Hatodszor rendezték meg Sárközújlak Napjait, voltak sportrendezvények és gazdag kulturális program várta a résztvevőket. A műsort a helybeli óvodások és iskolások előadásai nyitották, majd az adorjáni gyerekek énekeltek–táncoltak. /Fodor István: Sárközújlak Napjai, hatodszor. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 2./

Erdőd megkapta a városi rangot. Duma Ovidiu polgármester tájékoztatott a változásokról. Megnő a helyi rendőrőrs állománya, az eddigi három helyett nem tizenhat rendőr fog tevékenykedni a városban. Az itteni rendőrparancsnokság alárendelt egységei lesznek a szatmárhegyi, krasznaterebesi, krasznabélteki, szokondi és homoródi rendőrőrsök. /Fodor István: Három helyett tizenhat rendőr, helyi államkincstár. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 6./

Aug. 6-án a református templomban tartották meg az ez évi sződemeteri Kölcsey–emlékünnepséget, a szemerkélő eső miatt. Gheorghe Marian polgármestere bejelentette: jövő ilyenkorra visszahelyezik a Himnusz költőjének szülőházára a templomban lévő, hányatott sorsú emléktáblát. Az első táblát, amelyet 1990–ben helyeztek el, rövid időn belül ellopták, a másodikat összetörve találták meg a mezőn, és ez azóta összeragasztva a református templomban őrzik. Katona Tamás történész, nyugalmazott államtitkár és Duray Miklós /Pozsony/, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető elnöke tartott előadást. Katona Tamásnak az emlékünnepség meghonosításában, a sződemeteri szobor felállításában nagy szerepe volt. Szabó Károly szenátor kijelentette: összeegyeztethetetlennek tartja, hogy mindig vannak olyanok, akik a Kölcseyre való emlékezést aktuális politikai példázatokra használják fel ürügyként. /Fodor István: Tizenötödik alkalommal emlékeztek Sződemeteren a Himnusz költőjére. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 9./

A Tasnád Napok keretében zajlott a Demjén Ferenc-koncert, melyre a szomszédos megyékből is érkeztek érdeklődők. A "Dömötör Attila Emlékkupa" elnevezésű labdarúgótorna is népszerű volt. A tragikus hirtelenséggel elhunyt tasnádi futballista emlékére rendezett megmérettetésre négy, 12–14 éves korosztályú együttes nevezett be. A tornát Szilágysomlyó csapata nyerte. "Kedves nekem az ének és a tánc" volt a címe a folklórfesztiválnak, amelynek műsorában a helyi Tanulók Klubja és általános iskolák csoportjai mellett a nagykárolyi, a krasznahorváti, a szilágycsehi, visói, avasfelsőfalui kultúrházak együttesei is szerepeltek. /Fodor István: Tasnád Napjai. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

Tasnádszántón 157, Érszodorón 44, Érhatvanban 3 református él. Nagy Róbert András Tasnádszántó szórványgyülekezetben lelkész. Az 1900–as évek elején épült parókia rászorul a felújításra. Alsó tagozatos református gyermek mindössze 10 van Tasnádszántón, és hatodik osztálytól 18 éves életkorig egyetlenegy fiatal sincs a kiöregedőben lévő egyházközségben. Nagy Róbert András beszolgál Érszodoróba és Érhatvanba is. Érhatvanban más felekezetűek is eljárnak az igehirdetésre, sőt olyanok is, akik magyarul már egy szót sem értenek. A fiatal lelkész elégedett a sorsával, és bárhogyan alakul is pályája, bele fog törődni: ott fogja Isten igéjét hirdetni, ahol szükség lesz rá. /Fodor István: Kisgyülekezetek, szórvány–gondok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 19./

Aug. 28-án Széchenyi–emlékünnepséget rendeztek Kőszegremetén. A falunappal egybekötött rendezvény keretében felavatták az újra cserélt millenniumi kopjafát, megnyitották Bú József amatőr fafaragó kiállítását, a legnagyobb magyar emlékoszlopánál sorra kerülő hagyományos megemlékezést gyermekműsorok követték. Az ünnepségen jelen voltak a budapesti Országos Széchényi Kör és a nyíregyházi csoport képviselői. Bú József a magyarság történelméhez kapcsolódó faragványaiból nyílt kiállítás. Erdélyi fejedelmek, a Szent Korona országainak és 72 vármegyéjének címerei, a hunok–magyarok rokon népeinek harci kultúráját idéző képek, az első magyar felelős minisztérium alakjai, honalapító atyáink, a Szent Korona és a koronázási jelképek – mind–mind szerepelnek az egyedülálló kollekcióban. /Fodor István: Falunap és Széchenyi–emlékünnepség Kőszegremetén. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 30./

