"Aug. 31-én, vasárnap Pusztakamarás magyar közössége falutalálkozó keretében köszöntötte a helyi református templomban a község híres szülöttjét, Sütő Andrást, az író 70. születésnapja alkalmából. Az istentiszteleten igét hirdetett Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, majd az új kenyér megszegése alkalmából úrvacsora osztás következett Ferenczi Miklós esperes szolgálatában. Az RMDSZ és az EMKE nevében Dr. Kötő József köszöntötte az írót. Ünnepi beszédet mondott még dr. Mártha Ivor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, Faragó József akadémikus. Székely Ferenc néprajzkutató, maga is a község szülöttje, valamint Pál Zoltán és Hermann János lelkészek a faluközösség életéről, Sütő András életműve pusztakamarási vonatkozásairól szóltak. A rendezvény kiemelkedő mozzanata volt Sütő András beszéde, melyet irodalmi-zenés összeállítás követett Benkő Izabella egyetemi hallgató, Kilyén Ilka és Sebesi Karen Attila színművészek előadásában. Az alkalomhoz illő irodalmi művek ? részletek Sütő András írásaiból ? és népdalok mellett, előadásra került Molnos Lajos, a 70 éves írónak szentelt költeménye is. Az ünnepséget Csiha Kálmán püspök szónoklata zárta. A rendezvényen jelen volt Dávid Gyula az EMKE elnöke is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 2., 1104. sz./ Pusztakamarás ötven év alatt felére, négyszázról kétszázra apadt református népe aug. 31-én a templomban ünnepelte a falu nagy fiát, a hetvenéves Sütő Andrást. Megemlékeztek Kemény Zsigmondról is, akinek régen ledöntött, pusztuló síremlékét az EMKE hamarosan rendbetéteti. Dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét a Kemény bárók címereitől koszorúzott szószékről. Arról is szólt, hogy minden évben 3-4000-rel többet temetnek, s hogy az utóbbi években Erdélyben 132 új református épület, közte 32 új templom emelkedett, de az egyháztól elorzott épületekből semmit sem kaptak vissza. Többen mondtak köszöntő beszédet, majd az ünnepelt emelkedett szólásra, megköszönve az életben tartó szeretetet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./"

Kolozsváron jelenleg folyik a Pata utcai református templom átépítése. Az átépítés ideje alatt Sánta Pál, a Jobbágy utcai római katolikus templom plébánosa lehetővé tette, hogy a reformátusok a katolikus templomukban tarthatják a vasárnapi istentiszteletet. Ferenczi Miklós tiszteletes elmondta, hogy az egyházközség lélekszáma 3200 körül van, tíz éve gyűjtik az építéshez szükséges okmányokat, nyolc tervüket utasította vissza a városi tanács. Végül is tavaly szeptemberben adtak zöld utat az építkezésre, és októberben kezdték el az alagsori munkálatokat. Ez alatt a két hónap alatt naponta 15-20, sőt időnkét 25 ember is jelentkezett dolgozni ásóval, lapáttal, vederrel. A terjeszkedésre lehetőség nincs, ezért csupán lefelé és fölfelé építkezhetnek. A második lépésben a falak megemelése következik, s a karzatok kialakítása, ahol mintegy 110?120 ember fér el. Az átalakítással a templom befogadóképessége kb. 150 hellyel nő. /Testvéri segítség. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

"Nov. 3-án Kolozsváron ünnepélyes keretek között nyitotta meg kapuit a Gy. Szabó Béla Galéria. Az 1990 novemberétől 1999 januárjáig számos kiállításnak helyet adó képtár elköltözött régi helyéről, most már a Főtér 23. szám alatti református esperesi hivatal megnagyobbított termében található. A galéria a névadó, Gy. Szabó Béla fametszeteiből készült kiállítással indult újra. Ferenczy Miklós beszélt Gy. Szabó Béla (1905-1985) életéről, művészetéről, képeiről /Balázsi-Pál Előd: Újranyílt a Gy. Szabó Béla Galéria. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./"

"A kolozsvári magyar színházbarátok dec. 8-án vitafórumot rendeztek a színház áldatlan helyzetének ügyében. Meghívásuk ellenére, az intézmény vezetősége nem jelent meg. A vitafórum állásfoglalást adott ki. Eszerint a kolozsvári Állami Magyar Színház nem magántulajdonban lévő intézmény; műsorpolitikája nem lehetnek egyetlen személy ízlése szerinti. Ez a színház a magyar nyelv temploma, a magyar és egyetemes színiirodalom anyanyelvű tolmácsolója kell hogy legyen ismét. Nem fogadható el, hogy a színháznak sincs semmi köze a közönség elvárásaihoz, az sem, hogy kizárólag Tompa Gábor főrendező művészi felfogása érvényesüljön minden másfajta művészi koncepció ellenében. Tiltakoznak az önkényes, diktatórikus vezetői "stílus" ellen. Ez az önteltség sajnos, együtt jár az előző korszakok művészi (színészi, rendezői) teljesítményei többségének a becsmérlésével, lefitymálásával. Így válik - a jelenlegi vezetés unosuntalan hangoztatott, terjesztett megítélésében - Jókai Mór, Csíky Gergely, Madách Imre, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Herczegh Ferenc, Németh László, Illyés Gyula, Zilahy Lajos, Máray Sándor, Sütő András, Páskándi Géza stb., stb. híg magyarkodóvá, vitézkötéses-pitykés bokacsattogtatóvá, s így válnak (utólag!) a Pirandello-, Beckett-, a Thornton Wilder-, Anouilh-, Max Frisch-, Arthur Miller-, Pavel Kohut-, Dürenmatt-, Brecht-előadások ósdi, elavult, vásári csepűrágássá - hacsak nem az egyetlen boldogítóvá, korszerűvé kanonizáló Tompa Gábor-féle felfogás, kísérletezés, rendezői koncepció árnyékában kerülnek színre. Kolozsvár egyetlen magyar színháza nem "szakosodhat" egyetlen stílusra, koncepcióra. A fórum részvevői azt kérik az RMDSZ-től, hogy segítsenek az áldatalan kolozsvári állapotok felszámolásában. Az első lépés: Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. Az aláírók között van dr. Csetri Elek történész, akadémikus, Csomafáy Ferenc, újságíró, Dr. Józsa Nagy Mária egyetemi docens, Koós Ferenc egyetemi tanár, dr. Kozma Dezső egyetemi tanár, Máté Árpád tanár, Zenelíceum aligazgatója, Molnos Lajos író, városi tanácsos, Pillich László újságíró, városi tanácsos, Simon Gábor igazgató, Állami Magyar Opera; Solymosi Zsolt lelkész, Szőcs István író, színikritikus; Szőcs Judit RMPSZ-alelnök, dr. Vekov Károly történész, parlamenti képviselő. Az állásfoglaláshoz csatlakozott többek között Dáné Tibor Kálmán, Csép Sándor újságíró, Ferenczy Miklós lelkész, Bálint Tibor író; Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, dr. Kása Zoltán, egyetemi tanár, a BBTE rektor-helyettese, Fodor Sándor, író, Wolf Rudolf igazgató, Apáczai Cs. J. Líceum; Szilágyi T. Júlia igazgató, Római Katolikus Líceum; Tőkés Elek igazgató, Báthory István Líceum; Kósa Mária igazgató, Brassai S. Líceum; Popa Márta igazgató, Unitárius Kollégium; Bálint Kelemen Attila tanár; Mózes Árpád evangélikus püspök; Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök; Dr. Szabó Árpád unitárius püspök; Dr. Wanek Ferenc docens; Dr. Horák József egyetemi tanár. /Állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./"

