A szenátus külügyi bizottsága júl. 21-én Gozsdu-alapítvány budapesti épületeinek visszaszolgáltatásának igényével foglalkozott és indítványozta, hogy a román kormány kezdjen tárgyalásokat a magyar állammal a romániai Gozsdu-alapítvány magyarországi vagyonának visszaszerzéséről. Ennek értékét 1918-ban 10 millió aranykoronára értékelték, a Rompres szerint mai értéke egymilliárd dollárnak felel meg. Emanuil Gozsdu tekintélyes vagyonát végrendeletében 1869-ben egy alapítványra hagyta, amely a román ortodox egyház védnöksége alatt áll. A szenátusi bizottság ülésén elhangzott az a javaslat, hogy alkalmazzák a kölcsönösség elvét. Horváth Gábor külügyi szóvivő elmondta, hogy ebben az ügyben zajlik azon szakvélemények értékelése, amelyeket a Gozsdu-épületek ügyében készítettek az illetékes tárcák és kormányzati szervek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

A román sajtó sokat ír a Gozsdu Alapítvány sorsáról. Gozsdu Manó 1869-ben hozta létre alapítványát. Kikötése az volt, hogy alapítványából erdélyi román fiatalokat iskolázzanak. Ezt a célt szolgálta a Gozsdu udvar Budapesten, a VII. kerületben. A román sajtó szerint most visszakövetelik ezt a vagyont. /Brassói Lapok (Brassó), aug. 7./

"Románia és Magyarország még idén megpróbál módot találni arra, hogy a Gojdu Alapítvány visszakapja Budapesten lévő vagyonát - nyilatkozta okt. 30-án Adrian Nastase kormányfő az Emanuil Gojdu születésének 200. évfordulója alkalmából a Román Akadémia és a Külügyminisztérium által szervezett szimpóziumon. A miniszterelnök szerint a javak visszaszerzése nyereség lenne a román-magyar együttműködés terén, ugyanakkor egy lépés a magyarországi román kisebbség kulturális identitásának megőrzése érdekében. Emanuil Gojdu politikus és ügyvéd 1869-ben kelt végrendeletében a magyarországi és erdélyi román közösségekre hagyta teljes vagyonát, amelynek kezelését az erdélyi és magyarországi román ortodox egyházak képviselőiből álló alapítványra bízta. /Románia már idén visszaszerezheti a Gojdu-vagyont. Nastase és Geoana bízik a tárgyalások sikerében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./"

"A kedvezménytörvény ügyében kötött kompromisszum fejében Románia visszaszerezte Magyarországtól a Gozsdu-hagyatékot - írta dec. 4-i számában a Curentul című román napilap. A román újság értesülései szerint Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök legutóbbi budapesti tárgyalásán megegyezés született a vitatott örökségről. A lap úgy tudja, hogy szakértői szinten olyan megoldás körvonalazódott, amelynek értelmében a budapesti belvárosban Gozsdu-udvar néven ismert, hét épületből álló együttesben a román-magyar stratégiai partnerséget szolgáló Emanuil Gojdu európai intézetet, kétnyelvű általános és középiskolát, Emanuil Gojdu emlékhelyet alakítanak ki. Ugyancsak itt kap helyet a magyarországi románok kulturális központja, a magyarországi román közösség könyvtára, valamint a néhány éve Nagyszebenben létrehozott Gozsdu Alapítvány magyarországi kirendeltsége. Terveznek egy kollégiumot is, a Magyarországon tanuló román diákok számára. A tervekben szerepel az is, hogy a Gozsdu Alapítvány magyarországi képviselettel rendelkező jogi személyként ösztöndíjakat is folyósít majd a kultúraközi kapcsolatok fejlesztése érdekében. Az 1802-ben Nagyváradon született Emanuil Gojdu Budapesten folytatott ügyvédi gyakorlatot, és tagja volt az akkori magyar ország-gyűlésnek is. Végrendeletével jelentős vagyonát egy alapítvány létrehozására fordította. Az alapítvány, amelynek kezelését az erdélyi és a magyarországi román ortodox egyházra bízta, azt a célt szolgálta, hogy román fiatalok tanulásához biztosítson ösztöndíjakat. Az előző magyar kormány álláspontja az volt, hogy a kérdéssel csak akkor lehet foglalkozni, ha újratárgyalják annak az 1953-ban kötött megállapodásnak az egészét, amelyben mindkét fél lemondott a másik féllel szembeni valamennyi követeléséről. A kérdésről - a román sajtó tájékoztatása szerint - szó esett idén szeptemberben, amikor Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök kétoldalú megbeszélést folytatott a CEFTA-tagállamok pozsonyi csúcstalálkozójának keretében. /Visszaszerezték a Gozsdu-hagyatékot Románia elérte a régóta várt erkölcsi jóvátételt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./"

"Adrian Nastase miniszterelnök szept. 12-én válaszolt Medgyessy Péter kormányfőnek az aradi Szabadság-szobor problémájáról szóló levelére. Nastase megismételte az aradi megbékélési parkra vonatkozó javaslatát, készséget várva a magyar féltől is a Gozsdu Alapítvány ügyében Nastase tegeződő formában írt válaszlevelében megértését fejezte ki, hogy a magyar kormányfőt aggasztja az aradi Szabadság-szoborral kapcsolatos probléma. "Sokat olvastam erről az emlékműről, amelynek vitathatatlan a művészi értéke, arról is olvastam, hogy mit jelent ez az emlékmű" - írta a román kormányfő. Nastase hozzáfűzte: a román közvéleményben nagyfokú érzékenység tapasztalható azzal az üzenettel kapcsolatban, amelyet ez az emlékmű hordoz, ez pedig a múltra és nem a jövőre vonatkozik. "Az a tény, hogy közösen találhatunk megoldást, annak köszönhető, hogy jó kommunikáció van köztünk, szoros és megkülönböztetett személyes kapcsolatot ápolunk egymással" - írta a román kormányfő, aki "kompromisszumos megoldásnak" tartja az aradi megbékélési parkról szóló javaslatát. Nastase úgy fogalmazott: ha a magyar miniszterelnök esetleg megfelelőbbnek tartana másfajta megoldást, úgy azt megvitathatnák. A Gozsdu Alapítványról kifejtette: Azt szeretnénk, ha a közösen kezelt alapítvány, a Román-Magyar Partnerségi Intézet, a kétnyelvű iskola, az Emanuil Gozsdu Emlékmúzeum és könyvtár a Gozsdu-udvarban kerülne elhelyezésre - írta levelében Adrian Nastase. /Jönnek, mennek a levelek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 15./"

"Ion Iliescu államfő szept. 15-én hivatalos látogatásra Budapestre érkezett, királyi vendéget megillető pompával fogadta Mádl Ferenc köztársasági elnöke. Ion Iliescu kíséretében jelen volt a külügy-, a művelődési-, a mezőgazdasági-, erdészeti- és környezetvédelmi miniszter, több kormánypárti parlamenti képviselő, valamint Borbély László, az RMDSZ alelnöke. A látogatás két államfő szűk körű megbeszélésével vette kezdetét. A közös elnöki sajtónyilatkozatra egyórás késéssel került sor, azzal a megkötéssel, hogy nem sajtóértekezletet tartanak, tehát kérdezni nem lehet. Ezt megelőzően Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter és Ilie Sarbu román mezőgazdasági és környezetvédelmi miniszter egyezményt írt alá a határvizek védelme és fenntartható hasznos céljából folytatandó együttműködésről. Mádl Ferenc beszédében eredményesnek értékelte a román-magyar viszony eddigi alakulását. Gyümölcsözőnek ítélte meg a román-magyar gazdasági kapcsolatokat, az egymilliárd dollárt meghaladó kereskedelmi áruforgalmat. Mádl kitért a kisebbségek helyzetére, jelezve, hogy ennek figyelemmel követése a jövőben is különös figyelmet érdemel. A magyar államfő visszafogottan nyilatkozott a megoldásra váró romániai magyar gondokról. A romániai magyar javak visszaszolgáltatásának felgyorsítását kérte partnereitől, ugyanakkor külön kitért az aradi Szabadság-szoborcsoport visszaállításának kérdésére, amely - mint fogalmazott - a román-magyar megbékélés kiváló példája lehetne. Mádl szólt a Gozsdu-alapítvány ügyéről is, jelezve, hogy a magyar kormány kész anyagiakkal is támogatni egy közös román-magyar Gozsdu Alapítvány megteremtését, amely az egykori Gozsdu Manó örökségét lenne hivatott ápolni. Iliescu sikertörténetnek nevezte az elmúlt tizenhárom év román-magyar kapcsolatait. Úgy értékelte, hogy minden szinten pozitívan alakul a két ország viszonya, többek között a romániai kisebbségek helyzete is, amelyet a román kormány európai normák szerint igyekszik megoldani. Iliescu példaként a romániai magyarság jelentős parlamenti képviseletét említette, amely élő példája az európai mércéjű román demokráciának. A román államfő elmondta, hogy nagyon sok olyan kérdést vetett fel Mádl Ferencnek, amelyek negatívan érintik a magyarországi románságot, kezdve hiányzó parlamenti képviseletüktől el egészen a román önkormányzat, illetve a román oktatás hiányosságáig, amit a Gozsdu-alapítvány ingatlanjainak visszakövetelésével folytatott. A Szabadság emlékmű felállításával kapcsolatban érzékeltette, hogy erre egyhamar a "románok érzékenysége" miatt nem kerülhet sor. Úgy fogalmazott, hogy 1925-ben a liberális román kormány joggal bontotta le az emlékművet, hiszen az sok szempontból zavarta az Erdélyben jelentős többségben élő románság történelmi igazságérzetét. Kompromisszumos megoldásként egy megbékélési emlékparkot ajánlott. Az emlékpark megnyitási dátumára, vagy az előkészítési munkálatok elkezdésére azonban semmiféle utalást nem tett. Ezt követően Demszky Gáborral találkoztak a román hivatalosságok, majd a koszorúzási szertartások után az esti órákban az ellenzéki pártok képviselőivel folytatott megbeszélést Ion Iliescu és kísérete. /Makkay József: Szabadság-szobor helyett emlékpark. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./ Kovács László külügyminiszter román kollégájával, Mircea Geoanával folytatott tárgyalást. A tárgyaláson szó esett az aradi Szabadság-szobor újra felállítására irányuló magyar igényről, amellyel kapcsolatban a román külügyminiszter más megoldásként egy "román-magyar megbékélési park" létrehozását javasolta - mondta Kovács László. Hozzátette: magyar részről ezt a kezdeményezést nem utasították el. Kovács László - elmondása szerint - azt javasolta, hogy a park tartalmát egy közös, történészekből álló bizottság alakítsa ki, "mert ez egy közös ügy kell legyen". Elmondta: megállapodtak abban, hogy a magyar fél készít egy memoárt a határátkelők kérdéséről. /Ion Iliescu Magyarországon. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./"

