Magyar Tudomány Napja: aranymetszéstől a sörig
Elkezdődött tegnap a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 14. fóruma a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott nyitóünnepséggel.
A konferencia nyitó plenáris előadását a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, Lovász László Wolf-díjas matematikus tartotta, Szépség és matematika címmel. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002-ben határozta el, hogy csatlakozik az MTA a magyar tudományt ünneplő, novemberi rendezvénysorozatához; a fórum időpontját – az EME 1859-es alapítására emlékezve – a november 23-ához közeli hétvégére tűzték ki. A magyar tudomány ünnepe számottevő mértékben a tudomány kutatási területeit, módszereit illető ismeretterjesztésről is szól: ha a társadalom minél jobban megérti mindezeket, annál inkább visszaszorulnak az áltudományok – fejtette ki Lovász László előadásának bevezetőjében.
A rendezvényt Sipos Gábor, az Erdélyi-Múzeum Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte: ha egy kisebbségben élő közösségnek nincs szellemi elitje, kiszolgáltatottá válik, kényszerek, manipulációk áldozata lehet. Mint mondta, örömére szolgál, hogy az MTA elvállalta a rendezvénysorozat védnökségét, és a különböző erdélyi és magyarországi tudományos műhelyek együttműködnek.
Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke arra hívta fel a megnyitón a figyelmet, hogy a kilencvenes évek elején készített számvetés alkalmával 18 magyar tudományos intézményt számoltak össze (Magyarország határain kívül), ma azonban már kilencven ilyen műhely működik.
Lovász László nem mindennapi előadásában azt a kérdést járta körül, hogy a szépség esztétikai fogalma hogyan jelenik meg egy olyan tudományban, amelyet az emberek többsége száraznak, unalmasnak tart.
„Aki nem ismeri a matematikát, annak nehéz megérteni a természet legmélyebb szépségét...” – idézte a 20. század egyik legnagyobb fizikusát, Richard Feynmant az MTA elnöke. Hangsúlyozta: sok minden lehet szép a matematikában. A tudományág egyik legszebb formulája például a 18. század nagy matematikusától, Eulertől származik, az e iπ = -1. A „pi”, a kör kerületének és átmérőjének hányadosa, az „i” imaginárius egységet, a -1 szám négyzetgyökét az algebrában vezették be Euler idejében, mert bizonyos egyenletek megoldását „elegánsabban” lehetett megadni általa, az pedig „e” valós szám, amely az analízis felépítése során alakult ki – magyarázta a képlet baloldalán szereplő mennyiségeket a matematikus. Bár ezeket a tudományág különböző területein, eltérő indíttatással vezették be, Euler felfedezte, hogy összefüggés van közöttük, és egyetlen képletben való összekapcsolásuk szépséget, a matematika belső harmóniáját sugallja.
Szépek a matematika lényegét képező bizonyítások is – állapította meg Lovász László. Felidézte Erdős Pál matematikus mondását, amely szerint Istennek van egy könyve, amelyben minden tétel bizonyítása benne van.
Zay Éva
Szabadság (Kolozsvár)

Szépséget és értéket láttató tudomány
„Az az egyik legjelentősebb eredménye a magyar tudomány napja alkalmából szervezett konferenciáknak, hogy az itt bemutatott tudományos eredmények könyv formájában is megjelennek, később pedig a világhálón is elérhetőek lesznek” – mondta el lapunk kérdésére Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke az immár 14. alkalommal, a hétvégén tartott Magyar Tudomány Napja Erdélyben című kolozsvári rendezvénysorozat kapcsán.
Mivel az egyesület akadémiai feladatokat lát el Erdélyben, ezért indokoltnak látták, hogy ünnepélyes kereteket biztosítsanak a tudományok bemutatkozásának – mutatott rá Sipos Gábor.
