Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Füleki Renáta Imola
2 tétel
2010. május 22.
Felavatták a Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot – „Az Erdélyben élők közötti kölcsönhatásban rejlik a népművészet szépsége”
Bensőséges, szinte családias hangulatban avatták fel tegnap Válaszúton a Kallós-kúriában a Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot, amely több ezer értékes népművészeti tárgyat tartalmaz Kallós Zoltán magángyűjteményéből. A háromszintes (alagsor, földszint és tetőtér) épületben szakkönyvtár és multimédiás terem is áll az érdeklődők részére. A tetőtérben időszakos kiállításokat terveznek, a földszinten raktárhelyiségeket és restauráló műhelyt alakítanak ki. A befektetés összértéke meghaladja a 100 000 eurót. Az eseményen felszólalt Szép Gyula, az RMDSZ művelődési alelnöke, Kelemen Hunor művelődési miniszter, Balázs-Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Alapítvány elnöke, Andrásfalvy Bertalan, Magyarország volt művelődési minisztere. Kallós Zoltán, az alapítvány névadója a rá jellemző szerénységgel állt régi álmának megvalósulása előtt, és csak a sajtó ösztökélésére mondott pár szót.
A szemerkélő eső ellenére legalább száz ember gyűlt össze tegnap délben Válaszúton a Kallós-kúria előtt, ahol megnyitották a Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot. A Muzsikás együttes tovább fokozta a jó hangulatot ízes népi muzsikájával.
„Ez az a hely, ahol az álmok valóra váltak. Mi hittünk eme álmok tisztaságában, és ez a hit erőt adott. A Kallós Zoltán Alapítvány modell értékű abból a szempontból, hogyan kell a közösség jövőjét építeni” – kezdte beszédét Szép Gyula, az RMDSZ művelődési alelnöke, majd köszönetet mondott Kallós Zoltánnak mindazért, amit a szórványmagyarságért tett.
„Újabb mérföldkövet jelent számunkra a mai nap. Az alapítvány 1992-es létesítésétől őrizzük a népi kultúrát – ez volt ugyanis Kallós Zoltán első célkitűzése. A Mezőség és Erdély tele van értékekkel, amelyeket tovább kell adnunk a fiataloknak” – magyarázta Balázs-Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke, akitől azt is megtudtuk, hogy az itt tanuló 83 gyerek a Mezőség 25 településéről érkezett, s hogy a válaszúti szórvány oktatási központ volt az, amely hozzájárul a Mezőség megtartásához.
„Olyan esemény a mai, amely egyúttal Kallós Zoltán egész életét is összefoglalja. Zoli bácsi élete a szolgálat jegyében telt el: rengeteg tárgyi és szellemi értéket őrzött meg” – hangsúlyozta Kelemen Hunor művelődési miniszter, majd visszaemlékezett kezdő egyetemista éveire, amikor megismerte Kallós Zoltánt.
„A szépség költözött ide be most, amelyet meg kell mutatni másnak, hogy megismerjék és befogadják. A szépség az, ami hidat épít, megváltja a világot és megbecsüléshez vezet” – mondta Andrásfalvy Bertalan volt művelődési miniszter, néprajzkutató.
Füleki Renáta és Szabó Renáta válaszúti lányok népdalokat énekeltek, majd Szép Gyula felolvasta ama intézmények és személyek nevét, akik támogatták az alapítványt.
„Régi vágyam teljesült a múzeum megnyitásával. A gyűjteményben főleg Kolozs megyei, pontosabban mezőségi tárgyak találhatóak. A múlt század negyvenes éveiben folytak errefele néprajzi kutatások, de a kommunizmusban már nem: a kutatók elkerülték a Mezőséget. Nem csak magyar, hanem szász és román néprajzi anyag is megtalálható. Az Erdélyben együtt élő népek közötti kölcsönhatásban rejlik a népművészet szépsége” – nyilatkozta a sajtónak Kallós Zoltán.
Alapítványi forrásoktól megtudtuk: mindazok, akik már most meg szeretnék tekinteni a múzeumot, azok az alapítvány honlapján – www.kallos.org.ro – vagy e-mail címén – kallosalapitvany@kallos.org.ro – tájékozódhatnak a nyitva tartást illetően.
