Az erdélyi hivatásosok táncszínpadán (Fenntartható a sokszínűség)
Az erdélyi hivatásos együttesek az elődeinktől örökölt paraszti kultúra missziósai, akik a magyar népzenét és néptáncot a legkülönbözőbb formában viszik színpadra, mely sokszínűséget a jövőben is meg kell őrizniük — állapította meg Stoller Antal magyarországi koreográfus, táncfolklorista a Sepsiszentgyörgyön tartott VII. Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója zsűrijének elnöke a vasárnapi rendezvényzáró kiértékelőn.
A Maros Művészegyüttes, a Nagyvárad Táncegyüttes, az Udvarhely Táncműhely és a házigazda Háromszék Táncegyüttes idei seregszemléje előrelépés volt az előbbi találkozókhoz képest, az előadások és a közönségtalálkozók által sikerült továbbgörgetni az erdélyi táncszínpadi előadó-művészet szekerét — összegzett Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója, aki azt a lehetőséget is felvetette, hogy a hivatásos együttesek következő találkozóját Budapesten tartsák meg, ami annak okán merült fel, hogy a zsűri magyarországi többségű tagjai többször is kiemelték: példaértékű, ahogyan a nézetkülönbségek ellenére is évi rendszerességgel találkoznak az erdélyi hivatásos együttesek, hogy megbeszéljék közös dolgaikat. A négy együttes közös gálaműsorán kilenc díjat osztottak ki. Ez nem a bemutatott produkciók rangsorolását jelentette, hanem annak értékelését, ami az egyes előadók és társulatok erőssége. A Háromszék Táncegyüttes két kitüntetést érdemelt ki: a Furik Rita által rendezett Böjttől böjtig című előadás zenei összeállításáért és a táncjáték lírai előadásáért, valamint Jánó Tibor egyéniben énekes teljesítményéért.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tánc(ol) az egész világ!?
Végzett az első koreográfia szakos évfolyam
Több mint négy évvel ezelőtt merült fel a gondolat a Színművészeti (ma Művészeti) Egyetem vezetőségében, hogy a mozgásművészet egyre erősbödő hangsúlyosságának – tehát lényegében a kor parancsának – figyelembevételével a színpadi művészetek oktatásának körében kiépítsen egy újabb szakirányt. Hosszú előkészületek (más egyetemek tanterveinek tanulmányozása, a lehetséges oktatói gárda kialakítása, a tananyag meghatározása, az egyes tantárgyak leírása, a lehetséges felvételizők körének felmérése stb.) után ezelőtt három évvel útjára indult az első évfolyam, s a gyorsan repülő idő máris megszülte elsőként érvényes, a hazai magyar felsőfokú oktatásban licenciátust igazoló diplomákkal a tarsolyukban útnak induló végzősöket.
Nem akármilyen évfolyam volt ez. Túl az úttörés nehézségein illik megvilágítani más, egyébként korántsem mellékes körülményeket. Az intézet vezetősége (akárcsak a közel egy évtizeddel korábban indított bábos képzés esetében) figyelembe vette azt a nem elhanyagolandó tényt, miszerint létezik az országban néhány jelentős táncegyüttes, köztük elsősorban a vásárhelyi Maros Együttes (a Székely Népi Együttes utódja, mely a műfaj történetében a Székely Színház megfelelőjének tekinthető mind a misszióját, mind a színvonalát, mind pedig a művészeinek rangját tekintve, lett légyenek azok táncmesterek, énekes szólisták, zeneszerzők, táncosok). Mivel felsőfokú táncoktatás nem létezett eddig, ezek a művészek évtizedeken át igazolt szakképesítés nélkül, igen alacsony fizetési besorolásban végezték rendkívül nehéz munkájukat, igen nagy területen ápolva és terjesztve a hagyományőrző népzenét, táncot. Az induló szakon lehetőség nyílott a diplomaszerzésre, és azoknak a szakembereknek a felfejlődésére, akikre pedagógusként, oktatóként, koreográfusként építeni lehet a jövőben mind a felsőfokú képzésben és kutatásban, mind a néptáncmozgalom területén.
Néhány elszánt táncos vállalta a kalandot: járni az egyetemre, tanulni, vizsgázni, közben elvégezni az együttesben a kirótt művészi feladatokat, s nem egy esetben a család életvitelében is részt venni. Sok egyeztetési nehézség, fogcsikorgató munkamenet és áttanult éjszaka verejtéke azonban meghozta a gyümölcsét: az évfolyam tagjai becsülettel helytálltak, tejesítették a licencvizsga szigorú követelményeit, melyek között első helyen állt egy saját összeállítású színpadi produkció koreográfiájának megtervezése és színpadra állítása. Ezeket a vizsgaelőadásokat láthattuk az elmúlt hetekben a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában, a Nemzeti Színház és a Stúdió Színház színpadán, illetve egy tanteremben. A végzősök különböző emberanyaggal dolgoztak, jórészt saját maguk menedzselték produkcióikat. Volt, aki hivatásos táncegyüttessel, vagy folyamatosan működő műkedvelő csoporttal vitte színre előadását, mások az általuk irányított iskolai csoportokkal vagy színészosztállyal dolgoztak. Megtapasztalták a színházi munkában elengedhetetlen együttműködések fázisait, segítették munkájukat rendezők, színészek, dramaturgok, zenészek, látványtervezők, alkalmanként irányító szaktanárok is vigyázó szemmel a munkafolyamatokat. Külön elismerés és köszönet illeti az előadásoknak helyet, próbalehetőséget és technikai hátteret biztosító Maros Együttes és a Nemzeti Színház vezetőségének. Nem utolsósorban örömmel és hálával üdvözölendő az előadások nézőterét majd minden alkalommal megtöltő közönség, mely újfent a táncművészet iránti növekvő érdeklődést, a műfaj (s ezen belül – miért ne mondjuk ki – a koreográfia szak) létjogosultságát igazolja.
Röviden, a minőségi sorrend felállításának igénye nélkül idézzük fel az alkotókat, produkcióikat:
Ivácson László a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetőjeként ült be három éve az "iskolapadba" és a magas szintű profi együttesnek A MaszkUra című, egyébként sorozatban is nagy sikerrel játszott táncszínházi előadásával vizsgázott. Neves munkatársi gárdájában olyan nevek találhatók, mint Orza Calin, Gálber Attila, Bordás Attila, Orbán Ferenc, Furik Rita és mások.
Benő Barna a nyárádszeredai Bekecs együttes vezetőjeként a Török Viola által színre vitt táncszínházi adaptáció, a Nemzeti Színház színpadán varázslatos hangulatban bemutatott Csongor és Tünde koreográfiájával vizsgázott, újfent bizonyítva, hogy az általa irányított együttes erőteljesen kopogtat bebocsátásért a hivatásos néptáncegyüttesek kapuján.
Varó Huba, aki a küküllőmenti néptáncok gyűjtésében is jeleskedik, a dicsőszentmártoni Kökényes együttessel vitte színre a But-Nasul Ilarimos (Halálos szerelem) című táncjátékát (melyben a táncházi indíttatású részletek mellett dramaturgiai egységbe, színpadi helyzetekbe szervezetten cigány táncmotívumok, kontaktelemek és tangóvariáció is szerepelt.
Deák Orsolya a másodéves színészosztály keretében a zenés színészet elnevezésű tantárgyba építve a híres Ettore Scola által rendezett A bál című film alapján készült forgatókönyvet vette alapul, és az elmúlt nyolc évtized elénekelt világslágerei segítségével megidézett divatos táncait színpadon megelevenített élethelyzetekbe sűrítve mutatta be.
Szász Péter a Napsugár néptáncegyüttessel színpadra állított Mese-remix (Seregélytánc) című táncszínházi előadással vizsgázott, mely egy mese világos, tisztán, figyelemre méltó stílusérzékkel és mértéktartással színpadi táncban megfogalmazott atmoszféráját költői érzékkel elevenítette fel. Szerencsés ötlet volt a narrátor (Köllő Nándor színészhallgató) szerepeltetése, melynek révén sajátosan humoros és interaktív elemek színezték az előadást.
