Márton Árpád reagál Tamás Sándor írására /Valahol mi is utat tévesztettünk, Erdélyi Napló, máj. 17./: egyetért gondolataival, az önrendelkezési jog kinyilvánítása megtörtént az RMDSZ kolozsvári nyilatkozatával. A kivitelezését az RMDSZ a kolozsvári kongresszusán kell megkezdeni, ki kell dolgozni a megvalósítás módozatait. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

Csapody Miklós MDF-es politikus elsősorban a vajdaságiaknak kérne kettős állampolgárságot, de amint elmondta, az Európai Unióhoz csatlakozott országokban élő magyarság is joggal támaszthat ilyen igényeket. Minden határon túli magyar közösségnek jogos igénye van a kettős állampolgárságra. A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás félresiklott. A felvidéki és a romániai magyarság is tagja lett az EU-nak, nem lehet mondani, hogy ezzel bármit is megoldódott volna. A felvidéki magyarság amellett, hogy a politikai nemzet része, nem államalkotó, ugyanúgy a romániai magyarság sem. Megszűnt a Máért, van helyette – Csapody szerint – „bizonyos szempontból előbbinél még jobb fórum, ez a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma”. Arra a kérdésre, hogy jár-e az EU-hoz csatlakozott nemzeti közösségeknek kettős állampolgárság, Csapody kifejtette, nem annyira fontos, de támogatandó a kettős állampolgárság, ugyanúgy, mind a Schengenen teljesen kívül rekedő magyaroké. /Lokodi Imre: „Másfél állampolgárság kellene” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

A Vadárvácska Képzőművészeti Alkotótábor művészei a Gyergyóalfalura hagyományozott műtárgyaikkal mondanak köszönetet a helyi támogatóknak a tíznapos gondtalan alkotás lehetőségéért. Márton Árpád festőművész az augusztus 3-áig tartó, tíznapos Vadárvácska Képzőművészeti Alkotótábor mentora. A Gyergyóalfaluhoz tartozó Borzonttól néhány kilométerre, a Vadárvácska erdei szálláson immár negyedik alkalommal táboroznak Erdély neves képzőművészei. A július végi táborok ötlete Gál Mihály vállalkozótól ered, aki saját erdei szállását ajánlotta fel az ideérkező művészeknek. A Vadárvácskában táborozó alkotók költségeinek egy részét Gyergyóalfalu önkormányzata és a Sövér Elek Alapítvány, illetve magánvállalkozók fedezik. Évről évre gyarapodnak az itt táborozó neves alkotók készítette műtárgyak, amelyekből állandó tárlat nyílt Gyergyóalfalu egyik galériájában, az elmúlt két évben pedig több kültéri szobrot is lelepleztek a község terein. Itt láthatók többek között Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész Sövér Eleket és Petőfi Sándort mintázó szobrai, a galériának is otthont adó kultúrház előtt pedig az alfalvi származású Kiss Levente szobrászművész faszobrai. A gyergyóalfalvi származású, Marosvásárhelyen élő Sajgó Ilona textilművész minden évben hazatér ide. Csutak Levente brassói grafikus kiemelkedő történelmi egyéniségeket ábrázoló tusrajzban állított emléket a reneszánsz évének. A kézdivásárhelyi Vetró András szobrász az esti szakmai beszélgetések fontosságára hívta fel a figyelmet. „Idén az egyházi személyiségeknek szeretnénk emléket állítani, ezért felkértük a táborozó szobrászainkat, hogy őket mintázzák meg” – magyarázta Gál Mihály. A tervek szerint a borzonti Szent István-búcsúkor leplezik le Vetró András Gál Tamás plébánost megörökítő domborművét, később Miholcsa József Horváth Károly plébánost ábrázoló alkotását és Sárpátki Zoltán Smihali József plébánosnak emléket állító munkáját is felavatják. Márton Áron püspök szobrát pedig a csíkszeredai Dóczi András készíti el a katolikus templom számára. /Jánossy Alíz: Az értékteremtés a cél. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

A sepsiszentgyörgyi színház kapta a kisvárdai fesztivál fődíját
A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kapta a határon túli Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját – közölte Nyakó Béla, a rendező kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója vasárnap az MTI-vel.
A kilencnapos fesztiválon, melyen négy szomszédos ország, Szerbia, Szlovákia, Románia és Ukrajna 22 magyar nyelvű társulata vett részt, a sepsiszentgyörgyi művészek a Mizantróp című darab előadásával érdemelték ki a Nemzeti Erőforrásokért Minisztérium által felajánlott fődíjat – mondta az intézményvezető. Hozzátette: a zsűri díjazta a Marosvásárhelyi York Stúdió, a Csíkszeredai Csíki Játékszín, a Szatmárnémeti Északi Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Beregszászi Magyar Drámai Színház és az Újvidéki Színház versenyelőadását is. Nyakó Béla tájékoztatása szerint a legjobb szórakoztató előadásért járó díjat a Temesvári Csiky Gergely Színház vehette át, az Ájlávju című darabjáért. A közönség díját a Kassai Thália Színház érdemelte ki, a Valahol Európában című előadásával. A fesztivál szombat éjszakai záróünnepségén a Nemzeti Erőforrásokért Minisztérium több évtizedes kiemelkedő művészi munkájáért Életmű-díjat adományozott Halasi Erzsébetnek, a Nagyváradi Állami Színház és Kolár Péternek, a Kassai Thália Sínház igazgatójának. A Duna Televízió különdíját kapta a 20 éves jubileumát ünneplő Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül Magyar Attila igazgató. A kisvárdai fesztiválon nyújtott egyéni alakításáért díjat vehetett át Veress Albert, Benedek Ágnes, a Csíkszeredai Csíki Játékszín, Gál Tamás, a Dunaszerdahelyi Epopteia Társulat, Pálffy Tibor, Kicsid Gizella, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, László Csaba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Vicei Natália, a Szabadkai Népszínház és Elor Emina, az Újvidéki Színház művésze.
