Kisebbségek az anyanyelvért
Elkeseredésében évtizedes szélmalomharcnak minősítette a román nyelvtanítás ésszerűsítéséért folytatott küzdelmet Balázs Lajos egyetemi tanár a romániai és Kárpát-medencei kisebbségek nyelvi helyzetének szentelt csíkszeredai konferencián.
A minősítést némileg indokolja, hogy a Sapientia EMTE-n, már két éve kidolgoztak egy magyar anyanyelvűeknek szánt külön románoktatási tantervet, be is nyújtották a minisztériumnak, az pedig a füle botját sem mozdította rá, miközben a létező tankönyvek bírálaton kívül mást nem kapnak már évek óta.
Az új tanügyi törvénytervezet vitája a végtelenbe látszik nyúlni a szenátusban, a pedagógiához és a tárgyhoz méltatlan politikai huzavona martalékává váltan ahelyett, hogy csökkentené, csak szaporítja a nebulók és tanárok amúgy is sok baját. Az égető gondok orvoslását a magyar érdekvédelem sem tekinti sürgető gondnak – tették szóvá többen is a konferencián.
A tanácskozást immár harmadszor tartják meg a Sapientia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet gyümölcsözőnek bizonyult együttműködésének keretében, azon idén romániai kisebbségi és többségi, valamint határon túli kutatók is részt vettek szép számban. Volt szó a roma oktatás rendkívüli kérdéseiről – itt a romani nyelvnek a standardizálása még mindig folyamatban, a tulajdonképpeni didaktikai kérdések ezután dolgozandók ki -, felmerültek a romániai törpe kisebbségek anyanyelvhasználatának gondjai, élményszerű előadás taglalta a besszarábiai románság sajátos nyelvi helyzetét – itt az államnyelv hivatalosan a román, de valójában az az orosz is -, a legtöbb ismertetett dolgozat persze az erdélyi és moldvai magyarság nyelvállapotát taglalta. Horváth István intézetigazgató is fájlalta, hogy felajánlásukra, mellyel tanulmányaikat a törvényhozók rendelkezésére bocsátották volna, s hogy szolgáljanak azok iránymutatóként a tanügyi törvénytervezet vitájában, nem érkezett érdemi válasz a parlament részéről.
A legátfogóbb módszertani tanulmány vázlatát Péntek János ismertette. A kolozsvári professzor többek közt leszögezte, tipológiailag a romániai kisebbségek annyira sokfélék, hogy igényeik sem vehetők egy kalap alá, oktatásuknak is más-más úton kell járnia. A románnyelv-oktatásban Péntek János a minden kisebbségek sajátos igényeiből, a tanulók saját anyanyelvéből kiinduló tankönyvek használata mellett szállt síkra, s rámutatott ama elvárás fonákságára, mely szerint csak a kisebbséginek kell kétnyelvűnek lennie, holott Erdélyben például a magyar is környezeti nyelv nem egy régióban. A professzor figyelmeztetett egyúttal arra is, hogy az erdélyi magyarok számára az anyanyelvi dominanciájú kétnyelvűség elérése lehet csak a cél, különben az nyelvvesztéshez, beolvadáshoz vezet.
„Nem csak a hatalom nyelvének van valóságteremtő ereje, minden nyelv valóságot teremt, ha használják, ha választják" — mutatott rá szociológiai vizsgálatában Sorbán Angéla kolozsvári kutató. Gál Noémi a nyelvi revitalizációs taktikák szükséges voltáról értekezett a szórványhelyzetbe vagy előnytelen helyzetbe szorult népcsoportok esetében. Aradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, temesvári, sepsiszentgyörgyi, gyimesfelsőloki, szabadkai stb. kutatók értekeztek sajátos helyi nyelvi jelenségekről, a romániai bírósági nyelvhasználat fonákságairól. Átfogó képet nyújtott a tannyelvpolitikákról Vámos Ágnes budapesti kutató.
A roma nyelvet végre elismerték iskoláinkban anyanyelvnek – közölte Ioan Lăcătuş Crăciun roma kutató, itt-ott szerény kezdetektől is be lehet számolni, egyelőre tízezer kisdiák cigányul is tanul, 2010-ben a tantárgyolimpián külön tárgyként szerepelt, de a nyelvtanárképzés és a konzervatív helyi hatóságok ellenállásának a leszerelése egyelőre fő feladat.
Szingapúr különös világába nyújtott betekintést Gordon Győri János előadása arról a városállamról, ahol négy hivatalos nyelv létezik, de jóformán senki nem tanul anyanyelvén. Zárszavában Horváth István megfontolandónak nevezte a kérdéskomplexum célszerű romániai kezelése végett annak nyelvi ideológiáktól való megtisztítását. Erdély.ma

A hétvége hírei
A kisebbségi jogok megvonása ellen
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) moszkvai kongresszusán határozatban ítélte el a román kormánynak a közelmúltban született kisebbségellenes intézkedését.
