Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Gáspár Annamária
2 tétel
2010. szeptember 12.
Beteglátogatók őszi képzése
Szeptember 3–4-én találkoztak újra az egyházmegye önkéntes beteglátogatói az erdőhegyi Helga Winter közösségi házban tartott képzési napon. A nyári szünet után itt tartotta a szatmári egyházmegye Kórházpasztorációs Irodája az önkéntes beteglátogatók képzésének őszi első találkozását. A program első napja a visszatérés és ráhangolódás alkalma volt. Képekkel emlékeztek az eltelt vakációra, majd mindenki beszámolt beteglátogatói tevékenységéről, elmondta gondjait, nehézségeit, kihívásait. A szamariai asszony történetével elmélkedtek az élő víz forrásáról, ezt kiscsoportban feldolgozták, majd Jákob kútjának szimbólumát a terem közepén közösen megépítve, képletesen merítettek belőle. A következő nap Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens tartott előadást. Ennek elején csomagba foglalta az elmúlt hét előadás legfontosabb üzeneteit, így többek között kitért a segítő beszélgetés módjaira, a verbális és nonverbális kommunikáció során használt módszerekre, a hallgatás technikájára. Carl Rogers módszerével kapcsolatban elmondta, értő figyelemmel kell a beteghez fordulni, személyiségként és nem tárgyként kezelni őt. Az empátiát, a pozitív, feltétel nélküli elfogadást és a hitelességet nevezte meg a beteghez való viszonyulás szükséges feltételeiként. Kiemelte, a Rogers-i felfogásban mindig a kapcsolatnak van a legfontosabb szerepe. „Ahhoz, hogy valakin segíteni tudjunk, először meg kell őt hallgatnunk, meg kell értenünk a problémáját, amit legjobban ő maga tud megfogalmazni. A figyelem bizalmat épít. A beteg érzi, hogy érdekel minket mindaz, ami vele történik. […] Nagyon fontos, hogy nem kutatok a másik lelkében, nem ítélkezem, és nem tanácsolok. Feltétel nélkül elfogadom úgy, ahogy van. Nem maradok semleges ezáltal, hanem egyértelműen a beteg mellé állok. Meghatározó a beteglátogató őszintesége, hitelessége, melyhez magas szintű önismeretre is szüksége van.”
Előadása végén Gáspár Annamária a betegség értelme keresésének problematikáját fejtette ki. Az értelem keresésének nem a miért, hanem a hogyan kérdés megválaszolásában kell kiteljesednie. Nem arra kell törekedni, hogy a betegség okát találja meg a beteg és beteglátogató, hanem azt a módot, amely által a szenvedés értékké válhat. A beteglátogató segíti hozzá a beteget a lelki fejlődéshez, mely a betegség, a fájdalmak elfogadásával, azok felajánlásával jár.
A képzési nap fontos részeként az előadás során érintett egyik módszert, a „tükrözést” igyekeztek megérteni a résztvevők egy feldolgozott dialógus során, majd csoportokban maguk is leírtak egy-egy „elképzelt látogatást”, különösen figyelve a beszélgetés vezetésére. A nap végén a résztvevők egyértelmű igényüket fogalmazták meg: a lassan egy éve futó képzést folytatni szeretnék.