Két évvel ezelőtt a Kallós Zoltán Alapítvány vezetősége úgy döntött, hogy Kallós Zoltán fáradhatatlan munkájának eredményét érdemes közzétenni. Ma több ezer tárgy tekinthető meg a mezőségi, kalotaszegi és erdélyi száz hagyományos népi kultúrát bemutató termekben. Még rendszerezés alatt állnak Kallós Zoltán hangzó gyűjtései és fényképei. Az utóbbi két évben végzett munkálatok értéke kevéssel haladta meg a százezer eurót. Az összeg 40 százalékát pályázatokból, 40 százalékát cégek és magánszemélyek adományából sikerült fedezni. A fennmaradó 20 százalék a Kallós Zoltán Alapítvány saját hozzájárulása – tudtuk meg az eseményen kiadott sajtóanyagból.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2015. február 23.
A forrás őrzője
Kallós Zoltán kincsei a Spectrum Színházban
A visszafogott, csendes mezőségi ember érzelem- és hitvilágának gazdagságát ismerhette meg szombat délután a marosvásárhelyi Spectrum Színház közönsége. A népi értékeket előtérbe helyező társulat székhelyén ezúttal nem színpadi produkcióra, hanem egy igazi folklórkincsnek számító mű, Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató balladagyűjteménye legújabb kiadásának bemutatójára várták a nagyérdeműt.
Török Viola rendező, színházalapító a rendezvény házigazdájaként elmondta, hogy mennyire fontos mozzanat ez a bemutató a nemrég alakult Spectrum Színház életében, majd azt is elárulta, hogy az 1970-ben megjelent Balladás könyv meghatározó élmény volt számára, és a népköltészetet, ezen belül pedig a balladát azóta is egy olyan forrásnak érzi, amelyből munkája során mindegyre megpróbál meríteni. A tavaly decemberben Kolozsváron újra kiadott gyűjteményről dr. Pozsony Ferenc akadémikus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetője értekezett.
– Miért tartották fontosnak Kolozsváron 2014 végén kiadni a Kallós Zoltán gyűjtötte legszebb balladákat? Ezeknek a népi alkotásoknak igenis helyük van posztmodern életünkben, hiszen emberek alkotásai, és emberekről szólnak. A földi ember életéről, tiltott szerelemről, gonosz anyáról és anyósról, megesett leányról, a hűség és a szeretet próbájáról, rossz vagy jó feleségről – mondta elöljáróban dr. Pozsony Ferenc, majd időben és térben is elhelyezte a ballada műfaját.
– Az európai balladaköltészet a reneszánsz korban jött létre, akkor, amikor Nyugat-Európában a közösségi értékrend összeütközött az egyéni vágyakkal. A közösségi rend és az egyéni érzelemvilág közötti szikrázásból született a ballada. A műfaj elsőként Franciaországban alakult ki az elit rétegnél, majd más társadalmi rétegek is átvették, így a nemesi és a földműveskultúra elemeit ötvözi. Ahogy a földrajzi térben is elterjedt, nemzeti változatai alakultak ki. A magyar balladaköltészet integrálta a honfoglalás kori és a látomásos középkori kultúra elemeit, de elsősorban a reneszánsz ember érzelemvilágának tükröződése. A magyar nép a 19. század közepén fedezi fel. Az első autentikus gyűjtés 1841-ből származik Petrás Incze János katolikus paptól, aki moldvai balladákat jegyzett le. Kriza János 1863-ban a Vadrózsák című, balladákat is tartalmazó népköltészeti gyűjteményével lázba hozta az értelmiséget. Büszkeség töltötte el az értelmiségi réteg képviselőit, akik rádöbbentek arra, hogy nemcsak más népeknek vannak ilyen kincseik. Ezután az Arany János által Vadrózsa-pörnek nevezett eredetvita következett, amely szerepet játszott abban, hogy a műfaj nemzeti szimbólummá vált. Másodízben 1970-ban Kallós Zoltán hozta lázba gyűjtésével az értelmiségieket. Balladás könyve a táncházmozgalom jelké- pévé vált, és igazi bestsellerként számtalan kiadást élt meg.
