"A Romániai Magyar szó egész oldalt szentelt a Tőkés-ügynek. Közli Tőkés László A Securitate markában című állásfoglalását és három volt diáktársának nyilatkozatát. Tőkés László az 1994. dec. 28-i kolozsvári sajtóértekezletén tette közzé nyilatkozatát A Securitate markában címmel. Ebben elmondta, hogy az 1975-1989-es időszakban együttvéve mintegy másfél-két hónapot töltött a Securitate kihallgató irodáiban, az elkerülhetetlen bekísérések vagy elhurcolások nyomán parancsszóra írt "deklarációi" feltehetően többszáz oldalra rúgnak. "Kollaborálása" tehát folytonos meghurcoltatásban és üldöztetésben nyilvánult meg. A kihallgatásokon minden esetben pszichológiai vagy testi fenyegetettség kényszere alatt írta a nyilatkozatokat, határozottan visszautasítva a mások rovására történő bárminemű együttműködést, illetve terhelő vallomást. A Securitate hírhedt dossziéi minden valószínűség szerint száz meg százezer román állampolgár nyilatkozatait tartalmazzák. Tőkés László követeli egész szekus-dossziéja kiadatását. Követeli továbbá mindazon szekus tisztek felelősségre vonását, akik zaklatták, üldözték. A lapban olvasható három volt diáktársa /Ferencz László, Jenei Tamás, Vetési László/ Tőkés Lászlóhoz írt közös levele, melyben hitet tettek a püspök becsületessége mellett. Amit még 1975-ben elmondott a Securitaten /ezt közölte a Tinerama/, arról Tőkés László hamarosan tájékoztatta őket, a jelentés rájuk nézve semmiféle terhelő adatot nem tartalmazott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./"

Kolozsváron a Györkös Mányi Albert Emlékházban ülésezett az EMKE Kolozs megyei egyesülete. A megbeszélésen többen jelen voltak az országos elnökség tagjai közül is. Az EMKE rendszeresíteni fogja egy-egy régió magyar művelődési életének áttekintését. A Kolozs megyei /szórványba szorult/ közművelődési életnek van olyan kistája, például a Mezőség, ahol pang a magyar kulturális élet, visszaszorul a családba, a tévékészülék mellé. Ennek ellenére itt is van követendő minta, ilyen a vándorkönyvtárak működtetése. Ezeken a településeken tíz-tizenöt évvel ezelőtt még magyar nyelvű felsőtagozatok működtek. Virágzó művelődési élet a kalotaszegi falvakban, Kolozsváron és részben az Aranyos-Torda vidéken létezik. Kolozsváron Kiss Irén és társai fáradhatatlan munkája eredményeképpen erős honismereti kör működik. A Kolozs megyei művelődési élte műkedvelő központú. Az elérhető csúcsot Mákófalva színjátszói jelzik, akik már megjelentek a budapesti színpadokon, ezenkívül kétszer voltak Angliában is. Ferencz László tiszteletes előterjesztette a Kőrösfői Emlékpark tervét: a református egyház tulajdonában levő templomkertben szabadtéri színpadot építenek, itt tartják évente a Vasvári Napokat, itt hozzák létre egy erdélyi személyiségek szoborpanteonját. Mindezt a Pro Kőrösfő Alapítvány akarja felkarolni. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

"Megpezsdült Kőrösfő közösségi élete. Az egy éve felállított Vasvári-emlékoszlop miatti hivatalos ellenkezés, a felállítás miatt az RMDSZ perbe fogása, továbbá az, hogy a falu élére Ferencz László tiszteletes került, aki részt vállal a faluközösség építésében, mindez összefogta Kőrösfő lakóit. Megszervezték a falutalálkozót, meghívták a faluból elszármazottakat. A falutalákozón /okt. 26-27/ ünnepelték Kőrösfő első írásos említésének 720. évfordulóját. Okt. 26-án a művelődési otthonban tartott előadást Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszor, Kőrösfő fia és Sebestyén Kálmán, aki kőrösfőiek nemzedékét nevelte tanárként-igazgatóként, jelenleg Magyarországon él. Az előadások után hajnalig tartó mulatság következett. Okt. 27-én a református templomban gyűlt össze az ünneplő sokaság, ahol Kovács Kurucz János ismertette a kőrösfői egyház és templom történetét. Az elszármazottak kérésére megalakították a Kőrösfői Baráti Társaságot, majd leleplezték a templom közkertjének mészkőfalán a Kiss Gergely által készített emléktáblát ezzel a felirattal: "896-1276-1996. Ezen emléktábla állíttatott Kőrösfő első írásbeli megemlítésének 720. évfordulóján. A honfoglalás utáni 1100. esztendőben. Anno Domini: 1996. október 27." Ünnepi istentisztelet, közös ima, majd a templomkerti szeretetvendégség tette teljessé az ünnepet. /Miklós László: Kőrösfői Riszeg alatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2-3., Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./"

"Molnár Gusztáv a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a filozófia szakon szerzett diplomát. Első összetűzéseire a Securitateval ebben az időben került sor, mert Echinox c. folyóirat megjelenésével egyidejűleg Molnár Gusztáv egy magyar nyelvű lapot is ki akart adni. Az egyetem elvégzése után Bukarestben a Kriterion Kiadó szerkesztője lett, de párhuzamosan egy magyar értelmiségiekből álló kört szervezett, amelynek tagjai az ország különböző városaiban adnak egymásnak találkozót. Ezeken a találkozókon - saját szavai szerint - "a kommunizmus utáni korszakra készültünk fel, mert teljesen biztosak voltunk abban, hogy a kommunizmus össze fog omlani". Ezen tevékenység miatt 1987-ben elbocsátották a Kriteriontól, miután a Securitate házkutatást tartott nála, amely alkalommal több száz könyvet, kéziratot és hangaszalagot koboznak el tőle, amit máig sem szolgáltattak vissza. Ezután 1988-ban Magyarországra települt át. 1990-től kezdve egy évig főtanácsadói szerepkört tölt be a magyar kormány mellett a határon túli magyarok kérdésének szakértőjeként. Miután lemondott a kormány mellett betöltött funkciójáról, Molnár Gusztáv megkezdte tevékenységét a Teleki László Alapítványnál, kezdetben egy, a kisebbségek kérdését tanulmányozó projekt keretén belül, négy év óta pedig a regionális geopolitikával foglalkozó csoport vezetője. 1997 őszétől kezdődően a Babes-Bolyai Tudományegyetem vendégprofesszoraként a nemzetközi kapcsolatokról tart előadásokat a magyar tagozaton, ez év második szemeszterétől kezdve pedig a történeti geopolitikáról fog előadásokat tartani az egyetem román tagozatain. A személyéhez kapcsolódó viták akkor robbantak ki, mikor 1997-ben közzé tette Az erdélyi kérdés c. tanulmányát, amelyben Erdély autonómiája mellett foglal állást. Eredetileg a tanulmány a kolozsvári Magyar Kisebbség c. folyóiratban jelent meg, később lefordították angol és román nyelvre is. Florin Danciu és Marius Avram készített interjút Molnár Gusztávval. Kérdésükre Molnár Gusztáv kifejtette, mit ért erdélyi kérdésen. "Románia régebbi helyzete - privilegizált helyzete a két világháború között - megváltozott." "Létezik a geopolitikai közelség törvénye, amely szerint annak, aki közelebb van a centrumhoz, nagyobb esélye van a centrumhoz tapadni. E meggondolás alapján Magyarország Románia stratégiai partnerévé vált, Románia keretén belül pedig Erdélynek, akarva, nem akarva, kapocs- szerepe van. Ez az én véleményem, amellyel mások is, például Gabriel Andreescu is, egyetértenek." /Florin Danciu, Marius Avram: Molnár Gusztáv magyar politológus, Erdély autonómiájának híve szerint az erdélyiek megrövidítve érzik magukat fennsőbbrendűségük miatt. - Megjelent a Transilvania Jurnal /Brassó/, 1999. jan. 4-i számában, részben közölte a Magyar Nemzet /január 20./ Teljes fordítása: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26. - fordította Takács Ferenc László/"

