"A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget az egykori Román Kommunista Párthoz, a szövetség vezetőit pedig a Ceausescu-diktatúra magyar nemzetiségű kiszolgálóihoz hasonlította dec. 23-i nagyváradi sajtóértekezletén Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Sajtóértekezletén Tőkés püspök párhuzamot vont az 1989-es és az idei advent között. Úgy fogalmazott, hogy akkor temesvári állásából próbálták meg eltávolítani, most tiszteletbeli elnöki tisztségéből. Tőkés László az RMDSZ jövő évre összehívott kongresszusát a Román Kommunista Párt soha meg nem tartott, 1990-es kongresszusához hasonlította. Szavai szerint akkor a kommunistabarát egyháziakkal kellett megütköznie, most a "Markó-barát egyházi és közéleti emberekkel" kell hadakoznia. Jelenleg, akár 1989-ben, gyanús pénzügyi manőverekkel vádolják meg őt. Példaként említette, hogy "az ellenséges érzületű média nemtelen támadásokat" intézett ellene a Reformátusok Világszövetsége Nagyváradon idén nyáron megrendezett európai nagygyűlésének magyarországi kormánytámogatása miatt. Visszautasította, hogy az RMDSZ felügyelje azt a magyarországi támogatást, amelyet az egyházkerülete által irányított nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem kap a magyarországi költségvetéstől. - Szomorúnak tartom, hogy Tőkés László - református püspök létére - 2002 karácsonyán nem tud másról beszélni, csak a pénzről és nem tud mást üzenni az erdélyi magyar közösségnek, csak azt, hogy saját RMDSZ-es kollégáit rágalmazza - nyilatkozta az MTI-nek Markó Béla, az RMDSZ elnöke a tiszteletbeli elnök szavait kommentálva. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 242,5 millió forintot kapott idén nyáron, Nagyváradon tartott európai református nagygyűlésre. A Nagyváradon működő Partiumi Keresztény Egyetem harmadik éve évi 400-500 millió forintot kap a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetemnek szánt magyarországi költségvetési támogatásból. Rockenbauer Zoltán volt kulturális miniszter az előző kormány utolsó munkanapján arról tájékoztatta Tőkés László püspököt: támogatja, hogy az egyházi kulturális alapból 2002-ben 320 millió forintot kapjon Tőkés püspöknek az a korábban benyújtott elképzelése, amely szerint a romániai Érmindszenten termálfürdőt, konferencia központot építsenek, és vallási-kulturális zarándokhelyet hozzanak létre. /Tőkés László sajtótájékoztatója. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./"

"Dec. 23-án a Maros megyei prefektúra mellett megalakult utcanévadásban konzultatív szerepet játszó bizottság 3/2 aránnyal /a bizottságnak három román és két magyar tagja van/ a Calarasilor utca Kossuth Lajosról, illetve a Szorgalom utca Teodor Harsiaról való elnevezése ellen szavazott. A bizottság hatásköre ugyan csak a véleményezésre terjed ki, de Spielmann Mihály városi tanácsos szerint feszültségkeltő hatása kétségtelen, s jelzi az egyesekben még uralkodó szemléletet. Kossuth Lajos érdemeire hivatkozott Spielmann Mihály és Soós Zoltán bizottsági tag, hangsúlyozva, hogy immár háromszor is elnevezték róla az utcát: 1898, 1940 és 1945-ben. A Kossuth utcanév 1987-ben tűnt el. A szavazásnál a magyar nemzetiségű bizottsági tagok kérték: a bizottság többi tagjától eltérő véleményüket vegyék jegyzőkönyvbe. /Antalfi Imola: A Kossuth utcanév ellen szavaztak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./"

"Stuart Hilton megtudta, hogy van egy magyar nyelvű líceum Kolozsváron. Sokat zaklatják őket a város nacionalista beállítottságú vezetői. Erre Stuart Hilton 1990-ben elindult csoportjával Kolozsvárra, kis busza befutott a Báthory középiskola udvarára. A Báthory és Stuart Hilton iskolája között testvériskola-kapcsolat alakult ki. Évente találkoztak, egyikben ők jöttek ide, mindig új és új megvalósítandó tervekkel /pénzt hoztak egy tanterem újonnan bútorozására stb., másik évben tizenöt-húsz báthorista diákot hívtak meg Angliába, fizették a repülőjegyeiket is. Stuart Hilton azóta is minden évben eljön, de nem üres kézzel. /Löwy Maya: Egy igaz barát. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./"

"Kóbor György kanonok leszögezte: "A Caritas katolikus jótékonysági szervezet az egész országra kiterjesztette védőszárnyait". A katolikus Caritas nem végleges összesítés szerint, hatmilliárd lejt meghaladó támogatást nyújtott árvaházaknak, öregotthonoknak, szociális alapítványoknak. Védőszárnyuk kiterjed kelet felé a moldovai megyékig, délen pedig Dobrudzsáig. A példa mindeddig nem talált követőkre a más felekezetűek körében. Kóbor György kanonok Csákován plébános, ahol gazdasági hátteret is teremtett a segélyezéshez. Több mint száz hektáron dolgoznak jövedelmezően. A vágóhíd szemlélteti a gazdálkodási koncepciót. Általános elv ugyanis, hogy amit megtermelnek, maguk dolgozzák fel. /Sipos János: A jó szív birodalma. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./"

