Fákat döntött ki a vihar Székelyudvarhelyen
A szerda délelőtti erős vihar Székelyudvarhelyen és környékén okozott károkat. Az erős szél fákat döntött ki, villanyvezetékeket tépett le, nagy mennyiségű csapadékkal társult, ami épületeket árasztott el. Az útra, illetve a vezetékekre dőlt fák fennakadásokat okoztak a Csíkszereda és Székelyudvarhely közötti közúti, valamint a Csíkszereda és Gyergyószentmiklós közötti közúti és vasúti forgalomban. Székelyudvarhelyen egy közlekedő személygépkocsit is maga alá temetett egy kitépett fa, a kocsi két utasa nem sérült meg. A város utcáin hömpölygő víz elárasztotta a Haáz Rezső Múzeum alagsorát és a sportcsarnokot. A Székelyhon portál közlése szerint a múzeum alagsori kiállítóterében éppen a csütörtökön megnyitandó tárlatot rendezték. A tárlat anyaga nem sérült meg, így várhatóan nem kell elhalasztani a megnyitót. MTI; Népújság (Marosvásárhely)

Sorostól a Csíki sörig
Mottó: Én sem rajongok a menekültekért.
Marcus Tullius Cicero De senectute 12.23.
Nincs pillanatnyilag divatosabb téma, mint Soros György és az ő cselszövése Európa ellen. Manapság ő az igaz hazafiak igazi ellensége, minden rossznak és ördögi tervnek szülője. A maga 86 évével és 25 és fél milliárdos dolcsi vagyonával (Forbes 2017-es adata világhálóban fönnakadva, valamint a nála szegényebbek szeme az irigységtől) félelmet kelt politikusokban, akik éppen szociáldemokratáknak álcázzák hataloméhségüket vagy illiberális demokráciákat pengető plakátokon, hisztériát pártprogandistákban. Zűrzavart kavar a köznapokban, és az a cél, hogy ne ő nevessen a végén. Miért, nem komédia az egész világpolitika manapság és a történelem folyamán számtalanszor? Már egy mosoly is tilos?!
Senki sem hiheti komolyan, hogy ezekkel a milliárdokkal, akár az általa támogatott civil szervezetekkel, melyek csak papíron erősek, és állítólag képesek döntő módon befolyásolni a világpolitikát, évente ide tud hozni Európa nyakára, gyomrára, torkára és munkaerőpiacára milliomnyi embert. Ez a fixációja (elmeállapotba beálló rögeszme) számos jelentős kis országnak, V négynek, a vén motorosoknak, a vén bakancsosnak és fiának, a huszárnak.
Komolyra fordítva a szót, nem Soros biztatja őket a bevándorlásra – a legtöbben életükben nem hallottak az amerikai milliomosról, nem tudják, hogy létezik, hogy magyar származású, sőt még ennél is egy lyukkal több. Ők elindulnak minden képzettség és megfontolás nélkül Nyugatnak, és azt remélik, valahol megállapodhatnak, ahol nincs háború, amelyet sajátjai vívnak sajátjaival. Tudathasadásos, polgárháborús állapot. Bezzeg, amíg volt gyarmati rendszer és voltak gyarmattartó nagyhatalmak, addig ilyen helyzet nem adódott. Ott viszonylagos nyugalom, biztonság és biztos nyomor uralkodott. Voltak európai fehér körök, katonák, iskolák, misszionáriusok, segélyszervezetek, szovjet propaganda és forradalmi sejtek vagy inkább sejtések. Sertések nem. Ezek ui. moszlimok. Keveseknek felemelkedési lehetőség, nyugati tanulmányok és alkalmazhatatlan európai demokráciamodell iránt táplált őszinte irigység valamint csudálat. (A csuda állat.)
Soros tulajdonképpen egy propagandaképződmény, bűnbak, végre valahonnan előkerített konkrétum a nagy migráció okaira és várható következményeire. Az ördög, akit el lehet ítélni, akinek pokolra küldése nem jár semmiféle következménnyel, mert messze van, mert öreg, s mert még annál is súlyosabb teher a vállán és lelkén a származása.
A demonizáció (ördögiesítés) folytatódik. Ilyenkor illik bevetni azt a jólinformáltságot, miszerint a nácizmus idején Magyarországon mentette az életét aljas üzletek révén (a 13-14 éves gyerek! – ahogyan ezt már megszokhattuk tőlük, akik a halál árnyékában is üzletelnek...), holott mindenki számára a saját élete lehet a legfontosabb, ennek mentése érdekében mindent megtesz. Ráadásul kivándorolt Magyarországról, ahol semmilyen esélye sem volt az elkövetkező negyenöt évben, hogy a London Economic Schoolban tanulhasson, oda legfennebb a stábgyerekek jutottak ki, de inkább Moszkvába küldték őket a KGST akadémiára, és hogy dollármilliomossá válhasson. Egyetlen milliomos pillanata a 46-os inflációban akadhatott volna, de azt pengőben adták ki jutazsákban, talicskán.
A legcifrább azonban, hogy az izraeli miniszterelnök is kihátrált Soros mögül, ui. Magyarországra látogat, és a budapesti követség tiltakozása a Soros-plakátok miatt kínosan érintette Bibi N.-t.
De jön a vizes világbajnokság, és a víz sok mindent elmos, a tudatot is át. Hosszú Katinkának majd aranyérmeket hoz és kíméletlen hajszát a Magyar Úszószövetség ellen, amely Katinka hosszas Soros-szindrómája.
Miképpen a Székelyföld Soros-fóbiája a medve. Az Ursus. Nem a sör. Az igazi sör neve: csíki.
SEBESTYÉN MIHÁLY / Népújság (Marosvásárhely)

A román média választási érdekeket sejt a látogatás hátterében
A román hírportálokon megjelent szerdai véleménycikkek szerzői meglepőnek tartják, hogy Klaus Iohannis román államfő a jövő héten „hivatalos” látogatást tesz Románia két magyar többségű megyéjében, és a mandátuma felénél lévő elnök választási érdekeit sejtik a tervezett székelyföldi látogatás mögött.
A Hotnews.ro vezércikkírója, Dan Tapalagă arra emlékeztet, hogy a 2014-es elnökválasztáson Iohannis a két magyar többségű megyében érte el a legjobb eredményt: Hargita megyében a voksok csaknem 80, Kovászna megyében pedig a szavazatok 78 százalékát szerezte meg a második fordulóban.
A szerző szerint Iohannis nem fogja tudni megkerülni az olyan kényes témákat, mint a közigazgatási anyanyelvhasználat, a kétnyelvű utcanévtáblák és a zászlók kérdése és nehezen fogja elhitetni székely választóival, hogy komolyan érdeklik ezek a problémák, amikor mandátuma kezdetștől mostanig elhanyagolta őket.
„Ha késett is ez a rövid látogatás, és (a szász származású) Iohannis nehezen tette túl magát kisebbségi komplexusán, az nagyon jó, hogy a román állam azt jelzi a magyarságnak, az ország területén élő legfontosabb kisebbségnek, hogy nem feledkezett meg róla” – vélekedett Tapalagă.
A cikkíró szerint a román államfő várhatóan megpróbálja lehűteni az „autonomista túlkapásokat” és az elszigetelődés veszélyére fogja figyelmeztetni a székelységet. Tapalagă szerint azonban akkor fognak a székelyek megtanulni románul, ha gazdaságilag érdekeltté válnak, ehhez pedig nem szép szavak kellenek, hanem infrastrukturális fejlesztés, Székelyföldet az ország más térségeivel összekötő autópálya.
Meglepőnek tartja Iohannis székelyföldi látogatását Horațiu Pepine publicista is a Deutsche Welle honlapján közzétett véleménycikkében, tekintettel arra, hogy az államfő eddig meglehetősen „hűvösen” viszonyult a romániai magyarokhoz.
A német közszolgálati rádió román szerkesztőségének újságírója elképzelhetőnek tartja, hogy Iohannis magyarokkal szembeni távolságtartása több román támogatót hozott, mint amennyi voksot a magyaroktól kapott, de a székelyföldi látogatás szerinte mindenképpen azt jelzi, hogy a magyarokkal is közvetlen – és nem az RMDSZ közvetítésével folytatott – párbeszédre törekszik. Azzal, hogy egyszerre keresi fel mindkét magyar többségű megyét Iohannis kimondatlanul is elismeri a térség sajátos etnikai státusát.
A szerző a román államfő székelyföldi látgatását geopolitikai és a román–magyar rivalizálás összefüggésébe helyezte. Szerinte Iohannis amerikai látogatása alkalmával, vagy Donald Trump amerikai elnök varsói beszédéből megérthette, hogy a mostani washingtoni vezetés nem tartja túl nagyra a berlini és párizsi liberális politikát és ismét „tiszteletreméltó” országként tekint a konzervatív kormányú Magyarországra.
Ilyen körülmények között a Romániának szánt geopolitikai szerep azt kívánja a bukaresti vezetéstől, hogy „tegye zárójelbe” a magyarokkal szembeni ellenséges magatartását, és törekedjék regionális együttműködésre a visegrádi országokkal – írta a Deutsche Welle publicistája. MTI / Nyugati Jelen (Arad)

Reménykeltő gesztus Máriaradnán
Első román koszorú a honvédsíron
Tegnapi lapszámunkban, Tartalékos román és magyar katonatisztek barátsága címmel tudósítást közöltünk a Ziridava Arad Megyei Tartalékos Katonatisztek Egyesülete és a Csongrád, illetve Békés Megyei Tartalékos Honvédtisztek Egyesületeinek az aradi Megbékélési parkban szervezett közös kegyeletéről. Miután megkoszorúzták a maguk, illetve egymás emlékműveit, hasonlóan tettek a Vesztőhelyen, de a máriaradnai temetőben lévő, a II. világháborúban elesett honvédek síremlékénél is. Itt Czernák Ferenc beszélt a honvédek maradványainak a hányatott sorsáról, majd a jelenlegi síremlékük megépítésének a módjáról. Ezt követően, a tartalékos magyar, de a román katonatisztek is megkoszorúzták a jelzett emlékhelyet.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Román nyelvtábor zajlik a Tékában
Szórványban élő gyerekekről az az általános vélekedés, hogy ők kevert nyelvet, illetve főleg a román nyelvet beszélik. De akadnak olyanok is, akik számára a román nyelvtanulás nehézséget okoz, mert azt csak az iskolában használják. Nekik segítenek a román nyelvtábor szervezésével, amelynek célja a magyar anyanyelvű gyerekek románul való kommunikálásának segítése, beszédbátorságuk és beszédkedvük erősítése.
A július 10. és 14. közötti táborban a szamosújvári Téka Alapítvány szervezésében 5,5–11 év közötti gyerek vesz részt három román anyanyelvű oktató irányításával. Napi programjuk: délelőtt 9–13 óra közt kommunikációs játékok, tízórai szünettel megszakítva, majd ebéd 13 órakor, 14 órától kézműves foglalkozások, szórakoztató és mozgásos játékok román nyelven irányítva.
Az esemény helyszínei: Téka Alapítvány művelődési központjának a termei, a helyi Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum udvara, az ott levő sószoba, illetve az oktatók elképzelése szerint bárhol a városban.
Fodor Emőke / Szabadság (Kolozsvár)

Sokan lennének tanítók: 28 ezren vettek részt a pedagógusi versenyvizsgán
Az óvónői és a tanítói állásokért folyt a legnagyobb versengés a szerdán lezajlott pedagógusi versenyvizsgán. Kiss Imre háromszéki főtanfelügyelő a Krónikának elmondta: a probléma az, hogy évente jóval többen végeznek, mint ahány állás felszabadul.
Közel 28 ezren versenyvizsgáztak szerdán az országos szinten meghirdetett, meghatározatlan időre elfoglalható, úgynevezett címzetes – azaz nem helyettesítői – mintegy ötezer pedagógusi állásra: a tendencia szerint az óvónői és tanítói posztokért óriási versengés folyik, míg a reáltantárgyak oktatására alig van jelentkező.
Kovászna megyében a magyar tanítói állásokra tízszeres volt a túljelentkezés, a meghirdetett négy posztra 42-en jelentkeztek, az egyetlen magyar óvónői katedráért pedig 29-en versenyeztek. Hasonló a helyzet a romántanárok esetében: a három állásra 33-an jelentkeztek, továbbá 21-en pályáztak a meghirdetett három angoltanári posztra.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő a Krónikának elmondta: egyszerűen nincs annyi megüresedett állás, mint ahányan szakirányú felsőfokú tanulmányokat folytatnak.
A kétéves képzést nyújtó kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben például évente 28-an végeznek, és bár nem lépnek mindannyian pedagógusi pályára, sokan ugyanis beiratkoznak az egyetemre, így is több a pályakezdő, mint a meghirdetett katedra.
Kiss Imre rámutatott: régen regionális szinten szervezték a pedagógusok képzését, és az igények alapján hirdették meg a helyeket, akkoriban nem is volt versenyvizsga, hanem kihelyezték a szakembereket oda, ahol szükség volt rájuk.
„A tanügyben nagy a stabilitás”
A gyermeklétszám ugyan folyamatosan csökken, évente mégis csak egy–két állás szűnik meg, a főtanfelügyelő szerint a tanügyben nagy a stabilitás. Aki elnyert egy állandó állást, annak már biztosított a megélhetése, tud családot tervezni, ezért is annyira vonzó a tanítói, óvónői katedra” – magyarázta Kiss Imre.
A fluktuáció sokkal inkább a helyettesítő állásokra érvényes, sokan mennek például gyermeknevelési szabadságra, így két évig szükség van „beugró” pedagógusra. Kiss Imre azt is elmondta: miközben az óvónői és tanítói állásokért komoly verseny folyik, a reál szakokon tanítókból, illetve a műszaki tantárgyakat oktató mérnökökből még mindig hiány van.
Hozzátette: mivel az egyetemen sem tolonganak a fiatalok ezeken a szakokon, nincs is remény arra, hogy egyhamar lesz utánpótlás. Háromszéken összesen 41 meghatározatlan időre szóló és 1499 helyettesítő állást hirdettek meg.
Kolozs megyében is komoly versengés folyik az óvónői és a tanítói állásokért, egy-egy posztra mintegy százan pályáznak, ugyanakkor népszerű a román- és franciatanári, fizikaoktatói, valamint testnevelés-tanári katedra is.
A megyében 63 címzetes – ezek közül 45 városi, 18 pedig vidéki iskolában – és 712 egészkatedrás helyettesállást hirdettek meg. A Ziua de Cluj hírportál szerint a szerdai versenyvizsgára 1213-an iratkoztak be, közülük 220-an ebben az évben végeztek valamely felsőoktatási intézményben vagy tanítóképzőben.
Július 26-án osztják el a meghirdetett állásokat
Az oktatási minisztérium közleménye szerint országos szinten a közel 5000 címzetes, meghatározatlan időre elfoglalható állás mellett további 58 ezer helyettesítő posztot hirdettek meg. A közel 28 ezer versenyvizsgázó írásbeli próbája délelőtt zajlott, a tételeket 4 órán belül kellett megoldani.
Ahhoz, hogy valaki elfoglalhasson egy címzetes állást, legalább 7-es osztályzatot kell szereznie, ha a minimális 5-ös jegyet sikerült elérnie, csak helyettesítői posztra jelentkezhet, de a következő tanítói és tanári versenyvizsgákon újra próbálkozhat. Az előírások szerint első körben a 7-es osztályzatnál jobban teljesítő pedagógusok választanak az elért jegy sorrendje alapján a profiljuknak és végzettségüknek megfelelő állást a meghirdetett helyek közül, tehát minél kisebb jegyet kap valaki, annál kevesebb választási lehetősége van.
A szerdai versenyvizsga végleges eredményeit július 25-én teszik közzé, a meghirdetett katedrák elosztására pedig július 26-án kerül sor a megyei tanfelügyelőségeken.
Kőrössy Andrea, Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Fülöp-szigeteki díj a Bözödújfaluról szóló dokumentumfilmnek
A Kopjafa a házunk helyén című, a vízzel elársztott Bözödújfaluról készített, Barabás Eszter rendezte alkotás nyerte a Fülöp-szigeteki Manilában tartott iChill International Film Festival legjobb dokumentumfilmnek járó díját – olvasható a szemle honlapján.
A romániai falurombolás jelképévé vált Bözödújfaluról, egykori lakóiról készítette dokumentumfilmjét Barabás Eszter, aki tavaly végzett a Sapientia egyetem filmművészet, fotóművészet, média szakán Kolozsváron. A visszaemlékezéseken alapuló, 28 perces alkotás az elárasztott Maros megyei település sorsát mutatja be egykori lakói visszaemlékezésein keresztül. Sajnos mi nem, csak a filmünk vett részt a Fülöp-szigeteki fesztiválon, a szervezők e-mailben értesítettek, hogy a legjobb dokumentumfilm díjára jelölték a filmet, kedden pedig kihirdették a nyerteseket. A díj maga a legjobb dokumentumfilm cím, meg már az is elismerés, hogy vetítették a filmünket a Fülöp-szigeteken. Nagyon örülünk ennek” – mondta el a Krónika megkeresésére Barabás Eszter.
Hozzátette, úgy gondolja, a feliratoknak köszönhetően meg lehet érteni a többnemzetiségű falu tragikus sorsáról szóló filmet külföldön is.
Bözödújfalu mellett 1975-ben 625 méter hosszú, 28 méter magas gát építése kezdődött, a felduzzasztott Küsmöd-patak vize a nyolcvanas években elárasztotta a falut, amelynek lakóit a szomszédos településekre költöztették, sokan közülük külföldre távoztak, a világ több mint 30 országába szóródtak szét. A gátépítés 1977-ben leállt, de 1984-től újraindult, és a tó vízszintje 1992-ben érte el maximális magasságát, a vizet idén márciusban kezdték leengedni. A leeresztésre azért volt szükség, mert a vízgazdálkodási vállalat szakemberei meg akarják javítani a gátat és a tóban álló irányítótornyot összekötő hidat, amelynek egyik betoneleme februárban a vízbe esett.
Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