Lengyel Ildikó előadásának címe is – Vándorút – jelzi a szándékot: az ősi eredetektől elindulva a kultúra alakulásának hosszú vándorútján különböző hatásokkal találkozunk, más népek táncainak motívumai idéződnek meg, el egészen a keleti mozgáskultúrát idéző divatos taekwondóig, mintegy az interkulturalitás és a hagyományőrzés egyensúlyának megtapasztalásaként. Közreműködött a Napsugár gyermek-néptáncegyüttes és az Xplozív Taekwondo Team olimpiai gyermeksportcsapat.
Érdekes színfolt volt a vizsgaelőadások sorában a Szedem szép virágom című produkció, melyet Kásler Magda állított színpadra a szabédi Fürge lábak elnevezésű tánccsoporttal. A groteszk, humoros elemek, a színpadi maszkok eredeti használata jó stílusérzékkel épült az előadás néptáncelemeibe. A csoport irányításában feltűnően érvényesültek az irányító hallgatónak a gyerekek képességeit kibontó pedagógusi érdemei.
Törzsök (Tóth) Zsuzsánna a segesvári Kikerics néptáncegyüttes tehetséges és bájos zsenge korú táncosaival állította színpadra vizsgaelőadását a kissé bohém hangulatot idéző Szélávi címen. Az együttes produkciója hangulatával, játékosságával kellemes meglepetést szerzett a közönségnek.
Szabó Piroska Világnyelv című vizsgaelőadását iskolás gyerekekből verbuvált csapattal vitte színre. Akárcsak az előbbi esetben, itt is örömmel konstatálható az az elkötelezettség, mellyel a hallgatók igyekszenek egyrészt a hagyományőrzés révén a néptánc "anyanyelvének" elsajátíttatására, másrészt a gyerekszereplők egyéniségéhez szabottan élményszerűvé tenni a játékot. Ennek a missziónak a felvállalása a végzős osztály tagjainak külön érdeme.
Végezetül álljon itt a három éven át szorgoskodó szaktanárok neve: András Lóránt, Luca Kinga, Szőke István, Rokaly Vilmos. Ők és az időnként meghívott vendégtanárok biztosítják a koreográfus-oktatás egyre emelkedő szakmai színvonalát.
Kovács Levente. Népújság (Marosvásárhely)

A huszonötödik évadot kezdik (Háromszék Táncegyüttes)
Nem csak egyetlen rendezvény jelzi majd a ma kezdődő táncévadban, hogy negyedszázados fennállását ünnepli a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, az évforduló jegyében zajlik minden fellépésük. A társulat ma este a március 15-én Kézdivásárhelyen, később több székelyföldi, erdélyi és magyarországi városban bemutatott Gábor Áron táncdrámával (fotó) lép színpadra a Tamási Áron Színház nagytermében.
A Háromszék Táncegyüttes korábbi előadásokat tart műsoron, szeptember 30-án új bemutatóval, a Furik Rita által rendezett, Az én mesém című produkcióval jelentkezik, novemberben megtartják a XXVI. Népzene- és néptánctalálkozót, karácsony és újév között többestés előadás-sorozat lesz, januárban felújítják a Böjttől böjtig című előadást, májusban ünnepi műsorral ülik a huszonötödik születésnapot. Tavaly több mint száz előadást tartottak, a tervek szerint idén sem készülnek kevesebbel, de a színpadi látványt megtoldják két-három havonta változó fotókiállítással is. Ahogy Ivácson László művészeti vezető mondta lapunknak, vizuális élményfürdőben szeretnék részesíteni a közönséget, fényképeket gyűjtenek össze és állítanak ki a műsoron lévő előadásokról, elhozzák Ádám Gyula csíkszeredai fotóművész táncos fotóit, jelmez- és díszletkiállítást szerveznek, végül Henning János mutatja be az együttes színpadi jelenlétéből ellopott pillanatokat fényképein. Deák Gyula Levente együttesigazgató továbbra is a társulat tagjainak alacsonyan tartott fizetése és az intézmény félig-meddig átadott és befejezett székháza miatt aggódik, a művészeti vezető pedig a táncosképzés körüli gondokat emlegeti. Nem lesz könnyű, nem lesz gond nélküli a huszonötödik évad a Háromszék Táncegyüttesnél, de a közönség ezt nem érezheti, tudnia kell, hogy amire vállalkoztunk, azt teljesítjük – állítja a társulat igazgatója.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aki mesébe öltözik, igazságba öltözik
Tamási Áron címben kiemelt gondolataival nyitotta meg tegnap Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője a Kriza János Országos Balladamondó, Balladaéneklő és Mesemondó Versenyt Sepsiszentgyörgyön. Az ország minden szegletéből, közel ötven településről érkezett a százharmincöt versenyző, akik életre keltettek megannyi ballada- és mesehőst, szóltak örömről, bánatról, jóságról és gonoszságról, de végül mindig győzött a becsület és az igazság.
A Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében tartott megnyitóra elsőként a népviseletbe öltözött kislányok és legénykék érkeztek, még igazítottak egyet kötényükön, kalapjukon, a nagyobb lányok és fiúk –többségük ünnepi civilben – régi barátaikkal ölelkeztek, fogtak kezet, hisz a Kriza János nevével fémjelzett vetélkedőn sok a visszatérő, mert akit egyszer megérintett a népmesék, a balladák világa, az egyhamar vagy soha nem nő ki belőle. Ez is az egyik célja az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) által sok évvel ezelőtt kezdeményezett és egyre bővülő versenynek – hangsúlyozta Zsigmond Emese, aki szerint a magyar ember sok mindent képes nélkülözni, de igazság és szabadság nélkül nem tud élni. „Azért hal meg a legtöbb balladahős, mert nem tud megalkudni, s bár az életben néha meg kell hajolni, néha bölcsességből meg kell alkudni, de legalább modellként legyen ott előttünk a balladák világa, a balladák hőseinek erkölcse és szálegyenes tartása.” 
A korosztályonként tartott versenyt követően a Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálata helyi  tagjai tartottak játszóházas foglalkozást, a Háromszék Táncegyüttes délután és este is bemutatta a Furik Rita rendezte, Az én mesém című táncmesét, az est táncházzal zárult. Eredményeket ma délelőtt hirdetnek, átadják a díjakat, majd a program városnézéssel, bábszínházzal, filmklubbal folytatódik. Idén az AESZ mellett a szervezésben részt vett a Kós Károly Szakközépiskola, a megyei tanfelügyelőség, a Napsugár Kiadó és az oktatásügyi minisztérium is.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Táncos mesejáték falusi színpadokon (A Háromszék Táncegyüttes házhoz megy)
A tudatos közönségnevelés jegyében indítja falujáró előadás-sorozatát a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, májusig tíz háromszéki településen mutatja be a Furik Rita rendezte, Az én mesém című produkciót.
Az ingyenes előadásokat a társulat a Schweighofer Holzindustrie támogatásával valósítja meg, a falujáró programot a Lajtha László Alapítvánnyal közösen szervezi. A Háromszék Táncegyüttes az elmúlt években is feladatának tartotta, hogy minél szélesebb közönségréteghez juttassa el folklór- és táncszínházi előadásait, a kiszállásokat ellenben gyakran akadályozta, hogy a falusi művelődési házakban nem voltak meg a kellő feltételek a fellépéshez. Sok településen a helyzet változott, jobbak a körülmények, de még mindig vannak recsegő, töredezett színpadok, jéghideg termek, lepattant villanyhálózatok, éppen ezért szükség volt egy olyan adattárra, amely tartalmazza a háromszéki községek kultúrházainak technikai leírását: a színpad mérete, állványzatának mozgathatósága, a padló minősége, a játéktér megközelíthetősége a díszletek behordása érdekében, a függöny adottságai, a villanyhálózat állapota és teherbírása, öltözők vagy öltözésre alkalmas helyiségek fűthetősége, a nézőtér nagysága, férőhelye és mindezek mellett a kapcsolattartó személy elérhetősége, valamint az adott település művelődési életének szokásai, a közösségi események látogatottsága. A Háromszék Táncegyüttes több mint harminc településen térképezte fel az említett kultúrházi adottságokat, a fényképes albumból pillanatok alatt tájékozódhat az előadás-szervező, hogy hol mire számíthat, melyik előadást hová lehet elvinni, illetve az adott körülményekhez hogyan lehet alkalmazni egy-egy produkciót. A falujáró sorozatot a társulat január 26-án Rétyen indítja, a következő helyszínek attól függnek, honnan érkezik felkérés Az én mesém bemutatására. Az együttes saját hang- és fénytechnikai felszerelést használ, a kiszállásokat minden alkalommal hétfőre igazítja, igény szerint délelőtt vagy délután. A Táncmesét mindenkinek! felhívással meghirdetett program célja, hogy olyan közösségekbe is eljusson a hivatásos együttes, ahol a gyermekeknek, fiataloknak alig van hozzáférhetőségük a minőségi kulturális programokhoz.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közelebb a nézőkhöz (25 éves a Háromszék Táncegyüttes)
Előadásai egyik legfontosabb elemét, a színpadon használt viseleteket, jelmezeket sorakoztatta fel Sepsiszentgyörgyön az új stúdió előterében a Háromszék Táncegyüttes tegnap este megnyitott kiállításán. A tárlatot a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő társulat öt produkciójának egy-egy pillanatát megörökítő fotók, Henning János munkái egészítik ki.