Népújság (Marosvásárhely)

Kisvárdai díjeső erdélyieknek
Díjkiosztó ünnepséggel és a budapesti József Attila Színház Kétszer vagy fiatal című előadásával véget ért a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
A felvidéki Gál Tamás A nagyidai cigányok című fergeteges egyéni műsora mindenkit meggyőzött arról, hogy tehetséges, humorral megáldott színész. A főiskolások versenyen kívül szerepeltek és kiderült, mind az újvidéki akadémián, mind a marosvásárhelyi színi egyetemen néhány nagyon tehetséges fiatal döngeti Thália templomának kapuit.
A díjkiosztó ünnepségen jelen volt George Pataki, New York város volt kormányzója, aki rögtönzött beszéddel üdvözölte a fesztiválon résztvevő művészeket, Kisvárda városát és polgármesterét, ő ugyanis a közelben született. Szülei a kisvárdai katolikus templomban fogadtak örök hűséget egymásnak. Szőcs Géza kulturális államtitkár, a fesztivált záró beszédében megígérte, hogy a magyar állam költségvetésében elkülönített összeget szánnak a határon túli magyar színházaknak. Szombaton este mindenki úgy búcsúzott egymástól: jövőre veletek ugyanitt.
A fesztivál idei díjai és díjazottai
A Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának díjai a szakmai zsűri döntése alapján:
Életműdíj: Halasi Erzsébet, színművész – Nagyváradi Szigligeti Társulat; Életpálya-díj: Kolár Péter, igazgató – Kassai Thália Színház; a Nemzeti Erőforrás Minisztérium díja: A mizantróp – Rendező Bocsárdi László (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); a Szülőföld Alap díja megosztva: 20/20, rendező Gianina Cărbunariu Marosvásárhelyi Yorick Stúdió); Liliom – rendező: Victor Ioan Frunză (Csíki Játékszín); Szabolcs–Szatmár–Bereg megye díja: Három nővér – Rendező: Keresztes Attila (Szatmárnémeti Harag György Társulat);
Kisvárda város díja: A dög – Rendező: Kiss Csaba (Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat); a Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatán való részvétel: az Ahogy tetszik előadás alapján a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház; a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza különdíja: Az ember tragédiája – rendező: Kokan Mladenovic (Újvidéki Színház); A legjobb szórakoztató előadás: Ájlávjú – Rendező: Puskás Zoltán (Temesvári Csiky Gergely Színház);
Legjobb férfi főszereplő: Pálffy Tibor (A mizantróp – Alceste, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb női főszereplő: Kicsid Gizella (A mizantróp – Céliméne, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb férfi mellékszereplő: László Csaba (A dög – Pisti – Tompa Miklós Társulat); Legjobb női mellékszereplő: Vincent Natális (Safe House – Mami, Szabadkai Népszínház);
A Duna Televízió különdíja: – portréfilm a Duna TV Kézjegy című sorozatában Magyar Attila, igazgatója – az Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül.
Teplánszky Kati-díj – a legígéretesebb fiatal színész – megosztva: Veress Albert és Benedek Ágnes, a Liliom című előadásban nyújtott alakításukért. (Csíki Játékszín); Dr. Oláh Albert, Kisvárda város polgármesterének díja: Gál Tamás – A nagyidai cigányok című előadásáért (Dunaszerdahelyi Epopteia Társulás Műhely).
Simon Judit, Kisvárda
Új Magyar Szó (Bukarest)

Szellemi készenlétben
A Mentor Kiadónál 1998-ban jelent meg az Erdélyi Panteon című sorozat első kötete, Művelődéstörténeti vázlatok alcímmel, ezt 1999-ben követte a második, s 2001-ben a harmadik kötet. Azóta Erdély jeles írói, művészei, tudósai közül többen elhunytak, s mindamellett rajtuk kívül is hiányoznak többen, akiknek a harmadik kötetben lett volna a helyük ennek a sorozatnak a lapjain. Ezért döntött úgy a Mentor Kiadó vezetősége, hogy folytatják az Erdélyi Panteon sorozatot, a negyedik kötetben ezúttal elhunyt és kimaradt írókat, irodalomtörténészeket mutatnak be a szerzők – olvasható a szerkesztő Nagy Pál kötet végi Jegyzetében. Terveik szerint egy következő, ötödik kötetben szerepelnek majd a művészek és tudósok. Nagy Pál olyan szövegekből válogatott, amelyek kötetben, folyóiratban korábban már napvilágot láttak. Az alábbiakban mazsolázunk ezekből. Regénye, A zöld csillag és naplószerű önéletrajzi könyve, az Íme, az emberek! Madridban jelent meg, a szerző kiadásában. Mindkét könyv a menekülttábori lét keserveiről, a hontalanságról ad számot. A székelység írója a Mi az igazság Erdély esetében? című nemzetpolitikai tanulmányát a nyugati világ megnyerésére és jobb tájékoztatására fogalmazta. A pánszlávizmussal és a szovjet bolsevizmussal szemben erős Magyarországra van szükség, ez a nyugati világ érdeke. 