Kezdődik a Nyári Színházi Fesztivál
A nyíregyházi Mandala Dalszínház, az RMDSZ Bihar megyei szervezete, együttműködve a Nagyváradi Magyar Diákszövetséggel (NMD) az idén is megszervezi a váradi Nyári Színházi Fesztivált.
Az előadásokra, amint az előző években megszokhatták a nézők, a tervek szerint továbbra is a várszínházban kerül majd sor. A szervezők rossz idő esetére a közelben lévő Szakszervezetek Művelődési Házába tervezik az előadásokat. Az idei sorozaton szintén közismert magyarországi színészek lépnek színpadra Nagyváradon.
Az első előadás komoly felütése lesz a színházi fesztiválnak július 16-án, vasárnap 21 órától, amikor Gregor Bernadett és Szarvas Attila főszereplésével mutatják be a Titkok egy hálószobából című kétrészes vígjátékot. Július 22-én, szombaton 21 órától Mikó István játssza a főszerepet a Háry vagyok, az angyalát! című zenés darabnak. Július 27-én, csütörtökön 21 órától Kálmán Imre Csárdáskirálynő című klasszikus operettjét mutatják be az anyaország méltán híres színművészei, Szeredy Kriszta, Domoszlai Sándor, Csonka Zsuzsa, Bozsó József, Galambos Lilla, Kelemen Csaba, Heller Tamás és Kokas László. Augusztus 6-án, vasárnap 21 órától Michael Stewart Szeretem a feleségem bohózatát állítják színpadra Magyar Attila rendezésében. A rendező-színművész mellett közreműködik a darabban Timkó Eszter, Szakács Tibor, Pikali Gerda és Czakó Ádám. Augusztus 13-án, vasárnap 21 órától a Tanulmány a nőkről című zenés vígjátékot láthatja a nagyérdemű a Magyar Zenés Színház előadásában, melynek Nagyváradon fellépő művészei: Csonka Zsuzsanna, Csomor Csilla, Némedi-Varga Tímea és Steinkohl Erika, illetve Bozsó József, Dósa Mátyás, Fehérvári Péter és Kovács István. Augusztus 21-én, hétfőn 21 órától Arany János Toldi című elbeszélő költeményéből összeállított műsorral lép a közönség elé a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze, Csőre Gábor. Augusztus 25-én, pénteken 21 órától, a Nyári Színházi Fesztivál záró előadása egy különleges musical lesz Egy tányér napfény címmel Mikó István, Varga Miklós, Nagy Gábor és Szabó Anikó főszereplésével.
Bérletvásárlás
– Továbbra is nagy érdeklődésnek örvend a nyári színházi fesztiválunk. Kevesebb mint két hét alatt immár ott tartunk, hogy több mint 450 bérletet sikerült eladni. Azt javaslom mindenkinek, aki még szeretne, hogy a pénteki nap folyamán vásárolja meg a bérletét az RMDSZ székházában, mert összesen 500-nál többet nem fogunk eladni, tehát körülbelül még 40-50 bérletre van lehetőség. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy már az első előadás iránt igen nagy az érdeklődés, és az előrejelzés alapján úgy tűnik, az időjárás is jó lesz. Azt gondolom, sokan kíváncsiak Gregor Bernadettre és Szarvas Attilára. Ahogy az interjúkban is elmondták, hogy egy nagyon jó előadással készülnek, a közös, személyes családi életükből is merített, vígjátékkal ötvözött drámával. Remélem tehát, hogy jól fognak szórakozni mindazok, akik eljönnek a várbeli nyári színházi előadásra. Sok szeretettel várunk mindenkit- nyilatkozta honlapunknak Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Hozzátette: a Gekko pub is csatlakozott a jegyeladáshoz, így délelőtt az RMDSZ-nél, délután pedig a Gekko-ban lehet jegyeket vásárolni.
A Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál médiatámogatója a Bihari Napló. Figyeljék lapszámainkat ugyanis a szerencsések belépőket nyerhetnek az előadásokra.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Szakmai gyakorlaton a néprajzosok
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete és a Kriza János Néprajzi Társaság július 3–12. között Háromszéken és Moldvában szervezte meg a néprajzszakos egyetemisták ez évi szakmai gyakorlatát. A hallgatók megismerkedtek a csernátoni és a zabolai néprajzi múzeum, valamint a klézsei tájház kiállításaival, belső szerkezetével, tárgyi állományának nyilvántartásával. Orbaiszéken és Somoskán családi fotókat digitalizáltak, interjúkat készítettek a 20. század helyi eseményeivel kapcsolatban. Tanulmányi kirándulás során pedig meglátogatták a kézdivásárhelyi és a bákói múzeum legújabb kiállításait, valamint a nagypataki és a somoskai csángó temetőket és néprajzi gyűjteményeket. Az egyhetes szakmai gyakorlatot a Communitas Alapítvány támogatta.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új mesteri képzés indul a BBTE Szociológia Karán
A BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete az idéntől új mesterszakot indít Humánerőforrás-menedzsment névvel.
Az új, induló program mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati képzésre nagy hangsúlyt fektet, a megszerzett tudást pedig a végzettek cégek és közintézmények személyzeti munkájában, civil szervezetekben, humán fejlesztési képzésekben hasznosíthatják – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben. A mesteri program a BBTE humánerőforrás és szociológia alapképzésére épül, de más szakok végzősei is sikerrel bekapcsolódhatnak. A képzés órarendje munkával vagy más elfoglaltsággal is összeegyeztethető.
Az Intézet emellett további, magyar nyelvű alap- és mesterképzési programokra hirdet felvételt erdélyi és magyarországi fiatalok számára: szociológia, antropológia, humánerőforrás-menedzsment és szociális munka alapképzési szakokra, valamint a már hosszabb ideje működő Településfejlesztésben alkalmazott szociológia, Tanácsadás, valamint Mentálhigiéné – szociális munka mesteri programokra. Az említett alapszakokon nincs írásbeli felvételi, a felvétel az érettségi átlag és egy rövid motivációs esszé alapján történik, amelyet jelentkezéskor kell leadni.
A kolozsvári BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete a budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetével 2014-ben aláírt együttműködési megállapodása alapján a BBTE szociológia és kulturális antropológia alapképzésen, valamint a szociológia mesteri programokon tanulók kettős diplomát szerezhetnek, amennyiben beiratkoznak a partneregyetemre, és ott legalább egy félévnyi kreditszámot teljesítenek, a megállapodás keretei között. A két intézmény kölcsönösen elismeri a másik program keretében teljesített tárgyakat. A kettős képzés erdélyieknek inkább mesteri szinten ajánlott, az emelt szintű magyarországi érettségi miatt (ami BCE alapképzésen feltétel).
A BBTE a kulturális antropológia és szociológia képzését négy éve tandíjmentesen magyar állampolgárok számára is működteti, akik középszintű érettségi oklevéllel is felvételt nyerhetnek. További tudnivalókat ezen az oldalon a Felvételi rovatban találnak az érdeklődők. maszol.ro

RÖVID PÓRÁZON A ROMÁN KORMÁNY
BRÜSSZEL, WASHINGTON, JOHANNIS ÁLLAMFŐ ÉS A CIVILEK SZOROS EMBERFOGÁST ALKALMAZNAK
Izzadságszagúra sikeredett az utóbbi fél év a kormányzó román szociáldemokratáknak (PSD). A decemberben magabiztos választási győzelmet arató PSD képtelen megbirkózni a helyzettel, hogy a választási csalás miatt tavaly két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt pártelnök a hatályos romániai törvénykezés szerint nem lehet miniszterelnök.
Ám Liviu Dragnea vezéri ambíciói továbbra is nagyok, így csak olyan kormányfő kerülhet a kabinet élére, aki hallgat a főnökre, s teljesíti elvárásait. Sorin Grindeanuval, a januárban hivatalba lépett miniszterelnökkel nem volt elég hatékony a pártelnök által elvárt szoros együttműködés, ezért júniusban némi párton belüli perpatvar közepette csere történt a végrehajtó hatalom élén. Mihai Tudose jelölése meglepetést keltett, az ellenzék és a média példátlan lejáratási kampányt indított a volt gazdasági miniszter ellen, de Klaus Johannis jobboldali államfő rábólintott a szociáldemokraták emberére.
Hogy Tudosénak sem lesz egyszerű dolga, az gyorsan kiderült. A baloldali román kabinet legnagyobb politikai ellenfele nem a parlamenti ellenzék soraiból kerül ki, hanem külföldről érkezik. Mihai Tudose egyik első elképzelése arra az egyenlőtlen helyzetre próbált megoldást találni, hogy a romániai cégek több nyereségadót fizetnek, mint a külföldi tőkével működők. A kormányprogramba utólag beiktatott terv szerint a nyereség helyett az üzleti forgalmat adóztatnák meg és szolidaritási illetéket vezetnének be.
Az ötlet olyan erőteljes tiltakozást váltott ki a Romániában remek piacra találó külföldi vállalkozások körében, de a mindig mindenhez vélemény fűző amerikai nagykövetségen is, hogy a kabinet jobbnak látta elvetni a tervezetet. A külföldről érkező nyomásgyakorlás azért is bizonyult hatékonynak, mert a szociáldemokraták hatalomra kerülésük első heteiben egyszer már alaposan megégették magukat a valóban szerencsétlenül előkészített igazságügyi reformmal. Akkor a Nyugat-Európában nagy és pozitív visszhangra talált tömegtüntetések miatt kényszerültek hátraarcot fújni, most már a külföldi dorgálás is elég volt a visszakozáshoz. Tudose első külföldi útja miniszterelnökként Brüsszelbe vezetett, ahol tárgyalópartnereinek megígérte, kormánya nem vezeti be a cégek bevételét alapul vevő új adónemet.
Liviu Dragnea, a román politika erős embere óvatos duhaj. Kerüli a nyílt ütközést Brüsszellel, az uniós intézményekkel, de amolyan szimbólumként időről időre élesen támadja Soros Györgyöt. Az amerikai milliárdos testesíti meg mindazt, ami a román érdeket próbálja háttérbe szorítani a külföldi, nemzetközi akarat érvényesítése érdekében. Tény ugyanakkor, hogy Romániában – a többi kelet-európai országhoz hasonlóan – huszonhét éve jelen vannak olyan szervezetek, amelyek finanszírozása az amerikai milliárdoshoz köthető. Ezek rendszerint a liberális elvek alapján viszonyulnak a közéleti témákhoz, azaz a jelenlegi bukaresti politikai felállásban az ellenzékhez és az államfőhöz állnak közel.
Az elmúlt napokban a RiseProject portál egy olyan cikket közölt, amely szerint a belügyminisztérium titkosszolgálatának egyik 2011-ben készített, később titkosított jelentése megállapította Dragnearól: a 2000-es évek elejétől, amikor Teleorman megyei közgyűlésének elnöke volt, hozzá közel álló személyekkel együtt szervezett bűnöző csoportot hozott létre. Egy cégen keresztül uniós pénzeket pályáztak meg és térítettek el eredeti rendeltetésüktől, állítja az írás. A belügyi tárca titkosszolgálata cáfolta, hogy a jelentést az intézmény készítette volna, Dragnea tagad.
A cikket azonos nevű portálján közlő Rise Project egy olyan nem kormányzati szervezet, amely Soros György Nyílt Társadalom Intézetén keresztül finanszírozott OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) csoport tagja. Úgy tűnik, nem akármilyen médiumról van szó, a Korrupcióellenes ügyészség (DNA) a cikk közlése után hivatalból kezdett vizsgálódni az ügyben.
Az a DNA, amelynek vezetőjét lemondásra szólították fel, miután egy olyan hangfelvétel került nyilvánosságra, amelyben arról szónokol az ügyészeknek: fel kellene gyorsítani a kormányzati szereplőket érintő ügyek felgöngyölítését. Laura Kövesi DNA-vezért és az általa vezetett intézményt a botrány kipattanása után azonnal védelmébe vette Johannis államfő és a fáradhatatlan amerikai nagykövet, Hans Klemm.
Ugyancsak néhány nappal ezelőtt egy televíziós interjúban Alin Teodorescu szociológus hosszasan beszélt Dragneáék állítólagos korrupciós ügyeiről, a pártelnök diktatórikus stílusáról és a szociáldemokrata párt rossz irányvonaláról. A „szakértő” az azóta korrupció miatt többéves börtönbüntetését letöltő Adrian Nastase exkormányfő tanácsadója, majd kabinetvezetője volt. Korábban, 1990 és 1996 között a Soros Alapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedett, ezt megelőzően pedig 1989-ben döntött úgy, hogy belép Nicolae Ceausescu kommunista pártjába. Liviu Dragnea PSD-elnök szerint az amerikai milliárdos hadjáratot indított a jelenlegi román kormány ellen, őt pedig a különböző korrupciós vádakkal akarja félreállítani.
Mi várható az új román kormánytól egy számára kedvezőtlen politikai környezetben, amikor Brüsszel és Washington gátlástalanul él a nyomásgyakorlás eszközével, az államfő pedig óriási kedvencnek számít e két fővárosban? Kompromisszumokkal teli próbálkozások gazdasági téren a romániai vállalkozások helyzetbe hozásáért, a háború folytatása az igazságszolgáltatás reformjáért, s azon belül a DNA óriásira nőt hatalmának megnyirbálásáért és – esetleges hangsúlyeltolódásokkal – folytonosság külpolitikában, ami az Egyesült Államok és az unió közötti egyensúlyozást jelenti, a két pólus viszonyának alakulását szem előtt tartva.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) kötött parlamenti együttműködési megállapodás várhatóan tartós lesz. A szociáldemokraták és az ALDE kis liberális párt koalíciójának parlamenti többsége soványodott a decemberi választások óta, az RMDSZ szavazatai jelentik a stabilitást. De a Kelemen Hunor vezette pártnak sincs jelenleg túl nagy mozgástere, a megosztott ellenzék népszerűsége a baloldali kudarcok után sem nőtt, nincs értelme, s realitása sem valamiféle kormányellenes szövetségnek, a teljesen önálló ellenzékiség pedig a magyar formáció totális elszigeteltségét jelentené.
Pataky István / Magyar Idők