"Gothárd Veronika sepsiszentgyörgyi festő olajképeiből nyílt kiállítás ápr. 26-án Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában. A tárlatlátogatókat immár hagyományosan a házigazda, Ferenczi Miklós lelkész köszöntötte. /(-h): Sepsiszentgyörgyi művész festményei a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./"

Századik alkalommal tartott kiállítást a kolozsvári Gy. Szabó Béla Galéria. A 36 művész alkotását bemutató tárlatot a Gy. Szabó Béla Galéria megálmodója és megvalósítója, Ferenczy Miklós lelkész nyitotta meg. Beszédében nemcsak az 1990-ben alakult galéria történetét ismertette, hanem az itt kiállított munkák alkotóiról is szólt. /N. J.: Ünnepelt a galéria, ünnepelt a közönség. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Kolozsváron, a főtéri Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt P. Ütő Erzsébet festészeti tárlata. Bevezetőt mondott Ferenczy Miklós lelkész, a tárlatot Németh Júlia méltatta. A Máramarosszigeten élő és alkotó P. Ütő Erzsébet hat év leforgása alatt immár harmadszor jelentkezik egyéni kiállítással a kincses városban. A fa dicsérete cím rendkívül beszédes: a művész hódolatát fejezi ki a növényvilág legcsodálatosabb, legváltozatosabb teremtményei, a fák iránt. /(-th): A fa dicsérete a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./

Kolozsváron a Pata utcai Fehér Galériában megnyílt Gy. Szabó Béla olajképeinek tárlata. A Gy. Szabó-hagyaték gondozója, Ferenczy Miklós lelkész válogatott Gy. Szabó Béla olajfestményeiből. /Németh Júlia: Gy. Szabó Béla olajképei a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Okt. 3-án, vasárnap hálaadó istentiszteletet tartott a kolozsvári Új-Alsóvárosi református gyülekezet: elkészült a Pata utcai Fehér-templom tornya, gyülekezeti háza és segédlelkészi lakása, ugyanakkor megemlékeztek a templom fennállásának 50. évfordulójáról is. A szükséges összeg 90 százalékát a gyülekezet tagjai adták össze, jelentős összeggel járult hozzá a munkálatokhoz a budapesti testvérgyülekezet is. Az elkészült közösségi ház nemcsak különféle egyházi gyűlések és találkozók, de családi események helyszínéül is szolgálhat. Ferenczy Miklós lelkész ismertette a gyülekezet megalakulásának történetét az 1950-es évektől napjainkig. /Sándor Boglárka Ágnes: Megújult a Pata utcai református templom. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Dec. 9-én felavatták Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Emlékházat. A jeles művész 16 évig, 1969-tól haláláig élt a Bolyai utca 6. szám alatti épületben. Ferenczy Miklós református lelkész, a hagyaték gondozója elmondta: az emlékház feladata a művész emlékének ébren tartása. Erdély-szerte egyedinek tekinthető az emlékház, ugyanis kevés olyan magyar alkotó van, akinek hagyatékát egy helyen tudhatjuk. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője Gy. Szabó Béla művészetének emberközeliségéről beszélt. Murádin Jenő, a hagyaték egyik legkiválóbb ismerője, a mester munkásságáról szóló könyv megszületéséről tájékoztatott. /Szentes Szidónia: Gy. Szabó Béla Emlékház Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Forró Antal /1924-1982/ festő- és grafikusművész alkotásaiból rendeztek kiállítást Kolozsváron, a Főtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában. A tárlatot a házigazda, Ferenczy Miklós lelkész nyitotta meg. Németh Júlia Forró Antal portréfestői érdemeit hangsúlyozta. /Megnyílt a Forró Antal-emlékkiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Április 25-én Csíkszeredán, a Csíki Székely Múzeumban megnyílt Gy. Szabó Béla, a jeles erdélyi képzőművész centenáriumi gyűjteményes kiállítása. A művész nevelt fia, Ferenczy Miklós tiszteletes, az örökség kezelője elmondta: csepp ez a tengerből, hiszen az életmű maga mintegy 15 ezer szén- és tusrajzból, 1500 fametszetből, 200 olajképből és csaknem 2000 pasztellből tevődik össze. Erre a vándorkiállításra, amely az előző hónapokban megjárta már Szászrégent, Nagyváradot és Székelyudvarhelyt is, úgy válogatták össze az anyagot, hogy minden korszakából, általa kedvelt műfajból ízelítőt nyújtson. A megnyitón megjelent dr. Kuna Tibor, akit több évtizedes barátság fűzött a száz éve született, s húsz éve elhunyt művészhez. Kuna rendszeresen vásárolt a művész eladásra szánt képeiből, így aztán ma irigylésre méltóan gazdag Gy. Szabó Béla-gyűjtemény birtokosa. Elmondta, hogy ő javasolta a csíki múzeum igazgatójának egy Gy. Szabó-tárlatot a birtokban levő képek segítségével. Az elképzelés azonban terv maradt, és most dr. Kuna az újságból értesült a vándortárlatról. /Cseke Gábor: Ha volna egy pisztolyom. Az elmaradt tárlat. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 29./

Kolozsváron a Ferenczy Miklós lelkész vezette Fehér Galéria nyújtott otthont néhány hónappal ezelőtt egy Gy. Szabó Béla olajképeiből rendezett kiállításnak. A kiállítóterem kis idő óta a Barabás Miklós Céh tagjainak alkotásaiból rendezett tárlat színhelye. A kiállított művekből befolyt összeget a székház mielőbbi tető alá hozására szeretnék fordítani. /N. J.: Fehér Galéria a fehér foltok eltüntetéséért. A Barabás Miklós Céh tagjainak kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

Január 6-án vettek végső búcsút művésztársai, barátai, tisztelői az erdélyi magyar képzőművészek doyenjétől, 95 éves korában elhunyt Andrásy Zoltán festő- és grafikusművésztől. Ferenczy Miklós református lelkész búcsúztatta az elhunytat. A gyászszertartást követően Andrásy Zoltánt a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra. /(n): Végső nyugalomra helyezték Andrásy Zoltánt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

