Nyílt nap a BBTE kihelyezett tagozatán
Megnyitja kapuit a Babeş-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának környezettudományi és környezetmérnöki kara csütörtökön. Az érdeklődők előadásokon, kísérleteken, az új szakkal kapcsolatos tájékoztatón vehetnek részt.
A BBTE kihelyezett tagozatán megszervezett nyílt napon délelőtt 12 órától Czellercz Boglárka és Gál Katalin Borvizek kémiai elemzése című előadásán vehetnek részt a jelenlevők a 121-es számú laboratóriumban. Ezt követően Sikó-Barabási Sándor tartja meg értekezését Evolution of Collembolan Population as Ecotoxicological Indicator of Soils in Covasna County címmel, majd bemutatja a hatvan társszerző által létrehozott, A központi idegrendszer hólyagférgessége című kiadványát. Mind az előadásra, mind pedig a könyvbemutatóra a 108-as előadóteremben kerül sor.
Bartalis Ildikó, a környezettudományi és környezetmérnöki kar vezetője 14.30-tól tart felvételi tájékoztatót, továbbá ismerteti az egyetemen újonnan induló környezettudomány szak által biztosított lehetőségeket.
A kar vezetője korábban portálunknak elmondta, hogy az új szak jelenleg az engedélyeztetés folyamatában van, ám a júliusi iratkozáson már lesz lehetőség ennek választására is. A három éves alapképzés során az oktatás magyar nyelven zajlik majd, jórészt helyi tanárok közreműködésével, ugyanakkor a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanárai is besegítenek vendégelőadásokkal. A most induló tanévben összesen huszonöt helyet tudnak biztosítani a jelentkezőknek, ebből tizenöt tandíjmentes, illetve tíz tandíjköteles lesz.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Új szak indul a BBTE-n
A környezettudományokra összpontosítanak
Románia 2007-es uniós csatlakozása után a környezetvédelem és a köréje épülő tudományok egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a felsőoktatási képzésben is. Sepsiszentgyörgyön, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatán négy éve működik a környezetmérnöki szak, idén ősztől pedig beindul a környezettudományok szak is.
A múlt héten nyílt napot szervezett az megyeszékhelyi felsőoktatási intézmény, ahol az érdeklődők a környezettudományi képzésről kaphattak bővebb felvilágosítást. Dr. Bartalis Ildikó szakirányfelelős lapunknak elmondta, az eseményen borvizek elemzését lehetett végigkövetni, amit Gál Katalin doktorandusz-hallgató és dr. Czellecz Boglárka végzett. Ezzel kapcsolatban olyan sokan érdeklődtek, hogy alig jutott hely mindenkinek a laboratóriumban. Dr. Sikó-Barabási Sándor tartott előadást, majd egy szakkönyvet is bemutatott, amelyet 60 társszerző írt a központi idegrendszer hólyagférgessége témában.
Többségében a középiskolával idén végző fiatalok érdeklődtek, de voltak olyan hallgatók is, akik második szakként választanák a környezettudományokat.
– A fiatal egyetemisták létrehozták a Zöld Klub Egyesületet, partnerségi megállapodást kötöttek az Alutus és a Vadon egyesületekkel, több oktatási intézménnyel, hiszen fontos, hogy az elméleti oktatáson túl a gyakorlati részhez is hozzáférjenek a hallgatók. De más hivatalokkal, vállalatokkal is létezik együttműködés, ahol nyáron gyakorlati képzésen vesznek részt, tavasszal pedig terepgyakorlatoznak – tájékoztatott Bartalis Ildikó.
Az új szak beindításáról a kolozsvári karral egyeztetve született döntés. A diákok hároméves alapképzésben részesülnek, Sepsiszentgyörgyön csak egy magyar nyelvű csoport indul 25 hellyel, ebből 10 államilag támogatott, 15 pedig tandíjköteles. A diplomaszerzés után környezetvédelmi hivataloknál, környezetvédelmi őrségeknél és az ilyen típusú engedélyeket, dokumentációt kiállító cégeknél lehet majd elhelyezkedni környezeti szaktanácsadóként, de amennyiben a hallgatók elvégzik a pedagógiai modult, akkor a tanügyben is kaphatnak állást laboránsként. Iratkozni július 14–21. között lehet. A felvételi követelmények között szerepel egy motivációs esszé megírása, amely 30 százalékot ér, a maradék 70 százalékot pedig az érettségi átlag teszi ki.
Bartalis Ildikó úgy véli, a térség gazdasági erősödése is szükséges ahhoz, hogy ennek az új szaknak létjogosultsága legyen. A környezetmérnöki szakra jelenleg 47 másod- és harmadéves egyetemista jár, ide ősztől már nem lehet jelentkezni, amíg ezek a diákok lediplomáznak, addig párhuzamosan fut a két szak, majd ezt követően csak a környezettudományi képzés marad. Itt a tanulni vágyók többek között környezetkémiát és -fizikát, állattant, hidrobiológiát, biogeográfiát, ökológiát és ásványtant is hallgathatnak.