Immár tizedik alkalommal tartották meg Tordaszentlászlón a Szent László-napi kórustalálkozót, több mint hétszáz vendéget fogadtak otthonaikban a falubeliek. Az istentiszteleten Ferencz László lelkipásztor, kalotaszegi esperes hirdetett igét, majd a magyarországi vendégkórusok következtek. Az ünneplő sereg a templomkertbe vonult a Szent László-szoborra helyezett koszorút. Köszöntötte résztvevőket többek között Kötő József oktatási államtitkár és Pillich László, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kulturális alelnöke. A hagyományhoz híven a kórusok teljes díszben, énekszóval végigvonultak a falun. A művelődési otthon színpadán egymást követve léptek fel a résztvevő kórusok. A Heltai Alapítvány minden részt vevő kórus részére egy Szervátiusz Jenő-albumot adományozott. Boldizsár Zeyk Imre, a tordaszentlászlói RMDSZ elnöke elmondta, hogy idén 18 kórus vett részt a találkozón. A tíz év alatt 231 kórus, dalegylet és népdalkör 9240 dalosa fordult meg a községben, a magyar nyelvterületnek szinte minden tájegységét képviselve: Kalotaszeget és Kolozsvárt, az Aranyosvidéket és Székelyföldet, Máramarost, a Szilágyságot és a Partiumot, Baranyát és Szeged-Sárrét vidékét, Budapestet és a Duna-Tisza-tájat, Visegrádot, Galántát és Pozsonyt, Debrecent és környékét. /Kerekes Edit: Tordaszentlászlón kisütött a Nap. Tizedik Szent László-napi kórustalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Júl. 3-án és 4-én Vasvári-emléknapokat tartottak Kalotaszegen. Vasvári Pál halálának 150. évfordulóján. Kőrösfőn a köszöntő beszédeket követően Tőkés László püspök átvette a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület díját, a Vasvári kopjafa kicsinyített mását. A kitüntetést átadó Péntek László, a helyi RMDSZ és a kulturális egyesület elnöke hangsúlyozta: a püspöknek kiemelkedő érdemei vannak kiállásáért Kalotaszeg, ezen belül Kőrösfő népének kezdeményezései mellett, a Vasvári kopjafa létrehozását illetően. A vendégek ezt követően Magyarvalkóra mentek, ahol a Tőkés László püspök istentiszteletét hallgathatták meg. A kultúrotthonban Kit tud többet Vasvári Pálról és az 1848-49-es forradalomról című történelmi vetélkedőt rendeztek. Átadták a Népszabadság című budapesti napilapnak a második, kicsinyített kopjafadíjat azért a jelentős anyagi támogatásért, amit a lap a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületnek nyújtott az emlékmű felállításához. A Körösfői Rákóczi Ballada-csoport Körösfői Riszeg alatt című ünnepi műsora tovább emelte az est hangulatát. Július 4-én Ferenc László, a helyi református lelkész, kalotaszegi esperes istentisztelete után a közönség a kopjafa előtti téren hallhatta az ünnepi beszédeket. Koszorút helyeztek el a kopjafánál a helyi és a megyei RMDSZ, az ünnepséget szervező polgármesteri hivatal és kulturális egyesület, a kolozsvári magyar főkonzulátus és számos más vendég részéről. Az ünnepségen átadták a Szabadság szerkesztőségének szánt díjat, amelyet Makkay József főszerkesztő-helyettes vett át. Péntek László hangsúlyozta: a Szabadság határozottan kiállt a Vasvári Pál kopjafa felállítását követő törvényszéki meghurcoltatás során a szervezők, és a faluközösség mellett, mindig támogatta e közösség törekvéseit. /Kisréti Zsombor: A Szabadság szerkesztőséget is kitüntették Vasvári-ünnepség Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

Barabás István az 1990-es marosvásárhelyi eseményekre emlékezett. Felidézte a Romániai Magyar Szó 1999. jan. 6-i számában napvilágot Takács Ferenc László A román kormányzat magyarságpolitikája, 1989. dec. 22.-1996. szept. 17. című krónikáját, ennek 2. fejezete éppen ezt a két hónapot elemezte korabeli dokumentumok, tények, szemtanúi vallomásai alapján, hogy lépésről lépésre mutassa ki a marosvásárhelyi események hivatásos diverzionistákra valló, módszeres előkészítését. Barabás István a korabeli sajtóból idézett. A marosvásárhelyi események 5. évfordulója alkalmából a Ziua 1995. március 15-én egész oldalt közölt a következő címmel: A Román Hírszerző Szolgálat keresztelője a marosvásárhelyi vérfürdő volt. Emil Barbu sorra vette az akkor még tisztázatlan részleteket, hogy eljusson a címben megfogalmazott következtetéshez. A Ziua feltette a kérdést: a hodáki pópa honnan tudta napokkal előbb, hogy híveit Marosvásárhelyre szállítják, ahogy azt Cofariu nyilatkozta a televíziónak? (Ettől kezdve szóvivőt adtak melléje.) A Ziua végkövetkeztetése: "A marosvásárhelyi összetűzésekre akkor került sor, amikor az új rendszer ellenzőinek száma növekedni kezdett. Akkor jött rá a Hatalom, hogy a nacionalizmus szításával megtarthatja pozícióit. A stratégia olyan jól bevált, hogy ma is sikerrel alkalmazza. Az öt évvel ezelőtti véres események kulcsát a Hivatalos Közlöny 1990. március 23-i számában találhatjuk meg: ekkor jelent meg a Román Hírszerző Szolgálat megalakítására vonatkozó határozat". Tovább lehetne idézni Barabás emlékezését, aki sok feledésbe merült cikket hozott fel bizonyításnak. /Barabás István: Az a március. Előhangok és utórezgések a sajtóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./

