Nagyvárad első református énekeskönyve
Nagyvárad – Nagyvárad történetének viharos időszakában, az 1560-as évek kemény hitvitái közepette „született meg” 1566-ban a Váradi énekeskönyv Raphael Hoffhalter nyomdájában. Erre emlékeztek a Festum Varadinum keretében múlt szombaton délután a nagyvárad-olaszi református templomban.
1561-ben, a Czeglédi György váradi házában tartott lelkésztalálkozón fogalmazódott meg az a hitvallás, amit később a debreceni 1562-es zsinaton el is fogadtak, és amelyből való a következő részlet: „Az éneklést az istentisztelet alkotó részének tekintvén, hibáztatjuk azokat, akik némán ülnek a templomban, az éneklésben nem vesznek részt, csak hang nélkül akarnak a szívökben mormolni, holott az Úrnak lelke azt parancsolja, hogy lélekkel, azaz szívvel, éretelemmel, oktatólag s intőleg zengedezzük az énekeket a gyülekezettel együtt”.
Őszintén Isten előtt
A fentebb leírtak abban az Emlékkönyvben olvashatóak, amelyet a Váradi énekeskönyv– amely csak egyetlen példányban maradt fenn, s a Wolfenbüttel-i (Németország) egyetemi könyvtárban őrzik – jubileumának alkalmára adtak ki, s amelyet szintén bemutattak a szombati rendezvényen. A várad-olaszi templomban Veres-Kovács Attila lelkipásztor köszöntötte a jeles eseményre összegyűlteket, hangot adva véleményének, miszerint a Festum Varadinumból „nem szabad kihagyni az Urat”, hiszen csak így lehet igazán szép és nemesítő. Igehirdetésében Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke arra hívta fel a figyelmet: egy jobb világ elérése érdekében, amely mindannyiunk vágya és álma, saját magunkkal is őszintén szembe kell néznünk, és feltennünk a kérdést: mi mennyire voltunk igazak? „Isten előtti őszinteség szükséges ahhoz, hogy a gyógyulás bekövetkezzen”, hangsúlyozta a KREK püspöke.
Az esemény keretében Várad és énekeskönyve címmel dr. Fekete Csaba debreceni egyházzenész, kutató könyvtáros tartott elődást, míg Brúgós Anikó, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója a jubileumi alkalomra megjelenő emlékkötetet mutatta be. Ez tanulmányokat, interjúkat tartalmaz, gyakorlati és elméleti kérdésekkel foglalkozik az egyházzene területéről, rálátást nyújtva a gyülekezeti éneklés múltjára, jelenére és jövőjére, annak a gondolatnak a szellemében, hogy „nem hagyhatjuk, hogy elvesszen egy szó sem, egy hang sem – egy dallam sem”. Az ünnepi eseményre egyébként a szervezők kiállítással is készültek: a régi és egyedi kivitelezésű énekeskönyvek mintegy két hétig lesznek megtekinthetőek a templomban.
„Szólj ötágú síp…”
Valódi lelki és szellemi feltöltődést nyújtott a rendezvényen a Debreceni Református Kollégium Magyar Örökség díjas énekkarának, a Kántusnak a fellépése. Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy, illetve Baliga Kálmán vezényletével a Váradi énekeskönyvből szólaltattak meg gyönyörű alkotásokat, mély átéléssel közvetítve azokat a hallgatóságnak. Az Istent dicsőítő dallamok így valóban életre keltek, és közösséget is kovácsoltak, hiszen az egyiknek a refrénjét Berkesi Sándor gyors „énekórájának” köszönhetően már együtt énekelték a debreceni vendégek és a nagyváradiak: „Szólj ötágú síp, / Zengj magyar ének, / adj hálát az ég nagy Istenének!”
Tököli Magdolna
erdon.ro

Állandó magyar–román járőrszolgálat
Állandó járőrszolgálatot végeznek a magyar–román államhatár hajdú-bihari szakaszának 10 kilométeres körzetében a két ország szervei. Az október 21-én kezdődött művelet során eddig több mint ötszáz közös ellenőrzést tartottak, elsősorban az illegális bevándorlás visszaszorítására.
Iancu Nicolaie, a romániai Bihar megyei határrendőrség és Fekete Csaba dandártábornok, a Hajdú-Bihar Megyei rendőr-főkapitányság vezetője a művelet első hónapját értékelő borsi sajtótájékoztatójukon elmondták: a végső cél az, hogy Románia schengeni csatlakozása után a két ország teljes határrendész-állománya ilyen közös munkával biztosítsa a határszakaszt.
Népújság (Marosvásárhely)

