, román vagy szerb lennék, egy nemzet szeretete segítene munkámban. Így inkább egy nemzet szándéka és akarata ellenére kell elvégeznem azt.”
Düheim és bizonyítékaim, meggyőző munkám, tekintélyem és tehetségem mind az összefogás érdekében állt szolgálatomba. Ma is. Ám milyen egységre gondolok infantilis, gyermeteg kárörvendezők világában? Nem magamat szánom, hanem azokat, akik emitt is kiebrudalnak és hasonló megfontolásokból, mint 1983-ban, pártparancsra, 1997-ben Budapesten egy törpe kisebbség akaratából. Magam is látom amott, emitt látványos pusztulásom, és bizony nem gyönyörködöm abban. Ahogy vigyorítva mentek halálba kollégáim, barátaim etillel, egyébbel.
Rettenetes, fájdalmas tapasztalnom naponta, hogy nem képesek a pitik felmérni, mennyire időleges mostani uralgásuk; felmérni azt, hogy a maguk nemzedéke az utolsó ebben a tülekedésben! Mert nincs tovább, nem lészen tovább! Felmérni, hogy egység, összefogás nélkül nincs sem anyanyelv, sem szülőföld, sem megképzelt nemzeti jövend.
Annyira sem volt képes a romániai magyarság, hogy visszaszerezze iskoláit, egyetemeit az Európai Unió petyhüdt, lyukas ernyője alatt. De 25 év alatt aztán különösen nem. Arisztotelész, Márai után székely népdalból idézek, stílszerűen:
„Irigyeim sokan vannak. Mint a kutyák, úgy ugatnak...” Hát tegyék!
Én végzem a hivatásom, hivatalnokok ellenére. Lármafákat rakok és gyújtok ebben az országos, savanyú nemzeti ködben, hogy hátha látva látják végre önmagukat enyéim és ellenfeleim.
Czegő Zoltán
A szerző sepsiszentgyörgyi költő, író, újságíró
Krónika (Kolozsvár)

Se hús, se hal?
Az RMDSZ csúcsvezetése ismét valamilyen salamoni döntésre kényszerült, amikor a szavazópolgárok lelkiismeretére bízná: az elnökválasztás második fordulójában minden magyar ember voksoljon úgy, ahogyan a szíve diktálja. Hozzátenném: ha egyáltalán voksolni szándékszik, dönteni két olyan jelölt között, kiknek egyike sem túl lelkes harcosa a jogos magyar kérések megoldásának.
Klaus Iohannis azért nem, mert szász létére már az autonómia „megpedzésével” is magára zúdítaná a román nacionalisták haragját, s azok nagy hányada sem szavazna rá, akik az első fordulóban támogatták. Victor Ponta – eddigi fennforgása során azt bizonyította – alamizsnákkal ugyan szívesen lekenyerezné a magyarokat, de a lényeges dolgokról hallani sem akar. Még olyanról sem, mint a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyének méltányos rendezése, mert azzal is nagynemzeti érdeket sértene. És – horribile dictu! – autonómiát. Az egyetemi autonómiát. Amihez ugyancsak a románságnak van joga, a magyarok számára mindössze savanyú szőlő, mert, ugyebár, mindig az erősebb kutya… barátkozik.
Ponta az esetleges magyar választók szemében elkövetett még egy főbenjáró bűnt, jelesen azt, hogy olyan sötét figurákkal szövetkezett össze a második fordulóra, mint Corneliu Vadim Tudor, Gheorghe Funar és Dan Diaconescu. (Csak zárójelben mondom itt el, hogy vélekedésem szerint Victor Ponta vagy nem biztos a dolgában a második fordulót illetően, vagy „elsöpr” győzelmet szeretne, ha ilyen mélyre alacsonyodva cimboráskodik.)
Szóval szépreményű miniszterelnökünk is szalonképtelenné vált a magyar választók szemében, s ha jól megnézzük a dolgot, akkor ékesen kitetszik, nincs kisebb rossz, csak Rossz van. Választhatatlan választék. S mert ezt az RMDSZ is tisztán látja, hát bölcsen a választókra bízza a döntést. Hát a nép dönteni is fog, s alig hihetem, hogy a székely megyék elveszítenék utolsó helyeiket a szavazási kedv nagy ranglistáján, melyet mindig az oltyánok vezetnek, a muntyánok követnek, kissé megelőzve a moldovánokat, de tetemesen az árgyélánokat.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

MOLNÁR ZSÓFIA: Ha nem lett volna gróf – vagy író – vagy grafikus – vagy külügyminiszter – vagy...
Bánffy Miklós-emlékkonferencia. Szerk. Papp Endre, Magyar Művészeti Akadémia, 2014 (A Magyar Művészeti Akadémia konferenciafüzetei, 8).
A 2013. december 18-án a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében megtartott Bánffy Miklós-emlékkonferencia anyagát az internetes felület mellett most könyv formájában is elérhetik, kézbe vehetik az érdeklődők. Utóbbiak halmaza pedig, lévén arról szó, akiről, igencsak sokelemű lehet(ne), Bánffy kiterjedt működésének megfelelően. Hiszen a laikusok mellett szakmai szemmel fordulhatnak feléje (művészet)történészek, képzőművészek, muzsikusok, színházi emberek, mi több, természetesen írók is.
A kötetbe foglalt tanulmányok kvázi leitmotívuma egyrészt a különböző hiányok listázása, melyek a tehát íróként, illusztrátorként (kiemelten az erdélyi magyar irodalmi) kultúra szervezőjeként, mecénásként, Magyarország külügyminisztereként, opera- és színházigazgatóként tevékeny gróf munkássága körül kialakultak. Hiszen például megbízhatónak ígérkező lexikonokból maradt ki vagy szerepel jelentőségéhez képest nevetségesen röviden tárgyalva. Másrészt így az értetlenkedés szólamai dominálnak efölött a sajátos helyzet fölött. A konferencia és anyaga ekként szimbolikus gesztusértékén túl nagyon fontos szerepet kaphat a rekanonizáció vagy a Bánffyról kialakult merev, halvány kép átrajzolásában.
A résztvevők, más minőségükben a könyv szerzői, a „sokarcú zseni” (Szinetár Miklós) szerteágazó szellemi útjainak megfelelően maguk is több tudományág képviselői. Irodalmárként, építészként, rendezőként, színháztörténészként (és még sorolhatnánk) a Bánffy-kutatás (leg)új(abb) eredményeit hozzák a tizennégy tanulmányban az olvasó elé, az életmű és örökség egy-egy szeletét mutatva meg, ahol indokolt, a mellékelt képek médiuma révén szó szerint is; egy előadás pedig a „Nagyúrról” a konferencián is vetített „film-vallomás” felvezető szövege. Ami olvasáskor felötlik, az a tanácstalanság: talán Bánffy Miklós rengeteg arca írta szét egymást, megérdemelt recepcióját? A bámulat, hogy ennyi minden belefér egy emberéletbe, és hogy még mindig képtelenek vagyunk megszámolni a gróf „oldalait”, akármerre indulunk. A remény, hogy a konferenciakötethez hasonló további gesztusok készülődnek.