1953. október 16-án a Fennvalóval és egyházával megbékélve hunyt el Madridban. Neve fennmarad, amíg magyarok élnek a földön. (Nyirő Józsefről – Medvigy Endre). Makkai, ha nem is vitatkozik mindezen, de az írásban közlés, a mondanivaló, az üzenet célba jutását tartja lényegesnek; a stílus helyenkénti ékessége csak némi hangszeres kedvderítő kísérlet hozzá – alkalmi eszköz, kellék... És maga az írás is! Makkai afféle kultúrhéroszi, népnevelői alkat, néppedagógus; nála az írás ennek a hivatásnak rendelődik alá. (Makkai Sándorról – Szőcs István) Tabéry regényei a társadalmi harcok mozgását, a világnézetek küzdelmét kívánták megvilágítani. A kor tablójának gazdag és festői ábrázolására, drámai jellemek és helyzetek teremtésére, a történelmi atmoszféra érzékeltetésére törekedtek. Tabéry ennek következtében zsúfolta regényeibe az adatok bőségét, és kísérletezett a nyelvi archaizálás korfestő lehetőségeivel. (Tabéry Gézáról – Pomogáts Béla) Hunyady legmaradandóbb alkotásai elbeszélései. Az élet apró mozzanatainak megragadása, emberi sorsokat jellemző tettek, magatartás és erkölcsiség művészi formába való öntése nála az elbeszélés műfajában sikerült a legjobban. (Hunyady Sándorról – Jancsó Elemér) * A bábaasszony fiában, a minden lépten visszarúgott, a puszta egzisztenciáért tíz körömmel verekedő, a tüdővészével fiatal halálraítélt Sipos Domokos írásaiban ne lett volna drámai erő? Ő, akit az élet nap nap mellett nem feszít keresztre, és nem húz karóba, talán meg se tudta volna írni a Vajúdó idők küszöbén infernális erejű utolsó mondatait, amelyeknél megrázóbban csak az evangélista örökítette meg a pillanatot, amikor a Megváltónak a kereszten felnyújtják az ecetes vizet. (Sipos Domokosról – Szentimrei Jenő) * "...amit vetett, az termést hozott, az megmarad. Abból kenyeret sütünk ma, holnap, holnapután, kenyeret, mi, s a jövő nemzedékei. A csend, amelyről De különben csend van címmel a hazai magyar költészet egyik legszebb versét írta, örökre körülzárta őt, ám olvasói számára csupa mozgás, csupa illat, '16-féle nyelven' zengő madárdal, harangszó és hattyújáték lesz továbbra is az ő csendje. (Bartalis Jánosról – Kiss Jenő) Akik ismerték, elmondhatják: nem volt mindennapi ember. Szálfatermetű – amikor én az ötvenes évek fordulóján, nem sokkal utolsó meghurcoltatása és azt követő halála előtt megismertem, már kissé hajlott hátú –. Gorkijra emlékeztető fejjel, valóságos Gorkij-bajusszal, mélyen emberi, de mégis bizonyos fajta távolságtartó gesztusokkal. (...) Nem volt mindennapi írói útja sem, mert (...) volt ereje ahhoz, hogy levonja a következtetést tévedéseiből. (...) ezt Daday Loránd a legnehezebb időkben is tettekkel, társadalmi pozíciója, sőt olykor élete kockáztatásával bizonyította. (Daday Lorándról – Dávid Gyula) Humorista volt, vagyis olyan író, aki mellre szívta a fájdalmat, azután szivárványkarikát fújt belőle. Így csak kevesen tudták a mutatvány bámészai közül, hogy a szokatlan szemfényvesztő zokog-e vagy dohányzik. (Tomcsa Sándorról – Bajor Andor) Emberi, tiszta vallomás; kortársairól, bajtársairól szólva is magáról beszél, s magára emlékezve is a nemzetiségi történelmet mondja. Őszi fényben rezdülő lírával, az elvégeztetettség érzésével. Mindenre pontosan emlékszik, mindent környezetével együtt láttat, s mégis, mintha olykor atlantiszi mélységből, beomlott tárnák alól szivárognának fel a dallamok, amikor még hitték, hogy valamit tenni lehet az emberért, még a vidéki lapok deszkapadlós szerkesztőségeiben is. (Kacsó Sándorról – Czine Mihály) Vita Zsigmond írásai a 17. századtól a 20. századig, Gyulafehérvártól Kolozsvárig, Apáczai Csere Jánostól Áprily Lajosig járták be az erdélyi magyar művelődés és irodalom útjait. Minden megállapítását, minden felfedezését gazdag levéltári anyaggal támasztotta alá, azonban a filológiai munkán, az adatok és adalékok meggyőző bőségén is minduntalan átüt személyes vonzalma, elkötelezettsége szülővárosa és az erdélyi magyar kultúra iránt. (Vita Zsigmondról – Pomogáts Béla) Beke György és nemzedéke 1944 őszén találkozik először a történelemmel; mégpedig úgy, hogy az mindjárt harcba is dobja a népi demokrácia kivívásáért, a nemzeti előítéletek eloszlatásáért, az egyenjogúságért, az egyéni és közösségi jogokat szavatoló demokratikus társadalmi rend megteremtéséért. Társadalmi és nemzeti rianások befolyásolták tehát kezdeti tájékozódását; aminthogy később ugyanilyen jellegű tektonikus mozgások juttatták búvópataksorsra induláskori eszményeit, hogy aztán a hatvanas évek végén újból előtérbe kerüljenek, tudatosan megtervezett munkába állítsák, majd a nyolcvanas évek végén számvetésre késztessék, hogy a 20. századi erdélyi magyarság illúzióival leszámolva életműve kiteljesítésén munkálkodhassék. (Beke Györgyről – Cseke Péter) * Huszár küldetéstudatban élte meg bukaresti létét, az idegenségérzetet a "hazánk az anyanyelv" kompenzálta, s célként fogalmazta meg e kulturális missziót. Ehhez persze munkatársakra is volt szükség. A Hétnek nagy szerepe volt abban, hogy a protokolláris Bukarestet értékes emberek gyülekezetévé varázsolták, Huszárnak pedig abban, hogy meghatározó szava volt a szerkesztőség tagjainak kiválasztásában, ennek köszönhetően az ötvenes évek végén " elásott" Földes Lászlót főszerkesztő-helyettesi rangban maga mellé véve rehabilitáltatta. (Huszár Sándorról – Bányai Éva) Bálint Tibor, az ízig-vérig kolozsvári író, az erdélyi sors különleges szavú megörökítője, a jellegzetes közép-európai társadalmi-történelmi élethelyzetek látomásos megelevenítője és az emberiségnyi léthorizontok