Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. július 15.
Életre kelnek a csíkfalvi citerák – Reneszánszukat élik a népi hangszerek
Sosem tölti tétlenül nyugdíjas napjait Csíkfalva egykori polgármestere, Kilyén Domokos. Barkácsol, farag vagy citerákat készít – mesél, alkot, értéket örökít tovább.
A mindenki által Öcsi bácsinak nevezett Kilyén Domokos közel negyedszázadot ért meg községvezetőként Csíkfalván, de nyugdíjas éveiben sem tétlenkedik. Leginkább székely kapuk faragója-alkotójaként ismerik a nyárádmentiek, s többen betérnek hozzá citerát rendelni.
Kiállításokon néha láthatják őt a népi hangszer pengetése közben, de csak az érdeklődő tudja meg, hogy ezeket ő maga is készíti el. Ha nem kaput farag vagy hangszert készít, akkor éppen valamit „gyárt” vagy javít magának, szomszédainak: a százesztendős kelengyés ládától a lóvontatta kukoricavető gépig minden megfordul a keze alatt.
Állatfejekkel díszített hangszer
Éppen citerékat készít a lassan 75 éves Öcsi bácsi az árnyékos fészerben, amikor betérünk hozzá. Három darabon dolgozik, községbeliek rendelték, de vannak távoli ismerősöktől érkező felkérések, azokat őszig kell elkészítenie.
A télen tizenegy citerát készített, az idén hatot, de mindezekből csak egyetlen darab maradt, azt modellnek hagyta meg, illetve megmutatni az érdeklődőknek – mondja, miközben a hangszerdobozt forgatja, a ragasztásokat szorítja. Mindig valamit „okoskodik” rajta, kísérletez, fejleszt, a kísérő hangokat szeretné tökéletesíteni, egy-egy újabb „futamot” beilleszteni a hangsorba.
A hangszer „feje” és „agya” keményfából készül, hogy megtartsa a húrszegeket. Vadcseresznye, juhar, gyümölcsfa – ki amilyet talál, olyat használ. A hangszerdoboz viszont fenyőfa lapokból készül, összeillesztéséhez régebb csontenyvet, ma már fehérenyvet használ, az is tökéletesen ragaszt, sosem mozdulnak el a darabok.
A húrként szolgáló huzalokat nagyon régen vásárolta, még az aranyosgyéresi gyárból. Azt használja ma is, tucatnyi egyformát húz ki, s mellé három vastagabb gitárhúrt a mély hangok megszólaltatására. A hangdobozra régen egyetlen nagyobb lyukat fúrtak, ő leginkább rozettát vág a fenyőlapba. A citera fejét néha állatmotívumokkal díszíti, főleg kossal. Régen csikófejest is készített egy-egy alkotó, az volt ám a mestermunka – jegyzi meg, elárulva: ő is szeretett volna ilyet készíteni, de még sosem vette rá magát.
Libaetetővel kezdődött
Öcsi bácsi gyerekként fogott először kezében citerát, a padláson talált egy régi ütött-kopott darabot, amelyet a libák etetésére használt valaki.
A háború után a távközléses katonák által hátrahagyott huzalokból sodortak le néhány acélszálat, abból készítettek húrt a viharvert eszközre, hogy megszólaltathassák. Ez volt az első citerája, ma is ereklyeként őrzi és mutatja a százéves darabot.
Aztán később készített valamivel jobbat is, de a hangszerkészítést 1971-től számítja, amikor a nyárádszentmártoni új kultúrotthon avatására kiállítást szerveztek: Szabó Erzsi néni szőttesei és Szász Erzsébet tiszteletesasszony szalmaszőttesei mellett tíz citeráját mutatta be.
Azóta már negyven körüli az általa készített hangszerek száma.
„Örülök, hogy feljött a napja, hogy ismét foglalkoznak vele” – mondja a mester, megjegyezve: a citera a szegény ember hangszere volt, viszonylag könnyen elkészíthető. Sokáig használták a nyárádmenti falvakban, egy-egy fonóban vagy családi vacsorák mellett jól el lehetett szórakozni mellette. Persze jó énekhang is kellett mellé – és egy kis bor.
„Ezek a borszagot szeretik. Ahogy megérezték, mindjárt jobban szóltak” – viccelődik Öcsi bácsi. Valójában sosem ment ki divatból a citera, és most reneszánszát éli. Viszont ügyel, hogy az általa készült darabok találjanak egymással, különben nem alkalmasak zenekari használatra. Minden barkácsoló vagy mester egyedi darabokat készít, de egy citerazenekarban csak akkor használhatók, ha a darabok egyformák – készített már együttesek számára is.
Nem mindenki születik citerásnak
Régebben többen is készítettek citerákat a községben, Szentmártonban Marton József, Ambrus Ferenc, Szabó Sándor, Csíkfalván László Sándor. Ma már csak Öcsi bácsi, valamint a jeddi Nagy János. A szomszéd faluban, Nyárádszentmártonban is biztat egy asztalosmestert, hogy kezdjen hozzá, annál is inkább, mert annak szülei is jó citerások voltak.
Az 1970-es években Simon Károly tanító létrehozott egy citerazenekart a községben, akkor még volt néhány jól játszó személy: Csíkfalván Mihály Imre, László Sándor és fia, József, Szentmártonban Pap István, Pap Vilma, Szabó Vilma, Kocsis Róza. Ma is élnek néhányan a vidék falvaiban vendégszereplő egykori együttes tagjaiból: Szabó József (Öcsi), Adorjáni János, Dénes Ferenc, Marton Magda.
Sokan próbálkoztak akkor a citerajátékkal, de kevés személy került be az együttesbe, ugyanis jól össze kell hangolni a kezet, szemet, fület: egyik kézzel lefogni a húrokat és lassabb mozdulatokkal a hangmagasságot, míg a másik kézzel gyorsabb mozdulatokkal kell pengetni. Ha a két kéz egyforma gyorsan vagy lassan mozog, akkor az már csak „kaparászás”, nem ének – summázza a mester, aki egy kis ecsetvéget kapva a kezébe – mintegy mutatva, hogy nemcsak készíteni, hanem használni is tudja a hangszert – el is játszott nekünk néhány dallamot.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)
Sosem tölti tétlenül nyugdíjas napjait Csíkfalva egykori polgármestere, Kilyén Domokos. Barkácsol, farag vagy citerákat készít – mesél, alkot, értéket örökít tovább.
A mindenki által Öcsi bácsinak nevezett Kilyén Domokos közel negyedszázadot ért meg községvezetőként Csíkfalván, de nyugdíjas éveiben sem tétlenkedik. Leginkább székely kapuk faragója-alkotójaként ismerik a nyárádmentiek, s többen betérnek hozzá citerát rendelni.
Kiállításokon néha láthatják őt a népi hangszer pengetése közben, de csak az érdeklődő tudja meg, hogy ezeket ő maga is készíti el. Ha nem kaput farag vagy hangszert készít, akkor éppen valamit „gyárt” vagy javít magának, szomszédainak: a százesztendős kelengyés ládától a lóvontatta kukoricavető gépig minden megfordul a keze alatt.
Állatfejekkel díszített hangszer
Éppen citerékat készít a lassan 75 éves Öcsi bácsi az árnyékos fészerben, amikor betérünk hozzá. Három darabon dolgozik, községbeliek rendelték, de vannak távoli ismerősöktől érkező felkérések, azokat őszig kell elkészítenie.
A télen tizenegy citerát készített, az idén hatot, de mindezekből csak egyetlen darab maradt, azt modellnek hagyta meg, illetve megmutatni az érdeklődőknek – mondja, miközben a hangszerdobozt forgatja, a ragasztásokat szorítja. Mindig valamit „okoskodik” rajta, kísérletez, fejleszt, a kísérő hangokat szeretné tökéletesíteni, egy-egy újabb „futamot” beilleszteni a hangsorba.
A hangszer „feje” és „agya” keményfából készül, hogy megtartsa a húrszegeket. Vadcseresznye, juhar, gyümölcsfa – ki amilyet talál, olyat használ. A hangszerdoboz viszont fenyőfa lapokból készül, összeillesztéséhez régebb csontenyvet, ma már fehérenyvet használ, az is tökéletesen ragaszt, sosem mozdulnak el a darabok.
A húrként szolgáló huzalokat nagyon régen vásárolta, még az aranyosgyéresi gyárból. Azt használja ma is, tucatnyi egyformát húz ki, s mellé három vastagabb gitárhúrt a mély hangok megszólaltatására. A hangdobozra régen egyetlen nagyobb lyukat fúrtak, ő leginkább rozettát vág a fenyőlapba. A citera fejét néha állatmotívumokkal díszíti, főleg kossal. Régen csikófejest is készített egy-egy alkotó, az volt ám a mestermunka – jegyzi meg, elárulva: ő is szeretett volna ilyet készíteni, de még sosem vette rá magát.
Libaetetővel kezdődött
Öcsi bácsi gyerekként fogott először kezében citerát, a padláson talált egy régi ütött-kopott darabot, amelyet a libák etetésére használt valaki.
A háború után a távközléses katonák által hátrahagyott huzalokból sodortak le néhány acélszálat, abból készítettek húrt a viharvert eszközre, hogy megszólaltathassák. Ez volt az első citerája, ma is ereklyeként őrzi és mutatja a százéves darabot.
Aztán később készített valamivel jobbat is, de a hangszerkészítést 1971-től számítja, amikor a nyárádszentmártoni új kultúrotthon avatására kiállítást szerveztek: Szabó Erzsi néni szőttesei és Szász Erzsébet tiszteletesasszony szalmaszőttesei mellett tíz citeráját mutatta be.
Azóta már negyven körüli az általa készített hangszerek száma.
„Örülök, hogy feljött a napja, hogy ismét foglalkoznak vele” – mondja a mester, megjegyezve: a citera a szegény ember hangszere volt, viszonylag könnyen elkészíthető. Sokáig használták a nyárádmenti falvakban, egy-egy fonóban vagy családi vacsorák mellett jól el lehetett szórakozni mellette. Persze jó énekhang is kellett mellé – és egy kis bor.
„Ezek a borszagot szeretik. Ahogy megérezték, mindjárt jobban szóltak” – viccelődik Öcsi bácsi. Valójában sosem ment ki divatból a citera, és most reneszánszát éli. Viszont ügyel, hogy az általa készült darabok találjanak egymással, különben nem alkalmasak zenekari használatra. Minden barkácsoló vagy mester egyedi darabokat készít, de egy citerazenekarban csak akkor használhatók, ha a darabok egyformák – készített már együttesek számára is.
Nem mindenki születik citerásnak
Régebben többen is készítettek citerákat a községben, Szentmártonban Marton József, Ambrus Ferenc, Szabó Sándor, Csíkfalván László Sándor. Ma már csak Öcsi bácsi, valamint a jeddi Nagy János. A szomszéd faluban, Nyárádszentmártonban is biztat egy asztalosmestert, hogy kezdjen hozzá, annál is inkább, mert annak szülei is jó citerások voltak.
Az 1970-es években Simon Károly tanító létrehozott egy citerazenekart a községben, akkor még volt néhány jól játszó személy: Csíkfalván Mihály Imre, László Sándor és fia, József, Szentmártonban Pap István, Pap Vilma, Szabó Vilma, Kocsis Róza. Ma is élnek néhányan a vidék falvaiban vendégszereplő egykori együttes tagjaiból: Szabó József (Öcsi), Adorjáni János, Dénes Ferenc, Marton Magda.
Sokan próbálkoztak akkor a citerajátékkal, de kevés személy került be az együttesbe, ugyanis jól össze kell hangolni a kezet, szemet, fület: egyik kézzel lefogni a húrokat és lassabb mozdulatokkal a hangmagasságot, míg a másik kézzel gyorsabb mozdulatokkal kell pengetni. Ha a két kéz egyforma gyorsan vagy lassan mozog, akkor az már csak „kaparászás”, nem ének – summázza a mester, aki egy kis ecsetvéget kapva a kezébe – mintegy mutatva, hogy nemcsak készíteni, hanem használni is tudja a hangszert – el is játszott nekünk néhány dallamot.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)
2015. július 16.
Pert vesztett zászlóügyben Nyárádszereda
Tovább folyik a per a Maros megyei prefektúra és Nyárádszereda között zászlóügyben. Alapfokon a kormányhivatalnak adott igazat a törvényszék, de a szeredaiak fellebbeztek.
A kormánybiztos hivatala feljelentés alapján, valamint a zászlók és himnusz használatát szabályozó 1994. évi 75-ös törvényre hivatkozva januárban beperelte a nyárádszeredai önkormányzatot, amiért az kitűzte a városháza homlokzatára a kék-arany lobogót. Nyárádszereda vezetője három hete kapta kézhez az első fokú döntést, amely helyet ad a prefektusi perbehívónak, és felszólítja a település elöljáróját a zászló eltávolítására.
Tóth Sándor polgármester június végén a helyi tanács tudomására hozta az ítéletet, de kihasználva a tizenöt napos határidőt, éltek a fellebbezés jogával. Az elöljáró megkeresésünkre furcsának nevezte azt, hogy miközben van új zászlótörvény, a régi jogszabállyal érvel a prefektúra, továbbá idegen államok zászlajának kitűzésére hivatkozik, holott a székely zászló nem az, hanem egy jelkép.
„Ismerve a román igazságszolgáltatást, tudjuk, hogy milyen meccsre számíthatunk, de kitartunk véleményünk mellett” – erősítette meg Tóth Sándor, aki néhány nappal ezelőtt elmondta: a zászló a helyén marad. Az elöljáró hozzátette: ha Székely Kupa döntőjében el lehetett énekelni a Székely himnuszt, három helyen is ki volt tűzve a székely zászló, mégis civilizált légkör volt, mindenki elfogadta ezt, miért nem lehet ugyanolyan civilizáltan politikai téren is megoldani a székely zászló kérdését. Persze, ehhez a román politikum és társadalom civilizált hozzáállására, elfogadókészségére lenne szükség. „Miért raboljuk ehelyett egymás idejét?” – zárta kérdéssel rövid beszámolóját Tóth Sándor.
A nyárádszeredai önkormányzat épületére kitűzött székely lobogóra a megrögzött jelentgető, Dan Tănasa hívta fel a kormánybiztosi hivatal figyelmét még 2014 januárjában – derül ki a peranyagból. A prefektúra intézkedéseivel kapcsolatban a nyárádszeredaiak felhívták a figyelmet, hogy a 1994. évi zászlótörvény nem tiltja a székely zászló kitűzését, csak idegen államét, továbbá hivatkoztak a Kulturális Minisztérium álláspontjára, miszerint ez a lobogó „egy történelmi közösség jelképe, nem sorolható a törvény által büntetendő fasiszta, rasszista, idegengyűlölő jelképek csoportjába”. Ennek ellenére a törvényszék elfogadta a prefektúra érvelését.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Tovább folyik a per a Maros megyei prefektúra és Nyárádszereda között zászlóügyben. Alapfokon a kormányhivatalnak adott igazat a törvényszék, de a szeredaiak fellebbeztek.
A kormánybiztos hivatala feljelentés alapján, valamint a zászlók és himnusz használatát szabályozó 1994. évi 75-ös törvényre hivatkozva januárban beperelte a nyárádszeredai önkormányzatot, amiért az kitűzte a városháza homlokzatára a kék-arany lobogót. Nyárádszereda vezetője három hete kapta kézhez az első fokú döntést, amely helyet ad a prefektusi perbehívónak, és felszólítja a település elöljáróját a zászló eltávolítására.
Tóth Sándor polgármester június végén a helyi tanács tudomására hozta az ítéletet, de kihasználva a tizenöt napos határidőt, éltek a fellebbezés jogával. Az elöljáró megkeresésünkre furcsának nevezte azt, hogy miközben van új zászlótörvény, a régi jogszabállyal érvel a prefektúra, továbbá idegen államok zászlajának kitűzésére hivatkozik, holott a székely zászló nem az, hanem egy jelkép.
„Ismerve a román igazságszolgáltatást, tudjuk, hogy milyen meccsre számíthatunk, de kitartunk véleményünk mellett” – erősítette meg Tóth Sándor, aki néhány nappal ezelőtt elmondta: a zászló a helyén marad. Az elöljáró hozzátette: ha Székely Kupa döntőjében el lehetett énekelni a Székely himnuszt, három helyen is ki volt tűzve a székely zászló, mégis civilizált légkör volt, mindenki elfogadta ezt, miért nem lehet ugyanolyan civilizáltan politikai téren is megoldani a székely zászló kérdését. Persze, ehhez a román politikum és társadalom civilizált hozzáállására, elfogadókészségére lenne szükség. „Miért raboljuk ehelyett egymás idejét?” – zárta kérdéssel rövid beszámolóját Tóth Sándor.
A nyárádszeredai önkormányzat épületére kitűzött székely lobogóra a megrögzött jelentgető, Dan Tănasa hívta fel a kormánybiztosi hivatal figyelmét még 2014 januárjában – derül ki a peranyagból. A prefektúra intézkedéseivel kapcsolatban a nyárádszeredaiak felhívták a figyelmet, hogy a 1994. évi zászlótörvény nem tiltja a székely zászló kitűzését, csak idegen államét, továbbá hivatkoztak a Kulturális Minisztérium álláspontjára, miszerint ez a lobogó „egy történelmi közösség jelképe, nem sorolható a törvény által büntetendő fasiszta, rasszista, idegengyűlölő jelképek csoportjába”. Ennek ellenére a törvényszék elfogadta a prefektúra érvelését.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. július 19.
Egy célért dolgozik a Nyárád és a Maros vidéke
Közösen valósítottak meg egy projektet a Nyárád és a Maros menti LEADER Egyesületek, amelynek eredményét pénteken mutatták be a sajtónak. Az összefogás példaértékű, és számíthatunk újabb közös projektekre is – hangzott el.
Figyelembe véve mindkét kistérség vidéki jellegét, gazdasági erejét és lehetőségeit, a turizmust, mint gazdasági alternatívát, valamint ennek multiplikatív hatását, a két földrajzi terület úgy döntött, turisztikai téren indítanak kezdeményezést. Kihasználva a hazai vidékfejlesztési program lehetőségeit, együttműködés révén tizenegy hónap alatt valósítottak meg egy 53 ezer euró értékű projektet. Múlt év novembere elején a két térség képviselői háromnapos műhelymunka keretében felvázolták erősségeiket, szükségleteiket, hiányosságaikat és megfogalmaztak egy akciótervet. A két térség közös turisztikai népszerűsítő anyagokat készített el: útmutató füzetecskéket, térképeket, képeslapokat és turisztikai albumokat. Ezek az anyagok elérhetők virtuálisan is az internet révén, míg a kistérségi információs központokban hamarosan ingyen, a finanszírozás megszüntetése után pedig önköltségi áron szerezhetők be.
Vajda Mária, a négy községet felölelő Maros menti csoport munkaszervezeti vezetője hangsúlyozta: turisztikai csomagok, vendéglátó egységek eddig is léteztek mindkét térségben, de szükség van ezek fejlesztésére, hogy jobb minőséget nyújtsanak, és hosszabb ideig itt tartsák a turistákat. Időközben turisztikai desztináció menedzsment (TDM) kezdeményezések, szervezetek jelentek meg, amelyek lehetőséget nyújtanak, hogy a térségek, szolgáltatók közösen népszerűsítsék programjaikat, adottságaikat. A két kistérség közös projektje is az együttműködésre hívja fel a figyelmet, hisz valószínűleg egyenként nem tudnának annyi turistát vonzani. A Nyárádmentén a kulturális, építészeti és természeti örökség jelent turisztikai adottságot, a Maros vidékén a szellemi és kuriális építészeti örökség, ezért a két térség egymást kiegészítve vonzhat sikeresen több turistát a megye ezen térségeibe.
Antal Zoltán nyárádmenti munkaszervezeti vezető hozzátette: az utóbbi időben a székelyföldi megyevezetők, önkormányzatok, kistérségek, szolgáltatók felismerték, hogy sokat beszéltek a TDM szükségességéről, de keveset tettek érte. Ma már van olyan hétvége a megyében, amikor a Maros, Nyárád és Kis-Küküllő mentén egyszerre öt rendezvény is van, amelyek alternatív programkínálatot jelentenek egymás turistáinak. Ugyanakkor turisztikai információs pontok létesülnek, anélkül, hogy megegyeztek volna: Nyárádremetén és Gernyeszegen épül, Erdőszentgyörgyön már átadták a központot. Antal Zoltán szerint, ha már megfogták egymás kezét a térségek és a turisztikában érdekelt szereplői, meg kell őrizni ezt a szikrát, hogy az összefogás konkrét projektek révén is meg tudjon valósulni.
A Maros menti Partnerség LEADER Egyesület alelnöke szerint ez a két kistérség gazdasági és ipari szempontból hátrányosabb helyzetben van a megyében, ezért a hasonló, közös munkára épülő projektekre szükség van. „Sok kisember kell összefogjon, hogy nagyobb álmokat valósítson meg” – véli Kozma Mónika, aki nem zárja ki újabb együttműködésen alapuló projekt indítását. A LEADER gazdasági kezdeményezés, ezért egy ilyen program révén a helyi vállalkozókat céloznák meg, akik nem igazán szeretnek és tudnak pályázni, őket szeretnék segíteni, rávenni, hogy merjenek kisebb gazdasági egységeket működtetni.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Közösen valósítottak meg egy projektet a Nyárád és a Maros menti LEADER Egyesületek, amelynek eredményét pénteken mutatták be a sajtónak. Az összefogás példaértékű, és számíthatunk újabb közös projektekre is – hangzott el.
Figyelembe véve mindkét kistérség vidéki jellegét, gazdasági erejét és lehetőségeit, a turizmust, mint gazdasági alternatívát, valamint ennek multiplikatív hatását, a két földrajzi terület úgy döntött, turisztikai téren indítanak kezdeményezést. Kihasználva a hazai vidékfejlesztési program lehetőségeit, együttműködés révén tizenegy hónap alatt valósítottak meg egy 53 ezer euró értékű projektet. Múlt év novembere elején a két térség képviselői háromnapos műhelymunka keretében felvázolták erősségeiket, szükségleteiket, hiányosságaikat és megfogalmaztak egy akciótervet. A két térség közös turisztikai népszerűsítő anyagokat készített el: útmutató füzetecskéket, térképeket, képeslapokat és turisztikai albumokat. Ezek az anyagok elérhetők virtuálisan is az internet révén, míg a kistérségi információs központokban hamarosan ingyen, a finanszírozás megszüntetése után pedig önköltségi áron szerezhetők be.
Vajda Mária, a négy községet felölelő Maros menti csoport munkaszervezeti vezetője hangsúlyozta: turisztikai csomagok, vendéglátó egységek eddig is léteztek mindkét térségben, de szükség van ezek fejlesztésére, hogy jobb minőséget nyújtsanak, és hosszabb ideig itt tartsák a turistákat. Időközben turisztikai desztináció menedzsment (TDM) kezdeményezések, szervezetek jelentek meg, amelyek lehetőséget nyújtanak, hogy a térségek, szolgáltatók közösen népszerűsítsék programjaikat, adottságaikat. A két kistérség közös projektje is az együttműködésre hívja fel a figyelmet, hisz valószínűleg egyenként nem tudnának annyi turistát vonzani. A Nyárádmentén a kulturális, építészeti és természeti örökség jelent turisztikai adottságot, a Maros vidékén a szellemi és kuriális építészeti örökség, ezért a két térség egymást kiegészítve vonzhat sikeresen több turistát a megye ezen térségeibe.
Antal Zoltán nyárádmenti munkaszervezeti vezető hozzátette: az utóbbi időben a székelyföldi megyevezetők, önkormányzatok, kistérségek, szolgáltatók felismerték, hogy sokat beszéltek a TDM szükségességéről, de keveset tettek érte. Ma már van olyan hétvége a megyében, amikor a Maros, Nyárád és Kis-Küküllő mentén egyszerre öt rendezvény is van, amelyek alternatív programkínálatot jelentenek egymás turistáinak. Ugyanakkor turisztikai információs pontok létesülnek, anélkül, hogy megegyeztek volna: Nyárádremetén és Gernyeszegen épül, Erdőszentgyörgyön már átadták a központot. Antal Zoltán szerint, ha már megfogták egymás kezét a térségek és a turisztikában érdekelt szereplői, meg kell őrizni ezt a szikrát, hogy az összefogás konkrét projektek révén is meg tudjon valósulni.
A Maros menti Partnerség LEADER Egyesület alelnöke szerint ez a két kistérség gazdasági és ipari szempontból hátrányosabb helyzetben van a megyében, ezért a hasonló, közös munkára épülő projektekre szükség van. „Sok kisember kell összefogjon, hogy nagyobb álmokat valósítson meg” – véli Kozma Mónika, aki nem zárja ki újabb együttműködésen alapuló projekt indítását. A LEADER gazdasági kezdeményezés, ezért egy ilyen program révén a helyi vállalkozókat céloznák meg, akik nem igazán szeretnek és tudnak pályázni, őket szeretnék segíteni, rávenni, hogy merjenek kisebb gazdasági egységeket működtetni.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. július 28.