Református misszió és művészet – határok felett
A múlt hétvégén Debrecenben került sor nagyváradi lelkészek evangélizációs missziójára a Széchenyi-kerti református templomban. 2010-ben kezdeményezte az Olaszi gyülekezet a debreceni és a váradi egyházközségek közötti szolgálati kapcsolat rendszeresítését és kölcsönös cseréjét.
Ha nem is túl gyakran, de – hála Istennek – él a kapcsolat, és újra szőjük azt a lelki és szervezeti összetartozást, amely Trianonig életszerűen létezett. Ebben élen járó az István-téri, un. Széchenyi-kerti gyülekezet lelkipásztora, Jenei Zoltán és a misszióért felelős presbiterük, a váradi származású Török Csaba mérnök. Szervezésükben került sor a háromnapos evangélizációs sorozatra. Bekapcsolódott a Nagyvárad-Olaszi és aCsillagvárosi gyülekezet is, hogy az Isten Igéje és a művészet követeiként ápolják a közös értékeinket. Pénteken Veres-Kovács Attila olaszi, szombaton Vincze Judit és Vincze Zoltán csillagvárosi, majd vasárnap újra az olaszi lelkész és gyülekezete énekkara szolgált a modern templomban.
Érdekességképpen említem, hogy az épületegyüttest – amely a templomot, gyülekezeti termet, irodát, teakonyhát, hitoktató termet, lelkészlakást, gondnoki/segédlelkészi lakást foglalja magába – Lengyel István Ybl díjas építész tervezte, három év alatt elkészült és 1997. augusztus 10-én szentelték fel. Az ötszáz személyes templom épületében ötvöződnek az archaikus és modern elemek és építészeti megoldások. A főhajó kör alakú, a szószék mellett mértéktartó emelvényen az orgona és a kórus kap helyet. A szószék hangvetője (koronája) szokatlanul újszerű, fordított kúp alakú. A padsorok a szószékre nézve sugarasan helyezkednek el. A céltudatos tervezés szempontjai között szerepelt, hogy az épület kulturális funkcióknak is feleljen meg: alkalmas lett koncertek, konferenciák, kiállítások, színelőadások megrendezésére is. A presbitériumban olyan neves személyiségek is tartoznak, mint Dr. Semsey Klára teológiai professzor, Dr. Fekete Csaba a református egyházi zene egyik legnagyobb tudósa, aki a kántorizál is az istentiszteleteken. A gyülekezet életének legnagyobb erénye, hogy a lelkészt majdnem száz önkéntes segíti a különböző belmissziói munkájában. Minden területnek megvan a gazdája, aki csak egyeztet a lelkésszel, de a munkát maradéktalanul elvégzi.
A hétvégi evangélizáció témája az Isten rendelte küldetés teljesítéséről szólt, Jónás próféta könyve alapján „Az égi és a ninivei hatalmak szorításában” címmel. A két hétköznapi alkalomra ötven-hetven személy jött el, de vasárnap megtelt a templom. A szombati nap különlegessége volt a csillagvárosiak mintegy húszfős küldöttsége, akik jelenlétében Vincze Judit lelkésznő felavatta és megnyitotta a Horváth Tibor Imre váradi festő kiállítását a templom Kálmáncsehi kiállítási csarnokában. Ezt követően Vincze Zoltán lelkipásztor folytatta a pénteken megkezdett sorozatot Jónás meneküléséről és Ninive megtéréséről. Vasárnap az olasziakon volt a sor, lelkészük és a Kiss Huba Ernő kántor vezette énekkaruk, valamint Budaházy Klára presbiter szavalata zárta a missziói sorozatot. Jó volt együtt látni sok, Debrecenbe költözött nagyváradit, amint újra együtt imádkoznak és örvendenek a találkozásnak.
Sokan tapasztaljuk annak a több mint negyven esztendőnek a lelki és szellemi kárát, ami a szétszakításból következett, de ez a néhány alkalom megváltoztatta sokunk véleményét azanyaországiak hozzánk való viszonyáról. Olyan természetes kedvességgel és barátsággal, a hittestvérekre jellemző közvetlenséggel fogadtak és részeltettek bőséges vendégszeretetükben, hogy segítettek lebontani a falakat és határokat. A gyülekezet és a nemzet lelki megépülésének kiváló alkalmaiként fogadtuk ezt az Istentől rendelt debreceni lehetőséget. Köszönet a meghívásért!
Veres-Kovács Attila
erdon.ro

Egy kalendárium, amely Nemekből született meg
Szerda délután a nagyváradi Lorántffy központban mutatták be a Református Zenei Kalendáriumot.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) gondozásában megjelent kiadványról elsőként Veres-Kovács Attila házigazda lelkész beszélt. Elmondta, hogy ez az első ilyen jellegű kiadvány az egyházkerület történetében. Kiemelte, hogy Orosz Otília Valéria újságcikkek, krónikák felhasználásával kronológiai és földrajzi sorrendben mutatja be mindazt az eseményhalmazt, ami 2013-ban az egyházkerületben történt egyházzenei téren. Jelezte, hogy három egyházmegye ki is maradt a kötetből, feltehetőleg azért, mert ott nincsenek olyan moderátorok, akik felpezsdítsék, szervezzék az egyházzenei életet. Veres-Kovács Attila szerint a kiadvány legértékesebb fejezete a zeneoktatási rész, amely azoknak nyújt segítséget, akiknek repertoárgondjuk van. Tudatta, hogy a kötetet az egyházkerületben tevékenykedő kántorok címtára zárja.
Nemekből igen
Ezt követően Fekete Csaba debreceni könyvtáros-lelkész ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a kötetet, majd a kalendárium szerkesztője, Orosz Otília Valéria beszélt a kalendárium keletkezéstörténetéről. Elmondta, hogy ez a kötet több „nem” után született meg. Az egyik ilyen nem az, hogy a Harangszó folyóiratban immár másfél éve nem jelennek meg egyházzenei témájú cikkek, a másik nem pedig az volt, hogy feltörték a honlapjukat, és az ott található anyagok elvesztek. Mivel a honlapra nem lehetett tovább gyűjteni az információkat, ezért felmerült a kérdés, hogy mit kezdjenek az egyre gyűlő egyházzenei anyaggal. Orosz Otília elárulta, hogy végül Csűry István püspök állt elő azzal az ötlettel, hogy egy zenei kalendáriumban szerkesszék egybe az egyházzenei írásokat és s fényképeket, ami nagyszerű kommunikációs csatornának bizonyult, hiszen a kalendárium a hivatalos bemutatóig máris szinte teljesen elfogyott. A könyvbemutató végén a Nagyváradi Kántorkórus énekelt egyházi énekeket.
Pap István
erdon.ro,