Legszebb jelmezeiket, különleges viseleteiket, a Furik Rita jelmeztervező, koreográfus és rendező által megálmodott darabokat hangulatos, táncos-zenés megnyitón vonultatták fel tegnap a néptáncegyüttes tagjai. Deák Gyula igazgató köszöntőjében kiemelte, érdemes nagy hangsúlyt fektetni azokra, hiszen a jól elkészített ruhadarabok a nézők tekintetét, gondolatait egyaránt megragadják. Úgy értékelte, a Furik Ritával több éve tartó együttműködés színben és összességében is áttörést jelentett. A kiállítás célja, hogy a máskor csak távolról, színpadon látott ruházatot közelebb hozzák a nézőkhöz.
A jelmezek a táncosok lelkivilágának lenyomatai, „a velem együtt dolgozók kéréseinek egyfajta általam megalkotott képi világa” – mutatott rá üdvözlőszavaiban a felvidéki származású, Bodrogközben született jelmeztervező.
Furik Rita (felvételünkön) számára a határok semmilyen szempontból nem jelentenek gondot, ezért úgy tartja, valószínű, nem véletlen, hogy hét évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyre került, „és azóta is a legkedvesebb helyem a világon” – vallotta tegnap este.
A Háromszék Táncegyüttes hétvégi műsorkínálatát bevezető jelmezkiállítás után A banda című előadásukat tekinthették meg az érdeklődők, ma este pedig népzenei koncertre – az Üsztürü és a Heveder zenekar közös fellépésére – várják a közönséget. Deák Gyula lapunknak elmondta, olyan zenekarokat hívtak meg, melyek a 25 év alatt valamilyen formában nyomot hagytak az együttes életében: a Heveder immár tíz éve kíséri táncosaikat, az Üsztürü pedig 1992 és 1996 között muzsikált a Háromszéknek.
Műsoraink valamikor hagyományos folklórelőadások voltak, ez a paletta színesült át az évek során, és táncjátékokkal, táncdrámákkal, gyerekműsorokkal bővült ki – mutatott rá Deák Gyula, hangsúlyozván, „a magyar népzene és néptánc a mi anyanyelvünk”.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elismerés a Háromszék táncegyüttesnek
Számunkra az volt a fontos, hogy a folyton cserélődő csapat legújabb tagjaival is jól működő produkciót mutassunk be, bátorítsuk őket, ami sikerült is, hisz a szakmai kiértékelőn együttesünk kapta a legtöbb pozitív véleményt – foglalta össze lapunk érdeklődésére Ivácson László, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője a társulat szereplését a XI. Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján, amit a hétvégén tartottak Székelyudvarhelyen.
A versengés nélküli szakmai seregszemlén a sepsiszentgyörgyi együttes a Furik Rita rendezte Az én mesém című előadással mutatkozott be, amelyről a neves szakemberekből álló értékelő testület megjegyezte: a produkcióban szerencsésen találkozott a mű és az alkotó. Hangsúlyozták a női tánckar teljesítményét, amelyről egyöntetűen azt mondták, kiforrott és erős lánycsapatról van szó, akik a táncban, énekben és a karakterformálásban is kiemelkedőt alkottak. Ugyanez nem mondható el a fiúkról, a megalázóan alacsony jövedelmek miatti folyamatos tagcsere oda juttatta a társulatot, hogy a legrégebbi táncos is csupán három éve alkalmazottja a Háromszéknek, de ebben az előadásban nem maradtak el a többi együttes férfitáncosaitól – értékelték. Deák Gyula együttesigazgató és Ivácson László szerint éppen említettek miatt volt fontos, hogy a rengeteg munka után pozitív visszajelzést kapjanak fiúk és lányok, ami egybecseng az együttes idei célkitűzésével, hiszen az a művészeti munka mellett a társulatépítést tartja elsődlegesnek. Válaszuk egyben reakció arra a kérdésre is, amit szakmai körökben egyesek felvetettek, hogy miért nem A banda című, Könczei Árpád által rendezett, a magyarpalatakai zenészek életéből ihletett, nemrég a budapesti Nemzeti Színházban is nagy sikert aratott, a Heveder zenekarral közös produkcióval jelentkeztek az esztendő egyetlen hivatásos találkozóján. Az Udvarhely Néptáncműhely szervezésében tartott rendezvényen Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus A magyar néptáncmozgalom és a színpadi néptáncművészet története az I. világháborútól a 80-as évekig címmel tartott előadást, és szorgalmazta, hogy magyarországi mintára Erdélyben is indítsanak szakmai köröket, ahol akár több művészeti ágazat képviselői is megoszthatják alkotói elképzeléseiket, tapasztalataikat.
Hiányzik a kritika az erdélyi táncéletből, nincs visszajelzés, az alkotók nem tudják, hogy jó úton haladnak-e – hangsúlyozta Orza Călin Magyarországon élő, elismert háromszéki koreográfus. Szerinte azok a néptáncegyüttesek tudnak előadásról előadásra megújulni, amelyek minden műhöz megtalálják a megfelelő alkotót, mint például a Háromszék Táncegyüttes, mert ha mindig ugyanaz a rendező és a koreográfus, egysíkúvá válhat a használt eszköztár.
A Háromszék Táncegyüttes fellépését Orendi István, a házigazda Udvarhely Néptáncegyüttes igazgatója is kiemelte, de méltatta a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Maros Művészegyüttes és a Nagyvárad Táncegyüttes előadását is. Jövőben a XII. Erdélyi Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozóját Sepsiszentgyörgyön tartják.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdély: haza, otthon és család (Bemutató a Háromszék Táncegyüttesnél)
Folklórszínházi produkcióval lép közönség elé november 6-án a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, amelyben két organikus világ, Erdély és az erdélyiség, valamint a házasságkötés és a személyes átváltozás szövődik egymásba. Az Erdély-menyegző című produkció rendező-koreográfusa Mihályi Gábor érdemes művész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője.
A meghívott alkotó első alkalommal rendez Erdélyben, de jól ismeri az erdélyi hivatásos táncegyütteseket, azokat az irányokat, amelyeket követnek, ezért vállalta a Háromszék Táncegyüttes felkérését. Foglalkoztatta, hogy az erdélyiséget és a hagyományos menyegzői szertartást mint a közös emlékezet részét hogyan lehet végigvinni egy előadásban úgy, hogy nem révednek misztikus, valóságos vagy elképzelt aranykorokba, hanem azt próbálják elhitetni a nézőkkel, hogy ez ma itt megteremtődik. Erről Mihályi Gábor az együttes tegnapi sajtótájékoztatóján beszélt, kiemelve, hogy olyan alkotói csapattal dolgozott, akikkel már korábban is együttműködött, akik jól ismerik a Háromszék Táncegyüttest, és a jelen produkcióban egyenlő társként vettek részt. A forgatókönyv és a dramaturgiai elemek Prezsmer Boglárkát dicsérik, a rendezésben Orza Călin volt a társalkotó, zenei szerkesztő Kelemen László, a budapesti Hagyományok Háza főigazgatója, jelmez Furik Rita. A vendégalkotó szerint „a sepsiszentgyörgyi társulat rendelkezik azzal a sokszínű előadói képességgel, amely szükséges a témából eredő sokrétű művészi feladathoz, adottak táncosképességeik, de mindazok a színészi, emberi tulajdonságok is, amelyek a produkciót segítik”. Hol a menyegzőnek bújnak elő a legjellemzőbb pillanatai, hol Erdély ezeréves történetének mozzanatai, ehhez az univerzális világhoz igazodik a zene, amely döntően népzene, de megjelenik a historizáló hangzás is egy négytagú madrigálkórus előadásában. A rendező hangsúlyozza: fontos szerepe van a háttéranimációnak, hisz ez nem verbális színház, hanem szimbólumokra, asszociációkra és mozdulatokra épül, és ennek a témának a gazdagsága és bonyolultsága miatt szükséges, hogy ne terhelje meg a mozdulatokat az erdélyiség kifejezése.
