Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
G. Borbély Levente
5 tétel
1991. július 24.
Borbély Levente, a Zengő Nyíl röplap szerzője nyilatkozott: elkeseredett pillanatában írta a röplapot a Székely Demokrata Párt /SZDP/ megalakulásáról. Elmondta, hogy a SZIF, a Székely Ifjak Fóruma 1990. febr. 8-án alakult meg. Nem akarunk egységbontók lenni, vallotta Borbély Levente. /Benkő Levente: Mit is akar a SZIF és az SZDP? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./ Előzmény: 734. sz. jegyzet. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./
1991. július 24.
A Háromszék napilap adott tájékoztatást a Zengő Nyíl röplapról, amelyet Kovászna megyében terjesztenek. Ez a röplap a székely szupremációt szorgalmazza, támadja az RMDSZ-t és bejelenti, hogy a Székely Demokrata Párt alakító bizottságának álláspontját tartalmazza, melyet egy eddig ismeretlen személy, G. Borbély Levente írt alá. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./ Zengő Nyíl A kétoldalas röplap rovásírásos feliratot is tartalmaz, dátuma: 1991. július. A Zengő Nyíl a Székely Demokrata Párt Alakító Bizottságának kiadványa, G. Borbély Levente adta ki. Megtudhatjuk belőle, hogy 1991. április 18-án alakult meg Székelyudvarhelyen a Székely Demokrata Párt Alakító Bizottsága. Szinte mindenkit árulónak tartanak, Magyari Lajost, Sylvester Lajost, Fülöp Lajos múzeumigazgatót is. Az RMDSZ-t kriptokommunista szervezetnek minősítik. A zavaros szöveg végén egyetlen név szerepel, G. Borbély Leventéé.
1996. október 31.
A SZIF, a Székely Ifjak Fóruma 1990. febr. 6-án alakult meg, akkor még az RMDSZ aktív támogatója volt. Később azonban Borbély Levente az önálló székely nemzet képviseletét hirdette meg Zengő Nyíl című, 1991-es felhívásában. Ebben már szembefordult az RMDSZ-szel, kirohant azok ellen, akiket anti-székelyeknek hívott, köztük volt Sylvester Lajos, Magyari Lajos költő és Fülöp Lajos székelykeresztúri múzeumigazgató. A SZIF tehát a káros megosztást szolgálja. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész már 1992-ben megfogalmazta véleményét, melyet a Tiszatáj (Szeged) 1992/6-os számában publikált. Megállapította, hogy a Borbély Levente, a SZIF ideológusa azt bizonygatja, hogy a székelység külön nemzet. Mindez politikai hazárdjáték. A kovásznai Fábián Ernő pedig megírta, hogy Dumitrascu konstancai szenátor, egykori kommunista párttörténész valóságos szózatot intézett a székelyekhez, hogy elégeljék meg a magyarok elnyomását és szabaduljanak meg a galád magyaroktól. /Fülöp D. Dénes: Önpusztító SZIF-ideológia. Nem magyar a székely? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 31./
2014. július 17.
Van egy korábbi is
Bemutatták az első székely bélyeget
Bemutatták szerdán – kiadói szerint – az első székely bélyeget, amelyen Csíksomlyóhoz kötődő, valamint székely nemzeti motívumok láthatók. Ugyanakkor mi már több mint egy hónapja tudjuk, hogy az 1990-es évek legelején Barabás István, a legendás székelykeresztúri Székely Ifjak Fóruma (SZIF) egyik alapítójának bélyege volt a legelső.
„A bélyegek nem csupán postai értékcikkek, hanem a kibocsátó ország vagy nemzeti közösség kulturális névjegyei. Az első székely bélyeg üzenete az, hogy Székelyföld autonómiát szeretne” – hangsúlyozta Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, a Székelyudvarhelyért Alapítvány alapító elnöke a budapesti bemutatón.
A székelységet fejezi ki
Hozzáfűzte: ez a bélyeg leírja a székelység Istenhez való ragaszkodását, bemutatja az összetartozás legfelemelőbb érzését, mindazt, amelyet Csíksomlyón megtapasztalhatnak a résztvevők.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke elmondta: a bélyegek szeretetével, gyűjtésével az ember megtanulja az apró dolgokra való figyelést és a pontosságot, mindez hozzájárul ahhoz, hogy különb emberré váljon azoknál, akiket a kis dolgok nem érdekelnek.