"Az előző két budapesti román bevonulás után (1919 és 1945) a múlt hét végén a harmadik, az Iliescu államelnöké a legsikeresebbnek mondható, írta keserűen Sylvester Lajos. Iliescu elnök a győztes magabiztosságával közölhette, hogy ,,Románia nagyra értékeli a magyar kormány javaslatát arra nézvést, hogy közös magyar-román felügyelet és transzfinanszírozás mellett jöjjön létre a kulturális célú Gozsdu Alapítvány, Gozsdu Manó XIX. században megfogalmazott végrendeletének szellemében, a budapesti Gozsdu udvarbeli székhellyel." Iliescu államelnök azt is kiemelte, hogy a 13 tábornoknak Aradon máris van egy obeliszkje, s a forradalmárok közül 11 emellett van elhantolva. Kovács László külügyminiszter nem utasította el Iliescu javaslatát. Demszky Gábor főpolgármester Iliescut felette szimpatikusnak találta. Iliescunak azokat a jogokat, kellene megadnia Székelyföldön, amelyeket magyarországi hites testvérei számára kér, s rendbe téve adja vissza azokat az egyházi és világi intézményi ingatlanokat, amelyek megfelelőit Magyarországon visszaigényelte. /Sylvester Lajos: Megbékélő meghátrálás? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./"

"Szept. 15-én Budapesten a magyar és a román államfő egymástól merőben eltérő módon kezdete elmesélni fél órával azelőtti megbeszéléseik tartalmát. Mádl Ferenc magyar államfő próbálta sejtetni, hogy néhány területen, mint például a magyarság ingatlanjainak visszaszolgáltatása, vagy a magyar nyelvű felsőoktatás terén vannak lemaradások. A magyar részről kívánatosnak tartott szoborállítást azzal toldotta meg, hogy érzése szerint ez a mai tárgyalások szellemében megvalósítható. Iliescu elnök hamar megnyugtatta a csodára váró magyar diplomáciát, hogy bizony valamit félreértettek: szoborállításról egyhamar nem lehet szó, mert a román nép érzékeny. Érzékeny volt már 1925-ben, amikor bizonyos magyar példáktól eltérően a szobrot nem tették tönkre, csak lebontották, és ez az érzékenység ma is érvényes. Az Iliescut elkísérő román kultuszminiszter jobbján ott virított Hajdu Győző, aki a román sajtódelegáció oszlopos tagja volt. Hajdu Győző, a magyar szakértő kifejtette román kollégáinek, hogy a magyarok nem érdemelnek semmit, legkevésbé Szabadság-szobrot nem, minekutána annyi ártatlan románt megöltek. 1848 etnikai háború volt, nem forradalom. Ott módszeresen irtották a románt, mondotta hol magyarul, hol románul nagy hévvel, és a többiek bólogattak. Igaz, volt ott néhány fiatal román diplomata is, akik másként látják a dolgok alakulását. Az egyik elképedve méltatlankodott, hogy mit keresnek itt a kivénhedt kommunisták Azonban úgy látta, hogy továbbra sincs egy erős, fiatal politikai alternatíva. Iliescu személyisége messze túltesz sok magyar diplomata tehetetlenségén, állandó megalázkodásán. Iliescu támadó taktikája, a román kisebbség úgynevezett elnyomásának, beolvasztásának lépten-nyomon történő hangoztatása a magyar vendéglátókat többszöri meghátrálásra késztette. A magyar diplomaták nem nyilatkozgattak. Érezték, hogy ez vereség a javából. /Makkay József : Petőfi, Schiller és Gozsdu Manó közös emlékparkja. Egy elnöki látogatás margójára. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./"

"Erdélyi magánlátogatásra érkezik okt. 25-én Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök.A Krónikának adott interjújában kifejtette, a romániai magyarság vezetői nem kérték Magyarországtól, hogy vizsgálja meg az itt élő magyarok kettős állampolgárságának lehetőségét. Az államfő szerint, ha a romániai magyarság szervezetei ugyanazon célokért harcolnak, természetesnek kell venni, hogy a cél eléréséhez szükséges eszközökben, a napi politizálásban lehetnek eltérő vélemények. Útjával kapcsolatban leszögezte: "Államfői ténykedésem egyik sarokkövének a kisebbségi ügyek fokozott figyelemmel kísérését tekintem. Ez vonatkozik a magyarországi kisebbségek és a határon túl élő magyarok életére egyaránt. Ezért örültem különösen a történelmi egyházak és Tonk Sándor, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemrég elhunyt rektora meghívásának." Mádl Ferenc nemrég bejelentette, hogy szakértői bizottság létrehozását tervezi annak megvizsgálására, milyen módon nyújthatna Magyarország kettős állampolgárságot a határon túli magyarok számára. " A romániai magyarság legitim vezetői nem kérték Magyarországtól, hogy vizsgálja meg az itt élő magyarok kettős állampolgárságának lehetőségét. A szakértői bizottság így ezzel a kérdéssel természetesen nem foglalkozik." Mádl Ferenc az Aradon újraállítandó Szabadság-szobor ügyében levelet intézett Ion Iliescu államfőhöz, amelyben felkérte román kollégáját, járuljon hozzá az emlékmű felállításához. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a székelyföldi autonómiatörekvésekről, rámutatott arra, hogy ez belpolitikai jellegű kérdés, amiben nem tiszte állást foglalni. "Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a romániai magyarság szervezetei ugyanazon cél elérését tartják fontosnak, ez pedig a magyar közösség boldogulása. Amennyiben ez így van, s én hiszem, hogy így van, természetesnek kell venni, hogy a cél eléréséhez szükséges eszközökben, a napi politizálás részleteiben lehetnek eltérő vélemények. Ez teljesen normális, ez a demokrácia lényege.""Magyarország jövőre az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, s bár Romániának erre még várnia kell, hiszem, hogy a két ország viszonyának stratégiai, partneri jellege nem változik. Az együtt fölemelkedő közép- és délkelet-európai régiónak egymásra épülő regionális, szubregionális és kétoldalú együttműködési formák színes mozaikjaként kell összeállnia." Magyarország messzemenően támogatja Gozsdu Manó szellemi hagyatékának ápolását, ezért is javasolták, hogy egy magyar-román vegyes bizottság dolgozzon, gondolkodjon együtt ennek a szellemi hagyatéknak a méltó ápolásán. A magyar kormány egy budai ingatlant ajánlott fel, a Gozsdu Manó szellemi örökségét fenntartó közös alapítvány számára. Gozsdu Manó román diákok tanulását támogatta Budapesten, ez az alapítvány pedig román és magyar diákok képzését segíti majd. /Lukács János, Rostás Szabolcs: "A megbékélés idejét éljük". Interjú Mádl Ferenccel, a Magyar Köztársaság erdélyi látogatásra készülő elnökével. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./Gazda Árpád szerint Mádl Ferenc köztársasági elnök a Krónikának adott interjúban nyomatékosította: az erdélyi magyarság legitim vezetői nem kérték Magyarországtól, hogy vizsgálja meg a magyar állampolgárság kiterjesztésének lehetőségét, a magyar illetékesek pedig nem lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyeket az érintettek még csak fel sem vetnek. E nyomatékosítással szinte felszólította az erdélyi magyarság képviselőit: kérjék a magyar állampolgárság kiterjesztését, hogy foglalkozhassanak a kérdéssel. Az erdélyi magyar közvélemény úgy tudta: az RMDSZ felvetette az erdélyi magyarság állampolgárság-igényét. A Krónika aug. 6-i számában Markó Béla RMDSZ-elnök szinte sértőnek a kérdést, tett-e le a szövetség erre vonatkozó írásos kérést a magyar kormány asztalára? A válasza: "Mindenki tudja, aláírást is gyűjtöttünk ebben az ügyben. Ez nem bumeráng, hogy visszajöjjön hozzánk. A kérés ma is érvényes. Az RMDSZ semmit sem mulasztott el, megtette a kötelességét."A Mádl Ferenc által megfogalmazott felszólítás persze korántsem jelenti a magyar állam azonnali hajlandóságát az állampolgárság kiterjesztésére. Ezt a korábbi magyar kormány sem tartotta időszerűnek, helyette pótszerként a státustörvényt ajánlotta, a jelenlegi budapesti kabinet pedig az erőfeszítésbe belevörösödve próbál kifogásokat találni. A kérés nélkül azonban a téma érdemi vitája sem kezdődhet el. Az autonómia sem foglalkoztatja a bukaresti politikát mindaddig, amíg az igényt az erdélyi magyarság képviselete meg nem fogalmazza, és a lehető leghatározottabban nem képviseli. /Gazda Árpád: RMDSZ-bumeráng. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./"