Lévai Barna, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Közösségi élmény népviseletben
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napjára érkezők között volt, aki családjával tartalmasan szerette volna tölteni idejét, volt akit a közösségi élményért ment, mások unokáikra akartak hatni, de voltak olyanok is akik kikapcsolódni, lelkiekben feltöltődni érkeztek.
A csíkszéki falvak bevett szokása, hogy a fiatalok az Ezer Székely Leány Napjára szekereken, énekelve vonulnak szülőfalujuktól a megyeszékhelyig, hogy ott népviseletbe öltözve közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában pedig hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve a két Csíkmenaságról induló szekér is. A több mint hatvan csíkszentgyörgy községbeli székelyruhás leány és legény – közöttük mi is – az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek a városba, ahol hangos énekszóval vonultak a Szabadság-tér irányába, közben integetve az út mellett álló, néhol mosolygó, néhol pedig könnyező nézelődők felé.
Népdaltól volt hangos a város
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot újra szekerekre szálltak és hangos énekszóval töltötték meg a Szabadság-teret, a Márton Áron utcát, illetve a Szék útját, hogy azt követően részt vehessenek a 11 órától, a Csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén. Közben egyre inkább benépesedett a Csíksomlyói Nyereg is: voltak akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves kiállítás és vásár asztalai közt sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal próbálták éhségüket oltani.
Tartalmas családi együttlét
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását nézte, mikor megszólítottuk a Gyergyóditróból érkezett Bíró Zsuzsannát. Kérdésünkre elmondta, édesanyjával és testvérével érkezett az eseményre. „Ez egy ilyen ritka alkalom, hogy együtt lehet a család, a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez itt egy tartalmas együttlét lehet családunknak” – osztotta meg a ditrói tanár.
Megmutatni a népzene, néptánc ízét
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára, eleinte a Zernyealji Néptáncegyüttes tagjait hívták, azóta viszont igyekeznek minél több fiatalt bevonni. „Szeretném, ha a fiatalok is ráéreznének, a népzene, a néptánc, a népviselet ízére, közösség összetartó erejére. Hiszen Gelencén is korábban volt egy időszak, amikor ezek el voltak hanyagolva, a népviseletek is a szekrényekben porosodtak” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Amit kommunizmusban nem tehettek
A fiatalok mellett az idősebb korosztály tagjai is szép számmal képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idejében, a fiatalságunk alatt mi nem tehettük” – elevenítette fel.
Székelységre nevelt unokák
Gál István, Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi kiemelte, büszkék a népviseletükre, szívesen őrzik a hagyományt általa. Megjegyezte, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is rendszerint felöltik a székely ruhát, úgy érkeznek Csíksomlyóra. „Próbáljuk belenevelni unokáinkba, hogy minek születtek – székelynek –, hogy mi szerint kellene élniük” – avatott be Gál. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel a székelyruhát, annál is inkább, hiszen ezen kívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Fontos a közösségi élmény, a hangulat
Csíkcsicsóról 130-an szekerekkel érkeztek az ünnepre. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén első alkalommal vegyen részt az eseményen, amibe bele is ment, hiszen számára is fontos a hagyományápolás, a székelység megőrzése. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt – új barátok szerzése – és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként. A 16 éves, csíkrákosi Máthé Beáta és Székely Angyalka három éve, hogy rendszeresen megjelennek az Ezer Székely Leány Napján. Ami leginkább tetszik számukra, hogy sokan megjelennek székely népviseletben, s hogy gyönyörű táncokat járnak. A csíkszentgyörgyi Gál Enikő szeret táncolni, énekelni, ahogyan szereti a szekereken levő jó hangulatot is, emiatt jön minden évben.
Kömény Kamilla, Székelyhon.ro

Háromezer székely ruha az Ezer Székely Leány Napján
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napján jelentősen nőtt idén is a népviseletbe öltözők száma: szombaton délután a csíksomlyói Nyeregben már 2135 székely ruhába öltözött leány és asszony regisztrált, de a férfiak, fiúk száma is elérte a 938-at.
A csíkszéki falvak fiataljai az Ezer Székely Leány Napjára minden évben szekereken, énekelve vonulnak a megyeszékhelyig, hogy ott közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve két Csíkmenaságról induló szekér is.
A több mint hatvan Csíkszentgyörgy községbeli székely ruhás leány és legény az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek Csíkszeredába, ahol énekelve vonultak a Szabadság térre.
Viselkedni is kell a viseletben
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot, újra szekerekre szálltak, és énekszóval vonultak végig a Szabadság térről, a Márton Áron utcán és a Szék útján, majd 11 órától részt vettek a csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén.
Idén az ünnepi szentmisét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes celebrálta. Beszédében a békességre buzdított, arra ösztönzött, hogy Isten békéjéből töltődjünk fel, és vigyük ezt a lelkiállapotot magunkkal, hiszen Jézus Krisztus sem volt elégedetlen soha, még azok számára is bocsánatot kért, akik őt meghurcolták, és halálra kínozták.