"Matuska Márton elsőként kezdte s a mai napig kutatja a délvidéki magyarság fájdalmas múltját. Most Aracs-díjat kapott munkásságáért. Matuska Márton elmondta, hogy több túlélőtől hallott a szerb partizánok vérengzéséről. Egy férfi elmondta: 1944 végén Csurogon kocsin hordta a kivégzett magyarok hulláját a dögtemetőbe, s munka után lapáttal takarította a vért a kocsi deszkájáról. Megboldogult Kecskés Ferenc plébános bizalmasan megmutatta, hogy a bezdáni egyházi halotti anyakönyvben az ottani mintegy száz áldozat neve fel van jegyezve. Matuska elkezdte az adatgyűjtést. A túlélők egy része önként jelentkezett tanúnak. Sokan még ma is hallgatnak. A szerbiai magyar politikai pártokba tömörülő politikusok kivétel nélkül mind támogatták a törekvést, hogy az adatokat gyűjteni kell tovább. Támogatásuk eszmei, nagyon hiányzik az anyagi. A munka sok kiadással jár, s erre gyakran nincs meg a fedezetem. Az értelmiség vegyes fogadtatásban részesítette Matuska munkáját. Az Aracs-díj a legnagyobb és egyben az egyetlen nyilvános elismerés. A hivatásos kritikusok nem írtak könyvéről, az egyetlen Vajda Gáboron kívül. Matuska felkereste ebben az ügyben Herceg János írót, aki fájdalmas hangvételű levelet írt neki. Nagyon nagy a szerb hallgató többség. A legfrissebb példa erre Csurog falu idén megjelent szerb monográfiája, melyet szerb szakértők írtak, köztük hat tudós - tudományok doktora és egyetemi tanár. A monográfiában ez áll: "Kertelés nélkül azt is ki kellett mondani, hogy a felszabadulás után számtalan személyes leszámolásra és magyar polgári lakosok likvidálására került sor jogi ítélet nélkül, amit meg lehet magyarázni, de nem lehet igazolni. A két eseményt azonban nem lehet egyensúlyba állítani, mert szükséges megérteni az időt, amelyben ez történt (...) Ez lényegében spontán reakció volt, ami semmiképpen nem valamiféle kiirtási politikának a kifejezője." A szerb hivatalos hatalom nem akarja látni, hogy a magyarságnak is voltak sérelmei, a magyarok éppúgy elnyomást, jogtalanságot, megaláztatást, kisemmizést éltek át 1918-tól, amikor országunkat szétosztották a győztesek között, mint a szerbség 1941-től. Nincsen megérthető, megmagyarázható tömegmészárlás egy faluban. A kiirtás kérdését pedig nem lett volna szabad felvetniük a monográfia tudós szerzőinek, hiszen a magyarságot Csurogon valóban kiirtották. Hol van Csurogon a magyar ártatlan áldozatok emlékműve? Hol van Zsablyán? A zsablyai magyarok tömegsírját meg sem lehet közelíteni. A magyar parlamentben már 1942-ben napirenden szerepelt az az évi vérengzés ügye. A magyarság kárára elkövetett vérengzés pedig a belgrádiban még ennyi idő után, 2002 végéig sem került napirendre. A Csurogról, Zsablyáról, Mozsorról kiirtott magyarok még mindig mindannyian háborús bűnösnek számítanak. A kivégzettek, legalább húszezren, szintén. A magyar áldozatok hivatalosan kivétel nélkül mindannyian háborús bűnösként vannak számon tartva. Nem került még elő az a dokumentum, de bizonyítékok vannak a létezésére, amely arról szól, hogy 1944-ben vagy 1945-ben az akkori zsablyai járás minden magyar lakóját háborús bűnössé nyilvánították. Mindezzel képtelenek szembenézni a szerb politikusok és történészek. Harminc magyar papot válogatott módszerekkel kínoztak, aláztak, gyaláztak meg. Reök Andorról nem sokat tudok, leginkább Csuka János könyvéből tájékozódhattam felőle. Deák Leó a kisebbségi magyarság igaz jótevője, áldozatkész vezetője volt. A háború után kivégezték. Deák Leót - minden jogi szabályt mellőzve - egyszerűen elhozták Tito pribékjei Budapestről. A két háború közötti teljes vajdasági magyar politikusi vezetőgárdát kiirtották a háború végén. A vajdasági magyarság szellemi vezetők és lelki ápolók nélkül maradt, a véresen erőszakos kommunista ideológiának kiszolgáltatva. /Dévavári Dattler Zoltán (Hét Nap, Szabadka): Lámpás a ködben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./"

