Tán klastrom állt itt egykoron…
„Ez itt a Bence, látod-e?:
Szelíd, széles domb s méla lanka,
Tán klastrom állt itt egykoron,
Bence-nap éjén köd-torony
Fehérlik s kong süllyedt harangja.”
(Ady Endre: Séta bölcsőhelyem körül)
Éppen az idén 950 éves a kolozsmonostori bencés apátsági templom. Egész évben ünnepeljük, de ennek az ünnepléssorozatnak kiemelkedő pontja a Nagyboldogasszony-napi búcsús szentmise, amit Várszegi Asztrik OSB személyében – ki tudja, mennyi idő után – ismét bencés apát celebrál.
A bizonytalan „talán” itt mégsem a történelmi adatokra vonatkozik – hiszen éppen ez az a hajdanvolt hazai bencés apátság, amelyről a legtöbbet tudunk. Ady verse éppen jellege miatt nem adatolható történelmi realitást ragad meg egészen pontosan: Szent Benedek szelleme része a történelmünknek itt Erdélyben is, része még a protestáns költő identitásának is – emléke ott van nemzeti és kulturális tudatunkban… De vajon ott van-e mai spiritualitásunkban is?
Ady jellegzetesen szilágysági ugartudata számomra egészen otthonos, mert hasonló legendák között nőttem fel: itt is, ott is titokzatos romok… Talán klarissza monostor maradványa a somlyóújlaki református templom kettős falában, talán pálosé Nagyfaluban, talán bencés monostoré a Meszesen valahol – „a hazafias hagymagyomlálás” közben súgtuk oda egymásnak az azóta már színromán Vártelek határában… És sorolhatnám azt a sok erdélyi-partiumi települést, ahol több-kevesebb bizonyossággal bencés monostor vagy Szent Benedeknek szentelt templom áll(t): Ákos, Almásmonostor, Benedekfalva, Borosbenedek, Harina, Gyerőmonostor, Kaplony, Kolozsmonostor, Magyarszentbenedek, Nyárádszentbenedek, Szentbenedek, Szentjobb… Tatárdúlás, reformáció – mindennek megvan a maga oka. A kommunizmusnak már csak a romok eltüntetésében kellett segédkeznie itt-ott… A felsorolt települések nevét csak a történészek és a helybéliek ismerik, de sok esetben a helybéliek sem tudnak már semmit arról, hogy a Benesat (Benedekfalva) vagy Benic (Borosbenedek)román helységnév mit takar.
Persze azért Szent Benedekről ma már nagyjából mindenki hall a hittanórán. Vagy akár az iskolai művészeti tárgyak keretében. És legtöbben ismerik az Ora et labora gondolatát, esetleg valami olyasmit is hallottak, hogy a bencések meg a liturgia… Talán a lectio divina gyakorlata is éledezik – de nem csak ennyiből áll Szent Benedek Regulájának spiritualitása. Érdekes volna tudni, hogy a kulturális érdekességen túl hányan hallottak a külső zaklatottságáról elhíresülő korunkban a pax benedictináról, hányan ismerik az individualizmus korában a benedeki közösség megtartó és építő erejét, a modern permisszív nevelési modellek útvesztőjében a jóságos szeretetet és a hiteles tekintélyre alapozott szigort egyesítő atyai pedagógiát, az életmód rovatok divatja idején az arányérzék és elrendezettség életvezetési ideálját, a túlfeszített mobilitás idején a benső stabilitás biztonságát?
Szent Benedek spiritualitása ma is nagyon aktuális. Működő monostorok nélküli, a pusztán emlékező nép számára is. Amikor tehát ilyen régi alapításokra emlékezünk, a megerősödő kulturális öntudattal együtt érdemes volna valami nem adatolhatót – mégis biztosat – újra fölfedezni: az istenkeresésnek azt az alkutlan komolyságát, az örök élet utáni vágynak azt a kiolthatatlan tüzét, amely élni tanít. Ahogyan annak idején Benedek is tette: teljes életet élni tanította Európa népeit.
Farmati Anna sss
Vasárnap (Kolozsvár)

Helytörténeti tárlat adományokból Csíkszeredában
Tavaly októbertől várja a Csíki Székely Múzeum azokat a csíkszeredai lakosokat, akik várostörténeti szempontból fontos tárgyakat tudnak felajánlani vagy eladni az intézménynek. Az összegyűlt anyagból a tervek szerint 2016-ban nyílik meg a várostörténeti kiállítás, amely a közgyűjtemény egyik legfontosabb projektje jelenleg.
Gyarmati Zsolt múzeumigazgatótól megtudtuk: személyesen is felkeresik a régi csíki családokat vagy azoknak a leszármazottait, akiknek tulajdonában még akadhatnak érdekességek.
„Első nagyobb adományunk Ajtony Gábor nyugalmazott gyógyszerésztől származott. Ő a városban egykor működő Fekete Sas Gyógyszertár hagyatékát bízta a múzeumra, aminek nagyon örültünk. Ezután meghirdettük a műtárgygyűjtési akciónkat, amelyre érkeztek ugyan felajánlások, de az általunk várt »roham« elmaradt, mi sokkal több adományozóra számítottunk. Rájöttünk, hogy személyes megszólítással többet érhetünk el, fel kell keresnünk minden olyan régi csíki családot, amely a város életében meghatározó szerepet játszott” – magyarázta ottjártunkkor az intézményvezető.