A Székelyudvarhelyért Alapítvány megbízásából készült emlékívre és levélzáró bélyegre Csíksomlyóhoz kötődő motívumok és székely nemzeti motívumok kerültek Baticz Barnabás grafikusművész tervezésében. A bélyegen a csíksomlyói templomban őrzött Mária-szobor és a székely címer látható, valamint a Székelyföld felirat szerepel rajta magyarul és rovásírással. A bélyeggel nem lehet postai küldeményt bérmentesíteni, de a kibocsátó úgy véli, bélyeggyűjtők számára értékes filatéliai termék lehet. A levélzárót 25 darabos ívben vásárolhatják meg az érdeklődők, és ötezer sorszámozott emlékívet is forgalomba hoznak.
A bélyeget kibocsátó szervezet korábbi közlése szerint, az első székely bélyeg az autonómiatörekvésekre szeretné felhívni a figyelmet. „Azt üzeni, hogy egy ezer éve a Kárpát-medencében élő nemzeti közösség önrendelkezésre vágyik, Székelyföld Európa részeként akar autonómiát, önrendelkezést saját ügyeiben ugyanúgy, mint a dél-tiroliak, a katalánok vagy a Finnországhoz tartozó Aland-szigeteken élő svédek”.
Utolértük az 1990-es évek úttörőit?
Most pedig nézzük, milyen a legelső székely bélyeg (nem merjük azt írni, hogy legeslegelső, mert még sok minden kiderülhet). Amikor június elején felröppent a hír, hogy készül az első székely bélyeg, a székelykeresztúri Székely Ifjak Fórumának (SZIF) egyik alapítója, Barabás István azonnal feltett a Facebook-ra egy képet, amelyen – egy neki címzett levélen – egy, a Székely Posta által kiadott bélyeg található, amit az angol posta a maga alapos módján le is pecsételt.
Barabást nem sikerült elérnünk, hogy megkérdezzük, ki küldhette neki a levelet – aki egyben a bélyeg készítője is lehet –, ám feltételezésünk szerint Borbély Leventéről van szó, aki az Egyesült Királyságban él. Azoknak, akiknek rövid a memóriájuk, vagy még túl fiatalok voltak, elmondjuk, ő az, aki 1990-ben a székely nép önálló nemzetként való megfogalmazásáért szállt síkra. Barabás és Borbély szervezete volt az, amely az első rovásírásos helységnévtáblát kitette, méghozzá Székelykeresztúron – akkor az RMDSZ-es városvezetés azt felháborodottan levette. Ma jutottunk oda, hogy ezt természetesnek vesszük...
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Bemutatták az első székely bélyeget
Bemutatták szerdán – kiadói szerint – az első székely bélyeget, amelyen Csíksomlyóhoz kötődő, valamint székely nemzeti motívumok láthatók. Ugyanakkor mi már több mint egy hónapja tudjuk, hogy az 1990-es évek legelején Barabás István, a legendás székelykeresztúri Székely Ifjak Fóruma (SZIF) egyik alapítójának bélyege volt a legelső.
„A bélyegek nem csupán postai értékcikkek, hanem a kibocsátó ország vagy nemzeti közösség kulturális névjegyei. Az első székely bélyeg üzenete az, hogy Székelyföld autonómiát szeretne” – hangsúlyozta Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, a Székelyudvarhelyért Alapítvány alapító elnöke a budapesti bemutatón.
A székelységet fejezi ki
Hozzáfűzte: ez a bélyeg leírja a székelység Istenhez való ragaszkodását, bemutatja az összetartozás legfelemelőbb érzését, mindazt, amelyet Csíksomlyón megtapasztalhatnak a résztvevők.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke elmondta: a bélyegek szeretetével, gyűjtésével az ember megtanulja az apró dolgokra való figyelést és a pontosságot, mindez hozzájárul ahhoz, hogy különb emberré váljon azoknál, akiket a kis dolgok nem érdekelnek.
A Székelyudvarhelyért Alapítvány megbízásából készült emlékívre és levélzáró bélyegre Csíksomlyóhoz kötődő motívumok és székely nemzeti motívumok kerültek Baticz Barnabás grafikusművész tervezésében. A bélyegen a csíksomlyói templomban őrzött Mária-szobor és a székely címer látható, valamint a Székelyföld felirat szerepel rajta magyarul és rovásírással. A bélyeggel nem lehet postai küldeményt bérmentesíteni, de a kibocsátó úgy véli, bélyeggyűjtők számára értékes filatéliai termék lehet. A levélzárót 25 darabos ívben vásárolhatják meg az érdeklődők, és ötezer sorszámozott emlékívet is forgalomba hoznak.
A bélyeget kibocsátó szervezet korábbi közlése szerint, az első székely bélyeg az autonómiatörekvésekre szeretné felhívni a figyelmet. „Azt üzeni, hogy egy ezer éve a Kárpát-medencében élő nemzeti közösség önrendelkezésre vágyik, Székelyföld Európa részeként akar autonómiát, önrendelkezést saját ügyeiben ugyanúgy, mint a dél-tiroliak, a katalánok vagy a Finnországhoz tartozó Aland-szigeteken élő svédek”.