"Riasztó hírek jelentek meg idén a Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzetéről. Az 1980-as években megindult egy nagyobb kivándorlási hullám, amely az 1990-es években tetőzött, és öltött - így Horvátország és Szerbia esetében - olykor drámai méreteket. A szülőföldet elhagyók nagyobb része az anyaországba költözött, s mint a 2001-es népszámláláskor kiderült, valószínűleg ennek köszönhető, hogy Magyarország lakossága nem csökkent tízmillió alá. Sebők László, a Teleki László Intézet demográfus-térképésze szerint a szomszédos országokban élő magyarok bevándorlása révén Magyarország nyeresége az utóbbi bő tíz évben legalább kétszázezer ember volt. A szomszédos országokban élő magyarok összlétszáma jelenleg 2,5 millió körül lehet. Úgy tűnik, a kisebbségben élő magyarok csökkenésének megállítására minimális az esély. Romániában az előzetes népszámlálási adatok szerint idén márciusban 1,435 millió személy vallotta magát magyarnak a 21,7 millió összlakosságú országban. A magyar nemzetiségű lakosok aránya a lakosságon belül (az 1992-es 7,1 százalékról) 6,6 százalékra esett vissza. A csökkenés csak azért nem nagyobb, mert az ország lakossága egymillióval zsugorodott az utóbbi tíz évben. Szlovákiában 1991 és 2001 között 47 ezerrel csökkent a magyarok száma. Az országnak 11 éve 5,274 millió lakosa volt (ebből 567 296 magyar nemzetiségű), tavaly már - a májusi népszámlálás szerint - 5,379 millió, amelyből 520 528 állampolgár vallotta magát magyarnak. Gyurgyik László szlovákiai szociológus három fő okra vezeti vissza a felvidéki magyarság számának a csökkenését. Az első: a vegyes házasságok folyamatos növekedése, a második: a közigazgatási (megyei) felosztás, amelynek révén az adott területek többségében a magyarok aránya - a nyolc megyéből kettő kivételével - mindenütt jóval 20 százalék alatti, a harmadik: a meciari időszak (1993-1998) nacionalizmusa és a dél- szlovákiai régióknak nyújtott állami támogatások drasztikus csökkentése. Egyre több szlovák telepedik le a magyarlakta vidékeken, ezzel megváltozhat a magyarság aránya a helyi lakosságon belül, és felgyorsulhat a szórványban élők asszimilációja. A Vajdaságban ugyanakkor a nem magyar anyanyelvűek tömeges bevándorlása (lényegében a Milosevics-rezsim által támogatott tervszerű betelepítése) a fő oka a nemzetiségi arányok teljes átalakulásának. A 1990-es években a délszláv térségben dúló háborúk nyomán csaknem 250 ezer (boszniai, horvátországi és kisebb részben koszovói) szerb menekült vagy telepedett le a jugoszláviai tartományban. A vajdasági magyar kisebbség riasztó fogyatkozásának azonban más okai vannak. Bár Szerbiában 2002 áprilisában tartottak népszámlálást, a nemzetiségekre vonatkozó adatok még nem készültek el. Az már kiderült, hogy miközben Szerbia összlakossága 1991 és 2002 között 2,5 százalékkal (7,47 millióra) csökkent, a Vajdaságban élők száma ugyanakkor 3 százalékkal nőtt. A mintegy 2 millió lakosú tartományban a magyarok számát csak becsülni lehet. A Vajdaságban a számlálóbiztosok 1991-ben 339 ezer magyart regisztráltak (akkor még ők alkották a tartomány lakosságának csaknem 17 százalékát), az idén feltehetően már csak 240-260 ezret vehettek nyilvántartásba. A drasztikus változás okai: menekülés az 1991 és 1995 között dúló háborúk okozta problémák (katonai behívóparancsok, harctéri szolgálat, örökös rettegés), a szociális- gazdasági kilátástalanság és a létbizonytalanság elől, valamint a katasztrofális népszaporulat. Horvátországban ugyancsak a Szlobodan Milosevics volt szerb/jugoszláv elnök nacionalista rezsimje által megindított háború volt a fő oka a magyarok elmenekülésének szülőföldjükről, ahová sokan máig nem tértek vissza. A 2001-ben tartott horvátországi népszámlálás adatai sokkolóak a magyarság szempontjából: számuk ugyanis az 1991-ben regisztrált 22 355-ről 16 500-ra apadt, ami 26,2 százalékos csökkenés. A függetlenségét ugyancsak 1991-ben elnyerő Szlovéniában vélhetően nem történt ilyen arányú népességfogyás a magyarság körében az elmúlt évtizedben. Igaz, a Trianon óta eltelt időben a szlovéniai magyarok lélekszáma már csaknem megfeleződött. Az 1991-es népszámláláskor 8 499-en vallották magukat magyarnak Szlovéniában; többségük (7 636-an) a Muravidéken élt. Az ország alkotmányban őshonosként elismert - parlamenti képviselettel rendelkező - magyarok ma valószínűleg kevesebben vannak. A Muravidéket 1991 óta sok magyar a (mező)gazdasági és megélhetési gondok miatt hagyta el. A szlovéniai magyar népesség csökkenésének másik oka az asszimiláció. A magas fokú asszimilációs hajlandóság az ausztriai (burgenlandi) őshonos magyarságra is jellemző. Ennek ellenére Ausztria (de nem Burgenland tartomány) akár üdítő kivételnek is nevezhető: 1991 és 2001 között ugyanis - egyedüliként a szomszédos államok közül - itt nőtt a magyarok száma. Igaz, ez elsősorban a bevándorlásnak köszönhető. Ausztriában a tavalyi népszámláláskor 40 583 személy nevezte meg érintkezési nyelvként (Umgangssprache) a magyart; nagy többségük nem őshonos, hanem bevándorló. Ausztriában 7 124 fővel (21,29 százalékkal) él több magyar, mint az előző (1991-es) népszámláláskor, amikor a megvallott nyelvhasználat alapján 33 459 magyart vettek nyilvántartásba. Ukrajnából viszont inkább elvándorolnak a magyarok, akikről nem tudni hányan vannak, jóllehet tavaly decemberben népszámlálást tartottak az országban. Optimista feltételezések szerint akár 200 ezer fős is lehet az ukrajnai magyar közösség, de ezt hivatalos adat nem támasztja alá. A szovjet időkben tartott legutóbbi (1989-es) népszámláláskor Ukrajnában 164 ezer magyart írtak össze, közülük 155,7 ezret Kárpátalján. Becslések szerint az ukrajnai magyarok száma az utóbbi 13 évben jelentősen csökkent; elsősorban az elvándorlás miatt. /(A Népszabadság nyomán) Kiürülőben a Kárpát-medence. A határon túli magyarok elvándorlása megállíthatatlannak tűnik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./"

"A Hivatalos Közlönyben megjelent a többnyelvű helységnevek listájának a kiegészített változata. Azon helységek esetében amelyekben 20% fölött magyar vagy más kisebbség lakik, a közigazgatási törvény alapján többnyelvű helységtáblát kell elhelyezni. A helységnevek listájának kiegészítését más kisebbségek is kérték. Ami a magyar helységneveket illeti kb. 60 helységgel kiegészült az a lista amely eleinte hiányos volt. Jelen esetben 1200 helységnév van amelyet magyarul is ki kell írni. Jelenleg Erdélyben a vegyes lakosságú helységek 90%-ban ki van téve a többnyelvű tábla. /Módosították a helységnevek listáját. = RMDSZ Tájékoztató, dec. 27., 2359. sz./"