Az előterjesztés azt követően készült, hogy a FUEN elnöksége a romániai politikai fejlemények megismerése után sürgősségi határozati javaslat megalkotására kérte az RMDSZ küldöttségét. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő pénteki megnyitóbeszédében az új kormány kisebbségellenes intézkedéseiről tájékoztatta a kongresszust. A szombaton egyhangúan elfogadott dokumentumban a szervezet mély aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a román kormány már meglévő jogot vont meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű kar létrehozására vonatkozó kormányhatározat érvénytelenítésével. Európa legnagyobb nemzeti kisebbségi ernyőszervezete szerint bármilyen, már meglévő jog visszavonására irányuló lépés meghátrálást jelent a demokráciában. A határozat emlékeztet arra, hogy a kisebbségi jogok egyik alapvető eleme épp annak biztonsága, hogy a meglévő jogokat nem lehet politikai döntésekkel eltörölni vagy korlátozni az illető kisebbségi szervezet beleegyezése nélkül. A kormány legutóbbi döntése és nyilvánosan megfogalmazott szándékai alapján úgy tűnik, hogy figyelmen kívül hagyják az ET ajánlásait, az EU ezen a téren alkalmazott eljárásait, valamint a Románia által a csatlakozási szerződés során elfogadott Koppenhágai Krité­riumokat – áll a dokumentumban.
Vona Gábor a régi-új elnök
A Jobbik tisztújító kongresszusa újraválasztotta az egyedüli jelöltként induló Vona Gábort a pártelnöki tisztségbe, a hat alelnöki poszt egyikén változás történt, Szegedi Csanád helyére Volner János került. Az elnökségnek továbbra is tagja Balczó Zoltán, Gyüre Csaba, Murányi Levente, Novák Előd és Sneider Tamás alelnökként, Szabó Gábor pedig az országos választmány elnökeként. A pártelnök megköszönte az egységes és nagyszámú támogatást, amely szerinte komoly visszajelzés a pártvezetés számára, hogy folytassák jelenlegi munkájukat. Ez szerinte "radikális, tabudöntögető, szókimondó, de az ország kormányzására képes" erő felépítése. Az újraválasztott elnök hangsúlyozta: a Jobbik számára a radikalizmus és kormányzóképesség nem egymást kizáró fogalom.
Horthy-táblát avattak
Felavatták Horthy Miklós néhai kormányzó, a debreceni Református Kollégium egykori diákja emléktábláját szombaton. A kollégium árkádjai alatt elhelyezett táblát Bölcskei Gusztáv református püspök leplezte le. Győri János, a kollégium baráti körének elnöke felidézte, hogy az emléktábla egy raktárból került elő, s azt valamikor 1938 és 1943 között helyezhette el a kollégium falán az akkori diákszövetség a volt diáknak, "a hazája iránt elkötelezett embernek méltó emléket állítva".
Nem kell temetni a sajtót
A magyar nyomtatott sajtótermékek mintegy hetven százalékát ismerhették meg szombaton a látogatók a hatodik Sajtófesztiválon a budapesti Vörösmarty téren. A Magyar Lapkiadók Egyesületének rendezvényén negyvenkét kiállító volt jelen. Hiába temeti az internet és a televízió a sajtót, továbbra is mintegy négyezer termékkel vannak jelen a nyomtatott lapok a médiapiacon, annyival, mint ahány Németországban jelenik meg – mondta Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke a rendezvényen. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyv azokról, akikre büszkék lehetünk
Még nyomdaszagúan érkezett meg Budapestről A Kárpát-medencei tehetséggondozás jó gyakorlatai című kötet, amelynek szerkesztője Demeter József Bethlen-kollégiumi véndiák. Demeter 1966-ban végzett a BGK tanítóképző tagozatán, jelenleg családjával az anyaországban él és dolgozik. Bevezetőjében többek között a következőket írja: „a kötet célja – amellett, hogy bemutat egy-egy határon túli tehetséggondozó gyakorlatot – az ötletadás és pedagógiai gondolatok (ihlet) ébresztése.” A fiatal szerkesztő – akire volt tanárai és osztályfőnöke nevében is büszkék vagyunk – hozzáteszi: öröm volt számára e színes kötet összeállítása és gondozása. Sajnálja, hogy a Kárpát-medence magyarlakta területei közül csupán Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Vajdaság egy kis része szerepel példaként. Célja azonban, hogy továbbépítse a tehetséghálót, és szorosabbra fűzze a kapcsolatokat a központok között.
A Románia – Erdély régió címszó alatt az első részben A magyar tehetség esélyei Erdélyben címmel Péntek János egyetemi tanár írt tanulmányt, amelyből kiderülnek a demográfiai arányok országos és erdélyi adatai, valamint a magyar nyelvű régiók sajátosságai. Kultúra, irodalom és identitás címen az iskolaválasztásról, a tannyelvválasztásról, a közoktatás rendszeréről, színvonaláról és eredményességéről is szó esik.