Közben egyre inkább benépesedett a csíksomlyói Nyereg is: voltak, akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves vásár asztalai között sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal csillapították éhségüket. A Nyeregben a megnyitót ezúttal Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere tartotta, mivel a rendezvénynek idén ez a település volt a tiszteletbeli házigazdája, a kiérkező csapatokat is a község fúvószenekarának muzsikája fogadta.
A község vezetője arra figyelmeztetett, hogy folytatni kell elődeink példáját, mivel nem a ruha teszi az embert, a viseletben meg kell tanulni viselkedni is, a kultúrát, amit elődeinktől kaptuk, meg kell élnünk, hogy tovább tudjuk adni utódainknak.
A főszervező csíkszeredai önkormányzat nevében Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólalt fel, ő is az elődöket méltatta, akik 1931-ben útjára indították a népünnepélyt. Szerinte tőlük azt tanulhatjuk, hogy nincs a város falu nélkül, hogy az egyházi és világi létformák együvé tartoznak, és, hogy nincs értelme a férfi életének, ha a nő hiányzik belőle. „A nők tartják a lelket a családban, és elsősorban ők szokták a hagyományt is továbbéltetni” – mondta.
Élmény idősnek, fiatalnak
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását szemlélő gyergyóditrói Bíró Zsuzsanna például édesanyjával és testvérével jött az eseményre. „Ritka alkalom, hogy együtt lehet a család: a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez az első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez tartalmas együttlét lehet a családunknak” – osztotta meg véleményét lapunkkal a ditrói tanár.
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk, már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára. „Szeretném, ha a fiatalok is megszeretnék a népzenét, a néptáncot, a népviseletet, megtapasztalnák a közösség összetartó erejét” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Az idősebb korosztály tagjai is szép számban képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idején, a fiatalságunk éveiben mi nem tehettük” – mondta Péter Ilona.
Gál István Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi elmondta, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is felöltik a székely ruhát, így érkeznek Csíksomlyóra. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel ilyenkor a székely ruhát, annál is inkább, mert ezenkívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Csíkcsicsóról 130-an érkeztek szekerekkel. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén, első alkalommal vegyen részt az eseményen. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként.
Fiatalított népviselet
A rendezvény és a népviselet népszerűsége egyébként évről évre nő: ahogy Kissné Portik Irén néprajzkutatótól, a népviseletmustra zsűrijének elnökétől megtudtuk, egyre többen ismerik meg a hagyományos népviseletvarrás szabályait is.
„Olyan új ruhákban jönnek a népviseletmustrára jelentkezők, amelyek a régiek mintájára készültek, és amelyek újításaik ellenére is hitelesek, nem találtunk bennük kifogásolni valót. Ez is a nem titkolt célunk, hiszen nem lehet míg a világ dédnagyanyáink, üknagyanyáink viseletét hordani, ellenben, ha elsajátítottuk az általuk ismert öltéstechnikákat, jegyeket akkor újra tudjuk alkotni a hagyományos székely ruhát. Ha ezt veszi át a fiatal nemzedék, akkor nemcsak a látvány kedvéért ölti magára a népviseletet, hanem tudatosan teszi, ismerve a jelképeket, öltési technikákat és az öltözet összeállításának szabályait” – összegzett Kissné Portik Irén.
Kömény Kamilla, Szőcs Lóránt, Krónika (Kolozsvár)

Filmes díjat kaptak a székelyföldi alkotók
Székelyudvarhelyi alkotók kapták a I. Kulturális Filmek Fesztiválja fődíját – közölte a rendezvény vezető koordinátora szombaton az MTI-vel.
Bolyáki Attila elmondta: a Szatmárcsekén rendezett fesztiválon a legjobb filmért járó 800 ezer forintos díjat A szerencse kovácsa című versenyfilmnek ítélte oda a zsűri, amelynek elnöke Kerényi Imre rendező volt – a Székelyudvarhelyről nevezett film készítői Magyar Tekla és Simó Csaba.
A zsűriben közreműködő Bolyáki Attila tájékoztatása szerint – a zsűri másik tagja Balogh Ákos Gergely, a mandiner.hu főszerkesztője volt – a legjobb operatőr díjat és a vele járó 200 ezer forintot Szabdos Tamás kapta, A csatári hegyek alatt című filmjéért.
A közönségdíjat, amellyel szintén 200 ezer forint járt, a tudositok.hu video portálon legtöbb lájkot és megosztást kapott Őrzők védője című film alkotója, a Csíkszeredából nevezett Hompoth Lóránd vihette haza.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat 100 ezer forintos különdíját Rózsa Tamás és Ujvárosi Márk kapta, akik Az én Jászdózsám című filmet készítették. A házigazda Szatmárcseke különdíját pedig Gál Katalinnak ítélték oda A Világörökség és a füstölt szalonna című filmjéért. Az alkotóknak, a Media Networking Kft. által kiírt versenyre a falvak kulturális életéről, a táji értékekről és a kulturális hagyományok megőrzéséről kellett filmet készíteniük Magyarországon, illetve Kárpát-medence magyarok lakta területein az idén.
A versenyben ismeretterjesztő műfajú filmek vehettek részt, s az alkotóknak figyelembe kellett venniük, hogy a felhasználók internetes közösségi és videómegosztó oldalak lesznek. A fesztiválra jelentkező 41 alkotásból 29 került a középdöntőbe, majd 10 a döntőbe.
