Dr. Fejős Zoltán, a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgatója intézménye kiadványait ismertette ápr. 1-jén Kolozsváron, az EME előadótermében. Tavaly 14 kiadványuk jelent meg. A Magyar népművészet sorozat a nagyközönséghez szól. A Néprajzi Múzeum gyűjteményeit könyvalakú, terjedelmes mű tartalmazza a 39 gyűjteményre vonatkozó összes megjelent kiadvány, kiállítás felsorolását. A Néprajzi Értesítő két éve új arculattal jelenik meg, és évkönyvként szolgál. A folyóiratok közül a félévenkénti Tabula emelkedik ki. /Ö. I. B.: Anyaországi néprajzi kiadványok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

A köztudatban élő négy magyar néprajzi tájegység mellett egy ötödiket is bemutatnak, mint új tudományos felfedezést a Regionális néprajzi kutatások a Kárpát- medencében című tudományos ülésen, amelyet az MTA Nyelv- és Irodalomtudo- mányok Osztálya közösen rendez az MTA Debreceni Egyetemen működő Néprajzi Kutatócsoportjával november 10-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. Borsos Balázs, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese a Magyar kulturális régiók a Kárpát-medencében című előadásában 16 év kutatási eredményét összegzi. A Magyar Néprajzi Atlasz térképlapjainak új szempontú, statisztikai feldolgozását végezte el számítógép segítségével. Az elemzésből kiderült, hogy a négy tájegységen (Dunántúl, Észak /Felföld/, Alföld és Erdély-Moldva) kívül kimutatható egy ötödik is, mégpedig a Lippa-Nagyvárad-Debrecen-Miskolc vonal, a nyelvhatár és Erdély nyugati határa által bezárt területen. A kulturális régiók meghatározása segíthet abban, hogy az Európai Unió régiókat előtérbe helyező irányelveire figyelve, a döntéshozók a régiós határokat a kulturális tagolódás figyelembevételével húzzák meg. Borsos Balázs csak a magyar etnikumot vizsgálta, megjegyezte, hogy a szomszédos országok közül csak a magyarok készítettek néprajzi atlasz alapján statisztikai és csoportelemzést a kulturális régiókról. Néprajzi atlaszok ugyanakkor készülnek a szomszédos országokban is, az ötkötetesre tervezett román kiadványból eddig három kötet jelent meg, és Szlovákiában is elkészült egy sokoldalú és gazdag anyagú atlasz. Az ülésen többek között Bartha Elek a vallási régiók néprajzi értelmezéséről, míg Fejős Zoltán a Hagyományos tájak és régiók néprajzi átértékelődéről értekezik. /Öt magyar néprajzi tájegység. Tudományos ülés a Kárpát-medence néprajzi kutatásairól. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

Nagyon sokat vártak a visszafogadásra
A Magyarság Háza egy teljes hónapon át ünnepli a Nemzeti Összetartozás Napját
Kiemelt vendége lesz az idén Madéfalva és Őrvidék a nemzeti összetartozás napjának, amelyet a Magyarság Házában tartanak meg. Az intézmény igazgatója, Csibi Krisztina lapunknak arról beszélt, mostanra érzi, hogy szorosabbá vált a viszony a madéfalviakkal. –
– Idén is kiemelten kezeli a nemzeti összetartozás napját a Magyarság Háza, amely negyedik éve ünnepli az eseményt. Ráadásul a tavaly ősszel megnyílt a Mi, magyarok című tárlat is. Mennyiben alakítja ez a kiállítás az idei programot?
– Fennállásunk óta tervezzük a Mi, magyarok létrehozását, s tavaly októberben sikerült átadnunk a nagyközönségnek. Ezzel a tárlattal teljesedett ki a küldetésünk, vagyis szakmai, módszertani látogatóközponttá alakultunk, amely így még inkább szolgálhatja az eredeti célkitűzést: legyen ez a ház a világ magyarságának találkozóhelye. Eddig is megemlékeztünk a nemzeti összetartozás napjáról, de erre az évre teljessé vált az a paletta, amellyel fogadhatjuk az idelátogatókat. Nemcsak kulturális rendezvényekkel találkozhatnak a látogatók, de állandó és időszaki kiállításokkal meg még rengeteg más egyébbel is várjuk őket.
– Madéfalva és Őrvidék kiemelt vendége lesz a programoknak.
– Az előző években ezen a napon, június 4-én szinte minden elcsatolt területről meghívott a Magyarság Háza fellépőket. Az idén úgy gondoltuk, talán többet kap a látogató akkor, ha csak egy vagy legfeljebb két települést, tájegységet választunk ki, és az egész napot neki szenteljük, hogy mindenki kicsit részletesebben, mélyrehatóbban megismerhesse, hol tart napjainkban, 2015-ben a térség. Választásunk Madéfalvára és Őrvidékre esett. Utóbbi külön érdekessége, hogy Őrvidéknek mind magyarországi (Vas megye: Boglya Népzenei Együttes, Bakafánt Dalkör, Ispiláng Néptáncegyüttes, Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes – a szerk.), mind pedig ausztriai (Burgenland: Őri Banda és Népdalkör, Csörge Népzenei Együttes – a szerk.) reprezentánsait köszönthetjük majd a Magyarság Házában. Kóstolók, kiállítások, zene, tánc és ének segíti az érdeklődőket abban, hogy kicsivel közelebb kerüljenek ehhez a vidékhez.
