Lészped egyik falvában, Girleniben Fejér Katalin /Feer Catrina/ magyarul kezdte tanítani a csángó gyermekeket. Rendőrök jelentek meg, mondván, hogy törvényellenes dolgot művelt. Az asszony nem hagyta magát, felment a parlamentbe, András Imre képviselő interpellált ügyében. A válaszban nem tudtak jogszabályra hivatkozni, csupán azt állította a miniszter, hogy az asszony tiszteletlenül beszélt a helyi szervekkel, és ténykedése a lakosság soraiban nem megfelelő lelkiállapotot idézett elő. András Imre képviselő megjegyezte: nem egyedi esetről van szó. 1990 márciusa óta mondhatni, hogy jellemzővé vált ez a gondolkodás a belügy tevékenységére. A képviselő még egy példát mondott. Marosvásárhelyen, 1991 februárjában azért vitt be ez rendőr az utcáról egy fiatalembert, mert feltételezték róla, hogy magyar könyvet és piros-fehér-zöld szalagot osztogatott. És a feltételezés alapján megverték. /Román Győző: Rendőrök nyelvüldözőben. Feer Catrina vesszőfutása. = Orient Expressz (Bukarest), máj. 28./

Lészped egyik falvában, Girleniben Fejér Katalint /Feer Catrina/ a helyi rendőr eltiltotta attól, hogy magyarul tanítsa a csángó gyermekeket. Idézést kapott a rendőrségtől és ott jegyzőkönyvet vettek fel. Eszerint tevékenységével széthúzást kelt a katolikus lakosság soraiban. A jegyzőkönyv azt bizonyítja, hogy hallani sem akarnak az emberi jogokról. Munteanu Costica őrmester vasárnapra idézte be Fejér Katalint, jelen volt Ciobanu Romica polgármester is. Costica a rendőrségen kijelentette, hogy Fejér Katalin nem magyar, mert Moldvában ilyen nemzetiség nem létezik. Az asszony magnóra vette a beszélgetést, de a végén elkobozták tőle a kazettát. Írtak róla elismervényt, de a másolatát nem adták át az asszonynak. /Román Győző: Rendőrfület sértett a magyar szó. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 11./

A csángók helyzetének javítása 1990 óta az RMDSZ minden fontosabb dokumentumában célként jelent meg, kezdve az 1990. január 13-án Marosvásárhelyen megtartott küldöttgyűlésen elfogadott szándéknyilatkozattól. 1990. okt. 20-án megalakult a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége. 1992-93-ban Feer Ecaterina /Fehér Katalin/ és Perca Mihály kísérletet tett a fakultatív magyarnyelv-oktatás elindítására, de szembesültek a hatóságok ellenséges magatartásával. Bákóban létrejött a Bákó Megyei Csángószervezet is és 1995. márc. 25-én már Bákóban készítették elő a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közgyűlését. A közgyűlést 1995. ápr. 29-re Klézsére tervezték, de megtartását megakadályozta a nacionalista jelszavakkal felizgatott és az RMDSZ ellen felbujtott csoport tettleges, agresszív fellépése. Az RMDSZ 1995 május 3-án interpellált az országos csángó- és magyarellenes hangulatkeltés ellen. 1996 nyarán ismét előtérbe került a magyar oktatás kérdése, melyet klézsei szülők kértek, de 14 hónapig nem kaptak választ. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a minisztériumhoz fordult, Szilágyi Zsolt képviselő Andrei Marga miniszterhez intézett interpellációt. 1997 júliusában az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Pozsony Ferenc és Tánczos Vilmos néprajzi kutatók tanulmányaira támaszkodva, intézménytelepítési tervet készített a csángóvidék számára. 1997. novemberében a Yehudi Menuhin Alapítvány meghívására Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke Brüsszelben részt vett az Európai Kultúrák Tanácsának rendezvényein, és bemutatta a moldvai csángó-magyarok helyzetét, problémáit. 1999. márc. 6-án a Reform Tömörülés második kongresszusa indítványozta, hogy az RMDSZ és a magyar kormány közösség-rehabilitációs program keretében támogassa és segítse a moldvai magyarokat. 1999. szept. 26-án a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének választmányi ülésén szorgalmazták a klézsei és a pusztinai csángóház létrehozását, az RMDSZ segítségével. 2000 márciusában Németh Zsolt külügyi államtitkár meglátogatta Klézsét és Bákóban találkozott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőivel. /AZ RMDSZ megalakulása óta törekszik a moldvai csángók helyzetének javítására. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 19./