Helikon (Kolozsvár)

Gaal György: Egy könyvtárigazgató emlékiratai
Gyalui Farkas (1866–1952) neve ma már kevesek számára ismert, pedig legalább egy fél századon át Kolozsvár értelmiségi köreiben fogalomnak számított. Jó tollú újságíró-szerkesztő, a magyar és francia irodalomtudomány doktora, 1891-től az Egyetemi Könyvtár munkatársa volt. Könyvtártudományból – elsőként Magyarországon – magántanári habilitációt szerzett, s a hatalomváltozásig tanította e tárgyat az egyetemen, 1911-ben a rendkívüli tanári címet is megadták neki. 1892–1902 között öt kötetben sajtó alá rendezte a könyvtár szakcímjegyzékét, így nem csoda, hogy 1900-ban – Ferenczi Zoltán Budapestre távozását követően – ő lesz a könyvtár megbízott vezetője, majd Erdélyi Pál főigazgatósága idején 1911-ben igazgatói címet kap, s a könyvtárvezetés nagyrészt rá hárul. A századfordulón őt küldik külföldi tanulmányútra, amelynek tapasztalatai sokban hozzájárulnak az új, 1907-ben emelt könyvtárépület megtervezéséhez, s rá hárul a könyvállomány ide történő átköltöztetése is. A magát minduntalan szabadságoltató Erdélyi helyett Gyaluinak kell átvezetnie a könyvtárat az első világháború megpróbáltatásain, s a hatalomváltozás esztendein. A román egyetem is megtartja műszaki igazgatónak, s így az egyetemi és a múzeum-egyleti könyvtár magyar kincseit meg tudja óvni minden bántódástól. 1926-ban nyugdíjazzák. Utána főleg emlékező publicisztikával, gróf Teleki Sándor és Ujfalvi Sándor életregényének megírásával foglalkozik. Az Erdélyi Irodalmi Társaság oszlopos tagja, tiszteletbeli elnökéül választják, megírja ennek történetét is. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond és a budapesti Petőfi Társaság szintén tagságával tünteti ki.
Gyalui irodalmi munkásságáról nyomtatásban közzétett bibliográfiát készített (1933, 1942), hagyatékának sorsáról azonban nem tudunk, feltételezhetően szétszóródott. Az sem volt közismert, hogy Gyalui egész élete alatt önéletrajzi feljegyzéseket készített, amelyeket aztán emlékirattá dolgozott fel. Úgy tűnik, hogy három kötetesre tervezte ezt a művét: az első a világháború előtti időkről szólt, a második az 1914–1921 közötti időszakról, s talán egy harmadik a 20-as, 30-as évekről. A középső rész gépirata került Miklósi Sikes Csaba építész és helytörténész kezébe az 1980-as években, s ő azt a Református Gyűjtőlevéltárba helyezte megőrzésre. A gépiratot most Sas Péter sajtó alá rendezte, s előszóval ellátva a Művelődés kiadójánál közzétette Emlékirataim (1914–1921) címmel.
A kötet soha jobbkor nem jelenhetett meg, mint most, a világháború kitörésének centenáriumán. Ha valaki tudni akarja, hogyan élték meg a kolozsváriak a világháború kitörésének hírét, az első sorozásokat, miként értesültek a háborús eseményekről, hogy működhetett a cenzúrázott sajtó, milyen volt a város és a megye vezetése ezekben a hónapokban, azt itt részletes tájékoztatást kap. Gyalui ekkor a Magyar Távirati Iroda helyi tudósítója is volt, úgyhogy állandóan – a gorombának tartott – Bethlen Ödön gróf kormánybiztossal tarthatta a kapcsolatot, s tőle értesült a helyi hírekről. Ekkoriban írja: „Boldog a békében élő ember. Sohasem éreztem azt a rettentő nagy fájdalmat s aggodalmat, amint a háború alatt az ember a hazáját félti. Olyan ez, mintha anyja volna keserves beteg, s még keservesebb”. S Gyaluinak két gyermekéről is kellett gondoskodnia. A lánya ekkoriban végezte az egyetemen a francia szakot, s külföldi nyelvtanulását kellett biztosítania. A fia az orvosi tanulmányok mellett a Janovics Jenő kezdeményezte filmkészítésbe dolgozta bele magát. Állandóan Gyalui vállát nyomta a könyvtár háborús sorsa. Még a frontoktól távol eső Kolozsváron is hol az orosz, hol pedig a román betöréstől és az azzal járó pusztítástól rettegtek. Így 1916 szep­temberében a könyvtár legértékesebb kincseit 11 dobozba csomagolva Budapestre menekítik, s ott egy bank páncélszekrényében őrzik. Utóbb aztán visszaszállítják Kolozsvárra. A könyvtárt pénzhiány miatt gyakran kénytelenek zárva tartani. A hatalomváltást követően Gyaluitól nem követelik a hűségeskü azonnali letételét, úgyhogy megmaradhat a könyvtár élén, s csak a trianoni békeszerződés aláírása után teszi le az esküt. Igyekszik objektív lenni, s elismeréssel ír az új román egyetem professzorairól is, akik becsülik a könyvtárat, s őt meghagyják műszaki igazgatói beosztásában. A könyvtár magyar jellegét elismerik, de természetesen elvárják a román állomány gyors növelését. Román főigazgatóul Eugen Barbult, a Budapestről érkező könyvtárost nevezik ki, aki jól egyezik Gyaluival.
Az emlékiratban jóformán minden kolozsvári társadalmi eseményről hírt kapunk. Maga Gyalui is részese volt ezeknek. Rendszeresen járt a kávéházba, színházba, koncertekre.  Alig élt olyan jelentősebb személyiség a városban, akit ne ismert volna. Természetesen a maga világnézete, élményei alapján ítélte meg az embereket. Volt, akiről csak munkásságuk alapján vélekedett, másokról viszont nagyon negatív erkölcsi képet fest. Irodalmi téren igen konzervatív felfogású. A nyugatosokat csak elítélően emlegeti. Még a fővárosban is nagy port vert fel 1916. januári párbajügye Adyval, mely végül nyilatkozat-aláírással zárult. Különben minden Kolozsvárra látogató személyiségről tud, többen a könyvtárat is felkeresik. Így kalauzolhatja a magyar trónörökös-feleséget, Zita főhercegasszonyt, majd a román királyi párt is.