megvilágítója: az erdélyi és az egyetemes magyar szépírás mesterei, legkiválóbbjai közül való volt – és marad. (Bálint Tiborról – Bertha Zoltán) Páskándi Géza munkássága, különösképpen drámaírása, drámaírói életműve nemcsak a modern magyar irodalom külön fejezete, hanem, mint ahogy ma már egyre inkább látszik, s remélhetőleg mindenki számára egyre bizonyosabbá, nyilvánvalóvá is fog válni, az egész európai modernségnek és főként a kelet-közép-európai drámaművészetnek is az egyik kiemelkedően jelentős alkotása. (Páskándi Gézáról – Bertha Zoltán) Ebben a tisztes korban az életmű karaktere már jól látszódik az arcon. A világító, ám fáradt fényű szem – akárcsak gazdája – begyűjtött mindent. Jót is, rosszat is, de az utóbbit nem karéjozhatta annyi bánat, hogy ne ragyogna. Avval is, hogy Torda ama híres országgyűlésének fölszabadító erejét és Mátyás igazságát, a szülötte föld és a befogadó város, Kolozsvár fényét egybemontírozta. (Lászlóffy Aladárról – Szakolczay Lajos) Erdélyi Panteon. Művelődéstörténeti vázlatok. Negyedik kötet. Szerkesztette: Nagy Pál. Mentor Kiadó Marosvásárhely, 2010 Népújság (Marosvásárhely)

Sikeres gazdafórum Aradon
Fontos lépcső az építkezésben
Amint arról helyszíni tudósításban beszámoltunk, kedden az Arad Megyei Kereskedelmi, Ipar- és Mezőgazdasági Kamara, valamint az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete közösen szervezte meg azt a gazdafórumot, ahol magas rangú romániai és magyarországi szakemberek tartottak előadásokat a gazdálkodás hatékonyságának a növeléséről, az útkeresés módozatairól.
Értékelőnkben több, Arad megyei szakember véleményét kikérve, megpróbálunk rávilágítani a lezajlott gazdafórum fontosságára, a romániai gazdatársadalom szakmai, gazdasági fejlődésének a lehetőségeire.
Ütőképes gazdatársadalom épül
Kocsik József, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnöke: „Véleményem szerint, a lezajlott gazdafórum a vártnál is sikeresebb volt, mert a helybeli szakemberek mellett olyan magyarországiak is részt vettek, akik a Csongrád Megyei Agráripari Kamarán túlmenően, a Magyar Agráripari Kamarát is képviselték. Gondolok itt a Kispál Ferenc Csongrád megyei elnököt képviselt Juhász Istvánra, de azokra a szegedi kutatómérnökökre, előadó tanárokra is, akik a Szegedi Tudományegyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karáról dr. Horváth József dékánnal érkeztek. Tőlük tudtuk meg, hogy a következő években a Karon az eddiginél is több, Arad megyei fiatal szerezhet oklevelet, ösztöndíjjal. A Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma részéről Horváth Józsefet, az Orosházi Gazdakör elnökét Szabó Csaba képviselte, aki tanulságos előadást is tartott. Felkérésünkre, Bognár Levente aradi alpolgármester nyitotta meg a fórumot, az Arad Megyei Kamara meghívására, a Vasile Goldiş Nyugati Egyetem tanára, dr. Nicuşor Boja is előadást tartott azokról a náluk oktatott szakterületekről, amelyek kapcsolódnak a mezőgazdasághoz. Az Arad Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságot Monica Nadiu irodavezető képviselte. A fórumon a Romániai Magyar Gazdák Egyesületét, egyben az Aradi Agrárkamarát is a jelöltünk, a vezetőségi tag, ifj. Zágoni Szabó András képviselte, aki a tervezett utánpótlás megtestesítője. A keddi, egy régóta elkezdett fórum-sorozatnak a részét képezte. Azért szervezzük, hogy egyeztessük a gazdatársadalom felzárkóztatásához adódó lehetőségeket. Elképzeléseink szerint, ez oda nőheti ki magát, hogy a mezőgazdaságban egységes rendszert alakíthassunk ki, Brüsszelbe egységesen juttathassuk el az elvárásainkat, tehát a gazdák érdekében, védelmében is egységesen léphessünk fel. Ennek nem csupán gazdasági, hanem erkölcsi hozadéka is lehet, hiszen az egész, a faluról, az itt élő közösségek életminőségéről szól. Jelenleg hathatós anyaországi támogatással, egy hazai, magyar, ütőképes gazdatársadalom építése folyik, tégláról, téglára.”
Értékes tapasztalatokkal gazdagodott
Szanda László kürtösi kertészmérnök, vállalkozó: „A fórumon sok, hasznos információval gazdagodtam nemcsak szakmai, de a gazda-utánpótlás szakképzése tekintetében is. Ha lehetőségem lett volna, a fórumon is elmondtam volna, ezért kihasználom az alkalmat: feltételezésem szerint a Szegedi Tudományegyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Kara az ottani gazdálkodók számára szervezett szaktanácsadást biztosít. Erre viszont, Arad megyében is nagy szükség volna, hiszen az új vetőmagfajták, illetve a folyamatosan korszerűsödő technológiák tekintetében ez elengedhetetlen fontosságú. Ha másképp nem, a Karnak erre vonatkozó adatbázisát az internet közvetítésével kellene elérhetővé tenni az Arad megyei gazdálkodók számára is. Tekintve, hogy az anyaországi Agráripari Kamara, szervezettségi tekintetben ellőttünk jár, az ő tapasztalataikat kellene felhasználni hazai viszonyban is, elsősorban a fiatal gazdáknak az otthon marasztalása, a falvak elnéptelenedésének a meggátolása céljából. Mindenképp örvendek, amiért részt vettem a gazdafórumon, ahonnan értékes tapasztalatokkal, ötletekkel térhettem haza.”