Térségi és városnapok egyidőben
Sok apró, de érdekes programponttal bővül az egyidőben zajló hétvégi Nyárádszeredai Városnapok és a Nyárádmenti Napok szórakoztató ajánlata.
Az eddigi megszokott programpontok – mint kézműves vásár, néptánc, koncertek, szépségverseny és tűzijáték – mellett újabbakat is találhat magának az érdeklődő. Augusztus 1-jén délben a lovak és a lovassportok kedvelőit Nyárádszereda Marosvásárhely felőli kijáratánál található Butyurka-tanyára várják, ahol lovas bemutatóra kerül sor. Az érdeklődők a nemrég lovasíjász-rekordot döntött Pászka Lehel produkcióinak örülhetnek, de szombaton reggel bevonulnak a településre a 15. Mátyás huszárezred havadi lovasai is, akik ugyancsak ezen a helyen pihennek meg.
Egész napos új programot szervez a fiataloknak a Nyárádszeredai Ifjúsági Szervezet ugyancsak szombaton. Az Ifjúsági Udvar nevű rendezvény színhelye az önkormányzat megújult udvara lesz. Tóth Sádor polgármester szerint a fiatalok képesek megszervezni a maguk mást stílusú programjait, és ezek kiegészítik a városnapi rendezvényeket. Így 11 órától kiértékelik Az én varázskertem című rajzpályázatra beérkezett legjobb munkákat, s ezúttal az alkotók újabb munkákat is készíthetnek, amelyet helyi tárlaton is bemutatnak majd a szervezők. 12 órától zumba-partin lehet zenére mozogni a közismert Bogival, 15 és 16 órától Bencze Ildikóval beszélgethetnek el az érdeklődők a tanulás új módszereiről és a kommunikációról, a meggyőzés erejéről, míg 17 órától Kraft Hunor nőgyógyásszal. 18 órától lazább programra hívják azokat, akik nevetni is szeretnek, ugyanis a klasszikus stand-up komédia képviselőit, Kun Zsoltot és a nyolcadik erdélyi humorfesztivál győztesét, György Botondot is meghívták a szervezők. A jó zenehangulatról az Elgé lokál fog gondoskodni, majd a főtéri esti koncertek és szépségverseny után a szórakozni vágyók visszatérhetnek a önkormányzat udvarára, ahol éjféltől szabadtéri buli lesz, a hangulatról a Pikowatt zenelovasa gondoskodik.
De aki nem szeretne bulizni, és aludni sem tud, azt a futballpályára várják, ahol éjszakai focitornát szerveznek megvilágított füves pályákon. A szervezők tizenhat csapat részvételére számítanak a Nyárád, Maros és Kis-Küküllő térségéből, akik négy csoportban küzdenek meg, mindenikből kettő jut tovább a döntő körökbe. Amúgy fociból nem lesz hiány a hétvégén, és nem csak éjszaka: szombaton 17 órától a futballpályán Székelyföld válogatottját és az egykori ASA öregfiú csapatát látja vendégül Nyárádszereda, míg vasárnap délután a műfüves pályán a papok, polgármesterek és vállalkozók csapatai rúgják majd a bőrt.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Sok apró, de érdekes programponttal bővül az egyidőben zajló hétvégi Nyárádszeredai Városnapok és a Nyárádmenti Napok szórakoztató ajánlata.
Az eddigi megszokott programpontok – mint kézműves vásár, néptánc, koncertek, szépségverseny és tűzijáték – mellett újabbakat is találhat magának az érdeklődő. Augusztus 1-jén délben a lovak és a lovassportok kedvelőit Nyárádszereda Marosvásárhely felőli kijáratánál található Butyurka-tanyára várják, ahol lovas bemutatóra kerül sor. Az érdeklődők a nemrég lovasíjász-rekordot döntött Pászka Lehel produkcióinak örülhetnek, de szombaton reggel bevonulnak a településre a 15. Mátyás huszárezred havadi lovasai is, akik ugyancsak ezen a helyen pihennek meg.
Egész napos új programot szervez a fiataloknak a Nyárádszeredai Ifjúsági Szervezet ugyancsak szombaton. Az Ifjúsági Udvar nevű rendezvény színhelye az önkormányzat megújult udvara lesz. Tóth Sádor polgármester szerint a fiatalok képesek megszervezni a maguk mást stílusú programjait, és ezek kiegészítik a városnapi rendezvényeket. Így 11 órától kiértékelik Az én varázskertem című rajzpályázatra beérkezett legjobb munkákat, s ezúttal az alkotók újabb munkákat is készíthetnek, amelyet helyi tárlaton is bemutatnak majd a szervezők. 12 órától zumba-partin lehet zenére mozogni a közismert Bogival, 15 és 16 órától Bencze Ildikóval beszélgethetnek el az érdeklődők a tanulás új módszereiről és a kommunikációról, a meggyőzés erejéről, míg 17 órától Kraft Hunor nőgyógyásszal. 18 órától lazább programra hívják azokat, akik nevetni is szeretnek, ugyanis a klasszikus stand-up komédia képviselőit, Kun Zsoltot és a nyolcadik erdélyi humorfesztivál győztesét, György Botondot is meghívták a szervezők. A jó zenehangulatról az Elgé lokál fog gondoskodni, majd a főtéri esti koncertek és szépségverseny után a szórakozni vágyók visszatérhetnek a önkormányzat udvarára, ahol éjféltől szabadtéri buli lesz, a hangulatról a Pikowatt zenelovasa gondoskodik.
De aki nem szeretne bulizni, és aludni sem tud, azt a futballpályára várják, ahol éjszakai focitornát szerveznek megvilágított füves pályákon. A szervezők tizenhat csapat részvételére számítanak a Nyárád, Maros és Kis-Küküllő térségéből, akik négy csoportban küzdenek meg, mindenikből kettő jut tovább a döntő körökbe. Amúgy fociból nem lesz hiány a hétvégén, és nem csak éjszaka: szombaton 17 órától a futballpályán Székelyföld válogatottját és az egykori ASA öregfiú csapatát látja vendégül Nyárádszereda, míg vasárnap délután a műfüves pályán a papok, polgármesterek és vállalkozók csapatai rúgják majd a bőrt.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. július 30.
A falunapokon szentelik fel a kápolnát
A hétvégén Székelyvéckén is falunapot rendeznek, és ezúttal újabb maradandó alkotást adnak át az utókornak.
Fekete Pál polgármester reméli, hogy a hétvégén megrendezésre kerülő kistérségi rendezvények és a véckei falunapok nem elveszik egymástól a látogatókat, hanem épp kiegészítő programként szolgálhatnak. A véckei program péntek esti borbemutatóval kezdődik, amelyre igen nagy az érdeklődés, bár a helyek száma korlátozott. A bemutatott nemes italok árverés útján „gazdát” cserélnek, borszeretők gyűjteményébe vagy poharába kerülnek.
Szombat délben szentmisét tartanak a templomban, a délután a falu lakói és az elszármazottak találkozásának ideje, de szívesen látnak mindenkit a focipályán közös főzésre és néptáncra, este tábortüzet is raknak.
Vasárnap újabb maradandó emlékjelet adnak át az utókornak: a falu fölötti kilátóhoz tavaly épült székelykapus „székely golgota”, idén a keresztút befejezéséhez kápolnát építettek, amelyet vasárnap délben szentelnek fel. A pénteki borbemutatón begyűlt összegeket is az építési költségek fedezésére fordítják – mondta el a polgármester, akitől azt is megtudtuk: a falu ünnepére küldöttségek érkeznek a magyarországi Villány és Zamárdi testvértelepülésekről is.
Eugen Constantin Iordăchescu, a lemondott polgármester ügyvédje korábban többször is kifejezte azt a véleményét, hogy Ráduly Róbert Kálmán nem követte el azokat a cselekedeteket, amelyekkel vádolják. A Csíki Hírlap megkeresésére most azt mondta, az ilyenkor szokásos procedúra zajlik az ügyben, és várhatóan szeptemberben lehet többet tudni. A védőügyvéd kitért arra is, hogy több kifogást benyújtottak a vádirattal kapcsolatban, amelyeket el kell bírálni. Magáról a vádiratról úgy vélekedett: „Ez egy katasztrófa, határtalan túlzás”.
Az előzetes szakaszban eljáró bírói testületnek az új büntetőjogi perrendtartás előírásai értelmében a vádemelés után nemcsak a büntetőeljárást, hanem a bizonyítékok és a nyomozati eljárás törvényességét is ellenőriznie kell a vádlottak jogainak védelmében. Erre legtöbb 60 nap áll rendelkezésre a törvény szerint. Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos jelenleg hatósági felügyelet alatt áll, így rendszeres időközönként meg kell jelenniük a rendőrségen, illetve idézés esetén a törvényszéken. Ugyanakkor nem hagyhatják el az országot, nem léphetnek kapcsolatba egymással, illetve a bíróság által tanúkként megnevezett személyekkel.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
A hétvégén Székelyvéckén is falunapot rendeznek, és ezúttal újabb maradandó alkotást adnak át az utókornak.
Fekete Pál polgármester reméli, hogy a hétvégén megrendezésre kerülő kistérségi rendezvények és a véckei falunapok nem elveszik egymástól a látogatókat, hanem épp kiegészítő programként szolgálhatnak. A véckei program péntek esti borbemutatóval kezdődik, amelyre igen nagy az érdeklődés, bár a helyek száma korlátozott. A bemutatott nemes italok árverés útján „gazdát” cserélnek, borszeretők gyűjteményébe vagy poharába kerülnek.
Szombat délben szentmisét tartanak a templomban, a délután a falu lakói és az elszármazottak találkozásának ideje, de szívesen látnak mindenkit a focipályán közös főzésre és néptáncra, este tábortüzet is raknak.
Vasárnap újabb maradandó emlékjelet adnak át az utókornak: a falu fölötti kilátóhoz tavaly épült székelykapus „székely golgota”, idén a keresztút befejezéséhez kápolnát építettek, amelyet vasárnap délben szentelnek fel. A pénteki borbemutatón begyűlt összegeket is az építési költségek fedezésére fordítják – mondta el a polgármester, akitől azt is megtudtuk: a falu ünnepére küldöttségek érkeznek a magyarországi Villány és Zamárdi testvértelepülésekről is.
Eugen Constantin Iordăchescu, a lemondott polgármester ügyvédje korábban többször is kifejezte azt a véleményét, hogy Ráduly Róbert Kálmán nem követte el azokat a cselekedeteket, amelyekkel vádolják. A Csíki Hírlap megkeresésére most azt mondta, az ilyenkor szokásos procedúra zajlik az ügyben, és várhatóan szeptemberben lehet többet tudni. A védőügyvéd kitért arra is, hogy több kifogást benyújtottak a vádirattal kapcsolatban, amelyeket el kell bírálni. Magáról a vádiratról úgy vélekedett: „Ez egy katasztrófa, határtalan túlzás”.
Az előzetes szakaszban eljáró bírói testületnek az új büntetőjogi perrendtartás előírásai értelmében a vádemelés után nemcsak a büntetőeljárást, hanem a bizonyítékok és a nyomozati eljárás törvényességét is ellenőriznie kell a vádlottak jogainak védelmében. Erre legtöbb 60 nap áll rendelkezésre a törvény szerint. Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos jelenleg hatósági felügyelet alatt áll, így rendszeres időközönként meg kell jelenniük a rendőrségen, illetve idézés esetén a törvényszéken. Ugyanakkor nem hagyhatják el az országot, nem léphetnek kapcsolatba egymással, illetve a bíróság által tanúkként megnevezett személyekkel.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. július 31.
„Elszaladt” román elöljárók a székely és magyar zászlók miatt
Apró, de váratlan incidens zavarta meg a Nyárádszeredai Városnapok nyitórendezvényét péntek délben: a kitűzött magyar és székely zászlók láttán Maros megye prefektusa és tanácselnöke elviharzott a helyszínről.
A két elöljárót nyárádszeredai helyettesei, Nagy Zsigmond alprefektus és Szabó Árpád alelnök várta a helyi polgármester társaságában a nyitórendezvény helyszínén, a helyi idősotthon udvarán. Lucian Goga prefektus munkatársai kíséretében érkezett meg, és miután várakozás közben cigarettára gyújtott, halkan szóvá tette, hogy a román és az európai zászlók mellett a magyar és a székely lobogó is fel van állítva a helyszínen. A pár perccel később érkezett Ciprian Dobre megyei tanácselnök valószínűleg már értesülhetett a tényről, ugyanis autójából kiszállt ugyan, de az intézmény udvarára nem ment be. Tóth Sándor polgármester mindkettőjükkel ismertette, hogy a városnapok alkalmával hivatalos magyarországi testvértelepülési küldöttségek vannak jelen, ezért van kitűzve a piros-fehér-zöld zászló.
Dobre és Goga nem voltak hajlandóak megtűrni a két zászlót, ezért egyenesen kijelentették a szeredai elöljárónak: válasszon közöttük és a zászlók között, azaz vagy vegye le azokat, vagy ők távoznak. Miután Tóth Sándor egyértelműen kijelentette, hogy a zászlókat nem távolítja el, a prefektus és a tanácselnök autóba ült, és elhajtott Nyárádszeredából, így a nyitórendezvényen helyetteseik szólalhattak fel. Amikor Tóth Sándor bejelentette, hogy miért távozott a két vendég, a tömeg hangos tapssal fejezte ki véleményét a kérdésről.
A rendezvény után kérdésünkre Tóth Sándor kifejtette: szerinte gyerekes és nevetséges volt, ami történt. „Ma, 2015-ben ilyen ürüggyel próbálnak egy közösségre hatni, amikor mindenütt toleranciáról, együttélésről, európai értékekről beszélünk. Hol van az elfogadás, az etnikumok közötti tiszteletadás?” – tette fel a kérdést az elöljáró. Antal Zoltán jogász szerint a diplomáciai protokoll megsértése lett volna, ha a prefektus hatására eltávolították volna a zászlókat, de a jelenlevők is úgy gondolják: már csak a magyarországi vendégek iránti tisztelet okán sem kellett volna ilyen gesztushoz folyamodjon a két román vezető. Tóth Sándor karakán kiállásáról az MPP-s városi önkormányzati képviselő, Bíró József Attila az eset után értesült: meglepődve és elismerően nyugtázta az RMDSZ-es polgármester lépését.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Apró, de váratlan incidens zavarta meg a Nyárádszeredai Városnapok nyitórendezvényét péntek délben: a kitűzött magyar és székely zászlók láttán Maros megye prefektusa és tanácselnöke elviharzott a helyszínről.
A két elöljárót nyárádszeredai helyettesei, Nagy Zsigmond alprefektus és Szabó Árpád alelnök várta a helyi polgármester társaságában a nyitórendezvény helyszínén, a helyi idősotthon udvarán. Lucian Goga prefektus munkatársai kíséretében érkezett meg, és miután várakozás közben cigarettára gyújtott, halkan szóvá tette, hogy a román és az európai zászlók mellett a magyar és a székely lobogó is fel van állítva a helyszínen. A pár perccel később érkezett Ciprian Dobre megyei tanácselnök valószínűleg már értesülhetett a tényről, ugyanis autójából kiszállt ugyan, de az intézmény udvarára nem ment be. Tóth Sándor polgármester mindkettőjükkel ismertette, hogy a városnapok alkalmával hivatalos magyarországi testvértelepülési küldöttségek vannak jelen, ezért van kitűzve a piros-fehér-zöld zászló.
Dobre és Goga nem voltak hajlandóak megtűrni a két zászlót, ezért egyenesen kijelentették a szeredai elöljárónak: válasszon közöttük és a zászlók között, azaz vagy vegye le azokat, vagy ők távoznak. Miután Tóth Sándor egyértelműen kijelentette, hogy a zászlókat nem távolítja el, a prefektus és a tanácselnök autóba ült, és elhajtott Nyárádszeredából, így a nyitórendezvényen helyetteseik szólalhattak fel. Amikor Tóth Sándor bejelentette, hogy miért távozott a két vendég, a tömeg hangos tapssal fejezte ki véleményét a kérdésről.
A rendezvény után kérdésünkre Tóth Sándor kifejtette: szerinte gyerekes és nevetséges volt, ami történt. „Ma, 2015-ben ilyen ürüggyel próbálnak egy közösségre hatni, amikor mindenütt toleranciáról, együttélésről, európai értékekről beszélünk. Hol van az elfogadás, az etnikumok közötti tiszteletadás?” – tette fel a kérdést az elöljáró. Antal Zoltán jogász szerint a diplomáciai protokoll megsértése lett volna, ha a prefektus hatására eltávolították volna a zászlókat, de a jelenlevők is úgy gondolják: már csak a magyarországi vendégek iránti tisztelet okán sem kellett volna ilyen gesztushoz folyamodjon a két román vezető. Tóth Sándor karakán kiállásáról az MPP-s városi önkormányzati képviselő, Bíró József Attila az eset után értesült: meglepődve és elismerően nyugtázta az RMDSZ-es polgármester lépését.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. augusztus 2.
Bözödújfalu: zarándoklat a zsarnokság emlékének helyszínére
Közel ezer ember vonult szombaton az egykori Bözödújfalu helyére, a faluromboló zsarnokság jelképének helyszínére.
Nagyon sok elszármazott, kitelepített bözödújfalusi tért vissza a hétvégén a „székely siratófalhoz” emlékezni, de sokan jöttem velük magyarországiak, Kis-Küküllő menti emberek és elöljárók. És itt volt Magyarország Miniszterelnökségének miniszteri biztosa, Grezsa István, a csíkszeredai főkonzulátus vezető konzulja, Csige Sándor Zoltán és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is. És ott volt mindenki, aki emlékezni akart egy tájról, az itteni emberekről és egy történelmi igazságtalanságról, amely egy falut törölt el a föld színéről.
„Nem a mi dolgunk ítélkezni és felelősöket keresni, a mai generáció dolga a méltó emlékezés” – véli Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere, aki kijelentette: nem rombolni, hanem építeni fogják ezt a falut, megtartani azt, ami megmaradt, és felépíteni azt, ami szükséges, hogy sose lehessen kitörölni az emlékezetből azt a mérhetetlen fájdalmat, amelyet Bözödújfalu volt lakóinak okoztak.
Szombaton jelképesen ismét benépesült Bözödújfalu, ugyanis egykori lakói megkeresték helyüket abban a kopjafafaluban, amelyet az önkormányzat a Bözödújfaluért Egyesülettel és számos jóakaróval, segítőkész és adakozó emberrel együtt épített, száznyolcvan faragott oszlopot állítva: minden háznak a számát, családfőjének nevét fába vésték, de az intézményekét, egyházakét is. A kitelepítettek könnyes szemmel járták be a helyet, és mondtak köszönetet a megvalósításért. Az ünnepségen felszólalók egyértelmű következtetése és óhaja volt, hogy nincs többé szükség kopjafafalura Erdélyben. Csibi Attila szerint az egykori falu egy szeletét adták vissza lakóinak, és az emlékeket, amellyel fennmaradhat az, amit elvettek tőlük, és ebben segítettek azok a szorgos Kárpát-medencei magyar kezek, amelyek az oszlopokat faragták, ezáltal is segítve az emlékek ápolását és építését.
Az ünnepségen a polgármester azokról a tervekről is beszélt, amelyeket a falu emlékének éltetése érdekében szőnek . Szeretnék konzerválni az unitárius templom még meglévő falait és újjáépíteni a tavaly leomlott katolikus templomot. Az épület és némán figyelmeztető harangja csak akkor adták fel a harcot a gyilkosan szorító víz ellen, amikor már érezték: nincsenek egyedül. Most ezt viszik tovább azok, akik tervekkel, munkával, adománnyal vagy akár csak egy téglajeggyel járulnak hozzá az újjáépítéshez. Hosszú munka előtt állnak, de hiszik, hogy egyszer állni fognak ezek az üzenethordozó emlékjelek is. Addig is elkészül a falu makettje is, amely minden dombot, völgyet, házat és templomot megmutat majd az egykori Bözödújfaluból. Ez jövő tavaszra készül el, és az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban kap helyett egy kisfilmmel együtt külön teremben, amelyet az egykori falu emlékének szánnak.
Gligor Róbert László
Közel ezer ember vonult szombaton az egykori Bözödújfalu helyére, a faluromboló zsarnokság jelképének helyszínére.
Nagyon sok elszármazott, kitelepített bözödújfalusi tért vissza a hétvégén a „székely siratófalhoz” emlékezni, de sokan jöttem velük magyarországiak, Kis-Küküllő menti emberek és elöljárók. És itt volt Magyarország Miniszterelnökségének miniszteri biztosa, Grezsa István, a csíkszeredai főkonzulátus vezető konzulja, Csige Sándor Zoltán és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is. És ott volt mindenki, aki emlékezni akart egy tájról, az itteni emberekről és egy történelmi igazságtalanságról, amely egy falut törölt el a föld színéről.
„Nem a mi dolgunk ítélkezni és felelősöket keresni, a mai generáció dolga a méltó emlékezés” – véli Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere, aki kijelentette: nem rombolni, hanem építeni fogják ezt a falut, megtartani azt, ami megmaradt, és felépíteni azt, ami szükséges, hogy sose lehessen kitörölni az emlékezetből azt a mérhetetlen fájdalmat, amelyet Bözödújfalu volt lakóinak okoztak.
Szombaton jelképesen ismét benépesült Bözödújfalu, ugyanis egykori lakói megkeresték helyüket abban a kopjafafaluban, amelyet az önkormányzat a Bözödújfaluért Egyesülettel és számos jóakaróval, segítőkész és adakozó emberrel együtt épített, száznyolcvan faragott oszlopot állítva: minden háznak a számát, családfőjének nevét fába vésték, de az intézményekét, egyházakét is. A kitelepítettek könnyes szemmel járták be a helyet, és mondtak köszönetet a megvalósításért. Az ünnepségen felszólalók egyértelmű következtetése és óhaja volt, hogy nincs többé szükség kopjafafalura Erdélyben. Csibi Attila szerint az egykori falu egy szeletét adták vissza lakóinak, és az emlékeket, amellyel fennmaradhat az, amit elvettek tőlük, és ebben segítettek azok a szorgos Kárpát-medencei magyar kezek, amelyek az oszlopokat faragták, ezáltal is segítve az emlékek ápolását és építését.
Az ünnepségen a polgármester azokról a tervekről is beszélt, amelyeket a falu emlékének éltetése érdekében szőnek . Szeretnék konzerválni az unitárius templom még meglévő falait és újjáépíteni a tavaly leomlott katolikus templomot. Az épület és némán figyelmeztető harangja csak akkor adták fel a harcot a gyilkosan szorító víz ellen, amikor már érezték: nincsenek egyedül. Most ezt viszik tovább azok, akik tervekkel, munkával, adománnyal vagy akár csak egy téglajeggyel járulnak hozzá az újjáépítéshez. Hosszú munka előtt állnak, de hiszik, hogy egyszer állni fognak ezek az üzenethordozó emlékjelek is. Addig is elkészül a falu makettje is, amely minden dombot, völgyet, házat és templomot megmutat majd az egykori Bözödújfaluból. Ez jövő tavaszra készül el, és az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban kap helyett egy kisfilmmel együtt külön teremben, amelyet az egykori falu emlékének szánnak.
Gligor Róbert László
2015. augusztus 3.
Keresztirány Jobbágyfalván
Egyhetes katolikus ifjúsági tábor zárult vasárnap Tündér Ilona völgyében, Jobbágyfalva határában. Sok fiatal élete változik meg egy-egy ilyen együttlét után – állítják a szervezők.
A Keresztirány nevű katolikus ifjúsági mozgalom már tizenöt éve él Erdélyben. Szilágyi László, a Keresztirány egyik alapítója és programfelügyelője elmondta, fontosnak tartják, hogy a fiatalok Istennek megfelelően éljék meg párkapcsolataikat, öltözetük, szórakozásmódjuk is tükrözze hitüket, mert Istennél találják meg a boldogságot. Azt is szeretnék, ha Erdély minden plébániája mellett élő fiatal csoport alakulna, akik saját korosztályuk körében bizonyságot tesznek Isten szeretetéről. Ezek a táborok sok szórakoztató programot tartalmaznak, de ugyanakkor lelki mélységre is törekszenek. Azt tapasztalják, hogy a fiatalok többre vágynak egy felszínes vallásos élménynél, élő kapcsolatot szeretnének Istennel. Azt is megtapasztalták már, hogy Isten meglátogatta táboraikat, és sok fiatal élete megváltozott egy-egy ilyen hét nyomán.