Románia örül Magyarország EU-csatlakozásának, saját uniós belépéséhez számít a magyar tapasztalatokra, Bukarest NATO-taggá válásával pedig a két ország ugyanazon szövetség tagja lett – mondta Mircea Geoana román külügyminiszter márc. 30-án Budapesten sajtótájékoztatón, miután magyar partnerével, Kovács Lászlóval tárgyalt. A külügyminiszterek megbeszélésén szó volt a kétoldalú kapcsolatokban meglévő nyitott kérdésekről. Mircea Geoana közölte: szeretnék, ha a következő hónapokban a közös magyar-román Gozsdu Alapítvány megkezdhetné működését Budapesten. Kovács László erről kifejtette: Magyarország kész hozzájárulni egy Emanuil Gojdu (Gozsdu Manó) emléktábla felállításához, illetve felajánlja, hogy az alapítvány helyiséget béreljen a budapesti Gozsdu udvarban. "A román igény az, hogy az alapítvány fizikailag is kapcsolódjon a budapesti Guzsdu udvar épületkomplexumhoz, ám az nem állami tulajdon, így egyelőre nincs lehetőség a román tulajdonszerzésre, csak egy későbbi időben lehet majd" – mondta Kovács László. Mircea Geoana az emléktábla mellett az ortodox kápolna felújítását is szorgalmazta a Gozsdu udvarban. Kovács László elmondta: az aradi Szabadság-szobor visszaállításának ügye a megoldás útján halad. Kijelentette, a csíkszeredai konzuli képviselet mielőbbi felállítását az EU-csatlakozás miatt, a zökkenőmentes vízumkiadás érdekében szorgalmazza Magyarország. Mindkét külügyminiszter elégedettségét fejezte ki a magyar-román gazdasági kapcsolatok alakulása kapcsán. A kétoldalú kereskedelmi forgalom összértéke 2003-ban elérte a másfél milliárd dollárt, kölcsönösek a befektetések. Kovács László közölte, úgy tekinti az autonómiát, mint a kisebbségi jogok érvényesítésének, az identitás megőrzésének legátfogóbb formáját, "de kizárólag békés úton, tárgyalásokkal, többség és kisebbség megegyezésével lehet létrehozni". Mircea Geoana kitért arra, miért nem engedték be Románia területére Bayer Zsolt magyar újságírót február végén. Kovács László ezzel kapcsolatban elmondta: "a tűzzel játszik" az a magyar politikus vagy újságíró, "aki Erdélybe utazik és ott azt mondja, sikeresebbek azok a népek, amelyek fegyveres eszközökkel próbáltak érvényt szerezni autonómiaigényüknek, majd utána biztonságban hazautazik, felhevült állapotban hagyva az erdélyi magyarokat". /Geoana: A NATO-tagság ugyanazon szövetségi rendszerhez tartozást jelent. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 1./

Hiller István magyar kulturális miniszter és Mircea Geoana román külügyminiszter közösen felavatta ápr. 24-én Gozsdu Manónak (1802-1870), a budapesti Gozsdu-udvar bejáratánál elhelyezett emléktábláját. "Magyarország és Románia új úton jár; ez az út közös, ez az út a történelmi megbékélés és partnerség útja" – jelentette ki a miniszter. Mircea Geoana örömét fejezte ki, hogy a két ország történelmi megbékélése "egy újabb pillanatának" lehet tanúja. Emanuil Gojdu (Gozsdu Manó) a XIX. század második felében sikeres ügyvédként dolgozott Budapesten és alapítványt hozott létre "a tanulni vágyó ortodox román fiatalok" támogatására. /Budapest: Felavatták Gozsdu Manó emléktábláját. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 26./

Március 22-én informális megbeszélést folytatott Bozóki András magyar kulturális miniszter román kollégájával, Monica Octavia Muscával Budapesten. Bozóki András hangsúlyozta, Magyarország érdekelt Románia mielőbbi EU-csatlakozásában. A román miniszter támogatásáról biztosította magyar kollégáját a sepsiszentgyörgyi fiókintézet megnyitását illetően. Musca fontosnak nevezte a román Gozsdu Manó szellemiségét ápoló magyar–román közalapítvány helyzetének rendezését. A román miniszter együttműködést kezdeményezett a romániai magyar műemlékek megóvása és restaurálása érdekében, és ígéretet tett arra, hogy azokról a közeljövőben listát állítanak össze. /Informális megbeszélés. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 23./

November 21-én Budapesten az Országgyűlés elfogadta a Magyar-Román Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról törvényjavaslatot. A Gozsdu Közalapítvány székhelye Budapesten lesz, a Gozsdu-udvarban. Az alapítvány vagyonát a két állam paritásos alapon biztosítja: induló tőkeként 200-200 ezer eurót, a továbbiakban pedig minden évben minimum ugyanennyit. A közalapítvány tevékenységei között ösztöndíjak adományozása, csereprogramok szervezése, tudományos rendezvények, konferenciák szervezése szerepel, valamint a létrehozandó Gozsdu Manó Emlékmúzeum, Könyvtár és Stratégiai Partnerségi Intézet működésének támogatása. Odáig ment el a két kormány, ameddig elmehetett ebben az ügyben, nem kívánja átvenni az alapítvány majdani kuratóriumának funkcióit olyan kérdésekben, amelyeket ön fölvetett, ezekben az alapítvány kuratóriuma lesz az illetékes – válaszolta Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottsága elnökének ama felvetésére, miszerint a megállapodás szövegében van néhány pontatlanság, ami nem szerencsés. A lényege, hogy Románia lemond arról a vagyonjogi követeléséről, amelyet a Gozsdu-vagyonnal kapcsolatban megfogalmaztak – jelentette ki Németh Zsolt Ez azt is jeleni, hogy Magyarországnak azt a jogi álláspontját, miszerint az 1953-as vagyonjogi szerződés lezárta a Gozsdu-vagyonnak az ügyét, ezt elfogadta a román fél is. Somogyi Ferenc külügyminiszter utalt az 1953. július 7-én Bukarestben aláírt egyezményre, melynek tárgya a Románia és Magyarország között függőben lévő egyes pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése. Ennek keretében a felek kölcsönösen lemondtak minden 1945 előtt vagy után keletkezett egymással szembeni követelésről, beleértve a Gozsdu-vagyont is. Közben a Szent László Alapítvány bukaresti javainak sorsa feledésbe merül. Alapvetően azonos volt a Gozsdu-, illetve a Szent László Alapítvány célja: a másik ország fővárosában tanuló fiataloknak megteremteni a nemzeti közösséghez és vallásukhoz való tartozás feltételeit, hozzájárulni identitásuk megőrzéséhez. Az első világháború előtt a Nagyváradon bejegyzett Szent László Alapítvány azzal a céllal vett meg, illetve épített fel Bukarestben nyolc ingatlant, hogy lehetőséget teremtsen az akkori román ókirályságban élő magyar, elsősorban katolikus fiataloknak kisiskolásként az anyanyelvükön tanulni, valamint hogy szállással és étkezéssel nyújtson segítséget a középfokú és egyetemi tanulmányaikat Bukarestben folytató diákoknak. Ennek ellenére a mai bukaresti magyar tannyelvű Ady Endre Líceumban nincs bentlakási lehetőség. /Guther M. Ilona, Budapest: Gozsdu-ügy: közalapítvány épül a történelmi romokon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

Erőteljes kampányba kezdtek az elmúlt napokban az ortodox egyházhoz és a nacionalista román pártokhoz közel álló erők annak érdekében, hogy az októberi bukaresti közös román–magyar kormányülésen a budapesti Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról aláírt egyezményt a törvényhozás ne hagyja jóvá. A megállapodás szerint a felek évente legalább 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnának az alapítványnak, amely Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) emlékének ápolását és a magyar–román kapcsolatok erősítését szolgálná. A magyar fél az egyezményt tavaly ősszel ratifikálta, a román kormány november végén nyújtotta be a törvényhozásnak a ratifikáláshoz szükséges törvénytervezetet. A román kabinet a Gozsdu-megállapodást sürgősségi kormányrendelettel ratifikálta. Ezt a parlamentnek meg kell erősítenie. A bukaresti képviselőház jogügyi szakbizottsága a tervezet megvitatását a múlt héten elnapolta, s erre a hétre a bizottság elé kérette Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert, akitől részletes magyarázatokat vár. A Román Ortodox Egyház szinódusa az elmúlt napokban úgy döntött, hogy elöljáróinak szorgalmazniuk kell Godzsu végrendeletének tiszteletben tartását, aki vagyonát a magyarországi és erdélyi ortodoxokra hagyta. Emanoil Gojdu, akit a magyar kortársai Gozsdu Manóként ismertek, hatalmas vagyonát 1870-ben bekövetkezett halála előtt végrendeletileg „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat” segítő alapítványra hagyta. A Gozsdu Alapítvány 1870-ben kezdte meg működését Budapesten, az Erdélyi Ortodox Nemzeti Kongresszus (a későbbi erdélyi ortodox mitropólia) védnöksége alatt, majd székhelyét az első világháború után Nagyszebenbe tette át. Az alapítvány 1918-ig mintegy ötezer erdélyi román ortodox diáknak nyújtott ösztöndíj formájában támogatást. Román törvények értelmében a húszas évek elején Erdélyben olyan magyar alapítványi vagyonokat – például a Tanítók Házát Kolozsváron, a nagyszebeni Mária Terézia Árvaházat, vagy a Háromszéki Tanalapot – államosítottak, amelyek visszaköveteléséről később – akár a Gozsdu-vagyonért cserében – a román fél hallani sem akart. 1926-ig a románok szabadon rendelkezhettek a Gozsdu-alapítvány jövedelmével, de azt követően a magyar fél az alapítvány számláit zároltatta. A Gozsdu-vagyon rendezetlensége 1946-ban ismét felvetődött. Akkor a magyar fél álláspontja az volt, hogy mivel 1944. augusztus 23-án beállt a hadiállapot, a nemzetközi joggyakorlat szerint, a korábban kötött egyezmények semmissé váltak, s az egész kérdést újra kell tárgyalni. A románok a párizsi béketárgyalásokon komoly vagyoni követelésekkel álltak elő, s ezek között szerepelt a Gozsdu-vagyon visszaszerzése is. Ezeket a követeléseket azonban az oroszok sem támogatták. Miután 1948-ban Romániában megtörtént a teljes államosítás, a magyar fél szorgalmazta azt, hogy az államosított magyar vállalatokért és pénzintézetekért Románia fizessen kárpótlást. Ettől kezdve a románok a Gozsdu-vagyon kérdését nem erőltették, hiszen tudták: Magyarországnak sokkal nagyobb kártérítendő vagyona van, mint a román félnek. A két ország 1953. július 7-én pénzügyi egyezményt kötött. Ebben mindkét fél lemondott a másikkal szemben korábban támasztott valamennyi követeléséről. Az egyezményben a Gozsdu-vagyon név szerint ugyan nem szerepel, de a magyar fél teljesen egyértelműnek tartotta, hogy a románok ekkor a Gozsdu-vagyonról is lemondtak. Magyarország ekkor nagyságrenddel nagyobb vagyonkövetelésről mondott le, mint a románok. A két kormány 1997 után számtalan alkalommal tárgyalt a Gozsdu-örökségről. E tárgyalások nyomán született meg a tavaly októberben aláírt magyar–román egyezmény. /Tibori Szabó Zoltán: Gozsdu-vita újra, végkimerülésig? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