A liberalizmus vadhajtásai
Az egyesek által nem egészen alaptalanul elhomályosulásnak nevezett felvilágosodás eszmei-ideológiai lándzsahegye a liberalizmus volt, amely akkortájt a háttérben állók hatalmi-gazdasági érdekmegfontolásaitól függetlenül pozitív mondanivalóval rendelkezett. És ami ennél is fontosabb, programjának nem kis része egyirányba mutatott az emberi igazságérzettel.
A vélemény-, szólás-, sajtó-, lelkiismereti- és vallásszabadság olyan eszmék, amelyek méltán találkoztak egyre szélesebb társadalmi rétegek egyetértésével. Vagyis eme eszmerendszernek volt pozitív üzenete a háttérbeli mozgatórugókról és a későbbi gyászos következményektől –a szekularizáció nyomán fellépő értékvesztés, nihilizmus, szétzüllés, a szervesen kialakult hagyományok fokozatos romlása, gazdasági síkon a bolygó tartalékainak gát nélküli felélése –függetlenül. Mihelyt azonban eme ideológia kiütéses győzelmet aratott a második világháború után, és egyes célkitűzéseit alkotmányszinten rögzítették kontinensünk államaiban, a liberalizmus egyfajta pótcselekvésként, önigazolásként fokozatosan átalakult a devianciakultúrák népszerűsítőjévé és védelmezőjévé.
Fontosabb a bűnelkövető joga, mint az áldozaté
A halálbüntetés eltörlésének szükségességéről még el lehet vitatkozni, de ma már azt is meg akarják akadályozni az egyéni szabadság védelemének zászlaja alatt, hogy a többszörös gyilkosokat életük végéig elkülönítsék a társadalom értékteremtő részétől. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a liberálisok számára fontosabb a bűnelkövető joga, mint az áldozaté. S folytathatjuk a kábítószer problémakörének liberális kezelésével vagy az abortusszal. Elvégre a korlátlan individuális szabadság eszméjétől hajtva a liberálisok a világ minden pontján lándzsát törnek az államilag legalizált, sőt anyagilag támogatott magzatgyilkosság mellett. Az anya önrendelkezési jogára hivatkoznak, miközben érdekes módon megfeledkeznek saját alapelvükről, miszerint saját szabadságom odáig terjed, amíg nem sérti a másikét. S akkor nem szólunk az emberi élet szentségéről és minden ember egyéni méltóságáról. És ide tartozik a liberalizmus talán legabszurdabb kinövése, a genderideológia is, amelynek kvintesszenciája, hogy erkölcsileg és jogilag a perverziót, az abnormalitást azonos rangra kívánják emelni a társadalom fizikai önreprodukcióját biztosító normális férfi-nő kapcsolattal.
Nem létezik médiaetika, csak nézettség
Aligha tagadható, hogy a liberalizmusból nőtt ki a „politikai korrektség”nevű kifejezés, amely voltaképpen cenzúra- és öncenzúraforrás. Ennek szerves része a genderideológia, amely ma már egészen abszurd, a normalitást nemcsak támadó, tagadó, de büntetőjogilag szankcionáló kinövésekkel is bír.
Érdemes belegondolni abba, hogy létezik ma a világnak olyan civilizáltnak mondott pontja –konkrétan Kanada Ontario nevű tartománya –, amelyben miután e sorok napvilágot láttak, retteghetnék, hogy mikor kopogtatnak az állami erőszakszervezetek képviselői az ajtómon azért, hogy gyermekeimet elszakítsák tőlem, és állami gondozásba vegyék. S erre törvényi alapjuk lenne! A tendencia elég egyértelmű, jól követhető a homoszexuálisok házasodási és örökbefogadási jogának egyre terjedő elismerésében, legutóbbi áldozat éppen Németország.
Ennek a jelenségkörnek a hangulati hátterét a széles értelemben vett média biztosítja, beleértve a milliárdok által nézett hollywoodi szuperprodukciókat, amelyek a művészi önkifejezés zászlaja alatt lényegében bármit eladhatnak. De a fősodratú sajtó is –amelyre elvben szigorúbb szabályok vonatkoznak –egyre távolabb kerül eredeti funkciójától. Eddig is tudható volt, hogy a hazugságot, a félrevezetést cinikusan, érdekvezérelten használja, de ritkán szembesülhetett a világ olyan brutálisan nyers valósággal, mint a múlt hónap végén nyilvánosságra került leleplező videofelvételen keresztül. Ebben a CNN producere világosan kimondja: nem létezik médiaetika, csak nézettség (meg persze hatalmi megfontolások, elvárások és összefonódások, ez nem kap kellő hangsúlyt a beszélgetésben), aminek érdekében gátlástalanul hazudik a világ közvéleményének egyik legfőbb alakítója. Ettől még persze a kézi vezérlésű fősodratú média (a vezérlési technikákról részletesen szól Udo Ulfkotte Megvásárolt újságírók című könyve) hatalma nem fog megtörni. A tömeghatást pedig híven példázza, hogy tavalyelőtt a konzervatívnak gondolt Írországban is megszavazta a nép a homoszexuálisok házasodási jogának törvénybe iktatását.
Meleg büszkeség: eszköz a háttérhatalom kezében
A homoszexuálisok körüli zajkeltés, beleértve a már Erdélybe is elérkezett „büszkeségmenetet”, nem elsősorban arról szól, hogy e természetellenes, ferde hajlammal megvert embereknek biztosítsa a társadalom a normálisokkal azonos megbecsülést.
(Egyáltalában, micsoda perverz gondolat a büszkeség fogalmát –pride –idekeverni? Azt sulykolni, hogy büszkék legyünk saját fogyatékosságunkra! Mert a biológia ezen alapigazságát, vagyis hogy a fogyatékosság a normális fajfenntartásra való képtelenség, aligha tagadhatja még a legelgurultabb „melegjogi”aktivista sem.) Ez eszköz a globális háttérhatalom kezében a társadalom szétzilálására, az organikus kapcsok megszüntetésére, a hagyományos értékrend fellazítására és a családok tönkretételére.
Térségünk ebből a szempontból is a fehér keresztény kultúrán belül a normalitás szigete. Itt általános elfogadottsága van annak a gondolatnak, hogy a család egy férfi és egy nő házasságán alapszik, amelyet Magyarországon az Alaptörvény szintjén rögzítették. És remélni lehet, hogy Klaus Johannis is kiírja végre e kérdésben a népszavazást, amihez tavaly nem kevesebb, mint hárommillió aláírást gyűjtöttek össze a kezdeményezők, s amelyre a parlament is áldását adta. Az eredmény amúgy borítékolható.
Európa átadása
Schmidt Mária a minap ismét alapos és lényeglátó elemzéssel jelentkezett a blogján, amely rámutat az LMBTQ jelenségkör általános politikai beágyazottságára. „A baloldali elit (…) frigyre is lépett a neoliberális gazdaságpolitikával, amelynek lelkes hívévé vált. A politikai hatalom elvesztése miatt csak még görcsösebben ragaszkodik a kultúra feletti befolyásának megőrzéséhez. A Lajtától nyugatra a jobb és baloldal egyaránt megszorításpárti, a GDP kiegyensúlyozását és az infláció alacsonyan tartását tekinti prioritásának, egymásra licitálnak migránssimogatásban, az LMBTQ ügyek felkarolásában. (…) 2017 slágerterméke tehát a (…) meggyőződés nélküli, a megkülönböztethetetlenségig konformista politikus, aki semmiről nem mond semmit, ellenben csont nélkül kiszolgálja az elitek gazdasági és kulturális igényeit. Ideológiai, tartalmi kérdésekben átengedi az elsőbbséget a független médiának és a nagyon civileknek. Ő maga nem ragaszkodik semmihez, vagyis értéksemleges, nem tud olyan célt megjelölni, ami számára iránytűként szolgálna. Kivéve persze, ami a GDP-t, az inflációt és a hiánycélt illeti. Ez a szentháromsága. Ez az alap, ehhez jön még a multikulti, a migránsok beáramoltatása, az LMBTQ-ügyek és a klímaváltozás melletti kiállás. Ha ezek megvannak, túlélhet. Ennek a pragmatikus politikai garnitúrának jutott az a feladat, hogy előkészítse Európát arra, hogy egy új, kevert muszlimizált népességnek adja át a területét. Ehhez három feltétel szükséges: Európa kereszténytelenítése, a törtidentitások erőltetése a nemzeti identitás rovására és a politikai kormányzás lecserélése a bürokráciák uralmára.”
Erre megy ki a játék!
A globális háttérhatalom szétzúzni igyekszik teljes uralmának utolsó akadályait: a nemzeteket és a nemzetállamokat, a mai romlottságában is még létező hagyományrendszereket. Ebben pedig a homoszexuálisok problematikája egy eszközjellegű részterület. Együtt érezhetünk a homoszexualitás betegségével megvert embertársainkkal, de látnunk kell, miként használja fel őket a senki által meg nem választott, nem ellenőrzött szervezett magánhatalom a maga sötét céljaira.
Borbély Zsolt Attila / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Közös zsinat 446 év késéssel
Először tartott közös ünnepi zsinatot 446 év után a református és az evangélikus egyház Kolozsváron. A Farkas utcai templomban tartott istentiszteleten öt evangélikus és nyolc református lelkipásztort szenteltek fel.
A jubileumi zsinatot közös istentisztelettel nyitották meg a kolozsvári evangélikus templomban, ahol Zelenák József püspökhelyettes mondott köszöntőbeszédet, majd Csűry István királyhágómelléki püspök hirdette az igét. Az ünnepi ülést a kolozsvári teológia felújított dísztermében folytatták, ahol –amint múlt heti lapszámunkban beszámoltunk –közös nyilatkozatot fogadtak el. Délután az események a Farkas utcai templomban folytatódtak, ahol nyolc református és öt evangélikus lelkész felszentelésére került sor. Az egybegyűlteket Fekete P. P. János református egyházkerületi főgondnok köszöntötte, majd Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök hirdette az igét 1Kor 1,18-25 alapján. A prédikáció során elmondta, a református egység napján május 20-án, Nagyváradon úrvacsorai szolgálatra kérték fel, amely jól esett neki, de ugyanakkor tudta, hogy övéi közt van. Úgy érezte, az alkalom a Szentlélek ajándéka volt számára. Az úrvacsora liturgiája összeforrasztotta azt a pár ezer embert, aki a Körös partján levő városban úrvacsorát vett. Sokan pedig azt fogalmazták meg, hogy legyen folytatás is. „És íme, most már itt van a folytatás: közös ünnepi zsinat, istentisztelet és közösen végzett lelkészszentelés”–folytatta Adorjáni, aki szerint röpke 446 évet késtünk az 1571-ben Medgyesen megtartott közös zsinat óta. A 16. század második végétől ugyanis heves teológiai viták és politikai érdekek mentén a két felekezet útjai elváltak, amelyet valószínűleg Kálvin helytelenített volna. Sem ő, sem Luther és a többi reformátor nem ismeri ugyanis a több Anyaszentegyház fogalmát, hiszen Jézus Krisztus egy test, Isten üdvözítő szeretete minden ember számára ugyanaz a kiapadhatatlan forrás, mint ahogy a Lélek és a keresztség is egy –fogalmazott az igehirdető. A felekezeti megoszlás bűnös állapot, amit meg kell szüntetni, és együtt kell vallani, hogy minden megosztottság ellenére egy egyetemes Anyaszentegyház létezik.
Az egész Kárpát-medencében még a csapból is a Refo500 folyik. Ám a sok óriáshirdetés és rendezvény vajon elindít-e egy szellemi, lelki pezsgést, valami személyes, hitbeli reformációt a mi életünkben? –tette fel a kérdést igehirdetése végén az evangélikus püspök.
A prédikációt követően a nyolc református és az öt evangélikus fiatal lelkipásztor letette az esküt, majd a felszenteltek nevében Kelemen Csongor köszöntötte az egybegyűlteket. A teológián eltöltött évekre, a tanulás hasznosságára emlékezett vissza, majd a gyakornoki évekről és mentoraik segítőkészségéről beszélt. Kijelentette: akkor válnak bölcsekké, amikor mindazt a tudást, amelyet az évek során felhalmoztak, a gyülekezetben gyakorlatba tudják ültetni.
Óvoda- és bölcsődeépítés a megmaradásért
A kétnapos rendezvény másnap a Bethlen Kata Diakóniai Központban az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlésével folytatódott. A jelenlevő tagok Kató Béla püspök közgyűlési beszámolóját hallgatták meg. A püspök beszédében többek között kitért a reformátori örökség és hitvallásaink fontosságára. „A nyugati keresztyén testvéreink mintha elfeledkeztek volna minderről. Egyre kényelmetlenebb a nemzetközi egyházi találkozókon részt venni, mert úgy érezzük, lenézéssel és gúnnyal találkozunk azok részéről, akik bennünket maradinak és különböző fóbiákkal élő embereknek tartanak”–fogalmazott a püspök. Kató Béla hangsúlyozta a magyar intézményrendszer kialakítását, amely segíthet a megmaradásért vívott harcainkban. Ismertette az erdélyi kollégiumok felújításának folyamatát, valamint megemlítette, hogy idén öt templomot avatnak fel (Szászfenes, Décsfalva, Kerelőszentpál, Sándorfalva, Sepsiszentgyörgy). Beszámolt arról, hogy az anyanyelvű oktatás érdekében az egyház felvállalja 28 óvoda és bölcsőde felépítését és beindítását, ugyanakkor bejelentette, hogy a román törvényhozás a kolozsvári teológiát is bevette az államilag támogatott lelkészképző intézmények sorába, ám a fejpénz és a kevés diák miatt a támogatás kevés lesz.
Egyházi Trianon
Szegedi László missziói előadó a kerületben tapasztalható folyamatos fogyást egyházi Trianonként jellemezte. Rámutatott: sok az egyedülálló személy, a magányos férfiak sorában magas az alkoholizmus, az ultraliberális világ folyamatosan rombolja a hagyományos családmodellről kialakult képet, rengeteg az abortusz. „Hogyan várjunk békét, ha még az anyaméhben sem vagyunk biztonságban?”–idézte Teréz anyát Szegedi. Egyre több magyart és reformátust veszítünk el a vegyesházasságok miatt, ezért az anyanyelvű oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Ha egy fiatal román iskolába kerül, nagy valószínűséggel nem magyar házastársat fog magának választani”–fogalmazott a missziói előadó, aki elmondta, a román ortodox egyház törvénybe iktatta, hogy vegyesházasságok megáldása során a pópa az esketési liturgia során a nem ortodox felet kötelezően átkereszteli ortodoxnak.
Szegedi László örvendetesnek tartotta, hogy egyre több gyülekezetben indul be az intézményes diakónia, illetve hangsúlyozta a családlátogatás fontosságát, valamint a nőszövetség hatékony munkáját.
A különböző bizottsági jelentések meghallgatását követően a közgyűlési tagok közérdekű egyházi ügyekről tárgyaltak, majd felhatalmazták az igazgatótanácsot, hogy a következőkben az egyre zsugorodó egyházmegyék határainak módosításával foglalkozzon.
Lelkészhiány és érdektelenség?
A Protestáns Teológia Intézetben 1995-ben mintegy 265 –református, evangélikus és unitárius –diák végezte tanulmányait. A magas szám annak köszönhető, hogy a 90-es évek elején a paphiány miatt nagy létszámú évfolyamok indultak. Öt évvel később az erdélyi reformátusok15, akirályhágómellékiek 16 diákot vettek fel első évre. A 2005–2006-os tanévben már csupán 153 teológus tanult az intézetben (ebből 83 erdélyi, 35 királyhágómelléki és 9 evangélikus), a helyek száma fokozatosan csökkent. Ez a szám a 2010-ben már csak 129 volt –tudtuk meg Czirmay Anikótól, a teológiai intézet főtitkárától. A kimutatások szerint, míg a 90-es és a 2000-es években a meghirdetett helyekre sokan jelentkeztek, addig 7–8 éve az érdeklődés megcsappant. A teológiának 2010-től már pótfelvételit kellett meghirdetnie, és megtörtént, hogy a jelentkezők még így sem érték el a felvételt jelentő minimális jegyet, és nem töltötték be a meghirdetett helyek számát. Tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban többen mentek külföldre, illetve az utóbbi öt évben 13-an adták fel a lelkészi állást, az erdélyi református lelkipásztorok száma megcsappant. Míg 2014-ben az erdélyi egyházkerület 557 lelkipásztort tartott számon, addig idén már csak 524-en kapnak lelkészi kongruát –mondta el lapunk kérdésére Gyenge János, az Erdélyi Református Egyházkerület előadó-tanácsosa. Ezért a kerület az utóbbi időben több helyet hirdetett meg a teológián, és reméli, hogy a korábbi érdektelenség változni fog. Idén például a 16 fiú helyre 16-an jelentkeztek, a 4 lány helyre pedig 9-en. Az evangélikusok és az unitáriusok mindenkit felvesznek, aki felvételizik és eléri a minimális jegyet, ám még így is alig jelentkeznek. Jelenleg a teológián a hat évfolyamon csupán két evangélikus diák tanul –mondta Czirmay Anikó főtitkár.
Egyházkerületi közgyűlés
Az Erdélyi Református Egyházkerület minden év nyarán tartja meg éves közgyűlését, amikor a püspök közgyűlési beszámolójában az elmúlt év legfontosabb eseményeiről, megvalósításairól, generális vizitációiról, lelkigondozói és fegyelmi kérdésekről, restitúciós ügyekről számol be. Ezt követi a missziói előadó jelentése, amely számos kimutatást tartalmaz: az erdélyi református egyház lélekszámát, ki- és betéréseket, templomlátogatottságot (hétköznapokon, illetve ünnepnapokon), keresztelések, temetések, konfirmációk adatait, az iratterjesztés problémáit (különböző lapok és kiadványok helyzetét). A jelentésben ugyanakkor a generális direktor a református egyháztagok lelki életének keresztmetszetét próbálja felvázolni, rámutat különböző pozitív vagy negatív jelenségekre, amely egyházi életünket jellemzi, és ajánlásokat fogalmazhat meg az igazgatótanács vagy a zsinat irányába. A közgyűlésen a jelenlevők kézbe kapják az adminisztratív, a diakóniai, a gazdasági, a tanügyi és külügyi tanácsosok beszámolóit, a teológia életéről szóló jelentést, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont, a különböző egyházi szervezetek, alapítványok és egyesületek éves munkájának, az IKE, a nőszövetség, a Romániai Református Egyház Nyugdíjpénztárának beszámolóit. A közgyűlési tagok így átfogó képet kaphatnak az egyházkerület éves költségvetéséről, a beruházásokról, restitúciós ügyekről, oktatási intézmények működéséről, az egyház lelki és szellemi fejlődéséről, gazdasági munkájáról, és jövőbeli terveiről is.
Somogyi Botond / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tovább perelnek (Kós Károly-Szakiskola)
Pert veszített alapfokon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a sepsiszentgyörgyi közigazgatási bíróság nem érvénytelenítette és nem is függesztette fel a városi tanács beiskolázási tervét, amely megszüntette a Kós Károly Szakközépiskola (fotó) önállóságát. Az EMNP fellebbezett a döntés ellen, a brassói táblabíróság kedvező ítéletét remélik.
Január végén szavazta meg a sepsiszentgyörgyi tanács a 2017–2018-as tanév beiskolázási tervét, amely szerint megszűnik a Kós Károly nevét viselő középiskola jogi önállósága, ősztől a Puskás Tivadar Szakközépiskolához tartozik az intézmény. Az EMNP a diákok, tanárok érdekeire hivatkozva márciusban keresetet nyújtott be, amelyben a vonatkozó önkormányzati határozat megsemmisítését, illetve alkalmazásának a per ideje alatti felfüggesztését kérik. Az iskola vezetősége a költözéssel egyetértene, de önállóságát szeretné megőrizni, érvelésük szerint a lépés a szakoktatás elsorvasztásához vezet. Bálint József kifejtette, bíznak benne, akár más hasonló ügyekben, a táblabíróság gyorsan dönt, meglátása szerint bonyodalmat nem a határozat felfüggesztése, hanem éppen érvényben maradása okozna, hisz a végleges állással rendelkező tizen-egynéhány tanáron kívül mindenki helyzete bizonytalan, nem tudni, mi lesz a helyettesítő pedagógusokkal és a kisegítő személyzettel
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tisztújítás a székely tanácsoknál
Újraválasztotta eddigi vezetőit a Sepsiszentgyörgyi és a Sepsiszéki Székely Tanács. A négyéves mandátumok lejártával szerda délután tartották a tisztújító gyűléseket.
A Sepsiszentgyörgyi Székely Tanács élén folytatja a munkát elnökként Csinta Samu, alelnökként Pethő István, a 18 küldöttből egy betegség miatt visszalépett, helyette Pálffy Bélát választották meg. A közgyűlés vita nélkül fogadta el Csinta Samu tevékenységi beszámolóját. A Sepsiszéki Székely Tanács elnöke a következő években is Gazda Zoltán marad, munkáját alelnökként új ember, Babós Zoltán segíti majd. Az Állandó Bizottság sepsiszéki tagja továbbra is Csinta Samu, Ferencz Csaba és Tulit Attila. Kisebb vita alakult ki Gazda Zoltán elnök beszámolójának egyik pontjánál, többen számonkérték Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőtől, sepsiszéki SZNT-küldöttől az autonómiastatútum parlamenti beterjesztését. Végül újabb haladékot kapott őszig ígéretének valóra váltására. Kiderült az is: a Székely Nemzeti Tanács jelentős anyagi gondokkal küszködik, javaslat született belső hálózat létrehozásáról, amely segítené a pénzügyi háttér megteremtését. Az elképzelés szerint ez a hálózat elérhetné a székely közösségek minél több tagját, akik csekély összegű, akár egylejes rendszeres adománnyal járulnának hozzá az SZNT működéséhez, a rendezvények megszervezéséhez. Ezt a lehetőséget teremti meg a Székelyföldi Autonómia Alap is, amely átlátható, a támogatókat népszerűsítő, ugyanakkor a pénzek elköltését is folyamatosan nyilvánosságra hozó rendszer – hangzott el. A Sepsiszéki Székely Tanács ülésén titkos szavazással arról is döntés született: a Székely Nemzeti Tanács őszi tisztújító küldöttgyűlésén Izsák Balázs elnök újraválasztását támogatják. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A katolikus iskola oktatási feltételei biztosítottak
A jogász véleménye
Miért is merültek fel jogi problémák a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum létrehozásával kapcsolatban? Azok, akik hibáztak, tényleg korrupt, elvetemült bűnözők?
Két évvel ezelőtt az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) marosvásárhelyi területi kirendeltsége bűnvádi eljárást indított a Maros megyei tanfelügyelőség akkori főtanfelügyelője, Ştefan Someşan, valamint a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum azóta tisztségéből felfüggesztett igazgatója, Tamási Zsolt József ellen, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés és az igazgatói tisztség jogtalan felhasználásának gyanúja miatt, a korrupciós cselekmények megelőzéséről, felderítéséről és büntetéséről szóló 2000. évi 78-as törvény rendelkezései alapján. A bűnüldöző szervek szerint a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum létrehozása nem a törvényes keretek tiszteletben tartásával történt, noha a líceum a Marosvásárhely Municípium Helyi Tanácsa 2014. július 29-i 271-es számú határozata alapján törvényesen létező oktatási intézményként szerepelt a tanügyminisztérium által kibocsátott országos tájékoztatási útmutatóban! Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség marosvásárhelyi területi kirendeltsége által végrehajtott szigorú és hosszadalmas nyomozati eljárás következtében kialakult az általános félelem légköre. Talán ennek következtében a Maros Megyei Tanfelügyelőség (ISJM) közigazgatási tanácsa 2017. február 27-én meghozta a 70-es számú törvénytelen határozatát. A határozat szerint, az intézményben a „2017-2018-as tanévben egyetlen cikluskezdő – nulladik, ötödik és kilencedik – osztály indítása sem engedélyezett”.
A líceum létrehozása során az első, pusztán adminisztratív jellegű baklövést – amelyik, véleményem szerint, a korrupció gyanúját mindenképp kizárja – Marosvásárhely Helyi Tanácsa követte el, azzal, hogy 2014. évi 271. számú határozata 1. cikke 5. bekezdésében az alapító okirat bemutatásának feltételéhez kötötte a Római Katolikus Líceumnak az iskolai hálózatba való besorolását – tehát az iskola alapításának elrendelése helyett csak javaslat jellegű döntést hozott.
A második, szintén közigazgatási jellegű tévedés a Maros Megyei Főtanfelügyelőség számlájára írható. 2014. szeptember 12-ei 115-ös sz. határozatával elrendelte a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum mint új, jogi személyiséggel rendelkező tanintézmény létrehozását. Csakhogy a 2011. évi 1-es számú közoktatási törvény 61. cikkelyének (2) bekezdése értelmében az iskolahálózatok megszervezése, az intézmények létrehozása „a helyi közigazgatási hatóságok feladata, az utólagos megyei tanfelügyelőségi egyetértés (=aviz conform) elnyerésével”. Sajnos, a tanfelügyelőség az egyetértő láttamozás fogalma helyett a létrehozás kifejezést használta, noha az iskolaalapítás a helyi tanács hatáskörébe tartozik. Alulírott – lehet, hogy régivágású ügyvédként – egyszerűen nem tudom megállapítani azt, hogy miben áll ez esetben is az a korrupciós bűncselekmény, amelynek felderítésén a DNA új típusú ügyészei évek óta nyomozgatnak, és zaklatják a szülőket, akiknek semmi közük az iskolaalapításhoz!
A tanfelügyelőség által jogalap nélkül elrendelt beiratkozási tilalom miatt sajnos a folyamatos oktatási tevékenység megakadályozásáig fajult a helyzet, annak ellenére, hogy a teológiai líceum önálló jogi személyiséggel rendelkezik, és jelenleg is törvényesen működik. Ezt a tényt a Romániai Közoktatás Minőségét Szabályozó Ügynökség (ARACIP) 2017. 02. 27-i 179-es számú átiratával is megerősítette, és a Tanügyminisztérium által kibocsátott ez évi rendeletek is alátámasztják. Figyelmen kívül hagyva ezt a tiszta, egyértelmű jogi helyzetet, valamint a büntetőeljárási tk. 4 cikkének az ártatlanság vélelméről szóló előírásait, a tanfelügyelőség közigazgatási tanácsa – többségi szavazattal – meghozta a 2017/70-es számú határozatát, amellyel megtiltotta a tanulóknak a 2017/2018-as tanévben a cikluskezdő osztályokba való beiratkozását. Kétségkívül, a vitatott határozat jogellenes közigazgatási aktus és sérti a tanintézmény jogait és azoknak a gyermekeknek és szüleiknek jogos érdekeit, akik a katolikus líceum cikluskezdő osztályaiba szerettek volna beiratkozni.
A határozat kibocsátását követően azonnal elindítottuk a közigazgatási bírósági eljárást. Az előzetes panaszunkat 2017. március 2-i számmal iktattuk. Ebben felhívtuk a Maros Megyei Tanfelügyelőség figyelmét arra, hogy a nulladik osztályba való beiratkozási időszak március 17-ig tart. Ezért azt kértük, hogy benyújtott panaszunkat a lehető leggyorsabban oldják meg, azért, hogy idejében elindíthassuk a peres eljárást. Az illetékesek barátságosnak egyáltalán nem minősíthető hozzáállását jellemzi az is, hogy az előzetes panaszunk visszautasítását csak 2017. március 31-én közölték, megvárván a nulladik osztályokba való beiratkozási időszak lejártát! Ennek ellenére a szülők 23 gyereket ideiglenesen beírattak.
Előzetes panaszunk visszautasítását azzal indokolták, hogy „az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) marosvásárhelyi területi kirendeltsége a 2015/P/174-es ügyben a főtantanfelügyelő (sz.m.: prof. dr. Ştefan Someşan) és a szóban forgó intézmény igazgatója (sz.m.: prof. dr. Tamási Zsolt) ellen elrendelte a nyomozati eljárás elindítását, ezért a Római Katolikus Teológiai Líceum megalapítására és működésére vonatkozóan fennállhat a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja”. Csakhogy a cikluskezdő osztályokba való beiratkozást tiltó határozat indoklását, amely szerint az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) marosvásárhelyi kirendeltségének az oktatási folyamatokba való beavatkozása miatt kellett meghozni, megcáfolta a Legfelsőbb Bírói Tanácshoz (CSM) tartozó Bírókat és Ügyészeket Ellenőrző Igazságszolgáltatási Felügyelet 1947/II/ 363/DIP/2017-es számú határozata! A CSM Ellenőrző Felügyeletének határozata megállapította, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőség által az iskola cikluskezdő osztályaiba való beiratkozást tiltó intézkedéseit nem a Korrupcióellenes Ügyészség ügyésze rendelte el. Ezzel az indoklással a CSM ellenőrző felügyelete eldöntötte azt, hogy az illetékes ügyész nem követte el a 2004/303-as, a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvény által büntetendő fegyelmi vétséget, mivel nem lépte túl nyomozói hatáskörét, nem befolyásolta az oktatási tevékenységet. Tehát a vitatott tanfelügyelőségi határozat indokolása, miszerint az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnek az oktatási folyamatba való beavatkozása miatt rendelte el a beiratkozás tiltását, nem igaz, ez pedig azt jelenti, hogy a közigazgatási döntés kötelező megindokolására vonatkozó törvényes előírás hiányzik, nem teljesült! Amennyiben a közigazgatási határozat nincs megindokolva, akkor a közigazgazgatási törvény értelmében semmis. Az érvénytelenségét pedig közigazgatási bírói eljárás során kell megállapítani. A Maros Megyei Törvényszék sajnos nem tartotta tiszteletben a sürgősségi eljárásra vonatkozó perrendtartási rendelkezéseket, és az ügyben az ítélethozatalt a kilencedik osztályba való beiratkozási határidő lejárta utánra, július 17-re halasztotta.
Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy mindaddig, amíg nem születik olyan végleges bírósági ítélet, amelyik kimondja azt, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum törvénytelenül működik, a Maros Megyei Tanfelügyelőség nem akadályozhatja a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum működését oly módon, hogy megtiltja a tanulók beiratkozását a cikluskezdő osztályokba. A cikluskezdő osztályokba való beiratkozás törvénysértő megtiltása kétségtelenül hivatali visszaélésnek minősül!
Ezúttal is rámutatok arra, hogy abszolút érthetetlen, logikátlan a főtanfelügyelőség érvelése, miszerint azáltal, hogy megtilja a cikluskezdő (0., 5. és 9.) osztályokba való beiratkozást, megakadályozza azt, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyik súlyosan és visszafordíthatatlanul károsítja a tanulók iskoláztatását!? E szerint az érvrendszer szerint a cikluskezdő osztályokba beiratkozott tanulók sorsát kedvezőtlenül befolyásolná az, ha a Római Katolikus Teológiai Líceumban folytatnák tanulmányaikat, ezzel szemben a folyamatban levő évjáratok (1, 2, 3, 4, 6, 7, 10, 11, 12) tanulói a továbbiakban is akadálytalanul „fejlődhetnének”, esetükben nem állnak fenn a „kedvezőtlen következmények”? Joggal kérdezzük, a tanfelügyelőség miért gondolta, hogy a 0., 5. és 9. osztályba járó tanulók helyzete különbözik a többi évfolyamra beiratkozott tanulókétól? Arról nem is beszélve, hogy a tanfelügyelőség védhetetlen és törvénytelen határozatának milyen káros következményei vannak: szétválasztja a testvéreket, csökkenti a tanárok óraszámát és a tehetséges, az elméleti osztályokba igyekvő gyermekeket akaratuk ellenére szakiskolákba telepíti.
Arra is kitérek, senki sem vitathatja azt a tényt, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumban az oktatási tevékenység lebonyolításához szükséges feltételek teljes körűen biztosítottak:
– jogállásának meglétét az ARACIP (az egyetem előtti oktatás minőségét biztosító országos hatóság) és a Román Tanügyminisztérium ismételten rögzítette, kimondván, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum keretében tovább folytatható az oktatási tevékenység;
– tényállás: a teljes körű oktatás folytatásához rendelkezésre áll a szükséges épület (amelyik ráadásul a Római Katolikus Egyház tulajdona), valamint az oktatáshoz szükséges anyagi erőforrások; a megfelelő tanári, adminisztratív személyzet. Az önálló jogi személyiséggel rendelkező líceum diáklétszáma jóval meghaladja a kötelező 300 főt.
A Római Katolikus Teológiai Líceum ellen indított harc kiagyalói szem elől tévesztették azt a tényt, miszerint a marosvásárhelyi, Mihai Viteazul 15-16. szám alatti ingatlant a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék 2005. december 9-én, az 5874-es számú ítéletével visszaszolgáltatta a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek. A visszaszolgáltatás idején fennálló tevékenység megtartását előíró ötéves kötelezettség már 2010. december 9-én lejárt. Ennek következtében az Unirea Főgimnázium további működése a Római Katolikus Egyház tulajdonában álló ingatlanban kizárólag a tulajdonos nagyvonalúságának köszönhető, a Marosvásárhely municípiummal 2014. december 15-én megkötött bérleti szerződés rendelkezései következtében. A Római Katolikus Líceum megszüntetése a 25 évre megkötött bérleti szerződés megszüntetését vonhatná maga után, aminek következtében az Unirea Főgimnázium (amelyik több mint 40 éven keresztül a jelenlegi Petru Maior egyetem épületében működött, a Papiu líceummal átellenben) kilakoltathatóvá válna. Természetesen nem az a cél, hogy a szomszéd kecskéje is elpusztuljon!
Jelenleg tervben van a római pápa látogatása – ebben az összefüggésben ennek az iskolának a felszámolása, feldarabolása semmi esetre sem teremtene kedvező légkört Őszentsége Ferenc pápa történelmi látogatásának létre- jöttéhez.
Marosvásárhely, 2017. július 6.
Dr. Kincses Előd,
a Római Katolikus Teológiai Líceum ügyvédje / Népújság (Marosvásárhely)

