Lezajlott a sokat rágalmazott esemény, a Magyarok III. Világkongresszusa. Szinte vele egyidőben tartották világtalálkozójukat a lengyelek, majd az ukránok, de azokat nem követték hisztériás felhangok. - Megválasztották a Magyarok Világszövetsége új vezetőségét, amely részben a régi. Elnök újra Csoóri Sándor, a három alelnök: Fónay Jenő /Magyarország/, Dobos László /Kárpát-medence/ és Jakabffy Ernő /nyugati emigráció/. - Aug. 22-én megtartották Budapesten az Erdélyi Magyar Kongresszust. Előzetesen szórólap keringett a Magyarok III. Világkongresszusa résztvevői között: A független Erdély esélyei című előadásra szóló meghívó. Az előadóként feltüntetett Borbély Imre, Katona Ádám, Kreczinger István és Hajdú Demeter nem tudtak az előadásról. Az Erdélyi Magyar Kongresszuson beteget jelentett, távol maradt az egyik szervező, Csapody Miklós országgyűlési képviselő, szintén távol maradt a rendezvényről Borbély Imre és Tempfli József püspök. - Az Erdélyi Magyar Kongresszuson Zolcsák István /Brazília/, Király Károly Erdélyből és Eva Maria Barki /Ausztria/ tartott előadást, majd a résztvevők elfogadták az erdélyi magyar önrendelkezési nyilatkozatot. Király Károly, akit a kongresszus az Erdélyi Világszervezet társelnökévé választott, nem osztotta az eseményhez fűződő általános aggodalmakat. Az önrendelkezés elvét már a gyulafehérvári nyilatkozat is kimondja, állapította meg. - Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az Erdélyi Magyar Kongresszus összehívását furcsának tartotta: nélkülünk ki hívhat össze kongresszust? - Az Erdélyi Magyar Kongresszus nyilatkozatot adott ki, ebben követelte az erdélyi magyarság számára az önrendelkezési jogot, felszólította a magyar kormányt, teljesítse kötelezettségét az erdélyi magyarság védelmében, a nemzetközi fórumok előtt. /Cseke Gábor: Utóhangok, rezdülések. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Nagyváradon tartja kihelyezett ülését a Magyarok Világszövetsége dec. 16-17-én. Részt vesz a teljes elnökség, ott lesz többek között Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Sára Sándor, az ungvári Fodó Sándor és Fónay Jenő. /Magyar Hírlap, dec. 17./

Fónay Jenő lemondott a Magyarok Világszövetségében betöltött alelnöki posztjáról. Távozásának az is az oka, hogy állandósultak az MVSZ-ben a viták. Bakos István, az MVSZ főtitkára elmondta, hogy Fónay továbbra is az MVSZ elnökségi tagja, távozásának indoka az, hogy a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöki teendői mellett nem tudja vállalni a szervezet alelnöki tisztségét is. /Népszabadság, okt. 21./

"A nemzetnek meg kell emlékeznie történelme nagy napjairól -írta Gerendás Lajos. "A magyar nemzetnek ilyen jeles napja volt 1988. június 27-e, az Erdélyi Tüntetés a Hősök terén. A szerző a tüntetés szervezője volt, így a krónikás a szemtanú hitelességével próbálja meg az eseményeket felidézni." A tervezett falurombolás óriási felzúdulást váltott ki Magyarországon. A tüntetés gondolatát 1988. május 15-én Buda Géza vetette fel az MDF egyik ülésén. Máj. 23-án Dragon Pál szentendrei lakásán összejövetelt tartott az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság, ahol - Bereczky Vilmos javaslatára - megállapodtak abban, hogy a tüntetés Szent László napján, jún. 27-én legyen, a Hősök terén. A bizottság ezt felhívásában a máj. 27-i bős-nagymarosi vízierőmű elleni demonstráción jelentette be, közölve, hogy a tüntetés az elnyomott romániai kisebbségek és a lerombolásra ítélt magyar, sváb, ukrán, szerb és román falvak fennmaradása érdekében történik. A tüntetést jún. 6-án hivatalosan bejelentették, Csurka István elvállalta, hogy beszédet mond a tüntetésen.Elkészült a felhívás sokszorosítása, amely tartalmazta a felhívást aláíró szervezetek névsorát: Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság, Magyar Demokrata Fórum /MDF/, Klubtanács, Szabad Kezdeményezések Hálózata, Széchenyi Casino Hagyományőrző- és Művelődési Társaskör, Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, Bibó