Követésre méltó magyar modell
Gál Tamás Mihály, az Aradi Mezőgazdasági Tájékoztató Iroda főtanácsosa: „Engem az fogott meg legjobban a gazdafórumon, hogy az előadásokban kidomborították az Agráripari Kamara szerepét, amire az anyaországban nagy hangsúlyt helyez a kormány. Az ottani Kamara, a rá ruházott hatáskörök jóvoltából, a gazdák gondjainak a 80%-át képes felvállalni, megoldani, a törvényes működéséhez szükséges valamennyi ügyintézést ott lehet megtenni. Véleményem szerint, a hazai Agrárkamara-rendszernek is a magyar modellt kellene követnie.”
Hasznos együttműködés adódik
Cziszter Kálmán, Arad Város tanácsosa, építőmérnök: „A keddi gazdafórumot igen fontos lépésnek tartom a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának az építkezésében. Aradi magyarként, a gazdálkodóink számára nagy lehetőséget látok az intenzív zöldségtermesztés, kiemelten a hajtatott fűszerpaprika termesztése terén. Megszívlelendőnek tartom olyan adatokra alapozva elgondolkozni, miszerint 400 négyzetméteres fóliasátorban, évi 50 ezer lej értékű fűszerpaprikát lehet termeszteni. Ennek elősegítésére, az anyaországi partnerek kilátásba helyezték a termesztéshez szükséges szakismereteket, vetőmagot szinte ingyen a rendelkezésükre bocsátani. E téren rendkívül hasznos együttműködési lehetőséget látok. Mivel sok fiatal volt jelen, remélem, többen belevágnak a termesztésbe. Elbeszélgettem a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Kar dékánjával, dr. Horváth Józseffel, aki elmondta: az egyetemi szakemberképzéstől kezdve, a felnőttképzés változatos formáinak az elsajátításáig, nagyon sok lehetőséget látok az Arad megyei gazdák képzésében, továbbképzésében.”
Dorin Berke, a KONGSKILDE & JF ROMANIA vállalat menedzsere: „A Mezőgazdaság – 2015-ben esély a magújulásra,jeligével megszervezett fórum igen érdekesnek bizonyult az általam képviserl vállalat szempontjából, mert a folyó év finaszírozási lehetőségeit taglalta. A Magyar Agráripari Kamara képviselőinek az előadásai jobb szervezésről, az ottani gazdálkodók hatékonyabb támogatásártól tanúskodtak. Makrogazdasági szempontból, ha a rendszer szervezettebb, a gazdálkodók hasznára válik. Az általam képviselt vállalat nyitott kapukkal várja a fejlesztési, együttműködési lehetőségeket, a gazdálkodóknak a legkorszerűbb technikai felszereléssel történő ellátásában.”
*
Szerk. megj: A fenti vélemények egyértelműen a fórum hasznossága, a hazai, ütőképes gazdatársadalom építésében tett fontos előrelépésről, a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumához fűződő új láncszem megkötéséről tanúskodnak.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

A Fűszerpaprika, mint Hungaricum
Nemzetközi gazdafórum Kisiratoson
Az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete, Kisiratos Önkormányzata és az RMDSZ Arad megyei szervezete július 30-án, csütörtökön megszervezi a 2015-ös év első paprika-termesztésre vonatkozó fórumát, Fűszerpaprika, mint Hungarikum címen. A program során a szervezők, a meghívott vendégek és szakértők, különböző helyszíneken megtartott látogatásokat és szakmai találkozót követően, baráti társaságban egyeztetik a közös gondokat.
A rendezvény július 30-án, csütörtökön 10 órakor kezdődik a nagylaki határátkelőnél, ahol if. Zágoni Szabó András, a fiatal gazdák elnöke, Varga István helybeli gazdaköri elnök, Csipkár Imre egyik főszervező, valamint Gál Tamás Mihály főtanácsos várják az anyaországi szakembereket, akik megtekintik a nagylaki fűszerpaprika-kultúrát. Onnan Zimándújfalura utaznak, ahol Kocsis István kultúráját elemzik, majd Fazekasvarsándon Csipkár Imre ültetvényét értékelik ki.
Ezt követően Kisiratosra utaznak, ahol megtekintik Sarusi József gyümölcsfa iskoláját, majd Kovács Antal fűszerpaprika-ültetvényét. Ezzel párhuzamosan a polgármesteri hivatal üléstermében dr. Torda Márta, a Földművelésügyi Minisztérium Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok Főosztálya osztályvezető asszonya 10 órától fogadja Kocsik József AMMGE-elnököt és Rogoz Brigitta asszisztenst Arad, dr. Csősz Jánost és dr. Benkő Zsolt asszisztenst Temes, illetve Csomortányi Istványt Szatmár megyéből. A továbbiakban dr. Torda Márta, Horváth József, a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának képviselője, Somogyi Norbert PhD, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) általános főigazgató-helyettese, dr. Jenes Barnabás, a NAIK főigazgatója, Kaszásné Mészáros Éva, a NAIK gazdasági főigazgató-helyettes asszonya, dr. Somogyi György, nyugalmazott kutató, Bráj Robert, a NAIK ZÖKO Szegedi Kutató Állomás osztályvezetője, dr. Csősz János, a Bánsági Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, egyetemi tanár, Barna Károly, Szatymaz község polgármestere, Sipos György Arad megyei tanácsos, Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke, Almási Vincze, Kisiratos község polgármestere, valamint Kocsik József AMMGE-elnök vitatják meg a fűszerpaprika-termesztés, általában a gazdálkodás, illetve a Fűszerpaprika, mint Hungaricum című pályázattal kapcsolatos kérdéseket.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Tisztelgés Arany János emléke előtt
Arany János szülővárosában, Nagyszalontán népes ünneplő gyülekezet emlékezett a költő-óriás születésének 199. évfordulóján, március 2-án.