Krónika (Kolozsvár)

Bujka farmerrel, varrás örömmel – még két nap!
Még két napig tart a kalotaszegi népi mesterségek műhelyfoglalkozásainak sorozata a Szabadság szerkesztőségének is otthont adó Minerva-házban: a mákófalvi Gál Katalinnal ma bútorfestés, a magyarvistai Szallós Eszterrel holnap gyöngyfűzés lesz. Mindeközben megcsodálható a Bokréta Kulturális Egyesület tucatnyi tagjának, népi iparművészeknek a tárlata.
A foglalkozásokkal egybekötött kiállítás második hetében járunk, sok diákcsoport vett részt a programban, de egyénileg is érkeztek gyerekek, fiatalok, felnőttek, sok érdekes találkozás, hangulatos beszélgetés helyszíne volt a „dolgozóterem”. A gyékényfonó és fafaragó után bujkakészítővel is találkozhattak a vendégek, láthatták, hogyan készül a széki rámánvarrott hímzés, és Szilágyiné Kis Lukács Erzsébettől a nagyírásos titkait is elleshették. A különleges kalotaszegi világnak Kolozsváron még két napig bárki a részese lehet!
Szabadság (Kolozsvár)

Kék ujjakkal „hestünk” – bútorfestés Gál Katalinnal
Mindent tudnak Mákófalván, bútort festeni, hagyományosan varrni, gyöngyöt fűzni – mondja Gál Katalin bútorfestő, akinek a foglalkozására egymás után érkeznek a festékkel, színes ceruzával, ecsettel felszerelkezett csoportok. Holnap, a rendezvény utolsó műhelyfoglalkozásán Szallós Eszterrel gyöngyfűzést tanulhatunk.
Mákói szoknyában, hárászkeszkenőben fogadja a látogatókat Gál Katalin, és alig győzi, jönnek a zenelíceumból, a Ghibu-iskolából és az Apáczaiból, több osztállyal is, de Magyarkapusról is eljönnek tucatnyinál többen, gyerekek, felnőttek. Az asztalon kék szín, piros szín, fehér szín kellően tejfölösre kikeverve, víz, ecsetek, minták. Kartonra, deszkára festik a kék alapot, papíron gyakorolják a motívumokat. Ahány gyermek, annyiféle gyönyörű tulipán alakul, olyan is volt, hogy egyszerre negyvennél több. De egy nagymama is eljött, egyévesnél alig idősebb lánykaunokájának festene kis fiókos szekrénykét, a tetején lehajtható tükörrel, hogy most babaszobához, később majd ékszerdobozként szolgáljon emlékül, a nagyitól.
Gál Katalin két kézzel emeli pompásra festett ládikóját, ott mutatja a mákófalvi bútorfestés jellegzetes elemeit. Egyik a kék alapszín, másik a hervadozó hulló tulipán, de még valamiről megismerszik a festett bútorról, hogy mákófalvi: egyetlen szárról nyílik békés egyetértésben gyöngyvirág és szegfű, rózsa és tulipán. Az 1800-as évek végén már működött a faluban bútorfestő iskola egészen az 1950-es évek végéig. Katalin tanítómestere, a nagyapja is ott tanult. Merthogy a bútorfestés jellegzetesen a férfiak munkája volt.
Az alkotás az alapszínnel kezdődik: ultramarinkék porfestéket (ma már gyakran olajfestéket) kevernek ugyanannyi ragasztóval (Aracettel). Sorra jelennek meg a kékes-lilás színfoltok a munkaasztalokon: kisebb-nagyobb falapok, deszkadarabok öltöznek kékbe az ecsetvonások alatt. Amikor megszáradt a festék, csiszoló vászonnal (smirglivel) lecsiszolják, és újabb réteg festékkel lekenik. Megint csiszolás, megint festés. Az így előkészített felületre aztán felkerülhetnek a motívumok: háromszirmú tulipán, ötszirmú tulipán, kazettás rózsák, gyöngyvirágok, és az almázás is megvan (szegélyminta). Jó ecsettel, biztos kézzel. Csak alapszínekkel festenek: kék, piros, fehér, sárga, fekete, zöld. Ha elkészült a szalvétatartó, asztal, szekrény, pad, és megszáradt a festék, parafinolajjal lekenik, attól kap mélylila árnyalatot. Egyetlen órába mindez persze nem fér bele – egy padláda festése egy hétig is tart, egy fiók nagyságú ládikó egy nap alatt elkészül, ha az alapozás már megvan. A tanítónénik gondosan lemásolnak egy-egy motívumot, hogy majd az iskolában folytathassák a munkát. No meg aki megfertőződik, az keresheti az alkalmat, hogy Kati nénitől tanulhasson. Néhány éve visszatérő oktatóként megtaláljuk a válaszúti táborban, ahova eredetileg helyettesítőnek kérték fel az éppen ott zajló építkezésben dolgozó fia ajánlására, de nyáron a mákófalvi gyerekek is tanulhatnak tőle az egyhetes foglalkozás során.