Az egyetem belső életébe több esemény kapcsán betekintést nyerünk, a rektorokat s az egyetemi tanárok jó néhányát jellemzi, nem különben közvetlen munkatársait a könyvtárból. Az eskümegtagadást 1919-ben nem helyesli, szerinte ez nagymértékben elősegítette az intézmények gyors elrománosítását, s a magyar tisztviselő-értelmiségi réteget földönfutóvá tette. Ismételten rámutat, hogy a békekötés előtt a kolozsvári magyarság elképzelhetetlennek tartotta, hogy a város ne maradjon Magyarország része: „Mindenki valósággal körülburkolta lelkét egy fallal, melyen reményét ki nem engedte, s beengedni a legkomolyabb forrásból jövő híreket sem engedte”. Leírja a román hadsereg bevonulásának mozzanatait, a hatalomátvételt.
Külön vonulata az emlékiratnak Gyalui önigazolása, magyarhűségének bizonyítása. Ő ugyanis Gyaluban Mendel Farkasként született, s csak 1891-ben veszi fel a szülőhelyére utaló családnevet. Izraelita vallásúként tanul a Református Kollégiumban, s ott nyeri élet- és világszemléletét. 1893-ban feleségül veszi egy gazdag fővárosi kereskedő lányát, a művészien hegedülő Brachfeld Gizellát, aki aztán 1914 márciusában nagy visszhangot keltve öngyilkosságot követ el. Feleségének a régi zsidó temetőben ma is álló gyönyörű síremléket készíttet Kolozsvári Szeszák Ferenccel. Gyalui ekkor már felekezeten kívülinek tartja magát, s mikor 1918. november 20-án értesül róla, hogy az addig magukat magyarnak valló izraeliták nemzetiségként lépnek fel, ő másnap Nagy Károly püspök dolgozószobájában (és keresztapaságával) osztálytársa, Barabás Samu lelkész szertartásával belép a református egyházba. Gyalui – bár származása miatt néhányszor mellőztetésben volt része – egyértelműen magyarnak vallotta magát. Legfőbb vágya volt a magyar nemesség megszerzése. Csak igen kései, szomorú alkalommal kapott ezért elismerést: 1944-ben mentesítették a zsidóságra vonatkozó törvények hatálya alól.
Az emlékirat fiának, a tehetséges Gyalui Jenőnek az 1921 májusában elkövetett szerelmi öngyilkosságával zárul. Tulajdonképpen két öngyilkosság, a feleség-édesanya és a rajongva szeretett gyermek halála közötti – világrengető – hét esztendő bontakozik ki a történetből. Utóhangja az 1921 nyárán (itt tévesen februárra datált) Radnaborbereken töltött pihenés, ahol a fürdőtelep villájában „a legnagyobb jelenleg élő magyar poétá”-val, Reményik Sándorral együtt tölthet pár napot, s ennek az ott született verseiből idéz néhányat.
Az emlékirat több száz oldala jóformán tagolatlan szöveg. Látszik, hogy alapját naplószerű feljegyzések képezik, de beleillesztett útleírásokat, családi és hivatalos leveleket, általa írt, vagy éppen róla szóló újságcikkeket, közigazgatási dokumentumokat. Még a kronológiát sem tartja be mindenütt, mert utólagos kiegészítéseket fűz egy-egy levélrészlethez, rábukkan valamilyen adatra, s később illeszti bele a szövegbe. Jó lett volna valamennyire mégis tördelni, alcímekkel tagolni a szövegfolyamot. A Tartalomjegyzék jóformán használhatatlan, hiszen csak a szövegbe iktatott cikkek kiemelt címeit veszi nyilvántartásba. Szerencsés viszont, hogy névmutatóval látták el a szövegrengeteget. Bizonyára Gyaluinak nem egy megállapítását, jellemzését idézi majd a szakirodalom. Gyalui most megjelent munkája Erdély történetének egy személyes élményeken átszűrt fejezete. Felöleli a várostörténetet, az egyetem és könyvtára történetét, s a polgárok életérzését a nagy világváltozás idején.
Gyalui Farkas: Emlékirataim (1914–1921). Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az előszót írta Sas Péter. Művelődés Egyesület, Kolozsvár, 2013.
Helikon (Kolozsvár)

Potápi: újra kell gondolni az oktatási-nevelési támogatásokat
A külhoni magyarság támogatását célzó oktatási-nevelési támogatások újragondolását szorgalmazta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár az Országgyűlés szakbizottságának hétfői budapesti ülésén.
Potápi Árpád János kiemelte: a támogatások rendszerét meg kell tartani, de szükséges áttekinteni, hogyan lehet átalakítani annak érdekében, hogy a juttatások oda érkezzenek, ahová a magyar kormány és Országgyűlés tagjai szánják.
Az elkövetkező időszak feladatairól szólva jelezte: folytatódnak a tematikus évek, és ha a Magyar Állandó Értekezlet következő heti ülésén jóváhagyja, 2015 a szakoktatás éve lesz.
Megjegyezte: Magyarországon is fontos folyamat a szakképzés megerősítése, és a nemzetpolitikának a gazdaságban is jelen kell lennie. A szülőföldön való boldogulás úgy valósulhat meg, ha az adott régiókban élők számára van munkalehetőség és jelen vannak a magyar nyelvű oktatási intézmények is – mutatott rá.
Az államtitkár fontos feladatnak tartotta a demográfiai trendek megállítását, lehetőség szerinti megfordítását is, és kitért a Kőrösi Csoma Sándor program folytatására is. Jelezte: két év alatt 147 fiatal utazott a diaszpóra területeire, hogy az ottani magyar szervezetek munkáját segítse. A programot tovább kell vinni – jelentette ki, hozzátéve: gondolkodnak annak hatékonyabbá tételén.
Szávay István (Jobbik) üdvözölte az oktatási-nevelési támogatások újragondolását, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy azt jól elkészítetten, mindenkivel egyeztetve tegyék meg.
Amint arról beszámoltunk, idén is 17 200 forintnyi, azaz 235 lejnyi támogatást fizetnek gyerekenként a Szülőföldön magyarul program keretében nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-vásárlási támogatásként a korábban nyújtott 22 ezer forint helyett.