Három évvel ezelőtt eredetileg amiatt találták ki a "templomnap" megszervezését Ákoson, hogy a templomi felújítására munkálatokra adományokat gyűjtsön a gyülekezet. Azóta minden évben megszervezték az egyben a településről elszármazottak találkozójaként is elkönyvelt Ákosi Templom Napját: így volt ez az idén is. A szept. 5-i ünnepségen Juhász Tamás professzor, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora hirdetett igét. /Fodor István: Ákos. Negyedszerre rendeztek templomnapot. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 6./

Tizedik alkalommal rendezik meg a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság szervezésében a Honismereti Konferenciát. A szept. 10-i megnyitót követően kiosztották az idei Fényes Elek–díjakat. Az oklevelet és az emlékplakettet a következő személyek kapták meg 2004–ben: Bara István (Szatmárnémeti), Péter I. Zoltán (Nagyvárad) és Csanádi János (Arad). Az ez évi konferencia központi témái: "A Bocskai–szabadságharc 400 éves évfordulója", "A Rákóczi–szabadságharc 300 éves évfordulója", "Jókai Mór a Partiumban". /Fodor István: Sárközújlak: X. Partiumi Honismereti Konferencia. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 11./

A szept. 12-én megtartott 14. Bogdándi Nemzetiségi Néptánctalálkozót Nagy Sándor református esperes, lelei lelkész igehirdetése nyitotta meg. Az elmúlt évekhez viszonyítva most jóval több volt a romániai magyar, illetve a magyarországi táncegyüttes. /Fodor István: Bogdándi néptánctalálkozó, tizennegyedszer. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 13./

Jubileumi történelmi–, néprajzi– és műemlékvédelmi tanácskozást tartott Sárközújlakon a hét végén a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMEB/. A tizedik alkalommal megrendezett honismereti konferencián népes szakembergárda vett részt a Kárpát–medence magyarlakta vidékeiről. Dukrét Géza, a PBMEB elnöke köszöntötte a megjelenteket. Bara István, a PBMEB alelnöke, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke rámutatott: a konferenciák lényege az, hogy a múlt örökségét legalább olyan állapotban tudja a ma embere továbbadni az utókornak, mint ahogyan annak idején őseitől megkapta. A PBMEB minden évben kiosztja a tudományos tevékenységért, szervezőmunkáért járó Fényes Elek–díjakat. Idén Bara István részesült az oklevélből és emlékplakettből álló kitüntetésben, a nagyváradi Péter I. Zoltán és a kőröskisjenői Csanádi János mellett. Bara István nevéhez fűződik a mikolai Gellért Sándor–, illetve az egri Csűry Bálint–emléktábla elkészítése. Tevékenységi köre: egyházi műemlékek, udvarházak, kastélyok építéstörténete és azok új célra való hasznosítása. Anzik Albert helytörténész Sárközújlak múltjáról tartott ismertetőt és bemutatta az általa írt monográfiát. A két nap alatt összesen 25 helytörténeti, történelmi, műemlékvédelmi előadás hangzott el. /Fodor István: X. Partiumi Honismereti Konferencia Sárközújlakon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 13./

A mindössze 50 lelket számláló református közösségű Reszegén szept. 26-án, vasárnap történelmi jelentőségű eseményre került sor: felavatták a gyülekezet templomát. Az eseményen Tőkés László püspök hirdetett igét, aki elismerően szólt a maroknyi közösség példás élni akarásáról. Az, hogy az 50 lelkes közösség templomépítésre vállalkozott, a csodák csodája. Balogh Sándor nyugalmazott nagykárolyi esperes szorgalmazta az építést, és nyugdíjba menetele után is fáradságot nem kímélve segített. Maga a templom – melyet Bara István és Eszter terveztek – nagyon szép kivitelezésű, az új keletű erdélyi építészet stílusát képviseli, a szó jó értelmében: népies, egyszerű, meghitt hangulatot sugárzó. /Fodor István: Vasárnap felavatták a reszegei református templomot. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 28./

