A Magyarország határain túl élő magyarság egy virtuális Magyarországon él, ez főként a tömbben élő magyarságra vonatkozik. Az olyan közösségek tagjaira, akik magyar közegben élnek, magyarul beszélnek a magánéletben és a hivatali kapcsolatokban egyaránt, magyar újságot olvasnak. Egyébként jobban érdekli a határon túli magyarságot az, hogy mit főzött Gáspár Laci, hogy érzi magát Rúzsa Magdi. Az idősebbek emellett megnéznek „a Dunán" egy-egy régi filmet, ami megboldogult ifjúságukra emlékezteti őket. Tehát a digitális világ által keltett képzeletbeli Magyarországon élünk, egy virtuális Magyarországon. Azaz egy olyan országban, amely nem létezik, csak a mi képzeletünkben. De ebben érezzük jól magunkat, írta Sarány István. E virtuális Magyarország képzetét erősítik ünnepeink, így a mai ünnep is, amikor országalapító királyunkra emlékezünk. Vajdasági barátainkat a szerb valóság veszi körül, minket a román valóság. Szellemünk azonban egy virtuális Magyarországon él. Ebben a kettősségben őrlődünk nap mint nap, éljük az élhetetlen kisebbségi létet. /Sarány István: Virtuális Magyarország. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./