Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Gârbovan, Dana
2 tétel
2017. március 10.
Inkább a rablók, mint a DNA?
Estére halasztottam a Nagytakarítás Romániában (România, marea curăţenie) című film megtekintését, amely – többek közt – az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által az elmúlt időszakban elkövetett túlkapásaira is rávilágít, bár az az érzésem, sok újdonsággal nem kecsegtet. Az utóbbi hónapok ugyanis szolgáltattak jó néhány példát a DNA működésére vonatkozóan. Az egyik mindenképpen Horváth Anna esete. Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, akit október elejétől tartó hatósági felügyelet alá helyeztek – nem gyakorolhatja alpolgármesteri tisztségét, fizetés nélküli szabadságra ment, tehát nincs jövedelme, nem hagyhatja el az ország területét, nem tarthatja a kapcsolatot bizonyos személyekkel, zár alá helyezték a nevén levő ingatlant. Horváth Anna tegnap lemondott alpolgármesteri tisztségéről.
Politikai súlyát, emberi tartását, kitartását, munkabírását, őszinteségét tekintve az alpolgármester nem számít tucatpolitikusnak. A városi önkormányzatban megállta a helyét, következetesen és szívósan végezte feladatát, ereje és tudása szerint képviselte a magyar közösséget. Napirenden tartotta a különböző ügyeket, s bár határozottsága, rendíthetetlensége, tántoríthatatlansága miatt gúnynevet is adtak neki a városházi alkalmazottak (Anakonda), ez inkább bóknak számított, hiszen kollégái körében nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendett. Az ellene felhozott vád egyszerűen érthetetlen – legalábbis számomra. Mi történik? Csak egyszerűen rájárt a rúd? Boros János és László Attila vádmentes alpolgármesteri tevékenysége után feltétlenül példát kellett statuálni, lám-lám magyar tisztségviselő is lehet korrupt? Éppen eltökéltsége, elhivatottsága és elkötelezettsége okozta a vesztét: egy olyan építkezési engedélyt igyekezett megsürgetni, amelyet a törvény értelmében a közhivatalnak már hosszú-hosszú idő óta ki kellett volna bocsátania. De a városháza el is utasíthatta volna az üzletember kérését, teret engedve ezáltal az igazságszolgáltatásnak. A tótumfaktum hivatal azonban ezt sem tette. S hogy történetesen attól a vállalkozótól kaptak koncertjegyeket a helyhatósági választási kampány során az önkéntesek, akinek az ügyét sürgetni igyekezett? De hát bizonyos értelemben ez a feladata: nyomatékosan képviselni a kolozsvári polgárok törvényes, jogos érdekeit. Valóban: az önkéntesek hozzájárultak ahhoz, hogy ismét alpolgármester legyen, s ezért fizetést is kapjon, de innen a DNA által megfogalmazott vádakig (pénzmosás, befolyással való üzérkedés) nagyon hosszú az út. Beigazolódott az, amit október elején írtam a blogomon: vékony jégen táncolnak a DNA ügyészei. Ilyenkor, ugye, szinte mindenki a legrosszabbra gondol: csúszópénzt fogadott el és/vagy kért, megvesztegették, tetten érés történt, rajtaütésszerű ellenőrzést tartottak, lehallgatták a telefonját, s saját magára nézve inkrimináló dolgokat mondott, miegymás. De hát semmi ilyesmi. Nem kérte a koncertjegyeket, nem szabta feltételként az ügyintézés gyorsítására. Nem kapott vagy adott pénzt, nem ajándékozták meg egzotikus vakációval, világkörüli úttal őt és/vagy családját, senki sem jelentette fel. Igen ám, de a korrupció kapcsán olyanok egyes emberek, mint Pavlov kutyája. Mihelyt azt hallják, hogy DNA és politikus, azonnal beindul a feltételes reflex. Nyálaznak, élvezik a mutatványt, a „bilincsek táncát”, ahogy azt nemrég Dana Gârbovan mondta. Kevesen gondolnak arra, hogy esetleg túlkapás, tévedés. Hogyhogy, hát a DNA is tévedhet? Igen, és most ismét Dana Gârbovant, a Bírók Országos Szövetségének elnökét idézem, aki szerint mihelyt valamely személy vagy intézmény szinte teljhatalmi pozícióban van, és senki sem ellenőrzi, előbb-utóbb óhatatlanok a túlkapások. Tanácsa az: a DNA kapcsán is gyakoroljuk a kritikai