Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Görbicz Anita
7 tétel
2013. április 9.
A sportszerűség védelmében
Újabb szintre lépett a különböző szimbólumok, jelképek gyalázása a hétvégén. A sorozatos szurkolói rendbontások, zászlóégetés és gyalázkodó feliratok után, ezúttal a „szakma”, a sportújságírás süllyedt olyan alantas színvonalra, hogy felbujtására élsportolók ragyogó mosollyal gúnyolták ki, taposták el az ellenfél játékosának mezét.
Az egyik legnagyobb példányszámú sportnapilap, a ProSport szombati számában az Oltchim–Győr női kézilabda Bajnokok Ligája-elődöntő első mérkőzését megelőzően fotósorozatot állított össze, amelyen – egyebek között – neves román sportolók Görbicz Anita mezét gyalázzák. Ezt szemlélve nem az újabb provokáció az igazán felháborító, hanem az, hogy ezúttal nem a hétköznapi emberek tudatlanságból és rosszindulatból elkövetett tetteit örökíti meg, hanem olyan sportolók szerepelnek rajta, akik hajdanában magukra öltötték a különböző klubok és országok formaruháját, és akiktől méltán elvárható lenne, hogy tisztában legyenek azzal, hogy egy-egy találkozó kimenetele mindig a pályán, az adott sportág szabályainak megfelelően dől el. Olyan olimpikonok (Ionela Târlea, Constantina Diţă és Nicoleta Grasu atléta, Elisabeta Lipă evezős), akik már megtapasztalták, hogy a küzdőtéren milyen mértékben számít a szurkolók bátorítása, és azt is, hogy az ellenfél kigúnyolása nem visz közelebb a győzelemhez. Olyan sportolók, akik elért eredményeikkel a felnövekvő generáció példaképeié válhatnak, és akik tudják, mennyi izzadtság, munka, edzés szükséges ahhoz, hogy valaki a legrangosabb európai kupasorozat egyik kiemelkedő csapatának a mezét viselhesse. Olyan sportolók, akik nemcsak a versenypályán, hanem a mindennapi életben és nyilatkozataikban is képviselnek egy sportágat, értékrendet, tetteikkel pedig nem csak önmagukat minősítik, hanem klubjukat és hazájukat egyaránt.
A román élsportolók ezek ellenére nem a sportszerű szurkolást választották, azaz a mérkőzés előtti nyilatkozataikban és fotóikon nem a szimpatikus csapat jelképét öltötték magukra, biztosítva ezzel őket a támogatásukról, hanem az ellenfelet próbálták meg szimbolikusan eltiporni, egy olyan játékos mezét állítva célkeresztbe, aki a tavalyi BL legeredményesebbje volt, és akinek villanó kezétől méltán félhet Navarro, az Oltchim kapusa.
Közhelynek számít a különböző sajtótájékoztatókon és interjúkban elhangzó „tiszteljük az ellenfelet” kijelentés, amelyet leggyakrabban a rivális csapat erősségeinek és kiváló játékosainak a felsorolása követ. Ez a sport alapja, mondhatnánk, most mégis ezt cáfolták meg a román élsportolók, egy sportújság asszisztálásával. Elvárható lenne, hogy az a médiatermék, amely nevébe foglalja a sport kifejezést, tisztába legyen a sportszerűség fogalmával is, és néhány plusz kattintásért ne adjon teret az ellenfél méltatlan gyalázásának, hanem a fair play szabályait népszerűsítse.
Természetes, hogy az Oltchim–Győr immár rendhagyóvá váló összecsapást nagy érdeklődés övezte, hatalmas szurkolótáborral mindkét oldalon, de bízom abban, hogy az elkövetkezőkben a sportág kedvelői levetkőzik a gyalázkodó magatartást, és tisztán fog szólni mindkét táborban a „Haide!”, illetve a „Hajrá!”, amely valóban a sportolók buzdítását szolgálja – legközelebb Győrött, a csütörtöki visszavágón.
Szabadság (Kolozsvár).
Újabb szintre lépett a különböző szimbólumok, jelképek gyalázása a hétvégén. A sorozatos szurkolói rendbontások, zászlóégetés és gyalázkodó feliratok után, ezúttal a „szakma”, a sportújságírás süllyedt olyan alantas színvonalra, hogy felbujtására élsportolók ragyogó mosollyal gúnyolták ki, taposták el az ellenfél játékosának mezét.
Az egyik legnagyobb példányszámú sportnapilap, a ProSport szombati számában az Oltchim–Győr női kézilabda Bajnokok Ligája-elődöntő első mérkőzését megelőzően fotósorozatot állított össze, amelyen – egyebek között – neves román sportolók Görbicz Anita mezét gyalázzák. Ezt szemlélve nem az újabb provokáció az igazán felháborító, hanem az, hogy ezúttal nem a hétköznapi emberek tudatlanságból és rosszindulatból elkövetett tetteit örökíti meg, hanem olyan sportolók szerepelnek rajta, akik hajdanában magukra öltötték a különböző klubok és országok formaruháját, és akiktől méltán elvárható lenne, hogy tisztában legyenek azzal, hogy egy-egy találkozó kimenetele mindig a pályán, az adott sportág szabályainak megfelelően dől el. Olyan olimpikonok (Ionela Târlea, Constantina Diţă és Nicoleta Grasu atléta, Elisabeta Lipă evezős), akik már megtapasztalták, hogy a küzdőtéren milyen mértékben számít a szurkolók bátorítása, és azt is, hogy az ellenfél kigúnyolása nem visz közelebb a győzelemhez. Olyan sportolók, akik elért eredményeikkel a felnövekvő generáció példaképeié válhatnak, és akik tudják, mennyi izzadtság, munka, edzés szükséges ahhoz, hogy valaki a legrangosabb európai kupasorozat egyik kiemelkedő csapatának a mezét viselhesse. Olyan sportolók, akik nemcsak a versenypályán, hanem a mindennapi életben és nyilatkozataikban is képviselnek egy sportágat, értékrendet, tetteikkel pedig nem csak önmagukat minősítik, hanem klubjukat és hazájukat egyaránt.