A Szülőföldön magyarul programot lebonyolító Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tájékoztatása szerint idén összesen 99 055 pályázó szülőnek küldtek értesítést kérelmük elbírálásáról. 96 636 szülőt arról tájékoztattak a levélben, hogy sikeres volt az egy vagy több gyermek támogatására benyújtott pályázatuk, 575 szülővel pedig azt közölték, hogy a szabályos határidő után kapták meg pályázatát. Újabb 1 844 pályázót ugyanakkor arról tájékoztattak, hogy valamilyen ok miatt elkutasították a támogatási kérelmüket.
Azok, akik idén első alkalommal nyújtottak be pályázatot a magyar kormány által működtetett program nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-vásárlási támogatására, később kapják meg az értesítést. A sikeresen pályázók számára előbb el kell készüljön a bankszámla, bankkártya, csak ezután ütemezik be a kifizetéseket, közölték az RMPSZ-nél. Demeter Attila, a támogatások kifizetését végző OTP Bank Románia illetékese szerint mintegy hétezer idén először sikeresen pályázó szülő van. Ők december második felében kapják meg a támogatást.
Székelyhon.ro

Halálos baleset Lemhény közelében
Két személygépjármű ütközött frontálisan a Lemhény és Bereck közötti útszakaszon, vasárnap délután. A balesetben egy személy életét vesztette.
A 11-es országúton Onesti felől Kézdivásárhely irányába haladó 61 éves brassói illetőségű férfi, eddig ismeretlen okok miatt, a menetirányával ellentétes sávra hajtott, és frontálisan ütközött egy szabályosan közlekedő személygépjárművel. Az utóbbiban két személy utazott, egyikük, egy ötven éves n, a helyszínen életét vesztette – közölte Nicoleta Marin rendőrségi szóvivő. Utastársát, a 31 éves vétlen női sofőrt, miután kiszabadította a mentegység a roncsok közül, kórházba szállították. Miután előzőleg a sepsiszentgyörgyi kórház sebészeti osztályára utalták be sérüléseinek ellátásáért, jelenleg az anesztézia és intenzív terápia osztályon van megfigyelés alatt, állapota stabil – tájékoztatott Nagy D. István a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház sajtószóvivője. A másik gépjármű három utasát könnyű sérülésekkel szállították a kórházba.
A rendőrség még vizsgálja a baleset körülményeit – tájékoztatott Nicoleta Marin. 
Kovászna megyében 68 balesetet jegyeztek ebben az évben, melyből 15 halálos kimenetelű volt. A közúti balesetek során 71-en súlyosan, 24-en könnyebben sérültek meg.
Szabó Enikő
Székelyhon.ro

Örömmel végzi hivatását
Kedden ünnepli hetvenedik születésnapját Tamás József csíkszeredai római katolikus püspök. Az egyházi méltóság immár negyvenhat éve gyakorolja papi hivatását, melyről korábban úgy nyilatkozott: a Jóisten csodálatosan vezette őt útján.
A jeles alkalomról Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia esperese emlékezett meg egy általa közölt laudáció formájában. Ebből megtudhatjuk, Tamás József éppen a háború idején, 1944. november 12-én született Madéfalván, elég nehéz körülmények között, hiszen édesapját behívták katonának, amikor édesanyja vele, a negyedik gyermekkel volt várandós. Édesanyja a mezőn dolgozott, amikor Madéfalvának azt a részét, ahol a családi házuk volt, lebombázták. Szülei a harangozói és sekrestyési szolgálatot látták el. A most 100 éves édesanyja a gyermekeivel az üres plébánia konyhájában húzódott meg. „Ott született József, akinek tréfásan azt szokták mondani, te egyenesen beleszülettél a plébániába” – olvasható az esperes írásában. Az egyházi méltóság 1958-68 között a gyulafehérvári kántoriskolában tanult, majd hat évig a teológián. 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök. Négy évig Medgyesen volt káplán, majd négy évig Türben plébános. 1978-tól teológiai spirituális, tanár. Szentszéki tanácsos, kanonok, majd pápai prelátus lett, 1994-ben pedig általános helynök. Szent II. János Pál pápa 1996. december 18-án kinevezte segédpüspöknek és valabriai címzetes püspöknek, szentelését Jakubinyi György érsek végezte 1997. március 1-én Csíksomlyón.
Soha nem bánta meg
„Úgy érzem, én különösebben nem keresgéltem, hogy az életben hol legyen a helyem. A Jóisten a hivatásban csodálatos módon vezetett, egyszerűen kínálta a lehetőséget, számomra csak annyi az érdem, hogy elfogadtam és követtem a hívó szót. Elmondhatom, soha nem bántam meg azt, hogy hívó szavát elfogadtam” – jelentette ki életpályájával kapcsolatban egy, a Csíki Hírlapnak adott korábbi interjúban Tamás József püspök.
Rédai Botond
Székelyhon.ro

Megalakult a Székely Helyőrség
A Kézdiszentléleken történt motoros baleset kapcsán sorra került lakossági fórum összehívói egy érdekvédelmi szervezet létrehozását ígérték. A Székely Helyőrségre keresztelt civil szervezet szombaton este mutatkozott be a Perkő alatti település művelődési otthonában.
Három kézdiszentléleki fiatal – Tamás Róbert, Tamás Tibor és Ráduly Róbert – vállalta fel, hogy lépéseket tesznek Kézdiszentléleken a bűnözés visszaszorítására. Erre meglátásuk szerint azért van szükség, mert a hatóságok nem végzik megfelelően a munkájukat, ennek a hiányosságnak pedig a becsületes adófizetők a szenved alanyai.
A Székely Helyőrség nevű szervezet életre keltéséről és célkitűzéseiről a Petőfi Sándor Művelődési Otthonban beszéltek, mintegy negyven érdeklődő jelenlétében. A három kezdeményező kifejtette: céljuk, hogy élhetőbb, biztonságosabb településsé tegyék Kézdiszentléleket. Visszaszorítanák a mezei lopásokat, és arra törekednének, hogy a motoros balesetet követ lincseléshez hasonló esetek ne forduljanak el. A roma közösség egyes tagjainak a túlkapásairól is szó esett a megbeszélésen. Úgy ítélték, jelen pillanatban a törvény azokat védi, akik a becsületes polgárok adólejeiből befizetett segélyből élnek.
Az alapító tagok szerint a szervezetet kiterjesztik más településekre is, ugyanis nem csak Kézdiszentlélekre jellemző problémáról van szó, hanem egy olyan jelenségről, ami az egész Székelyföldet érinti. A gyűlés végén lehetőség adódott az egyesületbe való jelentkezésre, és néhányan társultak is a Székely Helyőrséghez.
Bartos Lóránt
Székelyhon.ro

Tudományban gazdagabban
Nem szakadhat meg a hagyomány, a Magyar Tudomány Ünnepének megszervezésére idén is méltó módon került sor Gyergyószentmiklóson.