Júl. 8-9-én immár hatodik alkalommal rendezték meg a Vasvári-emlékünnepséget Kőrösfőn, egyidőben a Reformátusok IV. Világtalálkozójával. A megemlékezés júl. 8-án kezdődött a Vasvári-kopjafánál. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetét Kónya-Hamar Sándor képviselő, megyei elnök és Bitay Levente ügyvezető elnök képviselte. Idén az emlékezők első alkalommal zarándokoltak el a jósikafalvi Béles-tóhoz, a csata színhelyére. Délután a Magyarvalkón tartott ünnepi rendezvény keretében dr. Egyed Ákos történész előadását hallgathatták meg a jelenlévők. Júl. 9-én a vasárnapi istentiszteleten Ferenc László esperes hirdetett igét, aki az 1848-1849-es szabadságharc alig huszonhárom éves korában elesett géniuszára, Vasvári Pálra emlékezett. A kopjafánál Szabó László helyettes államtitkár a magyar kormány üdvözletét hozta el Kalotaszegre. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mondott beszédet. Idén is kiosztották a Vasvári Pál érdemdíjat: ezúttal Ferenc László esperesnek, Gecse Gézának, a Kossuth Rádió szerkesztőjének, a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társaságának és a Magyar Nemzet napilapnak ítélték oda. Ezután Ki tud többet Vasvári Pálról, az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról című ifjúsági vetélkedőt tartották meg. /Vasvári-ünnepség Kőrösfőn. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Tőkés László püspök tavaly rágalmazásért beperelte Alison Mutlert, az Associated Press tudósítóját, aki szekuritátés ügynöknek nevezte a püspököt. A következő tárgyalást szept. 22-én tartják Bukarestben. A bíróság néhány napja elrendelte a püspök dossziéjának átvilágítását. Tőkés László a Krónikának nyilatkozott, kijelentve, szükségesnek tartja, hogy véget érjenek a tíz éve tartó vádaskodások. Az a körülmény aggasztó, hogy a Román Hírszerző Szolgálattól /SRI/ kell kikérni a dossziét. Az átvilágító bizottság elnöke azt nyilatkozta, hogy sok dossziét megsemmisítettek, az iratokat megcsonkították vagy éppenséggel kiegészítették. Tőkés Lászlót megvádolták már, hogy a CIA ügynöke, a 90-es évek elején megjelent Encyclopedia Britannica szerint pedig a KGB ügynöke. ″A híresztelések romboló hatása mérhetetlen.″ - mondta. - 1975-ben, hosszú sanyargatás után leíratták vele azt, hogy Kolozsvári László álnéven feljegyzéseket továbbít majd a Securitate részére. Ezt azonban nem írta alá és soha egyetlen jelentést sem készített. A fenti nyilatkozatát 1990-ben a Renasterea Banateana még aláírás nélkül közölte, 1994-ben a Tinemara viszont már aláírással, holott ő nem írta alá a nyilatkozatot. Az aláírást odahamisították. /Gazda Árpád: Mit rejt Tőkés László szekusdossziéja? = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./ Tőkés László nyilatkozatához szólt hozzá Vetési László /Kolozsvár/ református lelkész. Elmondta, hogy a hetvenes évek elején a teológián összeállt néhány diák és megindították ellenállási mozgalmukat. Erről értesült a Securitate. Néhány alkalommal behívták a hallgatókat, de inkább csak figyelték tevékenységüket. Amikor elkezdődtek a kihallgatások, a hallgatók bajtársi fogadalmat tettek: mindegyikük elmondja, mit diktáltak neki, miről tudnak odabent. Ezt a fogadalmat mindnyájan betartották. A teológia elvégzése után egyenként behívatták őket, de új információt nem tudtak kiszedni belőlük. Nekik könnyebb dolguk volt, mert Tőkés László mindenről tájékoztatta őket. - Vetési László, Ferenc László és Jenei Tamás lelkészek néhány évvel ezelőtt már kiadtak egy nyilatkozatot, amelyben kiálltak Tőkés László püspök mellett, leszögezve, hogy a püspök nem volt besúgó. /Leopold Erika: Vetési László lelkész a királyhágómelléki püspök nyilatkozatáról. ″Mi is ellenálltunk a beszervezésnek.″ = Krónika (Kolozsvár), aug. 12./

Régi fényében pompázik a kőrösfői református templom. Alig hatvan nap alatt sikerült a templomot teljesen felújítani, így jövőre csak kőfal restaurálása maradt. A templom felújításának tiszteletére okt. 29-én ünnepi hálaadó istentiszteletet tartottak, dr. Csiha Kálmán püspöke hirdette az igét. Ferencz László lelkipásztor, a kalotaszegi egyházmegye újraválasztott esperese beszámolt a munkálatokról. /Péntek László: Alig hatvan nap alatt felújították a református templomot. Kőrösfő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

"Ápr. 25-én Marosvásárhelyen, a Bolyai-Gauss tudományos könyvesboltban dr. Ferencz László egyetemi tanár bemutatta dr. Kikeli Pál egyetemi tanár A családorvoslás alapjai című szakkönyvét, amely egyszerre jelent meg magyar és román nyelven. /(bodolai): A családorvoslás alapjai. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 27./"

"Okt. 20-21-én hazacsalogatta elszármazott szülötteit Kőrösfő, a híres kalotaszegi település. Amennyiben Kőrösfő minden híres szülöttének emléktáblát állítanának, a falat teljesen elborítanák a plakettek - fogalmazott Péntek János egyetemi tanár a település 725. évfordulója alkalmával szervezett ünnepségen. A professzor, aki maga is kőrösfői származású, hozzátette: Kőrösfő neve nem azért került bele a köztudatba, mivel sikerült a népművészetből évszázadokon át fenntartania magát, hanem a nagyvilág itt fedezte fel a magyar népművészetet. Az eseményre Pécsi L. Dániel emlékplakettet készített, amelyet felavattak. Okt. 20-án a meghívott közéleti személyiségek (Balogh Ferenc, Szabó T. Attila, Pozsony Ferenc) - előadássorozatára, illetve a Kőrösfőt érintő történelmi vetélkedőre, és a Vasvári-kopjafa megkoszorúzására került sor. Okt. 20-án megalakult a Pro Kőrösfő Társaság, amelynek célja a falufejlesztés, illetve az ötévenként megszervezendő falutalálkozó. A társaság elnöke Ferenc László esperes, Kőrösfő lelkésze, az alelnök pedig a polgármester. /Valkai Krisztina: 725 éves Kőrösfő. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./"

"Okt. 15-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban bemutatták dr. Ferenc László tanszékvezető egyetemi tanár A belgyógyászati diagnosztika című kézikönyvét. A négy kötetre tervezett, és a későbbiek során társszerzőket is felvonultató kézikönyv több mint 900 oldalas első kötetét a magyar orvosi irodalom maradandó értékű megvalósításának nevezte a könyvet méltató dr. Monoki István nyugalmazott előadótanár. A bemutatót dr. Kovács Dezső előadótanár, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának elnöke ünnepnapnak nevezte a szervezet életében. /(bodolai): Maradandó értékű szakkönyv. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./"

"Az Ady-emlékév zárórendezvényét Csucsán tartották meg nov. 24-én a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében. Az ünnepi istentiszteleten Tőkés László püspök igehirdetésében beszélt Csoóri Sándor Csucsa hanyatlásáról szóló esszéjéről. Csoóri azt írja: újra és újra remény nélküli kétségbeesés fogja el a szívét, valahányszor áthalad Csucsán. Ady Endre emlékét fölfalta Octavian Goga, s meg kell akadályoznunk, hogy Goga végleges győzelmet arasson Ady felett. Megrendítőek voltak Ferencz László kőrösfői esperes szavai. "A Királyhágót átlépve ez az első református templom. Emlékeztet múltunkra, a hajdan itt élt népes gyülekezetre. Azóta minden megváltozott. A templom büszkén, szépen és fehéren megmaradt. Utolsó harangozója meghalt nemrégiben. Román pap temette el. (...) Azt szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy itt vagyunk, és meg akarunk maradni. Megtartani szép kicsi templomunkat. Évente két-háromszor összegyűlünk itt. Kalotaszegi hívek áldozatának köszönhetően tudtuk felújítani a templomot. Kézimunkákat is ajándékoztak, hogy szebb legyen a csucsai templom, hogy megmaradjon és emlékeztessen. Van egy bucsai egyháztagunk, aki oroszlánrészt vállal minden munkában. Ő gondnok, harangozó, ügyintéző egy személyben. Tököli Szőke György több mint 50 esztendeje lakik párjával ezen a vidéken. Kisebbségi sorsban megmaradt magyar reformátusnak, vállalja részét a munkában" - mondta az esperes. /Tóth Hajnal: Megtartani templomunkat. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 26./"

