A II. Régi Művészetek Napjait rendhagyó esemény, a maszkabál zárta Kolozsváron. A társas és páros táncok megtanulására nemcsak fiatalok, hanem az idősebb korosztály tagjai is készséggel vállalkoztak. A Passamezzo szervezői reneszánsz ételekkel várták a résztvevőket. /Fekete Adél: II. Régi Művészetek Napjai. Tánc, zene, játék és kulináris ínyencségek reneszánsz módra. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Budapesten 1993 óta megrendezik a Ferencvárosi Fesztivált. Idén a Kolozsvári Magyar Opera társulatának egy része is jelen volt a fesztiválon, a Lammermoori Lucia című operával. /Fekete Adél: Vendégszereplés a Ferencvárosi Fesztiválon. Lammermoori Lucia a Bakáts téren. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./

Szeptember 30-a és október 8-a között zajlott Budapesten az Operettszínházban a Kálmán Imre Nemzetközi Karmesterverseny, amelyen 11 ország 26 dirigense vett részt. A rangos nemzetközi zsűri III. díjjal jutalmazta Kulcsár Szabolcsot, a Kolozsvári Magyar Opera karigazgatóját/karmesterét. /Fekete Adél: Új ajtó tárult ki előttem. Beszélgetés Kulcsár Szabolcs karmesterrel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

A Kolozsvári Magyar Opera balettkara mindig is szerves része volt az intézmények, azonban kevés szó esett róla. Hiányzik egy hozzáértő kritikus, aki hírt adjon mindarról, ami a tánchoz kapcsolódik a színpadon. A balettkar legutóbbi sikerét az első ízben megrendezett Nemzetközi Klasszikus és Kortárs Táncversenyen, Nagyszebenben aratta. A verseny május 22–25-e között zajlott, romániai, olaszországi, németországi, ausztráliai és japán résztvevőkkel, két korkategóriában. A Kolozsvári Magyar Opera balettkarának három tagja is versenyzett, Roman Andreea, Moldovan Vlad – harmadik, illetve második díjasok –, és Kálmán Róbert. A Jakab Melinda által alkotott „Go Away” címet viselő koreográfia elnyerte a legjobb modern duettnek kijáró díjat. /Fekete Adél: Díjazott kolozsvári balettesek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

A Kolozsvári Magyar Operában bemutatták a már tavaly beharangozott barokk operákat: Henry Purcell Dido és Aeneasát, valamint Jean Philippe Rameau Pygmalionját. A reneszánsz és barokk művek felelevenítéséről van szó. /Fekete Adél: Tragikum és komikum találkozása: barokk testvérművek bemutatója a Kolozsvári Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Kolozsváron a Szent Mihály-templomban november 22-én a templom Potyó István karnagy által irányított vokál-szimfonikus együttese lépett fel. Erdély zenei életéhez szorosan fűződő zeneszerzők művei is felcsendültek, így Ruzitska György (1789–1869) Laudate Dominum c. darabja. Ruzitska rövid ideig Kolozsvár Nemzeti Színházának karmestere volt. /Fekete Adél: Szent Cecília erdélyi muzsikusai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

A kolozsvári Magyar Opera társulata nem tétlenkedik. Kiszállások és itthoni koncertek mellett rendkívül sikeres volt a Puccini emlékhangverseny, legutóbb pedig az intézmény zenekara mutatkozott be Selmeczi György vezénylete alatt, kortárs magyar zeneszerzők műveivel. A november 24-én lezajlott hangversenyt a Duna Televízió felvette, és Selmeczi György Kortársaim c. sorozatában közvetítik majd a következő év tavaszán. Eddig három zeneszerző és három mű volt műsoron: Csíky Boldizsár és a Gulág című kompozíció, Csemiczky Miklós és Vonósszonátája, valamint Orbán György és Második szerenádja. A következő négy a mostani koncerten szerepelt. Kocsis