Sass Kálmán-emlékhely: “…ideje van a kövek begyűjtésének”
Kétnapos eseménysorozat végén október 5-én, vasárnap délben emlékhelyet avattak Érmihályfalván Sass Kálmánnak, ahol az eredeti nyughely holléte ismeretének hiányában emlékezni lehet a mártír lelkipásztorra.
Az érmihályfalvi református egyházközség születése 110 évfordulója alkalmából 2014-et Sass Kálmán-emlékévnek nyilvánította. Az ennek alkalmából tartott események sorába illeszkedett a hét végén tartott kétnapos program, mely szombaton konferenciákkal kezdődött. A délelőttit az ifjúságnak szánták, míg a délutáni áhítattal kezdődött. Azon Földesy Márta erdőgyaraki lelkész szolgált, kinek nagyapja testvér volt néhai Földesy Ilonával, aki Veronika nővérként, mint Sass Kálmán munkatársa, és az ’56-os Érmihályfalvi Csoport tagja ismert a helyiek előtt. A továbbiakban dr.Herman M. János lelkipásztor, ny.tanár Sass Kálmánról, míg Sipos István ny. máramarosszigeti esperes a mártír lelkész cellatársáról, Balaskó Vilmosról értekezett. Az esemény a Sass Kálmán emlékteremben folytatódott, melynek falára ez alkalomból emléktábla került, s ahol egykori tanítványai emlékeztek a családtagok jelenlétében a lelkészre, majd megnyitottnak nyilvánították azt az állandó kiállítást, melyet április 17-én, Sass Kálmán születésnapján mutattak be először. A napot virrasztás zárta annál az emlékhelynél, melyet másnap avattak fel.
Életútja példamutató
Vasárnap reggel eső áztatta Érmihályfalvát, amikor a Sass család tagjai találkoztak az általános iskola Bernáth Józsefről elnevezett iskolaépületében “Sass Kálmán dédunokáival”, vagyis a kisdiákokkal. Az eső elállt, mire a harangok a 11 órás istentiszteletre szólítottak, melyre megtelt a templom, s melyen Tőkés László korábbi püspök volt az igehirdető. Hihetetlen, hogy a pillanatnyi állapot szerint egy “háborús bűnös” emlékünnepén veszünk részt, és ismerve a romániai állapotokat, ebből akár még “baj” is származhat – de nem ebből kell kiindulnunk, kezdte beszédét az EP-képviselő. Az embernek alapvető joga van a végtisztességhez, Sass Kálmán esetében pedig ezt a hatalom cinikusan megtagadja, utalt a rehabilitáció odázására, leszögezve: a néhai életútja egyértelmű és példamutató minden szabadságszerető nép számára. A szolgálatot Balázsné Kiss Csilla helyi lelkész köszönte meg, majd mikrofonhoz szólította a család nevében emlékezőket. A padsorokban helyet foglalók közül többen, főleg az idősebbek, felállva követték az eseményeket, hiszen ők személyesen ismerték a “Sass-gyerekeket”, s most kíváncsiak voltak, felismerik-e az egykori vonásokat.
Megtartó háló
Dr.Sass Huba tanár, a legfiatalabb gyerek, felelevenítette a család sorsát, édesapja életrajzi adatait, kifejtve róla: olyan sokoldalú ember volt, hogy csodálnivaló, hogyan bírta a munkát, főleg a politikai nyomás ellenére. Dr.Kiss Edit, a legidősebb unoka nagyapja példaadó jellemét emelte ki, ugyanakkor egy kérést is megfogalmazott: megkérte “azt a pártot”, mely a főtéren nagyapja neve helyett jelképet használva állított emléktáblát, a továbbiakban “tartsa távol magát a megemlékezésektől”. (Utalás arra az emléktáblára, melyet tavaly október 23-án lepleztek le Érmihályfalva főtrén, s melyen az Érmihályfalvi Csoport 30 tagjának neve szerepel, a hivatalosan nem rehabilitált, ezért közterületen nem megjeleníthető nevű Sass Kálmánra egy kőbe vésett sas utal rajta – szerz.megj.) Dr.Fazekas Sándor magyarországi földművelésügyi miniszter felesége révén távolabbi tagja a Sass-családnak, beszédében pedig egy megtartó hálónak nevezte a Kárpád-medencében mindenhol fellelhető mártírok sokaságát. Hangsúlyozta: a budapesti kormány felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért, melyekben zsinórmérték a keresztényi értékrend. A továbbiakban fiatalok műsora, illetve a Musica Sacra kamarakórus énekei következtek, majd Balázsné Kiss Csilla olvasta fel Csűry István püspöknek ez alkalomra küldött nyílt levelét. Ebben a királyhágómelléki egyházi vezető felelevenítette a korszakhoz kötődő saját emlékeit, illetve méltatta Sass Kálmánt.