István Szakkollégium, Veres Péter Társaság, Szabó Dezső Emléktársaság, Forrás Kör, Erdély Művészetéért Alapítvány. Jún. 13-án dr. Gehér József, dr. Zétényi Zsolt és dr. Nagy László megfogalmazták a román nagykövetségnek átadandó memorandumot.Egy hétre rá Csurka István, Bíró Zoltán másokkal együtt járt az MSZMP titkáránál, bejelenteni a tüntetést, kiderült, hogy a hatalom nem támogatja, de nem is tiltja a demonstrációt. A két fő szervező Dragon Pál és Szekeres László volt. Jún. 27-én Nagy László, Fónay Jenő és Töttösy Istvánné bevitték a nemzeti lobogót a Bazilikába, s meghajtották a Szent Jobb előtt, így tisztelegve Szent István király előtt. Négy órakor feltűzték a nemzeti zászlót a hangszórókkal felszerelt autóra, amely elindult a Hősök tere felé, útközben felcsendült a székely himnusz. Este hét órára a tömeg elborította a hatalmas teret, lehettek százötvenezernél is többen. A táblákon a pusztulásnak ítélt falvak nevei szerepeltek és ilyen feliratok: "Nem Erdélyt akarjuk vissza, hanem életet az erdélyi embereknek!" , "Nem Õk lépték át a határt, hanem a határ lépte át Õket!", "Éljen a román-magyar barátság!". A tömeg elénekelte a Himnuszt, majd Csurka István beszédét Bubik István színművész olvasta fel. Néhány gondolat a beszédből: "Évtizedek óta először történik meg, hogy magyar ügyért, önként és szabadon állunk ki..." "...ma este erre a térre figyel a fél világ. Itt most egy nemzet mutatja meg igazi arcát a népek családjának." "...fogadjuk meg, hogy nyugton addig nem maradunk, amíg minden magyar számára ki nem vívjuk a méltó emberi élet lehetőségét, fogadjuk meg, hogy az összes érvényben lévő nemzetközi szerződés és alapokmány tiszteletben tartása mellett minden lehetségest elkövetünk magyar testvéreink megmentése érdekében! Isten minket úgy segítsen!" A sokaság újra elénekelte a Himnuszt, majd fáklyákkal, gyertyákkal a kézben elindult a Thököly úti román nagykövetség felé. A memorandumot dr. Nagy László, dr. Zétényi Zsolt és Töttössy Istvánné dr. próbálták átadni, mindhiába. Az ajtó zárva maradt. Dr. Nagy László ismertette ezt a tényt a tömeggel, a válasz füttykoncert volt. Lassan oszlott el a tömeg. Este tízkor a Hősök terén felolvasták az amerikai magyarok, Lech Walesa és az ausztráliai magyar egyesületek táviratait. Fiatalok még sokáig a téren maradtak, népdalokat énekeltek, a tér tele volt letűzött égő gyertyákkal. /Gerendás Lajos: Az Erdélyi Tüntetés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6, 11, 18./"

Az 1956-os forradalom eseményeivel kapcsolatban Romániában bebörtönzött személyiségek egy csoportja, Hargita megyei 56-osok Fónay Jenőnek, a POFOSZ /Politikai Foglyok Országos Szövetsége/ elnökének írt levélben tiltakozott amiatt, hogy a forradalom 40. évfordulójának budapesti megemlékezéseire nem kaptak meghívást. Budapestre olyan személyeket hívtak meg, akiknek semmi közük sem volt 1956-hoz és nem szenvedtek a kommunista diktatúra börtöneiben. A levelet Daday Zsolt, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Hargita megyei fiókjának elnöke, Kelemen Csongor, Páll László és Sándor Balázs alelnökök, Kimpián György gyergyószentmiklósi ügyvéd és sokan mások írták alá. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

"A Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozat alkalmából anyaországi kulturális és közéleti személyiségek látogattak Marosvásárhelyre, az Erdélyi Szövetség felkérésére. A házigazda, Tófalvi Zoltán bemutatta a meghívottakat: Székelyhídi Ágoston író, történész, az Erdélyi Szövetség elnöke, Bokor Sándor, a Kárpátok Alapítvány elnöke, Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke, Dobos Krisztina MDF-es képviselő és Töttösy Istvánné dr. főiskolai tanár. Átadták a Magyarok Világszövetsége 56-os Bizottságának emlékplakettjét a szilágysomlyói Szabó Zakariásnak é a csíkszeredai Orbán Péternek. Bemutatták a közönségnek a Székelyhídi Ágoston szerkesztésében megjelent Magyar 56 című kétkötetes monográfiával. A könyv erdélyi társszerzői Tófalvi Zoltán és Gagyi Balla István. A jelenlevők megismerhették még Kósa Csaba Alhattál-e, kisfiam? című könyvét, melyben a szerző a 16 éves Mansfeld Péter tragédiáját örökítette meg, továbbá Fónay Jenő Kálvária 1956 című kötetét. /Adamovits Sándor: "Isten házába menekül a szép szó". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./ "