Június 15-én a szenátorok visszaküldték a szakbizottságokhoz azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely ratifikálja a Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról szóló román-magyar kormányegyezményt; a rendeletet korábban a képviselőház már elutasította. A ratifikálást az ellenzék azért nem fogadja el, mert szerintük az új közalapítvány megfosztaná az ortodox egyház által működtetett nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítványt attól a lehetőségtől, hogy megtartsa, illetve visszakérje a nagynevű budapesti ügyvéd végrendelete alapján 1870-ben létrehozott alapítvány javait. Az ülésen az ortodox egyház álláspontját maga Laurentiu Streza erdélyi érsek képviselte. /Cseke Péter Tamás: Gozsdu-ügy: késik a ratifikálás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

November 14-én zajlik Nagyszebenben a harmadik román–magyar együttes kormányülés, szigorú biztonsági intézkedések közepette. Perrel fenyegetőzött, majd a békés megoldás mellett szállt síkra Laurentiu Streza, Erdély ortodox metropolitája az általa vezetett, nagyszebeni székhelyű Gozsdu Alapítvány érdekeinek érvényesítését illetően. Az egyházi vezető azzal vádolta a Tariceanu-kabinetet, hogy nem lép fel elég hatékonyan a Gozsdu Manó, nagyváradi születésű ügyvéd hagyatékát ápoló civil szervezet érdekében. A metropolita azt sérelmezi, hogy a mai együttes kormányülés napirendi pontjai közé a közös román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról szóló egyezmény is bekerült. A Román Ortodox Egyház szerint a jelenleg Nagyszebenben működő alapítvány az egyetlen, amely jogosult a Gozsdu-hagyaték megőrzésére. /Nagy B. István: Egy város, két kabinet. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

Rossz precedensnek tekinthető a román szenátus döntése, amellyel elutasította a sürgősségi kormányrendeletet, amely a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról szóló államközi egyezményt ratifikálta volna – jelentette ki Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor. A két állam viszonyát illetően negatív jelzésnek minősül, hogy miután az Országgyűlés már közel három éve ratifikálta az egyezményt, Románia most visszalép a kezdeményezéstől. Az alapítvány létrehozásáról a román és a magyar kabinet 2005. október 20-i első együttes ülésén született egyezmény: budapesti székhellyel létrejön a Gozsdu Manó vagyonát kezelő Román–Magyar Gozsdu Közalapítvány, amely a magyar jogrend szerint működik. Az egyezményt megtámadta az ortodox egyház, emellett több lap arról cikkezett, hogy a bukaresti kormány a magyaroknak „játssza át” a román vagyont. /Nagy B. István: Igazságot szolgáltattak? = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Pert készül indítani a nagyszebeni székhelyű Gozsdu Alapítvány a magyar állam ellen, jelentette be Laurentiu Streza, Erdély ortodox metropolitája, aki egyben az alapítvány elnöke. Akkor indítanak majd jogi eljárást, ha ehhez megszerzik a román állam támogatását is. Az alapítvány támogatót is keres, mivel nincs pénzük a per költségeinek fedezésére. Az eljárás nyomán a XIX. század második felében Budapesten sikeres ügyvédként dolgozó Emanuil Gojdu vagyonát remélik visszaszerezni. Az egyházi vezető szerint a szebeni alapítvány néhány milliárd eurót szeretne visszaszerezni még akkor is, ha a Budapest központjában található nyolc ingatlant már eladta a magyar állam. Streza szerint emiatt az ingatlanok visszaszerzésében nem reménykednek, de – mint fogalmazott – kártérítést követelnek majd az épületek értékének becslése alapján. Streza utalt a román-magyar Gozsdu Közalapítványra is. Szerinte annak működtetésére a román és magyar állam által felkínált 200–200 ezer euró nevetséges összeg a Gozsdu-vagyon valós értékéhez képest. A közalapítvány nem jöhet létre, mivel a román parlament nem ratifikálta a román-magyar együttes kormány ülésen 2005-ben született erre vonatkozó megállapodást. /Perelné a magyar államot a Gozsdu Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

A román parlament elutasította azt a sürgősségi kormányrendeletet, amellyel a bukaresti kormány jóváhagyta a budapesti székhelyű Gozsdu Alapítványra vonatkozó magyar–román egyezményt. Bukarestben az ortodox egyház és néhány – közismerten legionárius és szélsőségesen magyarellenes beállítottságú – bukaresti román újságíró hatalmas nyomást gyakorolt a kormányra és a törvényhozásra. Azt hangoztatták, hogy a kormány „több milliárd eurót érő” vagyont engedett át jogellenesen Magyarországnak. Márpedig ha az erdélyi magyar egyházak visszakapják rendre elkobzott ingatlanjaikat, Magyarországnak kötelessége lenne Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) vagyonát a román ortodox egyháznak „visszaszolgáltatni”. Ebben csúsztatás van. Gozsdu alapítványi vagyonának igazgatását nem az ortodox egyházra, hanem világi kuratóriumra bízta. A vagyon jelentős része – a részvények és a készpénz elsősorban – már az első világháborúban elveszett. Megmaradtak viszont a pesti ingatlanok, amelyeket ma Gozsdu-udvarként ismerünk, s amelyeket a magyar állam – jogellenesen – a második világháborút követően államosított. Ugyanakkor Románia számtalan, a Gozsdu-vagyonnál nagyságrendekkel nagyobb értékű erdélyi magyar alapítványt vett állami tulajdonba, s ezeknek a vagyonoknak a visszaszolgáltatásáról mindmáig szó sem esett. A felek ugyanis 1953-ban ún. pénzügyi megállapodást kötöttek, amelyben egymás javára lemondtak mindenféle korábbi követelésről. Ha ezt az egyezményt valamelyik fél megkérdőjelezné, az azt jelentené, hogy a visszajáró Gozsdu-vagyon mellett a magyaroknak is vissza kellene szolgáltatni mindazokat a magánalapítványi vagyonokat, amelyeket az idők folyamán elvettek. /Tibori Szabó Zoltán: Kié Gozsdu Manó vagyona? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Sorra eladják a Budapest VII. kerületében lévő Gozsdu-ingatlanokat, amelyekre a román állam sokáig igényt tartott, de az utóbbi időben nem vetette fel a kérdést. Niculescu Tóni, a román külügyminisztérium államtitkára úgy tudja, Romániának nincs újabb keresete az ügyben. „Nem tartom természetesnek, hogy a magyar állam eladta az ingatlanokat, a román állam megkérdezése nélkül” –jelentette ki Daniel Buda PD-L-s képviselő, aki már az ügyben történt 2006-os képviselőházi szavazás során is hevesen ellenezte az Emanuil Gojdu Európai Intézet tervét. Buda szerint a román államnak vissza kell szereznie a Gozsdu-vagyont. /Benedek Sándor, Kánya Gyöngyvér: Áruba bocsátották a pesti Gozsdu-udvart. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