Emlékhely avatása
A templomban ezzel véget ért az ünnepség, mely a temetőben, a református ravatalozó mellett folytatódott, ahol a reformáció tavalyi ünnepén tették le egy Sass Kálmán-emlékhely alapkövét. Ez mostanra elkészült, és az avató perceire a felhők is elvonultak a napsugarak elől, amikor Baliga Andrea tanárnő Wass Albert: Mikor a bújdosó Istennel beszélget című versét mondta el, majd Kovács Zoltán főgondnok sorolta, hogyan ápolják Sass Kálmán emlékét, hogyan készültek a temető csendjében álló, méltó emlékhely elkészítésére, majd köszönetet mondott az abban részt vállalóknak. A fekete obeliszket Tőkés László és dr.Kiss Enikő leplezte le, majd az áldás után koszorúzás következett, melynek során elsőként a család tagjai, majd egyházi és önkormányzati vezetők, szervezetek képviselői, végül ismerősök, tisztelők rótták le kegyeletüket.
Rencz Csaba
erdon.ro

Hatszáz éves a templom
Ünnepre hívta a harang vasárnap délután a Szalárdi Református Egyházközség tagjait és vendégeit, akik templomuk hatszáz éves fennállásáról emlékeztek meg. Az ünnepi alkalommal a gyülekezet nőszövetsége felvette Igaz Mária nevét, azét a tiszteletesnéét, aki 1825-ben megmentette a templom máig használt úrvacsoraosztási eszközeit.
Az ünnepi alkalommal Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, aki mondhatni hazatért a szalárdi gyülekezetbe, melynek ő is volt lelkipásztora, Borzási Gyula parókus lelkész pedig a templom történetéről is beszélt.
„A halk, szelíd szót keresd, mert ott van az Isten” – szólt Csűry István püspök igehirdetése. Ha megvizsgáljuk, hogyan zajlott a szalárdi gyülekezet hatszáz éve, elmondhatjuk, hogy jöttek szélviharok, földrengések és volt tűzkár, de Isten megóvta a gyülekezetet és a templomot. Ameddig a halk, szelíd szót nem találjuk meg, addig nem látjuk Isten hatalmát és Isten szeretetét. „Ebben a halk, szelíd szóval való találkozásban ott van a te életednek a megfordulása” – emlékeztetett a püspök, aki azzal zárta prédikációját: nagyon nehéz helyzetekből, szorongattatásokból menekültek meg „a mieink”.
A templomot a Csáki-család építette, működésének kezdetét 1415-re teszik, mondta Borzási Gyula lelkipásztor, aki az istenházáról készült ismertetőt is az egybegyűltek figyelmébe ajánlotta (ezt távozáskor mindenki megkaphatta), és köszönetet mondott azoknak, akik az istenháza felújításában, szépítésében segédkeztek, Füstös Istvánnak és cégének, a Bihar megyei tanácsnak és Szabó Ödön képviselőnek, Nagy Miklós polgármesternek, Tököli Annának a fehérhímzések készítéséért, Sipos Bélának a faragott életfáért és a gyülekezet hollandiai, dordrechti segítőinek.
A nőszövetségi zászló avatása előtt Borzási tiszteletes elmondta, Tordai Illyés Gyula lelkipásztor felesége, Igaz Mária volt az, aki az 1825-ös haramiatámadáskor nem árulta el, hol vannak a templom 1772-ben készített, máig használatos kegyszerei, őt pedig ezért megölték a támadók. A gyülekezet Igaz Mária Nőszövetségének zászlaját Borzási Enikő zászlóanya és Sabău Julianna nőszövetségi elnök mutatta be, azt Földessy Márta Katalin erdőgyaraki lelkész, a Bihari Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke áldotta meg. Szerefi-Sass Emőke kántor vezetésével a kórus és a gyermekek szolgálatát is hallhatták az egybegyűltek, az ünnepség nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével zárult.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)