A református templomban tartott ünnepségen Mikló Ferenc esperes-lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Zsidókhoz írt levél 13. részének 7. verse alapján: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Istennek beszédét, és figyeljetek az ő életük végére, kövessétek hitüket.”
Az igehirdető szólt arról, hogy a nagy költő-előd is a mindennapi életben cselekedeteivel és írásaival hirdette Isten beszédét. Egész életművét elpecsételte az Ige. Miért fontos, és miért kell minden évben emlékeznünk Arany János születéséről és haláláról? Ezt is az Igéből vett tanulsággal támasztotta álá a prédikátor: a költő olyan elődje a mai magyar népnek, akihez méltónak kellene, hogy legyen minden magyar kortársunk. A nyelv művelésének olyan magaslatait hódította meg, szókincse gazdagságának varázslatosságával elévülhetetlen érdemeket szerzett magyar kultúránk történetében. Ezért óriás a magyar művelődés örökségében. Már gyermekkorától járt a templomba szüleivel együtt, megharcolt hitében elfogadta Isten kiválasztó kegyelmét. Növekedett az emberi ismeretek adta bölcsességben, sőt Isten akarata szerint próbált járni. Ezt a szép örökséget hagyta fiára is, amikor – verse tanúsága szerint – imádkozni tanította őt. Lánya elvesztése fölötti gyászát a legnagyobb alázattal viselte, Isten akaratában megbékélt. Ugyanezzel a lekiséggel és méltósággal gyászolta az 1848/49-es szabadságharc elvesztését. A mai ember „odafigyelhet” erre a magatartásra, minden vesztes személyes csatája végén.
„Kövessétek hitüket”, – szólítja meg a mai emlékezőket az Ige, azaz a nagyszalontaiakat, és kérdezi: ma hogyan követik a költő példaadó, személyes küzdelmek között megedzett hitét? Arany életműve üzeni: kitartással és hittel fussuk meg életpályánkat. Szól ez a költő nevéről elnevezett Elméleti Líceum tanárainak, diákjainak, a város lakosainak és minden emlékezőnek is.
Igehirdetést követően az Arany János Líceum diákjainak műsora következett. A hetedik osztályosok adták elő a Toldi – Előhang című verses, zenés összeállítást. Zsorda Dorottya A költő hazája című verset, a Honnan és hová című költeményből pedik Bagi Nóra adott elő részletet. Máthé Júlia Angyalka az Egykori tanítványom emlékkönyvébe című verset, Darvasi Hajnalka pedig a A hajótörött címűt mondta el. Az Intés című verset Bódi Benjámin, az Alkalmi versből pedig Farkas Johanna és Fenesi Alexandra énekelt Kádár Gergő, Dorbosel Dávid és Balogh Roland gitárkíséretével.
Nemzeti imádságunk eléneklése után az ünnepi gyülekezet kivonult a költőnek az emlékparkban található szobrához. Az emlékezés virágainak elhelyezése előtt az Arany János Líceum kórusa énekelte a Toborzót, Negrau Mónika tanárnő felkészítésében. Ezután Tráier Balázs a Hoc erat in votis című verset mondta el. Ünnepi beszéddel emlékezett a költőre Pelok Gabriella nyugalmazott tanárnő. Szépen összeszedett gondolatai a tőle megszokott gördülékenységgel ecsetelték azt a hatalmas örökséget, melyet a nagyszalontaiak szívébe és értelmébe helyezett a Mindenható, és amely büszkeséggel, de mindenkori elkötelezettséggel kell, hogy eltöltse a szülőhely melegének őrzőit. Mintegy válaszként szólt Györgypál Gergő előadásában a Visszatekintés című vers. A műsort az iskolakórus Süvegemen nemzetiszín rózsa… című műdala zárta. Ezt követően helyezték el koszorúikat a szobor talapzatán az Arany János Elméleti Líceum, a Nagyszalontai Református Egyházközség, a Polgármesteri Hivatal, a helyi RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Romániai Magyar Nyugdíjas Szövetség és a Midesz képviselői. A Szózat eléneklésével zárult az ünnepség. erdon.ro

Csonthalmaink Kétarcú magyar-román viszony
Szász István Tas Erdélyben nőtt fel, szülei a két világháború közötti kolozsvári szellemi élet szervező elitjéhez tartoztak, a körülötte gyermekkorában tanácskozó felnőttek ma már irodalmunk klasszikusaként, történelmünk példa alakjaként számon tartott szereplők. Ő magánéletében félreállt ebből a küzdelemből, az orvosi hivatást választotta. Gyógyító munkáját itthon, az óhazában folytatta. Mentette szülei világának tárgyi emlékeit, védte szellemi hagyatékukat. Közben egyre inkább csatlakozott szülei útjához. Mert meg akarja érteni a valóságos háborúk és a szellemi háborúskodások közepette miért nem lehet békében élni és nyugodni a népeknek egymás mellett? Magyar és román történészek tanúságát vizsgálja, hogyan válik szembenállóvá két nép szemlélete. Miként fordul szembe egymással hagyományuk. „Nem csoda, hogy velünk együtt visszahonosított anyám, kilencvenedik éve után a halálról gyakorta beszélgetvén, nem emlegette a Házsongárdot, mint remélt pihenőhelyet. Pedig apámat végtelenül szerette, és Kolozsvár és Erdély számára az életével volt egyenlő. Így került végül, szerencsére régi barátok és kollégák közé, a Farkasrétre.” – így hangzik vizsgálódásait összefoglaló könyvének legtragikusabb bekezdése.