Okt. 3-án Erdődön felavatták református imaház most elkészült tornyát. Dr. Hegedűs Lóránd, a Dunamelléki Református Egyházkerület volt püspöke, a Budapest Kálvin–téri gyülekezet lelkésze hirdetett igét, eljött Tőkés László püspök is. Két és fél évvel ezelőtt látott neki a mindössze 70 lelket számláló helyi református közösség ahhoz, hogy az imaház mellé tornyot építsen. Létrehozásához dr. Hegedűs Lóránd és családja is hathatósan hozzájárult, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület adományokkal segített. /Fodor István: Felavatták az erdődi református imaház tornyát. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 4./

A Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ közleményben foglalta össze bejegyeztetésének eddigi történetét. Az MPSZ okt. 19-én benyújtotta a Központi Választási Irodához a mintegy 26 000 aláírást. Másnap   a Szilágy megyei RMDSZ vezetői Seres Dénes RMDSZ-szenátor irodájából telefonon hívni kezdték az aláírókat. Több személyt nagyenyedi RMDSZ-vezetők munkahelyük elvesztésével fenyegettek meg. A Központi Választási Iroda az ügyészségre utalta az MPSZ aláírásainak ellenőrzését. A Központi Választási Iroda szóvivője, Victor Pascu-Camenita szerint meg kell bizonyosodniuk arról, hogy az aláírók milyen nemzetiségűek. A kormánypárt bizottsági tagja, Dan Matei Agaton szerint nemcsak az aláírók nemzetiségét kell megvizsgálni, hanem azt is, hogy ezen személyek a legutóbbi népszámláláson magyarnak vallották-e magukat. (A 2001/680-as népszámlálásról szóló törvény szerint a népszámlálás adatai titkosak, és csakis statisztikai célokra használhatók.)  Az MPSZ a Központi Választási Irodánál írásban tiltakozott amiatt, hogy az aláírási íveket kiszolgáltatták az RMDSZ-nek. Szilágyi Zsolt független képviselő képviselőházi sajtótájékoztatón bejelentette: politikai megfélemlítés történik az ügyészség és a rendőrség bevonásával. Szilágy megyében az RMDSZ tisztségviselői több aláírót felkeresnek, és az aláírásokról faggatták őket.  Sipos Imrét például munkahelyén kereste meg Fodor István, az RMDSZ megyei tanácsosa, valamint Kerekes Edit, Zilah város RMDSZ-elnöke. Mindketten azt kérték tőle: vonja vissza aláírását, és adjon írásos nyilatkozatot arról, hogy nem írta alá az MPSZ íveit. Horvát Beáta tanárnőt a "státusziroda" munkatársa, Csillag Alpár kereste meg, és azzal fenyegette, hogy falura helyeztetik, ha nem áll kötélnek.  Az RMDSZ irodájába hívatott vagy telefonon felkeresett polgárok közül néhányan magyar nyelvű nyilatkozatban állították, hogy nem írták alá az íveket. Ezeket a személyeket a rendőrség is felkereste. A rendőrség a jelek szerint az RMDSZ-től kapott információk alapján járt el. Okt. 23-án  Orbán Mihályt, a Magyar Polgári Szövetség országos elnökségi tagját két civil ruhás rendőr kereste fel otthonában. Elmondásuk szerint Király András Arad megyei RMDSZ-elnök feljelentése alapján járnak el. Nyilatkozatot követeltek Orbán Mihálytól, amelyben kijelenti, hogy az általa gyűjtött aláírások hitelesek. Papp Lajost, a Magyar Polgári Szövetség Szilágy megyei elnökét beidézték a zilahi rendőrségre. Másnap újra kihallgatták.  Az Arad megyei rendőrség több aláírót és aláírásgyűjtőt keresett föl az aláírások hitelessége után érdeklődve. Vajon hogyan jutottak az aláírások az RMDSZ-hez?   /A Magyar Polgári Szövetség bejegyeztetésének eddigi története. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 26./