Kati néni szemüvegtokokat is varr, finom bársonyból, szivaccsal puhára bélelve, gyönggyel díszítve. Még a hetvenes években vállfűs kézimunkával országos első lett egy versenyen – emlékezik. Írásost is varr, vagdalásost, vállfűset is, szüleiktől, de az iskolában is tanulták a lányok annakidején, amikor még Mákófalván is annyi volt a diák, hogy két váltásban jártak iskolába az I–VIII. osztályosok (ma csak összevont elemi működik). Mert Mákófalván mindent tudnak – mondja, és cseppet bosszankodik, amiért otthon nincs rá mód, hogy mindezt megéljék, átadják, mint ahogy teszik azt Válaszúton, pedig oda az ország minden tájáról kell hívniuk mestereket.
Fiai is tudnak bútort festeni. Három fiú unokájával is leülnek nyaranta „hesteni”, ahogy a most ötéves legkisebb szokta mondani, amikor még kicsi volt. De mást is tudnak a fiúk, hiszen a két gimnazista unoka nyáron segít a családi vállalkozásban: Katalin testvére, férje és fiai építkezési vállalkozók. Ők dolgoztak a hétvégén felavatott nagysármási szórványkollégiumnál, és amikor késik a pénz, késik az anyag, késik a munka, akkor az egész család segít, Katalin, a menye, de még az unokák is. Nagysármáson például a két fiú tette le a szalagparkettát három jókora teremben, az apjuknak még csak be sem kellett mennie.
A hetvenes évek közepén újra szokássá vált a festett bútort hozományba adni, ez jó tíz évig élt. Ma inkább csak megkeresésre fest bútort Katalin. A sajátja most éppen „ki van rakva”, mint sok más helyen, mert a ház minden helyiségét lakják, ott nem fér, de sokan megtartják, nem adják el. S bár kicsit maszatos munka a bútorfestés, a fiatalok cseppet sem bánták, hogy mind a tíz ujjuk kék lett. Kati néninek pedig még egy fontos tanítványa van: pár hónapos kislány unokáját immár nemcsak festeni, de varrni is bízvást megtaníthatja.
Október 2-án, csütörtökön, Szallós Eszterrel gyöngyözést tanulhatunk 10–19 óra között a Minerva-házban (Jókai/Napoca utca 16. szám). A Bokréta Kulturális Egyesület kalotaszegi népművészeti tárlatának utolsó napja.
Szabadság (Kolozsvár)

Elismerés a nemzet napszámosainak
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) erdővidéki szervezete szombaton a Baróti Szabó Dávid Középiskolában díjazta az elmúlt évben, illetve évtizedekben lelkiismeretesen és sikeresen dolgozó tanárokat, tanítókat, óvodai alkalmazottakat, de nem feledkezett meg azokról sem, akik az intézmény munkáját segítették.
Az ünnepséget vezető Dimény János iskolaigazgató a díjazás fontosságát hangsúlyozta. Mint mondotta, a tudásuk legjavát átadó, személyiségükkel nevelő tanároknak köszönetet kell mondani az elvégzett áldozatos munkáért: a jó szavak erőt adnak, hogy holnap is fáradhatatlanul, szívükben lelkesedéssel végezhessék feladatukat.
A jelképes ajándék és a szál virág átvételére először Lőrincz Sándort szólították, aki az RMPSZ országos vezetősége által adományozott Apáczai-díjat az ősszel Szovátán a Teleki Oktatási Központban nem tudta átvenni. A múlt tanév végén nyugdíjba vonult, most életműdíjban részesülő Antal Izabellát Urák Gyöngyvér méltatta, a Baróti Szabó Dávid Középiskola igazgatóhelyettese a műszaki tantárgyak volt katedravezetőjének az oktatásban elért sikereit és a civil szférában végzett önzetlen munkáját emelte ki. Az oktatás szolgálatában díjat azok kaphatják meg, akik nem pedagógusként szolgálták az oktatás ügyét. Elismerésben részesült Antal László oktatómester, műszaki dolgozó, Demeter Éva főtitkárnő és Osváth Sándor műszaki dolgozó. Az év pedagógusa díjjal a 2013–2014-es tanévben kimagasló teljesítményt elért tanárokat tüntették ki. Elsőként a diákjaikkal nemzetközi sikereket elérő „éremkovácsok”, a múlt hét folyamán Bukarestben a minisztérium által is kitüntetett Darvas Annamária és Oláh-Ilkei Árpád matematikatanárok vehették át az elismeréseket. A laudálók köszönetet mondtak kollégáiknak, hogy a IX. B osztályos Kádár Attila és a végzős Szász Apolka révén a baróti középiskola bekerült az ország legnevesebb és legsikeresebb diákjait kinevelő tanintézményei közé. A két kitüntetett az iskola vezetőségének a sikerben játszott szerepét méltatta, de nem feledkeztek meg az erejüket meghaladva  dolgozni akaró diákokról sem. Az év pedagógusa elismerésben részesült még Máthé Anikó (baróti Cimbora Óvoda), Gál Katalin, Gyulai-György Éva, Süketes János, Bán Annamária, Máthé Sándor (mindannyian a baróti Gaál Mózes Gimnázium tanárai), Andorkó Katalin (vargyasi Borbáth Károly Gimnázium), Nagy Zsuzsa (magyarhermányi Máthé János Gimnázium), Ilkei Júlia (Olaszteleki Általános Iskola), Balázsi Ilona és Szabó Csilla (bardoci Benkő József Általános Iskola). Kotecz József unitárius lelkész áldásában a tanárok, tanítók és óvónők áldozatos munkáját emelve ki úgy vélekedett, ha a holnap olyan lesz, mint a ma iskolája, Erdővidék jövője biztosított.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyergyóújfalu büszkeségeit díjazták
Közösségi tevékenységükért közel harminc személyt részesített elismerésben Gyergyóújfalu önkormányzata. A kitüntetettek a keddi, év végi dísztanácsülésen vehették át a személyre szóló díszokleveleket. Valamennyiük méltatásában az önzetlen szerepvállalás, a becsülettel végzett munka kapta a legnagyobb hangsúlyt.