Első alkalommal hozták el a tábort Jobbágyfalvára, itt nagyon szép környezetben vannak, a házigazda és családja igen vendégszerető, lányai is bekapcsolódtak a programba, bár unitáriusok. Ez a tábor nem csak katolikusoknak szól, és Isten elbontja a felekezeti határokat – hangsúlyozta Szilágyi. Idén 54 résztvevő és 12 szervező érkezett ide Szatmárnémetiből, Nagykárolyból, Nagyváradról, Marosvásárhelyről és környékéről, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról és környékéről, de vannak a háromszéki Gelencéről is, és két magyarországi fiatalt is találtunk a táborban.
Az idei tábor neve Kalandtúra, „főszereplője” Ábrahám. Naponta reggeli után tanítás volt, benne vagy utána kiscsoportos beszélgetések, ebéd után műhelyek. Itt kézműves foglalkozások, lovaglás, társasági tánc oktatása vagy gitártanítás között lehetett válogatni, de a párkapcsolatokról is beszélgetnek. Délután játékok és sporttevékenységek is voltak, este szentmisére mentek be a faluba, vagy kijött a helyi plébános, majd újabb tanítás van egy mélyebb imával vagy dicsőítő koncerttel. Péntek este alkalom nyílott a tisztasági fogadalom letételére is: a tiszta párkapcsolat már világszerte mozgalommá vált a fiatalok körében, egyre többen döntenek úgy, hogy tisztaságukat megőrzik házastársuk számára.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Egyhetes katolikus ifjúsági tábor zárult vasárnap Tündér Ilona völgyében, Jobbágyfalva határában. Sok fiatal élete változik meg egy-egy ilyen együttlét után – állítják a szervezők.
A Keresztirány nevű katolikus ifjúsági mozgalom már tizenöt éve él Erdélyben. Szilágyi László, a Keresztirány egyik alapítója és programfelügyelője elmondta, fontosnak tartják, hogy a fiatalok Istennek megfelelően éljék meg párkapcsolataikat, öltözetük, szórakozásmódjuk is tükrözze hitüket, mert Istennél találják meg a boldogságot. Azt is szeretnék, ha Erdély minden plébániája mellett élő fiatal csoport alakulna, akik saját korosztályuk körében bizonyságot tesznek Isten szeretetéről. Ezek a táborok sok szórakoztató programot tartalmaznak, de ugyanakkor lelki mélységre is törekszenek. Azt tapasztalják, hogy a fiatalok többre vágynak egy felszínes vallásos élménynél, élő kapcsolatot szeretnének Istennel. Azt is megtapasztalták már, hogy Isten meglátogatta táboraikat, és sok fiatal élete megváltozott egy-egy ilyen hét nyomán.
Első alkalommal hozták el a tábort Jobbágyfalvára, itt nagyon szép környezetben vannak, a házigazda és családja igen vendégszerető, lányai is bekapcsolódtak a programba, bár unitáriusok. Ez a tábor nem csak katolikusoknak szól, és Isten elbontja a felekezeti határokat – hangsúlyozta Szilágyi. Idén 54 résztvevő és 12 szervező érkezett ide Szatmárnémetiből, Nagykárolyból, Nagyváradról, Marosvásárhelyről és környékéről, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról és környékéről, de vannak a háromszéki Gelencéről is, és két magyarországi fiatalt is találtunk a táborban.
Az idei tábor neve Kalandtúra, „főszereplője” Ábrahám. Naponta reggeli után tanítás volt, benne vagy utána kiscsoportos beszélgetések, ebéd után műhelyek. Itt kézműves foglalkozások, lovaglás, társasági tánc oktatása vagy gitártanítás között lehetett válogatni, de a párkapcsolatokról is beszélgetnek. Délután játékok és sporttevékenységek is voltak, este szentmisére mentek be a faluba, vagy kijött a helyi plébános, majd újabb tanítás van egy mélyebb imával vagy dicsőítő koncerttel. Péntek este alkalom nyílott a tisztasági fogadalom letételére is: a tiszta párkapcsolat már világszerte mozgalommá vált a fiatalok körében, egyre többen döntenek úgy, hogy tisztaságukat megőrzik házastársuk számára.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. augusztus 9.
Rekordszámú gyerek a hittantáborban
Pénteken este zárult a nyolcadik alkalommal megrendezett deményházi hittantábor, amely idén több szempontból megújult, és kész a folytatásra.
Az idei tábor előtt kudarcra számítottak, de Istennek hálát adnak, amiért mégis rekordszámú gyerekkel foglalkozhattak négy napon át. Nemcsak deményházi, mikházi, nyárádköszvényesi és nyárádremetei gyerekeket gyűjtötték egybe, de voltak székelykáliak, marosvásárhelyiek és budapestiek is – derült ki Rózsa Gáspár deményházi plébános, főszervező szavaiból.
Idén is Fehérvári Lajos atya jött oktatni Esztergomból, és segítői nemcsak esztergomiak voltak, hanem Magyarország számos szegletéből érkeztek. A szándék és cél régi és új volt: régi, mert deményházi hittantábor, új, mert a magyarországi vezetői csapat is és a nyárádmenti gyermekanyag is szinte teljesen kicserélődött az idénre. A készülődés a régi volt, de az élmények újak.
„Nem tudunk rendkívüli eredményekről beszámolni, de ha az eddigi táborokhoz hasonlóan az idei találkozás mondanivalója csak egy kicsit is beágyazódott a szülők és gyerekek lelkébe, az már rendkívüli eredmény” – véli az atya, aki köszönettel tartozik minden segítőkész embernek és a nagylelkű támogatónak, akiknek köszönhetően napi négy étkezésre és fagylaltra is futotta a gyerekek számára.
Nem tétováznak, és már most kijelentették: jövőre is megszervezik. Az atya szerint azonban egy kis kudarca is van ezeknek a táboroknak: még mindig vannak olyan szülők és gyerekek, akik ritkán mennek el együtt a templomba imádkozni. Ezeknek a táboroknak akkor van értelme, ha arra indít mindenkit: szorítsuk jobban Isten kezét és mélyítsük el hitünket – mondta ki az igazságot a táborzáró szentmisén Rózsa atya, míg a táborvezető Fehérvári Lajos esztergomi-szentgyörgymezei plébános arra figyelmeztetett: Jézus elhívott minket az ő megtartó szent szövetségére.
Péntek este a szentmise után a megtelt kultúrotthonban mutatták be a gyerekek a szülőknek és érdeklődőknek, hogy mit tanultak itt, majd Rózsa Gáspár mondott szívből jövő köszönetet az anyaországiaknak, akik szabadidejüket feláldozva készültek a deményházi táborra, és eljöttek Erdélybe, hogy emberfeletti erővel hittanra és jó magaviseletre tanítsák az itteni gyerekeket. A szervezők emlékképeket és ajándéktárgyakat osztottak szét, majd vetített képes beszámolóval idézték fel az idei nevezetes pillanatokat, élményeket.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Pénteken este zárult a nyolcadik alkalommal megrendezett deményházi hittantábor, amely idén több szempontból megújult, és kész a folytatásra.
Az idei tábor előtt kudarcra számítottak, de Istennek hálát adnak, amiért mégis rekordszámú gyerekkel foglalkozhattak négy napon át. Nemcsak deményházi, mikházi, nyárádköszvényesi és nyárádremetei gyerekeket gyűjtötték egybe, de voltak székelykáliak, marosvásárhelyiek és budapestiek is – derült ki Rózsa Gáspár deményházi plébános, főszervező szavaiból.
Idén is Fehérvári Lajos atya jött oktatni Esztergomból, és segítői nemcsak esztergomiak voltak, hanem Magyarország számos szegletéből érkeztek. A szándék és cél régi és új volt: régi, mert deményházi hittantábor, új, mert a magyarországi vezetői csapat is és a nyárádmenti gyermekanyag is szinte teljesen kicserélődött az idénre. A készülődés a régi volt, de az élmények újak.
„Nem tudunk rendkívüli eredményekről beszámolni, de ha az eddigi táborokhoz hasonlóan az idei találkozás mondanivalója csak egy kicsit is beágyazódott a szülők és gyerekek lelkébe, az már rendkívüli eredmény” – véli az atya, aki köszönettel tartozik minden segítőkész embernek és a nagylelkű támogatónak, akiknek köszönhetően napi négy étkezésre és fagylaltra is futotta a gyerekek számára.
Nem tétováznak, és már most kijelentették: jövőre is megszervezik. Az atya szerint azonban egy kis kudarca is van ezeknek a táboroknak: még mindig vannak olyan szülők és gyerekek, akik ritkán mennek el együtt a templomba imádkozni. Ezeknek a táboroknak akkor van értelme, ha arra indít mindenkit: szorítsuk jobban Isten kezét és mélyítsük el hitünket – mondta ki az igazságot a táborzáró szentmisén Rózsa atya, míg a táborvezető Fehérvári Lajos esztergomi-szentgyörgymezei plébános arra figyelmeztetett: Jézus elhívott minket az ő megtartó szent szövetségére.
Péntek este a szentmise után a megtelt kultúrotthonban mutatták be a gyerekek a szülőknek és érdeklődőknek, hogy mit tanultak itt, majd Rózsa Gáspár mondott szívből jövő köszönetet az anyaországiaknak, akik szabadidejüket feláldozva készültek a deményházi táborra, és eljöttek Erdélybe, hogy emberfeletti erővel hittanra és jó magaviseletre tanítsák az itteni gyerekeket. A szervezők emlékképeket és ajándéktárgyakat osztottak szét, majd vetített képes beszámolóval idézték fel az idei nevezetes pillanatokat, élményeket.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. augusztus 10.
Falutalálkozó a tiszteletadás jegyében
Falunap keretében első alkalommal találkoztak Székelyvajában a helyiek, elszármazottak és vendégek. Nemcsak a szórakozásra nyújtott alkalmat a vasárnapi ünneplés, hanem a tisztelet, elismerés kinyilvánítására is.
Vasárnap reggel autóra ülve ébresztette a falut a helyi fúvószenekar. Közben az iskolaudvaron a kukták szerepét felvállaló hölgyek és urak felállították bográcsaikat és előkészítették az ebéd hozzávalóit. A református templom harangjai pedig ünnepi istentiszteletre szólítottak mindenkit, ahol Pápai László tiszteletes prédikációja után Zöld György volt lelkész is szólt a vajaiakhoz.
Istentisztelet után ismét az iskolaudvara sereglett a tömeg, ahová a helyiek mellé már megérkeztek azok a pedagógusok is, akik az 1960-as évektől 1990-ig a faluban tanítottak, és akiket meghívtak a szervezők. Megható pillanat volt sokak számára látni az egykori iskolát, találkozni volt pedagógusoknak és volt diákjaiknak.
Ebéd után Szabó Emilia tanítónő mutatta be nemrég megjelent falumonográfiáját, amelynek gyűjtőmunkáját még főiskolás korában elkezdte. László-Fábián Júlia tanítónő pedig újonnan megjelent könyvét, a Vidám vajai villanásokat mutatta be, amelyben egy vándor szemével ismerhetjük meg Székelyvaját, de számos humoros, olvasmányos, könnyen „emészthető” történet, anekdota szól a falu lakóiról, megtörtént eseményeiről, továbbá kedves és kedvenc tanárának, Kajcsa Jenőnek mulatságos eseteiről sem feledkezett meg a szerző.
A délután folyamán a szervezők díszoklevelekkel köszönték meg mindazok munkáját, akik az elmúlt évtizedekben a falu felemelkedésén és nevének öregbítésén dolgoztak valamilyen területen. Így az 1958-ban létrejött fúvószenekar 14 alapító tagja közül négy élő személy kapott elismerő oklevelet, a többiek hozzátartozói post-mortem elismerést vehettek át, majd Orbán Rozália egy pannót adott át, amely 1958-tól máig idézi fel képekben és nevekkel a zenekar történetét és munkáját. Díjazták annak a helyi focicsapatnak egykori tagjait is, akik az 1970-es években megyei bajnokságig jutottak el ebben a sportágban, és nem feledkeztek meg a volt Pillangó ifjúsági táncegyüttes tagjairól sem, akik megyei versenyek díjazottjai voltak néhány évvel ezelőtt. Természetesen egykori pedagógusait sem felejtette el kitüntetni a falu, tizenhat jelenlevő tanárt, tanítót is köszöntöttek. A délután folyamán az elszármazott Orbán Irén kézimunkáit is megtekinthették az érdeklődők, de az iskola egyik termében megnyílt a falumúzeumnak nevezett gyűjtemény is, amely a Székelyvajáért Egyesület egyéves szorgos munkáját dicséri.
Délután a színpadon a helyi iskolások is felléptek furulyajátékkal, népdallal, nép- és modern tánccal, a helyi Csatlós Beáta és barátnője, Antal Andi könnyűzenével, a szentgericei fiatalok pedig néptánccal szórakoztatták a közönséget, a műsor fénypontja pedig a Bekecs Néptáncegyüttes fellépése volt. Este az ugyancsak helyi László Ferenc zenekara szórakoztatta a tömeget, majd Szabadi Nóra, Ördög Levente és Bokor Barna koncertezett, aztán hajnalba nyúló szabadtéri bulin táncolhatott-énekelhetett kedvére mindenki.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Falunap keretében első alkalommal találkoztak Székelyvajában a helyiek, elszármazottak és vendégek. Nemcsak a szórakozásra nyújtott alkalmat a vasárnapi ünneplés, hanem a tisztelet, elismerés kinyilvánítására is.
Vasárnap reggel autóra ülve ébresztette a falut a helyi fúvószenekar. Közben az iskolaudvaron a kukták szerepét felvállaló hölgyek és urak felállították bográcsaikat és előkészítették az ebéd hozzávalóit. A református templom harangjai pedig ünnepi istentiszteletre szólítottak mindenkit, ahol Pápai László tiszteletes prédikációja után Zöld György volt lelkész is szólt a vajaiakhoz.
Istentisztelet után ismét az iskolaudvara sereglett a tömeg, ahová a helyiek mellé már megérkeztek azok a pedagógusok is, akik az 1960-as évektől 1990-ig a faluban tanítottak, és akiket meghívtak a szervezők. Megható pillanat volt sokak számára látni az egykori iskolát, találkozni volt pedagógusoknak és volt diákjaiknak.
Ebéd után Szabó Emilia tanítónő mutatta be nemrég megjelent falumonográfiáját, amelynek gyűjtőmunkáját még főiskolás korában elkezdte. László-Fábián Júlia tanítónő pedig újonnan megjelent könyvét, a Vidám vajai villanásokat mutatta be, amelyben egy vándor szemével ismerhetjük meg Székelyvaját, de számos humoros, olvasmányos, könnyen „emészthető” történet, anekdota szól a falu lakóiról, megtörtént eseményeiről, továbbá kedves és kedvenc tanárának, Kajcsa Jenőnek mulatságos eseteiről sem feledkezett meg a szerző.
A délután folyamán a szervezők díszoklevelekkel köszönték meg mindazok munkáját, akik az elmúlt évtizedekben a falu felemelkedésén és nevének öregbítésén dolgoztak valamilyen területen. Így az 1958-ban létrejött fúvószenekar 14 alapító tagja közül négy élő személy kapott elismerő oklevelet, a többiek hozzátartozói post-mortem elismerést vehettek át, majd Orbán Rozália egy pannót adott át, amely 1958-tól máig idézi fel képekben és nevekkel a zenekar történetét és munkáját. Díjazták annak a helyi focicsapatnak egykori tagjait is, akik az 1970-es években megyei bajnokságig jutottak el ebben a sportágban, és nem feledkeztek meg a volt Pillangó ifjúsági táncegyüttes tagjairól sem, akik megyei versenyek díjazottjai voltak néhány évvel ezelőtt. Természetesen egykori pedagógusait sem felejtette el kitüntetni a falu, tizenhat jelenlevő tanárt, tanítót is köszöntöttek. A délután folyamán az elszármazott Orbán Irén kézimunkáit is megtekinthették az érdeklődők, de az iskola egyik termében megnyílt a falumúzeumnak nevezett gyűjtemény is, amely a Székelyvajáért Egyesület egyéves szorgos munkáját dicséri.
Délután a színpadon a helyi iskolások is felléptek furulyajátékkal, népdallal, nép- és modern tánccal, a helyi Csatlós Beáta és barátnője, Antal Andi könnyűzenével, a szentgericei fiatalok pedig néptánccal szórakoztatták a közönséget, a műsor fénypontja pedig a Bekecs Néptáncegyüttes fellépése volt. Este az ugyancsak helyi László Ferenc zenekara szórakoztatta a tömeget, majd Szabadi Nóra, Ördög Levente és Bokor Barna koncertezett, aztán hajnalba nyúló szabadtéri bulin táncolhatott-énekelhetett kedvére mindenki.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. augusztus 16.
Az elszármazottakkal együtt ünnepeltek Gyulakután
Egyre nagyobb igényeknek próbálnak megfelelni, amikor községi napokat tartanak – összegezte szerkesztőségünknek Varga József polgármester. Úgy tűnik, a hétvégén ez sikerült.
Kilencedik alkalommal rendeztek a hétvégén községi napokat Gyulakután, és idén nem csak két napra szorítkoztak. A két magyarországi testvértelepülés küldöttsége már csütörtökön megérkezett: Pétervására városát Eged István, Tófej községét Horváth Zoltán vezette, a fogadást ezúttal a helyi GYÖNGY szervezet rendezte, jelen voltak az önkormányzat munkatársai és képviselői mellett orvosok, de bármely gyulakutai lakos megismerhette a vendégeket. Pénteken a tófejiek a Békási-szorosig, a pétervásáriak Sinaiáig kirándultak. Délután rendezték a községbeli borászok hagyományos versenyét, este pedig három nagykoncert volt: a Bronx, Balázs Pali és Zoltán Erika fellépése nagy tömeget vonzott a színpad elé, de az azt követő retrobulit is alig lehetett abbahagyni hajnalban.
Szombaton reggel a helyi Szivárvány néptánccsoport tagjai szekéren, az erdőszentgyörgyi és havadi huszárok lovon, a mezőcsávási fúvószenekar autón járta be a települést, ének- és zeneszóval ébresztve és hívogatva a lakosságot az aznapi tevékenységekre. A hivatalos megnyitóra délután került sor, ahol a lakosság nagy tapssal fogadta a község polgármesterét. „Szeretem a gyulakutaiakat, és keresem bennük a jó társat, a nagy lelket, a jó szívet, azt az embert, aki mellém áll és községünkért tesz. Ez az igazi gyulakutai, és itt éppen elég van ezekből az emberekből” – mondta Varga József. Kelemen Atilla parlamenti képviselő szerint ennek a falunapnak nagyon komoly közösség- és magyarságerősítő hatása van, és az utóbbi évek munkáján meglátszik, hogy nagyon jó kezekben van a település. Szabó Árpád, Maros Megye Tanácsának alelnöke azt hangsúlyozta ki, hogy ez a rendezvény a helyiek összetartozásának ünnepe.
Színpadra léptek a helyi és havadtői óvodások és iskolások modern és népi táncokkal, furulyajátékkal, szép műsort mutatott be a tófeji Szivárvány dalkör és a helyi szépkorúak Reménység csoportja, miközben a közelben öt üstben gulyás főtt és jókora ökröt is forgattak nyárson. Délután újabb koncertsorozat indult: Mara után Kaly lépett színpadra és kimondta a jelszót: Elmegyek az éjszakába mulatni. Igaz ugyan, hogy ő kétszáz kilométerrel odébb múlatta át az éjszakát, de a küküllőmentiek a színpad előtt maradtak és hatalmasat buliztak Janicsák Vecával, Kökény Attilával, László Attilával, Tolvai Renátával, késő este pedig Kozsó és az Ámokfutók, majd a Groovehouse társaságában. A napot látványos tűzijáték zárta: tíz perc alatt több mint kétezer fénylövedék röpült a magasba.
Vasárnap a gyulakutai reformátusoknál a 25 és 50 évvel ezelőtt konfirmáltak találkoztak ismét, a csöbi katolikusok pedig búcsúünnepükre hívták meg az elöljárókat és vendégeiket. Eközben Gyulakután a sport is teret kapott: kispályás fociban és nemzetközi szabadfogású birkózóversenyen mérhették össze képességeiket a sportolók.
A több ezres tömeget megmozgató gyulakutai faluünnepről bővebben a Vásárhelyi Hírlap augusztus 17-ei, hétfői számában olvashatnak.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Egyre nagyobb igényeknek próbálnak megfelelni, amikor községi napokat tartanak – összegezte szerkesztőségünknek Varga József polgármester. Úgy tűnik, a hétvégén ez sikerült.
Kilencedik alkalommal rendeztek a hétvégén községi napokat Gyulakután, és idén nem csak két napra szorítkoztak. A két magyarországi testvértelepülés küldöttsége már csütörtökön megérkezett: Pétervására városát Eged István, Tófej községét Horváth Zoltán vezette, a fogadást ezúttal a helyi GYÖNGY szervezet rendezte, jelen voltak az önkormányzat munkatársai és képviselői mellett orvosok, de bármely gyulakutai lakos megismerhette a vendégeket. Pénteken a tófejiek a Békási-szorosig, a pétervásáriak Sinaiáig kirándultak. Délután rendezték a községbeli borászok hagyományos versenyét, este pedig három nagykoncert volt: a Bronx, Balázs Pali és Zoltán Erika fellépése nagy tömeget vonzott a színpad elé, de az azt követő retrobulit is alig lehetett abbahagyni hajnalban.
Szombaton reggel a helyi Szivárvány néptánccsoport tagjai szekéren, az erdőszentgyörgyi és havadi huszárok lovon, a mezőcsávási fúvószenekar autón járta be a települést, ének- és zeneszóval ébresztve és hívogatva a lakosságot az aznapi tevékenységekre. A hivatalos megnyitóra délután került sor, ahol a lakosság nagy tapssal fogadta a község polgármesterét. „Szeretem a gyulakutaiakat, és keresem bennük a jó társat, a nagy lelket, a jó szívet, azt az embert, aki mellém áll és községünkért tesz. Ez az igazi gyulakutai, és itt éppen elég van ezekből az emberekből” – mondta Varga József. Kelemen Atilla parlamenti képviselő szerint ennek a falunapnak nagyon komoly közösség- és magyarságerősítő hatása van, és az utóbbi évek munkáján meglátszik, hogy nagyon jó kezekben van a település. Szabó Árpád, Maros Megye Tanácsának alelnöke azt hangsúlyozta ki, hogy ez a rendezvény a helyiek összetartozásának ünnepe.
Színpadra léptek a helyi és havadtői óvodások és iskolások modern és népi táncokkal, furulyajátékkal, szép műsort mutatott be a tófeji Szivárvány dalkör és a helyi szépkorúak Reménység csoportja, miközben a közelben öt üstben gulyás főtt és jókora ökröt is forgattak nyárson. Délután újabb koncertsorozat indult: Mara után Kaly lépett színpadra és kimondta a jelszót: Elmegyek az éjszakába mulatni. Igaz ugyan, hogy ő kétszáz kilométerrel odébb múlatta át az éjszakát, de a küküllőmentiek a színpad előtt maradtak és hatalmasat buliztak Janicsák Vecával, Kökény Attilával, László Attilával, Tolvai Renátával, késő este pedig Kozsó és az Ámokfutók, majd a Groovehouse társaságában. A napot látványos tűzijáték zárta: tíz perc alatt több mint kétezer fénylövedék röpült a magasba.
Vasárnap a gyulakutai reformátusoknál a 25 és 50 évvel ezelőtt konfirmáltak találkoztak ismét, a csöbi katolikusok pedig búcsúünnepükre hívták meg az elöljárókat és vendégeiket. Eközben Gyulakután a sport is teret kapott: kispályás fociban és nemzetközi szabadfogású birkózóversenyen mérhették össze képességeiket a sportolók.
A több ezres tömeget megmozgató gyulakutai faluünnepről bővebben a Vásárhelyi Hírlap augusztus 17-ei, hétfői számában olvashatnak.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. október 2.
Építkezési nagyüzembe kezdtek Erdőszentgyörgyön
Megvalósulni látszik a néhány hónappal még csak ígéret szintjén létező két infrastrukturális projekt a Erdőszentgyörgyön. Jelenleg négy utca teljes korszerűsítése van folyamatban. Ez nemcsak az útburkolat felújítását, aszfaltszőnyeg leterítését jelenti, hanem előtte útalapozást, a járdák és vízelvezetők, sáncok kiépítését is. A felújításoknál előnyben részesítették azokat az utcákat, amelyek lakói jobban állnak az adók befizetésével.