"Mádl Ferenc köztársasági elnök a Duna Televíziónak adott interjúban hangsúlyozta, bízik az európai jogi normák kedvező változásában. Az Európa Tanács, illetve a velencei bizottság által megfogalmazott elvek szerint egy országnak joga van a határon túl élő, nemzetiségi és nyelvi identitás szempontjából vele azonos polgárok anyagi támogatására anélkül, hogy ez sértené a másik ország szuverenitását. Bizakodását fejezte ki, hogy az említett elv előbb- utóbb általános európai jogi normává és gyakorlattá válik. Mádl a szomszédos országok politikai vezetőivel folytatott tárgyalásain mindig azt hangoztatta: Magyarország semmi mást nem akar a státustörvény révén, mint azt, hogy a magyarok jól érezzék magukat ott, ahol élnek. /Mádl Ferenc interjúja a Duna Televíziónak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 27./"

"Farkas Wellmann Éva /sz. Marosvásárhely, 1979/ Itten ma donna választ című első verseskönyvét az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) idén Méhes György-debütdíjjal jutalmazta. Az előző két díja, a Látó-nívódíj és a Mikó András-díj is fontos volt a maga idejében, jelentette ki. Kötetében többnyire szonettek vannak. A kötött forma a széteső mondanivalót szabályozza, mondta.Nem hisz abban, hogy létezik "női líra". A 90-es évek elején-közepén megindult egy nagy nemzedéki rajzás a fiatal erdélyi irodalomban, az Előretolt Helyőrség-hullám. Azóta nem történt ilyen jellegű, nagy hatású váltás az irodalomban. A legújabb nemzedékeket már nehezebb elkülöníteni egymástól. A fiatal erdélyi irodalom széttöredezett, de ez egyfajta letisztulási folyamatot is jelez. A durvább, polgárpukkasztó témák háttérbe szorultak, az irodalom konzervatívabbá vált. /Papp Attila Zsolt: "Konzervatívabbá vált az irodalom". = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./"

"Böjte Csaba ferences szerzetes, aki összeszedi és segítőtársaival gondozza az utcagyerekeket, az árvagyerekeket, megdöbbentő esetek sorával mutatta be a Dévától huszonnyolc kilométerre levő Kismuncselen, az elhagyott bánya mellett szörnyű nyomorban élőket. A bányát bezárták, sokan elköltöztek, vagy harmincan-negyvenen még ott laknak. Mariska néninek nincs senkije, és havi 160 ezer lej segélyből kellene megélnie. De ez lehetetlen: ő tudatosan készül az éhhalálra. Szomszédasszonyának a rák az orrát teljesen leette. Annamáriának nincs se apja, se anyja. Testvére nevelte fel, 15 évesen szülte első gyermekét egy részeges bányásznak, akivel olyan viskóban lakott évekig, amelybe esténként beengedték az állatokat is. Férje ostorral veri őt is, akár az állatokat. Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek egy kimondhatatlanul koszos házban. Végignézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba beleőrült és belehalt. Kezdetben csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni kezdett. Végül belehalt abba a karcolásba, amelyet máshol hamar rendbehoztak volna. Egy tizenhárom gyermekes anyával, aki most veszítette el legnagyobb fiát, az egyetlent, aki munkába állt és dolgozott. Ezeket az embereket a társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem ad, hogy napi fél kenyérre jusson. A nyomor, a fogyatékosság meg az emberek közönye tartja fogva őket. Nem dühöngeni kell mindezeket hallva. Előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt, int mindenkit Böjte Csaba. A sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A sötét egyszerűen a fény hiánya. Ha fentről rád hull a tiszta és szent fény, "te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress." "Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon." " ... nem csak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek." /Böjte Csaba: Hol van Nicaragua? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 27./"

"Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában Gecse Géza budapesti újságíró, a Kossuth rádió Határok nélkül című műsorának szerkesztője bemutatta riportkötetét. Tempfli József megyés püspök a rendezvény házigazdájaként köszöntötte a megjelenteket, majd a szerző rádióriporteri és -szerkesztői munkásságát méltatta. Emlékeztetett arra, hogy Gecse Géza mind a Vasárnapi Újság, mind a Határok nélkül munkatársaként bebizonyította, hogy egyaránt odafigyel a közelmúlt történelmének magyar szempontból sorsfordító eseményeire, az összmagyarság alapvető kérdéseire és hétköznapjaira. A kárpátaljai születésű Gecse Géza magyar apától és észt anyától származik. Szülei észtországi egyetemistákként ismerkedtek meg egymással, s a szerző kilencéves korában került velük Magyarországra. /Jó hangulatú könyvbemutató. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 27./"

"Közel két évvel ezelőtt folytak a viták Avram Iancu szobrának nagyszalontai elhelyezéséről. Végül idén dec. elsején felavatták Avram Iancu márványtalapzaton álló bronzba öntött mellszobrát, Cornel Durgheu szobrászművész alkotását, Nicolae Marian ortodox pap tervei szerint. Tódor Albert Nagyszalonta polgármestere méltatásában hangsúlyozta: Románia nemzeti ünnepe és a Iancu szobor avatása mérföldkő a település történelmében. Iancu és Kossuth szobra a város, Szalonta parkjában szinte "kéznyújtásnyira" egymás mellett állnak, hirdetvén a nemzetiségek egymás melletti élésének békés eszméjét. /Sára Péter, Nagyszalonta: Avram Iancu Nagyszalontán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./ "