szemléletet. Úgy érzem, Horváth Anna több esetben belenyúlt a méhkasba lásd nyelvi jogok, többnyelvűség, műemlékvédelem, kulturális örökségünk védelme, törvénytelen építkezések stb. S a darazsak ellepték. A törvényesség és a tisztesség jegyében ujjat húzott egy olyan kolozsvári személlyel, aki 1989 előtt is a struktúrákban tevékenykedhetett, s ma is igen befolyásos pozícióban lehet. Bosszúhadjárat? Karaktergyilkosság? Lejáratási kampány? Alighanem. Egyébként öt hónap elégséges időnek kellett volna lennie az ügyészeknek arra, hogy bizonyítsák a vádakat. Egyre inkább beigazolódni látszik az éjszaka közepén háza ablakán kinéző, s csuklyásokat közeledni látó politikusról szóló vicc: abban reménykedik, hogy bár csak tolvajok lennének, s nem a DNA álarcosai... A tárgyakról le lehet mondani, de a meghurcoltatást, a minden alapot nélkülöző vádak miatt besározódott közéleti, politikusi hírnevet, tönkretett karriert és magánéletet már sokkal nehezebben. Vagy egyáltalán…
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)
Estére halasztottam a Nagytakarítás Romániában (România, marea curăţenie) című film megtekintését, amely – többek közt – az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által az elmúlt időszakban elkövetett túlkapásaira is rávilágít, bár az az érzésem, sok újdonsággal nem kecsegtet. Az utóbbi hónapok ugyanis szolgáltattak jó néhány példát a DNA működésére vonatkozóan. Az egyik mindenképpen Horváth Anna esete. Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, akit október elejétől tartó hatósági felügyelet alá helyeztek – nem gyakorolhatja alpolgármesteri tisztségét, fizetés nélküli szabadságra ment, tehát nincs jövedelme, nem hagyhatja el az ország területét, nem tarthatja a kapcsolatot bizonyos személyekkel, zár alá helyezték a nevén levő ingatlant. Horváth Anna tegnap lemondott alpolgármesteri tisztségéről.
Politikai súlyát, emberi tartását, kitartását, munkabírását, őszinteségét tekintve az alpolgármester nem számít tucatpolitikusnak. A városi önkormányzatban megállta a helyét, következetesen és szívósan végezte feladatát, ereje és tudása szerint képviselte a magyar közösséget. Napirenden tartotta a különböző ügyeket, s bár határozottsága, rendíthetetlensége, tántoríthatatlansága miatt gúnynevet is adtak neki a városházi alkalmazottak (Anakonda), ez inkább bóknak számított, hiszen kollégái körében nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendett. Az ellene felhozott vád egyszerűen érthetetlen – legalábbis számomra. Mi történik? Csak egyszerűen rájárt a rúd? Boros János és László Attila vádmentes alpolgármesteri tevékenysége után feltétlenül példát kellett statuálni, lám-lám magyar tisztségviselő is lehet korrupt? Éppen eltökéltsége, elhivatottsága és elkötelezettsége okozta a vesztét: egy olyan építkezési engedélyt igyekezett megsürgetni, amelyet a törvény értelmében a közhivatalnak már hosszú-hosszú idő óta ki kellett volna bocsátania. De a városháza el is utasíthatta volna az üzletember kérését, teret engedve ezáltal az igazságszolgáltatásnak. A tótumfaktum hivatal azonban ezt sem tette. S hogy történetesen attól a vállalkozótól kaptak koncertjegyeket a helyhatósági választási kampány során az önkéntesek, akinek az ügyét sürgetni igyekezett? De hát bizonyos értelemben ez a feladata: nyomatékosan képviselni a kolozsvári polgárok törvényes, jogos érdekeit. Valóban: az önkéntesek hozzájárultak ahhoz, hogy ismét alpolgármester legyen, s ezért fizetést is kapjon, de innen a DNA által megfogalmazott vádakig (pénzmosás, befolyással való üzérkedés) nagyon hosszú az út. Beigazolódott az, amit október elején írtam a blogomon: vékony jégen táncolnak a DNA ügyészei. Ilyenkor, ugye, szinte mindenki a legrosszabbra gondol: csúszópénzt fogadott el és/vagy kért, megvesztegették, tetten érés történt, rajtaütésszerű ellenőrzést tartottak, lehallgatták a telefonját, s saját magára nézve