Dr. Garda Dezső tudományos konferenciára hívott neves előadókat a Karancsi-terembe. Aki ott volt, megállapíthatta: nem feltétlenül van szükség arra, hogy más vidékekről, egyetemi központokból vagy akár a határon túlról jöjjenek ide tudósok, különböző tudományos területek tudorai, hogy kutatásaik eredményeit megismertessék. Megvannak a magunk elismert szakemberei, akiknek munkájuk éppolyan értékes, mint másoké.
A konferencia megnyitóján Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai vezető konzulja is beszédet mondott, melyben elhangzott: „A mai tudományos kutatások sikerétől függ, tudunk-e válaszolni a jövő környezeti kihívásaira, megértjük-e a társadalmi változásokat. Kijelenthetjük: abban, hogy a mai világ olyan vívmányokat tudhat magáénak, amelyek könnyebbé, elviselhetőbbé tették az emberek életét, és hatékonyabbá a társadalom működését, nem csekély szerepet játszottak a magyar tudósok”. Nagy Zoltán alpolgármester a gyergyószentmiklósi tudományos konferenciák fontosságát emelte ki.
Gyergyói ismeretek Gyergyóról
Ez a konferencia igazi gyergyói tudományos ismeretterjesztő esemény volt. Darvas Kozma József pápai prelátus, egyháztörténész Csíkszeredából érkezett, de előadásának tárgya nagyban kötődött Gyergyószentmiklóshoz, Gyergyószékhez. A pálos szerzetesekről kevesen tudják, hogy ezen a vidéken is tevékenykedtek, kolostorokat alapítottak. Például a mai szárhegyi ferences kolostor elődjét pálosok hozták létre, Gyergyóremete névadó remetéje is a fehér barátok közül való volt – derült ki az előadásból.
András Szabolcs gyergyószentmiklósi tanár a Fogarassi leánynevelő intézet jelentőségéről beszélt. A felemlített adatokból megállapítható volt: a múlt század több időszakában is kiemelkedően fontos volt a magyarságtudat megőrzésében az intézmény, oktatói, vezetői főként a két világháború között sokszor kockázatokat vállalva küzdöttek azért, hogy az iskola, az oktatás, az intézmény szelleme bármilyen nehézségek között magyar maradjon.
Civil szervezetekről, az Ethnográphia Gyergyóiensis Alapítvány és a Gránátalma Egyesület értékmegtartó munkájáról Kisné Portik Irén néprajzkutató beszélt, ismertetve a két szervezet  elfeledettnek hitt vagy feledésre ítéltetett, ősi hagyományok felkutatására és ezek megőrzésére fordított munkáját. Széles a paletta a tojásfestés-minták népszerűsítésétől, a farsangolás szokásának feltámasztásán át az úri hímzés újramegtalálásáig és továbbörökítéséig.
Az előadások sorát Garda Dezső egyetemi előadótanár, történész zárta Székelyföld önrendelkezésének évszázadai című bemutatójával. Elhangzott: Háromszéknek vagy Udvarhelynek a székelység történetében játszott fontos szerepéről sokan beszéltek, több adat ismert azokról a vidékekről. De tény: Gyergyószék jelentősége elvitathatatlan. Elődeink a székely történelem alakításából ugyanúgy kivették a részüket, mint mások, vagy esetenként magasabb szinten is. Például az első falutörvények közül kettő éppen Gyergyószentmiklóson és Újfaluban született.
Az esemény zárásaként a Garda Dezső szerkesztésében napvilágot látott A gyergyószentmiklósi örmények és az erdélyi magyar-örmény identitástudat című konferenciakötetet mutatta be Bákai Magdolna.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Az egyetem arculatfelelőse…
A Partiumi Keresztény Egyetem PR-felelőse egy ideje: Sipos Emőkét mutatjuk be új rovatunkban, amelyik érdekes tevékenységet űz helyi emberek prezentálását tűzte ki célul.
- Honnan indult a pályád?
- Érmihályfalváról származom, és visszagondolva a szüleim biztattak arra, hogy végezzem a középiskolát Nagyváradon, aztán pedig itt ragadtam. Már 15 éve élek Váradon, és évről évre szerelmesebb leszek a városba. Felnőttként teljesen mást jelent számomra, mint kamaszként.
- Milyen előtanulmányaid vannak?
- Az Adyba jártam idegennyelv szakon, majd az egyetemen közgazdaságot végeztem, később pedig beiratkoztam egy humán mesterszakra.
- Akkor igencsak többrétű képzésben részesültél…
- Sokáig nem tudtam eldönteni a szavak, vagy a számok embere vagyok-e, ma már tudom: mindkettő, vagy talán egyik sem igazán. Általában a nyitottság jellemző rám, viszont ugyanannyira vagyok felfedez, mint amennyire konzervatív. Bár régebben sokan illettek azzal a címkével, hogy fekete-fehérben látom a világot (azt hiszem ez igaz volt), mára már ez megváltozott.
- Akkor mi is az, amivel most foglalkozol?
- Jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem PR-felelőseként próbálom érvényesíteni szemléletmódomat. Az emberek általában vagy azt hiszik, tudják ez a munkakör mit takar, vagy elképzelésük sincs, hogy mivel foglalkozom. Lényegében ez egy olyan szakma, amely még Magyarországon is csak bontogatja szárnyait, nálunk, Romániában pedig leginkább csak a sajtószóvivővel azonosítják. Nos egy-két évbe beletellett mire én is ráébredtem mennyire színes ez a paletta, és hogy minek hol van a helye.
- Mennyire vagy már ismert PR-os berkekben?
- Ez egy olyan terület, ahol egyszerre nagyon sok fronton kell helyt állni. Sohasem lehetsz elég jó, mindig van hova fejlődni, és mivel fejlődőképes egyénnek tartom magam, ezzel a lehetőséggel folyamatosan élek is.
Bár még nem tartozom a szakma ismertebb arcai közé – ehhez azért specializálódni is kell egy adott területre – már vannak olyan munkáim, ötleteim, amelyekre büszke vagyok, és amelyek szakmailag is egész vállalhatóak. Egyébként kedvelt közhely, hogy mi lényegében „szürke eminenciásak”, háttéremberek vagyunk, nem mindig mi állunk a rivaldafényben. Persze azért ez utóbbit is jól esik megcáfolni néha.
Én úgy próbálom végezni a munkámat, hogy ez ne csak egy szűk réteg számára nyújtson értéket, és akkor vagyok a legboldogabb, ha sokan érzik pozitív hatását egy-egy ötletemnek vagy megszervezett eseménynek.