A román élsportolók ezek ellenére nem a sportszerű szurkolást választották, azaz a mérkőzés előtti nyilatkozataikban és fotóikon nem a szimpatikus csapat jelképét öltötték magukra, biztosítva ezzel őket a támogatásukról, hanem az ellenfelet próbálták meg szimbolikusan eltiporni, egy olyan játékos mezét állítva célkeresztbe, aki a tavalyi BL legeredményesebbje volt, és akinek villanó kezétől méltán félhet Navarro, az Oltchim kapusa.
Közhelynek számít a különböző sajtótájékoztatókon és interjúkban elhangzó „tiszteljük az ellenfelet” kijelentés, amelyet leggyakrabban a rivális csapat erősségeinek és kiváló játékosainak a felsorolása követ. Ez a sport alapja, mondhatnánk, most mégis ezt cáfolták meg a román élsportolók, egy sportújság asszisztálásával. Elvárható lenne, hogy az a médiatermék, amely nevébe foglalja a sport kifejezést, tisztába legyen a sportszerűség fogalmával is, és néhány plusz kattintásért ne adjon teret az ellenfél méltatlan gyalázásának, hanem a fair play szabályait népszerűsítse.
Természetes, hogy az Oltchim–Győr immár rendhagyóvá váló összecsapást nagy érdeklődés övezte, hatalmas szurkolótáborral mindkét oldalon, de bízom abban, hogy az elkövetkezőkben a sportág kedvelői levetkőzik a gyalázkodó magatartást, és tisztán fog szólni mindkét táborban a „Haide!”, illetve a „Hajrá!”, amely valóban a sportolók buzdítását szolgálja – legközelebb Győrött, a csütörtöki visszavágón.
Szabadság (Kolozsvár).
2013. április 9.
Görbicz mezét gyalázták – A ProSport bocsánatot kért a magyaroktól
Elkeserítőnek és felháborítónak nevezte Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke a bukaresti ProSport napilap „húzását”, amely a magyar sporttársadalom tiltakozását váltotta ki a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim és a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapatának Bajnokok Ligája-elődöntője után. Az első, szombati bukaresti összecsapást – amelyet 24-22-re nyert meg a magyar bajnok – többek között olyan fényképekkel harangozta be szombaton az egyik legolvasottabb bukaresti sportújság, amelyeken több román élsportoló Görbicz Anita mezét gyalázza.
A fotókon a Görbicz nevével ellátott, 13-as számú mezzel a kezében Ionela Târlea olimpiai ezüstérmes futó a hüvelykujját lefelé fordítva mutogat, Elisabeta Lipă ötszörös olimpiai bajnok evezős úgy tesz, mintha szét akarná tépni a mezt, a maratoni futás ötkarikás bajnoka, Constantina Diţă eldobja azt, a súlylökő Nicoleta Grasu pedig rálép Görbicz trikójára. A ProSport Lipát és Grasut idézve azt írta: „Győzzetek mindenáron, akár Anita mezének letépése árán is!”
Sportszerű reakciót kérnek a magyar szurkolóktól
„Sportvezetőként, egykori sportolóként és szurkolóként egyaránt végtelenül elkeserítőnek tartom azt, ami a mérkőzéshez kapcsoltan egy romániai médiumban megjelent – reagált a MOB honlapján Borkai Zsolt elnök. – A sporttól, a fair play szellemiségétől teljesen idegen és felháborító, hogy ilyen előfordulhat. Meggyőződésem, hogy ezt a szomorú esetet hasonlóan ítélik meg a romániai kollégák is, és ennek megfelelően járnak el.” A MOB elsőszámú vezetője a szervezet nevében egyúttal minden sportot szerető szurkolót arra buzdított, hogy a csütörtöki veszprémi visszavágón a szokásosnál is sportszerűbben biztassa a győri kézilabdás lányokat. Erre kérte tegnapi közleményében a Magyar Kézilabda-szövetség is a győriek drukkereit. „Az MKSZ az elszigetelt, ám több helyen nyilvánosságot kapó esetet elítéli, ugyanakkor hangsúlyozza: a két csapat párharcának a sportról kell szólnia, éppen ezért nem szabad, hogy ne a magyar klub kiváló teljesítménye kerüljön a tudósítások középpontjába” – áll a szervezet állásfoglalásában.
Tiltakozik a Nemzeti Sport
A magyarországi Nemzeti Sport napilap tegnapi számában „Tiltakozunk!” szalagcímmel reagált a történtekre. A lap megkereste Lucian Lipovant, a ProSport főszerkesztőjét is: „Csupán viccnek szántuk, szerettük volna feltüzelni a Vâlcea játékosait a nagyon fontos meccs előtt. Egészében kell nézni a címlapot, ugyanis nemcsak képek szerepeltek rajta, hanem üzenetek is, amelyeket a román szurkolók küldtek kedvenceiknek. Volt közöttük olyan is, amelyben az állt: »Szeretem a magyarokat, de a mi játékosainkat még jobban« – írja a román újságíró válaszlevelében. – Semmiféle támadó szándékunk nem volt, sem Görbicz Anita, sem a Győr, sem a magyarok ellen. Nagyon sajnáljuk, hogy rossz érzést keltettünk az emberekben, és elnézést kérünk mindenkitől, akit megbántottunk.”
A Nemzeti Sport főszerkesztője …proprimitív című jegyzetében mélyen elítélte román „kollégái” tettét. „Egy újságnak minden szavára, gesztusára ügyelnie kell(ene), a prosport azonban ezzel nincs tisztában; nem ügyel semmire, cujkagőzös nacionalizmussal éli mindennapjait, belerondít a világba, s miközben piszkálja az orrát, elmebeteg módon vigyorog, vicsorog az európai normákra. A román prosport senkiházijait nem véletlenül tiltották ki például Hollandiából...” – írja Buzgó József, arra utalva, hogy a holland szövetség nem adott akkreditációt a ProSport munkatársainak a március 26-i amszterdami világbajnoki selejtezőre, ugyanis a tavaly októberi, bukaresti román–holland meccs előtt az újság Van Hitler főcímmel, Louis van Gaal szövetségi kapitány fotójával harangozta be szintén „sajátos” módon az összecsapást.