– Madéfalva éppen tavaly emlékezett a kétszázötvenedik évfordulójára annak a szörnyűségnek, amely madéfalvi veszedelemként él a köztudatban.
– Ma már viszonylag széles körben köztudott: a Habsburg-elnyomás ellen fellázadtak a helyi székelyek, az osztrák császári hadsereg pedig rengeteg embert lemészárolt, gyakorlatilag válogatás nélkül. A tragédia következményeként sokan kivándoroltak. Ezek az elszakadt népcsoportok számon tartják az eseményt. Egész Magyarország, a Kárpát-medence és a diaszpórában élők számára is ugyanazt jelenti a madéfalvi veszedelem: a szabadságért való küzdelmet. Ennek a szimbolikája még ma is nagyon erős. Ezért gondoltunk arra, őket látjuk vendégül, hogy megmutathassák, megmutassák, ez a település és Székelyföld még mindig életképes. Nagyon szimpatikus, tettre kész polgármestere van a térségnek, Szentes Csaba, aki hozzá hasonlóan aktív fiatalokat gyűjtött maga köré. Rengeteg uniós pályázatot nyernek remek ötleteikkel, járják Európát, kapcsolatokat építenek. Emellett öt-hat testvértelepülésük van, köztük Herend, Mogyoród, a dél- dunántúli Somberek, és Európa-szerte meglepően sok élő kapcsolatot ápolnak.
– Milyen kulturális produktumokkal készülnek az idei ünnepre?
– Kézműveseket, fafaragókat, kiállításokat várunk a településről. Emellett a néptánccsoportja mutatkozik majd be a szabadtéri színpadunkon a Szentháromság téren és a Magyarság Házában is. Érkeznek kórusok éppen úgy, mint például helyi termelők, akik saját készítésű termékeikkel mutatkoznak be, s mesélnek majd a településről.
– Személyes kötődése is van Székelyföldhöz, s így még jobban átéli az összetartozás napjait.
– A madéfalvi vérengzés következtében menekültek el őseim először Moldvába, majd a bukovinai öt falu egyikébe, ahonnan a magyar kormány 1941-ben elsőként a Dél-Dunántúlra telepítette őket. Összesen négy otthont kellett elhagyniuk, de még most is számon tartják székelyföldi gyökereiket. Amikor a hetvenes években már lehetett kirándulni Madéfalvára, azt tapasztaltuk, hogy a falu rólunk semmit nem tud, mi azonban abban a tudatban nőttünk fel, hogy a madéfalvi vérengzés miatt kényszerültünk vándorlásra. Számomra ezért is különösen fontos, hogy ez a viszony mostanra szorosabbá vált, mert úgymond befogadtak minket a madéfalviak mint székely testvért, és elismerik székely eredetünket. Az emlékmű mellé mi is elhelyezhettünk egy kopjafát, ami az arra járót arra emlékezteti, hogy élt itt egy népcsoport, amely a mai napig emlékezetében őrzi ezt az otthont. Nagyon sokat vártunk erre a visszafogadásra.
– Hogyan épül fel a Mi, magyarok kiállítás?
– Legfontosabb, hogy az elsődleges célcsoporthoz tartozó középiskolások lássák, mit adott a világnak a magyarság, miért jó magyarnak lenni. Hermann Róbert történész ötlete alapján ezt a gondolatmenetet a Kosztolányi Dezső által legszebbnek tartott tíz magyar szóra fűzték föl a kiállítás tervezői. Az anya szó mellé az anyanyelvet társították, a gyöngy szóhoz az irodalmat és a verseket, a szűz szóhoz az érintetlen természetet, az ősz szóhoz a vendéglátást és a gasztronómiát. A kardhoz a magyar történelem első ötszáz évét, a vér szóhoz a második ötszáz évet, a hősies áldozatvállalást. A csók szó a művészetet mutatja be az épületeken, az építőművészeten keresztül, a sír a tudománytörténetet, a láng a lángelméinket, a tudósainkat, a szív pedig a sportsikereinket láttatja. A tizennyolc terem csaknem kétezer négyzetméterének szinte minden tárgya megfogható, kipróbálható, néhány eredeti tárgyunk is van, mint például egy olimpiai aranyérem vagy a tizenhetedik századi cselló az Eszterházy-kastélyból. Jellegét tekintve a Mi, magyarok állandó kiállítás, de közben folyamatosan meg is újul, változik. Gondoljunk csak például a következő olimpiára, ahonnan reményeink szerint sok éremmel térnek haza sportolóink, s az eredményeik megjelennek majd a sportsikereket bemutató kiállítóterekben nálunk is. A kiállítás kurátorai mindvégig figyeltek arra, hogy ne csupán Magyarország határain belülről hozzanak példákat, hanem a világ magyarságában gondolkodtak: a marosvásárhelyi kultúrpalota éppen úgy megjelenik, mint az Amerikában élő tudósok. – Úgy tudom, újabb nagyszabású elképzelések várnak megvalósulásra a Magyarság Házában.
– A Mi, magyarok kiállítás mellett a Mikes-programban készülünk egy magyar emigrációs és diaszpórakiállításra, amelynek Fejős Zoltán a kurátora. Jelenleg a kivitelezési tervek készülnek, és úgy tervezzük, hogy a jövő évi nemzeti összetartozás napjára megnyílhat.
Magyar Hírlap