A gyülekezeti élet fellendítésén, a szomszédos települések közötti egyházi és személyes kapcsolatok elmélyítésén munkálkodnak Patóháza, Józsefháza, Apa és Szatmárgörbed református lelkipásztorai. Első lépésként felváltva hirdetnek majd igét advent vasárnapjain. A négy egyházközség hasonló helyzetben lévő, hasonló problémákkal küszködő kisgyülekezet. Aranyosmeggyesen 70 református él, ebbe a leányegyházközségbe a szatmárgörbedi lelkipásztor szolgál be. Szatmárgörbeden is mindössze 140 a református hívek száma. A józsefházai gyülekezet 150 lelkes. Patóházán az egyházközség tagjainak száma: 293. Apa a maga 300 egyháztagjával a környék legnagyobb református közössége. /Fodor István: Kapcsolatépítés fiatal lelkészek és szomszédos gyülekezetek között. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 13./

Bogdándon az iskola tanárai a diszkót, a televíziónézést ellensúlyozandó megpróbálnak tartalmas időtöltést ajánlani a diákok számára szombat esténként. A kötetlen beszélgetések, különféle foglalkozások iránt van érdeklődés. Az iskolaigazgató, Mészáros Lőrinc kezdte el „Nem tudhatom, másnak e táj mit jelent: nekem szülőhazám” című előadásával. A foglalkozások iránt meglepően nagy az érdeklődés, bár ez nem kötelező a tanulók számára. /Fodor István: Bogdándi iskola: tartalmas tevékenység a diszkó helyett. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 19./

Szatmárnémetiben nov. 21-én felavatták a Németi református templomban az ifjúsági gyülekezeti termet. Dr. Hegedűs Lóránt volt püspök hirdetett igét. Az összköltségből körülbelül egymilliárd lej az egyháztagok adományaiból gyűlt be, 450 millió lejt külföldi támogatók, illetve a helyi parlamenti képviselők közbenjárására a kultuszminisztérium adott. Hegedűs Lóránt szerint a kettős állampolgárságot ellenzők hozzájárulnak a határon túli magyarok lelki megsemmisüléséhez. Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese kifejtette: amikor egyes magyarországi politikusok arról beszélnek, hogy mi csupán költségvetési tétel vagyunk az anyaország számára, és azzal riogatják az ott élőket, hogy el fogjuk árasztani Magyarországot a kettős állampolgárság elérése után, akkor Szatmárnémeti felé kell nézni, mi itt építjük a jövőt, mert itt akarunk maradni, a szülőföldünkön. /Fodor István: Felavatták a Németi Református Egyházközség ifjúsági gyülekezeti termét. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 22./

Három államosított ingatlant sikerült visszaszereznie nemrég az Érszakácson a református egyházközségnek. Gál Sándor tiszteletes közölte: az épületekben az eddigiekben orvosi rendelő, üzlethelyiség működött, a harmadik – a volt egyházi iskola – pedig romos állapotban van. A romos, volt egyházi iskolát lebontják, és anyagát felekezeti óvoda építésére használják fel. A templom fala salétromos, és igen sürgető feladat lenne a rendbehozatala. A templom 1760–ban készült kazettás mennyezetét 1990–ben se szó, se beszéd, olajfestékkel lemázolták. Mindezt az akkori megyei műemlékvédelmi szakhatóság jóváhagyásával. Egy szakember szerint le lehet oldani az olajfestéket, és rekonstruálni lehet a műemlék mennyezetet, de ehhez pénz kellene. /Fodor István: Érszakácsi: visszaszolgáltatott egyházi ingatlanok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 26./

Megjelent Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész legújabb könyve: Székely történeti kistükör 1848-ig /Litera, Székelyudvarhely, 2004/. Meggyőződése szerint „ha bebizonyosodik egy mítoszról, hogy a valós múlttal egyeztethetetlen, még nem válik történelmünk selejt-elemévé: azáltal, hogy századokon át milliók tudatában valóságos történetként élt, nemzeti – vagy éppen regionális – lényünk kitörölhetetlen részévé vált". A szerző összefoglalta a székely eredetkérdésben megfogalmazott elméleteket. Ezek három jelentősebb csoportba sorolhatók. Egyikük a László Gyula-féle kettős honfoglalás-elmélet, amely a késő avarok utódainak tekinti a székelységet – de ezt az elméletet Hermann Gusztáv Mihály szerint a régészek és történészek túlnyomó többsége elutasítja. Második feltevés a magyar származás lehetősége, emellett törnek lándzsát Benkő Loránd, Balázs János, Bóna István és Benkő Elek. A harmadik variáció egy török eredetű, a honfoglalás előtt a magyarokhoz csatlakozott katonai segédnéptől való eredeztetés (Kristó Gyula, Györffy György, Makkai László, Fodor István és Kordé Zoltán fogalmazza meg ezt, többek között). A szerző ismertette a székely székek rendszerét, illetve a népcsoport történetét. /Sarány István: Székely történelem és mítosz. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 26./