Hagyomány immár Gyergyóújfaluban, hogy oklevéllel jutalmazzák egész évi tevékenységükért azokat, akik az öt településből álló nagyközség életében önzetlenül vállalnak közösségi szerepet, illetve azokat, akik Újfalu hírnevét viszik a nagyvilágba. Akárcsak az előző alkalmakkor, a keddi dísztanácsülésen is sok személynek kijárt az elismerésből, a községközpont lakói mellett a kilyénfalviak és a tekerőpatakiak köreiből is szép számmal akadt díjra érdemes személy. Voltak, akik életpályájukért, mások a szakterületükön végzett tevékenységükért vehették át a polgármesteri díszoklevelet.
Kézművesek, hagyományőrzők, sportolók, pedagógusok, zenészek és hangszerkészítők részesültek kitüntetésben, de elismerő oklevelet szakács, szabómester és varrónő is kapott. Nagycsaládokat is kitüntettek, és elismerés járt a község legidősebb lakójának is. Az egyéni kitüntetések mellett közösségeket is díjaztak: díszoklevél járt a tekerőpataki polgárőrségnek, illetve a Katorzsa Sport Klub labdarúgóinak.
Az istenének homokszemekből és ködből oszlopot építő ember történetéből kiindulva Gál Katalin tanácsos oszlopépítőkként jellemezte a kitüntetetteket, akik gyermekszeretetből, kitartásból, önzetlenségből, elköteleződésből, kultúrából, becsületességből, kemény fizikai és szellemi munkából, kreativitásból, közösségek összetartásából építettek már számtalan oszlopot.
Az ünnep szónoka az elismerésben részesülők közös vonását emelte ki. „Önökben egy dolog közös: a hit. A hit abban, hogy tenni, építeni kell, még akkor is, ha vannak, akik időnként ledöntögetik az önök hitének oszlopait. Önök mindannyian elköteleződtek egy olyan területen, ahol a Jóisten talentumokat adományozott, és ezeket a képességeket megsokszorozták, megsokszorozzák” – fogalmazott Gál Katalin.
Arra buzdította a kitüntetetteket, továbbra is tartsák szem előtt, hogy megéri elköteleződni, dolgozni, becsületesnek lenni, alkotni, gyermekeket nevelni. Ezen erények erősítését célozza a községvezetés elismerése is – hangoztatta.
Elismerésben részesült a kilyénfalvi György Mihály, Kovács Julianna, György Vilmos, Péter Sándor, Salamon Éva, Fodor Márton és Magdolna, Kovács Ferenc és Margit, Czirják Irén. Újfaluból Bányász Jolán, Kovács Márton, András József, Mihálydeák József, Sólyom János, Mihálydeák Ferenc, Simon Mária, Kovács Júliánna, Elekes István, Simon Szabolcs, Sólyom László, Gáll Csaba, Csata Levente, illetve a Katorzsa Sport Klub leigazolt labdarúgó játékosai kaptak díszoklevelet. Tekerőpatakról Horváth Sándor, Todor Irén, Fodor Klementina, György Márton, Gergely József, illetve a polgárőrség csapata lett az idei év kitüntetettje.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Úrjaéleszteni a hagyományokat
Házszentelés a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumban
Hatvannyolc év után először volt házszentelés a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumban január 11-én, délelőtt 11 órától. A házszentelés szertartását az iskolalelkész, Obermájer Ervin végezte, és nyolc öregdiák ministrált. Az öregdiákok nyolcvan év felettiek voltak, ők még 1948, az államosítás előtt végeztek a katolikus líceumban. A szertartás után megszentelték az iskola termeit, a tanári szobát, az irodákat, a titkárságot, a laboratóriumot, a tornatermet, majd sorra minden osztályt, ahol a katolikus diákok keresztcsókjával zárult a házszentelés. Ezután átmentek a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, ahol szintén van három osztályuk, és azokat is megszentelték.
Tamási Zsolt, az iskola igazgatója elmondta, 68 éve nem volt lehetőség ilyen eseményre, de céljuk a régi hagyományokat újra bevezetni, életre kelteni s ápolni. Így a házszentelést minden évben megtartják majd, miután a diákok visszajöttek a téli vakációról.