BBTE-programok a fesztiválszezonban
A nyári fesztiválidőszak több rendezvényére is tudománynépszerűsítő előadásokkal és foglalkozásokkal készülnek a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatói és diákjai.
A tusnádfürdői 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban 2017. július 19-én szerdán előadásokkal és foglalkozásokkal várják az egyetem képviselői az érdeklődőket. A BBTE székelyudvarhelyi tagozatának oktatója, Dósa Zoltán Szex és hűhó. Hamisított szimmetriák a párkapcsolatban előadása 11 órakor kezdődik. Ezt követően 12 órától a BBTE kézdivásárhelyi oktatói és diákjai szakmai kerekasztal-beszélgetést szerveznek Biztos pont: a pedagógus címmel. A folytatásban 15 órától Tanulni vagy dolgozni? Háromszéki fiatalok jövőképe címmel tart előadást Cziprián-Kovács Loránd, a BBTE sepsiszentgyörgyi tagozatának oktatója. A Tusványos ideje alatt zajló részletes egyetemi programkínálat elérhető a BBTE Tusványoson Facebook-esemény oldalán.
Az idei Kolozsvári Magyar Napokon több helyszínen is ismeretterjesztő és kikapcsolódásra alkalmas programmal várják a fesztiválozókat a BBTE munkatársai. 2017. augusztus 17. és 20. között a Farkas utcai főépület előtt a BBTE információs sátorában lehet tájékozódni az egyetem magyar, román, német, angol stb. nyelvű oktatási kínálatáról, a felvételin meghirdetett helyekről, a felvételi követelményekről és az ösztöndíj-lehetőségekről. A Farkas utcában zajló Múzeum sétányon, az egyetem főépületében és különböző szabadtéri helyszíneken az egyetem intézetei színes programkínálattal készülnek. A Kolozsvári Magyar Napokon zajló BBTE-s programokról részletesen az egyetem honlapján www.ubbcluj.ro/hu és Facebook oldalán www.facebook.com/bbtekolozsvar lehet majd tájékozódni. Szabadság (Kolozsvár)