Bónis Johanna történész, a Marosvásárhelyi Történelmi Múzeum kutató muzeológusa tudománynépszerűsítő írásaival, a marosvásárhelyi céhek történetéről írt tanulmányával, a székely iparművészeti múzeumról írt könyve alapján vált ismertté. Legutóbb egyik elképzelése is megvalósult: április 29-én Marosvásárhelyen bejegyezték a Ráth Károly Közgyűjtemény Alapítványt, amelynek célja egy marosvásárhelyi magyar múzeum létrehozása, illetve a hajdani Székelyföldi Iparmúzeum visszaállítása. A marosvásárhelyi múzeum 1979-ben hirdetett meg egy középkorral foglalkozó történészi állást, amire Bónis Johanna sikeresen vizsgázott. 1982-ben elkezdte az addig felleltározatlan történelmi levéltári anyag rendszerezését. Ez volt a Marosvásárhelyi Történelmi Múzeum első, tudományosan rendezett raktára pontos nyilvántartással. Kutatási témának a céhtörténetet és kézművesség-történetet választotta. Ezzel a témával nem foglalkozott senki. A két világháború közötti Fodor István-féle Krónikás füzetekben jelentek meg céhekre vonatkozó adatok. Bónis Johanna kiállítása rendezésével a múzeumban bevezette a kétnyelvűséget. Jó kapcsolatot ápol több magyarországi múzeummal. /Bodolai Gyöngyi: Álmok és bosszúságok. Beszélgetés Bónis Johanna történésszel, a Marosvásárhelyi Történelmi Múzeum kutató muzeológusával. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

A batizgombási leányegyházközség egyike a megye legkisebb református közösségeinek: 45 tagja van a gyülekezetnek, viszont biztató jel, hogy az utóbbi időben egyre több fiatal költözik a településre, és növekszik a gyerekek száma. Szabó Elek édesapjától örökölte a főgondnoki tisztséget 1989–ben. Batizgombásra Király Lajos batizi lelkipásztor jár ki igét hirdetni, minden vasárnap. /Fodor István: Vidéki panoráma – Batizgombás: a polgármester, a gondnok és a harangozó. Maroknyi református gyülekezet. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 29./

Az erdődi származású Kühn Pál másfél éve lett a Nagykárolyban a Kalazanczi Szent József Egyházközség plébánosa. Eddigi pályafutása alatt szolgált egészen kicsi szórványgyülekezetben, de jóval nagyobb, erős egyházközségekben is. A legkisebb nyája a krasznasándorfalui gyülekezet volt, amely onnan való elkerülésekor kezdett hanyatlani, a svábok nagyarányú elköltözése következtében: miközben egykor több mint 600 tagot számlált a gyülekezet, most mindössze öt magyar katolikus ember él a településen. Kaplony pedig a maga mintegy 3000 hívével a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye legnépesebb vidéki közössége. Nagykárolyban a plébánia 1800 lelkes közösségében folytatódott a több éve fennálló lélekszám–apadás: 2005-ben 23 gyereket kereszteltek, és 37 temetés volt, házasságot 23 pár kötött. Az „óváros” egyházközségét elsősorban idősek alkotják, a közép–, illetve fiatal korosztály képviselői a két új templomba járnak, a 40–es években épített Kistemplomba, valamint a kilencvenes években elkészült Fatimai Szűzanya templomba. A hívek nyilvántartása nem pontos, biztosan jóval többen vannak, mint amennyien a hivatalos nyilvántartásban szerepelnek. A következő időszak legfontosabb teendője az összes egyháztag számbavétele lesz. Az elmúlt években Nagykárolyban csak a piarista apácarend indult újra, a Kalazanczi Szent József Római Katolikus Líceum keretén belül, a két nővér elsősorban hátrányos szociális helyzetben lévő, árvaházakból kikerült fiatalok gondozásával foglalkozik. Valamikor a piaristáké volt a jelenlegi római katolikus templom teljes környéke. Nemrég újabb ingatlanokat kaptak vissza, újságolta a plébános: az egykori piarista gimnáziumot – a mostani Mezőgazdasági Líceum épületét –, a Szatmári Irgalmas Nővérek volt zárdáját – a városházával szembeni iskolát, a „Norma –iskolát” – a jelenlegi Tanulók Klubját. Nehézkesen halad a visszaszolgáltatás, hiszen a jelenlegi haszonélvezőket csak hosszas huzavona után lehet majd kiköltöztetni az egyház egykori épületeiből. A visszakapott ingatlanokban egyházi óvodát, általános iskolát és ifjúsági központot akarnak majd létesíteni /Fodor István: Nagykárolyi Kalazanczi Szent József római katolikus plébánia. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 6./