Lassan befejeződnek a munkálatok az Iskola utcában, amely az egyik legzsúfoltabb a településen, hiszen ezen keresztül a kórházhoz, a polgármesteri hivatalhoz, orvosi rendelőkhöz, iskolához, óvodához, napközihez, tűzoltógarázshoz lehet eljutni. Az utca burkolása mellett jelentősen megnövekedett az aszfaltozott terület a többi intézmény irányába is, az iskola, a városháza és kórház mellett járdát, lépcsőket és parkolókat építettek. A beruházásra égetően szükség volt, hisz nemcsak hétköznapokon vették igénybe az emberek az utcát, egy-egy nagyobb iskolai esemény alkalmával – tanévkezdés, kicsengetés – szinte lebénult a forgalom. Nemcsak a gyalogosok, hanem a gépjárművek és vezetőik biztonsága érdekében is szükség volt a parkolók kialakítására, ahol most már félszáznál több autó állomásozhat – mondta el Csibi Attila Zoltán polgármester, hozzátéve, hogy: az Iskola utcában már csak az úttest megfestése maradt hátra.
Elkezdődtek a munkálatok a felekezeti és városi köztemető és ravatalozó felé vezető Szőlős utcában is, továbbá a Május 1. és az Új utcában. Rákérdeztünk, hogy miért épp az utóbbi két utcát korszerűsítik? Az elöljáró elmondta, azt vették figyelembe, hogy melyik utcából mennyire rendszeresen fizetik be a lakók az adót, és ez kritérium lesz a jövőben is. A két utcában negyvenhárom családot érint a munkálat – tudtuk meg.
Ennél több, mintegy százharminc család örülhet nemsokára jobb körülményeknek, ugyanis a napokban egy másik vállalkozó elkezdi a tömbháznegyedben is a térrendezési munkálatokat: járdák, parkolók és zöldövezetek épülnek, nemsokára felszámolják a hepehupás, sáros tereket. Az ottani kis játszóteret nem bontják le, hanem felújítják, sőt újakat is építenek a következő két évben, teljesen biztonságos és európai szabványoknak megfelelőket – ígéri a városvezető. De nemcsak itt, a Malom és Bălcescu utca között is elkezdik a munkálatokat: a garzonnegyed is megszépül a következő évben. Ennek terveit a tavasz folyamán készítik el, de még nem dőlt el, hogy milyen forrásokból végzik a beruházást.
Iskolakezdésre kijavították, kimeszelték az összes tantermet a Dózsa György utcai iskolában, nyílászárókat is cseréltek. Szeretnének a tanintézetek mindenikében bevezetni a központi fűtést, beleértve Bözödöt is. Ami ezt a települést illeti, a polgármester elmondta: tavasszal használhatatlanná vált a bözödi kultúrotthon, ezért ennek tetőzetén folynak a javítási munkálatok, de új tetőt kap a falu iskolája is. Ugyanakkor az elöljáró információi szerint októberben elkezdik az Erdőszentgyörgy és Bözöd közötti út első szakaszának aszfaltozását.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Megvalósulni látszik a néhány hónappal még csak ígéret szintjén létező két infrastrukturális projekt a Erdőszentgyörgyön. Jelenleg négy utca teljes korszerűsítése van folyamatban. Ez nemcsak az útburkolat felújítását, aszfaltszőnyeg leterítését jelenti, hanem előtte útalapozást, a járdák és vízelvezetők, sáncok kiépítését is. A felújításoknál előnyben részesítették azokat az utcákat, amelyek lakói jobban állnak az adók befizetésével.
Lassan befejeződnek a munkálatok az Iskola utcában, amely az egyik legzsúfoltabb a településen, hiszen ezen keresztül a kórházhoz, a polgármesteri hivatalhoz, orvosi rendelőkhöz, iskolához, óvodához, napközihez, tűzoltógarázshoz lehet eljutni. Az utca burkolása mellett jelentősen megnövekedett az aszfaltozott terület a többi intézmény irányába is, az iskola, a városháza és kórház mellett járdát, lépcsőket és parkolókat építettek. A beruházásra égetően szükség volt, hisz nemcsak hétköznapokon vették igénybe az emberek az utcát, egy-egy nagyobb iskolai esemény alkalmával – tanévkezdés, kicsengetés – szinte lebénult a forgalom. Nemcsak a gyalogosok, hanem a gépjárművek és vezetőik biztonsága érdekében is szükség volt a parkolók kialakítására, ahol most már félszáznál több autó állomásozhat – mondta el Csibi Attila Zoltán polgármester, hozzátéve, hogy: az Iskola utcában már csak az úttest megfestése maradt hátra.
Elkezdődtek a munkálatok a felekezeti és városi köztemető és ravatalozó felé vezető Szőlős utcában is, továbbá a Május 1. és az Új utcában. Rákérdeztünk, hogy miért épp az utóbbi két utcát korszerűsítik? Az elöljáró elmondta, azt vették figyelembe, hogy melyik utcából mennyire rendszeresen fizetik be a lakók az adót, és ez kritérium lesz a jövőben is. A két utcában negyvenhárom családot érint a munkálat – tudtuk meg.
Ennél több, mintegy százharminc család örülhet nemsokára jobb körülményeknek, ugyanis a napokban egy másik vállalkozó elkezdi a tömbháznegyedben is a térrendezési munkálatokat: járdák, parkolók és zöldövezetek épülnek, nemsokára felszámolják a hepehupás, sáros tereket. Az ottani kis játszóteret nem bontják le, hanem felújítják, sőt újakat is építenek a következő két évben, teljesen biztonságos és európai szabványoknak megfelelőket – ígéri a városvezető. De nemcsak itt, a Malom és Bălcescu utca között is elkezdik a munkálatokat: a garzonnegyed is megszépül a következő évben. Ennek terveit a tavasz folyamán készítik el, de még nem dőlt el, hogy milyen forrásokból végzik a beruházást.
Iskolakezdésre kijavították, kimeszelték az összes tantermet a Dózsa György utcai iskolában, nyílászárókat is cseréltek. Szeretnének a tanintézetek mindenikében bevezetni a központi fűtést, beleértve Bözödöt is. Ami ezt a települést illeti, a polgármester elmondta: tavasszal használhatatlanná vált a bözödi kultúrotthon, ezért ennek tetőzetén folynak a javítási munkálatok, de új tetőt kap a falu iskolája is. Ugyanakkor az elöljáró információi szerint októberben elkezdik az Erdőszentgyörgy és Bözöd közötti út első szakaszának aszfaltozását.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. október 22.
Mérleget vont a Nyárád menti kistérségi társulás
Az elmúlt fejlesztési időszak eredményeit összegezte, és a következő lehetőségeiről tárgyalt szerdán a Nyárádmente Kistérségi Társuláshoz tartozó tizenhárom önkormányzat és a munkaszervezeti csapat.
A kistérségi társulás munkáját az utóbbi három-négy évben két nagy projekt alkotta. Antal Zoltán munkaszervezeti és irodai vezető elmondta: az eredmények magukért beszélnek, de a nagy volumenű munkába bele is fáradt a kis csapat, és a következő hónapok pénzügyi kilátásai sem a legpozitívabbak.
A polgármesterek elismerő szavakkal méltatták az iroda munkáját, hangsúlyozva: továbbra is hasonló és még jobb eredményeket várnak. Ehhez a munkaszervezet minden segítséget megkap a jövőben is a közgyűlés részéről.
Jók az eredmények
A kistérség a LEADER programon közel 2,8 millió eurót nyert Nyárád menti kezdeményezések, projektek támogatására. Ebből mintegy 2 millió eurót fizetnek a hatóságok. A munkaszervezet és iroda költségeire mintegy 550 ezer eurót szántak, ebből 290-et költöttek működésre, 80 ezret népszerűsítési programokra, és 180 ezer eurót megspóroltak. A 2007–2013-as fejlesztési ciklusban meghirdetett LEADER program heteken belül lezárul, és indul a 2014–2020-as fejlesztési ciklus.
Erre az időszakra az iroda már meg is nyert egy jóval kisebb, mintegy 13 ezer eurós támogatást az újabb LEADER program népszerűsítésére, két héten belül meg is kötik a szerződést. Antal Zoltán úgy véli, a meglévő területi ismeretek és tapasztalatok birtokában ebből az összegből is kivitelezhető az előkészítő munka, a hangsúlyt pedig a minőségi és gyorsabb tájékoztatásra fektetik.
A Natura 2000 program három éve fut, a kistérség a Kis-Küküllő Térségi Társulással és a marosvásárhelyi Milvus Csoport madár- és természetvédelmi egyesülettel együtt több megyére kiterjedő négy természetvédelmi területet kezel. A gondnokság az elmúlt időszakban kidolgozta ezek kezelési tervét, amelyet két hete nyújtottak be a környezetvédelmi minisztériumhoz.
A dokumentáció széles körű társadalmi párbeszéd, egyeztetés alapján jött létre, és 72 intézkedést irányoz elő a területeken élő védett fajok és az élőhelyek megóvása érdekében. A szervezet reméli, hogy a szaktárcától pályázati támogatást is tud szerezni az elkövetkező egy évben a tíz évre szóló kezelési terv megvalósítása céljából.
„Takaréklángon" működő irodák
Azt sem rejtették véka alá, hogy a két nagy pályázat zárultával közel egy évig csak „takaréklángon" fog működni a két iroda, amíg újabb pályázatokat nyernek. A LEADER-irodában hamarosan megszűnnek a munkaviszonyok az alkalmazottakkal, az előkészítő program megvalósításában két munkatársnak nem tudnak szerződést ajánlani.
A Natura 2000 gondnokság irodájában kisebb lesz a leépítés. Ennek ellenére Antal Zoltán nem borúlátó, mint mondta, a kistérség rendelkezik megtakarított összeggel, ám ezt forgótőkeként használnák fel a következő projektek beindítására. Elhangzott: ha kisebb kapacitással is, de szeretnék folytatni a munkát az elkövetkező év alatt is, és a közgyűlés segítségéről biztosította őket ehhez.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)
Az elmúlt fejlesztési időszak eredményeit összegezte, és a következő lehetőségeiről tárgyalt szerdán a Nyárádmente Kistérségi Társuláshoz tartozó tizenhárom önkormányzat és a munkaszervezeti csapat.
A kistérségi társulás munkáját az utóbbi három-négy évben két nagy projekt alkotta. Antal Zoltán munkaszervezeti és irodai vezető elmondta: az eredmények magukért beszélnek, de a nagy volumenű munkába bele is fáradt a kis csapat, és a következő hónapok pénzügyi kilátásai sem a legpozitívabbak.
A polgármesterek elismerő szavakkal méltatták az iroda munkáját, hangsúlyozva: továbbra is hasonló és még jobb eredményeket várnak. Ehhez a munkaszervezet minden segítséget megkap a jövőben is a közgyűlés részéről.
Jók az eredmények
A kistérség a LEADER programon közel 2,8 millió eurót nyert Nyárád menti kezdeményezések, projektek támogatására. Ebből mintegy 2 millió eurót fizetnek a hatóságok. A munkaszervezet és iroda költségeire mintegy 550 ezer eurót szántak, ebből 290-et költöttek működésre, 80 ezret népszerűsítési programokra, és 180 ezer eurót megspóroltak. A 2007–2013-as fejlesztési ciklusban meghirdetett LEADER program heteken belül lezárul, és indul a 2014–2020-as fejlesztési ciklus.
Erre az időszakra az iroda már meg is nyert egy jóval kisebb, mintegy 13 ezer eurós támogatást az újabb LEADER program népszerűsítésére, két héten belül meg is kötik a szerződést. Antal Zoltán úgy véli, a meglévő területi ismeretek és tapasztalatok birtokában ebből az összegből is kivitelezhető az előkészítő munka, a hangsúlyt pedig a minőségi és gyorsabb tájékoztatásra fektetik.
A Natura 2000 program három éve fut, a kistérség a Kis-Küküllő Térségi Társulással és a marosvásárhelyi Milvus Csoport madár- és természetvédelmi egyesülettel együtt több megyére kiterjedő négy természetvédelmi területet kezel. A gondnokság az elmúlt időszakban kidolgozta ezek kezelési tervét, amelyet két hete nyújtottak be a környezetvédelmi minisztériumhoz.
A dokumentáció széles körű társadalmi párbeszéd, egyeztetés alapján jött létre, és 72 intézkedést irányoz elő a területeken élő védett fajok és az élőhelyek megóvása érdekében. A szervezet reméli, hogy a szaktárcától pályázati támogatást is tud szerezni az elkövetkező egy évben a tíz évre szóló kezelési terv megvalósítása céljából.
„Takaréklángon" működő irodák
Azt sem rejtették véka alá, hogy a két nagy pályázat zárultával közel egy évig csak „takaréklángon" fog működni a két iroda, amíg újabb pályázatokat nyernek. A LEADER-irodában hamarosan megszűnnek a munkaviszonyok az alkalmazottakkal, az előkészítő program megvalósításában két munkatársnak nem tudnak szerződést ajánlani.
A Natura 2000 gondnokság irodájában kisebb lesz a leépítés. Ennek ellenére Antal Zoltán nem borúlátó, mint mondta, a kistérség rendelkezik megtakarított összeggel, ám ezt forgótőkeként használnák fel a következő projektek beindítására. Elhangzott: ha kisebb kapacitással is, de szeretnék folytatni a munkát az elkövetkező év alatt is, és a közgyűlés segítségéről biztosította őket ehhez.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)
2015. október 25.
Igény az önrendelkezésre
Maros megye több pontján öszegyűltek szombaton a Székelyföld határait kivilágítók. Néhol több százan, máshol kevesebben fejezték ki a kezdeményezés iránti támogatásukat. A mezőségi székely-magyarok óvatosabbak voltak, nem kívántak konfliktust okozni, így ott elmaradt a tűzgyújtás.
Hármasfaluból egy kisbusz, Makfalváról személygépkocsik szállították Székelyvéckére azokat, akik csatlakozni kívántak a Székelyföld határait megvilágítókhoz, de szép számban érkeztek Székelyabodból, Szolokmából és Gyulakuta községből is.
A templomban tartott áhítat után székely zászlók vezette menetben haladtak fel a „székely kálvárián” a dombetetőn álló kápolnához, ahol a máglya és fáklyák meggyújtása után Fekete Pál polgármester felolvasta a kiáltványt, majd a háromszáz fős csoport közösen énekelte el a himnuszokat, a helyi nőegylet pedig hazafias dalokat adott elő.
Kérdésünkre, hogy miért tartotta fontosnak részt venni ezen az eseményen, a hármasfalusi Muszka Árpád elmondta: egyértelműsíteni kell, hogy igényt és jogot is tartunk erre a területre, az önrendelkezésre.
Az alsó-nyárádmenti Lukafalva községben a református templomban tartottak áhítatot, majd a szemközti sportpályán meggyúlt a tűz, és felolvasták a kiáltványt. A több mint háromszáz fős csoport többsége „idegen” volt – tudtuk meg Bordi István szervezőtől. Voltak itt marosvásárhelyiek, egy nagyváradi csoport is, de megjelent és felszólalt Tőkés László, az EMNT elnöke is. A székely és nemzeti lobogós tömeg egymás kezét fogva alkotott láncot a tűz körül, a himnuszokat és hazafias dalokat énekelve. Ugyanekkor a közeli dombokon két további őrtűz gyúlt azokon a helyeken, ahol egykor a székelyföldi határ húzódhatott: a teremiújfalusi dombtetőn és Nagyteremi fölött, a Bethlen-kriptáknál.
Közel százötvenen gyülekeztek a kendi közbirtokossági legelő szélén Balavásár és Gyulakuta községekből, de marosvásárhelyiek is voltak közöttük. A helyi református lelkész tartott áhítatot, a tűzgyújtást követően Sagyebó Isván, Balavásár község elöljárója olvasta fel a kiáltvány szövegét, majd a himnuszok mellett népdalokat énekeltek az emberek a tűz körül. „Valamilyen módon erőt kell adni a helyi autonómiatörekvésnek, és küzdeni kell érte” – mondta el a polgármester, aki szerint egyértelműen támogatják az emberek a szombatihoz hasonló rendezvényeket, ezért is jelentek meg a mintegy másfél órás jelnyilvánításon.
A tervezettel ellentétben nem gyúltak őrtüzek a Székely-Mezőségen, sem Mezőcsávás, sem Mezősámsond községben. A helyiek úgy vélik, az SZNT részéről későn kaptak felkérést, sőt a szervezésért felelős marosvásárhelyi kiküldött fölényes, szinte utasító hangnemben fordult a szabédiakhoz és sámsondiakhoz. Ezután a két községbeli magyarok vezetői megbeszélést tartottak, de úgy vélték, túl későn érkezett a felkérés és nem tudnák kellőképpen megszervezni az eseményt, ezért nemleges döntés született. Mivel a Mezőség szélén vannak és utolsó magyar falvak, nagyon nehezen tudták volna megértetni a román szomszédokkal a rendezvény célját és inkább nem keresik a bajt. Még élénken él bennük a huszonöt évvel ezelőtti emlék, amikor az 1989-es forradalom után és az1990-es marosvásárhelyi események idején a környező falvakból „a románok rájuk mentek”, és a szabédiak három hétig éjjel-nappal őrizték településüket egy esetleges véres támadás ellen – mondta el névtelenül egy helyi lakos. Aki mégis részt akart venni a szombati megmozduláson, az megtehette a legközelebbi helyszínen, Marossárpatakon.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Maros megye több pontján öszegyűltek szombaton a Székelyföld határait kivilágítók. Néhol több százan, máshol kevesebben fejezték ki a kezdeményezés iránti támogatásukat. A mezőségi székely-magyarok óvatosabbak voltak, nem kívántak konfliktust okozni, így ott elmaradt a tűzgyújtás.
Hármasfaluból egy kisbusz, Makfalváról személygépkocsik szállították Székelyvéckére azokat, akik csatlakozni kívántak a Székelyföld határait megvilágítókhoz, de szép számban érkeztek Székelyabodból, Szolokmából és Gyulakuta községből is.
A templomban tartott áhítat után székely zászlók vezette menetben haladtak fel a „székely kálvárián” a dombetetőn álló kápolnához, ahol a máglya és fáklyák meggyújtása után Fekete Pál polgármester felolvasta a kiáltványt, majd a háromszáz fős csoport közösen énekelte el a himnuszokat, a helyi nőegylet pedig hazafias dalokat adott elő.
Kérdésünkre, hogy miért tartotta fontosnak részt venni ezen az eseményen, a hármasfalusi Muszka Árpád elmondta: egyértelműsíteni kell, hogy igényt és jogot is tartunk erre a területre, az önrendelkezésre.
Az alsó-nyárádmenti Lukafalva községben a református templomban tartottak áhítatot, majd a szemközti sportpályán meggyúlt a tűz, és felolvasták a kiáltványt. A több mint háromszáz fős csoport többsége „idegen” volt – tudtuk meg Bordi István szervezőtől. Voltak itt marosvásárhelyiek, egy nagyváradi csoport is, de megjelent és felszólalt Tőkés László, az EMNT elnöke is. A székely és nemzeti lobogós tömeg egymás kezét fogva alkotott láncot a tűz körül, a himnuszokat és hazafias dalokat énekelve. Ugyanekkor a közeli dombokon két további őrtűz gyúlt azokon a helyeken, ahol egykor a székelyföldi határ húzódhatott: a teremiújfalusi dombtetőn és Nagyteremi fölött, a Bethlen-kriptáknál.
Közel százötvenen gyülekeztek a kendi közbirtokossági legelő szélén Balavásár és Gyulakuta községekből, de marosvásárhelyiek is voltak közöttük. A helyi református lelkész tartott áhítatot, a tűzgyújtást követően Sagyebó Isván, Balavásár község elöljárója olvasta fel a kiáltvány szövegét, majd a himnuszok mellett népdalokat énekeltek az emberek a tűz körül. „Valamilyen módon erőt kell adni a helyi autonómiatörekvésnek, és küzdeni kell érte” – mondta el a polgármester, aki szerint egyértelműen támogatják az emberek a szombatihoz hasonló rendezvényeket, ezért is jelentek meg a mintegy másfél órás jelnyilvánításon.
A tervezettel ellentétben nem gyúltak őrtüzek a Székely-Mezőségen, sem Mezőcsávás, sem Mezősámsond községben. A helyiek úgy vélik, az SZNT részéről későn kaptak felkérést, sőt a szervezésért felelős marosvásárhelyi kiküldött fölényes, szinte utasító hangnemben fordult a szabédiakhoz és sámsondiakhoz. Ezután a két községbeli magyarok vezetői megbeszélést tartottak, de úgy vélték, túl későn érkezett a felkérés és nem tudnák kellőképpen megszervezni az eseményt, ezért nemleges döntés született. Mivel a Mezőség szélén vannak és utolsó magyar falvak, nagyon nehezen tudták volna megértetni a román szomszédokkal a rendezvény célját és inkább nem keresik a bajt. Még élénken él bennük a huszonöt évvel ezelőtti emlék, amikor az 1989-es forradalom után és az1990-es marosvásárhelyi események idején a környező falvakból „a románok rájuk mentek”, és a szabédiak három hétig éjjel-nappal őrizték településüket egy esetleges véres támadás ellen – mondta el névtelenül egy helyi lakos. Aki mégis részt akart venni a szombati megmozduláson, az megtehette a legközelebbi helyszínen, Marossárpatakon.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. november 23.
Állami támogatás nélkül dolgozik a Bekecs
Készül az együttes próba- és stúdióterme, harmincegy csoportban oktatnak táncot, új műsort készítenek elő a következő évre, mindeközben előadásokkal járják az országot-világot.
Szerteágazó a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes tevékenysége, ám az anyagi források alig fedezik a szükséges kiadásokat.
Szót ejt az anyagi nehézségekről is Benő Barna együttesvezető, táncegyesületi elnök, miközben a Bekecs mindennapi munkájáról beszélgetünk. Némi pályázati támogatást kaptak, azzal néhány hónapig „kihúzzák”, de még nem tudni, hogyan tovább a jövő év tavaszán. A szakmai munka és szervezési feladatok mellett Benő Barnának nagy kihívást jelent az együttes szerteágazó tevékenységéhez előteremteni az anyagi fedezetet és az alkalmazottak fizetését. „Megnőttünk, erősek lettünk, miközben a takarónk ugyanakkora maradt” – mondta keserédes mosollyal.
Az ősztől kibővült az együttes kihelyezett táncoktatási programja, Ákosfalván, Harasztkeréken, Székelyvajában indítottak csoportokat, Szentháromságon igény hozta létre a kiscsoportot, Székelyberében is szükség lenne egy második csoportra, annyi gyerek és ifjú szeretne táncolni. Ezzel a kistérségben a Bekecs együttes által működtetett és oktatott csoportok száma harminckettőre emelkedne. Ugyanakkor októbertől Nyárádszeredában a felnőtteknek és a középiskolás diákoknak néptáncoktatást indítottak, mindkét csoportban harmincon felüli a létszám, az általános iskolában modern táncot tanítanak, az apróságoknak táncos játszóházat szerveznek, és egy felnőtt salsa csoportot is indítottak. Ezzel úgy tűnik, elérték a lehetőségek csúcsát, hiszen emellett itthon és külföldön lépnek fel, alkalmazottaik minden nap keményen dolgoznak.
A Hagyatékok című folklórműsoruk lassan lekerül a repertoárról, így elkezdődött egy új műsor készítése a Győri Művészeti Iskola vezetője, Antal Áron irányításával. A sok munka mellett hosszú hétvégéken foglalkoznak ezzel a műsorral, amelyben erdélyi táncok kapnak hangsúlyos helyet, de nem kizárt az anyaországi elemek bevitele sem. Hat hónap alatt nyolc táncrendet kell megtanulni, ami nagyon nagy kihívás – állítja Benő. Októberben a budapesti Hagyományok Házában és a kolozsvári Magyar Operában volt telt házas fellépésük a Hagyatékok és a Hamupipőke műsoraikkal. December 4-én a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban kétszer adják elő a Hamupipőkét, de székelyföldi fellépésekről is tárgyalnak. Az év végéig nyolcvan előadást könyvelhetnek el, a hagyományos évadzáró szeredai fellépésük december 26-án lesz.
Idén is indítanak színházi évadot Nyárádszeredában. Elsőként a Csíki Játékszín lép fel november 29-én a Kakuk Marcival, december 13-án a marosvásárhelyi „nemzetisek” a Szálkákkal. A jegyek igen kedvezményesek, felnőtteknek 15, diákoknak 10 lej, mivel az eseményt támogatja az önkormányzat is. Vásárhelyről kistermi előadással is várják a színészeket, míg a székelyudvarhelyiekkel arról tárgyalnak, hogy azok elhozzák Örkény István klasszikusát, a Tóthékat. December 4-én a Maros Művészegyüttes a nemrég felújított Fehérlófiával szerepel Nyárádszeredában, ezt a műsort Mikulás-ajándékként kapják a város gyerekei az önkormányzattól.