Bajor Andorra emlékeztek Nagyváradon
Nagyvárad – Szerda délután a nagyváradi Szent László Gimnázium nemrég visszakapott iskolaépületének dísztermében Bajor Andor nagyváradi születésű költőre, íróra emlékeztek. Bajor Andor 1927-ben született Nagyváradon, majd a ma már Arad megyéhez tartozó Bélben nevelkedett, ahol édesapja járásbíró volt.
A nemrég újra az egyház használatába került Nogáll utcai patinás iskolaépület dísztermében hosszú idők után most első alkalommal szerveztek magyar nyelvű irodalmi rendezvényt. Ezzel az észrevétellel köszöntötte a Bajor Andor halálának huszadik évfordulója alkalmából rendezett irodalmi emlékesten megjelent szép számú hallgatóságot Kiss Törék Ildikó, a Kiss Stúdió Színház művésze. Elhangzott, hogy Bajor Andor 1927-ben született Nagyváradon, majd a ma már Arad megyéhez tartozó Bélben nevelkedett, ahol édesapja járásbíró volt. Apja halála után újra Váradon élt, itt kezdte meg tanulmányait az akkori Szent László Gimnáziumban. Kolozsváron kezdte meg egyetemi tanulmányait, itt alapított családot is. 1991 január 24-én este hunyt el Debrecenben, bár egyes források hibásan január 25-ét tüntetik fel halálának napjaként. A művésznő rövid bevezetője után Kormányos László, a tanintézet történelem szakos tanára vette át a szót, aki a Szent László Gimnázium történetét vázolta fel, annak megértésére, hogy Bajor Andor milyen körülmények között volt ezen intézmény tanulója. A rövid és lényegre törő előadásból megtudhattuk, hogy a mai Szent László Római Katolikus Teológiai Gimnázium és az akkori ugyancsak Árpád-házi királyunk nevét viselő világi iskola között jelképes kapcsolat áll fenn.
Az iskola históriája
Az 1873-ban létesített gimnázium először a mai Városháza helyén álló épületben működött, majd miután 1895-ben felépült a mai Emanuil Gojdu Líceum épületegyüttese, ide kerül át az oktatás. Magasan képzett tanárainak köszönhetően nagy tekintélynek örvend. Az impériumváltást, illetve az áprilisi bevonulást követően egy tollvonással a román állam kezébe került az oktatási intézmény, melyet Emanuil Gojdu Líceummá neveznek át. 1923-ban bezárják a Premontrei Főgimnáziumot is. Nehéz időszaka volt ez a nagyváradi magyarságnak. A magyar diákok a Gojdu líceumban tanulnak, délutánonként. A második bécsi döntés után újraalakul a neves magyar tanintézet, de mint tudjuk, nem marad sokáig így. 1944 őszén, az újabb fordulat következtében ismét román líceum működik az épületben. 1948-ban megszűnik a magyar szekció, ettől kezdve a Gojdu Líceumban kizárólagosan román nyelvű oktatás zajlik. Az előadó azzal zárta előadását, hogy a Szent László Gimnázium fontos tanintézménye a nagyváradi magyarságnak, még ha történelme igen szövevényes is.
Személyes történet
Mons. Fodor József általános helynök Bajor Andorhoz fűződő személyes kapcsolatát elevenítette fel. Elmondta, hogy ismeretségük még a negyvenes évekre vezethető vissza, de a személyes találkozás a 80-as évekig váratott magára. Bajor Andor mindig szívesen járt vissza Nagyváradra, érdekelte minden, ami várossal kapcsolatos. Nagy érdeklődéssel hallgatta a szülővárosához fűződő történeteket. Fodor József vikárius visszaemlékezett arra az estére, amikor is Bajor Andor társaságában meglátogatták Szabó Arnold főépítészt. Egy jó hangulatban eltöltött este volt ez, amikor is a műépítész elmesélte, hogy Ceausescu látogatása miatt hogyan költöztették át a püspöki palota (akkori múzeum) főbejáratát a hátsó bejárat helyére, csak azért, hogy a diktátor ne lássa az udvaron álló Szent László király szobrát.
Előadás
Az irodalmi est második felében a Szent László Gimnázium kilencedikes és tizedikes diákjai négy Bajor Andor művet – Székek, Slágerek, Egy hajdani béka naplójából, Év végi leltározók – mutattak be Balázs Hajnalka tanárnő vezetésével. A diákok előadásából kiderült, hogy megvalósult az irodalmi est szervezőinek célja, éspedig az, hogy közelebb vigyék az erdélyi magyar író humorban gazdag írásait a mai fiatalsághoz. Kiss Törék Ildikó ezzel kapcsolatosan elmondta: sajnálatos, hogy az erdélyi magyar irodalomtörténet nincs kellőképpen oktatva, így a fiatalok számára ismeretlen marad sok jelentős romániai magyar irodalmi személyiség alakja és munkássága. Varga Vilmos, a Kiss Stúdió színművésze Főúr, írja a többihez című – az 1967-ben megjelent kötet címadója – szatirikus írását adta elő, nem kevés sikerrel. Végezetül Zalder Éva, az iskola igazgatónője és az irodalmi rendezvény támogatója szólt néhány szót a résztvevőkhöz. Sikeresnek ítélte meg a rendezvényt, egyrészt azért, mert egy igazán értékes szöveget sikerült a fiatalok kezébe adni, másrészt azért, mert ilyen szép számú érdeklődő jött el a rendhagyó irodalmi estre. erdon.ro

Gozsdu-ügy: megpróbálják lejáratni Ungureanut
A magyarországi Gozsdu-vagyonról való „lemondással” próbálja lejáratni a román kormánypárti média Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnököt, a jobbközép Polgári Erő Pártjának vezetőjét.
Kedden több román sajtótermék vette át a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) szócsöveként ismert, Dan Voiculescu médiamágnás tulajdonában lévő Antena 3 hírtelevízió hétfő esti műsorának „leleplezését”, miszerint Ungureanu 2005-ben külügyminiszterként az első román–magyar közös kormányülésen olyan egyezményt írt alá magyar kollégájával Bukarestben, amelyben Románia „lemond” a nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítvány magyarországi vagyonáról. A műsor készítői szerint Ungureanu ezzel legalább egymilliárd euró értékű „román örökséget” játszott át a magyaroknak.
Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a XIX. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, és alapítványt hozott létre „a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok” támogatására. Halála után a román ortodox egyház kezelte több budapesti ingatlant is magába foglaló hagyatékát. Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította, majd a két ország 1953-ban egyezményt írt alá, amelynek értelmében kölcsönösen lemondanak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben. A kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gojdu ortodox alapítvány azonban jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.
Somogyi Ferenc magyar és Mihai Răzvan Ungureanu román külügyminiszter 2005-ben megállapodást írt alá egy új Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról, amit az akkori szociáldemokrata ellenzék úgy értelmezett, hogy az új közalapítvány megfosztaná a nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítványt a nagy értékű vagyon visszaszerzésének lehetőségétől. A nacionalista hangulatkeltés hatására a kormánypártok is kihátráltak a megállapodás mögül és 2008-ban a román szenátus érvénytelenítette azt a 2005-ös kormányrendeletet, amellyel Románia is ratifikálta a Gozsdu-ügyen aláírt magyar–román megállapodást.
Szabadság (Kolozsvár)

A budapesti Gozsdu-vagyon helyzetéről készít jelentést a román külügyminisztérium
A román ortodox egyház alapítványa által követelt budapesti Gozsdu-vagyon jelenlegi helyzetéről készít jelentést a román külügyminisztérium. A dokumentumot a bukaresti kormány szerdai ülésén mutatják be – közölte pénteken a Mediafax hírügynökség Victor Ponta miniszterelnök egy televízió-műsorban elhangzott bejelentését idézve.
Ponta szerint a jelentést nyilvánosságra hozzák, és később döntenek arról, hogy parlamenti különbizottságra, a miniszterelnöki hivatal vizsgálati főosztályára vagy más intézményre bízzák-e az ügy kivizsgálását.
A román kormánypárti média lejárató kampányt indított a jobbközép ellenzék egyik vezérlakja, Mihai Razvan Ungureanu volt külügyminiszter ellen, azt sugallva, hogy 2005-ben „lemondott" Magyarország javára a Gozsdu-vagyonként ismert, egymilliárd euróra becsült „román örökségről". Erre reagált a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) szócsöveként ismert Antena 3 hírtelevízió műsorában Victor Ponta miniszterelnök. A televízió – leleplezőnek szánt – riportjában azt is Ungureanu bűneként tüntette fel, hogy a 2005-ös magyar-román megállapodást ratifikáló kormányrendelet szenátusi vitáján 2006-ban az egyezmény elfogadása mellett érvelt.
Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a 19. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, és alapítványt hozott létre „a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok" támogatására. Halála után a román ortodox egyház kezelte több budapesti ingatlant is magába foglaló hagyatékát. Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította. A két ország 1953-ban egyezményt írt alá, amelynek értelmében kölcsönösen lemondanak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben, de a kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gojdu ortodox alapítvány jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.
A Gozsdu-vagyon sorsa sokáig vita tárgyát képezte a két ország között. Ezt a vitát látszott rendezni a 2005 októberében Somogyi Ferenc magyar és Mihai Razvan Ungueranu román külügyminiszter által aláírt, egy új Gozsdu Közalapítvány létrehozását célzó megállapodás. Ennek értelmében a felek évente 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttattak volna az alapítványnak, amely ösztöndíjakkal, csereprogramokkal, a Gozsdu Manó Emlékmúzeum és Stratégiai Partnerségi Intézet létrehozásával szolgálta volna a magyar-román közeledést.
A parlamenti vita során a megállapodást az akkori szociáldemokrata ellenzék úgy értelmezte, hogy az új közalapítvány megfosztaná az ortodox egyház által működtetett nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítványt a nagy értékű vagyon visszaszerzésének lehetőségétől.
A nacionalista hangulatkeltés hatására a kormánypártok is kihátráltak a megállapodás mögül és 2008-ban a román szenátus érvénytelenítette azt a 2005-ös kormányrendeletet, amellyel Románia is ratifikálta a Gozsdu-ügyen aláírt magyar-román megállapodást. Ezzel a 2005 és 2008 között hatályos magyar-román Gozsdu-egyezményt Románia gyakorlatilag egyoldalúan felmondta.
MTI
Erdély.ma

A Gozsdu-vagyon visszaszerzését sürgeti a román ortodox egyház
Intézkedéseket sürget a Gozsdu-vagyon visszaszerzése érdekében a román ortodox egyház kolozsvári érsekségének a zsinata.
A keddi ülésről kiadott közlemény szerint a zsinat tagjai kinyilvánították abbéli elvárásukat, hogy a nagyszebeni székhelyű erdélyi és a temesvári székhelyű bánsági érsekséggel közösen a kolozsvári érsekség tegyen nyilvános lépéseket a Gozsdu-örökség megszerzése és kezelése végett.
A zsinat szerint az örökségnek kizárólag a jól tanuló, de szerény anyagi körülmények között élő fiatalok képzését kellene szolgálnia.
A Mediafax hírügynökség emlékeztetett arra, hogy decemberben Victor Ponta miniszterelnök bejelentette, elemzi a budapesti Gozsdu-vagyon helyzetét, és kérni fogja, hogy vagy a parlament hozzon létre egy vizsgálóbizottságot ebben az ügyben, vagy a kormány ellenőrző testülete és más állami intézmények.
Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a 19. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, és alapítványt hozott létre „a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok" támogatására. Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította. A két ország 1953-ban egyezményt írt alá, amelyben kölcsönösen lemondtak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben, de a kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gojdu ortodox alapítvány jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.
A Gozsdu-vagyonról szóló román-magyar vitát ideiglenesen lezárta a két ország külügyminisztere által kötött 2005-ös megállapodás, mely egy új Gozsdu Közalapítvány létrehozását rögzítette. Ebben a felek vállalták, évente 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnak az alapítványnak, amely ösztöndíjakkal, csereprogramokkal, a Gozsdu Manó Emlékmúzeum és Stratégiai Partnerségi Intézet létrehozásával szolgálta volna a magyar-román közeledést.
A megállapodást ratifikáló bukaresti kormányrendeletet azonban 2008-ban a román szenátus érvénytelenítette, és ezzel Románia egyoldalúan felmondta a 2005 és 2008 között hatályos magyar-román Gozsdu-egyezményt.
MTI
Erdély.ma,