Lucian Lipovan egyébként vasárnap éjjel szintén közölt egy jegyzetet a ProSport honlapján. „Gyorbicz” című írásában a főszerkesztő agyondicséri a magyar válogatott játékost, „akihez fogható kézilabdázót még nem látott”, utóiratban pedig ismét elnézést kér azoktól a magyaroktól, akik sértve érezték magukat a mezes fotók miatt, garantálva, hogy semmilyen támadó szándék nem volt bennük.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár).
Elkeserítőnek és felháborítónak nevezte Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke a bukaresti ProSport napilap „húzását”, amely a magyar sporttársadalom tiltakozását váltotta ki a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim és a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapatának Bajnokok Ligája-elődöntője után. Az első, szombati bukaresti összecsapást – amelyet 24-22-re nyert meg a magyar bajnok – többek között olyan fényképekkel harangozta be szombaton az egyik legolvasottabb bukaresti sportújság, amelyeken több román élsportoló Görbicz Anita mezét gyalázza.
A fotókon a Görbicz nevével ellátott, 13-as számú mezzel a kezében Ionela Târlea olimpiai ezüstérmes futó a hüvelykujját lefelé fordítva mutogat, Elisabeta Lipă ötszörös olimpiai bajnok evezős úgy tesz, mintha szét akarná tépni a mezt, a maratoni futás ötkarikás bajnoka, Constantina Diţă eldobja azt, a súlylökő Nicoleta Grasu pedig rálép Görbicz trikójára. A ProSport Lipát és Grasut idézve azt írta: „Győzzetek mindenáron, akár Anita mezének letépése árán is!”
Sportszerű reakciót kérnek a magyar szurkolóktól
„Sportvezetőként, egykori sportolóként és szurkolóként egyaránt végtelenül elkeserítőnek tartom azt, ami a mérkőzéshez kapcsoltan egy romániai médiumban megjelent – reagált a MOB honlapján Borkai Zsolt elnök. – A sporttól, a fair play szellemiségétől teljesen idegen és felháborító, hogy ilyen előfordulhat. Meggyőződésem, hogy ezt a szomorú esetet hasonlóan ítélik meg a romániai kollégák is, és ennek megfelelően járnak el.” A MOB elsőszámú vezetője a szervezet nevében egyúttal minden sportot szerető szurkolót arra buzdított, hogy a csütörtöki veszprémi visszavágón a szokásosnál is sportszerűbben biztassa a győri kézilabdás lányokat. Erre kérte tegnapi közleményében a Magyar Kézilabda-szövetség is a győriek drukkereit. „Az MKSZ az elszigetelt, ám több helyen nyilvánosságot kapó esetet elítéli, ugyanakkor hangsúlyozza: a két csapat párharcának a sportról kell szólnia, éppen ezért nem szabad, hogy ne a magyar klub kiváló teljesítménye kerüljön a tudósítások középpontjába” – áll a szervezet állásfoglalásában.
Tiltakozik a Nemzeti Sport
A magyarországi Nemzeti Sport napilap tegnapi számában „Tiltakozunk!” szalagcímmel reagált a történtekre. A lap megkereste Lucian Lipovant, a ProSport főszerkesztőjét is: „Csupán viccnek szántuk, szerettük volna feltüzelni a Vâlcea játékosait a nagyon fontos meccs előtt. Egészében kell nézni a címlapot, ugyanis nemcsak képek szerepeltek rajta, hanem üzenetek is, amelyeket a román szurkolók küldtek kedvenceiknek. Volt közöttük olyan is, amelyben az állt: »Szeretem a magyarokat, de a mi játékosainkat még jobban« – írja a román újságíró válaszlevelében. – Semmiféle támadó szándékunk nem volt, sem Görbicz Anita, sem a Győr, sem a magyarok ellen. Nagyon sajnáljuk, hogy rossz érzést keltettünk az emberekben, és elnézést kérünk mindenkitől, akit megbántottunk.”
A Nemzeti Sport főszerkesztője …proprimitív című jegyzetében mélyen elítélte román „kollégái” tettét. „Egy újságnak minden szavára, gesztusára ügyelnie kell(ene), a prosport azonban ezzel nincs tisztában; nem ügyel semmire, cujkagőzös nacionalizmussal éli mindennapjait, belerondít a világba, s miközben piszkálja az orrát, elmebeteg módon vigyorog, vicsorog az európai normákra. A román prosport senkiházijait nem véletlenül tiltották ki például Hollandiából...” – írja Buzgó József, arra utalva, hogy a holland szövetség nem adott akkreditációt a ProSport munkatársainak a március 26-i amszterdami világbajnoki selejtezőre, ugyanis a tavaly októberi, bukaresti román–holland meccs előtt az újság Van Hitler főcímmel, Louis van Gaal szövetségi kapitány fotójával harangozta be szintén „sajátos” módon az összecsapást.
Lucian Lipovan egyébként vasárnap éjjel szintén közölt egy jegyzetet a ProSport honlapján. „Gyorbicz” című írásában a főszerkesztő agyondicséri a magyar válogatott játékost, „akihez fogható kézilabdázót még nem látott”, utóiratban pedig ismét elnézést kér azoktól a magyaroktól, akik sértve érezték magukat a mezes fotók miatt, garantálva, hogy semmilyen támadó szándék nem volt bennük.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár).
2013. április 9.