inkrimináló dolgokat mondott, miegymás. De hát semmi ilyesmi. Nem kérte a koncertjegyeket, nem szabta feltételként az ügyintézés gyorsítására. Nem kapott vagy adott pénzt, nem ajándékozták meg egzotikus vakációval, világkörüli úttal őt és/vagy családját, senki sem jelentette fel. Igen ám, de a korrupció kapcsán olyanok egyes emberek, mint Pavlov kutyája. Mihelyt azt hallják, hogy DNA és politikus, azonnal beindul a feltételes reflex. Nyálaznak, élvezik a mutatványt, a „bilincsek táncát”, ahogy azt nemrég Dana Gârbovan mondta. Kevesen gondolnak arra, hogy esetleg túlkapás, tévedés. Hogyhogy, hát a DNA is tévedhet? Igen, és most ismét Dana Gârbovant, a Bírók Országos Szövetségének elnökét idézem, aki szerint mihelyt valamely személy vagy intézmény szinte teljhatalmi pozícióban van, és senki sem ellenőrzi, előbb-utóbb óhatatlanok a túlkapások. Tanácsa az: a DNA kapcsán is gyakoroljuk a kritikai szemléletet. Úgy érzem, Horváth Anna több esetben belenyúlt a méhkasba lásd nyelvi jogok, többnyelvűség, műemlékvédelem, kulturális örökségünk védelme, törvénytelen építkezések stb. S a darazsak ellepték. A törvényesség és a tisztesség jegyében ujjat húzott egy olyan kolozsvári személlyel, aki 1989 előtt is a struktúrákban tevékenykedhetett, s ma is igen befolyásos pozícióban lehet. Bosszúhadjárat? Karaktergyilkosság? Lejáratási kampány? Alighanem. Egyébként öt hónap elégséges időnek kellett volna lennie az ügyészeknek arra, hogy bizonyítsák a vádakat. Egyre inkább beigazolódni látszik az éjszaka közepén háza ablakán kinéző, s csuklyásokat közeledni látó politikusról szóló vicc: abban reménykedik, hogy bár csak tolvajok lennének, s nem a DNA álarcosai... A tárgyakról le lehet mondani, de a meghurcoltatást, a minden alapot nélkülöző vádak miatt besározódott közéleti, politikusi hírnevet, tönkretett karriert és magánéletet már sokkal nehezebben. Vagy egyáltalán…
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)
2017. május 17.
Egy újságíró szerint visszaéltek az igazságügy egykori titkosszolgálatának dossziéival
Az igazságügy-minisztérium alárendeltségébe tartozó egykori titkosszolgálat archívumát valakik lemásolták, és a dossziékat zsarolásra használhatják – állítja Dan Andronic újságíró.
Az igazságügyi tárca alárendeltségében működő egykori titkosszolgálat, a Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat (SIPA) archívumában történt állítólagos lopásokra vonatkozó minisztériumi jelentés, illetve maga az archívum titkosságának feloldását szorgalmazták igazságügyi vezetők és politikusok azt követően, hogy az Evenimentul Zilei című bukaresti napilap állítása szerint a szolgálat archívumának egy részét lemásolták, illetve ellopták, és megtörténhet, hogy zsarolásra használták őket.
Cristina Tarcea, a legfelsőbb bíróság elnöke kedden leszögezte: az archívum titkosságát fel kell oldani, hogy eloszlassák a 15 éve meglévő gyanút. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) egyik tagja, Gabriela Baltag javaslatot tett arra, hogy hivatalos tájékoztatást kérjenek a SIPA archívumának helyzetéről. Dana Gârbovan, a Romániai Bírák Országos Egyesületének elnöke keményen fogalmazott: a SIPA-t az igazságügyi tárca „katonai titkosszolgálatának" nevezte, amelyben hemzsegtek a szekusok, és amelyen keresztül bírákat és ügyészeket zsaroltak. Hétfőn este Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke az Antena 3 hírcsatornának nyilatkozva leszögezte: ha Tudorel Toader igazságügy-miniszter korrekt és jóhiszemű ember, akkor nyilvánosságra hozza a dossziélopás ügyében készült jelentést, ellenkező esetben közel nullára csökken az iránta érzett bizalma. A pártelnök kijelentette: tudomása van arról, hogy 2007-ben jelentés készült az incidensről, és első körben ezt a dokumentumot kellene nyilvánosságra hozni, ugyanakkor annak a lehetőségét is fölvetette, hogy idővel a teljes archívum tartalmát tárják a nyilvánosság elé.