Hírsaláta
MEGÉRTÉSSEL VEGYES AGGODALOM. A Hargita Megyei Tanács meghívott néhány bukaresti újságírót, hogy nézzenek szét a Székelyföld ama zugában. Ketten –Dan Tapalagă és Sever Ioan Miu – igyekeztek empátiával viszonyulni a székelységhez, s megpróbálták legalább azt a mítoszt szétoszlatni, hogy e vidéken nem lehet románul kenyeret venni.
Mit ad Isten, Miunak például román nyelven román könyvet is sikerült vásárolnia. Dan Tapalagă találkozott Hargita és Kovászna megye ortodox érsekével, Ioan Selejannal. Maradandó élményt okozott számára az egyházi méltóság: filmbe illő figura – írja róla, miközben nem kis iróniával megjegyzi, amikor az újságírók a székelyföldi románok problémáiról kérdezték, az érsek csak ennyit tudott válaszolni: „hát először is egy listát kellene készíteni ezekről a gondokról”. Azt ellenben nyugtalanítónak tartja, hogy egyik mintapolgárnál, akit látogatásra ajánlottak a csíki hivatalosságok, Nagy-Magyarország térképét fedezte fel, s gondolkodóba ejtette, vajon meddig mehet el a székelység követelése. (Adevărul, Hotnews) LÓHÚST TALÁLTAK A MARHAHÚSOS CSOMAGBAN. Akkora hévvel és magabiztossággal állította minden román hivatalosság, sőt, maga a miniszterelnök is, hogy az Angliában, később más európai országok ételkészítményeiben felfedezett lóhús nem Romániából származik, hogy már-már kételkedésre adott okot. S lám, kiderült, hogy egy Bukarest környéki raktárban az élelmiszer-biztonsági hatóság emberei marhahúsos címkével ellátott csomagokban 100 kilogrammnyi lóhúst fedeztek fel. A címke hamisított volt. (Gândul) KI KINEK TARTOZIK. Ismét előálltak – ezúttal a kolozsvári ortodox püspökség – a Gozsdu-vagyon visszakövetelésével. A kortársai által Gozsdu Manónak nevezett román ügyvéd sikeres karriert futott be Budapesten, s ingatlanokból, értékpapírokból, pénzbetétekből álló vagyonát „a közös magyar hazában élő, görögkeleti vallású fiatalok” javára kívánta fordítani a magáról elnevezett alapítvány révén. A román fél egy másik idézetet használ a végrendeletből, mely szerint „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat” kívánta segíteni az 1870-ben elhunyt ügyvéd. A Gozsdu-örökség az egyetlen román eredetű érték Magyarországon, miközben nagyságrendekkel nagyobb kártérítendő magyar vagyon ragadt Romániában. Például a nagyszebeni római katolikus árvaház, a háromszéki iskolaalap, a kolozsvári Vöröskereszt Szanatórium, de állami ingatlanok mellett bányák, vasúti szerelvények, gépek, kifizetett, de soha át nem vett áruk, illetve Romániába szállított, de soha ki nem fizetett javak ezrei, bankérdekeltségek, részvények, folyószámla-követelések, kórházak szerepelnek a listán, szemben a Gozsdu-vagyonnal. (Kitekinto.hu)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Levéltárak dokumentumai
2014-ben az Eikon kiadó gondozásában jelent meg Erdély XX. századi történelmével kapcsolatos könyv „Problema transilvană. Disputa teritorială româno-maghiară şi U.R.S.S. 1940-1946. Documente din arhivele ruseşti” címmel, mely román változata a 2000-ben kiadott orosz nyelvű kiadásnak.
Az utóbbi idők egyik érdekes román nyelvű kiadója az Eikon. Talán ennek is köszönheti azt a nem lebecsülendő, figyelmet, érdeklődést, amit kiadványaival fel tud kelteni.
Legújabb kínálata is érdeklődésre számíthat. Már címe is bizonyos gondolkodást vallók számára nagyon vonzó, aminek következtében a könyv bemutatása alkalmával az Egyetemi Könyvtár- Muşlea terme történész- akadémikusokkal, valamint a téma iránt érdeklődőkkel telt meg.
Az orosz kiadás könyv szerzői: T.V. Volokitina, Tatiana Andreevna Pokivailova, valamint Tofik MUSLimovici Islamov. Az utóbbi két kutató a modern történetírás legismertebb orosz szakértői közé tartozik. A könyvet orosz nyelven adták ki. Ezt fordították le román nyelvre: Angela Albu, Marta Beurean, Aliona Bivolaru, Mihaela Lovin, Cristina Silaghi.
A könyvben 127 dokumentumot közölnek a kérdéssel kapcsolatban, kronológiai sorrendben. Ezeket a dokumentumokat az orosz levéltárakban találhatjuk meg, melyeket az utóbbi tíz évben hoztak nyilvánosságra. Az 560 oldalas könyvben, magas rangban levő szovjet, román magyar vezetők a témával kapcsolatban levő eszmeváltásai olvashatók. Táviratok, különböző országok magas rangú diplomatáinak jelentései, Sztálin és Molotov közötti eszmeváltások olvashatók, melyek az orosz levéltárakban kaphatók. Az Erdélyben élő kisebbségek helyzetével is foglalkoznak. A levéltári feldolgozás minden tudományos követelménynek megfelel. Többször hangsúlyozták, a könyvben közölt dokumentumok megegyeznek az eredetiekkel. Pontosan meg lehet tudni, hol őrzik az eredetit, és milyen számú, milyen típusú a dokumentum.
A könyv bemutatása
Dumitru Protase akadémikus szerint a könyv megjelentetése nagy erőfeszítést igényelt. Minden Erdélyben élő számára érdekes a könyv, mert történelmi tényeket közöl. Az akkori idők olyan vezetőiről alkothatunk képet, (a teljesség igénye nélkül) mint Adolf Hitler, Benito Mussolini Iosif Visszarionovics Sztálin, Horthy Miklós, Csáki István, Iuliu Maniu, vagy Gafencu Grigore, Petru Groza, Brăteanu Dinu.
A könyv a második világháború alatti és utáni, 1940-1946 közötti viszonyokat mutatja be, bőven szemlézve dokumentációval, az akkori idők diplomáciájára reflektálva. A történelemből átvehetjük mindazt, ami pozitív. Ezekből tanulságokat is levonhatunk. Rendkívül érdekesnek tartja azokat a vonatkozásokat, amelyekből kiderül, hogyan gondolkodott Sztálin, amikor munkatársainak tanácsot adott, vagy a magyarországi és romániai diplomatáknak. Megismerhető V.M. Molotov magatartása Erdéllyel kapcsolatban. Olvasható Horthy Miklósnak Sztálinhoz írott levele, melyben azt írja, hogy a magyar és az orosz nép között hasonlóság van.
Megismerhetjük a magyar és román vezetők gondolkodását is. Kossuth Lajos szerint a magyarok és románok között harmónia kell, legyen. Emanoil Gojdu szerint a románok és magyarok örök szövetségbe kell, éljenek.
Nicolae Edroiu akadémikus, a „George Bariţiu” Történelmi Intézet igazgatója hivatkozik az egyik politikusnak 1938. otóber 1-jén elmondott beszédére, miszerint a románok nem tudtak propagandát „csinálni”. Ennek következménye, a nyugati szomszédoknak mindig sikerült megelőzniük a románokat.
A könyvben 1940-1946 közötti időszakról kaphatunk egy sajátosan érdekes képet, beleértve a Párizsi békeszerződésre (1947) való fokuszálást is. Ugyanakkor feltárta a diplomáciai szövegek fordításának a nehézségeit.
A könyvben levő Bevezetés című fejezet előbb orosz nyelven jelent meg, 2000-ben. Felvetődhet a kérdés, mennyire aktuális a téma az orosz környezetben.
Dr. Gelu Neamţu egyetemi tanár a könyv szerkesztésének technikai vonatkozásairól beszélt. Az eredeti szövegeket fénymásolták, és azok alapján fordították. Visszaemlékezett arra, hogy amikor az Amerikai Egyesült Államokban kutatómunkát fejtett ki, nem lehetett a dokumentumokat fénymásolni, csak a levéltárakban elolvasni.
1989 után a szovjet rendszer összeomlott, kinyíltak a levéltárak a kutatók számára. Most egy újabb hideg háborús állapot fog bekövetkezni, ami nehézséget jelent a külföldi kutatók számára, hogy az Oroszországi Föderáció Levéltáraiban kutatómunkát végezzenek. Felveti a kérdést, a magyar történészek hogyan fogadják ezt a könyvet? Mennyire időszerű a könyv?
Mint történész azt mondja, miként lehet az idegen területet elfoglalni. Mindaz, ami megtörtént 1938-ben, 1940-ben, ma 2014-ben a Krím félszigeten. Ennek meg van a receptje: legyen egy hangos etnikai kisebbség, mely protektorátust kér az érdekelt országtól. Ez bizonytalansági állapotot teremt. Ez módosíthatja a határokat. A nemzetközi közösség pedig a „szemet huny” a béke kedvéért. Érdekesnek tartja dr. Petru Groza-val kapcsolatos dokumentumokat.
Következtetése: a történelemnek jó és rossz tanulságai vannak, egyesek ismétlődnek.
Dr. Diana Tetean szerint a dokumentumok nagy része első ízben lát napvilágot. Vannak olyan dokumentumok, melyeket eddig nem közöltek sehol.
A könyv szerkesztője Onufrie Vinţeler, a Megjegyzések című fejezetben hivatkozik az 1940-ben elhangzott mondatra, amikor Budapest közli, Olaszország támogatja Magyarországnak a területi követelését. 1940. augusztus 31-én V.M. Molotovval való beszélgetést is felidézik. Olyan dokumentumokat közölnek, melyek 1940-1946 közötti eseményeket tükröznek.
Szerintem érdemes elolvasni Horthy Miklósnak Sztálinhoz írott szívszorító tartalmú levelét, amelyet 1944 szeptemberében írt. Moszkvában a fegyverszünettel kapcsolatos tárgyalásra érkező magyar küldöttség adta át 1944. október elsején. (298-300 oldal).
A könyv idézi I. Z. Susaikov vezérezredes naplójából Susaikov vezérezredesnek, 1947. május 7.-én, dr. Petru Groza-val történő beszélgetését. Dr. Petru Groza beszámolt a budapesti látogatásának eredményeiről, Tildy Zoltán köztársasági elnök nyilatkozatáról (521-526).
Az Erdélyben élő embernek illik ismerni múltjának valódi történelmét. Ezért érdemes kritikus szempontból elolvasni ezt a könyvet.
Csomafáy Ferenc. erdon.ro

