A Nagykároly környéki magyar tanítók tanácskoztak szept. 18-án. Gábor Zsuzsanna szakfelügyelő beszámolt a tanítói közösség munkájának pozitív és negatív oldalairól. Pozitívum: segédfüzeteket készítettek a félévet záró felmérő időszakra, ugyanakkor munkafüzeteket jelentettek meg az új tanévre. Az elmúlt tanévben 372 magyar tanító dolgozott Szatmár megyében, melyből 102 szakképesítés nélkül. Számos anyanyelvű osztály megszűnt Szatmárnémetiben, Tasnádon és egyes falvakban, a tanulóhiány miatt. A román tagozaton sok a magyar gyerek, és évente sokan távoznak az anyaországba. /Tordai József-Jenő: Egy tanügyi tanácskozás margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

A napokban látott napvilágot ANYÁK NAPJA című műsorfüzet Kassay-Vigh Katalin szatmárnémeti tanítónő, valamint Gábor Zsuzsánna, Szatmár megyei tanfelügyelőnő munkájának köszönhetően a Corvin Könyv- és Lapkiadó Vállalat szerkesztésében. A szerzők az anyák napi vallásos és iskolai műsorokhoz próbálnak segítséget nyújtani e gyűjteménnyel. /Műsorfüzet óvodásoknak és iskolásoknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

Viskóháború a romavoksokért?
Rendhagyó falurombolás helyszíne volt a hét végén Hidegvölgy, a festői környezetben, a legszebb és legújabb kertvárosi negyedek tőszomszédságában található marosvásárhelyi roma gettó. A negyed szélén több, kisgyermekes családok által lakott házat tüntettek el a föld felszínéről a közösségi rendőrség munkatársai. Sokan vitatják, mi áll a példátlan akció mögött, mert a negyed kívülről rendezettnek látszik.
A megyei önkormányzat „színes, széles vásznú” reklámfeliratokkal kerítette körbe a Hidegvölgyet, üzeneteik a roma integráció fontosságára hívják fel a figyelmet, a paravánok mögül pedig korszerű szociális lakások bukkannak ki: a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal „példaértékű” szociális gondoskodásának jelképévé vált ez a körzet.
A „primár” emberei
A rendkívül tetszetős szociális lakások árnyékában azonban többen apró, hulladékfából, papírból és rongyokból tákolt viskókban élnek. A viskólakók – többnyire asszonyok, öregek és gyerekek – kiabálva menekültek pénteken az önkormányzat buldózerei elől.
„Csak az lakhat rendes házakban, akiknek van patronja” – magyarázza az ÚMSZ kérdésére az egyik idős roma, akinek háza még áll, de úgy tudja, a hét elején őt is kilakoltatják. „Tudja, itt sokan adnak kölcsönt – folytatja –, és aki fizet, és jóban van a patronokkal, az mehet a rendes házba, aki meg nem tud fizetni, az itt lakik a Hidegvölgy szélén.”
A hetven év körüli férfi szavait Costea Tibor cáfolja. A jól öltözött, láthatólag jól szituált (aranyláncokkal dúsan felékszerezett) roma férfi önkormányzati megbízottként lép fel, és állítja: a kilakoltatottaknak azért kell menniük, mert nem rendelkeznek marosvásárhelyi állandó lakcímmel, és mert nem tartják be a közösségi szabályokat. „Én már számtalanszor szóltam, hogy ne csináljanak mucskosságot.
A primár jó ember, én megértem, hogy el akarja takarítani ezeket, mert nincs mit velük kezdetni, itt legeltetik az állataikat, szétdobálják a szemetet. Mindenki menjen haza, ahova akar, mindenkinek meg an a maga primárja, és egyezkedjen vele” – mondta a megbízott.
„Jézus nevében”
„Hova menjünk, tessék megnézni, hol maradtam három gyerekkel” – vette át a szót Gábor Zsuzsanna, aki két, egy-két év körüli gyermekével és hathetes csecsemőjével fólialapok közé húzódva vészelte át a rendkívül viharos júniusi hétvégét. „Nincs ahova menjünk, én is itt születtem, a gyerekeim is, hova vigyem őket?” – kérdezte az asszony, de nem tudta befejezni a mondanivalóját, mert a helyi pünkösdista szervezet képviselője vette át tőle a szót.
„Tessék nézni, én milyen házat építettem” – mutatta a roma telep aljára épített, emeletes, úszómedencés ingatlant a férfi, majd hozzátette, Jézus is megmondta, „aki nem dolgozik, ne is egyék”. Szavait nemtetszéssel fogadták az otthon nélkül maradt romák: azt kiabálták, ő az egyik „patron”, ezért ilyen jómódú.
Szavazatokra hajtanak?
Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke, emberjogi aktivista évek óta követi a negyedben élők sorsát. Lapunk megkeresésére úgy fogalmazott: „a legsúlyosabb folyamatok” zajlanak a Hidegvölgyben, mert itt az uzsorakamat foglyai a legszegényebbek, akiket a telepen, illegális hitelezésből élők zsarolnak. A lerombolt házakban lakók ottjártunkkor megerősítették: úgy tudják, hogy az uzsorások közül többen együttműködnek a helyi önkormányzattal, ők döntenek arról, kik lakhatnak a szociális lakásokban, kik dolgozhatnak a köztisztasági vállalatnál és rendelkezhetnek rendszeres havi jövedelemmel.
Akik nem tudnak vagy nem akarnak fizetni – az idősek, a csonka családban élő nők és gyerekek –, a negyed szélén találják magukat, és így mint „beilleszkedni nem tudókat”, a kilakoltatás várja őket. Koreck szerint a polgármesteri hivatal „taktikusan jár el”, mert nincs szó tömeges kilakoltatásról, így a nemzetközi törvények sem védik a lerombolt viskókban élőket.
Az önkormányzat közleményben jelezte: már hónapok óta esedékes akció történt a hét végén, és az érintetteket időben, több rendben értesítették, volt idejük felkészülni. A Hidegvölgy lakói közül azonban többen úgy nyilatkoztak: a hét végi akció tulajdonképpen politikai erődemonstráció, a Demokrata Liberális Párt (PDL) egykori szavazóit ugyanis más pártok is megkörnyékezték.
Szerintük Dorin Florea PDL-s polgármester ezzel a hét végi rombolással üzent: könnyen a szociálisan tűrt és támogatott Hidegvölgy határain kívül találhatják magukat a más politikai alakulatokhoz pártolók.
Parászka Boróka
Új Magyar Szó (Bukarest)