„Az, hogy valakik zsarolásra használhatták fel ezeket az információkat, arra, hogy befolyásolják az igazságszolgáltatásban születő ítéleteket, a legocsmányabb dolgok közé tartozik, amelyek az elmúlt években Romániában történtek" – mondta Dragnea, hozzátéve, ezeket a dossziékat használhatták fel az utóbbi években a jelenlegi kormánypártok politikusai és sajtója szerint törvénytelenül összefonódott ügyészségi és titkosszolgálati szervek.
„Ha Romániában még ma is felhasználják ezeket az információkat az igazságszolgáltatás befolyásolására, és nem csak az igazságszolgáltatáséra, akkor sohasem gyógyulunk ki" – jelentette ki Dragnea, megoldást szorgalmazva a helyzetre. Az Evenimentul Zilei cikke szerint a SIPA archívumát – amelynek terjedelme 10 000 és 21 000 dosszié között lehet, köztük 3000 olyan, amely a bírákra vagy az ügyészekre vonatkozik – lemásolták, sőt egyes dokumentumokat elloptak, illetve megsemmisítettek.
A szolgálatot még 1991-ben alapították, kezdetben az Országos Börtönparancsnokság alárendeltségében működött, ám 1997-ben Valeriu Stoica akkori igazságügy-miniszter az igazságügyi tárca alárendeltségébe helyezte, hogy a bírák és ügyészek védelmét is ellássa. 2004-ben átnevezték Védelmi és Korrupcióellenes Főosztállyá, ekkoriban olyan információk jelentek meg, amely szerint a börtönökben többször is megsértették az emberi jogokat, és megpróbálták befolyásolni az igazságszolgáltatást. 2007-ben végül felszámolták. Az archívum sorsa azóta is bizonytalan, egyes információk szerint a börtönökben született jelentésektől a bírák és ügyészek korrupciós ügyeiig minden megtalálható benne. Egyes állítások szerint a 2001 előtti dokumentumokat elégették.
Dan Andronic, az Evenimetul Zilei újságírója szerint az archívumról akkor készültek másolatok, amikor Monica Macovei akkori igazságügy-miniszter megbízásából egy bizottság, amelynek Cristi Danileţ bíró és Paul Dumitru korrupcióellenes ügyész is tagja volt, leltárt készített róla. Macovei és Danileţ cáfolta az állításokat, utóbbi pedig feljelentést tett a legfőbb ügyészségen, amely átadta az ügyet a szervezett bűnözés elleni ügyészségnek (DIICOT), mivel államtitok is sérülhetett.
Tudorel Toader igazságügy-miniszter hétfőn közölte, az archívumot jelenleg az Országos Börtönparancsnokság felügyeli, arról pedig nincs tudomása, hogy valakik lemásolták volna. „Ha valaki valóban lemásolta, akkor felelnie kell" – mondta a tárcavezető. Adrian Ţuţuianu, a hírszerzést felügyelő parlamenti bizottság elnöke közölte: azt a tájékoztatást kapta, hogy a SRI-nek nem volt köze az archívumhoz.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)
Az igazságügy-minisztérium alárendeltségébe tartozó egykori titkosszolgálat archívumát valakik lemásolták, és a dossziékat zsarolásra használhatják – állítja Dan Andronic újságíró.
Az igazságügyi tárca alárendeltségében működő egykori titkosszolgálat, a Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat (SIPA) archívumában történt állítólagos lopásokra vonatkozó minisztériumi jelentés, illetve maga az archívum titkosságának feloldását szorgalmazták igazságügyi vezetők és politikusok azt követően, hogy az Evenimentul Zilei című bukaresti napilap állítása szerint a szolgálat archívumának egy részét lemásolták, illetve ellopták, és megtörténhet, hogy zsarolásra használták őket.