Egy politikai kalandor (4.)
Şaguna püspöki méltósága miatt kénytelen elvállalni a balázsfalvi nemzetgyűlés elnöki feladatkörét és a Nemzeti Komité elnöki tisztségét. A 25 tagú Komité feladata a román érdekek védelme. A román követelések képviseletére két küldöttséget szerveznek, egyet a bécsi udvarba és egyet a kolozsvári országgyűlésre.
A gyűlésen megszerkesztett petíciót gyorsan szeretnék eljuttatni a császárhoz, mielőtt a május 29-re összehívott erdélyi országgyűlés kimondaná Erdély unióját Magyarországgal. Rendelkezésükre kevés idő áll, sietniük kell Bécsbe. A bécsi küldöttség egy része már május 18. és 20. között elindul, csupán a küldöttség vezetője, elnöke, Şaguna az, akit nem tudnak rábírni, hogy velük együtt menjen. Neki most fontosabb feladatai akadnak, mint hogy a román ügyet Bécsben képviselje. Kolozsvárra utazik, és a főkormányzót tájékoztatja a kialakult helyzetről.
Úgy tűnik, Şaguna kivár, nem tudja elkötelezni magát az osztrákok mellett, mert még nem tudja, a mérleg nyelve hol állapodik meg. Nem tudja, hogy a küzdelemből a magyar forradalom vagy az osztrák reakció kerül-e ki győztesen, de azt sem, hogy a magyarok és az osztrákok nem kötnek-e egyezséget. A balázsfalvi gyűlés bécsi küldöttsége nélküle kénytelen boldogulni. Ő ekkor nem vállalja fel a román érdekek védelmét, de megpróbálja elhitetni a románokkal, hogy őket képviseli. Amíg teheti, húzza-halasztja az indulást. A 120 tagú, Balázsfalván választott küldöttséggel együtt Kolozsváron tartózkodik. Ez idő tájt Şaguna még mindig a magyar egyezkedés híve. Liviu Maior kolozsvári román történész úgy értékeli, hogy Şaguna ekkor mérsékelt álláspontot képvisel, a tömegek mozgósítását ellenzi.
Fő feladatának a románság és a magyar hatóságok közti közvetítést tartja, gondosan ügyel arra, hogy megfelelő gesztusokat, kijelentéseket tegyen az osztrák udvar felé is.
Képviselőségéről Alsó-Fehér megye főispánja és a megyei vezetés 1848. május 13-án arra kéri a Főkormányszéket, hogy a május 29-én kezdődő erdélyi diétán (országgyűlésen) Şaguna mint regalista, azaz királyi meghívott képviselhesse a románokat.
Igaz ugyan, hogy ez a hagyományos erdélyi jogrend alapján szabálytalan, mert Erdélyben a görögkeleti vallás csak megtűrt, így a püspök hivatalból való képviselői kinevezése jogtalan. Az erdélyi főkormányzó arról tájékoztatja a Bécsbe utazó gróf Mikó Imrét, hogy a magyar forradalom ügyének szolgálatáért jó lenne, ha a püspök ott lehetne az erdélyi diétán.
Szabó József és báró Bánffy Miklós, a balázsfalvi nemzetgyűlés kormányszéki biztosai szintén javasolják a Főkormányszék közbelépését azért, hogy Şaguna püspök részt vegyen az erdélyi országgyűlésen. Papiu Ilarian úgy véli, hogy a püspöknek regalistává való kinevezése nem szolgálja a románok érdekeit, a püspök hírének is „inkább kárára” van.
Román–magyar együttműködés
Báró Wesselényi Miklós a kolozsvári országgyűlés munkálatairól készített beszámolójában – melyet a belügyminiszternek állít össze – ismerteti a kolozsvári magyar és román képviselők közti tárgyalásokat. Elmondja, hogy sikerült megegyezni az oláhok (románok) jelentősebb vezetőivel, köztük az óhitű (görögkeleti) Şaguna püspökkel. A románok megnyugszanak, ha az országgyűlés kimondja Erdély népeinek egyenlőségét, az egyenlő jogokat és kötelezettségeket. Wesselényi Miklós megjegyzi, hogy az Erdély unióját kimondó első cikkely is ennek szellemiségében készült. A román történészek és politikusok állításaival szemben a kolozsvári országgyűlésen részt vevő románok megszavazták Erdély unióját Magyarországgal. E szavazás nem egyéni döntésként, hanem a városban tartózkodó, 120 tagot számláló balázsfalvi küldöttség tudtával, közös akaratából történt.
A szászok országgyűlési jegyzőkönyve is tud arról, hogy a román képviselők a szavazás előtt egyeztettek a román küldöttséggel. Feljegyzik, hogy Şaguna is „sokszor tárgyalt a magyarok képviselőivel”. Úgy tűnik, ekkor Erdélyben még megvolt az esély arra, hogy a románok ne az osztrák reakció csatlósai legyenek. A román–magyar együttműködés a Bánságban és a Partiumban megvalósult. A románság vezetői – köztük Emil Gojdu, Ioan Dragoş és Eftimie Murgu – az erdélyi románokat a magyarokkal való együttműködésre ösztönzik.
A püspök Bécsben
A bécsi román küldöttség 1848. június 5-én Noptsa László alelnök vezetésével császári kihallgatásra jelentkezik. Nem fogadják őket, fagyos légkörben hozzák tudomásukra, hogy a benyújtott balázsfalvi petícióra az uralkodó írásban fog válaszolni. A választ június 7-én keltezik, miután a kolozsvári országgyűlés a románokra vonatkozó törvényeket már megszavazta. Eszerint a román követelések tárgytalanok, mivel azokat az erdélyi diéta törvényekkel garantálja.
A román küldöttség június 16-án újabb petíciót terjeszt a császár elé. A válaszért Innsbruckba kénytelenek utazni, mert a forradalmi események miatt a császár székhelyét ideiglenesen áthelyezik a biztonságosabbnak vélt városba. Időközben Şaguna püspök is megérkezik, és kihallgatásra jelentkezik V. Ferdinándnál. A második petícióra június 23-án adott újabb válasz a korábbi ismétlését jelenti, vagyis azt, hogy a magyar törvények már elismerték a románok jogait. A császár Şagunát Pestre küldi, hogy bekapcsolódjon a pesti országgyűlés munkájába. Pesten nem kötelezi el magát, és semmilyen érdemleges feladatot nem vállal. Találkozik a Magyar kormány jeles képviselőivel, köztük Kossuth Lajossal. A püspök bizonyára jól forgatja a szavakat, mert elnyeri Kossuth bizalmát akkor, amikor a nagyszebeni Román Komité szélsőséges tagjainak magyarellenessége egyre nyilvánvalóbb.
1848. október derekáig a magyar forradalom vezetői támogatják Şagunát, mert még hisznek magyarhűségében. Batthyány Lajos magyar miniszterelnök 1848 októberében ezért is szólítja fel Şagunát – mint a magyar országgyűlés tagját is –, hogy segítse a kormányzatot a békesség helyreállításában. Bizalmatlanság Pesten
Miután Pesten az a lejárató jellegű hír kapott lábra, miszerint Şaguna még áprilisban „muszka zászlót” vitt Karlócáról az erdélyi románoknak, a püspök úgy érzi, hogy két szék között a földre esett, mert nem bíznak benne. Titokban hagyja el Pestet, és Nagyszebenbe megy, de itt sem fogadják kitörő lelkesedéssel, az osztrákok is gyanakvással figyelik.
A magyar politikusok közül id. gróf Bethlen János – az erdélyi liberálisok egyik vezetője – már 1848. május 20-án felfigyel a püspök kétkulacsos politikai viselkedésére. Azt írja a magyar minisztertanácsnak, hogy Şaguna nemrég még Bécsben járt, de Karlócát érintve tért Erdélybe. Olyan vélemény is van, amely arról tud, hogy a püspök kapcsolatban áll a délszláv mozgalommal, az illír párttal is. Jakab Elek történész a püspök jellemére utalva megjegyzi: „ment nép-békítni Hunyad vármegyébe, esküdni Karlovicra, informálni Pestre s a királyi kegyelmet megköszönni Bécsbe”. (folytatjuk) Kádár Gyula
Háromszék. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Költözik a vitéz szobra
A nagyváradi helyi tanács pénteki ülésén megszavazta Mihai Viteazul és Emanuil Gojdu szobrainak elköltöztetését a Szent László térről.
A nagyváradi helyi tanács az RMDSZ frakció ellenszavazata mellett fogadta el azt a határozat-tervezetet, mely kimondja, hogy a Szent László tér felújítási munkálataira való tekintettel elköltöztetik a jelenleg a téren lévő Vitéz Mihály és Emanuil Gojdu szobrokat. Előbbi a parkká átalakított egykori Olaszi temetőbe kerül, mely területet egyébként a város már korábban Mihai Viteazul parkká nevezett át, utóbbi pedig a Gojdu Líceum közelébe kerül majd. Ritli László Csongor, a helyi tanács RMDSZ-frakciójának vezetője a tanácsülés után lapunknak elmondta: „Azért nem szavaztuk meg a tervezetet, mert nem értünk azzal egyet, ahová kerül a Mihai Viteazul szobor. Mivel korábban a parknak a nevét is Mihai Viteazulra módosították, amit mi szintén elleneztünk, valószínű, hogy ezzel a névváltoztatással legitimálták azt, hogy oda kerüljön a szobor”. Mint arról már többször beszámoltunk, a Szent László tér felújítási tervében szerepel Radu Demtriu görög-katolikus és Roman Ciorogariu ortodox püspökök egész alakos szobrainak kihelyezése a főtérre, a görög-katolikus, illetve a Holdas templom közelében. Egyes meg nem erősített sajtóinformációk szerint a jelenlegi városvezetés Vitéz Mihály szobrának a helyére a jövőben Ferdinánd király szobrát tervezi kihelyezni.
Pap István
erdon.ro