"Magyarremete kilencszáz lakosából mintegy ötszázan magyarok. Magyarremete történelmi múltja mintegy ezer évre tekint vissza, hisz templomának egy része még Árpád-kori. A 17. századi összeírásokban elpusztult faluként szerepelt. Egy 1886-os népszámlálás adatai szerint ekkor a településnek 905 lakosa volt, közülük 559 magyar, 309 román. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint a településnek ekkor 892 lakosa volt: 542 magyar, 350 román. Az idei népszámlálás adatai még nem ismertek, rendelkezésre áll viszont a felekezeti megoszlás: református 396, ortodox 367, baptista 137. A templom falképei átalakítási munkálatok alkalmával kerültek elő a vakolat alól: Szent István, Szent Imre és Szent László képe. Lenyűgözőek a képek, melyek több mint nyolcszáz évvel ezelőtt készültek. A magyarremetei református egyházközség és templom története című kiadvány szerint fontos forrás az 1787-ben megkezdett anyakönyvek vezetése. A temetőben van az 1944. szept. 27-én kivégzett negyvenkét magyar ártatlan áldozat közös síremléke. Gergely Károly akkor nyolcéves volt. Ma így emlékszik arra, ami akkor történt. Elmondta: az egész tragédia azért következett be, mert meglőttek egy román katonát, aki belehalt sérülésébe, azt mondták, hogy a magyarok tették. Ha mindez néhány faluval odébb, mondjuk Biharrósán történt volna, senkit nem végeztek volna ki, mert ott már csak román nemzetiségűek élnek. Egyébként a lelőtt román katonát helybeli magyarok vitték a belényesi kórházba, csak sajnos az úton a kórház felé belehalt sérüléseibe. A remetei RMDSZ ma 263 tagot számlál, mindannyian fizetik a tagsági díjat, újságolta Smeták Csaba RMDSZ-elnök. A remetei gyerekek karácsonykor kántálni járnak csillagokkal. Szilveszter éjszakáján, pontban éjfélkor egy jó erős hangú férfi felmászik a templomtoronyba, elmondja az újévköszöntő verset. A falu lakosainak nagy része vagy a templom köré gyűlve hallgatja, ez most is így van. Utána egymásnak boldog új évet kívánnak. /Dérer Ferenc: A biharrósai és a mézgedi patak partján. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 28./"

"Fél évszázados gyakorló pedagógusi pályafutásom alatt gyűlt össze az e kötet nagyobb részét kitevő "vidám anyag" - írta Gub Jenő, Szovátán élő tanár. Gub Jenő biológia-földrajz szakos tanári képesítést szerzett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. A népi orvoslással, gyógyászattal foglalkozó sorozata elérkezett ötödik darabjához, a kötet nemsokára jelenik meg az Erdélyi Gondolat Kiadó gondozásában. Mostani könyve /A meleg égövön hideg van. Vaklátás, nagyüzemi garázdálkodás, ricinussal kent képességek. Kiadja a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány, Debrecen, 2002/ kisiskolások, diákok ki- és elszólásait, rögtönzésekből, pótvizsgai, felvételi és érettségi vizsgai dolgozatokból "kiemelt" aranymondásokat, -köpéseket, diákköltészeti "remekeket", dalokat, verseket, vicceket is tartalmaz. /B.D.: A meleg égövön hideg van. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./"

"Egy esküvő és kilenc temetés - ez két év mérlege a 220 lelket számláló ploiesti-i Református Szórvány Egyházközségben. Hozzájuk tartoznak a craiovai, pitesti-i, Rimnicu Vilcea-i, Tirgu Jiu-i hívek is, együtt alkotják a ploiesti-i Református Szórvány Egyházközséget. A többnyire vegyes házasságban élő ploiesti-i magyarok csak a református istentisztelet idején válthatnak néhány szót anyanyelvükön. Nem könnyű a Bíró Tivadar református lelkész dolga sem, aki több száz kilométert utazik a szórványgyülekezetekhez. Karácsony előtt az imateremben tizenhárman hallgatták az igét. Ploiesti központjában egyszintes épület ad otthont a református parókiának. A házon található a megyeszékhely egyetlen kétnyelvű, magyar-román táblája is, amely a református lelkészi hivatal létét hirdeti. A 19. század közepén mintegy 250 református lelket tartottak nyilván Ploiesti-en, akik főleg a szezonmunka miatt érkeztek. Bíró tiszteletes két éve szolgál Ploiestiben. A Bíró tiszteletes felügyelete alá tartozó egyházközség több megyét foglal magában. Főleg azóta, hogy Rimnicu Vilcea-i lelkésztársa októberben Ausztráliába vándorolt. A szórványközséghez tartozó református gyülekezetek az elmúlt tíz év során jelentősen megfogyatkoztak. Miközben 1992-ben Prahova megyében még jelentős számú reformátust (és közel ezer magyart) tartottak nyilván, addig idén már csak 654-en vallották magukat magyarnak a megyében, és 220-an reformátusnak. Arges megyében, és itt főleg Pitesti-en jelenleg 1543 magyar nemzetiségűt tartanak nyilván, ebből ezer lélek római katolikus, 115 pedig református vallású. A 220 ploiesti-i református közül ellenben csak hatvanat sikerült megtalálni a tiszteletesnek. Prahova megyében és Pitesti-en például negyvenen, Rimnicu Vilceán 80-an, Craiován pedig ötvenen kérvényeztek magyar igazolványt. /Rostás Szabolcs: Egy esküvő és kilenc temetés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./"