Az akadémikus a továbbiakban az újonnan kiadott gyűjteményt ismertette. A könyv a Kallós Zoltán gyűjtötte legszebb, legpatinásabb balladákat tartalmazza. 550 ballada és balladás ének található benne, és 528 változat dallamát is közzéteszi. Egy DVD is tartozik hozzá az eredeti gyűjtésekkel, a húszórás hanganyag 348 balladaváltozatot szólaltat meg. Ami a kivitelezést illeti, az 1970-ben kiadott Balladás könyv szerkezetére álmodták, tervezték meg. Az első fejezet a régi balladákat – 37 altípus 319 szövegváltozatát –, a második fejezet az új stílusúakat – 16 altípus 187 változatát – tartalmazza. Az első kiadáshoz hasonlóan a kötetet balladás dalok zárják, ezekből 56-nál többet találunk. Ami az 528 szöveg dallamát illeti, minden változatnál az eredeti kotta leltári száma is megtalálható, ezeket a kottákat ugyanis Kallós Zoltán a kommunizmus éveiben a Magyar Néprajzi Múzeumba menekítette. Az új kiadás újdonságának számít az eredeti dallamkották rajza, továbbá Kallós Zoltán 1942-es gyűjtőfüzetének képi megjelenítése, amely az 1926-ban született néprajzkutató már tizenévesen megmutatkozó világlátását, kivételes művészi érzékenységét és tehetségét tükrözi. A könyvet dokumentumértékű fotók egészítik ki, amelyeket Kallós Zoltán, Korniss Péter fotó- és Szervátiusz Péter szobrászművész készített. Az új kiadás, a régitől eltérően, nem tartalmazza Szabó T. Attila művelődéstörténeti tanulmányát, de megtalálható benne Kallós Zoltán vallomásos jellegű utószava a gyűjtés körülményeiről. Gazdagon összeállított szójegyzék kíséri, ugyanakkor újdonsága, hogy az adatközlők jegyzékénél a név, születési év, származás mellett az énekesek közötti baráti, rokoni szálakra is fényt derít, így nemzedékek sorát lehet belőle rekonstruálni.
A méltató arra is felhívta a figyelmet, hogy a néprajzkutató soha nem részesült rendszeres anyagi támogatásban, morális támogatást viszont többek között Kodály Zoltántól is kapott. 1989-ig folyamatos zaklatások közepette végezte munkáját, gyűjtéseit Magyarországra menekítette. Adatközlői minden életkort átfognak, a legfiatalabb 9, a legidősebb 89 éves.
– Kallós Zoltán szerencsés kezű gyűjtő. Emberi világa, személyisége meg tudta szólaltatni a zárkózott mezőségi embereket. Megszállottsággal végezte munkáját, és sosem törekedett a mennyiségre, mindig a legcsodálatosabb esztétikai minőséget hordozó alkotásokra összpontosított. (…) Klasszikus gyűjtőpontjai a Mezőség, Moldva, Kalotaszeg, illetve a Gyimesek voltak. Az ötvenes években olyan 60-70 éves adatközlőkkel is találkozott, akik a 19. században születtek. Hangfelvételei, gyűjtései jelzik, hogy a falusi emberek mély átéléssel, sokszor egymást segítve énekelték a balladát. Kallós Zoltán számára nem is a szöveg, hanem a dallam volt az elsődleges. A moldvai csángók érzelemvilága közel állt az ő mezőségi lelkületéhez.
Az ismertető végén dr. Pozsony Ferenc a leggazdagabb magyar népballadai gyűjteménynek és európai ritkaságnak számító kiadványt Kallós Zoltán élete, munkája megkoronázásának nevezte.
Az est második felében a népi kincsek védelmezője vette át az irányítást. Kallós Zoltán végtelen szeretettel szólította közönség elé a vele tartó adatközlőket, egy válaszúti "kislányt", a 22 éves Füleki Renáta Imolát – aki 7 évesen, a falu mindössze négy gyerekkel induló első magyar osztályának elsőseként Zoli bácsitól tanulta a szebbnél szebb balladás énekeket – és a visai 72 éves Kis (született Méhesi) Erzsébetet, aki 400-500 éneket tud. A néprajzkutató intésére egymás után csendültek fel a legváltozatosabb dallamok, középkori eredetű látomásének, nagyböjt előtti ének, katona- és szerelmes dal, és olyan ismert balladák helyi változatai is, mint a Kőmíves Kelemen vagy A halálra táncoltatott leány. Ezekben a percekben a nagyérdemű egy ezerízű, kiapadhatatlan forrásnál találta magát, és a forrás őrzője végtelenbe látó, csillogó szemmel kínált fel egyre többet a megtartó vízből. Végül így búcsúzott:
– Nekünk kötelességünk ezeket a hagyományokat éltetni. Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)