Pillanatképek a szórványról – újságírók „költöztek” Dévára, Vajdahunyadra
Hétvégén szervezte meg lassan már hagyományosnak számító riporttáborát a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Négy évvel ezelőtt Zsobokon és Farnason, majd Radnaborbereken és Óradnán, szórványfalvakban rendezték a tábort, ezt követően a temesvári nagyvárosi szórványba látogattak el, idén pedig Déván és Vajdahunyadon „garázdálkodtak” az újságírók.
A riporttábor az egyesület egyik legkedveltebb eseménye: míg négy évvel ezelőtt megközelítőleg 10 újságíró látogatott el Zsobokra és Farnasra, idén már több mint harminc jelentkező volt, a helyek szempillantás alatt beteltek. A táborok során egy pillanatképet készítenek az újságírók az adott szórványtelepülés életéről, mindennapjairól, múltjáról, jelenéről és jövőjéről, az ott készült anyagokból riportkötetet készít az egyesület.
A táborok során a Románia számos pontjáról érkező újságírók megismerkednek a városok, települések elöljáróival, általuk, illetve saját dokumentáció által próbálnak meg felkészülni arra, hogy interjúalanyokat keresve elmerüljenek a települések történetében, problémáiban, jövőképében, olyan történeteket kutassanak fel, amelyekre saját régiójukban esetleg nincs példa. Így ismerkedtek meg az egyesület tagjai korábban a radnaborbereki magyarokkal, akik büszkén jelentették ki magukról, ékes román nyelven: „Eu sunt ungur”, de így ismertek meg számos izgalmas történetet a hétvégén Déván is.
Miért fontos az, hogy többtucat újságíró három napig ilyen módon a birtokába vegyen egy települést? Első alkalommal én a radnaborbereki táborban vettem részt, akkor még nem dolgoztam a sajtóban, egyetemistaként jártam én is a falvakban, kérdeztem a járókelőket, papot, állomásfőnököt, ám nem egyedül, hanem idősebb, tapasztaltabb újságírók „utánfutójaként”. Édesapám oldalán, aki lassan 30 éve dolgozik újságíróként, tanultam a szakmát: a témát keresni, majd azt körüljárni, interjúalanyokat felkeresni, kérdezni, majd az adatokat feldolgozni, riportot készíteni. Pályakezdő újságíróként a hétvégén Déván is hasonlóképpen vettem részt a táborban: Tomcsányi Máriától tanultam, lestem el a szakma „titkait”.
Ám nemcsak a szakmát tanultam a táborokban, az étkezések, kávézások, esti szabadidős programokon kialakult élénk beszélgetések, viták során a közéleti eseményekről, problémákról informálódhattam, megismerve számos újságíró véleményét az adott témákról. Ezek a beszélgetések, találkozások nem csak nekem, hanem a MÚRE eseményeire gyakran vagy akár mindig járó újságírók számára is fontosak, véleményt cserélnek, megoldásokat nyújtanak problémákra, vagy épp érdeklődnek, „sikerült-e a gyerek érettségije”, „mit csinál az asszony” vagy „hogy megy a lap?”. Számos egyesületi tag számára július elején és szeptember közepén egy-egy hétvége a MÚRE rendezvényeihez kötődik, így azok már előre le vannak foglalva az előjegyzési naptárakban, hisz nyár elején riporttáborba mennek, míg az ősz beköszöntével Nagykárolyba látogatnak az egyesület tagjai.
A közösségnek miért lehet fontos, hogy településeiket ellepi több tucat újságíró? A sok médiamunkás a táborok során megismerkedik a közösség vezetőivel, lelkészekkel, papokkal, iskolaigazgatóval, tanárokkal, különböző csoportosulások irányítóival, illetve a helyi politikusokkal is, akiktől informálódnak a helység jelenéről, problémáiról vagy sikereiről. Majd megismerve a településen élő szórvány gondjait, különlegességét, elviszik azokat az ország számos városába és szerkesztőségébe, így az ott hallott történetek bejár(hat)ják akár az összes régiót. A táborban készült anyagokból összeállított riportkötetet országszerte bemutatja az egyesület, az első állomások között van a település, amelyről szól a kötet. A riportalanyok pedig gyakran lepődnek meg azon, mit lát bennük, belőlük egy külső szemlélődő, tükröt, akár görbe tükröt tarthat a kötet a település lakóinak. Szabadság (Kolozsvár)