Józsa János. Vasárnap (Kolozsvár)
Szeptember 3–4-én találkoztak újra az egyházmegye önkéntes beteglátogatói az erdőhegyi Helga Winter közösségi házban tartott képzési napon. A nyári szünet után itt tartotta a szatmári egyházmegye Kórházpasztorációs Irodája az önkéntes beteglátogatók képzésének őszi első találkozását. A program első napja a visszatérés és ráhangolódás alkalma volt. Képekkel emlékeztek az eltelt vakációra, majd mindenki beszámolt beteglátogatói tevékenységéről, elmondta gondjait, nehézségeit, kihívásait. A szamariai asszony történetével elmélkedtek az élő víz forrásáról, ezt kiscsoportban feldolgozták, majd Jákob kútjának szimbólumát a terem közepén közösen megépítve, képletesen merítettek belőle. A következő nap Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens tartott előadást. Ennek elején csomagba foglalta az elmúlt hét előadás legfontosabb üzeneteit, így többek között kitért a segítő beszélgetés módjaira, a verbális és nonverbális kommunikáció során használt módszerekre, a hallgatás technikájára. Carl Rogers módszerével kapcsolatban elmondta, értő figyelemmel kell a beteghez fordulni, személyiségként és nem tárgyként kezelni őt. Az empátiát, a pozitív, feltétel nélküli elfogadást és a hitelességet nevezte meg a beteghez való viszonyulás szükséges feltételeiként. Kiemelte, a Rogers-i felfogásban mindig a kapcsolatnak van a legfontosabb szerepe. „Ahhoz, hogy valakin segíteni tudjunk, először meg kell őt hallgatnunk, meg kell értenünk a problémáját, amit legjobban ő maga tud megfogalmazni. A figyelem bizalmat épít. A beteg érzi, hogy érdekel minket mindaz, ami vele történik. […] Nagyon fontos, hogy nem kutatok a másik lelkében, nem ítélkezem, és nem tanácsolok. Feltétel nélkül elfogadom úgy, ahogy van. Nem maradok semleges ezáltal, hanem egyértelműen a beteg mellé állok. Meghatározó a beteglátogató őszintesége, hitelessége, melyhez magas szintű önismeretre is szüksége van.”
Előadása végén Gáspár Annamária a betegség értelme keresésének problematikáját fejtette ki. Az értelem keresésének nem a miért, hanem a hogyan kérdés megválaszolásában kell kiteljesednie. Nem arra kell törekedni, hogy a betegség okát találja meg a beteg és beteglátogató, hanem azt a módot, amely által a szenvedés értékké válhat. A beteglátogató segíti hozzá a beteget a lelki fejlődéshez, mely a betegség, a fájdalmak elfogadásával, azok felajánlásával jár.
A képzési nap fontos részeként az előadás során érintett egyik módszert, a „tükrözést” igyekeztek megérteni a résztvevők egy feldolgozott dialógus során, majd csoportokban maguk is leírtak egy-egy „elképzelt látogatást”, különösen figyelve a beszélgetés vezetésére. A nap végén a résztvevők egyértelmű igényüket fogalmazták meg: a lassan egy éve futó képzést folytatni szeretnék.
Józsa János. Vasárnap (Kolozsvár)
2017. július 31.
Az Úr világosságában
Tegyük meg azt, amit Jézus örökségül hagyott nekünk és ne csak várjuk, amit megígért - kérte Ágoston Ferenc krasznabélteki plébános a szeretetszolgálat-csoportok találkozóján, szombaton.
A nemzetek ekevasakká kovácsolják kardjaikat, lándzsáikat pedig szőlőmetsző késekké. Egymás ellen nem emelnek fegyvert és nem tanulnak többé hadviselést, mert az Úr világosságában járnak - látja Izajás próféta az utolsó időkről látomásában (Iz 2,4-5). És ezekkel a gondolatokkal indították július 29-én, szombaton, a szatmárnémeti Szent István teremben találkozójukat a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye plébániai szeretetszolgálat-csoportjai. Ahogy nevük is mutatja, azokat a híveket gyűjtik egybe a különböző plébániákon, akik imádkozni és segíteni akarnak rászoruló társaikon: tapintattal felkeresik a szükséget szenvedőket, ételt, ruhát, egyéb használati cikkeket tartalmazó csomagokat osztanak, látogatják az egyedül maradt, mozgásukban korlátozott, beteg társaikat.