"Máj. 16-án kezdődtek Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a Páskándi-ünnepségek a költő 70. születésnapja alkalmából. Az irodalmi tanácskozás témája Páskándi, az ember (A költő létmodellje) volt. Megnyitó beszédet mondott Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke. Az előadók között volt Dávid Gyula, Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténész, Szakolczay Lajos budapesti irodalomtörténész, Demény Péter kolozsvári író és Takács Ferenc László budapesti politikai elemző. Székelyhídi Ágoston az Erdélyi Szövetség, a Rákóczi Szövetség és a Tokaji Írótábor nevében emlékérmet adott át Dávid Gyulának, Kötő Józsefnek és Muzsnay Árpádnak, az EMKÉ-ben kifejtett tevékenységük elismeréséül. Máj. 17-én Szatmárhegyen folytatódik a rendezvény, ahol felavatják a Volosin György vállalkozó által finanszírozott és Erdei István képzőművész által készített Páskándi-szobrot. /Elek György: Páskándi-ünnepségek 2003. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 17./"

A rektori hivatalhoz hasonlóan a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karának vezetősége is kibővült a napokban tartott választás nyomán. Hollanda Dénes egyetemi tanár dékán mellé Filep Emőd előadótanárt választották meg dékán-helyettesnek, Ferencz László előadótanárt pedig kari kancellárnak. Az egyetem marosvásárhelyi székházának támogatását illetően Hollanda közölte, hogy a megígért 600 millió forint biztosítva lesz, annyi különbséggel, hogy folyósítását két részben hagyta jóvá a kuratórium. A Marosvásárhely határában épülő székhelyen jól haladnak a munkálatok. Hollanda professzor bízik abban, hogy a hiányzó 400 millió forint is összegyűl. A gyűjtési akció fővédnökségét vállaló Mádl Ferenc köztársasági elnök máj. 25-re a Magyar Tudományos Akadémia nagytermébe hívta meg a vállalkozókat, hogy segítséget kérjen. /(bodolai): Kibővült a Sapientia marosvásárhelyi vezetősége. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./

A falu jeles szülötte, Lakatos István emlékére avattak kopjafát szept. 18-án Sárvásáron. Lakatos István a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa és közírója volt, akit 1950-ben letartóztattak és 25 év kényszermunkára ítéltek. Tizenöt év múlva szabadult a börtönből, az 1964-es általános amnesztiának köszönhetően. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Ferencz László esperese kegyelettel emlékezett a falu nagy szülöttére. Vekov Károly parlamenti képviselő, a Nemzetépítő Platform elnöke kiemelte, Lakatos István nemcsak szociáldemokrata, hanem elsősorban igaz magyar volt. /P. L.: Kopjafát szenteltek Sárvásáron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

Május 28-án a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet, illetve a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezete Gyarmathy Zsigáné néprajzkutató, író (Kalotaszeg Nagyasszonya) születésének 162. évfordulója alkalmából emlékünnepséget szervezett a kőrösfői református templomban. Ferencz László esperes kifejtette: Gyarmathy Zsigáné valóságos Isten áldása volt Kőrösfő számára, hiszen az 1800-as évek vége táján a kalotaszegiek nagy szegénységben éltek. A Nagyasszony megtanította az asszonyokat és lányokat a varrás, a népi hímzés tudományára, amely sok családnak jó megélhetést biztosított. Mihály Ágnes történelem szakos tanár beszélt Gyarmathy Zsigáné életéről. /Dézsi Ildikó: Megemlékezés Kalotaszeg Nagyasszonyára. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

A négy évvel ezelőtt megválasztott vezetőséget erősítették meg tisztségében az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának február 4-én tartott tisztújító közgyűlésén. A szakosztályt az elkövetkező négy év során is Kovács Dezső szájsebész professzor vezeti, alelnökök Egyed Zs. Imre és Gyéresi Árpád professzorok. A titkári teendőket Sipos Emese előadótanár látja el, a jegyző Szilágyi Tibor lesz. Az egyetlen változás, hogy a sepsiszentgyörgyi Albert István alelnök, kardiológus főorvos helyébe Borsa István csíkszeredai bőrgyógyász főorvos került. Kovács Dezső úgy látja, sikerült aktívabbá tenni az egyesületi tevékenységet. A 2002-es év során sikerült a központi EME keretén belül az autonómiát megvalósítani. Szakosztályuk az EME 7 szakosztálya közül a legnagyobb, jelenleg 900 taggal dicsekedhet. 15 területi csoportjuk közül a legaktívabb a szilágysomlyói, a székelyudvarhelyi, a nagyváradi, és a sepsiszentgyörgyi. A legeredményesebb munkát a családorvosok,(dr. Pongrácz Mária és dr. Kovács Beatrix) a fogorvosok (dr. Pongrácz Antal), a kardiológusok (dr. Benedek Imre) és a gyógyszerészek (dr. Péter H. Mária vezetésével) végezték. Az évente megtartott vándorgyűlések helyszíne 2002-ben és 2005-ben Marosvásárhely, 2003-ban Sepsiszentgyörgy, 2004-ben pedig Kolozsvár volt. A külföldi kollégák közül is évente 100–120-an részt vesznek a rendezvényeiken. 2002- től az Orvostudományi Értesítő szakmai kiadvány évente négy alkalommal megjelenő, országosan akkreditált folyóirattá vált. Ez azt jelenti, hogy az Értesítőben közölt dolgozatokat elfogadják a versenyvizsgákon, és a doktorandusok számára is pontot jelentenek. A vándorgyűléseken elhangzott dolgozatok mellett a Tudományos Diákköri Konferencián díjazott munkákat is közlik, s külföldi kollégáik is felajánlják dolgozataikat közlésre. Az elmúlt évben megalapították a Lencsés György Ars Medica-díjat. Az első plakettel és oklevéllel Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének kimagasló szakmai és tudományos tevékenységét ismerték el. Ebben az évben a Csőgör Lajos nevét viselő díjat és plakettet terveznek átnyújtani minden évfolyamról egy-egy végzősnek. Négy évvel ezelőtt a Stúdium Alapítvánnyal, a Bolyai Társasággal valamint a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetséggel közösen pályáztak egy orvosi és gyógyszerészeti szakkönyvtár megalapítására. Az EME tagsága kedvezményesen jut hozzá a könyvtári szolgáltatásokhoz, amibe az internet-hozzáférhetőség és az audiovizuális anyagok előkészítése is beletartozik. Az EME gondozásában az elmúlt négy évben jelentős szakkönyvek jelentek meg: Ferencz László: A belgyógyászati diagnosztika kézikönyve I-IV. kötet, Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai, Kelemen Hajnal, Gyéresi Árpád: Szervetlen gyógyszerészeti kémia. /Bodolai Gyöngyi: Centenáriumra készülnek. Tisztújítás az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi szakosztálya élén. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./