Orza Călin elmondta, az alkotócsapatnak nem szándéka végigvonultatni egy paraszti menyegző minden momentumán, sem Erdély ezeréves történetét górcső alá venni, de szándéka megidézni az erdélyiséget, a paraszti lét ünnepét, a nemesi udvarok hangulatát. Nem volt könnyű dolguk, mert a kiforrott női tánckarral ellentétben a férfikarnak sok az új, még tapasztalatlan tagja, de hangsúlyozták, senkit nem kíméltek, a kezdőkre is ráruháztak nehéz feladatokat, mert szerintük ezt megköveteli a művésszé érlelés folyamata.
Deák Gyula együttesigazgató úgy véli, sokszínűsége révén az Erdély-menyegző továbblépést jelent eddigi művészi tevékenységükben, amelyről Mihályi Gábor azt mondta, „ízig vérig XXI. századi előadás, használva a színház, a táncszínház minden olyan kellékét és eszközét, amely szükséges a nézőknek a beleélésre és megértésre”.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hat város, hét előadás
Holnap Nagyváradon, az azt követő napokban Szatmárnémetiben, Nagybányán és Nagykárolyban, jövő kedden pedig Sárospatakon mutatja be a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes a Furik Rita rendezésében készült Az én mesém című gyermekelőadást, május 8-án és 9-én pedig a társulat Kassán játszik a Thália Színházban, ahol az említett produkció mellett a Böjttől böjtig című táncszínházi előadással lépnek színpadra (szintén Furik Rita rendezése). A turnét a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatja.
(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gurul a szerencsekrajcár (A Háromszék Táncegyüttes bemutatója)
„S jöttek a tündérek rettentő ujjongással-vijjogással… Forogtak, kerengtek, bukfencet hánytak a levegőben” – írja Benedek Elek Szerencsekrajcár című meséjében. A nagy mesemondó nem gondolhatta, hogy története száz év múlva olyan hűen kel életre Sepsiszentgyörgyön, ahogy ő megfogalmazta. Jöttek a tündérek, ujjongtak-vijjogtak, de fergeteges csatákban sem tudták legyőzni a király szolgálatába álló szegénylegényeket.
A Háromszék Táncegyüttes szerdán tartotta Szerencsekrajcár című mesejátékának bemutatóját. Temérdek gyermeke volt a szegénylegénynek, és eljött az idő, amikor már nem bírta tartani őket, és felét szolgálatra küldte. Leányok menjenek-e vagy fiúk? – töprengett az apa (Melles Endre). A leányok névcsúfolókkal illették kiválasztott fiútestvéreiket, anyjuk (Ürmösi-Incze Mária-Terézia) egyenként adta rájuk az útravaló inget. Az apa-fiú táncospárbeszéddel együtt ezek a búcsúzás legszebb pillanatai. Gyurika (Portik Norbert) a legkisebb legény, őt nehezen engedik, de hajtja a belső vágy, hogy ne maradjon le testvéreitől. A család utolsó krajcárjával indítják útnak – hozzon szerencsét a szolgálatban.
Mennek a fiúk hat nap és hat éjjel, míg egy kakaslábon forgó várhoz érkeznek. Beállnának a király szolgálatába, de amíg a vár forog, nem juthatnak be. Gyurika szerencsekrajcárja állítja meg a várat, így kerülnek a király (Melles Endre) elé. Elmondják szándékukat, az eredmény: ezerkétszáz aranyszőrű csikót kell megőrizniük a király ménesében. Megszólal a táltos csikó (Gidró Roland), és elmondja Gyurikának, hogy éjszaka tündérek lopnak a ménesből. Kettejük tánca egyik igen szép jelenete az előadásnak. És jönnek a tündérek rettenetes vijjogással, élükön a főtündér (Ürmös-Incze Mária-Terézia). Nem csak itt látjuk Furik Rita jelmeztervező rendkívül hatásos ruhadarabjait, de ebben a tündérhajszában, valamint a leánykatonák és a fiúk harcában kiemelt látványelemek. A csikórablási kísérlet három éjszakán át tart, a testvérek mindannyiszor megvédik a ménest, és Gyurika elnyeri a király unokájának (Ádám Júlia) kezét, valamint fele királyságát. A szerencsekrajcárban nem csalódtak, a testvérek mind szolgálatban maradtak, és hét héten keresztül tartott a dínomdánom. Az Ivácson László rendezésében, koreográfiai koncepciójában bemutatott mesejáték zenei szerkesztője Fazakas Levente, a Heveder zenekar és meghívottjaik felvételre játszott muzsikája és az előadók gyermekei által mondott szövegek emelték a színpadon látottak hatását. Társrendező Fazakas Misi, a koreográfus munkatársa Melles Endre és Tekeres Gizella, animáció Ferencz Hunor. A felhasznált táncelemek, a mondókák, rigmusok, gyermekjátékok, a tréfás jelenetek olyan mesevilágot teremtenek, amelyben a gyermekek jól érzik magukat, beszólásaikkal részt is vesznek benne, s tán később is eszükbe jut Gyurika és testvéreinek kitartó küzdelme, és gurul majd feléjük is egy szerencsekrajcár. Mindezekért és Benedek Elek meséjének sok színházi ötlettel fűszerezett színpadra viteléért bizton állítható: szerencsés választás volt a Háromszék Táncegyüttes részéről a Szerencsekrajcár.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem vagyok primadonna!
Ürmösi-Incze Mária az évad legjobb női táncművésze
„Szeretem a színpadot akkor is, ha táncolni, akkor is, ha beszélni kell. Színpadon vagyok önmagam, ott szabadulok fel, és tudok olyan dolgokat megmutatni magamból, amit az életben is megmutathatnék, de furcsán néznének rám az emberek” – fogalmazta meg Ürmösi-Incze Mária Terézia, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes táncosa, aki Erdélyben elsőként kapta meg idén a Magyar Táncművészek Szövetsége által odaítélt Az évad legjobb női táncművésze-díjat néptánc kategóriában. Kovács Zsolt
– Miként választotta hivatásának a táncot?
– Kézdivásárhelyen születtem, és ott találkoztam a tánccal. Már kisiskolásként jelen voltam a Madisz-klubban, az Istvánfi Csilla által tartott gyerektáncházakban, ahol inkább játékokat tanultunk, és megszerettem. Később eljártam felnőtt-táncházakba, mert jól esett a fülemnek és lábamnak a néptánc, és ez a dallamvilág. Fiatalon mostani tánckarvezetőmtől, Tekeres Gizellától tanultam táncolni.
– Mennyire tartja fontosnak, hogy a gyerekek, a saját gyerekei is megismerkedjenek a tánckultúránkkal?
– Hosszú ideig tanítottam, és néhány éve ismét foglalkozom kisgyerekekkel. Játszva kell belopni testükbe, lelkükbe és szívükbe a néptáncokat. Már óvodáskorban meg kell tanítani őket a népi játékainkra. Például ma könnyebb újévkor petárdázni, holott lehetne karikás ostorozni. A fiam már tud az ostorral bánni, ami készséget is fejleszt. Ma a hagyományos viseleteink, táncaink muzeális értékként vannak beállítva, pedig ezek csak a külföldiek számára muzeális értékek, a mi életünkben jelen kell lenniük. Mi – tévesen – azt tartjuk, hogy a székely ruha ünneplő viselet. Gyerekeimben és tanítványaimban is fel szeretném ébreszteni a tánckultúránk és a hagyományos viseleteink iránti igényt.
A közönséget nem lehet becsapni
– Hogyan lesz a néptáncosból táncművész, majd közülük is az évad legjobbja?