Alakul az együttes táncterme, az idén szeretnék befejezni. Az önkormányzat a beruházás költségeinek felét fedezte, a többit a Bekecsnek kell „összetáncolnia”. A termet felújították, a táncszőnyeg is a helyére került, a mennyezetre fémszerkezetet fognak szerelni a színházi lámpák számára. Különleges villanyhálózatra is szükség volt, hogy stúdiókörülményeket tudjanak biztosítani. A falakra tükrök és balettrúd is felkerül, hiszen ez a helyiség egyszerre lesz próbaterem és stúdióhelyiség. Ugyanakkor biztonságossá kell tenni az épületet, ugyanis minden nap több tevékenység folyik, és sajnos a nyitott ajtók csábítják a tolvajokat.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Készül az együttes próba- és stúdióterme, harmincegy csoportban oktatnak táncot, új műsort készítenek elő a következő évre, mindeközben előadásokkal járják az országot-világot.
Szerteágazó a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes tevékenysége, ám az anyagi források alig fedezik a szükséges kiadásokat.
Szót ejt az anyagi nehézségekről is Benő Barna együttesvezető, táncegyesületi elnök, miközben a Bekecs mindennapi munkájáról beszélgetünk. Némi pályázati támogatást kaptak, azzal néhány hónapig „kihúzzák”, de még nem tudni, hogyan tovább a jövő év tavaszán. A szakmai munka és szervezési feladatok mellett Benő Barnának nagy kihívást jelent az együttes szerteágazó tevékenységéhez előteremteni az anyagi fedezetet és az alkalmazottak fizetését. „Megnőttünk, erősek lettünk, miközben a takarónk ugyanakkora maradt” – mondta keserédes mosollyal.
Az ősztől kibővült az együttes kihelyezett táncoktatási programja, Ákosfalván, Harasztkeréken, Székelyvajában indítottak csoportokat, Szentháromságon igény hozta létre a kiscsoportot, Székelyberében is szükség lenne egy második csoportra, annyi gyerek és ifjú szeretne táncolni. Ezzel a kistérségben a Bekecs együttes által működtetett és oktatott csoportok száma harminckettőre emelkedne. Ugyanakkor októbertől Nyárádszeredában a felnőtteknek és a középiskolás diákoknak néptáncoktatást indítottak, mindkét csoportban harmincon felüli a létszám, az általános iskolában modern táncot tanítanak, az apróságoknak táncos játszóházat szerveznek, és egy felnőtt salsa csoportot is indítottak. Ezzel úgy tűnik, elérték a lehetőségek csúcsát, hiszen emellett itthon és külföldön lépnek fel, alkalmazottaik minden nap keményen dolgoznak.
A Hagyatékok című folklórműsoruk lassan lekerül a repertoárról, így elkezdődött egy új műsor készítése a Győri Művészeti Iskola vezetője, Antal Áron irányításával. A sok munka mellett hosszú hétvégéken foglalkoznak ezzel a műsorral, amelyben erdélyi táncok kapnak hangsúlyos helyet, de nem kizárt az anyaországi elemek bevitele sem. Hat hónap alatt nyolc táncrendet kell megtanulni, ami nagyon nagy kihívás – állítja Benő. Októberben a budapesti Hagyományok Házában és a kolozsvári Magyar Operában volt telt házas fellépésük a Hagyatékok és a Hamupipőke műsoraikkal. December 4-én a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban kétszer adják elő a Hamupipőkét, de székelyföldi fellépésekről is tárgyalnak. Az év végéig nyolcvan előadást könyvelhetnek el, a hagyományos évadzáró szeredai fellépésük december 26-án lesz.
Idén is indítanak színházi évadot Nyárádszeredában. Elsőként a Csíki Játékszín lép fel november 29-én a Kakuk Marcival, december 13-án a marosvásárhelyi „nemzetisek” a Szálkákkal. A jegyek igen kedvezményesek, felnőtteknek 15, diákoknak 10 lej, mivel az eseményt támogatja az önkormányzat is. Vásárhelyről kistermi előadással is várják a színészeket, míg a székelyudvarhelyiekkel arról tárgyalnak, hogy azok elhozzák Örkény István klasszikusát, a Tóthékat. December 4-én a Maros Művészegyüttes a nemrég felújított Fehérlófiával szerepel Nyárádszeredában, ezt a műsort Mikulás-ajándékként kapják a város gyerekei az önkormányzattól.
Alakul az együttes táncterme, az idén szeretnék befejezni. Az önkormányzat a beruházás költségeinek felét fedezte, a többit a Bekecsnek kell „összetáncolnia”. A termet felújították, a táncszőnyeg is a helyére került, a mennyezetre fémszerkezetet fognak szerelni a színházi lámpák számára. Különleges villanyhálózatra is szükség volt, hogy stúdiókörülményeket tudjanak biztosítani. A falakra tükrök és balettrúd is felkerül, hiszen ez a helyiség egyszerre lesz próbaterem és stúdióhelyiség. Ugyanakkor biztonságossá kell tenni az épületet, ugyanis minden nap több tevékenység folyik, és sajnos a nyitott ajtók csábítják a tolvajokat.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. december 3.
Jobbágytelkének gyűjtöttek Budapesten
Néhány napja Budapesten lépett fel a jobbágytelki hagyományőrző néptánccsoport: a karitatív eseményen az együttesnek és nyárádmenti településnek gyűjtöttek adományokat.
A jobbágytelkiek régi barátja, kultúrájának csodálója és felkarolója, a budapesti Stoller Antal idén márciusban kérte fel Varó Huba volt néptáncost, hogy vegye át a jobbágytelki tánccsoport szakmai vezetését, és a néhai Balla Antal által bevezetett táncstílust „megtörje”, az eredetiség felé terelje vissza.
Amúgy ez a folyamat másutt is elkezdődött már, az 1990-es években beindult táncházmozgalom sok helyen a „mesterséges” táncrendeket a kötetlen, autentikus és improvizáló néptánc irányába mozdította el. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) ösztöndíjával Varó Huba el is kezdte a munkát Jobbágytelkén a régi táncok alapján, amelyeket elkezdett megtanítani a fiataloknak. Közben Stoller Antal és barátai karitatív jellegű rendezvényt szerveztek Budapesten, hogy a jobbágytelki közösséget és tánccsoportot anyagilag is támogathassák. Az MMA, a Vasas Művészegyüttes, a Jobbágytelki Kulturális Egyesület, a Vitézi Ének Alapítvány és a Nemzeti Táncszínház támogatásával szervezett eseménynek a Hagyományok Házában biztosítottak helyszínt, amelyre a nyárádmenti tánccsoportot is meghívták.
Az együttes az elmúlt hétvégét Budapesten töltötte, és a rendezvényen jobbágytelki szalmafonó céhbeli jelenetet, illetve táncrendet mutattak be. A gálaműsort megnyitó nyárádmentiek után fellépett még a kisgyőri népdalkör és Scserbin János citerás, a Vasas és Vasas-Obsitos néptáncosai, zenélt Juhász Zoltán, énekelt Faragó Laura, mesét mondott Kokas Rozália, míg az est fénypontjaként a Magyar Állami Népi Együttes lépett fel.
Az előadások között árverést tartottak, amelyre sok művész ajánlott fel különböző tárgyakat. Varó Hubától megtudtuk: számtalan dologra el tudnák idehaza költeni a begyűlt összeget. Egyrészt a Balla Antal Tájháznál és a Falumúzeumnál kellene javítási munkálatokat végezni, de a néptánccsoportnak is elkelne a támogatás, hiszen hiányos a hangosítási berendezés és a ruhatár is. Így csak a legszükségesebbekre jut a most kapott összegből, a többi kiadásra pályázat révén próbálnak pénzt szerezni.
A gála után az együttes a közeli Dunavarsányba utazott, ahol fellépett az éppen zajló kosaras mulatságon. Varó szerint nagy élmény volt a budapesti út nemcsak a fiataloknak, hanem a középkorúaknak és időseknek is, hiszen legtöbbjük szinte sosem lépett színpadra, amióta Balla Anti bácsi abbahagyta a munkát a jobbágytelki néptánccsoportnál.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Néhány napja Budapesten lépett fel a jobbágytelki hagyományőrző néptánccsoport: a karitatív eseményen az együttesnek és nyárádmenti településnek gyűjtöttek adományokat.
A jobbágytelkiek régi barátja, kultúrájának csodálója és felkarolója, a budapesti Stoller Antal idén márciusban kérte fel Varó Huba volt néptáncost, hogy vegye át a jobbágytelki tánccsoport szakmai vezetését, és a néhai Balla Antal által bevezetett táncstílust „megtörje”, az eredetiség felé terelje vissza.
Amúgy ez a folyamat másutt is elkezdődött már, az 1990-es években beindult táncházmozgalom sok helyen a „mesterséges” táncrendeket a kötetlen, autentikus és improvizáló néptánc irányába mozdította el. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) ösztöndíjával Varó Huba el is kezdte a munkát Jobbágytelkén a régi táncok alapján, amelyeket elkezdett megtanítani a fiataloknak. Közben Stoller Antal és barátai karitatív jellegű rendezvényt szerveztek Budapesten, hogy a jobbágytelki közösséget és tánccsoportot anyagilag is támogathassák. Az MMA, a Vasas Művészegyüttes, a Jobbágytelki Kulturális Egyesület, a Vitézi Ének Alapítvány és a Nemzeti Táncszínház támogatásával szervezett eseménynek a Hagyományok Házában biztosítottak helyszínt, amelyre a nyárádmenti tánccsoportot is meghívták.
Az együttes az elmúlt hétvégét Budapesten töltötte, és a rendezvényen jobbágytelki szalmafonó céhbeli jelenetet, illetve táncrendet mutattak be. A gálaműsort megnyitó nyárádmentiek után fellépett még a kisgyőri népdalkör és Scserbin János citerás, a Vasas és Vasas-Obsitos néptáncosai, zenélt Juhász Zoltán, énekelt Faragó Laura, mesét mondott Kokas Rozália, míg az est fénypontjaként a Magyar Állami Népi Együttes lépett fel.
Az előadások között árverést tartottak, amelyre sok művész ajánlott fel különböző tárgyakat. Varó Hubától megtudtuk: számtalan dologra el tudnák idehaza költeni a begyűlt összeget. Egyrészt a Balla Antal Tájháznál és a Falumúzeumnál kellene javítási munkálatokat végezni, de a néptánccsoportnak is elkelne a támogatás, hiszen hiányos a hangosítási berendezés és a ruhatár is. Így csak a legszükségesebbekre jut a most kapott összegből, a többi kiadásra pályázat révén próbálnak pénzt szerezni.
A gála után az együttes a közeli Dunavarsányba utazott, ahol fellépett az éppen zajló kosaras mulatságon. Varó szerint nagy élmény volt a budapesti út nemcsak a fiataloknak, hanem a középkorúaknak és időseknek is, hiszen legtöbbjük szinte sosem lépett színpadra, amióta Balla Anti bácsi abbahagyta a munkát a jobbágytelki néptánccsoportnál.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2015. december 14.
A nemzetért imádkoztak
Tizedik alkalommal tartották meg december 6-án a Kárpát-medencei imanapot, melyet minden évben a december 4-éhez legközelebb eső vasárnapon szerveznek meg, és minden református gyülekezet bekapcsolódhat.
Az imanapot a Kárpát-medencei nőszövetségi vezetők kezdeményezték 2005 júliusában a sikertelen 2004. decemberi 4-ei, a kettős állampolgárságról (is) szóló népszavazást követően, és 2006-ban tartották meg először.
Az imanapon minden évben más-más református egyházkerületért imádkoznak a gyülekezetek. Az érintett egyházkerület nőszövetsége állít össze liturgiajavaslatot, valamint a terület múltját és kulturális értékeit is bemutató segédanyagokat, melyeket a gyülekezetek felhasználhatnak. Idén a Szerbiai Református Keresztyén Egyház nőszövetsége készítette el az imanapi füzetet.
Erdőszentgyörgyön minden évben megtartják az imanapot, és hogy az ideit színesebbé tegyék, meghívták a nyárádszeredai Bocskai István Dalkart is. Gáspár György lelkész szószéki szolgálata után a szertartás keretében felolvasták a délvidéki nőszövetség üzenetét, szavalatok hangzottak el, majd a helyi nőszövetség öt tagja felolvasott egy-egy célimát, amelyet ugyancsak délvidékiek írtak, és amelyben a nemzetért, annak egységéért, a gyerekekért és fiatalokért, a szegényekért és a találkozásért fohászkodnak.
A nyárádszeredai kórus egyházi dalokat adott elő, szolgálatukat és a kezdeményezést Csalóka Zoltán nyugalmazott esperes köszönte meg. Az esemény a szemközti Rhédey-kastélyban folytatódott, ahol a Bocskai-dalkar világi énekei nyitották meg Dávid Júlia festészeti kiállítását. A Nyárád-menti gyökerű, ma Szeged közelében élő Dávid Júliát, pályáját és munkáit Nagy Miklós Kund méltatta.
Marosvásárhelyen, a Gecse utcai kistemplomban a délelőtti istentisztelet keretében tartották meg az imanapi programot. Borsos Melinda, az egyházkerület nőszövetségi elnöke bemutatta a vajdasági református templomokat, majd Fekete Márton lelkész prédikált, és az általa írt rövid imákat mondták el a gyülekezet fiatalabb és idősebb tagjai.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)
Tizedik alkalommal tartották meg december 6-án a Kárpát-medencei imanapot, melyet minden évben a december 4-éhez legközelebb eső vasárnapon szerveznek meg, és minden református gyülekezet bekapcsolódhat.
Az imanapot a Kárpát-medencei nőszövetségi vezetők kezdeményezték 2005 júliusában a sikertelen 2004. decemberi 4-ei, a kettős állampolgárságról (is) szóló népszavazást követően, és 2006-ban tartották meg először.
Az imanapon minden évben más-más református egyházkerületért imádkoznak a gyülekezetek. Az érintett egyházkerület nőszövetsége állít össze liturgiajavaslatot, valamint a terület múltját és kulturális értékeit is bemutató segédanyagokat, melyeket a gyülekezetek felhasználhatnak. Idén a Szerbiai Református Keresztyén Egyház nőszövetsége készítette el az imanapi füzetet.
Erdőszentgyörgyön minden évben megtartják az imanapot, és hogy az ideit színesebbé tegyék, meghívták a nyárádszeredai Bocskai István Dalkart is. Gáspár György lelkész szószéki szolgálata után a szertartás keretében felolvasták a délvidéki nőszövetség üzenetét, szavalatok hangzottak el, majd a helyi nőszövetség öt tagja felolvasott egy-egy célimát, amelyet ugyancsak délvidékiek írtak, és amelyben a nemzetért, annak egységéért, a gyerekekért és fiatalokért, a szegényekért és a találkozásért fohászkodnak.
A nyárádszeredai kórus egyházi dalokat adott elő, szolgálatukat és a kezdeményezést Csalóka Zoltán nyugalmazott esperes köszönte meg. Az esemény a szemközti Rhédey-kastélyban folytatódott, ahol a Bocskai-dalkar világi énekei nyitották meg Dávid Júlia festészeti kiállítását. A Nyárád-menti gyökerű, ma Szeged közelében élő Dávid Júliát, pályáját és munkáit Nagy Miklós Kund méltatta.
Marosvásárhelyen, a Gecse utcai kistemplomban a délelőtti istentisztelet keretében tartották meg az imanapi programot. Borsos Melinda, az egyházkerület nőszövetségi elnöke bemutatta a vajdasági református templomokat, majd Fekete Márton lelkész prédikált, és az általa írt rövid imákat mondták el a gyülekezet fiatalabb és idősebb tagjai.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)
2016. január 5.
Ideiglenesen nem használhatóak egyes kultúrházak
A Colectiv-klubtragédia következtében indított országos ellenőrzések a vidéki középületeknél is találtak hiányosságokat. Nyárádszeredában például november végén a polgármester óvatosságból megtiltotta a művelődési ház nagytermének használatát.
Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere elmondta: novemberben náluk is háromnapos ellenőrzést tartottak a tűzvédelmi szakemberek, s mivel néhány hiányosságot tapasztaltak, pénzbírságot róttak ki az intézményt működtető polgármesteri hivatalra. A kiállított jegyzőkönyvek alapján rendeletet bocsájtott ki a településvezető, amelyben megtiltotta a művelődési ház nagytermének használatát. Az épület többi része – könyvtár, próba- és kiállítótermek – továbbra is használatban maradt. Az elöljáró beismerte: szinte képtelenség az állandóan módosuló törvényeket követni, és betartani. A nyárádszeredai épületnek van tűzvédelmi engedélye, csak meg kellett hosszabbítani, ezért volt szükség a korlátozó intézkedésre. A városhoz tartozó települések közül egyelőre csak a tavalyelőtt felújított kisszentlőrinci kultúrotthonnak van érvényes engedélye, a többi esetében még nem indították el az eljárást, mert amellett hogy idő- és pénzigényes, nincs nagy igény a falusi épületek használatára, és a kulturális rendezvények is hiányoznak.
A törvény egyébként sokféleképpen értelmezhető. A 2006-ban kiadott 307-es tűzvédelmi törvény 30. cikkelye kimondja, hogy a középületek módosítását, bővítését, építését vagy újjáépítését célzó munkálatok esetében kötelező tűzvédelmi engedélyt beszerezni, míg a törvény alkalmazását előíró 1739-es kormányrendelet felsorolja azokat a középületeket, amelyekre ez kötelező érvényű. Ezek sorában szerepelnek a kulturális intézmények, amelyek felülete eléri vagy meghaladja a 600 négyzetmétert. Tóth Sándor polgármester szerint a törvény visszamenőleg nem alkalmazható, így csak a 2006 után befejezett épületekre vonatkoztatható. Ugyanilyen véleményen vannak a megkérdezett vidéki önkormányzatok képviselői is. Erdőszentgyörgyön az 1950-es években épült a kultúrotthon, ezért nem kellett tűzvédelmi engedélyt kiváltani, de mindenféle óvintézkedést megtettek, és felszerelték a szükséges oltási eszközökkel – fejtette ki Csibi Attila Zoltán polgármester. Ákosfalván az általános iskola és a községháza épült az utóbbi években, ezeknek beszerezték a szükséges engedélyeket, a többi középület és kultúrotthon az 1960-as években épült – számolt be érdeklődésünkre Móréh Tibor községi tűzoltó parancsnok. Gyulakuta községben is ugyanebben az időben épültek a kultúrotthonok és középületek, ezért csupán a tavalyelőtt átadott kelementelki új óvoda tűzvédelmi engedélyeztetésére volt szükség, ami folyamatban van – mondta el Takács Mózes szakfelelős. Szovátának nincs művelődési otthona, csupán egy bérelt épületet használ ilyen célra, ám a város alárendeltségébe tartozó egyéb középületek – iskolák, kórház stb. – tűzoltósági engedélyei rendben vannak – tudtuk meg Péter Ferenc polgármestertől.
Tóth Sándor polgármester megnyugtatja az érdeklődőket: napokon belül birtokában lesznek a tűzvédelmi engedélynek, így visszavonja a tiltó rendeletet, és január végére használható lesz a művelődési ház nagyterme.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
A Colectiv-klubtragédia következtében indított országos ellenőrzések a vidéki középületeknél is találtak hiányosságokat. Nyárádszeredában például november végén a polgármester óvatosságból megtiltotta a művelődési ház nagytermének használatát.
Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere elmondta: novemberben náluk is háromnapos ellenőrzést tartottak a tűzvédelmi szakemberek, s mivel néhány hiányosságot tapasztaltak, pénzbírságot róttak ki az intézményt működtető polgármesteri hivatalra. A kiállított jegyzőkönyvek alapján rendeletet bocsájtott ki a településvezető, amelyben megtiltotta a művelődési ház nagytermének használatát. Az épület többi része – könyvtár, próba- és kiállítótermek – továbbra is használatban maradt. Az elöljáró beismerte: szinte képtelenség az állandóan módosuló törvényeket követni, és betartani. A nyárádszeredai épületnek van tűzvédelmi engedélye, csak meg kellett hosszabbítani, ezért volt szükség a korlátozó intézkedésre. A városhoz tartozó települések közül egyelőre csak a tavalyelőtt felújított kisszentlőrinci kultúrotthonnak van érvényes engedélye, a többi esetében még nem indították el az eljárást, mert amellett hogy idő- és pénzigényes, nincs nagy igény a falusi épületek használatára, és a kulturális rendezvények is hiányoznak.
A törvény egyébként sokféleképpen értelmezhető. A 2006-ban kiadott 307-es tűzvédelmi törvény 30. cikkelye kimondja, hogy a középületek módosítását, bővítését, építését vagy újjáépítését célzó munkálatok esetében kötelező tűzvédelmi engedélyt beszerezni, míg a törvény alkalmazását előíró 1739-es kormányrendelet felsorolja azokat a középületeket, amelyekre ez kötelező érvényű. Ezek sorában szerepelnek a kulturális intézmények, amelyek felülete eléri vagy meghaladja a 600 négyzetmétert. Tóth Sándor polgármester szerint a törvény visszamenőleg nem alkalmazható, így csak a 2006 után befejezett épületekre vonatkoztatható. Ugyanilyen véleményen vannak a megkérdezett vidéki önkormányzatok képviselői is. Erdőszentgyörgyön az 1950-es években épült a kultúrotthon, ezért nem kellett tűzvédelmi engedélyt kiváltani, de mindenféle óvintézkedést megtettek, és felszerelték a szükséges oltási eszközökkel – fejtette ki Csibi Attila Zoltán polgármester. Ákosfalván az általános iskola és a községháza épült az utóbbi években, ezeknek beszerezték a szükséges engedélyeket, a többi középület és kultúrotthon az 1960-as években épült – számolt be érdeklődésünkre Móréh Tibor községi tűzoltó parancsnok. Gyulakuta községben is ugyanebben az időben épültek a kultúrotthonok és középületek, ezért csupán a tavalyelőtt átadott kelementelki új óvoda tűzvédelmi engedélyeztetésére volt szükség, ami folyamatban van – mondta el Takács Mózes szakfelelős. Szovátának nincs művelődési otthona, csupán egy bérelt épületet használ ilyen célra, ám a város alárendeltségébe tartozó egyéb középületek – iskolák, kórház stb. – tűzoltósági engedélyei rendben vannak – tudtuk meg Péter Ferenc polgármestertől.
Tóth Sándor polgármester megnyugtatja az érdeklődőket: napokon belül birtokában lesznek a tűzvédelmi engedélynek, így visszavonja a tiltó rendeletet, és január végére használható lesz a művelődési ház nagyterme.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
2016. február 9.
Adományokból bővül a nyárádgálfalvi könyvtár
Tízezer lejnél nagyobb értékű, ezernél több kötetet számláló adománnyal gazdagodott az elmúlt időszakban a nyárádgálfalvi könyvtár.
Márton Ferenc községi könyvtáros néhány újdonsággal tudott szolgálni: legutóbbi látogatásunk óta több adományozótól hozhattak gazdag és értékes könyvrakományt. A Maros Megyei Könyvtár volt igazgatója, Mircea Artimon Mihail személyes ismeretség révén adományozta a nyárádmentieknek felesége, Wolf Erika főleg magyar nyelvű könyveit (183 kötetet), az ugyancsak marosvásárhelyi Daróczi Béla 83 kiadvánnyal gyarapította a könyvtár állományát. A legnagyobb tételt a könyvtár szomszédságában élő Csíki Alberttől kapták: a tőle ideszállított könyvhalmaz 620 olyan kötetet tartalmazott, amellyel nem rendelkeztek. Három hete a marosvásárhelyi Ollender Edittől is vehettek át újabb rakományt. A több doboznyi könyvet ezután leltározzák fel, de azt már megállapították, hogy a nagyszülei könyvtárából származó kötetek túlnyomó részét nem hazai, hanem magyarországi kiadóktól szerezték be egykor. Márton Ferencet meglepte, hogy olyan családi könyvtárak darabjait engedik át nekik, amelyekre nem is gondoltak volna, és mindenikben értékes, egyedi darabok vagy sorozatok is vannak.
Hogy hová kerül ez a sok kötet a kétszobás kis könyvtárban? Márton elmondta: egykor a kiadók egy-egy friss kötetből akár 8-10 példányt is küldtek a községi könyvtáraknak, sokszor olyanokat, amelyeket senki le nem emel a polcról. Így ezeknek egy részét kiiktatták a leltárból, de a műszaki irodalmat is elkezdték „megrostálni”, hogy az újonnan kapott kötetek is felkerülhessenek a polcokra. A kiselejtezett, de jó állapotú köteteket átengedik az iskolai könyvtárnak, ott is válogatnak belőle, a megmaradtakat pedig az érdeklődők vihetik el.