Gál Katalin. Vasárnap (Kolozsvár)

Megáldották a felújított templomot
Ünnepi szentmise keretében áldották meg a felújított, átépített homoródszentpáli templomot, s egyben a templom búcsúünnepét is ünnepelték. A búcsú napján, múlt hónapban még folytak a felújítási munkálatok, így elhalasztották, és július 23-án kettős ünnepet ültek. Tamás Huba plébános röviden beszélt a felújított templom történetéről: „Homoródszentpál Homoródkarácsonyfalvához tartozik, annak leányegyházközsége tizenegy más faluval együtt, hat templomunk van, ez volt az egyik, ami a kommunizmus idejében épült. A telket a kicsi, székely családi házzal 1977-ben adományozta a Farkas család az egyháznak. Ennek a háznak a helyére szerettek volna 1978-tól kezdődően egy szép templomocskát építeni, de a kommunista hatalom nem engedte, csak egy emeletes családi házra adtak engedélyt.”
„Elkezdték építeni, kicsit eltértek a tervtől, szerették volna, hogy legalább tornya legyen. Rögtön felfigyeltek rá a hatóságok, és 1978 augusztusában a helyi tanács bizottsága úgy döntött, büntetésből le kell bontani. Mivel ezt nem tették meg, a hatóságok gépekkel akarták lebontani, de a hívek nem engedték.
A huzavona eredménye az lett, hogy hagyták az emeletet, és torony helyett egy félemeletet építettek, ami nem volt esztétikus. Belülről nagyon szép és családias volt, ebben miséztek mostanáig.
A szentmise bevezetőjében is mondtam: arra ítélték, hogy ne templom legyen, hanem családi ház, ez volt a Kis-Homoród menti öt falu katolikus közösségének igazi otthona. Most az ő kezdeményezésükre válhatott a kezdeti álom valósággá, hogy Homoród mentének igazi gyöngyszeme lett belőle.” A hívek nagy vágya volt, hogy végre templomuk legyen. A közösség nem nőtte ki ugyan a templomot, egykor hat falunak volt a temploma, most négy falu közössége tartozik hozzá. Az akkori lehetőségek nagyon szegényesek voltak, mindenképpen rászorult a feljavításra, s arra gondoltunk, legyen tényleg szép ez a templom – mondta Tamás Huba.
Elsősorban a hívek szerették volna a felújítást, lehetőségeikhez mérten támogatták, de szükség volt külső forrásokra is. A híveken kívül a Megyei Tanács hozzájárult a munkálatokhoz, amelyek során átépítették a templomot és a tetőszerkezetet, az alapjait is megerősítették, 40 százalék mAradt a régi, a többi új. A hívek is többször besegítettek közmunkával, az elején a bontásnál, illetve a végén a tereprendezésben.
A rehabilitációs tervet Bogos Ernő építész, Makovecz Imre tanítványa készítette. Mivel leányegyházközség, minden filiából jöttek ünnepelni a hívek és mindazok, akik támogatták, például Lövéte közbirtokossága – fontosnak látták a szórványban élő katolikusokat felpártolni, és ők állták a tetőzet faanyagát.
A szertartást Tamás József püspök végezte a közösség előző plébánosainak jelenlétében. A püspök a kápolna jelentőségéről beszélt, ami Isten és ember találkozási helye. Kiemelte: ez a templom Homoródszentpálnak a találkozási helye a jó Istennel, és végre méltó helye lett ennek a találkozásnak. Utána Szent Pálról, az egyházközség védőszentjéről beszélt.
A kérdésre, hogyan hatott a templom újjáépítése a közösségre, Tamás Huba a következőket válaszolta: „Csodaként éltük meg azt, ahogyan összefogtak és ahogy örültek, akár a kisgyerek karácsonykor.” Majd elmondta azt is, hogyan élte meg mindezt plébánosként: „Isten dicsőségére tevékenykedünk, sok falu tartozik hozzánk, de örülök annak, hogy tudtam rá figyelni. Örülök, hogy ezzel a munkával a jó Istennek dicsőséget szerezhettünk. Benne volt az én részem is, de Isten áldásával. Úgy élem meg, mint egy szülő, aki látja, hogy a gyerekei boldogok.”
A szertartást követően a hívek javaslatára minden jelenlévőt meghívtak közös étkezésre.
Jelen volt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is, aki Tusványosról érkezett. A közösséget megerősítette a közös tervezés, az erre való odafigyelés, az imádság (volt, aki anyagilag nem tudott segíteni, de imádkozott érte).
Gál Katalin
Vasárnap (Kolozsvár)

Együtt ünnepelt Kilyénfalva és Lakitelek
Színes programokat vonultattak fel a Kilyénfalvi Falunapok szervezői a hét végén, az ünnepségsorozatba a testvértelepülés, a magyarországi Lakitelek népes küldöttségének is kiemelkedő szerepet biztosítva. Értékeibe igyekezett betekintést nyújtani mindkét település, az ünnep jellegéhez igazodva, főként vallási és kulturális téren, de más tevékenységű civil szervezeteknek is lehetőségük volt a bemutatkozásra, tapasztalatcserére mindkét részről.