– A tánchoz sok alázat és nyitottság kell, egy táncosnak szerénynek kell lennie. Amikor azt mondták rám, hogy táncművész, kicsit megijedtem. Erdélyben nem kapunk budapesti táncművészeti főiskolás képzést, amely ad az embernek egyfajta magabiztosságot. Mi többnyire táncházakból, tánccsoportokból kerültünk színpadra, és a hivatásos együttesek keretében kapott képzés révén váltunk táncművészekké. Magas szinten kell művelni a táncot, mert a közönséget nem lehet becsapni! Mint ahogy ömagunkat sem jó becsapni: gyakorolni kell, megismerkedni többfajta tánckultúrával és táncstílussal, más népek táncával, a kortárs mozgáskultúrával, amelyek elsajátítása vezet ahhoz, hogy olyan testkontrollal rendelkezzünk, amit színpadon tudunk kamatoztatni; ez tesz táncművésszé. Jól esett olvasni a díj alatt, hogy Ürmösi-Incze Mária táncművész…
– Melyik előadás volt pályafutása során a legmeghatározóbb?
– Szerencsés vagyok, mert sok híres emberrel dolgozhattam, köztük Tímár Sándor és Böske, Novák Ferenc „Tata”, Mihályi Gábor, Könczei Árpád, Orza Călin, Furik Rita, Horváth Zsófia, Ivácson László nevét említhetném, akik jelentős szerepeket osztottak rám. Legmeghatározóbb élményem mégis az Osonó Színházműhely vezetőjével, Fazakas Misivel való együttműködés, amikor a Farsangot készítettük. Volt előadás, aminek az élményét mai napig keresem. Ez a munka arról szólt, hogy mindenki felelős mindenkiért és mindenért, ami történik az előadásban. Az Osonó azért is különleges volt, mert inkább színészekként voltunk jelen, mint táncosként. Fazakas Misi ragaszkodott, hogy a darab jelen idejű és őszinte legyen. Volt megszólalás, amit ránk bízott: „azt mondd ki, amit akkor gondolsz, de ne csak beszélj, hanem a gondolat jusson el a közönséghez”. Elhangzott a színpadon olyan őszinte vallomásom is, amin utólag megdöbbentem: az, amikor kimondtam, hogy 15 éve vagyok hivatásos táncos, de édesapám egyetlen előadásomat sem látta, mert úgy gondolja, ez nem egy rendes szakma.
Nem mindig a férfi vezet!
– A Háromszék Táncegyüttesnél adatközlőkkel, de híres koreográfusokkal is dolgozott. Mit tettek hozzá ők a művészetéhez?
– A táncegyüttes keretében is találkozunk adatközlőkkel a népzene- és néptánctalálkozók alkalmával, sajnos, kiöregedőben vannak, és egyre kevesebben vannak jelen ezeken a találkozókon. Én viszont odamentem az adatközlőkhöz. Jártam mezőségi, széki, moldvai falvakban vagy a Gyimesekben és Felcsíkon is. Táncolhattam egy színpadon Zsukás Gyuszi bácsival, vagy énekelhettem együtt Zerkuláékkal. Ők egyszerű és nagyszerű emberek. Azt tanultam meg tőlük, hogy az életük van benne abban a tíz figurában, amivel rendelkeznek. Mi azért táncolunk sok figurát, mert megtanultuk minden adatközlő táncát. A tánc megismeréséhez sokat tett hozzá, hogy táncolhattam adatközlőkkel. Kiderült számomra, hogy bár úgy tanítják, a férfi „vezet”, de az adatközlők lehetőséget adnak az asszonynak is kibontakozni, a férfi is alkalmazkodik, nem csak az asszony. Nem mindegy, hogy videóról tanulod a táncokat vagy adatközlőktől.
– Összetett karaktereket formált meg, így a Csongor és Tündében Ilmát, a Helység kalapácsában az Amazontermészetű Mártát, az Ördögváltozásban a Kocsmárosnét. Mennyire tartja fontosnak táncelőadásban a színészi teljesítményt? Néptánc vagy táncszínház?
– Néptánc is tud táncszínház lenni, amikor elmesélünk egy falusi lakodalmat, és ehhez néptáncos elemeket használunk. Ugyanakkor nehéz egy történetet a színpadon úgy bemutatni, hogy ne legyen belőle népszínmű. A Háromszék Táncegyüttesnél azért is találtam meg a helyemet, mert inkább táncszínházi produkciókkal foglalkozunk. Ma a táncszínház az, ami a néző számára inkább érthető, ezért a folklórelőadásnak is adunk egy történeti keretet. Szeretem a színpadot akkor is, ha táncolni, és akkor is, ha beszélni kell. Színpadon vagyok önmagam, ott szabadulok fel, és tudok olyan dolgokat megmutatni magamból, amit az életben is megmutathatnék, de furcsán néznének rám az emberek, viszont a színpadon elfogadják.
„Mindenhol magamat adom”
– Mit jelent ön számára a rangos szakmai kitüntetés, és az, hogy Erdélyből először kapta meg az évad legjobb női táncművésze díjat?
– Először tehernek éreztem, mert úgy gondoltam, ezzel megpecsételtek, és többletfelelősséggel jár. A környezetem, kollégáim, családom, ismerőseim gratulációi viszont megnyugtattak, hiszen meggyőztek, hogy az eddigi munkám van benne. A díjtól lendületet is kaptam, terveim vannak, habár harmadik gyerekünket várjuk, de a jövő évi gálaműsorra szeretném az egész családot elvinni, ugyanis az a szokás, hogy az előző év díjazottjai táncolnak. Úgy gondolom, van táncolnivalóm, és ki is akarom táncolni magamból. Szeretnék egy egyéni előadást is, amely premier lenne, hiszen tudtommal hivatásos táncos Erdélyben nem tartott még egyéni előadást.
– Mennyire összeegyeztethető a tánc az anyasággal és családdal?
– Amióta anya vagyok, sokkal értékesebb dolgokat tudok beletenni a táncomba, sokat fejlődtem emberként, ezáltal táncosként is. Az anyaság csak pozitív dolgot adott, ezért vállaltam be a harmadik babánkat is. Igaz, ez sok nehézséggel jár, hiszen a turnézások miatti távollétek során a gyerekeimmel való foglalkozásokból faragok le. Én viszont mindenhol magamat adom, nem vagyok a színpadon primadonna és itthon anyuka.
– Mit csinál, amikor nem táncol?
– Szabadidőmben főként anyuka vagyok, illetve tanítok. Miután kiköltöztünk Árkosra, beolvadtunk a közösségbe. Férjem református, én pedig unitárius vagyok, és mindkét egyházközség tevékenységében részt veszünk, ugyanakkor éneklünk a Régeni Áron Dalárdában, és van, amikor az istentiszteletek alkalmával gyerekfoglalkozást tartok.
Ürmösi-Incze Mária-Terézia
1978-ban született Kézdivásárhelyen, 1996-ban érettségizett a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban. 1996–1998 között helyettes angoltanárként dolgozott két kézdivásárhelyi általános iskolában. 1998–2002 között a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, 2002 őszétől a Háromszék Táncegyüttes tagja.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A viseletnek varázsereje van (12. erdélyi hivatásos táncegyüttesek találkozója)
Sepsiszentgyörgy főterén még soha annyian nem táncoltak mezőségi legényest és párost, mint tegnap kora délután, s tán a néptáncnak sem volt még olyan ünnepe Háromszék szívében, amit úgy harangoztak volna be, hogy öt napon keresztül a város különböző pontjain a kabátok alól meglepetésszerűen előkerültek a hangszerek, váratlanul előléptek a táncosok, és röpke bemutatóval hirdették: Sepsiszentgyörgy a házigazdája az erdélyi hivatásos táncegyüttesek tizenkettedik alkalommal megszervezett vándortalálkozójának. A vasárnapig tartó rendezvény tegnap az említett villámcsődülettel, viselet- és jelmezkiállítással, valamint két előadással rajtolt.