Tőkés László állásfoglalása a ProSport napilap alantas és sportszerűtlen képriportja kapcsán
Minden valamirevaló magyar vagy román emberben, illetve sportemberben megdöbbenést keltett a bukaresti ProSport című napilap azon címoldalas képriportja, melyben nemzetközi hírű, neves román élsportolónők méltatlan, sőt egyenesen alantas formában pózolnak a Bajnokok Ligájának keretében sorra kerülő Oltchim Vâlcea–Győri ETO kézilabda-mérkőzés magyar résztvevője, illetve a világhírű magyar játékos, Görbicz Anita ellen. A lefelé fordított hüvelykujj ellenséges szimbolikáját primitív indulatossággal egészíti ki egy román súlylökő és egy evezőbajnok azon felhívása, hogy: „Mindenáron, akár Anita mezének a letépése árán is győzzetek!”
Ez az újabb felháborító eset mind emberi, mind a sportszerűség szempontjából elfogadhatatlan. Még kevésbé érthető, hogy a sértő és ismételt sportszerűtlenség elkövetői – úgymond – a „szebbik” és a „gyengébbik” nemhez tartoznak. Mind általános erkölcsi szempontból, mind a „fair play” nevében, határozottan vissza kell utasítanunk a sportélet, illetve a sportszellem – korunkra jellemző – ilyenfajta eldurvulását.
Romániai állampolgárként ezúton követem meg a sértett győri csapatot, valamint játékosait román polgártársaim, illetve az inkriminált hazai sportújság minősíthetetlen magatartása miatt.
Nemrégen emlékeztünk meg a kiváló Marian Cozma veszprémi – román válogatott – kézilabdázó halálának gyászos évfordulójáról. Noha a két eset súlyossága nagyban eltér egymástól – annak idején hasonló érzéssel ítéltük el a jeles sportolót ért brutális erőszakot, a magyar és a román sportvilág pedig soha nem látott szolidaritással talált egymásra. Ennek a sporttörténeti példának a szellemében kell visszautasítanunk ezután is minden, emberhez és népeinkhez méltatlan, sportszerűtlen vagy éppenséggel erőszakos megnyilatkozást, mely a nemzetközi sportéletet vagy a magyar–román sportkapcsolatokat beárnyékolhatja.
Mindezen túlmenően, ennek a bulvár-ízű esetnek egy aktuálpolitikai vonatkozása is van. A kolozsvári magyarzászló-égetés, a székely zászlónak egy gyulafehérvári kosárlabdameccsről való diszkriminatív eltávolítása, valamint a legutóbbi holland–román labdarúgó-mérkőzésen kitűzött magyarellenes felirat azokra a szándékos etnikai provokációkra figyelmeztetnek, melyek elkövetői a magyar–román kapcsolatok tudatos megrontására törekszenek. Mi, magyarok semmiképpen ne ugorjunk be, ne legyünk „partnerek” ezekben a provokációkban!
Csak egyetértenünk lehet a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, Borkai Zsoltnak a felhívásával, melyben minden, sportot szerető szurkolót arra kér, hogy: „a csütörtöki veszprémi visszavágón a szokásosnál is sportszerűbben biztassák a győri kézilabdás lányokat!”
Nyerjen a jobbik! Távlatilag ugyanez érvényes a szeptember elején sorra kerülő román–magyar labdarúgó rangadóra…
Brüsszel, 2013. április 9.
Tőkés László, EP-képviselő
Minden valamirevaló magyar vagy román emberben, illetve sportemberben megdöbbenést keltett a bukaresti ProSport című napilap azon címoldalas képriportja, melyben nemzetközi hírű, neves román élsportolónők méltatlan, sőt egyenesen alantas formában pózolnak a Bajnokok Ligájának keretében sorra kerülő Oltchim Vâlcea–Győri ETO kézilabda-mérkőzés magyar résztvevője, illetve a világhírű magyar játékos, Görbicz Anita ellen. A lefelé fordított hüvelykujj ellenséges szimbolikáját primitív indulatossággal egészíti ki egy román súlylökő és egy evezőbajnok azon felhívása, hogy: „Mindenáron, akár Anita mezének a letépése árán is győzzetek!”
Ez az újabb felháborító eset mind emberi, mind a sportszerűség szempontjából elfogadhatatlan. Még kevésbé érthető, hogy a sértő és ismételt sportszerűtlenség elkövetői – úgymond – a „szebbik” és a „gyengébbik” nemhez tartoznak. Mind általános erkölcsi szempontból, mind a „fair play” nevében, határozottan vissza kell utasítanunk a sportélet, illetve a sportszellem – korunkra jellemző – ilyenfajta eldurvulását.
Romániai állampolgárként ezúton követem meg a sértett győri csapatot, valamint játékosait román polgártársaim, illetve az inkriminált hazai sportújság minősíthetetlen magatartása miatt.
Nemrégen emlékeztünk meg a kiváló Marian Cozma veszprémi – román válogatott – kézilabdázó halálának gyászos évfordulójáról. Noha a két eset súlyossága nagyban eltér egymástól – annak idején hasonló érzéssel ítéltük el a jeles sportolót ért brutális erőszakot, a magyar és a román sportvilág pedig soha nem látott szolidaritással talált egymásra. Ennek a sporttörténeti példának a szellemében kell visszautasítanunk ezután is minden, emberhez és népeinkhez méltatlan, sportszerűtlen vagy éppenséggel erőszakos megnyilatkozást, mely a nemzetközi sportéletet vagy a magyar–román sportkapcsolatokat beárnyékolhatja.
Mindezen túlmenően, ennek a bulvár-ízű esetnek egy aktuálpolitikai vonatkozása is van. A kolozsvári magyarzászló-égetés, a székely zászlónak egy gyulafehérvári kosárlabdameccsről való diszkriminatív eltávolítása, valamint a legutóbbi holland–román labdarúgó-mérkőzésen kitűzött magyarellenes felirat azokra a szándékos etnikai provokációkra figyelmeztetnek, melyek elkövetői a magyar–román kapcsolatok tudatos megrontására törekszenek. Mi, magyarok semmiképpen ne ugorjunk be, ne legyünk „partnerek” ezekben a provokációkban!