A plébániai szeretetszolgálat-csoportok Krisztus szeretetéből táplálkozva akarnak részt venni a szeretet alkotásaiban is, idejükből és erejükből áldozva a tevékeny segítségnyújtásra. A szombati találkozó lehetőséget adott az egyházmegye különböző pontjain tevékenykedő csoportok képviselőinek a tapasztalatcserére, de a lélekben való gazdagodásra is. A kezdőima és elmélkedés után Ágoston Ferenc krasznabélteki plébános, szeretetszolgálatokért felelős lelkész tartott előadást "Gyertek, járjunk az Úr világosságában" (Iz 2,5) címmel. Ebben Izajás próféta gondolataival a résztvevőket erősítette és kérte tőlük: "Tegyük meg azt, amit Jézus örökségül hagyott nekünk és ne csak várjuk, amit megígért. Oldjuk fel azokat a bilincseket, amelyek megakadályoznak minket az Úr követésében és járjunk az ő világosságában. Krisztus maga a világosság, mindent csak az ő fényében és általa tehetünk. Így a bilincsek feloldásában is kérjük bátran az ő segítségét. Az Úr megnyitja a vakok szemét, legyünk mi is látókká, hiszen ahogy Szent Ágoston is mondja, mienk a hit gyógyító balzsama."
A rendezvényre Szatmárnémetiből, Nagybányáról, Máramarosszigetről, Nagykárolyból, Kálmándról, Mezőfényről, Felsőbányáról, Batizról és Krasznabéltekről, összesen tizenhét csoporttól érkeztek plébániai szeretet-szolgálat képviselők. Ők az előadás után Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens moderálásában számoltak be jelen tevékenységükről, de persze megosztották örömeiket, nehézségeiket is, és közös imával zárták az éves találkozót. szatmar.ro
Tegyük meg azt, amit Jézus örökségül hagyott nekünk és ne csak várjuk, amit megígért - kérte Ágoston Ferenc krasznabélteki plébános a szeretetszolgálat-csoportok találkozóján, szombaton.
A nemzetek ekevasakká kovácsolják kardjaikat, lándzsáikat pedig szőlőmetsző késekké. Egymás ellen nem emelnek fegyvert és nem tanulnak többé hadviselést, mert az Úr világosságában járnak - látja Izajás próféta az utolsó időkről látomásában (Iz 2,4-5). És ezekkel a gondolatokkal indították július 29-én, szombaton, a szatmárnémeti Szent István teremben találkozójukat a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye plébániai szeretetszolgálat-csoportjai. Ahogy nevük is mutatja, azokat a híveket gyűjtik egybe a különböző plébániákon, akik imádkozni és segíteni akarnak rászoruló társaikon: tapintattal felkeresik a szükséget szenvedőket, ételt, ruhát, egyéb használati cikkeket tartalmazó csomagokat osztanak, látogatják az egyedül maradt, mozgásukban korlátozott, beteg társaikat.
A plébániai szeretetszolgálat-csoportok Krisztus szeretetéből táplálkozva akarnak részt venni a szeretet alkotásaiban is, idejükből és erejükből áldozva a tevékeny segítségnyújtásra. A szombati találkozó lehetőséget adott az egyházmegye különböző pontjain tevékenykedő csoportok képviselőinek a tapasztalatcserére, de a lélekben való gazdagodásra is. A kezdőima és elmélkedés után Ágoston Ferenc krasznabélteki plébános, szeretetszolgálatokért felelős lelkész tartott előadást "Gyertek, járjunk az Úr világosságában" (Iz 2,5) címmel. Ebben Izajás próféta gondolataival a résztvevőket erősítette és kérte tőlük: "Tegyük meg azt, amit Jézus örökségül hagyott nekünk és ne csak várjuk, amit megígért. Oldjuk fel azokat a bilincseket, amelyek megakadályoznak minket az Úr követésében és járjunk az ő világosságában. Krisztus maga a világosság, mindent csak az ő fényében és általa tehetünk. Így a bilincsek feloldásában is kérjük bátran az ő segítségét. Az Úr megnyitja a vakok szemét, legyünk mi is látókká, hiszen ahogy Szent Ágoston is mondja, mienk a hit gyógyító balzsama."
A rendezvényre Szatmárnémetiből, Nagybányáról, Máramarosszigetről, Nagykárolyból, Kálmándról, Mezőfényről, Felsőbányáról, Batizról és Krasznabéltekről, összesen tizenhét csoporttól érkeztek plébániai szeretet-szolgálat képviselők. Ők az előadás után Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens moderálásában számoltak be jelen tevékenységükről, de persze megosztották örömeiket, nehézségeiket is, és közös imával zárták az éves találkozót. szatmar.ro