Az öt hivatásos együttes mellé helyi amatőr néptánccsoportokból is csatlakoztak a rövid utcai fellépés idejére, a kőszínpad pedig szűkösnek bizonyult a sok zenész számára. A találkozót Deák Gyula, a házigazda Háromszék Táncegyüttes igazgatója nyitotta meg a Tamási Áron Színház előcsarnokában berendezett viseletkiállítás színpompás környezetében, hangsúlyozva a rendezvény újdonságát: kísérőprogramokkal kedveskednek a vendégegyütteseknek, amelyeken helyi művészi alakulatok mutatkoznak be.
„Ismerek más nyelveket is, de ezen beszélek a legfolyékonyabban” – vallja a szamosújvári Székely Melinda viseletkészítő, aki úgy tartja, a színek, a minták kanyarulatai, a szabásvonalak ott folydogálnak a vére lüktetésében. A kiállítás egy másik alkotója szerint „a szépen elkészített ruhának, viseletnek varázsereje van”. A nagyváradi Miklós-Papp Zsuzsanna – aki párjával, Miklós Jánossal készít egyedi tervezésű ruhákat – indulására emlékeztetett: „Kiskoromban még nem tudtam, mire lesz jó, hogy nyitott szemmel és nyitott szívvel iszom kultúránk forráscseppjeit, és mire anya lettem, eljött életemnek az a szakasza is, amikor a sok szép kézimunkának, gyönyörűen kidolgozott viseletdaraboknak, hímzéseknek és nagymamámtól, édesanyámtól örökölt tudásnak, tehetségnek ki lehetett, ki kellett bontakoznia.” Az alsóboldogfalvi Mátéfi Zita az első székely ruhát szükségmegoldásból varrta saját magának – ismertette Prezsmer Boglárka, a találkozó programjainak moderátora. Zita jelenleg is csak eredeti, természetes és minőségi anyagokból dolgozik, a díszítéseket, hímzéseket is ő készíti, a csipkét az édesanyja horgolja. Ruháit Japántól Amerikáig ismerik. A Nagyvárad Táncegyüttes munkatársa, Cristina Breteanu egy alkotással vett részt a kiállításon, a Furik Rita tervezte ruhadarabokat Simó Júlia készítette.
Az előadások sorozatát a Háromszék Táncegyüttes nyitotta a Mihályi Gábor rendezte Erdély-menyegző folklórszínházi produkcióval, este a hatvanéves születésnapját ünneplő Maros Művészegyüttes mutatta be a Most múlik című táncjátékot Könczei Árpád rendezésében. A nyitónap táncházzal és folkkocsmával zárult.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Táncfesztivál a találkozás jegyében
Sikeresen zajlott le Erdély öt hivatásos táncegyüttesének közös találkozója Sepsiszentgyörgyön október 13–16. között, a vándorfesztivál idei házigazdája a Háromszék Táncegyüttes volt.
A találkozó gazdag palettát tárt a közönség elé, programjában az autentikus néptáncelőadástól a kortárs balettig ötvöződtek a műfajok, így mutatott átfogó képet a hivatásos táncegyüttesek jelenéről Erdélyben. A négynapos találkozó az erdélyi magyar hivatásos táncélet legfontosabb szakmai rendezvénye, legnagyobb erénye pedig az, hogy a részt vevő Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Háromszék Táncegyüttes, a Maros Művészegyüttes, a Nagyvárad Táncegyüttes és Udvarhely Néptáncműhely végig jelen lehet a rendezvényen, így lehetőségük adódik megnézni egymás produkcióit, meghallgatni ezek szakmai kiértékelőit, ezáltal pedig tanulni egymástól.
A találkozó ünnepi gálaműsorát vasárnap este tartották, és Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnök, a rendezvény fővédnöke is megtisztelte jelenlétével. "A néptánc számunkra, erdélyi magyarok számára egy alappillér, amely meghatároz és magával ragad, hiszen a hagyománynak éltető ereje van. A tudomány szerint a tánc az emberré válás egyik fontos momentuma, de a néptánc ennél sokkal több: a néptánc a nemzeti identitásunk része, és ezt mindannyian érezzük. Éreztük akkor is, amikor gyermekkorunkban oktattak bennünket, akkor is, amikor a táncház-mozgalomba bekapcsolódtunk, és akkor is, amikor az erdélyi hivatásos táncegyüttesek világszintű előadásait megnézhetjük" – fogalmazott köszöntőbeszédében Kelemen Hunor. A szövetségi elnök továbbá kiemelte, hogy szükség van annak a törvényes keretnek a megteremtésére, amely az erdélyi hivatásos táncosok jelenét és jövőjét biztonságossá teszi, másrészt meg kell erősíteni azokat a rendezvényeket, eseményeket, intézményeket, amelyek a néptánchoz kötődnek, és amelyek a néptáncon keresztül az identitásunkat is erősítik, majd hozzátette: mindezekben partner lesz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.
A gálaműsor keretében átadták a találkozó díjait is. A Romániai Magyar Néptánc Egyesület képviseletében Deák Gyula Levente fesztiválmenedzser Életműdíjjaltüntette ki több évtizedes kiemelkedő munkásságáért Tőkés Editet (Háromszék Táncegyüttes), Vajda Katalint (Háromszék Táncegyüttes), Domokos Zsuzsannát (Maros Művészegyüttes) és Füzesi Albertet (Maros Művészegyüttes). A Magyar Táncművészek Szövetsége a 12. Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója szakmai bizottságának javaslata alapján Kiemelkedő férfitáncos díjjal tüntette ki Melles Endrét (Háromszék Táncegyüttes) az Erdély-menyegző című előadásban nyújtott táncos-színpadi alakításáért.
A találkozó szakmai bizottsága további nyolc díjat adott át. Női tánckari nívódíjban részesült a Háromszék Táncegyüttes az Erdély-menyegző című előadásban nyújtott magas szintű művészi jelenlétéért. Zenei alkotói díjat nyújtottak át Kelemen László és a Heveder zenekar részére az Erdély- menyegző című előadás kiemelkedő zenei világának megalkotásáért. Énekesi szóló díjjal tüntették ki Erőss Juditot (Háromszék Táncegyüttes) az Erdély- menyegző című előadásban nyújtott kiemelkedő énekesi teljesítményéért, valamint Kásler Magdát (Maros Művészegyüttes) a Most múlik című előadásban nyújtott kiemelkedő énekesi teljesítményéért.Hiteles viseleteiért és hagyományőrző alkotói munkásságáért két díjban részesült a Hargita Nemzeti Székely Népi együttes a Táncoljatok! c. előadással. Képi világáért díjjal jutalmazták a Nagyvárad Táncegyüttest, a Stabat Mater c. előadásért. Bátor művészi vállalásáért díjban részesült az Udvarhely Néptáncműhely az Üveghegy ösvénye c. előadással.
Ahogyan mezőségi táncokkal nyitottak a csütörtöki fesztiválnyitó flashmobon Sepsiszentgyörgy főterén, a gálaműsort is mezőségi táncokkal zárta az öt hivatásos táncegyüttes, ezáltal keretezve az idei találkozót, amely gazdag programkínálatával a szakmai fejlődésre és a szórakozásra egyaránt teremtett lehetőséget. A fesztivál több off-programot is kínált: az M Studio Tavaszi áldozat c. előadása, a Tesztoszteron Zenei Alakulat és az Impro- víziók 2.2 koncertjei egyaránt nagy sikernek örvendtek a résztvevők körében. A táncosok technikai tudásának bővítése céljából, Kocsis Enikő és Fitos Dezső vezetésével, tánctechnikai workshop is helyet kapott a programban. A találkozó alatt állandó viselet- kiállítást lehetett megtekinteni a Tamási Áron Színház előcsarnokában Mátéfi Zita, Miklós Papp Zsuzsanna, Miklós János, Furik Rita és Simó Júlia munkáiból. Et(h)űd címmel, a találkozó életében először, napi fesztiválújsággal is jelentkeztek a szervezők, amelyben az előző nap előadásairól lehetett kritikákat, elemzéseket olvasni. Továbbá folyamatosan bővülő fotósarkot rendeztek be a színház büféjében, amely nyomtatott fényképekkel dokumentálta azonnal a fesztivál összes mozzanatát. Folyamatosan frissült a fesztivál blogja is a www.ehtet.hte.ro oldalon, ahol a napi hangulatvideók is megtekinthetők. (Sajtóközlemény) Népújság (Marosvásárhely)

Legendák előadás-sorozatába kezd a Bekecs
Tündérek, ördögök, székelyek, mondák
Jövő héten tartja legújabb darabjának bemutatóját a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes: a Legendák kertjében című produkcióval legalább akkora sikerre számítanak, mint amit tavaly a Hamupipőkével elértek.