Bikfalvi György alig volt 14 éves, amikor tagja lett a nagyváradi székhelyű Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének, amelynek az volt a fő célja, hogy az 1956–os magyarországi forradalmat Erdélyre és a Partiumra is kiterjessze. A szervezet leleplezése, illetve a szálak felgöngyölítése után a tasnádi Bikfalvi Györgyöt is letartóztatták. Tasnádon tíz tagja volt a titkos csoportnak, és a koordinátor szerepét Bikfalvi György töltötte be. Annyira óvatosak voltak, hogy a tagok egy részének nem is volt tudomása egymásról. A társaság a tanácskozások, pár fős ülések mellett plakátragasztással is foglalkozott. Például akkor, amikor megszűnt az esti líceumban a magyar nyelvű oktatás, egy éjjel maga Bikfalvi György ragasztotta tele a várost a „Tanulni akar a magyar ifjúság” feliratot tartalmazó röpirattal. 1960 novemberében aztán a Szekuritáté lecsapott, elkezdődtek a letartóztatások. Érte 1961. január 13–án jött a hatóság. Elkezdődött a házkutatás: felforgatták a házat, a legaljasabb módon. A szekrényből mindent kihajigáltak, sáros lábbal végigtapostak a vasalt ruhákon, a szalmazsákból a földre szórták a szalmát. Már az autóban verni kezdték a fiút. Nyolc hónapig volt letartóztatva, és, amikor Bikfalvi beöltötte a tizennyolc évet, a bíróság ötvenkilencüket ítélte el. A szervezetben körülbelül ötszázan voltak, kétszázkilenc embert letartóztattak: összesen ötszáznegyven évet sózott ki rájuk Macskási, a katonai törvényszék suszterből lett elnöke. A tizenöt év kényszermunkából négy évet húzott le Románia legkomolyabb politikai börtöneiben, végül az 1964-es amnesztiával szabadult. Nagyvárad, Kolozsvár, Enyed mellett a hírhedt zsilavai börtönben is megfordult, majd Galac, a Duna egy szigetén lévő, gradinai munkatábor, aztán Szamosújvár jött a sorban. A börtönökben az őrök durvalelkű, kegyetlen gazemberek voltak. A politikai elítéltek különleges bánásmódban részesültek: sokkal kevesebb ennivalót kaptak, mint a köztörvényes bűnözők. A folyosón a takarítást és az ételosztást a köztörvényesek végezték, viszont, ha egy politikai elítélt kiment a cellából, szemmel a fal felé kellett fordulnia, ne lássák a társak az arcát. Rabruhájukra a CR felirat volt ráírva, ami az ellenforradalmár szó rövidítése. A szülők egyáltalán nem tudtak semmit Bikfalvi Györgyről: a tárgyaláson látták utoljára. Egy alkalommal azonban megengedték neki, hogy levelezőlapot küldjön, amelyre az alábbi szabványszöveget kellett ráírnia: „Kedvesem! Egészséges vagyok. Kérlek benneteket, küldjetek egy öt kilogramm élelmiszert tartalmazó csomagot. Kérem, ezentúl több csomagot ne küldjetek.” /Fodor István: Fejezetek Tasnád történelméből. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 16./