Március 11-én Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galéria zsúfolásig telt termében megnyílt a Kolozsvártól Kassáig Bocskai István nyomában címmel a fejedelem emlékét őrző kiállítás. A magyarországi szervezők is jelen voltak az emlékkiállítás megnyitóján. Ferenczy Miklós református lelkész köszöntötte házigazdai minőségben, a megjelenteket, majd vázolta Bocskai életpályáját. A fotóanyag vándorkiállításként Nagyváradról érkezett Kolozsvárra. Záróakkordként a Ványolós házaspár korabeli öltözékben reneszánsz szerelmes dalokat adtak elő. /-f-: Bocskai István emléke. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Kolozsváron kettős kiállítás színhelye volt a Fehér Galéria. Gy. Szabó Béla metszeteit és Andor Gabriella kerámiáit állították ki. A Gy. Szabó Béla-hagyaték gondozója, Ferenczy Miklós lelkész újabb tematikus tárlattal lepte meg a művészetkedvelőket: most jobbára a kortársakról, barátokról és nagy elődökről készített portrékat mutatta be. A kortárs kerámia legújabb vonulatát képviselő, Nagyváradról Spanyolországba áttelepült Andor Gabriella műalkotásai, a hagyaték egy része is látható volt, férje, Szabó Géza gondoskodása folytán. /Németh Júlia: Korrajzok grafikában és kerámiában. Gy. Szabó Béla és Andor Gabriella munkái a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Suba László Testamentumok című kerámiatárlatát nyitották meg május 13-án, a vasárnapi istentisztelet után Kolozsváron a Fehér Galériában (Pata utca 195 sz.). A tordai művész közel száz kisplasztikát állított ki, és – amint azt Ferenczy Miklós lelkész hangsúlyozta – valamennyi isteni üzenetet továbbít a befogadó közönségnek. A művész tizenöt éve foglalkozik bibliai témákkal. /Ö. I. B. : Keresztény érzelemvilág – kisplasztikában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

„Minden itteni kiállításán újat, sajátost, egyénit képes nyújtani. A mostani olyan, mint egy pünkösdi ajándék” – hangolta rá a közönséget házigazdai minőségében Ferenczy Miklós lelkész május 26-án Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában a Kolozsváron élő és alkotó Gally A. Katalin festészeti tárlatnyitójára. /Ö. I. B. : Gally A. Katalin egyéni színvilága. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

Megnyílt Czirjék Lajos marosvásárhelyi festőművész kiállítása Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában. A megnyitón a házigazda Ferenczy Miklós lelkész a kiállító mezőmadarasi gyökereire utalt, amelyek visszaköszönnek alkotásaiban. /Ö. I. B. : Mezőségi tájak Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galéria Veresspál-emlékkiállításnak nyújt otthont. A december 15-i megnyitón Ferenczy Miklós lelkész után Németh Júlia műkritikus beszélt a festőművészről, aki harminchat éven keresztül tanított a képzőművészeti főiskolán, a Barabás Miklós Céhben pedig ügyvezető titkári teendőket látott el. /Ördög I. Béla: Újjászületett Veresspál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

László Csaba Ferenc kolozsvári fényképész Házsongárdi temetőt bemutató fotókiállítását nyitották meg február 1-jén a kolozsvári Újalsóvárosi Református Egyházközség Fehér Galériájában. A tárlatot a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság szervezte, a megnyitón László Csaba mellett Ferenczi Miklós lelkész és Gaal György helytörténész volt jelen. László Csaba munkáiról Gaal György elmondta, hogy a fényképész a ‘80-as évek óta foglalkozik Kolozsvár pusztuló örökségeinek megörökítésével. /Ferencz Zsolt: A Házsongárdi temető képekben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

Nagy Enikő festményeiből és tűzzománc munkáiból nyílt kiállítás május 24-én Kolozsváron a Fehér Galériában. A házigazda, Ferenczy Miklós utalt arra a fontos szerepre, amit Nagy Enikő Kolozsvár művészeti életében betölt. Nagy Enikő az őt ért számtalan megpróbáltatás ellenére – országos elsőként végezte el a képzőművészeti főiskola festő szakát, mégis a lehető legrosszabb kihelyezést kapta – sem tört meg. A hazai mezőnyben elsőként, önmagát képezve kezdett el rekeszzománccal foglalkozni és vált nemzetközileg is elismertté. 1994-ben pedig elnyerte az európai zománcművészet fellegvárának számító Kecskeméten a nemzetközi alkotótábor nagydíját. /(h): Nagy Enikő kamarakiállítása a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Gy. Szabó Béla erdélyi magyar grafikus, festő hagyatékából harminc alkotással gazdagodott a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtára. Az 1985-ben elhunyt művész hagyatékának gondozója, Ferenczy Miklós kolozsvári református esperes adományozta ezeket a képtárnak. /Lázár Emese: Gy. Szabó Béla harminc munkájával gazdagodott az udvarhelyi képtár. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 23./