Szász könyvének minden mondatában a helyét kereső magyar értelmiségi izgatott számvetése munkál. Eszmélkedve gondolja át a magyar és román nép történelmét. A törésvonalak alakulását vizsgálva. Modellt teremtve. Közben pedig a tájékozódó magánember kitűnő esszéistává nemesedett. Egy feledésre ítélt erdélyi értelmiségi hagyomány újraélesztőjévé, népszerűsítőjévé, végül pedig igazságát visszaperelő hagyományőrző tudóssá nevelte önmagát. Annak a jobboldali erdélyi értelmiségnek a feltámasztásán fáradozik, amely egy folyóirat, a Hitel köré szerveződve a legnehezebb időkben mentette az ott élőket, magyarokat, románokat, zsidókat. A második bécsi döntés előtt és után, a négy éves magyar időkben, és az ostrom idején úgyszintén. Nem irodalmat szervező folyóiratot szerkesztettek a szülei, hanem a transzszilván összetartozás érzését tudatosító világnézeti vitafórumot.
A mindmostanáig oly igen félre értelmezett 1937-es Vásárhelyi Találkozót valójában ők szervezték – védekezésül, hogy ne forgószél söpörje szélső helyzetekbe szűkebb hazájukat. A békességet óhajtották biztosítani az eljövendő időkre. Azt a szellemiséget, amit utóbb ki akartak sajátítani szaktörténészek is a kommunista elkötelezettség szálláscsinálójává. Szász István Tas azt a Hitelt idézi fel, és azt a Vásárhelyi Találkozót mutatja be a maga békét vágyó hitvallásával, amelynek előkészítését, szervezését, majd üléseinek elnöklését látta el összhangra vágyó méltósággal Tamási Áron. A magyar próza klasszikus alakja. Aki így lehetett egyben az erdélyi, majd pedig az 1956-os magyar írószövetségi hitvallást fogalmazó, kiegyenlítő programadó. A székben, amelyben valaha Tamási Áron foglalt helyet, az asztalon, amely körül a Hitel baráti köre vitatta teendőit, ma e könyvet írva emlékezik a szerző, mennyi jó szándék és mennyi egymás ellen feszülő akarat keresztezte és keresztezi a transzszilván valóságban egymást.
Meddig vezethető vissza a mai szóhasználat szerinti magyar-román transzszilván Erdély képzete? A fejedelemség koráig, furcsa módon, a reformáció jegyében, Bethlen Gábor és a Rákócziak idejéig? Vagy még inkább az ellenreformációs unitus (görögkatolikus) egyházszervezést követően, a Habsburg uralom alatti kormányzóság évszázadába? Szász István Tas a legmeghökkentőbb példákat sorolja, miként fordultak visszájukra az összeférésre elgondolt törekvések. Itt találjuk a könyv szerinti legfőbb törésvonalat, a görögkeleti ortodoxia nyomulását Erdélyben. Mely az újabb századokban a vallási különbözést nemzeti szembenállássá szervezte. És hadd fűzzem e könyv adatainak kiegészítéseként apám emlékezését szülőfaluja, a mezőségi Vasasszentiván román papjáról, aki az első világháború előtt már mutatta neki a későbbi trianoni térképet.
Magyar-román szembesülés? Európa függvénye. Szememben a józan rómaiak tapasztalata jellemzi legjobban ezt az Európát: egy kétarcú isten képét belevonták életükbe – Janus egyszerre volt háború és béke jelképe. Ebben az Európában keresi évezrede a helyét a magyarság. Meghatározó része, Erdélyország pedig szenvedi fél ezrede hovatartozását. Ahol még a jó szándékú kezdemények is véres népirtásba torkollnak. A teutoburgi erdőben a germánok agyonverték a már legyőzött római katonákat és családtagjaikat, e „csonthalmok” Tacitus leírta rémképe költözött a mi Himnuszunkba, megidézve a nemzethalál látomását.
Ellene mond egymásnak a Gond és hitvallás nemzeteket békességben tartó igyekezete valamint a terjeszkedési és megtartási vágy. Egyik nép hőse, másik nép gyilkosa, Avram Jancu beleőrült. De előtte és utána hánynak állnak és dőlnek időnként szobrai. Tudatosítani? Tenni ellenében? Feloldani?
(Szász István Tas: Transzszilván szemmel összmagyar szívvel, Tanulmányok, Budapest, Jancsó Alapítvány, 2015. Ármegjelölés nélkül)
Magyar Idők (Budapest)

Élet tizenegy gyermekkel
A nagycsaládos Bodor Istvánék háza Sepsiszentgyörgyön a Szent Gellért-templom melletti Új utcában húzódik meg, az utolsó ház a zsákutcában. Az udvaron kutya jelzi a látogatót. A szürkületben két gyermek hasogatja a fát, az egyik közülük lány. Mint később kiderül, majdnem mindegyik gyermek szakértő már a favágásban, hisz a szükség sok mindenre megtanítja őket.