- Ennyi tevékenység mellett egyáltalán van szabadidőd?
- Maradék szabadidőmben szívesen olvasok, utazgatok és persze igyekszem folyamatosan képezni is magam. Jelenleg a negyedik szakdolgozatomat írom most épp Budapestre, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola PR kommunikáció végzőseként.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Restaurálták az Emberek a havasont
A restaurálást követően DVD-n is megjelenik Szőts István 1941-es klasszikus filmremeke, az Emberek a havason, a DVD jövő héttől vásárolható meg – közölte a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) az MTI-vel.
A MaNDA gyűjteményének egyik legértékesebb darabja a havasi favágók életét mutatja be. A balladai szépségű alkotás Nyirő József novellái alapján készült. Az irodalmi alapanyag, a felesége miatt bosszúálló szegény Csutak Gergő drámája Szőts kamerája előtt a felhők, a fák, az állatok, az ember kozmikus filmjévé vált, amely új, természetes vizuális nyelvet hozott nemcsak a magyar, hanem a világ filmgyártásába is: az 1942-es velencei fesztivál művészeti díja után az olasz neorealisták Szőtsöt irányzatuk elindítójaként tisztelték – írják közleményükben. A MaNDA kezdeményezésére 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósulhatott meg a film teljeskörű digitális restaurálása, melyben részt vett Sára Sándor operatőr, Szőts István tanítványa is. A fél évig tartó felújítási munkálatok során elkészült digitális hordozók biztosítják a film hosszútávú megőrzését. A DVD-kiadványon a restaurált film mellett helyet kap Szőts István kivételes szépségű kísérleti filmje, a Kádár Kata (1944) is, amelyet Szőts István szintén az erdélyi havasokban, a Gyilkos tónál forgatott. A 11 perces rövidfilm zenéjét Kodály Zoltán szerezte, és a zenefelvételt is maga vezényelte. A súlyosan sérült alkotást a MaNDA saját filmátíró műhelyében restaurálta. A másik egyedi extra Szőts István és Csoóri Sándor beszélgetése 1988-ból, amelynek nyers változatát az OSZK Történeti Interjúk Tára bocsátotta a filmarchívum rendelkezésére. Ebből a mintegy tízórás életműinterjúból készült egy egyórás, gazdagon illusztrált film a DVD-re, ahol a rendező torzóban maradt életművéről, Erdélyről és az Emberek a havason keletkezéséről és sorsáról vall.
Díszvetítés
Az Emberek a havason DVD-bemutatóval egybekötött díszvetítése november 21-én, jövő pénteken lesz az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A vetítés előtt a mozi kávézójában beszélget Szőts Istvánné Gyenes Mária, Sára Sándor, Gazsy Csaba, a film főrestaurátora és Fazekas Eszter kiadványszerkesztő. A film digitális mozikópiájának ingyenes vetítése 17 órakor kezdődik.
erdon.ro

Makovecz tanítványok kiállítása Váradon
A Héttorony Fesztivál keretében vasárnap délután a nagyváradi színház páholyelőcsarnokában nyitották meg a Makovecz Imre tanítványainak munkait bemutató építészeti kiállítást.
A november 4-22 között tizenkét kárpát-medencei településen lezajló, Makovecz Imre világhírű magyar építész szellemiségéből inspirálódó, azt ápoló Héttorony Fesztivál 8-án és 9-én Nagyváradra érkezett, ahol több kulturális programot szerveztek a fesztivál keretében. Vasárnap délután a színház páholyelőcsarnokában öt mesterré lett erdélyi Makovecz Imre tanítvány munkáiból nyílt kiállítás. A megnyitón a házigazda Szigligeti Színház nevében Dimény Levente színművész, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti vezetője köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy a Héttorony Fesztivál egyike az olyan rendezvényeknek, amelyek összekapcsolják az építészetet, a színházat, az irodalmat a zenét, és kulturális mentalitásbeli gondolkodást tükröz. „Nagyon sokféle esemény van a városban, de ritkán találkozunk Nagyváradon azzal a fajta kulturális mentalitással, ami a magyar identitástudat kézzelfogható értékeit hordozza magában, és ilyen átfogó lendülettel jelenik meg, mint amit a Héttorony fesztivál hordoz. Azért is örültünk annak, hogy a fesztivál szervezője, Kiss Ferenc megkeresett azzal, ha Várad állomás lenne”. A továbbiakban Csernyus Lőrinc Ybl díjas építész beszélt az egybegyűlteknek, elmondva, hogy a Héttorony Fesztivál kapcsán nem az a fontos, hogy Makovecz Imre építményekben történjenek az események, a kiállítások, hanem az, hogy van. Mint mondta, nagyon örül annak, hogy Nagyváradot is sikerült bevonni ebbe a sorozatba annak ellenére, hogy itt nincs Makovecz Imre által épített épület.
Vándorok, mesterek
Bogos Ernő építész a maga során elmondta, hogy a jelen kiállítás anyagát öt végzett erdélyi vándoriskolás (Bogos Ernő, Barabási Alice, Müller Csaba, Tóthfalusi Gábor és Esztány Győző) és az ő tanítványaik munkái képezik. Mindannyian legalább egy fél évet Makovecz Imre vagy az ő tanítványainak az irodájában töltöttek. Mint mondta, Makovecz Imréről „mindig azt a biztatást kaptuk, hogy keressük saját utunkat, és használjuk a szeretet megismerő erejét. Sokszor idézett mondata, hogy olyan házat kell tervezni, amilyet a megbízódnak szeretnie kellene, ha nem nézne tévét”. Ezt követően Bogos Imre a Makovecz Imre által alapított vándoriskoláról beszélt. „1989-ben megalakul a Kós Károly Egyesülés annak a személetnek a fontos részeként, amely a múltat a jelent és a jövőt egységében tudja láttatni, és ezzel új gondolkodásmód ígéretért nyújtja a fiatalok számára. Makovecz az egyesülés egyik alapítójaként ezekben az évtizedekben magán mesteriskolát szervez és működtet. A mester javaslatára a korábbi mesteriskola folytatásaként elindul a vándoriskola, az egyesülés posztgraduális továbbképzése kezdő építészek számára, akik az évente meghirdetett pályázaton jelentkezhetnek. A képzés hat féléves, amely alatt a vándorok hat különböző mesternél dolgoznak, és részt kell venniük az egyesülés rendezvényein. A diplomamunka a vándor által tervezett és megépült vagy építés alatt álló épület. A Kós Károly Egyesülésnek megalakul az itteni fiókintézete 2005-ben. A vándoriskola elmúlt 25 éve alatt 67 magyarországi és külföldi építész szerzett vándordiplomát” – tudatta Bogos Ernő. Az említett építészek által tervezett épületek fotóit, terveit bemutató tárlat november 20-ig az összes magyar előadás előtt látható lesz a színház páholyelőcsarnokában, vagy a páholyzsebben.