Ferenczy Miklós református lelkész nyitotta meg december 20-án Kolozsváron a Fehér Galériában Cecilia Istocaci, Károly-Zöld Gyöngyvér és Labancz-Cismasiu Ágnes kiállítását. „Ez a rendezvény nem a véletlen műve. A művészek különböző stílusa egymást kiegészítve alkot egészet”, mondta a lelkész. /(N. -H. D.): Képzőművész-barátok adventi kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Örömmadár a szívünkben
– Olvasókönyv Pusztakamarásról, a pusztakamarási magyarokról, még pontosabban a pusztakamarási református magyar közösségről – hallottuk H. Szabó Gyulától, a Kriterion Könyvkiadó igazgatójától vasárnap a templomban. Amely nem akármilyen közösség lehetett /lehet, hiszen az egyszerű napszámostól a bárói családig egyenlő/egyenrangú tagjai voltak a gyülekezetnek. Nem akármilyen közösségé; amely örök nyugalmat kínált a 19. századi magyar irodalom óriásának, Kemény Zsigmondnak, és szülőföldje a 20. századi irodalmunk egyik legnagyobb alkotójának, Sütő Andrásnak, aki gyakran ragadta meg az alkalmat, hogy szóljon a szülőföldről, a Mezőségről. – Írásai úgy fogják össze a könyvet, mint a jó minőségű kötőanyag a templomot. Az effajta "olvasókönyv" minden közösségben elkelne.
A kötet első része – Sziget a Holt-tengerben – tartalmazza Székely Ferenc Tájolás térben és időben és Interetnikus kapcsolatok Pusztakamaráson című írásait; Rabocskay László 2005-ös dolgozatát a Történelmi Magazinból: Pusztakamarás és a báró Kemény család, Székely Gergely intelmeit a vegyes házasságról ("Ezt a kutat betömi az idő"); Faragó József két tanulmányát, 1946-ból, illetve 1947-ből – A tánc a mezőségi Pusztakamaráson, Betlehemezők és kántálók Pusztakamaráson –; Sütő András 2005-ös írását a Népújságból (Bertalan-éj a lelkünkön); Szász István Tas családtörténetét – A Szövérdi Szász család Pusztakamaráson, kirajzásuk és szétszórattatásuk; Pusztakamarás református lelkészeinek rövid életrajzait; Páll Gyula lelkész, illetve Ferenczyné Bakos Anna-Mária tiszteletes asszony kamarási emlékezéseit. A második rész két író, Kemény Zsigmond és Sütő András munkássága, személyisége köré szerveződik, Papp Ferenc Báró Kemény Zsigmond című, 1922-ben megjelent monográfiájának részletével, Wass Albert, Kemény János, Nagy Pál, Sütő András, Csoóri Sándor, Márkus Béla írásaival. A harmadik rész Adatok tükre cím alatt tartalmazza Gudenus János Józseftől A Kemény család genealógiáját (A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája című, 1993-as munkából), Pusztakamarás helyneveit Bota Melindától, A kamarási eklézsia leltárát (az 1883-as Névkönyv alapján), Istók Sándor lelkész szövegét a templom felújításáról (eredetije a templomgömbben, 1908 óta), valamint A Pusztakamarás határában 1944 őszén legyilkolt zsidó közösség névsorát, végül pedig Sütő András levélváltását az őt gyermekkorában felkaroló Jenei Sándor egykori kamarási lelkésszel. Gazdag képanyag teszi teljessé az olvasói élményt.
A pusztakamarási templomban vasárnap az ott 1973 és 1982 között szolgált Ferenczy Miklós hirdette az igét, a vendégeket a jelenlegi lelkész, Oroszhegyi Attila köszöntötte. Székely Árpád szívbemarkolóan szavalta el Wass Albert Üzenet haza című költeményét, majd ércesen zengő hangján elénekelte a Magyarok Világhimnuszát, a Halló, magyar! kezdetű dalt. Dr. Pozsony Ferenc egyetemi professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a Mezőség a néprajzban és az irodalomban témával tartott eszmefuttatásában kiemelte, hogy Pusztakamarás az idő során a Mezőség egyfajta jelképévé vált. Ez a könyv az itt élők önbecsülését is emeli. Nem elég azonban, ha időnként megjelenítik a közbeszédben, hanem konkrét támogatásra is szorul a mindössze 129 lelket számláló gyülekezet. A Kemény Zsigmond és Sütő András kultuszához kapcsolható kulturális turizmus minden bizonnyal jótékonyan befolyásolná a közösség életét is. Ferenczyné Bakos Annamária felolvasta emlékezését, bevezetőjében megjegyezve, hogy a könyv a jelenben íródott, a múltról beszél, de üzenete a jövőnek szól. Demeter József szászrégeni lelkész szerint a Sütő Andrástól hangoztatott sajátosság méltósága immár a megmaradottak önérzete kell hogy legyen, azok méltósága, akik ebben a holt- tengerben őrzik nyelvüket, magyarságukat. Máté István létai lelkész szeretettel beszélt itt töltött háromévi szolgálatáról. A gyülekezet történetét Oroszhegyi Attila foglalta össze. Dr. Szász István Tas családjára, édesapjára emlékezett, aki 56 éven át dolgozott a kamarási birtokon. Kemény Zsigmond sírfeliratát idézve – A fáklya másokért ég, s önmagát emészti el – kiemelte, hogy a Mezőség és Pusztakamarás fáklyája évszáza-dokon át lobogott a magyarságért, önmagát emésztette el; de soha el nem múló hatása ott él a nemzet jelenében, s ha képesek vagyunk hagyományainkat ápolni, akkor jövőjében is. A kötet válogatója, Székely Ferenc a Sütő Andrástól kölcsönzött metaforára, a címben található bánatmadárra utalva így zárta szavait: mindannyiunkban lakozik egy "madár". A bánatmadár romlásunkat siratva a templomra száll –, az örömmadárnak azonban ott a helye a szívünkben. (Templomra szállt bánatmadár – Pusztakamarási magyarok. Összeállította Székely Ferenc. Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2011)
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