Augusztus derekán, a dr. Rákossy Árpád, a Rákosi és Kádár-korszakban is koncepciós perekben elítélt ‘56-os ügyvédáldozat portrészobrának avatásán az ünnepségre szóló meghívást elfogadta dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, és Felsőcsernátonba érkezett Fónay Jenő, a halálra ítélt, majd közkegyelemmel szabadult szabadságharcos, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alapító elnöke, valamint Mádi Jenő, a POFOSZ jelenlegi elnöke, az ugyancsak koncepciós perben elítélt repülőgép- majd, szabadulása után autóbusz-tervező mérnök. A szoboravatáson természetesen részt vettek a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki tagjai is. /Sylvester Lajos: Volt politikai foglyok háromszéki találkozója (‘56 emlékezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Hisztériakeltés jobbról-balról
Amikor Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt Tusnádfürdőn leszögezte azt a történelmi tényt, hogy a baloldal időnként ráront saját nemzetére, nagy hörgés támadt az érintettek sajtóholdudvarában. E nemzetellenes, internacionalista politikai réteg hamar eltűnne a történelem színpadáról az általa megteremtett tudatipar nélkül, hiszen a francia forradalomtól errefelé megtett kétszáz esztendős útját hullahegyek, tönkretett államok és társadalmak szegélyezték. De mivel – térségünkben különösen – sikerült eluralnia a legfontosabb véleménysokszorosító pozíciókat a médiában, az oktatásban, bizonyos mértékben pedig még az egyházon belül is (gondoljunk a szégyenteljes egyházi reakciókra a trianoni harangozással kapcsolatban), egyfajta véleménymonopóliumra tett szert, amely Magyarországon csak mostanában kezd töredezni.
A küzdelem sajnos két egymást kizáró stratégia mentén zajlik. A nemzeti erők zászlóshajója, a Fidesz a jelek szerint nem tudja eldönteni, miként reagáljon az időről időre kiújuló baloldali médiahisztériára: megkísérelve leleplezni annak fonák, farizeus mivoltát, vagy beállva a kórusba, mint legutóbb a Gyöngyösi-ügy kapcsán. A látszatrettegés, a nem létező náci veszély falra festése olyan fegyvere a baloldalnak, amelyet bármikor elő tud húzni, s ha éppen nincs ürügy a közhangulat feltüzelésére, kreálnak maguknak. Érdekes és megfontolandó, hogy épp egy balliberálisnak mondható párttal, az LMP-vel szimpatizáló blogger (Boldogok a sajtkészítők) mutatott rá a legélesebben, hogy „összefogni a képzeletbeli fasiszta rém ellen” nem jelent mást, mint „összefogni a globális világrend védelmében”.
Nem kell túl sok rosszindulat ahhoz, hogy az elmúlt 22 év történetét a baloldali médiahisztériákra fűzzük fel. Amolyan állatorvosi ló jellegű műbalhé volt a hordóügy, amikor Tölgyessy Péter SZDSZ-es frakcióvezető demagóg(Antall-)kormányellenes felszólalását valaki azzal a bekiabálással jutalmazta a kilencvenes évek elején, hogy „hordót a szónoknak”, amit egyesek úgy akartak hallani, hogy „hordót a zsidónak”. Lett is belőle országos médiahisztéria.
Az esethez tartozó legemlékezetesebb sztorit a nemzeti oldal egyik jeles újságírója mesélte szűk körben, aki egy budapesti sajtóképzés keretében megtapasztalhatta, miként működik a baloldali újságírás. Egyik oktatójuk elmondta: ha majdani munkájuk során a hallgatóknak az igazság megírása és a kenyérkeresés közül kell választaniuk, gondolkodás nélkül az utóbbit részesítsék előnyben. Példaként hozta fel, hogy ő többször is meghallgatta az imént említett parlamenti beszélgetésről készült felvételt, s noha nem sikerült beazonosítania, hogy bárki is azt kiabálta volna: „hordót a zsidónak”, mégis ezt írta, mert, úgymond, ezt kellett írnia.