"Rasim Ljajic jugoszláv kisebbségügyi miniszter és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára dec. 27-én Belgrádban parafálta a jugoszláv-magyar kisebbségvédelmi megállapodást, amely biztosítani hivatott a két ország területén élő kisebbségek nemzeti, nyelvi, kulturális és vallási identitásának megőrzését és kibontakozását. A szerződés parafálásánál jelen volt a többi között Lásztity Péró, a magyarországi országos szerb önkormányzat vezetője, Józsa László, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, szerbiai miniszterelnök-helyettes. Ljajic hangsúlyozta, hogy az egyezmény a jelenleginél még jobban védi majd a kisebbségek jogait. Szabó nagy sikernek mondta azt, hogy az egyezmény rendelkezik az önkormányzati és autonóm formákról, illetve első ízben szó van benne a kisebbségi és egyházi közösségek kisajátított javainak visszaszolgáltatásáról. Fontosnak nevezte azt is, hogy a megállapodással életre hívott kormányközi vegyes bizottság által magasabb szintre kerül majd a kisebbségekkel kapcsolatos kérdések intézése és a kisebbségi jogok érvényesítésének ellenőrzése. "A megállapodás egyben jó üzenet Európának" - mondta Szabó. /Salamon Márton László: Szabó Vilmos: Üzenet Európának. Jugoszláv-magyar kisebbségvédelmi megállapodás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./"

"Dec. 28-án ismeretlen személyek Erdély függetlenségét követelő szórólapokat osztogattak a város központjában. "Mi erdélyi románok és magyarok önálló, független Erdély akarunk. Bukarest éljen meg nélkülünk. Nekünk nincs szükségünk sem Bukarestre, sem Moldvára, sem Havasalföldre. Az erdélyi vegyes lakosság meg tud élni egymás között békében. A szegénységet Bukarestnek köszönhetjük, mert elviszik minden pénzünket, amit mi keserves munkával keresünk." - áll többek között a szórólapon. A szerzők azt szeretnék elérni, hogy dec. 31-én a fentiekkel egyetérők menjenek ki az utcára és kiáltsák: Erdélyt akarjuk! Teodor Pop-Puscas városi rendőr-főfelügyelő beszámolt arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI) karöltve információt gyűjtenek az akció szervezőinek azonosítására. Sabin Gherman, az Erdély-Bánság Liga elnöke elhatárolódott az akciótól. /K. O.: Kolozsvári provokáció a független Erdélyért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./"

"Az 1989-es fordulat óta a terheket kizárólag a dolgozók, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, tehát a kisjövedelműek vállára hárították. A demokrácia nagy ígéretei hazug fogadkozások maradtak, miközben egy szűk réteg (jórészt a mindenkori politikai hatalom köpenyegforgató klientúrája) mérhetetlenül meggazdagodott. A szegény rétegek jogainak és érdekeinek védelme eddig egyetlen politikai hatalomnak sem volt célkitűzése. Ez alól nem kivétel, sajnos, az RMDSZ sem. Mindezek miatt az RMDSZ keretében megalakítják a Demokratikus Újbaloldal platformját, hogy képviseljék a szegény sorsú magyarok érdekeit. A Demokratikus Újbaloldal túllépi a hagyományos baloldal korlátait. A demokratikus Újbaloldal soraiba szólítja mindazokat, akik a fenti törekvéseket a magukénak vallják, tehát a keresztényszocialistákat, a szociálliberálisokat, a szociálökológusokat, a szocialistákat és a reformkommunistákat is. A Demokratikus Újbaloldal elítéli az RMDSZ szervezeti egységének megbontását. A Demokratikus Újbaloldal a szociális piacgazdaság kiépítésének híve. A ráfizetéses állami vállalatokat el kell adni vagy csődeljárással fel kell számolni, természetesen az alkalmazottak preventív átképzése és másutt történő elhelyezése mellett. A reprivatizáció kérdésében támogatják az állami tulajdonba vett közösségi és egyházi javak visszaszármaztatását, kivéve azokat a földterületeket, amelyek a földreform során kisparaszti tulajdonba kerültek. A Demokratikus Újbaloldal elutasítja a hitélet bármiféle korlátozását. A romániai-erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit jogosnak tekintik, ezt a törvény által garantált kultúrautonómia kivívásával lehet elérni. A magyar nyelvű állami egyetem visszaállításának követelése szükséges és jogos. Amíg ennek politikai és pénzügyi feltételeit meg lehet teremteni, támogatják azt az elképzelést, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, de általában a vegyes nemzetiségű vidékek főiskoláin is magyar nyelvű tagozatok, esetleg fakultások létesüljenek. /Neményi József Nándor: A demokratikus újbaloldal szándéknyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./"