A legutóbbi kimutatás szerint a könyvtár 7545 kötettel rendelkezik, ebből 5638 magyar vagy többnyelvű. Nyilvántartott olvasójuk száma 238, ebből 140 rendszeresen látogatja a tékát, 489 látogatás alkalmával 753 könyvet kölcsönöztek ki az olvasók – sorolta Márton Ferenc. Sok új olvasót nem jegyeznek, inkább a diákok köréből kerülnek ki olyanok, akik a kötelező olvasmányok miatt ide is beiratkoznak. A községi könyvtárnak jó a kapcsolata a helyi általános iskolával, Márton Ferenc nemcsak az ottani állományt rendszerezte tavalyelőtt önkéntes munkával, hanem többször is részt vett iskolai rendezvényeken, ismertetve a diákokkal a községi könyvtárat.
Nem csak adományok révén bővül a téka állománya, a helyi költségvetésből is kiutal a községvezetés egy-kétezer lejt, amellyel új könyveket vásárolnak. Hogy mit, azt a könyvtáros dönti el, hisz fel szokta jegyezni azokat a műveket, szerzőket, amelyeket/akiket igényelnének az olvasók, de hiányzik a kínálatukból, így év végére beszerzi azokat. Ő látja, hogy milyen könyvek lennének hasznosak, de ez is kissé szubjektív, hisz olyan új könyveket is be kell szereznie – például ponyvaregényeket, „szappanoperákat” – amelyeket haza sosem vinne, de itt igénylik a középkorú hölgyek. „Mivel ez közösségi könyvtár, az olvasók igényei a lényegesek, nem a személyes véleményem” – mondja nevetve Márton Ferenc, mutatva azokat a köteteket, amelyeket ilyen megfontolásból szerzett be az olvasóknak.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
Tízezer lejnél nagyobb értékű, ezernél több kötetet számláló adománnyal gazdagodott az elmúlt időszakban a nyárádgálfalvi könyvtár.
Márton Ferenc községi könyvtáros néhány újdonsággal tudott szolgálni: legutóbbi látogatásunk óta több adományozótól hozhattak gazdag és értékes könyvrakományt. A Maros Megyei Könyvtár volt igazgatója, Mircea Artimon Mihail személyes ismeretség révén adományozta a nyárádmentieknek felesége, Wolf Erika főleg magyar nyelvű könyveit (183 kötetet), az ugyancsak marosvásárhelyi Daróczi Béla 83 kiadvánnyal gyarapította a könyvtár állományát. A legnagyobb tételt a könyvtár szomszédságában élő Csíki Alberttől kapták: a tőle ideszállított könyvhalmaz 620 olyan kötetet tartalmazott, amellyel nem rendelkeztek. Három hete a marosvásárhelyi Ollender Edittől is vehettek át újabb rakományt. A több doboznyi könyvet ezután leltározzák fel, de azt már megállapították, hogy a nagyszülei könyvtárából származó kötetek túlnyomó részét nem hazai, hanem magyarországi kiadóktól szerezték be egykor. Márton Ferencet meglepte, hogy olyan családi könyvtárak darabjait engedik át nekik, amelyekre nem is gondoltak volna, és mindenikben értékes, egyedi darabok vagy sorozatok is vannak.
Hogy hová kerül ez a sok kötet a kétszobás kis könyvtárban? Márton elmondta: egykor a kiadók egy-egy friss kötetből akár 8-10 példányt is küldtek a községi könyvtáraknak, sokszor olyanokat, amelyeket senki le nem emel a polcról. Így ezeknek egy részét kiiktatták a leltárból, de a műszaki irodalmat is elkezdték „megrostálni”, hogy az újonnan kapott kötetek is felkerülhessenek a polcokra. A kiselejtezett, de jó állapotú köteteket átengedik az iskolai könyvtárnak, ott is válogatnak belőle, a megmaradtakat pedig az érdeklődők vihetik el.
A legutóbbi kimutatás szerint a könyvtár 7545 kötettel rendelkezik, ebből 5638 magyar vagy többnyelvű. Nyilvántartott olvasójuk száma 238, ebből 140 rendszeresen látogatja a tékát, 489 látogatás alkalmával 753 könyvet kölcsönöztek ki az olvasók – sorolta Márton Ferenc. Sok új olvasót nem jegyeznek, inkább a diákok köréből kerülnek ki olyanok, akik a kötelező olvasmányok miatt ide is beiratkoznak. A községi könyvtárnak jó a kapcsolata a helyi általános iskolával, Márton Ferenc nemcsak az ottani állományt rendszerezte tavalyelőtt önkéntes munkával, hanem többször is részt vett iskolai rendezvényeken, ismertetve a diákokkal a községi könyvtárat.
Nem csak adományok révén bővül a téka állománya, a helyi költségvetésből is kiutal a községvezetés egy-kétezer lejt, amellyel új könyveket vásárolnak. Hogy mit, azt a könyvtáros dönti el, hisz fel szokta jegyezni azokat a műveket, szerzőket, amelyeket/akiket igényelnének az olvasók, de hiányzik a kínálatukból, így év végére beszerzi azokat. Ő látja, hogy milyen könyvek lennének hasznosak, de ez is kissé szubjektív, hisz olyan új könyveket is be kell szereznie – például ponyvaregényeket, „szappanoperákat” – amelyeket haza sosem vinne, de itt igénylik a középkorú hölgyek. „Mivel ez közösségi könyvtár, az olvasók igényei a lényegesek, nem a személyes véleményem” – mondja nevetve Márton Ferenc, mutatva azokat a köteteket, amelyeket ilyen megfontolásból szerzett be az olvasóknak.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
2016. február 16.
Felháborodást szült az iskolaösszevonás Nyárádszeredában
Januárban iskolák összevonásáról döntött a Maros Megyei Tanfelügyelőség. A csökkenő gyereklétszámra és gazdasági okokra hivatkozva Nyárádszeredában a Deák Farkas Általános Iskola elveszítené önálló jogi személyiségét, és beolvasztanák a Bocskai István Gimnáziumba.
A tanfelügyelőségi döntést értetlenül és felháborodva fogadták a szeredai vezetők, hiszen itt az előírtnál nagyobb létszámú a diákság, és a személyzeti leépítést is megoldotta volna a városvezetés úgy, hogy senki ne maradjon állás nélkül.
Tóth Sándor polgármester úgy véli, hogy a tanfelügyelőség szembement a törvényekkel, és önkényesen döntött. A nyárádszeredaiak megkérdőjelezték a tanfelügyelőség álláspontját, és néhányszor találkoztak is az intézmény képviselőivel. A tanfelügyelőség gazdasági szempontok szerint döntött: a minisztérium felszólítására csökkentenie kell a nem didaktikai személyzet számát. Szerintük az iskolák összevonásával az adminisztratív személyzetet csökkenteni lehet, igazgatói, aligazgatói állások szűnnének meg, és a titkári és könyvelői munkát is meg lehet oldani kevesebb személyzettel. Nem beszélve a takarítókról, karbantartókról, akiknek a tanfelügyelőség szerint nincs elég munkájuk, ezért állásokat kell felszámolni.
Nem fogadták el az érveket és javaslatokat
Első lépésben a tanfelügyelőség a karbantartó vagy takarító személyzet csökkentését szerette volna elérni az összevonás révén. Tóth Sándor próbálta meggyőzni a főtanfelügyelőt: Nyárádszeredában nem csökkent, ellenkezőleg, kétszeresére nőtt a takarításra váró iskolai felületek nagysága az utóbbi évek helyi iskolaépítési hulláma következtében. De ha már mindenképp néhány takarító elbocsátásával oldanák meg a helyzetet, a polgármester azt javasolta: a takarítást kiszervezik, azaz ezeket az állásokat levághatja a tanfelügyelőség, az alkalmazottakat pedig átveszi egy takarító cég. Ez a javaslat nem győzte meg a tanfelügyelőt, és már nem is a takarítókkal, karbantartókkal volt gondja, hanem az igazgatói, aligazgató és adminisztratív személyzettel, könyvelőkkel, titkárokkal – ezek állásaiból szüntetne meg négyet-ötöt, hogy elérje a személyzetcsökkentést. „Meggyőződésem, hogy ez kimondottan politikai kérdés. Sajnos össze kellett vonjanak román iskolákat, ahol baj volt a gyereklétszámmal, és a Maros megyei román közösség nem tudja megengedni magának, hogy ne vonjon össze magyar iskolákat is” – véli az elöljáró.
Megvan a létszám
A következő tanévre a középiskolában 420 diák beiskolázására tettek le tervet, míg az általános iskolákba közel kilencszáz gyerek jár a városból és a hozzá tartozó falvakból, tehát jóval a törvény által előírt háromszázas diáklétszám fölött állnak, így mindkét iskola önálló jogi személyiségre jogosult – hangsúlyozta Tóth Sándor. A két iskola igazgatója, Trufán József és Fülöp László támogatják a polgármester álláspontját a kérdésben.
Ellenezte a döntést a tanfelügyelő-helyettes
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes egyedüli magyarként a bizottság döntése ellen szavazott, mert ő, ahogy fogalmazott, a nyárádmenti közösséget képviselte. Megkeresésünkre elmondta: 1990-hez képest szinte felére csökkent a magyar diákok száma Maros megyében, ez is befolyásolja azt, hogy a kvótarendszerrel együtt új átszervezés következik. A kisebb városokban, ahol általános és középiskola is volt, már összevonták azokat, most került sorra Nyárádszereda, Radnót, Sáromberke is. Hogy megmentsék a középiskolákat, azt látták jónak, ha összevonják az intézményeket. Ez eredményezheti talán azt is, hogy a diákokat sikerül az adott településen tartani, és megmaradhatnak a kis vidéki iskolák is. Bonyolult a kérdés: a gyerek és iskola is meg kéne maradjon, a pedagógusnak is állása kell legyen, de a keretszámokba is bele kell férni. A főtanfelügyelő-helyettestől azt is megtudtuk: a szeredai iskolák esetében nem szűnnek meg sem takarítói, sem tanári állások, lesz egy igazgató és két oktatásért felelős aligazgató. Csak az adminisztratív személyzetet érinti az összevonás, de elbocsátás itt sem lesz most, hanem amikor valaki nyugdíjba megy, nem hirdetik meg többé az állást. Ő nem támogatta az iskolák összevonását, de ha már ez a kényszerhelyzet, meg kell találni azt az utat, amely a közösségnek és a diákoknak is a legjobb – mondta el Illés Ildikó.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
Januárban iskolák összevonásáról döntött a Maros Megyei Tanfelügyelőség. A csökkenő gyereklétszámra és gazdasági okokra hivatkozva Nyárádszeredában a Deák Farkas Általános Iskola elveszítené önálló jogi személyiségét, és beolvasztanák a Bocskai István Gimnáziumba.
A tanfelügyelőségi döntést értetlenül és felháborodva fogadták a szeredai vezetők, hiszen itt az előírtnál nagyobb létszámú a diákság, és a személyzeti leépítést is megoldotta volna a városvezetés úgy, hogy senki ne maradjon állás nélkül.
Tóth Sándor polgármester úgy véli, hogy a tanfelügyelőség szembement a törvényekkel, és önkényesen döntött. A nyárádszeredaiak megkérdőjelezték a tanfelügyelőség álláspontját, és néhányszor találkoztak is az intézmény képviselőivel. A tanfelügyelőség gazdasági szempontok szerint döntött: a minisztérium felszólítására csökkentenie kell a nem didaktikai személyzet számát. Szerintük az iskolák összevonásával az adminisztratív személyzetet csökkenteni lehet, igazgatói, aligazgatói állások szűnnének meg, és a titkári és könyvelői munkát is meg lehet oldani kevesebb személyzettel. Nem beszélve a takarítókról, karbantartókról, akiknek a tanfelügyelőség szerint nincs elég munkájuk, ezért állásokat kell felszámolni.
Nem fogadták el az érveket és javaslatokat
Első lépésben a tanfelügyelőség a karbantartó vagy takarító személyzet csökkentését szerette volna elérni az összevonás révén. Tóth Sándor próbálta meggyőzni a főtanfelügyelőt: Nyárádszeredában nem csökkent, ellenkezőleg, kétszeresére nőtt a takarításra váró iskolai felületek nagysága az utóbbi évek helyi iskolaépítési hulláma következtében. De ha már mindenképp néhány takarító elbocsátásával oldanák meg a helyzetet, a polgármester azt javasolta: a takarítást kiszervezik, azaz ezeket az állásokat levághatja a tanfelügyelőség, az alkalmazottakat pedig átveszi egy takarító cég. Ez a javaslat nem győzte meg a tanfelügyelőt, és már nem is a takarítókkal, karbantartókkal volt gondja, hanem az igazgatói, aligazgató és adminisztratív személyzettel, könyvelőkkel, titkárokkal – ezek állásaiból szüntetne meg négyet-ötöt, hogy elérje a személyzetcsökkentést. „Meggyőződésem, hogy ez kimondottan politikai kérdés. Sajnos össze kellett vonjanak román iskolákat, ahol baj volt a gyereklétszámmal, és a Maros megyei román közösség nem tudja megengedni magának, hogy ne vonjon össze magyar iskolákat is” – véli az elöljáró.
Megvan a létszám
A következő tanévre a középiskolában 420 diák beiskolázására tettek le tervet, míg az általános iskolákba közel kilencszáz gyerek jár a városból és a hozzá tartozó falvakból, tehát jóval a törvény által előírt háromszázas diáklétszám fölött állnak, így mindkét iskola önálló jogi személyiségre jogosult – hangsúlyozta Tóth Sándor. A két iskola igazgatója, Trufán József és Fülöp László támogatják a polgármester álláspontját a kérdésben.
Ellenezte a döntést a tanfelügyelő-helyettes
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes egyedüli magyarként a bizottság döntése ellen szavazott, mert ő, ahogy fogalmazott, a nyárádmenti közösséget képviselte. Megkeresésünkre elmondta: 1990-hez képest szinte felére csökkent a magyar diákok száma Maros megyében, ez is befolyásolja azt, hogy a kvótarendszerrel együtt új átszervezés következik. A kisebb városokban, ahol általános és középiskola is volt, már összevonták azokat, most került sorra Nyárádszereda, Radnót, Sáromberke is. Hogy megmentsék a középiskolákat, azt látták jónak, ha összevonják az intézményeket. Ez eredményezheti talán azt is, hogy a diákokat sikerül az adott településen tartani, és megmaradhatnak a kis vidéki iskolák is. Bonyolult a kérdés: a gyerek és iskola is meg kéne maradjon, a pedagógusnak is állása kell legyen, de a keretszámokba is bele kell férni. A főtanfelügyelő-helyettestől azt is megtudtuk: a szeredai iskolák esetében nem szűnnek meg sem takarítói, sem tanári állások, lesz egy igazgató és két oktatásért felelős aligazgató. Csak az adminisztratív személyzetet érinti az összevonás, de elbocsátás itt sem lesz most, hanem amikor valaki nyugdíjba megy, nem hirdetik meg többé az állást. Ő nem támogatta az iskolák összevonását, de ha már ez a kényszerhelyzet, meg kell találni azt az utat, amely a közösségnek és a diákoknak is a legjobb – mondta el Illés Ildikó.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
2016. február 17.
Összevonnák a nyárádszeredai iskolákat
Értetlenül fogadta a nyárádszeredai önkormányzat a Maros megyei tanfelügyelőség döntését, miszerint a csökkenő gyereklétszámra és gazdasági okokra hivatkozva a Deák Farkas Általános Iskola elveszíti önállóságát, és beolvad a Bocskai István Gimnáziumba.
A tanfelügyelőség azzal indokolta a lépését, hogy a minisztérium felszólítására csökkenteni kell a nem didaktikai személyzetet. Szerintük az iskolák összevonásával az adminisztratív személyzetet csökkenteni lehet, igazgatói, aligazgatói állások szűnnének meg, és a titkári és könyvelői munkát is meg lehet oldani kevesebb személyzettel. Nem beszélve a takarítókról, karbantartókról, akiknek a tanfelügyelőség szerint nincs elég munkájuk, ezért állásokat kell felszámolni.
Tóth Sándor polgármester szerint a tanfelügyelőség szembement a törvényekkel, és önkényesen döntött az iskola-összevonásról. Mint mondta, a tanfelügyelőségen „egyetlen törvénycikkellyel sem tudták megindokolni határozatukat". A polgármester biztos abban, ha bíróságon támadják meg a döntést, megnyerik a pert.
„Ám ez csapdát is rejt. Ugyanis a jelenlegi tanfelügyelőségi vezetők még három évig a helyükön maradnak, hisz versenyvizsgával és nem politikai kinevezéssel töltik be a posztot. Megtörténhet, hogy a per után bosszúból támadni kezdenék a szeredai tanintézeteket. Nem beszélve arról, hogy az érettségin és kisérettségin hátrányosan megkülönböztetnék a szeredai diákokat, ezzel csökkentenék továbbtanulási esélyeiket. Büszkék leszünk-e rá, hogy igazunk van?" – tette fel a kérdést a polgármester, akinek ennél fontosabb célja, hogy az érettségi átmenő aránya a 31-ről 50 vagy akár 70 százalékra nőjön.
Tóth Sándor elmondta, a napokban megbeszélést tartanak a témában, amelyen a két iskola vezetői, tanárai és a szülőbizottság tagjai is kifejthetik álláspontjukat. A következő tanévre egyébként a középiskolában 420 diák beiskolázása szerepel a tervezetben, míg az általános iskolákba közel kilencszáz gyerek jár a városból és a hozzá tartozó falvakból, tehát jóval a törvény által előírt háromszázas diáklétszám fölött állnak, így mindkét iskola önálló jogi személyiségre jogosult – hangsúlyozta Tóth Sándor.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes egyedüli magyarként a bizottság döntése ellen szavazott, mert ő, ahogy fogalmazott, a Nyárád menti közösséget képviselte. Megkeresésünkre elmondta: 1990-hez képest szinte felére csökkent a magyar diákok száma a megyében, ez is befolyásolja azt, hogy a kvótarendszerrel együtt új átszervezés következik. A kisebb városokban, ahol általános és középiskola is volt, már összevonták azokat, most került sorra Nyárádszereda, Radnót, Sáromberke is. Hogy megmentsék a középiskolákat, azt látták jónak, ha összevonják az intézményeket – mondta el Illés Ildikó.
Gligor Róbert László. Krónika (Kolozsvár)
Értetlenül fogadta a nyárádszeredai önkormányzat a Maros megyei tanfelügyelőség döntését, miszerint a csökkenő gyereklétszámra és gazdasági okokra hivatkozva a Deák Farkas Általános Iskola elveszíti önállóságát, és beolvad a Bocskai István Gimnáziumba.
A tanfelügyelőség azzal indokolta a lépését, hogy a minisztérium felszólítására csökkenteni kell a nem didaktikai személyzetet. Szerintük az iskolák összevonásával az adminisztratív személyzetet csökkenteni lehet, igazgatói, aligazgatói állások szűnnének meg, és a titkári és könyvelői munkát is meg lehet oldani kevesebb személyzettel. Nem beszélve a takarítókról, karbantartókról, akiknek a tanfelügyelőség szerint nincs elég munkájuk, ezért állásokat kell felszámolni.
Tóth Sándor polgármester szerint a tanfelügyelőség szembement a törvényekkel, és önkényesen döntött az iskola-összevonásról. Mint mondta, a tanfelügyelőségen „egyetlen törvénycikkellyel sem tudták megindokolni határozatukat". A polgármester biztos abban, ha bíróságon támadják meg a döntést, megnyerik a pert.
„Ám ez csapdát is rejt. Ugyanis a jelenlegi tanfelügyelőségi vezetők még három évig a helyükön maradnak, hisz versenyvizsgával és nem politikai kinevezéssel töltik be a posztot. Megtörténhet, hogy a per után bosszúból támadni kezdenék a szeredai tanintézeteket. Nem beszélve arról, hogy az érettségin és kisérettségin hátrányosan megkülönböztetnék a szeredai diákokat, ezzel csökkentenék továbbtanulási esélyeiket. Büszkék leszünk-e rá, hogy igazunk van?" – tette fel a kérdést a polgármester, akinek ennél fontosabb célja, hogy az érettségi átmenő aránya a 31-ről 50 vagy akár 70 százalékra nőjön.
Tóth Sándor elmondta, a napokban megbeszélést tartanak a témában, amelyen a két iskola vezetői, tanárai és a szülőbizottság tagjai is kifejthetik álláspontjukat. A következő tanévre egyébként a középiskolában 420 diák beiskolázása szerepel a tervezetben, míg az általános iskolákba közel kilencszáz gyerek jár a városból és a hozzá tartozó falvakból, tehát jóval a törvény által előírt háromszázas diáklétszám fölött állnak, így mindkét iskola önálló jogi személyiségre jogosult – hangsúlyozta Tóth Sándor.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes egyedüli magyarként a bizottság döntése ellen szavazott, mert ő, ahogy fogalmazott, a Nyárád menti közösséget képviselte. Megkeresésünkre elmondta: 1990-hez képest szinte felére csökkent a magyar diákok száma a megyében, ez is befolyásolja azt, hogy a kvótarendszerrel együtt új átszervezés következik. A kisebb városokban, ahol általános és középiskola is volt, már összevonták azokat, most került sorra Nyárádszereda, Radnót, Sáromberke is. Hogy megmentsék a középiskolákat, azt látták jónak, ha összevonják az intézményeket – mondta el Illés Ildikó.
Gligor Róbert László. Krónika (Kolozsvár)
2016. február 20.
Fontos a jó falukép és a műemlékvédelem
Építészeti és műemlékvédelmi szakemberek az önkormányzatok képviselőivel ültek asztalhoz csütörtökön Vármezőben, hogy arról egyeztessenek, milyen szabályozásokat kellene alkalmazni az építkezések során, hogy megtarthassák a hagyományos faluképet és értékeket.
Az épített és természeti örökség területén projekteket valósítottak meg a Nyárádmentén, rengeteg felmérés, tanulmány készült, az ország legjobb szakembereivel dolgoztak az utóbbi években, mégis úgy érezték, hogy bizonyos dolgok párhuzamosan futnak. Amíg a tanulmányok készülnek, a felmért értékek lassan eltűnnek az életünkből – véli Antal Zoltán kistérségi ügyvezető, akit a rendezvény céljáról kérdeztünk. A mostani szakmai találkozó azért időszerű, mert a legtöbb felső-nyárádmenti község most dolgozza át a területrendezési tervét (PUG). Míg rengeteg dokumentáció készült értékeinkről, addig a PUG-ok „párhuzamosan” készültek, és a megyei tanács és a szakminisztérium is jóváhagyta volna anélkül, hogy a kistérségi törekvések megjelentek volna benne. Most még nem késő lépni, hogy bizonyos szabályozások szintjén megjelenjen a tervekben a hagyományos falukép elemeinek védelme, megtartása. Antal Zoltán hangsúlyozta: a hiányosságok mellett értékek is vannak vidéken, amelyek az urbanizáció és globalizáció hatására veszélybe kerültek. Ezért fenntartható fejlesztésben kell gondolkodni, és ez a szakmai találkozó jó alkalom arra, hogy elemezzék, miként segítik az értékek megtartását a területrendezési szabályozások.
Rodics Gergely, a Pogány-havas Kistérségi Társulás menedzsere arról szólt, mennyire összeegyztethető a hagyomány és a korszerűsödés a vidékfejlesztés során. Beszélt azokról az építészeti típustervekről, amelyek ingyenesen beszerezhetők a Hargita megyei önkormányzatától, és szó esett a régi épületek felújításáról, „újrahasznosításáról” is. Furu Árpád építészmérnök a Felső-Nyárádmentén 2013-ban végzett kutatásaik, felméréseik nyomán készült tanulmányokat mutatta be, amelyek lényege, hogy rámutatnak a megfelelő anyaghasználatra, javaslatokat fogalmaznak meg és példaértékű épületeket mutatnak be, amelyek figyelembe vétele segítheti a hagyományos falukép megőrzését a jelenlegi építkezési irányzatok között is. László Annamária művészettörténész a PUG-ok részét képező történelmi dokumentációkra hívta fel a figyelmet, Guttmann Szabolcs műémlékvédelmi szakember Nagyszeben belvárosának korszerűsítési terveiről értekezett, míg Eugen Vaida építész a szászföldi régi épületek felújítási munkálatait ismertette.
Ezek a szakmai műhelymunkák sosem konkrét eredménnyel zárulnak, de „még egyet léptünk abba az irányba, amely a sikert, a végeredményt jelenti, hogy az emberek és a döntéshozók megértsék ennek lényegét” – összegezte Antal Zoltán.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
Építészeti és műemlékvédelmi szakemberek az önkormányzatok képviselőivel ültek asztalhoz csütörtökön Vármezőben, hogy arról egyeztessenek, milyen szabályozásokat kellene alkalmazni az építkezések során, hogy megtarthassák a hagyományos faluképet és értékeket.