Új produkcióval lép közönség elé a Bekecs táncegyüttes, tavalyi mesejátéka után ezúttal a legendákhoz nyúlt. Egyik kolléga ötlete volt, hogy felkeressék a Székelyföldi Legendáriumot, és egy ilyen jellegű előadást készítsenek – árulta el Benő Barna Zsolt együttesvezető. Úgy gondolták, a Hamupipőke után időszerű lenne helyi, minket jellemző dolgot keresni forrásként, amiből mesét lehet építeni. Egyrészt, hogy a gyerekek megismerjék a helyi meséket, legendákat, hogy rájöjjenek, a világ nemcsak Andersen meséiből áll, másrészt ezek a történetek, legendák itt vannak körülöttünk.
Az előadás öt legendára épül: Tündérek gyülekezőhelye (Makfalva), Paladomb tündérei (Nyárádszentimre), Isten széke, Az Ördög-tó (Libán) és a Gyilkos-tó mondája. Ezek egymásba kapcsolódnak, egy cselekményszálon futnak, az első négy adja az előadás egyik részét, a Gyilkos-tó mondáját pedig jobban kibontották.
Nincsenek főszereplők
A munkát novemberben kezdte el a csapat, Ivácson László sepsiszentgyörgyi rendező-koreográfus kéthetente utazott Szeredába, ilyenkor két-három napot dolgoztak reggeltől estig, közben más előadásokat is tartottak, csoportjaikat oktatták. Így a darab április végére készült el teljesen, viszont egy kissé megkéstek a jelmezek készítésével, ugyanis az elismert felvidéki Furik Rita jelmeztervező, aki érdekes világot teremtett, betegség miatt egy ideig nem tudott kiutazni, hogy a varrodák munkáját segítse, ezért kénytelenek voltak az előadásokat is eltolni, ugyanis az új jelmezeket meg kell szokni, ugyanúgy a jelenetek közötti átöltözések sem egyszerűek. A zenét Molnár Szabolcs, a Heveder együttes egyik prímása alkotta, de a Legendárium rajzfilmzenéjét is használják. A darabban tíz lány és nyolc fiú vesz részt, és annyira alkalmazkodniuk kell egymáshoz, hogy ha már két szereplő hiányzik, a darabot nem lehet előadni. Nincsenek főszereplők, de van két visszatérő, a Fülöp Eszter alkotta tündér, illetve a negatív elemet megtestesítő Mészáros Zoltán, aki főördögöt, káplárt, zsiványt is játszik, aztán van egy székely ember, egy róka és Eszter (Gyilkos-tó mondája), a többiek tömegszereplők, tündérek, ördögök, mulatozók, erdőjelenet alkotói.
A több történet összekapcsolása nyomán egy nagyon színes előadás született, amely remények szerint a közönség tetszését is elnyeri. Ez az első darab, amit hivatásos együttesként visz színpadra a Bekecs.
Nyilvános próba a bemutató előtt
A darab nyilvános főpróbáját kedden tartották Szovátán, ahol félezernél több gyerek követhette végig két előadásukat. Mivel interaktív előadásról van szó, a bemutató előtt mindenképp főpróbára volt szükség, hogy kiderüljön, miként reagálják le az egyes jeleneteket a nézők, a gyerekek, a hiányosságokat pedig kiküszöbölhessék - magyarázta Benő Barna. A bemutatóra május 15-én kerül sor Nyárádszeredában, ekkor és másnap is két-két előadást tartanak, ahová a helyi és bekecsalji iskolásokat is meghívták. A Nyárád alsó folyásán élők május 30-án Nyárádkarácsonban láthatják a darabot, 31-én pedig Erdőszentgyörgyön a Kis-Küküllő középső folyásánál élők. Marosvásárhelyen május 24-én és 25-én 10 és 12 órától két-két előadás lesz a Maros Művészegyüttes előadótermében, június 6-7-én újabb két-két fellépés, amelyből egyik este 7 órától, hogy a felnőttek is láthassák a darabot, hiszen a mondáknak, legendáknak a felnőttek számára is van mondanivalójuk. A darabot a nyáron valószínűleg bemutatják a Tusványoson is, de hazai és magyarországi fesztiválokra is elviszik. Szeretnének erdélyi és székelyföldi turnékat szervezni, és nemcsak a nagyvárosok színházaiban, hanem számos község színpadján is látható lenne. Ezt viszont saját költségvetésből nem tudják megoldani, a jegyeket pedig elérhető szinten (8-10 lej) szeretnék tartani, így feltétlenül támogatókra van szükségük. A tavaly hetven előadást ért meg a Hamupipőke című darabjuk, a Legendák kertjében-nel is legalább ennyire számítanak, de lehet, hogy ennél is többször bemutatnák. Ahol a tavaly felléptek a Hamupipőkével, mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptak, ezért azokra a helyekre ezt a darabot is elviszik, de például Székelyudvarhely körzetében a múlt évinél több előadást terveznek.
Show helyett legenda
Benő Barna bevallotta: eredetileg nem ezt a darabot képzelték el, nem legendákat szerettek volna feldolgozni, hanem Arany János A nagyidai cigányok című hőskölteményét, de mindenképp örül, hogy a legendákhoz nyúltak, mert ennek a darabnak sokkal mélyebb mondanivalója van, míg a másik darab inkább show-előadás lett volna. Sokat dolgoztak, de az első visszajelzések jók, a gyerekek élvezik, a felnőttek pedig sírtak az előadáson. Kérdésünkre, hogy a Hamupipőke után a Legendák kertjében című darabot mesejátékként, táncjátékként vagy táncszínházként lehet-e meghatározni, Benő elmondta: ennek eldöntését a nézőkre bízza: legendákat dolgoz fel és mesél el a tánc nyelvén.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely)

Páva-válogató Mikházán
Mikházán rendezték meg pénteken délután az MTVA, a Duna Televízió és a Hagyományok Háza által 2012-ben indított népzenei és néptánc tehetségkutató televíziós verseny, a Fölszállott a páva idei erdélyi területi válogatóját.
Habár a vártnál kevesebben méretkeztek meg, Erdélyhez méltó volt a színvonal – emelte ki a zsűri. A megyénket képviselő Szöllősi Kata és a Gyöngyszemek jól teljesítettek, reménykedhetnek az őszi fellépésben.
A válogatóra vitt tizenhat produkció szakmaiságát nem mindennapi szakemberek bírálták el: dr. Diószegi László történész, a Martin György Néptáncszövetség elnöke, Györffi Erzsébet pedagógus, a Barozda együttes énekese, Furik Rita rendező, koreográfus, jelmeztervező, dr. Balogh Júlia televíziós vezető szerkesztő (az ő nevéhez fűződik a Fölszállott a páva ötlete), Bárdosi Ildikó népdalénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népiének-oktatója, Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója, dr. Szalai Zoltán népzenekutató, zeneszerző, egyetemi tanár.
Érthető volt tehát a fellépők izgalma, de a néha megremegő vagy elcsukló hangokon túl értékes előadásokat láthatottt a Csűrszínházat zsúfolásig megtöltő közönség. Visszatérőként (2014-ben táncosként láthattuk) itt volt Eötvös Remus őrkői cigány énekekkel, a kolozsvári Gorzó Boglárka (aki már televíziós középdöntőig is jutott éneklésben), a fiatalokból álló Kalotaszeg legénytársulat, a nyárádremetei Gyöngyszemek vagy Marosán Csaba énekei is elnyerték a közönség tetszését, sőt Marosán még Tamási Áron Márai Sándorhoz intézett szavait is idézte, hogy ennek a népnek „álmai vannak, amelyek nem a zsiványoké, hanem a jövőé”. Egy százhalombattai pár is érkezett 700 kilométerről mezőföldi táncokkal, ők macskájuk miatt (!) lemaradtak a magyarországi válogatóról. Szépen húzta a szamosújvári Téka Alapítvány legújabb generációja, az Ördöngös zenekar, míg a marosvásárhelyi Szöllősi Kata egy nagy taps után azt is megígérte, hogy ha a döntőbe jut, hegedűn kíséri a maga énekét is. A sort nem kevesebb sikerrel az egytemista csángókból álló gyimesközéploki Tartospart néptáncegyüttes zárta. És ha már idén is a Nyárádmentén rendezték az erdélyi válogatót, akkor természetesen a Bekecs néptáncegyüttes félórás műsora tetőzte a hangulatot (versenyen kívül, vendégként lépett a színpadra), amely csapat 2014-ben a Páva közönségdíját hódította el a budapesti döntőben.