Zoltán Bemutatója (1976) átvitt értelemben is bemutatóvá az estén, a világhírű zongoraművész és karmester zeneszerzői oldalát mutatta be a kolozsvári zenekedvelőknek. Kocsis az utóbbi években sikeres Liszt-, Bartók-, Kodály-átiratokkal jelentkezett, de a Bemutató korábbi érdeklődésköréről árulkodik. Gyöngyösi Levente Két Csokonai-dala (XXI. Ének, Jót kívánás) a lírai és egyben a drámai tartalom erőteljes kifejeződései. Harmadikként az est legfiatalabb zeneszerzője, Kákonyi Árpád Goppisberger-concertója került műsorra. Műsorzáró darab gyanánt Vajda János Sinfoniettája (1991–2002) csendült fel. Vajda János érdeklődése viszont műfajokra is kiterjed (operákon kívül baletteket, vokál-szimfonikus, kamara- és kórusműveket is írt), és napjaink egyik legjelentősebb magyar zeneszerzőjeként tartják számon. /Fekete Adél: Kortársainkról… = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Február 26-án a Kolozsvári Magyar Opera balettkara két országos bemutatót tartott: Németi Sándor vendégművész két alkotását /Credo és a La dolce vita/ adta elő. Németi Sándor a kolozsvári Balett Intézetben végzett, majd a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskolán tanult; balettművészként több magyarországi és a nordhauseni társulat táncosa volt. Jelenleg a Klagenfurti Színház vendégtáncosa. Most koreográfusként mutatkozott be, a Kolozsváron bemutatott balettjeit neoklasszikus jelzővel illette. /Fekete Adél: „Ha színpadra állítok valamit, olyan, mintha szobrokat készítenék” = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Húsz évvel ezelőtt, az 1989-es rendszerváltás után lett Simon Gábor a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója. 1968-tól 1972-ig az opera zenekarában fuvolázott, majd elbocsátották, mert ellent mert mondani. Egy évig könyvet árult, majd a balettiskolába felvételizett, ahol 17 éven keresztül korrepetitor volt. 1989-ben megvoltak már a papírok, hogy végleg elmenjen az országból, akkor keresték meg az ajánlattal, hogy legyen a Magyar Opera igazgatója, ezt pedig nem lehetett visszautasítani. Ez köz- és nemzeti ügy volt. A húsz év alatt évente négy-öt új produkciót mutattak be. Simon fontosnak tartotta a magyar zeneirodalom népszerűsítését. Komolyan vették az erkeli hagyatékot, bemutattak minden Erkel-operát – a világon egyedülállóan! –, és nem csak koncert formájában. Ezt mások helyett is tették. A gyulai várszínház vezetősége odafigyelt szándékukra, és minden Erkel-művel felléptek náluk. Ugyancsak fontosnak érezte a kortárs magyar szerzők műveinek bemutatását. Tizenhat kortárs művet játszottak az elmúlt húsz évben, a kortárs zeneszerzők támogatásáért Artisjus-díjat kaptak. Társulatépítés szempontjából fontos volt, hogy rendszerváltás után végre külföldre is kimehettek. /Fekete Adél: ”Én mindig úgy képzeltem, hogy a kultúra ékszer” Beszélgetés, a Kolozsvári Magyar Opera leköszönő igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Kolozsváron lépett fel a svájci Kostyák Együttes, tagjai közül négyen – Rodica Kostyák (hegedű), Endre Guran (mélyhegedű), Kostyák Imre (gordonka), Kostyák Botond (nagybőgő) – Erdélyből elszármazott zenészek. /Fekete Adél: Fesztivál – Zenei ritkaságok a Kostyák Együttes előadásában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