Csak egyetértenünk lehet a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, Borkai Zsoltnak a felhívásával, melyben minden, sportot szerető szurkolót arra kér, hogy: „a csütörtöki veszprémi visszavágón a szokásosnál is sportszerűbben biztassák a győri kézilabdás lányokat!”
Nyerjen a jobbik! Távlatilag ugyanez érvényes a szeptember elején sorra kerülő román–magyar labdarúgó rangadóra…
Brüsszel, 2013. április 9.
Tőkés László, EP-képviselő
2013. április 11.
„Divattá” válik a sportolói és szurkolói gyűlölködés?
Szatmárnémeti focista: gázt és lágert a magyaroknak
Egyre sűrűbben fordul elő az utóbbi időben, hogy a sport „világában” magyar szimbólumokat gyaláznak (lásd: zászlóégetés a CFR–Rapid márciusi labdarúgó bajnoki mérkőzésen, és ennek kapcsán az amszterdami román szurkolók megnyilvánulása a válogatott találkozóján, avagy a Görbicz Anita mezének megtiprását ábrázoló fotósorozat „vicces előzetesként” való közlése egy szombati sportnapilapban). A sorban most új fejezetet nyitott egy szatmárnémeti labdarúgó-egyesület, a harmadosztályban szereplő Olimpia renitens focistája, Dan Gavrilescu, aki a város polgármesteri közösségi fórumán nyilvánult meg egészen primitív módon: „gázt engedne a magyarokra”, „lágerbe záratná őket” vagy Vlad Ţepeşként karóba húzatna több ezer szatmárnémeti lakost. Ez az eset ismét nagy port kavar fel, csakúgy, mint a meztaposás, amelyre immár a politikum és az újságíró társadalom is reagál, és más fórumokra is továbbgyűrűzik.
Szabadság (Kolozsvár).
Szatmárnémeti focista: gázt és lágert a magyaroknak
Egyre sűrűbben fordul elő az utóbbi időben, hogy a sport „világában” magyar szimbólumokat gyaláznak (lásd: zászlóégetés a CFR–Rapid márciusi labdarúgó bajnoki mérkőzésen, és ennek kapcsán az amszterdami román szurkolók megnyilvánulása a válogatott találkozóján, avagy a Görbicz Anita mezének megtiprását ábrázoló fotósorozat „vicces előzetesként” való közlése egy szombati sportnapilapban). A sorban most új fejezetet nyitott egy szatmárnémeti labdarúgó-egyesület, a harmadosztályban szereplő Olimpia renitens focistája, Dan Gavrilescu, aki a város polgármesteri közösségi fórumán nyilvánult meg egészen primitív módon: „gázt engedne a magyarokra”, „lágerbe záratná őket” vagy Vlad Ţepeşként karóba húzatna több ezer szatmárnémeti lakost. Ez az eset ismét nagy port kavar fel, csakúgy, mint a meztaposás, amelyre immár a politikum és az újságíró társadalom is reagál, és más fórumokra is továbbgyűrűzik.
Szabadság (Kolozsvár).
2013. augusztus 26.
Fesztviál – Döntetlen Borbély–Szilágyi kupadöntő
Sportról és politikáról beszélgetett Eckstein-Kovács Péter moderálásával Borbély László RMDSZ-es és Szilágyi Zsolt EMNP-s politikus vasárnap délután a TIFF-házban.
Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője köszöntőjében reményét fejezte ki, hogy a két egykori teniszpartner, Borbély és Szilágyi, ezúttal is tartja magát a fair play-hez és barátságos beszélgetést folytat.
Egyik fél sem adott pontos választ Eckstein első (beugrató) kérdésére, hogy ki volt a romániai női kézilabdacsapat „Görbicz Anitája” az 1970-es években? Szintén sporttal folytatta: felmerült Bölöni László marosvásárhelyi futballista neve, aki nem fogadta el az RMDSZ felkérését, hogy marosvásárhelyi polgármesterjelöltként induljon a 2012-es önkormányzati választásokon.
A Bölöni Lászlóval kapcsolatos emlékeik felelevenítése után a futballról áttértek egy sokkal veszélyesebb „sportágra”, a politikára.
A felek megállapodtak abban, hogy mindkét párt közös gondja a romániai magyarok távolmaradása a szavazások alkalmával. Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök elmondta: a tavalyi parlamenti választások előtt az ügyészség zaklatta a néppártiakat, ezért, véleménye szerint, az RMDSZ okolható. Borbély László „back handje” következett, az RMDSZ politikai elnöke azt hánytorgatta fel, hogy Tőkés László, miután 2009-ben az RMDSZ listavezetőjeként bejutott az EP-be, „rögtön létrehozott egy pártot az RMDSZ ellen”. A tavalyi parlamenti választásokkal kapcsolatban megjegyezte: óriási volt a veszély, hogy az RMDSZ tavaly nem jut be a parlamentbe.
– Ti tudtátok, hogy nincs esélyetek bejutni a törvényhozásba, mégis indultatok. A romániai magyarság azonban úgy érezte, hogy 23 év után is megbízik az RMDSZ-ben. Most az a cél, hogy a 2014-es EP-választásokra minél több szavazót visszahozzunk, és ne feledjük: jön a 2016-os választási év – mondta Borbély.
Elfogadjuk, hogy nem az EMNP a domináns párt, de az RMDSZ-nek is el kell fogadnia, hogy nincs egyedül a pályán, és ne viselkedjen úgy, mintha erről nem lenne tudomása – mondta Szilágyi. Véleménye szerint a romániai magyarságot nem csak összefogással, hanem versenyhelyzettel is lehet mozgósítani, mindkettőre bizonyíték a 2007-es és a 2009-es EP-választás.
Szilágyi elmondta: az EMNP még mindig várja Kelemen Hunor válaszát arra a július eleji néppárti levélre, amelyben párbeszédet javasoltak. Válaszában Borbély László arra emlékeztette a politikust, hogy az EMNP-levél után egy nappal a néppárt elnöke, Toró T. Tibor sajtótájékoztatón jelentette be a július 20-i néppárti tüntetést, ezért szkeptikus a további kommunikációt illetően. Borbély László szerint a két párt között nincs áthidalhatatlan ellentét a romániai magyarság fontos kérdéseit illetően, majd visszahívta az RMDSZ-be a néppártiakat.