Gyarmati kezdeményezésére megalakult a gyűjtőcsoport, amelynek tagja a már említett Ajtony Gábor nyugdíjas gyógyszerész, Takács István nyugdíjas főmérnök és Gál Bence nyugdíjas faipari szakember. Az ő segítségükkel létrehoztak egy adatbázist, amelyben több mint száz csíki család szerepel. „Eddig egyharmadát már meg is látogattuk az említett családoknak, és így kezdett élénkebb lenni a műtárgygyűjtés” – számolt be az utóbbi hónapok tevékenységéről Gyarmati.
Egy kirakós darabjai
A személyes megkereséseknél a mesterségekre, szakmákra összpontosítanak. Egykori kereskedő, iparos családok, mesteremberek és sportolók hagyatékából érkeztek be eddig értékes műtárgyak. Például egyik régi szeredai kereskedőcsalád bútorait is megkapják, pontosabban egy régi hálószoba és ebédlő teljes bútorzatát ajánlották fel megvásárlásra.
Legutóbb Császár Ferenc egykori jégkorongozó kalapját és korcsolyáját kapták meg. Ugyanígy egykori politikusok, városvezetők hagyatékából is kaptak néhány érdekességet, ezek között van például a város kiürítési parancsa 1944 őszéről. A rendszerváltás előtt tanító tanárok hagyatékára is odafigyelnek. Minden tárgyat lefotóznak és kikérdezik a tulajdonosát a hozzá kötődő történetekről. Ezáltal sejlik fel a várostörténet egy-egy szelete.
„Nagyon szerteágazó ez a történet, persze a kiállításon főként azokat a részleteket mutatjuk be, amelyeket megfelelően tudunk érzékeltetni a tárgyak segítségével, illetve ha nincs ilyen anyag, megpróbáljuk ezt fotókkal vagy terepasztal segítségével bemutatni” – részletezte a múzeumigazgató. Sok minden gyűlt össze, de még várják az 1990 előtti időszakokból származó tárgyakat, iratokat, fotókat, hangfelvételeket, esetleg videókat.
Iparosok a színpadon
Eddig főként fotóanyag érkezett be, illetve igazolványok, plakátok, színházi belépők. Nagyon sok fénykép gyűlt össze például a két világháború közti műkedvelő színjátszásról. „Kiderült, hogy nagyon erős volt Csíkszeredában a műkedvelői élet. Pékek, iparosok is felléptek az amatőr színtársulatban. Hivatásos színház hiányában akkoriban az egyszerű emberek szórakoztatták egymást” – mutatott rá Gyarmati.
A kiállításra szánt műtárgyakkal minden hétfőn és kedden 11-14 óra között lehet jelentkezni, illetve a 0266-372024-es telefonszámon és az info@csikimuzeum.ro e-mail címen lehet bővebb felvilágosítást kérni a múzeum munkatársaitól.
Szőcs Lóránt. Krónika (Kolozsvár)

Koszorúk Szent László szépvízi szobránál
Szépvíz központjában vasárnap délelőtt megkoszorúzták Szent László szobrát. A felszólalók a lovagkirály tetteit példaként állították az utódok elé.
Ferencz Tibor, Szépvíz polgármestere a Szent László-napi ünnepi beszédében kitért Szent László király dicső tetteire, nemzetünk legnagyobb királyaként emlegette a rendezvény névadóját.
„Próbáljunk mi is nagyok lenni és nagyot tenni, s akkor nemzetünk felnőhet királyunk hagyatékához” – tette hozzá Ferencz. A továbbiakban Szépvíz testvértelepülése, a magyarországi Újkígyós polgármestere, Szebellédi Zoltán mondott beszédet.
„Fontos, hogy kimozduljunk a mindennapok szürkeségéből és visszaemlékezzünk őseinkre. Ez erőt ad, hogy aztán visszatérjünk a mindennapi munkához. Gratulálok a szervezőknek!” – tette hozzá Szebellédi. A beszédek után Kenéz Aletta Zselyke olvasta fel Siklósi András Szent Lászlóhoz című versét. A szoborhoz Szépvíz önkormányzata és Újkígyós polgármestere, a Szépvíz Ifjúsági Egyesület, a Csíkszentmiklósi Ifjúsági Egyesület és a csíkszentmiklósi hentesek csapata helyezte el koszorúit.
A továbbiakban a helybéli Gál Bence szavalta el Vörösmarty Mihály Szózat című művét, majd a jelenlévők közösen elénekelték a székely himnuszt. „Nagyon jól érezzük magunkat itt, többször is voltunk már. Nem csak alkalmakkor és rendezvényekre jövünk, hoztunk már néptáncos gyerekeket is” – mesélte Szebellédi-Szász Erzsébet, Újkígyós polgármesterének felesége.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro