Magyarbikal közigazgatásilag Bánffyhunyadhoz tartozik, választóvonalon van, s ez meghatározta a falu sorsát. Magyarbikalon, a 2003-ig színmagyar faluban véget érnek az utak. A virágkorában (1968–69) még 1200 lakosú faluban a hetvenes években 800-an, 2002-ben csupán 400-an éltek. 1989 előtt a lakosság nagy része Bánffyhunyadon dolgozott, ott könnyen jutottak tömbház-lakáshoz. A kilencvenes években jelentkező munkanélküliség, a nyugdíjazás több családot visszahozott a kiöregedőben levő Magyarbikalra. A falu egyetlen intézménye a református egyház. A falunak nincs „állami” óvónője, Magyarbikalon hét gyermekkel, mégis működik óvoda, ezt az egyház szervezi. 2004 januárjában kormányhatározat született a magyarbikali egyházközség hajdani felekezeti iskolájának visszaszolgáltatásáról. Azóta felújították az iskola tetőszerkezetét. A magyarbikali templomtorony a korábbi lelkipásztor, Ferencz Miklós idején, 1981-ben vált egy múzeum otthonává. Az emberek a padlásokról előkerülő régi tárgyakat előszeretettel hozták a parókiára. 1996-ban jelent meg Magyarbikal monográfiája, Sebestyén Kálmán történész tollából. A hosszú évekig fiókban rejtegetett monográfia kinyomtatása dr. Ferencz Árpád lelkésznek köszönhető. /Kerekes Edit: Magyarbikal – tetterős közösség a határvonal átka alatt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./