Kommunikáció Istennel
Míg a fellépők felvonultak a faluban, hogy mindenki megcsodálhassa viseletüket, hangszereiket, énekhangjukat, addig a zsűri keményen dolgozott, majd a visszatérő versenyzők és a közönség előtt értékelte a látottakat-hallottakat. Balogh Júlia szerint ismét bebizonyosodott, hogy „a hagyomány nem kidobni való régiség, hanem bennünk él”, és az előadott számok „olyan színvonalon jelentek meg, amelyek méltók ehhez a földhöz”. Diószegi László a csodálatos, megnyugtató éneklést emelte ki, „a helyi hagyományokhoz fordulás megtette a hatását”, míg Györffi Erzsébet szerint a tájegységnek megfelelő nyelvjárásban, stílusban mutatták be előadásaikat a fellépők. Szalay Zoltán számára élmény volt az előadás, és sajnálja, hogy csupán ennyien képviselték Erdélyt, ettől függetlenül kiemelkedő tánc- és zenekari produkciók voltak. Bárdosi Ildikó igen tartalmasnak, lélekben tisztának és hitelesnek találta az énekeket, Furik Rita azt emelte ki, hogy az erős erdélyiek ismét a hagyományokhoz és a tiszta forráshoz nyúltak vissza, és „ez az Istennel való egyenes kommunikáció „Kelemen László úgy véli, a Kárpát-medencei magyarság népművészete a határokon átnyúló, egységes és óriási érték.
Ezután a zsűri nyilvánosságra hozta az elért pontszámokat, kiemelve, hogy a 60 pont körüli előadások már szóba kerülhetnek a következőkben, ugyanis a hat területi válogató legtöbb pontszámot gyűjtőit fimfelvételek alapján ismét megvizsgálja egy tizenöt tagú zsűri, amely majd meghozza a döntést, hogy kiket láthatunk novemberben a televíziós vetélkedőkön.
Van remény a továbbjutásra
A péntek délutáni vetélkedő során a nézőtéren felharsogó taps többször jelezte, hogy bizony kell számolni az erdélyi fellépőkkel is a további vetélkedőkön. Ezt igazolta a zsűri is, hiszen kilenc produkció szerzett hatvannál több pontot: legtöbbet, 69-et az Ördöngös zenekar, 68 járt a Tartrospartnak és Szöllősi Katának is. Ez utóbbi kérdésünkre elmondta: elsősorban azért nevezett be a vetélkedőre, mert élete az éneklés, és ezt mindenkinek meg szerette volna mutatni, másodsorban a társaságért, a hangulatért és a népdalokért. Úgy érzi, a legtöbbet hozta ki magából, jól sikerült az előadása, s bár nem bízza el magát, a vásárhelyi lány mégis reménykedik, hogy bejut a televíziós körbe. A nyárádremetei Valódi Gyöngyszemek 65 pontot szerzett. Érdeklődésünkre Veres Orsolya elmondta, keresztanyja biztatására nevezett be társaival, Lénárd Imelda Laurával, Simó Henrietta Krisztinával és László Emőkével, s bár külön-külön akartak megméretkezni, végül közösen énekeltek. Remélik, hogy továbbjutnak, de ha nem, akkor sem keserednek el, hisz már eddig is sokat tanultak, és szurkolni fognak a továbbjutóknak.
Szélyes Ferenc májusban tudta meg, hogy a mikházi Csűrszínház lesz az idei erdélyi válogató helyszíne, aminek örült is, de meg is ijedt kissé, hisz hasonló rendezvényt még nem szerveztek itt. Úgy véli, a helyszínválasztás azt jelenti, hogy odafigyelnek Mikházára, a szervezőknek tetszik a falu, a környezet, a vidék hangulata és a Csűrszínház. Abból, hogy egy ilyen rendezvényre itt kerül sor, Mikháza mindenképp nyerhet, hiszen ez jó reklám a falunak, a közösségnek, Nyárádremete községnek, és erre büszkék is – ismerte be a rendezvény házigazdája, a Csűrszínházi Egyesület vezetője.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely)

Szabadtéri táncmesével nyitják az évadot
Háromszék Táncegyüttes
A 2014-ben bemutatott és azóta több mint nyolcvan alkalommal játszott gyermekelőadással, a Furik Rita rendezte Az én mesém című produkcióval rajtol a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes új évada. A táncmesét pénteken Sepsiszentgyörgy főterén mutatják be, az előadás egyben búcsúztató is, hisz a nagy sikerű táncjáték ezen a napon látható utoljára.
Egy hét alatt két jelentős eseményt jegyez a Háromszék Táncegyüttes: megtartja évadnyitó előadását és szeptember 12-én a társulat igazgatója átveszi a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán, amelyet Áder János, Magyarország köztársasági elnöke augusztus 20., a magyar nemzeti ünnep alkalmából adományozott „Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke részére az erdélyi táncházmozgalom aktív tagjaként a népzene- és néptánchagyományok továbbadása érdekében végzett sokrétű értékőrző tevékenysége elismeréseként”. Szeptember nem csak ezek miatt zsúfolt az együttes életében: 21-én mutatják be az Orza Călin rendezésében a Székely vágtára készült, A csillagösvény népei eredettörténeti táncköltemény zárt termi, táncszínházi változatát az M Stúdióval közösen. Az évad második bemutatóját tavasszal tartják, Furik Rita rendezi az Aranyasszony című előadást, amellyel jövő nyáron a társulat Szegeden lép fel szabadtéri színpadon. Az új produkciók mellett továbbra is műsoron marad az Ivácson László rendezte Szerencsekrajcár gyermekelőadás, valamint az általa rendezett és koreografált Két kezem forgatta, szívem táncoltatta című folklórműsor, a Könczei Árpád rendezésében és koreográfiájával színpadra állított Mundruc és a szintén Könczei-produkció, A banda. A Háromszék Táncegyüttes októberben részt vesz az Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján Nagyváradon, novemberben házigazdája a 29. Népzene- és néptánctalálkozónak, amelyre Kalotaszegről érkeznek adatközlők, és idén a budapesti Fitos Dezső Társulat és a Szentendrei Táncegyüttes a meghívott vendég, közös produkciójukat, az Arany János balladái nyomán készült Irgalom című előadást mutatják be. Az évad eseményeit ismertető sajtótájékoztatón lapunk kérdésére Deák Gyula igazgató és Ivácson László művészeti vezető elmondta: a Háromszék Táncstúdió emeleti előadóterme továbbra is ázik, a szellőztetőberendezés nem megfelelő, előadások alatt nincs elegendő oxigén a teremben. Míg előbbit egy munkacsoport rövid idő alatt kijavíthatná, hisz a tetőzeten a hiba, utóbbi a berendezés teljes cseréjét jelentené, mert nem működik jól és túlságosan hangos – szögezték le. Attól tartanak, a játszótérre becsöpögő víztől csúszóssá váló padlózat miatt baleset történik vagy a terem levegőtlensége miatt rosszul lesz valaki. Mindkettőt többször szóvá tették a fenntartó megyei önkormányzatnál, de előrelépés nem történt. Az új évadban újabb tagok felvételét tervezik egy nyugdíjba vonuló és két távozó táncos helyére, ami a folyamatosan visszatérő legnagyobb kihívás számukra, mert táncosképzés hiányában az együttesnek menet közben kell képeznie az újoncokat. S bár idén a fizetések nőttek a társulatnál, a minimálbér szintjén lévő kiindulópont miatt ez még mindig nem jelenti, hogy művészi teljesítményüknek megfelelően javadalmazzák őket. Ha ez pozitívan változna, talán akkor elmondhatnánk, minden készen áll ahhoz, hogy a függöny felgördüljön a táncszínpadon.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)