Cristina Tarcea, a legfelsőbb bíróság elnöke kedden leszögezte: az archívum titkosságát fel kell oldani, hogy eloszlassák a 15 éve meglévő gyanút. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) egyik tagja, Gabriela Baltag javaslatot tett arra, hogy hivatalos tájékoztatást kérjenek a SIPA archívumának helyzetéről. Dana Gârbovan, a Romániai Bírák Országos Egyesületének elnöke keményen fogalmazott: a SIPA-t az igazságügyi tárca „katonai titkosszolgálatának" nevezte, amelyben hemzsegtek a szekusok, és amelyen keresztül bírákat és ügyészeket zsaroltak. Hétfőn este Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke az Antena 3 hírcsatornának nyilatkozva leszögezte: ha Tudorel Toader igazságügy-miniszter korrekt és jóhiszemű ember, akkor nyilvánosságra hozza a dossziélopás ügyében készült jelentést, ellenkező esetben közel nullára csökken az iránta érzett bizalma. A pártelnök kijelentette: tudomása van arról, hogy 2007-ben jelentés készült az incidensről, és első körben ezt a dokumentumot kellene nyilvánosságra hozni, ugyanakkor annak a lehetőségét is fölvetette, hogy idővel a teljes archívum tartalmát tárják a nyilvánosság elé.
„Az, hogy valakik zsarolásra használhatták fel ezeket az információkat, arra, hogy befolyásolják az igazságszolgáltatásban születő ítéleteket, a legocsmányabb dolgok közé tartozik, amelyek az elmúlt években Romániában történtek" – mondta Dragnea, hozzátéve, ezeket a dossziékat használhatták fel az utóbbi években a jelenlegi kormánypártok politikusai és sajtója szerint törvénytelenül összefonódott ügyészségi és titkosszolgálati szervek.
„Ha Romániában még ma is felhasználják ezeket az információkat az igazságszolgáltatás befolyásolására, és nem csak az igazságszolgáltatáséra, akkor sohasem gyógyulunk ki" – jelentette ki Dragnea, megoldást szorgalmazva a helyzetre. Az Evenimentul Zilei cikke szerint a SIPA archívumát – amelynek terjedelme 10 000 és 21 000 dosszié között lehet, köztük 3000 olyan, amely a bírákra vagy az ügyészekre vonatkozik – lemásolták, sőt egyes dokumentumokat elloptak, illetve megsemmisítettek.
A szolgálatot még 1991-ben alapították, kezdetben az Országos Börtönparancsnokság alárendeltségében működött, ám 1997-ben Valeriu Stoica akkori igazságügy-miniszter az igazságügyi tárca alárendeltségébe helyezte, hogy a bírák és ügyészek védelmét is ellássa. 2004-ben átnevezték Védelmi és Korrupcióellenes Főosztállyá, ekkoriban olyan információk jelentek meg, amely szerint a börtönökben többször is megsértették az emberi jogokat, és megpróbálták befolyásolni az igazságszolgáltatást. 2007-ben végül felszámolták. Az archívum sorsa azóta is bizonytalan, egyes információk szerint a börtönökben született jelentésektől a bírák és ügyészek korrupciós ügyeiig minden megtalálható benne. Egyes állítások szerint a 2001 előtti dokumentumokat elégették.
Dan Andronic, az Evenimetul Zilei újságírója szerint az archívumról akkor készültek másolatok, amikor Monica Macovei akkori igazságügy-miniszter megbízásából egy bizottság, amelynek Cristi Danileţ bíró és Paul Dumitru korrupcióellenes ügyész is tagja volt, leltárt készített róla. Macovei és Danileţ cáfolta az állításokat, utóbbi pedig feljelentést tett a legfőbb ügyészségen, amely átadta az ügyet a szervezett bűnözés elleni ügyészségnek (DIICOT), mivel államtitok is sérülhetett.
Tudorel Toader igazságügy-miniszter hétfőn közölte, az archívumot jelenleg az Országos Börtönparancsnokság felügyeli, arról pedig nincs tudomása, hogy valakik lemásolták volna. „Ha valaki valóban lemásolta, akkor felelnie kell" – mondta a tárcavezető. Adrian Ţuţuianu, a hírszerzést felügyelő parlamenti bizottság elnöke közölte: azt a tájékoztatást kapta, hogy a SRI-nek nem volt köze az archívumhoz.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)