Pap István
erdon.ro

A test műhelyei: színházi foglalkozások Kolozsváron
Mesterségbeli elmélyülésként, önmagunk alaposabb megismeréséhez vezető útként, hagyományos tréningek és spirituális diszciplínák alternatívájaként, és további színházi munkára (pl. színművészetire) való felkészülésként is szolgál az a két kurzus, amelyet november közepén indít a Shoshin Színházi Egyesület. A Györgyjakab Enikő és Köllő Csongor kolozsvári színészek által vezetett foglalkozás november 14-én kezdődik és január 31-éig tart, de menet közben is lehet hozzá csatlakozni.
maszol.ro

Botrányszagú hangfelvétel: aktivistákat küld a PSD a magyar templomokba
Minden egyes Szatmár megyei magyar templomba elküldi vasárnap legalább egy aktivistáját a Szociáldemokrata Párt (PSD) az államfőválasztás második fordulójában – hangzott el a Gândul szerint a Szatmár megyei PSD elnöke és a párt polgármestereinek november 4-i találkozóján.
A tárgyaláson készült hangfelvételt a portál megszerezte, és botrányszagú részleteket közölt az átiratából hétfőn este. A tanácskozáson a lap szerint Mircea Govor megyei elnök a PSD választási stratégiájáról beszélt a polgármestereknek, a kormánynak alárendelt intézmények vezetőinek, és kitért az RMDSZ-re is. 
Govor agyafúrtaknak nevezte az RMDSZ-eseket, akik szerinte kétkulacsos politikát folytatnak. „Ezért minden egyes településen lesz egy magyar tőlünk és egy tőlük. Meg kell figyelnünk, hogy mire készülnek” – fejtegette a PSD-elnök a tanácskozáson.
Elhangzott az is, hogy a szociáldemokratáknak meg kell környékezniük a második fordulóig az RMDSZ-es polgármestereket. „Ez nem mehet így többet. Nincs mit tennünk egyebet. Embereink lesznek minden egyes magyar templomban. Ez csak azután, hogy beszéltünk a papjaikkal” – mondta Govor, de az nem derül ki, hogy pontosan milyen szerep hárul az aktivistákra a magyar templomokban. A beszélgetés jegyzőkönyve szerint Govor az ígérte az egyik polgármesternek, hogy olyan termálfürdőt „rittyent” a településére, „amilyent még nem látott a világ”.
A hangfelvételből kiderül az is, hogy az PSD-elnök kirúgással fenyegette az intézményvezetőket, ha nem tesznek meg mindent Victor Ponta győzelméért. A polgármestereknek meg azt mondta, ha nem mozgósítanak, akkor nem kapnak pénzt a megyei költségvetésből.
A Gândul kérdésére Govor elismerte, hogy volt egy találkozója a PSD-s polgármesterekkel és önkormányzati vezetőkkel, de ezen szerint nem vettek részt a kormánynak alárendelt intézmények vezeti. A hangfelvételről pedig azt mondta, hogy „valószínűleg valaki megfúrta”. Utóbb egyébként a Szatmár megyei főtanfelügyelő elismerte a portálnak, hogy maga is ott volt a találkozón, de azt mondta, hogy fenyegetőzések nem hangzottak el.
maszol/gandul.info

Erdélyi orvostanhallgatót díjazott az Amerikai Magyar Orvosszövetség
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ötödéves orvostanhallgatója, és egyben a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnöke Tubák Nimród a helyi Tudományos Diákköri Konferencián nyertes dolgozatával vehetett részt a 46. Sarasotai konferencián október 26. és november 1. között.
A Dohányfüstmentes Egyetem projekt a MOGYÉ-n című dolgozata pedig elnyerte az amerikai szövetség elismerését. Az öt napos rendezvényen magyarországi szakemberek, diákok, de túlnyomó többségben az Egyesült Államokban élő magyar orvosok vettek részt.
A szervezet jótékonykodva működik, amellyel egy Buffaló-i diákcsereprogramot is támogat.
közlemény
Erdély.ma

Ellenzékre pedig szükség van
Elegáns, a romániai magyar közéletben is ritka felelősségvállalási gesztus volt Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt részéről, hogy az államfőválasztás első fordulója után felajánlották lemondásukat – de alighanem megfontolt döntést hozott az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége a hétvégén, amikor ebben a formában nem fogadták el a két politikus távozását, inkább általános tisztújítást rendeltek el.
Nincs könnyű helyzetben az EMNP, a választásokon elért eredménye különösen a várakozások, illetve a sikeres aláírás-gyűjtési kampány tükrében számít kudarcnak: támogatóik számát nem sikerült növelniük, az RMDSZ-szel szembeni eredményük sem javult, s bár Kelemen Hunor mintegy ötvenezer vokssal kevesebbet kapott, mint öt évvel korábban, az RMDSZ továbbra is azt állíthatja, hogy övék a magyarok 86 százalékának támogatása.
Ez utóbbi pedig nem csupán a Néppárt, hanem a jobboldal egészének problémája, az RMDSZ  ugyanis azzal érvelhet, elenyész a szövetséggel szembeni tábor támogatottsága, k a magyarság egyetlen legitim képviselői, nincs is szükség más pártra. Ennek tükrében érthetetlen a Magyar Polgári Párt, de leginkább annak elnöke, Bíró Zsolt utóbbi időben tanúsított magatartása, a Székely Nemzeti Tanáccsal szembeni bírálatok, elzárkózása a Népárttól, az RMDSZ-szel való szövetkezés – a polgáriak elnöke a jelek szerint sikeresen folytatja elődje, Szász Jen romboló munkáját, az MPP pedig a legjobb úton jár az önfelszámolás felé.
Nem véletlen az SZNT-re zúduló bírálatözön sem. Az RMDSZ felmérte, hogy a szervezet az autonómiamozgalom leghitelesebb képviselőjévé nőtte ki magát, így annak hiteltelenítése lett a cél, e tekintetben pedig kapóra jött nekik, hogy Izsák Balázs kiállt az SZNT statútumát felvállaló Szilágyi Zsolt mellett. Így sikerült némileg belerángatnia a pártpolitikai csatározásokba a szervezet egészét, főként, miután Bíró Zsolt is csatlakozott e kórushoz.