A titkosszolgálat mindent tudott a kolozsvári gyülekezetekről
Szekuritátés dossziék nyomában 7.
A magyarság szempontjából kiemelt fontosságú városokban a Ceauşescu-éra állambiztonsága az egyházakra is jobban figyelt, az egyházi szolgák minden lépéséről tudott. A megfigyelés, az állandó zaklatás és a szekuritátéval történő együttműködés között gyakorta csak egy lépés volt. Aki ennek a lépésnek ellen tudott állni, az a nyolcvanas évek sötét periódusában is tiszta ember maradt. Egy idő után a szekuritáté csak figyelte, és mivel beszervezni nem tudta, lemondott róla. A szekuritátéval folytatott másfél évtizedes harc körülményei között is tisztán maradt lelkészek sorába tartozik Ferenczy Miklós kolozsvári lelkész, a Pata utcai gyülekezet lelkipásztora. A vele készült kétrészes beszélgetés egyik szomorú végkicsengése szerint a nyolcvanas években a református egyház minden szintű vezetése a szekuritáté ellenőrzése alatt állt. – Beszélgetésünk előestéjén fogadta el a román törvényhozás a lusztrációs törvényt. Örül ennek? – Az egyház abban különbözik a lusztrációs törvény „célközönségétől”, hogy a lelkészekre különleges dolog hárul: Isten igéjét hirdetik, Jézus szavai szerint az igazságot kell kimondják. Éppen emiatt az egyházban sokkal fontosabbnak tartom a múlttal való szembenézést. Nem a kirekesztés, a ledorongolás a cél, hanem azon személyek lelkiismeretén könnyíteni, akik a kommunista rendszer titkosszolgálati gépezetében valamilyen formában aktívan részt vettek. – Mikor jelentkezett életében először a szekuritátés tiszt? – Szolgálatomat 1974-ben kezdtem Pusztakamaráson: innen szolgáltam be Feketelakra, Gyekébe és Vajdakamrásra. A következő évben a második lelkészképesítő vizsgára készültem, amikor egyik nap egy férfi állított be a papi lakra. Az azelőtti héten jelezték a dési egyházmegyétől, hogy a kegyszerek ellenőrzése végett érkezik valaki, én pedig azt hittem, hogy attól az állami hivataltól keresnek, és azzal fogadtam az idegent, hogy már vártam a jelentkezését. A vendég meglepődött, aztán tisztázta a félreértést, hogy ő az állambiztonság tisztje. Ma is tisztán emlékszem a beszélgetésre. Elmondta, tisztában van, mi történik a faluban, hogy ki mit csinál – erről informátorai jelentenek –, de ő arra kíváncsi, hogy mit gondolnak az emberek? Mivel ezt szerinte legjobban a pap ismeri, rögtön nekem szegezte az ajánlatot, hogy erről aprólékosan tájékoztassam a jövőben. A beszélgetés annyira meglepett, hogy hirtelen kibúvót kerestem: mondtam, hogy vizsgáznom kell, és már a körmömre égett a gyertya. Elmondtam neki: nem tudok, de nem is akarok ilyesmivel foglalkozni. Erre meglepő választ kaptam: több professzoromat ismeri, és megbeszéli velük, hogy segítsenek a vizsgákon, így nem lesznek gondjaim. Mondtam, ezt nem tudom vállalni, nem kérek a segítségéből, majd boldogulok egymagam. A tiszt akkor elment, és én többet soha nem láttam. – Az első találkozót könnyen megúszta, de mi következett utána? – A tiszt többé nem keresett, de a faluban kellemetlenségeim támadtak. A gyerekek csapatostól jártak vallásórára, a feleségem közben a helyi iskolában tanított. Bevezettem a gyülekezetbe, hogy a gyerekek rövidebb zsoltárokat tanuljanak, amelyekből a vasárnapi istentiszteletek keretében – Biblia-olvasásként – elmondtak vagy felolvastak. Fontos volt számunkra, hogy templomi közösségben gyakoroljuk a magyar nyelvet, a magyar beszédet. A helyi ortodox lelkész azonban feljelentett. Hogy a gyerekeket eltávolítsák a templomból, vasárnapra iskolai foglalkozásra rendelték be őket néhány tanárral együtt. Kezdeményezésük mégsem volt sikeres, mert a „vasárnapi iskolából” a gyerkőcök rendszerint ellógtak, és nálam kötöttek ki. Előbb volt a vallásóra, és utána következett a vasárnapi istentisztelet. – Gondolom, ez akkoriban főbenjáró bűnnek számított... – A történet elmérgesedett, és a helyi tanügy nem tudott megbirkózni a feladattal. Rövidesen behívtak a néptanácshoz. Az asztalnál hat-nyolc pártaktivista fogadott, engem pedig velük szemben ültettek le, egyedül. A fejemre olvasták, hogy micsoda dolog az, hogy én vallásos propagandát folytatok magyarul a gyerekek körében. A „vallatók” között a megyei tanfelügyelőségtől a községi, iskolai pártbizottságig mindenki képviselve volt. Hosszú és kényelmetlen beszélgetés következett. Nem fenyegetőztek, de felhívták a figyelmem, hogy hagyjam a tanítást a tanárokra, és foglalkozzam az egyház dolgaival. Zavarta őket, hogy nem csak a magyar tagozat gyermekei, hanem a román tagozatra beiratkozott magyar gyerekek is eljártak vallásórára. – Betiltották a további foglalkozásokat? – Megtiltani nem tudták, folytatásukhoz azonban az esperesi hivatal támogatására volt szükségem. András Péter espereshez írott levelemre – amiben igazoló papírt kértem, hogy nemcsak jogom, hanem kötelességem is a gyerekekkel foglalkozni – választ nem kaptam. Végül elmentem a területileg illetékes tanfelügyelőhöz, aki kijött Pusztakamarásra. Mivel a tanácselnökkel nem találkozott, rajtam keresztül üzent neki, hogy keresse meg Kolozsváron. A tanfelügyelő megértette, hogy itt egyházi bibliaóra folyik, így többé nem zaklattak. Azt követően is találkoztunk a gyerekekkel minden szombat délután és vasárnap délelőtt. A történet után mégis visszafogottabbá, elővigyázatosabbá váltam. – Kemény Zsigmond sírja és Sütő András szülei miatt, gondolom, Pusztakamarásra jobban odafigyelt a szekuritáté. Ennek milyen jelei voltak a faluban? – Akkoriban rengeteg magyarországi vendég járt a faluba, amit a besúgókon keresztül minden bizonnyal ellenőriztek, de nyíltan nem volt problémánk. Még akkor sem, ha magyarországi ismerős aludt nálunk. Behívattak a helyi milíciára, és egy kis csomaggal rendszerint el lehetett kerülni a büntetést. – Volt-e sejtése arról, hogy a presbitériumból, a hívek közül ki jelenthet? – Meggyőződésem, hogy nem ők jelentettek. Egyszerű falusi emberek voltak a híveim, akiktől őszinteséget, szeretetet és alázatot lehetett tanulni. Sokuknak az írás is gond lett volna egy jelentés elkészítéséhez. Nem ebből a körből kerültek ki a besúgók: azokat valószínűleg zömmel a tanügyből szervezték be. Ha a besúgók szomszédaim vagy egyháztagjaim lettek volna, nehéz órákat szerezhettek volna nekünk, de ez nem történt meg. Szinte hetente jöttek magyarországi látogatók, de ebből én soha nem csináltam titkot, mert nem volt, mit titkolnom. A híveim tudtak róla, sokszor együtt beszélgettünk velük. Sok ismerősöm, barátom volt Magyarországról, és én büszke voltam arra, hogy Pusztakamaráson szolgálhatok. – 1982-ben került Kolozsvárra, a Pata utcába. Mi volt ennek a váltásnak az előzménye? – 1981 adventjének egyik istentiszteletén Kolozsvárról meglátogatott a presbitérium. Turistaként, átutazókként mutatkoztak be. Csak késő este tudtam meg, hogy a Pata utcai gyülekezet presbiterei voltak, akik nyolc gyülekezetet látogattak meg. 1982 májusában – meghívásra – Pata utcai lelkész lettem. – Akkoriban nehéz volt bekerülni Kolozsvárra, hiszen a magyarság számára zárt városnak minősítették… – A gyülekezetnek lehetősége volt lelkészt meghívni, vagy versenyvizsgát hirdetni, de a történet mégsem ilyen egyszerű. Előttem Adorjáni Kálmánt választotta meg a gyülekezet, ezt a választást azonban a szekuritáté meghiúsította. Az egyházakkal foglalkozó szekustiszt, Ungvári József több presbitert megkeresett, és megfenyegette őket, a megválasztott Adorjáninak pedig végül vissza kellett lépnie. A presbiterek erről idejében tájékoztattak engem, ezért indulásból óvatosabb voltam. – Mennyire volt terhelt a presbitériummal való kapcsolata, miután kiderült, hogy több egyházi szolgát zaklatott a szekuritáté? – A presbitériummal mindig olyan kapcsolatot tartottam fenn, hogy őszintén tudjunk beszélgetni. Ebből az következett, hogy rövidesen telefonon jelentkezett a szekustiszt, és elmondta, mindent tud a gyülekezeti dolgokról. Rájöttem, hogy a gyülekezetben beépített emberük van. Ezen úgy próbáltam segíteni, hogy a gyakori családlátogatások alkalmával őszintén elbeszélgettem az emberekkel. Ilyenkor megnyílt mindenki, és olyan dolgokat is elmondtak, amiből komoly kellemetlenségei támadhattak volna a családnak, ha ezt valaki jelenti… – De ezek a beszélgetések nem szivároghattak ki... – Bizony volt, ami kiszivárgott, mígnem rájöttünk, hogy segédlelkészem, Vetési László jelent rólam és a gyülekezeti tagokról a szekuritáténak. Olyan dolgokról szerzett tudomást a szekuritátés tiszt, amit csak én és a segédlelkészem tudhattunk, így rájöttem, hogy ezeket ő jelentette. Volt úgy, hogy az est leple alatt magyarországi vendéget szállásoltam el titokban, közben a gépkocsiját máshol hagyta, de másnap délelőtt már mindent tudtak a vendégről… Ilyenkor protokolláris jelentést kellett készítenem az egyházmegyének, de mint később kiderült, ezek a belső egyházi iratok az esperesi hivatalból átjutottak a szekuritáté kezébe. Az egyházi vezetés minden lépéséről tudott a szekuritáté. Vetési jelentései nyomán Ungvári heti rendszerességgel felhívott telefonon és beolvasta, hogy az előző héten hol jártam, kivel beszéltem és miről csevegtünk. Megdöbbentő aprólékossággal tudott mindenről. Ismételten tudtomra adta, hogy vigyázzak, mivel foglalkozom. – Mikor ért véget ez a kálvária? – Vetési László 1984 tavaszán ment el a gyülekezetből. A helyébe Trombitás Károly segédlelkészt helyezték ki. Okulva Vetésivel való kellemetlenségeimből felhívtam a hívek figyelmét, hogy a segédlelkésszel közös családlátogatásokon csak olyasmiről beszéljenek jelenlétünkben, ami nem árthat családjuknak. Nem tudhattam, ki az új segédlelkész, emiatt elővigyázatos voltam. Az emberek elcsodálkoztak, de értettek a szóból. Akkor történt meg, hogy egy ismerősöm elmondta, hol van a telefonkészülékbe beépített lehallgató. Kibontottuk a telefont, és kiszedtük belőle, de egy negyedóra sem telt el, és jöttek a telefonosok ellenőrizni a készüléket. Elvitték a telefont, és visszahozták, mi meg újból kiszedtük belőle, de harmadjára már lepecsételt készüléket kaptunk. Ezután a középső szobában mindig hangosan szólt a rádió a telefon mellett, ha valakivel egy másik helyiségben beszélgettünk... – Volt-e kellemetlensége a második segédlelkésszel? – Miután az első viselt dolgairól tudomást szereztek a hívek, a presbiterek úgy döntöttek, hogy nem igényelnek többé segédlelkészt. A gyülekezetből öttagú presbiteri küldöttség kereste fel a püspököt, hogy vonja vissza segédlelkészi kinevezését, mert a gyülekezet erre nem tart igényt. Megdöbbentő módon a presbiterek még vissza sem értek hozzám – akkoriban javították a Pata utcát, így gyalog jöttek – és a szekustiszt üvöltve hívott telefonon, hogy hogyan merjük keresztülhúzni a püspök úr jogkörét? Hiába magyaráztam, hogy a lelkészt és a segédlelkészt is a presbitérium alkalmazza, így neki joga van eldönteni, hogy igényt tart-e rá vagy sem, a szekustiszt fenyegetőzött. Az embereket azonban ez már nem érdekelte: szembementek a püspök és a szekuritáté parancsával anélkül, hogy bántódásuk esett volna. Visszamondták Trombitás Károly segédlelkészi szolgálatát, így jó darabig nem volt segédlelkészünk. – A nyolcvanas évek második felében a Pata utcai gyülekezet ifjúsági foglalkozásairól volt ismert a városban, sok magyar egyetemista járt ide. Gondolom, ez újabb besúgók beépítését vonta maga után... – 1986-ban én vezettem be elsőként Kolozsváron a video használatát egyházi szolgálatra. Ez is vonzotta a fiatalokat, és hamarosan a legnagyobb magyar ifjúsági csoport működött a Pata utcai gyülekezetben. Gyakorta száz-százötven fiatal is részt vett a foglalkozásokon. Én tartottam a bibliaóra bevezetőjét, a többit maguk a fiatalok szervezték meg. Akkoriban már Gy. Szabó Béla hagyatékát gondoztam, így bemutathattam a Jelenések című sorozatát is. Néprajz, művészettörténet, egyháztörténet, vallástörténet és irodalomtörténet volt a gyakoribb téma, és ezekre a fiatalok előadásokkal készültek. Sokszor láttam közöttük gyanús, nem oda tartozó bőrkabátos férfit is, akiről sejteni lehetett, hogy honnan van, de az előadássorozatot jó darabig nem zavarta meg senki. 1988-ban hívatott az akkori esperesem, Csutak Csaba, hogy érdeklődik felőlem a szekus, és le kell állni az ifjúsági sorozattal. Mondtam, leállunk, de a következő vasárnap kihirdetem a szószékről, hogy egyházi és más világi hatóságok kényszerítenek erre. Az esperes kijelentette, hogy ezt nem tehetem meg! Az ügy érdekessége, hogy a vele folytatott teljes beszélgetés a szekuhoz került, ami benne található a dossziémban. Az ifjúsági előadássorozatot a hatalom nyomására végül le kellett állítani. – Hogyan folytatta az együttműködést a fiatalokkal? – Sokat kirándultunk. 50-55 gyülekezeti fiatallal Erdélyt átszelő vasúti körjegyet vásároltunk, felkerestünk történelmi helyeket. Kiderült, hogy közöttük is van beépített ember. A szeku egy olyan fiatalt talált, akit valamilyen félrelépése miatt zsarolt. Erről akkor szereztem tudomást, amikor az egyik presbiteremet megkereste a szekuritátés tiszt, hogy mindent tud a fiatalok útjáról, hol jártak, kivel beszéltek, és miket mondott nekik a pap. Az ügyből végül nem lett baj, mert a kiránduláson semmi olyasmi nem történt, amit rejtegetni kellett volna. Mégis kellemetlenségeim adódtak, amikor az ifjúsági csoportomból nyolcan átszöktek Magyarországra a zöldhatáron. A szekuritáté azt akarta rám fogni, hogy én biztattam fel őket a szökésre. Beismertem, hogy beszéltem a fiataloknak Magyarországról, de egyiket sem biztattam soha arra, hogy a zöldhatáron át távozzanak Erdélyből. Makkay József
(BEJEFEZŐ RÉSZE JÖVŐ HETI LAPSZÁMUNKBAN)
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Hitélet – Gyulafehérvár magyar múltja, jelene, a jövőjéért
Évtizednyi iskolatörténelem a „kisszeminárium” második évkönyvében
Gyulafehérvár magyar múltja és jelene címmel látott napvilágot nemrég a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum évkönyve. A szó szoros értelmében hiánypótló kiadványról van szó, hiszen szerkesztői és a szerzők nem kevesebb feladatra vállalkoztak, mint az intézmény utóbbi tíz éve (2002–2012) történetének megörökítésére a magyarság és az utókor számára.
Az intézménynek Értesítője jelent meg az 1870-es évektől kezdődően tova az első világháborúig, majd hosszú szünet következett. A kommunizmus bukását követően az a döntés született meg, hogy évtizedenként kiadnak egy összefoglaló kötetet. Eddig egy kötetet adtak ki, a mostani a második.
Köszöntőjében Dr. Gál László igazgató hangsúlyozza; „Számos esetben kellett és kell újraterveznie erdélyi magyar nemzetközösségünknek útirányát az idők folyamán – amennyiben önmaga tehette ezt –, s jelenünkben, nem éppen barátságos viszontagságok közepette azért, hogy megmaradhasson erdélyi – s ezen belül is dél-erdélyi – magyar önazonossági minőségében. Mindez a törekvés hol békésen, hol ádáz küzdelemmel valósult meg – folytonos arányszámbeli apadással, gyengüléssel... (...) Napjainkban sincs ez másként... Az új tanügyi törvény, a szekularizálódó társadalom állandó odafigyelést, állandó »újratervezést« követel azért, hogy óvodától, elemi és gimnáziumi szinteken keresztül, katolikus teológiai líceumi (előszeretettel nevezett kisszemináriumi) tagozatig teljes magyar oktatási palettát képezzen, remélhetőleg a hosszú idejű fennmaradás kezességével... s azért is, hogy ne csak Gyulafehérvár magyar múltja és jelene legyen a témánk, hanem mindenképpen a jövője is!”
A gazdag tartalmú könyvben alaposan dokumentált tanulmányt olvashatunk Máté Pál tollából Gyulafehérvár és környékének történetéről, az erdélyi püspökség megalapításáról, annak intézményeiről, a városnak a fejedelemség központjaként betöltött szerepéről, műemlékeiről és művelődési életéről.
Irodalmi fejezetében – Híres emberek, híres művek – Karácsonyi Benő gyulafehérvári témájú írása, Ferenczy Miklós: Gy. Szabó Béla méltatása (ezt a művész Márton Áron püspökhöz írt levelének fénymásolata egészíti ki); Kovács Mihai az erdélyi irodalom kellőképpen nem ismert és méltatott alakját, Simpf Jánost, a fiatalon elhunyt papköltőt, magyartanárt mutatja be.
Gudor Botond református lelkész, vallás- és történelemtanár értékes tanulmányának témája „Művelődés, társadalom, könyvtár- és akadémiaalapítási törekvések a Gyulafehérvár melletti Hegyalja XVIII. századi történetében.” Sipos Ibolya történelemtanár az írott magyar nyelv kezdeteihez kapcsolódó, a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtár kincsei között található Gyulafehérvári Sorok (1310–20) kéziratot elemzi.
Egyház részében a könyv bemutatja a gyulafehérvári Szent Mihály római katolikus székesegyházat (Fülöp Sándor Szabolcs), a városban működő szerzetesrendeket (Chinda Péter), Komáromi Attila jogtanácsos pedig a kommunista hatalom által államosított és jogtalanul elkobzott ingatlanok romániai helyzetét ismerteti.
Kimondottan a rangos iskoláról szóló fejezetben Gál László tanár, igazgató A gyulafehérvári katolikus oktatás a kezdetektől a XVIII. századig címmel közöl értékes tanulmányt; Marton József nagyprépost, egyetemi professzor Vorbuchner Adolf gyulafehérvári püspökre emlékezik; Geréd Vilmos karnagy, tanár a kántorképzésről ír; Bakó Botond diák- és későbbi tanári éveit idézi fel.
A római katolikus kántoriskolából – ez volt a régi hivatalos neve a mai teológiai líceumnak – indultak közül Tamás József segédpüspök, Potyó Ferenc pápai káplán, általános érseki helynök, Szász János kanonok, petrozsényi plébános, s nem utolsósorban Korom Imre-György, az iskola jelenlegi lelki (spirituális) vezetője és hittantanára vall arról, mennyire szívükhöz nőtt és megerősítette őket hivatásukban ez a „kisszeminárium”. Korom Imre-György így fogalmaz: „Köszönöm neked, Gyulafehérvár, valóban Alma Mater – Tápláló Anya voltál és maradsz számomra!”
Nagyon őszinte hangnemű és tanulságos interjú olvasható a kötetben Jakubinyi György érsekkel a főpásztor és a kisszeminárium kapcsolatáról (diákszemmel kérdezett Ilyés Lehel), amelynek sokatmondó címe A bizalom és a szeretet útján a közösség szívébe. Egy másik interjút Tóth Csabával, az érsekség gazdasági vezetőjével Székely Róbert készítette. Tartalmas összeállítással emlékezik meg a kiadvány Gróf Majláth Gusztáv Károlyról, az intézmény névadójáról, a diákok püspökéről. Gazdag képgyűjtemény, képek az iskola életéből, az elöljárók és tanárok s az elmúlt 10 év csoportjainak, osztályainak és végzőseinek névsora emeli a történelmi kordokumentum értékű, visszapillantó évkönyv jelentőségét.
Fodor György
Szabadság (Kolozsvár)