Szatmárhegyen eddig az RMDSZ és a MIK községi elnökségét egyszerre látta el Juhász Károly. Az ifjúsági szervezet legutóbbi, közgyűlésén a helyére Tóth Barnabás egyetemi hallgatót választották MIK–vezetőnek, az alelnök Surányi Balázs (egyetemi hallgató) lett. A MIK szatmárhegyi szervezete 2000–ben alakult, nem sokkal a szatmárnémeti MIK létrejötte után. – A fő célkitűzésünk az volt, hogy bevonjuk a fiatalokat az RMDSZ életébe, hogy felelős pozícióba helyezzük őket a községi közéletben, minél nagyobb arányban bejuttassuk őket a helyi tanácsba – emlékezett vissza Juhász Károly. /Fodor István: Hangsúlyozottabb részvétel a közéletben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 19./

Tizenegyedjére tartották meg a Szatmár Megyei Sváb Deportáltak Találkozóját január 28-án. A rendezvény fő helyszíne Kálmánd volt, ahol a tavaly ősszel emeltek emlékművet a településről 1945. január elején elhurcolt 230 helybeli személy emlékére. Az emlékezésen Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök celebrált szentmisét a 4700 Szatmár megyei sváb deportált emlékére. A püspök beszédében kiemelte: a deportálás keserű éveit még ma is rengeteg Szatmár megyei család emlegeti fájdalommal, főleg annak a 800 embernek a hozzátartozói, akik jeltelen sírban, a volt Szovjetunióban alusszák örök álmukat. Szolomájer Sándor kálmándi születésű plébános a kálmándi plébánia Historia Domusát idézte, a géppuskás őrök által elhurcolt emberek templomi énekeket dalolva vonultak ki a faluból. – Mi, Szatmár megyei svábok ragaszkodunk hitünkhöz, hagyományainkhoz, de ezzel együtt magunkba fogadtuk a magyar kultúrát. Hatvanegy évvel a deportálás után itt van az ideje, hogy nyíltan felvállaljuk: szeretnünk kell magunkban a magyart, és törekednünk kell egyúttal arra, hogy megőrizzük a sváb értékeket – jelentette ki. A mise után megkoszorúzták az ősszel felavatott deportáltak emlékművét. Slachter István, az emlékmű megvalósításában oroszlánrészt vállaló egykori deportált elmondta: a megpróbáltatások nem értek véget a munkatáborokból való szabadulással, hiszen a hazatértek egy részét az itthon maradtak azzal vádolták meg, hogy háborús bűnösök, ezért elhurcolták őket. /Fodor István: A sváb deportáltakra emlékeztek Kálmándon. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 30./

Február 13-án volt Csűry Bálint nyelvészprofesszor születésének 120 éves évfordulója. Ebből az alkalomból szülőfalujában, Egriben megkoszorúzták a szülőház helyén álló ingatlan falán elhelyezett emléktáblát. Tizennégy évvel ezelőttig szinte teljes homály fedte Csűry Bálint személyiségét: ekkor, egy Kiss Kálmán által írt újságcikk nyomán kezdett az egri születésű nyelvészprofesszor munkássága után kutatni a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, aminek eredménye az lett, hogy a helyi önkormányzattal közösen 1992–ben emléktáblát lepleztek le a szülőház helyén. Február 13-án Csűry Bálintra emlékezve, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, a helyi polgármesteri hivatal, a helyi RMDSZ képviselői koszorút helyeztek el az emléktáblánál. A nyelvészprofesszor munkásságát Kónya László főtanfelügyelő és Szabó Elek polgármester méltatta. Tavaly a helyi tanács döntése értelmében Csűry Bálintról nevezték el az egri főutcát. Még az idén elkészítik Csűri Bálint mellszobrát, amely a református templom mögötti téren kapna helyet. Csűry Bálint /Egri, 1886. febr. 13.- Debrecen, 1941. febr, 13./ a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Előbb a kolozsvári református gimnáziumban, majd a debreceni egyetemen tanított, az utóbbi intézménynek ő alapította meg a magyar népnyelvkutató intézetét. Nyelvészeti munkássága elsősorban nyelvjárás–kutatásokra terjedt ki. Legismertebb művei: A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái, Magyar lakodalom (vőfélykönyv), A moldvai csángók nyelvének szótári anyaga. /Fodor István: Csűry Bálintra emlékeztek Egriben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 14/