Ezer sebből vérzik tehát jelenleg az RMDSZ-en kívüli tábor, belső viták, sérelmek nehezítik az együttműködést, holott teljesen egyértelmű: a két kis párt csak együtt képviselhet jelentős erőt, külön-külön egyikük sem lehet sikeres, mindemellett pedig erőteljes mozgalmi háttérre van szükségük ahhoz, hogy felvehessék a versenyt a nagyobbik testvérrel, illetve befolyásolhassák annak döntéseit. Hogy képes lesz-e a feltámadásra a nemzeti oldal, elsősorban rajtuk múlik. Az biztos, hogy az erdélyi magyar társadalomnak, de magának az RMDSZ-nek is szüksége van az ellenzékre.  Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Diplomadolgozatok Sepsiszentgyörgyről
Végzős egyetemisták mutatták be Sepsiszentgyörgyről készült vagy hozzá is köthet diplomamunkáikat a helyi önkormányzatnak, amely három hónapos támogatást nyújtott az erre pályázóknak. Az alapfokon diplomázók háromszor 300, a mesteri fokozatú dolgozatokért háromszor 500, a doktori munkákért összesen 3000 lejt utaltak ki a városból származó, de másutt tanuló fiataloknak.
Idén heten választották záróvizsgájuk témájaként a szülővárost, a következő kiírásra pedig tizennégyen jelentkeztek, és nem az anyagi támogatás miatt, hiszen már megkezdett dolgozatokkal neveztek be – közölte Zsigmond József  tanácstag, aki az idei támogatottakat mutatta be a városvezetésnek. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) tanult Bács Ágnes a kisiskolások játékos szókincsfejlesztésének hatékonyságát vizsgálta, a Brassói Transilvania Egyetem (BTE) hallgatója, Alina Costache a színházi eladások népszerűsítését elemezte (a Tamási Áron Színház és az Osonó összehasonlításával), Fodor Alpár (BTE) a Gyöngyvirág utca rehabilitálására készített szaktervet, Moga Mónika (BTE) a Székelyföldet is magában foglaló Központi Fejlesztési Régió kutatásmenedzsmentjéből doktorál, Simon Levente (BBTE) a városi önkormányzat kapcsolati hálójának fraktálelemzését végezte el, Sebestyén Viola (BBTE) a Gyárfás Jenő Képtár örökségét vette számba, Tóth Szabolcs (BTE) a megye turisztikai fejlődésének lehetőségeit tanulmányozta. A jelenlegi állapotok felmérése mellett mindegyik dolgozat javaslatokat is tartalmaz a továbbiakra nézve, amelyeket hasznosítani lehet. 
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fogyunk (Oktatási helyzetkép másként)
Az elmúlt huszonhárom esztendő alatt hatvankilencezerrel csökkent az anyanyelven tanuló magyar óvodások és iskolások (közép- és szakiskola, valamint technikum együttvéve) száma Romániában, miközben a hazai oktatási rendszer egészében a magyarul tanulók aránya alig változott, sőt, kismértékben növekedett: 2013-ban 5,19  százalékot jegyeztek az 1990-es 4,84 százalékkal szemben. Az Iskolák veszélyben program részeként nemrég közzétett 2014-es közoktatási helyzetkép ugyan nem a népességfogyás szempontjából vizsgálja a romániai magyar közoktatás főbb adatait az említett időszakban, Barna Gergő és Kapitány Balázs kutatók megállapításai mégis rávilágítanak a jelenlegi helyzetre.
A www.iskolaveszelyben.ro internetes honlapon közzétett tanulmány készíti szerint a magyar nyelvű alapfokú oktatásban (az elemi és általános iskolában) részt vevők aránya növekedést mutat az elmúlt tizenkét esztendőben, ami az elemzés alapján csak akkor értékelhet reálisan, ha megvizsgáljuk a számadatokat is. 1994-ben 124 167 diák tanult magyarul elemi és általános iskolai osztályokban, míg 2003-ban 104 068, vagyis 20 099-cel kevesebb, ennek ellenére mindkét esztendőben az anyanyelven tanuló magyar gyermekek aránya 4,9 százalékot tett ki. 2013-ra az arány 5,5 százalékra emelkedett, eközben a diáklétszám ebben a korosztályban 95 824-re csökkent. 1991-ben 47 530 magyar beóvodázott gyermeket jegyeztek (6,4 százalék), 2013-ban pedig csupán 35 431-et, az arány megközelítően azonos (6,23 százalék), ez ellenben nem releváns, mert amíg az óvoda nem kötelező, addig a társadalmi berendezkedés, az édesanyák munkavállalási lehetőségei, a családok összetétele (például nagyszülők megléte) a dönt abban a kérdésben, hogy a gyermek jár-e óvodába, illetve hány éves kortól.
A VIII. osztály utáni oktatásban 1990–2013 között tízezer magyarul tanuló diák tűnt el a rendszerből, az abszolút számokat tekintve ez a hiány majdnem egészében az elméleti oktatásban jelentkezik, a szakoktatásban hol kevesebben, hol többen tanultak. Az elméleti oktatásban 4,15–4,17 százalék között mozgott a magyar diákok aránya az említett huszonhárom évben, visszaesés mindig akkor történt, amikor megerősödött a szakoktatás, és úgy tűnik, a magyar szülők szívesebben irányították egy időben szakiskolába gyermekeiket, mint a román családok, amihez az is hozzájárulhatott, hogy az erdélyi magyar szakiskolák sikeresebben pályáztak, felszereltebbek, mint az ország más régióiban.
Visszatérve Barna Gerg és Kapitány Balázs jelentésére, a két kutató megállapítja: míg az alapfokú oktatásban (VIII. osztályig) a nem anyanyelvükön tanuló magyar gyermekek aránya országosan jelenleg 12–14 százalékra becsülhet, Temes és Szeben megyében a magyarok csupán egyharmada, Máramarosban fele, Hunyad és Arad megyében kétharmada folytatja anyanyelvén alapfokú tanulmányait. Az elemzők Székelyföld helyzetét felvázoló, népszámlálási adatokra hivatkozó tájékoztatása szerint Hargita, Kovászna és Maros megyében a magyar lakosság aránya 1992-ben 60,7 százalék volt, 2011-ben 58,7 százalék, 2013-ban a magyarul tanuló óvodások 57,8 százalékot tettek ki a régió óvodásai körében, a magyar elemi és általános iskolások aránya 56,2 százalék, a középiskolásoké pedig 52,2 százalék.
Lehet szépíteni a helyzetet, lehet eltúlozni a bajt, bármilyen irányból közelítjük meg a hazai magyar közoktatást, a legnagyobb negatív befolyásoló tényez a népességfogyás. Ha ez nem állítható meg, akkor nemcsak az anyanyelvű oktatás forog veszélyben, hanem megmaradásunk is.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)