A második részben, az ún. Terepkönyv-gyakorlatokban a gyakorló pedagógusok találhatnak hasznos praktikákat, amelyeket mintaként felhasználva, kísérletezgetve, próbálkozva saját házuk táján is elindíthatnak valami hasonlót, vagy tökéletesíthetik a már meglévőt. A nagyenyedi részt Dvorácsek Ágoston, a kollégium fizikatanára írta, aki egyben az immár 12 éves, nagy utat bejárt Fenichel Kör egyik megalapítója a kollégiumban. Visszatekintő írásában említést tesz az önképzés évszázados kollégiumi múltjáról, az 1990 utáni időszak önképzőköri tevékenységeinek feléledéséről, az iskolai folyóiratokról (Haladjunk, Lárma, Firkász), az alsó tagozatosok irodalmi köréről, a felsősök Irodalmi kávéházáról, arról, hogy tanulóink először Kunszentmiklóson kóstoltak bele az igazi diáktudományos konferenciák hangulatába (RKTDK). Ekkor már tucatnyi diáktudományos dolgozat keletkezett az iskolában, főként a biológiatanárok támogatásával, és megszülettek az első nagyenyedi díjnyertes dolgozatok is. Tegyük hozzá: az akkor zajló Székelyköri táborok Budapesten az érdeklődő tanulóktól néprajzi, helytörténeti dolgozatokat igényeltek. A dolgozatokat a magyartanárok értékelték. A szerző a továbbiakban jogosan állapítja meg: az első sikereken felbuzdulva rájöttünk, hogy szervezett körülmények közt eredményesebb lesz a tevékenység. 2000. szeptember 27-én így alakult meg a Fenichel Sámuel Önképzőkör, amely azóta nemzetközi tekintélyre tett szert, és erdélyi vonatkozásban az egyik legfejlődőképesebb diáktudományos mozgalommá vált.
A többi Kárpát-medencei régió hasonló szellemű beszámolói is megerősítik az olvasót abban a meggyőződésben, hogy igazi hézagpótló munkát tartunk a kezünkben, amelynek a jövőben biztosan tartalmában táguló, gazdagodó kötetei jelenhetnek meg. A kötet függelékében a különböző régiók diáktudományos tehetséggondozóinak színes fényképe és rövid életrajza teszi még vonzóbbá a tartalmat. A mellékletben pedig, ugyancsak régiónként, emlékképeket találunk a diákok tevékenységeiből. A kötet legnagyobb erénye, hogy mert nemzetben gondolkodni. Gordon Győri János írja összefoglalójában: „mintha egyre inkább megnövekedne a tehetséggondozó (főleg nyári) táborok jelentősége, és még a korábbinál is tovább növekedne az intézményi, helyi, területi, országos nemzetközi és egyéb szintű szaktudományos és integrált, összetett, tudásegészekre építő versenyek szerepe.”
(bakó)
Szabadság (Kolozsvár)

Arany és korának kiállítása
Arany János születésének bicentenáriuma keretében a Nagyszalontai Református Egyházközség Arany János és koracímmel kiállítást rendezett, melyet a templomgalériában hétfő délután nyitottak meg. A kiállítást megelőzően Balogh Barnabás, a Magyarországi Református Szeretetszolgálat lelkészi igazgatója hirdetett. Ezt követően dr. Győri János irodalomtörténész Arany János életpályájáról, kalandos életútjáról, a kor szellemiségéről tartott tanulságos előadást. Arany szellemvilágába mélyen beitatódott a vallási nevelése, amely egész alkotói tevékenységében visszatükröződött. Arany gyerekkorában, a nagyszalontai bogárhátú szülőházban, ahol nevelkedett, sohasem hallott trágár szavakat, helyette a biblia szent könyvének olvasása, szövegei jelentették számára az útravalót. Győri János korhűen igyekezett bemutatni mindazt, amely a nagy költő egész életpályájában elkísérte, egész művében meghatározóvá vált. Arany szerénysége, példás magatartása az utókor számra követendő példaképül szolgál. „A lángot tovább kell adni, amit Arany hagyott ránk!”
A templombeli előadás közben Györgypál Gergő a Toldi estélye című műből részletet szavalt, Zsorda Dorottya pedig Aranytól az Epilógus című költeményét olvasta fel, mindketten a helyi Arany János Elméleti Líceum diákjai.
A tárlat anyagát a templomgalériában Mikló István Boldizsár lelkipásztor mutatta be, ahol megtekinthető az egyházközség eredeti születési anyakönyve, Arany János keresztelésének bejegyzése, valamint korabeli emléktárgyak és dokumentumok is helyet kaptak.
Sára Péter / Reggeli Újság (Nagyvárad)