Antiszemita propagandát terjeszt a református lelkész?
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) készül bepanaszolni Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró Ferenczy Miklós református lelkészt, miután a volt kolozsvári esperes facebookos üzenőfalán egy youtube-on hozzáférhető propagandafilmet tett közzé, melynek címe Izrael népe – felsőbbrendű zsidóság.
Ferenczy Miklós a filmhez a következő kommentárt fűzte: „A felvételek önmagukért beszélnek! Nézzétek és tanuljatok belőlük! Hihetetlen, de sajnos valóság! Felsőbbrendűség? Inkább alávalóság!!”
A manna.ro portálon közzétett tiltakozásában Parászka úgy fogalmaz: a film véleménye szerint antiszemita, gyűlöletkeltésre és uszításra alkalmas. Ferenczy Miklós eljárását az újságíró azért tartja elítélendőnek, mert az erdélyi magyar közélet ismert, tekintélyes szereplője, aki református lelkészként egyházát képviseli. Ugyanakkor emlékeztet arra, hogy egy korábbi bírósági ítélet értelmében az internetes közösségi oldalak a nyilvános szférához tartoznak.
„Az antiszemitizmus, a nacionalizmus, a diszkrimináció ellen való fellépés az erdélyi magyar közösség számára elodázhatatlan létkérdés” – szögezi le tiltakozásában Parászka Boróka, aki állásfoglalást vár ebben az ügyben az Erdélyi Református Egyházkerület püspökétől, Kató Bélától.
Ferenczy: nem vagyok antiszemita
„Távol áll tőlem az antiszemitizmus. Ha antiszemita lennék, nem mennék fel a szószékre” – jelentette ki a maszol.ro-nak Ferenczy Miklós. A köztiszteletben álló református lelkész elmondta, a kolozsváriak tudják róla, hogy nem idegengyűlölő, soha nem vonakodott például román nyelven megtartani a szertartásokat.
Tájékoztatása szerint e-mail-jei között bukkant rá „több tucat más film között” a filmecskére, és a hozzáfűzött bejegyzésében nem a zsidóságot ítélte el, hanem azokat a cselekedeteket, amelyeket a felvételen látott. „Talán nem is fűztem volna semmit hozzá a filmhez, ha nem láttam volna azt a jelenetet, amelyben egy játékmajom által megjelenítetett, nácinak titulált Jézust keresztre feszítenek és a fejét szétverik egy kalapáccsal. Ez engem húsvét vasárnapján felháborított” – mondta a lelkész.
Ferenczy elmondta, hogy Kató Béla püspök is megkereste már ebben az ügyben. „A püspök úrnak is elmondtam: ugyanúgy állást foglaltam volna, ha a filmen mondjuk magyarok vernek cigányokat. Én mindig az igazságtalanság ellen, a gyengék mellett fogom felemelni a szavam” – jelentette ki. Arra a kérdésünkre, sikerült-e meggyőznie Kató Bélát, a lelkész közölte: „a püspök azt mondta, még gondolkozik az ügyön”.
Arra a felvetésünkre, hogy általa posztolt propagandafilmet zsidóellenes hangulatkeltés céljából antiszemita körök terjesztik, és a filmhez fűzött bejegyzése a film üzenetével történő azonosulásként értelmezhető, a volt esperes azt válaszolta: „ha ez így van, valóban nagyon szerencsétlenül jött össze a dolog”.
Asztalos egyelőre nem kommentál
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke, Asztalos Csaba a maszol.ro-nak nem kívánta kommentálni Ferenczy Miklós esetét, miután megtudta, hogy az ügyben panasz is készül a református lelkész ellen. Arra hivatkozott, nem akar olyan ügyről véleményt nyilvánítani, amelyről később CNCD állást foglal. „Nem szeretném megelőlegezni a tanács álláspontját” – jelentette ki.
Kérdésünkre elmondta, a CNCD-hez már érkeztek panaszok olyan személyek ellen, akik antiszemita propagandaanyagot terjesztettek a közösségi oldalakon, és a testület ezeket a panaszokat tárgyalni fogja. Ugyanakkor megerősítette: a diszkriminációellenes tanács korábban már az emberi méltóságot sértő nacionalista propagandáért megbírságolta a Maros megyei prefektúra volt kabinetigazgatóját amiatt, hogy azt „üzente” a közösségi oldalon az államfő ellen tüntetőknek: „Arbeit macht frei – hogy értsék a tiltakozók is”.
Maszol.ro,