A Romániai Magyar Zenetársaság és a Kolozsvári Magyar Opera a húsz éve, december 17-én elhunyt Vermesy Péterre emlékhangversennyel emlékezett. A zeneszerző 1939-ben született Brassóban, de Kolozsvárott töltötte élete nagy részét, ahol a Gh. Dima Zeneakadémia ellenpont-tanára volt. Később az NSZK-beli Heidenheimban telepedett le. Vermesy műveinek közreadása, életművének és munkásságának feltárása igazából csak halála után indult el. Demény Attila zeneszerző, a Romániai Magyar Zenetársaság elnöke azoknak mondott köszönetet, akik ezt a munkát vállalták. Buzás Pál zongoratanárnak, a gondozásában megjelent két fontos Vermesy-kötetért: Zongoraművek és Művek zongorára és zenekarra (Arpeggione Kiadó), valamint Németh G. István zenetörténésznek, a Vermesy-monográfia szerzőjének. Az esten Németh G. István (MTA Zenetudományi Intézet, Budapest) zenetudományi előadást tartott Vermesyről. Ezután a hangversenyen főiskolai hallgatók léptek fel. /Fekete Adél: Vermesy szellemében Jubileumi könyv-kavalkád az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

XXI. századi Kolozsvári Magyar Opera
A Kolozsvári Magyar Opera, lehetőségeivel élve, műsorában igyekszik azt a tradicionális vonalat követni, melyet az intézet 220 éves fennállása alkalmával minden időkben követett.
 Jelenlegi igazgatója, Szép Gyula sajtótájékoztatóján elmondta Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. – Budapest, 1967) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja. Születésének a 130. évfordulóját ünneplik meg a Székely fonó egy felvonásos daljátékával, amely a szerző egyik legzseniálisabb színpadi alkotása. Az alkotás felújított bemutatásával az operaház tiszteleg az alkotó előtt.
Az is nagyon fontos, hogy a színházzal együtt ünnepeljék a kolozsvári hivatalos színjátszás, és ezen belül a zenés színjátszás 220. évfordulóját. Ez szintén egy olyan évforduló, mellyel büszkélkedhetnek. Erről sokat írtak, és könyvek is jelentek meg.
Számunkra ez azért fontos, mert itt írták és mutatták be először magyarnyelven, megírt, előadott operát Ruzitska József: Béla futása- címmel, 1822-ben.
Tavasszal, 2012-ben, Kolozsváron a Nemzeti Operák Fesztiválját tartották meg, melyen a Bukaresti Operaház igazgatója annak örvendhetett, hogy végre a Bukaresti Opera eljött Kolozsvárra, ahol az első Romániai Operaház megkezdhette működését 1919-ben. Akkor Szép Gyula elmondta, hogy a Kolozsvári Magyar Opera 1860-ban volt Bukarestbe először? Több előadással, amiről az akkori román sajtó nagy ovációval írt, mint például Nicolae Filimon, a kor elismert publicistája. A legpozitívabb méltatást éppen Erkel Ferenc: Hunyadi László című művéről írta.
Tiszteletben tartva az operajátszás hagyományait, mind a magyar operajátszás, mind az egyetemest ’90 után lehetőség van bármit játszani. Tehát az opera vezetősége maga állíthatja össze repertoárját. Folyamatosan, következetesen foglalkoztak a kortárs magyar operajátszással is.
Nem volt olyan évad, bemutató, felújítás, hogy ne lett volna műsoron ma élő vagy nemrég elhunyt erdélyi vagy magyarországi kortárs zeneszerzőnek valamelyik műve.
Az idén e szándékot megkoronázták azzal, hogy sikerült a Magyar Nemzeti Kulturális Alaptól egy összeget megpályázni, mely által lehetővé vált három kortárs operánk hangfelvételét rögzíteni, professzionális módon. Egy DVD hanglemez sorozatot hoztak ki, ami szintén jelzi, a Kolozsvári Magyar Opera él. A mai és a jövő zenéjével, operájával is méltó módon foglalkozik.
A Magyar Operabarátok Körének kiadásában megjelent egy igen figyelemre méltó könyv, melynek érdeklődés felkeltő címe: A KOLOZSVÁRI MAGYAR OPERA 220 ÉV UTÁN
Összeállították: Simon Gábor, Szép Gyula és Fekete Adél.