Az épített és természeti örökség területén projekteket valósítottak meg a Nyárádmentén, rengeteg felmérés, tanulmány készült, az ország legjobb szakembereivel dolgoztak az utóbbi években, mégis úgy érezték, hogy bizonyos dolgok párhuzamosan futnak. Amíg a tanulmányok készülnek, a felmért értékek lassan eltűnnek az életünkből – véli Antal Zoltán kistérségi ügyvezető, akit a rendezvény céljáról kérdeztünk. A mostani szakmai találkozó azért időszerű, mert a legtöbb felső-nyárádmenti község most dolgozza át a területrendezési tervét (PUG). Míg rengeteg dokumentáció készült értékeinkről, addig a PUG-ok „párhuzamosan” készültek, és a megyei tanács és a szakminisztérium is jóváhagyta volna anélkül, hogy a kistérségi törekvések megjelentek volna benne. Most még nem késő lépni, hogy bizonyos szabályozások szintjén megjelenjen a tervekben a hagyományos falukép elemeinek védelme, megtartása. Antal Zoltán hangsúlyozta: a hiányosságok mellett értékek is vannak vidéken, amelyek az urbanizáció és globalizáció hatására veszélybe kerültek. Ezért fenntartható fejlesztésben kell gondolkodni, és ez a szakmai találkozó jó alkalom arra, hogy elemezzék, miként segítik az értékek megtartását a területrendezési szabályozások.
Rodics Gergely, a Pogány-havas Kistérségi Társulás menedzsere arról szólt, mennyire összeegyztethető a hagyomány és a korszerűsödés a vidékfejlesztés során. Beszélt azokról az építészeti típustervekről, amelyek ingyenesen beszerezhetők a Hargita megyei önkormányzatától, és szó esett a régi épületek felújításáról, „újrahasznosításáról” is. Furu Árpád építészmérnök a Felső-Nyárádmentén 2013-ban végzett kutatásaik, felméréseik nyomán készült tanulmányokat mutatta be, amelyek lényege, hogy rámutatnak a megfelelő anyaghasználatra, javaslatokat fogalmaznak meg és példaértékű épületeket mutatnak be, amelyek figyelembe vétele segítheti a hagyományos falukép megőrzését a jelenlegi építkezési irányzatok között is. László Annamária művészettörténész a PUG-ok részét képező történelmi dokumentációkra hívta fel a figyelmet, Guttmann Szabolcs műémlékvédelmi szakember Nagyszeben belvárosának korszerűsítési terveiről értekezett, míg Eugen Vaida építész a szászföldi régi épületek felújítási munkálatait ismertette.
Ezek a szakmai műhelymunkák sosem konkrét eredménnyel zárulnak, de „még egyet léptünk abba az irányba, amely a sikert, a végeredményt jelenti, hogy az emberek és a döntéshozók megértsék ennek lényegét” – összegezte Antal Zoltán.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
2016. február 22.
A bécsi békekötésre emlékeztek
A Bocskai Napok keretében a vallásszabadságról is megemlékeztek Nyárádszeredában. Négyszáztíz éve a bécsi békével ért véget a nemzet egyetlen győztes szabadságharca.
Isten emlékezni tanítja az ő népét, mert emlék nélkül gyökértelen lesz egy nemzet. Ha úgy emlékezik egy nép, hogy Istenről sem feledkezik meg, akkor lesz ereje a jövendőre, és lesz megtartatása is – hangoztatta Székely Endre lelkész a református templomban tartott istentiszteleten. A Bocskai Dalkör műsora után a templom előtti téren álló szobornál helyezték el az emlékezés koszorúit Nyárádszereda anyaországi testvértelepüléseinek, a szeredai egyházak, iskolák, civil és politikai szervezetek képviselői, önkormányzati és megyei elöljárók, valamint a Történelmi Vitézi Rend képviselői.
Bocskai István nyárádszeredai szobra időrendben a harmadik a tiszteletére állítottak sorában: ezelőtt száztíz esztendővel, 1906-ban, a bécsi béke évfordulóján készítette a székely nép. Az elsőt az Országházban állították fel, a másodikat a Hősök terén, Budapesten. A nyárádmenti településen eredetileg csupán egy szerény emlékoszlopot állítottak volna a fejedelmi béke tiszteletére, de annyi pénz gyűlt, hogy a fiatal marosvásárhelyi szobrász, Horváth Géza bronzszobrot készített. Ahogyan Bocskait háromszor kiáltották ki uralkodónak, úgy nyárádszeredai szobrát is háromszor állították fel a város főterén, hisz a két világháborút követő impériumváltáskor a román hatalom egyik első intézkedése a székely jelkép eltüntetése volt. Egyébként a „szablyás fejedelemnek” Genfben, a reformáció emlékfalánál is szobra áll, ezt azzal érdemelte ki, hogy kivívta a vallásszabadságot biztosító bécsi békét.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
A Bocskai Napok keretében a vallásszabadságról is megemlékeztek Nyárádszeredában. Négyszáztíz éve a bécsi békével ért véget a nemzet egyetlen győztes szabadságharca.
Isten emlékezni tanítja az ő népét, mert emlék nélkül gyökértelen lesz egy nemzet. Ha úgy emlékezik egy nép, hogy Istenről sem feledkezik meg, akkor lesz ereje a jövendőre, és lesz megtartatása is – hangoztatta Székely Endre lelkész a református templomban tartott istentiszteleten. A Bocskai Dalkör műsora után a templom előtti téren álló szobornál helyezték el az emlékezés koszorúit Nyárádszereda anyaországi testvértelepüléseinek, a szeredai egyházak, iskolák, civil és politikai szervezetek képviselői, önkormányzati és megyei elöljárók, valamint a Történelmi Vitézi Rend képviselői.
Bocskai István nyárádszeredai szobra időrendben a harmadik a tiszteletére állítottak sorában: ezelőtt száztíz esztendővel, 1906-ban, a bécsi béke évfordulóján készítette a székely nép. Az elsőt az Országházban állították fel, a másodikat a Hősök terén, Budapesten. A nyárádmenti településen eredetileg csupán egy szerény emlékoszlopot állítottak volna a fejedelmi béke tiszteletére, de annyi pénz gyűlt, hogy a fiatal marosvásárhelyi szobrász, Horváth Géza bronzszobrot készített. Ahogyan Bocskait háromszor kiáltották ki uralkodónak, úgy nyárádszeredai szobrát is háromszor állították fel a város főterén, hisz a két világháborút követő impériumváltáskor a román hatalom egyik első intézkedése a székely jelkép eltüntetése volt. Egyébként a „szablyás fejedelemnek” Genfben, a reformáció emlékfalánál is szobra áll, ezt azzal érdemelte ki, hogy kivívta a vallásszabadságot biztosító bécsi békét.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
2016. február 22.
Kultúrával tisztelegtek a Bocskai Napokon
Kulturális és közéleti programokkal ünnepelték pénteken és szombaton a nyárádszeredaiak és vendégeik a huszonharmadik alkalommal rendezett Bocskai Napokat.
Pénteken labdarúgó tornával és történelmi vetélkedővel vette kezdetét a rendezvénysorozat. Tóth Sándor polgármester méltán nevezte nívósnak azt a két-három napot, amikor a kultúra révén „tiszteljük a múltunkat, értékeljük jelenünket, hogy holnaptól a jövőn munkálkodhassunk”. A művelődési ház előcsarnokában irodalmi műsorral köszöntötték az egykori fejedelmet ünneplő szeredaiakat és vendégeiket a középiskolások.
Ezt követően Kelemen Ferenc mutatta be munkatársunk, Szucher Ervin Toronyba zárt anyanyelvünk című riportkötetét. A szerző a mai Románia különböző szegleteibe vetődött, szórványban élő magyarokról készített száznál több dokumentumriportot, ebből huszonötöt fűzött össze ebben a kötetben. Anyanyelvünk segélykiáltásait hallatja a szerző torokszorítóan fájdalmas és lélektisztítóan felemelő riportokban.
Első alkalommal mutatkozott be Nyárádszeredában Dávid Júlia festőművész is, akit gyökerei idekötnek. Ő a festészet nyelvén, a lelken „átszűrve” láttatja a világot, munkáival is figyelmeztetve, hogy mennyire fontos megőrizni és alkalomadtán felmutatni sajátos értékeinket. A most kiállított hatvan munka a honfoglaláskorig visszanyúló gazdag népművészet elemeit hordozza, egy szép és sejtelmes világot tár fel – mondta el Nagy Miklós Kund művészeti író.
Szombat délután díszüléssel avatták fel a helyi tanács megújult termét a városházán. A napirenden egyetlen határozattervezet szerepelt, amelyet egyöntetűen fogadott el a grémium: a város fejlesztésében, az élet különböző területein végzett kiemelkedően hasznos munkája elismeréséül az önkormányzat Bocskai-díjjal tüntette ki Jakab Tamást. Jakab 1920-ban született Gegesben, 1949-ben ott volt a Nyárád kisipari termelőszövetkezet alapítói között, majd 1954-től szinte harminc évig volt a vállalat vezetője, amely az ő irányítása alatt felvirágzott, az 1970-es években már másfél ezer alkalmazottja volt. Ügybuzgó és jó gazda volt, vasakarattal és nemes lélekkel vezette a gyárrá fejlődött szövetkezetet, jelentős érdemeket szerzett a településnek, és minden politikai gáncs ellenére maradandó értékeket hozott létre. A 96 éves Jakab Tamás meghatódva, és nagy hálával vette át a díjat, megígérve, hogy élete hátra levő részét is becsülettel, hittel éli. Mivel 1941-48 között a marosvásárhelyi magyar királyi 23. honvéd határvadász zászlóaljban teljesített katonai szolgálatot, a hasonló nevű hagyományőrző egyesület is elismerő oklevelet nyújtott át neki.
Szombat este táncgálára hívták a közönséget. A műsor első felében a Bekecs Néptáncegyüttes öt korosztálya vonult színpadra, bemutatva az elmúlt egy év munkáját. Az est második felében a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes mutatta be az Itt a farsang, áll a bál című nagyműsorát, amelyben a néptáncok mellett farsangi játékokkal is szórakoztatták a nagyérdeműt, és nem hiányzott az egykori Széllyes Sándor „utóda”, a makfalvi Gyepesi László sem, aki a nagy mókamester monológjaival mulattatta a háromszáz nézőt.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
Kulturális és közéleti programokkal ünnepelték pénteken és szombaton a nyárádszeredaiak és vendégeik a huszonharmadik alkalommal rendezett Bocskai Napokat.
Pénteken labdarúgó tornával és történelmi vetélkedővel vette kezdetét a rendezvénysorozat. Tóth Sándor polgármester méltán nevezte nívósnak azt a két-három napot, amikor a kultúra révén „tiszteljük a múltunkat, értékeljük jelenünket, hogy holnaptól a jövőn munkálkodhassunk”. A művelődési ház előcsarnokában irodalmi műsorral köszöntötték az egykori fejedelmet ünneplő szeredaiakat és vendégeiket a középiskolások.
Ezt követően Kelemen Ferenc mutatta be munkatársunk, Szucher Ervin Toronyba zárt anyanyelvünk című riportkötetét. A szerző a mai Románia különböző szegleteibe vetődött, szórványban élő magyarokról készített száznál több dokumentumriportot, ebből huszonötöt fűzött össze ebben a kötetben. Anyanyelvünk segélykiáltásait hallatja a szerző torokszorítóan fájdalmas és lélektisztítóan felemelő riportokban.
Első alkalommal mutatkozott be Nyárádszeredában Dávid Júlia festőművész is, akit gyökerei idekötnek. Ő a festészet nyelvén, a lelken „átszűrve” láttatja a világot, munkáival is figyelmeztetve, hogy mennyire fontos megőrizni és alkalomadtán felmutatni sajátos értékeinket. A most kiállított hatvan munka a honfoglaláskorig visszanyúló gazdag népművészet elemeit hordozza, egy szép és sejtelmes világot tár fel – mondta el Nagy Miklós Kund művészeti író.
Szombat délután díszüléssel avatták fel a helyi tanács megújult termét a városházán. A napirenden egyetlen határozattervezet szerepelt, amelyet egyöntetűen fogadott el a grémium: a város fejlesztésében, az élet különböző területein végzett kiemelkedően hasznos munkája elismeréséül az önkormányzat Bocskai-díjjal tüntette ki Jakab Tamást. Jakab 1920-ban született Gegesben, 1949-ben ott volt a Nyárád kisipari termelőszövetkezet alapítói között, majd 1954-től szinte harminc évig volt a vállalat vezetője, amely az ő irányítása alatt felvirágzott, az 1970-es években már másfél ezer alkalmazottja volt. Ügybuzgó és jó gazda volt, vasakarattal és nemes lélekkel vezette a gyárrá fejlődött szövetkezetet, jelentős érdemeket szerzett a településnek, és minden politikai gáncs ellenére maradandó értékeket hozott létre. A 96 éves Jakab Tamás meghatódva, és nagy hálával vette át a díjat, megígérve, hogy élete hátra levő részét is becsülettel, hittel éli. Mivel 1941-48 között a marosvásárhelyi magyar királyi 23. honvéd határvadász zászlóaljban teljesített katonai szolgálatot, a hasonló nevű hagyományőrző egyesület is elismerő oklevelet nyújtott át neki.
Szombat este táncgálára hívták a közönséget. A műsor első felében a Bekecs Néptáncegyüttes öt korosztálya vonult színpadra, bemutatva az elmúlt egy év munkáját. Az est második felében a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes mutatta be az Itt a farsang, áll a bál című nagyműsorát, amelyben a néptáncok mellett farsangi játékokkal is szórakoztatták a nagyérdeműt, és nem hiányzott az egykori Széllyes Sándor „utóda”, a makfalvi Gyepesi László sem, aki a nagy mókamester monológjaival mulattatta a háromszáz nézőt.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
2016. március 20.
Támaszt nyújtani önerőből
Tőkés Attila fiatal lelkipásztorként került 2007-ben a Havad községhez tartozó, félreeső, elöregedő Gegesbe. Jól szervezett szociális hálót alakított ki: már van támaszuk az időseknek és fiataloknak egyaránt.
A semmiből nem teremtett új világot, de kiépített egy olyan helyi szociális programot, amely minden korosztályát felkarolja a kétszáz lelkes településnek. Ma a falu bármely gyereke, fiatalja zenét és idegen nyelvet tanulhat otthon, a diákok tanszertámogatást kapnak, aki műtétre szorul, annak anyagi segítséget nyújtanak, de megoldották az óvodai oktatás, otthoni beteggondozás kérdését is a sok egyéb mellett. Mindezt helyi munkaerővel, hittel, szeretettel – gegesiekkel a gegesiek érdekében.
Látva, hogy nagyon sok az idős – főleg férfi –, aki nem tud főzni, akinek gyerekei messze költöztek és ritkán járnak haza, az egyházközségben 2010-ben elindítottak egy ebédszolgáltatási programot, azaz hetente kétszer meleg ételt szállítanak ki az igénylőknek. Az anyagi háttér megteremtése érdekében külföldi támogatóknál pályáznak, emellett a helyiek is besegítenek terményekkel. A jövedelmet próbálják kiegészíteni tombolázással és használt ruhák kiárusításával is, hogy mindig kikerüljön a főznivaló. A „kedvezményezettektől” nem várnak el fizetséget, hiszen olyan személyekről van szó, akiken segíteni kell. Ezek az emberek évente egyszer adományozhatnak lehetőségük szerint, egy borítékba névtelenül betett összeggel. Jelenleg tizenhét idősről gondoskodnak. Hogy ki kaphat ingyen ennivalót, azt az egyházközség keretében működő héttagú diakóniai bizottság dönti el, ők vizsgálják meg a kérelmeket.
Két éve nagyobb anyagi megterhelést jelentő program is indult a faluban. Jelenleg hat helyi egyetemista fiatal tanulását segítik, erre külön alapot nyitottak, és legalább öt évre megoldottnak látszik támogatási rendszer működése. Hosszú távon és folytonosságban gondolkodnak, ezért a hallgatóktól nem várják el, hogy tanulmányaik után visszafizessék a támogatást. Azt viszont írásban felvállalják a fiatalok, hogy amikor már keresnek, megállnak a saját lábukon, támogatni fogják egy másik gegesi fiatal továbbtanulását.
Egyházi beteggondozást is folytatnak a faluban, egy helyi alkalmazott hetente négy-öt alkalommal látogatja meg és látja el lakhelyükön a betegeket. A szolgáltatás jogi hátterét egy éve átengedték a Diakónia Keresztyén Alapítványnak, de a szakképzett alkalmazott fizetését az egyházközség biztosítja.
Ugyanakkor a legkisebbekre is figyelnek. Mivel kevés a gyerek, csak fél állásban fizeti az állam az óvónőt, ezért bérének felkerekítésével megoldották, hogy ne csak kétnaponta járhassanak a gyerekek óvodába. Tavaly az elemisek számára délutáni oktatást, a másnapi iskolára való felkészülést is biztosították.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
Tőkés Attila fiatal lelkipásztorként került 2007-ben a Havad községhez tartozó, félreeső, elöregedő Gegesbe. Jól szervezett szociális hálót alakított ki: már van támaszuk az időseknek és fiataloknak egyaránt.
A semmiből nem teremtett új világot, de kiépített egy olyan helyi szociális programot, amely minden korosztályát felkarolja a kétszáz lelkes településnek. Ma a falu bármely gyereke, fiatalja zenét és idegen nyelvet tanulhat otthon, a diákok tanszertámogatást kapnak, aki műtétre szorul, annak anyagi segítséget nyújtanak, de megoldották az óvodai oktatás, otthoni beteggondozás kérdését is a sok egyéb mellett. Mindezt helyi munkaerővel, hittel, szeretettel – gegesiekkel a gegesiek érdekében.
Látva, hogy nagyon sok az idős – főleg férfi –, aki nem tud főzni, akinek gyerekei messze költöztek és ritkán járnak haza, az egyházközségben 2010-ben elindítottak egy ebédszolgáltatási programot, azaz hetente kétszer meleg ételt szállítanak ki az igénylőknek. Az anyagi háttér megteremtése érdekében külföldi támogatóknál pályáznak, emellett a helyiek is besegítenek terményekkel. A jövedelmet próbálják kiegészíteni tombolázással és használt ruhák kiárusításával is, hogy mindig kikerüljön a főznivaló. A „kedvezményezettektől” nem várnak el fizetséget, hiszen olyan személyekről van szó, akiken segíteni kell. Ezek az emberek évente egyszer adományozhatnak lehetőségük szerint, egy borítékba névtelenül betett összeggel. Jelenleg tizenhét idősről gondoskodnak. Hogy ki kaphat ingyen ennivalót, azt az egyházközség keretében működő héttagú diakóniai bizottság dönti el, ők vizsgálják meg a kérelmeket.
Két éve nagyobb anyagi megterhelést jelentő program is indult a faluban. Jelenleg hat helyi egyetemista fiatal tanulását segítik, erre külön alapot nyitottak, és legalább öt évre megoldottnak látszik támogatási rendszer működése. Hosszú távon és folytonosságban gondolkodnak, ezért a hallgatóktól nem várják el, hogy tanulmányaik után visszafizessék a támogatást. Azt viszont írásban felvállalják a fiatalok, hogy amikor már keresnek, megállnak a saját lábukon, támogatni fogják egy másik gegesi fiatal továbbtanulását.
Egyházi beteggondozást is folytatnak a faluban, egy helyi alkalmazott hetente négy-öt alkalommal látogatja meg és látja el lakhelyükön a betegeket. A szolgáltatás jogi hátterét egy éve átengedték a Diakónia Keresztyén Alapítványnak, de a szakképzett alkalmazott fizetését az egyházközség biztosítja.
Ugyanakkor a legkisebbekre is figyelnek. Mivel kevés a gyerek, csak fél állásban fizeti az állam az óvónőt, ezért bérének felkerekítésével megoldották, hogy ne csak kétnaponta járhassanak a gyerekek óvodába. Tavaly az elemisek számára délutáni oktatást, a másnapi iskolára való felkészülést is biztosították.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
2016. március 22.
Új óvoda, kevesebb gyerek Kenden
Nemsokára birtokba vehetik az új, korszerű épületet a kendi óvodások, de a tervezettnél kisebb számban. Az elkészült ingatlant a bürokrácia miatt eddig nem használhatták.
Egyházilag még különálló Kis- és Nagykend, közigazgatásilag viszont már egyetlen településként tartják nyilván. A falu óvodásai két egyházi ingatlanban tanulnak, de az önkormányzat megtette a szükséges lépéseket, hogy saját, korszerű intézménybe költöztesse az apróságokat. Tavaly építették újjá az óvodát, jelenleg folyamatban van az épület átvétele, és a működési engedélyek beszerzése – tudtuk meg Sagyebó Istvántól, Balavásár polgármesterétől, aki azt is elmondta: a 98 ezer eurós beruházást önerőből eszközölte Balavásár község.
Ottjártunkkor némi apró többletmunkát végzett a kivitelező cég. Az épület elkészült, benne három tanterem, orvosi és tanári szobák, mosdók. Vajda József községi iskolaigazgató kifejtette: régi és nem saját tulajdonban levő ingatlanokban működnek az óvodák, amelyeket a csökkenő gyereklétszám miatt nehéz fenntartani, ezért egy korszerű épület igencsak szükséges volt. Tervükben van ennek kibővítése a tetőtér beépítése révén, így hosszabbított programú óvodát is működtethetnének. Ugyancsak a bürokrácia számlájára írja azt is, hogy bár az épület készen áll, mégsem költözhettek bele eddig. Az udvart még rendezni kell, leválasztani a kisgyerekeknek egy területet, oda játszóteret kialakítani. Elméletileg a tavaszi szünet után az új óvodában kellene kezdeni a tanítást, de lehet, hogy csak az ősztől járnak majd ide a kis- és nagykendi óvodások. Az igazgató azt is elmondta: jelenleg három csoport működik a két óvodában 56 gyerekkel, de az ősszel tízzel kevesebb kisgyerekkel kell számolniuk, így valószínűleg már csak két tantermet fognak benépesíteni az új épületben.
A kiskendi óvoda egy egykori közösségi épületben működik, a salétrom eléggé tönkretette a falakat, a vakolat lehull – tette hozzá az igazgató. A polgármester is ezt igazolja: hiába költenek rá folyamatosan, az épület nem felel meg az elvárásoknak. A nagykendi óvoda a református egyház által épített felekezeti iskolában működik, ahonnan 1963-ban költöztek át az akkor épült „nagy” iskolába a felsőbb tagozatok. Ezt az épületet is javítani kell állandóan, nemrég a tetőzetet és az egyik termet tatarozták, s mihelyt az óvoda kiköltözik, a többit is feljavítják és közösségi rendeltetést kap: egy egyesület tájházat szeretne itt berendezni.
Az épületet a református egyház visszaigényelte az államtól, de a visszaszolgáltatás egyelőre elakadt. Ugyanis a 20. század elején épült iskolát nem telekkönyveztette az egyház, a korábbi telekkönyvben pedig az azelőtti, lebontott régi épület szerepel még mindig. Sagyebó István reméli, hogy végül mégiscsak sikerül az egyháznak visszaszereznie ezt az ingatlant.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
Nemsokára birtokba vehetik az új, korszerű épületet a kendi óvodások, de a tervezettnél kisebb számban. Az elkészült ingatlant a bürokrácia miatt eddig nem használhatták.
Egyházilag még különálló Kis- és Nagykend, közigazgatásilag viszont már egyetlen településként tartják nyilván. A falu óvodásai két egyházi ingatlanban tanulnak, de az önkormányzat megtette a szükséges lépéseket, hogy saját, korszerű intézménybe költöztesse az apróságokat. Tavaly építették újjá az óvodát, jelenleg folyamatban van az épület átvétele, és a működési engedélyek beszerzése – tudtuk meg Sagyebó Istvántól, Balavásár polgármesterétől, aki azt is elmondta: a 98 ezer eurós beruházást önerőből eszközölte Balavásár község.