Erdélyi magyar papokat jelent fel egy „magyar” újságíró
A szélsőliberális megnyilvánulásairól ismert, a Jobbik ellen is többször tiltakozó Parászka Boróka, a Manna.ro erdélyi hírportál szerkesztője hétfőn panaszt nyújt be a román Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) egy pápai káplán és egy református lelkész „antiszemita” kijelentései miatt.
Ferenczy Miklós református lelkész, volt kolozsvári esperes a Facebookon, Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes pedig egy köztéri megemlékezésen olyan nyilatkozatot tett, amely „antiszemita, megbélyegző, gyűlöletkeltésre és uszításra alkalmas” – állítja egy marosvásárhelyi újságíró.
Ferenczy a Facebookon megosztott egy Izrael népe – felsőbbrendű zsidóság című kisfilmet, amelyhez a következő megjegyzést fűzte: „A felvételek önmagukért beszélnek! Nézzétek és tanuljatok belőlük! Hihetetlen, de sajnos valóság! Felsőbbrendűség? Inkább alávalóság!!” A Maszol.ro portálnak nyilatkozva Ferenczy „valóban nagyon szerencsétlennek” nevezte, hogy a filmet antiszemita körök terjesztik, és kommentárja a klip üzenetével történő azonosulásként értelmezhető. Parászka Facebook-oldalán tiltakozott a lelkész bejegyzése ellen, majd levelet írt az erdélyi református püspöknek. Két hetet várt Kató Béla állásfoglalására, mielőtt úgy döntött, panasszal fordul az diszkriminációellenes tanácshoz. „Ez olyasmi, amit nem lehet majd megkerülni" – mondta a Népszabadságnak az újságíró.
A másik feljelentett Darvas-Kozma József pápai káplán, aki Csíkszeredában, 2012. március 15-én rámutatott, az osztrákok a Rotschildok zsarolásának engedve verték le az 1848-as magyar forradalmat, Magyarországot pedig azért darabolták fel, mert Ferenc József apostoli király 1903-ban megvétózta a zsidó bankárdinasztia jelöltje, Rampolla bíboros pápává választását. [Forrás: nol.hu, manna.ro, alfahir.hu]
itthon.ma//erdelyorszag.