Idéznék az ajánlásból: „Nem történelemkönyvet tart kezében az olvasó: képeskönyv kíván lenni ez a kiadvány, amolyan színes kalendárium, amely olykor visszapillant ugyan a múltba, de fő szándéka az intézmény jelenének, az 1989-es politikai változások utáni életének többirányú megvilágítása, annak a társulatnak az életében kutakodva , amely 220 év után is egyértelműen bizonyítja a műfaj és önmaga létjogosultságát.”
Az 50 oldalas „kalendárium” felsorjázza mindazon helységek felvételeit, melyben az intézet valaha is működött. Majd a Kolozsvári Magyar Opera 1948-tól napjainkig igazgatóinak fényképeit közli. Harmadik rész: A Társulat összetétele 1990 után: Karmesterek, karigazgatók. Rendezők. Korrepetitorok. Díszlettervezők, jelmeztervezők. Koreográfusok, balettmesterek. Ügyelők. Művészeti titkárság. Magánénekesek (1990- 2012). A zenekar, hangversenymesterek táronkénti felsorolása. Az énekkar névsora. A balettkar. Műszak, gyártás és adminisztráció.
Az opera rendszerváltás utáni tevékenységének fontos mozzanatait mutatja be. Az elmúlt két évtized repertoárjáról alkothatunk képet. Összesítve közlik a Kolozsvári Magyar Opera bemutatóit, 1990-2012 között.
Külön fejezetben jelenik meg: Rólunk írták… Nekünk írták. A szöveget képek sokasága követi.
A kiadvány a maga nemében igyekezett minden jelentős eseményről méltó módon tájékozatni. Amint Szép Gyula írja: „ A felgyűlt értékeket, őseink hagyatékát féltve őrizzük, és ugyanakkor átmentjük a következő nemzedékek számára, de természetszerűen tudatosan ápoljuk a XX-XXI. század magyar operaszerzőinek alkotásait is. Meggyőződésünk, hogy így válik teljessé és jogosulttá létünk és küldetésünk 220 év után is.”
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Győri és kolozsvári zeneiskolások kórusainak közös hangversenye
Nem mindennapi hangversenynek adott otthont szombat délután a kolozsvári evangélikus-lutheránus templom: győri és kolozsvári zeneiskolás diákok hangjának csengése töltötte be a teret röpke kétórányi időre, igazi örömöt varázsolva a jelen lévő szülők, tanárok és zenekedvelők szívébe.
FEKETE ADÉL
Szabadság (Kolozsvár)
Szabadság (Kolozsvár)

Előttünk az elődeink – könyv a 225 éves kolozsvári zenés színjátszásról
Hogyan fogadták Kolozsváron a XIX. század második felében Liszt Ferencet? Hányféle elnevezéssel illették Mozart Don Giovanni című operáját? Többek között ezekről is tudomást szerezhetünk a kolozsvári magyar zenés színjátszás 225 évét összefoglaló, Előttünk az elődeink. 225 év a kolozsvári magyar zenés színjátszás történetéből című kiadványból, amelyet csütörtök este mutattak be a Kolozsvári Magyar Operában az ünnepi gálaműsor előtt.
Benkő Judit és Fekete Adél muzikológus, illetve Laskay Adrienne karnagy, zenei szakíró foglalta össze egy-egy tanulmányban a 225 évet. A kötetben Angi István zeneesztéta, Selmeczi György karmester, rendező és Oláh Emese alpolgármester köszöntője is helyet kapott, a szép kivitelezésű kiadványt az Idea Plus nyomda jelentette meg.