Első vajasdi falunap: egy kis csapat nagy álma
A falu mintegy felét kitevő, 450 magyar lelket számláló Vajasd a legnagyobb közösségünknek számít Gyulafehérvár körzetében. Ez az úgynevezett Erdélyi Hegyalja egyetlen olyan magyarok által lakott települése, amely megmenekült a mócok 1848-49-es tömeggyilkosságától és napjainkban igyekszik bebizonyítani: van élet, van jövő a végeken.
Török nyomásra 1616-ban Bethlen Gábor a Fehér megyei Vajasdra telepítette a lippaiakat, a források szerint 52 családot, az itteni magyarok az ők leszármazottaik. Tavaly nagyméretű megemlékezést rendeztek az áttelepítés 400. évfordulója alkalmából, amelyről lapunkban is beszámoltunk. Az öntudat-ébresztő esemény egyben megerősítette a közösség azon régebbi álmát, hogy évente falunapot szervezzenek.
Felkutatják és népszerűsítik a hajdú eredetet
Ilyen előzményekkel jött létre az első vajasdi falunapi összejövetel 2017. július 8-án. Az esemény helyszínéül a festői környezetben található focipályát választották, ami már a kezdetektől nagy kihívást jelentett, hiszen áramot, árnyékot, ételt-italt kellett keríteni egy üres telekre, aminek megvalósulásáért többhetes munka folyt. A kitartást és erőt felmutató csapat tagjai nagyrészt a Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes tagjai, muzsikusok és a táncos gyerekek szülei, élükön Farkas Attila főszervezővel, helybeli RMDSZ tanácsossal.
Mivel a közösség igyekszik megőrizni hagyományait, a napi program összeállításában is törekedtek kiemelni a helyi jellegzetességeket. Ilyen például a környék egyetlen szász eredetű magyar néptánca, amelyet a Margaréta Néptáncegyüttes ápol, újabban pedig igyekeznek a hajdú eredethez köthető elemeket is felkutatni és népszerűsíteni, hiszen a Bethlen Gábor által betelepítettek között szép számban voltak „kék inges gyalogosok”, azaz hajdúk.
Építő remény a pesszimizmus helyett
Az ünnepélyes megnyitó Barta Aladár református lelkipásztor és Stoica Liviu ortodox lelkipásztor köszöntő beszédeivel kezdődött, a helyi vezetőség részéről pedig Păstrav Tudor alpolgármester üdvözölte az egybegyűlteket. A hallgatóság nagy tapssal jutalmazta Lőrincz Helga nagyenyedi alpolgármester lelkesítő szavait, aki a magyar közösség élni és tenni akarásáról beszélt, arról az építő reményről, amely felülírja azt a pesszimizmust, amit száz éve el akarnak hitetni velünk. Ezt követően Vass János helybéli népi költő hazafias sorai csendültek fel.
A kulturális műsor gerincét a népdalénekesek és a néptánccsoportok fellépései alkották. A helyi Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes mellett bemutatkozott a csombordi Pipacs Néptánccsoport kezdő csoportja és a magyarpéterfalvi Hanga Hagyományőrző Néptánccsoport kezdő- és haladó csoportja. A magyarországi Zombai Hagyományőrző Együttes színvonalas, tíznél is több táncrendet tartalmazó előadása elkápráztatta a közönséget. A produkciók végén Boros Imola műsorvezető közös táncra szólította fel a résztvevőket, ami különös színfoltját képezte a napnak, hiszen száznál is többen ropták egyszerre a Vajasdi Margaréta népzenészei által szolgáltatott jó muzsikára.
„Hajdú futam” egy üveg borért
A hagyományápolás a kézművessátorban is tettenérhető volt, ahol gyöngyfűzéssel és népi motívumokkal tarkított tányérfestéssel ismerkedhettek az érdeklődők. Természetesen nem hiányozhattak a falunapokra jellemző sporttevékenységek sem, például íjász-, gumiabroncs- és fezékhajító verseny. Nagy érdeklődés övezte és az esemény különös színfoltját képezték a hajdú múlthoz köthető programpontok, így Tunyogi Béla íjászbemutatója valamint az ún. „Hajdú futam”, ami egy 150 méteres szintkülönbségű, több mint 1,5 km-es távolság teljesítéséből állt: a legjobb futónak el kell hoznia a Mojna csúcsáról a jutalomnak szánt üveg bort.
A közösségen is múlik a rendezvény folytatása
A nap a nagyenyedi, egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Smici Blues Band rockbanda (akinek soraiba ez alkalomra beszállt a vajasdi Szilágyi Zsolt dobos) koncertjével valamint lampioneregetéssel ért véget.
A lelkes csapatnak a környékbeli és magyarországi résztvevők egyaránt kitartást és erőt kívántak. A kezdeményezés folytatása jövőre attól is függ majd, hogy az önkormányzat fogja-e ismét támogatni a rendezvényt, és a helyiek mennyire tartják fontosnak, mennyire kívánnak munkával is részesei lenni a szervezésnek és ezáltal a közösségen belüli jó kapcsolatápolásnak.
Basa Emese / Szabadság (Kolozsvár)

Először szerveznek magyar napokat Segesváron
Első alkalommal szervezik meg a hétvégén a Segesvári Magyar Napok elnevezésű kulturális rendezvénysorozatot a Homo Novus Egyesület kezdeményezésére. Mérföldkőnek tartják a háromnapos ünnepet.
Pénteken kezdődik és vasárnapig tart a helyi Homo Novus Egyesület által első alkalommal megszervezett Segesvári Magyar Napok, amelyet „Magyar hangulat! Magyar kultúra! Magyar ízek! Jelen vagyunk!” mottóval hirdettek meg. Az eseménysorozat pénteken, július 14-én 20 órakor Bojtorján-koncerttel kezdődik a piactéren felállított várszínpadon.
Másnap és vasárnap délelőttől későestig tartó programok várják az érdeklődőket, több helyszínen. A helytörténeti előadások mellett operett- és nótaestet szerveznek, bábelőadást, középkori székely harcászati eszközöket, néptáncműsort mutatnak be. A Gaudeamus Házban festőművészeti és fotókiállítás nyílik, a vár alatti belvárosi parkolóban gulyásfőző versenyt szerveznek. Szakács László, a Homo Novus Egyesület alapítója és a háromnapos rendezvény főszervezője mérföldkőnek tartja a magyar napokat a helyi magyar közösség életében. Célunk, hogy összetartsuk az embereket és a sokszínűség ellenére egy irányba tekintsünk” – fejtette ki lapunknak Szakács. Az elmúlt huszonhét év alatt Segesváron mindössze a művelődési házba beszorított Küküllőmenti Sokadalomban, illetve a Pro Etnica Fesztiválon mutatkozhatott meg a helyi magyarság – utóbbin is mindössze néhány néptánc erejéig. Segesváron egyébként a magyarság aránya alig 17 százalékos.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi ifjúsági szervezet: Székelyföld fogadja székely zászlókkal Klaus Iohannist!
Az MTI-hez is eljuttatott felhívásban kérte a székelyeket a Minta, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ifjúsági szervezete, hogy Klaus Iohannis román elnök keddre tervezett székelyföldi látogatására tűzzék ki házaikra a székely zászlót.
A felhívás szerint ezzel a gesztussal egyfelől a székely vendégszeretetről üzenhetnének az államfőnek, másfelől pedig azt mutathatnák meg, hogy Székelyföld igenis létezik, a székelyek autonóm közösségként a szülőföldjükön akarnak jövőt építeni maguknak. A felhívás német nyelven üzeni az erdélyi szász Klaus Iohannis elnöknek, hogy “Isten hozta Székelyföldre”. “A székely zászló nemcsak a nemzeti szimbólumunk, hanem ebben testesül meg az autonómia gondolata: az, hogy mi itthon akarunk maradni, és itt akarjuk megteremteni magunknak azt a környezetet, amelyben kiteljesedni, fejlődni tudunk” – nyilatkozta az MTI-nek Tőke Ervin, a Minta elnöke. Hozzátette: sok román politikus úgy gondolja, hogy az autonómia jelszava csak arra szolgál, hogy a magyar vezetők szavazatokat szerezzenek Székelyföldön, de nincsen erre igazi társadalmi igény. “A zászló kitűzésével azt jelezhetnénk, hogy a lakosság is akarja az autonómiát” – vélte a csíkszeredai önkormányzati képviselőként is tevékenykedő politikus. Tőke Ervin megjegyezte: felhívásukban azért írták német nyelven az Isten hozta Székelyföldre! köszöntést, hogy emlékeztessék Klaus Iohannist német, kisebbségi voltára. Magyarázatként hozzátette: Iohannis több esetben magyarellenes megnyilvánulásokkal kívánta bizonyítani, hogy ő milyen jó román.
Klaus Iohannis szóvivője kedden jelentette be, hogy az államfő jövő kedden Hargita és Kovászna megyékbe látogat.
MTI; erdon.ro

Volt egyszer egy…
…hókuszpókusz: vándor- vagy kölcsönszó, ami az angol nyelvben született – első írásos említése 1624-ből való –, majd holland közvetítéssel megtalálható a németben, a finnben, német közvetítéssel a magyarban, a románban stb. A nyelvtörténetben eredetének legelső magyarázójaként John Tillotsont (1630–1694) Canterbury érsekét említik. Eszerint a hókuszpókusz a katolikus mise „ez az én testem” jelentésű latin hoc est corpus (meum) félrehallásából származik, annak eltorzított változata. A reformáció korabeli csúfolódó szatirikusok nevezték el bűvészszónak, merthogy a kenyeret és bort istenséggé változtatja. Már ebben a században felbukkant a magyar irodalomban is, Amade László egyik költeményében. Létezik olyan elmélet is, mely a hókuszpókuszt egy mágus, Ochus Bochus nevének torzulásaként értelmezi. Ochus Bochus, más néven Oker Boker démoni, gonosz lény volt, ki az erdők mélyén lakott. Az idők során számos olyan mutatványos és bűvész lépett fel, aki Ochus Bochus álnéven szórakoztatta a közönséget. 1634-ben Angliában a kezdő bűvészek számára kiadtak egy tankönyvet is, amelynek címe Hocus Pocus Junior volt. Néprajzi feljegyzések szerint a hókuszpókuszt ráolvasóként is mondikálták veszettség és láz ellen. A hókuszpókuszhoz hasonlóan közismert nemzetközi varázsszó az abrakadabra is. Ez utóbbi ráadásul a napjaink ezoterikus tanaiban járatosak és beavatottak révén újból feltámadt, s teljes fegyverzetében sajátos és fontos helyet kapott a bűvölő-bájoló hókuszpókuszokban. Az ősi abrakadabrát ma abrahadabra formában is írják és mondják, mióta a 20. század legnagyobb mágusának tartott Crowley azt állította, hogy az abrahadabra az új évezred mágikus gyógyító varázsigéje. Ezért ajánlatos naponta többször hangosan elmondanunk, ha jót akarunk magunknak és persze, az emberiségnek. Elsősorban a jó szándékú szellemek segítségül hívására és betegségekkel szembeni védelemre használatos. Amulett, őrző-védő ékszer felirata is lehet – s akkor nem is kell hangosan ismételgetni. Azt olvastam, hogy az abrakadabra mágikus kántálást, ráolvasást először Severus császár orvosa, Quintus Serenus Sammonicus alkalmazta az időszámításunk után 208-ban indított Britannia elleni hadjárat során, amikor a légiósok a szokatlanul hideg időjárás miatt megbetegedtek, lázasak lettek és köhögtek. Egy darab papírra háromszög alakban írták fel a szót, majd a papirost a betegnek kilenc napig kellett magánál hordania, utána pedig egy folyóba dobnia. Azt tartották, hogy amint a szó eltűnik a papírról, úgy hagyja el a betegség a testet. Egyes kutatók feltételezik, hogy jelentése összefügg az abraxas szóval, ami az Abraxas istenség neve is. Abraxas görög betűvel írott neve számértékben 365-öt tesz ki. Ez összekapcsolja az istent az év napjaival, és így a számmisztikával is.
A kölcsönszavak anyanyelvre való áthallása és értelmesítése, vagyis hangzásbeli hasonlóság alapján egy már ismert s így érthető szóval való társítása nemegyszer a népnyelvi humorra is rávilágít, mint például a cigány hohano (annyi mint: hazudós, csaló) szó magyar átvétele, amiből hóhányó lett. A nyelvésznek, aki „ismeri a dörgést”, könnyű a megfejtés, olykor nem is kell idegen nyelvekben keresgélnie, példának okáért itt éppen egy magyar szó – dörgés – vált elfogadottá egy másik magyar szó – dürgés – helyett és mellett: a szólásmondásban a dörgés eredetileg a kevésbé ismeretes dürgés (a fajdkakas párzásra hívó hangja) volt. Na persze, a mai „művelt” ember naprakész, nemzetközinek titulált szóismereteivel nehéz versenyezni. Sokan azt állítják, hogy ezek az idegen szavak, mivel mindennap használjuk, már szorosan beépültek a köznyelvbe. Adódik a hasonlóság a középkori intézményes latinos műveltséggel és iskolai oktatással, majd később a német nyelvűvel (a sor továbbgondolható), amelyek kötelezőek voltak, s amelyek ellen az adott korok értelmisége elszántan küzdött, vállalva az anyanyelvi műveltség melletti, politikailag sokszor veszélyessé is váló elkötelezettséget. Ma önként vesszük a nyakunkba ezt a sokszor felesleges „nemzetköziséget”, és éppen az értelmiségi réteg?! A minap magamban jót nevettem egy, az utcán ellesett telefonáló középkorú asszony székely tájszólással keveredő idegen nyelvűségén: „Há’ ezt osztán no komment.” Kedves Olvasóm! Itt befejezem ezt a röpke gondolatfutamot, elmegyek vásárolni, hátha találkozom vajegy székely soppingoló ismerőssel a szupermarketbe’. Ejsze, ezt most no komment!
Kozma Mária / Hargita Népe (Csíkszereda)

Seriff és varázsló – Tóth Lászlóval beszélgetett Kereskényi Sándor
A szatmári magyar középiskolai oktatás legendás alakjára sokan voltak kíváncsiak.
Csütörtök délután a Szatmári Református Gimnázium tanári szobájában készített nyilvános életút-interjút Tóth László nyugalmazott matematikatanárral Kereskényi Sándor irodalomtörténész és múzeológus. A pedagógus az idei Véndiáktalálkozóra látogatott el Szatmárnémetibe, hiszen idén is több osztályfőnöki órát tart majd.
A bevezetőben a házigazda Szilágyi Éva igazgatónő köszöntötte az egybegyűlteket, ő emlegette seriffként Tóth Lászlót, aki ha végigment az iskola folyosólyán, a diákok tisztelettel utat engedtek neki, egyfajta dísz-sorfalat állva – nem úgy mint manapság, amikor a tanár a naplóval kell utat törjön magának a diákok sűrűjében. „Tóth László elfogadott és elismert vezető volt, akinek a megjelenése tiszteletet parancsolt, nézése és hallgatása is beszélt. Pedagógusi munkája során tudást és tartást adott diákjainak, útravalót egy egész életre” - mondta Szilágyi Éva.
Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke és Tóth tanítványa, osztályának a tagja sikeres pedagógusként emlékezett Tóth Lászlóra, aki a táborokban apjuk volt, osztályfőnökként pedig a legjobbat hozta ki diákjaiból – Gönczy osztályából például az összes, 41 diák egyetemen folytatta tanulmányait.
Tóth László anekdotázva mesélte el történetét 1931-es születésétől a szatmári évek megkezdéséig – az útról Nagykárolyból Nagyváradra, Kolozsvárra, majd Szatmárnémetibe, és hogy miért nem lett bukaresti tanársegéd. Beszélt a rá nagy hatással levő pedagógusokról, a matematikáról, mint a „tudományról, amiben rend van” a Bolyai Tudományegyetem első éveiről, amelyben diákként volt része – és ahol fizika főszakon diplomázott. Aztán Szatmárnémetiről, ahol 1953-ban majdnem a lánylíceum tanára lett, de végül a sors a fiúlíceum felé sodorta.
Kereskényi Sándor mint varázslót, sikergyárost faggatta a legendás pedagógust. A tanítványaival rendkívüli eredményeket produkáló matematikatanár tanított a hajdani Kölcsey Líceumban, az Eminescuban, az 5-ös Számú Ipari Líceumban és az „új” Kölcseyben is – neve pedig egyet jelentette a minőségi oktatással és tanítványainak sikeres egyetemi felvételijével. szatmar.ro