A szenátus közigazgatási bizottságának titkári tisztségét betöltő Gheorghe Funar szenátor, a Nagy–Románia Párt főtitkára ígérte: az RMDSZ parlamenti tisztségviselői egy hét múlva már nem lesznek tagjai a parlamentnek. A magyargyűlöletéről közismert egykori kolozsvári polgármester szerint a jelenleg kormányon lévő „fekete négyes” (PNL, PD, RMDSZ, PC) gyászba borította egész Romániát az elmúlt években. A jelenleg hatalmon lévők, nem is akarják megoldani az ország problémáit. Minden idejüket leköti a fosztogatás, állította. Az RMDSZ kormányon van, ez a románok számára fájdalom, Magyarország és a magyar irredentizmus számára nagyon előnyös dolog, jelentette ki. Funar jelezte, komoly meglepetést készítenek az RMDSZ–esek számára. /Fodor István: Funar: jövő héttől az RMDSZ nem lesz parlamenti párt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 21./

Május 14-én emlékeztek Tasnádon a református templom 530 éves fennállásáról, valamint felavatták az újraöntött, 12 mázsás nagyharangot. Tőkés László püspök hirdetett igét, kifejtve, hogy Tasnád népe évszázadokon át helytállt, megmaradt, nem hagyta el templomát. A főpásztor hangsúlyozta: egy népet nem számbeli nagysága tesz igazán naggyá és erőssé, hanem az erkölcsi nagyság és a lelkierő, amelyekre a jelenlegi helyzetben óriási szüksége van a magyarságnak: „Hitünkben, lelkünkben omladozunk, és ennek kézzelfogható bizonyítéka az, hogy az Európai Unió alkotmányában még csak egy mellékmondat sem utal a vallásra, azaz Európa nem vállalja föl keresztény gyökereit”. Hegedűs István tasnádi református lelkész elmondta, az 1476–ban elkészült épület eredetileg római katolikus templom volt, és 55 év múlva lett a reformátusoké. /Fodor István: „A lelki erő, az erkölcsi nagyság tesz naggyá egy népet”. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 15./

Idén nem gyűlt össze elég gyerek ahhoz, hogy érdemes lenne fenntartani a Dabolci Általános Iskolát: a diákok Halmiba ingáznak majd. A kis falu óvodája viszont nem szünteti be tevékenységét. Riskó György 1968–tól 1997–ig tanított az ugocsai faluban, jelenleg is itt él. Riskó György a jelenleg Ukrajnához tartozó Feketeardón született, amely pár kilométerre van csupán Halmi községtől. Szatmárnémetibe járt iskolába, a Kölcseybe. Amikor bejöttek az oroszok, lezárták a határt. Karácsony előtt haza akart menni, de már akkor nem engedtek vissza: itt ragadt Romániában. Édesanyját többé soha nem látta, még a temetésére sem mehetett el. Sőt, több tíz év telt el addig, amíg megszerezte a román állampolgárságot. Évi 100 lej tartózkodási illetéket kellett fizetnie ebben az időszakban, és attól függően nyilvánították csehnek, orosznak, magyarnak, hogy éppen melyik nemzetiségbelinek kellett többet fizetnie azért, hogy itt élhessen. Utána pedig „hazátlannak” nyilvánították. A dabolci iskolába 1968–ban került, akkor valamivel több mint harminc gyerek járt ide. Riskó György fájó szívvel veszi tudomásul azt, hogy megszűnik a dabolci iskola. A szülők inkább a két kilométerre lévő Halmi községközpontba járatják gyermekeiket. /Fodor István: Dabolc: ősztől megszűnik az iskola. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 7./

A román–ukrán határ szomszédságában lévő 350 lakosú Dabolcon nyugalmas az élet. Dabolc kisnemesi település volt, mesélte Szilágyi István Róbert református lelkész. A dabolciak káposztatermesztéssel foglalkoznak. Nagy volt annak idején az összetartás. — Ha valaki építkezett, annak az egész falu segített. Kalákában építették fel a házat. 1945-ben hirtelen jött a határlezárás. Az egyik gazda anyósa például hozzájuk jött látogatóba, és már nem engedték vissza a mostani Ukrajnába. Az anyja temetésére sem mehetett el. /Fodor István: A dabolciak valamikor kalákában építettek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 8./

Sándorhomokon focipályát készítettek, augusztus 27-én volt a pályaavató ünnepség. Thoroczkay Sándor irányítótanár ötlete nyomán valósult meg a sándorhomoki futballpálya. Reménykednek abban, hogy lesz helyi csapat is. 2000–ben megalakult a Sándorhomoki Faluegyesület. /Fodor István: Az egész faluközösség ünnepe volt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 28./