Március 15-én Kőrösfőn ünnepi istentisztelettel kezdődött az emléknap. Igét hirdetett Ferencz László református esperes. Ezt követően az ünneplők levonultak a templomdomb alatti Vasvári Pál emlékoszlophoz, ahol Kovács Csilla helyi RMDSZ elnök nyitotta meg a koszorúzási ünnepséget. /P. L.: Méltóak vagyunk-e ’48 eszmeiségéhez? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Augusztus 20-án Nádasdarócon helyi jellegű ünnepélyre gyülekezett a kis falu közössége. Az eddigi, még a ’30-as években egy magánház kertjébe állított hősi emlékművet méltó helyre, a most épült Imaterem virágos kertjébe állította a presbitérium. Ferencz László, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese az őrállókról, a helytállásról és helytállókról, ezek megbecsüléséről beszélt, és a mai őrállók kötelezettségeiről. Az emlékmű leleplezésekor a hősök névsorolvasásakor mindegyik nevénél megcsendült a lélek-csengő. A gyermekcsoport versekkel, énekekkel tisztelgett a „Mind Hősök, mind hű hazafiak” emlékoszlopánál. /Vér István: Tett és megemlékezés ünnepe. Nádasdaróc. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

A Pro Kőrösfő Társaság október 21–22-én Kőrösfő első történelmi említésének 730. évfordulója alkalmából falutalálkozót szervezett. A Pro Kőrösfő Társaság ünnepi közgyűlésén a falu szülöttje, dr. Péntek János professzor előadást tartott Kőrösfő és az Unió címmel. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett dr. Pap Géza püspök. Ferencz László lelkipásztor, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese előadást tartott Az egyház szerepe a faluközösség összetartásában címmel, délután pedig ünnepi műsor kezdődött a kultúrházban. /Péntek László: 730 éves évfordulóra emlékeztek Kőrösfőn. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Április 12-én tartották Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Orvos és Gyógyszertudományi Szakosztálya XVII. Tudományos Ülésszakának megnyitóját. A háromnapos rendezvényen díjakat is átadtak, április 13-án pedig plenáris ülés után az EME székházában felavatták dr. Genersich Antal mellszobrát. Genersich Antal /Nagyszombat, 1842 – Kolozsvár, 1918/ az 1872-ben felállított Kolozsvári Egyetemen a kórbonctan tanára lett és létrehozta a Kórbonctani Intézetet. 1895-től Budapestre, az egyetem Kórbonctani Tanszékére kapott meghívást. Később az egyetem rektora lett. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta, sírja a Házsongárdban található. A mellszobor eredetije (Pásztor János alkotása) Budapesten található, az itteni szobormásolat és posztamens készítője Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész. A szervező bizottság elnöke, dr. Bódizs György köszöntötte a szakosztály tagjait. Dr. Kovács Dezső, a szakosztály elnökének köszöntője után egy perces néma csenddel adóztak az utóbbi időben elhunyt tagtársaik emlékének. A Lencsés György-díjat idén dr. Feszt György professzornak adományozták, a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány díját a kuratórium dr. Ferencz László és dr. Pongrácz Antal Sándor professzoroknak ítélte oda. A Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem által adományozott díjat dr. Romics Imre magyarországi professzor kapta. A díjátadás után ünnepi műsorral zárult a kolozsvári Magyar Opera magánénekesei, valamint ének-, zenekara közreműködésével. /Köllő Katalin: Tudományos ülésszak az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

A marosvásárhelyi egyetemek közül elsőként a Sapientia Egyetem Műszaki és Humán Tudományok Karán köszöntötték az elsőéveseket. Szeptember 17-én 259 gólya a koronkai campus aulájában hallgatta az üdvözlő beszédeket. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi kar dékánja, dr. Dávid László, a Sapientia egyetem rektora, valamint Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke adtak útravalót az elsősöknek. Megjelent a két marosvásárhelyi alpolgármester, Csegzi Sándor és Bakos Levente is. A szeretetre és egymásra való odafigyelésre is szükség van, erre világított rá Bara László katolikus és Mészáros Lehel egyetemi lelkész. Molnár József, az egyetem közkapcsolati felelőse bemutatta a tanszékek újonnan megválasztott vezetőit, a humán tanszéket dr. Murvai Olga professzor, az informatika és matematika tanszéket dr. Bege Antal docens, a villamosmérnökit dr. Márton László docens, a gépészmérnökit dr. Máthé Márton docens, a kertészmérnökit pedig dr. Ferencz László docens vezeti ezentúl. A tanszékek vezetőségében mind főállású tanárok foglalnak helyet, amellyel az egyetem újabb fontos lépést tett az akkreditáció felé. /Ferencz Melánia: Új tanszékvezetők a Sapientia egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 18./

1966-ban az Egyházak Világtanácsa kiterjesztette az egész világ kereszténységére az imahetet, minden évben közösen választanak bibliai igét, mely az idén így szól „szüntelen imádkozzatok” (I Thessz 5,17). Kőrösfőn az idén egy héttel hamarabb, január 13–20 között szervezték meg a református imahetet. Ferencz László lelkipásztor, a kalotaszegi református egyházmegye esperese közölte, idén Kőrösfőn hazahívják a faluból elszármazott papokat, hogy az imahét keretében ők tartsák az istentiszteletet, utána elmondhatják életük alakulását. Kőrösfőről kilencen választották a lelkipásztori hivatást, közülük nyolcan szolgálnak Erdély különböző református gyülekezeteiben. Péntek Béla lelkészt súlyos betegség vitte el 1985-ben. /Péntek László: Ima az egységért Kőrösfőn. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

Sűrűsödnek a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) anyagi biztonságával kapcsolatos vészkiáltások. Sokan keveslik azt a pénzt, amelyet a magyar kormány évről évre az EMTE működtetésére és fejlesztésére fordít. Azt állítják, a jelenlegi magyar kormány megszegte az egyetemet 2000-ben alapító Orbán-kabinet ígéretét, hogy Magyarország évente kétmilliárd forintot utal majd át a költségek fedezésére, s hogy a Budapestről kapott összeg mára szinte a felére zsugorodott. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság tudósítója szerint az EMTE szórta a pénzt, megállapodásokat rúgott fel, a fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval, más forrásokat nem vont be. Annak idején a sajtó ismertette, hogy az intézményt beindító programirodák mekkora összegeket emésztettek fel, gyakorlatilag számolatlanul. Nem derült ki, hogy az eltűnt pénzekből mennyi jutott magánzsebekbe, esetleg pártkasszába. Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett, a közbeszerzési kötelezettségekről megfeledkezett, ötletszerű fejlesztésekbe bocsátkozott. A ténylegesen Sapientiának átutalt összegek a következők (millió forintban): 2000 – 1850,90; 2001 – 1895,50; 2002 – 1687,10; 2003 – 1837,05; 2004 – 1448,72; 2005 – 1746,59; 2006 – 1380,01; 2007 – 1278,79; 2008 (január-március) – 483,74. Eddig a magyar költségvetés összesen 13 608,40 millió Ft-tal finanszírozta az EMTÉ-t. Ennek az összegnek az 5,81 %-át a kolozsvári, 24,87 %-át a csíkszeredai, 26,93 %-át a marosvásárhelyi karok, 25,98 %-át pedig a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem (PKE) kapta meg. Az összegből az egyetem rektori hivatala 7,05 százalékot, a Sapientia Alapítványi Iroda 3,38 %-ot, a Kutatási Programok Intézete pedig 4,87 %-nyit emésztett fel. Az EMTE működését többször átvilágították. A mindeddig bizalmasan kezelt jelentésekből kiderült, hogy az intézményben rengeteg visszaélés történt- az újságíró szerint. Az egyetem semmit nem tett annak érdekében, hogy a költségekhez az erdélyi magyar vállalkozói réteg hozzááruljon. Az egyházak sem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, de a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak. Nagyváradon az EMTE évi 5000 eurót fizetett bérként az egyházkerületi és egyetemi székházért, 4000 eurót az Arany János Kollégium régi szárnyáért, csaknem 15 ezer eurót a Mihai Viteazu utca 3. szám alatti ingatlanért. Kolozsvári a Déva utca 19. szám alatti ingatlanért a magyar állam havi 390 ezer forintnyi bért plusz üzemeltetési költséget fizet a református egyháznak. Tőkés László püspök, mint a PKE vezető testületének elnöke „irányítóként” havi 4000 új lejt inkasszált, Kató Béla kuratóriumi elnök pedig havi 450 ezer Ft-nyi bért vett fel. Éveken át tetemes „havi pénzek” kerültek olyan kuratóriumi tagok zsebébe, akik még az ülésekre sem jártak el. Misovicz Tibor a Magyar Kisebbség 2006. évi Sapientia-számában írta: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Az auditálók megállapították: a döntéshozatal rendszere kritikán aluli, hiányzik a döntésekért való felelősségvállalás, nincs stratégiai tervezés. Az egyetem az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Az egyetemvezetést soha nem választották, mindig kinevezték, nem egy esetben rokoni alapon. Azokat, akik a hatályos törvények alkalmazását szorgalmazták, ellehetetlenítették. Példa erre a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék vezetőjének, Ferencz Lászlónak az esete. Az egyetem több szakán kétes minőségű oktatás zajlik, vannak persze dicséretes kivételek is. /T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