Szívesen hívnak be a házba, az anyukájuk is mindjárt érkezik, csak éppen elment a két unokája után  az Árvácska napközibe. A szobában ég a tűz, egy vasdoronggal támasztották meg a csempekályha ajtaját, hogy biztonságosabb legyen. Sorra bújnak elő a gyermekek a szobákból. A 18 éves nagylány, Kincső Katalin sorolja a testvérei nevét és életkorát: Szilamér Edmund 6 éves, Vanda Tamara 8 éves, Roland 10, Henrietta Szilvia 11, István 12, Barbara 13, Mónika 15, Réka 16, Brigitta 19 és a  legnagyobb nővére, Baricz Hilda 22 éves. Neki már van két kisfia: a kétéves Krisztián és a négyéves Hunor. Brigittának is nemrég született kisbabája: két hónapos a kis Vanessza. Ő is velük lakik a barátjával, mert tapasztalatlan a kisbaba rendezésében. Hamarosan előkerül Bartók Barnika is, aki messzi, a város másik szélén lakik, így az iskolából egyenesen Bodorékhoz jön, és eljátszik estig a gyermekekkel, amíg a szülei utána jönnek. 
Nemsokára hazaér az édesanya is, a szőke hajú, mosolygós Éva, ölében a kisebbikkel, a másik kezében a nagyobbik unokája kezét szorongatja. Másfél éve a csokoládégyárban dolgozik, meséli, reggel fél hatkor indul ki a kapun, húsz-huszonöt perc a munkahelyéig, ahol fél hétkor kezdődik a munka. Tizenkét órát dolgoznak, lábon állnak, de már megszokta, örvend, hogy van munkahelye. Azelőtt az erdőre járt az urával, fenyőt nyesni, gallyat vágni. Mindent megpróbált, amit lehetett. Tyúkokat, nyulakat is tartanak, hogy legyen a családnak, amit enni. Amikor hazaér a munkából, azt sem tudja, hogy mihez kezdjen, melyik gyermekre figyeljen. Főzzön-e, mosson-e, takarítson-e... A nagyobbik leánya nem találta el a párválasztást, ezért visszajött a két gyermekkel a szülői házhoz. A három szobában elférnek valahogy, van konyha és kiskonyha is. Vizet a kútból merítenek, abból főznek és mosnak. Ivóvizet az üzletből vesznek a gyermekeknek. Hogy mennyi kenyér fogy el naponta? Hát négy simán. Olyan is volt, hogy tizenkilencen ültek asztalhoz! Kérdezem, kaptak-e segítséget valakitől. Igen, sorolja is Éva asszony: tavaly Bács Emese látogatta meg, aki a kupakokból gyűjtött adományokat. A Magyar Erdélyért Egyesület tavaly és idén is segített, meglátogatták őket Majláth Szabó Attilával. Vittek tartós élelmiszert és játékokat. Bizony jól jön a segítség, mert a huszonkettes lábbelitől a negyvenesig majdnem minden elkel a nagy családban.  Ülnek az ágyon cinerendjében a szőke és barna hajú gyermekek, meg sem moccannak. Aztán a fiúk megunják a szépenülést, és átmennek játszani a másik szobába. A nyitva hagyott ajtón macska oson be. Aztán még egy. Mónika, Réka és Kincső kimaradt az iskolából. Nyolcadik osztály után nem akartak tovább tanulni. Kincső még bizakodik, hogy jövőre megpróbálja. A kisebb gyermekek mind a Gödri Ferenc-iskolába járnak. Mivel nyűgölni kezd a legkisebbik, indulásra készülődöm. Kérdem, mire lenne szükségük leginkább. Hát minden jól jön, hajtja le a fejét Éva asszony. Majd hirtelen felderül az arca: megjött István, hallja az udvaron a kutyák jelzését.  Két mokány lóval érkezik a gazda haza a munkából, este fél hét körül. Favágóként dolgozik a sugási erdőkben. Másfél óra út oda, másfél vissza. Három órát tölt az úton, hogy munkája legyen. De jó, mert reggel iskolába tudja indítani a gyermekeket.
Amikor kezet fogunk, elmosolyodik, látom a zúzmarát a bajuszán. Majd elköszön, hogy a két lovat, Szépséget és Bandit elvigye bekötni az istállóba...
Józsa Zsuzsanna Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megbeszélés-sorozat indult az AMMGE szervezésében
2017. március 3-án, pénteken délután az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének Püspökség utcai irodájában sor került egy megbeszélés-sorozat első találkozójára.
A megbeszélés-sorozat indító okának az országos kongresszusára készülődő RMDSZ programjának módosítására vonatkozó felkérését tekinthetjük, vonatkozóan a mezőgazdaságra és a területfejlesztésre. Ehhez kapcsolódott a jogi, illetve természetes személyként tevékenykedő gazdálkodók gondjainak, problémáinak, kérdéseinek a megbeszélési lehetősége – ami e találkozókon tűnik megvalósíthatónak.
A péntek délutáni találkozón a gazdaegyesület vezetősége bemutatta a résztvevőknek a Magyar Földművelésügyi Minisztérium által nyújtott támogatási pénzből alkalmazott fiatal falugazdászt, Nagy Zsoltot, aki friss agrármérnöki végzettséggel, maga is gazdálkodik a családi föld szeretetéhez és megműveléséhez kapcsolódó hagyományt folytatva.
Gál Tamás Mihály, az Arad Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság, Szaktanácsadó részlegének vezető munkatársa fontos, a szerződéskötésekhez kapcsolódó témával indította a vitafórumot, majd más támogatási formákhoz kapcsolódó kérdések, valamint a törvény értelmezésére és annak lehetséges változtatására vonatkozó kérdések is megvitatásra kerültek. Az egybegyűlteket Kocsik József AMMGE-elnök is tájékoztatta a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának a közvetítésével adódó gazdasági lehetőségekről.
Az érdeklődő, résztvevő gazdálkodók – ha nem is túl sokan – véleményekkel és érvekkel felvértezve képviseltették a mezőgazdaságban tevékenykedőket.
A megbeszélés-sorozat folytatódik, a várható egyeztetett időpontokat a Nyugati Jelenben közölni fogjuk.
Pozsár Ibolya, az AMMGE ügyvezető igazgatója
Nyugati Jelen (Arad)