Utolértük az 1990-es évek úttörőit?
Most pedig nézzük, milyen a legelső székely bélyeg (nem merjük azt írni, hogy legeslegelső, mert még sok minden kiderülhet). Amikor június elején felröppent a hír, hogy készül az első székely bélyeg, a székelykeresztúri Székely Ifjak Fórumának (SZIF) egyik alapítója, Barabás István azonnal feltett a Facebook-ra egy képet, amelyen – egy neki címzett levélen – egy, a Székely Posta által kiadott bélyeg található, amit az angol posta a maga alapos módján le is pecsételt.
Barabást nem sikerült elérnünk, hogy megkérdezzük, ki küldhette neki a levelet – aki egyben a bélyeg készítője is lehet –, ám feltételezésünk szerint Borbély Leventéről van szó, aki az Egyesült Királyságban él. Azoknak, akiknek rövid a memóriájuk, vagy még túl fiatalok voltak, elmondjuk, ő az, aki 1990-ben a székely nép önálló nemzetként való megfogalmazásáért szállt síkra. Barabás és Borbély szervezete volt az, amely az első rovásírásos helységnévtáblát kitette, méghozzá Székelykeresztúron – akkor az RMDSZ-es városvezetés azt felháborodottan levette. Ma jutottunk oda, hogy ezt természetesnek vesszük...
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. szeptember 14.
Művészet és nemzeti lét
– beszélgetés Dávid Júlia képzőművésszel –
Lakóhelyei tekintetében változatos életútja ellenére Dávid Júlia emberként és képzőművészként egyaránt megmaradt székely-magyarnak. Olyan személyiség, aki felkutatja és magába szívja ősi kultúránk rejtett értékeit, akinek léptei irányát a nemzethűség és szülőföldszeretet határozza meg, aki büszkén vállalja hovatartozását, és műveivel, valamint magatartásával másokat is erre buzdít.
– Hol ringatták a bölcsőjét, és hol érzi igazán otthon magát?
– Marosvásárhelyen születtem, ott jártam a képzőművészeti líceumba, majd ott is érettségiztem, azonban gyerekkori emlékeim Nyárádmentéhez kötnek, mindkét szülőm odavaló, jómagam is ott nevelkedtem a nagyszüleimnél. Talán ezért érzem úgy, hogy a gyökereim, melyekből a mai napig táplálkozom, mindkét helyhez kötnek, és szellemi eszmélésem, művészi szárnybontogatásom is ennek a vidéknek, valamint szülővárosomnak köszönhetem. Évekig laktam Törökországban, jelenleg a Szeged melletti Ülésen élek.
– A kolozsvári főiskolán iparművészeti, pontosabban textil szakon végzett 1985-ben, később mégis az üvegfestészet mellett döntött. Miért?
– Az, ahogy egy képzőművész a gondolatait, a mondanivalóját megfogalmazza, nem annyira anyagfüggő, mint ahogy ezt a kívülállók gondolják, a lényeg ugyanis az, hogy mindez sikerüljön, és hiteles legyen.
– Alkotásaiban és a bennük fellelhető motívumokban tetten érhető a magyar őstörténet iránti érdeklődés. Mióta van ez így, és minek a hatására?
– Munkásságomat nemcsak a szűkebb szülőföld, hanem Székelyföld egésze meghatározza, hiszen a szakrális tájon kívül már gyermekkoromban lenyűgözött a székely monda- és balladavilág, s később, talán a hatásukra, mintegy ösztönösen kezdtem egyre élénkebben érdeklődni a népművészetben használt ősi motívumok iránt. Törökországi tartózkodásom alatt pedig felfedeztem a mély és nagyon szoros kapcsolatot a székely, magyar és török motívumok között. Ezért kezdtem el egyre mélyebbre ásni, s ennek eredményeként rádöbbentem, hogy a török Göktengri-hit, valamint a magyar ősvallás egy és ugyanaz, ami a jelképek és az általuk alkotott rendszerek azonosságában is megmutatkozik. Ugyanakkor tudatosult bennem, hogy őseink az égből eredő energiákat használták fel az alkotás során, valamint tiszta anyagból és tiszta lélekkel dolgoztak, egy olyan szellemi kincsestárat hozván így létre, melynek nyomai még a tudatunkban és a lelkünkben egyaránt megtalálhatók, csak felszínre kell hozni őket. Én ezen munkálkodom.