László V. Ferenc nevéről vallott írásában. Keresztlevele szerint László Ferenc Áron. Születési bizonyítványában Francisc az első keresztneve. A személyazonosságiba is ez került be. Felerősödött benne, hogy beilleszkedjen a román tudományos és sajtóéletbe, hogy Francisc László-ként is legyen valaki. Románul is jelentek meg Bartókról könyvei. Nemcsak a Korunkban, a budapesti Muzsikában és Magyar Zenében, olykor a kecskeméti Forrásban közöl tanulmányokat, hanem a bukaresti Muzicában is, nemcsak a Szabadságba ír publicisztikákat, hanem a Tribunába is. Így három szerzői neve is van. Amit magyarul (és japánul) közölt, annak aláírása László Ferenc, amit az indoeurópai nyelveken (németül, angolul és franciául), azok alatt természetesen az ő szórendjükhöz (és a Magyar Tudományos Akadémia gyakorlatához) igazodó Ferenc László áll, románul pedig Francisc László. Negyedik szerzői nevét, a László V. Ferencet azért használja a Szabadságban meg-megjelenő cikkei alatt, mert amikor jelentkezett a közírásban, névrokona, László Ferenc sportújságíró már rég és sokat közölt a lapelődben, az Igazságban. Mint kezdőnek, meg kellett különböztetnie nevét az övétől. László V. Ferenc amikor megházasodott, szász feleségével úgy döntöttek, hogy kölcsönösen felveszik egymás családnevét. Így útlevele szerint Laszlo-Herbert Francisc-Aron (ékeztetek nélkül az „á”-n és az „ó”-n, mert a hatóságok számítógépe nem ismeri a magyar betűsort). László V. Ferenc nem pironkodik a sok név miatt. Az olyan rugalmasabbakra is szükség van, akik közvetítenek, vallja. /László V. Ferenc: Hogy hívnak? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Tibori Szabó Zoltánnak a Szabadságban május 3-án megjelent, a Sapientia Egyetem helyzetéről szóló összeállítása kapcsán több reagálás született. A cikkben róla /Dr. Ferencz Lászlóról/ és tanszékéről is szó esett. Dr. Ferencz László éppen lemondott tanszékvezetői tisztségéről. Ferencz László megerősíti azt, amit Tibori Szabó Zoltán írt. A Sapientia Egyetemen a Charta és Választási szabályzat szerint a rektort, rektor-helyetteseket, dékánokat az Alapítvány kuratóriuma nevezi ki. Ezt a módszert a cikkíró elítéli. A Sapientiára igen nagy szükség van, és meg kell tenni mindent, hogy működjön. Azonban a román Akkreditációs Bizottság nem fogja akkreditálni az intézményt kinevezett vezetőkkel, és az egyetemen jelenleg uralkodó szervezeti és szabályzati zűrzavarral. /Dr. Ferencz László docens, Sapientia-EMTE: Még egyszer a Sapientia-EMTE-ről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./

Az elmúlt negyven év alatt Kolozsvár képe szinte teljesen megváltozott: a kincses város arculatot cserélt, identitást váltott. Ezt az átalakulást kísérte figyelemmel fényképezőgépe segítségével négy évtizeden keresztül Ferenc László Csaba nyugalmazott matematikatanár. Kolozsvárt bemutató fényképsorozatából szeptember 3-án nyílt kiállítása. A fényképek a Monostor negyed drasztikus átalakításáról, a ma már sehol nem található családi házakról és azok eltűnéséről, a megsokasodó tömbháznegyedek felépítéséről tanúskodnak. /Sipos M. Zoltán: Időutazó Kolozsvár képekben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./