Mint részletezte, az eddigi konferenciák és a mostani, A tudomány evolúciója: a valóság és virtuális világok című rendezvény is részben a friss tudományos eredmények bemutatását szolgálják, másrészt egyfajta tudománynépszerűsítés is céljuk. „Erre egyébként a tudósok körében is szükség van, ugyanis ilyen alkalmakkor van lehetősége egy matematikusnak, hogy történészt hallgasson meg, vagy irodalmár és muzeológus megismerje egymás tevékenységét” – tette hozzá.
Ne vonuljanak a tudósok elefántcsonttoronyba
A rendezvény szakkonferenciáin szakmai jellegű megbeszélésekre van módjuk a tudományok erdélyi magyar képviselőinek, a plenáris üléseknek pedig hangsúlyosan tudománynépszerűsítő a jellege. „Ez igenis fontos, hiszen nem jó, ha a tudósok elefántcsonttoronyba vonulnak, és úgy érzik, hogy eltartja őket a társadalom, és nem jó, ha végzik a maguk dolgát, a társadalom pedig nem sejt erről semmit. Az alkalmazott tudományok hasznát nyilván mindenki tudja, ugyanakkor vannak tudományágak, amelyeknek csak áttételesen lehet a hasznát látni. Egy érdekes ismeretterjesztő előadás esetén pedig felcsillan a hallgatóság szeme: milyen kár, hogy ezt eddig nem tudtuk” – fejtette ki lapunknak Sipos Gábor.
A magyar tudomány napján a tudományok seregszemléjét tartották, azoknak az egyetemeknek, múzeumoknak, kutatóintézeteknek a tevékenységét vették lajstromba, ahol tudományossághoz kapcsolódó magyar kutatások folynak. Az elnök rámutatott, természetesen akadnak olyan intézmények, amelyeket a román állam finanszíroz, és a magyar közösséget érintő tudományos munkát végeznek.
„Persze azon is lehet vitatkozni, hogy egy természettudományos kutatás mitől erdélyi és magyar, hiszen ez a tudományág valóban határok nélküli. A válasz az, hogy azért, mert erdélyi magyar műveli” – magyarázta Sipos. Kifejtette, az olyan honismerethez köthető tudományterületek esetében, mint amilyen a néprajz, irodalom, történelem, teljesen világos, hogy valóban kötődnek egy-egy néphez vagy nemzethez.
„A seregszemle azt is bizonyította, hogy a tudományhoz köthető intézmények hál’istennek megújultak. Ha régen a tudományos kutatás és a tárgyak őrzése volt a múzeumok feladata, most amellett, hogy ezt a feladatukat jobban ellátják, nyitottak a társadalomtudományok felé, a múzeumpedagógia irányába” – fejtette ki Sipos Gábor.
Szellemi elit nélkül nincs közösség
A rendezvénysorozat nyitányán Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja rámutatott, az újjáéledő rendezvény, amely mintegy koordinálja és összefogja a tudományos életet, kihat a közösségi életre is. Mint mondta, az EME 1859-es alapításakor a cél a tudománypártolás volt, és ez ma sem változott.
A főkonzul úgy fogalmazott, egy, a MOGYE jövőjéről folytatott vitán hallotta egy román szakembertől, hogy ha egy kisebbségben élő közösségnek nincs szellemi elitje, akkor az a közösség erodálódik, márpedig az erős közösség szellemi elit nélkül elképzelhetetlen. „A tudomány annak leképezése, ahogyan a civilizáció viszonyul az emberi teljességhez. A tudományos fejlődés nyomán egyszerre kibővült és összehúzódott a világ: a napi információk egyszerre lehetnek hasznosak és manipulatívak, így az egyén kiszolgáltatottá válik, a tudomány viszont segítséget nyújt a hétköznapi embernek, értéklátást biztosít” – mutatott rá a főkonzul.
Kifejtette, a fejlődés kényelmet és gyorsaságot biztosít, viszont ezzel párhuzamosan a fenyegetettség is megjelenik, példa erre a mostani migránsválság, ugyanakkor a nyelvvesztés, klímaváltozás is új „feladványt” jelent a tudomány számára. Mile Lajos arra is kitért, örül, hogy Magyarország intenzívebbé teszi a tudományos kapcsolatokat, így a határon túli hallgatókat, kutatókat, oktatókat is bevonja a tudományos vérkeringésbe.
Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke szerint a magyar társadalom gyakorlatilag naponta szembesül a tudományosság szerepével, erre példa, hogy a 2000 forintos bankjegy hátoldalán Bethlen Gábor erdélyi fejedelem látható tudósai körében. „A határon túli magyar tudományossággal kapcsolatot tartani köteles testület húszéves, és míg 1993-ban 18 határon túli magyar tudományos intézményről tudtunk, napjainkban közel 90 ilyen intézet működik. A régiók közt e tekintetben Erdély kiemelkedő jelentőségűnek számít és az egyesület 156. születésnapján, ezen a különleges alkalmon köszöntjük az EME tagjait” – fogalmazott Kocsis Károly.
Mitől szép a matematika?
A megnyitót követő, Szépség és matematika című plenáris előadást Lovász László világhírű matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a rendezvény fővédnöke tartotta. Mint mondta, fontos, hogy a tudomány élő kapcsolatokat építsen ki; a magyar tudomány ünnepe éppen az ismeretek tágításáról szól.
„A szépség fogalma nem véletlenül kapcsolódik a művészethez, kérdés, hogyan jelenik meg ez a száraznak, unalmasnak tartott matematikában, amit a diákok egy része utál?”– tette fel derültséget kiváltó kérdését Lovász László. A szakmai körökben közismert angol matematikus, G. H. Hardy szavaival élve „nincs hely a csúnya matematikának”, de filozófus (B. Russell), fizikusok (R. Feynman, L. Boltzmann) is fogalmaztak már meg a tudományág szépségfogalmára vonatkozó idézeteket. Persze nemcsak a szakma képviselői használják a „gyönyörű” vagy „elegáns” szavakat hivatalos tudományos jelentésekben vagy egyetemi előadásokon, de az internetes fórumozók is.
„Mitől lehet valami szép a matematikában? Egy formulában, képletben, szabályban például az egyszerűség vagy az, ahogy az össze tudja kapcsolni a matematika különböző területeit – ilyen az alapvető matematikai állandókat összefoglaló Euler-féle összefüggés: eiπ+1=0” – mondta a tudós.
Lovász László szerint a szép bizonyítás első lépése váratlan, meglepetésszerű kell legyen, de még jobb, ha a bizonyítás vizuálisan levezethető egyszerű geometriai alakzatok (mint szabályos sokszögek) és fogalmak (aranymetszés) segítségével – ezeket az ókori görög matematikusok és művészek előszeretettel alkalmazták. Ha már a mértan szóba került, akkor az előadásból nem hiányozhattak a fraktálok sem észbontó tulajdonságaikkal.
Ezek a látványos, önmagukat rekurzívan tartalmazó minták gyakran előfordulnak a természetben. A minták kapcsán a hallgatóság szembesült az úgynevezett csempézés (kövezés) nagyon is gyakorlati problémájával, vagyis köznyelven fogalmazva azzal, hogy milyen alakzatokkal lehet a fürdőszoba padlóját teljesen lefedni. Például mindenki kérheti ezután a csempézőt, hogy ne az unalmas háromszögeket meg négyszögeket rakja fel, hanem szimmetrikus Penrose-deltoidokat.
A szimmetriák világa természetesen a térre is kiterjeszthető, elég, ha csak a különböző kémiai vegyületeket jelképező kristályokra gondolunk. Az előadás leglátványosabb része a forgalommodell volt, amelyben az akadémia elnöke egy hálózaton (például városi forgalom, internet) belüli dugók kialakulásának lehetőségét mutatta be: meglepő volt a véletlenszerűen érkező autók önszerveződési képessége. A modell egyben bizonyíték arra, mitől hasznos a matematika: attól, ahogyan össze tudja kapcsolni a különböző tudományokat.
Kiss Előd-Gergely, Ferencz Csaba-Levente
Krónika (Kolozsvár)