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-ben az „első törést” az okozta, hogy a szövetség nem állt ki az autonómia mellett.
– A néppártiak azt szeretnék, ha a román és az európai parlamentbe, továbbá az önkormányzatokba minél több magyar politikus jutna be, ám a szövetség érdeke az, hogy ezek a politikusok RMDSZ-esek legyenek – közölte a politikus.
Borbély László csak azt a bíráló észrevételt tartotta jogosnak, miszerint az RMDSZ eddig nem fogalmazta meg a magyarok területi autonómiájának statútumát, de a kulturális autonómia törvénytervezetét már 2005-ben benyújtották a parlamentbe, csak nem volt politikai akarat annak megszavazására. A területi autonómiára vonatkozó RMDSZ-álláspontot két hónapon belül véglegesítik – jelentette be a politikus, majd hozzátette: az autonómia kérdésében először a román politikusokat kell meggyőzniük. Nehezményezte, hogy a román társadalom a centralizáció felé halad, és nélkülözi a szubszidiaritást.
Arra a kérdésre, hogyan látják a 2014-es EP-választásokon való részvételt, Borbély azt válaszolta: az EMNP nem akar érdembeli tárgyalást folytatni az RMDSZ-szel. Az elmúlt három évben a néppárt mindent megtett a romániai magyarság erejének gyengítése érdekében. Szilágyi Zsolt elismerte, hogy a 2014-es EP-választás rizikósabb lesz, mint az eddigiek, de bízik abban, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon, amelynek vezetőségében RMDSZ-es és a néppárti politikusok vesznek részt, meg tudnak egyezni az együttműködésről.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
Sportról és politikáról beszélgetett Eckstein-Kovács Péter moderálásával Borbély László RMDSZ-es és Szilágyi Zsolt EMNP-s politikus vasárnap délután a TIFF-házban.
Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője köszöntőjében reményét fejezte ki, hogy a két egykori teniszpartner, Borbély és Szilágyi, ezúttal is tartja magát a fair play-hez és barátságos beszélgetést folytat.
Egyik fél sem adott pontos választ Eckstein első (beugrató) kérdésére, hogy ki volt a romániai női kézilabdacsapat „Görbicz Anitája” az 1970-es években? Szintén sporttal folytatta: felmerült Bölöni László marosvásárhelyi futballista neve, aki nem fogadta el az RMDSZ felkérését, hogy marosvásárhelyi polgármesterjelöltként induljon a 2012-es önkormányzati választásokon.
A Bölöni Lászlóval kapcsolatos emlékeik felelevenítése után a futballról áttértek egy sokkal veszélyesebb „sportágra”, a politikára.
A felek megállapodtak abban, hogy mindkét párt közös gondja a romániai magyarok távolmaradása a szavazások alkalmával. Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök elmondta: a tavalyi parlamenti választások előtt az ügyészség zaklatta a néppártiakat, ezért, véleménye szerint, az RMDSZ okolható. Borbély László „back handje” következett, az RMDSZ politikai elnöke azt hánytorgatta fel, hogy Tőkés László, miután 2009-ben az RMDSZ listavezetőjeként bejutott az EP-be, „rögtön létrehozott egy pártot az RMDSZ ellen”. A tavalyi parlamenti választásokkal kapcsolatban megjegyezte: óriási volt a veszély, hogy az RMDSZ tavaly nem jut be a parlamentbe.
– Ti tudtátok, hogy nincs esélyetek bejutni a törvényhozásba, mégis indultatok. A romániai magyarság azonban úgy érezte, hogy 23 év után is megbízik az RMDSZ-ben. Most az a cél, hogy a 2014-es EP-választásokra minél több szavazót visszahozzunk, és ne feledjük: jön a 2016-os választási év – mondta Borbély.
Elfogadjuk, hogy nem az EMNP a domináns párt, de az RMDSZ-nek is el kell fogadnia, hogy nincs egyedül a pályán, és ne viselkedjen úgy, mintha erről nem lenne tudomása – mondta Szilágyi. Véleménye szerint a romániai magyarságot nem csak összefogással, hanem versenyhelyzettel is lehet mozgósítani, mindkettőre bizonyíték a 2007-es és a 2009-es EP-választás.
Szilágyi elmondta: az EMNP még mindig várja Kelemen Hunor válaszát arra a július eleji néppárti levélre, amelyben párbeszédet javasoltak. Válaszában Borbély László arra emlékeztette a politikust, hogy az EMNP-levél után egy nappal a néppárt elnöke, Toró T. Tibor sajtótájékoztatón jelentette be a július 20-i néppárti tüntetést, ezért szkeptikus a további kommunikációt illetően. Borbély László szerint a két párt között nincs áthidalhatatlan ellentét a romániai magyarság fontos kérdéseit illetően, majd visszahívta az RMDSZ-be a néppártiakat.
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-ben az „első törést” az okozta, hogy a szövetség nem állt ki az autonómia mellett.
– A néppártiak azt szeretnék, ha a román és az európai parlamentbe, továbbá az önkormányzatokba minél több magyar politikus jutna be, ám a szövetség érdeke az, hogy ezek a politikusok RMDSZ-esek legyenek – közölte a politikus.
Borbély László csak azt a bíráló észrevételt tartotta jogosnak, miszerint az RMDSZ eddig nem fogalmazta meg a magyarok területi autonómiájának statútumát, de a kulturális autonómia törvénytervezetét már 2005-ben benyújtották a parlamentbe, csak nem volt politikai akarat annak megszavazására. A területi autonómiára vonatkozó RMDSZ-álláspontot két hónapon belül véglegesítik – jelentette be a politikus, majd hozzátette: az autonómia kérdésében először a román politikusokat kell meggyőzniük. Nehezményezte, hogy a román társadalom a centralizáció felé halad, és nélkülözi a szubszidiaritást.