Próféta a saját hazájában
Március végén tudóstársak, tanítványok, barátok és népes családja köszöntötte a 80. évét betöltő dr. Brassai Zoltán nyugalmazott belgyógyász professzort, aki életével, pályafutásával azt példázza, hogy akadémikusként, egyetemi tanárként, ismert orvosprofesszorként, szakíróként miképpen lehet karriert építeni és beteljesíteni úgy, hogy az ember a szülőföldjén, a szülővárosában marad. Mindenki lehet próféta a saját hazájában – vallja a MOGYE emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Tisztségeit, kitüntetéseit hosszú felsorolni, amelyek közül a Román Köztársasági Érdemrend I. fokozatát (2000) és a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét (2009)említhetjük az első helyen.
A kémiától a belgyógyászatig
– Beszélgetésünk kezdetén lokálpatriotizmusának forrását firtatom: miből, honnan ered?
– 1935-ben régi vásárhelyi polgári családban születtem, abban a házban, ahol most is lakom. Építhettem volna szebbet, nagyobbat, de ehhez kötődöm igazán, hisz minden nemzedék tett hozzá, bővített rajta valamit. 1940-ben, ötéves koromban külön engedéllyel kezdem el az iskolát, immár a Református Kollégiumban, ahol a nagyapám is tanult. A gyermek- és fiatalkoromban megismert város, a hegyen épült Debrecen a magyar Göttinga volt számomra, amely iránt nagyon erős elkötelezettség alakult ki bennem. A szellemi és kulturális értékeken kívül a boldog gyermekkor színhelyét jelentette. A Ritz- fürdőben nagyokat úsztunk, s a Poklos-patak partján ádáz focimeccseket vívtunk a szomszéd utcabeli fiúkkal. Nem voltam föltétlenül jó gyermek, kicsit mindig kilógtam a sorból. Iskolás koromban Szentgyörgyi Albert volt a példaképem, a kémia a kedvenc tantárgyam. Bár osztálytársaimmal együtt a Bolyai Egyetem kémia szakára készültem, szüleim kérésére a vásárhelyi orvosi egyetemre felvételiztem. Miközben a biokémiai szakkörre jártam, negyedéves orvostanhallgatóként 1956-ban egy hivatalos diákcserével eljutottam Budapestre. A látogatás során döbbentem rá, hogy a marosvásárhelyi egyetem biokémiai laboratóriuma mennyire gyengén felszerelt. A belgyógyászati klinikán viszont a budapestihez képest nem volt nagy a különbség műszerezettség tekintetében. Akkor döntöttem el, hogy nem a biokémiát, hanem a belgyógyászatot választom. A szakköri tevékenység hozadéka, a kutatás iránti érdeklődés azonban megmaradt, ami nagy előnyömre vált a későbbiekben. Ötödéven sikeres "intern" versenyvizsgát tettem, ami az egyetemi pálya kezdetét jelentette volna.
Kizárták és visszavették
– Miért a feltételes mód?
– Mert 1959-ben, amikor már végeztem, elkezdődött a tisztogatás azok körében, akik szimpatizáltak az 1956-os magyar forradalommal, s távoznom kellett az egyetemről. Mivel nem voltam hajlandó önkritikát gyakorolni, kizártak az Ifjúmunkás Szövetségből. Miskolczy Dezső professzor volt az egyedüli, aki szolidaritást vállalt velem, behívatta Andrásovszkyt, a rektort, és azt mondta, hogy ezt a fiút nem szabad elsüllyeszteni. Ezért "csak" az egyetemről küldtek el, s a 40-ágyas gyulakutai kórházba neveztek ki.
– Említette, hogy nem mondott le az egyetemi pályáról. Hogyan sikerült továbblépnie?
– 1960-ban versenyvizsgát hirdettek az akkori Maros Magyar Autonóm Tartományban levő állásokra. A szászrégeni kórházat választottam. A három évből másfelet a marosvásárhelyi 2-es számú belgyógyászaton töltöttem. Mivel szerettem volna visszakerülni az egyetemre, vártam a jobb időket, hogy enyhüljön a nyomás. 1965-ben üzent Csőgör professzor, a rektor, hogy az egyetemen politikai vonalon enyhülés van, versenyvizsgázhatok, s nem kötelező a párttagság sem. Így kerültem tanársegédnek a 2-es belgyógyászatra, Horváth Endre klinikavezető professzor szárnyai alá. 15 évig dolgoztam ott, ezek voltak a legszebb évek az életemben. Horváth professzor kitűnő szervező volt, aki kiválóan tudott csapatot alakítani. A legjobb belgyógyászok alkották az orvosi kart, Olosz Egon, Monoki István, Magyarósi György, Lukácsy József, Hirsch Alíz, Szőts Gábor, s később is nagyszerű közösség alakult ki  Kovalszky Péter, Kikeli Pál, Ferencz László közreműködésével.
Párizsi tapasztalatok
– Eljutott Franciaországba is. A korábbi kellemetlenségek ellenére ezt hogyan sikerült elérnie?
– Angol és francia nyelvterületen meghirdetett ösztöndíjakra ajánlhatott jelölteket az egyetem. 1973-ban sikerült elérnem, hogy javasoljanak egy francia állami ösztöndíjra. Párizsban két évet a Broussais Egyetemi Központ klinikáján dolgoztam két kiváló szakember, Pierre Maurice kardiológus és Émile Housset angiológus mellett. Párizsban tanuló fiatal orvosként is hazavágytam, s a nemzetközi főorvosi vizsga birtokában sem fordult meg a fejemben, hogy Franciaországban maradjak.
– Annyi ága-boga van a belgyógyászatnak, miért szakosodott az érgyógyászatra?
– Kardiológus sok volt, angiológiával Marosvásárhelyen akkoriban nem foglalkozott senki, s úgy gondoltam, hogy meg kell alapozni az érgyógyászatot is. Tudtam, hogy Kolozsváron végeznek érfestést, s a készüléket lemásoltam. Ebben Stefán Károly és Schnedarek István technikus munkatársak segítettek. Franciaországi tartózkodásom alatt rögzítettem annak a berendezésnek a működését, amelyen dolgoztunk, s a rajzok alapján az Elektromaros üzemben készítettek egy angiográfot. Korszerűsítését és távirányítását a már említett kiváló ezermesterek oldották meg. Ezt megelőzően keserű galuskát jelentett, hogy bár kutatási témafelelős voltam, mivel arra számítottak, hogy "reakciósként" nem jövök haza, a kollektívámat feloszlatták. Később az új megyei kórházban sikerült a Kárpát-medence egyik legjobb angiológiai klinikáját kialakítani.
Felfele buktattak
– Hogyan került át az "új klinikára" (ma a Megyei Sürgősségi Klinikai Kórház)?
– Soha nem volt bennem irigység és bosszúvágy, magányos és független próbáltam maradni. Mégis, mivel mindig megmondtam a véleményem, sok problémám volt. Végül, hogy megszabaduljanak tőlem, elhatározták, hogy felfele buktatnak. Így 1985-ben áthelyeztek dr. Róna László előadótanár helyébe, az 1-es számú belgyógyászati klinikára, amelyet akkor Dudea Corneliu professzor vezetett. Kezdetben tiltakozott ugyan, hogy a helyettese legyek, de később megkedveltük egymást. Nagy kultúrájú, széles látókörű kolléga volt.
A későbbiekben, amikor kilátásba helyeztem, hogy kérni fogom a kitelepedésem Magyarországra, mivel egyre erősebb volt ellenem a diszkrimináció, Gálpál Zsuzsánna állt mellém, aki a megyei pártbizottságban az egészségügyért felelt. 1992-ben lettem docens, 1994- ben professzor, 1998-ban akadémikus.
A magyar oktatás fájdalmas lemaradását látva Vizi E. Szilveszter akadémikussal még 1989-ben tervet dolgoztunk ki a tehetséges fiatal hallgatók képzésére. A célunk az volt, s ebben az Oxfordban dolgozó Somogyi Péter akadémikus is segített, hogy a legjobb diákokat magyarországi és oxfordi tanulmányútra küldjük, hogy felkészülhessenek az oktatói és a kutatói munkára, versenyképesek legyenek, ami meghozta a hozzá fűzött reményeket.
– Átugrottuk a rendszerváltást, holott az sem volt mentes a kellemetlenségektől...
– Oktatóként a rendszerváltás után is konfliktusok egész sorát kellett felvállalnom érdekeink védelmében. Többek között megmondtam a véleményem Pascu Ioan rektornak is arról, hogy míg a magyar diákok a hallgatóknak több mint a 40 százalékát alkotják, a tanszemélyzetben csak 25 százalék a magyar oktatók részaránya. A régi professzorokat nyugdíjba küldték, s fiatalokat nem vettek fel helyettük. Pascu professzor azt állította, hogy a magyar tanszemélyzet 30 százalékot tesz ki, majd elrendelte a dékánnak, hogy mutassa be a bizonyítékokat. Kiderült, hogy nekem volt igazam. Annyira kellemetlen embernek számítottam, hogy négy éven át kiszavaztak az egyetem szenátusából, ahova csak 66 évesen választottak vissza. 1992–1996 között az Általános Orvosi Kar dékánhelyettese voltam.