A programok tekintetében legalább akkora hangsúlyt kaptak a vendégek, mint a házigazdák, és nem véletlenül. Amint azt a szervezők részéről Gál Katalin önkormányzati képviselő elmondta, a testvértelepülési kapcsolat szorosabbra fűzése, élőbbé tétele céljával hívták meg Kilyénfalva ünnepére a lakitelekieket. A vendégséget szándékosan időzítették a templombúcsú köré szervezett falunapokra.
„Mindenhol a búcsú az, amely jelentős húzóerejű, ezért szerveztük erre az ünnepségre a látogatást. Szeretnénk, hogy a két közösség tagjai együtt ünnepeljenek magánemberekként, szervezetekként és egyházi vonalon. Ezzel a hármas vonulattal próbáljuk ezt a testvérkapcsolatot megerősíteni” – fogalmazott Gál Katalin.
Mint részletezte, Kilyénfalva és Lakitelek között 21 éve köttetett meg a testvértelepülési megállapodás, a kapcsolat, az azóta eltelt időben, nem volt mindig stabil, „voltak nagyon bőséges időszakok és hullámvölgyek is.”
Leginkább egyházi vonalon működött a kapcsolattartás, tavalytól viszont a két település civil szervezetei is szorosabbra fűzték egymás között a szálakat. „Szeptemberben a Lakiteleki Faluszépítő Egyesület egy olyan programot bonyolított le, aminek keretében Kilyénfalvával közösen mutatták be saját értékeiket. Ennek a programnak a folytatásaként Lakitelekről most közel 100 vendég érkezett Kilyénfalvára. Elmondható, hogy a Lakiteleki Faluszépítő Egyesület, a Kilyénfalvi Csipkebogyó Kulturális Egyesület, illetve a két egyház megerősítette a testvérkapcsolatot” – fogalmazott a tanácsos.
Hozzátette: az egyesületek közötti megerősített kapcsolattal próbálunk még többet tenni.
Összekovácsoló vendégvárás
A vendégvárás, vendéglátás Kilyénfalván nagyon sok embert megmozgatott, Gál Katalin szerint az egész faluközösség munkája benne van a programban. Kiemelten említette a szervezést és mindennemű háttérmunkát lebonyolító Csipkebogyó Kulturális Egyesület tagjainak hozzáállását és méltatta az intézmények, civil szervezetek szerepét. „A testvérkapcsolat felújítása Kilyénfalvának is nagyon nagy hasznot hozott, mert a különböző szervezetek nagyon jól együtt tudtak működni. Gondolom, hogy a jövőben is gyümölcsöző lesz ez a fajta közös munka” – fogalmazott Gál Katalin, utalva a kilyénfalvi egyház, a közbirtokosság, illetve Gyergyóújfalu önkormányzata hathatós segítségnyújtására.
Értékeikből nyújtottak ízelítőt
A gyergyói kis falu mindent megtett, hogy szívélyes vendéglátásban részesíthesse a lakitelekiek közel százfős küldöttségét, de a vendégek sem jöttek üres kézzel; értékeikből hoztak ízelítőt. Kiállításon mutatták be keramikusművészük, Czinege Edit szobrait, Dugár János népi iparművész beszélő sípjait, kézimunkázó asszonyok munkáit, Tóth Sándor Zoltán fotói által pedig községükbe és a környezetében lévő természetvédelmi területre, a Tőserdőbe nyújtottak betekintést. Hoztak néptánc, citera és fúvószenekari előadásokat, az önkéntes tűzoltók tapasztalataikat osztották meg helyi kollégáikkal, és kézbesítették a Magyar Országgyűlés alelnökének, Lezsák Sándornak több mint 200 kötetet tartalmazó küldeményét, amely, a háziak javaslata szerint, a Jakab Antal Könyvtár állományát gazdagítja. Egy kerámiaszobrot is adományoztak a falunak – a Mária Magdolna tiszteletére szentelt kilyénfalvi templom szombati búcsúünnepén adták át a Czinege Edit által készített, mintegy 1 méter magasságú, Mária Magdolna alakját ábrázoló cserépszobrot.
És hogy mit visznek magukkal?
A kérdésre Olajos István, a faluszépítő egyesület tagja válaszolt lapunknak. „Az erdők illatát, az itteni fantasztikus emberek mosolyát, a szemük rezdülését, mondataikat. Abban erősítenek bennünket, hogy tényleg összetartozunk, és hogy a határok politikai határok. A szíveket, amelyek összekötnek bennünket, ezek a határok sosem fogják elválasztani” – fogalmazott.
A Kilyénfalva és Lakitelek közötti kapcsolatról pedig azt mondta: azok a kapcsolatok, amelyek már 20 évnél is idősebbek, megmutatták, hogy nem szalmaláng az itteni embereknek a közvetlensége, a figyelme, a szeretete, hanem kitartó. Ezt a kitartó szeretetet, ezt a barátságot szeretnénk mi is őrizni és továbbvinni.
Pethő Melánia / Székelyhon.ro