"Megrokkant élet és Kisebbségi utazások: Beke György legújabb könyvének címe meg különös alcíme kiegészíti és magyarázza is egymást. (Kapu Könyvek, Budapest, 2002.) Zömmel a trianoni határok menti utódállamok kisebbségi létében megrokkant magyarságának magára találását leíró, huszadik század végi utazások ezek. Megjelenik tehát egy új irodalmi (riport) műfaj: a kisebbségi utazások. Beke György őrjáratra indult. Főként Szerbiába, Horvátországba, Szlovéniába, Ausztriába, Szlovákiába. Az Erdélyből származó író azonnal megérti a kárpátaljai ruszin vagy a német ajkú elzászi ember nemzetiségi problémáit, az elűzött németek honvágyát is. A kötet Elzászi béke? című írása (1996) idéz Francois Mitterrand egykori köztársasági elnök beszédéből: "A győztesek békéje, e század összes békeszerződései, főleg az 1914-től 1918-ig tartó háborút követő szerződések, kezdve a versailles-i szerződéssel, de ugyanúgy az 1947-es szerződés is, és amelyek ezt követték, mind igazságtalan békeszerződések voltak. A győztesek dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták. Mindig figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. Az elkövetkező háború drámája mindig le volt írva az ezt megelőző békeszerződésben." A beszédnek ez a része sosem jelent meg a központi francia sajtóban. - A román állam nem veszi szívesen az önálló anyanyelvű iskolákat. Az államosított magyar közösségi vagy egyházi épületek visszaszolgáltatása - a jelenlegi ütemben - több évtizedig is. A nagyváradi püspöki palotát már hat éve perli a katolikus egyház, bár már tövény van a visszaszolgáltatásokra. A nyomáskészség hiányzik az RMDSZ vezetőiből, írta Gajdos Balogh Attila. A szolgalelkű megalkuvásban mutatható ki az alapvető különbség például egy Markó Béla és egy Király Károly között, szögezte le. Tőkés László, Kincses Előd vagy akár Szőcs Géza fokozatosan kiszorult a vezetésből. Tokay György például újságíróként Aradon éveken át Ceausescu-dicshimnuszairól volt nevezetes. Verestóy Attila a néhány elemis Ceausescuné vegyészeti intézetében működött, ahová Péter Ferenc, egykori telefonlehallgatós szekus tiszt szerint csak válogatott legények kerülhettek. Ugyancsak Péter Ferenc szerint Verestóy egy udvarhelyi Vipera nevű szervezkedés tagjaként bukott le, ám egyetlenként megszabadult. Egyetemet végezhetett, és szekus támogatással került Ceausescuné mellé. (Lásd: Erdélyi Napló: 1998. dec. 1., 8. és 15-i szám.) Kivizsgálta valaha valaki ezeket az állításokat? Vagy Péter Ferencnek van igaza, aki szerint az RMDSZ-tagokat nem ellenőrizte soha senki, oda bárki beléphetett, s a szervezet a besúgók, ügynökök, szekusok valóságos átjáróháza, akik ma is zsarolhatók, s a főhatalom sok mindent elérhet általuk... Frunda Györgyről csak annyit, hogy ügyvéd létére nem vállalta Tőkés László védelmét, amivel aztán Kincses Előd "kompromittálta" magát Ceausescu előtt. /Gajdos Balogh Attila: Kisebbségi utazások - és néhány javaslat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28. folyt: dec. 30./"

"Matekovits Mihály Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint a jelen körülmények között a megtartás is sikernek minősül a magyar oktatásban. A sikerek közé tartozik az, hogy Tornyán újra indult a magyar óvoda, Majláton meg tudták tartani a magyar óvoda két csoportját, Pankotán az iskolát és az óvodát is. Nagy probléma a pedagógushiány. Az Apáczai Alapítványnál elnyert pályázat alapján támogatják azokat a gyermekeket, akik azért kénytelenek ingázni, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. 140 - elsősorban I-VIII. osztályos - gyermek részesül ebben a támogatásban. Jelenleg tíz szórványhelységben folyik magyar nyelvű oktatás. Állami finanszírozással folyó anyanyelvű oktatás van Pankotán, Szapárligeten, Fazekasvarsándon, Borosjenőben, Vingán. Idén sikerült beindítani az Apáczai Alapítvány támogatásával a nem hivatalos, hétvégén folyó magyar oktatást Németszentpéteren, Tornyán, Székudvaron, Lippán és Csermőn. /Gujdár Gabriella: Az aradi magyar oktatás jó, de lehetne jobb is. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./"

"Dec. 28-án Temesváron leleplezték Székely László, a százhuszonöt éve született temesvári főépítész emlékét megörökítő domborművet /Kligl Sándor szegedi szobrászművész, valamint Andrási Sándor temesvári kőfaragó munkáját/ a Műszaki Egyetem épületén, az egykori Kegyesrendi Főgimnázium homlokzatán. Székely László otthona jelenlegi tulajdonosainak elutasították a bronzplakett lakóházukon történő elhelyezését, ezért választották a Műszaki Egyetem néhány fakultásának, illetve a Gerhardinum Római Katolikus Gimnáziumnak helyet adó, Székely László tervezte belvárosi épületegyüttest. Annak idején Székely László munkássága révén Temesvár újjászületett. /Gurzó K. Enikő: Üzenet a mának. = Krónika (Kolozsvár), dec. 30./"

"Resicabányán hosszú évek gyakorlata szerint a Cziczeri Béni Műkedvelő Együttes Tűzvirág Tánccsoportjának (maradék) tagjai szentestén végigkántálták egymást. Idén megcsappant a régi kántálók száma, akik a református parókián ezúttal nemcsak kántáltak, hanem fehér asztalnál töltötték jó hangulatban a szenteste pár óráját. A kántálók között új arcok is megjelentek, ami arra enged következtetni, hogy a hagyomány nem hal ki. /(Krassay): Nemzedékváltás a kántálóknál. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./"

"Karácsony másodnapján Tőkés László püspök Kerekes József egyházkerületi missziói előadó kíséretében látogatást tett Nagyváradon a Gutenberg utcai hajléktalanszállóban. Ferencz István, az intézmény igazgatója elmondta, hogy jelenleg átlag 40 hajléktalan talál helyet, tisztálkodási és pihenési lehetőséget. Arányaiban kétszer annyi a magyart otthontalanok száma a lakosság arányaihoz képest. /Sándor Lajos: Nem vala néki helye... = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 30./"

"A spanyol rendőrség számításai szerint az ibériai országban több mint 30 ezer román állampolgárságú illegális bevándorló tartózkodik, tudósította az ABC című lap dec. 30-i száma. Jelenleg a francia-spanyol határon hetente körülbelül száz belépni próbáló román állampolgárt tartóztatnak fel, a repülőtereken pedig mintegy hatvanat. A legtöbb Spanyolországba érkező román állampolgár pusztán jobb megélhetést és munkát keres - hangsúlyozta a lap, de hozzátette: vannak azonban olyanok is, akik - általában szervezett bandákban - bűncselekmények elkövetéséből élnek. "Szakterületeik a telefonfülkék kifosztása, a hitelkártya-hamisítás, az utcai lopások, a prostituált-hálózatok fenntartása, az emberkereskedelem és a zsarolás" - írta az ABC. 2002 januárjától novemberig a spanyol rendőrség 623 emberkereskedelemmel foglalkozó bandát számolt fel, ebből 50 volt román állampolgárokból álló bűnszövetkezet, vagyis az összesnek a 8 százaléka. /30 ezer illegális román bevándorló Spanyolországban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 31./"