Arra a kérdésre, hogyan látják a 2014-es EP-választásokon való részvételt, Borbély azt válaszolta: az EMNP nem akar érdembeli tárgyalást folytatni az RMDSZ-szel. Az elmúlt három évben a néppárt mindent megtett a romániai magyarság erejének gyengítése érdekében. Szilágyi Zsolt elismerte, hogy a 2014-es EP-választás rizikósabb lesz, mint az eddigiek, de bízik abban, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon, amelynek vezetőségében RMDSZ-es és a néppárti politikusok vesznek részt, meg tudnak egyezni az együttműködésről.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2014. február 21.
Papp Sándor Zsigmond: Ki a magyar?
Egy lényeges különbség biztos van a román és a magyar nacionalista közgondolkodás között. Ha valaki odaát kisebbségiként elhagyja az országot, és sikereket ér el, akkor őt szinte azonnal lerománozzák, másképpen szólva: teljesítményével együtt visszaemelik a román nemzet kebelébe. Ha viszont nem megy el, és otthon kezd el renitens módon viselkedni (autonómiáért, iskolákért, zászlóért harcol), akkor viszont hazátlan bitang. Bozgor.
Így románozta le a ProSport című napilap a magyar sporttörténetet író Miklós Editet. Az a lap, amelyik Görbicz Anita kapcsán is megmutatta már, meddig képes elmenni az ízléstelenség terén. Akkor román sportolókat vettek rá, hogy a győri kézilabdázó mezét tépjék, tapossák, majd ezt fotósorozatban örökítették meg. De ugyanígy félig román Nobel-díjnak tartják a bánsági születésű sváb Herta Müller elismerését is. Holott Müller már a Népszabadság hasábjain is egyértelművé tette: az alkotás nyelve a fontos a nemzeti hovatartozás szempontjából. Ő ezt így gondolja, a románok meg majd lejátsszák maguk között. És még azt is hozzátette, inkább ne lett volna író, ha ezzel megspórolhatta volna a Ceausescu-féle diktatúra halálfélelmét.
A ProSport kommentelői azonnal nekimentek a Román Síszövetségnek, hogy miért teremtett méltatlan körülményeket Miklós Editnek. A síszövetség válaszolt is a maga módján: kifizettetnék a sízőnővel a román évek költségeit (Miklós 2010 óta versenyez magyar színekben).
Ezzel szemben nálunk a Berlinben élő Kertész Imrét egy jól körülhatárolható csoport már nem számolja a magyar irodalomhoz. Többszörös árulása miatt. S vélhetőleg Nádas sem úszná meg, ha kitüntetik. A kozmopolita Esterházyról már nem is szólva. Ők valamiféle kisebbséghez tartoznak így vagy úgy, vagyis nem illenek bele a homogén nemzetállam mítoszába. Inkább a hiány, mint a szégyen. De Janics Natasa is megtapasztalta a magyar szurkolók egy részének szeretetét, amikor bejelentette: férje miatt szerb színekben folytatná a versenyzést.
Leárulózó hangok persze a románok között is akadnak, ám inkább a kisajátítás jellemző. Emiatt próbálta meg Funar is román királlyá tenni annak idején Mátyást Kolozsváron. Ha az ugyanis, akkor Erdély sem kérdéses többé. Teszi ezt különben egy olyan ország, amely anno pénzzé tette svábjait, ha azok Németországba akartak emigrálni, és szintúgy jeleskedtek a homogenizálás terén. Ám a rendszerváltás után fordult a kocka, jól jön az elismerés visszfénye az irodalmi Nobel-díjjal csak kacérkodó, a téli olimpián betliző országnak. Magyarán: odaát az érték képes felülírni a nettó hülyeséget. Ha dicsőségről van szó, akkor a román hazafi engedékeny és simulékony lesz.
Nem mondom, hogy nálunk nincsenek hasonlóképpen gondolkodó szélsőségesek, de a vezető szólamok mégis a kitaszítás, kizárás logikáját követik. Ha elment valaki, akkor ott fulladjon meg. Pláne, ha még kritizálni is meri szülőhazáját. És rögtön kiderül az is, hogy nem volt igazi magyar sosem.
Népszabadság,
Egy lényeges különbség biztos van a román és a magyar nacionalista közgondolkodás között. Ha valaki odaát kisebbségiként elhagyja az országot, és sikereket ér el, akkor őt szinte azonnal lerománozzák, másképpen szólva: teljesítményével együtt visszaemelik a román nemzet kebelébe. Ha viszont nem megy el, és otthon kezd el renitens módon viselkedni (autonómiáért, iskolákért, zászlóért harcol), akkor viszont hazátlan bitang. Bozgor.
Így románozta le a ProSport című napilap a magyar sporttörténetet író Miklós Editet. Az a lap, amelyik Görbicz Anita kapcsán is megmutatta már, meddig képes elmenni az ízléstelenség terén. Akkor román sportolókat vettek rá, hogy a győri kézilabdázó mezét tépjék, tapossák, majd ezt fotósorozatban örökítették meg. De ugyanígy félig román Nobel-díjnak tartják a bánsági születésű sváb Herta Müller elismerését is. Holott Müller már a Népszabadság hasábjain is egyértelművé tette: az alkotás nyelve a fontos a nemzeti hovatartozás szempontjából. Ő ezt így gondolja, a románok meg majd lejátsszák maguk között. És még azt is hozzátette, inkább ne lett volna író, ha ezzel megspórolhatta volna a Ceausescu-féle diktatúra halálfélelmét.
A ProSport kommentelői azonnal nekimentek a Román Síszövetségnek, hogy miért teremtett méltatlan körülményeket Miklós Editnek. A síszövetség válaszolt is a maga módján: kifizettetnék a sízőnővel a román évek költségeit (Miklós 2010 óta versenyez magyar színekben).