– Brassai professzorról köztudott, hogy a belgyógyászati klinikán iskolát teremtett.
– Amikor a megyei sürgősségi kórházba kerültem, a belgyógyászaton ketten voltunk, amikor eljöttem, tíz fiatal magyar szakember dolgozott azon a klinikán, amelyet éveken át vezettem. Több fiatal tanítványom előléptetésével sikerült a magyar nyelvű belgyógyászati oktatást megerősíteni. Példaként Puskás Attila előadótanárt, Kelemen Piroska, Török Imola, Szabó Mónika adjunktusokat említhetem. Doktorátusvezetőként is számos magyar kutatót, oktatót tudtam kinevelni, s ma a családom mellett a tanítványaimra vagyok a legbüszkébb.
A mofetták hatása
– Megkérem, foglalja össze a saját kutatási területét.
– A kutatásban az érrendszerrel, a diagnosztikában a keringési rendszerrel kapcsolatosan tudtam újat hozni. Bevezettem a funkcionális angiológiai szemléletet a keringési tartalék meghatározására, a diagnosztikában a szerioangiográfiás módszert, amiért akadémiai díjat, minisztériumi kitüntetést is kaptam. A terápiában országos viszonylatban elsőként alkalmaztam a hemorológiai kezelést, a vérátáramlás javítását célzó különböző, nem sebészi módszereket, elsősorban az oldalági keringés fejlesztését. A klinikai farmakológia vonatkozásában a vérnyomáscsökkentő gyógyszercsoport különböző tagjainak a végtagi érátáramlásra és a vérviszkozitásra gyakorolt hatásával foglalkoztam, amelyet korábban nem vizsgáltak. Ezzel új fejezetet nyitottunk a keringési betegségek, a verőérszűkületek kezelésében, s olyan úttörő jellegű kutatások voltak, amelyekből számos államvizsga és nagydoktori dolgozat készült.
– Mégis a mofettákról szóló kutatási eredmények hozták a legtöbb elismerést.
– A kutatómunkában azt kerestem, hogy innen Erdélyből mi újat tudunk hozni, s így kezdtem el a szénsavas fürdők és mofetták tanulmányozását. Korábban is tudták, hogy jó hatással vannak a szív- és érbetegekre, s például Apafi Mihály fejedelem is Kovásznán kezeltette magát, de nem volt ismeretes, hogy miképpen hatnak. Az erdélyi szénsavas mofetták pontos hatásmechanizmusát modern módszerekkel (izotóptechnikával, infravörös sugarakkal) én dolgoztam ki. A mofetták hatásmechanizmusáról írtam a doktorátusi dolgozatomat. Eredményeimet dr. Hadnagy Csaba főorvossal és dr. Benedek Géza orvos igazgatóval együtt nemzetközi folyóiratokban közöltük. Örömömre szolgál, hogy a kovásznai szívkórház ma már a Benedek Géza nevét viseli.
– A mofetták viszont az akadémiai tagságig "hatottak".
– Valóban erről tartottam a székfoglaló beszédem a Magyar Tudományos Akadémián, amelynek egyedüli orvos kültagja vagyok Erdélyből, Péter Mihály professzor kollégám a biológiai szekció kültagja.
– Közismerten fontos szerepe volt abban, hogy a magyar hallgatók anyanyelvű tudományos fóruma, a TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) jelentős nemzetközi eseménnyé nője ki magát. Hogyan kezdődött?
– Az elsőt még 1991-ben, az egyetemen tartottuk. 15 hallgató vett részt, nyolc előadás hangzott el. A következő években néhány magyarországi orvos jött el, nem túl nagy lelkesedéssel. 1993-ban, amikor Vizi E. Szilveszter professzor lett a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, meghívott húsz marosvásárhelyi hallgatót és fiatal oktatót Budapestre, hogy megmutassa nekik az akadémiát. A látogatás idején tartották az akadémia kültagjainak a találkozóját is, amelyen 125-en voltak jelen, külföldön dolgozó magyar származású tudósok, kutatók. Amikor megkérdezték, hogy mit segíthetnének Erdélynek, Attila fiam, mint a küldöttség tagja, azt válaszolta, hogy jöjjenek el Marosvásárhelyre előadást tartani. Megígérték, és be is tartották az ígéretet. A TDK-n előadott Klein György professzor Stockholmból, a Nobel-díj-bizottság tagja, Szentgyörgyi András Bostonból, Somogyi Péter Oxfordból, Balogh Károly Bostonból, Kúnos György Washingtonból és mások. Amikor ennek híre kelt, már kedvvel jöttek a szomszédos országokból is.
A hallgatóknak nagy segítség volt, Fodor Péter, a világhírű plasztikai sebészprofesszor ösztöndíja, amit saját jövedelméből biztosított. Mivel édesapja a szüleimnek barátja volt, felhívott telefonon, hogy szeretne segíteni Vásárhelynek, ahol édesapja orvos igazgatóként dolgozott. Abban egyeztünk meg, hogy ösztöndíjat ad a magyar diákoknak, s öt év alatt 150.000 dollárt küldött erre a célra, amit a diákszövetség döntése alapján osztottak ki az arra érdemes hallgatóknak.
A Sapientia EMTE ma négy lábon áll
– Nem kerülhetem el, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet ne említsem, hisz tagja volt a Sapientia Alapítvány kuratóriumának, és több éven át vezette a Sapientia Kutatási Programok Intézetét. Milyen eredménnyel?
– A Sapientia Alapítvány kuratóriumának már az alapításkor tagja voltam, néhai Csiha Kálmán püspök kért fel erre a tisztségre, amelyet örömmel elfogadtam, hisz a cél az önálló magyar egyetem megteremtése volt. A magyar kormánypénzekből létrehozott alapítvány eredetileg csak három helyszínben gondolkodott: Partium (Nagyvárad), Közép-Erdély (Kolozsvár) és Székelyföld (Csíkszereda). A legnépesebb magyar város, a székely főváros, ahol egyben a szellemi infrastruktúra is adott volt, kimaradt. Amikor ezt Németh Zsoltnak baráti vitán szóvá tettem, megígérte, hogy újragondolják a dolgot. Az ő érdeme, hogy az Erdélyi Magyar Tudományegyetem ma nem három, hanem négy lábon áll, s a marosvásárhelyi karok színvonalban az egyetem legsikeresebb részlegének bizonyultak.
A Sapientia Kutatási Programok Intézete ugyanekkor kezdte meg működését. Célja az erdélyi magyar tudományos élet fellendítése, kutatási pályázatok támogatása és szakmunkák megjelentetése volt a Scientia Kiadón keresztül. Működése igazi sikertörténetnek tekinthető. Sajnos a Gyurcsány-kormány pénzhiányra hivatkozva megszüntette önálló jellegét és beolvasztotta az egyetemi struktúrába. Hiányát azóta sem sikerült pótolni.
Érdemei mellett kétségtelen, hogy ezt a pályát így csak biztos háttérrel lehetett megélni. Amint Brassai professzor elmondta, ebben felesége, dr. Daróczi Erzsébet volt a segítségére, aki érdemoklevéllel végezte a középiskolát és az egyetemet is, s körorvosként ingázott, majd üzemi főorvosként dolgozott tovább. Három gyermeket neveltek fel, egyik orvosprofesszor, a másik gyógyszerész, a harmadik elismert mérnök lett. Brassai Zoltán akadémikus ugyanis azt vallja, hogy a magyarságért nem szónokolni, hanem tenni kell. A Brassai család ilyen téren is megtette a magáét, s a szülők példáját a gyermekek is követik, hisz amikor összegyűlnek, kilenc unoka népesíti be a régi szülői házat. Ahol a szobákat erdélyi képzőművészek jellegzetes, szép festményei és szobrok díszítik. Kérdésemre Brassai professzor elárulja, hogy hobbija a régi könyvek gyűjtése, s megmutatja a könyvtárszobában azt a könyvszekrényt is, amelyben az erdélyi és magyarországi irodalom és szakirodalom jeles képviselőinek dedikált könyvei sorakoznak. Egy polcot pedig a saját művei tesznek ki, a több mint 350 tudományos dolgozat mellett 16 szakkönyv, amelyek szerzője vagy társszerzője, s amelyek között a legértékesebb a Springer Kiadó gondozásában megjelent Kardiológia és angiológia című.
Bodolai Gyöngyi
(Megjelent a Hány ember Ön, professzor úr című kötetben)
Népújság (Marosvásárhely)