Incitato: az egyetlen tábor, amely első kiadása óta működik
Lovas legendák
Huszonöt év telt el azóta, hogy a néhai Tóth Ferenc és barátja, a marossárpataki Miholcsa József szobrászművész megálmodta és útjára indította az Incitato művésztábor lovasszekerét. A „fogat” a kilenc éve elhunyt mecénás nélkül is halad tovább: a lovak gyeplőjét lányai – hangsúlyosan Tóth Ildikó – vették a kezükbe, így Európa legegyedibb tematikus tábora 2017-ben elérkezhetett a negyedévszázados mérföldkőhöz, amire ezúttal a Lovas legendák felirat került. Ez ugyanis az idei tábor témája, melynek ideje alatt huszonöt művész fogott tollat, ecsetet, vésőt a kezébe, hogy legendákat álmodjon papírra, vászonba és fába.
– Nagy szó ez nekünk, nagyon örülünk, hogy idáig elértünk, és büszkék vagyunk arra, hogy úgymond van kereslet a művészek és a támogatók részéről is a tábor iránt. Azt hiszem, édesapám egyetlen elvárása az volt, hogy legyen tábor, és a tény, hogy a huszonötödik kiadásához értünk azt bizonyítja, hogy kívánsága ez idáig teljesült. A tábort akkor könnyű megszervezni, ha anyagi háttér van, és nem győzöm elégszer megköszönni a támogatóinknak, hogy mellettünk állnak, mert ez nélkülük nem valósulhatna meg – mondja Tóth Ildikó, aki úgy véli, édesapja szelleme mindig jelen van a táborban, és a művészekben is eleven az emlékezete.
Hasonlóképpen vélekedik Vetró B. S. András is, aki családja révén úgymond beleszületett a táborba, amelyen ha teheti, részt vesz. Mint megjegyezi, a táboralapítót naponta megemlítik, felidéznek vele kapcsolatos történeteket, tőle származó vicces vagy komoly észrevételeket. Vetró nagy megvalósításnak tartja, hogy lelkes embereknek köszönhetően egy kisvárosnak sikerült „kitermelnie” az Incitato művésztábort.
– Szinte hihetetlen, hogy huszonöt éve működik. Főleg, ha az interneten kutatva rájövünk, hogy Európában az egyetlen tábor, amelyet beindulása óta minden évben megszerveztek, és bár esetenként változnak a részvevők, csodálatos hangulata van. Kapcsolatokat és munkákat szül, nagyon örülök, hogy a Tóth lányok ezt évről évre tető alá hozzák – fogalmaz a Brassóban élő képzőművész.
Sokszínű legendák
Az idei téma kapcsán Vetró B. S. András olyan utat választott, amiről feltételezte, hogy más nem gondolt rá. Az interneten böngészve akadt rá egy máramarosi és egy arab legendára, majd arra alapozta öt munkáját. Így például a máramarosi legenda a Lovak hídja, illetve a Lovak vízesése című alkotásait inspirálta, amiket meg lehet majd tekinteni vasárnap.
Tomos Tünde négyfalusi festőművész szerint a téma kimeríthetetlen és inspirálóan hat az alkotó emberekre, akikre utólagos benyomást is tesz.
– A lovakat mindig meg lehet fogalmazni, és festőként olyan technikákat is alkalmaztam ábrázolásukban, ami nem kimondottan jellemzi világunkat. A legendák a mesék világához tartoznak, így a fantázia szabadon szárnyalhat, sőt: van lehetőségünk saját legendát is kitalálni, nincs megkötve a kezünk” – véli.
Brassói művésztársa, Csutak Levente Szent László lovagkirályból merített ihletet, három minuciózus képen ábrázolta az uralkodót, vagy a vele kapcsolatos legendákat. Helyet kaptak képein magyar szimbólumok is, a lovagkirály legismertebb domborművét ábrázoló munkáján az uralkodó feje körül glóriaként sejlik fel az anyaország korabeli térképe, de helyet kap rajta olyan szimbólum is, mint pl. a csíksomlyói hármasoltár. Mindez életszerű, hajszálpontos tusrajzokon, amik már-már fényképnek mutatják magukat.
Idén ez kötelező téma
A kézdimartonosi gyökerekkel rendelkező, Kolozsváron élő Forró Ágnes a Napsugár gyermekfolyóirat illusztrátoraként harminc éve rajzol, és több ízben hangot adott azon sajnálkozásának, hogy az ottani képzőművészek távol kerültek Székelyföldtől. Most rendkívüli örömmel tért vissza pár év után az Incitatoba, ami meglátása szerint sokat számít Erdélynek.
– Szeretem a tematikus táborokat. Kihívás elé állítja a művészt, és mi a legjobb tudásunk szerint igyekszünk megfelelni. A legendák nagyon szerteágazóak, mesékben, regényekben fellelhetjük őket. Inspirálódtam Aranytól, Vörösmartytól – Szent László kapcsán. Mondhatnám azt is, hogy idén ez kötelező téma. A tábor azért jó, mert otthon eszembe nem jutna, hogy a lovat hányféleképpen lehet ábrázolni – osztotta meg lapunkkal a művésznő, akinek édesapja, Forró Antal festő és grafikus emlékét dombormű őrzi szülőfalujában, a Bereckhez tartozó Kézdimartonoson.
A Németországból érkező Balla-Móni Aranka elmondta: leírhatatlan élményt és ihletforrást jelentett számára az, hogy a lovakat testközelből megnézhette.
– Otthonra találtam a táborban, eldöntöttem, ha máskor is meghívnak, eljövök. Engem nagyon meghatottak a bemutatók, amelyeken alkalmunk volt a lovak megismerésére. Rájöttem, rendkívül érzékeny és szép lényekről van szó, amelyek jobbak ily vonatkozásban, mint sok embertársunk.
Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Levélféle a Transindex újdonsült főszerkesztőjéhez
Kedves Kulcsár Árpád! A Székely Hírmondót szerkesztők, újságírók állítják elő, akik keményen megdolgoznak, nem ritkán áldozatot hoznak szellemi függetlenségük megőrzéséért, ami egy kisebbségi sajtóorgánum részéről nem egyszerű feladat. Éppen ezért ijesztő tájékozatlanságra és rosszindulatra vall közvetve eltartott bértollnokoknak nevezni bennünket, az antiszemitizmus vádjáról nem is beszélve.
Márpedig Ön – Nálunk is állami finanszírozott a magyar gyűlöletbeszéd alcím alatt – a következő mondatokkal zárta Székely apokalipszis, most című terjedelmes eszmefuttatását: „a Hargita Népe megyei finanszírozású, ahogyan a Székely Hírmondó is. Ez az a lap, ahol Czegő Zoltán évek óta háborítatlanul zsidózik. És ez láthatóan nem kínos senki számára.”
Ezen állítással szemben engem például fölöttébb zavarna, ha valaki háborítatlanul „zsidózna”. Csakhogy az utóbbi három esztendőben (tovább nem volt türelmem kutakodni az archívumban) ilyennek nyomát sem találtam Czegő Zoltán nálunk megjelent írásaiban – remélhetőleg nem számít annak, ha egy-két alkalommal utalást tett George Soros vagy Tom Lantos zsidó származására. Annál is inkább nem, mert a román hírtévékben rendszeresen „magyar származásúnak” mondják őket, ami megtévesztő. Ugye ez nem meríti ki a „zsidózás” fogalmát? Magyarország svájci nagykövetét sem hallottam még tiltakozni székely gyökerei felemlegetése miatt.
Ami pedig a „finanszírozást” illeti (és most hadd ne firtassuk az „állami” és „megyei” közti igen lényeges különbséget), szeretném leszögezni: a Székely Hírmondót – az olvasókon és a hirdetőkön kívül – az égvilágon senki nem „pénzeli” sem a megyéből, sem „államilag”. Támogatást is egyedül a Communitas Alapítványtól kap, persze, jóval kevesebbet, mint a Transindex. És ez láthatóan nem kínos senki számára.
Ps. A fenti, válasznak szánt állásfoglalásomat a Transindex mindmáig nem hozta le. Ehelyett az inkriminált cikk ránk vonatkozó részét utólag ködösen átfogalmazták, főmunkatársunkra pedig nemes egyszerűséggel „rasszista, antiszemita, gyűlöletkeltő” jelzőket akasztottak. Ennek ellenére mi soha nem vetemednénk arra, hogy a portált Transzsindexnek, alkalmazottjait pedig Soros-bérenceknek nevezzük.
Kocsis Károly / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ünneplő akadémia
A romániai magyar pedagógus közösség legfontosabb eseményére, a nyári felkészítő tanfolyamokra 25. alkalommal kerül sor. Természetes, hogy díszünnepség illett a hét eleji negyedszázados megemlékezéshez, a helyszín pedig a lehető legméltóságteljesebb: a pedagógusok Hargita megyei, Apáczai Csere János nevét viselő háza. Sajnálatos módon a Kovászna megyei, hasonló rendeltetésű intézmény külsőségeiben meg sem közelíti a csíkit.
Maga a negyedszázados akadémia ugyancsak megérdemli a felmagasztaló szavakat, hiszen az eltelt két és fél évtized alatt olyan átfogó ernyővé nőtte ki magát, amely nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az itthoni magyar pedagógusok továbbképzése, megújulása. S ha későre is, de immár a román hivatalosságok is elfogadják ezt a képzési lehetőséget, annak dacára, hogy a pénzügyi háttér biztosítását a magyar kormány vállalta fel.
Tájékoztatásképpen hadd emeljem ki, hogy az elmúlt időszakban közel hatszáz, pontosabban 578 képzési osztály indult 17.256 hallgatóval. Ezek a képzések elsősorban azt célozták, hogy az éppen időszerű oktatási, pedagógiai, didaktikai kérdéseket járják körül, megfelelő eszköztárat, eljárási módozatokat, módszertani, gyakorlati megoldásokat tárjanak fel, gyakoroljanak be. A szervezés a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének feladatkörébe tartozik, s végzi is azt elkötelezetten, hitelesen, segítő szándékkal. Bekapcsolta ebbe az önzetlen munkába Erdély valamennyi magyar oktatási intézményét, s eddig összesen 17.256 óvónőnek, tanítónak, tanárnak, mérnöknek, oktatómesternek nyújtott lehetőséget tudása gyarapítására.
Az a 167 programfelelős, akik merték vállalni a helyi rendezés nehézségeit, méltán vehették át az idei ünnepi megnyitón az elismerő oklevelet. Ők voltak azok, akik biztosították, hogy a nyári akadémiákat meghatározó elvárások: az elkötelezettség, a hitelesség és a szervezettség, a minőség, hitelesség és tisztaság elvei maradéktalanul érvényesüljenek.
Az évente meghirdetett témakört mindenkor a legfontosabbnak tűnő feladatok közül választották ki, felölelve az óvodai oktatástól a szaktantárgyakig minden területet. Az idénre meghirdetett témakör: Legyen játék a tanulás! Érdekes, érdekfeszítő kérdéseket vet fel, abból kiindulva, hogy a játék soha nem hiányozhat életünkből, főként a tanulási és tanítási folyamatból nem!
Péter Sándor / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ismeretszerzés, barangolás és vetélkedő
Gyümölcsöző testvérkapcsolatok
Az elmúlt héten Hagyományaink, meséink és legendáinkcímmel szervezett a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc Gimnázium és testvériskolája, a kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános és Alapfokú Művészeti Iskola 30 tanulója és 4 kísérőtanára számára diáktábort Csomakőrösön. Ennek célja pedig, amint azt Kátai Zsuzsa és Kustán Tünde kísérőtanároktól megtudhattuk, az anyaországi és sepsiszentgyörgyi tanulóknak a háromszéki mesékkel, mondákkal és legendákkal való megismertetése, valamint a két testvériskola tanulói között már meglévő kapcsolatok elmélyítése volt.
Első nap a helyszínnel való ismerkedés után Dancs Attiláné, Annuska néni jóvoltából a gyerekek betekintést nyertek a rezgőnyárfa alapanyagú kalap készítésének rejtelmeibe. Innen a református templomba és a felújított Kőrösi Csoma Sándor Emlékházba vezetett az útjuk, ahol Bende Tamás helybéli lelkipásztor tartott nekik rögtönzött előadást a híres kutató és nyelvtudós életútjáról. Délután legendákat meséltek nekik, majd lerajzolták mindazt, amit a hallottakból lelki szemeikkel rögzítettek.
Másnap a megye nevezetességeivel való ismerkedés során elsőként a vulkáni utódműködés két kovásznai helyszínét, a Pokolsárt és Bene-mofettát keresték fel. Kézdivásárhelyi sétájukat az Incze László Céhtörténeti Múzeum megtekintésével kezdték, ahol Dimény Erika múzeumpedagógus gyerekközpontú tárlatbemutatójának köszönhetően, maradandó élményben részesültek. Végül a Gyűjtemények Házában kiállított tárgyakról Beke Ernő tartott nekik érdekfeszítő előadást.
Útjuk következő állomása a legendából már ismert felsőcsernátoni Ika vára volt, melynek látványa saját bevallásuk szerint, rendkívüli hatással volt a gyerekekre. Innen Dálnok mentek, ahol Dózsa György szobránál felidézték a nagy hadvezér és lázadó tetteit, majd Gábor Áron eresztevényi síremlékénél a székely szabadságharcosról és ágyúöntőről is megemlékeztek. A táborba a Rétyi Nyír érintésével érkeztek vissza fáradtan, de élményekkel feltarisznyálva.
Harmadnap a Mikes Kelemen és Kiss Manyi emlékét őrző Zágonba látogattak, majd Brassó következett, ahol nem csak az állatkertet, hanem az óvárost és kívülről a Fekete templomot is megtekintették.
Együttlétük negyedik napján a ragyogó napsütést kihasználva a sepsiszentgyörgyi strand nyújtotta élményeket is megízlelték, majd a fogadógyerekek szüleinek kíséretében városismerkedés következett.
Zárónap az elhangzott legendákhoz fűződő vetélkedőt szerveztek, majd kiértékelték annak eredményeit és átadták a jól megérdemelt okleveleket.
A résztvevők egyöntetű véleménye szerint, az ismeretek bővülésén túl a tábor legnagyobb hozadékát az együttlét öröme, a közösen megélt élmények és a hatásukra szövődő barátságok jelentették. A két iskola közötti immár több mint 20 éve tartó testvérkapcsolatot jövő esztendőben a sepsiszentgyörgyi gyerekek Kecskeméten történő nyaraltatása fűzi még szorosabbra.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A fiatalokat igenis érdekli a tudomány és a közélet – a VIBE Koli mérlege
Egy zenei fesztiválon nem könnyű rávenni a résztvevőket arra, hogy az éjszakai bulizás mellett a nappali előadásokat, beszélgetéseket is használják ki. Viszont úgy tűnik, hogy a VIBE Fesztivál keretében működő VIBE Kolinak ez mégis sikerült, ahol négy nap alatt összesen 2900 személy fordult meg. Megkeresésünkre Borzási Sarolta koordinátor értékelte a Maszolnak a projektet.
Borzási Sarolta szerint a képlet egyszerű: amikor a VIBE Koli előadásait tervezték, azt tartották szem előtt, hogy mi az, amiről egy 16–24 év közötti fiatal szívesen hallana, és azt, hogy ez a célcsoport milyen előadókra kíváncsi. Ugyanis a közönség többször faggatta személyesen, az előadás után is a meghívottakat. Valószínűleg azért is vált be a VIBE Fesztivál nappali programja, mert a szervezők laza témákat választottak, amelyeket egy kellemes környezetben hallgattak a fesztiválozók – tudtuk meg a koordinátortól.
A VIBE Koli egy találkozási pont akart lenni a fiatalok számára, a szervezők fő irányelve az volt, hogy a témák és az előadók inspirációs forrást jelentsenek a fiataloknak. A témákat a Koli szervezői, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Magyar Ifjúsági Értekezlet javarészt két irányelv alapján csoportosította, voltak tudománynépszerűsítő és közéleti előadások. A szabadtéri Koli Kertben inkább a kötetlenebb programpontokat, a Koli Garázsban pedig a nyugodtabb, csendesebb környezetet igénylő előadásokat szervezték.
„Négy nap alatt 2900 személy fordult meg a VIBE Koliban, pénteken és szombaton voltak a legtöbben” – tájékoztatott Borzási Sarolta. A közönség kedvencei közé Szabó Hédi vlogger előadását és a slam poetryt sorolta, viszont a közéleti témák is érdekelték a fiatalokat, például sokan meghallgatták a Brexit – Merre tart a 27 tagú EU? című beszélgetést is Winkler Gyula EP-képviselővel és Szenkovics Dezsővel, a Sapientia EMTE adjunktusával. A műhelymunkákat is élvezték, a zsonglőrworkshop résztvevőit például a szervezők többször viszontlátták a fesztiválterületen gyakorlás közben, mesélte Borzási.
A VIBE Koli elsősorban a fiatalokhoz akart szólni, ami a koordinátor szerint sikerült. „Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk arról, hogy nem voltak erőltetettek a témák, hogy volt miből válogatni. Ezek mind azt mutatják, hogy jó irányba megy, van rá igény és érdeklődés” – értékelte Borzási Sarolta az első VIBE Koli eredményességét.
Elmondta, jövőre mindenképpen folytatják a projektet: „jövőre ugyancsak az lesz a cél, hogy a bulik mellé bevigyünk a fesztiválra egy szakmai, tartalmi vonalat is. Szerintem az inspirációforrás marad a fő irányelv, meglátjuk majd, hogy erre rá kell-e húzni egy tematikát, de most úgy gondolom, hogy annyira széles érdeklődésű a célcsoportunk, hogy megbírja ezt a széles témakört.”
Tasi Annabella / maszol.ro