"A legnagyobb eredmény a Bihor-Bihar eurorégió létrehozása. A megyei szervezet 20 ezer tagkönyvet adott ki, ennyien újították meg idén RMDSZ-tagságukat. /Balla Tünde: Évzáró konklúzió: A Bihar megyei RMDSZ jól működő szervezet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./"

"Jan. 1-jén Vajdahunyadon, a református templom előtt, a tavaly felavatott Petőfi-szobornál, emlékeztek a költő születésnapjára. A 6-os Számú Általános Iskola Nebojsza irodalmi diákköre Petőfi-versekkel lépett fel. Ezután koszorúztak Doboli Beatrix és Demeter Annamária az EMKE, Winkler Gyula képviselő és Horváth Zoltán tanácsos az RMDSZ nevében, Kofity Magda és Zudor Mária a pedagógus szövetség nevében. /Gáspár-Barra Réka: Koszorúzással emlékeztek Petőfi születésnapjára. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 3./"

"Zsúfolt ház előtt mutatta be december 31-én legújabb produkcióját a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színtársulat. Szirmai Albert: Mágnás Miska című operettjét Dehel Gábor rendezte. Az előadáson jelen volt és rövid beszédet mondott Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke. /Mágnás Miska-bemutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 3./"

"Marosvásárhelyen január elsején a Petőfi-szobornál emlékeztek a költő születésének évfordulójára. 2000-től, a Hunyadi László alkotta szobor fennállása óta mi minden évben, január elsején itt vagyunk, mondta Ábrám Zoltán. Fodor Imre, a város alpolgármestere számba vette a magyar közösség legutóbbi eredményeit: Bocskai István református tanulmányi ház létesült - öregek otthonával; ismét az egyházé a református leányiskola; a Sapientia Egyetem az óévben két új szakkal bővült, templomfelújítások zajlottak, és új templomok épülnek, egyházi diákotthon létesült, jelentős évfordulós ünnepségek zajlottak a Bolyai János bicentenárium kapcsán. Dec. 31-én Csató Béla római katolikus főesperes meghirdette, hogy Marosvásárhelyen újra beindul a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium. A kis ünnepség szavalatokkal, kórusművek eléneklésével, koszorúzással folytatódott. /(Máthé Éva): Petőfi-ünnepség Marosvásárhelyen. A világszabadság és a nemzeti értékek jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./ "

"Kuszálik Péter ismét megindítja a lapban Morfondír sorozatát. Folytatja régi gyakorlatát: kiáll az RMDSZ-vezetés mellett és kigúnyolja az ellene fellépőket. /Kuszálik Péter: Morfondír. Ismétlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./ "

"Az RMDSZ Tiszteletbeli Elnökének Hivatala állásfoglalást bocsátott ki az Orbán-kormány által nyújtott 2002-es alapítványi támogatásokra vonatkozó vádaskodásokkal, illetve a Medgyessy-kormány támogatási szemléletével és az RMDSZ vezetésének ez irányú "egyeduralmi törekvéseivel" kapcsolatban. A dokumentum emlékeztet arra, hogy 2002 augusztusában a Népszabadság durva támadást intézett Tőkés László püspök ellen a Reformátusok Világszövetsége Nagyváradon megszervezett Európai Nagygyűlése lebonyolításához nyújtott magyar kormánytámogatás kapcsán. Az állásfoglalás szerint az ellenőrizetlen, azóta tényszerűen megcáfolt rágalmak propagálásából nem csupán az ellenséges érzületű média, hanem az RMDSZ vezető politikusai is kivették a részüket. A dokumentum szerint a vita már kezdettől fogva nem a pénzügyekről, nem a magyarhoni támogatási rendszer igazságos vagy torz voltáról, hanem a politikai harcról szólt. Nevezetesen arról, hogy Tőkés Lászlót hogyan lehet kiszorítani a politikából, és lehetőleg tiszteletbeli elnöki tisztségéből is eltávolítani. Az állásfoglalás egy sor tisztázandó kérdést vetett fel: Megfelel-e a valóságnak, hogy a romániai Kisebbségi Tanács 2002. évi 126 milliárdos költségvetéséből a romániai magyarságnak juttatott 18 milliárd lej összegű támogatásnak csak egy részét osztották el nyilvános pályázati úton, a többiről pedig a nyilvánosság kizárásával döntöttek? Igaz-e, hogy e pénzek elosztását a Communitas Alapítvány végzi? Mely, erre hivatott szövetségi testület gyakorolja az ellenőrzés és az elszámoltatás jogát az alapítvány felett? Megfelel-e a valóságnak, hogy a Communitas Alapítvány a romániai magyar érdekvédelem támogatása céljából az elmúlt négy évben mintegy 120 millió forint magyarországi támogatásban részesült? Megfelel-e a valóságnak, hogy a Communitas Alapítvány a - belkörű - szövetségi választások céljaira támogatást igényelt? Az állásfoglalás hasonló felvetéseket tartalmaz az eddig feltehetően 200 millió forint támogatásban részesült Progres Alapítvány működtetésére és felügyeletére vonatkozóan is. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke több alkalommal szorgalmazta az anyaországi támogatási rendszer demokratikus jellegű kiszélesítését és a rendszernek a civil, egyházi és politikai szféra három pillérén való kiépítését. A dokumentum szerint nem volna helyes az egész határon túli támogatási rendszert az RMDSZ kizárólagos hatáskörébe utalni. /Állásfoglalás támogatási ügyek kapcsán. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 4./"