– A Kolozsvári Operabarátok Köre sikeresen pályázatának köszönhetően jelenhetett meg a kolozsvári magyar zenész színjátszás 225 évét összefoglaló kötet. A tudományos értékkel rendelkező és olvasmányos tanulmányokat három képzett és tájékozott munkatárs írta meg. Figyelemfelkeltő az értékes képanyag is. A könyvet elolvasva rálátásunk lesz, honnan indult a zenés színjátszás Kolozsváron, mit örököltünk, milyen a társulatunk, mit építhetünk erre a múltra. Van kellő alapunk arra nézve, hogy a jövőt biztatónak képzeljük el – mondta az az 500 példányban megjelent kötetről Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója.
– Meghatódottan olvastam a Hunyadi téri új színház megnyitása előtti és annak kapcsán megjelent beszámolókat. Fantasztikus élményt jelentett a régi plakátok megtekintése is, a mód, ahogyan Kolozsvár és lakosai pénzt áldoztak az új színházra, ugyanakkor nagy tisztelettel búcsúztak el a Farkas utcai kőszínháztól. Akkor a kolozsváriak szeretettel, elkötelezettséggel pártolták a színházat – vélte Benkő Judit muzikológus, a Kolozsvári Rádió komolyzenei műsorainak szerkesztője, aki az 1792-től 1900-ig, pontosabban a Hunyadi téri új színház felavatásáig tartó időszakról írt tanulmányt.
Laskay Adrienne karnagy, zenei szakíró 1900-tól 1990-ig foglalta össze a zenés színjátszás történetét. – Nagy kihívás volt ilyen rövid idő alatt elkészíteni a tanulmányt. Az 1940–44 közötti korszakról például hatalmas anyag gyűlt össze, amit jó lenne egy bővített kiadványban újra közölni – jegyezte meg Laskay Adrienne.
Fekete Adél muzikológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának oktatója megtiszteltetésnak tartja, hogy őt kérték fel az 1990–2017-es időszak feltérképezésére, illetve a könyv szerkesztésére. Ez utóbbi feladatot Szép Gyula igazgatóval együtt végezték el, derült ki a könyvbemutatón. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Olvasmányos operatörténet: könyvet adott ki múltjáról a 225 éves kolozsvári intézmény
A kolozsvári zenés színjátszás 225 évét összefoglaló színes, olvasmányos tanulmánykötet bemutatásával és operagálával zárta jubileumi rendezvénysorozatát a Kolozsvári Magyar Opera.
Szép Gyula, a kulturális intézmény igazgatója elmodta, a Benkő Judit, Laskay Adrienne kutatók és Fekete Adél muzikológus tanulmányait, írásait tartalmazó, Előttünk az elődeink című kiadvány hiánypótló, hiszen az operának nem profilja a könyvkiadás. Mint részletezte, nem is adott ki a magyar opera évtizedek óta önmagáról jelentős kiadványt, csak azután sikerült alternatív pénzforrásokból pótolni ezt a hiányt, amióta létrehozták a Kolozsvári Magyar Operabarátok Körét.
„Három nagyon alapos, értékes alkotótársa találtam, akik felvállalták, hogy ezt a nem kis időszakot átkutatják, tanulmányozzák, és egy olvasmányos, valamennyire összefogott formában leírják” – méltatta a kötet szerzőit Szép Gyula.
Hozzáfűzte: az összefogottságot a kevés oldalszámra értette, mert ha elkezdenék a részleteket kifejteni, akkor több ezer oldalra is rúghatna a kiadvány, amelyet egyébként igyekeztek úgy megírni, hogy tudományos értékük is legyen a tanulmányoknak, de ugyanakkor olvasmányos is legyen. Mint részletezte: igyekeztek nem számokkal megtölteni a könyvet, mert akkor biztos mindenki félreteszi. „Inkább arra törekedtünk, hogy a kötet olyan érdekes történetekkel, információkkal legyen teletűzdelve, amelyet szívesen olvas az érdeklődő, ugyanakkor meg is ismeri azokat az értékeket, amelyeket az elődeink alkottak, amelyet mi örököltünk, és reméljük, hogy tovább is adunk” – magyarázta Szép Gyula. Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)