– A világ első, 2014. február 27-én forgalomba került székely bélyegén a Táltos, a világ első rovásírásos székely bélyegén pedig a Székely tulipán nevet viselő festményei láthatók. Hogy születtek meg ezek a bélyegek?
– Egy régi székely ismerősömnek, Borbély Leventének támadt ez az ötlete, hogy létre kellene hozni a székely bélyeget, és arra az én festményem kerüljön. Megbeszéltük, átküldtem a festményt, és ő megalkotta a bélyeget, amit nekem Angliából Magyarországra egy levélen elküldött, s az lepecsételve meg is érkezett, tehát a bélyeg betöltötte a szerepét, ami óriási dolog. A második bélyeget Székelykeresztúrra küldte, és szintén célba ért, ismét bizonyítván, hogy bármit meg lehet valósítani, csak akarni kell.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
– beszélgetés Dávid Júlia képzőművésszel –
Lakóhelyei tekintetében változatos életútja ellenére Dávid Júlia emberként és képzőművészként egyaránt megmaradt székely-magyarnak. Olyan személyiség, aki felkutatja és magába szívja ősi kultúránk rejtett értékeit, akinek léptei irányát a nemzethűség és szülőföldszeretet határozza meg, aki büszkén vállalja hovatartozását, és műveivel, valamint magatartásával másokat is erre buzdít.
– Hol ringatták a bölcsőjét, és hol érzi igazán otthon magát?
– Marosvásárhelyen születtem, ott jártam a képzőművészeti líceumba, majd ott is érettségiztem, azonban gyerekkori emlékeim Nyárádmentéhez kötnek, mindkét szülőm odavaló, jómagam is ott nevelkedtem a nagyszüleimnél. Talán ezért érzem úgy, hogy a gyökereim, melyekből a mai napig táplálkozom, mindkét helyhez kötnek, és szellemi eszmélésem, művészi szárnybontogatásom is ennek a vidéknek, valamint szülővárosomnak köszönhetem. Évekig laktam Törökországban, jelenleg a Szeged melletti Ülésen élek.
– A kolozsvári főiskolán iparművészeti, pontosabban textil szakon végzett 1985-ben, később mégis az üvegfestészet mellett döntött. Miért?
– Az, ahogy egy képzőművész a gondolatait, a mondanivalóját megfogalmazza, nem annyira anyagfüggő, mint ahogy ezt a kívülállók gondolják, a lényeg ugyanis az, hogy mindez sikerüljön, és hiteles legyen.
– Alkotásaiban és a bennük fellelhető motívumokban tetten érhető a magyar őstörténet iránti érdeklődés. Mióta van ez így, és minek a hatására?
– Munkásságomat nemcsak a szűkebb szülőföld, hanem Székelyföld egésze meghatározza, hiszen a szakrális tájon kívül már gyermekkoromban lenyűgözött a székely monda- és balladavilág, s később, talán a hatásukra, mintegy ösztönösen kezdtem egyre élénkebben érdeklődni a népművészetben használt ősi motívumok iránt. Törökországi tartózkodásom alatt pedig felfedeztem a mély és nagyon szoros kapcsolatot a székely, magyar és török motívumok között. Ezért kezdtem el egyre mélyebbre ásni, s ennek eredményeként rádöbbentem, hogy a török Göktengri-hit, valamint a magyar ősvallás egy és ugyanaz, ami a jelképek és az általuk alkotott rendszerek azonosságában is megmutatkozik. Ugyanakkor tudatosult bennem, hogy őseink az égből eredő energiákat használták fel az alkotás során, valamint tiszta anyagból és tiszta lélekkel dolgoztak, egy olyan szellemi kincsestárat hozván így létre, melynek nyomai még a tudatunkban és a lelkünkben egyaránt megtalálhatók, csak felszínre kell hozni őket. Én ezen munkálkodom.
– A világ első, 2014. február 27-én forgalomba került székely bélyegén a Táltos, a világ első rovásírásos székely bélyegén pedig a Székely tulipán nevet viselő festményei láthatók. Hogy születtek meg ezek a bélyegek?
– Egy régi székely ismerősömnek, Borbély Leventének támadt ez az ötlete, hogy létre kellene hozni a székely bélyeget, és arra az én festményem kerüljön. Megbeszéltük, átküldtem a festményt, és ő megalkotta a bélyeget, amit nekem Angliából Magyarországra egy levélen elküldött, s az lepecsételve meg is érkezett, tehát a bélyeg betöltötte a szerepét, ami óriási dolog. A második bélyeget Székelykeresztúrra küldte, és szintén célba ért, ismét bizonyítván, hogy bármit meg lehet valósítani, csak akarni kell.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)