Felidézhetjük, miképpen forgatták ki Fónay Jenő megfogalmazását, miszerint negyven év kommunista diktatúra után a fasizmust akarja elítélni a bolsevista bérenc. Talán nem volt igaza Fónaynak? A magyar társadalomnak 1991-1992-ben valóban a fasiszta veszély volt a problémája, és nem az, hogy a bukott rendszer kulcsfigurái továbbra is vezérigazgatói, főszerkesztői, képviselői és államtitkári (!) székekben ültek? De visszaemlékezhetünk Csoóri Sándor lényeglátó cikkére, a Nappali holdra is, amely a zsidóság magyar szellemi életben betöltött szerepét elemezte higgadtan, empátiával, a legcsekélyebb indulat nélkül, mégis tiltakozóhullámot indított el. Nemrég Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő elnézést kért a pontatlan fogalmazásért, ugyanakkor olyan problémát vetett fel, amely létező elméleti és gyakorlati dilemma valamennyi államban, de leginkább a kulturálisan átszínezett, európai típusú nemzetállamokban – Izraelt is ideértve. Megengedi-e egy ország, hogy olyan személyek töltsenek be meghatározó tisztségeket az államigazgatásban, akiket más államhoz is állampolgársági kötelék fűz? Olyan kérdés ez, amelyre több nemzetközileg szalonképesnek tekintett válasz adható. Korábban Romániában sem lehetett valaki képviselő, de még jelölt sem, ha más állampolgársággal is rendelkezett. Erre való hivatkozással nem engedték indulni Kincses Elődöt a 2000-es választásokon, noha jelezte, hogy kész feladni magyar állampolgárságát, sőt, bemutatta Mádl Ferencnek írott levelét, melyben lemondott arról.
Szlovákia nemcsak, hogy nem engedi állami tisztségek betöltését többes állampolgároknak, de olyan szabályozást fogadott el, melynek értelmében automatikusan elveszíti bárki szlovák állampolgárságát, amint egy másik állam polgárává válik. Izrael kevésbé szigorú, de ott sem lehet valaki képviselő vagy kormánytag, míg le nem mond esetleges másik állampolgárságáról. Mégsem ez veri ki a biztosítékot New Yorkban és az EU-ban – ahol egyesek immár a Jobbik betiltását követelik –, hanem Gyöngyösi Márton kijelentése. Nem azért tüntet a Jobbikon kívül valamennyi parlamenti párt, mert egyre-másra fosztják meg felvidéki magyar testvéreinket szlovák állampolgárságuktól, hanem azért, mert valaki Magyarországon az izraeli hozzáállásnál megengedőbb megoldást tart követendőnek. Talán nem tartozik a választópolgárokra, hogy valakinek van-e a magyaron kívül más állampolgársága? Gyöngyösi szerint azért is számon kell tartani a többes állampolgárokat – ő az izraelieket említette, vélhetően nem függetlenül attól, hogy ezen állam elnöke helyezte kilátásba Magyarország felvásárlását –, mert nemzetbiztonsági veszélyt jelenthetnek. Kétségtelenül kemény kijelentés, mely sokak számára igazságtalannak tűnhet. A sors ugyanis Magyarországhoz teljesen lojális embereket is többes állampolgárokká tehetett. No de elegendő ok ez a médiahisztériára, egységfrontos tüntetésre? Nem világos, hogy ez is menetrendszerű „baloldali” műbalhé? A sok esetben lényeglátó Bayer Zsolt is arra céloz, hogy Gyöngyösi Márton kijelentése nem volt véletlen, szántszándékkal kívánt ártani magának, pártjának és Magyarország hírnevének, készakarva szolgáltatva muníciót az ellenfélnek. Épp Bayer Zsolt, aki – Gyöngyösihez hasonlóan – nem egyszer volt már céltáblája baloldali hisztériakeltésnek?
El kellene végre dönteni, miként viszonyulnak a baloldal hisztériahullámaihoz a nemzeti oldalon állók. Sokkal célszerűbb lenne, ha a meglevő, immár nem elhanyagolható médiaerőt arra fordítanák, hogy kipukkasszák a másik oldal által felfújt médialufikat, hogy e jelenségkör hátterét, logikáját leleplezzék. Ahelyett, hogy maguk is beállnak a hisztériakeltők közé.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)