Bátor erdélyi magyarok, igazi hősök
Hallottak már Haynal Imréről, Bányai Júliáról, Pásint Ödönről vagy Papp Simonról? Valószínűleg nem, pedig erdélyiek voltak, s emberként-szakemberként nem hétköznapiak.
Értelmiségi- és pedagógus körökben szokás fanyalogni Nyáry Krisztián kapcsán. Ez nem is csoda, hiszen a magyar irodalom nagyjainak magánéletét bemutató, Így szerettek ők kötetek szerzője hozzá mert nyúlni egy félig-meddig tabunak számító témához, tehát volt egy eredeti ötlete, amit alapos tárgyismeret birtokában, élvezetesen és humorosan, egyszóval jól írt meg, s a mű közönségkedvenc lett. Az eredetiség, szakmai hozzáértés és siker - ráadásul nem csak erkölcsi, hanem anyagi is - pedig egy olyan egyveleg, amit mifelénk nem könnyen bocsátanak meg. Azonban nem Nyáry két sikerkönyvét akarom most megvédeni, arra sem a kötetek, sem pedig szerzőjük nem szorul rá.
Az ok, amiért másfél-két órára a számítógép elé cövekeltem magam, a Magvető Könyvkiadó igazgatójának 2015-ben megjelent kötetei, az Igazi hősök és a Merész magyarok. Ezekben a szerző összesen 63 embernek állít emléket, olyanoknak, akikben volt bátorság álmodni, és valóra váltani az álmukat, akkor is ha ehhez puszta ököllel kellett rést ütni az értetlenség, ostobaság és rosszindulat öles falán, vagy embernek maradni, tudatosan felvállalva annak minden következményét, az embertelenségnek különböző gyalázatos ideológiákkal fémjelzett időszakaiban.
Zseniális olajkutató, meg nem alkuvó szívsebész
Olvasván a két válogatást, növekvő büszkeséggel töltött el, hogy a Nyáry Krisztián hősei között szép számmal akadnak erdélyi férfiak, asszonyok. A kötetekben szereplő tucatnyi földink közül jószerivel csak Márton Áron számít közismertnek, aki, mint “Erdély rendíthetetlen püspöke” került be az összeállításba. A szerző ezekkel a szavakkal zárja Márton Áron bemutatását: Az emberség és a kérlelhetetlen becsület nem számít csodának, sokkal több annál.
Az erdélyi közvélemény számára ugyanakkor szinte teljesen ismeretlen a Torockószentgyörgyön született Pásint Ödön, Bethlen István közeli munkatársa, aki évtizedeken át töltött be magas hivatalnoki funkciókat a magyar államapparátusban, a nyilasokat és a kommunistákat azonban nem volt hajlandó szolgálni. Úgyszintén kevesen hallottak a Kapnikbányán született, Nagybányán érettségizett Papp Simonról, aki a 20-as évektől kezdve a világ egyik legjobb kőolajkutatója volt, ami nem mentette meg attól, hogy 1949-ben koncepciós peren ítéljék el.
A besztercei Haynal Imre neve is kevesek számára cseng ismerősen, pedig nem csak szívspecialistaként számított világszínvonalú szakembernek, hanem számos alkalommal emberségből is jelesre vizsgázott: a kolozsvári belgyógyászati klinikán, melynek a bécsi döntést követően a vezetője volt, zsidókat bujtatott, 56-ban pedig, mint a budapesti II. számú Belgyógyászati Klinika igazgatója, megvédte az intézmény kommunista funkcionáriusait. A Kádár-rendszerrel nem alkudott meg, ezért kényszernyugdíjazták.
Bár Gyulafehérváron született, s ott töltötte gyermekéveit, kvázi névtelennek számít Erdélyben Bay Zoltán. A kiváló fizikus, aki többek között az amerikai szabványügyi hivatal vezetője volt, több nemzetközi jelentőségű találmány megalkotója, 2003 óta egy kisbolygó viseli a nevét. Annak a Bányai Júliának a neve sem cseng ismerősen, aki Vízaknán látta meg a napvilágot, a szabadságharcban századosi rangig vitte, majd Világost követően az emigrációt választotta, s Kairóban, étterem- és panziótulajdonosként hunyt el. Varga Katalinnak volt némi kultusza a kommunista időkben, s jelenleg is viselik a nevét utcák erdélyi településeken, ám a magyar köztudatból kikopott, valószínűleg mivel nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy magyarként a társadalmilag elnyomott mócok szószólója volt. Lehet, ő úgy gondolta, az igazságnak nincs nemzetisége.
Román név, magyar szív
Mindkét kötetbe bekerült egy-egy román származású hős: az albisi Irinyi János és a nagyváradi Gozsdu Manó. Előbbit, kinek eredeti családneve Irimie, öntudata azonban száz százalékig magyar volt, a gyufa feltalálójaként tartjuk számon, ami nem felel meg a valóságnak. Nem kisebb jelentőségű azonban a biztonságos dörzsgyufa megalkotása sem, ami valóban Irinyi érdeme. Utóbbinak a neve a budapesti Gozsdu-udvar miatt csenghet ismerősen, Nagyváradon pedig iskola, emléktábla, szobor és utca őrzi az emlékét, azt azonban, hogy éppannyira volt magyar, mint román hazafi, nagyon kevesen tudják, vagy ha tudják is, nem beszélnek róla. Ő volt az első ügyvéd, aki magyar nyelvű keresetet nyújtott be a pesti és a budai tanácsokhoz, részt vett a nemzetiségi törvény előkészítésében, volt főispán, a főrendiház főjegyzője és a legfőbb ítélőszék tagja.
Richter is nálunk tanult
Bár Budapesten születtek, Madzsar József és Bédy-Schwimmer Rózsa is a tágabb értelemben vett Erdélyben nőttek fel, előbbi Nagykárolyban, utóbbi pedig Temesváron. Madzsar tragikus sorsú orvos-polihisztor volt: Magyarországon elsőként alkalmazta a fogászatban a röntgent és a műtéti altatást, létrehozta a Fővárosi Könyvtár fiókkönyvtári hálózatát és az első gyermekkönyvtárat, valamint a védőnő-hálózatot. Utóbbi nemzetközileg elismert nőjogi aktivista és pacifista volt, az I. világháború befejezését célzó legnagyobb hatású békekezdeményezés elindítója, melyben aktív részt vállalt az amerikai gépkocsigyáros, Henry Ford is. IV. Károlytól eltérően boldoggá nem avatták, ellenben 1937-ben megkapta a Világbéke-díjat, 1948-ban pedig Nobel-békedíjra jelölték.
Volt kapcsolata Erdéllyel Richter Gedeonnak, a magyar gyógyszeripar megteremtőjének is, aki a kolozsvári egyetemen szerzett gyógyszerészgyakornoki diplomat. 
Lélekemelő, s egyúttal megrázó olvasmány Nyáry Krisztián két legutóbbi kötete. Kevéssé ismert életutak bemutatása révén szólnak az emberi nagyságról, bátorságról, kreativitásról, önfeláldozásról, kitartásról, szorgalomról, szolidaritásról, de megmutatnak temérdek szennyet is, a korlátoltságot, az érdemekre magasról fittyet hányó arroganciát, az agyalágyult nemzeti- és faji gőgöt, a hangzatos szólamok mögé bújtatott gonosz ideológiákból fakadó pusztítást. Tanulságos könyvek, melyekből a magyarság elmúlt két évszázadának szubjektív, rendhagyó, nagyon emberközeli története sejlik fel.
Pengő Zoltán. maszol.ro

Kolozsváron fogták el a nyíregyházi lövöldözőt
Nemzetközi jogsegély keretében kezdeményezi a magyar rendőrség a szerdai nyíregyházi lövöldözés román gyanúsítottjának kiadását – közölte a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rendőr-főkapitányság tegnap. A Borsod Online (www.boon.hu) a tüdőgyógyász főorvosként dolgozó férfi kórházi felettesére hivatkozva azt írta, a gyanúsított a bűncselekmény ideje alatt a szabadságát töltötte.
A weboldal megkeresésére Kovács Lajos, a sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház megbízott igazgatója az írta, hogy az 54 éves Nagyváradi férfi kilenc éve dolgozik az intézményben, jelenleg a korábban kért és engedélyezett szabadságát tölti. „A főorvossal szemben munkája során sem szakmai, sem etikai kifogás nem merült fel. A kórház az üggyel kapcsolatban semmilyen információval nem rendelkezik” – írta Kovács Lajos. A Kelet-Magyarország napilap a Szabolcs Online (www.szon.hu) weboldalon arról számolt be, hogy a román férfi a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórházban is dolgozott tüdőgyógyászként csaknem tíz évet. Molnár Sándor, az intézmény igazgató főorvosa a lap újságírójának azt mondta, a férfi körülbelül tíz évvel ezelőtt, jobb ajánlatot kapva ment át a sátoraljaújhelyi kórházba, ahol a tüdőgondozó vezetőjének nevezték ki. „A személyiségéről csupán annyit tudok elmondani, hogy kirívó szabálysértést, függelemsértést soha nem követett el, végezte a munkáját, mint más beosztott orvos” – közölte a főorvos a napilap kérdésére. Dan Stamatiu szerda délután lőtt rá egy házaspárra Nyíregyházán egy Friss utcai családi házban. A 40 éves nő meghalt, 46 éves férjét életveszélyes sebesüléssel vitték kórházba. A feltételezett elkövetőt a magyar rendőrökkel együttműködve a román rendőrök az elfogatóparancs kiadása után egy órán belül Kolozsvár belvárosában fogták el. A gyilkosság helyszínén egy 7 év körüli ikerpár is tartózkodott, ők nem sérültek meg, de sokkos állapotba kerültek.
A Facebook-profilja szerint Dan Stamatiu Nagyváradon született, a helyi Emanoil Gojdu Gimnáziumban érettségizett, majd a Kolozsvári orvosi és gyógyszerészeti egyetemen szerzett diplomát. Sátoraljaújhelyen él, a közösségi oldalán írtak szerint három gyermeke van. Sajtóinformációk szerint szerelemféltés állhat a gyilkosság hátterében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)