„Pucoltam a sírfeliratokat és egy valamikori ősöm sírfeliratát olvastam”
Pál Norbert a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Néprajz szakának másodéves hallgatója. Az általa előásott régi sírköveket kutatja, ez nem csak szellemi, hanem fizikai munkát is igényel.
A BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúratudomány/művelődésszervező szakos harmadéves diákjai az elmúlt hónapban olyan kiállítást szerveztek, aminek keretében a tanszéken tanulók kutatási témáit a nagyközönségnek is bemutatták. A kiállítást először a Tranzit házban lehetett megtekinteni, utána felkerült a Bölcsészkar folyosóira, legutóbb a Vibe fesztiválon találkozhattunk vele. A bemutatott témákból nyújtunk ízelítőt – a diákoktól kérdeztük meg, miért fontos számukra kutatási területük, mit tartanak a legvagányabbnak benne, illetve mi érdekli még őket a nagyvilágból. Összesen nyolc interjú készült. Ebben a részben Pál Norberttel beszélgetünk, aki a Tényképek kiállítás az általa előásott régi sírkövekről készült fotókból mutatott be. Ezen kívül leginkább a lovaskultúra érdekli.
Miért érdekel a tárgyi kultúra, ezen belül a sírkövek, sírjelek kutatása? Mivel falun nőttem fel, ott szocializálódtam, olyan tárgyak vettek körül, amelyek általában a falusi közegekben mind megtalálhatóak: gazdálkodásban használatos eszközök, stb. Mindehhez persze kapcsolódik tudás, hogy miként és hogyan használják ezeket. Kisrégiónkban az ún. archaikus szellemi kultúra (vallásos képzetek, hiedelmek) nem maradt fent olyan gyakorisággal, mint a katolikus térségekben. Ennek okán mindig is a tárgyi kultúra keltette fel az érdeklődésemet.
A sírkövek, sírjelek teljesen elkerülték a figyelmemet eddig, természetesnek vettem, hogy 3-4 generáció után kivesznek a kommunikatív emlékezetből és elnyeli őket a föld. Viszont mind formavilágában, anyagában, mind a rajta olvasható történetekben érdekesnek találom, hogy miként reprezentálódik egy adott korszakban a halott egyén. Nem utolsó sorban mindenki fejében megfordult már, hogy a családfájában a fehér foltokat feltérképezze, erre is jó lehet egy temetőkutatás.
- Szerinted miért fontos ezzel foglalkozni?
- Kicsit úgy éreztem a kutatásom során, hogy megszakítok egy természetes folyamatot, nem hagyom, hogy az idő és a föld végleg magával ragadja a síremlékeket. Valóban így is van ez, de a síremlékek, a sírjelek szerves részei egy adott településnek, a múltról mesélnek. Kultúrtörténeti jelentőséggel bírnak, hiszen a régi sírjelek nem csak az elhunytakról hordoznak információkat (pl. a felirataik és szimbólumrendszerük által), hanem az adott kor temetkezési szokásait, halálképét is tükrözik.
- Milyen kezdeti támogatást kaptál az egyetemen a kutatásodhoz?
- Minden segítséget megkaptam a kutatásom elméleti hátteréhez, szakirodalmat, különböző terepkutatási tanácsokat, nekem csak a gyakorlatban kellett mindezt kiviteleznem.
- Melyek voltak az első általad megtett lépések a kutatás előkészítéséhez?
- A legelső lépésem, hogy felmértem a temető állapotát, amit addig is tudtam, hogy nem valami biztató, mivel a falu lakosságának száma nagymértékben lecsökkent, ennek oka többek között a zsákfalu jelleg. Ezt követve kitakarítottam a temető összes sírköve körül a bozótot, hogy pontosan dokumentálhassam kutatásom tárgyait.
- Mi volt a legvagányabb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?
- Legérdekesebbnek azt találtam, amikor pucoltam a sírfeliratokat és egy valamikori ősöm sírfeliratát olvastam. Ezek közt a versbe szedett, többnyire szomorú hangvételű élettörténetek voltak a legérdekesebbek. Valamint az elsüllyedt sírok feltárása, sírfeliratok megfejtése – amit szó szerint kell érteni –, mivel az idő oly módon megviselt egy-egy sírjelet, hogy különböző kreatív technikák segítségével kellett megfejtenem a feliratokat.
- Mi volt a legcikibb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?
- Igazából ilyen még nem volt, mivel az idő szűke miatt nem tudtam sok leszármazottal interjút készíteni. Viszont a 108 sír fele bozótban volt, ahhoz, hogy digitalizálhassam és beolvashassam őket, ki kellett takarítanom a temetőt. Mindezt magamban csináltam és nem is vágytam igazán segítségre, főképp nem egy - újabban mindenhol felbukkanó - medvére. Mit jelent számodra fiatal kutatónak lenni terepen, amikor csak magadra számíthatsz? Egy kihívás számomra, de pozitív értelemben, mivel azt kutatom, ami érdekel.
- Amikor terepen voltál, melyek voltak azok a mentális kapaszkodók, amelyek segítettek abban, hogy véghezvidd, amit elkezdtél?
- Személyes kötődésem olyan mértékben is jelen volt a kutatásban, hogy sok elhunyt valamikori hozzátartozóm nyugszik a temetőben. Talán ez volt az, hogy olyan neveket olvastam le a sírjelekről, amik jóleső érzést keltettek bennem. Valamint az, hogy tisztább képet kaptam a családfám kiegészítéséhez.
- Hogyan hasznosítod ezt a kutatást a tanulmányaidban, hogyan a mindennapokban?
- Tanulmányaimban már rögtön a következő félévben hasznosíthattam, amit ebben a kutatásban megtapasztaltam. Mivel már olyan adatbázis volt a fejemben, amivel egy következő tantárgy tematikáját példázták, és sokkal tisztább képet kaptam már rögtön az óra alatt az új tananyagról. A mindennapokban ezután sokkal inkább megfigyelem egy település temetőkultúráját, ami által már következtetéseket vonhatok le az adott településről, anélkül, hogy bárkivel is szóba állnék. Melyek azok a dolgok, amiket nem az egyetemen, hanem a kutatási gyakorlat során tanultál? Az epitáfiumok dokumentálása során az erózió pusztította sírkövek beolvasásakor a technikákat magam találtam ki, ezt előtte nem tanították meg nekem
- Ezen kívül milyen kutatási területek érdekelnek?
- Első sorban nem ez a fő érdeklődési területem, hanem a gazdálkodás, ezen belül a ló és a lóval kapcsolatos tudások a népi kultúrában. Továbbá a lovaskultúra, a klasszikus lókiképzéstől egészen a „legújabb” (igazából nincs ilyen, mert amióta létezik a ló és ember kapcsolat, azóta ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz, mivel egyiküknek sem változott az alaptermészete) kiképzési formákig, valamint lóábrázolások a képzőművészetekben, egyszóval minden, ami "hasonLó". Ezek mellett a fafaragás, pásztorkultúra. Ahogy a lovas témánál sem, ennél sem állok meg az elméletnél, mindkettőt gyakorlom is.
(az interjút Molnár Bea készítette) Transindex.ro

Vannak a romániai magyar oktatásnak gyöngyszemei
A diktatúra szisztematikus leépítése és a rendszerváltozás utáni szavazatszerzési törekvésekre silányuló oktatáspolitika ellenére vannak sikerei a magyar oktatásnak Romániában. Az egyik ilyen „kézzel fogható eredmény” a szatmárnémeti Véndiáktalálkozó, melyről idén az M1 is beszámol.
Közép-Európában, ahogyan az a PISA-tesztből is kitűnik, az oktatás siralmas helyzetben van – a magyar számokat alábbi cikkünkben tekintheti meg. Románia is bőven átlagon alul teljesít, az okok természetesen szerteágazóak, de alapvetően a gazdasági lemaradás és a politikai tétlenség határozza meg. „A reform fontossága és halaszthatatlan mivolta már 1990 első hónapjaiban megfogalmazódott. Az oktatás reformjának szükségessége – legalábbis a nyilvánosságban és a politikai diskurzusokban – olyan közhellyé vált, mint az, hogy Románia átmeneti gazdasági időszakot él meg. Azóta azonban sem a gazdaság privatizációja, sem az oktatási rendszer tényleges és átfogó reformja nem valósult meg” – fogalmaz tanulmányában Papp Z. Attila.
A politika tétlen
A tények azt mutatják, hogy a politikának nem sikerült megfelelő kereteket teremtenie, hogy a hatalmas lemaradást orvosolja. Kósa András László, a Közéletre Nevelésért Alapítvány kutatója a Transindexnek adott interjúban egyenesen úgy fogalmaz, „a román oktatási rendszer előnyeiről nem igazán tudok mit mondani, mert igazán komoly előnyt nem látok”.
Kifejti: az egyik legégetőbb probléma, hogy nincsen víziója a politikai elitnek, „a napi politikai harc, a koalíciós egyensúly mindig átírja a modelleket”. A gazdasági, humán dimenzióval kapcsolatban pedig úgy fogalmaz: „enyhe túlzással az mondható el, hogy azért lesz valaki pedagógus, mert a versenyszféra többi területén nem talál helyet magának”.
A centralizáltság a fejlődés gátja
Természetesen a probléma nem újkeletű, mondhatni a történelem ismétli önmagát: a diktatúrában kialakult helyzet továbbélését Papp Z. Attila úgy írja le: Az elavultság, elmaradottság elsősorban az oktatásügyben érvényes döntéshozatali mechanizmusoknak, a beiskolázási arányoknak, az oktatás finanszírozásának, igazgatásának és ellenőrzésének szintjén a legkézzelfoghatóbb. Hogy csak egy példát említsünk: miközben Nyugat-Európában az oktatás igazgatását, illetve finanszírozását már a 70-es években (különösen az 1973-as olajválság következtében) decentralizálták, vagy többpólusúvá tették, addig például Romániában még az 1995-ös, viszonylag újkeletű Tanügyi Törvény is nagyon sok centralizáltságra utaló kitételt tartalmaz.
Harc Trianon után
Ez a központosítás volt az, mely az alapvetően rossz helyzetben lévő román rendszerbe besorolt magyar oktatást tovább sújtotta a trianoni nemzettragédia után. A két háború közötti helyzetet Enyedi Sándor úgy fogalmazza meg, hogy „Az első huszonkét év magyar vezetői olyan államkeretben dolgoztak, amely nem feltétlenül óhajtotta meggyőzni a hazai és a nemzetközi közvéleményt, hogy a magyarság kulturális törekvései iránt humánusan viseltetik”. A pontos képet pedig úgy sommázza: „egy-egy iskolánk fennmaradásáért vívott harc”.
A második világháború után sem lett rózsásabb a helyzet, ugyanakkor részsikereket sikerült elérni – jelenti ki Vincze Gábor. Majd jött az 1948-as „tanügyi reform”, a „törvény az egész romániai oktatásügy számára új korszakot jelentett, de a magyar nyelvű oktatás szempontjából külön döntő jelentőséggel bír, ugyanis a törvény megszüntette az addig egyházi kézben lévő – olykor három–négyszáz éves –, elemi– és középiskolákat” – fogalmaz a szakember. Az ezt követő évtizedeket pedig olyan kifejezések jellemzik, mint a kultúrgettó, tisztogatás és romanizálás.
Gyöngyszem
Az egyházi iskolák ellehetetlenítése fontos sarokköve volt a romániai magyar oktatáspolitikának, hiszen ezek az intézmények mintegy mentsvárai voltak a magyarságnak. Ilyen volt a Szatmárnémeti Református Gimnázium is, melynek egyik épületébe zsúfolták bele az összes magyar diákot. Itt működik a mai napig a Kölcsey Ferenc Főgimnázium és itt alakult meg a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség 1991 december 1-én– derül ki honlapjukról. Azóta minden évben megtartják a Véndiáktalálkozó, amelyen minden évben több ezren gyűlnek össze azok, akik magyar oktatásban tanultak.
A világ minden tájáról érkeznek
A három naposra duzzadt, idén július 13-14-15-én megtartott találkozó az egyik legfontosabb közösségi rendezvénye a Szatmár megyei magyarságnak. A diákok ilyenkor a világ minden tájáról visszatérnek, Amerikától Ausztráliáig. A mostani rendezvényen jelen lesznek olyanok is, akik 70 évvel ezelőtt érettségiztek – derül ki a Szatmár.ro cikkéből. Az esemény vitathatatlan fénypontja, mikor a Véndiákok átvonulnak a gimnázium udvarán, népviseletbe öltözött jelenlegi diákok oldalán.
Idén pedig az M1 is jelen lesz az eseményen. hirado.hu