Ottjártunkkor némi apró többletmunkát végzett a kivitelező cég. Az épület elkészült, benne három tanterem, orvosi és tanári szobák, mosdók. Vajda József községi iskolaigazgató kifejtette: régi és nem saját tulajdonban levő ingatlanokban működnek az óvodák, amelyeket a csökkenő gyereklétszám miatt nehéz fenntartani, ezért egy korszerű épület igencsak szükséges volt. Tervükben van ennek kibővítése a tetőtér beépítése révén, így hosszabbított programú óvodát is működtethetnének. Ugyancsak a bürokrácia számlájára írja azt is, hogy bár az épület készen áll, mégsem költözhettek bele eddig. Az udvart még rendezni kell, leválasztani a kisgyerekeknek egy területet, oda játszóteret kialakítani. Elméletileg a tavaszi szünet után az új óvodában kellene kezdeni a tanítást, de lehet, hogy csak az ősztől járnak majd ide a kis- és nagykendi óvodások. Az igazgató azt is elmondta: jelenleg három csoport működik a két óvodában 56 gyerekkel, de az ősszel tízzel kevesebb kisgyerekkel kell számolniuk, így valószínűleg már csak két tantermet fognak benépesíteni az új épületben.
A kiskendi óvoda egy egykori közösségi épületben működik, a salétrom eléggé tönkretette a falakat, a vakolat lehull – tette hozzá az igazgató. A polgármester is ezt igazolja: hiába költenek rá folyamatosan, az épület nem felel meg az elvárásoknak. A nagykendi óvoda a református egyház által épített felekezeti iskolában működik, ahonnan 1963-ban költöztek át az akkor épült „nagy” iskolába a felsőbb tagozatok. Ezt az épületet is javítani kell állandóan, nemrég a tetőzetet és az egyik termet tatarozták, s mihelyt az óvoda kiköltözik, a többit is feljavítják és közösségi rendeltetést kap: egy egyesület tájházat szeretne itt berendezni.
Az épületet a református egyház visszaigényelte az államtól, de a visszaszolgáltatás egyelőre elakadt. Ugyanis a 20. század elején épült iskolát nem telekkönyveztette az egyház, a korábbi telekkönyvben pedig az azelőtti, lebontott régi épület szerepel még mindig. Sagyebó István reméli, hogy végül mégiscsak sikerül az egyháznak visszaszereznie ezt az ingatlant.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro
2016. április 5.
Emlékmentés Backamadarason
Nagytakarítási akciót szerveztek a backamadarasi temetőben. A kedvező időjárásnak köszönhetően szép számban voltak jelen a helybéliek.
A temető tavaszi nagytakarítását már az év elején tervbe vette a presbitérium, ennek időpontjául április első hétvégéjét tűzte ki – mondta el bevezetőként Koncz László Ferenc református lelkész.
Hétvégén zúgott a láncfűrész, irtották a sövényt, a vadhajtásokat. Mások a sírokról leszedett száraz koszorúkat, a tavalyi kaszálásból ottmaradt szénát, a levágott ágakat égették el, vagy a földre dőlt, illetve elsüllyedt sírköveket próbálták kiemelni. A lelkész hozzátette: évente egyszer rendeznek nagytakarítást immár hat éve, ezt előre meghirdetik. Ilyenkor a presbitérium is kivonul teljes létszámban, de segítenek a nők, gyerekek is, az emberek közügynek tekintik, hiszen mindenkinek vannak itt ősei. Tervezik, hogy további szemétgyűjtő és -égető területeket jelölnek ki, ugyanakkor havonta egy-egy személy végigjárja majd a temetőt, a megszáradt virágokat, koszorúkat, szemetet összegyűjti, megsemmisíti. Most az önkormányzat is melléjük állt, a bokorvágóval látványos munkát végeztek olyan helyeken, ahol kézi erővel kevésbé hatékonyan lehet dolgozni.
A temető hátsó sarkában néhány sírkő fekszik. Turbák Zoltán polgármester és Szőcs Antal gondnok mutatja ezeket: traktorral szállították ide. Az az elképzelésük, hogy betontalapzatba állítanák és egy kis „sírkőtemetőt” hoznának létre. Keresik ennek a megfelelő helyet, mert a kiszemelt területet elvetették, ugyanis ott parkolnak vagy ott fordulnak meg a kisautókkal érkezők.
Koncz László tiszteletes is fontosnak tartja, hogy a földbe süllyedő sírköveket kiemeljék, megmentsék, és mintegy „bemutatkozóként” felállítsák. Azokat a köveket, amelyeket már hátraszállítottak, ott szeretnék felállítani, de még számos kidőlt kő van a temetőben, ezeket is kiemelnék és beszállítva, az út mellett sorban felállítanák.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Nagytakarítási akciót szerveztek a backamadarasi temetőben. A kedvező időjárásnak köszönhetően szép számban voltak jelen a helybéliek.
A temető tavaszi nagytakarítását már az év elején tervbe vette a presbitérium, ennek időpontjául április első hétvégéjét tűzte ki – mondta el bevezetőként Koncz László Ferenc református lelkész.
Hétvégén zúgott a láncfűrész, irtották a sövényt, a vadhajtásokat. Mások a sírokról leszedett száraz koszorúkat, a tavalyi kaszálásból ottmaradt szénát, a levágott ágakat égették el, vagy a földre dőlt, illetve elsüllyedt sírköveket próbálták kiemelni. A lelkész hozzátette: évente egyszer rendeznek nagytakarítást immár hat éve, ezt előre meghirdetik. Ilyenkor a presbitérium is kivonul teljes létszámban, de segítenek a nők, gyerekek is, az emberek közügynek tekintik, hiszen mindenkinek vannak itt ősei. Tervezik, hogy további szemétgyűjtő és -égető területeket jelölnek ki, ugyanakkor havonta egy-egy személy végigjárja majd a temetőt, a megszáradt virágokat, koszorúkat, szemetet összegyűjti, megsemmisíti. Most az önkormányzat is melléjük állt, a bokorvágóval látványos munkát végeztek olyan helyeken, ahol kézi erővel kevésbé hatékonyan lehet dolgozni.
A temető hátsó sarkában néhány sírkő fekszik. Turbák Zoltán polgármester és Szőcs Antal gondnok mutatja ezeket: traktorral szállították ide. Az az elképzelésük, hogy betontalapzatba állítanák és egy kis „sírkőtemetőt” hoznának létre. Keresik ennek a megfelelő helyet, mert a kiszemelt területet elvetették, ugyanis ott parkolnak vagy ott fordulnak meg a kisautókkal érkezők.
Koncz László tiszteletes is fontosnak tartja, hogy a földbe süllyedő sírköveket kiemeljék, megmentsék, és mintegy „bemutatkozóként” felállítsák. Azokat a köveket, amelyeket már hátraszállítottak, ott szeretnék felállítani, de még számos kidőlt kő van a temetőben, ezeket is kiemelnék és beszállítva, az út mellett sorban felállítanák.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2016. április 12.
Albumban megjelent régi szovátai képeslapok
Nemrég jelent meg a Teleki Oktatási Központ támogatásával Szolláth Hunor szovátai helytörténész Üdvözlet Szovátáról! című sorozatának harmadik kötete.
Szolláth Hunor lassan négy éve foglalkozik a fürdővároshoz kapcsolódó fényképanyag és képes levelezőlapok gyűjtésével, elemzésével, feldolgozásával. Ebben a témában kiadott első kötete az első világháborúig terjedő időszakot, a második pedig a két világháború közötti periódust mutatta be. A nemrég megjelent harmadik kiadvány a második világháború idején – azaz 1940 és 1944 ősze között – megjelent képeslapokat vizsgálja, és mutatja be a nagyközönségnek.
Jelen kiadványában Szolláth arra törekedett, hogy a képanyagot a maga valóságában, színvilágában, megjelenésében mutassa be, ezért a közel harminc képeslap mellett kevés szöveg olvasható. Ezek segítségével a település környezetéről, a sós tavakról, középületekről, villákról próbál hiteles képet nyújtani a szerző. Azt mutatja be, hogyan köszön vissza a levelezőlapokon a fürdőtelepülés magyar jellege ebben az időszakban. Ezeket a lapokat a magyar nyelvterületről, de főleg a fővárosból érkező vendégek küldözgették előszeretettel kedveseiknek, barátaiknak, rokonaiknak. Ma már történelmi dokumentumnak számítanak, megmutatják, miként változott a fürdőkultúra Szovátán a visszarendezkedő magyar hatalom idején.
A harmadik kötet – az első kettőhöz hasonlóan – szovátai nyomdában jelent meg Siklódi Zsolt szerkesztésében.
„A képeslap gyűjtése nem egyszerű feladat, hiszen Szovátán ma hiába keresnénk helyi képeslapokat. Az itt feladott korabeli levelezőlapok a világ különböző pontjaira jutottak el, találhatni belőlük Új-Zélandon és Madagaszkáron is” – magyarázta a gyűjtő. Beszerzésük, megvásárlásuk több szálon történik: aukciós házak portáljain, magyarországi antikváriumokban és internetes apróhirdetéses oldalakon lehet egy-egy példányhoz hozzájutni. Szolláth képeslapgyűjteménye kétezer darabosra gyarapodott, s ez nem kis anyagi ráfordítással járt. Mintegy száz lejbe került a jelenlegi kötetében felhasznált egyik legdrágább fénykép, de az első kiadványban szereplő egyik 1889-ben készült fotóért 350 lejt kellett kifizetnie.
További gyűjtő- és közlőmunka van folyamatban, ugyanis Szolláth Hunornak többszáz szovátai fényképes levelezőlapról van tudomása, amelyeket még nem sikerült megszereznie. De nemcsak ez a feladat vár rá, az eddigi gyűjtést tovább szeretné rendszerezni. A két világháború között főleg kolozsvári és szamosújvári kiadók készítettek szovátai képeslapokat, de nem szabad megfeledkezni a marosvásárhelyi Körtes Károly fotográfusról, akinek szinte minden képeslapja, fényképe igazi művészeti alkotás, és akinek Szovátán is volt műhelye a mai Kicsi Gomba helyén, azaz a mostani épület földszintjén. A képeslapkiadó vállalatokat is szeretné feldolgozni Szolláth, mint a közismert Borbély Gyuláé, ezekről is szeretne egy-egy albumot megjelentetni. A cél egy átfogó képet nyújtani a képeslapok kiadásáról, hiszen ez a helytörténet szempontjából igen fontos forrásanyag.
Gligor Róbert László |
Szolláth Hunor: Üdvözlet Szovátáról! III. A „kis magyar világ” képes levelezőlapjai.
Székelyhon.ro
Nemrég jelent meg a Teleki Oktatási Központ támogatásával Szolláth Hunor szovátai helytörténész Üdvözlet Szovátáról! című sorozatának harmadik kötete.
Szolláth Hunor lassan négy éve foglalkozik a fürdővároshoz kapcsolódó fényképanyag és képes levelezőlapok gyűjtésével, elemzésével, feldolgozásával. Ebben a témában kiadott első kötete az első világháborúig terjedő időszakot, a második pedig a két világháború közötti periódust mutatta be. A nemrég megjelent harmadik kiadvány a második világháború idején – azaz 1940 és 1944 ősze között – megjelent képeslapokat vizsgálja, és mutatja be a nagyközönségnek.
Jelen kiadványában Szolláth arra törekedett, hogy a képanyagot a maga valóságában, színvilágában, megjelenésében mutassa be, ezért a közel harminc képeslap mellett kevés szöveg olvasható. Ezek segítségével a település környezetéről, a sós tavakról, középületekről, villákról próbál hiteles képet nyújtani a szerző. Azt mutatja be, hogyan köszön vissza a levelezőlapokon a fürdőtelepülés magyar jellege ebben az időszakban. Ezeket a lapokat a magyar nyelvterületről, de főleg a fővárosból érkező vendégek küldözgették előszeretettel kedveseiknek, barátaiknak, rokonaiknak. Ma már történelmi dokumentumnak számítanak, megmutatják, miként változott a fürdőkultúra Szovátán a visszarendezkedő magyar hatalom idején.
A harmadik kötet – az első kettőhöz hasonlóan – szovátai nyomdában jelent meg Siklódi Zsolt szerkesztésében.
„A képeslap gyűjtése nem egyszerű feladat, hiszen Szovátán ma hiába keresnénk helyi képeslapokat. Az itt feladott korabeli levelezőlapok a világ különböző pontjaira jutottak el, találhatni belőlük Új-Zélandon és Madagaszkáron is” – magyarázta a gyűjtő. Beszerzésük, megvásárlásuk több szálon történik: aukciós házak portáljain, magyarországi antikváriumokban és internetes apróhirdetéses oldalakon lehet egy-egy példányhoz hozzájutni. Szolláth képeslapgyűjteménye kétezer darabosra gyarapodott, s ez nem kis anyagi ráfordítással járt. Mintegy száz lejbe került a jelenlegi kötetében felhasznált egyik legdrágább fénykép, de az első kiadványban szereplő egyik 1889-ben készült fotóért 350 lejt kellett kifizetnie.
További gyűjtő- és közlőmunka van folyamatban, ugyanis Szolláth Hunornak többszáz szovátai fényképes levelezőlapról van tudomása, amelyeket még nem sikerült megszereznie. De nemcsak ez a feladat vár rá, az eddigi gyűjtést tovább szeretné rendszerezni. A két világháború között főleg kolozsvári és szamosújvári kiadók készítettek szovátai képeslapokat, de nem szabad megfeledkezni a marosvásárhelyi Körtes Károly fotográfusról, akinek szinte minden képeslapja, fényképe igazi művészeti alkotás, és akinek Szovátán is volt műhelye a mai Kicsi Gomba helyén, azaz a mostani épület földszintjén. A képeslapkiadó vállalatokat is szeretné feldolgozni Szolláth, mint a közismert Borbély Gyuláé, ezekről is szeretne egy-egy albumot megjelentetni. A cél egy átfogó képet nyújtani a képeslapok kiadásáról, hiszen ez a helytörténet szempontjából igen fontos forrásanyag.
Gligor Róbert László |
Szolláth Hunor: Üdvözlet Szovátáról! III. A „kis magyar világ” képes levelezőlapjai.
Székelyhon.ro
2016. május 3.
Újjáépítenék Bözödújfalu templomát
A Bözödújfalu-emlékszoba hétvégi felavatása kapcsán szóba került a két éve leomlott bözödújfalui katolikus templom újjáépítése is. Az érdekelt felek azt mondják: egy éven belül elkezdődhet a munkálat.
Az elárasztott Bözödújfalu jelképévé vált a vízből kimagasló katolikus templomtorony – amíg még állt. Leomlása után csakhamar megmozdult a világ magyarsága, szorgalmazva az újjáépítést, és segítséget is ígérve mellé. A tervezési munkálatokat a budapesti Székely Hargita Alapítvány vette kézbe.
Bús Balázs elnök a hétvégén elmondta: az alapítványt azért hozták létre 2007-ben, hogy ezáltal is kifejezzék az összetartozás érzését az itteni emberek irányába. Munkájuk során látták Bözödújfalu vízből kimagasló templomának, mint Székelyföld meghatározó jelképének pusztulását, és ez megérintette lelkiismeretüket. Kevesen vannak, nem politikai szervezet az övék, de segíteni szeretnének, hogy ez a jelkép ismét kiemelkedjen a vízből. A templom újjáépítésének megvalósíthatósági tanulmánya el is készült. „Az a csodálatos ebben a tanulmányban, hogy bizonyíték arra: az újjáépítés megvalósítható” – vallja Bús, aki egyúttal kijelentette, hogy az újjáépítést nem egyedül szeretnék megvalósítani, tervüket nem akarják kisajátítani és ráerőltetni a közösségre, hanem ők maguk szeretnének a közösség részévé válni. Az építészeti iroda a tanulmányban több változatát is felvázolta az új templomnak, a végsőről pedig a közösségnek kellene döntenie. Azt szeretnék, hogy még az idén, de ha lehetséges, akkor akár a bözödújfalusiak augusztusi találkozójáig elkészülne a részletes műszaki terv, és megtehetnék az első lépéseket, hogy újra álljon a torony. Az előrejelzések pozitívak, és bíznak benne, hogy az elképzelés akár egy éven belül is megvalósítható.
A kivitelezési költségekről vannak számításaik, amelyeket egyelőre nem árultak el, de úgy vélik, összegyűjthető pénzösszegről van szó, akár ha az alapítvány, akár a közösség erőforrásait veszik figyelembe. Már tavaly elkezdődött az adománygyűjtés a kivitelezésre téglajegyek formájában, ezt pedig a Bözödújfaluért Egyesület végzi. A Székely Hargita Alapítvány feladata, hogy a műszaki kivitelezési tervet letegye az asztalra, s aztán teljes erőbedobással szeretnének részt venni az adománygyűjtésben is – részletezte az elnök.
Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere nem titkolja: volna lehetőség arra, hogy hathatós támogatást szerezzenek egy bizonyos irányból, amellyel a teljes bözödújfalui emlékhelyeket kezelni lehessen. Csibi azt is elmondta: már megvoltak az előkészületek, hogy megerősítsék a vízben álló templomtorony alapzatát, amikor az összedőlt. Néhány nap után a világ minden pontjáról érkeztek a megkeresések, felajánlások különböző szervezetek és magánszemélyek részéről, és sarkallták őket arra, hogy a templomot újjáépítsék. Innen jött az ötlet, hogy senki ne sajátítsa ki az építkezést egy nagyobb magántőke révén, hanem mindenkinek biztosítsanak lehetőséget a hozzájárulásra, mert aki valamit is hozzátesz, annak ez a falu és környéke örökre kedves lesz.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
A Bözödújfalu-emlékszoba hétvégi felavatása kapcsán szóba került a két éve leomlott bözödújfalui katolikus templom újjáépítése is. Az érdekelt felek azt mondják: egy éven belül elkezdődhet a munkálat.
Az elárasztott Bözödújfalu jelképévé vált a vízből kimagasló katolikus templomtorony – amíg még állt. Leomlása után csakhamar megmozdult a világ magyarsága, szorgalmazva az újjáépítést, és segítséget is ígérve mellé. A tervezési munkálatokat a budapesti Székely Hargita Alapítvány vette kézbe.
Bús Balázs elnök a hétvégén elmondta: az alapítványt azért hozták létre 2007-ben, hogy ezáltal is kifejezzék az összetartozás érzését az itteni emberek irányába. Munkájuk során látták Bözödújfalu vízből kimagasló templomának, mint Székelyföld meghatározó jelképének pusztulását, és ez megérintette lelkiismeretüket. Kevesen vannak, nem politikai szervezet az övék, de segíteni szeretnének, hogy ez a jelkép ismét kiemelkedjen a vízből. A templom újjáépítésének megvalósíthatósági tanulmánya el is készült. „Az a csodálatos ebben a tanulmányban, hogy bizonyíték arra: az újjáépítés megvalósítható” – vallja Bús, aki egyúttal kijelentette, hogy az újjáépítést nem egyedül szeretnék megvalósítani, tervüket nem akarják kisajátítani és ráerőltetni a közösségre, hanem ők maguk szeretnének a közösség részévé válni. Az építészeti iroda a tanulmányban több változatát is felvázolta az új templomnak, a végsőről pedig a közösségnek kellene döntenie. Azt szeretnék, hogy még az idén, de ha lehetséges, akkor akár a bözödújfalusiak augusztusi találkozójáig elkészülne a részletes műszaki terv, és megtehetnék az első lépéseket, hogy újra álljon a torony. Az előrejelzések pozitívak, és bíznak benne, hogy az elképzelés akár egy éven belül is megvalósítható.
A kivitelezési költségekről vannak számításaik, amelyeket egyelőre nem árultak el, de úgy vélik, összegyűjthető pénzösszegről van szó, akár ha az alapítvány, akár a közösség erőforrásait veszik figyelembe. Már tavaly elkezdődött az adománygyűjtés a kivitelezésre téglajegyek formájában, ezt pedig a Bözödújfaluért Egyesület végzi. A Székely Hargita Alapítvány feladata, hogy a műszaki kivitelezési tervet letegye az asztalra, s aztán teljes erőbedobással szeretnének részt venni az adománygyűjtésben is – részletezte az elnök.
Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere nem titkolja: volna lehetőség arra, hogy hathatós támogatást szerezzenek egy bizonyos irányból, amellyel a teljes bözödújfalui emlékhelyeket kezelni lehessen. Csibi azt is elmondta: már megvoltak az előkészületek, hogy megerősítsék a vízben álló templomtorony alapzatát, amikor az összedőlt. Néhány nap után a világ minden pontjáról érkeztek a megkeresések, felajánlások különböző szervezetek és magánszemélyek részéről, és sarkallták őket arra, hogy a templomot újjáépítsék. Innen jött az ötlet, hogy senki ne sajátítsa ki az építkezést egy nagyobb magántőke révén, hanem mindenkinek biztosítsanak lehetőséget a hozzájárulásra, mert aki valamit is hozzátesz, annak ez a falu és környéke örökre kedves lesz.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2016. május 12.
Helyreállítják a jeddi emlékhelyet
A helyi református egyház telkén kapott helyet az egykori országzászlós emlékmű a Maros megyei Jedden, amelyet a helyi közösség felújíttatna – közölte Márton Csaba református lelkész.
Mint mondta, a magyar hadsereg 27. székely ezrede harmadik zászlóaljának útépítő csapata 1940 és 1944 között a környéken dolgozott, és feljegyzések szerint két hétig Jedden tartózkodott. Az egyházközség bejegyzéseiből kiderült, a gyülekezet tagjai fogadták a katonákat, velük együtt úrvacsorát is vettek a templomban.
Ennek emlékére egy országzászlótartót építettek a településnek. Ez a faluközpontban állt, és fényképekről lehet tudni, hogy a tetején egy zászlórúdtartó volt beépítve, melyre felhúzták a nemzeti lobogót. A háborút követően a rúd helyébe a leleményes helyiek kopjafát állítottak, így emlékműként állt a helyén 1989-ig.
A kommunizmus utolsó évében, egy őszi éjszakán eltüntette a helyi hatalom az építményt: kotrógéppel gödröt ástak, beledöntötték és leföldelték az építményt, majd betonból alapot öntöttek rá, amelyre egy raktárt építettek volna. Ám télen a beton megfagyott, használhatatlanná vált, így az építkezés elmaradt.
Az emlékműként számon tartott zászlótartó két éve került ki a talajból, amikor játszóteret építettek a községháza udvarán. Bányai István alpolgármesternek köszönhetően tavaly a református egyház telkére szállították, ahol a közösség betonalapot öntött, és felállították. Márton Csaba elmondta, amikor ledöntötték az emlékhelyet, eltűnt a rajta lévő feliratos márványtábla is. A kopjafát is elvitték, soha nem került elő.
„A felújításra ezután kerülhet sor, és valószínű nem lesz olcsó” – állítja a lelkész, aki szerint egy helyi lakos már felajánlotta, hogy vállalja a felújítást. A faluközpontban egyébként az önkormányzat korábban emlékoszlopot építtetett, Bányai István alpolgármester azonban úgy véli, a régi emlékhely méltóbb hely lenne nemzeti ünnepekkor a megemlékezésre.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)
A helyi református egyház telkén kapott helyet az egykori országzászlós emlékmű a Maros megyei Jedden, amelyet a helyi közösség felújíttatna – közölte Márton Csaba református lelkész.
Mint mondta, a magyar hadsereg 27. székely ezrede harmadik zászlóaljának útépítő csapata 1940 és 1944 között a környéken dolgozott, és feljegyzések szerint két hétig Jedden tartózkodott. Az egyházközség bejegyzéseiből kiderült, a gyülekezet tagjai fogadták a katonákat, velük együtt úrvacsorát is vettek a templomban.
Ennek emlékére egy országzászlótartót építettek a településnek. Ez a faluközpontban állt, és fényképekről lehet tudni, hogy a tetején egy zászlórúdtartó volt beépítve, melyre felhúzták a nemzeti lobogót. A háborút követően a rúd helyébe a leleményes helyiek kopjafát állítottak, így emlékműként állt a helyén 1989-ig.
A kommunizmus utolsó évében, egy őszi éjszakán eltüntette a helyi hatalom az építményt: kotrógéppel gödröt ástak, beledöntötték és leföldelték az építményt, majd betonból alapot öntöttek rá, amelyre egy raktárt építettek volna. Ám télen a beton megfagyott, használhatatlanná vált, így az építkezés elmaradt.
Az emlékműként számon tartott zászlótartó két éve került ki a talajból, amikor játszóteret építettek a községháza udvarán. Bányai István alpolgármesternek köszönhetően tavaly a református egyház telkére szállították, ahol a közösség betonalapot öntött, és felállították. Márton Csaba elmondta, amikor ledöntötték az emlékhelyet, eltűnt a rajta lévő feliratos márványtábla is. A kopjafát is elvitték, soha nem került elő.
„A felújításra ezután kerülhet sor, és valószínű nem lesz olcsó” – állítja a lelkész, aki szerint egy helyi lakos már felajánlotta, hogy vállalja a felújítást. A faluközpontban egyébként az önkormányzat korábban emlékoszlopot építtetett, Bányai István alpolgármester azonban úgy véli, a régi emlékhely méltóbb hely lenne nemzeti ünnepekkor a megemlékezésre.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)