Borboly Csaba „legyurcsányozta” Parászka Borókát
Gyurcsány Ferenc szellemi követőjének nevezte Parászka Borókát vasárnap blogján Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke azért bírálja a marosvásárhelyi újságírót, mert a manna.ro-n közölt tiltakozásában antiszemita propaganda terjesztésével vádolta Ferenczy Miklós kolozsvári református esperest és Darvas-Kozma József csíkszeredai pápai káplánt.
Az RMDSZ-es politikus szerint a volt szocialista kormányfőhöz hasonlóan Parászka „olyasmi ellen tiltakozik, ami nincs, olyan kijelentések ellen hadakozik, amelyek nem hangzanak el, olyan tematikákat és vádakat akar importálni, amelyek abban a társadalmi közegben, amelyben élünk évszázadok óta, teljesen életidegenek”. Borboly értésre adja: szerinte az újságíró tiltakozásával csupán témákat kreál, hogy az egzisztenciáját biztosítsa.
A tanácselnök érintettként szólt hozzá Parászka tiltakozásához. Felidézi, hogy több székelyföldi önkormányzati vezetővel együtt alanya volt az újságíró „egyik akciójának, amikor is ránk akarta húzni a rasszizmus vádját a bukaresti sajtó által felfújt székelyföldi romaproblémák kapcsán”. Borboly szerint ez olyannyira nem sikerült neki, hogy a napilap (Új Magyar Szó), amelyben támadó cikkei megjelentek, csődbe ment. „Kíváncsi vagyok, ebben az aknamunkában még meddig talál partnert, munkaadót magának, mert azok a sajtóorgánumok, amelyeknél mostanáig tevékenykedett, kivétel nélkül vagy elbocsátották, vagy csődbe mentek” – tette hozzá.
Parászka Boróka a politikus Facebook-oldalán reagált Borboly bejegyzésére. Emlékeztette arra, hogy a marosvásárhelyi rádióban két interjút is készített a politikussal, amelyben ilyen kérdéseket feszegetett: miért alacsony a tőkebeáramlás Hargita megyébe? miért magas az Állami Számvevőszék által talált visszaélések száma?
Emlékeztette Borbolyt arra is, hogy amikor az ő családját érte fenyegetés, akkor -- dacára minden szakmai vitáiknak – maximális szolidaritásáról, segítségéről és emberi kiállásáról biztosította a politikust. „Most is, mint akkor, úgy gondolom: galád dolog minden nemtelen támadás. És igen Csaba, ha legközelebb fenyegetik a családodat, feleségedet, gyerekeidet, én leszek az első, aki ez ellen felszólal” – válaszolta Borbolynak az újságíró.
Kovács: normális világban élünk? Az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter szerint Parászka Boróka tiltakozásával arra hívta fel a figyelmet, hogy húsvét ünnepe vagy egy nyilvános esemény alkalmával egy református és egy katolikus lelkész „szégyenletesen, minősíthetetlenül gyűlölködik, uszít, antiszemita propagandát folytat”. A politikust a tiltakozást kommentelő „normálisnak tűnő emberek” facebookos hozzászólásai késztették arra, hogy blogján véleményt nyilvánítson. Mint írja, kétségbeejtőnek tartja, hogy a 21. században tömegesen vannak olyanok, akik a két lelkész múltjára, eddigi tevékenységére hivatkozva megértően, sőt támogatóan viszonyulnak a “zsidózásukhoz”. „Tragikomikus, hogy mások azért ítélik el Boróka írását, mert egy másik, >>nagymagyar<< témában nem csomagolta székely zászlóba szavait. Ijesztőnek tartom, hogy ezen bejegyzésem miatt engem is sokan akasztani fognak” – fogalmaz blogján a politikus.
Maszol.ro.