Ezzel szemben nálunk a Berlinben élő Kertész Imrét egy jól körülhatárolható csoport már nem számolja a magyar irodalomhoz. Többszörös árulása miatt. S vélhetőleg Nádas sem úszná meg, ha kitüntetik. A kozmopolita Esterházyról már nem is szólva. Ők valamiféle kisebbséghez tartoznak így vagy úgy, vagyis nem illenek bele a homogén nemzetállam mítoszába. Inkább a hiány, mint a szégyen. De Janics Natasa is megtapasztalta a magyar szurkolók egy részének szeretetét, amikor bejelentette: férje miatt szerb színekben folytatná a versenyzést.
Leárulózó hangok persze a románok között is akadnak, ám inkább a kisajátítás jellemző. Emiatt próbálta meg Funar is román királlyá tenni annak idején Mátyást Kolozsváron. Ha az ugyanis, akkor Erdély sem kérdéses többé. Teszi ezt különben egy olyan ország, amely anno pénzzé tette svábjait, ha azok Németországba akartak emigrálni, és szintúgy jeleskedtek a homogenizálás terén. Ám a rendszerváltás után fordult a kocka, jól jön az elismerés visszfénye az irodalmi Nobel-díjjal csak kacérkodó, a téli olimpián betliző országnak. Magyarán: odaát az érték képes felülírni a nettó hülyeséget. Ha dicsőségről van szó, akkor a román hazafi engedékeny és simulékony lesz.
Nem mondom, hogy nálunk nincsenek hasonlóképpen gondolkodó szélsőségesek, de a vezető szólamok mégis a kitaszítás, kizárás logikáját követik. Ha elment valaki, akkor ott fulladjon meg. Pláne, ha még kritizálni is meri szülőhazáját. És rögtön kiderül az is, hogy nem volt igazi magyar sosem.
Népszabadság,
2015. március 31.
Görbicz Anita-kézisuli indul Székelyudvarhelyen
Székelyudvarhelyen bővíti utánpótlásképző rendszerét a Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO női kézilabdacsapata, mely az erdélyi város sportiskolájával kötött együttműködést.
A győri klub hétfői tájékoztatása szerint a sportiskolával a megállapodást vasárnap írták alá, s a kézilabdasuli Görbicz Anita, a győriek világklasszis irányítójának a nevét veszi fel.
„Az utóbbi években klubunk utánpótlásképzése messze túllépte már a város illetve a megye, sőt az ország határait is – nyilatkozta Kelecsényi Ernő, a Győri Audi ETO KC elnöke. – A csallóközi és a kozármislenyi példák azt mutatták, hogy érdemes tovább szélesíteni a szakmai együttműködések körét, és az ETO utánpótlásképzés módszertanát megosztani az arra fogékony utánpótlásbázisokkal.”
A klubvezető hozzátette, az ilyen típusú együttműködés alapja, hogy edzőik átadják az ETO-nál kialakított utánpótlásképzési rendszer módszertanát, s a szakmai tudást, de a győriek a csatlakozó egyesületeknek segítséget nyújtanak az anyagi források megteremtésében is. Kelecsényi Ernő megjegyezte, hogy az ilyen megállapodás számukra is előnyös, hiszen az utánpótlásbázis növekszik, az új egyesületek legtehetségesebb játékosainak pedig lehetőségük nyílik a Győri Audi ETO akadémiai képzésébe becsatlakozni.
„Régóta keressük már az együttműködés módját az ETO-val, és óriási lehetőséget látunk a közös munkában – mondta Bakó Lajos, a sportiskola vezetője. – Székelyudvarhelyen nagy népszerűségnek örvend a kézilabda, a most induló suliban már közel 200 kézilabdázó-palántával kezdjük a munkát. Görbicz Anita nevét itt is mindenki ismeri, a sportág királynője hatalmas vonzerő lesz a kislányok számára.”
Mint ismeretes, labdarúgásban már létezik hasonló együttműködés a felcsúti Puskás Akadémia és a Székelyföldi labdarúgó-akadémia között.
Krónika (Kolozsvár)
Székelyudvarhelyen bővíti utánpótlásképző rendszerét a Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO női kézilabdacsapata, mely az erdélyi város sportiskolájával kötött együttműködést.
A győri klub hétfői tájékoztatása szerint a sportiskolával a megállapodást vasárnap írták alá, s a kézilabdasuli Görbicz Anita, a győriek világklasszis irányítójának a nevét veszi fel.
„Az utóbbi években klubunk utánpótlásképzése messze túllépte már a város illetve a megye, sőt az ország határait is – nyilatkozta Kelecsényi Ernő, a Győri Audi ETO KC elnöke. – A csallóközi és a kozármislenyi példák azt mutatták, hogy érdemes tovább szélesíteni a szakmai együttműködések körét, és az ETO utánpótlásképzés módszertanát megosztani az arra fogékony utánpótlásbázisokkal.”
A klubvezető hozzátette, az ilyen típusú együttműködés alapja, hogy edzőik átadják az ETO-nál kialakított utánpótlásképzési rendszer módszertanát, s a szakmai tudást, de a győriek a csatlakozó egyesületeknek segítséget nyújtanak az anyagi források megteremtésében is. Kelecsényi Ernő megjegyezte, hogy az ilyen megállapodás számukra is előnyös, hiszen az utánpótlásbázis növekszik, az új egyesületek legtehetségesebb játékosainak pedig lehetőségük nyílik a Győri Audi ETO akadémiai képzésébe becsatlakozni.
„Régóta keressük már az együttműködés módját az ETO-val, és óriási lehetőséget látunk a közös munkában – mondta Bakó Lajos, a sportiskola vezetője. – Székelyudvarhelyen nagy népszerűségnek örvend a kézilabda, a most induló suliban már közel 200 kézilabdázó-palántával kezdjük a munkát. Görbicz Anita nevét itt is mindenki ismeri, a sportág királynője hatalmas vonzerő lesz a kislányok számára.”
Mint ismeretes, labdarúgásban már létezik hasonló együttműködés a felcsúti Puskás Akadémia és a Székelyföldi labdarúgó-akadémia között.
Krónika (Kolozsvár)